Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások

(COM(2010) 386 végleges)

2011/C 218/17

Előadó: Cristian PÎRVULESCU

2010. július 20-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások

COM(2010) 386 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. március 24-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 167 szavazattal 2 ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB a jelenlegi válság hatásaival összefüggésben mind a vallási, mind pedig az ideológiai alapú terrorizmussal kapcsolatos radikalizálódás megnövekedett kockázatára figyelmeztet. Az alapvető jogok védelme a terrorizmusellenes politika tervezésének és végrehajtásának egyik fő értékelési kritériuma kell, hogy legyen.

1.2   Az EGSZB a megelőzés szerepének újragondolását szorgalmazza, valamint egy ezt megelőző olyan dimenzió bevezetését, melynek célja az együttműködés kiépítése és a feszültségek korai szakaszban való feloldása. Ez az átfogó dimenzió egyaránt kapcsolódik a terrorizmusellenes politikához és az egyéb, uniós és nemzeti szintű politikákhoz, ideértve például az ifjúsági, a kulturális, az oktatási, valamint a politikai és közéleti részvételre vonatkozó politikákat.

1.3   AZ EGSZB „iszlamista terrorizmus” helyett a „fanatizmus, fajgyűlölet és idegengyűlölet által motivált terrorizmus” kifejezés használatát tartja kívánatosnak az Európai Unió és a szakosított intézmények hivatalos dokumentumaiban.

1.4   Az EGSZB azt ajánlja, hogy a politikatervezés során valamennyi uniós intézmény és nemzeti kormány vegye figyelembe a terrorizmus dinamikájával kapcsolatban rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi adatokat. A jelenség sokszínűsége miatt a „mindenkinek egy méret”(one size fits all) elvet követő politika hibásnak bizonyulhat, valamint költséges és hatástalan lehet a megvalósítás szempontjából is. Emellett élni kell az arányosság elvével is, hogy az erőfeszítéseket és a költségeket illetően a válaszreakció arányos maradjon az ilyen típusú fenyegetések nagyságával.

1.5   AZ EGSZB azt javasolja, hogy az EU terrorizmusellenes stratégiai dokumentumaiban a négy pillér (megelőzés, védekezés, üldözés és reagálás) vagy az átfogó szempontok – az alapvető jogok tiszteletben tartása, nemzetközi együttműködés, partnerségek harmadik országokkal, finanszírozás – mellé illesszék be a terrorizmusnak az indíték vagy az előfordulás szempontjából meghatározott fajtáit is, úgy mint a szeparatista, a szélsőbaloldali, a szélsőjobboldali, az egy ügyre összpontosító (single issue) vagy a vallási indítékú terrorizmus. Egy ilyen stratégiai felépítés segíteni fogja a nemzeti kormányokat, az uniós intézményeket és a többi érdekelt szereplőt abban, hogy elgondolásaikat és eszközeiket a különböző terrorizmusfajták jelentette konkrét kihívásokhoz igazítsák.

1.6   Az EGSZB azt ajánlja, hogy a terrorizmus céljából történő toborzás és a radikalizálódás elleni konkrét uniós stratégia keretében, és a vonatkozó cselekvési tervben is, kapjanak helyet az egyenlőtlenségek és a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését célzó konkrét intézkedések is, illetve hogy a cselekvési terv többek között épüljön az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által végzett munkára.

1.7   Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak és a nemzeti kormányoknak, hogy részletesen mérjék fel a biztonsági intézkedéseknek a magánszolgáltatók tevékenységében jelentkező gazdasági hatását. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy az egyes költséges technológiák kifejlesztése és az eljárások bonyolultabbá tétele hátrányosan érintheti a gazdasági szereplők és az állampolgárok tevékenységét.

1.8   Az EGSZB arra is figyelmeztet, hogy egyes – a legtöbb esetben kényes – személyes adatok törvénytelen vagy helytelen felhasználása a hatóságok megnövekedett hatáskörével párosulva bizonyos konkrét személyek és/vagy csoportok hátrányos megkülönböztetéséhez és megbélyegzéséhez vezethet.

