C_2011218HU.01007801.xml

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

2011. február 15-én a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdése és 81. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

Az EGSZB elnöksége 2011. február 1-jén megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER személyében, továbbá 162 szavazattal 1 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.1 Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatát, mivel úgy véli, hogy általa lehetővé válhat annak a célnak az elérése, hogy megszűnjenek a jogi akadályok, ami megkönnyítené a polgárok és a vállalkozások életét, és javítaná a jogorvoslat hatékonyságát.

1.2 Nyomatékosan arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az EGSZB különféle véleményeiben a tárgyra vonatkozóan tett valamennyi észrevétel figyelembevételével folytassa az Európai Unión belüli jogi akadályok felszámolására irányuló tevékenységét, hogy így megvalósuljon egy valódi, a jog érvényesülésén alapuló európai térség.

2.1 A 44/2001/EK rendelet 2002. március 1-jétől a Brüsszeli Egyezmény és általában az e tárgyban a tagállamok között létrejött valamennyi kétoldalú jogi aktus helyébe lépett. A „Brüsszeli I. rendelet” néven is ismert jogi aktus a mai napig az Unió legfontosabb jogi aktusa a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén.

2.2 A 44/2001/EK rendelet mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy bizonyos meghatározott esetekben egy tagállam bíróságán pert lehessen indítani bármely olyan transznacionális bírósági eljárás által érintett természetes vagy jogi személy ellen, akinek lakóhelye, vagy amelynek székhelye a per indításának országán kívüli másik tagállamban van, elősegítve ezzel a „legközelebbi kapcsolódási pont” megvalósulását.

2.2.1 Másrészről a rendelet 5. cikke előírja, hogy ha az eljárás tárgya egy szerződés, különösen árucikkek értékesítése esetén, a vállalat ellen abban a tagállamban lehessen pert indítani, ahol az árucikket leszállították vagy le kellett volna szállítani.

2.2.2 Azokat a területeket, amelyekre az új szabályt alkalmazni kell (szerződéses és szerződésen kívüli felelősség, polgári jogi kártérítés iránti igény, fióktelepek és képviseletek működtetése stb.) az 5. cikk sorolja fel.

2.2.3 A biztosítási ügyekkel kapcsolatos joghatóság témakörével a rendelet egy teljes szakasza, a 3. szakasz foglalkozik, amely lehetővé teszi, hogy a biztosítási kötvény jogosultja a lakóhelye szerinti bíróságokhoz forduljon a biztosító elleni per megindításához akkor is, ha ez utóbbi székhelye egy másik tagállamban van. Azonban ha a biztosító kíván pert indítani a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a biztosítás kedvezményezettje ellen, akkor azt az utóbbiak lakóhelye szerinti bíróságok előtt kell megtennie.

2.3 A 44/2001/EK rendelet egymást követő passzusaiban a hatáskörökkel való felruházásról rendelkezik, és egyes esetekben a védelem szándékával kiemelt figyelmet fordít bizonyos területekre (fogyasztói és munkaszerződések). Mindezek ellenére az ingatlanokkal kapcsolatos perekben, illetve a jogi személyek megszűnésével, a nyilvántartásba történő bejegyzésekkel és a bírósági ítéletek végrehajtását érintő eljárással kapcsolatos ügyekben továbbra is a hatáskörökkel való felruházás hagyományos szabályait alkalmazzák.

2.4 A 44/2001/EK rendelet, miután két terjedelmes szakaszban foglalkozik a bírósági ítéletek végrehajtásának és a más tagállamban kiállított közokiratok elismerésével, záró és átmeneti rendelkezések sorával ér véget, amelyek többek között kiemelten tárgyalják az ezen új igazságügyi együttműködési eszköz kapcsolatát az egyéb, egyedi jellegű egyezményekkel, amelyeknek bármelyik tagállam részese lehet.

2.5 Az Európai Bizottság 2009. április 21-én elfogadta a rendelet alkalmazásáról szóló jelentést és egy zöld könyvet; ez utóbbival kapcsolatban az EGSZB már kiadta véleményét (1) amelyben támogatta az Európai Bizottság egyes reformjavaslatait.

