A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2012. szeptember 11. ( *1 )

„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — A 85/337/EGK, 92/43/EGK, 2000/60/EK és 2001/42/EK irányelvek — Közösségi vízpolitika — Folyószakasz elterelése — A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek létrehozására vonatkozó »határidő« fogalma”

A C-43/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) a Bírósághoz 2010. január 25-én érkezett, 2009. október 9-i határozatával terjesztett elő az előtte

a Nomarchiaki Aftodioikisi Aitoloakarnanias,

a Dimos Agriniou,

a Dimos Oiniádon,

az Emporiko kai Viomichaniko Epimelitirio Aitoloakarnanias,

az Enosi Agrotikon Synetairismon Agriniou,

az Aitoliki Etaireia Prostasias Topiou kai Perivallontos,

az Elliniki Ornithologiki Etaireia,

az Elliniki Etaireia gia tin prostasia tou Perivallontos kai tis Politistikis Klironomias,

a Dimos Mesologiou,

a Dimos Aitolikou,

a Dimos Inachou,

a Topiki Enosi Dimon kai Koinotiton Nomou Aitoloakarnanias,

a Pagkosmio Tameio gia ti Fysi WWF Ellas

és

az Ypourgos Perivallontos, Chorotaxias kai Dimosion ergon,

az Ypourgos Esoterikon, Dimosias Dioikisis kai Apokentrosis,

az Ypourgos Oikonomias kai Oikonomikon,

az Ypourgos Anaptyxis,

az Ypourgos Agrotikis Anaptyxis kai Trofimon,

az Ypourgos Politismou

között,

a Nomarchiaki Aftodioikisi Trikalon,

a Nomarchiaki Aftodioikisi Magnisias,

a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI),

a Nomarchiaki Aftodioikisi Karditsas,

a Nomarchiaki Aftodioikisi Larisas,

a Topiki Enosi Dimon kai Koinotiton tou Nomou Trikalon,

a Topiki Enosi Dimon kai Koinotiton tou Nomou Larisis,

a Topiki Enosi Dimon kai Koinotiton tou Nomou Karditsas,

a Techniko Epimelitirio Elladas – Perifereiako Tmima Kentrikis kai Dytikis Thessalias

részvételével

folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts, J.-C. Bonichot és U. Lõhmus tanácselnökök, A. Rosas, E. Levits, A. Ó Caoimh, L. Bay Larsen (előadó), T. von Danwitz, A. Arabadjiev és E. Jarašiūnas bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: L. Hewlett főtanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. május 24-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

a Nomarchiaki Aftodioikisi Aitoloakarnanias, a Dimos Agriniou, a Dimos Oiniádon, az Emporiko kai Viomichaniko Epimelitirio Aitoloakarnanias, az Enosi Agrotikon Synetairismon Agriniou, az Aitoliki Etaireia Prostasias Topiou kai Perivallontos, az Elliniki Ornithologiki Etaireia, az Elliniki Etaireia gia tin prostasia tou Perivallontos kai tis Politistikis Klironomias, a Dimos Mesologiou, a Dimos Aitolikou, a Dimos Inachou, a Topiki Enosi Dimon kai Koinotiton Nomou Aitoloakarnanias, a Pagkosmio Tameio gia ti Fysi WWF Ellas képviseletében C. Rokofyllos, G. Christoforidis, V. Dorovinis, N. Alevizatos, M. Asimakopoulou, E. Kiousopoulou és N. Chatzis dikigoroi,

a Nomarchiaki Aftodioikisi Trikalon képviseletében A. Tigkas dikigoros,

a Nomarchiaki Aftodioikisi Magnisias képviseletében X. Kontiadis dikigoros,

a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou AE (DEI) képviseletében C. Synodinos és F.-A. Mouratian dikigoroi,

a Nomarchiaki Aftodioikisi Karditsas képviseletében A. Kormalis dikigoros,

a Nomarchiaki Aftodioikisi Larisas, a Topiki Enosi Dimon kai Koinotiton tou Nomou Trikalon, a Topiki Enosi Dimon kai Koinotiton tou Nomou Larisis, a Topiki Enosi Dimon kai Koinotiton tou Nomou Karditsas, a Techniko Epimelitirio Elladas – Perifereiako Tmima Kentrikis kai Dytikis Thessalias képviseletében S. Flogaïtis, A. Sinis és G. Sioiuti dikigoroi,

a görög kormány képviseletében G. Karipsiadis, C. Mitkidis és K. Kardakastanis, meghatalmazotti minőségben,

a norvég kormány képviseletében K. Moe Winther és I. Thue, meghatalmazotti minőségben,

az Európai Bizottság képviseletében D. Recchia és S. Petrova, valamint I. Chatzigiannis és P. Oliver, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. szeptember 15-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 327., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 5. kötet, 275. o.), a 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 156., 17. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 466. o.) módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.; a továbbiakban: 85/337 irányelv), a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 197., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 157. o), továbbá a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.) értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Nomarchiaki Aftodioikisi Aitoloakarnanias (Etolia-Akarnania tartomány autonóm kormánya) és más jogi személyek által az Ypourgos Perivallontos, Chorotaxias kai Dimosion ergon (környezetvédelmi, területrendezési és közmunkaügyi miniszter) és más miniszterekkel szemben benyújtott megsemmisítés iránti keresettel összefüggésben terjesztették elő, amelynek tárgyát az Acheloos folyó vize felső szakaszának (Nyugat-Görögország) a thesszáliai Peneo folyó felé történő részleges elvezetésére vonatkozó projekttel kapcsolatos jogi aktusok képezik.

Jogi háttér

Az uniós jog

A 2000/60 irányelv

3

A 2000/60 irányelv (19), (20), (25) és (32) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„(19)

Ezen irányelv célja a vízi környezet fenntartása és javítása a Közösségben. Ez a célkitűzés elsősorban az érintett vizek minőségére vonatkozik. A mennyiség szabályozása kisegítő elem a jó vízminőség biztosításában, ezért ki kell dolgozni a jó vízminőség biztosítását szolgáló mennyiségre vonatkozó intézkedéseket is.

(20)

Egy felszín alatti víztest mennyiségi állapota hatással lehet a felszíni vizek ökológiai minőségére és az azzal a felszín alatti víztesttel kapcsolatban levő szárazföldi ökoszisztémákra.

[...]

(25)

A vizek állapotának leírására minőségi, és, ahol az környezetvédelmi szempontból lényeges, mennyiségi szempontból közös fogalmakat kell meghatározni. Környezeti célkitűzéseket kell meghatározni annak biztosítására, hogy a Közösségben mindenütt elérhető legyen a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapota, és hogy a vizek állapotának romlása közösségi szinten megelőzhető legyen.

[...]

(32)

Különleges körülmények között indokolt lehet, hogy felmentést adjanak a további romlás megelőzésének vagy a jó állapot elérésének követelménye alól, ha ez előre nem látható vagy kivételes körülmények, különösen árvizek és aszályok következménye, vagy olyan, a felszíni víztest fizikai jellemzői megváltozásának, vagy felszín alatti víztestek szintjének módosulásának a következménye, amelyet magasabb rendű közérdek indokolt, feltéve hogy minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotát érő kedvezőtlen hatások csökkentésére.”

4

Az említett irányelv 2. cikke a következő fogalmakat határozza meg:

„[…]

10.

»Felszíni víztest« a felszíni víznek olyan különálló és jelentős eleme, mint például egy tó, egy tározó, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna, egy vízfolyás, folyó vagy csatorna része, átmeneti víz vagy parti tengervíz egy szakasza.

[…]

13.

»Vízgyűjtő« egy olyan földterületet jelent, amelyről minden felszíni lefolyás a vízfolyások, folyók, és esetleg tavak sorozatán át a tengerbe folyik egyetlen folyótorkolaton vagy folyódeltán keresztül.

14.

»Részvízgyűjtő« olyan földterület, amelyről minden felszíni lefolyás a vízfolyások, folyók, és esetleg tavak sorozatán át egy vízfolyás bizonyos pontjához folyik (ami általában egy tó vagy folyók összefolyása).

15.

»Vízgyűjtő kerület« a szárazföldnek vagy tengernek egy olyan területe, amely egy vagy több szomszédos vízgyűjtőből áll azok felszín alatti vizeivel és parti tengervizeivel együtt, és amelyet a 3. cikk (1) bekezdése a vízgyűjtő-gazdálkodás fő egységeként határoz meg.

[…]

17.

»A felszíni víz állapota« egy felszíni víztest állapotával kapcsolatos általános kifejezés, amely állapotot a víz ökológiai és kémiai állapota közül a rosszabb határoz meg.

18.

»A felszíni víz jó állapota« az a felszíni víztest által elért állapot, amikor annak mind ökológiai, mind kémiai állapota legalább »jó«.

19.

»A felszín alatti víz állapota« egy felszín alatti víztest állapotával kapcsolatos általános kifejezés, amely állapotot a víz mennyiségi és kémiai állapota közül a rosszabb határoz meg.

20.

»A felszín alatti víz jó állapota« az a felszín alatti víztest által elért állapot, amikor annak mind mennyiségi, mind kémiai állapota legalább »jó«.

21.

»Ökológiai állapot« a felszíni vizekkel kapcsolatban levő vízi ökoszisztémák szerkezetének és működésének minősége, az V. mellékletnek megfelelően osztályozva.

22.

»Jó ökológiai állapot« egy felszíni víztest állapota az V. mellékletnek megfelelő osztályozás szerint.

[…]

24.

»A felszíni víz jó kémiai állapota« a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában a felszíni vizekre meghatározott környezeti célkitűzéseket elérő kémiai állapot, azaz egy olyan, a felszíni víztest által elért kémiai állapotot, ahol a szennyező anyagok koncentrációja nem haladja meg a IX. mellékletben és a 16. cikk (7) bekezdésében meghatározott környezetminőségi követelményeket, és más vonatkozó közösségi joganyagban, közösségi szinten megállapított környezetminőségi követelményeket.

25.

»A felszín alatti víz jó kémiai állapota« egy olyan felszín alatti víztest kémiai állapota, amely az V. melléklet 2.3.2. táblázatban megállapított minden feltételnek megfelel.

26.

»Mennyiségi állapot« annak a mértéknek a kifejezése, hogy egy felszín alatti víztestet a közvetlen és közvetett vízkivételek mennyire befolyásolnak.

[…]

28.

»Jó mennyiségi állapot« az V. melléklet 2.1.2. táblázatában meghatározott állapot.

[…]”

5

Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) és (4) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok meghatározzák az országuk területén belül fekvő egyes vízgyűjtőket, és ezen irányelv céljára egyedi vízgyűjtő kerületekbe sorolják őket. A kis vízgyűjtők adott esetben összevonhatók nagyobbakkal, vagy összevonhatók a szomszédos kis vízgyűjtőkkel egyedi vízgyűjtő kerületeket alkotva. A felszín alatti vizeket, amelyek nem tartoznak teljesen egy meghatározott vízgyűjtőhöz, azonosítják, és a legközelebbi vagy a legmegfelelőbb vízgyűjtő kerülethez rendelik. A parti tengervizeket is azonosítják, és a legközelebbi vagy a leginkább megfelelő vízgyűjtő kerülethez, illetve vízgyűjtő kerületekhez rendelik.

[…]

(4)   A tagállamok biztosítják, hogy összehangolják az ezen irányelv 4. cikkben [helyesen: 4. cikkében] megállapított, a környezeti célkitűzések elérésére vonatkozó követelményeket, különösen a vízgyűjtő kerület egészére vonatkozó intézkedési programokat […]”

6

A 2000/60 irányelv 4. cikkének szövege a következő:

„(1)   A vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetésére az alábbiak vonatkoznak:

a)

a felszíni vizek

i.

a tagállamok a (6) és (7) bekezdésre is figyelemmel, a (8) bekezdés sérelme nélkül végrehajtják a szükséges intézkedéseket, hogy megakadályozzák az összes felszíni víztest állapotának romlását;

ii.

a tagállamok védik, javítják, és helyreállítják az összes felszíni víztestet, figyelemmel a mesterséges és jelentősen módosított víztestekre vonatkozó iii. pont rendelkezéseire is, azzal a céllal, hogy legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépését követő 15 éven belül elérjék a jó állapotot, az V. mellékletben foglalt előírásoknak megfelelően, figyelemmel a (4) bekezdés szerinti hosszabbításokra, és az (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazására is, a (8) bekezdés sérelme nélkül;

[…]

b)

a felszín alatti vizek

i.

a tagállamok végrehajtják a szükséges intézkedéseket a szennyező anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetésének megelőzésére vagy korlátozására és a felszín alatti víztestek állapotromlásának megakadályozására, a (6) és (7) bekezdés alkalmazására is figyelemmel, a (8) bekezdés sérelme nélkül, valamint a 11. cikk (3) bekezdése j) pontjának alkalmazására is figyelemmel;

ii.

a tagállamok védik, javítják, és helyreállítják az összes felszín alatti víztestet, és biztosítják az egyensúlyt a felszín alatti víz kitermelése és utánpótlódása között, azzal a céllal, hogy elérjék a felszín alatti vizek jó állapotát, legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépését követő 15 évvel, az V. melléklet előírásainak megfelelően, figyelemmel a (4) bekezdésben meghatározott esetleges hosszabbításokra és az (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazására is, a (8) bekezdés sérelme nélkül, valamint figyelemmel a 11. cikk (3) bekezdésének j) pontjára is;

[…]

[…]

(4)   Az (1) bekezdésben megállapított határidőket meg lehet hosszabbítani a víztestekre vonatkozó célkitűzések fokozatos elérése érdekében, biztosítva, hogy nem következik be további romlás az érintett víztest állapotában, és az összes alábbi feltétel teljesülése esetén:

a)

a tagállamok megállapítják, hogy ésszerű becslés szerint a víztestek állapotának összes szükséges javítása nem érhető el az (1) bekezdésben meghatározott határidőn belül, az alábbi okok legalább egyike miatt:

i.

a javítások megkívánt mértéke csak a határidőt meghaladó időszakokban érhető el a műszaki megvalósíthatóság miatt;

ii.

a javítások végrehajtása a megadott határidőn belül aránytalanul költséges lenne;

iii.

a természeti viszonyok nem engedik meg a víztest állapotának időben történő javítását.

b)

A határidő meghosszabbítását és annak okait külön megemlítik, és megmagyarázzák a 13. cikk szerint megkívánt vízgyűjtő-gazdálkodási tervben.

c)

A meghosszabbításokat korlátozzák a vízgyűjtő-gazdálkodási terv legfeljebb két további korszerűsítéséig, kivéve azokat az eseteket, ahol a természeti viszonyok olyanok, hogy a célkitűzések nem érhetők el ezen az időtartamon belül.

d)

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervben rögzítik a 11. cikk által megkövetelt intézkedések összefoglalását, amelyek a víztestek megkívánt állapotra hozásához fokozatosan szükségesek a meghosszabbított határidőig, ezeknek az intézkedéseknek az átültetését késleltető bármely okot, és a végrehajtásuk várható időrendjét. A korszerűsített vízgyűjtő-gazdálkodási tervbe belefoglalják az intézkedések végrehajtásának ellenőrzését, és az esetleges kiegészítő intézkedés összefoglalását.