1.9   A terrorizmusellenes politika hitelességének növelése és az alapvető jogok fokozott tiszteletben tartása érdekében az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tegyen eleget az Európai Parlament kérelmének, mely a tagállamok területének a CIA általi – a foglyok szállítását és törvénytelen fogva tartásukat szolgáló – feltételezett használatáról szóló 2007. évi állásfoglalásában szerepel. Ennek értelmében arra kérik az Európai Bizottságot, hogy tagállami szinten vizsgálja meg a terrorizmusellenes joganyagot, valamint azokat az egyéb eljárásokat, amelyek lehetővé tennék az ilyen intézkedések foganatosítását.

1.10   Az EGSZB azt javasolja az Európai Uniónak, hogy határozottabban mozdítsa elő a demokratikus normákon és eljárásokon alapuló terrorizmusellenes küzdelem modelljét azokban az országokban, ahol a terrorizmusellenes politika érintheti a demokrácia minőségét és az alapvető jogok tiszteletben tartását.

2.   Bevezetés

2.1   Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlament felkérése nyomán az EU jelenlegi terrorizmusellenes stratégiájának politikai értékeléséhez szolgáltat kulcsfontosságú elemeket, és a belbiztonságra vonatkozó szélesebb stratégia keretén belül fontos előkészítő szakaszt jelent.

2.2   A múltban elért eredmények felmérése és a jövőbeni kihívásokkal való szembenézés különös jelentőséget nyert a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, valamint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése terén az új többéves munkaprogram és a cselekvési terv elfogadásával (Stockholmi Program). Mindezek szükségessé teszik egy ilyen értékelés elvégzését. A közlemény az EU jövőbeni fellépéseit nagy vonalakban ismertető Stockholmi Programban (1) és az annak végrehajtását szolgáló cselekvési tervben (2) meghatározott, terrorizmusellenes intézkedéseket és kezdeményezéseket helyezi előtérbe, illetve egészíti ki.

2.3   Az EU 2005. évi terrorizmusellenes stratégiája, (3) mely az ezen a területen megvalósuló uniós fellépéseknek továbbra is a legfőbb referenciakeretét jelenti, négy fő pillérből áll: megelőzés, védekezés, üldözés és reagálás. Az Európai Bizottság közleménye ezt a felépítést követi. Minden egyes pillér esetében megállapítottak néhány jelentős eredményt, és a jövőbeli kihívásokat is meghatározták.

2.4   Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Unió terrorizmusellenes politikájának integrált értékelését, és fontos lépésnek tartja azt a terrorfenyegetésekkel, illetve az ellenük folytatott küzdelem eszközeivel kapcsolatos kiegyensúlyozott megközelítés elérése érdekében.

2.5   Az EGSZB azt szorgalmazza, hogy a felülvizsgált terrorizmusellenes stratégia a nemrégiben elindított belbiztonsági stratégiával együtt olyan célkitűzéseket és eszközöket állapítson meg, melyek révén az egyéni biztonság követelményei nem kerülnek összeütközésbe az alapvető szabadságok és jogok védelmével. Ez utóbbiakat egyetlen esetben sem szabad felfüggeszteni vagy korlátozni, hiszen a jogállamiság és a demokratikus társadalom sarokkövét képezik.

2.6   Az EGSZB korábban két olyan véleményt fogalmazott meg, melyek közvetlenül a terrorizmusellenes politikára vonatkoztak. E két vélemény a megelőzésre és különösen a radikalizálódás megfékezésére összpontosított, és mindkettő felvázolta az EGSZB álláspontjának általános irányvonalait. Jelen vélemény felülvizsgálja és oly módon fogalmazza meg ezeket az általános irányvonalakat, hogy segítse a terrorizmusellenes politikának a jelenséggel kapcsolatos új tendenciák fényében történő kiigazítását.

