22.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 312/1

22.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 312/3

(1)

A hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) létrehozza a hulladékok kezelésének Közösségen belüli jogi keretét. Az irányelv olyan alapfogalmakat határoz meg, mint a hulladék, a hasznosítás és az ártalmatlanítás, és meghatározza a hulladékgazdálkodás alapvető követelményeit, mindenekelőtt a hulladékgazdálkodási műveleteket végző létesítmény vagy vállalkozás engedélyezésének vagy nyilvántartásba vételének kötelezettségét, valamint a tagállamok hulladékgazdálkodási terv készítésére vonatkozó kötelezettségét. Az irányelv megállapít olyan főbb elveket is, mint például a hulladék olyan módon történő kezelésének kötelezettségét, amely nem gyakorol kedvezőtlen hatást a környezetre és az emberi egészségre, valamint egy a hulladékhierarchia alkalmazására való ösztönzést, továbbá a szennyező fizet elvvel összhangban azt a követelményt, hogy az adott hulladék ártalmatlanításának költségeit a hulladék birtokosának vagy korábbi birtokosának, vagy a hulladékot előidéző termék előállítójának kell viselnie.

(2)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (5) felszólít a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok kidolgozására vagy felülvizsgálatára, beleértve a hulladék és a nem hulladék közötti különbség pontosítását, valamint hulladékmegelőzési és hulladékgazdálkodási intézkedések kidolgozását, beleértve a célok meghatározását is.

(3)

A hulladékkeletkezés megelőzésére és „a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia felé” című, 2003. május 27-i bizottsági közlemény megállapította, hogy meg kell vizsgálni a hasznosítás és az ártalmatlanítás hatályos fogalommeghatározását, ki kell dolgozni az újrafeldolgozás általánosan alkalmazható fogalommeghatározását, és vitát kell folytatni a hulladék fogalmának meghatározásáról.

(4)

Az Európai Parlament a fent említett közleményről szóló, 2004. április 20-i állásfoglalásában (6) felkérte a Bizottságot arra, hogy vegye fontolóra a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 1996. szeptember 24-i 96/61/EK tanácsi irányelvnek (7) a hulladékágazat egészére történő kiterjesztését. A Parlament felkérte továbbá a Bizottságot, hogy tegyen egyértelmű különbséget a hasznosítás és az ártalmatlanítás között, és pontosítsa a hulladék és a nem hulladék közötti különbséget.

(5)

A Tanács 2004. július 1-jei következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy terjesszen elő a 75/442/EGK irányelv - amelyet a 2006/12/EK irányelv helyezett hatályon kívül és lépett annak helyébe - egyes aspektusainak felülvizsgálatára vonatkozó javaslatot a hulladék és a nem hulladék, valamint a hasznosítás és az ártalmatlanítás közötti különbség pontosítása érdekében.

(6)

Minden hulladékgazdálkodási politika elsődleges célja a hulladékkeletkezés és -gazdálkodás emberi egészségre és környezetre gyakorolt negatív hatásainak minimalizálása kell, hogy legyen. A hulladékpolitikának az erőforrások felhasználásának csökkentésére kell törekednie, és előnyben kell részesítenie a hulladékhierarchia alkalmazását.

(7)

A Tanács a közösségi hulladékgazdálkodási stratégiáról szóló 1997. február 24-i állásfoglalásában (8) megerősítette, hogy a hulladékgazdálkodás elsődleges prioritása a hulladékmegelőzés kell legyen, és hogy az újrahasználatot és az anyagi újrafeldolgozást kell előnyben részesíteni a hulladék energetikai hasznosításával szemben, amennyiben ezek nyújtják a legjobb ökológiai lehetőségeket.

(8)

Ezért az olyan kulcsfontosságú fogalmak, mint a hulladék, a hasznosítás és az ártalmatlanítás meghatározásának pontosítása, a hulladékmegelőzés érdekében meghozandó intézkedések megerősítése, a termékek és az anyagok egész életciklusát és nem csak a hulladék fázist figyelembe vevő megközelítés bevezetése, valamint a hulladékkeletkezés és a hulladékgazdálkodás környezeti hatásainak csökkentésére való összpontosítás érdekében a 2006/12/EK irányelvet felül kell vizsgálni, ily módon erősítve a hulladék gazdasági értékét. A természeti erőforrások megőrzése érdekében ösztönözni kell továbbá a hulladékhasznosítást és a hasznosított anyagok felhasználását. A pontosság és az olvashatóság érdekében a 2006/12/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni és helyébe új irányelvnek kell lépnie.

(9)

Mivel a legjelentősebb hulladékgazdálkodási műveletek ma már a környezetvédelem területéhez tartozó közösségi jogszabályok hatálya alá tartoznak, ezt az irányelvet fontos az említett megközelítéshez hozzáigazítani. A Szerződés 174. cikkében meghatározott környezetvédelmi célkitűzések hangsúlyozása révén az erőforrások teljes életciklusa alatt fokozottabban lehetne a hulladékkeletkezés és a hulladékgazdálkodás környezeti hatásaira összpontosítani. Következésképpen ezen irányelvhez a 175. cikknek kell jogalapul szolgálnia.

(10)

A hulladékkezelésre vonatkozó hatékony és következetes szabályozást, néhány kivételtől eltekintve, alkalmazni kell minden ingó tulajdonra, amelytől tulajdonosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.

(11)

A kitermelt szennyezetlen talajt és a természetben előforduló egyéb anyagok hulladékstátuszát, amennyiben a kitermelésük helyétől eltérő helyen kerülnek használatra, ezen irányelv hulladékra vonatkozó fogalommeghatározásával, valamint a melléktermékekre vagy a hulladékstátusz megszűnésére vonatkozó rendelkezéseivel összhangban kell értelmezni.

(12)

A nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi előírások megállapításáról szóló, 2002. október 3-i 1774/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) többek között arányos ellenőrzést állapít meg minden állati melléktermék – az állati eredetű hulladékot is beleértve – gyűjtése, szállítása, feldolgozása, felhasználása és ártalmatlanítása tekintetében, ily módon megelőzve az állati és az emberi egészségre jelentett kockázatot. Következésképpen egyértelművé kell tenni az említett rendelettel való kapcsolatot, és a párhuzamos szabályozás elkerülése érdekében ki kell zárni a nem hulladékkezelési műveletnek számító felhasználásra szánt állati melléktermékeket ezen irányelv hatálya alól.

(13)

Az 1774/2002/EK rendelet alkalmazása során szerzett tapasztalatokra figyelemmel célszerű pontosítani a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok, valamint e jogszabályok veszélyes hulladékokkal kapcsolatos rendelkezései hatályát az 1774/2002/EK rendelet által szabályozott állati melléktermékek tekintetében. Amennyiben az állati melléktermékek potenciális egészségügyi kockázatot jelentenek, az e kockázatok kezelésére szolgáló megfelelő jogi eszköz az 1774/2002/EK rendelet, és a hulladékkal kapcsolatos jogszabályokkal való szükségtelen átfedéseket el kell kerülni.

(14)

A hulladék veszélyes hulladékként való besorolásának többek között a vegyi anyagokról, különösen a készítmények veszélyességi besorolásáról és az erre a célra használt, koncentrációra vonatkozó határértékekről szóló közösségi jogszabályokon kellene alapulnia. A veszélyes hulladékokat szigorú előírásokkal kell szabályozni annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben megelőzzék, vagy korlátozzák a nem megfelelő gazdálkodásnak köszönhetően a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt lehetséges negatív következményeket. A hulladékok harmonizált besorolásának ösztönzése és a veszélyes hulladékok Közösségen belüli harmonizált minősítésének biztosítása érdekében fenn kell tartani továbbá a hulladékoknak és a veszélyes hulladékoknak a legutóbb a 2000/532/EK bizottsági határozattal (10) megállapított hulladékjegyzék szerinti besorolására szolgáló rendszert.

(15)

Különbséget kell tenni a gyűjtésre váró hulladék előzetes tárolása, a hulladékgyűjtés és a kezelésre váró hulladék tárolása között. A tevékenységük során hulladékot termelő létesítmények vagy vállalkozások nem tekintendők a hulladékgazdálkodás szereplőinek, és a gyűjtésre váró hulladékuk tárolása tekintetében nem engedélykötelesek.

(16)

A gyűjtés fogalomkörén belül a hulladék előzetes tárolása a későbbi gyűjtésig olyan létesítményekben végzett tárolási tevékenységként értendő, ahová azért helyezik a hulladékot, hogy azt hasznosítási vagy más helyen történő ártalmatlanítási céllal való továbbszállításra előkészítsék. Ezen irányelv céljának tekintetében a hulladék fajtájának és méretének, a tárolás időtartamának és a gyűjtés céljának megfelelően különbséget kell tenni a gyűjtésre váró hulladék előzetes tárolása és a kezelésre váró hulladék tárolása között. Ezt a különbségtételt a tagállamoknak kell megtenniük. Hangsúlyozni kell, hogy a hulladék hasznosítását megelőző, hároméves vagy annál hosszabb időtartamra való tárolása, valamint a hulladék ártalmatlanítását megelőző, egyéves vagy annál hosszabb időtartamra való tárolása a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK irányelv (11) hatálya alá tartozik.

(17)

A nem hivatásszerűen működtetett hulladékgazdálkodási rendszereket nem kötelező nyilvántartásba venni, mivel alacsonyabb kockázatot jelentenek és hozzájárulnak az elkülönített hulladékgyűjtéshez. Ilyen rendszer például a hulladékgyógyszerek gyógyszertári gyűjtése, a fogyasztási cikkek visszavétele az üzletekben és az iskolai közösségi rendszerek.

(18)

Ezen irányelvnek magába kell foglalnia a megelőzés, az újrahasználat, az újrahasználatra való előkészítés, a kezelés és az újrafeldolgozás fogalommeghatározásait e fogalmak hatályának egyértelművé tétele érdekében.

(19)

A hasznosítás és az ártalmatlanítás fogalommeghatározásait módosítani kell a két fogalom közötti egyértelmű különbségtétel biztosítása érdekében azon az alapon, hogy a két eljárás a gazdaságban felhasznált természeti erőforrások helyettesítése által környezeti hatásában rendkívül eltérő, és annak elismerésével, hogy a hulladék erőforrásként történő felhasználása a környezet és az emberi egészség számára potenciális előnyökkel szolgál. Ezenkívül iránymutatásokat lehetne kidolgozni az olyan esetek egyértelművé tétele érdekében, amikor a fenti különbségtétel nehezen alkalmazható a gyakorlatban, vagy amikor a tevékenység hasznosításként való besorolása nem egyeztethető össze az eljárás valós környezeti hatásával.

(20)

Ebben az irányelvben meg kell határozni azt is, hogy a települési szilárd hulladék elégetése mely esetekben energiahatékony, és hogy azt mely esetekben lehet hasznosítási műveletnek tekinteni.

(21)

A tengerbe vagy óceánba való bevezetést – beleértve a tengerfenéken történő elhelyezést is – magukban foglaló ártalmatlanítási műveleteket nemzetközi egyezmények is, különösen a hulladékok és más anyagok lerakásából eredő tengeri szennyeződések megelőzéséről szóló egyezmény, amelyet Londonban írtak alá 1972. november 13-án és az ahhoz tartozó 1996-os, 2006-ban módosított jegyzőkönyv szabályozzák.

(22)

Nem szabad összekeverni a hulladék fogalommeghatározásának különböző aspektusait, és szükség esetén megfelelő eljárásokat kell alkalmazni egyrészt azon melléktermékek kapcsán, amelyek nem hulladékok, másrészt azon hulladékok kapcsán, amelyek megszűnnek hulladéknak lenni. A hulladék fogalommeghatározás bizonyos aspektusainak részletesebb meghatározása érdekében az irányelvnek tisztáznia kell az alábbiakat:

(23)

A csomagolásról és a csomagolási hulladékról szóló, 1994. december 20-i 94/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12), az elhasználódott járművekről szóló, 2000. szeptember 18-i 2000/53/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13), az elektromos és elektronikus berendezések hulladékairól szóló, 2003. január 27-i 2002/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14), és az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló, 2006. szeptember 6-i 2006/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15), valamint az egyéb vonatkozó közösségi jogszabályokban meghatározott újrafeldolgozási és hasznosítási célok teljesültének ellenőrzéséhez vagy kiszámításához az azon hulladékok mennyiségét, amelyek megszűntek hulladék lenni, újrafeldolgozott és hasznosított hulladéknak kell tekinteni, ha az ezen jogszabályok újrafeldolgozási vagy hasznosítási követelményei teljesülnek.

(24)

A hulladék fogalommeghatározása alapján, a bizonyosság és az összeegyeztethetőség előmozdítása érdekében a Bizottság iránymutatásokat fogadhat el annak érdekében, hogy bizonyos esetekben pontosan meghatározza, hogy egy anyag vagy tárgy mikor válik hulladékká. Ilyen iránymutatásokat lehet kidolgozni többek között az elektromos és elektronikus berendezések, valamint a járművek tekintetében is.

(25)

A költségfelosztást célszerű úgy kialakítani, hogy az tükrözze a hulladékkeletkezés és hulladékgazdálkodás következtében fellépő valós környezetterhelést.

(26)

A szennyező fizet elv európai és nemzetközi szinten is irányadó elv. A hulladék termelőjének és a hulladék birtokosának a hulladékot a környezet és az emberi egészség magas szintű védelmét biztosító módon kell kezelnie.

