10.8.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 283/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye

a) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – Árucsomag: az egységes piacba vetett bizalom megerősítése

[COM(2017) 787 final]

b) Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok betartására és érvényesítésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról, és a 305/2011/EU, az 528/2012/EU, az (EU) 2016/424, az (EU) 2016/425, az (EU) 2016/426 és az (EU) 2017/1369 európai parlamenti és tanácsi rendelet, valamint a 2004/42/EK, a 2009/48/EK, a 2010/35/EU, a 2013/29/EU, a 2013/53/EU, a 2014/28/EU, a 2014/29/EU, a 2014/30/EU, a 2014/31/EU, a 2014/32/EU, a 2014/33/EU, a 2014/34/EU, a 2014/35/EU, a 2014/53/EU, a 2014/68/EU és a 2014/90/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról

[COM(2017) 795 final – 2017/0353 (COD)]

c) Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismeréséről

[COM(2017) 796 final – 2017/0354 (COD)]

(2018/C 283/03)

Előadó:

Jorge PEGADO LIZ

Felkérés:

a)

Európai Bizottság, 2018.2.12.

b)

Tanács, 2018.1.31.

Európai Parlament, 2018.2.5.

c)

Európai Parlament, 2018.2.5.

Tanács, 2018.2.6.

Jogalap:

a)

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke

b)

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke

c)

az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke

 

 

Illetékes szekció:

„Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció

Elfogadás a szekcióülésen:

2018.4.27.

Elfogadás a plenáris ülésen:

2018.5.23.

Plenáris ülés száma:

535.

A szavazás eredménye:

(mellette/ellene/tartózkodott)

184/2/5

1.   Következtetések és ajánlások

1.1.

 Az EGSZB gratulál az Európai Bizottságnak a nagy lélegzetvételű, hiánypótló, összetett és érdemleges munkához, amely ebben a „csomagban” öltött testet. Egyedül a számos rendelkezésben tetten érhető túlzott „rugalmasságot” sajnálja, amely túlságosan nagy mozgásteret hagy a tagállamok számára nagyobb fokú ellenőrzés nélkül.

1.2.

 Az EGSZB érvényesnek tartja a vizsgált javaslatokhoz választott jogalapokat, valamint a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos indokolásokat. A jogi eszköz formájának megválasztását is helyesnek tartja, hiszen az a legmegfelelőbb a kitűzött cél elérésére.

1.3.

 Meglepetéssel fogadja, hogy az Európai Bizottság nem tisztázza megfelelően azt, hogy mi lett a termékek felügyeletéről szóló rendeletre irányuló 2013-as javaslatával. Ismereteink szerint az nem áll elfogadás alatt, a most vizsgált javaslat pedig megismétel egyes abban foglalt intézkedéseket.

1.4.

 Az Európai Bizottság szintén nem tisztázza, hogy javaslatait miért nem kíséri újabb, az általános termékbiztonságról szóló rendelet, amely garantálná, hogy jellemzőiktől függetlenül minden termékre naprakész és hatékonyabb szabályozás vonatkozzon.

1.5.

 Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy az itt vizsgált javaslatnak szabályt kellene alkotnia a tagállamok piacfelügyeleti kötelezettségének és ezen belül annak az előírásnak a megerősítésére, amely szerint (negyedévente) jelentést kell tenniük az Európai Bizottságnak az általuk folytatott fellépésekről és ellenőrzésekről.

1.6.

 Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy a piacfelügyelettel kapcsolatos általános elvek között szerepelnie kellene az elővigyázatosság elvének. Ez a döntéshozatal alapvető eleme lenne minden olyan esetben, amikor megalapozottan merül fel van annak a gyanúja, hogy a fogyasztó- vagy a környezetvédelem nem biztosított teljeskörűen, ám nem áll rendelkezésre egyértelmű, tudományos bizonyíték arra, hogy a termék veszélyt jelent azokra.

1.7.

 Mivel nem történik utalás az elővigyázatosság elvére, az EGSZB kiemeli, hogy egyértelművé kell tenni, hogy a bizonyítási teher minden esetben a gazdasági szereplőkre hárul, hogy azok ne állíthassák azt, hogy a hatóságoknak kell bizonyítaniuk, hogy egy termék nem biztonságos vagy bármilyen más veszélyt jelent.

1.8.