3.   Általános megjegyzések

3.1   A gazdasági válság nemcsak az európai gazdaságokat, hanem a földrészünket jellemző társadalmi, politikai és kulturális kapcsolatokat is szerkezetükben érintette. A gazdasági válság meggyengítette az állampolgárok, a csoportok és a politikai intézmények közötti szolidaritás kötelékeit. Ebben a helyzetben a lakosság kisebbségi csoportjaival szembeni bizalmatlanság és intolerancia gyorsan terjedt, és védekező pozícióra kényszerítette ez utóbbiakat.

3.2   AZ EGSZB szerint az Európai Unió terrorizmusellenes politikája olyan összetett és érzékeny terület, ahol a biztonság szavatolásával kapcsolatos kényszereket, valamint a technológiai és a jogszabályi fejlődést az alapjogok védelmének szilárd rendszerébe kell beilleszteni.

3.3   A terrorizmusnak, mint jelenségnek a sokszínűségére és annak mélyebb okaira való tekintettel az EGSZB az EU terrorizmusellenes politikájának a politikai integrációt és együttműködést szorgalmazó látásmóddal való kiegészítését javasolja, mely megszűnteti a terrorcselekmények célszerűségébe vetett hitet. A megelőzésről szóló vita során a társadalmi befogadással, a szegénység leküzdésével, a nemek közötti egyenlőséggel és a munkahelyek minőségének javításával kapcsolatos célkitűzések megerősítése különösen az Európa 2020 stratégia szociális vetülete szempontjából bír azonnali jelentőséggel.

3.4   Az Europol utolsó jelentésében több lényeges adat is szerepel a terrorizmus jelenségének az Európai Unión belüli dinamikájáról. (4) 2009-ben csökkent a meghiúsult, megakadályozott vagy végrehajtott terrortámadások száma, amely egyértelműen lefelé irányuló tendenciát követve 2007-hez képest felére csökkent.

3.5   Nemcsak a terrortámadások száma, hanem azok fajtái is változtak. 2009-ben a leggyakoribb terrortámadás a szeparatista típusú volt (257 támadás), ezt követték a szélsőbaloldali vagy anarchista támadások (40), a szélsőjobboldali támadások (4) és végül az egyetlen ügyet előtérbe állító terrortámadások (2). Megjegyzendő, hogy a közvélemény által a legelterjedtebbnek és legveszélyesebbnek tartott vallási indítékú terrorizmus bizonyult a legritkábbnak, egyetlen, Olaszországban regisztrált támadással 2009 folyamán.

3.6   Az EGSZB-t sajnálattal töltik el a terrorista jellegű tevékenységek következtében elveszett emberéletek, valamint az általuk okozott anyagi károk. A terrorizmus gyakoriságának lefelé ívelő tendenciája azonban azt jelzi, hogy a szakpolitikák és intézkedések értő és előrelátó összefűzésével ez a jelenség visszaszorítható. A terrorizmusellenes politikáknak a cselekmények elkövetési helyei, indítékai, fajtái és okai szerinti konkrét megközelítéssel kell a jelenséget kezelniük.

3.7   Figyelembe véve a terrorizmus közvélemény általi észlelése és konkrét előfordulásai közötti jelentős eltérést, az EGSZB arra kéri a tagállamok kormányait és az uniós intézményeket, hogy vegyenek részt a polgárok hiteles tájékoztatásában a terrorizmus okait, kiterjedését és hatásait illetően. Az EGSZB kockázatosnak tartja, ha erről a jelenségről helytelen és részleges tájékoztatást nyújtanak, valamint figyelmeztet annak a veszélyére, hogy a terrorfenyegetettség a társadalmi kirekesztés, az intolerancia és a hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgálhat. Mivel a terrorizmus célja a félelem gerjesztése, a terrorfenyegetettség eltúlzása valójában éppen az ilyen cselekmények potenciális elkövetőinek tehet szolgálatot. Másrészről el kell kerülni a terrorizmus egyfajta „piacának” a kialakulására irányuló tendenciát, amely igazolhatná a különböző gazdasági és intézményi szereplőknek a terrorfenyegetések elleni küzdelem iránti fokozott érdeklődését.