(27)

A kiterjesztett gyártói felelősség ezen irányelvben történő bevezetése az olyan termékek tervezésének és gyártásának ösztönzésére szolgáló eszközök egyike, amelyek esetében teljes mértékben figyelembe veszik és megkönnyítik az erőforrások hatékony felhasználását azok teljes életciklusa során, beleértve azok javítását, újrahasználatát, szétszerelését és újrafeldolgozását anélkül, hogy ez hátrányosan érintené az áruk szabad mozgását a belső piacon.

(28)

Ezen irányelvnek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az EU közelebb kerüljön a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladék erőforrásként történő felhasználására törekvő „újrafeldolgozó társadalomhoz”. Különösen a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program sürgeti a hulladékoknak a keletkezés helyén történő szétválasztását, kiemelt hulladékáramok gyűjtését és újrafeldolgozását célzó intézkedéseket. Ezzel a célkitűzéssel összhangban és a hasznosítási potenciál előmozdításának vagy javításának eszközeként a hulladékot a legjobb általános környezeti eredménnyel járó hasznosítási műveletet megelőzően – amennyiben az műszaki, környezetvédelmi és gazdasági szempontból kivitelezhető – elkülönítve kell gyűjteni. Szükség esetén a tagállamoknak ösztönözniük kell a veszélyes összetevőknek hulladékáramból történő különválasztását a környezetkímélő kezelés biztosítása érdekében.

(29)

A tagállamoknak támogatniuk kell az újrafeldolgozott anyagok (például a hasznosított papír) használatát a hulladékhierarchiával és az újrafeldolgozó társadalom céljával összhangban, és amennyiben lehetséges, nem szabad támogatniuk az ilyen újrafeldolgozott anyagok hulladéklerakóban való elhelyezését vagy elégetését.

(30)

A Szerződés 174. cikkének (2) bekezdésében foglalt elővigyázatosság és a megelőzés elvének végrehajtása érdekében általános környezetvédelmi célkitűzéseket kell meghatározni a közösségi hulladékgazdálkodás tekintetében. Ezen elvek alapján a Közösség és a tagállamok feladata, hogy az elismert kockázatok megszüntetését szolgáló intézkedések elfogadása révén létrehozzák a szennyező források és zavaró tényezők kialakulása megelőzésének, illetve csökkentésének és – amennyiben lehetséges – kezdetektől fogva történő megszüntetésének keretét.

(31)

A hulladékhierarchia általában prioritási sorrendet állapít meg a legjobb általános környezeti választási lehetőségek között a hulladékkal kapcsolatos jogszabályok és politikák területén, ugyanakkor egyes hulladékáramok esetében szükséges lehet az ilyen hierarchiától való eltérés, amennyiben azt többek között a műszaki kivitelezhetőség, a gazdasági életképesség és a környezetvédelem indokolja.

(32)

Annak érdekében, hogy a Közösség egésze önellátóvá válhasson a hulladékártalmatlanítás és a háztartásokból összegyűjtött vegyes települési hulladék hasznosítása tekintetében, valamint annak érdekében, hogy a tagállamok egyénileg képessé váljanak lépések megtételére e cél elérése érdekében, rendelkezni kell a hulladékártalmatlanító létesítmények és a háztartásokból összegyűjtött vegyes települési hulladékokat hasznosító létesítmények együttműködési hálózatának létrehozásáról, figyelembe véve a földrajzi adottságokat és a hulladék bizonyos típusainak esetében szükséges speciális létesítményeket.

(33)

A hulladékszállításról szóló, 2006. június 14-i 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (16) alkalmazásában a rendelet 3. cikkének (5) bekezdésében említett vegyes települési hulladék abban az esetben is vegyes települési hulladék marad, ha olyan hulladékkezelési műveletnek vetették alá, amely nem változtatta meg alapvetően a tulajdonságait.

(34)

Fontos, hogy a veszélyes hulladékok a nemzetközi és közösségi előírásoknak megfelelően legyenek címkézve. Abban az esetben azonban, ha az ilyen hulladékot a háztartásoktól elkülönítve gyűjtik, a háztartások számára nem kell kötelezővé tenni a szükséges dokumentáció kitöltését.

(35)

A hulladékhierarchiának megfelelően és a hulladéklerakókban elhelyezett hulladékból származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése céljából, fontos a biohulladék elkülönített gyűjtésének és megfelelő kezelésének megkönnyítése a környezetvédelmi szempontból biztonságos komposzt és egyéb, biohulladékon alapuló anyagok előállítása érdekében. A Bizottság – a biohulladék-gazdálkodás értékelését követően – adott esetben jogalkotási intézkedésekre tesz javaslatokat.

(36)

A 96/61/EK irányelv hatálya alá nem tartozó hulladékkezelési tevékenységekre vonatkozóan műszaki minimumszabványokat lehet elfogadni abban az esetben, ha bizonyított, hogy az előnnyel jár az emberi egészség és a környezet védelme szempontjából, és amennyiben ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatban a koordinált megközelítés biztosítaná az emberi egészség és a környezet védelmét.

(37)

Részletesebben meg kell határozni a hulladékgazdálkodási tervezésre vonatkozó kötelezettség hatályát és tartalmát, és a hulladékgazdálkodási tervek kidolgozásának vagy felülvizsgálatának folyamata során figyelembe kell venni a hulladék keletkezése és kezelése által a környezetre gyakorolt hatásokat. Adott esetben figyelembe kell venni továbbá a 94/62/EK irányelv 14. cikkében a hulladékgazdálkodási tervezéssel kapcsolatban meghatározott követelményeket, és az 1999/31/EK irányelv 5. cikkében említett, a hulladéklerakókba kerülő, biológiailag lebomló hulladékok mennyiségének csökkentésére kidolgozott stratégiát.

(38)

A tagállamok környezetvédelmi engedélyezést vagy általános környezetvédelmi szabályokat alkalmazhatnak bizonyos hulladéktermelőkkel kapcsolatban, amennyiben ez nem veszélyezteti a belső piac megfelelő működését.

(39)

Az 1013/2006/EK rendeletnek megfelelően a tagállamok meghozhatják a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák az olyan hulladékszállítást, amely nincs összhangban a hulladékgazdálkodási terveikkel. A rendelettől eltérve a tagállamok korlátozhatják a hasznosításra szolgáló létesítménynek minősülő hulladékégetőkbe irányuló bejövő hulladékszállítmányokat, ha megállapításra került, hogy emiatt a tagállamon belül keletkezett hulladékot ártalmatlanítani kellene, vagy azt olyan módon kellene kezelni, amely nem felel meg a hulladékgazdálkodási terveiknek. Elfogadott, hogy egyes tagállamok esetleg nem képesek területükön a végleges hasznosító létesítmények teljes skáláját magában foglaló hálózatot kialakítani.

(40)

A hulladékmegelőzés érdekében hozott intézkedések tagállami végrehajtásának javítása, és az e területtel kapcsolatos legjobb gyakorlat cseréjének megkönnyítése érdekében meg kell erősíteni a hulladékmegelőzéssel kapcsolatos rendelkezéseket, a tagállamok számára pedig be kell vezetni a főbb környezeti hatásokra összpontosító és a termékek és anyagok teljes életciklusát tekintetbe vevő hulladékmegelőzési programok kidolgozásának kötelezettségét. Az ilyen intézkedéseknek a gazdasági növekedés és a hulladékkeletkezés által okozott környezeti hatások közötti összefüggés megbontását kell célul tűzniük. Az érdekeltek és a közvélemény számára lehetőséget kell biztosítani a programok kidolgozásában való részvételre, valamint a környezettel kapcsolatos egyes tervek és programok kidolgozásánál a nyilvánosság részvételéről szóló, 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17) értelmében biztosítani kell számukra a már elkészült programokhoz való hozzáférést. A hulladék keletkezésének megelőzésére és a gazdasági növekedés és a hulladékkeletkezés által okozott környezeti hatások közötti összefüggés megszüntetésére vonatkozó célokat úgy kell kialakítani, hogy azok megfelelő módon gondoskodjanak a hulladék káros hatásainak és az előállított hulladék mennyiségének csökkentéséről.

(41)

A magas szintű erőforrás-hatékonysággal rendelkező európai újrafedolgozó társadalom irányába való elmozdulás érdekében meg kell határozni az újrahasználatra való előkészítésre és a hulladék újrafeldolgozására vonatkozó célkitűzéseket. A tagállamok különbözőképpen közelítenek a háztartási hulladék, valamint a hasonló jellegű és összetételű hulladékok gyűjtéséhez. Ezért helyénvaló, hogy az ilyen célkitűzések számításba vegyék a tagállamonként különböző hulladékgyűjtő rendszereket. A háztartási hulladékhoz hasonló más eredetű hulladékáramokhoz olyan hulladékok is tartoznak, mint a 2000/532/EK bizottsági határozat által létrehozott jegyzék 20. bejegyzésében megjelöltek.

(42)

A gazdasági eszközök alapvető szerepet játszhatnak a hulladékmegelőzési és hulladékgazdálkodási célkitűzések elérésében. A hulladék gyakran értékes erőforrás, és a gazdasági eszközök további alkalmazása maximalizálhatja a környezeti előnyöket. Ezért ösztönözni kell ezen eszközök megfelelő szintű alkalmazását, hangsúlyozva ugyanakkor, hogy azok alkalmazásáról az egyes tagállamok dönthetnek.

(43)

A hulladék kezelésével kapcsolatban a veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelvben (18) meghatározott egyes rendelkezéseket az elavult rendelkezések eltávolítása és a szöveg egyértelműségének javítása érdekében módosítani kell. A közösségi jogszabályok egyszerűsítésének érdekében ezeket ezen irányelvbe kell beépíteni. A 91/689/EGK irányelvben meghatározott keverésre vonatkozó tilalom működésének világossá tétele, valamint a környezet és az emberi egészség védelme érdekében a keverésre vonatkozó tilalom alóli kivételeknek meg kell felelniük a 96/61/EK irányelvben foglaltak szerinti elérhető legjobb technikának. A 91/689/EGK irányelvet ezért hatályon kívül kell helyezni.

(44)

A közösségi jogszabályok egyszerűsítésének és a környezeti előnyök tükrözésének érdekében a hulladékolajok ártalmatlanításáról szóló, 1975. június 16-i 75/439/EGK tanácsi irányelv (19) vonatkozó rendelkezéseit be kell építeni ezen irányelvbe. A 75/439/EGK irányelvet pedig hatályon kívül kell helyezni. A hulladékolajokkal való gazdálkodást a hulladékhierarchia elsőbbségi sorrendjével összhangban kell folytatni, és annak során előnyben kell részesíteni a legjobb általános környezeti eredménnyel járó lehetőségeket. A hulladékolajok elkülönített gyűjtése továbbra is alapvető fontosságú az azokkal való megfelelő gazdálkodás, valamint az azok nem megfelelő ártalmatlanítása révén okozott környezeti károk megelőzése szempontjából.

(45)

Ezen irányelv rendelkezéseinek megsértése esetére a tagállamoknak hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat kell előírniuk a hulladékgazdálkodásért felelős természetes és jogi személyekre, például a hulladéktermelőkre, -birtokosokra, -közvetítőkre, -kereskedőkre, -szállítókra és -gyűjtőkre, valamint a hulladékkezelési műveletekkel és hulladékgazdálkodási rendszerekkel foglalkozó létesítményekre vagy vállalkozásokra vonatkozóan. A környezeti károk megelőzése és felszámolása tekintetében a környezeti felelősségről szóló 2004. április 21-i 2004/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20) sérelme nélkül, a tagállamok intézkedéseket hozhatnak továbbá a nem megfelelésből és a felszámolási intézkedésekből származó költségek behajtására.

(46)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (21) összhangban kell elfogadni.

(47)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy kritériumokat állapítson meg egyes olyan kérdések tekintetében, mint a melléktermékké minősítés feltételei, a hulladékstátusz megszűnése, valamint a veszélyesnek minősülő hulladék meghatározása, valamint arra, hogy összeállítsa az ebben az irányelvben meghatározott újrafeldolgozási céloknak való megfelelés ellenőrzésére szolgáló alkalmazási és számítási módszerek részletes szabályait. A Bizottságot ezenkívül fel kell hatalmazni arra, hogy a mellékleteket a műszaki és tudományos fejlődéshez igazítsa, valamint meghatározza a hulladékégető létesítményekre vonatkozó, a II. melléklet R 1 pontjában említett képlet alkalmazását. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak, és ezen irányelv új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítése által annak nem alapvető fontosságú elemei módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(48)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (22) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy a maguk számára és a Közösség érdekében készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, valamint, hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(49)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a környezet és az emberi egészség védelmét a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az irányelv léptéke és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

a)

a légkörbe kibocsátott gáz-halmazállapotú anyagok;

b)

(in situ) föld, ideértve a ki nem termelt szennyezett talajt és a földhöz állandóan, szilárdan rögzített épületeket;

c)

az építési munkálatok során kitermelt szennyezetlen talaj vagy más, a természetben előforduló anyag, ha az anyagot biztosan természetes állapotában építésre használják fel azon a helyszínen, ahonnan kitermelték;

d)

radioaktív hulladék;

e)

hatástalanított robbanóanyagok;

f)

fekália, ha nem tartozik a (2) bekezdés b) pontjának hatálya alá, szalma és egyéb természetes, nem veszélyes, mezőgazdasági vagy erdészeti anyagok, amelyeket a gazdálkodásban, az erdészetben vagy biomasszából energia előállítására használnak a környezetre vagy az emberi egészségre veszélytelen eljárások vagy módszerek útján.

a)

szennyvíz;

b)

az 1774/2002/EK rendelet hatálya alá tartozó állati melléktermékek, beleértve a feldolgozott termékeket, az elégetésre, a hulladéklerakásra vagy a biogáz- vagy komposztálóüzemben történő felhasználásra szánt termékek kivételével;

c)

a nem vágás útján elpusztult állatok tetemei – beleértve a járványos állatbetegségek felszámolása céljából leölt állatokat is –, amelyeket az 1774/2002/EK ra nem vágás útján elpusztult állatok tetemei – beleértve a járványos állatbetegségek felszámolása céljából leölt állatokat is –, amelyeket az 1774/2002/EK rendelettel összhangban ártalmatlanítanak;endelettel összhangban ártalmatlanítanak;

d)

az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló, 2006. március 15-i 2006/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23) hatálya alá tartozó, az ásványkincsek kutatásából, kitermeléséből, feldolgozásából és tárolásából, valamint a kőfejtők működéséből származó hulladék.