 Az EGSZB kiemelten fontosnak tartja, hogy amellett, hogy az Európai Bizottság köteles időszakos jelentéseket közzétenni a RAPEX-rendszerről (a nem élelmiszer jellegű termékek riasztási rendszeréről), a fogyasztók és a vállalkozások, valamint az őket képviselő szervezetek a nyilvánosan közzétettnél több információhoz férhessenek hozzá.

1.9.

 Úgy véli továbbá, hogy ennek a rendeletnek kell lennie annak a jogalkotási aktusnak, amely tartalmazza az uniós gyors információs rendszerrel kapcsolatos összes szabályt, különösen a fogalommeghatározást, a kapcsolattartó pontokat, az információcsere módját és az azzal kapcsolatos eljárásokat, a rendszerben való részvételre jogosult külső szervezeteket (ideértve többek között a fogyasztóvédelmi szervezeteket) és a bejelentésre vonatkozó szabályokat.

1.10.

 Másrészről az EGSZB hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a közös európai vámstratégiát, biztosítva az anyagi és emberi erőforrások optimális felhasználását a jelen javaslatban említett intézkedések kidolgozásához. Ennek kapcsán javasolja, hogy tegyék tartalmasabbá az összes kereskedelmi partnerrel, különösen a WTO-val megkötött kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokat, illetve a Japánnal és Kanadával a közelmúltban tárgyalt partnerségi megállapodásokat.

1.11.

 Kiemeli továbbá, hogy ambiciózus politikára van szükség, amely lehetővé teszi az együttműködést a tagállamok között az információcsere terén, hogy gyorsabban léphessenek fel a valamely termék használata során felmerülő súlyos mellékhatások esetén.

1.12.

 Az EU területén ellenőrzött és a harmonizációs jogszabályok által lefedett termékek Unió általi értékelését illetően az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy a nemzeti szintű hatóságok specifikus hatásköreinek sérelme nélkül az Európai Bizottság rendelkezzen hatáskörökkel a harmonizációs politika kapcsán bevezetett nemzeti szintű intézkedések értékelésére.

1.13.

 Másrészről az EGSZB úgy véli, hogy a vizsgált javaslatban foglalkozni kellene az internetes platformokon történő értékesítések piacfelügyeletének kérdésével, valamint azoknak az új veszélyeknek az értékelésével, melyeknek az internethez csatlakoztatott eszközöket („Internet-connected devices”) használó fogyasztók ki vannak téve.

1.14.

 Végezetül az EGSZB kiáll amellett, hogy a rendeletet egészítsék ki olyan rendelkezésekkel, amelyek célja egy a sérülések összes fajtáját tartalmazó páneurópai adatbázis létrehozása. Ennek kapcsán javasolja, hogy a szöveget egészítsék ki egy a sérülésekkel kapcsolatos európai adatbázis létrehozására vonatkozó jogalappal, amely szerint az Európai Bizottság támogatja a tagállami adatgyűjtés koordinálását, valamint elősegíti az adatbázis hatékony működését.

1.15.

 Az EGSZB azt is javasolja, hogy az Európai Bizottság vegye figyelembe a javaslatának egyes cikkeire vonatkozó módosítási ajánlásait, amelyek a „Részletes megjegyzések” című fejezetben szerepelnek.

2.   Az árucsomag célkitűzései

2.1.    Általános célkitűzések

2.1.1.

 Az Európai Bizottság a közleményben (1), az árucsomagot alkotó első dokumentumban az alábbiak szerint határozza meg a kezdeményezés általános célját: „[a]z érintetteknek – azaz a lakosságnak, a munkavállalóknak, a vállalkozásoknak és a hatóságoknak – bizonyosnak kell lenniük abban, hogy az általuk beszerzett termékek biztonságosak, illetve hogy átlátható és tisztességesen működő környezetben működhetnek, ahol a szabályok mindenkire egyformán érvényesek”.

2.1.2.

 Ennek érdekében az Európai Bizottság szerint sürgősen fel kell számolni két, az egységes árupiacon továbbra is fennálló szerkezeti gyengeséget, hogy az egységes árupiacban rejlő lehetőségeket teljes mértékben ki lehessen használni, és az egységes árupiac igazolja a fogyasztók, a vállalkozások és a hatóságok által belé vetett bizalmat.

2.1.3.

 Az egységes árupiac egyik szerkezeti gyengesége a harmonizált uniós termékbiztonsági szabályok érvényesítéséhez kapcsolódik.

2.1.4.

