5.6.2014   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 170/104

1.1

Az EGSZB üdvözli és messzemenőkig támogatja az állat- és növényegészségügyről, valamint a növényi szaporítóanyagok minőségéről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletekre vonatkozó európai bizottsági javaslatot, és úgy véli, hogy a valamennyi uniós tagállam általi megfelelő végrehajtással kísért következetes és átlátható szabályok előfeltételei annak, hogy az európai piacon jelen lévő összes szereplő egyenlő versenyfeltételeket élvezhessen.

1.2

Az EGSZB ugyanakkor bizonyos megfogalmazási változtatásokat javasol az állat-egészségügyi javaslatban, hogy a rendelet szövege egyértelműbb legyen.

1.3

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy minden szükséges biztonsági intézkedést foglaljon jogszabályba, és elegendő uniós finanszírozást helyezzen kilátásba a harmadik országokból érkező, az Unió külső szárazföldi határait átlépő vadon élő állatokkal kapcsolatos kockázatok megelőzésére, hiszen ezek az állatok veszélyes fertőző betegségeket terjeszthetnek az EU területén.

1.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy az uniós jogszabályoknak, különösen a növényegészségügy terén, összhangban kell lenniük az EU nemzetközi színtéren előzetesen képviselt álláspontjaival, és utal arra, hogy a nemzetközi növény-egészségügyi szabványalkotási folyamatra vonatkozó európai bizottsági javaslat pillanatnyilag nincs összhangban az EU-nak azzal a korábban megfogalmazott álláspontjával, mely az invazív fajoknak a növény-egészségügyi rendelkezésekbe foglalására vonatkozik.

1.5

Az EGSZB üdvözli azokat az új kompenzációs lehetőségeket, amelyekben az új növény-egészségügyi jogszabályok értelmében az érintett vállalkozók részesülhetnek a megsemmisített növények, növényi termékek vagy egyéb, a felszámolási vagy elszigetelési intézkedések hatálya alá eső termékek értéke alapján.

1.6

Az EGSZB aggodalmának ad hangot amiatt, hogy mivel az Európai Bizottság módosításokat irányoz elő a növény-egészségügyi rendszerben, az EU elveszítheti jó növény-egészségügyi helyzetét, ami így negatívan érintheti a tagállamok exportlehetőségeit, és növelheti a termelők betegségek és kártevők elleni védekezéssel kapcsolatos költségeit.

1.7

Az EGSZB-nek fenntartásai vannak az erdészeti szaporítóanyagok kategóriájának a rendelettervezetbe való belefoglalásával kapcsolatban, mivel az Európai Bizottság nem szolgáltatott meggyőző érveket arról, hogy ez milyen előnyökhöz vezethet az erdészeti ágazatban.

2.1

Mindhárom területen – állat- és növényegészségügy, növényi szaporítóanyagok mozgása – számos problémát azonosítottak az EU szintjén, amelyek nehézségeket okoztak a piaci szereplőknek, ezért különösen fontos a joganyag módosítása a termelők és szolgáltatók, valamint a fogyasztók és a szolgáltatások felhasználói által viselt bürokratikus terhek csökkentése és az üzleti környezet javítása érdekében.

2.2

A jelenleg hatályos jogszabályokat illetően számos probléma jelentkezik az állategészségügy területén – a vonatkozó szakpolitika bonyolult, az általános stratégia sajnálatos módon hiányzik, és nem fordítanak elegendő figyelmet a betegségek megelőzésére, amellyel kapcsolatban különösen arra lenne szükség, hogy szigorúbb biológiai védelmi szabályokat határozzanak meg azoknak a helyeknek a vonatkozásában, ahol az állatokat tartják.

2.3

Az állategészségügy tekintetében az Európai Bizottság javaslata nagyobb hangsúlyt helyez a megelőző intézkedésekre, a betegségek felügyeletére, az ellenőrzésekre és a kutatásra, azzal a céllal, hogy csökkenjen e betegségek előfordulásának gyakorisága, és minimalizálják a járványkitörések hatását; hasonlóképpen, szabályokat kívánnak előírni a szárazföldi és a víziállatok vonatkozásában.

