22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/1

1)

a Laekeni Nyilatkozat szelleme és az állam-és kormányfők elkötelezettsége arra irányult, hogy megteremtsék az Európai Unió alkotmányos alapjait, nagyobb demokráciát, legitimitást, átláthatóságot és hatékonyságot biztosítva a kibővített Európa számára a demokratikus kihívásokkal történő szembenézés során;

2)

az Európai Bizottság „Fehér Könyve az Európai Kormányzásról” elismeri, hogy az EU elmozdult egy többszintű kormányzási rendszer felé, és ennek következtében jelentősebb szerepet és nagyobb figyelmet kell biztosítani a helyi és regionális kormányzatoknak;

3)

az alkotmányos szerződés alkotmányos alapot biztosít a szubszidiaritás elvének garantálásához és alkalmazásához, ugyanakkor védelmezi a tagállamok, régiók és helyi hatóságok előjogait és figyelembe veszi az uniós jogszabályok regionális és helyi hatóságokra gyakorolt adminisztratív és pénzügyi kihatásait;

4)

egy újfajta előzetes politika monitoring eljárás létrehozása, amely az európai integráció történetében először von be nemzeti parlamenteket – és akár törvényhozói hatalommal bíró regionális parlamenteket is – az európai jogalkotási folyamatba, valamint a Régiók Bizottságának bevonása az utólagos monitoring folyamatába alkotják a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazására vonatkozó jegyzőkönyv valódi újítását;

5)

szükséges megteremteni az egyensúlyt a szubszidiaritás elvének és az arányosság elvének betartása és az Unió hatékony fellépése között;

6)

az Európai Parlament megkeresése mint az RB hozzájárulásának az elismerése az alkotmányozás folyamatához, elsősorban az Európai Konventben, a helyi és regionális hatóságok képviselőjeként

1.1

gratulál az ír elnökségnek a Kormányközi Konferencia (KKK) sikeres levezényléséért az ír elnökség hivatali ideje alatt;

1.2

emlékeztet az alkotmányozási folyamat érdekében tett hozzájárulásaira, ahogyan azt az RB megfigyelők Európai Konventbe történő delegálása is mutatta, valamint a közös intézkedésekre és kezdeményezésekre az európai régiók és helyi hatóságok szervezeteivel, melyek középpontjában a szubszidiaritás mechanizmusa és az alkotmány regionális és helyi szintje állt; üdvözli, hogy a kormányközi konferencia elfogadta az Európai Konvent által beterjesztett javaslatokat;

1.3

megismétli, hogy támogatja az alkotmányos folyamatot, különös tekintettel a Konventre, amely nyílt volt és demokratikus; úgy véli, hogy a Konvent elismerte ugyan, de alábecsülte a helyi és regionális hatóságok szerepét és helyét az európai integrációs folyamatban, ahogyan ez különösen megmutatkozott abban, hogy mindössze egy félnapos ülés jutott a téma megvitatására; sajnálatát fejezi ki, hogy a Konventnek nem állt több idő rendelkezésére az alkotmány III. részében foglalt politikákra vonatkozó rendelkezések részletes megvitatására, melynek eredményeképpen a III. rész nem minden esetben követi az I. részben lefektetett kompetencia rendszert.

1.4

üdvözli az Alkotmányszerződés kidolgozásának folyamán az Európai Parlament által a helyi és regionális hatóságok intézményi és politikai szerepének a közösségi döntéshozatali eljárásban történő elismertetéséhez nyújtott támogatást (lásd a Napolitano-jelentést „A regionális és helyi önkormányzatok szerepéről az európai építkezésben”, valamint a Lamassoure-jelentést is „A hatáskörök elosztásáról az EU és a tagállamok között”).

1.5

úgy ítéli meg, hogy a szerződés előrelépést jelent az Európai Unió számára, és bevezet számos, az Európai Unió hatékony kormányzásához szükséges rendelkezést;

1.6

úgy véli, hogy mind a gazdasági és a foglalkoztatási politika koordinálása közötti kifejezett kapcsolat létesítése (I-14. és I-15. cikk), mind pedig a horizontális szociális záradék bevezetése – mely szerint az Uniónak az irányelvek megalkotásakor és megvalósításakor figyelembe kell vennie a magas szintű foglalkoztatottság támogatásával, a megfelelő szociális védelem biztosításával, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel és a magas szintű oktatással, képzéssel és egészségvédelemmel kapcsolatos követelményeket (III-117. cikk) – megfelelő jogi alapot szolgáltat az európai szociális modell és fenntarthatóság követéséhez, az Európai Unió alapjogi chartájának előszavában meghatározottak és az Európai Unió célkitűzéseinek megfelelően [I-3. cikk 3. bek.];

1.7

üdvözli az alapjogi charta szövegének belefoglalását a szerződésbe, mely érthetőbbé és biztosabbá teszi a polgárok számára az uniós polgárság által biztosított jogokat, és igazságosabb és szociálisabb Európát eredményez;

1.8

sajnálatát fejezi ki a nemzeti vétójog fenntartása miatt számos területen, amely, véleménye szerint, a hatékony döntéshozatalt feleslegesen akadályozni fogja;

1.9

üdvözli azonban a kulturális, audiovizuális, szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatások nemzetközi kereskedelmi megállapodásainak aláírására vonatkozó egyhangú tanácsi fellépést szavatoló rendelkezést [III-315. cikk];

1.10

üdvözli az általános jogalkotási eljárás alkalmazásáról szóló rendelkezéseket az alkotmány III. részére vonatkozóan [IV-445. cikk];

1.11

úgy véli, hogy a szerződés világosabban határozza meg, és érthetőbben osztja el a jogköröket az Unión belül, leegyszerűsíti a jogi eszközöket és erősíti a demokratikus legitimitást, biztosítja a döntéshozatali folyamat átláthatóságát és a döntéshozó szervezetek működésének hatékonyságát, és kellően rugalmassá teszi az Európai Uniót az új irányokba történő további fejlődéshez;

1.12

üdvözli a szubszidiaritás elvének új meghatározását és a Régiók Bizottságának részvételét a szubszidiaritás elvének alkalmazását megfigyelő utólagos monitoring folyamatban; [szubszidiaritás –8. cikk]; szintén üdvözli, hogy a többi intézménnyel és a tagállamok parlamentjeivel együtt, az RB is megkapja az Európai Bizottság az alkotmány I-11. cikke (szubszidiaritás és arányosság) alkalmazásáról készített jelentését [szubszidiaritás–9. cikk]; sajnálatát fejezi ki azonban, hogy az arányosság elvére vonatkozó rendelkezések nem annyira átfogóak, mint a szubszidiaritás elvére vonatkozóak;

1.13

üdvözli a helyi és regionális önkormányzatok említését [I-5 és II rész - preambulum], az alulról építkező demokrácia fontosságának elismerését az Európai Unióban [I-46. cikk 3. bek.], valamint a képviseleti szervezetek szerepét az Európai Unió demokratikus életében [I-47. cikk 2. bek.] sajnálatát fejezi ki azonban, hogy az RB nem került megemlítésre a VI. cím alatt („demokrácia az Európai Unióban”) [I-46. cikk] a képviseleti demokrácia vonatkozásában, annál is inkább, mivel tagjai képviselik a közelség demokratikus elvét az Európai Unió szívében;

1.14

úgy véli, hogy a helyi és regionális szint teljesebb elismerése az Európai Unió új szerkezetén belül fokozni fogja az Unió hatékonyságát, és ezzel egyidejűleg javítani fogja a kapcsolatot az Európai Unió és polgárai között: az európai integrációnak olyan politikai döntéshozatali folyamatot kell maga után vonnia, amelyben a helyi és regionális hatóságok álláspontját is figyelembe veszik, mivel a kormányzás eme szintjén játszódik le az EU jogszabályok és politikák átültetésének és végrehajtásának tekintélyes része, és ez a szint áll legközelebb a polgárokhoz, ebből következően jelentős mértékben hozzá tud járulni az uniós jogalkotás minőségéhez; [I-5. cikk] azonban megállapítja, hogy pusztán a konzultáció nem helyettesítheti a helyi és regionális hatóságok felelősségét és kötelezettségét a saját hatáskörükben, melyet tiszteletben kell tartani, esélyt biztosítva számukra, hogy bebizonyítsák, hogy képesek az adott tagállam belső rendelkezéseinek figyelembevételével elérni a tervezett intézkedés célját.

1.15

üdvözli azt a rendelkezést, melynek értelmében az Uniónak tiszteletben kell tartania a tagállamok nemzeti identitását és alapvető intézményrendszerét, ideértve a jogot a helyi és regionális szintű önkormányzathoz, valamint ezek létfontosságú állami funkcióit [I-5. cikk], különös tekintettel a területi egység biztosítására, a közrend fenntartására és az ország biztonságának garantálására, mivel ez kulcsszerepet tölthet be a demokratikus törvények értelmében működő helyi és regionális hatóságok felelősségének és kötelezettségének fenntartásában;

1.16

üdvözli, hogy a szerződés megőrzi a regionális miniszterek jogait, hogy tagállamuk képviseletében részt vehessenek a Tanács ülésein, mivel I-23. cikk 2. bekezdésében megerősíti az EK-Szerződés 203. cikkében foglaltakat; felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak belső szerkezetet és mechanizmusokat a regionális és helyi hatóságok részvételére a tagállamok európai politikájának formálásában és őrizzék meg a regionális részvételt a Tanács szerveinek új rendszerében, a hatáskörök figyelembe vételével;

1.17

üdvözli a teljesebb konzultáció igényét a jogalkotást megelőző szakaszban, mivel ahhoz, hogy a helyi és regionális hatóságok teljes mértékben részt tudjanak venni az európai döntéshozatali folyamatban, melynek átültetéséért és/vagy végrehajtásáért maguk is felelősséget viselnek, naprakész információval kell rendelkezniük az aktuális helyzetről és megfelelő mértékben be kell vonni őket az előzetes konzultációs folyamatba; mely folyamat valójában két irányú, hiszen a konzultáció során maga az Európai Bizottság is több információt szerezhet a helyi és regionális szintről és ezáltal a jogalkotás még hatékonyabbá válik. [szubszidiaritás –2. cikk];

1.18

kívánatosnak tartja egy valódi párbeszéd kialakítását és a legfontosabb tevékenységi területekre történő kiterjesztését az új Európai Bizottság hivatalba lépésének a kezdetén;

1.19

sürgeti a közvetlen konzultáció fokozását mind helyi és regionális szinten, mind a tagállamok nemzeti parlamentjei és a helyi és regionális hatóságok között, amelyekre az uniós jogszabályok átültetésének vagy végrehajtásának feladata hárul;

1.20

üdvözli, hogy a szerződés megkívánja, hogy az Európai Bizottság előzetesen figyelembe vegye az általa beterjesztett jogalkotási javaslatok pénzügyi és adminisztratív kihatásait, és úgy véli, hogy ennek magában kell foglalnia a helyi és regionális hatóságokra gyakorolt hatás értékelését, mivel gyakran ez a kormányzati szint viseli az új EU kezdeményezések bevezetéséhez és végrehajtásához kapcsolódó végső felelősséget; felkéri az Európai Parlamentet, hogy hasonló módon vizsgálja meg jogalkotási javaslatainak kihatásait [szubszidiaritás–4. cikk]

1.21

elismeri, hogy a Régiók Bizottságának 2004. május 27-én megrendezett berlini konferenciáján a szubszidiaritás tárgyában megtartott vita igen széleskörű és értékes volt; megérti, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásához és értékeléséhez kapcsolódó teljesebb vizsgálat a következő RB vélemény feladata;

1.22

üdvözli a területi kohézió besorolását az Európai Unió célkitűzései közé, illetve a különböző nehéz helyzetű régiók besorolását azok közé, amelyek a jövőben külön figyelmet érdemelnek; sajnálatát fejezi ki azonban, hogy a szerződés nem tesz említést határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködésről, sem nem gondoskodik a testvérvárosok vagy ehhez hasonló együttműködések világos jogi eszközéről vagy anyagi támogatásának kereteiről [III-220-224. cikk]. Európában régi hagyomány a határokon átnyúló, a transznacionális és régiók közötti együttműködés, amely az európai integráció egyik társadalmi-kulturális alapja, melynek jelentősége az új szomszédsági politika keretében még inkább fokozódik. Ebből következően nélkülözhetetlen a jogi alap megteremtése annak érdekében, hogy az Európai Unió rendelkezzen eszközzel az ilyen együttműködés elősegítéséhez;

1.23

üdvözli, hogy a szerződés gondoskodik róla, hogy a tagállamok és az őket alkotó kormányzati szintek általános gazdasági érdekű szolgáltatást nyújthassanak, harmadik felet megbízhassanak és azt finanszírozhassák;

1.24

üdvözli a kulturális és nyelvi sokszínűség elismerését, mivel ez elősegíti a helyi és regionális örökség és identitás megőrzését és ösztönzését, és az európai kultúra egysíkúvá válása elleni harcot; [I-3 és III-280. cikk]

1.25

tudomásul veszi, hogy a közös politikák közé bekerült a sport, [III-282. cikk], a turizmus [III-281. cikk] és a polgári védelem [III-284. cikk] uniós szintű támogatása, koordinálása, illetve az ezekhez kapcsolódó kiegészítő intézkedések, melyekben a helyi és regionális hatóságok fontos szerepet töltenek be, és felkéri az Európai Bizottságot az európai kerettörvények általános kiaknázására;

1.26

úgy véli, hogy az Európai Unió hatáskörrel történő felruházását a kultúra, oktatás, egészség és szociális szolgáltatások területén szorosan figyelemmel kell kísérni a szubszidiaritás és az arányosság elvének betartása szempontjából, és azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság általánosságban támaszkodjon az európai kerettörvényekre, melyek a nemzeti, regionális és helyi hatóságokra bízzák a kívánt cél elérésének formáját és módszerét;

1.27

sajnálatát fejezi ki, hogy a kormányközi konferencia nem erősítette meg a Régiók Bizottságának intézményi jogállását, annak érdekében, hogy ezáltal megszilárduljanak a kötelező konzultáció alá tartozó területek az alkotmányos szerkezeten belül, és megerősödjön az RB konzultációs szerepe, például a megosztott hatáskör területein, a gazdasági és foglalkoztatási politika koordinációjához kapcsolódó intézkedések tekintetében, a támogatás, koordináció és kiegészítő intézkedések területén;

1.28

üdvözli, hogy a Régiók Bizottsága jogosulttá vált eljárás indítására a Bíróságon előjogainak védelme érdekében és a szubszidiaritás elvének megsértésekor [III-365. cikk]; az RB mindazonáltal sajnálkozását fejezi ki, hogy a Kormányközi Konferencia a jogalkotási hatáskörrel felruházott régióknak nem adott semmilyen lehetőséget arra, hogy jogalkotói hatáskörük védelmében a Bírósághoz forduljanak.

1.29

üdvözli a megerősítést hivatali idejének 5 évre történő kiterjesztéséről, amely kellő idővel egybe eshet a Parlament és a Bizottság hivatali idejével [III-386. cikk].

2.1

felkéri az Európai Parlamentet, hogy hagyja jóvá az Alkotmányszerződést, és fogadja örömmel az EP alkotmányos ügyekkel foglalkozó bizottságának azt a kezdeményezését, melyben felkéri az RB-t, hogy fogalmazzon meg véleményt az Alkotmányszerződés tervezetéről;

2.2

osztja az Európai Parlament értékelését az alkotmányszerződés vitathatatlan új demokratikus értékeiről;

2.3

felkéri a tagállamok nemzeti és regionális parlamentjeit, hogy ratifikálják az Alkotmányos Szerződést;

2.4

támogatja az Európai Parlament arra irányuló politikai törekvését, hogy az Alkotmány értékeinek és – különösen – az RB regionális fejlesztésre vonatkozó javaslatainak hangsúlyozásával megszilárdítsa az alkotmányos folyamatot;

2.5

kéri, hogy írjanak alá intézményközi megállapodást egy közös kommunikációs stratégia kidolgozásáról, amellyel a polgároknak elérhetővé lehet tenni és el lehet magyarázni az Európai Alkotmányt, különösen mivel a Szerződés ratifikálása hamarosan megtörténik;

2.6

vállalja, hogy részt vesz ebben a stratégiában és elősegíti, hogy az Európai Unió polgárai megértsék és elfogadják a szerződést, és ugyanezt sürgeti tagjai és az általuk képviselt hatóságok és képviseleti testületek számára;

2.7

örömmel fogadja az „Ezer vita Európáért” kezdeményezést, és kifejezi aktív részvételi szándékát az európai polgárok felvilágosítási kampányában, amelyet a helyi és regionális hatóságok hálózatán keresztül kíván megvalósítani; felhívja az európai parlamenti képviselőket, valamint a helyi és regionális választott képviselőket, hogy együttesen működjenek közre a jövendő Európai Alkotmány érdekében, és járuljanak hozzá a ratifikációs folyamat alkalmából beinduló demokratikus politikai vitához.

2.8

azt várja az alkotmányszerződés végrehajtásától, hogy valódi hozzájárulást jelent az Unió demokratikus közéletéhez és tevékenységéhez;

2.9

vállalja a Régiók Bizottságára ruházott új jogok és kötelezettségek értékelését, és a megfelelő előkészületek és belső átszervezés elvégzését kiterjesztett feladatainak hatékonyabb és eredményesebb ellátása érdekében;

2.10

felhívja az Európai Parlament figyelmét, hogy az alkotmányszerződés több ponton is érinti az RB-t és kéri, hogy támogassa az RB-t a következő kérdésekben:

2.11

arra buzdítja az Európai Parlamentet, hogy használja ki jobban a Régiók Bizottságával való konzultáció lehetőségét, az Alkotmányos Szerződésben foglaltaknak megfelelően [III-388. cikk], a helyi és regionális szintű kérdések jobb megértése érdekében;

2.12

kéri, hogy azokban az esetekben, amikor az Alkotmányszerződés értelmében a Régiók Bizottságának véleményét ki kell kérni, az RB-vel konzultáló intézmény indokolja meg, hogy miért nem követi a Régiók bizottságának ajánlásait.

2.13

kéri, hogy a nemzeti parlamentek mellett részt vehessen a szubszidiaritás elvének védelmében a hathetes korai előrejelző időszakban, és jogában álljon indoklással ellátott vélemény kiadása, ha a javaslat nem felel meg a szubszidiaritás elvének, és annak figyelembe vételét kéri. [szubszidiaritás- 6. cikk]

2.14

arra kéri a nemzeti parlamenteket, hogy kezdeményezzenek rendszeres és hatékony párbeszédet a helyi és regionális szint olyan képviselőivel, akik tisztában vannak az aktuális ügyek változatosságával, és akik a szubszidiaritási elv alkalmazásának ellenőrzését illetően felelősek a következményekért;

2.15

felhívja a nemzeti kormányokat és parlamenteket, hogy ha eddig még nem tették meg, ültessék át az EU „szisztematikus párbeszéd” elvét és filozófiáját a belső kormányzati rendelkezéseikbe a helyi és regionális szintű kormányzati képviselők bevonása által a jogalkotási javaslatok vizsgálatába;

2.16

felhívja az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést a Régiók Bizottsága számára az I-10. cikk (uniós polgárság) alkalmazásáról, különösen azért, mert ez szabályozza a helyhatósági választásokon a választójogot és a választhatóságot [III-129. cikk];

2.17

figyelembe véve, hogy azt a javaslatot, mely a RB jelenlegi tanácsadói szerepét egy olyan horizontális záradék révén szeretné megerősíteni, mely kötelezővé tenné a konzultációt az RB-vel a megosztott hatáskör alá eső területeken, a gazdasági és foglalkoztatási politikák koordinálásáról szóló intézkedésekkel kapcsolatban és a támogatási, koordinálási vagy kiegészítő intézkedések tárgykörében, nem fogadták el, a Régiók Bizottsága ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy konzultáljon vele minden olyan kezdeményezés esetében, amely nyilvánvalóan helyi vagy regionális szintet vagy hatáskört érint, és azokon a területeken, ahol a szerződés kötelező konzultációról egyáltalán nem rendelkezik. Ezek közé a területek közé tartoznak többek között különösen a gazdasági és pénzügyi elvek és feltételek meghatározásáról szóló jogszabályok, amelyek általános gazdasági érdekű szolgáltatások számára teszik lehetővé feladataik teljesítését (III–122. cikk); ilyen konkrétan: a szolgáltatások liberalizációja (III–147. cikk); a közvetett adózást szabályzó jogszabályok harmonizációja (III–171. cikk); a belső piacra vonatkozó jogszabályok közelítése (III–172. cikk és III–173. cikk); az állami segélyek (III–167., III–168. és III–169. cikk); a mezőgazdasági, vidékfejlesztési és halászati politika (III–231. cikk); a kutatás és technológiai fejlesztés (III–251., III–252. és III–253. cikk), a turizmus (III–281. cikk) és a polgári védelem (III–284. cikk);

2.18

felhívja az Európai Bizottságot, hogy kérje ki a Régiók Bizottságának véleményét az Európai Bizottság összetételében történő bármilyen jövőbeli módosítás esetén, amikor tanácsi határozat javaslatot készít [I-32. és III-386. cikk];

2.19

úgy véli, hogy az EU jövőbeni növekedésének érdekében szükséges a felülvizsgálati folyamat fenntartása annak eldöntésére, hogy a jelentősen kibővített Európai Unió mely feladatokat képes közösen ellátni;

2.20

megerősíti, hogy aktívan és teljes mértékben részt kíván venni az alkotmány jövőbeni felülvizsgálataiban, és azt javasolja, hogy a tagállamok vonják be a régiók és helyi hatóságok képviselőit a tagállamok alatti szintre és a jövőre kihatással bíró szerződés felülvizsgálattal foglalkozó kormányközi konferenciák delegációiba [CdR 198/2003; 3.7.], valamint minden jövőbeni konventre küldött delegációba;

2.21

megbízza Elnökét, hogy továbbítsa ezt a Véleményt az Európai Unió Tanácsának, az Európai Parlamentnek és az Európai Bizottságnak.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/6

1.1

A Régiók Bizottsága kedvezően fogadja az Európai Bizottság irányelvjavaslatának egészét az alábbi módosító indítványok elfogadása esetén.

1.2

A Régiók Bizottsága kiemeli annak fontosságát, hogy a nem uniós országok állampolgárai számára a kutatási célú beutazási vízum megszerzésének megkönnyítése mellett egyéb kísérő intézkedésekre is szükség van ahhoz, hogy a tagállamok az évtizedforduló előtt elérjék azt a célkitűzést, hogy GDP-jük 3 %-át kutatási célokra fordítsák. Így növelni kell pl. a fiatalok érdeklődését a tudományos életpálya választása iránt, javítani kell a folyamatos továbbképzés és a mobilitás lehetőségeit a kutatási szektoron belül, és meg kell növelni a kutatók életpálya-kilátásait a Közösségen belül (4. sz. „Figyelembe véve…”).

1.3

A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy ennek az irányelvnek a végrehajtása nem szabad, hogy tudáskiáramlást eredményezzen a gyengén fejlett, ill. a fejlődő országokból. A kutatók anyaországaival partnerkapcsolatban olyan irányú kiegészítő intézkedéseket kell hozni, melyek kedvezően segítik elő a kutatók visszatérését szülőhazájukba, ill. amelyek elősegítik a kutatók mobilitását annak érdekében, hogy távlatilag be lehessen vezetni a globális bevándorlási politikát. Az RB kiemeli annak fontosságát, hogy még a 2004. év során konkrét javaslatokat kell benyújtani annak a felhívásnak megfelelően, amelyet a Tanács 2003. május 19-én bocsátott ki (6. sz. „Figyelembe véve…”).

1.4

A Régiók Bizottsága véleménye szerint a kutatók beutazási engedélyének megadásához nem szükséges a tartózkodási engedélyen felül munkavállalási engedély meglétét is megkövetelni. A beutazási vízum megadásának szokásos feltételei, amelyek az irányelvben előírt eljárástól függetlenül léteznek, továbbra is megőrzik fontos szerepüket, különösen azok számára a doktoranduszok számára, akik kutatási feladataikat egyetemi hallgatókként végzik, mivel az irányelv rájuk nem vonatkozik (7. sz. „Figyelembe véve…”).