(5)   A tagállamok kevésbé szigorú környezeti célkitűzések elérését is megcélozhatják, mint amelyeket az 1. cikk [helyesen: (1) bekezdés] alatt követelnek meg olyan sajátos víztestekre, amelyeket annyira befolyásolt az emberi tevékenység, az 5. cikk (1) bekezdése értelmében, vagy amelyek természetes állapota olyan, hogy ezeknek a célkitűzéseknek az elérése nem valósítható meg vagy aránytalanul költséges lenne, és az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

az ilyen emberi tevékenység által szolgált környezeti és társadalmi-gazdasági célkitűzések nem érhetők el [helyesen: szükségletek nem elégíthetők ki] más módon, amelyek jelentősen jobb környezetvédelmi változatot jelentenek aránytalan költségek előidézése nélkül;

b)

a tagállamok biztosítják:

felszíni vizek esetén, a lehető legjobb ökológiai és kémiai állapot elérését, figyelembe véve a hatásokat, amelyeket nem lehet ésszerű módon elkerülni az emberi tevékenység vagy a szennyezés természete miatt,

felszín alatti vizek esetén, a lehetséges legkisebb változást a felszín alatti víz jó állapotában, figyelembe véve a hatásokat, amelyeket nem lehet ésszerű módon elkerülni az emberi tevékenység vagy a szennyezés természete miatt;

c)

nem következik be további romlás az érintett víztestben;

d)

a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések meghatározását és annak okait kifejezetten megemlítik a 13. cikkben megkívánt vízgyűjtő-gazdálkodási tervben, és ezeket a célkitűzéseket hatévente felülvizsgálják.

(6)   A víztestek állapotának időszakos leromlása nem jelenti ezen irányelv megszegését [helyesen: ezen irányelv követelményeinek a megszegését], ha ez természetes ok vagy vis maior következménye, amelyek kivételesek és ésszerűen előre nem láthatóak, főként a szélsőséges árvizek és a hosszú idejű aszályok, vagy az ésszerűen előre nem látható balesetekből származó körülmények eredménye, amikor az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

minden megvalósítható lépést megtesznek az állapot további romlásának megelőzésére és azért, hogy ne veszélyeztessék ezen irányelv célkitűzéseinek megvalósulását más víztestekben, amelyekre e körülmények nincsenek hatással;

b)

a feltételek, amelyek esetén a körülmények kivételesnek és előre nem láthatónak nyilváníthatók, beleértve a megfelelő indikátorok elfogadását is, a vízgyűjtő-gazdálkodási tervben rögzítve vannak;

c)

az ilyen kivételes körülmények között szükséges intézkedések szerepelnek az intézkedési programban, és nem veszélyeztetik a víztest minőségének helyreállását a körülmények megszűnése után;

d)

a kivételes vagy előre nem látható körülmények hatásait évente számba veszik, és a (4) bekezdés a) pontjában kifejtett okokat is figyelembe véve, minden lehetséges intézkedést megtesznek, hogy a víztest állapota a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül visszaálljon az említett körülmények hatása előtti állapotra;

e)

a körülmények hatásainak, és az a) és d) pontoknak megfelelően megtett vagy megteendő ilyen intézkedéseknek az összefoglalását beépítik a vízgyűjtő-gazdálkodási terv következő korszerűsítésébe.

(7)   A tagállamok nem szegik meg ezt az irányelvet, ha

az eredménytelenség a felszín alatti víz jó állapotának, egy felszíni vagy felszín alatti víztest jó ökológiai állapotának, vagy adott esetben, jó ökológiai potenciáljának elérésében, vagy állapotromlásának megelőzésében, egy felszíni víztest fizikai jellemzőinek újabb keletű módosulásának vagy a felszín alatti víztestek szintjében beállt változásoknak a következménye, vagy

új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenység következménye az eredménytelenség annak megakadályozásában, hogy egy felszíni víztest kiváló állapota jó állapotúvá romoljon [helyesen: a felszíni víztest kiváló állapota jó állapotúvá romlása megelőzésének meghiúsulása új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenység következménye],

és az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotára gyakorolt ártalmas hatás mérséklésére;

b)

e változtatások okait [helyesen: e változtatások vagy módosítások okait] a 13. cikkben megkívánt vízgyűjtő-gazdálkodási terv részletesen tartalmazza [helyesen: részletesen tartalmazza és indokolja], és a célkitűzéseket hatévente felülvizsgálják;

c)

e változtatások vagy módosítások oka elsőrendű közérdek, és/vagy ha a hasznokat [helyesen: hasznot], amelyek [helyesen: amely] a környezet és a társadalom számára az (1) bekezdésben meghatározott célokból fakadnak [helyesen: fakad], felülmúlják e változások hasznai [helyesen: felülmúlja e változtatások vagy módosítások haszna] az emberi egészség, az emberi biztonság megtartása vagy a fenntartható fejlődés tekintetében;

d)

a víztest megváltoztatásával vagy módosításával szolgált hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el más olyan módon, ami a környezet számára jóval előnyösebb.

(8)   A (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdések alkalmazása során a tagállam biztosítja, hogy az alkalmazás nem zárja ki vagy veszélyezteti állandó jelleggel az ezen irányelvben foglalt célkitűzések teljesítését az ugyanazon a vízgyűjtő kerületen belüli más víztestek esetén, és összhangban van az egyéb közösségi környezeti joganyaggal [helyesen: joganyag végrehajtásával].

(9)   Lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az új rendelkezések alkalmazása, beleértve a (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazását is, biztosítsa a védelemnek legalább ugyanazt a szintjét, mint a meglévő közösségi joganyag [helyesen: mint a hatályos közösségi jogszabályok].”

7

A 2000/60 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése a következőt írja elő:

„Minden tagállam biztosítja, hogy minden vízgyűjtő kerületre vagy egy nemzetközi vízgyűjtő kerületnek az országa területén belüli részére elvégzi:

a vízgyűjtő kerület jellemzőinek elemzéseit,

az emberi tevékenységnek a felszíni és a felszín alatti vizek állapotára gyakorolt hatásának vizsgálatát, és

a vízhasználatok gazdasági elemzését

a II. és III. mellékletben felsorolt műszaki előírások szerint, és hogy azt legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő négy éven belül befejezik.”

8

Az említett irányelv 6. cikkének (1) bekezdése a következőt mondja ki:

„A tagállamok gondoskodnak olyan jegyzék vagy jegyzékek kialakításáról, amelyek vízgyűjtő kerületenként tartalmaznak minden olyan területet, amelyet a közösségi joganyag [helyesen: közösségi jogszabályok] alá tartozó különleges védelmet kívánó területként jelöltek ki, felszíni és felszín alatti vizeik védelme érdekében, vagy a közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából. Biztosítják, hogy a jegyzék ezen irányelv hatálybalépését követően, legkésőbb négy éven belül elkészüljön.”

9

Ugyanezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében:

„A tagállamok figyelembe veszik a vízszolgáltatások megtérülésének elvét, beleértve a környezeti és a vízkészletekkel összefüggő költségeket, tekintettel a III. melléklet szerint elvégzett gazdasági elemzésekre és különösen a szennyező fizet elvének megfelelően.”

10

A 2000/60 irányelv 11. cikke (7) bekezdésének szövege a következő:

„Az intézkedési programokat legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő kilenc éven belül ki kell dolgozni, és minden intézkedést át kell ültetni a gyakorlatba legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 12 éven belül.”

11

Ezen irányelv 13. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok biztosítják, hogy minden, teljes egészében a területükön fekvő vízgyűjtő kerületre vízgyűjtő-gazdálkodási terv készüljön.

[…]

(4)   A vízgyűjtő-gazdálkodási terv a VII. mellékletben részletezett információkat tartalmazza.

(5)   A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kiegészíthetők olyan, a részvízgyűjtőkre, ágazatokra, problémakörökre vagy víztípusra vonatkozó részletesebb programokkal vagy gazdálkodási tervekkel, amelyek a vízgazdálkodás bizonyos különös aspektusaival foglalkoznak. Ezeknek az intézkedéseknek a megvalósítása nem mentesíti a tagállamokat az ezen irányelvből fakadó további kötelezettségek teljesítése alól.

(6)   A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő kilenc évvel közzéteszik.

(7)   A vízgyűjtő-gazdálkodási terveket legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 15 évvel, majd ezután hatévente felülvizsgálják, és korszerűsítik [helyesen: naprakésszé teszik].”

12

Az említett irányelv 14. cikkének szövege a következő:

„(1)   A tagállamok elősegítik az összes érdekelt fél bevonását ezen irányelv végrehajtásába, különösen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésébe, felülvizsgálatába és korszerűsítésébe [helyesen: naprakésszé tételébe]. A tagállamok biztosítják, hogy minden vízgyűjtő kerület esetében nyilvánosságra hozzák, és a nyilvánosság, beleértve a vízhasználókat, számára hozzáférhetővé teszik az alábbiakat, azért, hogy azok állást foglalhassanak:

a)

a terv kidolgozásának ütemterve és munkaprogramja, beleértve a tervezett konzultációs intézkedésekről szóló közleményt legalább három évvel annak az időszaknak a kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik;

b)

a vízgyűjtőn azonosított jelentős vízgazdálkodási kérdések közbenső áttekintése, legalább két évvel azon időszak kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik;

c)

a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezete legalább egy évvel azon időszak kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik.

Kérelemre hozzáférhetővé kell tenni azokat a háttérdokumentumokat és információkat, amelyeket felhasználtak a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetének kidolgozásában.

(2)   Az aktív részvétel és konzultáció érdekében a tagállamok legalább hat hónap időtartamot biztosítanak a fenti dokumentumok írásos észrevételezésére.

(3)   Az (1) és (2) bekezdés egyaránt vonatkozik a korszerűsített [helyesen: naprakésszé tett] vízgyűjtő-gazdálkodási tervekre is.”

13

Ugyanezen irányelv 15. cikke a következőt mondja ki:

„(1)   A tagállamok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek [helyesen: terveknek] és azok minden későbbi korszerűsített [helyesen: naprakésszé tett] változatának másolatát a közzétételt követő három hónapon belül megküldik a Bizottság és minden érintett tagállam részére:

a)

az olyan vízgyűjtő kerületekre, amelyek teljes egészükben a tagállam területén vannak, minden azt a nemzeti területet lefedő és a 13. cikk szerint közzétett vízgyűjtő-gazdálkodási tervet;

b)

nemzetközi vízgyűjtő kerületekre a vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek legalább azt a részét, amely lefedi a tagállam területét.

(2)   A tagállamok összefoglaló jelentést nyújtanak be:

az 5. cikk alapján megkövetelt elemzésekről, és

a 8. cikk alapján megtervezett ellenőrzési programokról,

amelyeket az első vízgyűjtő-gazdálkodási terv céljára készítettek, az elkészülésüket követő három hónapon belül.

(3)   A tagállamok minden egyes vízgyűjtő-gazdálkodási tervnek vagy a 13. cikk szerinti korszerűsítésének [helyesen: naprakésszé tételének] közzétételét követő három éven belül közbenső jelentést nyújtanak be, az intézkedési program végrehajtása során elért célokról.”

14

A 2000/60 irányelv 24. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamoknak legkésőbb 2003. december 22-ig hatályba kellett léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek, és erről haladéktalanul tájékoztatniuk kell a Bizottságot.

A 85/337 irányelv

15

A 85/337 irányelv 1. cikkének szövege a következő:

„(1)   Ez az irányelv azoknak a köz- és magánprojekteknek a környezeti hatásvizsgálatára vonatkozik, amelyek várhatóan jelentős hatást gyakorolnak a környezetre.

(2)   Jelen irányelv alkalmazásában:

»projekt«:

épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezése,

egyéb beavatkozások a természetes környezetbe és tájba, beleértve az ásványkincsek kiaknázását is,

»projektgazda«:

egy magánprojektre vonatkozó engedély kérelmezője vagy egy projektet kezdeményező állami hatóság;

»engedély«:

a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok olyan döntése, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére.

»nyilvánosság«:

egy vagy több természetes vagy jogi személy, valamint a nemzeti jogszabályokkal, illetve gyakorlattal összhangban azok szövetségei, szervezetei, illetve csoportjai;

»érintett nyilvánosság«:

a 2. cikk (2) bekezdésében említett, a környezettel kapcsolatos döntéshozatali eljárásokban érintett vagy valószínűleg érintett, illetve abban érdekelt nyilvánosság; e meghatározás alkalmazásában a környezetvédelmet előmozdító és a nemzeti jog szerinti követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezeteket érdekeltnek kell tekinteni.

[…]

(5)   Mivel ez az irányelv a jogalkotási folyamaton keresztül valósítja meg célját, beleértve az információnyújtást is, jelen irányelv nem vonatkozik azokra a projektekre, amelyek részleteit a vonatkozó nemzeti jogszabály határozza meg.”

16

Az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A tagállamok meghoznak minden olyan intézkedést, amely ahhoz szükséges, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek engedélyezése kötelező legyen, és esetükben hatásvizsgálatot végezzenek. [...]”