2.4

A növényegészségügy a biológiai sokféleség védelme és az ökoszisztéma-szolgáltatások szempontjából is elengedhetetlen. Különösen veszélyesek a más kontinensekről származó károsítók. Az EU-ba érkező idegenhonos kártevők súlyos gazdasági károkat okoznak. Amennyiben megtelepszenek területén, ezek az új organizmusok arra késztethetik a harmadik országokat, hogy kereskedelmi korlátozásokat vezessenek be, ami káros az exportra.

2.5

A növényegészségügy terén az Európai Bizottság javaslata bevezeti a zárlati károsítók fogalmát és kategóriákba sorolását, valamint kritériumokat határoz meg arra, hogy a károsító zárlati károsítónak minősítendő-e. Az Európai Bizottság fel van arra hatalmazva, hogy végrehajtási aktusokkal jegyzékeket fogadjon el az egyes tilalom alá tartozó növényekre, növényi termékekre és egyéb árukra vonatkozóan, az Unió területére való behozatalukra és az Unión belüli mozgásukra vonatkozó egyedi követelményekről, valamint a növények, növényi termékek és egyéb áruk védett övezetekbe történő behozatalára és azokon belüli mozgására vonatkozó szabályokról.

2.6

A növényi szaporítóanyagokat illetően az Európai Bizottság javaslata ki kívánja egészíteni a magvak és növényi szaporítóanyagok kereskedelmére vonatkozó jogszabályokat, figyelembe véve a növénynemesítés területén elért technikai haladást, a nemzetközi kereskedelem gyors fejlődését, valamint azt, hogy erősíteni kell a növényi biodiverzitást, és csökkenteni kell az illetékes hatóságokra és a vállalkozókra háruló költségeket és adminisztratív terheket.

3.1

Az Európai Bizottság 2013. május 6-án jóváhagyta és nyilvános konzultációra bocsátotta az állategészségügyről, növényegészségügyről és a növényi szaporítóanyagok minőségéről szóló jogszabályokat.

3.2

Az Európai Unió állategészségügyre vonatkozó jelenleg hatályos jogi keretét mintegy 50 irányelv és rendelet, valamint 400 másodlagos jogszabály szabályozza. 2004-ben az Európai Bizottság megkezdte az állat-egészségügyi jogszabályok értékelését. A jogi helyzet felülvizsgálata után 2007-ben új állat-egészségügyi stratégiát dolgoztak ki. 2013. május 6-i közleményében az Európai Bizottság meghatározta azt a jogi keretet, amelynek alapját a 2007-ben közzétett európai uniós állat-egészségügyi stratégia jelenti.

3.3

Az Európai Bizottság a szabályozási keret egyszerűsítését javasolja, a jó kormányzás alapján és összhangban a nemzetközi szabványokkal, a hosszú távú megelőzésre összpontosítva és együttműködve valamennyi érdekelt féllel.

3.4

Az Európai Bizottság javaslata hatékony mechanizmusokat biztosít a betegségekre való gyors reagáláshoz, beleértve az új kihívásokat –, például az új betegségeket – is. A javaslat egyértelműen és kiegyensúlyozottan kívánja elosztani az illetékes hatóságok, az uniós intézmények, a mezőgazdasági szektor, az állattulajdonosok feladat- és felelősségi köreit, és kötelezettségeket ír elő a különböző szereplők (pl. a felelős személyek, az állatorvosok, a kedvtelésből tartott állatokat tartók és az állatokkal foglalkozó szakemberek) számára, ami elengedhetetlen az állategészségügy védelmének biztosításához.