1.5

A Régiók Bizottsága kedvezően fogadja azt a javaslatot, amely központi szerepet kíván adni a kutatási szervezetek számára a kutatók beutazási engedélyének megadási eljárásában. E tekintetben a legnagyobb fontossága kétségkívül annak van, hogy a kutatási szervezetek és a hatóságok hatásköreit félreérthetetlenül szétválasszák, különösen azért, hogy elkerüljék a szükségtelen átfedéseket és a bürokratikus adminisztratív eljárásokat. Az RB ragaszkodik ahhoz, hogy jogbiztonsági megfontolások miatt világos rendelkezéseket kell hozni az egyes eljáró szervek feladatait illetően. A kutatási szervezetek és a hatóságok együttműködése nem sértheti a hatóságoknak a felügyeleti és ellenőrzési jogát sem (8. sz. „Figyelembe véve…”).

1.6

A Régiók Bizottsága felhívja a figyelmet arra, hogy döntő fontosságú a befogadói megállapodás a beutazási engedély eljárása során. A befogadói megállapodással a kutató kötelezettséget vállal a vállalt kutatási program végrehajtására és a kutatóintézet kötelezettséget vállal a kutató fogadására, feltéve, hogy van tartózkodási engedélye. Tekintettel arra, hogy a befogadói megállapodás előfeltétele annak, hogy a kutató beutazási vízumát kiadják, ennek a megállapodásnak tartalmaznia kell az egyedi eset elbírásához szükséges minden adatot. A kutatási program adatait olyan részletesen kell megadni, hogy a kutatóintézet és – kivételes esetben – az illetékes hatóság is képes legyen annak elbírálására. Az RB úgy ítéli meg, hogy ezeket a szempontokat megfelelő módon vették figyelembe az irányelvben (9. sz. „Figyelembe véve…”).

1.7

A Régiók Bizottsága megállapítja, hogy a teljes felelősség, amelyet a tagállamban történő tartózkodás időtartamára a kutatóintézet vállal a kutató költségeinek viselése tekintetében, olyan természetű, hogy a beutazási gyakorlat módosítását igényli. Az RB álláspontja szerint egyrészt fontos kellő pontossággal tételsoronként meghatározni a kutató ott-tartózkodási, egészségügyi ellátási és hazaszállítási költségeit, másrészt azt az időpontot, amikor ez a pénzügyi felelősség bekövetkezik (10. sz. „Figyelembe véve…”).

1.8

A Régiók Bizottsága azon a véleményen van, hogy a kutató fogalma kellőképpen meghatározott, és ez lehetővé teszi, hogy az irányelv ezt a fogalmat nem-korlátozó értelemben használja. Például, nem előfeltétel, hogy az érintett a saját hazájában kifejezett kutatási tevékenységet folytasson. A beutazás tárgyának viszont mindenképpen egy kutatási program megvalósítását kell szolgálnia, de ebben a keretben az is megengedett, hogy egy felsőfokú oktatási intézményben tanítson (11. sz. „Figyelembe véve…”).

1.9

A Régiók Bizottsága megállapítja, hogy a kutatási intézmény fogalma kellő mértékben meghatározott. A GDP 3 %-ának kutatási célokra történő beruházásához – mint célkitűzés eléréséhez – elegendő ebbe a fogalomba beleérteni a magánszektor intézeteinek és vállalatainak a fogalmát is. Az a lényeg, hogy ezt a szervezetet úgy lehessen minősíteni, mint amely kutatási tevékenységet folytat, és hogy az a tagállam, melynek területén működik, ezt a működését akkreditálja (2. szakasz).

1.10

A Régiók Bizottsága kiemeli annak fontosságát, hogy számításba kell venni a területi önkormányzatok szempontjait is, amikor az előzetes megállapodást megkötik egy kutatási szervezettel, amely be kíván fogadni nem uniós országokból érkező kutatókat (4. szakasz).

1.11

A Régiók Bizottsága jóváhagyja, hogy a tagállamoknak módja legyen egy kutatási szervezet akkreditációját visszavonni, vagy érvényességi idejének meghosszabbítását megtagadni. Ezt a jogot akkor lehet gyakorolni, ha a kutatási szervezet nem teljesíti a 4. cikk. 2., 4. és 7. bekezdésében foglaltakat, vagy ha a kutató már nem felel meg az 5. és 6. cikkekben foglaltaknak, vagy ha a kutatási szervezet egy olyan külső ország állampolgárával kötött befogadói megállapodást, amellyel szemben a tagállam a 8. cikk 1. bekezdését alkalmazta. Az RB úgy ítéli meg, hogy a pénzügyi következmények viselésének lehetősége megerősíti azt a tendenciát, hogy szigorúan betartsák az irányelv rendelkezéseit, ami azt is jelenti, hogy ennek a lehetőségnek visszatartó ereje is van (4. szakasz).

1.12

A Régiók Bizottsága kiemeli, hogy mennyire fontos a kutatók számára – amennyiben tartózkodási engedéllyel és érvényes úti okmányokkal rendelkeznek –, hogy a kutatási projekt egy részét egy másik tagállam területén végezzék el, feltéve, hogy ez a folyamat nem jár a közrend és a közbiztonság, sem a közegészségügy veszélyeztetésével. Tekintettel arra, hogy mennyi időt vesz igénybe a kutatási projekt e részének a megvalósítása, szükség lehet arra is, hogy új befogadói megállapodást kelljen kötni. A szóban forgó befogadói megállapodás alapján a kutató részére kiadják a tartózkodási engedélyt a másik tagállamban. Az RB megállapítja, hogy meg kell könnyíteni, sőt meg is kell erősíteni a kutatók mobilitását az Európai Unión belül, és ezt a tényt úgy kell kezelni, mint a nemzetközi szintű versenyképesség javításának az eszközét (13. szakasz).

1.13

A Régiók Bizottsága úgy ítéli meg, hogy az illetékes hatóságoknak az a kötelezettsége, hogy a vízumkérelemről, ill. a meghosszabbítási kérelemről harminc napon belül dönteniük kell, szükséges ahhoz, hogy az eljárás gyorsaságát garantálja. Az RB ragaszkodik ahhoz, hogy a jogbiztonság érdekében egységesíteni kell, és előreláthatóvá kell tenni az adminisztrációs gyakorlatot, különösen akkor, ha egy-egy eset bonyolult, mert az ilyen természetű ügyekben az előírt határidő túllépése megengedett (15. szakasz).

1.14

A Régiók Bizottsága úgy ítéli meg, hogy az ajánlásban felsorolt intézkedések fontos szerepet töltenek be abban, hogy az irányelv bevezetéséből fakadó szabályok és kötelezettségek alkalmazására fokozatosan át lehessen térni.

1.15

A Régiók Bizottsága támogatja az ajánlást, amely mentesíteni kívánja a kutatókat a munkavállalási engedély birtoklási kötelezettsége alól, illetve olyan rendelkezést sürget, hogy ezt az engedélyt automatikusan adják ki a részükre, mivel ez az ügyek intézését jelentősen meggyorsítaná. Tekintettel annak fontosságára, hogy az Európai Uniónak hosszú távon nagy szüksége van kutatókra, méghozzá nagy számúra, az is indokolt, hogy a munkavállalási és a tartózkodási engedélyeket csak akkor állítsák ki határozott időtartamra, ha ezt a származási országban felmerült okok indokolják (1.a, 1.c, 2.b ajánlások).

1.16

A Régiók Bizottsága fenntartja annak fontosságát, hogy már korai stádiumban be kell vonni a kutatási szervezeteket a kutatók beutazási engedélyeinek megadási eljárásába, hogy létrejöjjön a kölcsönös bizalom és az optimális együttműködés légköre a kutatási szervezetek és az illetékes hatóságok között (2.c ajánlás).

1.17

A Régiók Bizottsága kedvezően fogadja azt az ajánlást, amely a családegyesítést támogatja – tekintettel arra, hogy ez nem kötelező a családegyesítésről szóló irányelv értelmében –, mégpedig úgy, hogy már a tagállamba történő megérkezéskor engedélyezi a családegyesítési kérelem benyújtását. Az RB annak a fontosságát is kiemeli, hogy a családtagok beutazási kérelmét rövid határidőn belül bírálják el. Azok a nehézségek, melyeket a családtagok beutazási engedélyének megadásával szemben támasztanak, eltántoríthatják a kutatókat attól, hogy a tagállamokban telepedjenek le (3.a, 3.b, 3.d ajánlások).

1.18

A Régiók Bizottsága kiemeli annak fontosságát, hogy a tagállamok széles körben vegyék igénybe a többszöri beutazásra jogosító engedély kiadásának lehetőségét. A versenyhelyzet miatt az is kívánatos, hogy a kutatási program időtartamát is figyelembe vegyék a vízumok érvényességi időtartamának megállapításánál. Az ilyen gyakorlati természetű megoldásokkal lehet növelni a vonzerőt a világméretű versenyhelyzetben (2. sz. ajánlás).

1.19

A Régiók Bizottsága felhívja a figyelmet arra, hogy mennyire fontos, hogy a tagállamok betartsák az ajánlásban megfogalmazott alapelveket és megkönnyítsék azok számára a kutatók számára a szabad mozgást, akik gyakran utaznak el rövid időre. Ennek az érvelésnek megfelelően fel kell tételeznie, hogy az Európai Unióba látogató kutatók jóhiszeműek, hiszen ez azt is befolyásolhatja, hogy milyen okiratokat kell a vízumkérelmeik alátámasztására benyújtaniuk (3. sz. ajánlás).

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/11

1.

A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy az erős regionális és helyi önkormányzatok a demokratikus legitimitásnak és testületeik elszámoltathatóságának elvére támaszkodnak. Az RB ezért valamennyi EU-s ország hatóságait arra kéri, hogy az 1985. október 15-i„Helyi önkormányzatok Európai Chartájával” összhangban fejlesszék és terjesszék ki a helyi önkormányzati elvet, és helyi és regionális szinten kerüljék a polgárok közvetlen részvételének korlátozását.

2.

az EU bővítésével az Oroszországgal közös határ hossza jelentősen megnőtt. Fontos ezért, hogy az EU jó kapcsolatokat ápoljon Oroszországgal, a legnagyobb szomszédjával. Ezért az EU-nak támogatnia kell az oroszországi jó kormányzási formák kifejlődését, nemcsak nemzeti szinten, hanem regionális és helyi szinten is. Az EU-nak érdekében áll a nyílt, stabil és demokratikus Oroszország érdekében tevékenykedni, aki stratégiai partner lehet és védelmezheti a közös értékeket, reformokat hajthat végre, betarthatja, amire kötelezettséget vállal és, az EU-val közösen, konstruktív szerepet játszhat a FÁK-ban;

3.

egy hiteles partnerségnek egy stratégián és egy gyakorlati érdekérvényesítési programon kell alapulnia a meghirdetett politikai célok megvalósítása érdekében. Ehhez konkrét gyakorlati intézkedéseket kell elfogadni, melyekkel választ lehet adni az új, kibővített Európa és Oroszországgal fenntartott kapcsolatainak változásaira és új kihívásaira.

Helyi és regionális szinten fontos a növekedés biztosítása, mert ez a jövő jólétének alapja és a fejlődést a területi önkormányzatok különböző helyzeteihez kell igazítani. A közoktatás, a környezetvédelem, a közlekedés, a vállalatok fejlődése az állami és magánszektor együttműködése révén, a szociális juttatások és az egészségügy a legfontosabb elemei annak a regionális fejlődésnek, amelynek a növekedést kell szolgálnia Oroszországban és az EU-ban, és erősítenie kell az együttműködést a területi önkormányzatok között;

4.

az EU-nak is különösen oda kell figyelnie az északi területek régióira, ahol rendkívül nagy a szükség a növekedésre és fejlődésre, így például Oroszország északnyugati részén, valamint a kalinyingrádi régióban, továbbá Oroszország sarkköri zónáiban. Fontos kihangsúlyozni a nehéz klimatikus viszonyokat, amelyek kihatnak a vállalatok fejlődésére, a közoktatásra, az egészségügyre és a környezetvédelemre;

5.

fontos megjegyezni, hogy a Régiók Bizottsága azokat a területeket szándékozik előnyben részesíteni, amelyek a területi önkormányzatok hatáskörébe tartoznak. A nemzeti hatóságok a társadalom egészét érintő általános kérdéseket szabályozzák, miközben a területi önkormányzatok tevékenységüket azokra a területekre koncentrálják, amelyek a társadalom egyes részei számára fontosak, és amelyek az állampolgárok mindennapi élete közelében helyezkednek el;

6.

a Régiók Bizottsága aktív részvételének egyes gyakorlati kérdések megoldását kell előnyben részesíteni, s ezeket konkrét együttműködés keretében megoldani az EU és Oroszország helyi és regionális partnerségi kapcsolatai segítségével. A helyi és regionális szintű együttműködés kifejlesztésével az EU hozzájárulhat Oroszország gazdasági életének növekvő mértékű és szükséges diverzifikálásához, amely előfeltétele annak, hogy több közvetlen külföldi beruházást lehessen odavonzani az állótőke megújítása és az infrastruktúrák felújítása érdekében. A Régiók Bizottsága elemzésében (COM(2004) 106 végleges, 2004. 02. 10.) felhívja a figyelmet arra, hogy a Bizottság megjegyezte, hogy még fontos intézkedéseket kell hozni a közigazgatás, a pénzügyi szektor, a lakásépítési szektor, a közművek, az egészségügy és a közoktatás megreformálására. A szükséges szerkezeti, szociális és intézményi reformok aktiválásával Oroszországban javítani lehet a beruházási klímát, a vállalatok tevékenységét, növelni lehet a termelői szféra termelékenységét;

7.

a projektszintű szoros együttműködéssel az EU hozzájárulhat a közigazgatási és közszolgáltatási reform kiegyensúlyozott bevezetéséhez, mind a szövetségi, mind regionális szinten. Az EU így a projektek szintjén elősegítheti a humán tőke erősödését az egyes szektorok belsejében végrehajtott átalakítások révén. Az EU-nak folytatnia kell a személyes kapcsolatok kiépítését ezen a téren, különösen pedig a közoktatás területén létesített partnerségi kapcsolatok útján;

1.1

megállapítja, hogy a partnerség állandó Tanácsa 2004. áprilisi ülésének zárszava szerint a Partnerségi és Együttműködési Egyezmény (PCA) változatlanul fontos és stabil alapja az EU és Oroszország közötti együttműködés fejlődésének. Az Egyezmény meghatározza a kétoldalú együttműködés kereteit és felállítja a legszükségesebb vitafórumokat és döntéshozatali intézményeket a közös ügyek minden szinten történő intézése, az információcsere és a konfliktusok megoldása érdekében;

1.2

kész konstruktívan részt venni a négy közös terület létrehozásában és fejlesztésében, ahogy azt a szentpétervári csúcstalálkozón 2003. májusában meghatározták: egy közös gazdasági térség, egy a szabadság, a biztonság és az igazságosság közös területe, egy közös együttműködési terület a külső biztonság területén és egy közös terület a kutatás és a közoktatás számára, beleértve a kultúrát is;

1.3

úgy ítéli meg, hogy a négy területen számos elemre természetes igény van a területi önkormányzatok részéről; azt ajánlja, hogy a Régiók Bizottsága közvetlenül társuljon a négy terület fejlesztési munkáihoz azokon a területeken, amelyek közvetlenül a Régiók Bizottságának hatáskörébe tartoznak és azokon a területeken, amelyeket a nyílt koordinálás módszerével igazgatnak;

1.4

megelégedését fejezi ki, hogy a Régiók Bizottsága és Oroszország által kiadott szándéknyilatkozat megvilágította a helyi és regionális szinten az együttműködés specifikus szektorait;

1.5

érdeklődéssel várja a szövetségi jogszabályi reform 2006-os hatályba lépését az oroszországi területi önkormányzatok hatásköréről, és előrehaladást vár az EU és Oroszország területi önkormányzatai közötti együttműködés lehetőségeit, különösen a határokon átnyúló együttműködés hatásköreinek tisztázását illetően,. Az Európai Tanács és Oroszország közti folyamatos kommunikáció alapján az RB bízik abban, hogy a Helyi Önkormányzati Charta elveit a közelmúltbeli oroszországi jogszabályi javaslatokkal kapcsolatban is tiszteletben tartják;

1.6

megelégedését fejezi ki, hogy mekkora fontosságot kapott az EU és Oroszország területi önkormányzatai közötti együttműködés, mert így elsőbbséget kapnak a területi önkormányzati szintű, az állampolgárokhoz közeli közös problémák megoldási lehetőségei;

1.7

azon az állásponton van, hogy a helyi és regionális szintű információcsere és a legjobb gyakorlati tapasztalatok átadása elősegíti a demokráciát és a társadalmi-gazdasági fejlődést;

1.8

megelégedéssel állapítja meg, hogy az EU és Oroszország területi önkormányzatai által közösen megvalósított projektek pozitív eredményei megerősítik azt az szándékot, hogy kedvező feltételek mellett folytassák az együttműködést;

1.9

kiemeli, hogy a projektek keretében a közös birtoklás fogalma a területi önkormányzatok közötti tartós együttműködés egyik szükséges és fontos előfeltétele;

2.1.1

nyomatékosan felkéri az EU és Oroszország területi önkormányzatait az együttműködésre a közös érdekszférákban. Ha a Régiók Bizottsága és Oroszország között aláírt szándéknyilatkozatot tekintjük, az együttműködésnek számos tere létezik: a kultúra, a szociális ügyek, a regionális gazdaság, a környezetvédelem, a közlekedés, a mezőgazdaság, a vállalati kutatás és fejlesztés konkrét kezdeményezések tárgyai lehetnek azokon a területeken, amelyek általában elsődleges fontosságúak a területi önkormányzatok helyi és regionális fejlesztési hatáskörében;

2.1.2

úgy értékeli, hogy az egészségügy és nagymértékben az egészségügyi ellátás a fő elemei egy társadalom növekedési potenciáljának, és ennek következtében a területi önkormányzatok hatáskörének fontos szektorát képezik. A szándéknyilatkozat nem említi kifejezetten az egészségügyet, de kapcsolódik a szociális területhez és közvetlenül, vagy közvetve kihat más szektorokra is, emiatt fő alkotórésze lett más szektoroknak is és hozzájárul a társadalom stabilitásának létrehozásához és fenntartásához;

2.1.3

kedvezően fogadja azt az elképzelést, hogy a Régiók Bizottsága az Európai Bizottság gyakorlati segítségével, az EU és Oroszország között aláírt Partnerségi és Együttműködési Egyezmény (APC – PEE) betartása mellett és az oroszországi területi önkormányzatok képviselőivel együttműködve dolgozzon ki egy új, egyetértési jegyzőkönyv formájú keretmegállapodást, amelyhez csatolni lehetne az irányelveket és amely az EU-tagállamok területi önkormányzatai és Oroszország egészéről az azonos jellegű önkormányzatok közti együttműködés konkrét megállapodásainak alapja lehetne. Így, ha az EU és Oroszország területi önkormányzatai számára érdekes és hosszú távon motiváló távlatokat mutatnának be, ez megerősíthetné e fontos folyamat fellendülését, és elősegítené az adminisztratív akadályok lebontását;

2.1.4

azt ajánlja, hogy az EU és Oroszország területi önkormányzatai csatlakozzanak a konkrét együttműködésekhez, projektekhez és partnerségi kapcsolatokhoz azokon a tevékenységi területeken, amelyeket felsorol a Régiók Bizottsága és Oroszország között megfogalmazott szándéknyilatkozat. Az együttműködő szektorok jegyzéke nem kimerítő, ki lehet bővíteni az Oroszország és Európa különböző területi önkormányzatai között folytatott tárgyalások alapján;

2.1.5

azt javasolja, hogy minden megállapodás kifejezett formában tartalmazza az akció- és ütemtervek kidolgozásának alapjául szolgáló célkitűzéseket és irányelveket, a finanszírozás alapelveit és azokat a szabályokat és határidőket, amelyekből az érintett megállapodás alapjuttatásait meg lehet állapítani;

2.1.6

kedvezően nyilatkozik az információcsere és a legjobb gyakorlati tapasztalatok átadásának elősegítéséről az akcióterületeken, ha az a társadalom egésze számára kedvező feltételekkel történik; a Régiók Bizottságának RELEX szakbizottsága szívesen szervezne rendszeres vitákat Oroszországról annak érdekében, hogy értékelni lehessen az EU és Oroszország közti együttműködést és viszonyt, és ezek a viták kivételes helyet foglalnának el a területi önkormányzatok hatáskörébe tartozó területeken;

2.1.7

kedvezően fogadja azt az elképzelést, hogy hozzanak létre egy, az EU és Oroszország területi önkormányzatainak politikai felelőseiből álló állandó fórumot, ahol meg lehetne vitatni a területi önkormányzatokat érintő közérdekű kérdéseket és konkrét kezdeményezéseket, amelyek alapján javaslatokat lehetne benyújtani a Bizottság és az orosz kormány részére az EU és Oroszország közötti jövőbeni szorosabb együttműködés előmozdítására; hivatkozunk itt azokra a kielégítő eredményekre, amelyeket az EU és Oroszország között 1997-ben megrendezett „kerekasztal-konferencia” hozott;

2.1.8

úgy értékeli, hogy a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság közötti tapasztalat- és információcsere hozzájárulhat ahhoz, hogy az EU és Oroszország jobban megértsék egymást a közös érdekeltségi területeken, továbbá javíthatja az Oroszország felé lehetséges konkrét kezdeményezéseket műhelymunkák, szemináriumok, értekezletek és konferenciák formájában, mivel mind a két partner azt óhajtja és ahhoz akar hozzájárulni, hogy az EU és Oroszország között megerősödjön az együttműködés;

2.2.1

felhívja a figyelmet az új szomszédsági program 2004–2006 között megvalósításra kerülő első fázisára, amelytől azt lehet várni, hogy az EU és Oroszország között egy jobb és optimálisabb határon átnyúló együttműködéshez nyitja meg az utat, és konkrét eredményekre vezet; tudomásul veszi e tekintetben a TACIS elnevezésű új regionális tájékoztató programot és az Oroszországi nemzeti tájékoztató programot, amely részletesebben írja le az EU válaszát és megvilágítja a 2004–2006 közötti időszakra szóló célkitűzéseket és prioritásokat;

2.2.2

kedvezően fogadja azt az elképzelést, hogy hozzanak létre egy új közös szomszédsági-partnerségi okmányt a 2007–2013 közötti időszakra az EU és a közös határ túloldalán fekvő szomszédos partnerországok közötti állandó interregionális együttműködés érdekében, jelentkezési határidőkkel, közös eljárásokkal és jelentéstételi módszerekkel;

2.2.3

javasolja, hogy Oroszország járuljon hozzá és vegyen részt egy közös finanszírozási egyezmény megkötésében, amelynek a forrásai a közös kezdeményezések és egy közösen létesített alap, hogy ennek következtében mind az EU, mind Oroszország érdekelt legyen az együttműködés erősítésében;

2.2.4

kiemeli a területi és regionális szintű ikertelepülések létesítésének a fontosságát a specifikus akcióterületeken történő tapasztalatcsere érdekében;

2.2.5

felhívja a figyelmet arra, hogy érdek fűződik az együttműködési hajlandóság felkeltéséhez és kifejlesztéséhez – különösen a kultúra és a közoktatás területén –, amely a speciálisan eredeti helyi és regionális kultúra vonásait viselő kulturális tevékenységeken és hagyományokon alapul;

2.3.1

hangsúlyozza, hogy az EU-val közvetlenül határos orosz régiók elsődlegesen érintettek az EU és Oroszország közötti nemzetközi kapcsolatokban; így Oroszország északnyugati része, továbbá Kalinyingrád is szerves részei az EU északi dimenziójának;

2.3.2

felhívja a figyelmet az északi dimenzió második akciótervének fontosságára, amelynek keretében az északi dimenzióban érdekelt valamennyi félnek lehetősége van részt venni az akciótervben szereplő egyes területekre kiírt konkrét projektekben, együttműködésekben, valamint a legjobb gyakorlat átadásában. Rendkívül fontos, hogy pénzeszközök álljanak rendelkezésre az akcióterv konkrét tartalmainak megvalósításához, hogy ezek a finanszírozások könnyen hozzáférhetőek legyenek, hogy az északi dimenzió, mint a földrajzi értelemben vett egységes régió az EU egésze számára kedvező módon fejlődhessen társadalmi-gazdasági viszonyaiban;

2.3.3

felhívja a figyelmet a kalinyingrádi régió különleges státuszt élvező gazdasági zónájára, és megjegyzi, hogy ugyanakkor lehetőség van a határon átnyúló együttműködésre is azokkal az országokkal, melyek közvetlenül szomszédosak Kalinyingráddal, és amelyek ebből kifolyólag egyaránt részesei az ebben a régióban adódó kihívásoknak és kedvező lehetőségeknek;

2.3.4

kedvezően fogadja azt az elképzelést is, hogy vegyék figyelembe a Kalinyingrád és az EU közös projektjeinek megvalósítását az északi dimenzió akcióterveinek finanszírozásában, hogy ezek alapul szolgálhatssanak a helyi és regionális szintű, a határon átnyúló műszaki együttműködésére;

2.3.5

javasolja, hogy az EU és Oroszország fektessen súlyt a nehezen megközelíthető északi földrajzi zónákra, melyek kegyetlen éghajlatuk miatt időről időre nehéz helyzetbe kerülnek a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem, a vállalatok fejlődése, a szociális, egészségügyi és közoktatási ellátás szempontjából, mindezt az itt uralkodó szigorú éghajlati viszonyok és amiatt, hogy ezek nagy kiterjedésű, infrastruktúrában szegény, alacsony népsűrűségű területek (vö. „sarkvidéki ablak”, lásd továbbá: a sarkkör mentén elhelyezkedő, északnyugati sarkvidéki és sarkvidék alatti övezetek tizenhat országa és régiója közti kapcsolatokat;

2.3.6

felhívja rá a figyelmet, hogy a Régiók Bizottsága természetesnek tartja, hogy központi szerepet játsszon egy olyan konzultatív szerv létrehozásában, amely összefogja és koordinálja az északi dimenzió valamennyi övezetét, és tagjai azok helyi és regionális képviselői.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/16

1)

Európában a bioélelmiszerek és a biogazdálkodás egyre fontosabb szerepet tölt be a mezőgazdasági termelésnek a piac igényeihez való igazításában, egyre inkább figyelembe veszi az EU polgárainak kívánságait, nem tévesztve szem elől a környezet és az erőforrások magas színvonalú védelmét és az állatok jólétét, valamint a fenntartható fejlődés megerősítését;

2)

az Európai Bizottság közleménye jogosan hangsúlyozza a biogazdálkodás kettős társadalmi szerepét: egyrészt ez az élelmiszerek és egyéb mezőgazdasági termények előállításának környezetbarát és biztonságos módszere, amely figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit, s ugyanakkor a piaci erők irányítják; másrészt pedig azzal, hogy különösen elősegíti a fenntartható fejlődést, a környezetvédelmet, és az állatok jólétét;

3)

különös figyelmet kell szentelni a biotermelés feltételeinek meghatározására, mivel az a Közösség különböző régióiban változó körülmények között zajlik. A biotermékekre vonatkozó szabványoknak megbízhatóaknak, egységeseknek, világosaknak és a biotermelés elveivel összhangban kell lenniük, ugyanakkor a jövőre nézve valódi termelési és feldolgozási lehetőségeket kell teremteniük a Közösségben mindenütt, különböző természeti és piaci feltételek mellett is.

