Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Mezőgazdasági gépek, építőipari és anyagmozgatási berendezések – A pénzügyi válságból kivezető legjobb út (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 218/04

Előadó: Virgilio RANOCCHIARI

Társelőadó: Patrizio PESCI

2010. július 15-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Mezőgazdasági gépek, építőipari és anyagmozgatási berendezések – a pénzügyi válságból kivezető legjobb út.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2011. április 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4-5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a 2011. május 4-i ülésnapon) 151 szavazattal 3 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az építőipari berendezések és mezőgazdasági gépek európai ágazatát különösen súlyosan érintette a válság egy olyan időszakban, amikor jelentős mértékű változás ment végbe a világszintű keresletben. A szektor mindazonáltal egy igen versenyképes és technológiailag fejlett ágazat része.

Uniós szinten azonban számos lépés szükséges az iparág fenntarthatóságának és versenyképességének biztosítása érdekében, azonban eközben el kell kerülni, hogy hosszú távon fölösleges kapacitás jöjjön létre az uniós szintű termelésben. Ilyen intézkedés például:

1.2   A 2010. november 11-én Bolognában, az EIMA (Mezőgazdasági Gépek Nemzetközi Kiállítása) keretében tartott, számos érdekelt részvételével lezajlott meghallgatás eredményeit felhasználva a következő fejezetekben további, részletesebb ajánlásokat teszünk.

2.   A vélemény háttere

2.1   A mezőgazdasági gépek és építőipari berendezések európai ágazata technológiai megoldásokat nyújt olyan alapvető emberi szükségletek hatékony kielégítése érdekében, mint a világ növekvő népességének élelemmel és lakóhellyel való ellátása, valamint a szükséges infrastruktúra biztosítása.

2.2   A magas európai telekárak miatt Európa a mezőgazdaságban és az építőiparban hatékony és innovatív megoldások alkalmazására törekszik, ami világszinten vezető pozícióba juttatja az európai iparágat a technológiák terén.

2.3   Miközben a kereslet Európában stagnál, az ázsiai, latin-amerikai, afrikai és a FÁK országain belüli piacok gyorsan bővülnek, és ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog. Emiatt új világszintű szereplők jelentek meg és válnak versenyképessé még hazai piacaikon kívül is.

2.4   A világszintű pénzügyi válság mindkét ágazatot jelentős mértékben érintette. Az ingatlanbuborék kipukkanása 2008 második felében erőteljes visszaesést okozott az építőipari berendezések szektorában. Ezt a beruházások drasztikus méretű csökkenése követte, a 2009. évi forgalom pedig 42 %-kal esett vissza. Ezt a csökkenést elsősorban a vásárlók finanszírozási lehetőségeinek hiánya és az építőipari aktivitás csökkenése okozta.

2.5   A válság hatásait később a mezőgazdasági gépek ágazata is megérezte. Bár a 2009-es visszaesés kevésbé volt hangsúlyos (– 22 %), a fellendülés az iparág más szektoraival ellentétben nem kezdődött meg 2010-ben; a 2010 egészére vonatkozó forgalomcsökkenést 9 % körülire becslik. Az elsődleges ok ebben az esetben is a vásárlók finanszírozási lehetőségeinek hiánya volt, amely bizonytalansággal párosult.

2.6   A termékek iránti kereslet terén egyre jelentősebb elmozdulás tapasztalható. Miközben az Európán kívüli piacok – amelyeken sokkal kevésbé szigorú jogi követelményeknek kell megfelelni – bővülnek, a mind keményebb biztonsági és környezetvédelmi szabályoknak megfelelő uniós termékek iránti kereslet csökken. Emiatt a már így is összetett termékportfólió még bonyolultabbá válik, illetve a gyártási telephelyek is áthelyeződnek: az EU-n kívüli piacra szánt termékeket a kereslethez közelebb állítják elő, ami miatt uniós munkahelyek szűnnek meg.

3.   Mezőgazdasági és építőipari gépek: az ágazat stratégiai jelentősége, a felmerülő problémák és a piaci struktúra

3.1   Kis sorozatnagyság, magas termékváltozatosság – erőteljes függés a beszállítóktól

A két ágazat sok tekintetben hasonlít egymásra a termelők sorozatnagyságát és termékválasztékát illetően.

