L_2023238HU.01000101.xml

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2023/2053 RENDELETE

(2023. szeptember 13.)

az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv létrehozásáról, az 1936/2001/EK, az (EU) 2017/2107 és az (EU) 2019/833 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/1627 rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben (3) foglaltak szerint a közös halászati politika egyik célja az, hogy a tengeri biológiai erőforrások kiaknázását fenntartható gazdasági, környezeti és társadalmi előnyökkel biztosítsa.

(2)

Az Unió a 98/392/EK tanácsi határozat (4) révén jóváhagyta az Egyesült Nemzetek Szervezetének Tengerjogi Egyezményét, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezetének 1982. december 10-i Tengerjogi Egyezményében foglalt, a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló halállományok és a hosszú távon vándorló halállományok védelméről és kezeléséről szóló rendelkezések végrehajtásáról szóló megállapodást, amelyek az élő tengeri erőforrások védelmére és az azokkal való gazdálkodásra vonatkozó alapelveket és szabályokat tartalmaznak. Szélesebb körű nemzetközi kötelezettségei keretében az Unió részt vesz a halállományok védelmére a nemzetközi vizeken tett erőfeszítésekben.

(3)	Az Unió részes fele az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezménynek (5) (a továbbiakban: egyezmény).

(4)

2018-ban megrendezett, 21. rendkívüli ülésén az egyezmény által az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (a továbbiakban: ICCAT) elfogadta az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv (a továbbiakban: gazdálkodási terv) létrehozásáról szóló 18-02. sz. ajánlást. A gazdálkodási terv az ICCAT Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottságának (a továbbiakban: SCRS) tanácsát követi, amely szerint az ICCAT-nak 2018-ban többéves gazdálkodási tervet kell készítenie az állományra vonatkozóan, mert az állomány jelenlegi állapota alapján nem tűnnek szükségesnek a kékúszójú tonhalra vonatkozóan a 14-04. sz. ajánlást módosító 17-07. sz. ajánlással létrehozott helyreállítási terv keretében bevezetett sürgősségi intézkedések, azonban ez nem gyengítheti a meglévő nyomonkövetési és ellenőrzési intézkedéseket.

(5)	Az ICCAT 18-02. sz. ajánlás hatályon kívül helyezi az uniós jogban az (EU) 2016/1627 európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) által végrehajtott 17-07. sz. ajánlást.

(6)

2019-ben megrendezett 26. rendes ülésén az ICCAT elfogadta a 19-04. sz. ajánlást, amely módosította a 18-02. sz. ajánlással létrehozott többéves gazdálkodási tervet. Az ICCAT 19-04. sz. ajánlása hatályon kívül helyezi és felváltja a 18-02. sz. ajánlást. E rendeletnek a 19-04. sz. ajánlást kell végrehajtania az uniós jogban.

(7)

E rendeletnek adott esetben teljes egészében vagy részben végre kell hajtania a kékúszójú tonhal tenyésztéséről szóló 06-07. sz., az ICCAT-egyezmény hatálya alá tartozó területen működő hajómegfigyelési rendszerre vonatkozó minimumelőírásokról szóló 18-10. sz., a kékúszójú tonhalra és az észak-atlanti kardhalhalászatra vonatkozó szabályok betartásáról szóló 96-14. sz., a 20 méter vagy annál nagyobb teljes hosszúságú, az egyezmény hatálya alá tartozó területen működési engedéllyel rendelkező hajók ICCAT-nyilvántartásának létrehozásáról szóló 13-13. sz. és az átrakásokról szóló 16-15. sz. ICCAT ajánlást.

(8)

A regionális halászati gazdálkodási szervezetekben az Uniónak a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményekre kell alapoznia álláspontját, ezáltal gondoskodva arról, hogy a halászati erőforrásokkal folytatott gazdálkodás a közös halászati politika célkitűzéseivel összhangban történjen, különösen a halállományok fokozatos helyreállítására és a maximális fenntartható hozamot (a továbbiakban: MFH) biztosítani képes biomasszaszint felett tartására irányuló célkitűzéssel, továbbá azzal a célkitűzéssel, amely szerint meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a halászati és a halfeldolgozó ipar, valamint a halászathoz kötődően a szárazföldön végzett tevékenységek gazdaságilag életképessé és versenyképessé váljanak. Az SCRS által 2018. októberében kiadott jelentés szerint a kékúszójútonhal-fogások F0.1 halászati mortalitás mellett vannak összhangban az MFH eléréséhez szükséges (Fmfh) halászati mortalitással. Az állomány biomasszáját az MFH eléréséhez szükséges szinten állónak tekintik. A B0,1 biomassza érték közepes és alacsony állománypótlódási szint mellett e szint felett mozog, míg magas állománypótlódási szint mellett alatta marad.

(9)

A gazdálkodási terv figyelembe veszi a halászeszközök és halászati technikák különböző típusainak sajátosságait. A gazdálkodási terv végrehajtása során az Uniónak és a tagállamoknak ösztönözniük kell a part menti halászati tevékenységeket, valamint az alacsony környezeti hatással járó és szelektív, különösen a hagyományos és kisüzemi halászatban alkalmazott halászeszközök és halászati technikák használatát, hogy ezzel is hozzájáruljanak a helyi gazdasági szereplők megfelelő megélhetéséhez.

(10)

Figyelembe kell venni a kisléptékű és kisüzemi halászat sajátos jellemzőit és igényeit. A 19-04. sz. ICCAT-ajánlás azon vonatkozó rendelkezésein túlmenően, amelyek megszüntetik a kis méretű part menti hajók kékúszójútonhal-halászatban való részvétele előtt álló akadályokat, a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük a halászati lehetőségek kisléptékű, kisüzemi és nagyobb flották közötti méltányos és átlátható elosztásának biztosítására, az 1380/2013/EU rendelet 17. cikke szerinti kötelezettségeiknek megfelelő módon.

(11)

A közös halászati politika szabályainak való megfelelés érdekében uniós jogi aktusokat fogadtak el egy olyan ellenőrzési, vizsgálati és jogérvényesítési rendszer létrehozásáról, amely – többek között – a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelemről is rendelkezik. Ezen belül az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (7) a közös halászati politika valamennyi szabályának való megfelelést biztosítandó globális és integrált szemléletű uniós ellenőrzési, vizsgálati és jogérvényesítési rendszert hoz létre. A 404/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet (8) megállapította az 1224/2009/EK rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat. Az 1005/2008/EK tanácsi rendelet (9) létrehozza a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszert. Az említett rendeletek már tartalmaznak olyan rendelkezéseket, amelyek a 19-04. sz. ICCAT-ajánlásban megállapított intézkedések egy részét lefedik, mint például a halászati jogosítványokat és engedélyeket, valamint a hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó egyes szabályokat. Az említett rendelkezéseket ezért nem szükséges felvenni e rendeletbe.

(12)	Az 1380/2013/EU rendelet bevezeti a minimális állományvédelmi referenciaméret fogalmát. A következetesség biztosítása érdekében az ICCAT szerinti minimális méret fogalmat minimális állományvédelmi referenciaméretként kell végrehajtani az uniós jogban.

(13)

A 19-04. sz. ICCAT-ajánlás értelmében a kifogott, de a minimális állományvédelmi referenciaméretet el nem érő kékúszójú tonhalakat vissza kell dobni. Ugyanez alkalmazandó az éves halászati tervekben megállapított járulékos fogási korlátokat meghaladó kékúszójútonhal-fogásokra. Az ICCAT keretében az Unió részéről vállalt nemzetközi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (10) 4. cikke az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (2) bekezdésével összhangban a kékúszójú tonhalra vonatkozó kirakodási kötelezettségtől való eltérésről rendelkezik. Az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet végrehajtja a 19-04. sz. ajánlás egyes rendelkezéseit, amelyek meghatározzák, hogy azok a hajók, amelyek túllépik a számukra kiosztott kvótát vagy megengedett járulékos fogások maximális szintjét, kötelesek visszadobni a fedélzetükön lévő kékúszójú tonhalakat. Az említett felhatalmazáson alapuló rendelet hatálya a rekreációs célú halászatot folytató hajókra is kiterjed. Ezeknek a visszadobási és visszaengedési kötelezettségeknek ezért nem kell e rendelet hatálya alá tartoznia, valamint e rendelet nem érinti az (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelet vonatkozó rendelkezéseit.

(14)

A 2018-as éves ülésükön az egyezmény szerződő felei elismerték, hogy a kékúszójú tonhallal kapcsolatos egyes műveletek esetében meg kell erősíteni az ellenőrzést. E célból az említett ülésen megállapodás született arról, hogy az egyezmény halgazdaságokért felelős szerződő feleinek biztosítaniuk kell a ketrecbehelyezési műveletek teljeskörű nyomonkövethetőségét, és kockázatelemzésen alapuló szúrópróbaszerű ellenőrzéseket kell végezniük.

(15)

A 08-12. sz. ajánlást módosító 09-11. sz. ICCAT-ajánlást végrehajtó 640/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) rendelkezik az elektronikus kékúszójútonhal-fogási dokumentumról (a továbbiakban: eBCD). Az eBCD alkalmazásáról szóló 17-09. és 11-20. sz. ICCAT-ajánlást a közelmúltban hatályon kívül helyezte a 18-12. és a 18-13. sz. ICCAT-ajánlás. A 640/2010/EU rendelet ezért elavulttá vált, és a Bizottság az eBCD-re vonatkozó legújabb ICCAT-szabályokat végrehajtó új rendeletre irányuló javaslatot fogadott el. Következésképpen e rendeletnek nem a 640/2010/EU rendeletre kell hivatkoznia, hanem általánosabb értelemben az ICCAT által ajánlott fogási dokumentációs programra.

(16)

Tekintettel arra, hogy egyes ICCAT-ajánlásokat az ICCAT szerződő felei gyakran módosítanak és valószínűleg a jövőben is módosítani fognak, a gazdálkodási tervet módosító vagy kiegészítő jövőbeli ICCAT-ajánlásoknak az uniós jogban való gyors végrehajtása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következők tárgykörökre vonatkozóan: jelentéstételi határidők, a halászati idények időszakai; a fel nem használt kvóták átvitelére vonatkozó tilalomtól való eltérések; minimális állományvédelmi referenciaméretek; százalékok és paraméterek, a Bizottságnak benyújtandó információk; a nemzeti megfigyelők és regionális megfigyelők feladatai, a haláthelyezési engedély megtagadásának okai; a fogás lefoglalásának okai és a visszaengedések elrendelése. Továbbá, az ICCAT ülésein az Uniót képviselő Bizottság minden évben több tisztán technikai ICCAT-ajánlásban állapodik meg, különösen a kapacitáskorlátozásokra, a hajónapló követelményeire, a fogási jelentések formanyomtatványaira, az átrakási és az ICCAT áthelyezési nyilatkozatokra (a továbbiakban: ITD-k), a halászati engedélyekben minimálisan feltüntetendő információkra, az ICCAT közös nemzetközi ellenőrzési rendszere tekintetében a halászhajók minimális számára; a ellenőrző vizsgálati és megfigyelési rendszer előírásaira, a videofelvétel-készítésre vonatkozó követelményekre, a visszaengedési protokollokra, az elpusztult halak kezelésére vonatkozó követelményekre, a ketrecbehelyezési nyilatkozatokra, illetve a hajómegfigyelési rendszerekre vonatkozó követelményekre vonatkozóan, amelyeket e rendelet I–XV. melléklete által hajtanak végre az uniós jogban. A Bizottságot ezért fel kell hatalmazni arra is, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet I-XV. mellékletének a módosított vagy kiegészített ICCAT-ajánlásokkal összhangban történő módosítására vagy kiegészítésére vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban (12) megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(17)

A kékúszójú tonhal halászatát, nevezetesen a fogáshoz, az áthelyezéshez, a szállításhoz, a ketrecbe helyezéshez, a tenyésztéshez, a lehalászáshoz és az átvitelhez kapcsolódó műveleteket szabályozó ICCAT-ajánlások rendkívül dinamikusak. A halászat ellenőrzésére és a halászati gazdálkodásra szolgáló technológiák – mint például sztereoszkopikus kamerák és az alternatív módszerek –, amelyeket a tagállamoknak egységesen szükséges alkalmazniuk, folyamatosan fejlődnek. Hasonlóképpen, szükség esetén operatív eljárásokat is ki kell dolgozni a tagállamok e rendelet által az uniós jogban végrehajtott ICCAT-szabályoknak való megfelelésének támogatására. E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni az élő kékúszójú tonhal átvitelének részletes szabályaira, az áthelyezési műveletekre és a ketrecbehelyezési műveletekre vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (13) megfelelően kell gyakorolni.

(18)	Az e rendeletben meghatározott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok nem érintik a jövőbeli ICCAT-ajánlásoknak az uniós jogban rendes jogalkotási eljárás útján történő végrehajtását.

(19)

mivel e rendelet új és átfogó gazdálkodási tervet állapít meg a kékúszójú tonhalra vonatkozóan, a kékúszójú tonhal tekintetében az (EU) 2017/2107 (14) és az (EU) 2019/833 (15) európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott rendelkezéseket el kell hagyni. Ami az (EU) 2017/2107 rendelet 43. cikkét illeti, a földközi-tengeri kardhalra vonatkozó rész bekerült az (EU) 2019/1154 európai parlamenti és tanácsi rendeletbe (16). Az 1936/2001/EK tanácsi rendelet (17) egyes rendelkezéseit is el kell hagyni. Az 1936/2001/EK rendeletet, az (EU) 2017/2107 rendeletet és az (EU) 2019/833 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(20)

A 18-02. sz. ICCAT-ajánlás hatályon kívül helyezte a 17-07. sz. ajánlást, mivel az állomány állapota már nem teszi szükségessé a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az említett ajánlás nyomán készült helyreállítási tervben előírt sürgősségi intézkedéseket. Az említett helyreállítási tervet végrehajtó (EU) 2016/1627 rendeletet ezért hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

Általános rendelkezések

1. cikk

Tárgy

Ez a rendelet általános szabályokat állapít meg az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság (a továbbiakban: ICCAT) által az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójú tonhal állományra (Thunnus thynnus) vonatkozó többéves gazdálkodási terv Unió általi egységes és hatékony végrehajtására vonatkozóan.

2. cikk

Hatály

Ez a rendelet a következőkre alkalmazandó:

olyan uniós halászhajók és rekreációs célú halászatot folytató uniós hajók, amelyek:

i.	az egyezmény hatálya alá tartozó területen kékúszójú tonhalat halásznak; és

ii.	az egyezmény hatálya alá tartozó területen fogott kékúszójú tonhalat – akár az egyezmény hatálya alá tartozó területen kívül is – átrakják vagy a fedélzeten szállítják;

b)	uniós halgazdaságok;

c)	olyan harmadik országbeli halászhajók és rekreációs célú halászatot folytató harmadik országbeli hajók, amelyek uniós vizeken halásznak és az egyezmény hatálya alá tartozó területen kékúszójú tonhalat fognak;

olyan harmadik országbeli hajók, amelyeket tagállami kikötőkben ellenőrző vizsgálatnak vetnek alá, és amelyek az egyezmény hatálya alá tartozó területen fogott kékúszójú tonhalat, vagy uniós vizeken halászott kékúszójú tonhalból készült olyan halászati termékeket szállítanak a fedélzeten, amelyeket korábban nem rakodtak ki vagy raktak át kikötőben.

3. cikk

Célkitűzés

E rendelet célja az ICCAT által elfogadott, a kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves gazdálkodási terv végrehajtása a kékúszójú tonhal biomasszájának az MFH-t előállítani képes szint felett tartása céljából.

4. cikk

Kapcsolat más uniós jogi aktusokkal

E rendelet eltérő rendelkezése hiányában e rendelet a halászati ágazatot szabályozó egyéb uniós jogi aktusok sérelme nélkül alkalmazandó, különös tekintettel a következőkre:

1.	az 1224/2009/EK rendelet;

2.	az 1005/2008/EK rendelet;

3.	az (EU) 2017/2403 európai parlamenti és a tanácsi rendelet (18);

4.	az (EU) 2017/2107 rendelet;

5.	az (EU) 2019/1241 európai parlamenti és a tanácsi rendelet (19).

5. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.	„ICCAT”: az Atlanti Tonhalfélék Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottság;

2.	„egyezmény”: az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény;

„halászhajó”: a kékúszójú tonhal kereskedelmi kiaknázására használt motoros hajó, beleértve a fogóhajókat, a feldolgozóhajókat, a segédhajókat, a vontatóhajókat, az átrakásban részt vevő hajókat, a tonhaltermékek szállítására felszerelt szállítóhajókat és a kisegítő hajókat, a konténerhajók kivételével;

4.	„élő kékúszójú tonhal”: olyan kékúszójú tonhal, amelyet egy bizonyos ideig életben tartanak egy csapdában, vagy élve elszállítják egy halgazdaságba;

5.	„SCRS”: az ICCAT Kutatási és Statisztikai Állandó Bizottsága;

6.	„rekreációs célú halászat”: a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázására irányuló, nem kereskedelmi célú halászati tevékenység;

7.	„sporthorgászat”: olyan nem kereskedelmi célú halászati tevékenység, amelynek résztvevői egy nemzeti sportszervezethez tartoznak vagy nemzeti sportengedéllyel rendelkeznek;

8.	„vontatóhajó”: halketrecek vontatására használt hajó;

9.	„feldolgozóhajó”: olyan hajó, amelynek fedélzetén a halászati termékeken csomagolásuk előtt egy vagy több műveletet végeznek el az alábbiak közül: filézés vagy darabolás, fagyasztás és/vagy feldolgozás;

10.	„kisegítő hajó”: az elpusztult (nem feldolgozott) kékúszójú tonhalaknak a szállítóketrectől vagy tenyésztőketrectől, erszényes kerítőhálótól, illetve csapdától a kijelölt kikötőbe és/vagy feldolgozóhajóra való szállítására használt hajó;

11.	„csapda”: a tengerfenékhez horgonyzott, rögzített halászeszköz, amely általában fel van szerelve a kékúszójú tonhalakat egy vagy több rekeszbe terelő vezetőhálóval, mely rekeszekben lehalászásukig vagy tenyészetbe vételükig tartják őket;

12.	„erszényes kerítőháló”: olyan kerítőháló, amelynél a hálófeneket összehúzzák a háló fenekén lévő szorítózsinór segítségével, amely a fenék-vontatókötél mentén több gyűrűn van átfűzve, és így lehetővé teszi a háló összehúzását vagy összezárását;

13.	„ketrecbe helyezés”: az élő kékúszójú tonhalnak a szállítóketrecből vagy a csapdából a tenyésztő- vagy hizlalóketrecbe történő áthelyezése;

14.	„fogóhajó”: a kékúszójú tonhal kereskedelmi célú halászatára használt hajó;

15.

„halgazdaság”: a csapdák és/vagy erszényes kerítőhálós hajók által fogott kékúszójú tonhal hizlalására vagy tenyésztésére használt, földrajzi koordinátákkal egyértelműen meghatározott tengeri terület; egy halgazdaság több tenyésztési helyszínen is működhet, amelyek mindegyikét földrajzi koordináták határozzák meg, a földrajzi szélesség és hosszúság egyértelmű megadásával a sokszög minden pontja tekintetében;

16.	„tenyésztés” vagy „hizlalás”: az a folyamat, amelynek során a kékúszójú tonhalat a gazdaságokban ketrecbe helyezik, majd azt hizlalás és annak teljes biomasszája növelése céljából etetik;

17.	„lehalászás”: kékúszójú tonhalak halgazdaságokban vagy csapdákban történő leölése;

18.	„sztereoszkopikus kamera”: két vagy több objektívvel és objektívenként külön képérzékelővel vagy filmes képkockával rendelkező, a halak hosszának mérése, valamint a kékúszójú tonhalak darabszámának és súlyának pontosítása céljából háromdimenziós kép készítésére képes kamera;

19.

„kis méretű part menti hajó”: olyan fogóhajó, amely az alábbi öt közül legalább három tulajdonsággal rendelkezik:

a)	teljes hosszúsága kisebb mint 12 méter;

b)	a hajó kizárólag a lobogó szerinti tagállam joghatósága alá tartozó vizeken halászik;

c)	a halászati utak időtartama kevesebb mint 24 óra;

d)	a személyzet maximális létszáma négy fő; vagy

e)	a hajó olyan technikák alkalmazásával folytat halászatot, amelyek szelektívek és korlátozott környezeti hatással járnak;

20.	„közös halászati művelet”: kettő vagy több erszényes kerítőhálós hajó részvételével végrehajtott művelet, amelynek során az egyik erszényes kerítőhálós hajó fogása egy előzetes megállapodás tárgyát képező elosztási kulcs alapján egy vagy több erszényes kerítőhálós hajónak tulajdonítható;

21.	„aktív halászat”: az a tény, hogy valamely fogóhajó egy adott halászidényben kékúszójú tonhalra halászik;

22.	„kékúszójútonhal-fogási dokumentum” (BCD): kékúszójú tonhalra vonatkozó fogási dokumentum;

23.	„elektronikus kékúszójútonhal-fogási dokumentum” (eBCD): a kékúszójú tonhalra vonatkozó, elektronikus fogási dokumentum;

24.	„az egyezmény hatálya alá tartozó terület”: az egyezmény 1. cikkében meghatározott földrajzi terület;

25.	„átrakás”: egy halászhajó fedélzetén található halászati termékek bármelyikének vagy mindegyikének egy másik halászhajóra történő áthelyezése; az elpusztult kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóból, csapdából vagy vontatóhajóról kisegítő hajóra való áthelyezése azonban nem minősül átrakásnak;

26.	„ellenőrzési célú áthelyezés”: minden további, a halászati/haltenyésztési gazdasági szereplők vagy az ellenőrző hatóságok kérésére az áthelyezett halegyedek számának ellenőrzése céljából végzett áthelyezés;

27.	„ellenőrző kamera”: az e rendeletben előírt ellenőrzések céljára szolgáló sztereoszkopikus kamera és/vagy hagyományos videokamera;

28.	„szerződő fél”: az egyezmény szerződő fele, vagy nem szerződő, de együttműködő fél, jogalany vagy halászatot folytató jogalany;

29.	„nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajó”: 24 méternél nagyobb teljes hosszúságú nyílt vízi horogsoros hajó;

30.

„áthelyezés”: a következők közül bármelyik módon történő áthelyezés:

a)	élő kékúszójú tonhal fogóhajó hálójából szállítóketrecbe történő áthelyezése;

b)	élő kékúszójú tonhal egyik szállítóketrecből a másikba történő áthelyezése;

c)	élő kékúszójú tonhalat tartalmazó ketrec egyik vontatóhajóból egy másik vontatóhajóba történő áthelyezése;

d)	élő kékúszójú tonhalat tartalmazó ketrec egyik halgazdaságból a másikba történő áthelyezése, és élő kékúszójú tonhal ugyanazon halgazdaság különböző ketrecei közötti áthelyezése;

e)	élő kékúszójú tonhal áthelyezése a csapdából a szállítóketrecbe, a vontatóhajó jelenlététől függetlenül;

31.

„gazdasági szereplő” vagy „üzemeltető”: olyan természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely halászati és akvakultúra-termékeket előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó vagy azok kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

32.	„halászeszközcsoport”: ugyanazt a halászeszközt használó halászhajók csoportja, amelyre vonatkozóan csoportkvóta került kiosztásra;

33.	„halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

34.	„felelős tagállam”: a lobogó szerinti tagállam vagy az a tagállam, amelynek a joghatósága alá tartozó területen az érintett halgazdaság vagy csapda található.

II. FEJEZET

Állománygazdálkodási intézkedések

6. cikk

A halászati állománygazdálkodási intézkedésekhez kapcsolódó feltételek

(1) Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy fogóhajóinak és csapdáinak halászati erőkifejtése arányos legyen a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az adott tagállam számára az Atlanti-óceán keleti része és a Földközi-tenger tekintetében rendelkezésre álló halászati lehetőségekkel. A tagállamok által elfogadott intézkedéseknek ki kell terjedniük az engedéllyel rendelkező hajók 26. cikkben említett jegyzékében szereplő, 24 méternél nagyobb teljes hosszúságú fogóhajóikra vonatkozó egyéni kvóták megállapítására.

(2) A tagállamok előírják a fogóhajók számára, hogy amint egyéni kvótájuk kimerítettnek minősül, az 1224/2009/EK rendelet 35. cikkével összhangban haladéktalanul fussanak be az általuk kijelölt kikötőbe.

(3) A kékúszójú tonhal halászatában nem megengedettek a hajóbérleti műveletek.

7. cikk

A nem lehalászott élő kékúszójú tonhalak átvitele

(1) A nem lehalászott élő kékúszójú tonhalak átvitele egy halgazdaságon belül az előző évek fogásaiból csak akkor engedélyezhető, ha a tagállam megerősített ellenőrzési rendszert dolgoz ki, és erről jelentést tesz a Bizottságnak. E rendszernek szervesen illeszkednie kell a tagállam 14. cikkben említett éves ellenőrző vizsgálati tervébe, és tartalmaznia kell legalább az 53. és 61. cikk szerinti intézkedéseket.

(2) Ha az (1) bekezdéssel összhangban az átvitel engedélyezett, a következő pontokat kell alkalmazni:

minden év május 25-ig a halgazdaságokért felelős tagállamok a következőket tartalmazó éves átviteli nyilatkozatot töltenek ki, és azt elküldik a Bizottságnak:

i.	az átvinni kívánt hal mennyisége (kg-ban kifejezve) és darabszáma,

ii.	a fogás éve,

iii.	átlagos tömeg,

iv.	lobogó szerinti tagállam vagy szerződő fél,

v.	az átvitt fogásoknak megfelelő BCD-re való hivatkozások,

vi.	a halgazdaság neve és ICCAT-száma,

vii.	a ketrec száma, valamint

viii.

a lehalászás elvégzése esetén a lehalászott mennyiségre vonatkozó információk (kg-ban kifejezve);

b)	az (1) bekezdés alapján átvitt mennyiségeket a halgazdaságban külön ketrecekben vagy külön ketreccsoportokban kell elhelyezni, a fogás éve alapján elkülönítve egymástól.

(3) A halgazdaságokért felelős tagállamok a halászati idény kezdete előtt gondoskodnak a joghatóságuk alá tartozó halgazdaságok masszív lehalászását követően átvitelre kerülő élő kékúszójú tonhalak alapos értékeléséről. E célból az olyan fogási évekből átvitelre kerülő élő kékúszójú tonhalakat, amikor sor került a halgazdaságokban masszív lehalászásra, sztereoszkopikus kamerarendszerek vagy alternatív módszerek alkalmazásával át kell helyezni más ketrecekbe, amennyiben ezek – az 51. cikkel összhangban – ugyanolyan szintű precizitást és pontosságot biztosítanak. A teljeskörűen dokumentált nyomonkövethetőséget mindenkor biztosítani kell. Az olyan évekből származó kékúszójútonhal-átvitelét, amikor nem került sor masszív lehalászásra, minden évben ugyanazon eljárásnak a megfelelő mintákra történő, kockázatelemzésen alapuló alkalmazásával kell ellenőrizni.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján részletes szabályokat állapíthat meg az élő kékúszójú tonhal átvitelére vonatkozó megerősített ellenőrzési rendszer kialakítására vonatkozóan. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 68. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

8. cikk

A fel nem használt kvóták átvitele

A fel nem használt kvóták átvitele nem engedélyezhető.

9. cikk

Kvótaátadások

(1) Az Unió és a többi szerződő fél közötti kvótaátadásra csak az érintett tagállamok és/vagy szerződő felek előzetes engedélyével kerülhet sor. A Bizottság az ilyen kvótaátadás előtt 48 órával értesíti az ICCAT titkárságát.

(2) A kvótáknak a halászeszközcsoportokon belüli, illetve a járulékos fogási kvóták és az egyes tagállamok egyéni halászati kvótái közötti átadása megengedett, feltéve, hogy az érintett tagállamok az ilyen átadásokról előzetesen tájékoztatják a Bizottságot, hogy a Bizottság még az átadás hatálybalépése előtt tájékoztathassa az ICCAT titkárságát.

10. cikk

Túlhalászás esetén alkalmazandó kvótalevonások

Amennyiben a tagállamok túllépik a számukra kiosztott kvótákat, és a helyzet nem orvosolható az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése szerinti kvótacserékkel, az 1224/2009/EK rendelet 37. és 105. cikkét kell alkalmazni.

11. cikk

Éves halászati tervek

(1) Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves halászati tervet készít. Ebben a tervben legalább a következő információk szerepelnek a fogóhajókra és a csapdákra vonatkozóan:

a)	az egyes halászeszközcsoportoknak kiosztott kvóták, a járulékos fogási kvótákat is beleértve;

b)	adott esetben a kvóták elosztására és kezelésére alkalmazott módszer;

c)	az egyéni kvóták tiszteletben tartását biztosító intézkedések;

d)	az egyes halászeszköz-kategóriákra vonatkozó nyitott halászati idények;

e)	a kijelölt kikötőkre vonatkozó információk;

f)	a járulékos fogásokra vonatkozó szabályok; és

g)	a fenékvonóhálós hajók kivételével azon 24 méternél nagyobb teljes hosszúságú fogóhajók és erszényes kerítőhálós hajók száma, amelyek számára engedélyezett a kékúszójú tonhal halászata az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren.

(2) Azok a tagállamok, amelyek a kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező kis méretű part menti hajókkal rendelkeznek, külön ágazati kvótát osztanak ki e hajók számára, és ezt halászati terveikben feltüntetik. Emellett az említett flotta általi kvótafelhasználás szoros monitorozására szolgáló további intézkedéseket is felvesznek nyomonkövetési, ellenőrzési és ellenőrző vizsgálati terveikbe. A tagállamok az (1) bekezdésben említett paramétereket alkalmazva eltérő számú hajót engedélyezhetnek halászati lehetőségeik teljes kihasználása céljából.

(3) Portugália és Spanyolország ágazati kvótákat oszthat ki az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek uniós vizeiben csalival halászó hajók számára. Az említett ágazati kvótákat bele kell foglalni éves halászati terveikbe, és az ezen kvóták felhasználásának nyomon követésére szolgáló kiegészítő intézkedéseket egyértelműen meg kell határozni az éves nyomonkövetési, ellenőrzési és ellenőrző vizsgálati terveikben.

(4) Amikor a tagállamok a (2) vagy a (3) bekezdéssel összhangban ágazati kvótákat osztanak ki, a halászati lehetőségek elosztásáról szóló alkalmazandó uniós jogi aktusban meghatározott, 5 tonnás minimumkvóta-követelmény nem alkalmazandó.

(5) Az éves halászati tervek bármely módosítását az érintett tagállam legkésőbb három munkanappal az adott módosítás által érintett halászati tevékenység megkezdése előtt benyújtja a Bizottsághoz. A Bizottság legkésőbb egy munkanappal az adott módosítás által érintett halászati tevékenység megkezdése előtt továbbítja a módosítást az ICCAT titkárságának.

12. cikk

A halászati lehetőségek kiosztása

Az 1380/2013/EU rendelet 17. cikkével összhangban a tagállamok a számukra rendelkezésre álló halászati lehetőségek kiosztása során átlátható és objektív – többek között környezeti, társadalmi és gazdasági jellegű – kritériumokat alkalmaznak, és törekednek arra, hogy a nemzeti kvótákat méltányosan osszák el a különböző flottaszegmensek között, különös figyelmet fordítva a hagyományos és a kisüzemi halászatra, valamint ösztönzőket biztosítanak olyan uniós halászhajók számára, amelyek szelektív halászeszközöket vagy alacsony környezeti hatású halászati technikákat alkalmaznak.

