18.4.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 113/56

—

támogatja azt az elgondolást, hogy javítsák a bűncselekmények sértettjeinek helyzetét és jogállását. A stockholmi program és cselekvési terv végrehajtásának fontos eleméről van szó, hogy valóban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség jöjjön létre Európában, ami az európai integráció kulcseleme és egyben az EU egyik célkitűzése is;

—

örömmel fogadja, hogy helyi önkormányzatokat és régiókat is bevonnak ezekbe a törekvésekbe. Ezek az önkormányzatok ugyanis nagyon fontos szerepet játszanak számos, a bűncselekmények sértettjeit segítő szolgáltatás és struktúra biztosításában, a sértettek jogairól szóló európai bizottsági jogalkotási csomag elfogadását követően pedig az uniós szinten meghatározott minimumszabály-javaslatok mindenképpen továbbra is hatással lesznek a helyi és regionális szintre;

—

hangsúlyozza, hogy a sértettek jogairól szóló, az Európai Bizottság által ajánlott jogalkotási csomag fontos hatással lesz a helyi és regionális szintre, különösen a pénzügyi következményeket illetően;

—

fontosnak tartja, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek egyensúlyt alakítanak ki a sértettek jogai, illetve aközött, hogy a büntetőeljárások során garantálják a gyanúsítottak és vádlottak ártatlanságának vélelmét, illetve személyes jogainak tiszteletben tartását;

—

azt javasolja, hogy az Unió a feladatok tagállamok közötti koordinálásával kapcsolatban vállaljon aktívabb szerepet.

Előadó

Per Bødker ANDERSEN (DK/PES), Kolding város polgármester-helyettese és a városi tanács tagja

Referenciadokumentumok

1.

támogatja azt az elgondolást, hogy javítsák a bűncselekmények sértettjeinek helyzetét és jogállását. A stockholmi program és cselekvési terv végrehajtásának fontos eleméről van szó, hogy valóban a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség jöjjön létre Európában, ami az európai integráció kulcseleme és egyben az EU egyik célkitűzése is (lásd az EUSZ 3. cikkének (2) bekezdését). A jobb védelemre vonatkozó javaslatok különösen érvényesek a bűncselekmények fokozottan veszélyeztetett sértettjeire, mindenekelőtt a gyermekekre;

2.

ennek kapcsán megjegyzi, hogy ha közös minimumszabályokat dolgozunk ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségen belül, akkor az hozzájárul egy összetartó Európai Unió létrehozásához. Ezért arra kéri valamennyi tagállamot, hogy a polgárok érdekében vegyen részt ezekben a politikákban;

3.

örömmel fogadja, hogy helyi önkormányzatokat és régiókat is bevonnak ezekbe a törekvésekbe. Ezek az önkormányzatok ugyanis nagyon fontos szerepet játszanak számos, a bűncselekmények sértettjeit segítő szolgáltatás és struktúra biztosításában, a sértettek jogairól szóló európai bizottsági jogalkotási csomag elfogadását követően pedig az uniós szinten meghatározott minimumszabály-javaslatok mindenképpen továbbra is hatással lesznek a helyi és regionális szintre;

4.

meggyőződése, hogy a sértettek magas szintű védelme azért is fontos, hogy segítséget nyújtva az áldozatoknak a bűncselekmények fizikai és/vagy pszichés hatásainak feldolgozásában a minimálisra csökkentsék a bűncselekmények következményeit;

5.

rámutat, hogy a sértettek jogaival kapcsolatos szabályok különféle társadalmi és kriminológiai, illetve pénzügyi következményekkel is járnak, ezért kiegyensúlyozott megoldásokat kell találni. A sértettek helyzetének javítása során, különösen a helyi és regionális szinten, számos gazdasági, valamint jogbiztonsági szempontot figyelembe kell venni;

6.