Nagy multinacionális vállalatok a legáltalánosabban használt berendezéstípusok széles körét (például mezőgazdasági traktorok, földkiemelő gépek vagy kerekes rakodók) állítják elő.

Eközben vannak olyan gyártók – a jelentős méretű, regionális szintű gyáraktól egészen a kkv-kig –, amelyek a legelterjedtebb berendezéstípusokat állítják elő, viszont sikeresen megélnek abból, hogy magas szinten specializálódott réstermékeket készítenek.

A piacon fellelhető termékek specializációjának foka és változatossága gyakran nem arányos a gyártó méretével. Nem ritka, hogy egy-egy gyártó akár 200 különféle modellt, nagyon konkrét célra tervezett berendezéseket állít elő, és évente 1 000-nél is kevesebb darabot értékesít. Többen abból is megélnek, hogy egy-egy modellből 100-nál is kevesebbet adnak el évente.

3.2   Foglalkoztatás és termelés

3.2.1   A mezőgazdasági gépek piaca pontosan tükrözi a mezőgazdasági szektorban tapasztalt trendeket.

A legkorszerűbb gépek nélkül nem létezhetne modern, hatékony és versenyképes agrárágazat. Napjainkban több mint 10 millióan dolgoznak a mezőgazdaságban. Bár a szektor által foglalkoztatottak száma csökken, továbbra is jelentős eltérések ismerhetők fel a „régi” EU 15 és a 2004 után csatlakozott „új” tagállamok között.

A 15 tagú EU-ban a munkavállalók „csupán” 4,0 %-a dolgozik ebben az ágazatban, miközben a 12 új tagállamban a szektor 13,4 %-kal veszi ki a részét a foglalkoztatásból.

Éppen ezért az EGSZB véleménye szerint határozott KAP-ra van szükség a gazdálkodók érdekében, de éppen így az iparág érdekében is, hogy folytathassák a K+F-be történő beruházásaikat, megfelelve a jogszabályi kötelezettségeknek és a vásárlók igényeinek egyaránt.

A mezőgazdasági gépek ágazatában mintegy 4 500 gyártó működik, amelyek 2008-ban együttesen 28 milliárd eurónyi forgalmat generáltak. A szektor 135 000 főt foglalkoztat, illetve további 125 000 ember dolgozik az értékesítésben és a karbantartásban.

A 27 tagú EU termelésének kétharmada Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban koncentrálódik, miközben a 12 „új” tagállam együttesen mindössze 7 %-kal részesedik az uniós géptermelésből.

3.2.2   Az építőipar az EU-ban az aktív népesség 7,1 %-át foglalkoztatja

Az építőipari berendezések előállítása terén ugyanaz a helyzet, mint a mezőgazdasági gépek kapcsán: Olaszország, Németország, Franciaország, Spanyolország és az Egyesült Királyság gyártja le az európai termelés közel háromnegyedét. Az összesen mintegy 1 200 európai vállalat együttesen 31 milliárd eurós forgalmat generált 2008-ban, de ez 2009-ben 18 milliárdra esett vissza. Ez 42 %-os csökkenést jelent.

Az iparág közvetlenül 160 000 munkavállalót foglalkoztatott, közvetve pedig – az ellátási láncban, az értékesítő és karbantartási hálózatokban – becslések szerint további 450 000 munkahely függ a szektortól. Iparági becslések szerint 2010-ben a közvetlen foglalkoztatás 35 %-kal, a közvetett pedig 20 %-kal esett vissza.

Egyértelműen hiány van azonban képzett és fiatal munkaerőből. A Finn Technológiai Intézet munkaerő-piaci felmérése kimutatja, hogy fokozódtak a képzett munkaerő felvétele terén tapasztalt nehézségek. A hiány azokban a szakmákban jelentkezik, amelyek több mint tíz éve vezetik a listát: hegesztők, fémmunkások, műszerészek és mérnökök.