1.

„hulladék”: olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles;

2.

„veszélyes hulladék”: olyan hulladék, amely rendelkezik a III. mellékletben felsorolt veszélyes tulajdonságok közül eggyel vagy többel;

3.

„hulladékolajok”: bármely ásványi vagy szintetikus kenőolaj vagy ipari olaj, amely az eredeti rendeltetési céljának megfelelően tovább már nem használható fel, például a hulladékká vált motorolajok és sebességváltó-olajok, kenőolajok, turbinaolajok és hidraulikaolajok;

4.

„biohulladék”: biológiailag lebomló, kerti vagy parkokból származó hulladék, háztartásokban, éttermekben, étkeztetőknél és kiskereskedelmi létesítményben keletkező élelmiszer- és konyhai hulladék, valamint élelmiszer-feldolgozó üzemben keletkező hasonló hulladék;

5.

„hulladéktermelő”: akinek a tevékenysége során hulladék keletkezik (eredeti hulladéktermelő) vagy bárki, aki előkezelést, keverést vagy egyéb olyan műveletet végez, ami ezen hulladék jellegében vagy összetételében változást eredményez;

6.

„hulladékbirtokos”: a hulladéktermelő vagy az a természetes vagy jogi személy, akinek a hulladék a birtokában van;

7.

„kereskedő”: olyan vállalkozás, amely megbízóként jár el a hulladék megvásárlásánál és azt követő eladásánál, ideértve azokat a kereskedőket is, akik nem lesznek fizikailag ténylegesen a hulladék birtokosai;

8.

„közvetítő”: olyan vállalkozás, amely mások nevében intézi a hulladék hasznosítását vagy ártalmatlanítását, ideértve azokat az közvetítőket is, amelyek nem lesznek fizikailag a hulladék birtokosai;

9.

„hulladékgazdálkodás”: a hulladékok gyűjtése, szállítása, hasznosítása és ártalmatlanítása, beleértve az ilyen műveletek felügyeletét és a hulladéklerakók utógondozását, valamint a kereskedőként vagy közvetítőként végzett tevékenységet is;

10.

„gyűjtés”: a hulladék összeszedése – beleértve előzetes válogatását és előzetes tárolását is – hulladékkezelő létesítménybe történő elszállítása céljából;

11.

„elkülönített gyűjtés”: olyan gyűjtés, amelynek során a hulladékáramot a hulladék fajtája és jellege szerint elkülönítik a különleges kezelés elősegítésére;

12.

„megelőzés”: az anyag vagy termék hulladékká válását megelőzően hozott olyan intézkedések, amelyek csökkentik:

13.

„újrahasználat”: olyan művelet, amelynek révén a nem hulladéknak számító termékeket vagy alkatrészeket újra felhasználják arra a célra, amelyre eredetileg szolgáltak;

14.

„kezelés”: hasznosítási és ártalmatlanítási műveletek, amelyek magukban foglalják a hasznosítást és az ártalmatlanítást megelőző előkészítést is;

15.

„hasznosítás”: bármely művelet, amelynek fő eredménye az, hogy a hulladék hasznos célt szolgál annak révén, hogy olyan más anyagok helyébe lép, amelyeket egyébként valamely konkrét funkció betöltésére használtak volna, vagy amelynek eredményeként a hulladékot oly módon készítik elő, hogy az ezt a funkciót akár az üzemben, akár a szélesebb körű gazdaságban betölthesse. A II. melléklet tartalmazza a hasznosítási műveletek nem kimerítő listáját;

16.

„újrahasználatra való előkészítés”: ellenőrzési, tisztítási és javítási hasznosítási műveletek, amelyek során a már hulladékká vált terméket vagy alkatrészt előkészítik annak érdekében, hogy bármilyen egyéb előkezelés nélkül újra felhasználják;

17.

„újrafeldogozás”: olyan hasznosítási művelet, amelynek során a hulladék anyagokat termékké vagy anyaggá alakítják, akár azok eredeti használati céljára, akár más célokra. Ez magában foglalja a biológiai szerves anyagok feldolgozását is, nem tartalmazza azonban az energetikai hasznosítást és az olyan anyaggá történő feldolgozást, amelyet üzemanyagként vagy feltöltési műveletek során használnak fel;

18.

„hulladékolajok regenerálása”: olyan újrafeldolgozási művelet, amely által alapolajok állíthatók elő a hulladékolajok finomításával, különösen az ilyen olajokban található szennyezőanyagok, oxidációs termékek és adalékanyagok eltávolítása révén;

19.

„ártalmatlanítás”: minden olyan művelet, amely nem számít hasznosításnak, még akkor is, ha a művelet másodlagos jelleggel anyag- vagy energiavisszanyerést eredményez. Az I. melléklet tartalmazza az ártalmatlanítási műveletek nem kimerítő listáját;

20.

„az elérhető legjobb technikák”: a 96/61/EK irányelv 2. cikkének 11. pontjában foglalt meghatározás szerinti elérhető legjobb technikák.

a)

megelőzés;

b)

újrahasználatra való előkészítés;

c)

újrafeldolgozás;

d)

egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; valamint

e)

ártalmatlanítás.

a)

az anyag vagy a tárgy további felhasználása biztosított;

b)

az anyag vagy a tárgy további, a szokásos ipari gyakorlattól eltérő feldolgozás nélkül, közvetlenül felhasználható;

c)

az anyagot vagy tárgyat valamely előállítási folyamat szerves részeként állítják elő; valamint

d)

a további használat jogszerű, azaz a konkrét használat tekintetében az anyag vagy a tárgy megfelel a termék adott használatára, valamint a környezet- és az egészségvédelemre vonatkozó összes követelménynek, és nincsenek a környezetet és az emberi egészséget általánosan károsító hatásai.

a)

az anyagot vagy tárgyat általánosan használják, adott rendeltetéssel;

b)

az anyagnak vagy tárgynak van piaca, vagy van rá kereslet;

c)

az anyag vagy tárgy megfelel az adott rendeltetések műszaki követelményeinek és a termékekre vonatkozó hatályos jogszabályoknak és előírásoknak; és

d)

az anyag vagy tárgy felhasználása nem idéz elő általános káros környezeti vagy egészségügyi hatásokat.

a)

2011 végéig a hulladéktermelés alakulásáról és a hulladékkeletkezés megelőzéséről szóló időközi jelentés, beleértve egy mind a hulladék keletkezésére, mind pedig a hulladékban a veszélyes anyagok jelenlétére vonatkozó öko-terméktervezési politika kialakítását, tekintettel a tartós, újrahasználható és újrafeldolgozható termékekre összpontosító technológiák támogatására;

b)

2011 végéig európai szintű, további támogatási intézkedésekre vonatkozó cselekvési terv kidolgozása, amely különösen a jelenlegi fogyasztási szokások megváltoztatására törekszik;

c)

2014 végéig a hulladék keletkezésének megelőzésére és a gazdasági növekedés és a hulladékkeletkezés által okozott környezeti hatások közötti összefüggés megszüntetésére vonatkozó 2020-as célok meghatározása, amelyek az elérhető legjobb gyakorlatokra épülnek, és amelyek szükség esetén tartalmazzák a 29. cikk (4) bekezdésében említett mutatókat.

a)

2020-ig legalább a háztartásokból származó papír-, fém-, műanyag- és üveghulladék, illetve lehetőség szerint egyéb forrásokból a háztartásokból származó fenti hulladékáramokhoz hasonló hulladék estében az újrahasználatra való előkészítést és az újrafeldolgozást tömegében átlagosan minimum 50 %-ra kell növelni.

b)

2020-ig a nem veszélyes építési és bontási hulladékok újrahasználatra történő előkészítését, újrafeldolgozását és az egyéb, anyagában történő hasznosítását, ideértve a feltöltési műveleteknél más anyagok helyettesítésére történő használatot, de nem beleértve a természetesen előforduló, a hulladékjegyzék 17 05 04-es kategóriájában maghatározott hulladékokat, tömegében minimum 70 %-ra kell növelni.

a)

ne jelentsen kockázatot a vízre, a levegőre, a talajra, a növény- vagy állatvilágra;

b)

ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot; és

c)

ne befolyásolja hátrányosan a tájat vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.

a)

a keverési műveletet olyan létesítmény vagy vállalkozás végzi, amely a 23. cikkel összhangban engedéllyel rendelkezik;

b)

megfelelnek a 13. cikk rendelkezéseinek, és nem növekedik a hulladékgazdálkodásnak a környezetre és az emberi egészségre gyakorolt káros hatása; és

c)

a keverési művelet összhangban van az elérhető legjobb technikákkal.

a)

a hulladékolajokat elkülönítve gyűjtsék, ha ez műszakilag megvalósítható;

b)

a hulladékolajokat a 4. és a 13. cikkel összhangban kezeljék;

c)

ha műszakilag és gazdaságilag megvalósítható, a különböző tulajdonságokkal rendelkező hulladékolajokat ne keverjék, és a hulladékolajokat ne keverjék más hulladékokkal vagy anyagokkal, ha az ilyen keverés megakadályozná a kezelésüket.

a)

a biohulladék elkülönített gyűjtése tekintettel a biohulladék komposztálására és lebontására;

b)

a biohulladék oly módon történő kezelése, amely magas szintű környezetvédelemnek felel meg;

c)

a biohulladékból készített, környezetvédelmi szempontból biztonságos anyagok használata.

a)

a kezelhető hulladék típusai és mennyiségei;

b)

minden engedélyezett művelettípushoz az érintett telepre érvényes műszaki és egyéb követelmények;

c)

a meghozandó biztonsági és elővigyázatossági intézkedések;

d)

minden művelettípus esetében a használandó módszer;

e)

szükség esetén figyelemmel kísérési és ellenőrzési műveletek;

f)

szükség esetén a bezárásra és az utógondozásra vonatkozó rendelkezések.

a)

a saját nem veszélyes hulladékuk termelés helyén való ártalmatlanítása; vagy

b)

a hulladék hasznosítása.

a)

olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyek a hulladékgyűjtést vagy -szállítást hivatásszerűen végzik;

b)

kereskedők vagy közvetítők; és

c)

olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyekre a 24. cikk értelmében vonatkoznak az engedélyezési követelmény alóli mentességek.

a)

a hulladékkezelési tevékenység főbb környezetvédelmi hatásaira kell irányulniuk;

b)

biztosítaniuk kell, hogy a hulladékkezelés a 13. cikkel összhangban történjen;

c)

figyelembe kell venniük az elérhető legjobb technikákat; és

d)

adott esetben a kezelés és az eljárás minőségi követelményeire vonatkozó elemeket kell tartalmazniuk.

a)

a területen keletkezett hulladék típusa, mennyisége és forrása, az ország területéről vagy oda várhatóan szállításra kerülő hulladék és a jövőbeni hulladékáramok alakulásának értékelése;

b)

a már létező hulladékgyűjtési rendszerek és a főbb ártalmatlanító és hasznosító létesítmények, beleértve a különös közösségi jogszabályok által a hulladékolajokra, a veszélyes hulladékra vagy hulladékáramokra vonatkozóan előírt különleges rendelkezések;

c)

az új gyűjtési rendszerekkel, a meglévő hulladékkezelési létesítmények bezárásával, a 16. cikkel összhangban a kiegészítő hulladékkezelési infrastruktúrával kapcsolatos igény felmérése és szükség esetén a kapcsolódó beruházások;

d)

a telepek és kapacitások helykijelöléséhez szükséges elhelyezkedési kritériumok formájában elegendő információ a jövőbeli ártalmatlanító vagy főbb hasznosító létesítményekről;

e)

általános hulladékgazdálkodási politikák, beleértve a tervezett hulladékgazdálkodási technológiákat és módszereket vagy a különleges gazdálkodási problémákat jelentő hulladékra vonatkozó politikákat.

a)

a hulladékgazdálkodással kapcsolatos szervezési vonatkozások, beleértve a hulladékgazdálkodást végző köz- és magánszférabeli szereplők közötti feladatmegosztás leírását;

b)

a különböző, hulladékkal kapcsolatos problémák megoldásában a gazdasági és egyéb eszközök alkalmazása hasznosságának és megfelelőségének értékelése, tekintetbe véve, hogy fenn kell tartani a belső piac zökkenőmentes működését;

c)

figyelemfelkeltő kampányok alkalmazása és az általános közvéleményt vagy egy adott fogyasztói csoportot célzó tájékoztatás;

d)

a történelmileg szennyezett hulladékártalmatlanító területek és az ezek rehabilitációjára vonatkozó intézkedések.

a)

a 75/439/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdése helyébe az alábbi szöveg lép:

„(4)   A hulladékolaj poliklórozott-bifenil és poliklórozott-terfenil (PCB/PCT) tartalmának megállapítására szolgáló mérési referenciamódszert a Bizottság határozza meg. A fenti, az ezen irányelv nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására vonatkozó intézkedéseket a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (28) 18. cikkének (4) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

b)

A 91/689/EGK irányelv a következőképpen módosul:

c)

Az 2006/12/EK irányelv a következőképpen módosul:

22.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 312/31

(1)

2006. december 21-i levelében Németország a DHL számára nyújtandó képzési támogatást jelentett be.

