Az Európai Unió L 330/2013

10.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1257/2013/EU RENDELETE

(2013. november 20.)

a hajók újrafeldolgozásáról, valamint az 1013/2006/EK rendelet és a 2009/16/EK irányelv módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 192. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)

A hulladéknak minősülő és újrafeldolgozás céljából országhatárokat átlépő szállításban részt vevő hajók tekintetében a veszélyes hulladékok országhatárokat átlépő szállításának ellenőrzéséről és ártalmatlanításáról szóló 1989. március 22-i bázeli egyezmény (a továbbiakban: a bázeli egyezmény) és az 1013/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet az irányadó (3). Az 1013/2006/EK rendelet végrehajtja a bázeli egyezményt, valamint az említett egyezmény 1995-ben elfogadott, nemzetközi szinten még hatályba nem lépett módosítását (4), amely tiltja a veszélyes hulladékok olyan országokba való kivitelét, amelyek nem tagjai a Gazdasági Együttműködési- és Fejlesztési Szervezetnek (OECD). Az ilyen hajók általában véve veszélyes hulladéknak minősülnek, és újrafeldolgozás céljából tilos kivinni őket az Unióból olyan országok létesítményeibe, amelyek nem tagjai az OECD-nek.

(2)

A hatályos uniós és nemzetközi jogi szabályozás végrehajtásának monitoringjára és végrehajtatására szolgáló mechanizmusok nem igazodnak a hajók és a nemzetközi vízi közlekedés sajátosságaihoz. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO), a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) és a Bázeli Egyezmény Titkársága közötti szervezetközi együttműködés keretében tett lépések eredményeként – a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló hongkongi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: a hongkongi egyezmény) formájában – sikerült megállapodást elérni arra vonatkozóan, hogy világszinten kötelező előírások kerüljenek bevezetésre a hajó-újrafeldolgozás nem környezetkímélő és nem biztonságos gyakorlatai által okozott problémák hatékony és eredményes megoldása céljából.

(3)

A tagállami lobogó alatt közlekedő hajók számára OECD-országokban jelenleg jogszerűen rendelkezésre álló hajó-újrafeldolgozási kapacitás nem elégséges. A nem OECD-országokban már meglévő biztonságos és környezetkímélő hajó-újrafeldolgozási kapacitás nemcsak hogy elegendő a tagállami lobogó alatt közlekedő valamennyi hajó kezeléséhez, de az újrafeldolgozó országok által a hongkongi egyezmény követelményeinek való megfelelés érdekében hozott intézkedéseknek köszönhetően 2015-ig várhatóan még bővülni is fog.

(4)

A hongkongi egyezményt 2009. május 15-én, a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet égisze alatt fogadták el. A hongkongi egyezmény hatálybalépésére csak 24 hónappal azt az időpontot követően fog sor kerülni, amikor az egyezményt legalább 15 olyan állam ratifikálta, amelyek kereskedelmi flottái összesítve a világ kereskedelmi flottái bruttó űrtartalmának legalább 40 %-át képviselik, és amelyek évi maximális hajó-újrafeldolgozási volumene a megelőző 10 évre vonatkozóan összesítve ugyanezen államok kereskedelmi flottái bruttó űrtartalmának legalább 3 %-át teszi ki. Az említett egyezmény tárgyát a hajók olyan módon való megtervezése, megépítése, üzemeltetése és előkészítése képezi, amely elősegíti a biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozást, anélkül azonban, hogy hátrányosan befolyásolná a hajók biztonságát és üzemeltetésének hatékonyságát. Az egyezmény rendelkezéseket tartalmaz továbbá a hajó-újrafeldolgozó létesítmények biztonságos és környezetkímélő módon való üzemeltetésére, illetve a hajó-újrafeldolgozás szabályainak betartását biztosító megfelelő végrehajtási mechanizmus létrehozására vonatkozóan.

(5)	E rendelet célja, hogy megkönnyítse a hongkongi egyezménynek mind az Unión belüli, mind a harmadik országok általi gyors megerősítését azáltal, hogy az említett egyezmény alapján arányos szabályozást vezet be a hajókra és a hajó-újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozóan.

(6)

A hongkongi egyezmény kifejezetten lehetővé teszi részes felei számára, hogy a nemzetközi joggal összeegyeztethető, szigorúbb intézkedéseket hozzanak a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozására vonatkozóan annak érdekében, hogy megelőzzék, mérsékeljék vagy minimalizálják az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Ezt figyelembe véve ennek a rendeletnek védelmet kell biztosítania tagállami kikötőkbe és horgonyzóhelyekre befutó hajók fedélzetén található veszélyes anyagok esetleges káros hatásaival szemben, biztosítva emellett az ezen anyagokra a nemzetközi jog értelmében vonatkozó rendelkezéseknek való megfelelést is. Az e rendelet értelmében a veszélyes anyagokra vonatkozó követelményeknek való megfelelés monitoringját biztosítandó, a tagállamoknak alkalmazniuk kell a 2009/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) végrehajtását célzó nemzeti rendelkezéseiket. A bizonyítványok ellenőrzése és a veszélyes anyagok – köztük az azbeszt – jelenlétének aktív tesztelése jelenleg a kikötő szerinti állam általi ellenőrzést végző ellenőrök feladatkörébe tartozik, az „Életbiztonság a tengeren” tárgyú nemzetközi egyezmény (SOLAS) alapján. A kikötő szerinti állam hatósága által végzett ellenőrzésekről szóló párizsi memorandum harmonizált megközelítést biztosít e tevékenységekkel kapcsolatban.

(7)

E rendelet továbbá azt is biztosítani hivatott, hogy csökkenjenek az uniós, az OECD-országokbeli és az érintett harmadik országbeli üzemeltetők között a munkahelyi egészségügyi és biztonsági viszonyok, illetve a környezetvédelmi előírások tekintetében fennálló különbségek, és így a tagállami lobogó alatt közlekedő hajók a jelenlegi gyakorlat szerinti alacsony színvonalú telepek helyett olyan hajó-újrafeldolgozó létesítményekbe kerüljenek, amelyekben a hajók bontása biztonságos és környezetkímélő módon zajlik. Ezáltal várhatóan növekedni fog a hajók újrafeldolgozását és kezelését biztonságos és környezetkímélő módon végző, tagállamokban található hajó-újrafeldolgozó létesítmények versenyképessége is. Az e rendeletben meghatározott követelményeknek megfelelő hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékének (a továbbiakban: az európai jegyzék) összeállítása hozzájárulna ezekhez a célokhoz, és– azzal, hogy a lobogó szerinti tagállam számára megkönnyíti az újrafeldolgozásra szánt hajók ellenőrzését – elősegítené az előírások hatékonyabb betartatását is. Az említett, hajó-újrafeldolgozó létesítményekkel szembeni követelményeket a hongkongi egyezmény követelményei alapján kell megállapítani. E tekintetben azon hajó-újrafeldolgozó létesítmények esetében, amelyek e rendelet alapján megfelelőnek minősülnek, teljesülnének a környezet védelmének, a munkavállalók egészségének és biztonságának, valamint az újrafeldolgozott hajókból kikerülő hulladék környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelésének a biztosításához szükséges követelmények. A harmadik országokban található hajó-újrafeldolgozó létesítmények esetében a követelményeknek az emberi egészség és a környezet védelmének olyan magas szintjét kellene elérnie, amely nagy vonalakban egyenértékű az Unió követelményeivel. Az olyan hajó-újrafeldolgozó létesítményeknek tehát, amelyek ezen minimumkövetelményeknek nem felelnek meg, nem lenne célszerű felkerülniük az európai jegyzékre.