3.3   Függés az alkatrészek és motorok beszállítóitól

Az európai gyártók mindkét ágazatban mindig is világszintű vezető pozíciót foglaltak el a fejlett technológia és a kínált berendezés minősége tekintetében. Ezekben az ágazatokban a legmodernebb – a nagymértékben automatizált funkcióktól és a precíziós mezőgazdaságban használt nagy felbontású GPS-ektől a fokozatmentes sebességváltókig terjedő – technológiát és elektronikát kell használni.

Másrészről a szélsőséges körülmények (por, sár, jég, különlegesen meleg vagy hideg idő) közötti működés követelménye azzal jár, hogy a sorozatgyártott alkatrészek nem megfelelőek, vagy nem fejleszthetőek tovább az igényeknek megfelelő specifikus irányban.

Az iparágban egyre nagyobb az aggodalom a tekintetben, hogy a jövőben esetleg az alkatrész-ágazatban nem állnak rendelkezésre a szükséges európai partnerek ahhoz, hogy közös fejlesztés révén biztosítsák a technológiai vezető szerepet.

A motorok a termékfejlesztés és a jogszabályoknak való megfelelés alapvető elemei, de – ellentétben az autóiparral – csupán a nagy multinacionális vállalatok rendelkeznek a motorgyártáshoz szükséges infrastruktúrával.

A független motorgyártók száma csökken, és jelentéktelen pozíciót foglalnak el a piacon. A berendezésgyártók többsége gyakran szembesül azzal a kihívással, hogy versenytársaik által ellenőrzött motorbeszállítóktól kell függeniük.

3.4   A forgalmazói és karbantartói hálózat jelentősége

A forgalmazói és karbantartói hálózat a gyártó sikerének egyik meghatározó tényezője. Az ennyire bonyolult gépek nem megfelelő használat és karbantartás esetén egészségügyi és biztonsági kockázatokat hordoznak. Képzett forgalmazói rendszert követelnek meg, amely segít a leginkább megfelelő technológia kiválasztásában, és színvonalas karbantartási és javítási szolgáltatást nyújt a bonyolult berendezésekhez szükséges gyors és megbízható kiszolgálás érdekében, a fogyasztók magas elvárásainak megfelelően azokban az ágazatokban, ahol fontos szerep jut az éghajlati viszonyoknak, a szezonális csúcsoknak és a szigorú határidőknek.

3.5   A gazdasági válság hatása a növekedésre és a termelésre

A gazdasági válság súlyosan érintette mindkét ágazatot egy olyan pillanatban, amikor a világszintű kereslet szintje kiemelkedően magas volt. Az építőipari berendezések esetén 2008 negyedik negyedévében világszinten összeomlott a kereslet. 2009-ben az európai gyártók összértékesítése 42 %-kal csökkent, ami drasztikusan magas készletszinteket és a kapacitások igen alacsony kihasználtságát eredményezte. A teljes 2010. év tekintetében – amint fent említettük – további 9 %-os csökkenést regisztráltak, az ázsiai kereslet azonban 2010 végén már újra bővült.

A mezőgazdasági gépek ágazatában a válság hatásai később jelentkeztek, mivel a mezőgazdasági termelés kevésbé függ az általános gazdasági légkörtől. A 2009. évi forgalom azonban 22 %-kal, a 2010-es pedig újabb 9 %-kal esett vissza.

2011-ben mindkét ágazat esetében egyszámjegyű bővülésre lehet számítani – jóval kevesebbre, mint amennyire szükség lenne ahhoz, hogy visszaállhassanak a válság előtti szintre.

A válság alatt a legjelentősebb korlátozó tényező a rendelkezésre álló hitel hiánya volt. Itt mindenekelőtt a fogyasztók számára új gépek vásárlásához elérhető hitelről, de ugyanígy a gyártók hiteléről is beszélünk. Ezenkívül természetesen a csökkent aktivitás – különösen az építőiparban – is visszafogta az új berendezések iránti igényt. A kereslet mindkét ágazatban igen változékonynak bizonyult.

4.   Nehézségek és kihívások a válság után

A gazdasági válság mindkét ágazat tekintetében rámutatott néhány jellegzetességre, és olyan, igen nehéz helyzetet eredményezett, amelyben politikai szintű beavatkozásra van szükség.