(2)

2007. június 27-i levelében a Bizottság tájékoztatta Németországot határozatáról, amely szerint a DHL számára nyújtott támogatás miatt megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást. A Bizottság hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról szóló határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (2) közzétették. Németország 2007. szeptember 26-i levelében tette meg észrevételeit.

(3)

A Bizottság felszólította az érintett feleket, hogy nyújtsák be észrevételeiket. A DHL 2007. október 15-i levelében, az UPS Deutschland pedig 2007. október 26-i levelében tette meg észrevételeit. A vonatkozó észrevételeket a 2007. november 16-i, illetve a 2007. november 20-i levélben továbbították Németország számára észrevételezés céljából. Németország 2007. december 14-i levelében válaszolt. A Bizottság 2008. február 12-én és 2008. június 5-én e-mailben kiegészítő információkat kért. Németország 2008. február 14-én, 2008. március 31-én és 2008. június 17-én levélben válaszolt.

(4)

A DHL 2005-ben világszerte 18,2 milliárd EUR-t elérő forgalmával a vezető expressz csomagküldő szolgálatok közé tartozik. A vállalkozás teljes mértékben a Deutsche Post AG tulajdonát képezi.

(5)

A DHL a németországi Lipcse-Halléban lévő telephelyén új kézbesítési és légi szállítási logisztikai központot épített, amelynek 2007 októberének végén kellett megkezdenie működését. A projekt beruházási költsége összesen 250 millió EUR volt. 2004 áprilisában mintegy 70 millió EUR regionális beruházási támogatást nyújtottak a DHL számára, amelyet a Bizottság 28 %-os maximális támogatási intenzitással N 608/2003 számú támogatásként hagyott jóvá.

(6)

A kézbesítési és légi szállítási központot a két kedvezményezett vállalkozás, a DHL Hub Leipzig GmbH (a továbbiakban: DHL Hub) és a European Air Transport Leipzig GmbH (a továbbiakban: DHL EAT) működteti, amelyek más leányvállalatok mellett teljes mértékben a Deutsche Post AG tulajdonában állnak. A DHL Hub a légi szállítással összefüggő földi kiszolgálás feladatait fogja ellátni, a DHL EAT pedig a DHL légijárműflottájának műszaki ellenőrzéséért lesz felelős.

(7)

A DHL Hub és a DHL EAT egyaránt az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti regionális támogatásra jogosult területen rendelkezik székhellyel.

(8)

A logisztikai központban a DHL végzi el a földi kiszolgálási feladatokat, valamint az érkező és induló légi járművek indulás előtti biztonsági ellenőrzését (preflight check) és földi ellenőrzését (ramp check). A vállalkozás ezeken a munkaterületeken fokozatosan mintegy 1 500 személyt kíván alkalmazni, és ennek megfelelő képzésben részesíteni. A bejelentett támogatás azonban csak 485 foglalkoztatottat érintő képzésekre vonatkozik.

(9)

Németország a képzésekhez 7 753 307 EUR összegű közvetlen támogatást jelentett be, amelynek egyik felét Szászország, másik felét pedig Szász-Anhalt szövetségi tartomány bocsátja rendelkezésre.

(10)

A DHL által tervezett képzéseket a DHL Hub (320 személy) és a DHL EAT (165 személy) hajtja végre (3).

(11)

A DHL Hub által kínált képzések esetében elsősorban általános képzésről van szó, amelynek keretében a munkavállalók bizonyos tevékenységek elvégzéséhez szükséges ismereteket és képességeket sajátíthatnak el. A képzés egy elméleti részt, valamint a gyakorlati ismeretek átadását foglalja magában, közvetlenül a munkahelyen. A DHL Hub képzései összesen 320 foglalkoztatottra irányulnak, a következő munkaterületeken:

1.   táblázat

(12)

Az előtéri kiszolgálók fő feladatai közé tartozik a légi járművek időben történő be- és kirakodása, a földi kiszolgáló felszerelés (Ground Service Equipment) kezelése és vezetése, a repülési okmányok átadása; jelentések készítése és a pilótákkal és a repülőtéri hatóságokkal való kommunikáció.

(13)

Az előtéri kiszolgálók képzése 19 tanfolyamot, valamint egy gyakorlati képzési részt foglal magában, és 77 képzési napot vesz igénybe, amelyből 47 a munkahelyen zajlik le. A képzés a szóban forgó képzéssel nem összefüggő lezárt képzést korábban elvégző munkavállalókra irányul. Az elméleti képzési részre a Hub működésének megkezdése előtt kell sort keríteni. A képzés egy Unit load device build up elnevezésű tanfolyamot is tartalmaz, amely szakosított képzésnek minősül, mert bizonyos, csak a DHL-nél alkalmazott konténerek felépítéséről szól. Az általános képzés ezenkívül a következőket tartalmazza:

(14)

A nemzeti és európai jogszabályok elvileg sem minimális munkavállalói létszámot, sem szakosított képzési követelményeket nem tartalmaznak a II. előtéri kiszolgálók képzésére vonatkozóan. Németország azonban jelezte, hogy a tervezett tanfolyamok közül öt a hatályos rendelkezések szerint minden munkatárs számára kötelező (többek között a tűzvédelem, az elsősegély, a veszélyes árukkal kapcsolatos képzés és az előtéri biztonsági rendelkezések) (5), valamint egy minimálisan meghatározott létszámú munkavállalónak (kb. 70 fő) kiegészítő tanfolyamokat kell elvégeznie – a munkahelyen folytatott mindenkori képzéseket is ideértve –, ilyenek a raktérajtók kezelésével kapcsolatos tanfolyamok, valamint az alkalmassági igazoláshoz kötött általános képzések. A megfelelően képzett személyek ezt követően rövid képzési egységek keretében átadhatnák ismereteiket kollégáiknak.

(15)

Németország közölte, hogy külső cégtől való megrendelés is lehetséges, és benyújtott egy erre vonatkozó költségelemzést.

(16)

A biztonsági alkalmazottak tevékenysége a személyeknek és a szállítmányoknak a zavartalan működés biztosítása érdekében történő ellenőrzésére terjed ki. A biztonsági alkalmazottak képzése csak általános képzési tartalmakat foglal magában:

(17)

A képzések megfelelnek a vonatkozó nemzeti és európai jogszabályoknak. A DHL valamennyi biztonsági alkalmazott számára átfogó képzést tervez a biztonsági vonatkozású kérdésekben, azonban ha az állami támogatás elmarad, ez a képzés a minimális mértékre, azaz az általános szakmai biztonsági képzésre korlátozódna. Azt is számításba vették itt, hogy az egyéb általánosan megtartott biztonsági képzéseket csak korlátozott számú munkatársnak kínálják, akik aztán ismereteiket továbbadnák a többi munkatársnak.

(18)

Németország adatai szerint alternatív megoldásként ebben az esetben is lehetséges a külső cégtől való megrendelés, amikor is az ehhez kapcsolódó költségek mintegy [(15–30 %)]-kal (6) a DHL személyzeti költségei alatt maradnának.

(19)

A középszintű operatív vezetők képzése a logisztikai központ egészében alkalmazott munkatársakra irányul. A Bizottság értelmezésében ők először átesnek az előbb említett képzéseken, és csak ezt követően részesülnek részletesebb ismereteket nyújtó képzésben az általuk irányítandó területekhez kapcsolódóan. A képzés kiterjed olyan területekre is, mint amilyen a munkajog, a kommunikáció alapjai, személyzetirányítás, konfliktuskezelés, idegen nyelvek és csapatépítés.

(20)

A DHL EAT tevékenységei főként a légi járművek karbantartására irányulnak, mielőtt repülésre bocsátják azokat. A képzések a DHL EAT-nél a következő tevékenységekre vonatkoznak, és összesen 165 foglalkoztatottra irányulnak:

2.   táblázat

(21)

Németország a bejelentéskor benyújtott egy áttekintést az elszámolható költségekről, amelyet az eljárás megindításáról szóló határozat is tartalmazott. A képzési projekt keretében az elszámolható összköltségek összege [(10–15)] millió EUR volt, a tervezett képzési támogatás összege pedig 7 753 307 EUR.

(22)

A hivatalos vizsgálati eljárást azért indították meg, mert a Bizottságban kételyek merültek fel arra vonatkozóan, hogy a képzési támogatás összeegyeztethető volt-e a közös piaccal.

(23)

A Bizottság különösen azt vonta kétségbe, hogy a képzési projekt végrehajtásához ténylegesen szükség volt-e a támogatásra. A Bizottság utalt arra, hogy az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében egy képzési támogatás csak akkor tekinthető a közös piaccal összeegyeztethetőnek, ha az a kedvezményezett tevékenységéhez nem közvetlenül szükséges. Ezzel kapcsolatban a Bizottság utalt korábbi döntéshozatali gyakorlatára (7). A Bizottság okkal feltételezte, hogy a kedvezményezettnek a támogatás nélkül is legalább egy bizonyos mértékig hasonló képzést kellene kínálnia foglalkoztatottjai számára.

(24)

Egyrészt a DHL nyilvánvalóan jelentős beruházást hajtott végre a logisztikai központ esetében, és azt működésbe is akarta állítani. Németország megerősítette, hogy a belgiumi munkavállalók alapvetően nem voltak készek a németországi váltásra. A működés megkezdéséhez ezért a DHL-nek új munkatársakat kellett alkalmaznia.

(25)

Másrészt a logisztikai központ működésbe állításához szükségesnek tűnt egy bizonyos, nagyrészt szakmai jellegű képzés a munkatársak számára, amelynek a következő területekre kellett kiterjednie:

(26)

Harmadrészt a Bizottság kétségbe vonta, hogy a DHL képes lenne a helyi vagy az európai munkaerőpiacon az előbb említett képességekkel rendelkező munkaerőt toborozni a működtetéshez szükséges létszámban.

(27)

Negyedrészt a Bizottság kétségbe vonta, hogy a már szakképesítéssel rendelkező munkaerő alkalmazása megfelelő alternatívát kínálna az üzemen belüli képzéssel szemben. A Bizottság abból indult ki, hogy a DHL-nek legalább a vállalatspecifikus képzést és a biztonsági képzéseket mindenképpen biztosítania kell, mivel vállalatspecifikus szakképzést külső oktatók nem nyújthatnak, és a DHL-nek megfelelő biztonsági képzést kell igazolnia.

(28)

Ötödrészt a Bizottság kétségbe vonta, hogy a DHL tényleg lemondhatna a képzési csomag egyes tanfolyamairól, ezenkívül a bejelentés szerint különösen a légi szállítmányokkal kapcsolatos földi műveleti tevékenységeket végző előtéri kiszolgálók számára előírás, hogy azoknak a személyeknek is végig kell járniuk a teljes képzést, akik már rendelkeznek megfelelő képesítésigazolással. Ezenkívül kérdésesnek tűnt, hogy elegendő lenne-e valóban csak korlátozott számú munkatársat kiképezni, mert ez hátrányosan érinthetné a zökkenőmentes működést. Emellett a DHL a teljes személyzetet már tudatosan a képzésre tekintettel alkalmazta, így nem lenne célszerű elhagyni a tervezett képzést, és olyan munkatársaknak fizetni, akik nem végzik el a feladatukat.

(29)

Hatodrészt a Bizottság kételkedett a DHL azon állításában, hogy a támogatás elmaradása esetén a tervezett képzések elkerülése céljából különböző szolgáltatásokkal külső vállalkozásokat bízna meg, mert egyfelől kiegészítő jelleggel ebben az esetben is szükség lett volna az a), b) és d) pont szerinti képzések némelyikére, másfelől pedig a DHL teljes beruházása a lipcse-hallei telephelyen éppen arra irányul, hogy az expressz csomagküldő szolgáltatással összefüggő valamennyi tevékenységet saját munkatársak végezzék, és – amint arra a Bizottság a német hatóságokkal folytatott megbeszélésekből következtetett – ezeket a szolgáltatásokat akár más, ugyanazon a repülőtéren működő versenytársaiknak kínálják.

(30)

Ezzel szemben a Bizottság – egy ponttól eltekintve – nem kételkedett abban, hogy a képzési költségeket alapvetően helyesen számították ki. A Bizottság egyedül azzal kapcsolatban fogalmazott meg aggályokat, hogy a képzés nagy részére a munkahelyen kerülne sor, és ezért ezeket a munkaórákat a képzés résztvevői számára vélhetőleg képzési költség címén levonnák a bérből.

