—

a Lahti Energia Oy képviseletében J. Savelainen főigazgató,

—

a Salpausselän luonnonystävät ry képviseletében M. Vikberg igazgató,

—

a finn kormány képviseletében J. Heliskoski, meghatalmazotti minőségben,

—

a belga kormány képviseletében T. Materne és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében M. Lumma és B. Klein, meghatalmazotti minőségben,

—

az osztrák kormány képviseletében E. Riedl, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében I. Koskinen és A. Marghelis, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 332., 91. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 353. o.) 3. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Lahti Energia Oy (a továbbiakban: Lahti Energia), Lahti város tulajdonában lévő vállalat, és az Itä-Suomen az ympäristölupavirasto (kelet-finnországi környezetvédelmi hatóság, a továbbiakban: ympäristölupavirasto) között a 2000/76 irányelv követelményeinek egy gázgyárból és egy erőműből álló komplexumra kiterjedő hatálya tárgyában indult peres eljárásban terjesztették elő.

3

A 2000/76 irányelv (5) és (27) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

[…]

4

Ezen irányelv 3. cikke értelmében:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

5

A 2000/76 irányelv „Légszennyező anyagok kibocsátási határértékei” címet viselő 7. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A hulladékégetőket úgy kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a füstgázok légszennyezőanyag-tartalma az V. melléklet szerinti kibocsátási határértékeket ne haladja meg.

(2)   A hulladék-együttégetőket úgy kell megtervezni, felszerelni, megépíteni és üzemeltetni, hogy a füstgázok légszennyezőanyag-tartalma a II. mellékletben előírt, illetve aszerint meghatározott kibocsátási határértékeket ne haladja meg.

[…]”

6

A 75/442 irányelvet az áttekinthetőség és az érthetőség érdekében kodifikáló, a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 114., 9. o.) 1. cikke értelmében „hulladéknak” minősül „az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik, vagy megválni köteles”.

7

A Lahti Energia a gázgyára és az erőműve működtetésére irányuló környezetvédelmi engedély megadását kérelmezte az ympäristölupavirasto előtt. Ez az engedély egy ugyanazon az ingatlanon elhelyezkedő, két külön üzemből álló komplexumra vonatkozik, amely egy hulladékból gázt termelő gyárat és egy erőművet foglal magában, amelynek gőzkazánjában elégetik a gázgyárban termelt, tisztított gázt.

8

Az ympäristölupavirasto ideiglenes környezetvédelmi engedélyt adott ki, és megállapította az engedély megadásának feltételeit. Ez a hatóság így azon az állásponton volt, hogy a gázt termelő gázgyár és az ezt a gázt elégető erőmű együttégető művet alkot a 2000/76 irányelv értelmében.

9

A Lahti Energia e határozattal szemben keresetet nyújtott be a Vaasan hallinto-oikeushoz (vaasai közigazgatási bíróság), és annak megállapítását kérte, hogy a külön gáztermelő üzemben tisztított és kezelt gáznak a központi kazánban történő elégetése nem minősül a hulladékok együttégetésének a 2000/76 irányelv értelmében.

10

A Vaasan hallinto-oikeus elutasította a keresetet. Többek között úgy ítélte meg, hogy a 2000/76 irányelv céljainak megvalósítását veszélyeztetheti, ha az irányelv tárgyi hatályát annyira megszorítóan értelmezik, hogy az irányelv követelményeit nem vonatkoztatják az előkezelt hulladék égetésére. Ez a bíróság azonban úgy ítélte meg, hogy a gázgyár mint külön funkcionális egység nem minősül hulladékégető műnek a 2000/76/EK irányelv értelmében, mivel a gázosítás hőkezelés, és a létesítménynek egy egész égetőüzemmel rendelkeznie kellene ahhoz, hogy hulladékégető műnek minősüljön.

11

A Vaasan hallinto-oikeus viszont úgy ítélte meg, hogy a gázgyár és az erőmű a 2000/76 irányelv értelmében együttégető művet alkot.

12

A Lahti Energia ezután fellebbezést nyújtott be a Korkein hallinto-oikeushoz (legfelsőbb közigazgatási bíróság), amely felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

13

Ezen előzetes döntéshozatal iránti kérelem alapján született meg a C-317/07. sz., Lahti Energia ügyben 2008 december 4-én hozott ítélet (EBHT 2008., I-9051. o.), amelyben a Bíróság a következőket állapította meg:

14

A fent hivatkozott Lahti Energia ügyben hozott ítéletet követően a Korkein hallinto-oikeus felhívta az alapeljárásban részt vevő feleket észrevételeik előterjesztésére.