1.1

megjegyzi, hogy a közlemény a biotermelés értékeinek felismerése és előfeltételeinek EU-szintű javítása felé tett pozitív és ígéretes lépés;

1.2

dicséretesnek tartja, hogy a közleményt nagy gonddal és az érdekelt felek bevonásával fogalmazták meg;

1.3

hangsúlyozza, hogy a biotermelés helyi és regionális hatásai jelentősek, valamint hogy a helyi és regionális hatóságoknak kulcsszerepe van a közleményben rögzített célkitűzések megvalósításában;

1.4

úgy gondolja, hogy a közlemény eléggé általános vonatkozású, és hogy célkitűzései bizonyos tekintetben szerénynek mondhatók, mivel a biotermelésnek nagyobb gazdasági részt kell vállalnia ahhoz, hogy jelentős hatása legyen a környezetre.

1.5

hangsúlyozza a biotermékekkel kapcsolatos piaci reklámozás és vásárlói tájékoztatás fontosságát, és elvárja, hogy a Közösség is kivegye a részét az ilyen célú kampányok pénzbeli támogatásából. A biotermékek terén való tájékozottság növelése olyan általánosabb tájékoztatási és reklámkampányok feladata, amelyek célja az emberek felvilágosítása a fenntartható fejlődés elveiről. A kampányok finanszírozását úgy kell megszervezni, hogy az élelmiszeripari kistermelőknek és KKV-nak is lehetőségük legyen részt venni benne;

1.6

üdvözli azokat a javaslatokat, amelyek az EU bioemblémájának szélesebb körű használatát indítványozzák, amelyet jelenleg a nemzeti és a regionális emblémák mellett tüntetnek fel. Lényeges, hogy az EU-embléma használatának feltételei egységesek és megbízhatóak legyenek mind az EU-n belülről, mind az EU-n kívülről származó termékek esetében. Lehetővé kell tenni, hogy az EU-embléma a termékek származási régiójáról is tájékoztasson.

1.7

felismeri, hogy a bioszabványok összehangolása elengedhetetlen a piac előmozdítására irányuló közösségi kezdeményezések sikeréhez, és e tekintetben támogatja a közlemény javaslatait. A szabványok kiegészítését (a feldolgozott állati termékek, az állatjólét, a környezetvédelmi szabványok stb. esetében) és az új termékcsoportok (akvakultúra, bioborok) számára harmonizált szabványok meghatározását célzó javaslatok is támogatást érdemelnek;

1.8

hangsúlyozza, hogy a belső piacon az áruk szabad mozgásának biztosításához lényeges a szabványok harmonizációja. A mesterséges kereskedelmi korlátok megszüntetése segíthet egyensúlyt teremteni a kínálat és a kereslet között. Egyrészt a szektor fejlődését jelenleg több piacon is gátolja a nyersanyagok hozzáférhetőségének problémája, másrészt – a távolabbi és ritkábban lakott termelői régiók szemszögéből – az is fontos, hogy ne legyen akadálya annak, hogy a termékeket azokon a területeken értékesítsék, ahol nagyobb a kereslet;

1.9

egyetért azzal, hogy a biogazdálkodásról szóló statisztikai adatok gyűjtésének tökéletesítésére irányuló javaslat a piac fejlődésének nyomon követése szempontjából indokolt.

1.10

hangsúlyozza, hogy – ahogyan azt a közlemény is írja – a biotermékek nemzetközi értékesítése előtti akadályok megszüntetésének támogatása mellett is szólnak érvek. A szabadkereskedelem garantálná a megfelelő ellátottságot azokon a területeken, ahol a helyi kínálat nem elégséges, továbbá a Közösségen kívül is fellendítené a környezetbarát gazdálkodási módszerek alkalmazását. A nemzetközi kereskedelem indokolt ott, ahol a tevékenység csak így tud gazdaságilag jövedelmező méreteket ölteni. Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a fenntartható fejlődés elvei – amelyek a biogazdálkodás lelkét képezik – inkább a helyi és regionális termelés és értékesítés megerősítése mellett szólnak. Ha az egyenértékűségi listában EU-n kívüli országok is szerepelnek, a biotermelés megfelelő szabályain kívül a többi uniós élelmiszer-termelési normát is szem előtt kell tartani.

1.11

megjegyzi, hogy a biogazdálkodás előmozdítására nagyobb hangsúlyt kell fektetni mind a Közösség, mind a tagállamok agrárpolitikájában. A környezetbarátabb mezőgazdasági termelés számára biztosított közösségi és nemzeti alapokból a mostaninál nagyobb részt kellene elkülöníteni a biotermelés támogatására. A pozitív környezeti hatások fokozása érdekében a biogazdálkodás járható alternatíva lehetne a gazdák számára azokon a megművelt területeken, amelyek az intenzív gazdálkodásra leginkább alkalmasak;

1.12

hangsúlyozza, hogy a regionális szakosodás helyett az olyan projekteket és kezdeményezéseket kellene támogatni, amelyek a biotermények és az állattenyésztés jobb összehangolását veszik célba. Ezenkívül módot kellene találni a bio-állattenyésztés előfeltételeinek javítására;

1.13

támogatja azokat a közleményben szereplő javaslatokat, melyek célja a nemzeti döntéshozó szervek segítése és ösztönzése, hogy azok a lehető legkülönfélébb módon nyújthassanak támogatást. Tanulmányok kimutatták, hogy a vidéki területek biovállalkozásai gyakran több, különböző helyről jutnak bevételhez, illetve, hogy aktív részesei a vidéki területek üzleti hálózatainak. A vidéki sokféleség és a vidéki területek életképességének fenntartása szempontjából tehát fontos, hogy a biogazdálkodás és -termelés nagyobb súllyal essen latba a vidékfejlesztési programok keretében nyújtott támogatás elosztásakor;

1.14

egyetért a közleménnyel abban, hogy a géntechnológiával módosított szervezeteket (GMO-kat) tartalmazó termékeket nem szabad bioterméknek minősíteni, valamint hogy a biotermelésben a GMO-k véletlen jelenlétére vonatkozó küszöbértéknek meg kell egyeznie a címkehasználat általános küszöbértékével. A vetőmagokra vonatkozó általános küszöbértékeket – amelyeket még mindig nem rögzítettek – olyan szinten kell meghatározni, amely a biotermelésre is alkalmazható;

1.15

úgy véli, hogy hosszabb távon mindenképpen meg kell fontolni, hogy hogyan lehet az élelmiszer-termelés környezetvédelmi költségeit beépíteni a termékek árába, és ezzel is erősíteni az érintett régióból származó környezetbarát termékek piaci helyzetét.

1.16

hangsúlyozza, hogy a kutatás igen fontos szerepet játszik a biotermékek termelésével és értékesítésével kapcsolatos problémák megoldásában egy olyan szektorban, amely még gyerekcipőben jár. A kifejezetten a biotermelési szektorral kapcsolatos témájú kutatásokat vonatkozásuk és fejlesztési célkitűzéseik szerint külön kellene pénzbeli támogatásban részesíteni, mind nemzeti, mind pedig uniós finanszírozású programok keretében;

1.17

erősíteni szeretné a biotermelés kihívásaival foglalkozó regionális kutatások, oktatási intézmények és tanácsadó testületek szerepkörét. Az ő tevékenységük nagyban hozzájárul a vidékfejlesztés szélesebb körben történő támogatásához. A biotermelési szektor résztvevői főleg kistermelők vagy termelőszövetkezetek, akiknek saját erőforrásai nem elegendőek ahhoz, hogy megbirkózzanak a felmerülő összetett problémákkal.

1.18

örömmel nyugtázza, hogy az akcióterv részletesen kitér a végrehajtás és az ellenőrzés kérdésére, valamint az ezek alapjául szolgáló szabványok kidolgozásának szükségességére. A szabványok és az ellenőrzés azért fontosak, mert a biotermékek feddhetetlenségét támasztják alá. Minthogy a biolánc támogatása közpénzből történik és a fogyasztók is valamivel többet fizetnek a biotermékekért, garantálni kell, hogy a termékek Közösség-szerte megfelelnek a biotermelési szabványoknak;

1.19

felhívja rá a figyelmet, hogy a hosszadalmas ellenőrzések jelentősen emelik a költségeket, különösen a bio-kistermelők számára. Ezért az ellenőrzéseken javítani kell, mégpedig kockázati alapú megközelítés alkalmazásával, azaz a legnagyobb kockázatot jelentő termelőket kell célba venni. Ha a biogazdálkodást mint közjót tekintjük, indokolt lehet az ellenőrzések és a végrehajtás költségeinek egy részét közpénzből finanszírozni, különösen azért, hogy ezek a költségek ne jelentsenek akadályt a termelés megkezdése előtt.

2.1

kéri, hogy az Európai bioélelmiszer- és biogazdálkodási akcióterv végrehajtásakor különös figyelmet fordítsanak arra, hogy EU-szerte biztosítottak legyenek az effajta tevékenységek végzésének alapfeltételei, valamint hogy a végrehajtás a tagállamok és a helyi és regionális hatóságok szoros együttműködésével történjen;

2.2

rendkívül fontosnak tartja, hogy a közösségi intézkedések végrehajtása a helyi és regionális intézkedések végrehajtásával összhangban történjen, illetve, hogy az Európai Bizottság kísérje figyelemmel az akcióterv kivitelezését és – ahol szükséges – tegyen új javaslatokat, anélkül, hogy azok további pénzügyi vagy közigazgatási terhet rónának a tagállamokra;

2.3

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vidékfejlesztési intézkedésekkel támogassák a helyi és regionális biotermékek piacát;

2.4

arra ösztönzi a közszféra szereplőit és a közpénzekből finanszírozott szervezeteket, mint például a helyi és regionális hatóságokat, hogy járuljanak hozzá ahhoz, hogy az iskolákban, óvodákban és hasonló intézményekben a biotermékeket részesítsék előnyben.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/19

1.1

egyetért az Európai Bizottság állami és a magánszektor közötti partnerségi kapcsolatokról, valamint a közbeszerzésre és koncesszióra vonatkozó közösségi szabályozásról szóló zöld könyvével, mivel az Európai Unióban a helyi önkormányzatok/régiók és az üzleti világ közötti együttműködés egyre fontosabbá vált. A növekedéssel, kohézióval és a versennyel kapcsolatos kérdések beleillenek a lisszaboni stratégia egyik legfontosabb elemébe: a belső piac zökkenőmentes működését elősegítő légkör javítása. Ugyanakkor a Régiók Bizottsága fontosnak tartja kiemelni a tagállamok közötti jelentős különbözőségeket és a különböző tevékenységi területek közötti eltéréseket az együttműködés formáit és tartamát illetően;

1.2

megjegyzi, hogy a zöld könyv nem tartalmaz konkrét javaslatokat. Ugyanakkor az a célja, hogy rámutasson arra, hogy meddig terjednek a közösségi szabályozás határai a magánszférából származó partnerek kiválasztását, valamint az azt követő fázist illetően, és ezt annak érdekében teszi, hogy minden bizonytalanságot kiszűrjön, illetve hogy megvizsgálja, hogy a közösségi keret megfelel-e a PPP-kre jellemző feltétlenül szükséges feltételeknek és sajátosságoknak. A zöld könyv feltesz néhány olyan kérdést is, melyekre a válaszok feltehetően nagyon fontosak lesznek az Európai Bizottság jövőbeni munkája szempontjából;

1.3

úgy véli, hogy egy állami és magánszektor közötti partnerségi kapcsolat nem tekinthető pusztán szakmai vagy jogi kérdésnek; politikai vetületeire is rá kell világítani példák révén;

1.4

reméli, hogy minden partneri együttműködéssel, beszerzéssel és általános érdekű szolgáltatással kapcsolatos kérdés teljes bonyolultságában kerül terítékre;

1.5

úgy véli, hogy a helyi és regionális hatóságok, azaz a polgárokhoz legközelebb álló intézmények vannak a legjobb helyzetben annak megítélésére, hogy bizonyos szolgáltatásokat saját maguk vagy külső partnerekkel való együttműködés révén biztosítsanak, vagy pedig kiadják azokat külső cégeknek. A Régiók Bizottsága fontosnak tartja hangsúlyozni a politikailag választott testületek döntő szerepét annak megítélésében, hogy ki irányítsa a közpénzből finanszírozott szolgáltatásokat;

1.6

azon a véleményen van, hogy a helyi és regionális hatóságok vannak a legjobb helyzetben bizonyos szolgáltatások finanszírozási módjának a kiválasztására;

1.7

hangsúlyozni kívánja, hogy mennyire sajátos a helyhatóságok és a régiók szerepe, mivel azon kívül, hogy műveleteket szerveznek, irányítanak és ellenőriznek, saját területükön szolgáltatásokat is nyújtanak;

1.8

nincs abban a hitben, hogy a partneri együttműködések csodákra képesek; az állami és a magánszektor közötti partnerségi kapcsolatokban rejlő lehetőségeket mindig projektenként kell felmérni;

1.9

egyetért a zöld könyv állításával, hogy az állami partnernek az elérendő célkitűzéseket elsősorban az általános érdek, a szolgáltatások minősége és az árpolitika szemszögéből nézve kell megfogalmaznia, és magára kell vállalnia azt, hogy ellenőrzi ezeknek a célkitűzéseknek a betartását.

1.10

megjegyzi, hogy a „partneri együttműködés” fogalmát ma már sokan sokkal tágabban értelmezik, mint eredetileg;

1.11

javasolja az „állami és magánszektor közötti partnerségi kapcsolat” fogalmának szűkebb értelemben való használatát, amely kifejezi a kiterjedt kapcsolatokat, a közös kockázatvállalást és a nagyobb pénzügyi elkötelezettséget;

1.12

következésképpen úgy véli, hogy rendkívül fontos az állami és magánszektor közötti partnerségi kapcsolat fogalmát pontosabban meghatározni annak érdekében, hogy bármilyen jövőbeli közösségi kezdeményezés esetén érdemi vita alakulhasson ki;

1.13

megjegyzi, hogy partneri együttműködés vagy együttműködés alatt a többség általában többet ért, mint pusztán az állami és a magánszektor közötti partnerségi kapcsolatokat. A helyhatóságok és regionális hatóságok még sok más partnerrel működnek együtt, mint például: más helyi és regionális intézmények, egyetemek, szakszervezetek, vallási közösségek, egyesületek, szociális és szakmai érdekcsoportok, önkéntes szervezetek és magánemberek. Várhatóan ezeknek a partnereknek a jelentősége is növekedni fog a jövőben;

1.14

megjegyzi, hogy vannak olyan hagyományos beszerzési formák, melyekben a felek szorosabb együttműködésre és közös felelősségvállalásra törekszenek, és ezekre is szoktak állami és magánszektor közötti partnerségi kapcsolatként vagy „szerződéses PPP-ként” utalni;

1.15

felhívja a figyelmet arra, hogy a szorosabb együttműködés sokszor a hagyományos beszerzési formákban is nagyon fontos, főleg a végrehajtási fázisban;

1.16

rámutat arra, hogy együttműködési projektekben vagy intézményes PPP-kben a felelősség gyakran az állami partneré. Az ilyen együttműködésben a hozzáadott értéket a következők jelentik: a magánszektor átvállalja a felelősség és a közös finanszírozás egy részét, új ötletek és megközelítés, valamint egy új hosszabb távú kapcsolat kialakulása.

1.17

hangsúlyozza, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtását valamint az állami és magánszféra közötti partnerségi kapcsolatokat a hatóságok már többszörösen ellenőrzik. Nem szabad elfelejteni, hogy a gazdasági és politikai döntések többszörös, demokratikus szavazási eljárás és ebből következően igen fejlett ellenőrzési folyamat függvényei, melyeket még maga a döntéshozó testület is megvizsgál. Mindezek garantálják a hozzáértő nyilvánosságot.

2.1

hangsúlyozza hogy az EU szerződés elvei, – többek között az átláthatóság, egyenlő esélyek, arányosság és kölcsönös elismerés elve – kell, hogy mindenfajta együttműködési projekt alapjául szolgáljanak;

2.2

úgy véli, hogy még semmilyen formában sem helyénvaló partneri együttműködést szabályozó közösségi jogalkotási folyamat beindítását szorgalmazni, mivel a „partneri együttműködés” fogalma sincs még tisztázva, továbbá úgy ítéli meg, hogy bár a Bizottság figyelembe vette az RB korábbi ajánlatait, nem vizsgálta meg őket kellő mélységében;

2.3

hangsúlyozza annak a központi szerepnek a fontosságát, melyet helyi és regionális hatóságok általános érdekű szolgáltatások meghatározásában, szervezésében, pénzügyi támogatásában és ellenőrzésében játszanak;

2.4

úgy véli, hogy tekintettel arra, hogy a hatóságoknak az általános érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosítaniuk kell, engedni kellene nekik, hogy szabadon válasszanak és kísérletezzenek a különböző modellekkel, természetesen azzal a feltétellel, hogy tartják magukat az átláthatóság, egyenlő esélyek, arányosság és kölcsönös elismerés elvéhez;

2.5

úgy véli, hogy mivel a helyi és regionális hatóságok vannak a legközelebb az állampolgárokhoz, ők vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy döntsenek a szolgáltatás típusával és formájával, valamint a minőségi követelményekkel kapcsolatban. Ezen túlmenően, a hatóságokra vonatkozó demokratikus eljárások az ilyen döntések esetében garantálják a hozzáértő ellenőrzést és az átláthatóságot;

2.6

fontosnak véli, újra kihangsúlyozni, hogy ezek a hatóságok szabadon dönthessenek afelől, hogy a szolgáltatásokat házon belül, külső szerződés által, vagy más felekkel együttműködésben nyújtsák-e;

2.7

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a helyi és regionális hatóságoknak módjukban álljon kifejleszteni más, nekik megfelelő rugalmasabb együttműködési formákat;

2.8

hangsúlyozza, hogy fontos jobban odafigyelni az állampolgárokra, hiszen a szolgáltatások őket szolgálják;

2.9

határozottan kijelentette az Európai Parlament és a Tanács „Áru beszerzésére irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésére és közszolgáltatási szerződésekre vonatkozó eljárások koordinációjáról” szóló irányelvjavaslatáról alkotott véleményében, hogy az állami és a magánszektor közötti partnerségi kapcsolatoknak rugalmasnak és mindenki által hozzáférhetőnek kell lenniük. Az RB ugyancsak rávilágított annak fontosságára, hogy az egész beszerzési eljárás folyamán széles körű dialógus folyjon a megrendelő és a szállító között;

2.10

hozzátette ugyanabban a véleményben, hogy „le kell szögezni azt, hogy a regionális és helyi hatóságokat nem köti az irányelv, ha a beszerzés az ő saját független jogi személyükön keresztül történik, mert az akkor saját irányítás alatt történő tevékenységnek minősül”;

2.11

helyesli a zöld könyv kijelentését, miszerint közösségi jog semleges állásponton van a közbeszerzési és koncessziós kérdést illetően, vagyis a tagállamokra bízza annak eldöntését, hogy saját erőből vagy külső partnereken keresztül biztosítják-e a közszolgáltatást;

2.12

megjegyzi, hogy sok országban olyan partneri együttműködés alakult ki, ahol egyes állampolgárok döntenek arról, hogy ki nyújtja a szolgáltatást. Az állami hatóság feladata inkább az, hogy biztosítson egy minimális minőségi szintet, illetve garantálja azt, hogy a vállalatok jóhiszeműen járnak el. A jelenlegi beszerzési szabályozás nem rendelkezik az olyan helyzetekről, ahol a végső döntést az állampolgárok hozzák meg arról, hogy ki nyújtsa a szolgáltatást;

2.13

még nincs abban a helyzetben, hogy nyilatkozzon arról, hogy kell-e közösségi törvényekkel szabályozni a szolgáltatási koncessziókat, mivel a „partneri együttműködés” fogalma még nincs meghatározva. A Régiók Bizottsága úgy gondolja, hogy nincs arra szükség, hogy a szolgáltatási koncessziók a közösségi közbeszerzési irányelv hatálya alá essenek, mivel koncessziók esetén rugalmasabb eljárásokra van szükség, mint közbeszerzés esetén;

2.14

megjegyzi, hogy a jelenlegi közbeszerzési jogszabályok még mindig bonyolultak és nem támogatják a rugalmasságot és az innovatív elképzeléseket;

2.15

hangsúlyozza, hogy gazdaságpolitikai kérdés annak eldöntése, hogy egy vállalat működését át kell-e tenni a közszférából a magánszférába, és ebből következően ez a kérdés kizárólag a tagállamok saját hatáskörébe tartozik;

2.16

reméli, hogy kiértékelik a versenyszellemben folytatott párbeszéd folyamán szerzett tapasztalatokat, mielőtt bármilyen intézkedést hoznak. A Régiók Bizottsága ugyancsak rá kíván mutatni arra, hogy közbeszerzési irányelvről készített véleményében már kifejezte fenntartásait ezzel a közbeszerzési formával kapcsolatban és azt javasolta, hogy gyakrabban éljenek a tárgyalásos közbeszerzés lehetőségével;

2.17

reméli, hogy az Európai Bizottság a Teckal-ügy következményeként tisztázni fogja, hogy mi a jogi helyzet, mivel a különböző tagállamokban különbözőképpen értelmezik a jogszabályokat. A Régiók Bizottsága nem látja szükségét annak, hogy közösségi közbeszerzési jogszabályok legyenek érvényesek az olyan tevékenységekre, melyek teljesen közhatósági tulajdonban vannak, hiszen ha egy tevékenység közhatósági tulajdonban van, akkor saját tevékenységnek tekinthető. Ráadásul, a közhatósági tulajdonos saját maga is részt vesz a tevékenység nagy részének az elvégzésében;

2.18

hangsúlyozni kívánja annak fontosságát, hogy helyi/regionális szinten politikai konszenzus legyen hosszú távra szóló szerződések kötése esetén;

2.19

ki szeretné emelni annak fontosságát, hogy figyelembe kell venni a demokratikus követelményeket, melyeknek tükrözniük kell az állampolgárok akaratát, amellett, hogy megfelelnek a verseny által támasztott igényeknek is;

2.20

az a szándéka, hogy akkor tér majd vissza a kérdésre, ha megszületett a „partneri együttműködés” fogalmának meghatározása;

2.21

végül, feltesz néhány további kérdést:

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/22

1)

a közlemény átfogó céljai feltétlenül szükségesek az Európára vonatkozó lisszaboni stratégia megvalósításának érdekében. Az európai kutatási és fejlesztési ráfordítás a GDP 3 %-ára történő növelése – ennek kétharmada magánforrásokból származik – és az, hogy a teljes befektetés Európa tudásalapú társadalmát és gazdaságát előmozdító kutatáshoz és fejlesztéshez kapcsolódik, olyan ambiciózus célkitűzés, amely csak az Unió és a tagállamok egységes elkötelezettsége és összehangolt fellépése révén valósítható meg.