 A másik szerkezeti gyengeség a harmonizált uniós termékbiztonsági szabályok hatálya alá nem vagy csak részben tartozó termékekhez kapcsolódik. Ezek a termékek az egyik tagállamban biztonságosnak és a közérdekkel összhangban lévőnek minősülnek, míg egy másik tagállamban nehézségekbe ütközhet a piacra jutásuk.

2.1.5.

 E két „gyengeség” kezelése érdekében az Európai Bizottság két jogalkotási kezdeményezést és néhány további kiegészítő intézkedést javasol.

2.1.5.1.

 Az első jogalkotási javaslat célja a termékekre vonatkozó uniós jogszabályok betartásának és érvényesítésének megerősítése, a második pedig az egységes piacon történő kölcsönös elismerés alkalmazásának átszervezését és megkönnyítését célozza.

2.1.5.2.

 A kiegészítő intézkedések között szerepel:

a)

a műszaki szabályokkal és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló (EU) 2015/1535 irányelv 2014–2015-ös időszakban való működéséről szóló jelentés (2); valamint

b)

a 765/2008/EK rendelet végrehajtásáról szóló jelentés (3).

2.2.    Egyedi célkitűzések

2.2.1.

 Az említett kezdeményezések konkrét célkitűzései az alábbiak szerint foglalhatók össze:

a)

Megfelelőségi javaslat

2.2.2.

 Az első jogalkotási kezdeményezés – javaslat a termékekre vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályok betartására és érvényesítésére vonatkozó szabályok és eljárások megállapításáról szóló rendeletre (4), a továbbiakban „megfelelőségi javaslat” – célja a bizalom növelése a termékekkel kapcsolatos uniós szabályok tényleges betartása iránt, és ennek érdekében:

a)

a szabályok végrehajtásának intelligens biztosítása a határok nélküli egységes piacon;

b)

a jogszabályok alkalmazása a külső határokon.

2.2.3.

 Az elsődleges célkitűzések az alábbiak:

a)

a piacfelügyeleti tevékenységek meglévő keretének megszilárdítása;

b)

elősegíti a több különböző tagállam piacfelügyeleti hatóságai által közösen végrehajtott fellépéseket;

c)

az információcsere javítása, valamint a piacfelügyeleti programok koordinálásának megerősítése;

d)

az Unió piacára belépő termékek ellenőrzését, valamint a piacfelügyeleti hatóságok és a vámhatóságok közötti jobb együttműködést szolgáló keret kialakítása.

b)

Kölcsönös elismerési javaslat

2.2.4.

 A második jogalkotási kezdeményezés – javaslat a valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott áruk kölcsönös elismeréséről szóló rendeletre (5), a továbbiakban „kölcsönös elismerési javaslat” – célja biztosítani a kölcsönös elismerés elvének hatékony és eredményes alkalmazását, és ennek keretében:

a)

a kölcsönös elismerés elve hatékony működésének garantálása;

b)

az együttműködés és a bizalom erősítése;

c)

a belső piac megfelelő működésének garantálása a nem harmonizált termékek vonatkozásában.

2.2.5.

 A javaslat elsődleges konkrét célkitűzése a kölcsönös elismerés működésének javítása számos intézkedés révén, amelyek célja annak biztosítása, hogy a kölcsönös elismerés elvéből fakadó, meglévő jogokat és kötelezettségeket tiszteletben tartsák. Ennek eszközei az alábbiak:

a)

a kölcsönös elismerés terjedelmének egyértelművé tétele annak világos meghatározásával, hogy az mikor alkalmazandó;

b)

a már jogszerűen forgalmazott termékek bemutatásának megkönnyítését szolgáló nyilatkozat, valamint a piacra jutást megtagadó vagy korlátozó határozatok kezelésére irányuló problémamegoldó rendszer bevezetése;

c)

igazgatási együttműködés kialakítása és egy informatikai eszköz létrehozása a kommunikáció, az együttműködés és a bizalom javítására a nemzeti hatóságok között, és ezáltal a kölcsönös elismerés működésének megkönnyítésére.

c)

Kiegészítő dokumentumok

2.2.6.

 Az Európai Bizottság ezenkívül két jelentést is előterjeszt jogalkotási javaslatainak megalapozására. Az alábbiakról van szó:

2.2.7.