(8)

Az uniós jogban foglalt egyenlőség elvét alkalmazni kell, illetve el kell végezni a monitoringját, különösen az európai jegyzék e rendeletben foglalt követelményeknek megfelelő, tagállamokban található hajó-újrafeldolgozó létesítmények és harmadik országokban található hajó-újrafeldolgozó létesítmények tekintetében történő összeállítása és frissítései alkalmával.

(9)	A tagállamok számára ajánlott megfelelő intézkedéseket elfogadni annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet hatálya alá nem tartozó hajók tekintetében azok felelősei – olyan mértékig, amennyire ez ésszerű és gyakorlatilag megvalósítható – e rendelettel összhangban járjanak el.

(10)

A párhuzamosságok elkerülése érdekében azokat a tagállami lobogó alatt közlekedő hajókat, amelyek e rendelet hatálya alá tartoznak, ki kell zárni az 1013/2006/EK rendelet és a 2008/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) hatálya alól. Az 1013/2006/EK rendelet az Unióból kiinduló hulladékszállítmányokra alkalmazandó, a hulladékok bizonyos, alternatív rendszer hatálya alá tartozó kategóriái kivételével. Ez a rendelet a hatálya alá tartozó hajókra vonatkozóan teljes élettartamuk alatt alkalmazandó ellenőrzéseket ír elő, és e hajók környezetvédelmi szempontból megfelelő módon való újrafeldolgozásának a biztosítására törekszik. Célszerű ezért kikötni, hogy azokra a hajókra, amelyekre teljes élettartamuk alatt az e rendelet szerinti alternatív ellenőrzési rendszer alkalmazandó, az 1013/2006/EK rendelet rendelkezéseit ne kelljen alkalmazni. A sem a hongkongi egyezmény, sem az e rendelet hatálya alá nem tartozó hajóknak, valamint az üzemeltetés során keletkező hulladékok kivételével minden, a hajók fedélzetén található hulladéknak továbbra is az 1013/2006/EK rendelet, a 2008/98/EK irányelv, illetve a 2008/99/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) hatálya alá kell tartozniuk.

(11)

E rendelet elismeri továbbá, hogy a hajókra továbbra is alkalmazandók azok az egyéb nemzetközi egyezmények, amelyek célja az élettartamuk operatív szakasza alatti biztonságos tengeri üzemeltetésük biztosítása, és – bár rendelkeznek bizonyos navigációs jogokkal és szabadságokkal – a hajók a kikötőbe való befutás előtt kötelesek bejelenteni érkezésüket. A tagállamoknak képeseknek kell lenniük más nemzetközi szerződésekkel összhangban további ellenőrzések alkalmazását is előírni. A tranzit ellenőrzésére vonatkozó további előírásokra ezért e rendelet keretében nincs szükség.

(12)	E rendelet rendelkezéseinek értelmezésekor figyelembe kell venni az IMO által a hongkongi egyezményhez kidolgozott iránymutatásokat (a továbbiakban: az IMO-iránymutatások).

(13)	E rendelet alkalmazásában az „ újrafeldolgozás” kifejezés jelentése eltér a 2008/98/EK irányelvben foglalt fogalommeghatározástól. Ezért e rendeletnek külön fogalommeghatározást kell tartalmaznia a „hajó-újrafeldolgozás” kifejezésre.

(14)

Az 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8) biztosítja a vegyi anyagok osztályozásának és címkézésének globálisan harmonizált rendszere uniós szinten történő végrehajtását. Az említett rendelet a 67/548/EGK tanácsi irányelvvel (9) és az 1999/45/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (10) együttesen hasznos iránymutatással szolgál annak meghatározásához, hogy mi minősül veszélyes anyagnak.

(15)

Mind a hongkongi egyezményben, mind e rendeletben kulcsfontosságú követelményként szerepel az, hogy a hajók fedélzetén tárolt veszélyes anyagokról a hajók teljes élettartama során rendelkezésre álljon egy jegyzék. A hongkongi egyezmény 8. szabályának (2) pontjával összhangban az újrafeldolgozásra szánt hajón a hajó-újrafeldolgozó létesítménybe való belépése előtti időszakban minimálisra kell csökkenteni az üzemeltetés során keletkezett hulladékok mennyiségét. Amennyiben az üzemeltetés során keletkezett hulladékokat a hajóval együtt a hajó-újrafeldolgozó létesítménybe kívánják szállítani, abban az esetben e hulladékok hozzávetőleges mennyiségét és helyét fel kell tüntetni a jegyzék II. részében.

(16)

A tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk a hajó-újrafeldolgozási szabályok megkerülésének megelőzésére és a hajó-újrafeldolgozás átláthatóságának növelésére. Amint azt a hongkongi egyezmény is előírja, a tagállamoknak be kell jelenteniük, ha egy hajó részére veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt bocsátottak ki, vagy ha megkapták a hajó újrafeldolgozásának lezárultáról szóló igazolást; a tagállamoknak közölniük kell továbbá a jogosulatlan hajó-újrafeldolgozásra és az általuk hozott utóintézkedésekre vonatkozó információkat is.

(17)

A tagállamoknak meg kell határozniuk az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókkal kapcsolatos szabályokat, és biztosítaniuk kell, hogy e szankciók alkalmazásra kerüljenek, megakadályozva a hajó-újrafeldolgozási szabályok megkerülését. A szankcióknak, amelyek lehetnek polgári jogi vagy közigazgatási jellegűek, hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(18)

A Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban a tagállamok bíróságainak a közigazgatási vagy bírósági eljárás indításához teljesítendő feltételekre vonatkozó eljárási szabályokat a lehető legteljesebb mértékben össze kell hangolniuk az aarhusi egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében foglalt célokkal.

(19)

Az emberi egészség és a környezet védelme érdekében, valamint tekintettel a „szennyező fizet” elvre, a Bizottságnak fel kell mérnie egy olyan pénzügyi mechanizmus létrehozásának a megvalósíthatóságát, amely a tagállami kikötőkbe és horgonyzóhelyekre befutó valamennyi hajóra alkalmazandó lenne, függetlenül attól, hogy azok mely ország lobogója alatt közlekednek, hogy e mechanizmus keretében forrásokat teremtsen annak az elősegítéséhez, hogy a hajók újrafeldolgozását és kezelését környezetvédelmi szempontból megfelelő módon lehessen elvégezni – anélkül, hogy a szabályozás lobogóváltásra ösztönözne.

(20)

A hongkongi egyezménnyel kapcsolatos fejlemények figyelembevétele érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a az e rendelethez csatolt I. és II. melléklet naprakésszé tételét célzó jogi aktusok elfogadására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(21)	E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlameni és tanácsi rendeletnek (11) megfelelően kell gyakorolni.

(22)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a tagállami lobogó alatt közlekedő hajók újrafeldolgozása, üzemeltetése és karbantartása által az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatások megelőzését, mérséklését, illetve megszüntetését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a hajózás és a hajó-újrafeldolgozás nemzetközi jellege miatt, az Unió szintjén azonban a terjedelme vagy hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELET:

I. CÍM

TÁRGY, HATÁLY ÉS FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

1. cikk

Tárgy és cél

E rendelet célja a hajók újrafeldolgozása által okozott balesetek, sérülések és az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt egyéb kedvezőtlen hatások megelőzése, mérséklése, minimalizálása és – a gyakorlatilag lehetséges mértékig – megszüntetése. E rendelet célja a hajók élettartama során a biztonság, valamint az emberi egészség és az uniós tengeri környezet védelmének fokozása, mindenekelőtt annak érdekében, hogy biztosított legyen a hajók újrafeldolgozásából származó veszélyes hulladékok környezetvédelmi szempontból megfelelő kezelése.

Ez a rendelet szabályokat is megállapít a hajókon található veszélyes anyagok megfelelő kezelését is biztosítására.

E rendelet célja továbbá a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozásáról szóló, 2009. évi hongkongi nemzetközi egyezmény (a továbbiakban: a hongkongi egyezmény) megerősítésének elősegítése.