13. cikk

Éves halászati kapacitásgazdálkodási tervek

Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves halászati kapacitásgazdálkodási tervet készít. Ebben a tervben a tagállam olyan módon igazítja ki a fogóhajók és csapdák számát, amely biztosítja, hogy a halászati kapacitás arányos legyen a fogóhajók és csapdák részére az érintett kvótaidőszakban kiosztott halászati lehetőségekkel. A tagállam a halászati lehetőségek kiosztására vonatkozó alkalmazandó uniós jogi aktusban meghatározott paraméterek felhasználásával igazítja ki a halászati kapacitást. Az erszényes kerítőhálós hajókra vonatkozó uniós halászati kapacitás kiigazításának mértéke a 2018. évi halászatikapacitás-referenciaértékhez viszonyítva maximum 20 %-os eltérést mutathat.

14. cikk

Éves ellenőrző vizsgálati tervek

Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves ellenőrző vizsgálati tervet készít az e rendeletnek való megfelelés biztosítása céljából. Az egyes tagállamok benyújtják tervüket a Bizottságnak. Az egyes tagállamok a következőkkel összhangban állítják össze tervüket:

a)	a kékúszójú tonhalra vonatkozó, az 1224/2009/EK rendelet 95. cikke alapján létrehozott egyedi ellenőrzési és ellenőrző vizsgálati programban meghatározott ellenőrző vizsgálati tevékenységek célkitűzései, prioritásai, eljárásai és referenciaértékei;

b)	az 1224/2009/EK rendelet 46. cikke alapján létrehozott, a kékúszójú tonhalra vonatkozó nemzeti ellenőrzési cselekvési program.

15. cikk

Éves tenyésztésszervezési tervek

(1) Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam éves tenyésztésszervezési tervet készít.

(2) Az éves tenyésztésszervezési tervben minden tagállam gondoskodik arról, hogy a teljes bemeneti kapacitás és a teljes tenyésztési kapacitás arányos legyen a tenyésztési célra rendelkezésre álló kékúszójú tonhal becsült mennyiségével.

(3) A tagállamok a tonhaltenyésztési kapacitásukat azon tenyésztési összkapacitásra korlátozzák, amely szerepel az ICCAT „kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartásában”, vagy amelyeket 2018-ban engedélyeztek és bejelentettek az ICCAT-nak.

(4) A valamely tagállam halgazdaságaiba telepíthető, kifogott vadon élő kékúszójú tonhalak maximális száma az adott tagállam halgazdaságaiba az ICCAT „kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartása” szerint a 2005., a 2006., a 2007. vagy a 2008. évben telepített egyedek számára korlátozódik.

(5) Ha egy adott tagállamnak növelnie kell az egy vagy több halgazdaságába telepíthető, kifogott vadon élő tonhalak maximális számát, ennek a növekedésnek arányosnak kell lennie az adott tagállam részére kiosztott halászati lehetőségekkel, valamint a más tagállamból vagy szerződő féltől esetlegesen behozott élő kékúszójú tonhal mennyiségével.

(6) A halgazdaságokért felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy az SCRS által a hizlalási időszak alatti növekedési ráták megállapítására irányuló próbahalászattal megbízott tudósok bejuthassanak a halgazdaságokba, és segítséget kapjanak feladataik ellátásához.

(7) A tagállamok adott esetben minden év május 15-éig benyújtják a Bizottságnak a felülvizsgált tenyésztésszervezési terveket.

16. cikk

Az éves tervek megküldése

(1) Minden év január 31-ig minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam benyújtja a Bizottságnak a következő terveket:

a)	a 11. cikkel összhangban kidolgozott éves halászati terv azokra a fogóhajókra és csapdákra vonatkozóan, amelyeket az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhal halászatára használnak;

b)	a 13. cikkel összhangban kidolgozott éves halászati kapacitásgazdálkodási terv;

c)	a 14. cikkel összhangban kidolgozott éves ellenőrző vizsgálati terv; és

d)	a 15. cikkel összhangban kidolgozott éves tenyésztésszervezési terv.

(2) A Bizottság összegyűjti az (1) bekezdésben említett terveket, és felhasználja azokat az éves uniós terv elkészítéséhez. A Bizottság az éves uniós tervet – az ICCAT általi megvitatás és jóváhagyás céljából – minden év február 15-éig megküldi az ICCAT titkárságának.

(3) Abban az esetben, ha egy tagállam az (1) bekezdésben említett tervek bármelyikét nem nyújtja be a Bizottságnak az említett bekezdésben meghatározott határidőn belül, a Bizottság dönthet úgy, hogy az uniós tervet az érintett tagállam tervei nélkül küldi meg az ICCAT titkárságának. Az érintett tagállam kérésére a Bizottság igyekszik figyelembe venni az (1) bekezdésben említett, az említett bekezdésben meghatározott határidő után, de a (2) bekezdésben meghatározott határidő előtt benyújtott valamelyik tervet. Ha egy tagállam által benyújtott valamely terv nem felel meg e rendelet éves halászati, kapacitásgazdálkodási, ellenőrző vizsgálati, illetve tenyésztésszervezési tervekre vonatkozó rendelkezéseinek, vagy olyan súlyos hibát tartalmaz, amely ahhoz vezethet, hogy az ICCAT bizottsága nem hagyja jóvá az uniós éves tervet, a Bizottság dönthet úgy, hogy az uniós éves tervet az érintett tagállam tervei nélkül továbbítja az ICCAT titkárságának. A Bizottság a lehető legrövidebb időn belül tájékoztatja az érintett tagállamot, és az e tagállam által esetleg benyújtott felülvizsgált terveket igyekszik belefoglalni az éves uniós tervbe vagy annak módosításaiba, feltéve, hogy az említett felülvizsgált tervek megfelelnek e rendelet éves halászati, kapacitásgazdálkodási, ellenőrző vizsgálati, illetve tenyésztésszervezési tervekre vonatkozó rendelkezéseinek.

III. FEJEZET

Technikai intézkedések

17. cikk

Halászati idények

(1) Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren minden évben május 26. és július 1. között engedélyezett a kékúszójú tonhal erszényes kerítőhálóval történő halászata.

(2) E cikk (1) bekezdésétől eltérve Ciprus és Görögország a 11. cikkben említett éves halászati terveiben kérheti, hogy a lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók minden évben május 15-től július 1-jéig folytathassanak kékúszójútonhal-halászatot a Földközi-tenger keleti térségében (37.3.1. és 37.3.2. számú FAO halászati területek).

(3) E cikk (1) bekezdésétől eltérve Horvátország az 11. cikkben említett éves halászati tervében kérheti, hogy a lobogója alatt közlekedő erszényes kerítőhálós hajók tenyésztés céljából minden évben május 26-tól július 15-ig folytathassanak kékúszójútonhal-halászatot az Adriai-tengeren (37.2.1. számú FAO halászati terület).

(4) Az (1) bekezdéstől eltérve, ha egy adott tagállam bizonyítja a Bizottságnak, hogy az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra halászó erszényes kerítőhálós hajóinak egy része az időjárási körülmények miatt egy adott évben nem tudta kihasználni rendes halászati napjait, akkor az adott tagállam dönthet úgy, hogy az említett helyzetben lévő egyes erszényes kerítőhálós hajók esetében az (1) bekezdésben említett halászati idényt az elveszített napok számával, de legfeljebb 10 nappal meghosszabbítja. Az érintett hajók, illetve közös halászati művelet esetében az összes érintett hajó kikötőben maradását megfelelő módon – időjárás-jelentésekkel és a hajómegfigyelési rendszer (a továbbiakban: (a továbbiakban: VMS) adataival alátámasztva – megfelelően igazolni kell.

(5) Az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren a január 1. és május 31. közötti időszakban megengedett a kékúszójú tonhal nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajókkal történő halászata.

(6) A tagállamok az erszényes kerítőhálós hajóktól és a nagy méretű nyílt vízi horogsoros hajóktól eltérő hajókból álló flottáik részére az éves halászati terveikben határozzák meg a halászati idényeket.

18. cikk

Kirakodási kötelezettség

E fejezet nem érinti az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkét és az arra vonatkozóan alkalmazandó eltéréseket.

19. cikk

Minimális állományvédelmi referenciaméret

(1) Tilos olyan kékúszójú tonhalat kifogni, fedélzeten tartani, átrakni, áthelyezni, kirakodni, szállítani, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni, amelyek tömege 30 kg-nál kevesebb, vagy a farok tövéig mért hossza nem éri el a 115 cm-t, ideértve a járulékos fogásként vagy a rekreációs célú halászat keretében fogott kékúszójú tonhalakat is.

(2) Az (1) bekezdéstől eltérve a kékúszójú tonhal minimális állományvédelmi referenciamérete 8 kg vagy 75 cm (a farok tövéig mérve) a következő esetekben:

a)	az Atlanti-óceán keleti részén csalival halászó hajóval vagy pergetett horogsoros hajóval kifogott kékúszójú tonhal;

b)	a Földközi-tengeren folytatott, friss hal kifogására irányuló halászat keretében, kis méretű part menti hajókkal – csalival halászó hajókkal, horogsoros hajókkal és kézi horogsoros hajókkal – kifogott kékúszójú tonhal; és

c)	az Adriai-tengeren Horvátország lobogója alatt közlekedő hajók által tenyésztés céljából kifogott kékúszójú tonhal.

(3) A (2) bekezdésben említett eltérésre vonatkozó egyedi feltételeket az I. melléklet tartalmazza.

(4) A tagállamok halászati engedélyt adnak ki az I. melléklet (2) és (3) bekezdésében említett eltérések alapján halászatot folytató hajók számára. Az érintett hajókat fel kell tüntetni a fogóhajók 26. cikkben említett jegyzékében.

(5) Az e cikkben meghatározott minimális állományvédelmi referenciaméret alatti, elpusztult állapotban visszadobott halakat bele kell számítani az érintett tagállam kvótájába.

20. cikk

A minimális állományvédelmi referenciaméret alatti véletlen fogások

(1) A 19. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő fogóhajók és csapdák esetében legfeljebb a fogások számának 5 %-ában engedélyezettek a 8 és 30 kg közötti tömegű, vagy pedig a farok tövéig mérve 75 és 115 cm közötti hosszúságú kékúszójú tonhalak véletlen fogásai.

(2) Az (1) bekezdésben említett 5 %-os arányt az egyes halászati műveleteket követően bármikor az adott hajó fedélzetén vagy a csapdában tárolt összes kékúszójútonhal-fogás alapján kell kiszámítani.

(3) A véletlen fogásokat le kell vonni a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam kvótájából.

(4) A minimális állományvédelmi referenciaméret alatti kékúszójú tonhal véletlen fogásai a 31., a 33., a 34. és a 35. cikk hatálya alá tartoznak.

21. cikk

Járulékos fogások

(1) Kvótája keretében mindegyik tagállam rendelkezik a kékúszójú tonhal járulékos fogásairól, és erről halászati tervének benyújtásakor tájékoztatja a Bizottságot.

(2) A járulékos fogások engedélyezett arányát, amely nem haladhatja meg az egyes halászati utakat követően a fedélzeten tárolt összes fogás 20 %-át, valamint az említett járulékos fogásoknak a fedélzeten található teljes fogásmennyiséghez viszonyított aránya kiszámításához használt módszertant egyértelműen meg kell határozni a 11. cikkben említett éves halászati tervben. A járulékos fogások százalékos aránya tömegben vagy egyedszámban számítható ki. Az egyedszámalapú kiszámítás kizárólag az ICCAT által szabályozott tonhalfajokra és makrahalalkatúakra alkalmazandó. A kis méretű part menti hajókból álló flotta esetében a járulékos fogások engedélyezett szintje éves alapon is kiszámítható.

(3) Az elpusztult kékúszójú tonhalak fedélzeten tartott vagy visszadobott járulékos fogásainak teljes mennyiségét le kell vonni a lobogó szerinti tagállam kvótájából, valamint a 31. és a 32. cikkel összhangban nyilván kell tartani és be kell jelenteni a Bizottságnak.

(4) A kékúszójútonhal-kvótával nem rendelkező tagállamok esetében az érintett járulékos fogásokat a kékúszójú tonhal járulékos fogásaira az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésével és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban megállapított uniós külön kvótából kell levonni.

(5) Miután egy tagállam kimerítette a számára kiosztott teljes kvótát, kékúszójú tonhal fogása a továbbiakban nem engedélyezett az e tagállam lobogója alatt közlekedő hajók számára, és az említett tagállamnak meg kell hoznia a járulékos fogásként kifogott kékúszójú tonhalak visszaengedésének biztosításához szükséges intézkedéseket. Amennyiben a kékúszójú tonhal járulékos fogásaira az EUMSZ 43. cikke (3) bekezdésével és az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkével összhangban megállapított uniós külön kvóta kimerült, a kékúszójú tonhal fogása nem engedélyezett a kékúszójútonhal-kvótával nem rendelkező tagállamok lobogói alatt közlekedő hajók számára, és az említett tagállamoknak meg kell hozniuk a járulékos fogásként kifogott kékúszójú tonhalak visszaengedésének biztosításához szükséges intézkedéseket. Ilyen esetekben tilos az elpusztult kékúszójú tonhalak feldolgozása és kereskedelmi hasznosítása, és minden fogást nyilvántartásba kell venni. A tagállamok az elpusztult kékúszójú tonhalak ilyen járulékos fogásainak mennyiségére vonatkozó információkat évente bejelentik a Bizottságnak, amely továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

(6) A kékúszójú tonhal aktív halászatával nem foglalkozó hajóknak a kékúszójú tonhal fedélzeten tartott bármilyen mennyiségét egyértelműen el kell különíteniük a többi fajtól, hogy az ellenőrző hatóságok ellenőrizni tudják az e cikknek való megfelelést. Ezek a járulékos fogások – amennyiben tartozik hozzájuk eBCD – forgalmazhatók.

22. cikk

Légi eszközök használata

A kékúszójú tonhal felkutatására tilos bármilyen légi eszközt, beleértve repülőgépet, helikoptert vagy bármilyen típusú pilóta nélküli légi járműveket használni.

IV. FEJEZET

Rekreációs célú halászat

23. cikk

A rekreációs célú halászatra vonatkozó külön kvóták

(1) Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam szabályozza a rekreációs célú halászatot azáltal, hogy az ilyen halászat folytatása céljából külön kvótákat oszt ki. Az ilyen kiosztás során az esetleg elpusztult kékúszójú tonhalakat is figyelembe kell venni, a „fogd ki és engedd vissza” horgászat során elpusztult egyedekre is kiterjedően. A tagállamok halászati terveik benyújtásakor tájékoztatják a Bizottságot a rekreációs célú halászat folytatása céljából kiosztott kvótáról.

(2) Az elpusztult kékúszójú tonhalak fogásait be kell jelenteni, és bele kell számítani a tagállam kvótájába.

24. cikk

A rekreációs célú halászatra vonatkozó külön feltételek

(1) Minden, a rekreációs célú halászatra vonatkozó kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam szabályozza a rekreációs célú halászatot azáltal, hogy a hajóknak rekreációs célú halászat folytatása céljából halászati engedélyeket bocsát ki. Az ICCAT kérésére a tagállamok a Bizottság rendelkezésére bocsátják a kékúszójú tonhal fogására vonatkozó halászati engedéllyel rendelkező rekreációs célú hajók jegyzékét. Ezt a jegyzéket a Bizottság továbbítja az ICCAT-nak. A jegyzék minden hajóra vonatkozóan a következő információkat tartalmazza:

a)	a hajó neve;

b)	a nyilvántartási szám;

c)	az ICCAT nyilvántartási szám (ha van);

d)	az esetleges korábbi neve(k); és

e)	a tulajdonos(ok) és üzemeltető(k) neve és címe.

(2) Rekreációs célú halászat keretében tilos hajónként és naponta egynél több kékúszójú tonhalat kifogni, a fedélzeten tartani, átrakni vagy kirakodni.

(3) A rekreációs célú halászat során kifogott kékúszójú tonhalat tilos forgalmazni.