 Az (EU) 2015/1535 irányelv (röviden: átláthatósági irányelv) 2014–2015-ös időszakban való működéséről szóló európai bizottsági jelentés (6), amelynek legfontosabb megállapításai

a)

megerősítik az irányelv hasznosságát az átláthatóság, az igazgatási együttműködés és a belső piaci technikai akadályok megelőzése szempontjából, amit az értesítési eljárás iránt érdeklődő érintettek nagy száma is jelez. Az értesítési eljárás ugyanis lehetőséget biztosít azon területek meghatározására, amelyeken érdemes lehet megfontolni az uniós szintű harmonizációt;

b)

elismerik, hogy még mindig van mit javítani az eljárás alkalmazásán, értve ez alatt az egyes tagállamoktól érkező értesítések számát és az értesítési kötelezettségeik teljesítését;

c)

úgy vélik, hogy ha több értesítés érkezne, és a tagállamok aktívabban részt vennének az eljárásban, akkor könnyebb lenne elejét venni az új technikai akadályok kialakulásának és diagnosztizálni az egyes tagállamokban, illetve az Unió egészében jelentkező rendszerszintű problémákat;

d)

kulcsfontosságúnak tartják az irányelv további népszerűsítését és hatékonyabb végrehajtását az irányelv nyomán tett fellépések és jogalkotási intézkedések szorosabb összehangolása révén az irányelv célkitűzéseinek teljeskörű megvalósításához.

2.2.8.

 A 765/2008/EK rendelet (7) végrehajtásáról szóló európai bizottsági jelentés, amely megállapítja az akkreditálás és piacfelügyelet előírásait a termékek forgalmazása tekintetében [röviden: megfelelőségi rendelet, COM(2017) 789 final]; ennek legfontosabb megállapításai:

a)

szükség van megbízható és kompetens „megfelelőségértékelő szervezetekre”, amelyek megfelelően végzik munkájukat, azaz a termékek értékesítése előtt ellenőrzik, hogy azok megfelelnek-e bizonyos előírásoknak;

b)

az EU ezért akkreditálási rendszert hozott létre az ilyen megfelelőségértékelő szervezetek számára;

c)

az Európai Bizottság szerint a 765/2008/EK rendelet (8) által létrehozott európai akkreditálási infrastruktúra többletértéket teremtett, és nemcsak az egységes piac, hanem a nemzetközi kereskedelem szempontjából is;

d)

a jelentés megerősíti, hogy az akkreditálás széles körű támogatást élvez az európai ipar és a megfelelőségértékelési közösség részéről;

e)

a kihívást azonban annak biztosítása jelenti, hogy a teljes akkreditálási rendszer lépést tudjon tartani a fejlődéssel, és hogy továbbra is ugyanolyan szigorúan alkalmazzák;

f)

a jelentés ezenkívül megerősíti, hogy a vállalkozások tisztában vannak az egységes piacon forgalmazott termékek 2013 és 2017 között alkalmazott CE-jelölésének fontosságával.

d)

Nem kötelező erejű intézkedések

2.2.9.

 Végezetül, az Európai Bizottság elismeri, bár nem részletezi, hogy van létjogosultságuk az egységes piacba vetett bizalom megerősítését célzó „puha” eszközöknek. Ezeket a csomag alapját képező közleményben sorolja fel: a már meglévő SOLVIT mechanizmusok alkalmazása, világos és egyértelmű „egységes piaci záradék” elfogadása, a kölcsönös elismerésre vonatkozó oktatóképző programok, tisztviselők cseréje stb. (lásd az említett közlemény mellékletét).

3.   Általános észrevételek

3.1.

 Megállapítjuk, hogy az Európai Bizottság nagy lélegzetvételű, hiánypótló, összetett és érdemleges munkát végzett, ami elismerésre érdemes.

3.2.

 Ugyanakkor nem fejti ki megfelelően, hogy hol tart a termékek felügyeletéről szóló rendeletre irányuló 2013-as javaslata. Ismereteink szerint az nem került közzétételre, a most vizsgált javaslat pedig megismétel és módosít egyes abban foglalt intézkedéseket, ám nem utal arra, hogy a korábbi javaslatot visszavonták.

3.2.1.

 Az EGSZB egyébiránt szükségesnek tartja az általános termékbiztonságról szóló irányelv és a jelen javaslat egyértelmű összekapcsolását oly módon, hogy hatályuk minden termékre kiterjedjen (és ne csupán azokra, amelyek szerepelnek a mellékletben).

3.2.2.