2)

a közleményben a következő hat fő fejlesztési célkitűzést fogadták el:

A szélesebb körű eljárási javaslatok a következőkre vonatkoznak:

3)

A közleményben javasolt intézkedések önmagukban nem kohéziós eszközök, azonban kétségtelen, hogy – akár pozitív, akár negatív – hatást gyakorolnak a kohézióra. A tudásalapú iparágak adják a fejlődés hajtóerejét egész Európában, ezért a regionális politika szemszögéből nézve sokkal hatékonyabb, ha ezeket az erőket hasznosítjuk a kohéziós célok előmozdítása érdekében, mint ha olyan, központosításhoz vezető kutatás-politikát folytatnánk, amelyet nagyobb regionális politikai támogatásokkal és segélyekkel kell kompenzálni,

1.1

üdvözli a„Tudomány és technológia: kulcs Európa jövőjéhez – a jövőbeli európai kutatás-támogatási politikára vonatkozó iránymutatások” című közleményt, és azt rendkívül fontos kiindulópontnak tekinti az egész Európa sikerét szolgáló európai kutatás fejlesztéséhez és javításához;

1.2

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a tudományos kutatás, a technológiai fejlesztés és újítás a tudásalapú gazdaság középpontjában áll, valamint kulcsszerepet játszik a társaságok növekedésében, versenyképességében és a foglalkoztatásban, valamint az EU-polgárok életminőségének javításában;

1.3

emlékeztet arra, hogy Európában az egyes régiók növekedése és sikere egyre inkább a tudásalapú gazdaság fejlettségi szintjétől függ;

1.4

úgy ítéli meg, hogy míg ez idáig értékesnek és szükségesnek bizonyultak az Európai Uniónak a kutatás–politika területén tett erőfeszítései, ez a megközelítés a mai igények kielégítéséhez már nem elegendő;

1.5

támogatja azt a célt, miszerint a GDP 3 %-át kutatásra és fejlesztésre kell fordítani. Ez az abszolút elengedhetetlen cél csak az összes tagállamnak a cél melletti szilárd elkötelezettségével valósítható meg. Mennyiségileg kifejezve a közvetlen EU-finanszírozás szerepe nagyon csekély lehet. Az EU-intézkedések azonban hozzájárulhatnak és szükségesek is ahhoz, hogy megszilárdítsák az elkötelezettséget, és maximális hasznot húzzanak a befektetésből;

1.6

támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy 2007 és 2013 között a duplájára kellene emelni a kutatás uniós finanszírozását. Egész Európának érdeke, hogy megvalósuljon ez a javaslat még akkor is, ha a 2007–2013-ig terjedő időszakra vonatkozó költségvetési tervek más fejezetei módosulnának;

1.7

a Bizottsághoz hasonlóan hangsúlyozza, hogy az új tagországok humán és kulturális erőforrásaikkal külön motivációt jelentenek a kutatás–politika területén történő jobb fellépésre és az erőforrások növelésére.

1.8

hangsúlyozza, hogy a kutatás–politika területén kétségtelen az európai hozzáadott érték. A hozzáadott értéket az alábbiak hozzák létre:

1.9

úgy ítéli meg, hogy a kutatás és fejlesztés uniós finanszírozása – beleértve az új keretprogramot is – dinamikus kell, hogy legyen, és érzékenyen kell, hogy reagáljon az üzleti, tudományos és társadalmi igényekre a kutatás olyan területeken való irányítása érdekében, ahol a legnyilvánvalóbb az európai növekedésre, a vállalatok versenyképességére és a foglalkoztatásra gyakorolt hatás;

1.10

rámutat, hogy a városok, valamint a helyi és a regionális hatóságok számos pozitív módon járulhatnak hozzá az európai hozzáadott érték megvalósításához. Ide tartoznak a regionális újítási irányelvek, a technológiai központok, inkubátorok, tudományos parkok és kockázati tőkealapok, amelyeket mind részletesen figyelembe vettek a közleményben; az EU-polgárokkal való szoros kapcsolataik révén a helyi és regionális hatóságok ugyancsak fontos szerepet játszanak az olyan innovációs kérdésekben is, mint a fenntartható fejlődés támogatása a szűkebb közösségen belül;

1.11

üdvözli az európai érdekeltségű kutatási infrastruktúra kidolgozásának célkitűzését;

1.12

üdvözli azt a célt, miszerint az Európai Unió kutatáspolitikáját költséghatékonyabbá kell tenni;

1.13

hangsúlyozza, hogy a kritikus tömeg függ a témától, a tematikus területtől és a résztvevőktől (lásd a Marimon-jelentést). Nem kellene minden tematikus területre és eszközre az „univerzális méret” koncepcióját alkalmazni;

1.14

rámutat, hogy a nemzeti programok összehangolásának javítása során a regionális kutatási programokat és e programok regionális fejlődésre gyakorolt hatását is figyelembe kell venni;

1.15

hangsúlyozza, hogy az összes üzleti vállalkozás 99 %-át kitevő kis- és középvállalkozások (KKV-k) biztosítják a legtöbb munkahelyet, valamint ezek az európai újítás és regionális fejlesztés kulcsszereplői. Az európai kutatáspolitikának be kell vonnia a KKV-kat, és azok kutatása és fejlesztése az eddigieknél több figyelmet érdemel;

1.16

egyetért azzal, hogy a kutatóknak képeseknek kell lenniük arra, hogy érdekeik és igényeik szerint teljes mértékben kiaknázzák az európai kutatáspolitikai intézkedéseket – beleértve a kisebb méretű projektek lehetőségét is –, valamint üdvözli azt az indítványt, miszerint nyitottabb kutatás-finanszírozási mechanizmust kell létrehozni;

1.17

nagyobb súlyt szeretne látni a kutatók saját, a vállalatok kutatási és fejlesztési igényein alapuló kezdeményezésére javasolt projektek mögött;

1.18

hangsúlyozza a helyi és regionális gazdaságfejlesztési politika és stratégiák közreműködő szerepét. A városok, régiók és a helyi önkormányzatok a helyi egyetemekkel és vállalkozásokkal együttműködésben általában összehangolják a helyi és regionális gazdaság fejlesztését szolgáló eszközöket és a teljes újítási infrastruktúrát;

1.19

úgy ítéli meg, hogy az EUREKA módszer jó példa a tudomány-orientált és ambiciózus kutatási hálózatra, amelyben a KKV-k alacsony küszöbértékkel vehetnek részt.

1.20

rámutat, hogy Európa fő erőssége a lakosság nagyon nagy hányadának magas képzettségi szintje. Ennek az adottságnak a teljes mértékű kihasználása érdekében Európának kiterjedt oktatási és kutatási infrastruktúrával kell rendelkeznie;

1.21

szigorú intézkedések meghozatalát kéri annak érdekében, hogy a kisebb intézmények és a közhatóságok is hasznát lássák az európai kutatáspolitikának. A kutatás és fejlesztés világa sokszínűvé és változékonnyá vált. Az alap- és az alkalmazott kutatás közötti különbség kezd elmosódni. Különféle méretű és típusú létesítményekben hozható létre új tudás. Akár kis intézmények is létrehozhatnak világérdeket szolgáló tudást, szűk szakértői területeken, különösen akkor, ha csúcstechnológiával rendelkező vállalkozásokkal működnek együtt;

1.22

hangsúlyozza, hogy a kutatás sokszínűsége, autonómiája és földrajzi decentralizálása a kutatás regionális hatásának fontos tényezőit jelenti. A városok és regionális hatóságok igazgatási struktúráinak fejlesztése szintén előfeltétele az újítások kutatási területről üzleti területre és a közhatósági szervezetek szférájába való sikeres átültetésének. Ez különösen fontos az új tagállamokban, ahol a decentralizált igazgatási struktúrák kidolgozása, valamint a helyi és regionális önkormányzat megerősítése a helyi és regionális szinten fenntartható fejlődés biztosításának kulcstényezője;

1.23

emlékeztet arra, hogy Európa-szerte különböző rendszerek léteznek. Országtól függően a városok, a helyi hatóságok és a régiók gyakran kritikus szerepet töltenek be a felsőoktatás és a kutatás szervezésében, finanszírozásában és fejlesztésében, különösen olyan, a kutatást, fejlesztést, inkubátorokat és üzleti környezetet kombináló, újító környezet létrehozásában, amelyben a kutatási eredmények új üzleti tevékenységekhez, új munkahelyekhez és fokozott jóléthez vezetnek;

1.24

úgy véli, hogy a közleményben javasolt „kiválósági központok” koncepcióját oly módon kell megvalósítani, hogy olyan, nagyon specializált kisebb központokat is figyelembe vegyenek, amelyek lényegesek lehetnek a szűk termelési területeken világszerte versenyképes vállalkozások fejlesztésében, és a feltörekvő, új nagyvállalkozások számára kiindulópontként szolgálhassanak;

1.25

úgy véli, hogy ugyanez vonatkozik a technológiai platformokra is: a platformokra úgy kell tekinteni, mint olyan eszközökre, amelyek Európa számos részén elősegítik a sokszínű, csúcstechnológiát alkalmazó üzleti tevékenységet;

1.26

üdvözli a kutatásfinanszírozás és a strukturális alapok egymást kiegészítő felhasználását; a gyakorlati megoldásokat a „Konvergencia” célkitűzéshez tartozó régiókban és a „Regionális versenyképesség és foglalkoztatás” célkitűzése keretében kell kidolgozni, külön hangsúlyt helyezve az új tagországokra;

1.27

azt tanácsolja, hogy folytassák és szilárdítsák meg a „Marie Curie”-intézkedéseket, amelyek célja, hogy Európát vonzóbbá tegye a vezető kutatók számára. Az európai kutatásnak az európai versenyképesség javítása érdekében tudnia kell hasznosítani minden, a fiatalokban, a nőkben és minden régióban rejlő lehetőségét, valamint az Európán kívüli országokkal való, növekvő együttműködés adta előnyöket;

1.28

üdvözli, hogy a közlemény végén meghívják az európai kutatás különféle érdekeltjeit és felhasználóit, hogy vegyenek részt a hetedik keretprogram megszövegezését célzó vitában;

1.29

hangsúlyozza továbbá a különböző érdekeltek esetleges pozitív szerepét, különösen a helyi és regionális hatóságok szerepét a javasolt Európai Kutatási Tanácsban. Az Európai Kutatási Tanács ötletét – legyen akár uniós ügynökség, akár másféle struktúra – annak érdekében kellene kidolgozni, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a helyi és regionális igazgatással és a Régiók Bizottságával. Az európai kutatási és fejlesztési finanszírozást a tudományos kiválóság alapján, valamint az újítások kereskedelmi bevezetésének lehetősége alapján és a társadalmi szükségletek kielégítésére való törekvés igényével kellene irányítani. Fontosnak véli, hogy azoknak az európai régióknak és kutatóknak is javára váljanak a kutatási eredmények, melyek nincsenek benne abban a csoportban mely támogatást kap a javasolt Európai Kutatási Tanács részéről;

1.30

támogatja az uniós tevékenységek javasolt racionalizálását és átcsoportosítását, amelynek révén támogatják a KKV-knál folyó és azok hasznát szolgáló kutatást, valamint a kockázatitőke-alapok fejlesztését, a tudományos parkokat, inkubátorokat és regionális innovációs irányelveket szolgáló kutatást, a technológiaátadást és a szellemi tulajdon és szabadalmak kezelését szolgáló kutatást. Ez a javaslat a Bizottság számos főigazgatóságát érinti, és közösen kell azt kidolgozni – az is fontos, hogy a Régiók Bizottsága is tevékenyen részt vegyen.

2.1

azt tanácsolja, hogy a kiegyensúlyozott európai regionális fejlődés elősegítésének szempontja szerepeljen az európai kutatás-politika végrehajtásában;

2.2

hangsúlyozza, hogy a K+F előmozdítását figyelembe kell venni az új strukturális alapokat érintő programok kidolgozása során;

2.3

hangsúlyozza, hogy az „emberi vetület” és a társadalmi szükségletek kérdését fel kell venni az új finanszírozási programba;

2.4

kiemeli a kutatási és újítási infrastruktúra, a kutatóközpontok, a technológiai parkok és kiválósági központok fontosságát – beleértve a kisebb méretűeket is –, ugyanakkor szem előtt tartja a kutatók képzésében és az emberi tőke helyi, ugyanakkor a szélesebb régiók javát is szolgáló kiépítésében betöltött kulcsszerepüket;

2.5

azt tanácsolja, hogy az Unió inkább a vállalkozási alapon történő kutatást, a regionális újítási folyamatokat és a kutatási eredmények üzleti alapokra helyezését finanszírozza, ily módon kidolgozva azokat az eszközöket, amelyek megerősítik a tudásalapú gazdaságot az Unió különböző részein.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/26

—

„Az európai vasúti rendszer integrációjának folytatása: A harmadik vasúti csomag”

—

„Az Európai Parlament és a Tanács irányelvjavaslata, a Tanács 91/440/EGK sz., a közösségi vasutak fejlesztéséről szóló irányelvének módosítására”

—

„Az Európai Parlament és a Tanács irányelvjavaslata a közösségi vasúthálózaton dolgozó mozdony és vonatvezetői utazó személyzet képesítési rendszeréről”

—

„Az Európai Parlament és a Tanács rendelettervezete a nemzetközi vasútokon utazók jogairól és kötelességeiről”

—

„Az Európai Parlament és Tanács rendelettervezete a vasúti teheráru-forgalomban a szerződéses minőségi követelmények be nem tartása miatt fizetendő kártérítésekről”

1)

A vasúti személy- és áruszállítás fejlesztése elengedhetetlen feltétele az integrált Európa megvalósításának, s egyben a gazdasági növekedés fontos forrása is,

2)

A vasúti fuvarpiacok szabályozott megnyitási lehetőségeinek kutatása további adut jelenthet ennek a fejlesztési célnak a megvalósításában, különösen nemzetközi szinten,

3)

Minden nyitási és integrációs erőfeszítést a szolgáltatások minősége, a személyek és a fuvarozott áruk biztonsága, valamint az utasok, illetve a kiszolgált területek jogainak tiszteletben tartása hármas követelményének szem előtt tartásával kell megtenni.

1.1

örömmel fogadja az integrált európai vasúti térség (EFEI) megvalósításáért tett erőfeszítéseket, amely – a Fehér Könyv megfogalmazása szerint – az Európai Unió hosszútávú fuvarpolitikájában távlatilag megkerülhetetlen fuvarozási mód újradinamizálásának szükséges előfeltétele;

1.2

helyesli az Európai Bizottságnak az Európai Parlament határozataival összhangban, a vasúti utas- és áruforgalmi szolgáltatások valódi belső piacának kiépítése érdekében tett erőfeszítéseit. A harmadik vasúti csomag keretében beterjesztett javaslatok javítják az áruforgalmi szolgáltatások minőségét és fokozatos nyitást jelentenek az utasforgalomban valamennyi uniós tagország területén, kezdve a nemzetközi utasforgalmi szolgáltatásokkal;

1.3

megállapítja, hogy a nemzetközi utasforgalom területén a régiókat összekötő nagy sebességű kapcsolatok kiépítésére tett kezdeményezést – a fenntartható fejlődés távlatait is tekintve – ösztönözni kell ugyan, de ezt olyan keretben kell végrehajtani, hogy az biztosítsa az egyes területek kiszolgálását a menetrendi időpontokra támaszkodó minőségi regionális csatlakozásokkal;

1.4

támogatni kívánja a határokon átnyúló – az ingázók számára igen fontos – szolgáltatások fejlesztését. Az érintett régiók közötti megállapodások megkötését meg kell könnyíteni annak érdekében, hogy magas szintű, jó minőségű és gazdaságos szolgáltatásokat lehessen garantálni;

1.5

ugyancsak szívén viseli a különböző területek vidékfejlesztéssel és az egyenlő feltételekkel történő megközelítéssel kapcsolatos gondjait. Ezen a ponton szükségesnek tartja, hogy megtegyék az összes szükséges intézkedést annak érdekében, hogy az új vasúti szolgáltatók megjelenése ne vezessen a gazdaságtalan vasútvonalak megszüntetéséhez, amelyeket ma a menetdíj-kiegyenlítő mechanizmusok tartanak életben;

Itt két kockázati tényezőre kell odafigyelni:

1.6

Felhívja a figyelmet, hogy a vasúti szállítás biztonságának követelménye igen lényeges – erre az indoklás is felhívja a figyelmet –, és az olcsó vasúttársaságok felbukkanása nem történhet az utasbiztonság követelményeinek kárára (mozdonyvezető-képzés és vezetői engedélyek, a gördülőanyag leromlott állapota, karbantartási szabályok). Mindez annál is inkább fontos, mert a kabotázsforgalom engedélyezése vegyes forgalmi viszonyok kialakulásához vezet, különösen a regionális vonalakon, amelyek esetében a közszolgáltatási szerződés legtöbbször magasabb szintű biztonsági követelményeket ír elő. Ugyanakkor a kabotázsforgalom lehetővé válása egyes nemzeti szegmensekben de facto a vasúti fuvarozás piacának liberalizálásához vezet, és fontos arról meggyőződni, hogy a versenyhelyzet kialakítása nem fogja-e rontani az olyan nemzeti viszonylatok gazdaságosságát, amelyek esetében nem létesült közszolgáltatási szerződés;

1.7

megerősíti elkötelezettségét a vasúti reformokat értékelő eljárások mellett, annak érdekében, hogy biztosítani lehessen, hogy ezek ténylegesen a nyújtott szolgáltatások javítása irányában hatnak-e (a nyújtott színvonal, a szolgáltatások minősége, biztonság, költségek). Ebből a szempontból kérdésesnek tartja az ütemterv tarthatóságát, amely nem hagyott teret a korábbi reformok szükséges értékeléséhez.

1.8

helyesli az Európai Bizottság kezdeményezését, amely be kívánja vezetni a járművezetők két részből álló képesítési rendszerét, amely állna 1) egy EU-jogosítványból, amelynek érvényessége a terület egészére kiterjed, a nemzeti szakhatóság állítja ki, vagy egy meghatalmazott ügynökség és a vezető tulajdonát képezi, és 2) egy minden járművezető részére kiadott harmonizált kiegészítő bizonyítvány, amely az ellátható szolgálatfajták követelményeit tartalmazza, érvényességi ideje korlátozott, és a vonatvezetőt alkalmazó vasúttársaság állítja ki;

1.9

megállapítja, hogy erről – a munkavállalók közösségen belüli szabad közlekedését garantáló – eszközről már egyeztették a partnerekkel (CER – Európai Vasutak Közössége, FETT – Közlekedési Dolgozók Európai Szövetsége);

1.10

kijelenti, hogy a szigorú biztonsági előírások meghatározása elengedhetetlen követelmény, mihelyt a vasúthálózatok interoperabilitása a cél.. A javasolt harmonizáció szükséges, tekintettel a járművezetők képesítési követelményeit előíró nemzeti jogszabályok igen eltérő voltára. A fizikai és pszichológiai képességek megvizsgálása, ezek időszakos ellenőrzése, a szakmai képességszintek figyelemmel kísérése, valamint egy közösségi nyelv alapszintű ismerete azok a garanciák, amelyek nélkülözhetetlenek a vasúti biztonság magas színvonalának biztosításához;

1.11

helyesli, hogy az új intézkedéseket fokozatosan vezetik be: először a nemzetközi vonalakon dolgozó mozdonyvezetők esetében, majd a tapasztalatok kiértékelése után fokozatosan valamennyi vonatvezetőre érvényesen.

1.12

üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, hogy rendeletben szabályozza a nemzetközi vonalak utasainak jogait és kötelességeit, hasonlóan ahhoz, ahogyan az a légiforgalomban történt. Ez az intézkedés a különböző szállítási módok közötti egészséges verseny céljait igyekszik szolgálni;

1.13

azt óhajtja, hogy a javasolt intézkedéseket terjesszék ki a szóban forgó jogszabály alapján tagállami területen létrehozott belső kabotázsforgalomra is;

1.14

észrevételezi, hogy az utasok és a helyi önkormányzatok képviselőinek meghallgatása messze elmarad a kívánatostól a tervezett folyamatok megvalósítása során.

1.15

megállapítja, hogy a teheráru-forgalom részesedése csökkent, miközben az ügyfelek elvárásai a jobb minőség, pontosabb szállítás stb. tekintetében megnövekedtek;

1.16

úgy értékeli, hogy azok az intézkedések, melyek a vasúttársaságok szolgáltatásainak minőségjavítását célozzák, nagyon fontosak, és ha elmaradnak, a vasúti teherforgalom tovább halad a hanyatlás útján;

1.17

tudomásul veszi az Európai Bizottság intézkedéseit, melyekkel elő kívánja segíteni a még mindig nehéz időket élő teheráru-forgalom piaci részesedésének növekedését. A vállalatok által nyújtott szolgáltatások minőségének javítása bizonyosan jó módszer új ügyfelek megnyeréséhez és a régiek megtartásához;

1.18

kérdéses számára, hogy az Európai Bizottságnak rendeletben kell-e szabályoznia ezt a szektort, miközben a társaságok ügyfeleikkel szerződéses jogviszonyban állnak, és így a minőségi követelmények alkualapot képeznek. Fennáll az a kockázat, hogy éppen ellenkező hatás jelentkezik, ugyanis a minőségi követelmények a szolgáltatás árát felhajtó tényezőként jelennek meg, miközben a közúti fuvarozás szabadon állapodik meg a kölcsönösen elfogadott követelményekben. Ez a kérdés még sokkal érzékenyebben érinti az új tagállamok vasúti szállító vállalatait, különösen akkor, ha az Európai Bizottság nem egységesen szabályozza a minőségi követelményeket valamennyi fuvarozási mód számára.

2.1

kéri, hogy az ütemterv úgy módosuljon, hogy abban helyet kapjon a korábbi reformok feltétlenül szükséges kiértékelése is, valamint hogy ez az értékelés kiterjedhessék a reformokhoz szükséges változtatásokra az Unióhoz nemrég csatlakozott országokban és a periferikus régiókban.

2.2

azt kívánja, hogy a nemzetközi szolgáltatás fogalma kapjon pontosabb meghatározást, mégpedig úgy, hogy a végállomások kötelezően a nemzetközi forgalomban résztvevő országok legalább egy jelentős városának vasúti csomópontjában legyenek. Ugyanis az irányelvtervezet 1. cikkében [COM(2004) 139 végleges] az utasforgalmi nemzetközi összeköttetés javasolt meghatározása egyetlen ismérvből indul ki, nevezetesen abból, hogy „valamennyi vasúti kocsi legalább egy országhatárt lépjen át”. Ennek a meghatározásnak az egyszerűsége lehet a forrása számos deviáns magatartásnak (free riders), mivel elegendő a határon túli első vasútállomásig eljutni ahhoz, hogy a nemzetközi szolgáltatással járó kedvezmény elérhetővé váljon, miközben pénzügyi szempontból szinte a teljes évi forgalom csak az egyik ország piacán realizálódik. Ez a gyakorlat, jellegénél fogva, valójában az illető ország nemzeti piacának megnyitását segítené elő.

2.3

kéri, hogy az államok és a területi önkormányzatok szerepét a tervezett nemzetközi szolgáltatások jellemzőinek meghatározásában tegyék pontosabbá (vonatpárok száma, megállóhelyek száma, menetsűrűség, periodikusság, a nemzeti szakasz menetdíjai)

2.4

javasolja, hogy pontosítsák az irányelvtervezet szövegében, hogy a kabotázsforgalom korlátozása a területi önkormányzat, mint a vonalat közszolgáltatási szerződés keretében üzemeltető hatóság és a 2001/14/EK irányelv 30. cikke szerinti ellenőrző szervezet hatáskörébe tartozzék

2.5

ajánlja a nemzetközi szolgáltatások üzemi feltételeinek a tervezett szolgáltatások természetének függvényében történő meghatározását. E szolgáltatások megvalósíthatósági feltételei, díjtételeik és színvonaluk végső soron a jellegüktől függ. Ezért nem könnyű a priori ugyanazokat a szabályokat felállítani, ami a szolgáltatásokat illeti egy határon átnyúló, csupán két régiót összekötő vonalon, egy nagysebességű London–Marseille típusú vonalon, az éjszakai szolgáltatás egy Hamburg–Zürich vonalon, vagy egy Párizst és Velencét összekötő szezonális turistavonatnál.