(31)

Németország kifejti, hogy a bejelentett képzési támogatás eleget tesz az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 68/2001/EK bizottsági rendeletben (8) megfogalmazott valamennyi összeegyeztethetőségi követelménynek. Németország egyrészt kielégítő módon igazolta, hogy a munkahelyen folyó képzés ideje nem számít munkaórának.

(32)

Másrészt Németország vitatja, hogy a Bizottság a szóban forgó esetben jogosult lenne a szükségességi követelmény alkalmazására, mivel azzal megsértené az egyenlő bánásmód alapelvét. Ennek az újabb szempontnak nincs jogalapja, és ellentmond a vonatkozó közösségi jogi előírásoknak, illetve a Bizottság döntéshozatali gyakorlatának.

(33)

Németország kifejti, hogy a 68/2001/EK rendelet 11. preambulumbekezdése felsorolja azt a három kritériumot, amelyek alapján vizsgálható, hogy egy támogatás a szükséges minimumra korlátozódik-e; és e kritériumok a következők: a nyújtott képzés típusa, a vállalkozás mérete és földrajzi elhelyezkedése. E három kritérium alapján dönthető el, hogy a támogatási intézkedések rendelkeznek-e ösztönző hatással és arányosak-e. A képzési támogatásokról szóló közösségi keretrendszer (9) szerint az ösztönző hatást pusztán az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) vagy c) pontja szerint regionális támogatásra jogosult területen kívüli nagy vállalkozások számára nyújtott szakosított képzések támogatása esetén nem feltételezik. Mivel a bejelentett képzési projekt azonban több mint 80 %-ban általános képzésekből áll, és egy, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti regionális támogatásra jogosult területen lévő vállalkozást érint, a képzési támogatás ösztönző hatása adott. Ezenkívül a bejelentett támogatás esetében nem lépték át a maximális támogatási intenzitásokat, így a képzési támogatás pozitív hatása arányban áll a verseny torzulásaival, és eleget tesz az arányosság követelményének.

(34)

Harmadrészt Németország hangsúlyozza, hogy a Bizottságot a bejelentési kötelezettséggel érintett projektek ellenőrzése esetében is kötik a 32. preambulumbekezdésben említett összeegyeztethetőségi követelmények. Németország kifejti, hogy a bejelentési kötelezettség alól mentesített támogatások és az 1 millió EUR küszöbértéket meghaladó, ezért bejelentési kötelezettséggel érintett támogatások tekintetében nem szabad eltérő összeegyeztethetőségi követelményeket alkalmazni; a bejelentési kötelezettséggel érintett projekteket nem szabad megszorítóbb módon ellenőrizni, mint a bejelentési kötelezettséggel nem érintetteket. Következésképpen egy képzési támogatás akkor összeegyeztethető a közös piaccal, ha eleget tesz a 68/2001/EK rendeletben meghatározott valamennyi feltételnek. Németország véleménye szerint a Bizottság sokéves döntéshozatali gyakorlata – pl. a Volvo Gent ügyben (10) – ezt az értelmezést támasztja alá. Németország kifejezetten felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottságnak azt is figyelembe kell vennie, hogy a DHL képzési projektje megfelel a Webasto-határozatban (11) meghatározott feltételeknek.

(35)

Negyedrészt az eltérő vizsgálati követelmények alkalmazása sérti a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód alapelvét.

(36)

Ötödrészt Németország kifejti, hogy a Ford Genk és GM Antwerp támogatási ügyekben hozott bizottsági határozatok nem megfelelő precedensek a szóban forgó ügy vonatkozásában, mivel más tényálláson alapulnak. Míg az előbb említett két esetben a képzési támogatás egy új modell bevezetésére, illetve a munkatársak továbbfoglalkoztatására szolgált, a DHL esetében a képzési támogatás az új munkatársak képzésére irányul egy újonnan épült logisztikai központ működéséhez. A DHL-projekt ezenkívül a következő pontokban tér el a két másik esettől: a DHL képzési intézkedései esetében több mint 80 %-ban általános képzésről van szó; a vállalkozás egy, az EK-Szerződés 87. cikke 3. bekezdésének a) pontja szerinti regionális támogatásra jogosult területen található; a DHL új munkahelyeket akar létrehozni a logisztikai központ megépítésével; továbbá a légi szállítási ágazat az autóiparral szemben nem szenved kapacitásfeleslegtől, hanem magas növekedési ráta jellemzi.

(37)

Hatodrészt Németország kiegészítő információkat közöl az eljárás megindításáról szóló határozatban felvetett kérdésekben. Németország kifejti, hogy a vonatkozó jogszabályok minimumszabályokat állapítanak meg a képzettségi fokra vonatkozóan. Az egy vállalkozás által alkalmazandó megfelelően képzett munkavállalók minimális számáról azonban nem rendelkeznek. Ugyanakkor Németország feltünteti, hogy a logisztikai központ működésének megkezdéséhez hány munkatársra van szükség, és arra a következtetésre jut, hogy a pótlólagos munkatársak képzése meghaladta az üzem függvényében szükséges mértéket. Egy külső képzési tanácsadó Németország által benyújtott tanulmánya szerint a DHL a lipcse-hallei telephelyen a logisztikai központ működését gond nélkül megkezdheti a bejelentett képzési projektben tervezettnél alacsonyabb létszámú képzett munkatárssal is.

(38)

A támogatás kedvezményezettje, a DHL is megküldte észrevételeit, amelyekben Németországhoz hasonlóan kifejti, hogy a Bizottság az összeegyeztethetőség vizsgálata során eltért a korábbi ügyekben követett általános döntéshozatali gyakorlatától. Ugyanakkor a bejelentett támogatás eleget tesz a 68/2001/EK rendeletben megfogalmazott valamennyi követelménynek. Ez a megközelítés sérti a jogbiztonság és az egyenlő bánásmód alapelvét, amelynek alapján nem lenne szabad másként eljárni, mint ahogy azt a képzési támogatásokról szóló korábbi határozatokban tette, amelyekben a szükségszerűség kérdését nem vizsgálták részletekbe menően. Ezenkívül a Ford Genk és GM Antwerp támogatási ügyekben hozott határozatok nem tükröznék az általános döntéshozatali gyakorlatot, mivel ezek az ügyek másként épültek fel, és tényállásukat nem lehet a DHL Leipzig ügyre vetíteni. Ehelyett a DHL utal a Webasto számára képzési támogatás engedélyezéséről szóló bizottsági határozatban 2006 júniusában alapul vett követelményekre, amelyek alapján a DHL képzési projektjének is összeegyeztethetőnek kell lennie a közös piaccal. Végül a DHL megismétli, hogy a bejelentett képzési projekt esetében történő eltérő eljárás nem megengedhető hátrányos bánásmódot eredményezne a DHL-lel szemben.

(39)

A DHL továbbá kiegészítő információkat közöl az eljárás megindításáról szóló bizottsági határozatban felvetett kérdésekben. Egyrészt a vonatkozó nemzeti, európai és nemzetközi jogszabályok csak tartalmi követelményeket határoznak meg a munkatársak képzésére és szakképzésére vonatkozóan a légi szállítással és a légi járművekkel kapcsolatos tevékenységek terén, és nem rendelkeznek a munkatársak minimális létszámáról. Másrészt a tervezett képzések nem csak a jogszabályi követelmények teljesítésére szolgálnának, hanem meg is haladnák az előírt mértéket. Ezáltal a jogszabályi követelményeket meghaladó valamennyi intézkedés tekintetében alternatív megoldásokat lehetne megfontolni (pl. kiszervezés és külső cégektől történő megrendelés). Mivel ezek az alternatívák csak elméleti lehetőségek, a DHL nem készíttetett olyan részletes költségelemzést, amely számba venné a mindenképpen szükséges kötelező és/vagy minimális képzés költségeit, egyúttal pedig kimutatná a külső cégtől történő megrendelés és/vagy a már képzett szakemberek alkalmazásának járulékos költségeit. A DHL az ágazatban szokásos képzési szintről sem rendelkezik információval.

(40)

A DHL egyik versenytársa, a UPS is megküldte észrevételeit, amelyben a vállalkozás a Bizottság álláspontjához csatlakozik. A UPS kifejti egyrészt, hogy a DHL Hub és a DHL EAT új munkatársainak alkalmazása esetében mindenképpen végre kell hajtani bizonyos képzési és bemutató intézkedéseket. A képzések tehát egy bizonyos mértékig szükségszerűek, és azokat a vállalkozásnak a támogatás nélkül is végre kellene hajtania.

(41)

Másrészt a UPS kifejti, hogy a vonatkozó nemzeti és európai jogszabályok arra kötelezik a DHL-t, hogy munkatársai – pl. a meghatalmazott ügynökök – számára minimális szintű képzést nyújtson. A polgári légi közlekedés védelme területén közös szabályok létrehozásáról szóló, 2002. december 16-i 2320/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (12) értelmében a meghatalmazott ügynököket a meghatalmazott hatóságnak (ebben az esetben a német légi közlekedési hivatalnak, a Luftfahrt-Bundesamtnak) kell kijelölnie, felhatalmaznia és jóváhagynia. E célból a Luftfahrt-Bundesamt iránymutatásokat fogadott el, és kiadott egy mintatantervet, amely meghatározza az előírt képzéseket. A DHL EAT munkatársainak kötelező képzését a légi járművek és repüléstechnikai termékek, alkatrészek és berendezések folyamatos légi alkalmasságának biztosításáról és az ezzel összefüggő feladatokban részt vevő szervezetek és személyek jóváhagyásáról szóló, 2003. november 20-i 2042/2003/EK bizottsági rendelet (13) szabja meg. Harmadrészt a DHL az új munkahelyek létrehozásához regionális támogatásban részesült, így nem lehet abból kiindulni, hogy a DHL lemondana a képzési intézkedésekről, kevesebb munkavállalót alkalmazna, és ehelyett a külső cégektől történő megrendelés és a kiszervezés mellett döntene.

(42)

A Bizottság véleménye szerint az intézkedés az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdésének értelmében állami támogatás, amelyet állami forrásokból származó támogatás formájában nyújtanak. Az intézkedés szelektív jellegű, mert a DHL-re korlátozódik. A szelektív támogatás magában rejti a verseny torzulásának veszélyét, mert előnyben részesíti a DHL-t más, támogatási forrásokban nem részesülő versenytársakkal szemben. Végül megállapítható, hogy az expressz csomagküldő szolgálatok piacán, ahol a DHL a vezető vállalkozások közé tartozik, intenzív kereskedelmet folytatnak a tagállamok között.

(43)

Németország a 68/2001/EK rendelet alapján kéri a támogatás engedélyezését.

(44)

A 68/2001/EK rendelet 5. cikke szerint az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség alóli mentesítés nem vonatkozik az olyan támogatásra, amelyet 1 millió EUR-t meghaladó összegben egy vállalkozás egyetlen képzési projektje kap. A Bizottság megállapítja, hogy a tervezett támogatás összege 7 753 307 EUR, amelyet egyetlen vállalkozásnak fizetnek ki, valamint a képzések egyetlen projektbe tartoznak. A Bizottság véleménye szerint ezért a tervezett támogatás a bejelentési kötelezettség hatálya alá esik, amelynek Németország nem tett eleget.

(45)

A 68/2001/EK rendelet 16. preambulumbekezdése megerősíti az 5. cikk alapjául szolgáló szándékot, és kifejti, hogy az ilyen támogatásokat nem lehet mentesíteni: „Indokolt, hogy a nagy összegű támogatásokról a Bizottság egyedi elbírálás alapján döntsön, azok hatályba lépése előtt.”

(46)

Egy olyan képzési támogatást tehát, amelyre nem vonatkozik a 68/2001/EK rendelet mentességi szabálya, a Bizottságnak korábbi határozataival (14) összhangban egyedileg kell megítélnie (15) az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján, mielőtt adott esetben engedélyezheti a támogatás végrehajtását. Az egyedi vizsgálat során ugyanakkor a Bizottság analóg módon a 68/2001/EK rendelet alapelveire támaszkodik. Ez különösen azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni, hogy az említett rendelet 4. cikkében meghatározott alaki mentességi feltételek teljesülnek-e, valamint hogy a támogatás jelentette ösztönzésre szükség van-e ahhoz, hogy a kedvezményezett végrehajtsa a képzéseket.

(47)

A Bizottság már az eljárás megindításáról szóló határozatban vizsgálta, hogy a bejelentett projekt megfelel-e a 68/2001/EK rendelet 4. cikke szerinti mentességi feltételeknek.

(48)

Egyrészt megállapítható, hogy a megadott támogatási intenzitás nem haladja meg a 68/2001/EK rendelet 4. cikkének (2) bekezdésében a szakosított képzésekre meghatározott 35 %-os ([…] 35 %-a = [(kb. 5–25 %)]), illetve az említett cikk (3) bekezdésében az általános képzésekre meghatározott 60 %-os támogatási felső határt ([…] 60 %-a = [(kb. 75–95 %)]). Mivel a projektre az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti regionális támogatásra jogosult területen kerül sor, Németország a 25 %-os és 50 %-os felső határt 10 százalékponttal növelheti.