 Az EGSZB alapvetőnek tartotta volna, hogy a javaslatot újabb, az általános termékbiztonságról szóló rendelet kísérje, amely garantálná, hogy jellemzőiktől függetlenül minden termékre naprakész és hatékonyabb szabályozás vonatkozzon.

3.2.3.

 Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy az, hogy a piacfelügyeleti rendelkezéseket több jogi eszköz tartalmazza, és azok gyakran átfedésben vannak egymással, zavart okozhat a tulajdonképpeni felügyeleti szabályokkal és a piaci szereplők kötelezettségeivel kapcsolatban.

3.2.4.

 Az EGSZB attól tart, hogy az Európai Bizottság azzal, hogy egymással párhuzamosan két hasonló, ám különböző elemeket tartalmazó javaslatot tárgyal, nem nyújt megfelelő megoldást erre a problémára.

3.3.

 A termékbiztonságra és piacfelügyeletre vonatkozó csomag kapcsán jelenleg folyó vitákra tekintettel az EGSZB úgy véli, hogy az itt vizsgált javaslatnak tartalmaznia kellene egy olyan szabályt, amely megerősíti a tagállamok piacfelügyeleti kötelezettségét – konkrétan azzal, hogy előírja számukra (negyedéves) jelentések benyújtását az Európai Bizottsághoz az általuk végrehajtott fellépésekről és ellenőrzésekről, különösen a statisztikák és a határozatok kapcsán.

3.4.

 Másrészről a hatóságok ellenőrzési fellépéseit közzé kellene tenni például a tevékenységi beszámolókban vagy a megfelelő internetes honlapokon.

3.5.

 Az EGSZB ellenben érvényesnek tartja a vizsgált javaslatokhoz választott jogalapokat, valamint a szubszidiaritással és az arányossággal kapcsolatos indokolásokat. A jogi eszköz formájának megválasztását is helyesnek tartja, hiszen az a legmegfelelőbb a kitűzött cél elérésére. Egyedül a számos rendelkezésben – a rendeleti forma alkalmazása ellenére – tetten érhető túlzott „rugalmasságot” sajnálja, amely túlságosan nagy mozgásteret hagy a tagállamok számára nagyobb fokú ellenőrzés nélkül, amit egyes más, elvetett alternatívák biztosítottak volna.

3.6.

 Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy a piacfelügyelettel kapcsolatos általános elvek között szerepelnie kellene az elővigyázatosság elvének. Ez a döntéshozatal alapvető eleme lenne minden olyan esetben, amikor jele van annak, hogy a fogyasztó- vagy a környezetvédelem nem biztosított teljeskörűen, ám nem áll rendelkezésre egyértelmű, tudományos bizonyíték arra, hogy a termék veszélyt jelent azokra.

3.6.1.

 Az EGSZB ismét nem hagyhatja szó nélkül, hogy az Európai Bizottság egyáltalán nem utal erre az elővigyázatossági elvre, amelyet a tagállamok szisztematikusan alkalmaznak a kockázatkezelés keretében, és amely alapvető jelentőséggel bír azoknak a hatóságoknak a számára, amelyeknek határozniuk kell arról, hogy kivonjanak-e egy terméket a piacról.

3.6.2.

 Mivel nem történik utalás az elővigyázatosság elvére, az EGSZB azt tanácsolja, hogy ennek ellenére tegyék egyértelművé azt, hogy a bizonyítási teher minden esetben a gazdasági szereplőkre hárul, hogy azok ne állíthassák azt, hogy a hatóságoknak kell bizonyítaniuk, hogy egy termék nem biztonságos vagy bármilyen más veszélyt jelent.

3.7.

 Az EGSZB megjegyzi, hogy a tagállamok kötelesek legalább háromévente általános piacvédelmi stratégiát meghatározni.

3.7.1.

 Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak rendszeresen figyelemmel kellene kísérnie a hatóságok által alkalmazott eszközöket.

3.8.

 Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja, hogy a tagállamok közötti információcsere terén rendelkezésre álljon egy összehangolt és hatékony módon működő RAPEX-mechanizmus. Megállapítja azonban, hogy az utóbbi években minden alkalommal, amikor egy tagállam veszélyes terméket jelentett be az Európai Bizottságnak, sem a hatóságok, sem maga az Európai Bizottság általában nem tájékoztatta arról a fogyasztókat vagy azok képviseleti szervezeteit. Kivételt képeztek ez alól azok az esetek, amikor olyan elengedhetetlen intézkedéseket kellett meghozni – például a termékvisszahívást illetően –, amelyek szükségessé tették a fogyasztók részvételét. Ez ahhoz vezetett, hogy egy adott tagállam hatóságai anélkül állapodtak meg a gazdasági szereplővel a termék piacról történő kivonásáról, hogy arról más tagállamokat tájékoztattak volna, sok esetben megsértve így az elővigyázatosság elvét.