2.6

javasolja, hogy hivatkozzanak a nemzetközi vasúti piac verseny előtti megnyitásának hatására a nemzetközi autóbuszvonalakra, különösen e vonalak díjszabási szabadságának perspektívájában (vajon ezek a vállalatok szintén jogosultak kabotázsforgalmat bonyolítani?).

2.7

hangsúlyozza, hogy szükség van annak pontosítására, vajon az új nemzetközi vasúti szolgáltatások díjtételeit milyen feltételek mellett lehet szabadon meghatározni vagy sem, különös tekintettel a kabotázsforgalom igénybevevőire, annak érdekében, hogy a nemzeti vállalatokkal folytatott verseny feltételei ne torzuljanak akkor, amikor az utóbbiak nem állapíthatják meg szabadon díjtételeiket.

2.8

javasolja, hogy rögzítsék az új szolgáltatások üzemelési idejét a beruházások megtérülési idejében. Az ajánlatok bizonyos fokú volatilitásának megakadályozása végett fontos, hogy a résztvevő felek garanciákat is kapjanak.

2.9

kéri, hogy a személyzeti képesítési rendszerhez szükséges harmonizált kiegészítő bizonyítványban követeljék meg minden tranzitország nyelvének ismeretét.

2.10

ragaszkodik ahhoz, hogy a vasutat igénybe vevő utasok részére a vonatok késése esetére járó kártérítés feltételei legyenek azonosak a légiforgalmi járatok késésére alkalmazott szabályokkal (a késés időtartama és a kártérítés szintje tekintetében).

2.11

emlékeztet arra, hogy ezek a kérdések egyre több területi önkormányzatot érintenek, és ennek következtében alapvető jelentőségű, hogy ezek képviselői bekapcsolódhassanak az említett intézkedések végrehajtásába minden állami vagy közösségi szinten.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/30

1.1

Az eEgészségügy – amit széles körben úgy értelmeznek, mint ahogyan az a bizottsági közlemény bevezetésében olvasható – hatékony és gazdaságos módon képes jobb egészségvédelmet nyújtani. A siker kulcsát azonban az jelenti, hogy megnyerjük az állampolgárok bizalmát, hogy az eEgészségügy minden, őket esetleg érintő vonatkozását elsősorban az ő érdekeiket szem előtt tartva dolgozzuk ki. A betegeket és polgárokat képviselő személyeknek és szervezeteknek az eEgészségügy-termékek, -rendszerek és -szolgáltatások tervezésébe való bevonása ily módon nagyon fontos lesz. Adott betegcsoportok számára kifejlesztett rendszerek esetében be kell vonni az illetékes betegtámogató csoportok képviselőit. A személyes egészségügyi dokumentáció titkosságának kérdése nagyon fontos a polgárok számára.

1.2

A „polgár-központú egészségügyi szolgáltatás” megnevezést alkalmazni is kell az irányelvek gyakorlati végrehajtása során, az nem maradhat az irányelveket tartalmazó dokumentumokban szereplő szándék puszta leírása.

1.3

Az eEgészségügy rendszerek bevezetésének tapasztalata szintén világosan megmutatta, hogy az egészségügyi szakembereket be kell vonni az elejétől fogva minden, őket érintő eEgészségügy-projektre vonatkozó vitába.

1.4

A Webseal által jóváhagyott eEgészségügy információs rendszerek minőségbiztosításának kérdése szintén rendkívül fontos lesz a nagyközönség bizalmának megnyerésében és megtartásában. A bizalom megnyerését kulcsfontosságúnak kell tekinteni abban, hogy a polgárokat olyan források felhasználására ösztönözzük, amelyek szilárd, kiegyensúlyozott és objektív információt és tanácsot nyújtanak, ahelyett, hogy hiányos vagy akár veszélyes – gyakran kereskedelmi célú (1) – információt kínáló forrásokat vennének igénybe.

2.1

A szolgáltatások rendelkezésre állása: A közlemény megállapítja, hogy 2051-re az Unió lakosságának közel 40 %-a 65 év feletti lesz. E korcsoport fiatalabb szegmense olyan emberekből fog állni, akik korábban elektronikus környezetben éltek és dolgoztak, és valószínűleg ismerik az eEgészségügyet és elégedettek azzal, feltéve, hogy tapasztalatukat olyankor szerezték, amikor működtek a szükséges minőségellenőrzési funkciók. A XXI. század első éveiben azonban az idősebb korosztály számos tagja kevés tapasztalattal rendelkezik az eEgészségügyre vonatkozóan, és vannak olyanok is, akik nem rendelkeznek az eEgészségügy-fejlesztések előnyeinek maximális kihasználásához szükséges informatikai készségekkel. Pontosan ezek azok az emberek, akiknek valószínű, hogy a leginkább szükségük van az egészségvédelmi szolgáltatások növekvő mértékű igénybevételére. Már működő rendszerek kellenek ahhoz, hogy érdeklődésüket ne befolyásolják elejétől fogva a rossz tapasztalatok. Néhány évig szükség lesz arra, hogy a polgárok más kommunikációs csatornákon – például telefonon – érhessék el a szolgáltatásokat. Nyomtatott információ szintén rendelkezésre kell, hogy álljon.

2.2

Egyetértés született abban, hogy a Foglalkoztatási és Szociális Főigazgatóság égisze alatt létrehívott Bizottság vizsgálja az eEgészségügyet, beleértve a „digitális választóvonalat”, a városi és vidéki eltéréseket és az egészségügyi szakemberek és a polgárok oktatásával és képzésével kapcsolatos kérdéseket is. Az eEgészségügy sikeres megvalósítása érdekében feltétlenül megoldást kell találni ezekre a kérdésekre.

2.3

Technológiai infrastruktúra: A közleményben megemlítik, hogy intézkedés szükséges „a szélessávú hálózatok távközlési kiterjesztésére” vonatkozóan. Egyes jelenlegi szélessávú internetkapcsolatok bizonyos földrajzi területeken nem eléggé nagy teljesítményűek. Ennek jelentős következményei vannak az ilyen körzetekben található kórházakra és alapgondozási szakemberekre nézve. A távgyógyítás bizonyos aspektusai - mint például a röntgenvizsgálatok eredményeinek továbbítása - nagyon kérdésesek lehetnek vagy akár lehetetlenné is válhatnak. A vidéki vagy gyéren lakott területeken, ahol a jelenlegi szélessávú kapcsolatok viszonylag gyengék, valószínűleg nagyobb a távolság az egészségügyi intézmények között, mint más területeken, és így nagyobb az eEgészségügy-alkalmazások potenciális haszna. Ezen kívül, ha a helyi egészségvédelmi szolgáltatók állandó internetkapcsolaton keresztül kívánják informálni a helyi lakosokat, szükséges, hogy ezek a lakosok megbízható, azonnali hozzáférést biztosító technológiai infrastruktúrával rendelkezzenek.

2.4

Következésképpen be kell ruházni a szükséges berendezésekbe azt biztosítandó, hogy a megfelelő technológiai infrastruktúra rendelkezésre álljon minden érintett számára, és így azonnal hozzáférhessenek az eEgészségügy-szolgáltatásokhoz. A beruházási forrást az EU kohéziós és/vagy strukturális alapjaiból lehetne biztosítani, valószínűleg az Európai Beruházási Bankon keresztül.

2.5

Az egészségügyi fogyasztók aktív bevonása – betegek és egészséges polgárok: a közlemény megállapítja, hogy az emberek ma támogatást igényelnek saját betegségeik, kockázataik és életstílusuk kezeléséhez, illetve, hogy az emberek aktívan beszerzik az egészségi állapotukkal kapcsolatos információt. Röviden szólva az emberek manapság az egészségügyi szakemberek partnereiként kívánnak részt venni a kezeléssel kapcsolatos döntésekben.

2.6

A gyógyszerek alkalmazása messze a legáltalánosabb beavatkozás a betegségek kezelése során és főleg olyan esetekben, amikor a polgárokat olyan komoly események bekövetkeztétől akarjuk megóvni, mint a szívkoszorúér-megbetegedés vagy a szélütés. Az Európai Gyógyszerügynökség (EMEA) „menetrendjére” közzétett javaslatok azt az óhajt fejezik ki, miszerint létre kellene hozni egy EMEA adatbázist, ami minden olyan gyógyszert tartalmaz, amire bármelyik EU-tagállamban és központosított eljárás keretében forgalmazási engedélyt adtak. Ezt a javaslatot amint lehetséges, meg kell valósítani. Azokat az embereket, akik az Interneten kívánnak informálódni a gyógyszerekről, erőteljesen kellene ösztönözni arra, hogy az EMEA adatbázisát használják elsődleges forrásként, mivel a kapott információ objektív, megbízható és tudományosan bizonyított lesz.

2.7

A gyógytermékek és gyógykezelések minden „jóváhagyott” webhelyén kifejezetten fel kellene hívni az emberek figyelmét arra, hogy az információt vagy bármilyen, orvosi kezeléssel kapcsolatos nehézséget beszéljenek meg orvosukkal vagy gyógyszerészükkel. A 2003. évi „A hosszú távú terápiák betartása – eljárási bizonyíték” című WHO-jelentés: azokat a főbb problémákat hangsúlyozta, amelyek a krónikus betegségek hosszú távú orvosi kezelésének be nem tartása miatt jelentkeznek. Ez nem csak az erőforrások pazarlását jelenti, hanem az egyén jövőbeli egészségének veszélyeztetését is.

2.8

Egy újabb kutatás (2) kimutatta, hogy az emberek gyakran hoznak tudatos döntést arról, hogy abbahagyják gyógyszereik szedését, nem arról van szó, hogy egyszerűen elfelejtik azokat bevenni. A WHO jelentése rámutatott, hogy az orvosi kezelés be nem tartásának oka sokféle lehet, de ha gyakran jelentkezik kellemetlen mellékhatás, az előidézhet ilyen döntést. Ezt figyelembe kell venni minden olyan, eEgészségügy-kezdeményezés esetében, amikor gyógyszerekről és orvosi kezelésekről adnak információt, és pozitív módon kell ösztönözni a beteget a kezelés betartására.

2.9

A WHO jelentésének egyik következtetése az volt, hogy „a kezelések betartása érdekében való közbenjárás hatékonyságának növelése sokkal jobb hatással lehet a lakosság egészségére, mint maguknak az orvosi kezeléseknek bármilyen javítása”. Az egészségügyi forrásokra nehezülő nyomás idején a megfelelő eEgészségügy-kezdeményezések a kezelések betartásának javítására kellene, hogy fektessék a hangsúlyt.

2.10

A közlemény hangsúlyozza az ellátás minőségének és a beteg biztonságának növekedését, amelyet „az átfogó és biztonságos elektronikus egészségügyi nyilvántartáshoz” való hozzáférés eredményezhet. A dilemmát az okozza, hogyan tartsuk meg a betegeknek az orvosi nyilvántartás biztonságába és titkosságába vetett bizalmát, mialatt azt is biztosítani kell, hogy az egyénnek orvosi ellátást biztosító minden egészségügyi szakember számára elérhető legyen minden szükséges információ, ami lehetővé teszi, hogy a lehető legjobb minőségű ellátást biztosíthassák. Valószínű, hogy az adatok titkosságát illetően még nehezebb a nagyközönség bizalmát megtartani, mivel egyre növekszik a határokon átnyúló egészségügyi ellátás. A közlemény megemlíti egy kifejezetten adatvédelemmel foglalkozó tanulmány lehetőségét az eEgészségüggyel kapcsolatban. Ezt prioritásként kell kezelni.

2.11

Az egészségügyi hatóságok és egészségügyi vezetők támogatása: A közlemény azt állítja, hogy az eEgészségügy új lehetőségeket tár az olyan emberek elé, akik egészségügyi szolgáltatásokkal korlátozottan ellátott, távoli térségekben élnek, valamint olyan „marginalizálódott csoportok” elé, mint a különféle mértékű fogyatékossággal élő emberek. Ez csak akkor válik valósággá, ha megtörténik a szükséges technológiai infrastrukturális beruházás a távoli térségekben. A polgárok képzése is életbevágó fontosságú lesz.

3.1

A szélesebb körű megvalósítás kihívásai: amint azt világosan megfogalmazza a közlemény, az együttműködtethetőség kulcskérdés, és megvalósítása érdekében az eddiginél sokkal pozitívabb megközelítésre lesz szükség. Amennyiben a szükséges beruházás megtörténik, nem lesz nehezen megvalósítható egy felhasználóbarát megoldás megvalósítása. A titoktartás és a biztonság kérdésével már foglalkoztunk a véleménytervezetben.

3.1.1

Az általános adatvédelmi irányelvben szereplő rendelkezéssel – miszerint magatartási kódex készítendő olyan speciális területek számára, mint az egészségügy – sürgős kell foglalkozni, különösen azért, hogy a titoktartás és a biztonság kérdését prioritásként kezeljék.

3.1.2

A titoktartás biztosításán kívül a polgárokat az is aggasztani fogja, hogy ha a szolgáltatások határokon átnyúló biztosítását követően problémák adódnak, biztosak lehetnek-e abban, hogy továbbra is érvényesíteni tudják kártérítési jogaikat. A belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelvjavaslat (COM (2004) 2 végleges) vitái azt mutatják, hogy a szakmai kártérítési biztosítások nagyon eltérőek az egyes tagállamokban. A biztosítók úgy vélik, hogy az egészségügyi szakemberekre kötelező szakmai kártérítési biztosítás követelménye egyes egészségügyi szakmák gyakorlói számára lehetetlenné tenné, hogy megfizethető biztosításra tegyenek szert. Ez azt eredményezné, hogy vagy meg kellene szüntetniük tevékenységüket vagy illegálissá válna működésük. Ezt a problémát meg kell oldani, ha azt akarjuk, hogy a polgárok bizalommal vegyék igénybe a határokon átnyúló eEgészségügy-szolgáltatásokat.

3.2

A határokon átnyúló egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó személyek képesítésének kérdése is probléma a polgárok számára, amint azt egyértelművé vált a szakmai képesítések kölcsönös elismeréséről szóló irányelvjavaslat (COM(2002) 119 végleges) vitái folyamán. Alapvető fontosságú, hogy az eEgészségügy-szolgáltatásokat ne a nemzeti szabályzatok megkerülése érdekében vegyék igénybe, ami azt jelenti, hogy a fogadó tagállam szabályozó hatóságának tudnia kell arról, hogy egy másik tagállamból származó egészségügyi szakember szolgáltatást kínál, és meg kell győződnie arról, hogy az érintett szakember megfelelő képesítéssel rendelkezik, szakmája gyakorlásához engedéllyel rendelkezik, és nem vonatkoznak rá fegyelmi szankciók. A polgárok biztosak akarnak lenni afelől, hogy a más tagállamokból érkező szolgáltatást nyújtó egészségügyi szakemberek ugyanolyan normák szerint dolgoznak, mint ahogyan az saját tagállamukban megkövetelt. Erre megoldást kell találni az érintett irányelv szövegében, ha azt akarjuk, hogy a polgárok bizalommal vegyék igénybe az eEgészségügy-szolgáltatásokat.

3.3

A biztonság és a jogbiztonság fokozását segítené például az e-receptek formátumának szabványosítása. Az EU-n belül jelenleg nincsen szabványos formátuma a papír alapú recepteknek, ami további olyan elem, ami nehézségeket okoz azon betegek számára, akik más tagállamban szeretnék használni a receptet, mint amelyikben kiadták azt. Ennél fogva helyénvalónak tűnik, hogy – habár az e-recept szolgáltatások még gyerekcipőben járnak – megvizsgálják az e-receptek formátumának szabványosítását, és ne várjanak azzal addig, amíg különféle rendszerek kezdenek működni az egyes tagállamokban. Az orvosi, fogorvosi és gyógyszerészeti szakmák EU-képviselőit fel kellene hívni egy ilyen kezdeményezésben való együttműködésre.

3.4

A közlemény állítása szerint a polgárok jobban szeretik az igényeikhez és elvárásaikhoz igazított szolgáltatásokat, miközben azt is tudják, hogy a titoktartásra vonatkozó joguk védve van. Egyetértés született abban, hogy az eEgészségügy-rendszerek és szolgáltatások elfogadására gyorsabban sor fog kerülni ott, ahol a felhasználói közösségek (egészségügyi szakemberek, betegek és polgárok) igényei és érdekei kerülnek terítékre. A felhasználói csoportok képviselőit következésképpen be kell vonni az eEgészségügy-projektek kidolgozásába. Ezt követően sokkal valószínűbb, hogy ezek a közösségek igénybe fogják venni, és támogatni fogják az eEgészségügyet. A projekteket tervezőknek nem szabad megfeledkezniük arról a tényről, hogy minden egyes érdekelt felet képviselő csoportnak megvan a joga arra, hogy megvétózza bármely projekt megvalósítását, ha azt nem találja hasznosnak.

3.5

Prioritásként kell kezelni annak kockázatát, hogy a „Mindenki számára legyen elérhető az eEgészségügy” alcím alatt említett közösség egyes részei kimaradnak az eEgészségügy-szolgáltatások által kínált lehetőségekből is, és ilyen módon még hátrányosabb helyzetbe kerülnek ennek a csoportnak a tagjai. A megfelelően biztosított eEgészségügy-szolgáltatások jelenthetnék a jobb orvosi ellátásuk biztosításának egyik fő elemét.

4.1

A közleményben korábban felvetett kérdésekkel kapcsolatosan felsorolt célkitűzések csak akkor valósíthatók meg, ha a tagállamok részéről teljes az elkötelezettség, ha minden érdekelt fél – beleértve a betegek, a polgárok és a szakmák képviselőit – a kezdetektől aktívan részt vesz a munkában, mind nemzeti, mind közösségi szinten, ha a kitűzött célok megvalósítását körültekintően és következetesen ellenőrzik, és ha megtörténnek a technológiai infrastruktúrát érintő szükséges beruházások. Ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a polgárokat arra bátorítsuk, hogy bizalommal használják az eEgészségügy-szolgáltatásokat, és hogy támogassák azok továbbfejlesztését. Támogatásuk nélkül nem sok dolog valósítható meg.

A Régiók Bizottsága nem fűzött megjegyzést a közlemény jelen szakaszának minden alcíméhez.

4.2

Válasz a közös kihívásokra: (A közlemény 4.2.1. pontja) Fontos, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság előirányozzák a határokon átjáró lakosságnak szánt szolgáltatások térítése kérdésének tanulmányozását. Elképzelhető egy olyan helyzet, hogy egy, a határhoz közel élő beteg úgy találja, hogy az a legközelebbi szakorvos, aki egy esetleges „második diagnózist”-t tudna felállítani, – és ezt a közlemény 4.3.2. pontjában előirányzottak szerint távkonzultálás útján –, a beteg lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállam kórházában található. Ezen személyek értetlenkedve fogadnák egy ezt érintő rendelet hiányát. Ha erről bármilyen szabályozás születik is, azt minden tagállam szabályozásához kell igazítani.

4.2.1

(A közlemény 4.2.3. pontja) A betegek mobilitására vonatkozóan nagyon fontos lesz a betegazonosítók egységes megközelítésének 4.2.2.1. szakaszban előirányzottak szerinti megvalósítása és az abba vetett bizalom, hogy szigorúan ellenőrzik a tagállamokban szolgáltató egészségügyi szakemberek szakértelmét.

4.2.2

(A közlemény 4.2.4. pontja) A Régiók Bizottsága itt megismétli korábbi kijelentését, miszerint a közösségi pénzügyi támogatás alapvető lesz a szélessávú kommunikáció rosszul ellátott helységekben történő kiterjesztésének felgyorsítása érdekében.

4.2.3

(A közlemény 4.2.7. pontja) Az Európai Bizottság közleményében kijelenti, hogy „hasznos lenne”, ha az eEgészségügy biztosítaná a termék- és szolgáltatási felelősséget. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a „hasznos” szót „alapvető”-re kellene cserélni, amennyiben ösztönözni akarjuk, és fenn kívánjuk tartani a betegeknek az eEgészségügy-szolgáltatások használatába vetett bizalmát. 2009-nél korábbi időpontot kellene megjelölni az Európai Bizottság számára, hogy erre vonatkozóan, a tagállamokkal együttműködve kidolgozza a nagyobb jogbiztonsághoz szükséges keretet.

4.3.1

(A közlemény 4.3.1. pontja) A Régiók Bizottsága üdvözli, hogy az egészségüggyel kapcsolatos webhelyek minőségi kritériumait célzó fejlesztésben az Európai Bizottság társfinanszírozóként vállal szerepet. A kormányok és egészségügyi szakemberek hosszú távú kampányokat kellene, hogy indítsanak, aminek keretében arra ösztönöznék a polgárokat, hogy inkább a „webseal” jóváhagyással rendelkező helyeket használják. Alapvető lesz ezeknek a webhelyeknek a hivatalos, állandó monitorozása, hogy ily módon biztosítani lehessen a minőségi kritériumoknak való folyamatos megfelelést.

4.3.2

(A közlemény 4.3.3. pontja) A Régiók Bizottsága üdvözli az európai egészségügyi kártya bevezetését. A javasolt európai egészségügyi kártyának, annak bevezetésekor hordoznia kell az egészségbiztosítási kártyán szereplő adatokat, valamint a beteg kérésére saját legfontosabb egészséggel kapcsolatos adatait is. A betegnek ezt követően meg kell tudnia engedni az egyes egészségügyi szakembereknek, hogy hozzáférhessenek a szükséges adatokhoz, és ily módon biztosítani lehessen, hogy a lehető legjobb minőségű orvosi ellátást biztosíthassák. Ez újfent rámutat arra, hogy milyen fontos az elektronikus technológia együttműködtethetősége. Figyelni kell arra, hogy olyan orvosi adatok, amelyek „lefölözés” céljára lennének felhasználhatók, ne legyenek hozzáférhetők az egészségbiztosítói szervezetek számára.

4.3.3

(A közlemény 4.4.1. pontja) Az Európai Bizottságot támogató, magas szintű eEgészségügy-fórum létrehozása ideális lehetőséget fog biztosítani arra, hogy bizalmat keltsen annak megerősítésével, hogy minden nélkülözhetetlen érdekelt felet a kezdetektől fogva bevonnak a munkába. Egyetértés született abban, hogy a fórum munkacsoportokat hoz létre az egyes témákban, az egyik ilyen téma nyilvánvalóan az együttműködtethetőség lesz. Szoros kapcsolatra lenne szükség az eEgészségügy-fórum és a betegek mobilitásáról szóló bizottsági közlemény értelmében kialakítandó orvosi ellátás és az orvosi szolgáltatás kérdésével foglalkozó magas szintű munkacsoport között.

5.1

azt tanácsolja, hogy az EU kohéziós ill. strukturális alapjaiból vagy az Európai Beruházási Bankon keresztül biztosítsák a pénzügyi támogatást, hogy garantálják a szélessávú kommunikáció megkívánt hatékonyságát az egyébként rosszul ellátott helységekben.

5.2

azt tanácsolja, hogy az Európai Bizottság a tagállamokkal együttműködve, prioritásként kezelje a személyes orvosi adatok titkos kezelésébe vetett általános bizalom megtartásának problémáját, ugyanakkor magyarázza el, hogy milyen előnyökkel jár, ha megosztják a szükséges információt a kezelésben részt vevő egészségügyi szakemberekkel.

5.3

azt tanácsolja, hogy a betegek, polgárok és egészségügyi szakemberek képviselőit kezdetektől fogva vonják be minden, eEgészségügy-projektre vonatkozó javaslatba.

5.4

azt tanácsolja, hogy tegyenek határozott lépéseket azt biztosítandó, hogy az idősebb korcsoportok és más, sebezhető csoportok tagjainak érdekeivel kiemelten foglalkozzanak minden eEgészségügy-projektben, és hogy néhány évig az tájékoztatás és tanácsadás alternatív eszközeit is biztosítsák.

5.5

azt tanácsolja, hogy 2009-nél jóval korábbi időpontot jelöljenek meg az Európai Bizottság számára, hogy a tagállamokkal együttműködve kidolgozza az eEgészségügy termék- és szolgáltatási felelősségre vonatkozó, nagyobb jogbiztonság biztosításához szükséges keretét.