3.5

Fontos, hogy az Európai Bizottság csökkenteni kívánja a kereskedelmi fennakadásokat, figyelembe kívánja venni a kistermelők és a mikrovállalkozások sajátos helyzetét és egyszerűsített eljárásokat kíván bevezetni, hogy csökkentse az indokolatlan adminisztratív terheket és a túlzottan magas költségeket, ugyanakkor biztosítva az állatok jó egészségi állapota iránti szilárd elkötelezettséget.

3.6

A javaslat a lehető legnagyobb mértékben csökkenteni kívánja az állatbetegségek hatását az állatok egészségére és a közegészségre, valamint az állatjólétre, a gazdaságra és a társadalomra, a betegséggel kapcsolatos tájékozottság és a reagálási felkészültség javítása, továbbá a megfigyelési és vészhelyzeti válaszadási rendszerek tökéletesítése révén, nemzeti és uniós szinten egyaránt.

3.7

Az európai bizottsági javaslat egyik legalapvetőbb célkitűzése a köz- és az állategészség magas szintű védelmével egyidejűleg az állatok és állati termékek belső piaca zavartalan működésének biztosítása, támogatva az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit.

3.8

A károsítókkal szembeni védelmi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot, amely intézkedéseket tartalmaz az e károsítók jelentette növény-egészségügyi kockázatok meghatározása és e kockázatok elfogadható szintre való csökkentése céljából, a növényegészségügyről szóló 2000/29/EK tanácsi irányelv felülvizsgálatáról szóló 2008-as európai bizottsági javaslat alapján dolgozták ki. A javaslat hatályon kívül helyez több, az Unióban tudvalevőleg jelen lévő zárlati károsító visszaszorítására irányuló ellenőrzési irányelvet.

3.9

A növények behozatalát illetően az Európai Bizottság javaslata egy új keretet hoz létre, amely felhatalmazza az Európai Bizottságot arra, hogy végrehajtási aktusokat fogadjon el a bizonyos harmadik országokból származó, ültetésre szánt növényekkel összefüggésben felmerülő, megelőző intézkedéseket igénylő kockázatok kezelésére, kiegészítő követelményeket állapít meg a karanténállomásokra, előírva, hogy a szabályozott növényeknek az Unióba az utasok poggyászában való behozatala a továbbiakban nem élvez mentességet, ami azt jelenti, hogy a szabályozott növények poggyászban való behozatalához növény-egészségügyi bizonyítvány szükséges.

3.10

A növényi termékek Európai Unióban való mozgását illetően az európai bizottsági javaslat valamennyi felelős személyt – aszerint, hogy hogy vállalkozók vagy magánszemélyek –, kategóriákba sorolja be, és a növények, növényi termékek és egyéb szabályozott áruk mozgására vonatkozó követelményekre figyelemmel meghatározza felelősségi köreiket és feladataikat. A javaslat előírja, hogy a vállalkozókat nyilvántartásba kell venni, amely a növényi szaporítóanyagokról szóló rendeletjavaslat értelmében nyilvántartásba veendő vállalkozókat is magában foglalja majd, csökkentve ezzel az adminisztratív terheket.

3.11

A javaslat előírja egy elektronikus értesítési rendszer létrehozását, hogy a tagállamok egységes módon és megfelelő időben tájékoztatást nyújtsanak a területükön felbukkant károsítók jelenlétéről; emellett fokozni kívánja a nyilvánosság figyelmének felkeltését, bővíteni kívánja a jelentések, nyilatkozatok és más programok számát, valamint vészhelyzeti szimulációs gyakorlatokat kíván végrehajtani.

3.12

Az Európai Bizottság európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatot fogadott el a növényi szaporítóanyagok előállításáról és forgalomba hozataláról (a növényi szaporítóanyagokra vonatkozó jog), amely 12 tanácsi irányelv hatályon kívül helyezésével és felváltásával egységes szerkezetbe foglalja és naprakésszé teszi a növényi szaporítóanyagok kereskedelmére vonatkozó jogi szabályozást.