emlékeztet arra, hogy a sértettek jogainak szabályozása kihathat a gyanúsítottak és vádlottak jogállására. Az RB szerint olyan megoldásokat kellene találni, amelyek ugyan a sértettek érdekeit állítják a középpontba, azonban nem veszélyeztetik a gyanúsítottak és vádlottak jogbiztonságát. A gyanúsítottak és vádlottak emberi méltóságának tiszteletben tartása – még nagyon súlyos bűncselekmény esetén is – a jogállamiság egyik kulcseleme, márpedig a jogállamiság az európai integráció egyik alapvető elve és – még a sértettek szempontjából is – a fenntartható és tartós megoldások előfeltétele. Ide tartozik az ártatlanság vélelme, egészen addig, amíg be nem bizonyosodik a bűnösség, illetve a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog. A gyanúsítottak és vádlottak jogainak tiszteletben tartása nélkül nem hozható létre az Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térsége. A Régiók Bizottsága ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális szint választott képviselőinek is kötelességük, hogy egy ilyen egyensúly megteremtésén fáradozzanak;

7.

üdvözli, hogy a sértettek jogairól szóló európai bizottsági jogalkotási csomag alapvetően minimumszabályok olyan gyűjteménye, amely a jogoknak egy minimumszintjét határozza meg, de közben lehetőséget biztosít minden tagállamnak, hogy akár túl is lépjen ezeken a normákon. Az RB emlékeztetni kíván arra, hogy ezek az uniós normák semmilyen körülmények között nem gyengíthetik a sértettek jogait egyetlen tagállamban sem. Olyan kiegyensúlyozott megoldásokat kell találni minden nemzeti és regionális szinten, amelyek megfelelnek az adott térség jellegzetességeinek, kultúrájának és hagyományainak. Ez egyben megfelel az EUMSZ 82. cikke (2) bekezdésének is, amely kimondja, hogy figyelembe kell venni a tagállami jogrendszerek és hagyományok közötti különbségeket, ami pedig összhangban van az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdésében szereplő szubszidiaritási és arányossági elvvel;

8.

megismétli, hogy a kiegyensúlyozott megoldások iránti igényhez hozzátartozik, hogy a megoldandó probléma súlyosságának és jelentőségének függvényében a sértettek differenciált támogatására és differenciált eljárási jogokra van szükség. A sértettek jogainak védelme rendkívül széles terület, amelybe különböző típusú bűnügyek és számos eltérő jogi, társadalmi, gazdasági, orvosi és pszichológiai intézkedés is beletartozik. A Régiók Bizottsága differenciált megoldások keresésére kíván buzdítani, amelyek esetében mindig szem előtt kell tartani az arányosság elvét, hogy a probléma és a megoldás összhangban legyen egymással.

9.

hangsúlyozza, hogy a sértettek jogairól szóló, az Európai Bizottság által ajánlott jogalkotási csomag fontos hatással lesz a helyi és regionális szintre, különösen a pénzügyi következményeket illetően. Nemcsak a föderalista berendezkedésű uniós tagállamok régióiról van szó, hanem a helyi szintről is, hiszen sok esetben a települési rendőrség és egyéb helyi hatóság jelenti az első kapcsolattartó pontot a bűncselekmények áldozatai számára. A különösen veszélyeztetett sértettekről – például a gyermekekről, kiskorúakról vagy a fogyatékkal élőkről – is gyakran a helyi önkormányzatoknak kell gondoskodniuk. A Régiók Bizottsága ezért azt hangsúlyozza, hogy megfelelő pénzügyi megoldásokat kell találni a különböző nemzeti helyzetekre, hogy biztosítani lehessen a sértetteknek a javaslatokkal összhangban levő hatékonyabb védelmét, és közben a helyi és regionális önkormányzatokat is olyan helyzetbe hozzuk, hogy teljesíthessék kötelezettségeiket;

10.

kiemeli, hogy nagyon fontosak a különböző hatóságok közötti, határokon átnyúló együttműködés elmélyítésére tett törekvések, melyek célja a sértettek hatékonyabb védelme. Az effajta együttműködési formákat, melyekben természetesen kulcsfontosságú szerep hárul a helyi és regionális önkormányzatokra, mind vertikálisan (a helyi és regionális önkormányzatok, illetve nemzeti hatóságok közötti kapcsolatokat illetően), mind pedig horizontálisan (különböző helyi és/vagy regionális önkormányzatok közötti kapcsolatok szempontjából) meg kell erősíteni. Ezek a struktúrák akkor játszanak fontos szerepet, amikor az adott bűncselekmény határokon átnyúló aspektusokkal rendelkezik, és a sértett egy másik uniós tagállam lakosa.