(4) A tagállamok nyilvántartják a rekreációs célú halászatra vonatkozó fogási adatokat, ezen belül az egyes kékúszójútonhal-egyedek tömegét és – amennyiben lehetséges – hosszát, és minden évben június 30-ig közlik a Bizottsággal az előző év adatait. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

(5) Az egyes tagállamok meghoznak minden szükséges intézkedést annak a lehető legnagyobb mértékű biztosítására, hogy a rekreációs célú halászat során élve kifogott kékúszójú tonhalakat – különösen a növendékegyedeket – visszaengedjék. A kékúszójú tonhalat egészben, kopoltyú nélkül és/vagy kibelezve kell kirakodni.

25. cikk

Fogás, jelölés és visszaengedés

(1) A 23. cikk (1) bekezdésétől eltérve, a kizárólag sporthorgászatot folytató hajók számára az Atlanti-óceán északkeleti részén „fogd ki és engedd vissza” horgászatot engedélyező tagállamok korlátozott számú, sporthorgászatot folytató hajó számára külön kvóta kiosztása nélkül is engedélyezhetik kékúszójú tonhalak „fogás, jelölés és visszaengedés” céljából történő horgászatát. Az ilyen hajóknak egy tudományos kutatási program égisze alatt működő kutatóintézet tudományos projektjének keretében kell működniük. A projekt eredményeiről tájékoztatni kell a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságait.

(2) Az ICCAT kékúszójú tonhalra vonatkozó kutatási programja keretében tudományos kutatást folytató hajók tevékenysége nem tekinthető az (1) bekezdésben említett „fogási, jelölési és visszaengedési” tevékenységnek.

(3) A „fogási, jelölési és visszaengedési” tevékenységeket engedélyező tagállamok:

a)	a 12. és a 15. cikkben említett halászati és ellenőrző vizsgálati terveik szerves részeként benyújtják e tevékenységek és a rájuk alkalmazandó intézkedések leírását;

b)	szorosan nyomon követik az érintett hajók tevékenységét annak biztosítása érdekében, hogy azok megfeleljenek e rendeletnek;

c)	gondoskodnak arról, hogy a jelölési és visszaengedési műveleteket képzett személyzet végezze az egyedek magas túlélési arányának biztosítása érdekében; és

d)	minden év június 30-ig éves jelentést nyújtanak be a Bizottságnak az elvégzett tudományos tevékenységekről. A Bizottság az SCRS következő évi ülése előtt 60 nappal továbbítja a jelentést az ICCAT titkárságának.

(4) Minden olyan kékúszójú tonhalat, amely „fogás, jelölés és visszaengedés” tevékenység során pusztul el, jelenteni kell és le kell vonni a lobogó szerinti tagállam kvótájából.

V. FEJEZET

Ellenőrzési intézkedések

1. szakasz

Hajók és csapdák jegyzékei és nyilvántartásai

26. cikk

Hajók és csapdák jegyzékei és nyilvántartásai

(1) A tagállamok minden évben, az engedélyezési időszak kezdete előtt egy hónappal, az adatok és információk benyújtására vonatkozó ICCAT-iránymutatások legutóbbi változatában meghatározott formátumban benyújtják a Bizottságnak a következő hajójegyzékeket:

a)	a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező összes fogóhajó jegyzéke; és

b)	a kékúszójútonhal-állományok kereskedelmi kiaknázására használt összes egyéb halászhajó jegyzéke.

A Bizottság az említett információkat a halászati tevékenység megkezdése előtt 15 nappal továbbítja az ICCAT titkárságának annak érdekében, hogy e hajókat felvegyék az ICCAT-nak az engedéllyel rendelkező hajókról vezetett nyilvántartásába, valamint adott esetben a legalább 20 méter teljes hosszúságú, az egyezmény hatálya alá tartozó területen működési engedéllyel rendelkező hajókról vezetett ICCAT nyilvántartásba.

(2) Egy adott halászhajó egy naptári évben az (1) bekezdésben említett mindkét jegyzékben szerepelhet, feltéve, hogy a két jegyzékben nem egyidejűleg szerepel.

(3) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában említett hajókra vonatkozó információknak tartalmazniuk kell a hajó nevét és az (EU) 2017/218 bizottsági végrehajtási rendelet (20) I. melléklete szerinti uniós flottanyilvántartási számot.

(4) A Bizottság visszamenőleg nem fogadja el az (1) bekezdésben említett jegyzékek benyújtását.

(5) Az (1) bekezdésben említett jegyzékek bármilyen utólagos, a naptári év során eszközölt módosítása csak akkor fogadható el, ha a bejelentett halászhajó indokolt működési okok vagy vis maior miatt nem tud részt venni a halászati tevékenységben. Ilyen esetekben az érintett tagállam haladéktalanul tájékoztatja erről a tényről a Bizottságot, és megadja az alábbiakat:

a)	az adott halászhajó helyettesítésére szánt halászhajó(k) részletes adatai; és

b)	a helyettesítés indokának részletes leírása, valamint a vonatkozó bizonyítékok és igazolások.

(6) A Bizottság szükség esetén az év folyamán módosítja az e cikk (1) bekezdésében említett, hajókra vonatkozó információkat azáltal, hogy az (EU) 2017/2403 rendelet 7. cikkének (6) bekezdésével összhangban naprakész információkat küld az ICCAT titkárságának.

27. cikk

Hajók halászati engedélye

(1) A tagállamok halászati engedélyeket adnak ki a 26. cikk (1) és (5) bekezdésében említett jegyzékek egyikében szereplő hajók számára. A halászati engedélyeknek tartalmazniuk kell legalább a VII. mellékletben meghatározott információkat, és azokat említett mellékletben meghatározott formátumban kell kibocsátani. A tagállamok biztosítják a halászati engedélyben szereplő információk pontosságát és az e rendelettel való összhangját.

(2) A 21. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül, a 26. cikk (1) bekezdésében említett ICCAT-nyilvántartásba fel nem vett uniós halászhajók nem kaphatnak engedélyt a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren történő halászatára, fedélzeten való tárolására, átrakására, szállítására, áthelyezésére, feldolgozására és kirakodására.

(3) Amikor egy hajó egyéni kvótája kimerült, a lobogó szerinti tagállam visszavonja a hajó kékúszójú tonhalra vonatkozó halászati engedélyét, és előírhatja a hajó számára, hogy haladéktalanul fusson be egy, a tagállam által kijelölt kikötőbe.

28. cikk

A kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdák jegyzéke és nyilvántartása

(1) Halászati terveik részeként az egyes tagállamok benyújtják a Bizottságnak azon csapdák jegyzékét, amelyekkel engedélyezett a kékúszójú tonhalnak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászata. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának azzal a céllal, hogy az említett csapdákat felvegyék a kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdákra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásba.

(2) A tagállamok halászati engedélyeket adnak ki az (1) bekezdésben említett jegyzékben szereplő csapdákra. A halászati engedélyek legalább a VII. mellékletben meghatározott információkat tartalmazzák és az ott meghatározott formátumot követik. A tagállam biztosítja a halászati engedélyben szereplő információk pontosságát és az e rendelettel való összhangját.

(3) A kékúszójú tonhal halászatára engedélyezett csapdákra vonatkozó ICCAT-nyilvántartásban nem szereplő uniós csapdák számára nem adható engedély kékúszójú tonhalaknak az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren folytatott halászatára. Ilyen csapdákkal fogott kékúszójú tonhalakat tilos a fedélzeten tartani, áthelyezni, ketrecbe helyezni vagy kirakodni.

(4) A lobogó szerinti tagállam visszavonja a tonhalcsapdák számára a kékúszójú tonhalra vonatkozóan kiadott halászati engedélyt, amikor úgy ítéli meg, hogy a hozzájuk tartozó kvóta kimerítettnek minősül.

29. cikk

A halászati tevékenységekre vonatkozó információk

(1) A tagállamok minden év július 15-éig részletes tájékoztatást nyújtanak be a Bizottságnak az előző évben az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren ejtett kékúszójútonhal-fogásokról. A Bizottság ezeket az információkat minden év július 31-ig továbbítja az ICCAT titkárságának. Ezek az információk a következők:

a)	az egyes fogóhajók neve és ICCAT-száma;

b)	az egyes fogóhajók engedélyének/engedélyeinek érvényességi ideje;

c)	az egyes fogóhajók összes fogása az engedély(ek) érvényességének teljes időtartama alatt, ideértve azt az esetet is, ha nem volt fogás;

d)	az egyes fogóhajók által az engedély(ek) érvényességének teljes időtartama alatt az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren halászattal töltött összes nap száma; és

e)	az engedély érvényességi idején kívül ejtett összes fogás (járulékos fogások).

(2) A tagállamok az alábbi információkat nyújtják be a Bizottságnak a lobogójuk alatt közlekedő azon halászhajókra vonatkozóan, amelyek nem kaptak engedélyt a kékúszójú tonhal aktív halászatára az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren, de járulékos fogásként kékúszójú tonhalat fogtak:

a)	a hajó neve és ICCAT-száma vagy – amennyiben az ICCAT nyilvántartásában nem szerepel – nemzeti lajstromozási száma; és

b)	a hajó összes kékúszójútonhal-fogása.

(3) A tagállamok benyújtanak a Bizottságnak minden információt azokról a hajókról, amelyek nem szerepelnek az (1) és a (2) bekezdésben, de amelyekről ismert vagy feltételezhető, hogy az Atlanti-óceán keleti részén vagy a Földközi-tengeren kékúszójú tonhalra halásztak. A Bizottság azonnal továbbítja az említett információkat az ICCAT titkárságának, amint rendelkezésre állnak.

30. cikk

Közös halászati műveletek

(1) A kékúszójú tonhalra irányuló közös halászati műveletek csak akkor engedélyezhetők, ha a lobogó szerinti tagállam(ok) engedélyt ad(nak) az ilyen műveletekben részt vevő hajóknak. Az engedélyezéshez minden erszényes kerítőhálós hajótól meg kell követelni, hogy rendelkezzen a kékúszójú tonhal halászatához szükséges felszereléssel és egyéni kvótával, valamint, hogy feleljen meg a 32. cikkben meghatározott jelentéstételi kötelezettségeknek.

(2) A közös halászati műveletekre kiosztott kvótának meg kell egyeznie a részt vevő erszényes kerítőhálós hajóknak kiosztott kvóták összegével.

(3) Az uniós erszényes kerítőhálós hajók nem folytathatnak közös halászati műveleteket más szerződő felek erszényes kerítőhálós hajóival.

(4) A közös halászati műveletben való részvétel engedélyezése iránti kérelem formanyomtatványát a IV. melléklet határozza meg. Minden tagállam megteszi a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy a közös halászati műveletben részt vevő erszényes kerítőhálós hajóitól begyűjtse a következő információkat:

a)	a közös halászati műveletek engedélyezésének kért időtartama;

b)	az érintett gazdasági szereplők azonosítását lehetővé tevő adatok;

c)	az egyes hajók kvótái;

d)	az érintett fogásoknak a hajók közötti elosztási kulcsa; és

e)	a rendeltetési hely szerinti halgazdaságokra vonatkozó információk.

(5) A tagállamok legalább 10 nappal a közös halászati művelet megkezdése előtt benyújtják a Bizottságnak a (4) bekezdésben említett információkat a IV. mellékletben meghatározott formátumban. A Bizottság ezeket az információkat legalább 5 nappal a halászati művelet megkezdése előtt továbbítja az ICCAT titkárságának és a közös halászati műveletben résztvevő többi halászhajó lobogó szerinti tagállamának.

(6) Vis maior esetén az (5) bekezdésben meghatározott határidők nem alkalmazandók a rendeltetési hely szerinti halgazdaságokra vonatkozó információk tekintetében. Ilyen esetekben a tagállamok a lehető legrövidebb időn belül benyújtják a Bizottságnak a naprakésszé tett információkat, a vis maiort okozó események leírásával együtt. A Bizottság továbbítja ezeket az információkat az ICCAT titkárságának.

2. szakasz

Fogásnyilvántartás

31. cikk

Nyilvántartási követelmények

(1) Az uniós fogóhajók parancsnokai az 1224/2009/EK rendelet 14., 15., 23. és 24. cikkével, valamint e rendelet II. mellékletének A. szakaszával összhangban halászati naplót vezetnek a műveleteikről.

(2) Az uniós vontatóhajók, kisegítő hajók és feldolgozóhajók parancsnokai a II. melléklet B., C. és D. részében meghatározott követelményekkel összhangban kötelesek feljegyezni tevékenységeiket.

32. cikk

A hajóparancsnokok és a csapdák üzemeltetői által küldött fogási jelentések

(1) Az aktív halászatot folytató uniós fogóhajók parancsnokai a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó engedélyük teljes időtartama alatt napi fogási jelentéseket küldenek a lobogójuk szerinti tagállamnak. A kikötőben tartózkodó hajók számára nem kötelezőek ezek a jelentések, kivéve, ha közös halászati műveletben vesznek részt. A jelentésekben megadott adatokat a hajónaplóból kell átvenni, azoknak magukban kell foglalniuk az egyezmény hatálya alá tartozó területen folytatott kékúszójútonhal-halászat napját, időpontját és helyét (földrajzi szélesség és hosszúság), valamint a kifogott kékúszójú tonhalak tömegét és egyedszámát, beleértve a visszaengedéseket és az elpusztult egyedek visszadobását is. A hajóparancsnokok a III. mellékletben meghatározott vagy a tagállam által előírt formátumban küldik el a jelentéseket.

(2) Az erszényes kerítőhálós hajók parancsnokai minden egyes halászati műveletre vonatkozóan elkészítik az (1) bekezdésben említett napi fogási jelentéseket, ideértve az olyan műveleteket is, amelyek alkalmával nem volt fogás. A hajóparancsnok vagy meghatalmazott képviselői greenwichi középidő szerint 9 óráig elküldik az előző napra vonatkozó jelentéseiket a lobogó szerinti tagállamuknak.

(3) A kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő csapdák üzemeltetői vagy azok meghatalmazott képviselői napi jelentéseket készítenek és a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó engedélyük teljes időtartama alatt 48 óránként elküldik azokat a lobogó szerinti tagállamnak. Ezek a jelentések tartalmazzák a csapda ICCAT-nyilvántartási számát, a fogás napját és időpontját, a kifogott kékúszójú tonhalak tömegét és egyedszámát, beleértve azokat az eseteket is, amikor nem volt fogás, valamint a visszaengedéseket és az elpusztult egyedek visszadobását. Ezeket az információkat a III. mellékletben meghatározott formátumban kell elküldeni.

(4) Az erszényes kerítőhálós hajóktól eltérő halászhajók parancsnokai minden kedden, greenwichi középidő szerint 12 óráig továbbítják a lobogójuk szerinti tagállamnak az (1) bekezdésben említett jelentéseiket az előző vasárnap véget ért hétre vonatkozóan.

3. szakasz

Kirakodási és átrakási műveletek

33. cikk

Kijelölt kikötők

(1) Minden kékúszójútonhal-kvótával rendelkező tagállam kijelöli azokat a kikötőket, ahol engedélyezett a kékúszójú tonhalak kirakodása vagy átrakása. A kijelölt kikötőkre vonatkozó információkat bele kell foglalni a 11. cikkben említett éves halászati tervbe. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a kijelölt kikötőkre vonatkozó információk bármiféle módosításáról. A Bizottság az említett információkat haladéktalanul továbbítja az ICCAT titkárságának.

(2) Ahhoz, hogy egy kikötő megkapja a kijelölt kikötői státuszt, a kikötő szerinti tagállamnak biztosítania kell a következő feltételek teljesülését:

a)	meghatározott kirakodási és átrakási idők;

b)	meghatározott kirakodási és átrakási helyek; és

c)	olyan ellenőrző vizsgálati és felügyeleti eljárások, amelyek a 35. cikkel összhangban az összes kirakodási és átrakási időben, valamint az összes kirakodási és átrakási helyen biztosítják az ellenőrzést.