(49)

Másrészt az intézkedés elszámolható költségei összhangban állnak a 68/2001/EK rendelet 4. cikkének (7) bekezdésével. A vizsgálat megerősítette, hogy a képzésben részt vevők elszámolható költségei nyilvánvalóan az egyéb elszámolható költségek teljes összegére korlátozódnak. Németország igazolta, hogy bár a képzés nagy része a munkahelyen folyik, munkaóra nem keletkezik.

(50)

Az eljárás megindításáról szóló határozat fő érve az volt, hogy egy képzés csak akkor nyilvánítható az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a közös piaccal összeegyeztethetőnek, ha az a kedvezményezett tevékenységéhez nem közvetlenül szükséges. A Bizottság megállapította, hogy a támogatás szükségessége általános összeegyeztethetőségi követelmény, és a következő következtetésre jutott: ha a támogatás nem eredményezi több intézkedés végrehajtását, mint amennyire pusztán a piaci erőket figyelembe véve sor kerülne, akkor nem várható, hogy a támogatásnak pozitív, a kereskedelem torzulásait kiigazító hatásai lesznek, így az nem engedélyezhető. Ha a vállalkozás a támogatott intézkedéseket mindenképpen, különösen tehát támogatás nélkül is végrehajtotta volna, az érintett képzési támogatás esetében nem lehet abból kiindulni, hogy az az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja értelmében a gazdasági fejlődés „előmozdítására” szolgál, illetve a 68/2001/EK rendelet 10. preambulumbekezdése szerint hozzájárul a piaci hiányosság kiigazításához, ami arra vezet, hogy a vállalkozások általában a szükségesnél kevesebbet fektetnek be munkavállalóik képzésébe (16). Ez nem érinti a 68/2001/EK rendelet szerint a bejelentési kötelezettség alól mentesített támogatásokat, amelyek esetében elsődlegesen abból indulnak ki, hogy a gazdasági fejlődés előmozdítását szolgálják.

(51)

Az, hogy a Bizottság az ösztönző hatás meglétét vizsgálja, és a törvényben előírt képzések esetében ezt tagadja, Németország véleménye szerint egy új megközelítést jelent, amely nem áll összhangban a közösségi előírásokkal, önkényesen eltér az eddigi döntéshozatali gyakorlattól, és a képzési támogatások regionális politikai célokból történő nyújtását lehetetlenné teszi. A Bizottság az alábbi okokból nem tud egyetérteni ezekkel az érvekkel:

(52)

Elsőként emlékeztetni kell arra, hogy a képzési támogatásokat meg kell vizsgálni a 68/2001/EK rendelet alapján, amelynek 4. preambulumbekezdése a következőképpen rendelkezik: „Ez a rendelet nem érinti a tagállamok képzési támogatások bejelentésére vonatkozó lehetőségét. Az ilyen bejelentéseket a Bizottság különösen az e rendeletben foglalt kritériumok figyelembevételével, illetve az alkalmazandó közösségi iránymutatásokkal és keretrendszerekkel összhangban értékeli, amennyiben vannak ilyen iránymutatások és keretrendszerek.”

(53)

Ezenkívül a 16. preambulumbekezdés megerősíti: „Indokolt, hogy a nagy összegű támogatásokról a Bizottság egyedi elbírálás alapján döntsön, azok hatályba lépése előtt. Ennek megfelelően az egy meghatározott összeget meghaladó támogatásokat, amelynek a felső határát 1 000 000 EUR-ban kell megállapítani, ki kell zárni az e rendelet alapján történő mentesítésből, és azok továbbra is a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelmények hatálya alá tartoznak.”

(54)

Végül a 4. preambulumbekezdés kimondja: „E rendelet hatályba lépésének napjától a képzési támogatásokról szóló keretrendszert hatályon kívül kell helyezni, mert annak tartalma helyébe ez a rendelet lép.”

(55)

Mivel a tervezett támogatás meghaladja az 1 millió EUR-t, nem kétséges, hogy be kell jelenteni, és a Bizottságnak engedélyeznie kell. Emellett az is bizonyos, hogy egy ilyen támogatásnak alapvetően eleget kell tennie a 68/2001/EK rendelet 4. cikkében meghatározott mentességi feltételeknek.

(56)

Németország megkérdőjelezi azonban, hogy a Bizottság ezen túlmenően jogosult-e vizsgálni a támogatás ösztönző hatását. A Bizottság véleménye szerint az állami támogatás koncepciója és különösen a szükségességi követelmény azt foglalja magában, hogy a támogatás ösztönző hatással bír a kedvezményezettre. Nem szolgálhatja a közérdeket, ha az állam olyan intézkedéseket (pl. képzéseket) támogat, amelyeket a kedvezményezett egyébként is végrehajtott volna. A 68/2001/EK rendelettel, az „Állami támogatások” című cselekvési tervvel és a támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségét meghatározó követelményekkel kapcsolatos joggyakorlattal összhangban a Bizottság legutóbbi határozatai (Ford Genk, GM Antwerp) esetében célzottan vizsgálta az érintett képzési támogatások ösztönző hatását is.

(57)

Álláspontjának alátámasztása céljából Németország egyrészt kifejti, hogy a bejelentési kötelezettséggel érintett támogatások közös piaccal való összeegyeztethetőségét a rendeletben meghatározott követelmények alapján kell vizsgálni, és ebben az összefüggésben idézi a 68/2001/EK rendelet 4. preambulumbekezdését, amely szerint a támogatásokat „a Bizottság különösen az e rendeletben foglalt kritériumok figyelembevételével […] értékeli”. Németország ezzel kapcsolatban figyelmen kívül hagyja, hogy a „különösen” kifejezés éppen azt jelenti, hogy az egyedi vizsgálat nem korlátozódik a 68/2001/EK rendeletben előírt támogatási jogi értékelésre. Mivel a 16. preambulumbekezdés kifejezetten utal arra, hogy a megfelelő támogatásokat továbbra is külön kell vizsgálni, nem kérdéses, hogy ez a vizsgálat nem korlátozódik az említett rendeletben meghatározott kritériumokra, és közvetlenül az EK-Szerződés 87. cikke alapján kell lefolynia.

(58)

Másrészt Németország kifejti, hogy a 68/2001/EK rendeletet a képzési támogatásokról szóló 1998. évi közösségi keretrendszer figyelembevételével kell értelmezni, amelyet az említett rendelet hatálybalépése előtt alkalmaztak, és amely meghatározta azokat a követelményeket, amelyek alapján magas támogatások esetén az ösztönző hatás meglétét vizsgálták. A közösségi keretrendszer alapján különösen akkor feltételeztek ösztönző hatást, ha egy, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) vagy c) pontja szerinti regionális támogatásra jogosult területen képzési projektet hajtottak végre. A Bizottság ezt a gondolatmenetet nem fogadhatja el, hiszen a 68/2001/EK rendelet 4. preambulumbekezdése nem hagy kétséget afelől, hogy e rendelet hatálybalépésével a képzési támogatásokról szóló közösségi keretrendszer hatályát vesztette. A Bizottság szándéka arra irányult, hogy a 68/2001/EK rendelettel felváltsa a közösségi keretrendszert, és az említett rendeletnek ez is volt a hatása. Ez egyrészt más nyelvi változatokból válik világossá, amelyekben a 68/2001/EK rendelet 4. preambulumbekezdése egyértelműen úgy fogalmaz, hogy a közösségi keretrendszert „hatályon kívül kell helyezni, mert annak tartalma helyébe ez a rendelet lép”. Másrészt korábbi bizottsági határozatok is kifejezetten ezt állapítják meg (17). Ezenkívül az említett rendelet nem veszi a közösségi keretrendszerből azt a jogi vélelmet, hogy adott az ösztönző hatás, inkább teljesen tudatosan általános formában állapítja meg, hogy a képzési támogatások bizonyos feltételek mellett a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekinthetők (18). Ha azonban egy vállalkozás mindenképpen, tehát különösen a támogatás nélkül is végrehajtotta volna a támogatott intézkedést, akkor ennek a támogatásnak nincs ösztönző hatása.

(59)

Harmadrészt Németország és különösen a kedvezményezett kifejti, hogy egy támogatás szükségességének az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján történő további vizsgálata azt jelentené, hogy a teljes 68/2001/EK rendelet ellentmond a Szerződés ezen rendelkezésének. Itt nyilvánvalóan azt feltételezik, hogy a támogatás szükségességének vizsgálatára nem kerül sor. A Bizottság ezt az érvelést sem tudja elfogadni, mert az nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyja, hogy az említett rendelet követelményeinek eleget tevő, 1 millió EUR alatti támogatások esetén abból indulnak ki, hogy a szükségességi követelmény is teljesül.

(60)

Negyedrészt Németország azt állítja, hogy a Bizottság eltér a korábbi ügyekben követett eljárásától, amelyek során nem vizsgálta, hogy van-e ösztönző hatás. Ez nem felel meg a valóságnak. A Bizottság ugyanakkor kifejtette, hogy eljárását a finomított gazdasági szemléletmód alapján módosította. Erre a módosításra a Ford Genk és a GM Antwerp támogatási ügy részletes vizsgálata keretében került sort, amikor is kifejezett utalás történt az új megközelítésre. Azonban Németország kifejti, hogy a Bizottság eljárása nem koherens, mivel a hivatalos vizsgálati eljárásnak a Ford Genk ügyben történt megindítását követően legalább két esetben, mégpedig a BMW Österreich (N 304/2005) (19) és a Webasto- (N 653/2005) ügyben megfelelő vizsgálat nélkül, illetve más vizsgálat alapján hozta meg határozatát. A Bizottság azonban utal arra, hogy ezek a határozatok részletes vizsgálat nélkül és azt megelőzően születtek, hogy a fent említett két részletes vizsgálat – amelyek esetében a Bizottság áttért egy differenciáltabb megközelítésre – közül az első lezárult. Vitathatatlan, hogy a Bizottság – ha erre elegendő oka van – finomíthatja és módosíthatja vizsgálati módszerét. Ez így volt a Ford Genk és a GM Antwerp ügyben, de nem ez volt a helyzet a korábbi támogatási ügyekben. Következésképpen a Bizottság a Ford Genk támogatási ügy végleges határozatának meghozatala előtt továbbra is támaszkodhatott régi döntéshozatali gyakorlatára.

(61)

Ötödrészt Németország és a kedvezményezett vitatja, hogy a Bizottság hivatkozhatna a Ford Genk és a GM Antwerp támogatási ügyre, mert azok a DHL ügyétől eltérő tényálláson alapulnak. A Bizottságnak sokkal inkább a Webasto támogatási ügyben hozott határozatra kellett volna támaszkodnia. Semmiképpen sem lehet azzal érvelni, hogy a DHL-nek nyújtott támogatást másként kell kezelni azért, mert a másik két esettől eltérően nem az autóiparra vonatkozik. A Webasto támogatási ügyben hozott határozatban – amelyre Németország és a kedvezményezett hivatkozik – is az autóiparról van szó. Az egyetlen különbség valószínűleg abban rejlik, hogy az első két esetben már meglévő termelőegységek szerepeltek, míg a DHL és a Webasto újonnan épített üzemeket érint. A Bizottság nem tudja elfogadni, hogy míg az első két esetben egyértelműen működési támogatásnak számít minden olyan intézkedéshez nyújtott támogatás, amelyet egyébként is végrehajtottak volna, addig egy újonnan épült üzemben egy olyan képzés esetében, amelyet egyébként is végrehajtottak volna, ne legyen szó működési támogatásról. Ebben az esetben is olyan intézkedésekhez kap a vállalkozás támogatást, amelyeket mindenképpen végre kellene hajtania.

(62)

Ezenkívül egy újonnan épült üzem esetében azokat a képzéseket, amelyeket egyébként is végrehajtottak volna, nem lehet olyan megfontolásokkal indokolni, amelyek a regionális támogatás nyújtásához szolgálnak alapul, mivel a regionális hátrányokat regionális beruházási támogatásokkal és nem képzési támogatásokkal kell kiegyenlíteni. Ezzel kapcsolatban Németország kifejti, hogy a szükséges és átfogó képzés állami támogatásának lehetősége jelentős szerepet játszott a DHL-nek a telephely áthelyezésével kapcsolatos végleges döntésében. A Bizottság azonban megállapítja, hogy az Európai Unióban megszokott, hogy a telephellyel, a telephely áthelyezésével kapcsolatos döntéseik során a vállalkozások igyekeznek csökkenteni költségeiket, és növelni a rentabilitást. A termelés áthelyezését tervező vállalkozások gyakran több, különböző tagállamokban fekvő, egymással versengő telephelyet is mérlegelnek. A telephelyről szóló döntés végül nemcsak a várható működési költségektől (ideértve a megfelelő képzettséggel gyakran nem rendelkező új munkaerő képzésének költségeit is) és egyéb gazdasági előnyöktől és hátrányoktól (pl. az üzemidőre vonatkozó helyi előírások) függ, hanem bizonyos mértékig attól a lehetőségtől is, hogy igénybe lehet-e venni állami támogatást (azaz regionális támogatást). A Bizottság nem tudja elfogadni az előbb említett érvet, mivel a regionális beruházási támogatásokkal ellentétben a képzési támogatások célja nem az, hogy befolyásolják a telephellyel kapcsolatos döntést, hanem az, hogy a kiegyenlítsék a Közösségben a nem kielégítő képzési beruházásokat. Valamely regionális támogatásra jogosult terület alacsonyabb képzettségi szintje regionális probléma, amelyet regionális beruházási támogatással kell kezelni.