17

Ugyanezen irányelv 5. cikkének (3) bekezdése a következőt írja elő:

„Az (1) bekezdéssel összhangban a projektgazda által benyújtandó információ legalább a következőket tartalmazza:

a projekt leírása, beleértve a projekt helyére, kialakítására és méretére vonatkozó információkat,

a jelentős kedvezőtlen hatások elkerülésére, csökkentésére és – lehetőség szerint – ellensúlyozására tervezett intézkedések leírása,

a projekt várható fő környezeti hatásainak meghatározásához és vizsgálatához szükséges adatok,

a projektgazda által megvizsgált főbb alternatívák áttekintése, és a választás főbb okainak megjelölése, figyelembe véve a környezeti hatásokat;

az előző francia bekezdésekben említett adatok nem technikai jellegű összefoglalása.”

18

A 85/337 irányelv 6. cikke értelmében:

„(1)   A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy környezeti feladataik kapcsán a projektben várhatóan érintett hatóságok lehetőséget kapjanak véleménynyilvánításra a projektgazda által benyújtott információkról és az engedélyezési kérelemmel kapcsolatban. E célból a tagállamok általánosságban vagy esetről esetre kijelölik azokat a hatóságokat, amelyekkel konzultálni kell. Az 5. cikk alapján kapott információt közlik e hatóságokkal. A konzultációra vonatkozó részletes szabályokat a tagállamok állapítják meg.

(2)   A nyilvánosságot vagy közzététel útján, vagy más alkalmas módon, például – ha rendelkezésre áll – elektronikus média útján tájékoztatják a 2. cikk (2) bekezdésében említett, a környezettel kapcsolatos döntéshozatali eljárás kezdetén, de legkésőbb akkor, amint az információ ésszerű módon rendelkezésre bocsátható a következőket illetően:

a)

engedély iránti kérelem;

b)

a tény, hogy a projektet környezeti hatásvizsgálatnak kell alávetni, valamint adott esetben, hogy a 7. cikket kell alkalmazni;

c)

a döntéshozatalért, a releváns információk szolgáltatásáért, az észrevételek vagy kérdések fogadásáért felelős hatáskörrel rendelkező hatóságok adatai, valamint az észrevételek vagy kérdések továbbítására vonatkozó határidők részletei;

d)

a lehetséges határozatok vagy, amennyiben készült ilyen, a határozattervezet jellege;

e)

az 5. cikk alapján összegyűjtött információk hozzáférhetőségére vonatkozó adatok;

f)

a releváns információk rendelkezésre bocsátása idejének, helyének, valamint módjának a megjelölése;

g)

a nyilvánosság részvételére vonatkozóan az e cikk (5) bekezdése alapján hozott intézkedések részletei.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő időkereteken belül az érintett nyilvánosság számára rendelkezésre bocsátják a következőket:

a)

az 5. cikk alapján összegyűjtött összes információ;

b)

a nemzeti jogszabályokkal összhangban a főbb jelentések és javaslatok, amelyeket az érintett nyilvánosságnak az e cikk (2) bekezdésével összhangban történő tájékoztatásakor a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok számára alkottak [helyesen: számára címeztek];

c)

a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [HL L 41., 26. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 7. kötet, 375. o.] rendelkezéseivel összhangban az e cikk (2) bekezdésében említett információktól eltérő olyan információ, amely ezen irányelv 8. cikkével összhangban a határozat szempontjából lényeges, és amely csak akkor válik hozzáférhetővé, miután az érintett nyilvánosságot e cikk (2) bekezdésével összhangban tájékoztatták.

[…]”

19

Az említett irányelv 8. cikke a következőt mondja ki:

„A konzultációk eredményeit és az 5., 6. és 7. cikk alapján kapott információt figyelembe veszik az engedélyezési eljárás során.”

20

Ugyanezen irányelv 9. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Amennyiben az engedély megadására vagy elutasítására vonatkozóan határozatot hoztak, a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok a megfelelő eljárásokkal összhangban erről tájékoztatják a nyilvánosságot, és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátják a következő információkat:

a határozat tartalma és az ahhoz kapcsolódó bármilyen feltétel,

az érintett nyilvánosság által kifejezésre juttatott aggodalmak és vélemények vizsgálatát követően a határozat alapjául szolgáló főbb indokok és megfontolások, beleértve a nyilvánosság részvételének folyamatára vonatkozó információkat,

szükség esetén a jelentős kedvezőtlen hatások elkerülése, csökkentése és, lehetőség szerint, ellensúlyozása céljából hozott főbb intézkedések leírása.”

A 2001/42 irányelv

21

A 2001/42 irányelv 2. cikke a következőt írja elő:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

a)

tervek és programok: azok a tervek és programok, beleértve az Európai Közösség által közösen finanszírozottakat is, illetve ezek bármely módosítása:

amelyeket valamely nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságnak kell kidolgoznia, illetve elfogadnia, illetve amelyeket valamely hatóság dolgoz ki parlamenti vagy kormány általi jogalkotási eljárás útján történő elfogadásra, valamint

amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő;

[…]”

22

Az említett irányelv 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„A (3) bekezdésre is figyelemmel környezeti vizsgálatot végeznek valamennyi olyan tervvel és programmal kapcsolatban:

a)

amely a mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, halászat, energetika, ipar, közlekedés, hulladékgazdálkodás, vízgazdálkodás, távközlés, idegenforgalom, területrendezés, illetve földhasználat terén készül, és amely meghatározza a 85/337/EGK irányelv I. és II. mellékletében felsorolt projektek [helyesen: projektek végrehajtása] jövőbeli engedélyének kereteit; illetve

b)

amely esetében valószínű területi hatására tekintettel a 92/43/EGK irányelv 6. vagy 7. cikke értelmében vizsgálatra van szükség.”

A 92/43 irányelv

23

A 92/43 irányelv harmadik preambulumbekezdése értelmében „ezen irányelv fő célja, a biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítása a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális igények figyelembevételével hozzájárul a fenntartható fejlődés közös céljának megvalósításához; […] a biológiai sokféleség fenntartása egyes esetekben megkívánja bizonyos emberi tevékenységek fenntartását és ösztönzését is”.

24

Az említett irányelv 2. cikkének (3) bekezdése a következőt mondja ki:

„Az irányelvnek megfelelően hozott intézkedések figyelembe veszik a gazdasági, társadalmi és kulturális igényeket, valamint a regionális és a helyi sajátosságokat is.”

25

Ugyanezen irányelv 3. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„A különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát Natura 2000 néven hozzák létre. Az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, továbbá a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből álló hálózat célja, hogy biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül.

A Natura 2000 hálózat a tagállamok által a [vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i] 79/409/EGK [tanácsi] irányelvnek [HL L 103., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 98. o.] megfelelően minősített különleges természetvédelmi területeket [helyesen: különleges védelmi területeket; a továbbiakban: KVT] is magában foglalja.”

26

A 92/43 irányelv 4. cikke a következőt mondja ki:

„(1)   A III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények és a vonatkozó tudományos ismeretek alapján minden egyes tagállam benyújtja a megfelelő természeti területek javasolt jegyzékét, amelyben feltüntetik, hogy az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajok közül melyek fordulnak elő az egyes természeti területeken. […]

Az irányelvről szóló értesítést követő három éven belül a jegyzéket megküldik a Bizottságnak az egyes természeti területekre vonatkozó tájékoztatással együtt. E tájékoztatás tartalmazza a természeti terület térképét, nevét, földrajzi elhelyezkedését, kiterjedését, továbbá a III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények alkalmazásából eredő adatokat, a Bizottság által a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban lévő formátumban.

(2)   A III. mellékletben (2. szakasz) meghatározott követelmények alapján, továbbá az 1. cikk c) pontjának iii. alpontjában említett öt bioföldrajzi régió, valamint a 2. cikk (1) bekezdésében említett terület egészének keretén belül a Bizottság – a tagállamokkal egyetértésben – az általuk készített jegyzékek felhasználásával összeállítja a közösségi jelentőségű természeti területek [(a továbbiakban: KJTT)] jegyzékének tervezetét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.

[…]

A Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban hagyja jóvá a [KJTT-k] jegyzékét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.

(3)   A (2) bekezdésben említett jegyzéket az ezen irányelvről szóló értesítéstől számított hat éven belül kell elkészíteni.

(4)   Egy [KJTT] (2) bekezdésben megállapított eljárással összhangban történő jóváhagyása után az érintett tagállam a lehető leghamarabb – de legkésőbb hat éven belül – különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területté nyilvánítja az érintett területet, és meghatározza annak különös fontosságát annak alapján, hogy az egyes természeti területek mennyire fontos szerepet töltenek be az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt fajok kedvező védettségi állapotának biztosításával történő fenntartása, illetve helyreállítása, valamint a Natura 2000 hálózat egységessége szempontjából, figyelembe véve továbbá, hogy milyen mértékben fenyegeti a károsodás vagy a pusztulás veszélye az egyes természeti területeket.

(5)   Amint egy természeti terület felvételre kerül a (2) bekezdés harmadik albekezdésében említett jegyzékbe, a 6. cikk (2), (3) és (4) bekezdését kell rá alkalmazni.”

27

Az említett irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdése a következőt írja elő:

„(2)   A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a különleges természetvédelmi [helyesen: természetmegőrzési] területeken található olyan természetes élőhelytípusok és olyan fajok élőhelyei károsodásának és megzavarásának megakadályozására, amelyek céljára az egyes területeket kijelölték, amennyiben a zavarás mértéke ezen irányelv céljaira tekintettel jelentős hatással lehet.

(3)   Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.

(4)   Amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely elsődlegesen fontos, társadalmi vagy gazdasági jellegű közösségi érdekre figyelemmel [helyesen: valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okra – ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat is – figyelemmel] – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében. A tagállam az elfogadott kiegyenlítő intézkedésekről értesíti a Bizottságot.

Amennyiben az érintett természeti terület elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust foglal magában és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgál, kizárólag az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá – a Bizottság véleménye szerint – a közérdek kényszerítő indokain alapuló szempontokat lehet érvényesíteni [helyesen: nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okokra lehet hivatkozni].”

28

Ugyanezen irányelv 7. cikkének szövege a következő:

„A 4. cikk (1) bekezdése alapján besorolt vagy a 4. cikk (2) bekezdése értelmében annak megfelelően elismert területek tekintetében ezen irányelv alkalmazásának napjától, illetve – amennyiben az későbbi időpontra esik – azon időponttól számítva, amikor a tagállam a 79/409/EGK irányelv értelmében végrehajtja, illetve elismeri a besorolást, a 79/409/EGK irányelv 4. cikke (4) bekezdésének első mondatából eredő kötelezettségek helyébe ezen irányelv 6. cikkének (2), (3) és (4) bekezdéséből eredő kötelezettségek lépnek.”

A 79/409 irányelv

29

A 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőt mondja ki:

„(1)   Az 1. mellékletben [helyesen: I. mellékletben] említett fajok fennmaradásának és szaporodásának biztosítása érdekében elterjedési területükön az élőhelyüket érintő különleges védelmi intézkedésekre van szükség.

[…]

A tagállamok a mennyiségük és méretük szerint legalkalmasabb területeket e fajok védelme érdekében [KVT-kké] minősítik, figyelembe véve a fajok védelmi szükségleteit azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken, ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell.

(2)   A tagállamok hasonló intézkedéseket tesznek az I. mellékletben fel nem sorolt, rendszeresen előforduló vonuló fajok esetében is, szem előtt tartva azok védelmi szükségleteit azon a földrajzi tengeri és szárazföldi területen [helyesen: azokon a földrajzilag meghatározott tengeri és szárazföldi területeken], ahol ezt az irányelvet alkalmazni kell, tekintettel költő-, vedlő- és telelőterületeikre, valamint vonulási útvonaluk pihenőhelyeire. A tagállamok e célból külön figyelmet fordítanak a vizes élőhelyek védelmére és különösen a nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekre.”

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

30

Az alapeljárás az Acheloos folyó vize felső szakaszának Thesszália felé történő részleges elvezetésével kapcsolatos projektre (a továbbiakban: az alapügyben szóban forgó projekt) vonatkozik. Ez a – nemcsak a Thesszáliai régió öntözési szükségleteinek kielégítésére és az energiatermelésre, hanem egyúttal e régió városi negyedeinek vízellátására irányuló – átfogó projekt hosszú ideje képezi vita tárgyát. Környezetvédelmi szervezetek, nemzetközi nem kormányzati szervezetek, valamint az érintett települési önkormányzatok számos keresetet indítottak az e projekt későbbi változatainak jóváhagyásáról szóló miniszteri rendeletek megsemmisítése iránt.

31

Az említett projekt keretébe illeszkedő önálló műszaki munkálatokra vonatkozó környezetvédelmi követelményeket először a hatáskörrel rendelkező miniszter két – 1991. október 9-i és 1992. április 21-i – rendelete hagyta jóvá, ezek a munkálatok pedig az Acheloos folyó vizét Thesszália felé terelő 18,5 kilométer hosszú alagútra, valamint duzzasztógátakra és víztározókra vonatkoztak, az e projekttel összefüggő munkálatok mellett.

32

E két miniszteri rendeletet a Symvoulio tis Epikrateias (államtanács) 2759/1994., illetve 2760/1994. sz. határozata azzal az indokkal semmisítette meg, hogy azok nem az alapügyben szóban forgó projekt teljes körű környezetvédelmi hatásvizsgálatán alapultak. Az említett bíróság úgy vélte, hogy az Acheloos folyó vize egy részének a Thesszáliai-síkság felé történő elvezetése olyan összetett és nagyléptékű műszaki projektet képez, amelynek az érintett területek környezetére gyakorolt átfogó hatásai nem korlátozódnak a külön-külön vett munkálatok szigorúan helyi következményeinek összességére. Következésképpen e projekt következményeinek felméréséhez és értékeléséhez nem elegendő a külön-külön vett egyes munkálatok környezeti hatásainak megállapítása, hanem – éppen ellenkezőleg – olyan átfogó vizsgálat kidolgozására lett volna szükség, amely együttesen és megfelelő tudományos módszer szerint veszi figyelembe és értékeli a különféle eltérő következményeket, valamint az említett projektnek a környezetre végső soron kifejtett hatását.