5.6

azt tanácsolja, hogy kapjon prioritást a határokon keresztül biztosított szolgáltatások térítésének kérdése.

5.7

azt tanácsolja, hogy a tagállamok kormányai és az egészségügyi szakemberek hosszú távon ismertessék annak előnyeit a polgárokkal, ha a többi webhellyel szemben inkább a „webseal” jóváhagyással rendelkező helyeket használják.

5.8

azt tanácsolja, hogy hozzanak létre egy rendszert, amely biztosítaná, hogy a „webseal” jóváhagyással rendelkező helyek következetesen megfelelnek a meghatározott minőségi kritériumoknak.

5.9

azt tanácsolja, hogy a gyógyszeres kezeléssel kombinált eEgészségügy-szolgáltatások határozottan foglalkozzanak a gyógyszeres kezelés be nem tartásának komoly problémájával.

5.10

azt tanácsolja, hogy alakítsanak ki szoros kapcsolatot az eEgészségügy-fórum és a betegek mobilitásáról szóló bizottsági közlemény értelmében kialakítandó orvosi ellátás és az orvosi szolgáltatások kérdésével foglalkozó magas szintű munkacsoport között.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/34

1.1.

úgy véli, hogy az európai polgárság fejlesztése és a fiatalok bevonása a társadalomba a Közösség kiemelt elsőbbséget élvező politikájához tartozik; a gyakorlatban a helyi és regionális szinten fejtik ki a fiatalok aktív állampolgári tevékenységüket; és hogy a javaslat kapcsolódik az EDUC szakbizottság kiemelt céljaihoz (az EDUC szakbizottság 2004. évi munkaprogramja, 1.2),

1.2.

ezért tudatában van annak, hogy a fiatalok aktív állampolgársága, Európához tartozásuk érzése, és növekvő szolidaritásuk és egymás iránti kölcsönös megértésük növekvő érzése lényegesek az Unió szociális összetartása és a béke szempontjából;

1.3.

támogatja az Európai Bizottság által meghatározott öt célt, és különösen az „Ifjúság Európáért” és az „Európai önkéntes szolgálat” akcióprogramok megerősítését, mivel ezek a nemzeti ifjúságpolitikákra befolyást gyakorolnak és multiplikátor-hatást fejtenek ki;

1.4.

különösen üdvözli a „Világ Ifjúsága” elnevezésű akcióprogramot, amely kiterjeszti a kibővített Unióval szomszédos országokkal folytatott cserék és önkéntes munkaalkalmak lehetőségeit; ugyancsak üdvözli a 4. és 5. sz. akciókat, amelyek támogatási rendszereket állapítanak meg az ifjúsági ügyekkel foglalkozó vállalkozók, civil szervezetek, közigazgatási szervek és politikacsinálók közötti együttműködés elősegítésére;

1.5.

egyetért azzal a határozattal, hogy vegyék számításba a demográfiai, gazdasági és szociális-kulturális változásokat és szélesítsék ki a program célközönségét a 13–30 éves korcsoportra, szemben az eddigi 15-25 éves korosztállyal;

1.6.

üdvözli a koordinálás nyílt módszerét és azt az elvet, hogy az EU ifjúságpolitikájának ki kell egészítenie a nemzeti politikákat, feltéve, hogy ebbe a helyi és regionális hatóságokat is teljes mértékben bevonják, hogy a program sikerét biztosító alapvető szerepüket teljes mértékben érvényre juttatják és módszereiket a szubszidiaritás, a polgárközelség és az arányosság elvei vezérlik;

1.7.

egyetért azzal, hogy a résztvevő országoknak alkalmas intézkedéseket kell elfogadniuk a mobilitási problémák leküzdése érdekében, melyeknek a résztvevők teljes hasznára kell válniuk. Alkalmas eszközöket is el kell fogadni mind nemzeti, mind európai szinten annak biztosítására, hogy a programban részt vevő fiatalok önkéntes munkája és az az informális és nem formális képzés, amelyben részesülnek, elismerést kapjon. Az „Ifjúság” program más Közösségi akcióprogramokba való integrálása nagyon sokat segítene ebben.

1.8.

hangsúlyozza, hogy az egyes országok nemzeti körülményeit figyelembe kell venni a program végrehajtása során. Lehetőséget kellene adni források juttatására a természeténél fogva a helyi hatóságokhoz tartozó tevékenységek számára. Hasonlóképpen, lehetőséget kellene biztosítani a már kipróbált helyi tevékenységek támogatására.

1.9.

megállapítja, hogy a javaslat bevezetése és melléklete rendelkezik a helyi és regionális hatóságokkal kialakított partnerkapcsolatok finanszírozásáról, annak érdekében, hogy hosszú távon olyan projektek kerüljenek kidolgozásra, amelyek a program számos intézkedését magukban foglalják, és ahol a finanszírozás a projektek és tevékenységek koordinációját szolgálja; és megjegyzi, hogy vannak rendelkezések a helyi és regionális hatóságokkal kialakított partnerkapcsolatokról az ifjúsági munkásokhoz és támogatási rendszerekhez kapcsolódó tevékenységek vonatkozásában is. A bizottság azonban rámutat, hogy ezeket a rendelkezéseket maga a határozat szövege nem tartalmazza egyértelműen.

a)

Fontosnak tartja, hogy új eszközöket vessenek be a program egyszerűsítése és rugalmasabbá tétele érdekében, a folyamatokat tegyék átláthatóbbá és biztosítsák, hogy a program felhasználói könnyen hozzáférhessenek információkhoz, például a struktúrák nagyobb decentralizációja lehetőségeinek felkutatásához;

b)

A program sikere érdekében fontosnak tartja, hogy a helyi és regionális hatóságok szerepét teljes mértékben kihasználják, tegyék lehetővé a fiatalok számára, hogy aktív állampolgárként teljes körűen vehessenek részt közösségeik politikai és mindennapi életében, az önkéntes munkában és a szolidaritási érzés kiépítésében;

c)

Kihangsúlyozza, hogy a programról adott tájékoztatást hatékonyabban kell garantálni a helyi és regionális szinten, nem utolsósorban a hátrányos helyzetű fiatalok számára. A helyi és regionális szint ideális környezet új kezdeményezések indításához, az ifjúsági civil szervezetek fejlesztésének elősegítésére és képességeik európai szintű tervezésére, valamint a legjobb gyakorlat tapasztalatainak megszerzésére és kicserélésére;

d)

Az alábbi három, az Európai Bizottság által kiemelt fő pontot, amelyek világosan kitűnnek a program menet közbeni értékeléséből, folyamatosan figyelemmel kell kísérni:

e)

Fontos azon civil szervezetek és az Európai Ifjúsági Fórum támogatása, amelyek európai szintű tevékenységet fejtenek ki; de kihangsúlyozza, de ugyanilyen fontos és szükséges a nemzeti fórumok támogatása, hálózatba összefogása, a fiatalok és kis egyesületek lehetőségeinek bővítése az európai projektek helyi kezdeményezésekkel történő előmozdítása érdekében;

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/40

1)

a hét legkülső régió – az Azori-szigetek, a Kanári-szigetek, Guadeloupe, Francia Guyana, Madeira, Martinique és Réunion – teljes jogú tagjai az Európai Uniónak, de egyedülálló és különleges helyzetben vannak, amely meglehetősen különbözik a közösségen más régióinak helyzetétől;

2)

ezt a helyzetet egy sor hátrány állandó jelenléte és ezek keveréke jellemzi, ezek közül elsősorban a kis méret és a néhány terméktől való gazdasági függés, ami ezen régiók elszigetelődését és sebezhetőségét okozza, amint azt az EK-Szerződés 299.(2). cikke is elismeri;

3)

ezen régiók számára ezek a tényezők további költségeket eredményeznek, s különösen növekedésüket, felzárkózásukat és gazdaságuk fenntarthatóságát akadályozzák, valamint meggátolják őket abban, hogy teljes erővel részt vegyenek a belső piac dinamizmusában, korlátozzák a lakóik számára elérhető lehetőségeket, és csökkentik cégeik versenyképességét;

4)

földrajzi elhelyezkedésük következtében a legkülső régiók stratégiai szempontból fontos helyszínekké válhatnak, amelyek nagyban hozzájárulhatnak az Európai Unió által a világban játszani kívánt szerep kialakításához;

5)

Ezek a tényezők teljes mértékben indokolják a közösségi politikák megvalósítása során a különleges bánásmódot, oly módon, hogy ki lehessen elégíteni ezeknek a régióknak a sajátos szükségleteit, és növelni lehessen a helybeli fejlődésre való képességüket;

6)

ezért támogatni kell a legkülső régiók és illetékes nemzeti hatóságaiknak az ezekre a régiókra alkalmazható általános és koherens stratégia megvalósítására, valamint arra irányuló igényét, hogy a stratégiához rendeljék hozzá a szükséges forrásokat is annak érdekében, hogy a legkülső régiók részesüljenek a hiteles közösségi politika eredményeiből;

1.1

üdvözli, hogy 1986 óta az Európai Bizottság kezdeményezte – a legkülső régiók távoli és szigetjellegén alapuló Opciós Programok alapján (POSEI) – megfelelő keretek kialakítását ezen régiók számára a közös politikák és a közösségi jogszabályok átvételéhez;

1.2

emlékeztet rá, hogy a Szerződésbe bekerült egy külön cikk – 299.(2) –, amely, figyelembe véve az unió legkülső régióinak helyzetét, egy sor konkrét célt fogalmazott meg, nevezetesen a következőket:

1.3

úgy véli, hogy ezek a célkitűzések továbbra is teljes mértékben érvényben vannak, és mivel a célok még nem valósultak meg, további lépések szükségesek az Unió részéről. Ezt alátámasztja az is, hogy a legkülső régiók helyzetét az Európai Alkotmányról szóló szerződés tervezetének III-330. cikke is rögzítette;

1.4

emlékeztet rá, hogy az RB kifejezte megelégedését afölött, hogy az Európai Bizottság 2000. március 14-i, a Szerződés 299. cikke 2. pontjának alkalmazását célzó intézkedésekről szóló jelentését jóváhagyták, mert az „mennyiségi ugrást” próbált biztosítani a legkülső régiók közösségi megközelítésében, és új, döntő lépcsőfokot jelentett a legkülső régiók fenntartható fejlődését célzó általános és koherens stratégia meghatározása szempontjából.

1.5

úgy véli, hogy a fent említett 2000. március 14-i jelentést követő intézkedések általános értelemben pozitívak, azonban rá kíván mutatni arra, hogy a kibővített Európai Unió jelenleg az integrációs folyamat döntő pontján áll, és egy sor olyan nagy kihívással néz szembe, amelyek alapvető változások végrehajtását kívánják meg az intézményekben, a közösségi politikákban és az európai gazdaságban;

1.6

úgy hiszi, hogy a kiemelt pozitív elemek ellenére ezek a változások annak szükségességét is mutatják, hogy túl kell lépni a jelenlegi megközelítéseken, és a legkülső régiókra vonatkozó közösségi politikát előrébb kell vinni azzal, hogy ezen régiók számára megfelelő keretet határoznak meg az új európai összefüggések közepette; olyan keretet, amely biztosítja ezen régiók teljes körű részvételét az új Európában;

1.7

köszönetét fejezi ki ezért az Európai Tanácsnak, hogy figyelembe vette és támogatta az EU legkülső régióit; emlékeztet rá, hogy a 2002. júniusi sevillai Európai Tanács következtetéseiben megfogalmazást nyert, hogy szükséges a Szerződés 299. cikke 2. pontjának alkalmazását elmélyíteni, valamint megfelelő javaslatokat benyújtani ezen régiók különleges igényeinek figyelembe vétele érdekében a különféle közös – különösen a közlekedési – politikák, illetve egyes – főleg a regionális – politikák reformja szempontjából; az RB hangsúlyozza az Európai Bizottság elkötelezettségét arra, hogy új jelentést készítsen ezekről a régiókról, átfogó és következetes módon közelítve meg e régiók különleges jellemzőit és azok figyelembe vételének módjait;

1.8

kifejezi megelégedését, hogy 2004. május 26-án elfogadásra került „A partnerkapcsolatok erősítése a legkülső régiókkal” című bizottsági közlemény és 2004. augusztus 6-án„A partnerkapcsolatok erősítése a legkülső régiókkal: helyzetjelentés és perspektívák” című bizottsági jelentés. Tudomásul veszi az Uniónak azt a szándékát, hogy kielégíti a legkülső régiók sajátos igényeit, különösen azt, hogy elismeri e régiók egyedülálló helyzetét, amely teljes mértékben indokolja a különleges elbánást a különféle közösségi politikákban;

1.9

először is üdvözli az Európai Bizottságnak a legkülső régiókkal és Elnöki Konferenciájukkal folytatott együttműködés megszilárdítására irányuló javaslatát, amellyel készségét fejezi ki arra, hogy a regionális dimenziót beépíti a közösségi integráció folyamatába;

1.10

tudomásul veszi az Európai Bizottság által elért haladást a legkülső régiókat érintő összetett kérdéskör megértésében. Csatlakozik az Európai Bizottságnak ahhoz a nézetéhez, hogy a fejlődés és az integráció szempontjából a legkülső régiók még mindig elmaradnak más európai régióktól, és hogy bizonyos, az általános EU-kép szem előtt tartásával megtervezett közösségi politikák nem megfelelőek, mivel nem veszik figyelembe a legkülső régiók sajátos tulajdonságait;

1.11

megállapítja, hogy Európa felépítése egyebek mellett a sokféleség tiszteletben tartásán és az EU egyes területeire jellemző sajátos viszonyok figyelembe vételén alapszik, ami az Unió fejlődésének legnagyobb hajtóereje is egyben. Az RB különösen támogatná egy olyan munkastratégia kidolgozását a földrajzi hátrányoktól szenvedő régiók számára, amely számba venné sajátosságaikat és meghatározná az ezekből eredő nehézségek leküzdésére alkalmas eszközöket.

1.12

üdvözli a Bizottság által a legkülső régiók növekedésének és felzárkóztatásának közösségi stratégiája kialakítása céljából meghatározott három prioritást: versenyképesség, megközelíthetőség és más korlátozó tényezők kompenzálása, valamint regionális integráció;

1.13

támogatja az Európai Bizottság szándékát arra, hogy folytatni kívánja a legkülső régiók által viselt járulékos költségek beazonosítását és felbecslését annak érdekében, hogy hatékonyabban lehessen kezelni a földrajzi helyzetből fakadó hátrányokat;

1.14

megjegyzi azonban, hogy az Európai Bizottság javaslata csak részben felel meg a sevillai Európai Tanács által adott megbízásnak, valamint a régiók és államaik által kifejezett igényeknek;

1.15

különösen azt hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság felmérése eredményeként nem jött létre a legkülső régiók számára valódi horizontális stratégia; olyan stratégia, amely mozgósítaná az összes közösségi politikákat és azok erőforrásait az ezen régiók egyedülálló helyzetére adandó megfelelő válasz érdekében;

1.16

sajnálja azt a tényt, hogy az Európai Bizottság – ama kinyilvánított hajlandósága ellenére, hogy az általa kitűzött prioritásokat mind a kohéziós politika, mind a többi közösségi politikák segítségével megvalósítja – nem jelölte meg kielégítő módon az e politikák érdekében felhasználni kívánt forrásokat, ezt későbbi határozatoktól vagy további elemzésektől téve függővé;

1.17

megállapítja, hogy az Európai Bizottság javasolta a kohéziós politika általános kereteinek alkalmazását a legkülső régiókra, mégpedig két sajátos eszköz – a legkülső régiókat sújtó korlátozó tényezőket ellensúlyozó kompenzációs program, illetve egy Szélesebb Szomszédsági Cselekvési Terv – létrehozásával;

1.18

üdvözli az előbb említett sajátos eszközöket, amelyeket kifejezetten a legkülső régiók számára hoztak létre, és amelyekkel megpróbálják ellensúlyozni az ezen régiók különleges helyzetéből adódó hátrányokat. Megjegyzi azonban, hogy hiányoznak az ezekre az intézkedésekre kiutalt pénzügyi forrásokra vonatkozó valós részletek;

1.19

sajnálja, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, hogy nem minden említett régiót kapcsol be a jövőbeli felzárkóztatási célkitűzésbe, és megismétli, hogy az erre a célkitűzésre vonatkozó automatikus jogosultság a legmegfelelőbb módja a legkülső régiókat sújtó szerkezeti hátrányok kezelésének, és annak, hogy ezen régiók számára továbbra is biztosítsák az egységes elbánást;

1.20

ragaszkodik ahhoz, hogy a legkülső régiók által elszenvedett hátrányok állandó jellegűek és valamennyi régió osztozik bennük, tekintet nélkül a nemzeti jövedelem színvonalára, és emlékeztet rá, hogy az ezeket a régiókat érintő problémákat nem lehet egyszerűen a GDP kérdésére leszűkíteni, hiszen ezek egy olyan összetett helyzetből adódnak, amely mélyen érinti e régiók polgárait és vállalataik versenyképességét;

1.21

megállapítja, hogy az összes legkülső régió – beleértve azokat, amelyekben az egy főre eső GDP eléri a közösség átlagának 75 %-át – még mindig az alapvető infrastruktúra hiányától és a felzárkózás és a versenyképesség számára kedvezőtlen feltételektől szenved, pedig ezek szükségesek lennének ahhoz, hogy teljesüljenek a lisszaboni és a göteborgi stratégia célkitűzései. Az RB úgy véli, hogy ezek a régiók nem lesznek képesek felzárkózásukat tovább folytatni, ha az európai regionális politika 2006-tól nem támogatja – egy sajátosságaikhoz illeszkedő általános keretben – folyamatosan őket;

1.22

emlékeztet rá, hogy a legkülső régiók számára rendelkezésre álló növekedési, diverzifikálási és termelékenység-növelési lehetőségek közül nagyobb része néhány hagyományos – valós komparatív előnyökkel rendelkező – ágazatra összpontosít, így a turizmusra és más alternatív formákra. Az RB ezért úgy gondolja, hogy a legkülső régiók korszerűsítésére, innovációjára és fejlesztésére vonatkozó hatékony stratégiának építenie kell ezekre a tevékenységekre;

1.23

üdvözli, hogy az új „európai területi együttműködési” programok keretében a legkülső régiók jogosultak lesznek nemcsak a nemzetek fölötti együttműködésre, hanem a határokon átnyúló együttműködésre is. Az RB úgy véli, hogy ez alapvető fontosságú – amint azt az Európai Bizottság maga elismeri – annak a célnak az elérése szempontjából, hogy a legkülső régiók integrálódjanak földrajzi környezetükbe;

1.24

üdvözli a legkülső régiók és a szomszédos harmadik országok közötti kapcsolatok javításának és a távolabbi szomszédságra vonatkozó cselekvési terv elkészítésének elsőbbségi kérdésként való kezelését annak érdekében, hogy ezek segítsék az EU határain található ezen régiókban a gazdasági, társadalmi és kulturális növekedést és az integrációt, ám sajnálja, hogy az erre a célra szánt pénzügyi eszközök nem ismerhetők meg kellő pontossággal;

1.25

úgy véli, hogy a legkülső régiókra vonatkozó szomszédsági politika megvalósítása megköveteli megfelelő pénzügyi eszközök biztosítását annak érdekében, hogy ezek a régiók az EU aktív határaiként méltányos szerepet tölthessenek be, valamint pozitív és jelentős módon járuljanak hozzá a közösség által a szomszédos országokban a szegénység ellen, a demokratikus értékek védelmében, az emberi jogok és a törvényesség elveinek tiszteletben tartásáért vívott küzdelemhez;

1.26

véleménye szerint azonban e célkitűzések eléréséhez hatékony és koherens koordinációra van szükség, amely összhangot biztosít az EU külpolitikájával és együttműködés-fejlesztési eszközeivel, elsődlegesen a Cotonou-i Egyezménnyel, a Meda Programmal, az ALA-val és minden olyan közösségi kezdeményezéssel és programmal, amelyet a jövőben ezekben a régiókban beindíthatnak;

1.27

kifejezi megelégedését az Európai Bizottság arra irányuló szándékával kapcsolatban, hogy az mélyrehatóan megvizsgálná, hogy a legkülső régiókban hogyan működnek az általános érdekű szolgáltatások, valamint munkacsoportot állítana fel ide vonatkozó javaslatok megtételére;

1.28

üdvözli az Európai Bizottság ama szándékát, hogy az állami támogatások terén figyelembe veszi a legkülső régiók sajátosságait;

1.29

kijelenti, hogy az állami támogatások szabályozását – amelyet a belső piac működésének támogatására és védelmére alakítottak ki –, nem lehet megkülönböztetés nélkül az ezekben a régiókban található cégeknek nyújtott támogatásokra is alkalmazni, mivel ezek – amint azt az Európai Bizottság maga elismeri – nem részesülnek az egységes piac előnyeiből;

1.30

sajnálatát fejezi ki ezért, hogy az Európai Bizottság nem azt a megoldást választotta, hogy az összes legkülső régióra – azokra is, amelyeknek bruttó hazai terméke meghaladja a közösségi átlag 75 %-át – kiterjeszti a 87. cikk 3/a) pontjának hatályát, ugyanis ez lett volna a legalkalmasabb megoldás a legkülső régiók szerkezeti hátrányainak kezelésére és az egységes elbánás biztosítására;

1.31

úgy véli ezzel kapcsolatban, hogy az Alkotmányszerződés új, 56. cikke 3/a pontjában (volt 87. cikk 3/a) pont) az összes legkülső régió szerepeltetése világosan tanúságot tesz az európai törvényhozó szándékáról, és felkéri az Európai Bizottságot rá, hogy a jogbiztonság kedvéért módosítsa álláspontját a regionális célú állami támogatásokra vonatkozó iránymutatásokról folytatott tárgyalásokon, és tegye teljessé javaslatát azzal, hogy ebbe a kategóriába beleveszi a legkülső régiókat;

1.32

úgy gondolja továbbá, hogy a támogatás tervezett 10 %-os emelését azoknak a javaslatoknak a fényében kell vizsgálni – azzal a céllal, hogy megállapítható legyen, ez elegendő-e ahhoz, hogy ezekben a régiókban beruházásokat támogató politikát lehessen folytatni –, amelyeket az Európai Bizottság tesz majd a regionális célú támogatásokra vonatkozó iránymutatások módosítására;

1.33

úgy véli – az összes fenti megfontolást tekintve –, hogy az Európai Bizottság nem adott teljes mértékben kielégítő választ a sevillai Európai Tanács által megkívánt globális és koherens megközelítésre vonatkozó elvárásokra;

1.34

véleménye szerint ezért az Európai Bizottság által javasolt megközelítés nem kielégítő, holott az lett volna a feladata, hogy előrehaladást érjen el a legkülső régiókra vonatkozó olyan közösségi politika irányában, amely az összes többi közösségi politikába beépülő állandó – és a régiók valós helyzetéhez igazodó – intézkedéseket tenne lehetővé;

1.35

kifejezi szilárd meggyőződését, hogy a legkülső régióknak még mindig szükségük van az Európai Unió támogatására ahhoz, hogy javítsák versenyképességüket és folytassák felzárkózásukat a gazdasági fejlődésben, valamint biztosítsák polgáraiknak az Európa más régióiban élő polgárokéihoz hasonló lehetőségeket;

1.36

kijelenti végül, hogy támogatja az Európai Tanácsot abban a véleményében, hogy elsőbbségi kérdés a gyors előrehaladás a legkülső régiókra vonatkozó stratégiáról szóló közlemény vizsgálatát illetően;

2.1

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy módosítsa a legkülső régióknak a kohéziós politika keretében való kezelésére vonatkozó javaslatát, a jövőbeli konvergencia-célkitűzést pedig terjessze ki a legkülső régiókra is, tekintet nélkül azok bruttó hazai termékére. Ez a legmegfelelőbb megoldás ezen régiók szerkezeti hátrányainak figyelembe vételére és annak biztosítására, hogy továbbra is egységes elbánásban részesüljenek;

2.2

felhívja az Európai Bizottságot, hogy irányozza elő a szükséges pénzügyi forrásokat a két javasolt különleges eszközre: a járulékos költségek kompenzálására és a „szélesebb szomszédság” cselekvési tervre. Ezeknek a forrásoknak fedezniük kell a legkülső régiók valós igényeit – beleértve azokét is, amelyeknek bruttó hazai terméke meghaladja a közösségi átlag 75 %-át – és biztosítaniuk kell a kitűzött célok elérését;