(3) A szerződő felek és a tagállamok által kijelölt kikötőkön kívül mindenhol tilos az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren halászott kékúszójú tonhal bármilyen mennyiségének fogóhajókból, valamint feldolgozóhajókból és kisegítő hajókból történő kirakodása vagy átrakása. Kivételes esetben a csapdából vagy ketrecből lehalászott elpusztult kékúszójú tonhalakat kisegítő hajóval egy feldolgozóhajóra lehet szállítani, amennyiben e szállításra az ellenőrző hatóság jelenlétében kerül sor.

34. cikk

A kirakodások előzetes bejelentése

(1) A 26. cikkben említett hajójegyzékben szereplő, legalább 12 méter teljes hosszúságú uniós halászhajók parancsnokaira az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke alkalmazandó. Az 1224/2009/EK rendelet 17. cikke szerinti előzetes értesítést el kell küldeni a használni kívánt kikötő vagy kirakodóhely szerinti tagállam (ideértve a lobogó szerinti tagállamot is) vagy szerződő fél illetékes hatóságának.

(2) A 26. cikkben említett hajójegyzékben szereplő, 12 méternél kisebb teljes hosszúságú uniós halászhajók – a feldolgozóhajókat és a kisegítő hajókat is ideértve – parancsnokai vagy az ilyen hajók képviselői a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább négy órával bejelentik a használni kívánt kikötő vagy kirakodóhely szerinti tagállam (ideértve a lobogó szerinti tagállamot is) vagy szerződő fél illetékes hatóságának legalább a következő információkat:

a)	az érkezés várható időpontja;

b)	a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége;

c)	arra a földrajzi területre vonatkozó információ, ahol a fogás történt;

d)	a halászhajó külső azonosító száma és neve.

(3) Amennyiben az alkalmazandó uniós jog lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a várható érkezési időpontot megelőző négy órás időszaknál rövidebb értesítési határidőt alkalmazzanak, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége érkezés előtt, az alkalmazandó értesítési határidő szerinti időpontban is bejelenthető. Ha a halászterület kevesebb mint négy órányi távolságra van a kikötőtől, a fedélzeten tárolt kékúszójú tonhal becsült mennyisége az érkezés előtt bármikor módosítható.

(4) A kikötő szerinti tagállam hatóságai nyilvántartást vezetnek a folyó évre vonatkozó összes előzetes értesítésről.

(5) A kikötő szerinti tagállam illetékes ellenőrző hatóságai minden Unióban történő kirakodást ellenőriznek, egy bizonyos százalékukat pedig a kvótát, a flotta méretét és a halászati erőkifejtést figyelembe vevő kockázatértékelési rendszer alapján vizsgálatnak vetik alá. Az egyes tagállamok által elfogadott ellenőrzési rendszerek valamennyi részletét meg kell határozni a 14. cikkben említett éves ellenőrző vizsgálati tervben.

(6) Az uniós fogóhajók parancsnokai – a hajó teljes hosszától függetlenül – a kirakodás befejezését követő 48 órán belül kirakodási nyilatkozatot nyújtanak be a kirakodás helye szerinti tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságainak és a lobogójuk szerinti tagállamnak. Az uniós fogóhajó parancsnoka felel a nyilatkozat teljességéért és pontosságáért, amelyet igazolnia is kell. A kirakodási nyilatkozatban szerepelnie kell legalább a kirakodott kékúszójú tonhalak mennyiségének és annak a fogási területnek, ahol azokat fogták. A kirakodott fogásokat kivétel nélkül le kell mérni. A kikötő szerinti tagállam a kirakodás befejezése után 48 órával kirakodási jelentést küld a lobogó szerinti tagállam vagy szerződő fél hatóságainak.

35. cikk

Átrakás

(1) A fedélzetükön kékúszójú tonhalat szállító uniós halászhajók, vagy uniós vizeken halászó harmadik országbeli hajók számára a tengeren végzett átrakás minden körülmények között tilos.

(2) Az (EU) 2017/2107 rendelet 52. cikke (2) és (3) bekezdésének, valamint 54. és 57. cikkének sérelme nélkül a halászhajók kizárólag az e rendelet 33. cikkében említett kijelölt kikötőkben rakhatják át a kékúszójútonhal-fogásokat.

(3) A fogadó halászhajó parancsnoka vagy annak képviselője a kikötőbe érkezés várható időpontja előtt legalább 72 órával átadja a kikötő szerinti állam illetékes hatóságainak az V. mellékletben meghatározott átrakási nyilatkozatmintában felsorolt információkat. Minden átrakáshoz az érintett átrakó halászhajó lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél előzetes engedélye szükséges. Emellett az átrakó hajó parancsnoka az átrakáskor tájékoztatja a hajó lobogója szerinti tagállamot vagy szerződő felet az V. melléklet szerint előírt időpontokról.

(4) A kikötő szerinti tagállam az érkezéskor átvizsgálja az átvevő hajót, és ellenőrzi az átrakási művelethez kapcsolódó mennyiségeket és dokumentumokat.

(5) Az átrakási műveletet végző uniós halászhajók parancsnokai az átrakás befejezését követő 15 napon belül kitöltik és továbbítják a lobogójuk szerinti tagállamnak az ICCAT átrakási nyilatkozatot. Az átrakó halászhajók parancsnokai az V. melléklettel összhangban kitöltik az ICCAT átrakási nyilatkozatot. Az átrakási nyilatkozatnak tartalmaznia kell az eBCD hivatkozási számát az abban foglalt adatok keresztellenőrzésének megkönnyítése céljából.

(6) A kikötő szerinti tagállam az átrakás befejezését követő 5 napon belül átrakási jelentést küld az átrakó halászhajó lobogója szerinti tagállam vagy szerződő fél hatóságának.

(7) A kijelölt kikötő szerinti tagállamok illetékes hatóságai minden átrakást átvizsgálnak.

4. szakasz

Jelentéstételi kötelezettségek

36. cikk

Heti mennyiségi jelentések

Az egyes tagállamok heti fogási jelentéseket nyújtanak be a Bizottságnak. E jelentéseknek a csapdákra, az erszényes kerítőhálós hajókra és az egyéb fogóhajókra vonatkozóan a 32. cikkben előírt adatokat kell tartalmazniuk. Az információkat halászeszköztípus szerinti bontásban kell benyújtani. A Bizottság ezeket az információkat haladéktalanul továbbítja az ICCAT titkárságának.

37. cikk

Értesítés a kvóta kimerítéséről

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 34. cikkének való megfelelés mellett az egyes tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amikor egy meghatározott halászeszközcsoport tekintetében megállapított kvóta felhasználása 80 %-ban kimerítettnek minősül.

(2) Az 1224/2009/EK rendelet 35. cikkének való megfelelés mellett az egyes tagállamok tájékoztatják a Bizottságot, amikor valamely halászeszközcsoport, közös halászati művelet vagy erszényes kerítőhálós hajó vonatkozásában megállapított kvóta kimerítettnek minősül. Ehhez az információhoz mellékelni kell az azt igazoló hivatalos dokumentumokat, hogy a tagállam a flotta, a halászeszközcsoport, a közös halászati művelet vagy az egyéni kvótával rendelkező hajók vonatkozásában halászati tilalmat rendelt el vagy hajókat hívott vissza, valamint egyértelműen meg kell jelölni a tilalom dátumát és idejét.

(3) A Bizottság tájékoztatja az ICCAT titkárságát a kékúszójú tonhalra vonatkozó uniós kvóta kimerítésének időpontjáról.

5. szakasz

Megfigyelői programok

38. cikk

Nemzeti megfigyelői program

(1) Mindegyik tagállam biztosítja, hogy a kékúszójú tonhal aktív halászatában részt vevő halászhajókon és csapdákon tartózkodó, hivatalos azonosító okmánnyal rendelkező nemzeti megfigyelők tevékenysége legalább a következőkre kiterjedjen:

a)	az aktív, nyílt vízi vonóhálós halászhajóinak 20 %-a (15 méteres hosszúság felett);

b)	az aktív halászatot folytató hosszú horogsoros halászhajóinak 20 %-a (15 méteres hosszúság felett);

c)	az aktív, csalit használó halászhajóinak 20 %-a (15 méteres hosszúság felett);

d)	vontatóhajóinak 100 %-a;

e)	a csapdákból történő lehalászási műveletek 100 %-a.

Azok a tagállamok, amelyek ötnél kevesebb, az első albekezdés a), b) és c) pontjában felsorolt kategóriákba tartozó és a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajóval rendelkeznek, biztosítják, hogy a nemzeti megfigyelők tevékenysége a hajók kékúszójú tonhal aktív halászatával töltött idejének legalább 20 %-át lefedje.

(2) A nemzeti megfigyelők feladatai elsősorban a következők:

a)	a halászhajók és csapdák e rendeletnek való megfelelésének nyomonkövetése;

a halászati tevékenységekre vonatkozó információk rögzítése és jelentése, a következőkre kiterjedően:

i)	fogásmennyiség (beleértve a járulékos fogásokat) és kifogott hal további felhasználása (fedélzeten tartott, vagy élve vagy elpusztult állapotban visszadobott);

ii)	a fogás helyszíne a földrajzi hosszúság és szélesség megjelölésével;

iii)	az ICCAT különböző halászeszközökről szóló kézikönyvében meghatározottaknak megfelelően az erőkifejtés számszerűsítése (úgymint hálókivetések száma, horgok száma);

iv)	a fogás dátuma;

c)	a hajónaplóban szereplő bejegyzések ellenőrzése;

d)	az ICCAT állományvédelmi intézkedéseivel esetlegesen ellentétes halászati tevékenységet folytató hajók észlelése és feljegyzése.

(3) A (2) bekezdésben említett feladatok mellett a nemzeti megfigyelők tudományos munkát is végeznek, beleértve a szükséges adatoknak az SCRS iránymutatásai alapján történő begyűjtését.

(4) Az egyes tagállamok megfigyelői programja keretében összegyűjtött adatokat és információkat a Bizottság rendelkezésére kell bocsátani. A Bizottság továbbítja az említett adatokat és információkat az SCRS-nek vagy adott esetben az ICCAT titkárságának.

(5) Az (1)–(3) bekezdés alkalmazásában a tagállamok:

gondoskodnak a megfigyelők időben és térben reprezentatív elosztásáról annak biztosítása érdekében, hogy a Bizottság a fogásokkal, az erőkifejtéssel és egyéb tudományos és gazdálkodási vonatkozásokkal kapcsolatban megfelelő és helyes adatokat és információkat kapjon, figyelembe véve a flották és a halászati tevékenység jellemzőit;

b)	megbízható adatgyűjtési protokollokat biztosítanak;

c)	biztosítják, hogy a megfigyelők munkába állásuk előtt megfelelő képzésben részesüljenek és megszerezzék a szükséges jóváhagyást;

d)	a megvalósíthatóság határain belül biztosítják, hogy az egyezmény hatálya alá tartozó területen a hajók és a csapdák tevékenységét a lehető legkisebb mértékben zavarják.

39. cikk

ICCAT regionális megfigyelői program

(1) A tagállamok biztosítják az ICCAT e cikkben és a VIII. mellékletben meghatározott regionális megfigyelői programjának hatékony végrehajtását.

(2) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy regionális ICCAT-megfigyelő jelen legyen:

a)	a kékúszójú tonhal halászatára engedéllyel rendelkező valamennyi erszényes kerítőhálós hajón;

b)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat erszényes kerítőhálós hajókról helyeznek át;

c)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat csapdából szállítóketrecbe helyeznek át;

d)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat valamely halgazdaságból egy másik halgazdaságba helyeznek át;

e)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat halgazdaságokban ketrecbe helyeznek;

f)	minden alkalommal, amikor kékúszójú tonhalat halgazdaságokban lehalásznak; és

g)	amikor kékúszójú tonhalat tenyésztőketrecből visszaengednek a tengerbe.

(3) Olyan erszényes kerítőhálós hajó, amelyen nem tartózkodik regionális ICCAT-megfigyelő, nem kaphat engedélyt kékúszójú tonhal halászatára.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy minden halgazdaságba kirendeljenek egy regionális ICCAT-megfigyelőt a ketrecbehelyezési műveletek teljes időtartamára. Vis maior esetén, és azt követően, hogy a tenyésztés helye szerinti tagállam megerősítette a vis maiornak minősülő körülményeket, a tenyésztési műveletek folytonosságának biztosítása érdekében egy regionális ICCAT-megfigyelő egyszerre több halgazdaságban is tevékenykedhet, amennyiben biztosított a megfigyelői feladatok megfelelő ellátása. A halgazdaságokért felelős tagállamnak azonban haladéktalanul kérnie kell egy további regionális megfigyelő kiküldését.

(5) Az ICCAT regionális megfigyelőinek feladatai elsősorban a következők:

a halászati és tenyésztési műveletek megfigyelése és nyomon követése az ICCAT vonatkozó állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel összhangban, beleértve a ketrecbe helyezés idején a sztereoszkopikus kamerafelvételekhez való hozzáférés révén, amely lehetővé teszi a hosszúság mérését és a megfelelő tömeg becslését;

az ITD-k és a BCD-k aláírása, amennyiben az azokban foglalt információk összhangban vannak saját megfigyeléseivel. Ellenkező esetben a regionális ICCAT-megfigyelő jelzi a jelenlétét és az egyet nem értés okait az ITD-ken és a BCD-ken, külön megemlítve a be nem tartott szabály(oka)t vagy eljárás(oka)t;

c)	tudományos munka végzése, az SCRS iránymutatásai alapján történő mintagyűjtést is beleértve.

(6) A parancsnokok, a legénység, valamint a halgazdaságok, csapdák és hajók üzemeltetői semmilyen módon nem akadályozhatják, nem félemlíthetik meg, nem zavarhatják vagy befolyásolhatják a regionális megfigyelőket feladataik ellátásában.

6. szakasz

Áthelyezési műveletek

40. cikk

Áthelyezési engedély

(1) Minden áthelyezési művelet előtt a fogó- vagy vontatóhajó parancsnoka vagy annak képviselője, illetve az áthelyezési művelet kiindulási pontjaként szolgáló halgazdaság vagy csapda üzemeltetője előzetes áthelyezési értesítést küld a lobogó szerinti tagállamnak, illetve a halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállamnak, amelyben feltünteti:

a)	a fogóhajó, illetve halgazdaság vagy csapda nevét és ICCAT nyilvántartási számát;

b)	az áthelyezés várható idejét;

c)	a kékúszójú tonhal áthelyezni tervezett becsült mennyiségét;

d)	az áthelyezés helyszínére vonatkozó információt (földrajzi szélesség/hosszúság) és a ketrecek azonosító számát;

e)	a vontatóhajó nevét, a vontatott ketrecek számát és adott esetben az ICCAT nyilvántartási számot; és

f)	a kékúszójú tonhal rendeltetési helye szerinti kikötőt, halgazdaságot vagy ketrecet.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a tagállamok minden egyes szállítóketrechez egyedi azonosító számot rendelnek. Ha egy adott halászati műveletnek megfelelő fogás áthelyezésekor több szállítóketrecet kell használni, csak egy ITD szükséges, de abban minden egyes szállítóketrec számát fel kell tüntetni, egyértelműen jelezve az egyes ketrecekben szállított kékúszójútonhal-mennyiséget.

(3) A ketrecszámokat egyedi számozási rendszer alapján kell kiadni, amelyeknek legalább a tenyésztés helye szerinti tagállamot azonosító háromjegyű alfanumerikus kódot és azt követően három számjegyet kell tartalmazniuk. Az egyedi ketrecszámok állandóak és nem vihetők át egyik ketrecről a másikra.

(4) Az a tagállam, amelyhez az (1) bekezdés alapján az áthelyezési értesítést küldték minden egyes áthelyezési művelethez engedélyszámot rendel, amelyet közöl a halászhajó parancsnokával vagy adott esetben a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjével. Az engedélyszám a tagállam hárombetűs kódjából, az évet jelölő négy számból, valamint az engedély megadását (AUT) vagy megtagadását (NEG) jelölő három betűből áll, amelyeket sorszámok követnek.