15

A Lahti Energia az állásfoglalásában kifejtette, hogy a környezetvédelmi engedély iránti kérelmétől, valamint a Vaasan hallinto-oikeus és a kérdést előterjesztő bíróság előtti jogorvoslati kérelmeitől eltérően a tervezett gáztisztítást nem a hulladékok hőkezelésével fogja végrehajtani. Az alapeljárás felperese szerint azonban a fent hivatkozott Lahti Energia ügyben hozott ítéletből levezethető, hogy gáz halmazállapotú anyagok erőműben történő égetése nem tekinthető hulladékégetésnek a 2000/76 irányelv értelmében. Álláspontja szerint ilyen erőművet csak akkor lehet együttégető műnek tekinteni, ha abban túlnyomó részben hulladékból nyert gázt égetnek. Márpedig a Lahti Energia erőmű nem használ ilyen gázt kiegészítő tüzelőanyagként, vagyis maradékanyagként, ezért az említett erőmű nem esik ezen irányelv hatálya alá.

16

E körülmények között a Korkein hallinto-oikeus ismét felfüggesztette eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

17

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2000/76 irányelv hatálya alá tartozik-e az olyan erőmű, amely a hulladék hőkezelése révén nyert tisztított gázt kiegészítő tüzelőanyagként, az energiatermelésre irányuló tevékenységére túlnyomó részben felhasznált fosszilis tüzelőanyagok pótlására használja fel, ha a hulladék hőkezelése másik üzemben történt, mint annak tisztítása.

18

E tekintetben, amint azt a kérdést előterjesztő bíróság, a finn, a belga és a német kormány, valamint az Európai Bizottság helyesen megjegyezte, a fent hivatkozott Lahti Energia ügyben hozott ítéletben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett harmadik kérdésre adott válasz, mely az erőmű tevékenységét kizárta a 2000/76 irányelv hatálya alól, azzal a körülménnyel függ össze, hogy az ezen erőműben használt gázt, bár hulladékból került előállításra, az említett hulladékok együttégetése során a gázgyárban meg kellett tisztítani.

19

Amint azt ugyanis a Bíróság ezen ítélet 29. pontjában kiemelte, a gázgyárban a hulladékok hőkezelése során keletkezett anyagokat (a jelen esetben nyersgázt) tisztítóberendezés segítségével megszűrik, és az így megtisztított, nemkívánatos szilárd részecskéktől megszabadított gáz ezáltal alkalmassá válik tüzelőanyagként történő felhasználásra.

20

Amint az az említett ítélet 35., 36. és 41. pontjából következik, a Bíróság azt állapította meg, hogy – mivel ilyen körülmények között a gázgyárban előállított gáznak elsősorban a tisztítóberendezés segítségével történő szűrése miatt hasonló tulajdonságokkal kell rendelkeznie, mint a fosszilis tüzelőanyagoknak – az erőmű tevékenysége nem tartozhat a 2000/76 irányelv hatálya alá, pusztán amiatt, mert hulladékból előállított kiegészítő tüzelőanyagot kell használnia.

21

Ugyanis a gázgyáron belül lezajló folyamat befejezésekor az erőműben felhasznált tisztított gáz már a 2000/76 irányelv 3. cikkének 5. pontja értelmében vett „terméknek” minősül.

22

Amint azt Kokott főtanácsnok a fent hivatkozott Lahti Energia ítélet alapját képező ügyre vonatkozó indítványának 91. és 93. pontjában kifejtette, egy valóságos – még ha hulladékból is nyert – „termék” erőműben való égetése a gázgyár és ezen erőmű műszaki-működési szempontból való összekapcsolása ellen szól.

23

Más a helyzet viszont, ha – amint az az alapeljárásban vizsgált helyzetben történik – a hulladék gázgyárban történő hőkezelése során keletkezett gázt már nem ebben az említett üzemben tisztítják meg, hanem azt nyers állapotban az erőműbe vezetik azért, hogy az kiegészítő tüzelőanyagként használja fel.

24

Ilyen helyzetben, kizárólag a gázgyár tevékenységét alapul véve, a tervezett folyamat nem egyszerűen a hulladék hőkezelés általi ártalmatlanításából áll, amelynek alapján, ha az ennek során keletkezett anyagokat később elégetik, az ilyen üzem a 2000/76 irányelv 3. cikkének 4. pontja szerinti „hulladékégető műnek” minősíthető (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Lahti Energia ügyben hozott ítélet 20. pontját).

25

Továbbá az említett üzem önmagában együttégető műnek sem tekinthető, tehát a 2000/76 irányelv 3. cikke 5. pontjának első albekezdése alapján olyan létesítménynek, amely alap- vagy kiegészítő tüzelőanyagként hulladékot használ, vagy amelyben a hulladékot ártalmatlanítás céljából hőkezelésnek vetik alá (lásd a C-251/07. sz. Gävle Kraftvärme ügyben 2008. szeptember 11-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-7047. o.] 35. pontját és a fent hivatkozott Lahti Energia ügyben hozott ítélet 26. pontját).