4.1   A beszállítók és a szaktudás hiánya

Fontos hangsúlyozni, hogy az építőipari berendezések ágazata jelentős mértékű és alapvető változásokon megy keresztül.

A világpiac központja mindinkább Dél-Amerikába és Ázsiába helyeződik át.

Bár 2005-ben a világ építőipari berendezések iránti összes keresletének 20 %-a Európában jelentkezett, 2014-ben a világszintű keresletnek csupán 14 %-a fog ezen a kontinensen megjelenni. (1)

A leglátványosabb változás Kínában és Indiában megy végbe. Kína építőipari berendezések iránti kereslete 2014-ben várhatóan a világszintű kereslet 34 %-át fogja kitenni, szemben a 2005-ös mindössze 18 %-kal. Ez azt jelenti, hogy a kereslet 9 év alatt megkétszereződik.

Egy ilyen mértékű változás következményei kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen az USA és az EU együttesen mindössze 29 %-ot tesz ki a világkeresletből.

A válság hatásaként jelentősen felgyorsult az a tendencia, hogy a termelést nagymértékben az Európán kívüli új piacok közelébe helyezik át. Emiatt a fontos alkatrészek európai beszállítóinak a száma is drámai mértékben csökkent. Ez nemcsak a gyártási telephelyek, hanem a gyártáshoz szükséges szakismeretek elköltözését is jelenti.

Mivel a külföldi piacok szükségletei és specifikációi eltérnek az európaiakéitól, egyre nagyobb gondot jelent az, hogy a fontos alkatrészeknek nincsen elegendő megfizethető európai beszállítója, aki a jövőben képes lenne kiszolgálni az európai szükségleteket.

Másik probléma az acél elérhetősége egy olyan, élénkülő világgazdaságban, ahol az áremelések és a protekcionista intézkedések – amint azt a válság előttről származó adatok is mutatják – negatív hatást fejtenének ki erre az ágazatra.

4.2   A foglalkoztatásra kifejtett hatások: idősödő munkaerő, a képzett munkaerő hiánya és az agyelszívás

A gépgyártási szektor 3,6 millió embernek ad munkát Európában. (2)

Ennek 10 %-a a mezőgazdasági gépek és az építőipari berendezések ágazatában dolgozik. A munkaerő-állomány általában idősödő: a munkavállalóknak mindössze 20,1 %-a fiatalabb 30 évesnél, miközben ugyanez az arány a többi nem pénzügyi ágazatban átlagosan 25 % körül alakul.

Felhasználói oldalon a mezőgazdasági termelők is hasonló problémákkal szembesülnek: az európai gazdálkodóknak csupán 7 %-a fiatalabb 35 évesnél. A mezőgazdaság és az építőipar kevesebb munkavállalót vonz, mint a többi ágazat, a munka ugyanis nehezebb és kevésbé jövedelmező, mint sok más munkahely Európában.

A közvéleményben az iparágról negatív kép alakult ki, amely miatt nem ismerik el, hogy az ágazat milyen jelentőséggel bír a közösség egésze számára, emellett hiány van képzett munkásokból és mérnökökből, illetve nincsen összhangban a készségek iránti kereslet a munkaerőpiacon rendelkezésre álló képességekkel. A képesítési rendszerek, valamint a különböző szintű nemzeti bizonyítványok eltérőek és egymásnak meg nem feleltethetők, a természet- és mérnöki tudományok terén nem létezik elitoktatás stb. Az ágazatnak ezen jellemzőit a gazdasági válság még tovább súlyosbította.

Az iparág a lehetőségekhez mérten igyekezett visszafogni a munkahelyek megszüntetését. Amint azonban azt korábban említettük, az építőipari berendezések ágazata által foglalkoztatottak száma a 2008-as adathoz képest 35 %-kal csökkent. (3)

A válság következménye ezenkívül a Távol-Keletre és Dél-Amerikába irányuló „agyelszívás”. Ezekben a régiókban a piacok lendületesebbek, és a válság kevésbé drámai hatásokkal járt.