2. cikk

Hatály

(1) Ezt a rendeletet – a 12. cikk kivételével – a tagállami lobogó alatt közlekedő hajókra kell alkalmazni.

A 12. cikket a harmadik ország lobogója alatt közlekedő és tagállami kikötőbe vagy horgonyzóhelyre befutó hajókra kell alkalmazni.

(2) Ez a rendelet nem alkalmazandó a következőkre:

a)	bármely hadihajó, haditengerészeti segédhajó vagy egyéb, valamely állam tulajdonában álló vagy általa üzemeltetett, és az adott időpontban kizárólag állami, nem kereskedelmi célra használt hajó;

b)	az 500 tonna bruttó űrtartalmat el nem érő hajók;

c)	a teljes élettartamuk alatt annak a tagállamnak a felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken üzemelő hajók, amelynek lobogója alatt közlekednek.

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1) E rendelet alkalmazásában:

1. „hajó”: bármilyen típusú vízi jármű, amely tengeri környezetben üzemel vagy üzemelt, ideértve a felszín alatti vízi járműveket, a felszínen úszó járműveket és platformokat, az önemelő platformokat, az úszó tárolóegységeket, az úszó terméktároló és -kirakodó egységeket, valamint a felszerelésüktől megfosztott és a vontatott vízi járműveket is;

2. „új hajó”: olyan hajó, amely megfelel a következő feltételek valamelyikének:

a)	építési szerződése az e rendelet alkalmazásának napján vagy azt követő dátummal jön létre;

b)	építési szerződés hiányában a gerincet e rendelet alkalmazását követően hat hónappal vagy később fektetik le, vagy az említett időszakban hasonló építési fázisban van; vagy

c)	leszállítására e rendelet alkalmazását követően harminc hónappal vagy később kerül sor;

3. „tartályhajó”: a hajókról történő szennyezés megelőzéséről szóló egyezmény (a MARPOL-egyezmény) I. melléklete szerinti olajszállító tartályhajó vagy az említett egyezmény II. melléklete szerinti, ömlesztve szállított veszélyes folyékony anyagokat (Noxious Liquid Substances, NLS) szállító tartályhajó (NLS-tartályhajó);

4. „veszélyes anyag”: az emberi egészségre és/vagy a környezetre ártalmas bármely anyag;

5. „üzemeltetés során keletkezett hulladék”: a MARPOL-egyezmény követelményeinek hatálya alá tartozó hajók rendes üzemeltetése folytán keletkezett szennyvíz, illetve maradványok;

6. „hajó-újrafeldolgozás”: valamely hajó hajó-újrafeldolgozó létesítményben végzett teljes vagy részleges bontása az erre alkalmas alkotóelemek és anyagok ismételt feldolgozásra, újbóli felhasználásra való előkészítésre vagy újbóli felhasználásra való visszanyerése, valamint a veszélyes és egyéb anyagok egyidejű kezelése céljából, beleértve az olyan kapcsolódó intézkedéseket is, mint az alkatrészek és anyagok helyszínen történő tárolása és kezelése, nem beleértve azonban azok egyéb létesítményekben való további feldolgozását vagy ártalmatlanítását;

7. „hajó-újrafeldolgozó létesítmény”: egy tagállamban vagy harmadik országban hajók újrafeldolgozására használt, bontóudvarnak vagy üzemnek minősülő, meghatározott terület;

8. „hajó-újrafeldolgozó társaság”: a hajó-újrafeldolgozó létesítmény tulajdonosa vagy bármely más olyan szervezet vagy személy, amely/aki a hajó-újrafeldolgozási tevékenység végzéséért viselt felelősséget a hajó-újrafeldolgozó létesítmény tulajdonosától átvállalta;

9. „szakhatóság”: valamely tagállam által kijelölt kormányzati hatóság, amely az adott tagállam lobogója alatt közlekedő vagy joghatósága alatt üzemelő hajókkal kapcsolatos feladatokért felel;

10. „elismert szervezet”: a 391/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (12) megfelelően elismert szervezet;

11. „illetékes hatóság(ok)”: valamely állam által meghatározott földrajzi vagy szakterületen a hajó-újrafeldolgozó létesítményekért az adott tagállam vagy harmadik ország joghatósága alá tartozó valamennyi művelet tekintetében felelősként kijelölt kormányzati hatóság vagy hatóságok;

12. „bruttó űrtartalom”: a hajók köbözéséről szóló, 1969. évi nemzetközi egyezmény I. mellékletében vagy bármely utódegyezményben meghatározott köbözési szabályok szerint számított bruttó űrtartalom;

13. „képesített személy”: az adott munka elvégzéséhez megfelelő végzettséggel, kiképzéssel, valamint kellő ismeretekkel, tapasztalatokkal és készségekkel rendelkező személy;

14. „hajótulajdonos”: a hajó tulajdonosaként bejegyzett természetes vagy jogi személy, ideértve a hajót annak eladásáig vagy egy hajó-újrafeldolgozó létesítménynek való átadásáig átmenetileg tulajdonló természetes vagy jogi személyt is, továbbá – bejegyzés hiányában – a hajót tulajdonló természetes vagy jogi személy vagy egyéb olyan szervezet vagy személy – így például a hajó személyzet nélküli bérlése esetén a bérlő –, amely/aki a hajó üzemeltetéséért viselt felelősséget a hajó tulajdonosától átvállalta, valamint az állami tulajdonú hajó üzemeltetője;

15. „új beépítés”: rendszerek, felszerelések, szigetelés vagy egyéb anyag hajóba történő beépítése az e rendelet alkalmazásának megkezdése napját követően;

16. „hajó-újrafeldolgozási terv”: a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetője által a felelőssége alatt újrafeldolgozandó egyes hajókra vonatkozóan – az IMO vonatkozó iránymutatásainak és határozatainak figyelembevételével – egyedileg kidolgozott terv;

17. „hajó-újrafeldolgozó létesítményi terv”: a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetője által kidolgozott és a hajó-újrafeldolgozó társaság igazgatótanácsa vagy megfelelő vezető testülete által elfogadott terv, amely leírást tartalmaz a hajó-újrafeldolgozó létesítményben a hajók újrafeldolgozása keretében végrehajtott operatív folyamatokról és eljárásokról, és kitér mindenekelőtt a munkavállalók biztonságára és kiképzésére, az emberi egészség és a környezet védelmére, a személyzet tagjainak szerep- és felelősségi körére, a vészhelyzeti készültségre és reagálásra, valamint a monitoring-, jelentéstételi és adatnyilvántartási rendszerekre, figyelembe véve az IMO vonatkozó iránymutatásait és határozatait is;

18. „belépésre alkalmas terület”: bármely olyan tér, amely valamennyi alábbi feltételnek megfelel:

a)	a légkör oxigéntartalma és a légnemű gyúlékony anyagok koncentrációja biztonságos határokon belül van;

b)	a légkörben lévő esetleges mérgező anyagok koncentrációja a megengedett határokon belüli;

c)	a képesített személy által engedélyezett munkával kapcsolatos esetleges maradványok és anyagok nem okozzák mérgező anyagok ellenőrizetlen kiszökését vagy gyúlékony légnemű anyagok veszélyes koncentrációját az adott, az utasításoknak megfelelően fenntartott légköri viszonyok között;

19. „magas hőmérséklettel járó munka végzésére alkalmas terület”: bármely olyan tér, amely valamennyi alábbi feltételnek megfelel:

biztonságos, nem robbanásveszélyes (többek között gázoktól mentes) terület, amely alkalmas arra, hogy ott villamos ívhegesztő vagy gázhegesztő készüléket, égető- vagy vágóberendezést üzemeltessenek vagy egyéb formában nyílt lángot használjanak, illetve hevítési, köszörülési vagy szikraképződéssel járó műveletet végezzenek;

b)	a belépésre alkalmas területre vonatkozó, a 18. pontban meghatározott kritériumoknak megfelel;

c)	a légköri viszonyok nem változnak meg a magas hőmérséklettel járó munka végzése következtében;

d)	szomszédos tereit megfelelő tisztítás alá vonták, közömbösítették, illetve kezelték ahhoz, hogy megelőzhető legyen a tűz keletkezése vagy terjedése;