3.8   A terrorizmushoz kapcsolódó bűncselekmények üldözésének és megtorlásának dinamikája figyelemre méltó. A letartóztatások többségére a gyanúsítottak terrorista jellegű szervezethez való tartozása alapján került sor, nem pedig terrortámadások előkészítéséhez és megindításához közvetlenül kapcsolódó bűncselekmények nyomán. Ez a tény azt mutatja, hogy a nemzeti hatóságoknak már a kezdeti szakaszban sikerül a terrortámadások megszervezését vagy kivitelezését meghiúsítaniuk.

3.9   Az e területhez tartozó – főként az adatfelügyelettel, -gyűjtéssel és -tárolással kapcsolatos – technológiák fejlesztését és felhasználását a fenyegetettség fokához kell igazítani. A terrorizmusellenes politika nem válhat a polgárok magánéletébe betolakodó jelenlétté. Ez az általános fenyegetettség-érzés elterjedéséhez, nem pedig annak csökkenéséhez járulna hozzá, valamint kisebbíthetné a nemzeti kormányok és a közösségi intézmények fellépéseibe vetett hitet.

3.10   Az EGSZB úgy véli, hogy a terrorfenyegetések terjedésének visszaszorításában fontos szerep hárul az európai civil társadalomra. Bár az általa követett értékek, a szervezési módok és a fellépési eszközök alapján a civil társadalom igen sokszínű, a terrorizmusellenes politika minden vetületébe be kell vonni, és különösen a megelőzési szakaszba. Emellett a civil társadalom szerephez juthat a párbeszéd, az együttműködés és a szolidaritás modelljének a kiépítésében is, mely időrendben a szorosan vett megelőzési szakasz előtt áll, ez utóbbiban ugyanis egyes személyek már készen állnak arra, hogy terrorjellegű akciókhoz csatlakozzanak. (5) Az EGSZB hiszi, hogy a terrorizmus leküzdésének leghatékonyabb módja az okok, és nem pedig a tünetek kezelése.

3.11   Az EGSZB szerint az európai civil társadalom képes arra, hogy összekötő híd legyen a polgárok, a nemzeti kormányok és a helyi önkormányzatok, illetve a terrorakciókat esetlegesen támogató közösségek és csoportok között. A civil társadalom a hatósági fellépéseket kiegészítő sajátos szerepet vállalhat, amennyiben sajátos eszközökkel és programokkal (például a közvetítés vagy az oktatás terén) járul hozzá azokhoz.

4.   Részletes megjegyzések

Az EU által elért főbb eredmények és a jövőbeli kihívások

4.1   Megelőzés

4.1.1   Az EGSZB megelégedéssel fogadja, hogy az elmúlt időszakban a megelőzés pillére felé mutató stratégiai irányváltás következett be. A Stockholmi Program révén az elkövetkező öt évben mind a biztonságtechnikai kutatás, mind pedig a kapcsolódó politikai és társadalmi kérdések szempontjából megszilárdítják ezt a pillért. Az EGSZB azt is üdvözli, hogy az internet terroristacélokra – kapcsolattartás, adománygyűjtés, képzés, toborzás és propaganda – történő lehetséges használatát prioritásként kezelik. A kommunikáció nyomon követése nem válhat azonban a polgárok magánéletét befolyásoló eszközzé.

4.1.2   Az EGSZB támogatta a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló európai uniós stratégia (6) kidolgozására vonatkozó kezdeményezést. E stratégiának három fő célja van: az egyéneket a terrorizmus útjára térítő hálózatok és személyek tevékenységének felszámolása, a közvélemény érvényesülésének biztosítása a szélsőségekkel szemben, valamint a demokrácia, a biztonság, a jogérvényesülés és a mindenki számára biztosított esély előmozdítása AZ EGSZB érdeklődéssel várja a stratégia végrehajtásáról készült időszakos értékelések eredményeit, és kijelenti, hogy kész részt venni a stratégiának az eddig elértek fényében történő kiigazításában. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a legutóbbi terrorellenes cselekvési tervben nem irányoztak elő fellépéseket az EU-ban esetleg létező egyenlőtlenségek és megkülönböztetés felszámolására, valamint ahol szükséges, a hosszú távú integráció elősegítésére. (7)