5.   Uniós szinten szükséges intézkedések

5.1   A tisztességtelen verseny elleni intézkedések érvényesülésének biztosítása

A normáknak meg nem felelő építőipari berendezések EU-ba történő importálása, értékesítése és használata továbbra is jelentős gondokat okoz az építőipari berendezések európai ágazata számára. Az uniós piacra először bekerülő berendezéseknek minden érvényben levő biztonsági és környezetvédelmi előírásnak meg kell felelniük. A követelményeknek nem megfelelő gépek uniós piacra kerülését a tagállamoknak meg kell akadályozniuk.

Ez a gyakorlat tisztességtelen versenyhez vezet, és akadályozza a jóhiszemű beszállítókat K+F tevékenységek folytatásában. Ez pedig veszélybe sodorja az építőipari berendezések európai ágazatának versenyképességét, valamint az általa biztosított munkahelyeket. Az előírásoknak nem megfelelő gépek nagyobb valószínűséggel okoznak baleseteket, és gyakran az EU által előírt környezetvédelmi normákkal sincsenek összhangban.

Az uniós jogszabályokat betartó gyártóknak jelenleg az uniós piacra tisztességtelen körülmények között bekerülő, a szabályszerű termékek árának töredékébe kerülő termékekkel kell szembesülniük és megküzdeniük. A hatóságok nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel és erőforrásokkal ahhoz, hogy rendezzék a helyzetet, a jogszabály pedig nem mindig egyértelműen védi az előírásoknak megfelelő termékeket.

Mind több nem megfelelő gép kerül illegális módon az uniós piacra a piacfelügyeleti vagy vámhatóságok hatékony fellépése nélkül, pedig 2010. január 1-jén szigorúbb jogszabályok léptek életbe (765/2008/EK rendelet).

Ajánlás: Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot és a tagállami hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a tisztességes verseny biztosítása érdekében az uniós piacon, valamint hogy szavatolják az egyenlő feltételeket a nemzetközi szintű versenyre kényszerülő gyártók számára.

5.2   Meg kell hozni a helyes döntéseket a környezet hatékonyabb védelme érdekében

Az autóipari ágazathoz hasonlóan mindkét szektor számára az egyik legnagyobb kihívást a mozgó gépek kibocsátásairól rendelkező jogszabály jelenti. Az autóipari ágazathoz képest kiemelkedően magas a mozgó gépek fajlagos megfeleltetési költsége, hiszen sokkal több eltérő modellt gyártanak sokkal alacsonyabb sorozatnagyság és forgalom mellett.

A 2011-ben kezdődő következő (III. B) kibocsátási fázissal és a 2014-re már betervezett azt követővel (IV. fázis) a legfontosabb szennyezőanyagok kibocsátását több mint 90 %-kal csökkentik a jelenlegihez képest. A módosítások a motorokat érintik, de alapvető átalakítást tesznek szükségessé az egész gép tekintetében is.

A kibocsátási szintek miatt megkövetelt technológia nagyon alacsony kéntartalmú tüzelőanyagok használatát teszi szükségessé, amit a nem közúti mozgó gépeket gyártó ágazat Európában nehezen, azon kívül pedig egyáltalán nem tud beszerezni. Ez mind az új, mind pedig a használt berendezések Európán kívüli értékesítését megakadályozza.

Válságellenes intézkedésként a szektor olyan jogszabályi eszköz bevezetését kérte, amely lehetővé teszi a motormennyiségek növelését. Ezt az érvényben lévő irányelvek rugalmas végrehajtási eljárása már megengedi. Az ágazat számára ezzel elérhető megtakarítás jelentős lenne, és a kibocsátások egyszeri, mintegy 0,5 %-os növekedésével járna. Az Európai Bizottság támogatta a kérést és két javaslatot terjesztett elő az érintett irányelvek módosítására. A javaslatokat a Tanács és a Parlament még vizsgálja. A kérdés tárgyalása azonban túlságosan lassan megy, ami miatt csökkenhet a tőle várt pozitív gazdasági hatás.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a nem közúti mozgó gépek kibocsátására vonatkozó jogszabályok következő változatában bevezetendő további rugalmassági mechanizmusokat, valamint a mezőgazdasági traktorokra vonatkozó hasonló javaslatot minél gyorsabban fogadják el.