3.13

A növényi szaporítóanyagokra vonatkozó jogszabályokat felül kell vizsgálni, mivel a javaslatban említett irányelvek elavultak, ezeket már több alkalommal is módosították és nem egységesek a megközelítésmód tekintetében: zavarosak, és a tagállamok rendszeresen nehézségekbe ütköznek, amikor a végrehajtásra tekintettel értelmezni kívánják ezeket, ami tevékenységük vonatkozásában egyenlőtlen versenyfeltételeket eredményez a piaci szereplők között. Ezen túlmenően, az érintett területet szabályozó nagyszámú irányelv csak kevéssé van összehangolva a növényegészségügyre vagy a piacellenőrzésre vonatkozó többi jogszabállyal.

3.14

A növényi szaporítóanyagokra vonatkozó rendelettervezet a mezőgazdaságban használt vetőmagvakra, a termesztett növények (zöldség, gyümölcs, bogyók és dísznövények) szaporítóanyagaira és az erdészeti szaporítóanyagok fajtáira terjed ki. Ezért a javaslat bevezeti a „növényi szaporítóanyag” általános fogalmát, amely magában foglalja a mag formájú és egyéb növényi szaporítóanyagokat is.

3.15

Az egyedüli esetet, amelyre a rendelettervezet nem alkalmazandó, a kísérleti és tudományos célra, valamint a nemesítési célra szánt növényi szaporítóanyagok, a génbankokban tartott szaporítóanyagok, és a természetes személyek között természetben cserélt növényi szaporítóanyagok jelentik.

3.16

Az erdészeti szaporítóanyagok tekintetében a rendelettervezet előírja, hogy a tagállamok szigorúbb követelményeket támaszthatnak a végfelhasználók számára rendelkezésre álló szaporítóanyagokkal kapcsolatban. Az új rendelettervezet az erdészeti szaporítóanyagok tekintetében további adminisztratív formalitásokat ró az illetékes hatóságokra, ami az adminisztratív terhek növekedését jelentheti a felelős személyek számára.

4.1

Az EGSZB-nek fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a Lisszaboni Szerződéssel összhangban az Európai Bizottság hatáskört kapott felhatalmazáson alapuló és végrehajtási aktusok elfogadására. Fenntartásai különösen a tagállamok számára érzékeny kérdésekkel kapcsolatban fogalmazódnak meg, mivel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében a tagállamok nem lesznek képesek arra, hogy biztosítsák a sajátos nemzeti és regionális szempontok figyelembevételét.

4.2

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió külső szárazföldi határainak közelében fokozott veszélye áll fenn annak, hogy a vadon élő állatok különböző fertőző állatbetegségeket terjeszthetnek a tagállamokban. A javaslat azonban bővíteni próbálja a betegségek ellenőrzésére vonatkozó intézkedések potenciális hatályát, amelyeket így koherensebb módon lehet alkalmazni a vadon élő állatokra, emellett egy sor, az uniós határokon alkalmazható biológiai biztonsági és egyéb megelőző intézkedést is tartalmaz. Ezzel összefüggésben az EGSZB ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy irányozza elő az összes szükséges biztonsági intézkedést, valamint a fenti kockázat megelőzéséhez elegendő finanszírozást.

4.3

Meg kell határozni azoknak a személyeknek a körét, akik kötelesek jelenteni egy állatbetegség megjelentésének gyanúját. Az állattulajdonosoknak kötelességük, hogy nyomon kövessék a tulajdonukban lévő állatok egészségét.

4.4

Az EGSZB ellentmondást lát a „felelős személy” és az „állatokkal foglalkozó szakember” fogalmával kapcsolatban, és e fogalmak pontosabb meghatározását ajánlja, jelezve, hogy a tulajdonjog a „felelős személyé”. Megjegyzi, hogy a javaslat szövege sehol sem tisztázza az „állatokkal foglalkozó szakember” szerepét.