33

E határozatokat követően az alapügyben szóban forgó projekttel összefüggésben elvégzendő munkálatok összességére vonatkozóan egyetlen vizsgálatot készítettek. Ily módon a hatáskörrel rendelkező miniszterek – 1995. december 15-i tárcaközi rendeletükkel – jóváhagyták az Acheloos folyó vize felső szakaszának Thesszália felé történő részleges elvezetésére vonatkozó környezetvédelmi követelményeket, valamint az e művelethez kapcsolódó munkálatok – köztük különösen vízerőművek – megvalósítását és kivitelezését. Ezen túlmenően, egy másik miniszteri rendeletben az elterelhető víz maximális mennyiségét évi 1100 millió m3-ről 600 millió m3-re csökkentették.

34

E rendeletekkel szemben megsemmisítés iránti újabb keresetet nyújtottak be, amelynek a Symvoulio tis Epikrateias 3478/2000. sz. határozatával helyt adott. A Symvoulio tis Epikrateias megállapította, hogy – figyelemmel a környezetvédelmi hatásvizsgálatban (a továbbiakban: KHV) szereplő megállapításokra és értékelésekre – úgy tűnik, hogy a vizsgálat tartalmazza e munkálatok hatásának az azok által kielégítendő szükségletekhez és különösen a Thesszáliai-síkság termelékenységének fenntartásához és megerősítéséhez viszonyított mélyreható és dokumentált mérlegelését. Ez a bíróság mindazonáltal azt is megállapította, hogy az említett vizsgálat az érintett régió jelentős műemlékei nagy része elpusztulásának megelőzésére semmiféle alternatív megoldást nem irányzott elő. Az említett rendeleteket tehát teljes egészükben megsemmisítették.

35

Miután a Symvoulio tis Epikrateias ezt a határozatot meghozta, a Környezetvédelmi és Közmunkaügyi Minisztérium úgy döntött, hogy „az Acheloos folyó vizének Thesszália felé történő részleges elvezetésének környezeti hatásaira vonatkozó kiegészítő vizsgálatot” készíttet. Ebből a 2002-ben elkészült vizsgálatból kitűnik, hogy annak célja különösen az ezen elvezetésre vonatkozó teljes körű, alternatív projektek feltárása, a munkálatokkal érintett területeken időközben felmerült újabb környezetvédelmi adatok ismertetése, valamint a környezeti hatások és a helyreállítást szolgáló intézkedések meghatározása volt, az 1995-ben elvégzett környezeti hatásvizsgálat véglegesítése óta az említett területeken készített specifikus műszaki vizsgálatokra figyelemmel. Az említett kiegészítő vizsgálatot a kulturális miniszter 2003. március 13-i rendelete hagyta jóvá.

36

Ezt követően a hatáskörrel rendelkező miniszterek 2003. március 19-én adták ki tárcaközi rendeletüket, amellyel jóváhagyták az Acheloos folyó felső szakaszának Thesszália felé való részleges elterelésére irányuló munkálatok megvalósítására és kivitelezésére alkalmazandó környezetvédelmi követelményeket.

37

E rendeleteket a Symvoulio tis Epikrateias 1688/2005. sz. határozatával megsemmisítette. Ebben a határozatában a Symvoulio tis Epikrateias megállapította, hogy – az 1739/1987. sz. törvény (FEK A’ 1987. november 20., 201. o.) akkor hatályos rendelkezéseire figyelemmel, valamint mind a 2000/60 irányelv, mind pedig a fenntartható vízgazdálkodás elve tükrében – a vízi erőforrásokat kiaknázó munkálatok megvalósítása kizárólag akkor megengedett, ha e munkálatok az említett források fenntartható fejlesztésére irányuló programba illeszkednek. Márpedig az alapügyben szóban forgó projekttel kapcsolatos munkálatok soha nem képezték ehhez hasonló program részét, amelyet ráadásul soha nem is hajtottak végre. A megsemmisítésre vonatkozó említett határozat következményeként a Symvoulio tis Epikrateias – 1186/2006. sz. határozatával – megsemmisített egy 2005. március 18-i rendeletet is, amellyel a környezetvédelmi miniszter a „sykiai duzzasztógát befejezésére” vonatkozó közbeszerzési szerződés odaítélését hagyta jóvá.

38

2006. augusztus 2-án fogadták el a 3481/2006. sz. törvényt (FEK A’ 2006. augusztus 2., 162. o.), amelynek az alapügyben szóban forgó projektet jóváhagyó 9. és 13. cikkét 2006. július 6-án módosítás formájában terjesztették a görög parlament elé. E törvény 9. cikke akként rendelkezett, hogy az ország vizeinek védelmére és a vízgazdálkodásra vonatkozó nemzeti program, valamint a régiók vízgazdálkodási terveinek jóváhagyásáig megengedett a meghatározott vízgyűjtő-gazdálkodási tervek, valamint a víz más vízgyűjtőkbe történő elvezetésére irányuló tervek jóváhagyása, az ilyen tervekkel kapcsolatos projekteket pedig törvénnyel kell jóváhagyni, amennyiben nagyléptékű és nemzeti jelentőségű projektről van szó. Az említett törvény 13. cikkével az említett projekttel kapcsolatos munkálatokat nagyléptékű és nemzeti jelentőségű munkálatoknak minősítették, az Acheloos és a Peneo folyók vízgyűjtő-gazdálkodási tervét pedig – az e projekttel kapcsolatos munkálatok megvalósítására és kivitelezésére alkalmazandó környezetvédelmi előírásokhoz hasonlóan – jóváhagyták.

39

A 3481/2006. sz. törvény 13. cikkének (1) bekezdése előírta, hogy az ugyanezen cikk (3) bekezdésében jóváhagyott vízgazdálkodási tervnek és környezetvédelmi paramétereknek megfelelően az Acheloos folyó vize felső szakaszának Thesszália felé történő elvezetésével vagy a villamosenergia-termeléssel kapcsolatos közérdekű munkálatokat, valamint a Dimosia Epicheirisi Ilektrismou társaság (DEI) által végzett munkálatokat – amelyekre közbeszerezési pályázatot írtak ki, és amelyek befejeződtek vagy a megvalósítás szakaszában vannak – üzembe lehet helyezni, illetve be lehet fejezni azok megvalósítását. E rendelkezés alapján a nyertes ajánlattevő megkapta a munkálatok folytatására irányuló ütemtervet, amely munkálatokat a szerződés odaítélésének megsemmisítését kimondó határozatot követően felfüggesztett.

40

Az alapeljárás felperesei az alapügyben szóban forgó projekt teljes egészének megsemmisítését kérik. A keresetek mind a 3481/2006. sz. törvény 13. cikkére, mind pedig az azzal kapcsolatos közigazgatási aktusokra irányulnak. A Symvoulio tis Epikrateias jelzi, hogy már a 3481/2006. sz. törvény hatálybalépését megelőzően határozataival megsemmisítette úgy a környezetvédelmi paramétereket jóváhagyó aktusokat, mint azokat az aktusokat, amelyek alapján az e projekttel kapcsolatos munkálatokat végezni kellett. A kérdést előterjesztő bíróság szerint tehát ezeknek az e törvény 9. cikke alapján jóváhagyott, fent említett vízgazdálkodási terven keresztüli ismételt elfogadására irányuló kísérletről van szó. Véleménye szerint az alapeljárásban felmerülő fő kérdés az említett törvény 9. és 13. cikke rendelkezéseinek az uniós joggal való összeegyeztethetőségére irányul.

41

Ilyen körülmények között a Symvoulio tis Epikrateias úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

„1)

A [...] 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (6) bekezdésében foglalt rendelkezéssel egyszerűen a vízgazdálkodási tervek kidolgozására írtak-e elő véghatáridőt (2009. december 22.), vagy ez az időpont az említett irányelv 3., 4., 5., 6., 9., 13. és 15. cikkében foglalt rendelkezések átültetésére meghatározott határidőt jelent?

2)

Abban az esetben, ha a Bíróság arra a következtetésre jut, hogy [ezen] irányelv vizsgált rendelkezése egyszerűen a vízgazdálkodási tervek kidolgozására ír elő véghatáridőt (2009. december 22.), előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést kell a Bíróság elé terjeszteni:

Valamely nemzeti jogszabály, amely megengedi a vízátvezetést egy adott vízgyűjtőből egy másikba anélkül, hogy kidolgozták volna az azon vízgyűjtő kerületekre vonatkozó terveket, amelyek területén azok a vízgyűjtők is találhatók, amelyekből és amelyekbe átvezetésre kerül a víz, megfelel-e a 2000/60/EK irányelv 2., 3., 4., 5., 6., 9., 13. és 15. cikke szerinti rendelkezéseknek, figyelembe véve különösen, hogy az említett irányelv 2. cikkének 15. pontja értelmében a vízgyűjtő-gazdálkodás fő egysége az a vízgyűjtő kerület, amelyhez tartozik?

3)

Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést kell még a Bíróság elé terjeszteni:

A 2000/60/EK irányelv 2., 3., 5., 6., 9., 13. és 15. cikke értelmében megengedett-e a víz átvezetése egy vízgyűjtő kerületből egy másik közeli vízgyűjtő kerületbe; igenlő válasz esetén a szóban forgó átvezetés célja kizárólag a lakossági vízszükséglet kielégítése lehet-e, vagy öntözés és energiatermelés is? [Ezen] irányelv fent említett rendelkezései értelmében szükség van-e minden esetben olyan – indokolt és a szükséges tudományos vizsgálat alapján elfogadott – közigazgatási döntésre, amely megállapítja, hogy a célzott vízgyűjtő kerület nincs abban a helyzetben, hogy saját vízforrásaival elégítse ki lakossági, öntözési és egyéb célú vízigényét?

4)

Amennyiben a Bíróság arra a következtetésre jut az 1. kérdéssel kapcsolatban, hogy a 2000/60/EK irányelv 13. cikkének (6) bekezdése nem pusztán a vízgazdálkodási tervek kidolgozására állapít meg véghatáridőt (2009. december 22.), hanem az említett irányelv 3., 4., 5., 6., 9., 13. és 15. cikkének átültetésére szab meghatározott határidőt, előzetes döntéshozatal céljából még a következő kérdést kell a Bíróság elé terjeszteni:

Valamely nemzeti szabályozás, amelyet az átültetésre fent előírt határidőn belül fogadtak el, és amely megengedi a vízátvezetést egy adott vízgyűjtőből egy másikba anélkül, hogy kidolgozták volna az azon vízgyűjtő kerületekre vonatkozó terveket, amelyek területén azok a vízgyűjtők is találhatók, amelyekből és amelyekbe átvezetésre kerül a víz, kétségtelenül veszélybe sodorja-e a szóban forgó irányelv hatékony érvényesülését, vagy annak vizsgálatához, hogy veszélybe sodorta-e az irányelv hatékony érvényesülését, további kritériumok figyelembevétele is szükséges, mint amilyen az előirányzott beavatkozások mértéke vagy a vízátvezetés céljai?

5)

A [2000/60] irányelv 13., 14., és 15. cikkének – amelyek a nyilvánosság tájékoztatására, a nyilvánossággal történő konzultációra és részvételére vonatkozó eljárásokról rendelkeznek – megfelel-e az olyan, a nemzeti parlament által elfogadott szabályozás, amellyel a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket elfogadták, amennyiben a vonatkozó nemzeti jogszabály nem ír elő nyilvánosság részvételére vonatkozó szakaszt a nemzeti parlament előtti eljárás során, és amennyiben az ügy irataiból nem tűnik ki, hogy megtartották volna az [említett] irányelv által előírt konzultációs szakaszt a közigazgatási eljárásban?

6)

A [...] 85/337/EGK irányelv értelmében a környezetvédelmi hatástanulmány, amely duzzasztógátak építésére és vízátvezetésre vonatkozik – és amelyet azután terjesztenek a nemzeti parlament elé jóváhagyásra, hogy a bíróság már megsemmisítette az aktust, amellyel korábban jóváhagyták –, illetve amely vonatkozásában már lezajlott a nyilvánosság tájékoztatása, kielégíti-e az [ezen] irányelv 1., 2., 5., 6., 8., 9. cikkében foglalt, a nyilvánosság tájékoztatását és részvételét érintő követelményeket anélkül, hogy újból le kellene folytatni ezt az eljárást?

7)

A 2001/42/EK irányelv hatálya alá tartozik-e az olyan folyóelvezetésre irányuló terv, amely:

a)

duzzasztógátak építésével és a víz egyik vízgyűjtő kerületből a másikba történő átvezetésével jár,

b)

a 2000/60/EK irányelv hatálya alá tartozik,

c)

a 85/337/EGK irányelv által szabályozott munkálatokra vonatkozik, és

d)

környezeti hatással lehet a 92/43/EGK irányelv által meghatározott területekre?

8)

Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést kell még a Bíróság elé terjeszteni:

A 2001/42/EK irányelv 13. cikkének (1) bekezdése értelmében lehet-e formális előkészítő aktusoknak tekinteni azokat az aktusokat, amelyeket 2004. július 21. előtt fogadtak el, oly módon, hogy ne kelljen elkészíteni a stratégiai környezeti vizsgálatot; olyan aktusokat, amelyek a vitatott munkálatokra vonatkoznak, és amelyeket a bíróság visszamenőleges hatállyal megsemmisített?

9)

Az előző kérdésre adott nemleges válasz esetén előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést kell még a Bíróság elé terjeszteni:

A 2001/42/EK irányelv 11. cikkének (2) bekezdése alapján, amennyiben a terv egyidejűleg a szóban forgó irányelv, valamint a 2000/60/EK és a 85/337/EGK irányelv hatálya alá is tartozik, amelyek maguk is előírják a munkálat környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatát, vajon elegendőek-e a 2001/42/EK irányelv tiszteletben tartására a 2000/60/EK és a 85/337/EGK irányelv rendelkezései alapján elvégzett tanulmányok, vagy önálló stratégiai környezeti vizsgálat elvégzése szükséges?

10)

A 92/43/EGK irányelv 3., 4. és 6. cikke értelmében azok a területek, amelyek szerepelnek a [KJTT-ket] tartalmazó nemzeti jegyzékben, és amelyeket utóbb a KJTT-k közösségi jegyzékbe is belefoglaltak, a 92/43/EGK élőhely-irányelv védelmi körébe tartoznak-e [a 92/43 irányelv értelmében] a mediterrán bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzék elfogadásáról szóló, 2006. július 19-i 2006/613/EK bizottsági határozat [HL L 259., 1. o.] elfogadását megelőzően?