A korom és a nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkentése a jövőben olyan speciális technológiákat tesz szükségessé, amelyek növelik az üzemanyag-fogyasztást, és így a CO2-kibocsátást. A gyártók erőfeszítései azzal, hogy javították az egész gép hatékonyságát, megakadályozták az üzemanyag-fogyasztás reálértékben vett növekedését. A szén-dioxid-kibocsátás korlátozására/csökkentésére vonatkozó új jogszabályoknak összhangban kell lenniük az érvényben levő kibocsátási jogszabályokkal, és bevezetésükre a jelenlegi kibocsátási fázisok után elegendő átfutási időt kell hagyni.

Ajánlás: Az egyes termékekre vonatkozó új vagy szigorúbb szabályok kialakítása előtt európai uniós szinten hatásvizsgálatot kellene folytatni, számba véve az iparág világpiaci versenyképességére kifejtett lehetséges negatív következményeket, illetve azt a minimális javulást, amelyre a gyakorlatban lehetőség van e gépek kapcsán.

5.3   A használt berendezések elöregedése – szükség van egy, a mozgó gépekre vonatkozó selejtezési rendszerre

A mezőgazdaságban és az építőiparban használt gépek élettartama hosszú. A traktorok átlagosan több mint 15 évig használhatók. Az új berendezések környezeti teljesítményének állandó fokozása ezért csupán korlátozott mértékben és lassan válik érezhetővé a használatban levő összes berendezés átfogó környezeti teljesítményében. A gyorsabb hatást legjobban úgy lehet elérni, ha ösztönzést nyújtunk az elöregedett, szennyező gépek piacról való kivonására. Ez a megközelítés egyértelmű előnyökkel jár a régi berendezések utókezelő rendszerekkel történő utólagos felszereléséhez képest. A korszerűtlen berendezések filterekkel való felszerelése számos további problémát vet fel és csökkenti a hatékonyságot a biztonság és a teljesítmény terén.

Az EGSZB javasolja egy selejtezési rendszer bevezetését, ami megfelelő megoldás lenne az elöregedett, szennyező gépek problémájára, és hozzájárulna a tisztább környezet megvalósításához és a biztonságosabb munkakörülmények eléréséhez.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kipufogógáz-utókezelő rendszerek használata nem megfelelő módszer az épített területeken használt szennyező berendezések problémájának megoldására. Ezek a rendszerek, miközben egyáltalán nem szüntetik meg a problémát, lehetővé teszik a hangos és veszélyes gépek üzemben tartását, és akár – nem megfelelő beszerelés esetén – még növelik is a veszélyt.

Az EGSZB azt is ajánlja, hogy alakítsanak ki összehangolt követelményrendszert az utókezelő rendszerek utólagos felszerelésére – éspedig nem csupán a kipufogógáz csökkentésére való képességük miatt, hanem azért is, mert mezőgazdasági és építőipari berendezésekre történő felszerelésük kockázatokkal jár.

5.4   Az iparág képes kezelni a CO2-kibocsátás jelentette kihívást

Éppúgy, mint a közúti járművek esetében, az ágazat CO2-kibocsátása nagyrészt az üzemanyagokból származik. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének lehetőségeit a berendezések konkrét teljesítménye alapján kell felmérni, nem pedig csupán a kilométerenkénti üzemanyag-fogyasztás alapján, amint az az autóiparban történik.

Az elmúlt években már jelentős eredményeket értek el a hatékonyabb gépek segítségével. Az egész élettartamra számított költségek – amelyeknek jelentős hányadát az üzemanyag-költségek teszik ki – egyre fontosabb tényezőt jelentenek a fogyasztók vásárlási döntése során.

A CO2-kibocsátás megfelelő csökkentése érdekében azonban az optimalizáció során nem csupán a motort mint hajtóerőt kell figyelembe venni, hanem az egész gépre, az alkalmazásokra és a folyamatra, továbbá a működési hatékonyságra és az alternatív, alacsony szén-dioxid-kibocsátású erőforrások használatának lehetőségére is tekintettel kell lenni.