2.3

emlékeztet rá, hogy a legkülső régióknak – beleértve azokat is, amelyek esetleg már nem tartoznak a konvergencia-célkitűzés hatálya alá – még mindig szükségük van olyan beruházásokra – különösen az infrastruktúra területén –, amelyekre a nagy távolság miatt kényszerülnek, ezért kéri a Bizottságot, hogy kötelezze magát arra, hogy a külön program keretében engedélyezi a legkülső régiók helyzetével kapcsolatos korlátok megszüntetésére irányuló beruházások támogatását;

2.4

felszólítja az Európai Bizottságot arra, hogy a lehető leghamarabb kezdje meg a munkát annak érdekében, hogy a „szélesebb szomszédság” cselekvési terv valódi tartalmat kapjon és hatékony összhangba kerüljön az EU többi, külpolitikai és fejlesztési együttműködési politikai eszközeivel, kereskedelmi, ill. vámpolitikájával, valamint hogy az Európai Bizottság világos javaslatokat nyújtson be ezeknek a rendelkezéseknek a jelenlegi „széles szomszédság” kezdeményezéssel való összehangolására;

2.5

aláhúzza annak szükségességét, hogy az európai területi együttműködésről szóló új célkitűzés keretében a legkülső régiókra is vonatkozzék a határokon átnyúló együttműködésről szóló fejezet, ami nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy beilleszkedjenek az őket körülvevő földrajzi szomszédságba;

2.6

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy az új regionális támogatásról szóló iránymutatások keretében úgy módosítsa javaslatait, hogy azokba beépíti az Alkotmányszerződés tervezetének rendelkezéseit, fenntartja a támogatás jelenlegi szintjét és a – nem időleges és nem csökkenő – működési támogatás odaítélésének lehetőségét; az RB továbbá felhívja az Európai Bizottságot, hogy tartsa fenn és javítsa a legkülső régiók külön kezelését a mezőgazdasági és halászati ágazatok állami támogatása tekintetében;

2.7

felhívja az Európai Bizottságot, hogy továbbra is szavatolja a legkülső régiókat kedvezményező differenciált adórendszert, mint az ezen régiók gazdasági fejlődéséhez szükséges eszközöket;

2.8

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a partnerség keretében – melynek során a legkülső régiókról szóló közlemény alkalmazásra kerül – teljes mértékben tegyen eleget a sevillai Európai Tanács megbízásának, és hozzon létre egy olyan valódi horizontális stratégiát, amely lehetővé tenné, hogy az összes közösségi politikát ezen régiók különleges körülményeihez igazítsák, valamint más külön intézkedéseket is javasoljon a kohéziós politika különböző területein;

2.9

ajánlja mindenekelőtt, hogy tartsák fenn és erősítsék a hagyományos ágazatok számára kedvező különleges elbánást, a diverzifikációra tett erőfeszítéseket és a mezőgazdaság korszerűsítési folyamatát, azzal a céllal, hogy fokozódjon annak hozzájárulása a legkülső régiók növekedéséhez és felzárkózásához;

2.10

javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tegye egyértelművé a POSEI alkalmazására vonatkozó javaslatát, és javaslatokat kér olyan állandó intézkedésekre, amelyekhez biztosítható a programok fejlesztési célkitűzéseinek megfelelő költségvetés;

2.11

felhívja az Európai Bizottságot, hogy megfelelően magas tarifákat szabjanak meg a COM (Közös Piaci Szervezet) keretében a banánra, hogy védjék a közösségi termelést, és ha szükséges, javasoljon intézkedéseket a termelők kárpótlására;

2.12

hangsúlyozottan felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a cukorpiac közös szervezésének reformja keretén belül olyan konkrét rendelkezéseket fogadjon el, melyek elősegítik e szektor fejlődését a legkülső régiókban;

2.13

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe a legkülső régiók különleges igényeit a vidékfejlesztési politikában: nyújtson számukra elégséges forrást, valamint a jövőbeni Vidékfejlesztési Alapok keretén belül rájuk is a legelmaradottabb régiók számára tervezett társfinanszírozás hivatalos árai vonatkozzanak;

2.14

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy – a legkülső régiók saját földrajzi környezetükbe való beilleszkedésének célkitűzése keretén belül – segítse elő akciótervek kidolgozását és megvalósítását azokban a különböző földrajzi zónákban, ahol e régiók találhatók, illetve vonja be a munkába a legkülső régiókat, a tagállamokat és a határmenti harmadik országokat is;

2.15

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy új intézkedéseket fogadjon el azon helyi mezőgazdasági termékek versenyképességének a javítására, amelyeknek ugyanazokon a piacokon olyan országok hasonló termékeivel kell versenyezniük, amelyeknek társulási egyezményük van az EU-val, mint például Marokkónak, vagy tárgyalásokat folytatnak az EU-val, mint a MERCOSUR országok, vagy amelyek olyan kedvezményekkel rendelkeznek, mint az AKCS csoport országai;

2.16

felhívja az Európai Bizottságot, hogy adjon tartalmat a 6. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram 14. pontja felsorolásának, amely a legkülső régiók különleges jellemzőihez kapcsolódó megfelelő intézkedéseket vezet be, hogy előmozdítsa ezek részvételét a közösség kutatási-fejlesztési kezdeményezéseiben; ezt figyelembe kellene venni a következő keretprogram készítésekor;

2.17

kéri az Európai Bizottságot, hogy tekintse a legkülső régiókat elsőbbségi régióknak, amikor az „információs társadalomra és a technológiai innovációra” vonatkozó programokat dolgoz ki. Ezek a területek valódi lehetőséget jelentenek a legkülső régiók számára, mert segítenek kiküszöbölni néhány, a földrajzi távolságból eredő hátrányt;

2.18

osztja az Európai Bizottság értékelését a belső piac megközelítését biztosító közlekedés jelentőségéről a legkülső régiók számára, és azt ajánlja, hogy – a közös szállítási politika minden elemét tekintve – megfelelő mechanizmusokat és eljárásokat alkalmazzanak a legkülső régiók teljes integrációja céljából;

2.19

felkéri az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul vegyen fel programjába a legkülső régióknak a transzeurópai közlekedési és energiahálózatokba való bekapcsolását elősegítő projekteket, és ezeket kezelje elsőbbségi kérdésként;

2.20

emlékeztet rá, hogy a környezet alapvető fontosságú terület a legkülső régiók számára, és felhívja az Európai Bizottságot arra, hogy megfelelő intézkedéseket fogadjon el a lehető leghamarabb a fenntartható fejlődésnek olyan területeken való megvalósítására, mint a biológiai sokféleség védelme, a Natura 2000 hálózat és a hulladékgazdálkodás;

2.21

felhívja általánosságban is az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezen régiók és államaik közös kéréseit, és ennek értelmében fejlessze a vonatkozó közösségi politikákat;

2.22

emlékeztet rá, hogy olyan eszközökre van szükség, amelyek lehetővé teszik az új közösségi jogszabályok legkülső régiókra gyakorolt hatásának folyamatos felmérését annak érdekében, hogy ezek ne csak ne hátráltassák az ezekben a régiókban végbemenő gazdasági növekedést, hanem valós és tartós módon támogassák is ezt a növekedést;

2.23

emlékeztet rá, hogy a stratégiai célok elérése érdekében biztosítani kell a hatékony koordinációt, különösen az Európai Bizottságon belül, az egyeztető csoporton keresztül, amelynek állandó létszámát növelni szükséges;

2.24

hangsúlyozza, hogy mind a közösségi intézmények, mind a régiók részéről olyan kommunikációs stratégiára van szükség, amely tájékoztatja a nagyközönséget a legkülső régiókat érintő problémákról és ezen régiók sajátos európai aspektusáról;

2.25

bátorítja a legkülső régiókat, hogy minden lehetséges területen keressék az együttműködést, az Európai Bizottságot pedig arra, hogy támogassa őket ebben a folyamatban, hogy meg tudjanak felelni a fejlődésük előtt álló kettős kihívásnak, egyrészt az Unión belül, másrészt a globalizáció körülményei közepette.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/46

1.

támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy fenntartható javulást érjen el a határokon átnyúló, a transznacionális és a régiók közötti együttműködés (transzeurópai együttműködés) nemzeti, regionális és helyi szintű jogi és intézményi feltételeiben, és úgy gondolja, hogy a jelenlegi rendeletjavaslat révén a témában továbbra is fennálló nehézségek az eddigieknél hatékonyabban orvosolhatók;

2.

mindazonáltal azt javasolja, hogy az új jogi eszközt ne a Határokon átnyúló európai együttműködés egyesülésének (HEEE) nevezzék, hanem a Transzeurópai együttműködés európai szövetségének (TEESZ), mivel ez a név azt a lehetséges szerepet is kifejezi, amelyet az új szervezet a transznacionális és interregionális együttműködésben játszhat, a rendeletjavaslat 1. cikkének megfelelően;

3.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a tagállamok önmagukban nem javíthatják megfelelően, illetve kellő hatékonysággal a transzeurópai együttműködés feltételeit, és hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 5. cikk (2) bekezdése értelmében (a szubszidiaritás elve) jogos a közösségi cselekvés, tekintettel a kérdés transznacionális vonatkozásaira és a közösségi megközelítés nyilvánvaló előnyeire a 25 tagállam szintjén történő cselekvéssel szemben;

4.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a rendeletjavaslat nem megy túl a Szerződés céljainak eléréséhez szükséges mértéken az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 5. cikk (3) bekezdése értelmében (az arányosság elve), mivel pusztán szabadon választható keretet biztosít a transzeurópai együttműködés számára és csak minimális feltételeket rögzít a transzeurópai együttműködés európai szövetségének létrehozása és működtetése számára;

5.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság az EK-Szerződés 159. cikkére alapozza a javasolt tervezetet, és így a 251. cikk szerinti együttdöntési eljárás válik irányadóvá, amely szerint a Tanács minősített többséggel dönthet;

6.

örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság a rendelet jogi eszközét választotta, mivel ezáltal bármely regionális vagy helyi önkormányzat, amely egy európai szövetséget kíván létrehozni transzeurópai együttműködésre, ezt megteheti a nemzeti jogba való átültetés kényszere és/vagy az egyes tagállamok jóváhagyása nélkül;

7.

ugyanakkor azt is örömmel veszi tudomásul, hogy a tagállamok is – és nem csak a regionális- és helyhatóságok – részt vehetnek transzeurópai együttműködésre irányuló európai szövetség felállításában, és ezáltal szerepet játszhatnak az európai gazdasági és társadalmi kohézió határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti együttműködés révén történő erősítéséhez;

8.

azt is üdvözli, hogy a javasolt szabályozás értelmében a TEESZ-nek nem csak tagállamok, regionális- és helyhatóságok, hanem egyéb helyi köztestületek is tagjai lehetnek;

9.

örömét fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság elfogadta a Régiók Bizottságának arra irányuló javaslatát, hogy a TEESZ-ek feladatkörét nem szabad kizárólag a határokon átnyúló együttműködésre szűkíteni, hanem az terjedhessen ki a transznacionális és régiók közötti együttműködésre is; szorgalmazza azonban, hogy ennek megfelelő változásokat eszközöljenek a rendelet szövegében – ahogy a cím módosítására vonatkozó javaslatban már elhangzott –, hogy ez e szélesebb értelemben vett cél világosabban kitűnjön;

10.

üdvözli, hogy a rendelet a csoportosulások létrehozására közös rendelkezéseket irányoz elő az összes tagállam számára; ugyanakkor kéri az Európai Bizottságot, hogy tegye lehetővé, hogy az érvényes államközi transzeurópai együttműködési megállapodások továbbra is alkalmazhatók legyenek;

11.

támogatja az Európai Közösség által a javasolt rendelet 3. cikk (1) bekezdésében használt megfogalmazást a TEESZ-ek feladatairól és hatásköréről, amely szerint maguk a tagok határozhatnak a TEESZ feladatköréről;

12.

üdvözli, hogy lehetőség van választani az alkalmazható nemzeti szabályozások közül; ugyanakkor kéri az Európai Bizottságot, hogy keressen megoldást a hatályos belső joggal történő ütközések elkerülésére, emellett kéri az Európai Bizottságot, hogy abban az esetben, amikor a TEESZ székhelye olyan tagállamban van, ahol a jogszabályozás alkalmazása nem egyértelmű, az esetleges jogi problémák elkerülése végett, hozzon létre megfelelő jogi keretet;

13.

erősen ajánlja, hogy a rendeletbe vegyék be a TEESZ felhatalmazására vagy a jogkörök átruházására, valamint a TEESZ ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket. Az ellenőrzésre vonatkozó intézkedések különösen fontosak, ha arról is rendelkezni kell, hogy külső felek is átruházhassák jogköreiket a TEESZ-re, annak beleegyezésével;

14.

üdvözli, hogy TEESZ-ekre nem csak a Közösség által finanszírozott programok megvalósításának feladatát lehet ráruházni, hanem egyéb általános transzeurópai együttműködési intézkedéseket is, mivel ez jelentős lökést adhat Európában a transzeurópai tevékenységek további fejlődésének; azonban megjegyzi, hogy a rendeletjavaslat rendelkezései csak akkor lehetnek hatékonyak, ha külső felek is átruházhatják a Közösség által finanszírozott programok megvalósításának feladatát;

15.

támogatja azt a javaslatot, hogy a TEESZ-eket jogi személyiséggel ruházzák fel, de egyben azt a lehetőséget is, hogy a TEESZ feladatainak gyakorlati kivitelezését egyik tagjára ruházza át, mivel ez megelőzheti az új, fölösleges bürokratikus struktúrák létrejöttét;

16.

szorgalmazza azonban, hogy a TEESZ feladatait ne csak egyben lehessen a tagokra ruházni, hanem úgy is, hogy közülük csak néhányat ruháznak át vagy akár szétosztják őket a tagok között, és kéri az 5. cikk (3) bekezdésének ennek megfelelő módosítását;

17.

kéri, hogy a TEESZ-ek legyenek kötelesek tagjaik képviselőiből álló közgyűlést felállítani, mely az átláthatóság és a demokratikus számon kérhetőség szellemében felelősséget visel a szövetség tevékenységéért;

18.

szükségesnek tartja, hogy a rendelet 6. cikke rendelkezzen a TEESZ igazgatójának politikai és jogi elszámoltathatóságáról a TEESZ közgyűlésében ténykedő képviselők által;

19.

kéri, hogy az e szerint a rendelet szerint elfogadott európai transzeurópai együttműködési egyezményekről ne csak minden tagnak és tagállamnak, hanem a Régiók Bizottságának is értesítést kelljen küldeni. A Régiók Bizottsága vezessen nyilvántartást a létező TEESZ-ekről, hogy az európai intézmények, a tagállamok, a regionális és helyhatóságok és bármely európai polgár gyorsan hozzájuthasson konkrét adatokhoz bármelyik TEESZ-ről. Ez a nyilvántartás a legjobb gyakorlatok Európa-szerte való terjesztésében is értékes szerepet játszhatna.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/53

—

tekintettel az Európai Bizottság közleményére „Az Európai Bizottság ajánlása Törökország előrelépéséről az EU-csatlakozás felé” címmel, melyet az Európai Bizottság 2004. október 6-án terjesztett elő (COM (2004) 656 végleges);

—

tekintettel a „2004. évi rendszeres jelentés Törökország előrelépéséről az EU-csatlakozás felé” (SEC (2004) 1201) című dokumentumra;

—

tekintettel a RELEX szakbizottság és a Török Helyhatóságok Uniója (UTM) által 2004. október 11-én elfogadott Ankarai Nyilatkozatra;

—

tekintettel a Régiók Bizottsága által a 2004. október 21-én Hágában tartott rendkívüli vezetőtestületi ülésen elfogadott „Külkapcsolati stratégiára”.

1)

Üdvözli, hogy Törökország más európai országokkal összehasonlítva azonos feltételekkel pályázhat a tagjelöltségre.

2)

A jövőben megfelelő alkalmakkor el kívánja mondani véleményét Törökország csatlakozásáról, helyi és regionális perspektívából; és felhívja az Európai Bizottságot, hogy a jövőben készítendő országjelentések alkalmával konzultáljon az RB-vel.

3)

Elismeri, hogy a török hatóságok által az elmúlt években végrehajtott reformtörekvések hozzásegítették Törökországot, hogy megpróbáljon megfelelni a koppenhágai kritériumoknak, ezáltal megkönnyítve a Törökország EU-csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről szóló döntést.

4)

Arra buzdítja a török kormányt, hogy folytassa a kihívást jelentő reformokat annak érdekében, hogy minél hamarabb elérje azok visszavonhatatlan és fenntartható teljes végrehajtását.

5)

Üdvözli a Törökország által felvállalt decentralizációs erőfeszítéseket, melyeknek a Helyi Önkormányzatok Chartájában lefektetett elvekkel kell összhangban lenniük, valamint a helyi közigazgatás reformjáról szóló törvény elfogadását 2004-ben, amely elismeri a helyi közigazgatás mint legkisebb szervezeti egység létezését, és várakozással tekint az említett törvény megfelelő végrehajtása, és regionális szinten hasonló erőfeszítések megtétele elé.

6)

Elvárja, hogy a közigazgatásról szóló reformcsomagot, melynek többek között része volt az állami szféra reformjáról szóló kerettörvény, a különleges vidéki közigazgatásról szóló törvény, valamint a helyhatóságokról és a nagyvárosi helyhatóságokról szóló törvény, gyorsan fogadják el, miután megfelelően konzultáltak a helyi és regionális hatóságok szervezeteivel illetve a civil társadalommal, és miután azt alkotmányossági szempontból ellenőrizték. Hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az illetékes hatóságok megkaphassák a reformok teljes körű végrehajtásához szükséges pénzügyi és humán erőforrásokat, hogy a kevésbé kedvező helyzetben lévő török régiók gazdasági és szociális fejlődése különleges figyelemben részesüljön, valamint, hogy jogi keretet teremtsenek a területfejlesztési politikának.

7)

Kiemeli, hogy az említett reformok sikeres végrehajtása alátámasztaná Törökország jövőbeni EU-csatlakozási erőfeszítéseit, és éppen ezért kifejezetten támogatja az Európai Bizottság álláspontját, mely szerint hatástanulmányra, végrehajtási tervre és költségvetési és adópolitikai keretekre van szükség.

8)

Üdvözli az Európai Bizottság három pilléren nyugvó javaslatát, és elkötelezi magát arra, hogy a harmadik pillér aktív szereplőjeként erősíti az embereket egymáshoz közelebb hozó politikai, kulturális, szociális, és vallási párbeszédet. Ebből következően – az RB korábbi tagjelölt országokkal szerzett tapasztalatára építve – a Régiók Bizottsága és a török helyhatóságok közötti párbeszéd további elmélyítését ajánlja, amely garantálja a helyi demokrácia tiszteletben tartását és a regionális decentralizáció megvalósítását; a Törökországgal kapcsolatos európai tanácsi határozat alapján az RB elvárja a török kormánytól, a Miniszterek Tanácsától és a Társulási Tanácstól, hogy javasolják közös konzultatív bizottság felállítását a török helyi és regionális hatóságok illetve az RB között.

9)

Arra buzdítja Törökországot, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket az Európai Bizottság ajánlásában kiemelt aggályok eloszlatására, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartását és az alapvető szabadságok gyakorlását érintő kételyekre; (különös tekintettel a valamennyi egyházat megillető azonos jogok kérdésére); a kínzással és rossz bánásmóddal szembeni zéró toleranciára; a kisebbségek által a jogok és szabadságok teljes körű gyakorlására; az összes vallás tiszteletben tartására; a nők hátrányos megkülönböztetésével és a nők elleni erőszakkal szembeni zéró toleranciára; az ILO szabványok tiszteletben tartására a gyermekmunka tekintetében.

10)

Felkéri a török kormányt, hogy az Egyesült Nemzetek főtitkárának védnöksége alatt nyújtson határozott támogatást ahhoz, hogy megoldást találjanak a ciprusi problémára, összhangban az Egyesült Nemzetek állásfoglalásaival, a közösségi vívmányokkal és az európai értékekkel és elvekkel.

11)

Tudomásul veszi az Európai Bizottság közleményében Törökország tagsági kilátásaiból adódóan megfogalmazott kihívásokat a Közös Agrárpolitika, a kohéziós politika a munkavállalók szabad mozgásának jövőbeli alkalmazását illetően.

12)

Hangsúlyozza az Európai Unió általános célkitűzését, amely egy közös értékeken alapuló politikai unió irányába történő további integrációra vonatkozik, és aláhúzza a szükséges pénzügyi és intézményi, valamint gazdasági előfeltételek létrehozásának sürgősségét annak érdekében, hogy az Unió sikeresen felkészülhessen a további bővítésre.

13)

Felhívja a figyelmet az Európai Bizottság következtetéseire, melyben az intézmény kijelenti, hogy „ajánlani fogja a tárgyalások felfüggesztését a szabadságra, demokráciára, az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartására vonatkozó elvek és az Unió alapjául szolgáló törvényi szabályok súlyos és tartós sérelme esetén”, és aláhúzza az Európai Bizottság álláspontját, mely szerint Törökország csatlakozási tárgyalása az EU-val egy „nyitott végű folyamat, melynek végkifejletét nem lehet előre garantálni”.