11)

Lehetőség van-e a 92/43/EGK irányelv 3., 4. és 6. cikke értelmében arra, hogy az illetékes nemzeti hatóságok felhatalmazást adjanak olyan vízelvezetési terv megvalósítására, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen különleges természetvédelmi területnek minősülő terület megóvásához, amikor az erre a munkálatra vonatkozó aktában szereplő minden tanulmányban megállapították a terület madárvilágára vonatkozó adatok teljes hiányát, illetve az arra vonatkozó megbízható és naprakész adatok hiányát?

12)

A 92/43/EGK irányelv 3., 4. és 6. cikke értelmében azok az elsődlegesen az öntözéshez, másodsorban pedig a lakossági használatra szolgáló vízszükséglethez kapcsolódó indokok, amelyek alapján valamely vízelvezetési terv megvalósul, kimerítik-e az [ezen] irányelv által előírt, a közérdek kényszerítő indoka fogalmát olyan módon, hogy megengedhető legyen a munkálatok megvalósítása, annak ellenére, hogy annak káros hatása van a fent említett irányelv által védett területekre?

13)

Az előző kérdésre adott igenlő válasz esetén előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést kell még a Bíróság elé terjeszteni:

A 92/43/EGK irányelv 3., 4. és 6. cikke értelmében a Natura 2000 minősítésű terület – amelyet valamely vízelvezetési terv károsan érint – általános egységességének védelmét szolgáló, szükséges kiegyenlítő intézkedéscsomag alkalmasságának meghatározásakor figyelembe kell-e venni olyan kritériumokat, mint amilyenek az elvezetés terjedelme és a végrehajtásához szükséges műveletek jellege?

14)

Az EK 6. cikkben [...] foglalt fenntartható fejlődés elve fényében a 92/43/EGK irányelv 3., 4. és 6. cikke értelmében az illetékes nemzeti hatóságok adhatnak-e engedélyt olyan vízelvezetési terv kivitelezésére, amely Natura 2000 minősítésű területen zajlik, anélkül hogy ez ne kapcsolódna közvetlenül, illetve ne lenne nélkülözhetetlen e terület egységességének védelméhez, amennyiben a szóban forgó terv környezeti hatásainak vizsgálata során arra a következtetésre jutnak, hogy e terv következményeképpen a természetes édesvízi ökológiai rendszer ember általi beavatkozást elszenvedő édesvízi ökológiai rendszerré változna?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

42

Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 2000/60 irányelv 13. cikkének (6) bekezdése kizárólag a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozására vonatkozóan állapít-e meg határidőt, vagy pedig az ezen irányelv 3–6., 9., 13. és 15. cikke bizonyos rendelkezései tekintetében is létesít-e különös átültetési határidőt.

43

Az irányelv 24. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében a tagállamoknak legkésőbb 2003. december 22-ig kellett hatályba léptetniük azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek.

44

Nem kérdőjelezheti meg a 2000/60 irányelv átültetésére vonatkozóan az irányelv 24. cikkének (1) bekezdésében előírt határidőt az a körülmény, hogy az ezen irányelv 13. cikkének (6) bekezdése előírja, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket legkésőbb az irányelv hatálybalépését követő kilenc évvel – azaz 2009. december 22-én – közzé kell tenni.

45

A 2000/60 irányelv 13. cikkének (6) bekezdése ugyanis nem az irányelv átültetési határidejére vonatkozik, hanem az irányelv átültetését követően annak alapján a tagállamok által megteendő egyik intézkedés végrehajtására vonatkozó határidő megállapítására korlátozódik.

46

A Bíróság egyébként már megállapította, azáltal, hogy Luxemburg kizárta a 2004 szeptemberében hatályos nemzeti szabályozás fogalommeghatározásai köréből a 2000/60 irányelv 2. cikkében szereplő fogalmakat, és az ugyanezen irányelv 4–6. és 8. cikkében foglalt azon határidőket, amelyeken belül a vízminőségre vonatkozó szabványoknak meg kell felelni, az említett, ez utóbbi rendelkezésekkel összefüggésben értelmezett 2. cikkből eredő kötelezettségek nem a megkövetelt kényszerítő jelleggel kerültek végrehajtásra (lásd ebben az értelemben a C-32/05. sz., Bizottság kontra Luxemburg ügyben 2006. november 30-án hozott ítélet [EBHT 2006., I-11323. o.] 16., 17. és 65. pontját).

47

A fenti megfontolásokra tekintettel, az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/60 irányelv 13. cikkének (6) bekezdését és 24. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek közzététele tekintetében a tagállamok számára kitűzött határidő lejártaként 2009. december 22-t, illetve az ezen irányelvnek – és különösen 3–6., 9., 13. és 15. cikkének – az átültetése tekintetében a tagállamok számára rendelkezésre álló véghatáridő lejártaként 2003. december 22-t határozzák meg.

A második, harmadik és negyedik kérdésről

48

Együttesen vizsgálandó második, harmadik és negyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság mindenekelőtt arra kíván választ kapni, hogy a 2000/60 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti rendelkezés, amely – 2009. december 22. előtt – megengedi a vízátvezetést egy vízgyűjtőből egy másikba, illetve egy vízgyűjtő kerületből egy másikba, amennyiben az érintett vízgyűjtő kerületekre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási terveket az illetékes nemzeti hatóságok még nem fogadták el. Nemleges válasz esetén a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy az ehhez hasonló vízátvezetésre kizárólag ivóvíz-ellátási céllal kerülhet-e sor, vagy akár öntözés és energiatermelés céljából is. A kérdést előterjesztő bíróság végezetül arra kíván választ kapni, hogy az ehhez hasonló átvezetésnek az irányelvvel való összeegyeztethetősége függ-e attól, hogy a célzott vízgyűjtő vagy vízgyűjtő kerület számára lehetetlen az ivóvíz-ellátási, energiatermelési és öntözési szükségleteinek saját forrásból való kielégítése.

49

E tekintetben emlékeztetni kell egyrészről arra, hogy – amint arra a főtanácsnok indítványának 66. és 67. pontjában rámutatott – esetlegesen összeegyeztethetetlen a 2000/60 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő környezeti célkitűzésekkel az alapügyben szóban forgó projekt, lévén hogy az egy vízgyűjtőből egy másikba, illetve egy vízgyűjtő kerületből egy másikba való vízátvezetésre irányul.

50

Másrészről arra kell emlékeztetni, hogy az alapügyben szóban forgó projektet a görög jogalkotó 2006. augusztus 2-án fogadta el.

51

Azt a kérdést illetően, hogy az érintett tagállamnak az említett projekt elfogadásakor már tiszteletben kellett-e tartania a 2000/60 irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében szereplő környezeti célkitűzéseket, meg kell jegyezni, hogy ez a rendelkezés a felszíni és felszín alatti vizeket illetően azt írja elő, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben előírt intézkedési programok átültetése során a tagállamok elfogadják a releváns védelmi intézkedéseket.

52

A 2000/60 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése tehát kapcsolatot hoz létre az említett rendelkezés értelmében a tagállamok által elfogadandó releváns védelmi intézkedések és az érintett vízgyűjtő kerületre vonatkozó gazdálkodási terv megléte között.

53

A 2000/60 irányelv tehát nem tiltja a priori egy vízgyűjtőből egy másikba, illetve egy vízgyűjtő kerületből egy másikba történő vízátvezetést az érintett vízgyűjtő kerületekre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási tervek közzététele előtt, amely közzétételnek azonban – az említett irányelv 13. cikke (6) bekezdésének megfelelően – legkésőbb 2009. december 22-ig meg kell történnie.

54

Márpedig nem vitatott, hogy az alapügyben szóban forgó projekt elfogadásakor az említett projekttel érintett vízgyűjtőkre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási tervek még nem léteztek (lásd a C-297/11. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2012. április 19-én hozott ítélet 17. pontját).

55

Ily módon az alapügyben szóban forgó projekt elfogadásának időpontjában a Görög Köztársaságnak még nem kellett kidolgoznia a projekttel érintett vízgyűjtő kerületekre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási terveket. Ugyanis még abban az esetben is, ha a 2000/60 irányelv – az annak 24. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében meghatározott – átültetési határideje le is járt volna, az ugyanezen irányelv 13. cikkének (6) bekezdésében a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek közzétételére vonatkozóan előírt határidő még nem járt le.

56

Ennélfogva nem tartozott a 2000/60 irányelv 4. cikkének hatálya alá az alapügyben szóban forgó projekt, amelyet a görög jogalkotó 2006. augusztus 2-án anélkül fogadott el, hogy az e projekttel érintett vízgyűjtőkre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási terveket korábban kidolgozták volna.

57

Emlékeztetni kell azonban arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata értelmében az irányelv átültetésére rendelkezésre álló határidőn belül a címzett tagállamoknak tartózkodniuk kell az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék a szóban forgó irányelv által meghatározott eredmény elérését. E tartózkodási kötelezettséget, amely valamennyi nemzeti hatóságra nézve kötelező, úgy kell értelmezni, hogy az minden olyan általános vagy különös intézkedés elfogadására vonatkozik, amely ilyen veszélyeztető hatást fejthet ki (lásd a C-129/96. sz. Inter-Environnement Wallonie ügyben 1997. december 18-án hozott ítélet [EBHT 1997., I-7411. o.] 45. pontját, valamint a C-165/09-C-167/09. sz., Stichting Natuur en Milieu és társai egyesített ügyekben 2011. május 26-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-4599. o.] 78. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

58

E tartózkodási kötelezettség a tagállamokat az EK 10. cikk második bekezdésének és az EK 249. cikk harmadik bekezdésének együttes értelmezése szerint azon átmeneti időszak során is köti, amelynek során a tagállamok jogosultak nemzeti rendszereik további alkalmazására, noha azok az adott irányelvnek nem felelnek meg (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Stichting Natuur en Milieu és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 79. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

59

Ez akkor is érvényes, ha a 2000/60 irányelvhez hasonló irányelv olyan átmeneti időszakot vezet be, amely során a tagállamok nem kötelesek az irányelvben előírt valamennyi intézkedést elfogadni.

60

Ily módon a tagállamoknak még 2009. december 22. – a 2000/60 irányelv 13. cikkének (6) bekezdése értelmében a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek közzététele tekintetében a tagállamok számára kitűzött határidő lejárta – előtt is tartózkodniuk kellett az olyan jellegű rendelkezések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék az ezen irányelv 4. cikke által meghatározott célt.

61

Különösen a 2000/60 irányelv 4. cikkében szereplő környezeti célkitűzéseket illetően kell hangsúlyozni, hogy e cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja értelmében a tagállamok „védik, javítják, és helyreállítják az összes felszíni víztestet […] azzal a céllal, hogy legkésőbb az ezen irányelv hatálybalépését követő 15 éven belül elérjék a jó állapotot, az V. mellékletben foglalt előírásoknak megfelelően, figyelemmel a (4) bekezdés szerinti hosszabbításokra, és az (5), (6) és (7) bekezdés alkalmazására is, a (8) bekezdés sérelme nélkül”.

62

Egy ehhez hasonló célkitűzés elérését – bizonyos kivételekkel – nem veszélyeztetheti nemzeti intézkedés, még akkor sem, ha azt 2009. december 22. előtt fogadták el.

63

Mivel a Bíróság elé terjesztett iratokban egyáltalán nem szerepeltek a 2000/60 irányelv 4. cikkének (4)–(6) bekezdésében előírt esetekbe tartozó elemek, meg kell jegyezni, hogy ezen irányelv 4. cikkének (7) bekezdése értelmében

„A tagállamok nem szegik meg ezt az irányelvet, ha:

az eredménytelenség a felszín alatti víz jó állapotának, egy felszíni vagy felszín alatti víztest jó ökológiai állapotának […] elérésében, vagy állapotromlásának megelőzésében, egy felszíni víztest fizikai jellemzőinek újabb keletű módosulásának vagy a felszín alatti víztestek szintjében beállt változásoknak a következménye, vagy

új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenység következménye az eredménytelenség annak megakadályozásában, hogy egy felszíni víztest kiváló állapota jó állapotúvá romoljon [helyesen: a felszíni víztest kiváló állapota jó állapotúvá romlása megelőzésének meghiúsulása új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenység következménye],

és az összes alábbi feltétel teljesül:

a)

minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotára gyakorolt ártalmas hatás mérséklésére;

b)

e változtatások okait [helyesen: e változtatások vagy módosítások okait] a 13. cikkben megkívánt vízgyűjtő-gazdálkodási terv részletesen tartalmazza [helyesen: és indokolja], és a célkitűzéseket hatévente felülvizsgálják;

c)

e változtatások vagy módosítások oka elsőrendű közérdek és/vagy ha a hasznokat [helyesen: hasznot], amelyek [helyesen: amely] a környezet és a társadalom számára az (1) bekezdésben meghatározott célokból fakadnak [helyesen: fakad], felülmúlják e változások hasznai [helyesen: felülmúlja e változtatások vagy módosítások haszna] az emberi egészség, az emberi biztonság megtartása vagy a fenntartható fejlődés tekintetében;

d)

a víztest megváltoztatásával vagy módosításával szolgált hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el más olyan módon, ami a környezet számára jóval előnyösebb.”

64

Noha – a jelen ítélet 56. pontjában megállapítottaknak megfelelően – igaz az, hogy az említett (7) bekezdést, mint olyat, nem kell alkalmazni a munkálatokra vonatkozóan 2006. augusztus 2-án anélkül elfogadott projektre, hogy a projekttel érintett vízgyűjtőkre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási terveket korábban kidolgozták volna, e projektre nem vonatkozhatnak szigorúbb feltételek annál, mintha azt azután fogadták volna el, hogy a 2000/60 irányelv 4. cikke a projektre már alkalmazandóvá vált.

65

Egy ilyen projekt esetében a 2000/60 irányelv 4. cikkének (7) bekezdésében előírt kritériumokat és feltételeket lényegében analógia útján, adott esetben pedig a projektre vonatkozó maximális korlátozásokként megfelelően lehet alkalmazni.

66

Márpedig – az említett irányelv (15) preambulumbekezdésében jelzetteknek megfelelően – a vízellátás közérdekű szolgáltatás. Az energiatermelést és az öntözést illetően ugyanezen irányelv 4. cikke (3) bekezdése a) pontjának iii. alpontjából kitűnik, hogy azok – főszabály szerint – szintén közérdeket elégítenek ki.