4.5

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb tegye közzé az állatbetegségek strukturált jegyzékét a megelőzéssel és ellenőrzéssel kapcsolatos rendelkezések értékelése céljából. Rugalmas megközelítést kell alkalmazni, hogy szükség esetén el lehessen végezni a szükséges frissítéseket. Ezt a jegyzéket a tagállamokkal és az érdekelt felekkel szorosan együttműködve kell létrehozni.

4.6

Az EGSZB rámutat arra, hogy a használt fogalmakat illetően nincs összhang a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: PET-rendelet) és az itt vizsgált európai bizottsági javaslat között. Ezt a problémát orvosolni kell. Nem világos a természetes személy (állattartó) és az állattulajdonos közötti jogi kapcsolat, jóllehet a PET-rendelet előírja, hogy a feljogosított személy olyan természetes személy, akit a tulajdonos írásban felhatalmaz arra, hogy megbízásából elvégezze a kedvtelésből tartott állat nem kereskedelmi célú mozgását.

4.7

Az értelmező rendelkezések alkalmazásának elkerülése érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy kerüljön említésre, hogy az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktust dolgoz ki a felelős személyek és az állatokkal foglalkozó szakemberek alapvető ismereteinek megszerzéséről.

4.8

A bizonyos ágazatokkal, pl. az akvakultúrával és a méhészettel foglalkozó személyek egészségügyi vizsgálatait illetően az EGSZB azt ajánlja, hogy csak elismert képzettséggel rendelkező szakemberek láthassák el az állatorvosi feladatokat.

4.9

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy egyértelmű és érthető módon határozza meg a jogszabályban a haszonállattartók kártalanítási mechanizmusait veszélyes fertőző betegségek terjedése esetén.

4.10

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a vidékfejlesztési programokba foglalják bele a baromfiágazathoz hasonló szektorokat, hogy finanszírozni lehessen azokat a gazdaságokban történő beruházásokat, amelyek az új állategészségügyi rendelkezéseknek való megfelelés érdekében szükségesek.

4.11

A növényegészségügyről szóló tervezet kevésbé szigorú karanténintézkedéseket és eljárásokat tartalmaz, például kevésbé szigorú növény-egészségügyi rendszert ír elő a korlátozott mennyiséggel folytatott kereskedelemre, azonban a megtámadott vagy megfertőzött növények vagy növényi termékek kis mennyiségei is jelentősen befolyásolhatják az EU növényegészségügyi helyzetét.

4.12

A javaslat rögzíti azon károsítók meghatározásának kritériumait, amelyek nem felelnek meg a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezmény (a továbbiakban: IPPC) elveinek, továbbá a használt fogalmak és fogalommeghatározások jelentősen eltérnek az IPPC és az ISPM terminológiájától és fogalommeghatározásaitól, ami félreértésekhez vezethet a harmadik országokkal, és következésképpen zavart okozhat a növények és növényi termékek exportjában.

4.13

Az EGSZB üdvözli azokat az új kompenzációs lehetőségeket, amelyekben az érintett vállalkozók részesülhetnek a megsemmisített növények, növényi termékek vagy egyéb, a felszámolási vagy elszigetelési intézkedések hatálya alá eső termékek értéke alapján az új növény-egészségügyi jogszabályok értelmében. Az Európai Unió Állatorvoslási Alapja hasonló megközelítést fogadott el az állatokra vonatkozóan. A megsemmisített növények és az egyéb említett esetek értéke szerinti kártalanítást a növény-egészségügyi jogszabály elfogadását követően fogják jogilag alkalmazni. Kívánatos lenne az intézkedés mielőbbi alkalmazhatósága, már a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret bevezetésétől kezdve.

4.14

Mivel az EU és az egyes tagállamok aláírták az IPPC-t és az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodást, a fogalommeghatározások változása eredményeként előfordulhat, hogy nem kerülnek alkalmazásra az IPPC és nemzetközi megállapodás elvei.