4.1.3   Bár dicséretes, hogy figyelmet szentelnek a megelőzésnek, ez továbbra sem képes megfelelően kezelni a terrorizmus okait. Ahogyan arra az EGSZB korábban rámutatott: „a terroristává válás számos esetben igenis betudható elidegenedési, radikalizálódási és toborzási folyamatok betetőzésének, amelyek az egyazon területen élő csoportok között minden téren meglévő egyenlőtlenségekben, a (társadalmi, politikai vagy gazdasági) kirekesztésben és diszkriminációban […] gyökereznek” (8). Így a párbeszéd fokozását javasoljuk a terrorizmus jelenségének terjedésére adandó politikai jellegű válaszok megfogalmazása céljából. Ezek a válaszok a tagállamok szintjén meglévő politikai, intézményi, társadalmi és gazdasági kapcsolatok átértékelésén alapulnak, és egyes történelmi feszültségek hathatós csillapítását kell megcélozniuk.

4.1.4   Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2008-ban létrehozta a radikalizálódás szakértőinek európai hálózatát (ENER), mert véleménye szerint egy olyan intézményesült hozzájárulás, mely az egyes társadalmak jellegzetességeit és a különféle terrorcselekmények fajtáit is figyelembe veszi, segíthet az EU és a tagállamok vonatkozó politikáinak a kiigazításában.

4.1.5   Tekintettel arra, hogy az Európai Unióban bekövetkezett terrorcselekmények többsége a történelmi sérelmekhez és a szeparatizmushoz kapcsolódik, az EGSZB úgy véli, hogy az európai vitába nagyobb mértékben be kell vonni a helyi és regionális szint képviselőit egybegyűjtő uniós szervezetet, a Régiók Bizottságát, és a lehető legnagyobb mértékben nyitott a vele folytatandó párbeszédre.

4.1.6   Az EGSZB pozitívan értékeli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a radikalizálódás és a terrorista célú toborzás elleni küzdelemmel kapcsolatos bevált tagállami gyakorlatokra vonatkozó közleményt adjon ki. Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy ebben a készülő közleményben vegye figyelembe azokat a következtetéseket és ajánlásokat, melyeket az EGSZB „Az EU szerepe az észak-írországi békefolyamatban” című véleményében (9) fogalmazott meg. A meghatározandó bevált gyakorlatok segíteni fogják az érdekelt szereplőket abban, hogy jobban megértsék a terrorizmus különböző fajtáit, azok indokai és elterjedtsége szerint. Ez előrelépést jelent abban az irányban, hogy minden egyes tagállam és minden egyes terrorfenyegetési típus tekintetében sajátos szakpolitika kerüljön kidolgozásra.

4.2   Védekezés

4.2.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak, a tagállamoknak, a kutatók közösségének és a magánszférának az állampolgárok védelme és az infrastruktúra megőrzése érdekében tett erőfeszítéseit. Ez a legösszetettebb és legköltségesebb pillér, mely olyan tevékenységeket foglal magában, mint a fenyegetések uniós szintű értékelése, az ellátási lánc biztonsága, a kritikus infrastruktúrák védelme, a közlekedésbiztonság és a határellenőrzés, valamint a biztonságtechnikai kutatások. A védelmi rendszerek fejlesztésének azonban arányban kell maradnia a fenyegetések méretével, és alkalmazkodnia kell a terrorizmus különböző típusaihoz is.

4.2.2   Kulcsfontosságú kérdés a tagállamok területén megvalósuló közlekedés biztonsága. A belső piac a javak, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásán alapul. A tagállamok polgárainak a tagállamokon belüli és azokon túli utazása az európai gazdasági rendszer és életstílus egyik fontos összetevője. A mobilitás elősegíti a kölcsönös megismerést, a párbeszédet és a toleranciát. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a közlekedés biztonsága annak minden összetevőjével együtt a közösségi intézmények és a nemzeti kormányok kitüntetett figyelmére érdemes.