(63)

A benyújtott információk alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy DHL-nek mindenképpen, a támogatás nélkül is meg kellene valósítania a munkavállalói számára a képzések nagy részét. Ez lényegében két megállapításból következik, amelyek az alábbiakban részletesebben kifejtésre kerülnek. Egyrészt a munkatársak képzésére szükség van a logisztikai központ működésének megkezdéséhez, másrészt pedig a képzési intézkedések nagy részét törvény írja elő.

(64)

A képzés szükségességével kapcsolatban megállapítható, hogy a DHL lipcse-hallei (Németország) telephelyre történő áthelyezése egy új vállalkozás alapításához hasonló hatásokkal bír annyiban, hogy a működés megkezdéséhez a DHL-nek új munkavállalókat kell alkalmaznia. A működési követelményeknek láthatóan háromféleképpen lehet eleget tenni: a DHL alkalmazhat új munkatársakat, akiket a vállalkozásnak képzésben kell részesítenie; a DHL alkalmazhat már képzett munkaerőt; vagy – amennyiben nem áll rendelkezésre megfelelő munkaerő – a DHL bizonyos szolgáltatásokat kiadhat alvállalkozóknak.

(65)

Egyrészt Németország nem nyújtott be kiegészítő információt, hogy tisztázza a Bizottságnak a DHL lehetőségeivel kapcsolatos kétségeit a megfelelően képzett munkaerőnek az új telephelyen történő alkalmazását illetően. Németország inkább azt igazolta, hogy a brüsszeli – a DHL korábbi telephelye itt volt – munkatársak alapvetően nem voltak készek egy németországi váltásra. Másrészt a DHL nem igazolta, hogy képes lenne a működéshez szükséges létszámú, már képzett munkaerőt a helyi vagy az európai munkaerőpiacon toborozni. A helyi munkaerőpiacon nyilvánvalóan nem állnak rendelkezésre megfelelően képzett munkavállalók, és láthatólag az európai légi szállítási piacon is viszonylag nehéz megfelelő szakképzettségű munkaerőt találni.

(66)

Másrészt Németország nem támasztotta alá meggyőzően a DHL azon érvét, hogy a támogatás nélkül több szolgáltatást helyi vállalkozásoktól kell megrendelni, és így elmaradhatnak a tervezett képzések. Németország emellett nem igazolta, hogy a lipcsei repülőtéren megfelelő szolgáltatók állnak rendelkezésre. Mivel azonban egyrészt a külső cégektől történő megrendelés esetén is szükség lenne egyes képzésekre, másrészt pedig a DHL teljes beruházása arra irányult a lipcse-hallei telephelyen, hogy az expressz csomagszállítás valamennyi szolgáltatását saját munkatársak végezzék, és ezeket a szolgáltatásokat akár más, ugyanezen a repülőtéren működő versenytársaknak is felkínálják, a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a külső cégektől való megrendelés nem illik a vállalkozás terveibe, és járulékos költségeket okozna.

(67)

Ezenkívül Németország kifejti, hogy a DHL az EK-Szerződés 87. cikkének (3) bekezdése szerinti regionális támogatásra jogosult területen új munkahelyeket teremt, ezért a belgiumi gépjárműgyártó esetétől eltérően nem egyszerűen csak működési támogatásról van szó, hanem egy újonnan épített üzem támogatásáról, amelynek nem áll a rendelkezésére képzett munkaerő. A Bizottságnak vissza kell utasítania ezt az érvet, mivel a DHL-nek mindenképpen és az új telephely helyétől függetlenül végre kellett volna hajtania a képzéseket a Brüsszelen kívüli új üzem esetében.

(68)

A Bizottság rendelkezésére álló információk szerint a legtöbb képzést a nemzeti, illetve az európai jog írja elő. Mivel a DHL által nyújtott szolgáltatások természetszerűleg fokozott biztonsági kockázatot rejtenek magukban, a vonatkozó jogszabályok alapján bizonyos minimumszabályok és biztonsági követelmények vonatkoznak a szállítmányok kezelésére, valamint a légi járművek átvizsgálására és műszaki ellenőrzésére.

(69)

Ez vonatkozik az indulás előtti biztonsági ellenőrzés (preflight check) és a földi ellenőrzés (ramp check) területén is a képzésekre, amelyekre a DHL EAT szerelői és technikusai esetében van szükség. A 2042/2003/EK rendelet értelmében a légi járművek karbantartásában részt vevő munkatársaknak engedéllyel kell rendelkezniük üzembe helyezési bizonyítvány kiállítására. Ezen engedély feltételeit az említett rendelet határozza meg, és azok a megfelelő képzések mértékére és tartalmára vonatkoznak.

(70)

A tervezett képzések megfelelnek az említett törvényi előírásoknak, és két foglalkozáscsoportot érintenek: tanúsítási engedéllyel (CAT A) rendelkező légijármű-szerelők és tanúsítási engedéllyel (CAT B1) rendelkező légijármű-technikusok/-szerelők. Az e két foglalkozáscsoportot érintő képzések a következő modulokat tartalmazzák:

(71)

A DHL EAT valamennyi képzését munkahelyi képzési napok egészítik ki, amelyek egyértelműen meghaladják az elméleti képzési részre jutó munkanapok számát.

(72)

Németország tisztában van azzal, hogy a megfelelő engedélyekkel rendelkező, megfelelően képzett szakszemélyzet nélkül a DHL nem kezdheti meg működését. Mivel valamennyi tervezett képzést a 68/2001/EK rendelet írja elő, a német hatóságok elismerik, hogy a DHL nem érhet el megtakarításokat a képzések terén. A német hatóságok ugyanakkor kifejtik, hogy a DHL a támogatás nélkül semmiféle képzést nem hajtana végre, hanem a versenytársak azon munkavállalóit keresné meg, akik már rendelkeznek a szükséges engedélyekkel, vagy külső cégektől való megrendelés mellett döntene.

(73)

A Németország által benyújtott költségelemzés szerint a külső cégektől történő megrendelés költségei alacsonyabbak, mint a képzések költségeit is tartalmazó személyi költségek (mégpedig mintegy [(5–20 %)]-kal CAT A esetében, és mintegy [(10–30 %)]-kal a CAT B1 esetében). Németország azonban nem bizonyította, hogy egyáltalán léteznek megfelelő szolgáltatók, illetve rendelkezésre állnak.

(74)

A versenytársak már képzett munkatársainak alkalmazásával kapcsolatban megállapítható, hogy Németország nem bizonyította, hogy az európai munkaerőpiacon képzett és szakképzett munkaerő áll rendelkezésre, amely kész a lipcse-hallei telephelyre történő váltásra. Németország maga is elismerte, hogy az európai légi közlekedési munkaerőpiacról hiányoznak a képzett és szakképzett szerelők és technikusok.

(75)

Németország továbbá benyújtott egy költségelemzést az angolnyelv-tanfolyamokhoz, amelyeket a DHL EAT a szerelők és technikusok számára tervezett. Németország kifejti, hogy ezek általános képzések, amelyek meghaladják az előírt képzéseket. Ezért Németország e tanfolyamok elszámolható költségeit [(0,5–1)] millió EUR-ra becsülte. A Bizottság azonban egyrészt megállapítja, hogy ezeken a tanfolyamokon az angol műszaki nyelvet oktatják. Másrészt a Bizottság megjegyzi, hogy a légi járművek műszaki ellenőrzésének gyakorlata egész Európában egységesítve van, ezért a DHL EAT szerelőinek és technikusainak ismerniük kell az angol műszaki nyelvet. Ezenkívül ezek az angol műszaki nyelvet oktató tanfolyamok a Bizottság értelmezésében a standardizált, előírt képzési programba tartoznak. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a DHL-nek a támogatás nélkül is mindenképpen biztosítania kellene az angol műszaki nyelvet oktató tanfolyamokat.

(76)

E megállapítások alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az említett képzések mind törvényileg kötelezőek, mind pedig a DHL EAT zökkenőmentes működéséhez szükségesek, ezért azokat a vállalkozás mindenképpen, tehát a támogatás nélkül is végrehajtaná. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a DHL EAT szerelőinek és technikusainak képzési költségei nem elszámolhatóak.

(77)

A II. előtéri kiszolgálók feladatai a következők: a földi kiszolgáló felszerelések kezelése és vezetése; a légi járművek be- és kirakodása, a repülési okmányok átadása; jelentések készítése és a pilótákkal és a repülőtéri hatóságokkal való kommunikáció. A bejelentett projekt keretében 210 II. előtéri kiszolgálót képeznének ki, amihez [(2–3)] millió EUR összegű elszámolható költséget szabnak meg.

(78)

A német jogszabályok szerint csak akkor lehet II. előtéri kiszolgálókat alkalmazni az előtérben, ha képzésben részesültek a földi kiszolgáló felszerelések kezelése (Arbeitsschutzgesetz – a német munkavédelmi törvény) és a biztonság (BGV C 10 FBO) terén, és anyagmozgatói engedéllyel (BGG 925 – Nem kötött pályás anyagmozgató eszközök vezetőinek képzése és megbízása) rendelkeznek. Továbbá képzettséggel kell rendelkezniük a veszélyes áruk és azokhoz kapcsolódó kockázatok kezelése terén (Gefahrstoffeverordnung – a veszélyes anyagokról szóló német rendelet). Végül a II. előtéri kiszolgálókkal szemben egy veszélyes árukkal kapcsolatos képzés elvégzése is követelmény, az IATA veszélyes árukkal kapcsolatos előírásainak megfelelően.

(79)

A 77. és 78. preambulumbekezdés magyarázataiból kitűnik, hogy a bejelentett projekt keretében tervezett képzések nagy részét törvény írja elő: ilyenek a légi járművek rendezéséhez szükséges készülékek kezelése, a jégmentesítés (alaptanfolyam), jégmentesítés (továbbképzés), az előtéri vezetői engedély, az előtéri munka és előtéri rendelkezések; a tűzvédelmi képzés; a raktérajtók kezelése; az elsősegély, az anyagmozgatói engedély, az IATA PK 7/8, a földi kiszolgáló felszerelések, az előtéri munka veszélyei, az előtéri biztonsági rendelkezések, a repülőtéri biztonsági rendelkezések. A szállítókonténerek felépítésével megismertető ULD-Build-up-tanfolyam különösen a DHL-konténerek kezelésére vonatkozik.

(80)

Csak a „G25/41 Munkaegészségügyi vizsgálat” (az összesen 240 képzési órából 4), a „DIN EN 9001:2000 Minőség és eljárások” és a „DIN EN 14001 Környezetgazdálkodás és szervezeti struktúra” (az összesen 240 képzési órából 8) tanfolyam nincs törvényben előírva. Mivel azonban Németország hangsúlyozta, hogy a DHL a logisztikai központ működésével kapcsolatos valamennyi szolgáltatást maga akarja elvégezni, és ezeket még a lipcse-hallei repülőtéren működő versenytársainak is kínálni akarja, azonban Németország nem igazolta, hogy a DHL ezeket a tanfolyamokat a támogatás nélkül nem biztosítaná, ezek a kurzusok nyilvánvalóan a DHL foglalkoztatottjainak szánt képzési csomagba tartoznak, amely a logisztikai központ működésének zökkenőmentes megkezdésének biztosításához szükséges. Ez a logisztikai központ – a hongkongi (Kína) és a wilmingtoni (USA) mellett – a DHL világszerte legfontosabb logisztikai központja. Ezért különösen a „Munkaegészségügyi vizsgálat” tanfolyam tűnik elengedhetetlennek, hiszen ennek keretében arra oktatják a személyzetet, hogy felismerje, ha valamelyik munkatárs veszélyt jelent a munkakörnyezetre, hiszen a DHL zökkenőmentes működésének előfeltétele az előre nem látott zavarok elkerülése és megszüntetése. Ezenkívül a rendelkezésre álló információk alapján azok a II. előtéri kiszolgálók, akik elvégeztek egy ilyen képzést, arra is képesek, hogy értékeljék a jövőbeli munkatársak általános szakmai alkalmasságát. A 25. preambulumbekezdésben található értékelési kerettel összhangban a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy bár törvény nem írja elő a képzéseket, a logisztikai központ zökkenőmentes működéséhez azonban szükségesek, ezért azokat a DHL mindenképpen végrehajtaná. A minőségi előírásokra vonatkozó tanfolyamot ugyan szintén nem írja elő törvény, azonban a Deutsche Post vezetősége ezt valamennyi DHL-telephely számára kötelezővé tette. A DHL bejelentette, hogy a DIN EN 9001 szerinti képesítésre tekintettel valamennyi DHL-munkatárs célzott képzésben részesül (20). Ezenkívül utaltak arra, hogy 2008 júliusától a DIN EN 14001 szerinti képesítés lép életbe (21). Következésképpen az ezen határozat tárgyát képező képzések egyértelműen szükségesek a vállalkozás üzleti stratégiájában megcélzott előírások teljesítéséhez, ezért azokat támogatás nélkül is végrehajtották volna. Ezenkívül a DHL leányvállalatai azt hirdetik, hogy szolgáltatásaik – amint ezt a megfelelő DIN-tanúsítványok igazolják – eleget tesznek a legszigorúbb előírásoknak, így a DHL vezető szolgáltatóként nyilvánvalóan képes ezeket a költségeket árstratégiája keretében számításba venni. A Bizottság ezért úgy véli, hogy a DHL az említett képzéseket támogatás nélkül is végrehajtotta volna.