20. „az újrafeldolgozás lezárultáról szóló igazolás”: a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetője által kiállított igazolás arról, hogy a hajó újrafeldolgozása e rendelet rendelkezéseivel összhangban lezárult;

21. „a veszélyes anyagok jegyzékéről szóló tanúsítvány”: a tagállami lobogó alatt közlekedő, a 9. cikknek megfelelő hajók részére, az 5. cikkel összhangban hajónként egyénileg kiállított és a veszélyes anyagok jegyzékével kísért tanúsítvány;

22. „újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány”: a tagállami lobogó alatt közlekedő, a 9. cikk (9) bekezdésének megfelelő hajók részére egyénileg kiállított és a veszélyes anyagok 5. cikk (7) bekezdésével összhangban lévő jegyzékével, valamint a 7. cikk szerinti jóváhagyott hajó-újrafeldolgozási tervvel kísért tanúsítvány;

23. „megfelelési tanúsítvány”: harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajók részére a 12. cikkel összhangban, hajónként egyénileg kiállított és a veszélyes anyagok jegyzékével kísért tanúsítvány;

24. „tonnában mért üres vízkiszorítás”: a hajó tonnában kifejezett tömege rakomány, üzemanyag, tartályokban lévő kenőolaj, ballasztvíz, édesvíz, tápvíz, fogyóanyag-készletek, utasok, személyzet és ezek személyi ingóságai nélküli állapotában, és amely a hajótest, a hajószerkezet, valamint a hajó gépészeti berendezései, felszerelései és szerelvényei összesített tömegével egyenlő.

(2) A 7. cikk (2) bekezdése d) pontjának, valamint a 13., a 15. és a 16. cikk alkalmazásában:

a) „hulladék”, „veszélyes hulladék”, „kezelés”, „hulladékgazdálkodás”: jelentésük megegyezik a 2008/98/EK irányelv 3. cikkében foglaltak jelentésével;

b) „helyszíni vizsgálat”: bármely, a hajó állapotára vonatkozóan rendelkezésre bocsátott dokumentumban közölt információk helytállóságának ellenőrzése céljából a hajó-újrafeldolgozó létesítményben végzett vizsgálat;

c) „munkavállaló”: minden olyan személy, aki munkaviszony keretében állandó vagy ideiglenes jelleggel munkát végez, ideértve a vállalkozók és alvállalkozók által alkalmazott személyzetet is;

d) „környezetvédelmi szempontból megfelelő gazdálkodás”: az annak biztosításához szükséges valamennyi lépés megtétele, hogy a hulladékok és veszélyes anyagok kezelése olyan módon valósuljon meg, amely óvja az emberi egészséget és a környezetet az ezen anyagok és hulladékok által esetlegesen okozott káros hatásokkal szemben.

(3) Az (1) bekezdés 13. pontja alkalmazásában képesített személy lehet az a képzett munkavállaló vagy azon vezetőségi alkalmazott, aki képes felismerni és felmérni a munkahelyi veszélyeket és kockázatokat, valamint az alkalmazottak potenciálisan veszélyes anyagoknak vagy nem biztonságos feltételeknek való kitettségét a hajó-újrafeldolgozó létesítményben, és aki képes meghatározni, hogy milyen védelemre és elővigyázatossági intézkedésekre van szükség az említett veszélyek, kockázatok vagy kitettség megszüntetése vagy mérséklése érdekében.

A 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv sérelme nélkül (13) az illetékes hatóság meghatározhatja az ilyen személyek kijelölésével kapcsolatos megfelelő kritériumokat, valamint a rájuk ruházott feladatok körét.

II. CÍM

HAJÓK

4. cikk

A veszélyes anyagok ellenőrzése

Az I. mellékletben említett veszélyes anyagok hajókon való beépítése vagy használata – a további intézkedéseket előíró vonatkozó uniós jog egyéb előírásainak sérelme nélkül – az I. mellékletben előírtakkal összhangban tilos vagy korlátozottan engedélyezett.

5. cikk

A veszélyes anyagok jegyzéke

(1) Minden új hajó fedélzetén rendelkezésre kell állnia a veszélyes anyagok jegyzékének, amelyben meg kell jelölni legalább a II. mellékletben felsorolt, a hajó szerkezetében vagy felszerelésében előforduló veszélyes anyagokat, valamint azok helyét és hozzávetőleges mennyiségét.

(2) A 32. cikk (2) bekezdésének b) pontjára is figyelemmel, a már meglévő hajóknak – amennyiben ez megvalósítható – meg kell felelniük az (1) bekezdésben foglaltaknak.

Az újrafeldolgozásra szánt hajók esetében – amennyiben ez gyakorlatilag megvalósítható – a 16. cikk (2) bekezdésében említett, hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzéke (a továbbiakban: az európai jegyzék) közzétételének napjától kell teljesíteni e cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit.

A 32. cikk (2) bekezdésének b) pontjára is figyelemmel, a veszélyes anyagok jegyzékének összeállításakor legalább az I. mellékletben felsorolt veszélyes anyagokat be kell azonosítani.

(3) A veszélyes anyagok jegyzékének:

a)	kifejezetten az adott hajóra kell vonatkoznia;

b)	tanúsítania kell, hogy a hajó megfelel a veszélyes anyagok beépítésére és használatára vonatkozó, a 4. cikk szerinti tilalmaknak és korlátozásoknak;

c)	összeállításakor figyelembe kell venni az IMO vonatkozó irányelveit;

d)	ellenőrzését a szakhatóságnak vagy az általa erre felhatalmazott elismert szervezetnek el kell végeznie.

(4) A (3) bekezdésen túlmenően a meglévő hajók esetében – a vonatkozó IMO-iránymutatásokkal összhangban – tervet kell készíteni a veszélyes anyagok jegyzékének összeállításához alkalmazott szemrevételezéses, illetve mintavételes ellenőrzések végrehajtásának módjáról.

(5) A veszélyes anyagok jegyzékének három részből kell állnia:

a)	az I. és II. mellékletben – e cikk (1) és (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően – felsorolt, a hajó szerkezetében vagy felszerelésében előforduló veszélyes anyagok listája, amely megjelöli ezen anyagok helyét és hozzávetőleges mennyiségét is (I. rész);

b)	a hajó fedélzetén található,az üzemeltetés során keletkezett hulladékok listája (II. rész);

c)	a hajón lévő készletek listája (III. rész).

(6) A veszélyes anyagok jegyzékének I. részét a hajó teljes üzemideje alatt megfelelően gondozni kell és naprakészen kell tartani, feltüntetve a II. mellékletben meghatározott, újonnan beépített veszélyes anyagokat, valamint a hajó szerkezetében vagy felszerelésében történt érdemi változásokat.

(7) Az újrafeldolgozást megelőzően, illetve az IMO-iránymutatások figyelembevételével a veszélyes anyagok jegyzékét – a megfelelően gondozott és aktualizált I. részen túlmenően – ki kell egészíteni a üzemeltetés során keletkező hulladékokról szóló II. résszel és a készletekről szóló III. résszel; a jegyzéket ezt követően a szakhatóság vagy egy általa erre felhatalmazott elismert szervezet hitelesíti.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap, hogy a 24. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a veszélyes anyagok jegyzékének tartalmát illetően az I. és II. mellékletben található felsorolás aktualizálásával kapcsolatban, annak érdekében, hogy a jegyzékek legalább a hongkongi egyezmény I. és II. függelékében felsorolt anyagokat tartalmazzák.