67

Következésképpen az alapügyben szóban forgóhoz hasonló olyan projekt, amely nem tartozik a 2000/60 irányelv 4. cikkének hatálya alá és amely az e cikk (7) bekezdése szerinti ártalmas hatásokat válthat ki, legalábbis akkor engedélyezhető:

ha minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotára gyakorolt ártalmas hatás mérséklésére;

ha a projekt elvégzésének okait részletesen feltüntették és indokolták;

ha e projekt olyan közérdeket elégít ki, amely állhat – többek között – vízellátásból, energiatermelésből, vagy öntözésből, és/vagy ha a hasznot, amely a környezet és a társadalom számára az említett cikk (1) bekezdésében meghatározott célokból fakad, felülmúlja az említett projekt haszna az emberi egészség, az emberi biztonság megtartása vagy a fenntartható fejlődés tekintetében, és

végül ha a projekttel szolgált hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el más olyan módon, ami a környezet számára jóval előnyösebb.

68

Noha az alapügyben szóban forgó projekthez hasonló vízátvezetést – a 2000/60 irányelvre tekintettel – igazolhatja az, hogy a vízgyűjtő vagy vízgyűjtő kerület számára lehetetlen, hogy saját vízforrásaival elégítse ki az ivóvízzel, az energiatermeléssel, vagy az öntözéssel kapcsolatos szükségleteit, nem tűnik úgy, hogy az alapügyben szóban forgó projektet kizárólag ennek lehetetlensége igazolhatná. Nem zárható ki ugyanis az, hogy – akár még e lehetetlenség hiányában is – úgy lehessen tekinteni, hogy ez a vízátvezetés teljesíti az előző pontban említett feltételeket, többek között egyrészről azt a feltételt, amely szerint közérdeket elégít ki, és/vagy ha a hasznot, amely a környezet és a társadalom számára az ezen irányelv 4. cikkének (1) bekezdésében meghatározott célokból fakad, felülmúlja a vízátvezetés haszna az emberi egészség, az emberi biztonság megtartása vagy a fenntartható fejlődés tekintetében, másrészről pedig azt a feltételt, amely szerint az említett átvezetéssel szolgált hasznos célok műszaki megvalósíthatatlanság vagy aránytalan költségek miatt nem érhetők el más, a környezet szempontjából jóval előnyösebb eszközzel.

69

A fenti megfontolásokra figyelemmel a második, harmadik és negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2000/60 irányelvet a következőképpen kell értelmezni:

az irányelvvel – főszabály szerint – nem ellentétes az a nemzeti rendelkezés, amely 2009. december 22. előtt megengedi a vízátvezetést egy vízgyűjtőből egy másikba, illetve egy vízgyűjtő kerületből egy másikba, amennyiben az érintett vízgyűjtő kerületekre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási terveket az illetékes nemzeti hatóságok még nem fogadták el;

az ehhez hasonló átvezetésnek nem kell olyan jellegűnek lennie, hogy komolyan veszélyeztesse az ezen irányelv által előírt célok elérését;

mindazonáltal az említett átvezetés – amennyiben a vizekben az ugyanezen irányelv 4. cikkének (7) bekezdése szerinti ártalmas hatásokat válthat ki – engedélyezhető legalábbis akkor, ha teljesülnek az ugyanezen rendelkezés a)–d) pontjában említett feltételek, és

az, hogy a vízgyűjtő vagy a célzott vízgyűjtő kerület számára lehetetlen, hogy saját vízforrásaiból elégítse ki ivóvíz-ellátási, energiatermelési vagy öntözési szükségleteit, nem elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy egy ilyen vízátvezetés az említett irányelvvel összeegyeztethető legyen, feltéve hogy a fent említett feltételek teljesülnek.

Az ötödik kérdésről

70

Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra kíván választ kapni, hogy a 2000/60 irányelv 13–15. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az alapügyben szóban forgókhoz hasonló vízgyűjtő-gazdálkodási terveknek a valamely nemzeti parlament által a nyilvánosság tájékoztatására, a nyilvánossággal folytatott konzultációra, vagy a nyilvánosság részvételére irányuló bármiféle eljárás lefolytatása nélküli jóváhagyása.

71

Meg kell jegyezni, hogy mivel a 2000/60 irányelv 13. és 15. cikke nem ír elő semmiféle kötelezettséget a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek kidolgozása során a nyilvánosság tájékoztatásával, a nyilvánossággal folytatott konzultációval, vagy a nyilvánosság részvételével kapcsolatban, ezt a kérdést kizárólag az irányelvnek az ilyen kötelezettségeket előíró 14. cikkére tekintettel kell megvizsgálni.

72

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2000/60 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy „[a] tagállamok elősegítik az összes érdekelt fél bevonását ezen irányelv végrehajtásába, különösen a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítésébe, felülvizsgálatába és korszerűsítésébe. A tagállamok biztosítják, hogy minden vízgyűjtő kerület esetében nyilvánosságra hozzák, és a nyilvánosság, beleértve a vízhasználókat, számára hozzáférhetővé teszik” a vízgyűjtő-gazdálkodási terv tervezetét „legalább egy évvel azon időszak kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik, azért, hogy azok állást foglalhassanak”.

73

Ezen túlmenően meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 17. pontjában megállapította, hogy a Görög Köztársaság – mivel 2009. december 22-ig nem készítette el a vízgyűjtő-gazdálkodási terveket sem a teljes egészében az államterületén fekvő, sem pedig a nemzetközi vízgyűjtő kerületek vonatkozásában – nem teljesítette a 2000/60 irányelv 13. cikkének (1)–(3) és (6) bekezdéséből, valamint 15. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. A kötelezettségszegés megállapítása iránti e keresettel összefüggésben a Görög Köztársaság nem hivatkozott arra, hogy az említett időpontig kidolgozott volna egy, az ugyanezen irányelv szerinti vízgyűjtő-gazdálkodási tervet. Különösen pedig nem hivatkozott az alapügyben szóban forgó törvényre.

74

Ily módon az alapügyben szóban forgókhoz hasonló, 2006. augusztus 2-án elfogadott vízgyűjtő-gazdálkodási tervek nem tekinthetők a 2000/60 irányelv 13–15. cikkének hatálya alá tartozó vízgazdálkodási terveknek. Az ilyen tervekre tehát nem vonatkozik az irányelv 14. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettség.

75

Az ötödik kérdésre következésképpen azt a választ kell adni, hogy nem tartozik a 2000/60 irányelv 14. cikkének – és különösen (1) bekezdésének – hatálya alá az, hogy valamely nemzeti parlament az alapügyben szóban forgókhoz hasonló vízgyűjtő-gazdálkodási terveket a nyilvánosság tájékoztatására, a nyilvánossággal folytatott konzultációra, vagy a nyilvánosság részvételére irányuló bármiféle eljárás nélkül hagyott jóvá.

A hatodik kérdésről

76

Hatodik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 85/337 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal még akkor is ellentétes a görög parlament által 2006. augusztus 2-án elfogadott 3481/2006. sz. törvényhez hasonló olyan törvény, amely valamely folyó vizeinek a részleges elvezetésére irányuló, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló projektet – e projektnek a nyilvánosság tájékoztatására és részvételére vonatkozóan az ezen irányelvben előírt kötelezettségeknek megfelelő eljárás szerint elfogadott közigazgatási határozat alapjául szolgáló KHV-ja alapján –hagy jóvá, ha ezt a határozatot bírói úton megsemmisítették.

77

Emlékeztetni kell arra, hogy a 85/337 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy „[m]ivel ez az irányelv a jogalkotási folyamaton keresztül valósítja meg célját, beleértve az információnyújtást is, jelen irányelv nem vonatkozik azokra a projektekre, amelyek részleteit a vonatkozó nemzeti jogszabály határozza meg”.

78

Az említett rendelkezésből következik, hogy amennyiben a 85/337 irányelv céljait, ideértve az információnyújtást is, jogalkotási eljáráson keresztül érik el, akkor ezen irányelv nem vonatkozik a szóban forgó projektre (lásd a C-287/98. sz. Linster-ügyben 2000. szeptember 19-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-6917. o.] 51. pontját, a C-128/09–C-131/09., a C-134/09. és a C-135/09. sz., Boxus és társai egyesített ügyekben 2011. október 18-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-9711. o.] 36. pontját, valamint a C-182/10. sz., Solvay és társai ügyben 2012. február 16-án hozott ítélet 30. pontját).

79

E rendelkezés két feltétel fennállása esetén zárja ki a projektet a 85/337 irányelv hatálya alól. Az első feltétel megköveteli, hogy a projekt részleteit egyedi jogalkotási aktus fogadja el. A második szerint ezen irányelv céljait, beleértve az információnyújtást, jogalkotási folyamaton keresztül kell megvalósítani (lásd a C-435/97. sz., WWF és társai ügyben 1999. szeptember 16-án hozott ítélet [EBHT 1999., I-5613. o.] 57. pontját; a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 37. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 31. pontját).

80

Az első feltétel esetében az mindenekelőtt azt jelenti, hogy a projektet egyedi jogalkotási aktus fogadja el. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a „projekt” és az „engedély” fogalmait meghatározza a 85/337 irányelv 1. cikkének (2) bekezdése. Ezért egy projektet elfogadó jogalkotási aktusnak ahhoz, hogy ezen irányelv 1. cikke (5) bekezdésének hatálya alá tartozzon, egyedinek kell lennie, és az ilyen engedéllyel azonos jellemzőket kell felmutatnia. Ezen aktusnak többek között meg kell adnia a projektgazdának a projekt kivitelezésére vonatkozó jogokat (lásd a fent hivatkozott WWF és társai ügyben hozott ítélet 58. pontját; a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 38. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 32. pontját).

81

A projektet ezenkívül részleteiben, vagyis kellően pontos és végleges módon kell elfogadni úgy, hogy az azt elfogadó jogalkotási aktusnak az engedélyhez hasonlóan és jogalkotói mérlegelést követően magában kell foglalnia a projektnek a környezeti hatásvizsgálat szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi elemét (lásd a fent hivatkozott WWF és társai ügyben hozott ítélet 59. pontját; a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 39. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 33. pontját). A jogalkotási aktusnak így tanúsítania kell, hogy a 85/337 irányelv célkitűzéseit az érintett projektet illetően elérték (lásd a fent hivatkozott Linster-ügyben hozott ítélet 56. pontját, a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 39. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 33. pontját).

82

Ebből következik, hogy egy jogi aktus nem tekinthető úgy, hogy valamely projektet a 85/337 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése értelmében véve részleteiben fogad el, amennyiben nem tartalmazza az e projekt környezeti hatásvizsgálatához szükséges elemeket, vagy amennyiben a projekt kivitelezésére vonatkozó jogok projektgazdának történő megadásához más aktusok elfogadását teszi szükségessé (lásd a fent hivatkozott WWF és társai ügyben hozott ítélet 62. pontját; a fent hivatkozott Linster-ügyben hozott ítélet 57. pontját; a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 40. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 34. pontját).

83

A második feltétellel kapcsolatban a 85/337 irányelv 2. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy ezen irányelv alapvető célja annak biztosítása, hogy az engedély megadása előtt többek között a jellegüknél, méretüknél vagy elhelyezkedésüknél fogva a környezetre várhatóan jelentős hatást gyakorló projektek esetében környezeti hatásvizsgálatot végezzenek (lásd a fent hivatkozott Linster-ügyben hozott ítélet 52. pontját, a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 41. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 35. pontját).

84

A 85/337 irányelv hatodik preambulumbekezdése továbbá meghatározza, hogy ezt a vizsgálatot a projektgazda által szolgáltatott, és azon hatóságok, valamint személyek által esetlegesen kiegészített megfelelő adatok alapján kell elvégezni, amelyeket és akiket a projekt érinthet (lásd a fent hivatkozott WWF és társai ügyben hozott ítélet 61. pontját; a fent hivatkozott Linster-ügyben hozott ítélet 53. pontját; a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 36. pontját).

85

Következésképpen a tagállami jogalkotónak a projekt elfogadásának időpontjában kielégítő információval kell rendelkeznie. A 85/337 irányelv 5. cikkének (3) bekezdéséből és annak IV. mellékletéből következik, hogy a projektgazdának olyan információkat kell benyújtania, amelyek tartalmazzák legalább a projekt leírását a projekt helyére, kialakítására és méretére vonatkozó információkkal, a jelentős kedvezőtlen hatások elkerülésére, csökkentésére és – lehetőség szerint – ellensúlyozására tervezett intézkedések leírását, valamint a projekt várható fő környezeti hatásainak meghatározásához és vizsgálatához szükséges adatokat (lásd a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 43. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 37. pontját).

86

Márpedig semmi akadálya nincs annak, hogy egy projekt elfogadásakor a nemzeti jogalkotó felhasználhassa az előzetes közigazgatási eljárás, valamint az azzal összefüggésben elvégzett KHV keretében összegyűjtött információkat, feltéve hogy ez utóbbi még mindig aktuális információkon és ismereteken alapul. E KHV ugyanis, amelyet a döntéshozatali eljárás folyamán kell elvégezni, a kapott információk kimerítő vizsgálatát teszi szükségessé, továbbá azon lehetőség mérlegelését, hogy ezen információkat adott esetben további adatokkal egészítsék ki (lásd a C-50/09. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2011. március 3-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-873. o.] 40. pontját).

87

E tekintetben nem releváns az a körülmény, hogy a KHV-t olyan közigazgatási eljárás során végezték el, amely a végül bírói úton megsemmisített határozat elfogadását eredményezte.

88

Mindazonáltal egy olyan jogalkotási aktus, amely egész egyszerűen csupán „megerősíti” a korábbi közigazgatási aktust arra szorítkozva, hogy megállapítja a közérdeken alapuló kényszerítő indokok fennállását olyan érdemi jogalkotási eljárás előzetes megindítása nélkül, amely lehetővé tenné a jelen ítélet 79. pontjában hivatkozott feltételek betartását, nem tekinthető a 85/337 irányelv 1. cikkének (5) bekezdése értelmében vett egyedi jogalkotási aktusnak, tehát nem elegendő valamely projektnek az ezen irányelv hatálya alóli kizárásához (lásd a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 45. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 39. pontját).