14)

megbízza elnökét, hogy tekintettel az Európai Tanács december 17-én, Brüsszelben megtartandó ülésére, továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai unió Tanácsának, az Európai Parlamentnek, az Európai Bizottságnak, valamint a Török Parlamentnek és Kormánynak.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/55

1.

kiemelt szerepet kell játszania egy olyan ambiciózus, nagysebességű kapcsolatnak, amely figyelembe veszi az egyenlő jogokon alapuló, nem diszkriminatív digitális lehetőség megvalósulását, összeurópai információs infrastruktúrát kínálva Európa egészének, az EU tagállamainak és valamennyi ezután felvételét kérő államnak, illetve azok városi és falusi önkormányzatainak, vállalkozásainak és állampolgárainak összekapcsolására;

2.

létfontosságú egy hatékony és modern infrastruktúra kiépítése az új és a létező vállalkozások és a korszerűsített közhivatalok számára;

3.

minden európai polgárt meg kell illessen az információs társadalom lehetőségeihez történő egyenlő hozzáférés joga, függetlenül a felhasználó jellegétől, annak társadalmi helyzetétől és elhelyezkedésétől;

4.

a társadalomnak az információs infrastruktúrát a víz- és áramszolgáltatáshoz hasonló természetességgel kell megértenie és alkalmaznia;

1.1

üdvözli az elemzés tömörségét és érthetőségét, valamint az Európai Bizottság közleményének – „Európa nagy sebességű összekapcsolása - nemzeti szélessávú stratégiák” – következtetéseit, amelyek szorosan kapcsolódnak a megelőző elemzésekhez és ajánlásokhoz („Európa nagy sebességű összekapcsolása – Új fejlemények az elektronikus kommunikációs ágazatban”) (5), továbbá üdvözli az „eEurope 2005 Cselekvési Terv: frissített változat” által javasolt intézkedéseket;

1.2

elismeri, hogy a sávszélesség előnyei kiemelkedő szerepet játszanak a gazdaságban és a társadalomban. A sávszélesség kiépítésének és alkalmazásának múltbéli tapasztalatai rendkívül lelkesítők. Az EU15-ben 2003-ban a szélessávú kapcsolatok száma megduplázódott. Mindazonáltal továbbra is nagy a lemaradás az eEurope terv egészéhez, továbbá annak a városi központokon és intézményeken kívül eső, elsősorban falusi, illetve hátrányos helyzetben lévő területekre vonatkozó célkitűzéseihez képest;

1.3

meg van győződve arról, hogy az eEurope terv frissített változata és az EU25 kiterjesztett Nagysebességű Nemzeti Szélessávú Stratégiák a legfejlettebb, legmegbízhatóbb és legközvetlenebb Európai Információs Infrastruktúra (EII) fejlődését támogatják a közhivatalok, vállalkozások és állampolgárok számára;

1.4

elvárja, hogy az információs infrastruktúrához kapcsolódó stratégiák és intézkedések, elsősorban a kommunikációs gerinchálózat kiépítése – szélessávú információpályák a városok és falusi települések számára – valamint az ezt támogató e-szolgáltatások fejlesztése legyen kiemelkedően ambiciózus, figyelembe véve a technológiai és kereskedelmi érdekeket, valamint elvárja, hogy ezeket önkormányzati, állami és európai közpénzekből hasonló módon finanszírozzák, mint az utak, autópályák és egyéb infrastruktúrák építését;

1.5

felkéri az Európai Bizottságot, hogy továbbra is járjon el a kevésbé hatékony, vagy az ésszerű időkeretet túllépő csendes szabályozókkal, a túlsúlyban lévő hálózatokkal vagy szolgáltatókkal szemben, amelyek magatartása megakadályozza az egyenlő esélyek rendelkezéseinek és a hatékony versenynek az érvényesülését az információs infrastruktúra területén mind nemzeti, mind helyi szinten;

1.6

üdvözli az Európai Tanács által 2003. decemberében támogatott Európai Kezdeményezést a Növekedésért, melyben a sávszélesség általános elérhetőségének biztosítására kiemelt hangsúlyt kap a közpénzek igénybevételének lehetősége, ideértve a Strukturális Alapokat is, az eEurope 2005 (6) célkitűzéseivel is összhangban. Az új „Gyors induló projektek” felgyorsítják a sávszélesség elérhetőségét olyan hátrányos helyzetű területeken, ahol üzleti alapon ez nem megvalósítható;

1.7

támogatja az Európai Bizottság javaslatait az Unió strukturális alapjainak felhasználására vonatkozóan a falusi vagy hátrányos helyzetű területek elektronikus kommunikációjának támogatása céljából (7);

1.8

elvárja, hogy az Európai Bizottság társadalmi és információs infrastruktúrára vonatkozó politikája mozdítsa elő és támogassa az elavult eljárásoknak innovatív szolgáltatásokkal és eljárásokkal történő helyettesítését és vezessen be új, versenyképes és magas szintű, elektronikus üzleti- és közszolgáltatásokat a vállalkozások, állampolgárok és hivatalok számára;

1.9

üdvözli a Bizottság intézkedéseit, amelyek segítségével kezelni kívánja az olyan kritikus kérdéseket, amelyek akadályozzák a jó tapasztalatok átadását olyan területeken, mint a sikeres fejlesztések újrahasznosításának jogi szempontjai, a rendszerek esetében érvényesülő tulajdonviszonyok, valamint ezek kapcsolata a közbeszerzési eljárással, illetve a közszféra és üzleti vállalkozások együttműködését kialakító szabályok (8);

1.10

támogatja a lakosság oktatását és ösztönzését az új technológiák és szolgáltatások használatára; a sávszélességet arra kell használni, hogy a lakosság számára új és jobb szolgáltatásokat lehessen nyújtani;

1.11

üdvözli a közösségi részvételt az Európai Információs Infrastruktúra kiépítésében, amely az európai üzleti, illetve általános közszolgáltatások versenyképes alapjait támogatja. A közpénzekből létrehozott eSzolgáltatások fontos kiegészítő szerepet játszanak az üzleti befektetésekben és megkönnyítik a magánkezdeményezést, illetve támogatják az EU vállalkozásait a világméretű versenyben;

1.12

üdvözli, hogy az Európai Bizottság nagy fontosságot tulajdonít a biztonságos információs infrastruktúra kérdésének, illetve az Európai Hálózati és Információs Biztonsági Ügynökség (ENISA) megteremtését;

1.13

támogatja a sávszélességnek az (újra)meghatározását az információs infrastruktúrának a jelen Vélemény által felvázolt ambiciózus értelmezésében. Következésképpen, a létező intézkedéseket és programokat (eEurope, IST, IDA, eTEN, …, és DRM, IPR (9)) megfelelőképpen tisztázni, egyszerűsíteni, újra meghatározni, valamint kiegészíteni szükséges;

1.14

úgy véli, hogy a jelentésben használt „sávszélesség” meghatározás jó kiindulópont, vagyis: „… technológiák széles köre, amelyeket innovatív, interaktív szolgáltatások támogatására fejlesztettek ki, és amelyek minden időpontban használhatóak, és amelyek elégséges sávszélességet biztosítanak, amely idővel tovább fejleszthető, és amely mind hang-, mind adatszolgáltatásokat lehetővé tesz”;

1.15

javasolja, hogy a sávszélesség mint kiszolgáló infrastruktúra és nagysebességű kommunikációs hálózat meghatározását bővítsék ki azon fontos eszközök, felhasználói kiegészítők és mechanizmusok (EII szolgáltatási felület) körével, amelyek az on-line, biztonságos és megbízható, valós idejű adatátvitelt lehetővé tevő eSzolgáltatásokat támogatják;

1.16

támogatja a nagy sebességű internet/szélessávú kapcsolat kötelező specifikációjának kibővítését olyan elemekkel, mint a késés és a hibajavítás;

1.17

javasolja egy új, mindenkit érintő kezdeményezés, a Digitális Lehetőség Információs Technológia (DOIT) elindítását, amely kiemelt figyelmet szentelhet a kevésbé fejlett területeknek, amelyeken az információs infrastruktúra kiépítését, valamint a meglévő, illetve újonnan bevezetendő gazdasági tevékenységeket támogatja oktatás, fejlesztés és az információs infrastruktúra finanszírozása által;

1.18

ösztönzi az önkormányzatokat arra, hogy tervezzenek és fektessenek le kommunikációs kábeleket, földalatti vezetékeket az utcák és utak építésekor (felújításakor), vagy alakítsák ki azokat egyéb kábelekkel és infrastrukturális vezetékkel (utcai világítás, áramvezetékek) egyidőben, hosszú távú befektetésként;

1.19

ösztönzi az önkormányzatokat és az Európai Bizottságot arra, hogy vizsgálja meg azt a modellt, amely szerint egyetlen vállalkozás (vagy önkormányzati hivatal, illetve hivatalok) építik ki, birtokolják és működtetik az információs infrastruktúrát. Ezt követően több szolgáltatónak tennék lehetővé az infrastruktúra egyenlő mértékű kihasználását. Ennek a stratégiának a fő célkitűzése az lenne, hogy erősítse az ár- és minőségi versenyt a szolgáltatók között, akik vevőik megcélzásakor ugyanazokat a nem megkülönböztető jellegű feltételeket élveznék;

1.20

támogatja a verseny erősítését: infrastrukturális célú frekvenciatartományok engedélyeinek egyszerű és gyors megvásárlásának lehetővé tételével;

1.21

támogatja a szabványokat és alapszintű alkalmazásokat (közönséges eSzolgáltatások) közös (kompatibilis) adatmodellek és adatjellemzők, mint pl.: GIS, 3D és VR térbeli tervezés és újragenerálás megjelenítési technológiái tereprendezés, ingatlan- és kommunális infrastruktúra üzemeltetése céljából; osztott és naplózott nyilvános adatbázisokhoz való hozzáférés és ezek frissítése; közhivatali szolgáltatások elérhetősége otthon vagy a munkahelyen; közlekedési szolgáltatások: közlekedési dugók, útdíjak és büntetések kifizetése intelligens mobil személyi kártyarendszer segítségével;

1.22

támogatja az EII céljainak ambiciózusabb megfogalmazását a kommunikáció / kapcsolódás / adatfolyam / elérhetőség / megfizethetőség tekintetében:

1.23

támogatja a következő európai információs infrastrukturális (EII) stratégiákat:

1.24

támogatja az EII szolgáltatási felületet:

1.25

aggódik azért, mert a hagyományos „telefonálással” együtt a rézhuzalos kommunikáció elavulttá válik vagy igen erős versenyhelyzetbe kerül (a helyi hurkok szétszerelése). A nemzeti kormányok nem hozzák meg a szükséges átszervezési intézkedéseket, és diszkriminatív döntéseket hoznak, amelyek következményeképpen lelassul a modern információs infrastruktúra bevezetése.

2.1

javasolja, hogy az Európai Bizottság követelje meg a szabályok alkalmazását:

2.2

javasolja, hogy az Európai Bizottság támogassa az EII finanszírozását a következő irányok és prioritások figyelembe vételével:

2.3

javasolja, hogy az Európai Bizottság emelje ki a 2004 októberében kiadandó Nagysebességű Kommunikációs Stratégiákról szóló következő dokumentumban (EU 25, ideértve az új tagjelölt országokat) az ambiciózus és előremutató technológiai megoldások fontosságát az Európai Információs Infrastruktúra területén.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/59

1)

az információs és kommunikációs technológiák (ICT) fontos szerepet játszanak a Lisszaboni Stratégia gazdasági, társadalmi valamint a fenntartható fejlődést érintő célkitűzéseinek elérésében;

2)

legfontosabb célkitűzésnek egy társadalmi és regionális szempontból méltányos európai információs társadalom létrehozását kell tekinteni;

1.1

osztja az eEurope Akcióterv középtávú áttekintése során kifejtett aggodalmat a digitális megosztottság problémáinak hatását illetően és megköszöni az Európai Bizottságnak, hogy a jelen vélemény tárgyát képező Akcióterv frissített változatában új prioritásként került meghatározásra az e-felzárkózás, és a szociális kohézió, tekintettel a regionális egyenlőtlenségekre és a lehetőségre, hogy az e-szolgáltatások mindenki számára hozzáférhetővé váljanak

1.2

úgy látja, hogy a szélessávú szolgáltatások elérhetőségében és árazásában meglévő regionális különbségek jelentős akadállyá váltak az információs társadalomhoz történő egyenlő hozzáférés és részvétel útjában és fontosnak tartja, hogy a probléma kezelésére létrehozott digitális megosztottság fórum munkája minél hamarabb előrehaladjon;

1.3

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság által javasolt intézkedések, amelyek az e-felzárkózás felgyorsítására irányulnak önmagukban megfelelőek, de kételkedik azok rövidtávú hatékonyságában, és úgy gondolja, hogy a digitális kizárás elkerülése végett biztosítani kellene, legalábbis egyelőre, hogy az állampolgárok a létfontosságú szolgáltatásokhoz hagyományos csatornákon keresztül is hozzájuthassanak.

1.4

egyetért a Bizottsággal abban, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ICT) lehetővé tették a termelékenység növekedését, és javították a felzárkózás esélyeit, de hangsúlyozza, hogy például a közigazgatásban ebben a tekintetben a lehetőségeknek csak egy kis részét aknázták ki nem csak a speciális területeken nyújtott e-szolgáltatások hanem a versenyre vonatkozó közösségi jogi kereteknek megfelelően végrehajtott beruházások vonatkozásában is, azokon a területeken, ahol talán hiányzik a kereskedelmi beruházók számára vonzó kereslet;

1.5

megállapítja, hogy az eredeti Akciótervben és annak frissített változatában bemutatott intézkedések az on-line szolgáltatások fejlesztésére helyezik a hangsúlyt, bár a kormányzat hatékonyságának az ICT-k alkalmazása által történő növelése a szervezetek működési és együttműködési rendjében is változtatásokat igényel;

1.6

támogatja az Európai Bizottság azon véleményét, hogy 2005. után az EU információs társadalommal kapcsolatos politikája feleljen meg jobban a Lisszaboni Stratégia különböző területei által támasztott igényeknek oly módon, hogy a gazdasági és társadalmi célkitűzések mellett fordítsanak a jelenleginél nagyobb figyelmet az ICT és a fenntartható fejlődés közötti kapcsolatra.

1.7

méltányolja azt a tényt, hogy az Európai Bizottság gyorsan reagált a bővítés által támasztott igényekre és felfrissítette az eEurope Akciótervet;

1.8

rámutat arra, hogy a bővítés következményeként megnőttek a tagállamok, és különösképpen a régiók közötti különbségek a viszonyítási mutatókhoz képest és üdvözli az Európai Bizottság által javasolt lépéseket, amelyek javítani kívánják az információszolgáltatást az elért eredmények értékelésével kapcsolatban;

1.9

reméli, hogy lehetőség mutatkozik majd az önkormányzatok és regionális hatóságok jó hálózatainak kihasználására - amelyek az új tagállamokat is lefedik - elsősorban a jó tapasztalatok átadása terén.

1.10

kihangsúlyozza Európa helyi és regionális hatóságainak fontos és gyakran független szerepét a közigazgatás, egészségügy, kultúra, turizmus, oktatás és képzés területén lévő on-line szolgáltatások nyújtásában, valamint ezeknek a hatóságoknak a szerepét a helyi és regionális kommunikációs szolgáltatások és az e-üzlet fejlesztéséről szóló projektekben;

1.11

úgy gondolja, hogy az európai helyi és regionális hatóságok széleskörű részvétele nélkül nem nyílik majd lehetőség olyan nyílt irányítású folyamatok bevezetésére, amelyek az on-line szolgáltatások bevezetése mellett elkötelezett, önkéntes és széleskörű felzárkózást támogatnának.

2.1

reméli, hogy az Európai Bizottság tisztázza az információs társadalommal kapcsolatos politikáját azáltal, hogy kiadja az eredeti és a frissített eEurope Akcióterv kivonatát;

2.2

azt gondolja, hogy a szélessávú kommunikáció elérhetőségét nagyobb figyelemmel kell kísérni annak érdekében, hogy a felhasználói igényekben mutatkozó eltérések fokozott hangsúlyt kapjanak, mivel a legkisebb kapacitású szélessávú szolgáltatások nem alkalmasak az Akcióterv célkitűzéseinek támogatására a nyilvános on-line szolgáltatások terén, különösen a legtávolabbi régiókban;

2.3

úgy érzi, hogy a társadalom számára fontos kommunikációs szolgáltatások megléte nem függhet kizárólag attól, hogy a magánszektor érdeklődik-e azok kialakítása iránt egy bizonyos területen, vagy sem; ezzel szemben a közszféra képes kell legyen arra, hogy ott ahol erre szükség van, megtegye azokat a lépéseket, amelyek biztosítják, hogy a kommunikációs szolgáltatások kielégítsék a felhasználók igényeit;

2.4

reméli, hogy elsősorban a jó gyakorlat elterjesztése során nemcsak az on-line szolgáltatásokat emelik ki, hanem azokat a példákat is, amelyek rávilágítanak arra, hogy milyen módon járult hozzá az ICT a minőség és termelékenység növeléséhez, illetve a szükségtelen bürokrácia csökkentéséhez a hagyományos szolgáltatások esetében;

2.5

támogatja azt az elképzelést, hogy az összeurópai dimenzió fokozottabban érvényesüljön az on-line közszolgáltatások terén, de kiemeli, hogy a cégek és magánszemélyek által egy másik tagállamban igényelt mindennapi szolgáltatások nyújtása jelentős mértékben függ a helyi és regionális hatóságoktól, és nehéz elképzelni, hogy egy hatékony összeurópai dimenziót anélkül lehetne kialakítani, hogy abban ne működjenek szorosan közre a helyi vagy regionális hatóságok;

2.6

javasolja, hogy egy részletesebb jelentés tárja fel azokat az indokokat, hogy az on-line szolgáltatások iránti igény kielégítése miért marad el a kereslet mögött;

2.7

kiemeli, hogy az on-line egészségügyi szolgáltatások kiépítéséért felelős felek mindannyian kapjanak lehetőséget az eEgészségügy felé mutató nemzeti és regionális útiterv kialakításának folyamatában;

2.8

kifejezi azon reményét, hogy az eTanulás terén az Akcióterv felhívásával összhangban javítani lehet az összekapcsolhatóságot azáltal, hogy például európai e-tanulási minőségi előírásokat határoznak meg a különböző oktatási és képzési formák számára;

2.9

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság a lehető leghamarabb készítsen elő egy piackutatást az elektronikus aláírások összekapcsolhatóságáról, ami nem tanúsított szervezeteket is figyelembe vesz, különös hangsúlyt fektetve a szolgáltatás összeurópai jellegére;

2.10

felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy hozzon intézkedéseket annak biztosítására, hogy az a tény, hogy az elektronikus aláírás műszakilag egyszerűbbé vált, nem vezet olyan helyzethez, hogy annak használatát – elsősorban a közszférában – olyankor is megköveteljék, amikor sem a szolgáltatás minősége, sem annak biztonsága nem teszi szükségessé, vagy alkalmazhatóvá azt;

2.11

rámutat arra, hogy, a szolgáltatások felhasználót azonosító e-aláírása mellett legalább annyira fontos az e-aláírás alkalmazásának kifejlesztése, amely a polgárt biztosítja teljes mértékben arról, hogy egy hatóságtól vagy cégtől érkező üzenet valóban abból a forrásból származik, amit feltételezni lehet;

2.12

támogatja az Európai Bizottság tervezetét a mobil fizetéseket illetően és kihangsúlyozza, hogy tekintettel Európa fejlett mobilpiacára, a mobilfizetés élen járhat a Lisszaboni Stratégia célkitűzéseinek megvalósításában az elkövetkező néhány év során;

2.13

megállapítja, hogy szükséges az Európai Bizottság részvétele a digitális jogok szabályozási keretének kialakításában és az érdekelt felek tárgyalóasztalhoz való meghívásában, valamint, hogy a digitális jogok tulajdonosait ösztönözni kell az összekapcsolhatóság mértékének megállapítására;

2.14

melegen üdvözli az Európai Bizottság tervét, egy KKV (közép- és kisvállalkozás) adatbázis létrehozásának tárgyában, amely az eÜzlettel kapcsolatos jó példákat tartalmazná, és reméli, hogy az európai helyi és regionális hatóságok, amelyek közeli munkakapcsolatban állnak a KKV-kal, teljes mértékben részt vesznek az adatbázis kiépítésében és alkalmazásában;

2.15

felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy szélesítse ki a többfelületes megközelítésekre vonatkozó irányelvek hatókörét azért, hogy azok hagyományos szolgáltatási csatornákat is tartalmazzanak az on-line szolgáltatások mellett, annak érdekében, hogy enyhítsék a digitális megosztottság által okozott problémákat;

2.16

úgy gondolja, hogy a javasolt eEurope információs szolgáltatás által rendelkezésre bocsátandó viszonyítási adatok lehetővé kell tegyék nemcsak a tagállamok, hanem a régiók teljesítményének összehasonlítását is, tekintettel arra, hogy az utóbbiak közötti különbségek nagyok, ugyanakkor a régió hiányosságait feltáró információk lehetővé tennék, hogy a döntéshozók azok kijavítására összpontosíthassanak.

22.3.2005   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 71/62

1.1

üdvözli az Európai Bizottság álláspontját, hogy a bővítésnek ösztönző erővel kell hatnia minden tagállamra, hogy fokozzák erőfeszítéseiket a kisebbségek előtt tornyosuló kihívások leküzdésére, és elismeri, hogy ez különösen a romákra vonatkozik;

1.2

egyetért abban, hogy a jogokra alapozott megközelítés, ahogyan azt az EU anti-diszkriminációs politikája is tükrözi a mozgássérültek, fiatalkorúak és a nemi irányultság tekintetében a tagállamokban még mindig viszonylag új felfogást jelent mind a közigazgatási hatóságok, mind a civil szervezetek számára;

1.3

sajnálkozását fejezi ki, hogy az EK-t létrehozó Szerződés 13. cikkének módosítása elmaradt, ezért a közösségi jogszabályt továbbra is csak egyhangúlag lehet elfogadni;

1.4

sajnálatát fejezi ki, hogy kialakult egy jogvédelmi hierarchia a 13. cikk. alá tartozó különböző csoportok között. A hátrányos megkülönböztetés fennmaradt mind anyagi vonatkozásban, mind a különböző diszkriminatív típusú végrehajtási mechanizmusokban – a diszkriminációellenesség hatékony megközelítése nagyobb törvény előtti egyenlőséget követel meg a felek számára rendelkezésre álló jogvédelem szintjén, és e tekintetben növelni kell a jogszabály konzisztenciáját. Az RB emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy az átfogó EU-politika kereteit még ki kell egészíteni a mozgássérültek, a fiatalkorúak, a nemi irányultság, a vallás és meggyőződés tekintetében. Az RB elismeri például, hogy a mozgássérültek gyakran szenvednek hátrányos megkülönböztetést, amikor számukra nem hozzáférhető a tömegközlekedés, az épített környezet vagy az információs/kommunikációs környezet. Az Európai Bizottság nem hozott egyetlen közleményt sem nyilvánosságra, amely kifejezetten és kizárólagosan tárgyalná a nemi irányultság kérdéseit az EU-törvényekben és -politikákban, jóllehet ezt világosan lefedi a Szerződés 13. cikke;

1.5

úgy véli, hogy nem elegendő az egyéni pereskedők intézményi támogatása, tekintve, hogy az egyéni perindítás maradt az elsődleges jogérvényesítési mechanizmus, és ez súlyosan csorbítja a törvény hatékonyságát. Az egyének számára nehézkes a bizonyítékok gyűjtése, nem élveznek elegendő megtorlás elleni védelmet, és súlyos pénzügyi nehézségeik vannak a perköltségek viselését illetően;

1.6

úgy véli, hogy miközben az „enyhe törvényalkotásnak” és a törvényhozáson kívüli akcióknak lehet némi kihatása (olyan intézkedések formájában, mint memorandumok, határozatok, nyilatkozatok stb.), ezek sokkal hatékonyabbak lennének, ha közösségi törvényeken vagy azok tervezetein alapulhatnának. Példa erre az Európai Bizottság mozgássérültek foglalkoztatásáról (mivel ezt nem erősíti meg közösségi törvény) szóló irányelvének a mérsékelt sikere a nemzeti jogszabályok fejlődésének terén;

1.7

úgy véli, hogy a rendszeres adat- és információgyűjtés az EU számára jobb áttekintést nyújt a hátrányos megkülönböztetés előfordulási helyeiről, a stratégiák és módszerek jobb megfogalmazását, hogy javítani lehessen az adatok összehasonlíthatóságát, objektivitását, konzisztenciáját és megbízhatóságát közösségi szinten, érzékenyebb műszere lesz a politika és az alapjuttatások kihatásainak, és növekvő kooperációt tesz lehetővé országos egyetemi kutatóintézetek, civil szervezetek és specializálódott ügyvédi csoportok/központok között. A helyi és regionális hatóságok már kulcsszerepet játszanak a folyamatos adatgyűjtésben és az információk elemzésében.

1.8

megjegyzi, hogy projektjeik tárgya és fontossága ellenére a kisebb civil és egyéb alulról kezdeményezett szervezetek gyakran képtelenek hozzájutni az EU-juttatásokhoz, főleg a túlbonyolított bürokrácia miatt; úgy véli, hogy a kisebb helyi és regionális szervezeteknél alapjuttatások hiányában ellehetetlenült a működés folytatása;

1.9

üdvözli, hogy a Zöld Könyv elismeri a kibővített EU-ban a helyi és regionális hatóságok kulcsszerepét az esélyegyenlőség és a diszkriminációmentesség tekintetében: mint vezető munkaadók, a helyi és regionális hatóságoknak hivataluk gyakorlása közben pozitív akciókat kellene megfontolniuk, mivel: a) az irányelvek értelmében a diszkriminációt meg kell szüntetni; b) meg kell szüntetni a zaklatást, mint törvénytelen eszközt; és, c) támogatni kell, hogy egyenlő esélyei legyenek a 13. cikk által lefedett csoportokhoz tartozó személyeknek más emberekkel;

1.10

úgy véli, hogy az Emberi Jogok Alapvető Chartájának alkotmányba iktatása előtérbe fogja hozni a diszkriminációnak a jelenlegi jogszabályokkal le nem fedett területeit is;

1.11

megkérdőjelezi, hogy a felzárkóztatást kellően elvégezték-e egyes politikák területén, és vajon egyes törvényhozási és politikai kezdeményezések összhangban vannak-e a 13. cikk rendelkezései szerinti diszkriminációellenes jogszabályok és akciók logikájával;

1.12

megjegyzi, hogy bár az EU-ban megszerzett minősítések kölcsönös elismerésének ügye előrehaladott állapotban van, nincs megállapodás nem EU-s országok állampolgárainak az EU-ban szerzett minősítései tekintetében, sem az EU-n kívüli országokban megszerzett minősítéseket illetően, tekintet nélkül arra, hogy milyen ország állampolgára szerezte meg ezeket a minősítéseket;

1.13

sajnálkozását fejezi ki, hogy a 13. cikk alá tartozó különböző csoportokról pontatlan és sztereotip negatív felfogás terjedt el, amely a közéletben, a politikai retorikában, a médiumokban és a hirdetési piacon egyes csoportok emberi méltóságának és társadalmi megítélésének folyamatos romlásához vezetett. Mindez aláaknázza az esélyegyenlőség elvét;

1.14

üdvözli a 2004 januárjában elfogadott 2003/109/EK irányelvet, amely minden olyan EU-n kívüli állampolgár számára, aki 5 év óta törvényesen tartózkodik valamelyik tagállamban, a tagállam állampolgáraihoz hasonló jogállást adományoz a faji egyenlőségről szóló irányelv kiegészítéseképpen. Mindazonáltal a nemzetiség, az állampolgárság vagy a szavazati jogok megszerzése tekintetében az irányelvet még alaposabban kell értelmezni.