Az EGSZB kéri az uniós intézményeket és a tagállamok képviselőit, hogy támogassanak egy piacközpontú, átfogó megközelítést a mozgó gépek CO2-kibocsátásának csökkentése kapcsán. Mivel egy adott megoldás nem mindenki számára ideális, a pragmatikus és megalapozott módszer az lenne, ha a legmagasabb kibocsátású géptípusokra (traktorok, kombájnok stb.) megfelelő, az átfogó hatékonyságot (pl. az egy tonna learatott gabonára, vagy egy kilométer leaszfaltozott útra jutó üzemanyag-fogyasztást) mérő megoldásokat alakítanának ki.

5.5   A közúti biztonság és a környezetvédelem szempontjából a kulcs a harmonizáció – Európán belül és világszinten is

Azzal, hogy a piacok Európától távolabb kerülnek, a világszinten harmonizált termékszabályozás és -szabványosítás jelentősége gyorsan nő. Ez igaz a közútbiztonsági követelmények harmonizációjára is, ami jelenleg az építőipari berendezések és egyes mezőgazdasági járművek esetében még hiányzik.

Ezen túlmenően az európai ipar azzal a kihívással is szembesül, hogy az európai követelmények egyre szigorúbbakká válnak a világ többi részének szabályaihoz képest, ami miatt a gépek Európában gyártott változatai vagy túl drágák, vagy pedig nem kompatibilisek.

A környezetvédelem kapcsán például az egyes uniós szintű döntések hatását alaposan meg kellene vizsgálni azelőtt, hogy a jogszabályokat elfogadnák és végrehajtanák az EU-ban.

A mezőgazdasági és építőipari gépek ágazata már eddig is hozzájárult a környezetvédelemhez azzal, hogy a nem közúti mozgó gépekre vonatkozó 97/68/EK irányelv és a traktorokra vonatkozó 2000/25/EK irányelv előírásai szerint csökkentette gépeinek kibocsátását. Ez jelentős csökkenést eredményez a szilárd halmazállapotú szennyezőanyagok (97 %), a nitrogén-oxidok (96 %) és a szén-monoxid (85 %) kibocsátásában.

Az iparág hasonló erőfeszítéseket tett a zajkibocsátás tekintetében is: tíz éven keresztül dolgozott azon, hogy megfeleljen a 22 építőipari gép zajkibocsátására vonatkozó jogszabályoknak.

Ezenkívül a gépek életciklusára vonatkozó nemzetközi szabványok már életbe léptek, a földmunkagépek újrahasznosítási rendszereivel kapcsolatos normákat pedig maga az iparág népszerűsíti.

Az európai termékek jövőbeli versenyképességének biztosítása érdekében ezért kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a törvények és rendelkezések világszinten konzisztensek legyenek.

Az EGSZB kéri az uniós intézményeket és a tagállamok képviselőit, hogy támogassák a világszintű szabványok kialakítását és vállaljanak abban aktív szerepet, továbbá hogy tartsák be e szabványokat. Úgy tűnik, az UNECE (4) megfelelő környezetet tud biztosítani az ilyen normák kialakításához.

5.6   Munkakörülmények és szociális párbeszéd az ágazatban

Mind a mezőgazdasági, mind pedig az építőipari gépek ágazatában számos kis és középméretű szereplő van jelen, ezért különleges rendszerek szükségesek a szociális párbeszéd kapcsán. A munkavállalói képviselet kevésbé fontos, a határokon átnyúló információcserére pedig kevesebb lehetőség nyílik, mint azokban az ágazatokban, ahol léteznek európai üzemi tanácsok. Az ágazat különféle vállalatai mindennek ellenére bizonyos fokú egységben lépnek fel, és egyformán igényelnek szervezett koordinációt és párbeszédet. Emiatt fokozni kell a vállalatok és a munkavállalók közötti párbeszédet.