4.2.3   Az EGSZB rámutat a biztonságtechnikával foglalkozó kutatók közösségének erőfeszítéseire a személyek és az infrastruktúrák védelmére irányuló technológiák kifejlesztése érdekében. A kutatóknak azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy a technológia kihatással járhat a személyek mindennapjaira és magánéletére. Szavatolniuk kell azt, hogy a technológiával ne lehessen visszaélni, vagy azt az egyén méltóságát és jogait csorbító módon felhasználni.

4.2.4   Az EGSZB üdvözli a magánszféra – legyen szó akár az információs és kommunikációs technológiáról vagy a vegyiparról – együttműködését a terrorfenyegetések elleni küzdelemben. Ugyanígy üdvözli a magánfuvarozók nyitottságát a megemelt biztonsági intézkedések irányába, melyek alkalmazása akár veszteséget is okozhat számukra. Ebben az összefüggésben az EGSZB határozottan javasolja az Európai Bizottságnak és a nemzeti kormányoknak, hogy részletesen mérjék föl a biztonsági intézkedéseknek a magánszolgáltatók tevékenységében jelentkező gazdasági hatását. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy egyes költséges technológiák kifejlesztése és az eljárások bonyolultabbá tétele hátrányosan érintheti a gazdasági szereplők és az állampolgárok tevékenységét.

4.2.5   Mivel európai szinten a személyszállítás védelmével kapcsolatos számos tevékenység magánszolgáltatókkal együttműködésben történik, utóbbiakat be kell vonni az oktatási és tájékoztatási programokba annak érdekében, hogy a biztonsági eljárások ne sértsék meg az utasok személyes biztonságát és méltóságát.

4.3   Üldözés

4.3.1   Az EGSZB üdvözli az ehhez a pillérhez kapcsolódó legújabb fejleményeket, amely pillér a következő szempontokat tartalmazza: információgyűjtés és -elemzés, a terroristák mozgásának és tevékenységének az akadályozása, bírósági és rendőrségi együttműködés, valamint a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem. Ebben a kérdéskörben minden érintett szereplő előállhat saját elképzelésével a terrorfenyegetésekre azok típusa szerint adandó válaszlépések kialakítását illetően.

4.3.2   Az EGSZB úgy véli, hogy a terrorfenyegetések sikeres leküzdéséhez az egyes nemzeti hatóságok közötti kétoldalú, valamint az utóbbiak és a szakosodott európai ügynökségek közötti együttműködés is hozzájárul. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a magánjellegű információk gyűjtésével és felhasználásával kapcsolatos érzékeny kérdésekre is. A terrorizmus elleni küzdelemhez kapcsolódó erőfeszítések során folyamatosan nagy gondot kell fordítani a magánélethez való jog védelmére. Ahogyan az európai adatvédelmi biztos (AEPD) jelezte, a gyakran kényes személyes adatok törvénytelen vagy nem megfelelő felhasználása a hatóságok megnövekedett hatáskörével együtt bizonyos konkrét személyek és/vagy csoportok hátrányos megkülönböztetéséhez és megbélyegzéséhez vezethet. (10)

4.3.3   A terrorizmusellenes politika egyik fontos összetevője a terrorizmus finanszírozásának korlátozása. Az EGSZB rámutat azokra az uniós jogszabályi változásokra, melyek a terrorizmushoz kötődő személyek vagy szervezetek listára való vételét az alapvető jogok tiszteletben tartásának feltételéhez kötik. Az EGSZB úgy véli, hogy az egyéni szankciókat célzó eljárásokat, amilyen például a vagyoni eszközök befagyasztása, korrekt, tiszta és átlátható módon kell végrehajtani. A gyanúsítottak számára lehetőséget kell adni a védekezésre és a hatósági döntések megfellebbezésére.