A Bizottság az I. vagy az II. melléklethez hozzáadandó vagy azokból törlendő anyagokra vonatkozóan külön-külön felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el.

6. cikk

Általános követelmények a hajótulajdonosokra vonatkozóan

(1) A hajó újrafeldolgozásra való átadásának előkészítésekor a hajótulajdonosok

a)	átadják a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetőjének a 7. cikk szerinti hajó-újrafeldolgozási terv kidolgozásához szükséges, az adott hajóra vonatkozó valamennyi információt;

a megfelelő szakhatóság által meghatározandó határidőn belül írásban értesítik az említett szakhatóságot a hajó konkrét hajó-újrafeldolgozó létesítményben vagy létesítményekben való újrafeldolgozásával kapcsolatos szándékukról. Ennek az értesítésnek legalább a következőket kell tartalmaznia:

i.	a veszélyes anyagok jegyzéke, valamint

ii.	az e bekezdés a) pontjában előírt valamennyi, az adott hajóra vonatkozó információ.

(2) A hajótulajdonosok kötelesek gondoskodni arról, hogy az újrafeldolgozásra szánt hajók:

a)	újrafeldolgozására csakis olyan hajó-újrafeldolgozó létesítményekben kerüljön sor, amelyek szerepelnek a az európai jegyzékben;

b)	a hajó-újrafeldolgozó létesítménybe érkezést megelőző időszakban olyan módon végezzék műveleteiket, hogy fedélzetükön minél kevesebb rakománymaradvány, megmaradó üzemanyag és üzemeltetés során keletkezett hulladék maradjon;

a hajó újrafeldolgozásának megkezdése előtt fedélzetükön rendelkezésre álljon az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló, a 7. cikk (3) bekezdésének megfelelően jóváhagyott hajó-újrafeldolgozási terv kézhezvételét követően a szakhatóság vagy egy általa erre felhatalmazott elismert szervezet által kibocsátott tanúsítvány.

(3) A hajótulajdonosok kötelesek gondoskodni arról, hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítménybe érkező tartályhajók rakománytartályai és rakományszivattyú-terei olyan állapotban legyenek, hogy készen álljanak a „magas hőmérséklettel járó munka végzésére alkalmas” tanúsításra.

(4) A hajótulajdonosok kötelesek átadni a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetőjének a 9. cikknek megfelelően kiállított, az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány egy példányát.

(5) A hajótulajdonosok mindaddig felelősek maradnak a hajóért, és kötelesek gondoskodni a hajónak a lobogó szerinti tagállam szakhatósági követelményeinek megfelelő állapotban való tartásáról, amíg a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetője át nem vállalja a felelősséget a hajóért. A hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetőjének jogában áll elutasítani a hajó újrafeldolgozására való felkérést, amennyiben a hajó állapota érdemben nem felel meg a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványban foglaltaknak, ideértve azt is, ha a veszélyes anyagok jegyzékének I. részét nem gondozták megfelelően, illetve nem tartották naprakészen, feltüntetve a hajó szerkezetében és felszerelésében történt változásokat. Ilyen esetben a hajóért fennálló felelősség a hajótulajdonosnál marad, akinek erről késedelem nélkül tájékoztatnia kell a szakhatóságot.

7. cikk

A hajó-újrafeldolgozási terv

(1) A hajó újrafeldolgozásának megkezdése előtt minden esetben ki kell dolgozni egy kifejezetten az adott hajóra vonatkozó hajó-újrafeldolgozási tervet. A hajó-újrafeldolgozási terv ismerteti mindazokat az adott hajóval kapcsolatos egyedi szempontokat, amelyekkel a hajó-újrafeldolgozási létesítményi terv nem foglalkozik, vagy amelyekhez egyedi eljárásra lesz szükség.

(2) A hajó-újrafeldolgozási tervre vonatkozóan a következő feltételeknek kell teljesülniük:

azt a hajó-újrafeldolgozási létesítmény üzemeltetője kidolgozza, a hongkongi egyezmény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, valamint a vonatkozó IMO-iránymutatások, illetve – a veszélyes anyagok jegyzékében foglalt információkkal való megegyezés érdekében – a hajótulajdonos által a 6. cikk (1) bekezdésének a) pontjával összhangban nyújtott, a hajóra vonatkozó információk figyelembevételével;

pontosítja, hogy a hajó-újrafeldolgozási tervben megjelölt hajó-újrafeldolgozó létesítményen kívüli helyszínen is sor kerül-e valamilyen előkészítő munkára – például előkezelésre, potenciális veszélyek azonosítására és a készletek eltávolítására –, és ha igen, milyen mértékig. A hajó-újrafeldolgozási tervben meg kell jelölni azt a helyszínt, ahol a hajó az újrafeldolgozási műveletek idejére elhelyezésre kerül, és közölni kell az adott konkrét, újrafeldolgozásra szánt hajó beérkezésének és biztonságos elhelyezésének tömör tervét;

az adott hajó vonatkozásában – az olyan egyedi jellemzők figyelembevételével, mint például a hajó felépítése, konfigurációja és korábbi rakománya – tájékoztatást tartalmaz a belépésre való alkalmassággal és a magas hőmérséklettel járó munka végzésére való alkalmassággal összefüggő feltételek megállapítására, naprakészen tartására és monitoringjára vonatkozóan, illetve ki kell térnie a hajó-újrafeldolgozási terv végrehajtásának módja kapcsán esetleg szükséges egyéb információkra is;

tartalmazza a veszélyes anyagok és a hajó újrafeldolgozása során keletkező hulladékok típusára és mennyiségére vonatkozó információkat – a veszélyes anyagok jegyzékében feltüntetett anyagokra és hulladékokra vonatkozóakat is beleértve –, valamint annak ismertetését, hogy azokat a hajó-újrafeldolgozó létesítményben, illetve a későbbiek során az egyéb létesítményekben hogyan fogják kezelni és tárolni.

azt alapszabályként az üzemeltető érintett hajó-újrafeldolgozó létesítményenként külön-külön készíti el – amennyiben több hajó-újrafeldolgozó létesítmény igénybevételét is tervezik –, és azokban meghatározza az igénybevétel sorrendiségét, valamint az említett létesítményben végrehajtani engedélyezett tevékenységeket.

(3) A hajó-újrafeldolgozási tervet az illetékes hatóságnak adott esetben a hajó-újrafeldolgozó létesítmény helye szerinti állam jogszabályainak megfelelően hallgatólagosan vagy kifejezetten jóvá kell hagynia.

A kifejezett jóváhagyást kell megadni, amikor az illetékes hatóság a hajó-újrafeldolgozási tervről hozott határozatáról írásbeli értesítést küld a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetőjének, a hajótulajdonosnak és a szakhatóságnak.

A hajó-újrafeldolgozási tervet hallgatólagosan jóváhagyottnak kell tekinteni, ha a tervről az illetékes hatóság az adott esetben a hajó-újrafeldolgozó létesítmény helye szerinti állam előírásaival összhangban megállapított és a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontjával összhangban közölt felülvizsgálati időszak alatt nem emel írásban kifogást, az arról szóló értesítést megküldve a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetőjének, a hajótulajdonosnak és a szakhatóságnak.

(4) A tagállamok szakhatóságuk számára előírhatják, hogy az a hajótulajdonos által a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján szolgáltatott információkat, valamint az alább felsorolt további adatokat megküldje a hajó-újrafeldolgozó létesítmény helye szerinti állam illetékes hatóságának:

i.	a hajó lobogó szerinti állambeli lajstromozásának dátuma;

ii.	a hajó IMO-azonosító száma;

iii.	újonnan épült hajó esetében a hajótesten feltüntetett lajstromozási szám;

iv.	a hajó neve és típusa;

v.	a lajstromozás szerinti kikötő;

vi.	a hajótulajdonos neve és címe, valamint a bejegyzett tulajdonos IMO-azonosító száma;

vii.	a társaság neve és címe;

viii.

a hajót osztályozó valamennyi hajóosztályozó társaság neve;

ix.	a hajó fő adatai (teljes hossz, főbordán mért szélesség, oldalmagasság, üres vízkiszorítás, bruttó és nettó űrtartalom, a motor típusa és teljesítménye).