A munkahelyek bizonytalanná válása egyre nagyobb mértékben jellemző mind a fémfeldolgozó ágazatban, mind pedig máshol. Ennek következménye többek között az alacsony fokú szakmai továbbképzés, valamint az attól való félelem, hogy a tapasztalt, képzett munkavállalók más ágazatokba vándorolnak el. Ez a fajta foglalkoztatás hátrányosan hat a munkakörülményekre is.

Ajánlás: Az Európai Bizottságnak elő kellene mozdítania az ágazat egy olyan vizsgálatát, amely különös hangsúlyt helyez a munkakörülményekre. Javasoljuk azt is, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek célja a munkakörülmények javítása az EU-ban. Végezetül pedig kiemelkedő jelentősége lenne olyan fellépések kialakításának, amelyek a – például a gazdasági válság során létrejöttekhez hasonló – kapacitástöbbletek jövőbeli kialakulásának elkerülését célozzák és új lendületet adnak új termékek, valamint az összes érintett ismeretein alapuló új munkaszervezési elképzelések kialakításának.

5.7   A fiatal és a képzett munkaerőt Európában kell tartani

A képzett munkaerő hiánya, az idősödő munkavállalók, a más földrészek irányába történő agyelszívás csak néhány a mezőgazdasági gépek és építőipari berendezések ágazatát érintő, a munkaerővel kapcsolatos problémák közül. Egyre nehezebb fiatal és képzett munkavállalókat ebbe az ágazatba csábítani. Az iparágnak és az intézményeknek továbbra is végre kell hajtaniuk a szükséges beruházásokat a képzés, az oktatás és az egész életen át tartó tanulás kapcsán, hiszen az európai ipar egyik központi ágazatáról van szó.

Magas szintű oktatás és fiatal szakemberek nélkül nincs jövő – a technológiai innovációhoz magasan képzett és kreatív mérnökökre van szükség. Különböző szintű programokat kell megvalósítani a munkavállalókat célozva, az oktatást, képzést népszerűsítve és azok számukra kínált előnyeit hangsúlyozva, illetve meghatározva azt az értéktöbbletet és azokat az előnyöket, amihez a dolgozóikba és azok készségeibe fektető munkaadók jutnak. Az ilyen programok szélesebb körű elfogadottságát a szociális párbeszéd résztvevőin keresztül lehet elérni.

Ajánlás: A tagállamoknak tovább kellene támogatniuk az iparágat a gépgyártással kapcsolatos oktatás, képzés, egész életen át tartó tanulás, valamint készségfejlesztés terén. A jövő szempontjából alapvető, hogy támogatást kapjanak a fölöslegessé váló munkavállalókat még idejekorán átképző programok.

5.8   A kkv-knak továbbra is kulcsszerepet kell betölteniük az innovációban

Amint arra a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság közelmúltban közzétett, „Iparpolitika a globalizáció korában” című közleménye helyesen rámutatott, a különböző ágazatokban (köztük az építőipari és mezőgazdasági gépek ágazatában) a kkv-k ösztönzésével kapcsolatos egyik legfontosabb kihívás és politikai válaszlépés a finanszírozáshoz való hozzáférés biztosítása, ami továbbra is szűk keresztmetszetet jelent.

Miközben az innovációkat gyakran kkv-k viszik a piacra, az innovációba való befektetés lehetőségét aláásta a finanszírozáshoz való hozzájutás megnehezítése. A finanszírozáshoz jutás minden tagállamban nehezebb lett a pénzügyi és gazdasági válság alatt. Az ágazat kkv-i különös mértékben megérezték a hitelfeltételek szigorodását. A legtöbb kormány ezért állami garanciarendszereket vezetett be vagy kibővítette azokat, illetve közvetlen állami támogatást nyújtott. Ez azonban nem elegendő.

Azt javasoljuk ezért a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak, hogy a mezőgazdasági és építőipari gépek ágazatában működő kkv-kat a szükségleteikhez illeszkedő projektekkel és finanszírozással támogassák.

(1)  Forrás: Off Highway Research – www.offhighway.co.uk.

(2)  Forrás: Eurostat – European Business Facts and Figures, 2009. évi kiadás.

(3)  Forrás: CECE (Committee for European Construction Equipment – Európai építőipari berendezések bizottsága).

(4)  Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (Genf, www.unece.org).