4.3.4   Az EGSZB egyetért azzal, hogy az átláthatóság, a jó kormányzás és a felelősség alapvető fontossággal bír az NGO-k számára. Hasznosak lehetnének az európai szinten bevezetett önkéntes eljárások, de nem szabadna (irreális szabályozási és/vagy pénzügyi akadályok bevezetésével) a szabályok új együttesének megalkotásához vezetniük, mely ellentmondásba kerülne a tagállami jogszabályokkal és befolyásolhatná az ágazat működőképességét vagy a polgárok elkötelezettségét a kedvezményezettek érdekében végzett munkájuk során Az EGSZB nyitott az együttműködésre az olyan megoldások felkutatása céljából, amelyek a terrorizmusellenes politika közös stratégiájának megalkotását, valamint az állampolgárok azon – alapvető és tiszteletben tartandó – jogának és kívánságának érvényesítését teszik lehetővé, hogy független egyesületekbe szerveződjenek.

4.4   Reagálás

4.4.1   Az EGSZB pozitívan értékeli az e pilléren belül a közelmúltban bekövetkezett változásokat, mely pillér olyan kérdéseket fog át, mint a terrortámadások következményeire irányuló polgári reagálási képesség, a korai figyelmeztető rendszerek, általában véve a válságkezelés és a terrorizmus áldozatainak nyújtott segítség. Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük válaszadási képességüket az emberi élet és biztonság válsághelyzetekben történő hatékony védelme érdekében.

4.4.2   AZ EGSZB üdvözli azokat az erőfeszítéseket, melyek a terrorizmus céljából használható vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagokhoz való hozzáférés korlátozását szolgálják. Az EU CBRN cselekvési tervének végrehajtását, mely 130 meghatározott intézkedésből áll a megelőzés, a felderítés és a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagokkal elkövetett terrorcselekményekre való reagálás területén, prioritásként kell kezelni, figyelembe véve a javasolt intézkedések esetleges hatását az érintett gazdasági ágazatokban. Kiterjedt konzultáció szükséges ezek képviselőivel.

4.4.3   AZ EGSZB értékeli az Európai Bizottság részéről a terrortámadások áldozatainak megsegítése érdekében tett erőfeszítéseket is, melyek keretében körülbelül 5 millió EUR-val járultak hozzá a terrorizmus áldozatainak támogatásához, valamint a terrorizmus áldozatait tömörítő szövetségek hálózatát is segítik. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a támogatást továbbra is fenn kell tartani, és javítani kell.

Horizontális kérdések

4.5   Az alapvető jogok tiszteletben tartása

4.5.1   Az EGSZB pozitívan értékeli azt, hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása elsőbbséget élvez a horizontális kérdések között. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos elkötelezettségének a nemzeti kormányok hasonló elkötelezettségével kell párosulnia. Az alapvető jogok védelme nem merülhet ki az eszközök eltervezésének és kidolgozásának a szakaszában, hanem ezek végrehajtását is magában kell foglalnia.

4.5.2   Az emberi jogok védelmének európai rendszere jogi szempontból szilárd, ennek pedig az Európai Bizottság közleményeiben és fellépéseiben jobban kell tükröződnie. A nemzeti kormányoknak határozottabban kell használniuk a konkrét eszközöket. A politikai kötelezettségvállalásoknak a kormányok gyakorlatában is tükröződniük kell. A kínzásnak a tagállamok területén történő alkalmazásával vagy eltűrésével kapcsolatos gyakorlatok büntetendőek és végleg kiküszöbölendőek. A visszaküldés tilalmának elvét tiszteletben kell tartani. A nemzetközi, európai és nemzeti jogban egyértelműen beazonosított és büntetett diszkriminatív gyakorlatokat üldözni kell, és vissza kell szorítani.

4.5.3   Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a terrorizmus elleni politikával kapcsolatban határozza meg az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó leggyorsabb visszajelzési és döntési mechanizmusokat. Ennek érdekében jobban mozgósítható az európai civil társadalom ereje is, mely kiemelten kezeli a polgári jogok és szabadságok védelmének kérdését.