Ennek kapcsán a Régiók Bizottsága sajnálatát fejezi ki, amiért az irányelvtervezet 25. cikkében szereplő és az együttműködés összehangolásával kapcsolatos erőfeszítésekre vonatkozó rendelkezések 2001 óta változatlanok, és kizárólag a tagállamokat célozzák;

11.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok már most is széles körű tapasztalatokkal és szakértelemmel rendelkeznek a bűntények sértettjeinek nyújtott támogatás terén. E szakismeretek – többek között a jogalkotási munkában való – alkalmazásával és egymás közötti megosztásával elérhetőek az Európai Bizottság által kitűzött célok, ezért támogatni kell az erre irányuló kezdeményezéseket;

12.

azt javasolja, hogy a sértettek jogaira vonatkozó csomaggal összefüggésben közvetlenebbül foglalkozzunk a régiók, városok és települések szerepével. Amennyiben az uniós jogalkotó úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra fontos szerep hárul, akkor azt egyértelműbben ki kellene nyilvánítania, például az irányelvjavaslat preambulumbekezdéseiben (lásd a 2. módosítási javaslatot);

13.

annak megfontolását is kéri, hogy fel lehet-e használni a helyi és regionális önkormányzatok szakértelmét a bűncselekmények sértettjeinek jobb támogatása és segítése érdekében tett erőfeszítések során, és ha igen, milyen módon. Az ilyen erőfeszítéseknek minden esetben arra is ki kell terjedniük, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a sértettekkel gyakran elsőként kapcsolatba kerülő rendőrségi alkalmazottak, szociális munkások és egyéb foglalkozási csoportok helyi szintű képzése;

14.

fontosnak tartja, hogy olyan megoldásokat találjanak, amelyek egyensúlyt alakítanak ki a sértettek jogai, illetve aközött, hogy a büntetőeljárások során garantálják a gyanúsítottak és vádlottak ártatlanságának vélelmét, illetve személyes jogainak tiszteletben tartását. Ezért azt javasolja, hogy ezt konkrétan említse meg az irányelvtervezet 7. preambulumbekezdése (lásd az 1. módosító indítványt);

15.

úgy véli, hogy a régiókat, városokat és településeket be kell vonni az egyes országok helyi és regionális önkormányzatai közötti, határokon átnyúló együttműködés elmélyítésére szolgáló lehetséges eszközök felkutatásába. Ebből a szempontból fontos, hogy a régiók vagy települések számára kapcsolattartó pontokat jelöljenek ki, amelyek referenciaként szolgálnak a különböző szervezetek idevonatkozó tevékenységeivel kapcsolatos információkra vonatkozóan;

16.

azt javasolja, hogy az Unió a feladatok tagállamok közötti koordinálásával kapcsolatban helyi és regionális szinten is vállaljon aktívabb szerepet. Ez lehetséges lenne például egy uniós szintű koordinációs mechanizmus létrehozásával, amelynek feladata a különböző tagállamok helyi önkormányzatai közötti együttműködés támogatása lenne, méghozzá általános tanulmányok, valamint konkrét eljárások koordinálása révén, elősegítve például a kapcsolatfelvételt egy másik tagállam illetékes helyi és regionális önkormányzataival. Ez a struktúra egy olyan adatbázis létrehozásában és kezelésében is segítséget jelenthetne, amely a bevált gyakorlatokat tartalmazza. Ezt egyébként az RB már javasolta a stockholmi program cselekvési tervéről írt véleményében; (1)

17.

olyan megfelelő intézkedésekről is el kellene gondolkodni, amelyek lehetővé teszik, hogy a sértettek önmaguk is hozzáférjenek gyakorlati információhoz és támogatáshoz uniós szinten. Valószínűleg javítana a külföldön bűncselekmény áldozatául esett sértettek helyzetén egy számukra létrehozott „uniós telefonszolgáltatás” – amely nem csupán a külföldi tartózkodásuk idején, valamint amíg különböző segítségre és támogatásra szorulnak, állna rendelkezésükre, hanem hazatérésük után is, annak az országnak a hatóságaival való kapcsolattartásban, ahol a bűncselekményre sor került;