3.8.1.

 Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy ezt a mechanizmust hozzá kell igazítani az olyan helyzetekhez is, amelyekben a termék megsemmisítésére van szükség. Ez segítené az integrációt és javítaná a fogyasztók tájékoztatását az ilyen esetek kapcsán.

3.8.2.

 Az EGSZB ennek kapcsán – a titkosság elvének és az üzleti titok védelmének sérelme nélkül – kiemelten fontosnak tartja, hogy amellett, hogy az Európai Bizottság köteles időszakos jelentéseket közzétenni a RAPEX-rendszerről (a nem élelmiszer jellegű termékek riasztási rendszeréről), a fogyasztók és a vállalkozások, valamint az őket képviselő szervezetek a nyilvánosan közzétettnél több információhoz férhessenek hozzá. Ennek során szem előtt kell tartani, hogy a fogyasztóknak gyakran nehézséget okoz az információk megértése, illetve nem tudják, hogy miként reagáljanak akkor, amikor egy termékről kiderül, hogy nem biztonságos.

3.8.3.

 Úgy véli továbbá, hogy ennek a rendeletnek kell lennie annak a jogalkotási aktusnak, amely tartalmazza az uniós gyors információs rendszerrel kapcsolatos összes szabályt, különösen a fogalommeghatározást, a kapcsolattartó pontokat, az információcsere módját és az azzal kapcsolatos eljárásokat, a rendszerben való részvételre jogosult külső szervezeteket (ideértve többek között a fogyasztóvédelmi szervezeteket) és a bejelentésre vonatkozó szabályokat.

3.9.

 Másrészről, korábbi véleményeivel összhangban az EGSZB kiemeli, hogy meg kell erősíteni az egységes európai vámstratégiát, amely garantálja az anyagi és emberi erőforrások optimális felhasználását a jelen javaslatban tervbe vett intézkedések kidolgozásához, amelynek során feltárják az új technológiákban és az innovációban rejlő lehetőségeket is, ám teljes mértékben tiszteletben tartják a polgárok személyes adatainak és magánéletének a védelmét, és különös figyelmet fordítanak a kkv-kra és a fogyasztókra.

3.9.1.

 Ennek kapcsán javasolja, hogy tegyék tartalmasabbá a kereskedelmi partnerekkel, különösen a WTO-val megkötött kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokat, illetve a Japánnal és Kanadával a közelmúltban tárgyalt partnerségi megállapodásokat.

3.9.2.

 Az EGSZB felhívja továbbá a figyelmet a különösen az EU-ba történő behozatal keretében az általános termékbiztonságra jelentős hatással levő csalás és hamisítás elleni küzdelemre.

3.9.3.

 Ennek kapcsán kiemeli, hogy ambiciózus politikára van szükség, amely lehetővé teszi a tagállamok együttműködését az információcsere terén, hogy gyorsabban tudjanak válaszlépéseket tenni a termékek használatának tulajdonítható súlyos nemkívánatos hatások tekintetében. A megtévesztő és hamisított termékek terjedése a tagállamoknak a termékek nyomon követésére fordítható korlátozott erőforrásaival társulva azt eredményezi, hogy nőnek a fogyasztók egészségét érintő kockázatok.

3.9.4.

 Végezetül korábbi véleményével összhangban az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy „a felügyeleti és vámügyi szervek tagjainak és alkalmazottainak biztosítékot kell adniuk tisztességességükre és függetlenségükre vonatkozóan, és biztosítani kell védelmüket a feladataik gyakorlásával összefüggésben esetlegesen rájuk nehezedő nyomással vagy korrupciós kísérletekkel szemben” (9).

3.10.

 Az EU területén ellenőrzött és a harmonizációs jogszabályok által lefedett termékek Unió általi értékelését illetően az EGSZB létfontosságúnak tartja, hogy a nemzeti szintű hatóságok specifikus hatásköreinek sérelme nélkül az Európai Bizottság rendelkezzen hatáskörökkel a harmonizációs politika kapcsán bevezetett nemzeti szintű intézkedések értékelésére. Ezzel elkerülhető a jogbizonytalanság, ami veszélybe sodorhatja a biztonságos termékek szabad forgalmazását.