89

Különösen, egy anélkül elfogadott jogalkotási aktus, hogy a jogalkotó testület tagjai rendelkeznének a jelen ítélet 85. pontjában említett információkkal, nem tartozhat a 85/337 irányelv 1. cikke (5) bekezdésének a hatálya alá (lásd a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 46. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 40. pontját).

90

A nemzeti bíróság feladata annak megállapítása, hogy e feltételek teljesültek-e. E tekintetben figyelembe kell vennie mind az elfogadott jogalkotási aktus tartalmát, mind az annak elfogadásához vezető jogalkotási eljárás egészét, és különösen az előkészítő iratokat és a parlamenti vitákat (lásd a fent hivatkozott Boxus és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 47. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 41. pontját).

91

A hatodik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 85/337 irányelvet – és különösen 1. cikkének (5) bekezdését – úgy kell értelmezni, hogy azzal még akkor sem ellentétes a görög parlament által 2006. augusztus 2-án elfogadott 3481/2006. sz. törvényhez hasonló olyan törvény, amely valamely folyó vizeinek a részleges elvezetésére irányuló, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló projektet – e projektnek a nyilvánosság tájékoztatására és részvételére vonatkozóan az ezen irányelvben előírt kötelezettségeknek megfelelő eljárás szerint elfogadott közigazgatási határozat alapjául szolgáló KHV-ja alapján – hagy jóvá, ha ezt a határozatot bírói úton megsemmisítették, feltéve hogy az említett törvény különös jogalkotási aktust képez, oly módon, hogy ezen irányelv céljait a jogalkotási eljárás révén el lehessen érni. A nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy e két feltételt tiszteletben tartották-e.

A hetedik kérdésről

92

Hetedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a valamely folyó vizeinek a részleges elvezetésére irányuló, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló projektet a 2001/42 irányelv hatálya alá tartozó tervnek vagy programnak kell-e tekinteni.

93

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy annak megállapításához, hogy valamely projekt a 2001/42 irányelv hatálya alá tartozik-e, azt kell megvizsgálni, hogy ez a projekt az ezen irányelv 2. cikkének a) pontja értelmében vett tervet vagy programot képez-e.

94

A 2001/42 irányelv 2. cikke a) pontjának második francia bekezdése értelmében kizárólag azok a tervek és programok minősülnek az irányelv szerinti „terveknek és programoknak”, amelyeket törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések írnak elő.

95

Márpedig nem úgy tűnik, hogy az említett projekt a területrendezéssel kapcsolatos kritériumokat és részletes szabályokat meghatározó, valamint az olyan ellenőrzési szabályokat és eljárásokat megállapító aktust képez, amely szabályok és eljárások szerint egy vagy több projekt végrehajtása történik (lásd ebben az értelemben a C-567/10. sz., Inter-Environnement Bruxelles és társai ügyben 2012. március 22-én hozott ítélet 30. pontját).

96

A hetedik kérdésre következésképpen azt a választ kell adni, hogy a valamely folyó vizeinek a részleges elvezetésére irányuló, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló projektet nem kell a 2001/42 irányelv hatálya alá tartozó tervnek, illetve programnak tekinteni.

A nyolcadik és kilencedik kérdésről

97

A hetedik kérdésre adott válaszra tekintettel nem kell válaszolni a kérdést előterjesztő bíróság által feltett nyolcadik és kilencedik kérdésre.

A tizedik kérdésről

98

Tizedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megtudni, hogy a KJTT-knek a – 92/43 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján a Bizottságnak továbbított – nemzeti jegyzékén szereplő területek, amelyeket ezt követően felvettek a KJTT-knek a 2006/613 határozattal jóváhagyott jegyzékébe, e határozat közzététele előtt részesültek-e az ezen irányelv nyújtotta védelemben.

99

Hangsúlyozni kell, hogy a 2006/613 határozat – amellyel a Bizottság elfogadta a mediterrán bioföldrajzi régió KJTT-it tartalmazó jegyzéket – az EK 254. cikk (3) bekezdése értelmében a tagállamokhoz címzett értesítéssel lépett hatályba.

100

Márpedig – amint azt a Bizottság jelezte, anélkül hogy ezt cáfolták volna – erről a határozatról a Görög Köztársaságot 2006. július 19-én, azaz az Acheloos folyó vizének részleges elvezetésére irányuló projektet jóváhagyó 3481/2006. sz. törvény 2006. augusztus 2-án történő elfogadása előtt ténylegesen értesítették.

101

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy a 92/43 irányelv 4. cikkének (5) bekezdése értelmében az ezen irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdésében előírt védelmi intézkedéseket kizárólag azon területek vonatkozásában kell alkalmazni, amelyek – az irányelv 4. cikke (2) bekezdésének harmadik albekezdésével összhangban – szerepelnek a KJTT-knek a Bizottság által az irányelv 21. cikkében előírt eljárás szerint jóváhagyott jegyzékében (lásd a C-117/03. sz., Dragaggi és társai ügyben 2005. január 13-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-167. o.] 25. pontját).

102

Ebből következik, hogy a 2006/613 határozatnak az érintett tagállamhoz címzett értesítését követően a tagállam köteles volt megtenni a 92/43 irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdésében előírt védelmi intézkedéseket.

103

Ezt a következtetést nem kérdőjelezheti meg az a körülmény, hogy az alapügyben szóban forgó projektet engedélyező közigazgatási határozatok 2005-ben történt megsemmisítését követően a 3481/2006. sz. törvényben szereplő és az e projektet engedélyező jogalkotási rendelkezéseket 2006. július 6-án módosítás formájában terjesztették a görög parlament elé, míg a 2006/613 határozatról július 19-én értesítették az érintett tagállamot. Ilyen esetben ugyanis a 92/43 irányelv 6. cikke (2)–(4) bekezdésének alkalmazása – mindenesetre – kialakultnak még nem tekinthető helyzetre vonatkozott.

104

Mindezek után legalábbis emlékeztetni kell arra, hogy a tagállamoknak – még a 2006/613 határozat hatálybalépését megelőzően is – védeniük kell a területeket attól a pillanattól fogva, hogy azokat a 92/43 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése alapján a Bizottság számára megküldött javasolt nemzeti jegyzékben mint KJTT-ként meghatározható területeket tüntetik fel (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Dragaggi és társai ügyben hozott ítélet 26. pontját). A tagállamoknak ugyanis az ezen irányelvben meghatározott védelem célkitűzésének megfelelő, az e területek nemzeti szintű ökológiai érdekének védelmére alkalmas intézkedéseket kell hozniuk (lásd a fent hivatkozott Dragaggi és társai ügyben hozott ítélet 30. pontját), ennélfogva pedig nem engedélyezhetnek olyan beavatkozásokat, amelyek komolyan veszélyeztethetik az említett területek ökológiai jellemzőit, mint például különösen azok a beavatkozások, amelyek jelentős mértékben csökkenthetik a természeti terület nagyságát, vagy a területen élő veszélyeztetett fajok eltűnéséhez vezethetnek, vagy – végezetül – az említett terület elpusztítását vagy a reprezentatív jellemzői megszüntetését eredményezik (lásd a C-244/05. sz., Bund Naturschutz in Bayern és társai ügyben 2006. szeptember 14-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-8445. o.] 46. pontját, valamint a C-340/10. sz., Bizottság kontra Ciprus ügyben hozott ítélet 44. pontját).

105

A fentiekre tekintettel a tizedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a KJTT-knek a – 92/43 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján a Bizottságnak továbbított – nemzeti jegyzékén szereplő területek, amelyeket ezt követően felvettek a KJTT-knek a 2006/613 határozattal jóváhagyott jegyzékébe, a 2006/613 határozatnak az érintett tagállamhoz címzett értesítését követően e határozat közzététele előtt is részesültek az ezen irányelv nyújtotta védelemben. Különösen ezen értesítést követően kellett az érintett tagállamnak meghoznia az ezen irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdésében előírt védelmi intézkedéseket is.

A tizenegyedik kérdésről

106

Tizenegyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 92/43 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy azzal ellentétes az, hogy a vízelvezetésre irányuló, valamely KVT-hez közvetlenül nem kapcsolódó, illetve annak megóvásához nem nélkülözhetetlen, azonban ez utóbbit esetlegesen jelentős mértékben érintő valamely projektet az e terület madárvilágára vonatkozó megbízható és naprakész elemek vagy adatok hiányában engedélyezzenek.

107

Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a 79/409 irányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja a tagállamoknak, hogy minősítsék KVT-vé az e rendelkezések által meghatározott ornitológiai szempontoknak megfelelő területeket (lásd többek között a C-418/04. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2007. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-10947. o.] 36. pontját).

108

A 92/43 irányelv 7. cikkéből következik, hogy ezen irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdése a 79/409 irányelv 4. cikke (4) bekezdése első mondatának helyébe lép a 92/43 irányelv végrehajtásának időpontjától vagy a valamely tagállam általi, a 79/409 irányelv szerinti besorolás időpontjától, ha ez utóbbi időpont későbbi (lásd a fent hivatkozott, Bizottság kontra Írország ügyben 2007. december 13-án hozott ítélet 173. pontját és a C-404/09. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2011. november 24-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-11853. o.] 97. pontját).

109

Márpedig az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból, valamint a Bizottság szóbeli észrevételeiből kitűnik, hogy az alapügyben szóban forgó projekttel érintett KVT-ket már a 3481/2006. sz. törvény elfogadását megelőzően besorolták. Következésképpen az említett projekt jóváhagyásának időpontjában azokra vonatkoztak a 92/43 irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdéséből eredő kötelezettségek.

110

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 92/43 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése olyan vizsgálati eljárást ír elő, amelynek célja, hogy előzetes ellenőrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet – amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de arra jelentős hatással lehet – csak akkor lehessen engedélyezni, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét (lásd a C-127/02. sz., Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-7405. o.] 34. pontját, valamint a C-304/05. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2007. szeptember 20-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-7495. o.] 56. pontját).

111

A „megfelelő vizsgálatnak” a 92/43 irányelv 6. cikke (3) bekezdésének értelmében vett fogalmát illetően meg kell állapítani, hogy az említett irányelv semmilyen konkrét módszert nem határoz meg az említett vizsgálat elvégzésére (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 57. pontja).

112

A Bíróság ugyanakkor megállapította, hogy e vizsgálatot oly módon kell elvégezni, hogy az illetékes hatóságok megbizonyosodhassanak arról, hogy az adott terv vagy projekt nem jár az érintett természeti terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal, tekintve, hogy ha bizonytalanság mutatkozik annak megítélésében, hogy ilyen hatások felléphetnek-e, az említett hatóságok kötelesek megtagadni a kérelmezett engedély kiadását (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 58. pontját).

113

Azon elemekre vonatkozóan, amelyek alapján az illetékes hatóságok a szükséges mértékben megbizonyosodhatnak a káros hatások kizártságáról, a Bíróság megállapította, hogy tudományos szempontok alapján nem állhat fenn semmilyen ésszerű kétség e tekintetben, és az említett hatóságoknak az adott területre vonatkozó legújabb tudományos ismereteket kell figyelembe venniük (lásd a fent hivatkozott Waddenvereniging és Vogelbeschermingsvereniging ügyben hozott ítélet 59. és 61. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 59. pontját).

114

Valamely terv vagy projekt hatásainak ismerete a kérdéses területre vonatkozó védelmi célkitűzések tekintetében ugyanis elengedhetetlen előfeltétele a 92/43 irányelv 6. cikke (4) bekezdése alkalmazásának, mivel ezen információk hiányában az említett eltérő rendelkezésnek semmilyen alkalmazási feltétele nem értékelhető. Az esetleges nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okoknak és a kevésbé káros alternatívák fennállásának a vizsgálata ugyanis a mérlegelt terv vagy projekt által a terület tekintetében okozott veszélyekhez viszonyított mérlegelést tesz szükségessé. Ezenfelül az esetleges kiegyenlítő intézkedések jellegének meghatározása érdekében az említett terület tekintetében fennálló veszélyeket pontosan meg kell határozni (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 83. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 74. pontját).

115

Ennek fényében nem lehet úgy tekinteni, hogy megfelelő a vizsgálat, ha hiányoznak az érintett KVT madárvilágára vonatkozó megbízható és naprakész elemek, illetve adatok.

116

Így tehát, amennyiben valamely projekt engedélyezését az említett vizsgálat nem megfelelő jellege miatt semmisítik meg vagy vonják vissza, nem zárható ki, hogy az illetékes nemzeti hatóságok utólag begyűjtsék az érintett KVT madárvilágára vonatkozó megbízható és naprakész adatokat, továbbá hogy – ezen adatok és az ily módon befejezett vizsgálat alapján – értékelik, hogy valamely vízelvezetési projekt sérti-e ezt a KVT-t, és hogy adott esetben mely kiegyenlítő intézkedéseket kell megtenni annak biztosítása érdekében, hogy a projekt kivitelezése ne veszélyeztesse a Natura 2000 általános egységességének megóvását.

117

Ennélfogva a tizenegyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/43 irányelvet – és különösen 6. cikkének (3) és (4) bekezdését – úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha a vízelvezetésre irányuló, valamely KVT-hez közvetlenül nem kapcsolódó, illetve annak megóvásához nem nélkülözhetetlen, azonban ez utóbbit esetlegesen jelentős mértékben érintő valamely projektet az e terület madárvilágára vonatkozó megbízható és naprakész elemek vagy adatok hiányában engedélyeznek.

A tizenkettedik kérdésről

118

Tizenkettedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 92/43 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy a vízelvezetési projekt alátámasztására felhozott, egyrészről az öntözéssel, másrészről pedig az ivóvízellátással összefüggő indokok képezhetnek-e az érintett területek épségét hátrányosan befolyásoló projekt kivitelezésének igazolására alkalmas, nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okokat.

119

A 92/43 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése előírja, hogy amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások az irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondata szerinti vizsgálatának a kedvezőtlen eredménye ellenére valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okra figyelemmel – ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat – alternatív megoldás hiányában mégis végre kell hajtani egy tervet vagy projektet, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében (lásd a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben hozott ítélet 81. pontját, valamint a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 72. pontját).