18.

szeretné felhívni a figyelmet a területek magán- és egyéb szereplőinek gazdag tapasztalatára és idevágó szakértelmére is. Az RB ezért sürgeti, hogy ne csupán a sértettek védelmével vagy támogatásával foglalkozó különböző nemzeti, regionális vagy helyi szintű magánjogi szövetségeket, hanem jogi személyeket és nem kormányzati szervezeteket is vonjanak be a sértettek helyzetének javítását szolgáló erőfeszítésekbe. Ez például az erőfeszítések uniós szintű koordinációja révén lenne megvalósítható, amely a tapasztalok kiértékelésére irányul különféle magán- és egyéb szereplők bevonásával, akik hozzájárulhatnának az együttműködés javításához;

19.

különösen fontosnak tartja, hogy mindenekelőtt a gyermekek és fiatalkorúak bűncselekményekkel összefüggésben felmerülő támogatási és gondozási igényeit figyelembe vegyék. Úgy véli, hogy a bűncselekmények sértettjeivé váló gyermekek és kiskorúak megsegítésére vonatkozó minimumszabályokat – a lehető legegyértelműbb megfogalmazással – fel kellene venni az uniós jogszabályok közé, és nem kellene csupán általános szándéknyilatkozatokra szorítkozni;

20.

hangsúlyozza, hogy a bűncselekmény sértettjeivé váló gyermekekre és kiskorúakra vonatkozó kriminológiai és viktimológiai ismeretek fejlődnek, és az új felismeréseket be kell építeni az uniós jogszabályok kidolgozása és aktualizálása során. Tudományos bizonyítékok alapján célszerű lenne olyan megközelítést alkalmazni, amely az Európai Bizottság által választott szempontokhoz képest nagyobb mértékben figyelembe veszi a gyermekek fejlődésének különböző szakaszait és az ahhoz kapcsolódó szükségleteket (2);

Az életkor és a bűncselekmény fajtája alapján nagyobb mértékben differenciált megoldás megnyitná az utat a sértettek speciális kategóriáira vonatkozó szigorúbb és célzottabb minimumszabályok előtt – például olyan kisgyermekeknek vagy gyermekeknek, illetve kiskorúaknak szóló speciális támogatásokra vonatkozóan, akik különlegesen súlyos bűncselekmények áldozatául estek;

21.

rámutat, hogy a sértetteknek az irányelvjavaslat 2. cikkében szereplő meghatározása rendkívül tág. Az irányelvnek megfelelően minden olyan természetes személy, aki bármilyen bűncselekménynek – akár kisebb kihágásoknak – ki van téve, sértettnek tekintendő. Ez az általános meghatározás a kisebb kihágások sértettjei előtt is megnyitja az utat egy sor, az irányelvben rögzített eljárási jog érvényesítése előtt. Ez könnyen költségessé válhat, és kérdéses, hogy egy ilyen széles körre kiterjedő szabályozás kiegyensúlyozott és célszerű megoldást nyújt-e a sértettek helyzetére;

22.

ebben az összefüggésben rámutat arra, hogy az átfogó együttműködés néhány fajtája az igazságügyhöz és a belügyhöz kapcsolódó európai együttműködés más területein is költségesebbnek bizonyult a tervezetthez képest: így például az európai elfogatóparancs legutóbbi értékelésében az Európai Bizottság arra figyelmeztetett, hogy az elfogatási parancs eszközét néhány tagállam túlzott mértékben alkalmazza kisebb horderejű kihágások esetében;

23.

ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság vegye fontolóra a felmerülő problémák differenciáltabb megközelítését, és szorgalmazza, hogy a sértettek jogait korlátozzák oly módon, hogy arányban legyenek a bűncselekmények súlyosságával. Az RB ezért azt javasolja, hogy illesszenek be egy általános arányossági alapelvet az irányelvbe, amely biztosítaná, hogy a kisebb vétségek sértettjeire ne vonatkozzanak az irányelv bizonyos részei.