8. cikk

Szemlék

(1) A hajók szemléjét a vonatkozó IMO-iránymutatások figyelembevételével a szakhatóság vagy az általa erre felhatalmazott elismert szervezet tisztviselői hajtják végre.

(2) Amennyiben a szakhatóság szemlék végrehajtásával – az (1) bekezdés alapján – elismert szervezetet hatalmaz meg, az adott elismert szervezetet legalább az alábbi jogkörökkel kell felruháznia:

—	a szemle alatt álló hajó kötelezése az e rendeletnek való megfelelésre, valamint

—	szemlék végrehajtása a megfelelő tagállami hatóságok általi felkérés alapján.

(3) A hajókat a következő szemléknek kell alávetni:

a)	első szemle;

b)	megújító szemle;

c)	kiegészítő szemle;

d)	végső szemle.

(4) Az új hajók első szemléjét a hajó használatba vétele vagy a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány kiállítása előtt kell elvégezni. A meglévő hajók esetében az első szemlét 2020. december 31-ig kell elvégezni. E szemle keretében ellenőrizni kell, hogy a veszélyes anyagok jegyzékének I. része megfelel-e az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek.

(5) A megújító szemlét a szakhatóság által megállapított, öt évet meg nem haladó időközönként kell elvégezni. A megújító szemle keretében ellenőrizni kell, hogy a veszélyes anyagok jegyzékének I. része megfelel-e az ebben a rendeletben foglalt követelményeknek.

(6) A körülményektől függően általános vagy részleges jellegű kiegészítő szemlét akkor kell elvégezni, ha a hajó szerkezetét, felszerelését, rendszereit, szerelvényeit, elrendezését és anyagait érintő és a veszélyes anyagok jegyzékét befolyásoló változtatást vagy cserét, illetve jelentős javítást követően a hajótulajdonos ezt kéri. A szemle során meg kell bizonyosodni arról, hogy az esetleges változtatásokat, cseréket vagy jelentős javításokat olyan módon hajtották-e végre, amely biztosítja, hogy a hajó továbbra is megfeleljen az e rendeletben foglalt követelményeknek, valamint hogy sor került-e a veszélyes anyagok jegyzéke I. részének a szükséges módon való módosítására.

(7) A végső szemlét a hajó használatból való kivonása és újrafeldolgozásának megkezdése előtt kell elvégezni.

Az említett szemle során arról kell megbizonyosodni, hogy:

a)	a veszélyes anyagok jegyzéke megfelel-e az 5. cikkben foglalt követelményeknek;

b)	a hajó-újrafeldolgozási terv kellő összhangban van-e a veszélyes anyagok jegyzékében szereplő adatokkal, és megfelel-e a 7. cikkben foglalt követelményeknek;

c)	az a létesítmény, amelyben az adott hajó újrafeldolgozására sor fog kerülni, szerepel-e az európai jegyzékben.

(8) Az újrafeldolgozásra szánt meglévő hajók esetében az első szemlét és a végső szemlét egyidejűleg is el lehet végezni.

9. cikk

A tanúsítványok kiállítása és jóváhagyása

(1) Az első szemle vagy megújító szemle sikeres lezárultát követően a szakhatóság vagy egy általa erre felhatalmazott elismert szervezet kiállítja a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt. A tanúsítványhoz csatolni kell a veszélyes anyagok jegyzékének I. részét, az 5. cikk (5) bekezdésének a) pontjában említettek szerint.

Amennyiben az első szemlére és a végső szemlére a 8. cikk (8) bekezdésében foglaltaknak megfelelően egyidejűleg kerül sor, csak az e cikk (9) bekezdésében említett, újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt kell kiállítani.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány formátumának meghatározása érdekében, biztosítandó, hogy az összhangban álljon a hongkongi egyezmény 3. függelékével. Az említett végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 25. cikkében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(2) A kiegészítő szemle 8. cikk (6) bekezdésében foglaltak szerinti sikeres lezárultát követően a szakhatóság vagy egy általa felhatalmazott, elismert szervezet a hajótulajdonos kérésére jóváhagyja a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt.

(3) A (4) bekezdésre is figyelemmel, a szakhatóság vagy az általa erre felhatalmazott elismert szervezet abban az esetben adja ki vagy – adott esetben – hagyja jóvá a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt, ha a megújító szemle sikeresen lezárult:

a)	a meglévő, veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány lejárati időpontját megelőző három hónapon belül, és az új tanúsítvány a megújító szemle lezárásának időpontjától számított öt évet meg nem haladó időpontig érvényes;

b)	a meglévő, veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány lejárati időpontját követően, és az új tanúsítvány a megújító szemle lezárásának időpontjától a meglévő tanúsítvány lejárati időpontjától számított öt évet meg nem haladó időpontig érvényes;

c)	több mint három hónappal a meglévő, veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány lejárati időpontját követően, és az új tanúsítvány a megújító szemle lezárásának időpontjától a megújító szemle lezárultának dátumától számított öt évet meg nem haladó időpontig érvényes.

(4) Amennyiben a megújító szemle sikeresen lezárult, és új, veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány nem állítható ki, illetve a hajón nem helyezhető el, a szakhatóság vagy az általa erre felhatalmazott elismert szervezet a meglévő tanúsítványt helybenhagyja, és azt további öt hónapot meg nem haladó időpontig érvényesnek fogadja el.

(5) Amennyiben a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt öt évnél rövidebb időre állították ki, a szakhatóság vagy az említett szakhatóság által felhatalmazott elismert szervezet a meglévő tanúsítvány érvényességét öt évet meg nem haladó időpontig meghosszabbíthatja.

(6) A szakhatóság által meghatározott különleges körülmények fennállása esetén az új, veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt nem kötelező a (3) bekezdés a) és b) pontjában, illetve a (7) és (8) bekezdésben előírtaknak megfelelően a meglévő tanúsítvány lejárati dátumától számított érvényességgel kiállítani. Ilyen körülmények fennállása esetén az új tanúsítvány a megújító szemle lezárásának dátumától számított öt évet meg nem haladó időpontig érvényes.

(7) Amennyiben valamely hajó a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány lejártakor nem tartózkodik abban a kikötőben vagy azon a horgonyzóhelyen, ahol a szemléjére sor kell hogy kerüljön, a szakhatóság – amennyiben ez helyénvalónak tekinthető – legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány érvényességi idejét annak lehetővé tétele érdekében, hogy a hajó befejezhesse útját addig a kikötőig, amelyben a szemlére sor kell hogy kerüljön. Az érvényesség ilyen módon való meghosszabbításának minden esetben az a feltétele, hogy a szemlét még a hajó továbbindulása előtt az adott kikötőben le kell zárni. Az ilyen módon meghosszabbított érvényességű tanúsítvánnyal rendelkező hajót a szemle céljára kijelölt kikötőbe való érkezésekor az említett meghosszabbítás nem jogosítja fel a kikötőnek az új tanúsítvány megszerzése előtti elhagyására. Ha a megújító szemle lezárult, az új, veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány a meglevő tanúsítvány meghosszabbítás előtti érvényességének lejárati dátumától számított öt évet meg nem haladó időpontig érvényes.