120

Amint az a jelen ítélet 100., 101., 107. és 108. pontjából kitűnik, az ehhez hasonló rendelkezés a 92/43 irányelv 4. cikke (2) bekezdése harmadik albekezdésének megfelelően a Bizottság által megállapított listán szereplő KVT-kre és KJTT-kre egyaránt alkalmazandó.

121

A 92/43 irányelv 6. cikkének (4) bekezdése értelmében vett, valamely terv vagy program végrehajtását igazoló jellegű érdeknek egyszerre kell „közérdeknek” és „nyomósnak” lenni, ami azt jelenti, hogy olyan jelentőséggel kell bírnia, amely az irányelvnek a természetes élőhelyek, a vadon élő állatok – köztük a madárvilág – és növények védelmére irányuló céljával egyensúlyban áll (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Solvay és társai ügyben hozott ítélet 75. pontját).

122

Az öntözés és az ivóvízellátás – főszabály szerint – megfelel ezeknek a feltételeknek, ennélfogva pedig – alternatív megoldások hiányában – igazolhatja a vízelvezetéssel kapcsolatos projekt kivitelezését.

123

Az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust magában foglaló és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgáló KJTT esetében azonban a 92/43 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének második albekezdése értelmében kizárólag az emberi egészséggel, a közbiztonsággal vagy a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel kapcsolatos, továbbá – a Bizottság véleménye szerint – nyomós közérdeken alapuló egyéb kényszerítő indokokon alapuló szempontokat lehet érvényesíteni.

124

Mivel a Bizottság a jelen esetben nem volt köteles véleményt nyilvánítani, meg kell vizsgálni, hogy az öntözés és az ivóvízellátás az előző pontban jelzett megfontolások alá tartozhat-e.

125

Az öntözést illetően nyilvánvaló, hogy az – főszabály szerint – nem tartozhat az emberi egészséggel és a közbiztonsággal kapcsolatos megfontolások körébe. Ezzel szemben valószínűbbnek tűnik az, hogy az öntözés – bizonyos körülmények között – a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyökkel bírhat.

126

Az ivóvízellátás ugyanakkor – főszabály szerint – az emberi egészséggel kapcsolatos számos megfontolás körébe tartozik.

127

Mindenesetre a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy az alapügyben szóban forgó projekt valóban hátrányosan befolyásolja-e az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust magában foglaló és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgáló egy vagy több KJTT épségét.

128

A fentiekre tekintettel, a tizenkettedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/43 irányelvet – és különösen 6. cikkének (4) bekezdését – úgy kell értelmezni, hogy a vízelvezetési projekt alátámasztására felhozott, egyrészről az öntözéssel, másrészről pedig az ivóvízellátással összefüggő indokok képezhetnek az érintett területek épségét hátrányosan befolyásoló projekt kivitelezésének igazolására alkalmas, nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okokat. Amennyiben egy ehhez hasonló projekt hátrányosan befolyásolja az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust magában foglaló és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgáló KJTT épségét, úgy annak kivitelezését – főszabály szerint – igazolhatják az ivóvízellátással kapcsolatos indokok. Bizonyos körülmények között a projekt kivitelezését az öntözés által kiváltott, a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyök igazolhatják. Az öntözés ezzel szemben – főszabályként – nem tartozhat az alapügyben szóban forgóhoz hasonló projekt kivitelezését igazoló, az emberi egészséggel és a közbiztonsággal kapcsolatos megfontolások körébe.

A tizenharmadik kérdésről

129

Tizenharmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy a 92/43 irányelv értelmében a megfelelő kiegyenlítő intézkedések meghatározása céljából figyelembe kell-e venni a vízelvezetés terjedelmét és az ezen elvezetéssel járó munkálatok jelentőségét.

130

A 92/43 irányelv 6. cikke (4) bekezdése első albekezdésének első mondata értelmében, amennyiben a természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának kedvezőtlen eredménye ellenére valamely nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okra – ideértve a társadalmi vagy gazdasági jellegű okokat is – figyelemmel – alternatív megoldás hiányában – mégis végre kell hajtani egy tervet vagy programot, a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében.

131

A jelen ítélet 114. pontjában kifejtetteknek megfelelően az esetleges kiegyenlítő intézkedések jellegének meghatározása érdekében az érintett terület tekintetében a projekt miatt fennálló veszélyeket pontosan meg kell határozni.

132

Márpedig a vízelvezetés terjedelme és az ezen elvezetéssel járó munkálatok jelentősége olyan tényezők, amelyeket az érintett terület tekintetében a projekt miatt fennálló veszélyek pontos meghatározása, ekként pedig a Natura 2000 általános egységessége megóvásának biztosításához szükséges kiegyenlítő intézkedések jellegének meghatározása érdekében figyelembe kell venni.

133

Következésképpen a tizenharmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 92/43 irányelv – és különösen 6. cikke (4) bekezdése első albekezdésének első mondata – értelmében a megfelelő kiegyenlítő intézkedések meghatározása érdekében figyelembe kell venni a vízelvezetés terjedelmét és az ezen elvezetéssel járó munkálatok jelentőségét.

A tizennegyedik kérdésről

134

Tizennegyedik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra kíván választ kapni, hogy az EK 6. cikkben foglalt, a fenntartható fejlődésre irányuló célkitűzéssel összefüggésben értelmezett 92/43 irányelv a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeket illetően megengedi-e valamely természetes folyóvízi ökoszisztéma jelentős emberi beavatkozással folyóvízi és folyómeder-ökoszisztémává történő átalakítását.

135

Annak feltételezéséből, hogy valamely természetes folyóvízi ökoszisztéma jelentős emberi beavatkozással folyóvízi és folyómeder-ökoszisztémává történő átalakítása hátrányosan befolyásolja a Natura 2000 hálózathoz tartozó területek épségét, nem következik szükségszerűen az, hogy az ilyen átalakítás alapjául szolgáló projektet ne lehetne engedélyezni.

136

A jelen ítélet 119. pontjában megállapítottaknak megfelelően ugyanis a 92/43 irányelv 6. cikkének – a Natura 2000 hálózathoz tartozó területekre vonatkozó – (4) bekezdése értelmében az említett projekt az e rendelkezésben szereplő feltételek teljesülése esetén engedélyezhető.

137

Márpedig a 92/43 irányelv harmadik preambulumbekezdése értelmében, mivel az irányelv fő célja a biológiai sokféleség fenntartásának előmozdítása, a gazdasági, társadalmi, kulturális és regionális igények figyelembevételével hozzájárul a fenntartható fejlődés közös céljának megvalósításához. A biológiai sokféleség fenntartása egyes esetekben megkívánja bizonyos emberi tevékenységek fenntartását és ösztönzését is.

138

Ily módon a 92/43 irányelv harmadik preambulumbekezdésében említett és az EK 6. cikkben foglalt, a fenntartható fejlődésre irányuló célkitűzés tükrében kell alkalmazni a 92/43 irányelv 6. cikke (4) bekezdésének első albekezdését, és különösen azt a feltételt, amelynek értelmében a tagállam minden szükséges kiegyenlítő intézkedést megtesz a Natura 2000 általános egységességének megóvása érdekében.

139

Következésképpen a tizennegyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy az EK 6. cikkben foglalt, a fenntartható fejlődésre irányuló célkitűzéssel összefüggésben értelmezett 92/43 irányelv – és különösen 6. cikke (4) bekezdésének első albekezdése – a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeket illetően az említett irányelv e rendelkezésében szereplő feltételek teljesülése esetén megengedi a valamely természetes folyóvízi ökoszisztéma jelentős emberi beavatkozással folyóvízi és folyómeder-ökoszisztémává történő átalakítását.

A költségekről

140

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

 

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

 

1)

A vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkének (6) bekezdését és 24. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azok a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek közzététele tekintetében a tagállamok számára kitűzött határidő lejártaként 2009. december 22-t, illetve az ezen irányelvnek – és különösen 3–6., 9., 13. és 15. cikkének – az átültetése tekintetében a tagállamok számára rendelkezésre álló véghatáridő lejártaként 2003. december 22-t határozzák meg.

 

2)

A 2000/60 irányelvet a következőképpen kell értelmezni:

az irányelvvel – főszabály szerint – nem ellentétes az a nemzeti rendelkezés, amely 2009. december 22. előtt megengedi a vízátvezetést egy vízgyűjtőből egy másikba, illetve egy vízgyűjtő kerületből egy másikba, amennyiben az érintett vízgyűjtő kerületekre vonatkozó vízgyűjtő-gazdálkodási terveket az illetékes nemzeti hatóságok még nem fogadták el;

az ehhez hasonló átvezetésnek nem kell olyan jellegűnek lennie, hogy komolyan veszélyeztesse az ezen irányelv által előírt célok elérését;

mindazonáltal az említett átvezetés – amennyiben a vizekben az ugyanezen irányelv 4. cikkének (7) bekezdése szerinti ártalmas hatásokat válthat ki – engedélyezhető legalábbis akkor, ha teljesülnek az ugyanezen rendelkezés a)–d) pontjában említett feltételek, és

az, hogy a vízgyűjtő vagy a célzott vízgyűjtő kerület számára lehetetlen, hogy saját vízforrásaiból elégítse ki ivóvíz-ellátási, energiatermelési vagy öntözési szükségleteit, nem elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy egy ilyen vízátvezetés az említett irányelvvel összeegyeztethető legyen, feltéve hogy a fent említett feltételek teljesülnek.

 

3)

Nem tartozik a 2000/60 irányelv 14. cikkének – és különösen (1) bekezdésének – hatálya alá az, hogy valamely nemzeti parlament az alapügyben szóban forgókhoz hasonló vízgyűjtő-gazdálkodási terveket a nyilvánosság tájékoztatására, a nyilvánossággal folytatott konzultációra, vagy a nyilvánosság részvételére irányuló bármiféle eljárás nélkül hagyott jóvá.

 

4)

A 2003. május 26-i 2003/35/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelvet – és különösen 1. cikkének (5) bekezdését – úgy kell értelmezni, hogy azzal még akkor sem ellentétes a görög parlament által 2006. augusztus 2-án elfogadott 3481/2006. sz. törvényhez hasonló olyan törvény, amely valamely folyó vizeinek a részleges elvezetésére irányuló, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló projektet – e projektnek a nyilvánosság tájékoztatására és részvételére vonatkozóan az ezen irányelvben előírt kötelezettségeknek megfelelő eljárás szerint elfogadott közigazgatási határozat alapjául szolgáló környezeti hatásvizsgálata alapján – hagy jóvá, ha ezt a határozatot bírói úton megsemmisítették, feltéve hogy az említett törvény különös jogalkotási aktust képez, oly módon, hogy ezen irányelv céljait a jogalkotási eljárás révén el lehessen érni. A nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy e két feltételt tiszteletben tartották-e.

 

5)

A valamely folyó vizeinek a részleges elvezetésére irányuló, az alapügyben szóban forgóhoz hasonló projektet nem kell a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alá tartozó tervnek, illetve programnak tekinteni.

 

6)

A közösségi jelentőségű természeti területeknek a – természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv 4. cikke (1) bekezdésének második albekezdése alapján az Európai Bizottságnak továbbított – nemzeti jegyzékén szereplő területek, amelyeket ezt követően felvettek a KJTT-knek a 92/43/EGK tanácsi irányelv értelmében a mediterrán bioföldrajzi régió közösségi jelentőségű természeti területeit tartalmazó jegyzék elfogadásáról szóló, 2006. július 19-i 2006/613/EK bizottsági határozattal jóváhagyott jegyzékébe, a 2006/613 határozatnak az érintett tagállamhoz címzett értesítését követően e határozat közzététele előtt is részesültek az ezen irányelv nyújtotta védelemben. Különösen ezen értesítést követően kellett az érintett tagállamnak meghoznia az ezen irányelv 6. cikkének (2)–(4) bekezdésében előírt védelmi intézkedéseket is.

 

7)

A 92/43 irányelvet – és különösen 6. cikkének (3) és (4) bekezdését – úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az, ha a vízelvezetésre irányuló, valamely különleges védelmi területhez közvetlenül nem kapcsolódó, illetve annak megóvásához nem nélkülözhetetlen, azonban ez utóbbit esetlegesen jelentős mértékben érintő valamely projektet az e terület madárvilágára vonatkozó megbízható és naprakész elemek vagy adatok hiányában engedélyeznek.

 

8)

A 92/43 irányelvet – és különösen 6. cikkének (4) bekezdését – úgy kell értelmezni, hogy a vízelvezetési projekt alátámasztására felhozott, egyrészről az öntözéssel, másrészről pedig az ivóvízellátással összefüggő indokok képezhetnek az érintett területek épségét hátrányosan befolyásoló projekt kivitelezésének igazolására alkalmas, nyomós közérdeken alapuló kényszerítő okokat. Amennyiben egy ehhez hasonló projekt hátrányosan befolyásolja az elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust magában foglaló és/vagy veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgáló közösségi jelentőségű természeti terület épségét, úgy annak kivitelezését – főszabály szerint – igazolhatják az ivóvízellátással kapcsolatos indokok. Bizonyos körülmények között a projekt kivitelezését az öntözés által kiváltott, a környezet szempontjából elsődlegesen fontos előnyök igazolhatják. Az öntözés ezzel szemben – főszabályként – nem tartozhat az alapügyben szóban forgóhoz hasonló projekt kivitelezését igazoló, az emberi egészséggel és a közbiztonsággal kapcsolatos megfontolások körébe.

 

9)

A 92/43 irányelv – és különösen 6. cikke (4) bekezdése első albekezdésének első mondata – értelmében a megfelelő kiegyenlítő intézkedések meghatározása érdekében figyelembe kell venni a vízelvezetés terjedelmét és az ezen elvezetéssel járó munkálatok jelentőségét.

 

10)

Az EK 6. cikkben foglalt, a fenntartható fejlődésre irányuló célkitűzéssel összefüggésben értelmezett 92/43 irányelv – és különösen 6. cikke (4) bekezdésének első albekezdése – a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeket illetően az említett irányelv e rendelkezésében szereplő feltételek teljesülése esetén megengedi a valamely természetes folyóvízi ökoszisztéma jelentős emberi beavatkozással folyóvízi és folyómeder-ökoszisztémává történő átalakítását.

 

Aláírások


( *1 ) Az eljárás nyelve: görög.