3.11.

 Hasonlóképpen, az említett korábbi véleménnyel összhangban az EGSZB még mindig szeretné, ha a rendelet tartalmazna az összes sérüléstípust tartalmazó páneurópai baleseti adatbázis kialakítására vonatkozó rendelkezéseket is, amely

a)

támogatná a piacfelügyeleti hatóságokat abban, hogy tájékozottabb kockázatértékelési döntéseket hozzanak;

b)

alapul szolgálna a megelőző fellépésekhez és a közfigyelem felkeltését célzó kampányokhoz; a szabványosítók számára lehetővé tenné jobb termékszabványok kidolgozását;

c)

segítséget nyújtana a gyártóknak abban, hogy új termékeik tervezésében figyelembe vegyék a biztonságosságot; illetve

d)

értékelné a megelőző intézkedések hatásosságát és megállapítaná a politikaalkotás prioritásait.

3.12.

 Ennek kapcsán az EGSZB ismételten azt javasolja, hogy hozzák létre a sérülésekkel kapcsolatos európai adatbázis létrehozására vonatkozó jogalapot, amely szerint az Európai Bizottság támogatja a tagállami adatgyűjtés koordinálását, valamint elősegíti az adatbázis hatékony működését.

4.   Részletes megjegyzések

4.1.    Megfelelőségi javaslat [COM(2017) 795 final]

4.1.1.   1. cikk

4.1.1.1.

 Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat az egészség és a biztonság védelme mellett a környezetvédelemre és a közérdekre is kiterjed.

4.1.2.   5. cikk

4.1.2.1.

 Az EGSZB a fogyasztási cikkek többsége kapcsán nem ért egyet a megfelelőségi nyilatkozatokkal. Általában egyoldalú nyilatkozatról van szó a gyártó részéről, amelyben az elismeri, hogy a termék megfelel az európai termékbiztonsági jogszabályoknak. Ez a nyilatkozat gyakran összezavarja a címzetteket, akik összekeverik a termék eredetét a termék engedélyezésével.

4.1.2.2.

 A közelmúltban számos fogyasztói szervezet adott hangot aggályainak az ilyen megfelelőségi rendszerek kapcsán; ezek a „CE-jelölés” alkalmazása kapcsán tapasztalt problémákat tükrözik. Ennek kapcsán az EGSZB rámutat, hogy a megfelelőségi nyilatkozatot még az internetes honlapon is a termék műszaki dokumentációját tartalmazó oldalon kell közzétenni. Ez a nyilatkozat nem okozhat zavart és nem tévesztheti meg a címzetteket.

4.1.3.   10. és 14. cikk

4.1.3.1.

 Az EGSZB üdvözli a javaslatot, amennyiben az minden tagállamban koherens piacfelügyeleti rendszert kíván kialakítani. Ugyanakkor, bár a javaslat szabályokat állapít meg a piacfelügyeleti hatóság kötelezettségei, hatáskörei és megszervezése kapcsán, nem utal a tagállamok kompetenciáira és mérlegelési jogkörére a műszaki, emberi és pénzügyi erőforrások kapcsán, ami következetlenségekhez vezethet a termékek felügyelete kapcsán az Európai Unióban.

4.1.3.2.

 A hatóságokhoz utalt jogkörök sérelme nélkül az EGSZB úgy véli, hogy a szöveg kevés kötelezettséget állapít meg, és főként jogosultságokat említ, köztük azt a hatáskört, hogy mielőbb figyelmeztessék a területükön a felhasználókat a veszélyesnek ítélt termékekre.

4.1.4.   18. cikk

4.1.4.1.

 Az EGSZB nem érti, miért törölte az Európai Bizottság ebből a cikkből a korábbi, 2013-ban javasolt szabályt, amely előírta például a hatósági határozatra vonatkozó kritériumokat, valamint az összes azt követő intézkedést, például a gazdasági szereplő kötelezettségeit és a hatóság további intézkedéseit. Valójában nem volt világos a gazdasági szereplők számára, hogy a RAPEX értesítését követően az értesítést valóban nyomon követik-e és a gazdasági szereplők valóban kivonják-e a piacról a terméket.

4.1.4.2.