(5) Az (1) bekezdésben említett tagállam az előzetes áthelyezési nyilatkozat benyújtását követő 48 órán belül engedélyezi az áthelyezést, vagy megtagadja annak engedélyezését. Az áthelyezési művelet előzetes engedély kiadásának hiányában nem kezdhető meg.

(6) Az áthelyezési engedély nincs hatással a ketrecbehelyezési művelet későbbi megerősítésére.

41. cikk

Az áthelyezésre vonatkozó engedély megtagadása és a kékúszójú tonhal visszaengedése

(1) Az a tagállam, amelyhez a 40. cikk (1) bekezdése alapján az előzetes áthelyezési értesítést küldték megtagadja az áthelyezést, ha az előzetes áthelyezési nyilatkozat beérkezésekor úgy ítéli meg, hogy:

a)	a fogóhajó vagy csapda, amely a bejelentés szerint a halat fogta, nem rendelkezett elegendő kvótával;

b)	a fogóhajó vagy csapda nem megfelelő módon jelentette be a halmennyiséget, vagy nem volt jogosult annak ketrecbe helyezésére;

c)	a fogóhajó, amely a bejelentés szerint a halat fogta, nem rendelkezett a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó, a 27. cikkel összhangban kiadott érvényes engedéllyel; vagy

d)	a bejelentés szerint az áthelyezett halat fogadó vonóhajó nem szerepel az ICCAT-nak a 26. cikkben említett, egyéb halászhajókra vonatkozó nyilvántartásában, vagy nincs felszerelve teljesen működőképes VMS rendszerrel vagy azzal egyenértékű nyomkövető berendezéssel.

(2) Amennyiben az a tagállam, amelyhez a 40. cikk (1) bekezdése alapján az áthelyezési értesítést küldték megtagadja az áthelyezést, haladéktalanul visszaengedési utasítást ad ki a fogó- vagy a vontatóhajó parancsnokának, illetve adott esetben a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjének, hogy tájékoztassa őket az áthelyezés megtagadásáról, és a XII. melléklettel összhangban kötelezze őket a halak tengerbe való visszaengedésére.

(3) A VMS-nek a halgazdaságba történő szállítás során bekövetkező műszaki meghibásodása esetén a vontatóhajót egy másik, teljesen működőképes VMS-sel felszerelt vontatóhajóval kell felváltani, vagy a hajón a lehető leghamarabb, de legkésőbb a műszaki meghibásodás után 72 órán belül új, működő VMS-t kell telepíteni vagy használni. Ez a 72 órás határidő kivételesen meghosszabbítható vis maior vagy bizonyított működési korlátok esetén. A műszaki hibáról haladéktalanul értesíteni kell a Bizottságot, amely tájékoztatja az ICCAT titkárságát. A hajóparancsnok vagy annak képviselője a műszaki hiba észlelésétől annak orvoslásáig négyóránként megfelelő távközlési eszközökkel tájékoztatja a lobogó szerinti tagállam ellenőrző hatóságait a halászhajó naprakész földrajzi koordinátáiról.

42. cikk

ICCAT áthelyezési nyilatkozat

(1) A fogó- vagy vontatóhajók parancsnokai, illetve a halgazdaság vagy a csapda üzemeltetője az áthelyezési művelet végén a VI. mellékletben meghatározott formátumnak megfelelően kitölti és továbbítja a felelős tagállamnak az ITD-t.

(2) Az ITD nyomtatványokat az áthelyezési művelet kiindulási pontja szerinti, a halászhajóért, halgazdaságért vagy csapdáért felelős tagállam hatóságai megszámozzák. A ITD nyomtatványok számának tartalmaznia kell a tagállam hárombetűs kódját, amelyet az évet jelölő négy számjegy, egy háromjegyű sorszám és a hárombetűs „ITD” jelzés követ (MS-20**/xxx/ITD).

(3) Az eredeti ITD-nek kísérnie kell a halszállítmány áthelyezését. A fogóhajónak, illetve a csapdának és a vontatóhajóknak meg kell őrizniük a nyilatkozat egy példányát.

(4) Az áthelyezési műveletet végző hajók parancsnokai a II. melléklettel összhangban kötelesek jelentést készíteni tevékenységeikről.

(5) Az elpusztult halakkal kapcsolatos információkat a XIII. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően kell nyilvántartani.

43. cikk

Videokamerás felügyelet

(1) A fogó- vagy vontatóhajók parancsnoka, illetve a halgazdaság vagy csapda üzemeltetője – az áthelyezett halak egyedszámának ellenőrzése érdekében – gondoskodik az áthelyezés víz alatti, videokamera segítségével történő felügyeletéről. A videofelvételt a X. mellékletben meghatározott minimumelőírások és eljárások szerint kell elkészíteni.

(2) Amennyiben az SCRS felkéri a Bizottságot, hogy bocsássa rendelkezésre a videofelvételek másolatait, a tagállamok ezeket a másolatokat a Bizottság rendelkezésére bocsátják, amely továbbítja azokat az SCRS-nek.

44. cikk

Az ICCAT regionális megfigyelői általi ellenőrzés, valamint a vizsgálatok lefolytatása

(1) Az ICCAT-nak a fogóhajó és a csapda fedélzetén tartózkodó, a 39. cikkben és a VIII. mellékletben említett regionális megfigyelői:

a)	nyilvántartásba veszik az elvégzett áthelyezési műveleteket és azokról jelentést tesznek;

b)	megfigyelik és megbecsülik az áthelyezett fogásokat; és

c)	ellenőrzik a 40. cikkben említett előzetes áthelyezési engedélyben és a 42. cikkben említett ITD-ben szereplő bejegyzéseket.

(2) Amennyiben akár a regionális megfigyelőnek, az illetékes ellenőrző hatóságoknak vagy a fogó- vagy vontatóhajó parancsnokának, akár a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetőjének a becslése a kékúszójú tonhal egyedszáma tekintetében több mint 10 %-kal eltér egymástól, a felelős tagállam vizsgálatot indít. Az ilyen vizsgálatot a halgazdaságban történő ketrecbe helyezés időpontja előtt, de mindenképpen a vizsgálat megindításától számított 96 órán belül be kell fejezni, kivéve a vis maior eseteit. A vizsgálat eredményéig ketrecbe helyezés nem engedélyezhető, és az erre vonatkozó szakasz a BCD-ben nem hitelesíthető.

(3) Abban az esetben azonban, ha a videofelvétel minősége nem megfelelő vagy nem eléggé tisztán kivehető az áthelyezett mennyiség becsléséhez, a hajó parancsnoka, illetve a csapda vagy a halgazdaság üzemeltetője a felelős tagállam hatóságaitól kérheti egy másik áthelyezési művelet engedélyezését és az arról készült videofelvételnek a regionális ICCAT-megfigyelő részére történő átadását. Amennyiben az áthelyezés ezen önkéntes alapú ellenőrzése nem jár kielégítő eredménnyel, a felelős tagállam vizsgálatot indít. Ha a vizsgálatot követően megerősítést nyer, hogy a videofelvétel minősége nem megfelelő vagy nem eléggé tisztán kivehető az áthelyezett mennyiség becsléséhez, a felelős tagállam ellenőrző hatóságai újabb ellenőrzési célú áthelyezési műveletet rendelnek el, és a megfelelő videofelvételt átadják a regionális ICCAT-megfigyelőnek. Az új áthelyezéseket ellenőrzési célú áthelyezésekként kell végrehajtani mindaddig, amíg a videofelvétel minősége lehetővé nem teszi az áthelyezett mennyiségek becslését.

(4) Az ellenőrök által végzett ellenőrzések sérelme nélkül a regionális ICCAT-megfigyelők csak abban az esetben írhatják alá az ITD-t, ha megfigyeléseik összhangban vannak az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedéseivel, és az ITD-ben szereplő információk összhangban állnak a megfigyeléseikkel, valamint az tartalmaz egy, az (1), a (2) és a (3) bekezdéssel összhangban megfelelő videofelvételt. Az ICCAT-megfigyelők azt is ellenőrzik, hogy az ITD-t elküldték-e a vontatóhajó parancsnokának, illetve a halgazdaság üzemeltetőjének vagy adott esetben a csapda képviselőjének. Ha az ICCAT-megfigyelők nem értenek egyet az ITD-vel, akkor jelzik a jelenlétüket az ITD-ken és a BCD-ken, valamint az egyet nem értés okait, külön megemlítve a be nem tartott szabály(oka)t vagy eljárás(oka)t.

(5) A fogó- vagy vontatóhajók parancsnokai, illetve a halgazdaság vagy csapda üzemeltetői az áthelyezési művelet végén a VI. mellékletben meghatározott formátumnak megfelelően kitöltik és továbbítják a felelős tagállamnak az ITD-t. A tagállamok továbbítják az ITD-t a Bizottságnak.

45. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e szakasz alkalmazására vonatkozó operatív eljárások meghatározása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 68. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

7. szakasz

Ketrecbehelyezési műveletek

46. cikk

Ketrecbe helyezésre vonatkozó engedély és annak esetleges megtagadása

(1) A ketrecbehelyezési műveletek megkezdése előtt a halgazdasági létesítmények 0,5 tengeri mérföldes körzetében szállítóketrecet a fenékhez rögzíteni tilos. E célból a 15. cikkben említett tenyésztésszervezési tervekben meg kell adni annak a sokszögnek a földrajzi koordinátáit, amelyen belül a halgazdaság elhelyezkedik.

(2) A halgazdaságért felelős tagállam minden ketrecbehelyezési művelet előtt a ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalat kifogó fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél jóváhagyását kéri a ketrecbe helyezéshez.

(3) A fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam illetékes hatósága elutasítja a ketrecbe helyezés jóváhagyását, ha úgy ítéli meg, hogy:

a)	a fogóhajó vagy a halat elfogó csapda nem rendelkezett elegendő, kékúszójú tonhalra vonatkozó uniós kvótával;

b)	a fogóhajó vagy a csapda nem megfelelő módon jelentette be a halak mennyiségét; vagy

c)	a halfogást bejelentő fogóhajó vagy csapda nem rendelkezik a kékúszójú tonhal halászatára vonatkozó, a 27. cikkel összhangban kiadott érvényes engedéllyel.

(4) Ha a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam elutasítja a ketrecbe helyezés jóváhagyását, akkor:

a)	tájékoztatja a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságát; és

b)	felkéri az illetékes hatóságot, hogy foglalja le a fogásokat, és a halakat engedje vissza a tengerbe.

(5) A ketrecbe helyezés nem kezdődhet meg a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél által, vagy – amennyiben erről a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél hatóságaival megállapodtak – a halgazdaságért felelős tagállam által a kérelem benyújtásától számított egy munkanapon belül kiadott jóváhagyás nélkül. Amennyiben egy munkanapon belül nem érkezik válasz a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél hatóságaitól, a ketrecbe helyezést a halgazdaságért felelős tagállam illetékes hatóságai engedélyezhetik.

(6) A halakat minden év augusztus 22-e előtt ketrecbe kell helyezni, kivéve, ha a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságai ennek elmulasztását alaposan megindokolják, beleértve a vis maiort is, és az indokolást a ketrecbehelyezési jelentés benyújtásakor csatolják. A halakat semmilyen esetben sem lehet ketrecbe helyezni az adott év szeptember 7-e után.

47. cikk

A kékúszójú tonhal fogásainak dokumentálása

(1) A halgazdaságokért felelős tagállamoknak tilos az olyan kékúszójútonhal-fogások ketrecbe helyezése, amelyet nem kísérnek az ICCAT által a 640/2010/EU rendelet szerinti fogási dokumentációs program keretében megkövetelt dokumentumok. A dokumentációnak pontosnak és teljeskörűnek kell lennie, és azt a fogóhajókért vagy csapdákért felelős tagállamnak vagy szerződő félnek hitelesítenie kell.

(2) A tagállamok nem helyezhetnek el kékúszójú tonhalat olyan halgazdaságban, amelyet a tagállam vagy a szerződő fél nem engedélyezett, illetve amely nem szerepel a tenyésztő létesítményekre vonatkozó ICCAT-nyilvántartásban.

(3) A halgazdaságokért felelős tagállamok biztosítják, hogy a kékúszójútonhal-fogások külön ketrecekben vagy ketreccsoportokban kerüljenek elhelyezésre, a lobogó szerinti tagállam vagy származás szerinti szerződő fél alapján elkülönítve egymástól. Ettől eltérve, amennyiben a kékúszójú tonhal kifogására különböző tagállamok közös halászati művelete keretében kerül sor, a halgazdaságokért felelős tagállamok biztosítják, hogy a kékúszójú tonhal külön ketrecekben vagy ketreccsoportokban kerüljön elhelyezésre, a közös halászati műveletek és a fogás éve alapján elkülönítve.

48. cikk

Ellenőrző vizsgálatok

A halgazdaságokért felelős tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket a halgazdaságokban végzett valamennyi ketrecbehelyezési művelet ellenőrző vizsgálatának biztosítására.

49. cikk

Videokamerás felügyelet

A halgazdaságokét felelős tagállamok gondoskodnak arról, hogy ellenőrző hatóságaik víz alatti videokamera segítségével felügyeljék a ketrecbehelyezési műveleteket. Minden egyes ketrecbehelyezési műveletről a X. mellékletben megállapított eljárásoknak megfelelő videofelvételt kell készíteni.

50. cikk

Vizsgálat indítása és lefolytatása

Amennyiben a regionális ICCAT-megfigyelőnek, az illetékes tagállami ellenőrző hatóságnak és/vagy a csapda üzemeltetőjének a becslése az egyedszám tekintetében több mint 10 %-kal eltér egymástól, a halgazdaságért felelős tagállam a fogóhajóért és/vagy a csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél együttműködésével vizsgálatot indít. A vizsgálatot végző tagállam felhasználhat egyéb rendelkezésére álló információkat is, beleértve az 51. cikkben említett ketrecbehelyezési programok eredményeit is.

51. cikk

A ketrecbe helyezendő kékúszójú tonhalak egyedszámának és tömegének becslésére vonatkozó intézkedések és programok

(1) A halak egyedszámának és tömegének becslése érdekében a tagállamok biztosítják, hogy a sztereoszkopikus kamerarendszereket vagy a pontosság és becslési finomság azonos szintjét biztosító alternatív módszereket alkalmazó program a ketrecbehelyezési műveletek 100 %-át lefedje.

(2) E programot a XI. mellékletben meghatározott eljárásoknak megfelelően kell végrehajtani. Alternatív módszerek csak akkor alkalmazhatók, ha azokat az ICCAT éves ülésén jóváhagyta.

(3) A halgazdaságért felelős tagállamok közlik a program eredményeit a fogóhajókért felelős tagállammal vagy szerződő féllel, valamint azzal a szervezettel, amely a regionális megfigyelői programot az ICCAT megbízásából működteti.

(4) Amennyiben egyetlen fogási művelet esetében a program eredményei azt mutatják, hogy a ketrecbe helyezett kékúszójútonhal-egyedek száma több mint 10 %-kal eltér a bejelentett kifogott és/vagy áthelyezett mennyiségektől, a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vizsgálatot indít a kékúszójú tonhalra vonatkozó nemzeti kvótából a (9) bekezdéssel összhangban levonandó pontos fogási tömeg meghatározása érdekében.

(5) Amikor a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam vagy szerződő fél vizsgálatot indít, a halgazdaságért felelős tagállam teljes mértékben együttműködik, és a vizsgálatot végző tagállam vagy szerződő fél rendelkezésre bocsátja az összes kért kiegészítő információt – beleértve az érintett videofelvétel elemzésének eredményeit – és haladéktalanul tájékoztatja a Bizottságot.

(6) A tagállamok illetékes hatóságai – beleértve azokat is, amelyek hajói részt vettek a halak szállításában – aktívan együttműködnek, többek között a rendelkezésükre álló valamennyi információ és dokumentáció megosztása révén.

(7) A fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam illetékes hatósága a ketrecbe helyezés eredményeinek a halgazdaságért felelős tagállam illetékes hatósága általi közlésétől számított egy hónapon belül lezárja a vizsgálatot.