4.6   Nemzetközi együttműködés és partnerségek a harmadik országokkal

4.6.1   A terrorizmus, különösen annak vallási indítékú típusa, jelentős nemzetközi vetülettel rendelkezik. Az Európai Uniónak együtt kell működnie más országokkal a terrorfenyegetések csökkentése érdekében, még akkor is, ha – amint a fentiekben láttuk – már nem bizonyul az ilyen típusú fenyegetések elsőszámú célpontjának.

4.6.2   A harmadik országok vonatkozásában az Európai Uniónak a terrorizmus elleni harc során a demokratikus eljárásokat és normákat kell előmozdítania. Az Európai Unióban az emberi jogok biztosításának és tényleges előmozdításának sokféle rendszere létezik. Számos harmadik országban azonban a terrorizmus elleni politika rossz irányt vehet, és befolyásolhatja mind a demokrácia minőségét, mind pedig az alapvető jogok védelmét.

4.7   Finanszírozás

4.7.1   Az EGSZB kedvezően fogadja a „Biztonság és a szabadságjogok védelme” elnevezésű program létezését, mely tartalmazza a terrorizmus megelőzésére, az arra való felkészültségre és annak következményeinek kezelésére vonatkozó programot. A stratégián belüli minden egyes pillér (megelőzés, védekezés, üldözés és reagálás) költségei között új egyensúlyt kell találni, ugyanakkor a megelőzéssel kapcsolatos politikai elkötelezettség mellé megfelelő költségvetési tételeket is kell rendelni. A köz- és magánszféra közötti kapcsolatoknak is nagyobb figyelmet kell szentelni a terrorfenyegetések elleni küzdelem során. Az EGSZB érdeklődéssel várja a fenti program köztes értékelésének eredményeit, és reméli, hogy a rendelkezésre álló alapokhoz könnyen hozzá lehetett férni, a felhasználásuk pedig a várt eredménnyel járt.

5.   Kitekintés

5.1   A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével a tagállamok közötti együttműködés a terrorizmusellenes politika területén is jobban összehangolható. A Szerződés emellett az Európai Uniónak az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos felelősségi köreit is kiszélesíti. Így lehetőség nyílik egy olyan terrorizmusellenes politika felépítésére, mely valamennyi szakaszában, beleértve a végrehajtást is, magába foglalja az emberi jogok tiszteletben tartásának legelőremutatóbb normáit és eljárásait. Az EGSZB szerint a terrorizmusellenes politikát a jelenség konkrét változásaihoz kell igazítani, mindeközben pedig a hangsúlyt egyértelműen a széles értelemben vett megelőzésre kell helyezni, tehát egy olyan folyamatra, melynek révén a terrorizmus társadalmi, politikai és gazdasági okai közvetlenül kezelhetőek.

(1)  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

(2)  COM(2010) 171 végleges, 2010. április 20.

(3)  A 2005. november 30-i 14469/4/05. sz. dokumentum.

(4)  A terrorizmus helyzetéről és annak változásáról szóló 2010-es Europol-jelentés (TE-SAT) a következő címen érhető el: http://www.europol.europa.eu/publications/EU_Terrorism_Situation_and_Trend_Report_TE-SAT/Tesat2010.pdf.

(5)  HL C 128., 2010.5.18., 80. o.

(6)  A radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló európai uniós stratégiát 2008 novemberében vizsgálták felül (CS/2008/15175).

(7)  Az Európai Unió Tanácsa; Európai cselekvési terv a terrorizmus elleni küzdelemről, Brüsszel, 2011. január 17.

(8)  HL C 211., 2008.8.19., 61. o.

(9)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Az EU szerepe az észak-írországi békefolyamatban, 2008.10.23., HL C 100., 2009.4.30., 100. o.

(10)  Az európai adatvédelmi biztos véleménye az EU terrorizmusellenes politikájáról szóló európai bizottsági közlemény tárgyában, Counter-Terrorism Policy and Data Protection (Terrorizmusellenes politika és az adatvédelem), Giovanni Buttarelli hozzászólása az EGSZB-ben 2011. február 9-én lefolytatott meghallgatás során.