3.1 A felülvizsgálat átfogó célkitűzése az, hogy a bírósági határozatok szabad mozgását nehezítő akadályok elhárításával – a kölcsönös elismerés elvével összhangban – továbbfejlessze az európai igazságszolgáltatási térséget. E cél fontosságát 2009. évi stockholmi programjában (2).az Európai Tanács is hangsúlyozta. A javaslatnak közelebbről az a célja, hogy megkönnyítse a határokon átnyúló bírósági eljárásokat, valamint a bírósági határozatok Európai Unión belüli szabad mozgását. A felülvizsgálat várhatóan ugyancsak hozzájárul az európai gazdaság talpra állásához szükséges jogi környezet megteremtéséhez.

4.1 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, és támogatja az érvényben lévő, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet (Brüsszeli I. rendelet) módosított szövegének elfogadását.

4.2 Az Európai Bizottság javaslatából egyértelműen kitűnik, hogy egy olyan, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, valamint a belső piac működésének javítása érdekében szükséges kezdeményezésről van szó, amelyet csak nemzetek feletti szinten lehet elindítani, és amely hatékony jogi eszköz lehet globalizált világunkban, mivel megkönnyíti a nemzetközi kereskedelmi ügyleteket, és enyhíti az EU területén túlnyúló kapcsolatokban keletkező ellentéteket.

4.2.1 Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a javasolt, vonatkozó jogi mechanizmus valamennyi innovatív vonása, valamint az EU-ban ezen a területen már alkalmazott egyes szabályok és elvek osztályozása azokból a tapasztalatokból ered, amelyeket a transznacionális jogalkalmazók, a szakértők, illetve a tagállamok illetékes szervei nyilvánosan eljuttattak az Európai Bizottsághoz.

4.2.2 Tehát az általánosan értelmezett szubszidiaritás elvének figyelembevétele mellett – amely indokolja a nemzetek feletti fellépést, mivel a tagállamok hatáskör hiányában egyoldalúan nem módosíthatják az érvényben lévő Brüsszeli I. rendelet bizonyos elemeit (mint az exequatur), valamint a tagállamok jogi eljárásai között, vagy ez utóbbiak és a választottbírósági eljárások között érvényesülő joghatóságról és koordinációról szóló rendelkezéseket – az úgynevezett funkcionális szubszidiaritás fontosságát is ki kell emelni, amely a Lisszaboni Szerződést követően az EUSZ által biztosított részvételi demokrácia elvének elválaszthatatlan részét képezi. Az EGSZB a múltban már számos javaslatot támogatott azok közül, amelyeket az Európai Bizottság most fogalmazott meg. (3)

4.3 A javaslat reális, megfontolt és rugalmas technikai megoldásokat kínál a Brüsszeli I. rendelet alkalmazásának évei során felmerült problémákra; ezek összefoglalva a következők: az exequatur eljárás eltörlése a becsületsértési ügyekben és a kollektív kártérítési eljárásokban hozott határozatok kivételével; a rendelet alkalmazása a harmadik országbeli alpereseket érintő jogvitákban; a joghatósági kikötésekre vonatkozó megállapodások hatékonyságának növelése; - a rendelet és a választottbírósági eljárás érintkezési pontjainak fejlesztése; annak tisztázása, hogy az egyik tagállam bírói hatósága által hozott ideiglenes és biztosítási intézkedések milyen feltételek mellett alkalmazhatók a többi tagállamban; továbbá, összefoglalva, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, valamint a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő egyes eljárások működésének javítása.

4.3.1 Nincs alapos indok arra, hogy – amint a javaslat felveti –, a kollektív keresetekre ne vonatkozzon az exaquatur eljárás eltörlése, így a 37. cikk megfogalmazása nem megfelelő. Az EGSZB már számos alkalommal támogatta a kollektív keresetek szupranacionális szabályozását. Az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia a 44/2001/EK rendelet módosítását, hogy a különböző felperesek által indított keresetekkel együttesen lehessen foglalkozni, feltéve, hogy a keresetek indításának indokai olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ami célszerűvé teszi, hogy egy időben tárgyalják őket, és hozzanak róluk ítéletet, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az egymásnak ellentmondó határozatok, amelyekkel a külön-külön történő határozathozatal esetén számolni kell.

4.3.2 A becsületsértés kizárásával kapcsolatban a 37-3. cikk valójában tágabb értelmezést nyújt, ugyanis kiterjed azokra a határozatokra, amelyeket egy másik tagállamban hoznak, és amelyek a magánélethez való jog és a személyiségi jogok megsértéséből eredő nem szerződéses kötelezettségekre vonatkoznak. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia e kivétel horderejét, és mérlegelnie kellene megszüntetésének lehetőségét, hogy ne vonatkozzon a polgárok mindennapi életének aspektusaira.