4.15

Az EGSZB óvatosan tekint a védett övezetekben forgalmazott növények és növényi termékek növényútlevelei kiadásának változó követelményeire, mivel a tervezet értelmében a végfelhasználó számára már nem kötelező a növényútlevél, ami növeli annak a kockázatát, hogy új zárlati károsítók terjednek el.

4.16

Az EGSZB nem támogatja azt a javaslatot, mely szerint a vállalkozóknak, ezen belül a mezőgazdasági termelőknek zárlati károsító jelenléte esetén gyorsan alkalmazni kellene az összes szükséges növény-egészségügyi intézkedést e károsítók elpusztítására, mivel a hosszú távú, megfelelő növény-egészségügyi állapot garantálása az illetékes hatóság feladata – neki kell ehhez gazdasági beruházásokat eszközölnie –, a többletköltségek pedig rontanák a vállalkozók versenyképességét.

4.17

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság harmadik országokba irányuló exporttal kapcsolatos megközelítését és az előzetes exportbizonyítvány megszerzésének lehetőségét, azonban aggodalmának ad hangot amiatt, hogy ez az új szabályozás nem oldja meg az exportált áruk igazolásával kapcsolatos jelenlegi problémákat, ha nem a származási ország adja ki a hivatalos igazolást. Hasonlóképpen aggodalommal figyeli a kettős ellenőrzést és felügyeletet, amelyeknek az európai vállalatoknak saját költségükön kell megfelelniük.

4.18

A vizsgált rendelettervezet szerint a „felelős személy” fogalmába nem tartoznak bele a magánszemélyek. A „vállalkozó” olyan természetes vagy jogi személyként kerül megfogalmazásra, aki/amely foglalkozásszerűen űzi legalább a következő, növényi szaporítóanyagokkal kapcsolatos tevékenységek egyikét: előállítás, nemesítés, fenntartás, szolgáltatásnyújtás, megőrzés, beleértve a tárolást; valamint forgalomba hozatal. Az ellenőrzési tevékenység elősegítése érdekében a vállalkozókat nyilvántartásba veszik.

4.19

A vállalkozók tekintetében világosabban kell megfogalmazni az új rendelkezést, mivel nehéz megérteni a hatályát: csak a vállalkozókra vagy a nem üzleti felhasználókra is vonatkozik-e.

4.20

Az Európai Bizottság rendelettervezete még sok bizonytalanságot tartalmaz, például azt, hogy milyen módon kell alkalmazni a rendelet rendelkezéseit az erdészeti szaporítóanyagok előállítására és forgalmazásuk ellenőrzésére, amelyek a besorolási rendszert illetően eltérnek a mezőgazdasági kultúrák szaporítóanyagaira vonatkozó rendelkezésektől. Hasonlóan homályosak a fogalommeghatározások, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési elvek, amelyeket nem kellene módosítani. Az erdészeti szaporítóanyagok előállítására és tanúsítására vonatkozó jelenlegi szabályozás egyébként összhangban van az OECD-rendszerrel.

4.21

Az EGSZB nem fogadhatja el, hogy a termelő viselje az erdészeti szaporítóanyagok előállításával kapcsolatos alapanyagok összes költségét, mivel egy ilyen rendelkezés csökkentheti az érdeklődést az ilyen típusú, kiváló genetikai minőségű új alapanyagok bejegyzése iránt, ami negatívan hathat az új telepítésekre az Európai Unióban. Az erdészeti szaporítóanyagok előállítására szolgáló hasonló alapanyagok létrehozása hosszú távú vállalkozás, és a befektetés csak évtizedek után térül meg.

4.22

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a rendelet alkalmazási köre nem terjed ki az olyan személyek között elcserélt növényi szaporítóanyagokra, akik nem vállalkozók. A rendelettervezetet úgy kell kialakítani, hogy a gyűjtők vagy szomszédok elcserélhessenek magokat vagy palántákat, és ne kelljen attól tartaniuk, hogy ezzel jogszabályt sértenek meg.