(81)

E megállapítások alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a II. előtéri kiszolgálók számára nyújtott képzések némelyikét törvény írja elő, a többi azonban a vállalkozás minőségi stratégiájának része, így kivétel nélkül valamennyi intézkedés szükséges a logisztikai központ zökkenőmentes működéséhez, és azokat a vállalkozás mindenképpen, tehát a támogatás nélkül is végrehajtaná. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a II. előtéri kiszolgálók képzési költségei nem számolhatók el.

(82)

Ezt a területet a 2320/2002/EK rendelet szabályozza. A német légi biztonsági törvény (Luftsicherheitsgesetz) 8–9. §-a szerint a repülőtér-üzemeltetők és a légi fuvarozók kötelesek képzést biztosítani biztonsági személyzetük és minden más munkatársuk számára.

(83)

A DHL által a biztonsági alkalmazottak számára tervezett tanfolyamok nagyrészt mind tartalmilag, mind a képzési órák száma tekintetében megfelelnek azoknak a képzéseknek, amelyek a mintatanterv szerint a 2320/2002/EK rendelet végrehajtása céljából a légiközlekedés-védelmi ellenőrző erők számára a személyi és áruellenőrzésekhez elő vannak írva. Az IATA PK 7/8 képzési modul szintén az IATA veszélyes árukkal kapcsolatos előírásai alapján van meghatározva, amelyeket az NfL II-36/05 ültetett át a német jogba. A német munkavédelmi törvény értelmében az elsősegély-tanfolyam és a tűzvédelmi ismeretek is a kötelező képzés keretébe tartoznak.

(84)

Csak az előtéri vezetői engedély megszerzésére irányuló és a minőségirányítási tanfolyamot (az összesen több mint 300 képzési órából 8–8 óra) kínálják nyilvánvalóan kiegészítő jelleggel, azaz ezeket nem törvény írja elő. Mivel azonban Németország hangsúlyozta, hogy a DHL a logisztikai központ működésével kapcsolatos valamennyi szolgáltatást maga kívánja nyújtani, és nem bizonyították, hogy a DHL ezeket a tanfolyamokat a támogatás nélkül nem biztosítaná, a Bizottság úgy véli, hogy ezek a teljes képzési csomagba tartoznak. A biztonsági alkalmazottak számára tervezett DIN EN 9001:2000 és DIN EN 14001 tanfolyamok is megfelelnek a Deutsche Post szokásos üzleti gyakorlatának, és így a DHL valamennyi foglalkoztatottja számára elengedhetetlenek (lásd a 80. preambulumbekezdést). Az előtéri vezetői engedély megszerzésére irányuló tanfolyam szintén elengedhetetlennek tűnik a biztonsági alkalmazottak számára, mivel nekik bármikor be kell tudniuk lépni a gurulópályákra és az előtérbe. Célszerűtlen lenne a logisztikai központ zökkenőmentes működését pusztán azért veszélyeztetni, mert egy biztonsági alkalmazott nem léphet be az előtérbe (amint a 90. és azt követő preambulumbekezdésekből kiderül, ebben az esetben ugyanakkor lehetőség van arra, hogy a képzést meghatározott számú személyre korlátozzák). A 25. preambulumbekezdésben található értékelési kerettel összhangban a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy bár törvény nem írja elő a képzéseket, a logisztikai központ zökkenőmentes működéséhez azonban szükségesek, ezért azokat a DHL mindenképpen végrehajtaná. Következésképpen a Bizottság megállapítja, hogy e két tanfolyamról akkor sem lehetne lemondani, ha a támogatás elmaradna.

(85)

Mivel a 83. és 84. preambulumbekezdésben említett képzési tanfolyamok a biztonsági alkalmazottak számára vannak előírva, a Bizottság nem tudja Németország azon érvét elfogadni, hogy a DHL csak minimális létszámú képzett munkatársat tudna foglalkoztatni, akik majd a munkahelyen képzést nyújtanak a többi foglalkoztatott számára. A Bizottság a benyújtott információkból azt szűri le, hogy valamennyi biztonsági alkalmazottnak teljes körűen el kell végeznie az említett képzéseket.

(86)

E megállapítások alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a biztonsági alkalmazottak képzési költségei nem számolhatók el.

(87)

Csak az operatív vezetők tekintetében jut a Bizottság más következtetésre. E munkatársi kategória képzése kiterjed az angol nyelvre, a munkajog alapjaira, a kommunikációra, a beszélgetésvezetésre, a személyzeti vezetésre, a tanácsadás (coaching) alapjaira, a konfliktuskezelésre, a csapatépítésre, a felvételi beszélgetések vezetésére és a vállalati tevékenységekre. A bejelentett projekt keretében 110 operatív vezetőt képeznének ki, amihez [(1–2)] millió EUR összegű elszámolható költséget szabnak meg. A középszintű vezetőket azon munkatársak köréből kell kiválasztani, akik a többi képzést már elvégezték (azaz II. előtéri kiszolgálók és biztonsági alkalmazottak).

(88)

Ez a vezetőképzés az előtéri kiszolgálók, illetve biztonsági alkalmazottak képzéseihez kapcsolódik, és nem tűnik feltétlenül szükségesnek a logisztikai központ zökkenőmentes működéséhez. Sokkal inkább előmeneteli lehetőséget kínál azon munkavállalók számára, akiket a DHL már a helyszínen foglalkoztat, és akiknek a személyes és szociális kompetenciáit ki kell építeni. Emellett ezek általános, nem csak a légi közlekedés terén szükséges képzések, az ezek keretében megszerzett ismeretek gond nélkül alkalmazhatók más vállalkozásoknál is, és emellett a munkakörnyezet és az emberek közötti kapcsolatok javulásához is hozzájárulnak a vállalkozáson belül.

(89)

A 87. és 88. preambulumbekezdés megállapításai alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az operatív vezetők számára nyújtott képzéseket törvény nem írja elő, és azok meghaladják a DHL lipcse-hallei logisztikai központjának zökkenőmentes működéséhez szükség mértéket. Ezért ennek az intézkedésnek a költségeit figyelembe kell venni egy képzési támogatás esetében.

(90)

A Németország által benyújtott költségtanulmány (lásd a 37. preambulumbekezdést) szerint a logisztikai központ zökkenőmentes működése 134 II. előtéri kiszolgálóval biztosítható. Ha egy hatfős rakodócsapat két járművezetőként tevékenykedő II. előtéri kiszolgálóját I. előtéri kiszolgálók helyettesítenék, még mindig teljesülnének a törvényi követelmények és az üzemi szükségletek. Németország kifejti, hogy így a DHL-nek nem kellene képzést nyújtania a többi 76 II. előtéri kiszolgáló számára, és a képzési támogatás nélkül nem kerülne sor a képzésükre. E további 76 II. előtéri kiszolgáló képzésének elszámolható költsége [(0,5–1,5)] millió EUR az általános képzések és [(0,01–0,03)] millió EUR a szakosított képzések tekintetében.

(91)

Ha azonban a DHL valóban I. előtéri kiszolgálókkal helyettesítené a járművezetőként számításba vett II. előtéri kiszolgálókat, az előbbiek számára is nyújtani kellene bizonyos mértékű képzést, mégpedig különösen a földi kiszolgálói felszerelés kezelése tekintetében (ez mindenekelőtt az előtéri vezetői engedélyre, az előtéri munkára és az előtérre vonatkozó rendelkezésekre, az anyagmozgatói engedélyre, az előtéri munka veszélyeivel kapcsolatos képzésre, a tűzvédelmi képzésre, az elsősegélyre stb. vonatkozik). Németország szerint e további I. előtéri kiszolgálók képzésének költsége [(0,1–0,5)] millió EUR az általános képzések és [(0,01–0,03)] millió EUR a szakosított képzések tekintetében.

(92)

A Bizottság véleménye szerint le kell vonni azokat a költségeket, amelyeket a DHL egyébként is köteles lenne viselni az érintett I. előtéri kiszolgálók kiegészítő képzése tekintetében, így a további 76 II. előtéri kiszolgáló képzésének elszámolható költsége [(0,4–1) millió] EUR. Mivel csak ezek a képzések haladják meg azt a szükséges mértéket, amelyet a DHL-nek mindenképpen fedeznie kell, a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy csak ez az összeg számolható el.

(93)

Németország a biztonsági alkalmazottak tekintetében is kifejti, hogy a DHL logisztikai központja az eredetileg bejelentett 110 munkatárs helyett 70-nel is zökkenőmentesen üzemeltethető lenne. A 40 munkatárs kiesését fokozott kamerás megfigyeléssel gond nélkül pótolni lehetne, anélkül, hogy a logisztikai központ biztonsága hátrányt szenvedne. A vonatkozó vizsgálat a személyek és a szállítmányok biztonsági ellenőrzésének elvégzéséhez szükséges minimális munkavállalói létszám megállapítására irányul, amelyet beszoroznak a műszakok számával. A számítások során figyelembe veszik a heti munkanapok számát és további munkatársak szabadság vagy betegség esetén annak érdekében történő alkalmazását is, hogy folyamatos működést lehessen biztosítani. A vizsgálat arra a következtetésre jut, hogy e kiegészítő képzések elszámolható költsége [(0,05–0,2)] millió EUR lenne.

(94)

Németország azonban azt is kifejti egyúttal, hogy a DHL 110 biztonsági alkalmazott alkalmazását tervezi, mivel világszerte tevékenykedő, jó hírű vállalkozásként minden biztonsági vonatkozású közjátékot el kell kerülnie. Az ilyen esetek hátrányosan érinthetnék a fuvarozás minőségét, jelentős késedelmeket okozhatnának, és negatívan befolyásolhatnák az ügyfélkapcsolatokat. Annak érdekében, hogy a zökkenőmentes fuvarozást semmi se veszélyeztesse, a DHL tudatosan a „túlbiztosítás” mellett döntött. E feltételek mellett a Bizottság nem tudja Németország azon érvét elfogadni, hogy a logisztikai központ 110 helyett 70 biztonsági alkalmazottal is zökkenőmentesen működtethető lenne. A 25. preambulumbekezdésben található értékelési kerettel összhangban a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy bár törvény nem írja elő a képzéseket, a logisztikai központ zökkenőmentes működéséhez azonban mégis szükségesek, ezért azokat a DHL mindenképpen végrehajtaná.

(95)

E megállapítások alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy azokat a képzéseket, amelyek keretében a 110 biztonsági alkalmazott a tevékenység megkezdéséhez és a logisztikai központ további zökkenőmentes működéséhez szükséges ismeretekhez jut, mindenképpen végrehajtották volna. Ezért a Bizottság úgy véli, hogy ezeket a költségeket nem kell figyelembe venni egy képzési támogatás esetében.

3.   táblázat

(96)

A Németország által benyújtott költségelemzés alapján a Bizottság a következőképpen számította ki a kiegészítő képzések költségeit (22):

4.   táblázat

(97)

A bejelentett intézkedés ([(10–15)] millió EUR bejelentett elszámolható költséggel) többek között [(8–12)] millió EUR költségre vonatkozik, amelyet a DHL-nek mindenképpen, tehát a képzési támogatás nélkül is viselnie kellene. A bejelentett támogatás ezen része nem vezet kiegészítő képzésekhez, hanem a vállalkozás rendes üzemi kiadásait érinti, és ezzel csökkenést eredményez az egyébként a vállalkozás által viselendő költségekben. Ezért a támogatást nem lehet engedélyezni.

(98)

A többi intézkedés esetén az elszámolható költség [(2–3)] millió EUR. Ez 1 578 109 EUR támogatási összegnek felel meg. A támogatásnak csak ez a része felel meg a közös piaccal való összeegyeztethetőség követelményeinek.

(99)

A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a DHL Leipzig számára bejelentett támogatás egyrészt [(8–12)] millió EUR költségre vonatkozik, amelyet a DHL-nek mindenképpen, tehát a képzési támogatás nélkül is viselnie kellene, másrészt pedig 2 630 182 EUR költségre azon képzések után, amelyek meghaladják a törvényben előírt, vagy a működéshez szükséges mértéket.

(100)

Ezért a Bizottság úgy véli, hogy a bejelentett támogatásnak az a része, amely nem szükséges az érintett képzésekhez, nem eredményez kiegészítő képzésekhez, hanem a vállalkozás rendes üzemi kiadásait fedezi, következésképpen lehetővé teszi az egyébként a vállalkozás által viselendő költségek csökkenését. Ezért a Bizottság véleménye szerint a támogatás a közösségi érdekeket sértő módon a verseny torzulásához vezetne és hátrányosan érintené a kereskedelmi feltételeket. Következésképpen a támogatás nem igazolható az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján. Mivel az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett többi kivétel esete sem áll fenn, a támogatás 6 175 198 EUR összegben nem felel meg a közös piaccal való összeegyeztethetőség követelményeinek.

(101)

A többi bejelentett intézkedés [(2–3)] millió EUR elszámolható költséggel, amelyre 1 578 109 EUR támogatást irányoztak elő, megfelel a közös piaccal való összeegyeztethetőségnek az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjában meghatározott követelményeinek,

22.11.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 312/s3