4.3.3 A javaslat által tárgyalt jogi mechanizmusok és eljárások szükséges változtatásairól való gondolkodás elmélyítése érdekében mindenképpen meg kell fogalmazni néhány, az Európai Bizottság által a jövőben szem előtt tartandó észrevételt.

4.3.4 A módosított szövegű rendelet 58. cikkének (3) bekezdését illetően – amely egy ítélet végrehajthatóságának megállapítása iránti kérelem megtámadása ügyében hozott határozat ellen benyújtott fellebbezésre vonatkozóan kimondja, hogy az illetékes bíróság „határozatát késedelem nélkül meghozza” – e határidő maximális időtartamát pontosítani kellene, hogy az indokolatlan késedelmek és a jogalanyt hátrányosan érintő késedelmek elkerülhetők legyenek.

4.3.5 Ebben a tekintetben meg lehetne állapítani vagy egy kilencven napos határidőt – amint azt az 58. cikk (2) bekezdése a végrehajthatóság megállapítása iránti kérelemmel szembeni fellebbezések ügyében meghozandó határozatokra vonatkozóan előírja –, vagy egy köztes határidőt, amelynek az időtartama a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése által előírt hat hét és a fent említett kilencven nap között lehetne.

4.3.6 Hasonlóképpen, meg lehetne fontolni a módosított szövegű rendelet 31. cikkében foglalt új igazságügyi együttműködési mechanizmus újraszövegezését, hogy megerősödjön a hatáskörrel rendelkező bíróság szerepe, és megelőzhetőek legyenek az esetleges rosszhiszemű lépések, amelyek késleltethetik a jogvita lezárását.

4.3.7 Ebből a célból a hatáskörrel rendelkező bíróság és a másik tagállam ideiglenes intézkedések – ideértve a biztosítási intézkedéseket is – iránti kérelemmel megkeresett bírósága közötti „együttműködés” nem pontosan meghatározott kötelezettsége, amely e rendelkezés alapján az utóbbi bíróság azon kötelezettségére korlátozódik, hogy az ügy valamennyi vonatkozó körülményével kapcsolatos információt összegyűjtse (mint például a kérelmezett intézkedés sürgőssége vagy az ügy érdeme tekintetében felhívott bíróság elutasítása vagy más, hasonló intézkedése), kiegészülhetne egy másik rendelkezéssel, amely meghatározza az ilyen intézkedések elfogadhatóságának kivételes jellegét, vagy akár általánosan előírhatja az elállást az érdemben ítélkező bíró javára.

4.3.8 Ez egyébként teljesen összhangban lenne azzal a központi szereppel, amelyet a gyorsaság és a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása okán a Bíróság elismer azon bíróság számára, amely a döntésben illetékes az olyan kapcsolódó szabályok értelmezése terén, mint a fent említett 2201/2003/EK rendelet.

4.4 Külön megfontolást érdemel a közrendi záradék fenntartása (a hatályban lévő Brüsszeli I. rendelet 34. cikkének (1) bekezdése és a módosított szövegű javaslat 48. cikkének (1) bekezdése) – kizárólag azokban az esetekben, amelyekben törlik az exequatur eljárást –, amely feljogosítja a tagállamok bíróságait, hogy ne ismerjék el azokat a határozatokat, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik.

4.4.1 Kétségkívül olyan jogosultságról van szó, amely a megkeresett tagállam bíróságai számára diszkrecionális értelmezésekre és alkalmazásokra is lehetőséget teremthetne, azonban, amint azt a Brüsszeli I. rendelet hatálybalépése óta folytatott gyakorlat mutatja, ennek kockázata jelenleg igen csekély, ami legalább három jogi korlátnak tulajdonítható, amelyek a következők: a Bíróság által e tárgyban megállapított kritériumok (4), az EU alapjogi chartájának kötelező érvényű jellege, valamint magának a Bíróságnak az a széles körű, kiterjedt és konszolidált ítélkezési gyakorlata, amely a közrend fogalmát az uniós jog hatékony érvényesülése alá rendeli.

4.4.2 Mindazonáltal az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a tagállamok igazságszolgáltatási szerveinek magatartására, hogy azok helyesen alkalmazzák a bírói határozatok kölcsönös elismerésének elvét, valahányszor azok a közrenddel összefüggő okok miatt a bírósági joghatóságra vonatkoznak.