(8) A szakhatóság a lejárati dátumtól számított legfeljebb egyhónapos türelmi idővel meghosszabbíthatja azt a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt, amelyet rövid utakon közlekedő hajó számára állítottak ki, és amelyet a (7) bekezdésben említett feltételek alapján nem hosszabbítottak meg. Ha a megújító szemle lezárult, az új, veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány legfeljebb a meglevő tanúsítvány meghosszabbítás előtti érvényességének lejártától számított öt évig érvényes.

(9) A 8. cikk (7) bekezdése szerinti végső szemle sikeres lezárultát követően a szakhatóság vagy egy általa felhatalmazott elismert szervezet kiállítja az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt. A tanúsítványhoz csatolni kell a veszélyes anyagok jegyzékét és a hajó-újrafeldolgozási tervet.

A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány formátumának meghatározása érdekében, így biztosítandó, hogy az összhangban álljon a hongkongi egyezmény 4. függelékével. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 25. cikkében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni. A többi tagállam elfogadja a végső szemle lezárultát követően az e bekezdés első albekezdésével összhangban kiállított, az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt, és e rendelet alkalmazásában ugyanolyan érvényűnek tekinti, mint az általuk kiállított, újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványokat.

10. cikk

A tanúsítványok időbeli hatálya és érvényessége

(1) A 9. cikkre is figyelemmel a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt a szakhatóság által meghatározott, öt évet meg nem haladó időtartamra kell kiállítani.

(2) A 9. cikk alapján kiállított, illetve jóváhagyott, a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány érvényessége megszűnik a következő esetekben:

ha a hajó állapota lényegesen eltér a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványban megadottaktól, ideértve azt az esetet is, ha a veszélyes anyagok jegyzékének I. részét nem gondozták vagy aktualizálták megfelelően a hajó szerkezetében és felszerelésében bekövetkező változások nyomán, figyelembe véve a vonatkozó IMO-iránymutatásokat;

b)	ha a megújító szemlére nem kerül sor a 8. cikk (5) bekezdésében meghatározott időközönként.

(3) A szakhatóság vagy az általa felhatalmazott elismert szervezet legfeljebb három hónapos időtartamra állítja ki az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt.

(4) A 9. cikk (9) bekezdése alapján kiállított, az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány érvényessége megszűnik, ha a hajó állapota lényegesen eltér a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványban megadottaktól.

(5) A (3) bekezdéstől eltérve az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány időbeli hatályát a szakhatóság vagy az általa felhatalmazott elismert szervezet meghosszabbíthatja a közvetlenül a hajó-újrafeldolgozó létesítménybe vezető egyszeri útra.

11. cikk

A kikötő szerint illetékes állam által végzett ellenőrzés

(1) A tagállamok a hajók ellenőrzésére vonatkozó rendelkezéseket nemzeti jogukkal összhangban, a 2009/16/EK irányelvre figyelemmel alkalmazzák. A (2) bekezdésben foglaltak szerint az ilyen vizsgálatok annak ellenőrzésére korlátozódnak, hogy megtalálható-e a fedélzeten a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány vagy az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány, amelyek, ha érvényesek, a vizsgálat jóváhagyásához elegendőnek tekintendőek.

(2) A vonatkozó IMO-iránymutatások figyelembevételével a kikötő helye szerinti tagállami ellenőrzésekben résztvevő hatóság részletes vizsgálatot végezhet, ha egy hajó nem rendelkezik érvényes tanúsítvánnyal vagy joggal feltételezhető, hogy:

a)	a hajó vagy felszerelésének állapota lényegesen eltér a tanúsítványban és/vagy a veszélyes anyagok jegyzékének I. részében foglaltaktól; vagy

b)	a hajó fedélzetén nem alkalmaznak eljárást a veszélyes anyagok jegyzéke I. részének frissítésére.

(3) A hajókat figyelmeztetni lehet, fel lehet tartóztatni, ki lehet utasítani vagy ki lehet zárni a tagállamok joghatósága alá tartozó kikötőkből vagy tengeri terminálokból, amennyiben nem nyújtják be az említett tagállam illetékes hatóságainak – adott esetben és az említett hatóságok kérésére – a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítvány vagy az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítvány egy példányát, a 9. cikk sérelme nélkül. Az ilyen fellépést foganatosító tagállam haladéktalanul értesíti az érintett szakhatóságot. A veszélyes anyagok jegyzéke frissítésének elmaradása nem a hajó feltartóztatására alapot adó hiányosság, de a jegyzék pontatlanságát jelenteni kell az érintett szakhatóságnak, és a következő szemle során helyesbíteni kell.

(4) A tagállamok illetékes hatósága vis maior esetén, kényszerítő jellegű biztonsági megfontolásokból, a környezetszennyezés csökkentése vagy minimalizálása, vagy hiányosságok orvoslása érdekében engedélyezheti a belépést egy adott kikötőbe vagy horgonyzóhelyre, amennyiben a hajó tulajdonosa, üzemeltetője vagy kapitánya megfelelő, az adott tagállam illetékes hatósága számára kielégítő intézkedéseket tett a biztonságos behajózás érdekében.

12. cikk

Harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókkal szembeni követelmények

(1) A 32. cikk (2) bekezdésének b) pontjára is figyelemmel, a tagállami kikötőbe vagy horgonyzóhelyre befutó, harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajóknak rendelkezniük kell a fedélzetükön a veszélyes anyagoknak az 5. cikk (2) bekezdésének megfelelő jegyzékével.

Az első albekezdéstől eltérve a tagállamok illetékes hatósága vis maior esetén, kényszerítő jellegű biztonsági megfontolásokból, a környezetszennyezés csökkentése vagy minimalizálása, vagy hiányosságok orvoslása érdekében engedélyezheti a belépést egy adott kikötőbe vagy horgonyzóhelyre, amennyiben a hajó tulajdonosa, üzemeltetője vagy kapitánya megfelelő, az adott tagállam illetékes hatósága számára kielégítő intézkedéseket tett a biztonságos behajózás érdekében.

(2) A valamely tagállam kikötőjében vagy horgonyzóhelyén tartózkodó, harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókba az I. mellékletben előírtaknak megfelelően tilos vagy korlátozottan lehetséges beépíteni az I. mellékletben említett veszélyes anyagokat.

A nemzetközi jog értelmében ezekre az anyagokra alkalmazandó mentességek és átmeneti rendelkezések sérelme nélkül a valamely tagállam kikötőjében vagy horgonyzóhelyén tartózkodó, harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókon az I. mellékletben előírtaknak megfelelően tilos vagy korlátozottan engedélyezett az I. mellékletben említett veszélyes anyagok használata.

(3) A veszélyes anyagok jegyzékének kifejezetten az adott hajóra kell vonatkoznia, a jegyzéket a vonatkozó IMO-iránymutatások figyelembevételével kell összeállítani, valamint lehetővé kell tennie annak egyértelmű megállapítását, hogy a hajó megfelel e cikk (2) bekezdése rendelkezéseinek. A veszélyes anyagok jegyzékének összeállításakor legalább az I. mellékletben felsorolt veszélyes anyagokat be kell azonosítani. A harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajók esetében – a vonatkozó IMO-iránymutatások figyelembevételével – tervet kell készíteni, amelyben ismertetni kell a veszélyes anyagok jegyzékének összeállításakor alkalmazott szemrevételezéses, illetve mintavételes ellenőrzések módját.

(4) A veszélyes anyagok jegyzékét a hajó teljes üzemideje alatt megfelelően gondozni és aktualizálni kell, és abban fel kell tüntetni a hajóba újonnan beépített, a II. mellékletben meghatározott veszélyes anyagokat tartalmazó felszereléseket és a hajó szerkezetében és felszerelésében bekövetkező releváns változásokat, figyelembe véve a nemzetközi jog értelmében ezekre az anyagokra alkalmazandó mentességeket és átmeneti rendelkezéseket.