(8) Az érintett hajó vagy csapda által bejelentett kékúszójú tonhalak száma és a fogóhajóért vagy a csapdáért felelős tagállam illetékes hatósága által a vizsgálat eredményeként meghatározott szám közötti, 10 %-nál nagyobb különbség potenciálisan az érintett hajó vagy csapda meg nem felelésének minősül.

(9) Amennyiben egy vizsgálat megállapítja, hogy hiányoznak a kékúszójú tonhal egyes egyedei, a hiányzó halak tömegét le kell vonni a fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam kvótájából, úgy, hogy a halgazdaságért felelős tagállam illetékes hatósága által közölt, a ketrecbe helyezéskor mért átlagos egyéni tömeget a fogáshoz tartozó kékúszójú tonhalak számára kell alkalmazni, amelyet a halászhajóért vagy a csapdáért felelős tagállam illetékes hatósága a vizsgálat keretében az első áthelyezés videofelvételének elemzése alapján határoz meg.

(10) A (9) bekezdéstől eltérve, a halak rendeltetési helye szerinti halgazdaságba történő szállításában részt vevő halászhajóért felelős tagállam vagy szerződő fél illetékes hatóságaival folytatott konzultációt követően, a fogóhajóért vagy a csapdáért felelős tagállam illetékes hatóságai és a Bizottság úgy határozhatnak, hogy nem vonják le a nemzeti kvótából azt a halmennyiséget, amely a vizsgálat során elveszettnek minősült, amennyiben a veszteségeket a piaci szereplő megfelelően vis maiorként dokumentálta, továbbá a vonatkozó információkat az eseményt követően haladéktalanul közölték a piaci szereplőért felelős tagállam illetékes hatóságával és a Bizottsággal, és a veszteségek nem eredményeztek ismert mortalitást.

(11) A fogóhajóért vagy csapdáért felelős tagállam a XII. mellékletben megállapított eljárásokkal összhangban elrendeli a visszaengedést a ketrecbe helyezett azon mennyiségek tekintetében, amelyek meghaladják a kifogott és áthelyezett halak bejelentett mennyiségeit, amennyiben:

a)	egyetlen ketrecbehelyezési művelet vagy egyazon közös halászati művelethez kapcsolódó valamennyi ketrecbehelyezési művelet esetében a (4) bekezdésben említett vizsgálat a program eredményeinek közlésétől számított 10 munkanapon belül nem fejeződik be; vagy

b)	a vizsgálat eredménye azt mutatja, hogy a kékúszójú tonhalak egyedszáma és/vagy átlagos tömege meghaladja a kifogott és áthelyezett kékúszójú tonhalak bejelentett egyedszámát és/vagy átlagos tömegét;

A többlet visszaengedését az ellenőrző hatóságok jelenlétében kell elvégezni.

(12) A program eredményeit fel kell használni az arról történő döntéshez, hogy szükséges-e a visszaengedés, a ketrecbehelyezési nyilatkozatokat és a BCD vonatkozó szakaszait pedig ennek megfelelően kell kitölteni. A halak visszaengedésének elrendelése esetén a halgazdaság üzemeltetője kérelmezi, hogy a visszaengedés megfigyelése céljából legyen jelen valamely nemzeti ellenőrző hatóság és egy regionális ICCAT-megfigyelő.

(13) A program eredményeit a tagállamok minden év szeptember 1-jéig benyújtják a Bizottságnak. A ketrecbe helyezés során előforduló vis maior esetén a tagállamok minden év szeptember 12. előtt benyújtják az említett eredményeket. A Bizottság ezeket az információkat minden év szeptember 15-éig továbbítja értékelésre az SCRS-nek.

(14) Élő kékúszójú tonhalak a halgazdaságért felelős tagállam vagy szerződő fél ellenőrző hatóságainak engedélye nélkül és jelenléte hiányában nem helyezhetők át egyik tenyésztőketrecből egy másik tenyésztőketrecbe. Az egyedszám ellenőrzése érdekében minden egyes áthelyezést nyilvántartásba kell venni. A nemzeti ellenőrző hatóságok nyomon követik ezeket az áthelyezéseket, és biztosítják, hogy minden halgazdaságok közötti áthelyezés rögzítésre kerüljön az e-BCD rendszerben.

52. cikk

Ketrecbehelyezési nyilatkozat és ketrecbehelyezési jelentés

(1) A halgazdaság üzemeltetője az egyes ketrecbehelyezési műveletek befejezését követő 72 órán belül benyújtja illetékes hatóságának a XIV. mellékletben előírt ketrecbehelyezési nyilatkozatot.

(2) Az (1) bekezdésben említett ketrecbehelyezési nyilatkozaton kívül a halgazdaságért felelős tagállam a ketrecbehelyezési művelet befejezését követő egy héten belül a XI. melléklet B. szakaszában meghatározott elemeket tartalmazó ketrecbehelyezési jelentést nyújt be annak a tagállamnak vagy szerződő félnek, amelynek hajói vagy csapdái a kékúszójú tonhalat kifogták, valamint a Bizottságnak. A Bizottság ezt az információt továbbítja az ICCAT titkárságának.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a ketrecbehelyezési művelet csak akkor minősül lezártnak, ha a megindított vizsgálatok és az előírt visszaengedési műveletek lezárultak.

53. cikk

Halgazdaságok közötti áthelyezések és szúrópróbaszerű ellenőrzések

(1) A halgazdaságért felelős tagállam nyomonkövetési rendszert vezet be, amely magában foglalja a belső áthelyezések videofelvételen való rögzítését is.

(2) A halgazdaságért felelős tagállam ellenőrző hatóságai kockázatelemzés alapján szúrópróbaszerűen ellenőrzik a tenyésztőketrecekben tartott kékúszójú tonhalakat az adott évi ketrecbehelyezési műveletek befejezése és a következő évi első ketrecbe helyezés időpontja között.

(3) A (2) bekezdés alkalmazásában a halgazdaságért felelős tagállam meghatározza az ellenőrizendő halak minimális százalékos arányát. Ezt a százalékos arányt a 14. cikkben említett éves ellenőrző vizsgálati tervben kell meghatározni. Minden tagállam közli a Bizottsággal az évente elvégzett szúrópróbaszerű ellenőrzések eredményeit. A Bizottság ezeket az eredményeket a megfelelő kvóta időszakát követő év áprilisában továbbítja az ICCAT titkárságának.

54. cikk

A videofelvételekhez való hozzáférés és a rájuk vonatkozó követelmények

(1) A halgazdaságért felelős tagállam gondoskodik arról, hogy a 49. és az 51. cikkben említett videofelvételeket kérésre a nemzeti ellenőrök, valamint a regionális és ICCAT-ellenőrök, továbbá a nemzeti és az ICCAT-megfigyelők rendelkezésére bocsássák.

(2) A halgazdaságért felelős tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy elkerülhető legyen az eredeti videofelvételek kicserélése, szerkesztése és manipulálása.

55. cikk

Éves ketrecbehelyezési jelentés

Az 52. cikk szerinti ketrecbehelyezési nyilatkozat és jelentés benyújtására vonatkozó kötelezettség hatálya alá eső tagállamok minden év július 31-ig benyújtják a Bizottságnak az előző évre vonatkozó ketrecbehelyezési jelentést. A Bizottság ezeket az információkat minden év augusztus 31. előtt továbbítja az ICCAT titkárságának. A jelentésnek az alábbi információkat kell tartalmaznia:

a)	a ketrecben tartott kékúszójú tonhalak teljes mennyisége halgazdaságonként, beleértve a halászhajókról és csapdákból az egyes halgazdaságok ketreceibe történő szállítás során bekövetkezett egyedszám- és tömegveszteséget is;

b)	a kékúszójú tonhalat tenyésztés céljából halászó, szolgáltató vagy szállító hajók (a hajó neve, lobogója, engedélyszáma, a halászeszköz típusa) és csapdák jegyzéke;

az állományfelmérési célú statisztikák pontosítása érdekében a kifogott kékúszójú tonhalak méret szerinti egyedszámának becslésére szolgáló mintavételi program eredményei, valamint a fogás dátuma, időpontja és területe, továbbá az alkalmazott halászati módszer

A mintavételi program előírja, hogy a ketrecekben a méret (hosszúság vagy tömeg) szerinti mintavételt 100 tonna élőhalmennyiségenként egy (100 egyedből álló) mintán vagy a ketrecbe helyezett halak teljes számának 10 %-án kell elvégezni. A méret szerinti mintákat az ICCAT adat- és információszolgáltatási útmutatója szerint a halgazdaságban történő lehalászás során, és a szállítás során elpusztult halakból kell gyűjteni. Az egy évnél hosszabb ideig tenyésztett halak esetében egyéb mintavételi módszertanokat kell meghatározni. A mintavételt bármely lehalászás idején az összes ketrecre kiterjedően el kell végezni;

d)	a ketrecbe helyezett kékúszójú tonhalak mennyisége, valamint a fogságban élő kékúszójú tonhalak növekedésére és mortalitására, továbbá a tonnában kifejezett eladott mennyiségre vonatkozó becslés. Az említett adatokat halgazdaságonként kell megadni;

e)	az előző évben ketrecbe helyezett kékúszójú tonhalak mennyisége, és

f)	az előző évben forgalmazott mennyiségek, származás szerinti bontásban.

56. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el az e szakaszban megállapított rendelkezések alkalmazására vonatkozó eljárások meghatározása céljából. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 68. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

8. szakasz

Nyomon követés és felügyelet

57. cikk

Műholdas hajómegfigyelési rendszer

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 9. cikkének (5) bekezdésétől eltérve, a lobogó szerinti tagállamok a XV. melléklettel összhangban a legalább 12 méter teljes hosszúságú halászhajóik tekintetében VMS-t vezetnek be.

(2) A 26. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett hajójegyzékben szereplő, 15 méternél nagyobb teljes hosszúságú halászhajóknak engedélyezési időszakuk kezdete előtt legalább 5 nappal el kell kezdeniük megküldeni VMS-adataikat az ICCAT-nak és az adatküldést a halászati engedélyezési időszakuk vége után legalább 5 napig folytatniuk kell, kivéve, ha a Bizottsághoz ezt megelőzően arra vonatkozó kérelmet küldtek, hogy a hajót töröljék az ICCAT hajónyilvántartásából.

(3) Ellenőrzés céljából a parancsnok vagy annak képviselője gondoskodik arról, hogy a VMS-adatoknak a kékúszójú tonhal aktív halászatára engedéllyel rendelkező fogóhajók általi megküldése nem szakad meg a hajók kikötői tartózkodásának ideje alatt, kivéve, ha létezik egy kikötői be- és kijelentkezési rendszer.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól kapott VMS-üzeneteket halászati felügyelő központjaik valós időben és https adatátviteli formátumban továbbítsák a Bizottságnak és az általa kijelölt szervnek. A Bizottság ezeket az üzeneteket továbbítja az ICCAT titkárságának.

(5) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy:

a)	a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól kapott VMS-üzeneteket legalább kétóránként továbbítsák a Bizottságnak;

a VMS műszaki hibája esetén a lobogójuk alatt közlekedő halászhajóktól a 404/2011/EU végrehajtási rendelet 25. cikkének (1) bekezdése értelmében alternatív eszközök útján kapott üzeneteket azoknak a halászati felügyelő központjaikba való beérkezéstől számított 24 órán belül továbbítsák a Bizottságnak;

c)	a Bizottságnak továbbított üzenetek (egyedi azonosítókkal történő) számozása az üzenetek többszörös elküldésének elkerülése érdekében folyamatos legyen;

d)	a Bizottságnak továbbított üzenetek eleget tegyenek a 404/2011/EU végrehajtási rendelet 24. cikkének (3) bekezdésében foglaltaknak.

(6) Minden tagállam biztosítja az ellenőrhajóik rendelkezésére bocsátott valamennyi üzenet bizalmas kezelését, és azok kizárólagosan tengeren végzett ellenőrző vizsgálatok céljára történő felhasználását.

9. szakasz

Ellenőrző vizsgálat és jogérvényesítés

58. cikk

Az ICCAT közös nemzetközi ellenőrzési rendszere

(1) A közös nemzetközi ellenőrző vizsgálati tevékenységeket az ICCAT-nak a nemzeti joghatóságon kívül eső vizek nemzetközi ellenőrzésére vonatkozó, az e rendelet IX. mellékletében meghatározott közös nemzetközi ellenőrzési rendszerével (a továbbiakban: ICCAT-rendszer) összhangban kell elvégezni.

(2) Azok a tagállamok, amelyek halászhajói engedéllyel rendelkeznek a kékúszójú tonhal kifogására, ellenőröket jelölnek ki, és az ICCAT-rendszer keretében ellenőrző vizsgálatokat folytatnak a tengeren.

(3) Ha valamely tagállam az egyezmény hatálya alá tartozó területen bármikor több mint 15, a lobogója alatt közlekedő halászhajóval halászik kékúszójú tonhalra, az érintett tagállam egészen addig, amíg a hajók ott tartózkodnak, tengeri ellenőrzés és ellenőrző vizsgálat céljából, kockázatértékelés alapján ellenőrhajót működtet az egyezmény hatálya alá tartozó területen. Ezt a kötelezettséget akkor is teljesítettnek kell tekinteni, ha a tagállamok az ellenőrhajó üzemeltetése céljából együttműködnek, vagy ha az egyezmény hatálya alá tartozó területen uniós ellenőrhajó tevékenykedik.

(4) A Bizottság vagy egy általa kijelölt szerv az ICCAT-rendszer keretében uniós ellenőröket jelölhet ki.

(5) A (3) bekezdés alkalmazásában a Bizottság vagy egy általa kijelölt szerv összehangolja az Unió felügyeleti és ellenőrző vizsgálati tevékenységeit. A Bizottság az érintett tagállamokkal együttműködve olyan közös ellenőrző vizsgálati programokat dolgozhat ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az Unió teljesítse az ICCAT-rendszer keretében vállalt kötelezettségeit. Azok a tagállamok, amelyek halászhajói kékúszójú tonhalra halásznak, meghozzák az e programok végrehajtásának elősegítéséhez szükséges intézkedéseket, különösen a szükséges emberi és anyagi erőforrások, valamint azok igénybevételének időszakai és földrajzi területei tekintetében.

(6) A tagállamok minden év április 1-jéig értesítik a Bizottságot azon ellenőrök és ellenőrhajók nevéről, akiket, illetve amelyeket az év során az ICCAT-rendszerben való részvételre ki szándékoznak jelölni. Ezen információk felhasználásával a Bizottság a tagállamokkal együttműködve minden évben az Uniónak az ICCAT-rendszerben való részvételére vonatkozó tervet dolgoz ki, amelyet elküld az ICCAT titkárságának és a tagállamoknak.

59. cikk

Ellenőrző vizsgálat jogsértés esetén

A lobogó szerinti tagállam gondoskodik arról, hogy a lobogója alatt közlekedő halászhajó fizikai ellenőrző vizsgálataira saját kikötőiben és a saját felügyelete alatt kerüljön sor, vagy – ha a halászhajó nem a tagállam kikötőjében tartózkodik – azokat egy általa kijelölt ellenőr végezze, amennyiben a halászhajó:

a)	nem teljesítette a 31. és a 32. cikkben meghatározott nyilvántartási és jelentéstételi követelményeket; vagy

b)	megsértette e rendeletet, vagy az 1005/2008/EK rendelet 42. cikkében, vagy az 1224/2009/EK rendelet 90. cikkében említett súlyos jogsértést követett el.

60. cikk

Keresztellenőrzések

(1) Az 1224/2009/EK rendelet 109. cikkével összhangban minden tagállam ellenőrzi az ellenőrző vizsgálati és megfigyelői jelentések, a VMS-adatok és – adott esetben – az e-BCD-k, a halászhajói által vezetett hajónaplók, az áthelyezési és átrakási dokumentumok és a fogási dokumentumok információit és időben történő benyújtását.