26

Olyan helyzetben ugyanis, mint amely az alapügyben már fennáll, ellentétben azzal, amelyre a fent hivatkozott Lahti Energia ügyben hozott ítélet 36. pontjában hivatkoztak, a hulladékok hőkezelésének folyamata, amely a gázgyárban kezdődik el, nem ebben az üzemben fejeződik be, mivel a gázt az említett üzemből az erőműbe vezetik azért, hogy ott energiatermelésre használják fel, függetlenül attól, hogy, főleg a tisztasága tekintetében, még nem rendelkezik a fosszilis tüzelőanyagok jellemzőivel.

27

A két külön üzem tevékenységét ezért a 2000/76 irányelv alkalmazása szempontjából főszabály szerint kétségtelenül külön kell vizsgálni (e tekintetben lásd a fent hivatkozott Lahti Energia ügyben hozott ítélet 24. és 25. pontját).

28

Olyan helyzetben azonban, mint amely az alapügyben már fennáll, azt kell megállapítani, hogy a gázgyár és az erőmű gyakorlatilag egyetlen létesítménynek tekintendő, amelynek célja már nem valamilyen termék előállítása, hanem energia termelése. E létesítményben ugyanis a hulladékot együttesen, ártalmatlanítás céljából vetik alá hőkezelésnek, amely két szakaszból áll, az egyik a gázgyárban történik, és az említett hulladék hőkezelését jelenti, a másik pedig az erőműben, és a hulladéknak az említett üzemben történő hőkezelése során keletkezett gáznemű anyagok égetésében áll.

29

Márpedig olyan helyzetben, amint azt Kokott főtanácsnok a fent hivatkozott Lahti Energia ítélet alapját képező ügyre vonatkozó indítványában kifejtette, amikor az energia vagy valamilyen termék előállításának folyamata csak a hulladék gázgyárban történő hőkezelésével nyert gáznemű anyagnak az erőműbe vezetésével konkretizálódik és fejeződik be, az üzemből és az erőműből álló komplexumot a 2000/76 irányelv alkalmazása szempontjából a közöttük ekkor fennálló műszaki-működési kapcsolatra tekintettel egységként kell kezelni. Ezt igazolja az a tény is, hogy a hulladékoknak a gázgyárban megkezdett hőkezelésével keletkező káros anyagok kialakulására és – legalábbis részleges – kibocsátására csak akkor kerül sor, amikor a nyersgázt átvezették az energiát termelő erőműbe.

30

A Lahti Energia azon érvét illetően, mely szerint az alapügyben szereplő erőmű csak akkor felelhetne meg az „együttégető mű” fogalmának, ha energiatermelésre irányuló tevékenységére túlnyomórészt a gázgyárban előállított, tisztítatlan gázt használná fel, elegendő arra emlékeztetni, hogy – amint az a 2000/76 irányelv (27) preambulumbekezdéséből következik – az elsődlegesen nem hulladék égetésére szolgáló üzemekben a hulladékok együttégetése során keletkező füstgázoknak az ilyen jellegű együttégetésből származó részében nem lehet nagyobb a szennyezőanyag-kibocsátás, mint az ebből a célból épült külön hulladékégetőkben engedélyezett szint.

31

Az első kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy az olyan erőmű, amely hulladék gázgyárban történő hőkezelése révén nyert gázt kiegészítő tüzelőanyagként, az energiatermelésre irányuló tevékenységére túlnyomó részben felhasznált fosszilis tüzelőanyagok pótlására használ, akkor minősül e gázgyárral együttesen „együttégető műnek” a 2000/76 irányelv 3. cikkének 5. pontja értelmében, ha az említett gázt nem tisztították meg az említett gázgyárban.

32

A Korkein hallinto-oikeus a második kérdést csak az első kérdésre adott nemleges válasz esetére terjesztette elő.

33

Tekintettel az első kérdésre adott válaszra, a kérdést előterjesztő bíróság második kérdéséről nem szükséges határozni.

34

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nyolcadik tanács) a következőképpen határozott:

Az olyan erőmű, amely hulladék gázgyárban történő hőkezelése révén nyert gázt kiegészítő tüzelőanyagként, az energiatermelésre irányuló tevékenységére túlnyomó részben felhasznált fosszilis tüzelőanyagok pótlására használ, akkor minősül e gázgyárral együttesen „együttégető műnek” a hulladékok égetéséről szóló, 2000. december 4-i 2000/76/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének 5. pontja értelmében, ha az említett gázt nem tisztították meg az említett gázgyárban.