4.5 Noha a rendelet módosítására vonatkozó javaslat érintőlegesen, ugyanakkor újító módon megállapít egy szabályt a választottbírósági megállapodások elismerésére, amelyek egy EU-tagállamban kijelölnek egy joghatósággal rendelkező bíróságot, csökkentve ezzel a „forum shopping” veszélyét, mindez nem tűnik elégségesnek.

4.5.1 Tekintettel arra, hogy a jogviták megoldásának ez a módja – különösen a kereskedelmi ügyekben – egyre általánosabbá válik, illetve arra, hogy kívánatos lenne elterjedése más, a polgárok érdekei szempontjából fontos területeken (például a fogyasztói jog vagy a munkajog), az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy rövid időn belül vegye fontolóra egy nemzetek feletti jogi eszköz megalkotását a választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására, mert bár a javaslat utat nyit a bírói ellenőrzés számára (1. cikk (2) bekezdés d) pontja), a választottbíráskodást kifejezetten kizárja alkalmazási területéről.

4.6 Hasonlóképpen, tartalmának tisztázása és a bírói határozatok elfogadásának gyorsítása érdekében az Európai Bizottságnak ki kellene adnia egy közleményt vagy egy útmutatót a javaslat 5. cikkének értelmezésével kapcsolatban, amely a fogalmak tekintetében gyakorlatilag megegyezik a Brüsszeli I. rendelet hatályban levő cikkével.

4.6.1 Mindkét rendelkezés szerint szerződéses ügyekben az a bíróság rendelkezik joghatósággal, ahol a vitatott kötelezettséget teljesítették vagy teljesíteni kell; az ettől eltérő megállapodás hiányában ingó dolog értékesítése esetén annak a tagállamnak a bírósága, ahol az adott dolgot leszállítják, vagy le kell szállítani, illetve szolgáltatás nyújtása esetén annak a tagállamnak a bírósága, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell.

4.6.2 A Bíróság ítélkezési gyakorlata, amely a „szolgáltatás” és az „áru” fogalmát a belső piacon érvényesülő szabadságokkal összefüggésben értelmezi, nem alkalmazandó a Brüsszeli I. rendelet keretében, következésképpen a Bíróság a mai napig az idézett 5. cikk hatóköréről szóló értelmezési kérdéseket olyan nemzetközi jogszabályokra hivatkozva válaszolta meg, amelyek nem kapcsolódnak sem az EU-hoz, sem tagállamaihoz, ezért a Közösségen belüli szerződések esetében nem alkalmazhatók közös szabályként.

4.7 Paradox módon úgy tűnik, hogy a módosított szövegű javaslat 24. cikke (2) bekezdésének új szövegezése mögött a peres eljárások felgyorsításának szándéka áll, mivel a 24. cikk (1) bekezdésének – amely általánosságban azon tagállami bíróságot ruházza fel joghatósággal, amely előtt az alperes perbe bocsátkozik – alkalmazását egyszerűen ahhoz a feltételhez köti, hogy az eljárást megindító irat nyújtson tájékoztatást az alperesnek arról, hogy jogában áll kifogásolni a bíróság joghatóságát, valamint perbe bocsátkozásának következményeiről. Ez a rendelkezés, amely stiláris fordulatok beillesztésével könnyen hatályba léptethető, csorbíthatja egy szerződéskötés gyengébb feleinek jogait, annál is inkább, mivel a 24. cikk (2) bekezdése a biztosítási szerződésekre, a fogyasztók által kötött szerződésekre és az egyéni munkaszerződésekre korlátozza annak alkalmazását.

4.7.1 Tekintettel arra, hogy a keresetet befogadó bíróságnak kell ellenőriznie, hogy a fent említett tájékoztatás eljutott-e az alpereshez, de konkrét követelmények nincsenek megszabva erre vonatkozóan, az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a rendelkezésnek az EU 27-ek szuverén igazságszolgáltatásában való alkalmazása bizonytalan helyzetet és diszkrecionalitást szülhet. Arra kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg a fenti rendelkezés újraszövegezését annak érdekében, hogy erősítse a fogyasztók és a dolgozók jogi helyzetét, és biztosítsa az illetékes bíróságok egységes magatartási minták szerinti működését.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(2) A programot az Európai Tanács 2009. december 10–11-i ülésén fogadták el.

(4) A Bíróság C-7/98. sz. Krombach-ügyben 2000. március 28-án hozott ítélet [Európai Bíróság Határozatok Tára 2000., I-01935. o.].