(2) A tagállamok keresztellenőrzéseket végeznek valamennyi kirakodási, átrakási vagy ketrecbehelyezési művelet vonatkozásában a halászhajók naplójába bejegyzett fajonkénti mennyiségek vagy az átrakási nyilatkozatban rögzített fajonkénti mennyiségek, valamint a kirakodási nyilatkozatban vagy a ketrecbehelyezési nyilatkozatban rögzített mennyiségek, és bármely egyéb érintett dokumentumban – többek között számlákon vagy értékesítési bizonylatokban – szereplő mennyiségek összevetésével.

10. szakasz

Jogérvényesítés

61. cikk

Jogérvényesítés

Az 1224/2009/EK rendelet 89–91. cikkének és különösen a tagállamok azon kötelezettségének sérelme nélkül, hogy megfelelő jogérvényesítési intézkedéseket hozzanak valamely halászhajóval kapcsolatban, a kékúszójútonhal-gazdaságért felelős tagállam megfelelő jogérvényesítési intézkedéseket hoz azon halgazdaság tekintetében, amelyre vonatkozóan a nemzeti joggal összhangban megállapítást nyert, hogy nem felel meg e rendelet 46–56. cikkének. Ezek az intézkedések – a vétség súlyosságától függően és a nemzeti jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban – magukban foglalhatják különösen az engedély felfüggesztését vagy visszavonását bírságok kiszabását, vagy ezek mindegyikét. A tagállamok az engedély felfüggesztéséről vagy visszavonásáról tájékoztatják a Bizottságot, amely a kékúszójútonhal-tenyésztő létesítményekre vonatkozó nyilvántartás módosítása céljából értesíti az ICCAT titkárságát.

VI. FEJEZET

Forgalmazás

62. cikk

A forgalmazással kapcsolatos intézkedések

(1) Az 1224/2009/EK, az 1005/2008/EK és az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (21) sérelme nélkül tilos az olyan kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, kirakodása, behozatala, kivitele, ketrecben történő hizlalása vagy tenyésztése, újrakivitele és átrakása, amelyet nem kísér az e rendelet, valamint a kékúszójú tonhalra vonatkozó fogási dokumentációs programra vonatkozó ICCAT-szabályokat végrehajtó uniós jogi aktusok által előírt pontos, hiánytalan és hitelesített dokumentáció.

(2) Tilos a kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, behozatala, kirakodása, tenyésztési vagy hizlalási céllal történő ketrecbe helyezése, feldolgozása, kivitele, újrakivitele és átrakása, ha:

a)	a kékúszójú tonhalat olyan halászhajóval vagy csapdával fogták, amelynek lobogó szerinti állama az ICCAT állományvédelmi és -gazdálkodási intézkedései alapján nem rendelkezik kvótával vagy fogási korláttal a kékúszójú tonhal halászatára; vagy

b)	a kékúszójú tonhalat olyan fogóhajóval vagy csapdával fogták, amelynek egyéni kvótája vagy államának halászati lehetőségei a kifogás időpontjában ki voltak merítve.

(3) Az 1224/2009/EK, az 1005/2008/EK és az 1379/2013/EU rendelet sérelme nélkül, tilos minden olyan, hizlaló vagy tenyésztő gazdaságból származó kékúszójú tonhal uniós kereskedelme, behozatala, kirakodása, feldolgozása és kivitele, amely nem felel meg az (1) bekezdésben említett rendeleteknek.

VII. FEJEZET

Záró rendelkezések

63. cikk

Értékelés

A Bizottság kérésére a tagállamok haladéktalanul részletes jelentést nyújtanak be a Bizottságnak e rendelet általuk történő végrehajtásáról. A tagállamoktól kapott információk alapján a Bizottság az ICCAT által meghatározott határidőre részletes jelentést nyújt be az ICCAT titkárságának a 19-04. sz. ICCAT-ajánlás végrehajtásáról.

64. cikk

Finanszírozás

Az 508/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (22) alkalmazásában ez a rendelet az 1380/2013/EU rendelet 9. cikke szerinti többéves tervnek minősül.

65. cikk

Bizalmas adatkezelés

Az e rendelet keretében gyűjtött és kicserélt adatokat az 1224/2009/EK rendelet 112. és 113. cikkében megállapított, a bizalmas adatkezelés tekintetében alkalmazandó szabályokkal összhangban kell kezelni.

66. cikk

Módosítási eljárás

(1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 67. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el abból a célból, hogy az ICCAT által elfogadott, az Unióra és tagállamaira nézve kötelező intézkedésekkel való összhang megteremtése érdekében a következők tekintetében módosítsa ezt a rendeletet:

a)	8. cikk szerinti, a fel nem használt kvóták átvitelére vonatkozó tilalomtól való eltérések;

adatszolgáltatási határidők a 24. cikk (4) bekezdésében, a 26. cikk (1) bekezdésében, a 29. cikk (1) bekezdésében, a 32. cikk (2) és (3) bekezdésében, a 35. cikk (5) és (6) bekezdésében, a 36. cikkben, a 41. cikk (3) bekezdésében, a 44. cikk (2) bekezdésében, az 51. cikk (13) bekezdésében, az 52. cikk (2) bekezdésében, az 55. cikkben, az 57. cikk (5) bekezdésének b) pontjában és az 58. cikk (6) bekezdésében meghatározottak szerint;

c)	a halászati idényeknek a 17. cikk (1) és (4) bekezdésében előírt időszakai;

d)	a 19. cikk (1) és (2) bekezdésében és a 20. cikk (1) bekezdésében meghatározott minimális állományvédelmi referenciaméret;

e)	a 13. cikkben, a 15. cikk (3) és (4) bekezdésében, a 20. cikk (1) bekezdésében, a 21. cikk (2) bekezdésében, a 38. cikk (1) bekezdésében, a 44. cikk (2) bekezdésében, az 50. cikkben és az 51. cikk (8) bekezdésében meghatározott százalékos arányok és referenciaparaméterek;

f)	a 11. cikk (1) bekezdésében, a 24. cikk (1) bekezdésében, a 25. cikk (3) bekezdésében, a 29. cikk (1) bekezdésében, a 30. cikk (4) bekezdésében, a 34. cikk (2) bekezdésében, a 40. cikk (1) bekezdésében és az 55. cikkben említett, a Bizottságnak benyújtandó információk;

g)	a nemzeti megfigyelők és a regionális ICCAT-megfigyelők feladatai a 38. cikk (2) bekezdésében, illetve a 39. cikk (5) bekezdésében előírtak szerint;

h)	a 41. cikk (1) bekezdésében meghatározott áthelyezési engedély megtagadásának okai;

i)	a fogások 46. cikk (4) bekezdése szerinti lefoglalásának, valamint a visszaengedés elrendelésének okai;

j)	a hajók 58. cikk (3) bekezdésében meghatározott száma;

k)	az I–XV. melléklet.

(2) Az (1) bekezdéssel összhangban elfogadott módosításoknak szigorúan a megfelelő, az Unióra nézve kötelező ICCAT-ajánlásokat érintő módosítások és/vagy kiigazítások végrehajtására kell korlátozódniuk.

67. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg.

(2) A Bizottságnak a 66. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2023. október 17-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. A felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra, amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal minden egyes időtartam letelte előtt.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 66. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktus érvényességét.

(4) A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadása előtt a Bizottság a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban megállapított elvekkel összhangban konzultál az egyes tagállamok által kijelölt szakértőkkel.

(5) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.

(6) A 66. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve, ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

68. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet 47. cikkével létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

69. cikk

Az 1936/2001/EK rendelet módosítása

Az 1936/2001/EK rendelet a következőképpen módosul:

a)	a 3. cikk g)–j) pontját, a 4a., a 4b. és a 4c. cikket, valamint az Ia. mellékletet el kell hagyni;

b)	az I. mellékletben a „Nagy tonhal: Thunnus thynnus” franciabekezdést el kell hagyni;

c)	a II. mellékletben a „Thunnus thynnus: Nagy tonhal” sort el kell hagyni.

70. cikk

Az (EU) 2017/2107 rendelet módosításai

Az (EU) 2017/2107 rendeletben a 43. cikket el kell hagyni.

71. cikk

Az (EU) 2019/833 rendelet módosításai

Az (EU) 2019/833 rendeletben a 53. cikket el kell hagyni.

72. cikk

Hatályon kívül helyezés

(1) Az (EU) 2016/1627 rendelet hatályát veszti.

(2) A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásoknak kell tekinteni, az e rendelet XVI. mellékletben foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.

73. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2023. szeptember 13-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

R. METSOLA

a Tanács részéről

az elnök

J. M. ALBARES BUENO

(1) HL C 232., 2020.7.14., 36. o.

(2) Az Európai Parlament 2021. április 28-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és Tanács 2023. június 26-i első olvasatbeli álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2023. szeptember 12. álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1380/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

(4) A Tanács 98/392/EK határozata (1998. március 23.) az Egyesült Nemzetek Szervezete 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének és az egyezmény XI. részének végrehajtásáról szóló, 1994. július 28-i megállapodásnak az Európai Közösség általi megkötéséről (HL L 179., 1998.6.23., 1. o.).

(5) Nemzetközi egyezmény az atlanti tonhalfélék védelméről (HL L 162., 1986.6.18., 34. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/1627 rendelete (2016. szeptember 14.) az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengerben élő kékúszójútonhal-állományra vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint a 302/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 252., 2016.9.16., 1. o.).

(7) A Tanács 1224/2009/EK rendelete (2009. november 20.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító uniós ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.).

(8) A Bizottság 404/2011/EU végrehajtási rendelete (2011. április 8.) a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló 1224/2009/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 112., 2011.4.30., 1. o.).

(9) A Tanács 1005/2008/EK rendelete (2008. szeptember 29.) a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról, továbbá a 2847/93/EGK, az 1936/2001/EK és a 601/2004/EK rendelet módosításáról és az 1093/94/EK és az 1447/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 286., 2008.10.29., 1. o.).

(10) A Bizottság (EU) 2015/98 felhatalmazáson alapuló rendelete (2014. november 18.) az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezményből és az északnyugat-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú együttműködésről szóló egyezményből adódó, az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 15. cikkének (2) bekezdése szerinti uniós nemzetközi kötelezettségek végrehajtásáról (HL L 16., 2015.1.23., 23. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 640/2010/EU rendelete (2010. július 7.) a kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó fogási dokumentációs program létrehozásáról és az 1984/2003/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 194., 2010.7.24., 1. o.).

(12) HL L 123., 2016.5.12., 1. o.

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EU rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(14) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2107 rendelete (2017. november 15.) az Atlanti Tonhal Védelmére Létrehozott Nemzetközi Bizottságot (ICCAT) létrehozó egyezmény hatálya alá tartozó területen alkalmazandó állománygazdálkodási, állományvédelmi és ellenőrzési intézkedések megállapításáról, valamint az 1936/2001/EK, az 1984/2003/EK és az 520/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 315., 2017.11.30., 1. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/833 rendelete (2019. május 20.) az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet szabályozási területén alkalmazandó védelmi és végrehajtási intézkedések megállapításáról, az (EU) 2016/1627 rendelet módosításáról, valamint a 2115/2005/EK és az 1386/2007/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 141., 2019.5.28., 1. o.).

(16) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1154 rendelete (2019. június 20.) a kardhal földközi-tengeri állományára vonatkozó többéves helyreállítási tervről, valamint az 1967/2006/EK tanácsi rendelet és az (EU) 2017/2107 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról (HL L 188., 2019.7.12., 1. o.).

(17) A Tanács 1936/2001/EK rendelete (2001. szeptember 27.) a hosszú távon vándorló halfajok bizonyos állományainak halászatára vonatkozó ellenőrzési intézkedések megállapításáról (HL L 263., 2001.10.3., 1. o.).

(18) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2017/2403 rendelete (2017. december 12.) a külső vizeken halászó flották fenntartható kezeléséről, valamint az 1006/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 347., 2017.12.28., 81. o.).

(19) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/1241 rendelete (2019. június 20.) a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, a (EU) 2019/2006 és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1380/2013/EU, az (EU) 2016/1139, az (EU) 2018/973, az (EU) 2019/472 és az (EU) 2019/1022 európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 198., 2019.7.25., 105. o.).

(20) A Bizottság (EU) 2017/218 végrehajtási rendelete (2017. február 6.) az uniós halászflotta-nyilvántartásról (HL L 34., 2017.2.9., 9. o.).

(21) Az Európai Parlament és a Tanács 1379/2013/EU rendelete (2013. december 11.) a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről, az 1184/2006/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 104/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 1. o.).

(22) Az Európai Parlament és a Tanács 508/2014/EU rendelete (2014. május 15.) az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról, valamint a 2328/2003/EK, a 861/2006/EK, az 1198/2006/EK és a 791/2007/EK tanácsi rendelet, valamint az 1255/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 149., 2014.5.20., 1. o.).

Közös halászati művelet
Lobogó szerinti állam	A hajó neve	ICCAT-szám	A művelet időtartama	A gazdasági szereplők azonosítása	A hajó egyéni kvótája	Elosztási kulcs hajónként	Rendeltetési hely szerinti hizlaló vagy tenyésztő halgazdaság
Lobogó szerinti állam	A hajó neve	ICCAT-szám	A művelet időtartama	A gazdasági szereplők azonosítása	A hajó egyéni kvótája	Elosztási kulcs hajónként	Szerződő fél	ICCAT-szám

A hajó neve	Lobogó	Nyilvántartási szám Azonosítható ketrecszám	A fogás dátuma	A fogás helye Hosszúság Szélesség	eBCD szám	eBCD dátum	A ketrecbe helyezés dátuma	Ketrecbe helyezett mennyiség (t)	Hizlalás céljából ketrecbe helyezett halak száma	Méret szerinti összetétel	Halgazdaság (*1)

Az (EU) 2016/1627 rendelet	Ez a rendelet
1. cikk	1. cikk
2. cikk	1. cikk
3. cikk	5. cikk
4. cikk	–
5. cikk	6. cikk
6. cikk	11. cikk
7. cikk	12. cikk
8. cikk	13. cikk
9. cikk	14. cikk
10. cikk	16. cikk
11. cikk	17. cikk és I. melléklet
12. cikk	17. cikk és I. melléklet
13. cikk	18. cikk
14. cikk	19. cikk
15. cikk	20. cikk
16. cikk	21. cikk
17. cikk	25. cikk
18. cikk	22. cikk
19. cikk	23. cikk
20. cikk	26. cikk
21. cikk	4. cikk
22. cikk	27. cikk
23. cikk	28. cikk
24. cikk	30. cikk
25. cikk	31. cikk
26. cikk	32. cikk
27. cikk	36. cikk
28. cikk	37. cikk
29. cikk	29. cikk
30. cikk	33. cikk
31. cikk	34. cikk
32. cikk	35. cikk
33. cikk	40. cikk
34. cikk	41. cikk
35. cikk	43. cikk
36. cikk	44. cikk
37. cikk	51. cikk
38. cikk	42. cikk
39. cikk	45. cikk
40. cikk	46. cikk
41. cikk	46. cikk
42. cikk	47. cikk
43. cikk	48. cikk
44. cikk	49. cikk
45. cikk	50. cikk
46. cikk	51. cikk
47. cikk	55. cikk
48. cikk	56. cikk
49. cikk	57. cikk
50. cikk	38. cikk
51. cikk	39. cikk
52. cikk	58. cikk
53. cikk	15. cikk
54. cikk	59. cikk
55. cikk	60. cikk
56. cikk	62. cikk
57. cikk	63. cikk
58. cikk	64. cikk
59. cikk	68. cikk
60. cikk	70. cikk
61. cikk	71. cikk
I. melléklet	I. melléklet
II. melléklet	II. melléklet
III. melléklet	V. melléklet
IV. melléklet	VI. melléklet
V. melléklet	III. melléklet
VI. melléklet	IV. melléklet
VII. melléklet	VIII. melléklet
VIII. melléklet	IX. melléklet
IX. melléklet	X. melléklet
X. melléklet	XI. melléklet
XI. melléklet	XII. melléklet
XII. melléklet	XIII. melléklet