 A visszahívási eljárás kapcsán az EGSZB alapvetőnek tartja a fogyasztók tájékoztatását, ezért hangsúlyozza, hogy az ilyen információt egyértelműen kell közölni, kötelezve a hatóságokat annak közzétételére. Másrészről meg kell határozni a visszahívással kapcsolatos tájékoztatási eljárást is annak elkerülése érdekében, hogy a fogyasztók a visszahívással kapcsolatos tájékoztatást a termékkel kapcsolatos kereskedelmi kommunikációnak véljék.

4.1.5.   26. cikk

4.1.5.1.

 Az EGSZB alapvetőnek tartja, hogy a javaslat kifejezetten írja elő, hogy a tagállami hatóságoknak rendelkezniük kell a – különösen a termékek fizikai és laboratóriumi vizsgálatához kapcsolódó – feladataik ellátásához szükséges hatáskörökkel és forrásokkal.

4.1.6.   27. cikk

4.1.6.1.

 Az EGSZB úgy véli, hogy az említett bekezdések sérelme nélkül szükség volna egy olyan általános záradékra, amely lehetővé teszi a piacfelügyeleti hatóságok számára, hogy felkérjék a külső határokon termékellenőrzést végző hatóságokat arra, hogy ne engedélyezzék valamely termék szabad forgalomba bocsátását, amennyiben bebizonyosodik, hogy a termék valóban kockázatot jelent az egészségre, a biztonságra, a környezetre vagy a közérdekre.

4.1.7.   32. cikk

4.1.7.1.

 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezeteket és különösen a fogyasztói szervezeteket be kell vonni ebbe a hálózatba a tagállamok által a piacfelügyeleti politika terén elért eredmények átláthatóságának fokozása érdekében.

4.1.8.   61. cikk

4.1.8.1.

 Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot, hogy külön rendelkezzenek a gazdasági szereplőket a veszélyes termékek piaci forgalmazásától elriasztó pénzbírság meghatározásáról.

4.1.8.2.

 Az EGSZB ezért üdvözli a 61. cikk (3) bekezdését, amely szerint ha a gazdasági szereplő már korábban elkövetett hasonló jogsértést, akkor a szankció mértéke növelhető.

4.2.    Kölcsönös elismerési javaslat [COM(2017) 796 final]

4.2.1.   4. cikk

4.2.1.1.

 Az EGSZB kétségeit fejezi ki az itt szereplő elv hatékonyságát illetően, különösen amikor a 4. cikk (3) bekezdése leszögezi, hogy a gazdasági szereplők felelősek a kölcsönös elismerési nyilatkozat megtételéért. Ez ugyanis ugyanazzal a következménnyel járhat a fogyasztók szempontjából, mint a CE-jelölés, amely soha nem akadályozta meg a veszélyesnek tartott termékek forgalmazását a belső piacon, függetlenül a vonatkozó nyilatkozattételtől.

4.2.1.2.

 Az EGSZB szerint amennyiben a gazdasági szereplő nem nyújtja be a nyilatkozatot, a (8) bekezdés sérelme nélkül a hatóságoknak észszerű határidőn belül ellenőrizniük kellene a megfelelőséggel kapcsolatos információkat.

4.2.2.   5. cikk

4.2.2.1.

 Az EGSZB továbbra is úgy véli, hogy az elővigyázatosság elvét be kellene építeni az áru vizsgálatára vonatkozó követelmények közé, különösen a cikk (5) bekezdését illetően.

4.2.3.   6. cikk

4.2.3.1.

 Tekintettel a fogyasztói jogokra és különösen az egészséghez és biztonsághoz való jogra, valamint a környezet és a közérdek védelmére, az EGSZB nem ért egyet azzal, hogy jogszabályban kell rögzíteni a biztonságosság vélelmezését. Úgy véli, hogy amennyiben az 5. cikkben említett vizsgálatot elvégzik, a termék nem forgalmazható mindaddig, ameddig a tagállami hatóság meg nem hozta végső határozatát.

Kelt Brüsszelben, 2018. május 23-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER

(1)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/ALL/?uri=COM%3A2017%3A787%3AFIN.

(2)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52017DC0788(01)&qid=1519385332001.

(3)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?qid=1519385589015&uri=CELEX:52017DC0789.

(4)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM%3A2017%3A0795%3AFIN.

(5)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=COM%3A2017%3A0796%3AFIN.

(6)  http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=CELEX:52017DC0788(01)&qid=1519385332001.

(7)  HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

(8)  HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

(9)  HL C 271., 2013.9.19., 86. o., 1.6. pont.