(5) A harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókat figyelmeztetni lehet, fel lehet tartóztatni, ki lehet utasítani vagy ki lehet zárni a tagállamok joghatósága alá tartozó kikötőkből vagy tengeri terminálokból, amennyiben nem nyújtják be a (6) és a (7) bekezdéssel összhangban az említett tagállam illetékes hatóságainak – adott esetben és az említett hatóságok kérésére –a megfelelést igazoló tanúsítvány egy példányát és a veszélyes anyagok jegyzékét. Az ilyen fellépést foganatosító tagállam haladéktalanul értesíti annak a harmadik országnak a szakhatóságát, amelynek a lobogója alatt az adott hajó közlekedik. A veszélyes anyagok jegyzéke frissítésének elmaradása nem a hajó feltartóztatására alapot adó hiányosság, de a jegyzék pontatlanságát jelenteni kell azon harmadik ország szakhatóságának, amelynek a lobogója alatt az adott hajó közlekedik.

(6) A megfelelési tanúsítványt az után kell kiadni, hogy annak a harmadik országnak a szakhatóságai, amelynek a lobogója alatt az adott hajó közlekedik, vagy az általuk erre felhatalmazott szervezet a nemzeti előírásoknak megfelelően ellenőrizték a veszélyes anyagok jegyzékét. A megfelelési tanúsítvány formátumához alapul szolgálhat a hongkongi egyezmény 3. függeléke.

(7) A megfelelési tanúsítványt és a veszélyes anyagok jegyzékét azon harmadik ország szakhatóságának valamely hivatalos nyelvén kell elkészíteni, amelynek a lobogója alatt az adott hajó közlekedik, és amennyiben az az angoltól, a franciától vagy a spanyoltól eltérő nyelv, a szövegnek tartalmaznia kell az e nyelvek egyikén készült fordítást.

(8) A 32. cikk (2) bekezdésének b) pontjára is figyelemmel, a harmadik ország lobogója alatt közlekedő, valamely tagállam lobogója alatt való lajstromozást kérelmező hajóknak kezdődően rendelkezniük kell a fedélzetükön a veszélyes anyagoknak az 5. cikk (2) bekezdésében említett jegyzékével, vagy gondoskodniuk kell arról, hogy az adott tagállam lobogója alatt való lajstromozást követő hat hónapon belül vagy – amennyiben arra korábban kerül sor – valamelyik következő, 8. cikk (3) bekezdése szerinti szemle alkalmával összeállítsák azt.

III. CÍM

HAJÓ-ÚJRAFELDOLGOZÓ LÉTESÍTMÉNYEK

13. cikk

Az európai jegyzékben feltüntetendő hajó-újrafeldolgozó létesítményekre vonatkozó szükséges követelmények

(1) Annak érdekében, hogy valamely hajó-újrafeldolgozó létesítményt az európai jegyzékbe felvegyék, a hongkongi egyezmény vonatkozó rendelkezéseivel összhangban, valamint az IMO és az ILO, a bázeli egyezmény és a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról szóló stockholmi egyezmény vonatkozó iránymutatásainak, továbbá egyéb nemzetközi iránymutatásoknak a figyelembevételével teljesítenie kell az alábbi követelményeket:

a)	illetékes hatóságaitól engedéllyel rendelkezik hajó-újrafeldolgozási tevékenységek végzésére;

b)	a tervezése, megépítése és üzemeltetése biztonságos és környezetkímélő módon történik;

c)	épített létesítményben működik;

olyan irányítási és monitoringrendszereket, eljárásokat és technikákat alakít ki, amelyek célja az alábbiak megelőzése, mérséklése, minimalizálása és lehetőség szerint kizárása:

i.	az érintett munkavállalók és a hajó-újrafeldolgozó létesítmények közelében élő lakosság egészségét érintő kockázatokat; valamint

ii.	a hajó-újrafeldolgozás kedvezőtlen környezeti hatásait;

e)	hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervet készít;

f)	megelőzi az emberi egészségre és a környezetre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat, ideértve annak bemutatását, hogy képes féken tartani a szivárgásokat, különösen az árapály-zónákban;

gondoskodik a veszélyes anyagok biztonságos és környezetkímélő kezeléséről és ezen belül

a teljes hajó-újrafeldolgozás során gondoskodik a hajón lévő valamennyi veszélyes anyag elszigeteléséről, megakadályozva azok kiszökését a környezetbe, továbbá biztosítja, hogy ezek az anyagok és a hajó újrafeldolgozási folyamata során keletkező hulladékok kezelése kizárólag hatékony folyadékelvezető rendszerekkel ellátott vízhatlan padlózaton történjen;

ii.

gondoskodik arról, hogy a hajó-újrafeldolgozási tevékenység során keletkező hulladékokat és azok mennyiségét dokumentálják, és kizárólag olyan hulladékkezelő létesítménybe szállítsák – a hulladék-újrafeldolgozó létesítményeket is ideértve –, amely engedéllyel rendelkezik az ilyen hulladékoknak az emberi egészséget nem veszélyeztető és környezetkímélő módon való kezelésére;

h)	vészhelyzeti készültségi és reagálási tervet dolgoz ki és gondoz; a vészhelyzeti reagálási eszközök, mint például a tűzoltó felszerelések és járművek, a mentőautók és a mentődaruk számára gyors hozzáférést biztosít a hajóhoz és a hajó-újrafeldolgozó létesítmény minden részéhez;

i)	gondoskodik a munkavállalók biztonságáról és képzéséről, ideértve az egyéni védőeszközök használatának biztosítását is az ezt igénylő műveletek esetében;

nyilvántartásokat vezet a rendkívüli eseményekről, balesetekről, foglalkozási megbetegedésekről és krónikus hatásokról, valamint – ha az illetékes hatóság úgy kívánja – jelentést tesz valamennyi, a munkavállalók biztonságát, az emberi egészséget és a környezetet veszélyeztető vagy potenciálisan veszélyeztető eseményről, balesetről, foglalkozási megbetegedésről és krónikus hatásról;

k)	vállalja a (2) bekezdésben foglalt követelmények betartását.

(2) A hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetője köteles:

a)	a 7. cikk (3) bekezdésének megfelelően jóváhagyott hajó-újrafeldolgozási tervet megküldeni a hajó tulajdonosának és a szakhatóságnak, illetve az általa felhatalmazott elismert szervezetnek;

b)	jelenteni a szakhatóságnak, hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítmény minden tekintetben készen áll a hajó újrafeldolgozásának megkezdésére;

ha a hajó e rendeletnek megfelelő teljes vagy részleges újrafeldolgozása befejeződött, a hajó-újrafeldolgozási terv szerinti teljes vagy részleges újrafeldolgozás befejezésétől számított 14 napon belül nyilatkozatot küldeni az újrafeldolgozás befejezéséről annak a szakhatóságnak, amely kiállította a hajóra vonatkozóan az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt. Az újrafeldolgozás befejezéséről szóló nyilatkozatnak tartalmaznia kell egy jelentést az emberi egészséget és/vagy a környezetet veszélyeztető rendkívüli eseményekről és balesetekről, ha történtek ilyenek.

(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok elfogadásával határozza meg:

a)	az e cikk (2) bekezdésének b) pontjában előírt jelentés formátumát, biztosítandó, hogy az összhangban álljon a hongkongi egyezmény 6. függelékével; és

b)	az e cikk (2) bekezdésének c) pontjában előírt jelentés formátumát, biztosítandó, hogy az összhangban álljon a hongkongi egyezmény 7. függelékével.

A szóban forgó végrehajtási jogi aktusokat az e rendelet 25. cikkében említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

14. cikk

Tagállami területen lévő hajó-újrafeldolgozó létesítmények engedélyezése

(1) Az egyéb vonatkozó uniós jogi rendelkezések sérelme nélkül az illetékes hatóságok a hajó-újrafeldolgozás végzését a területükön lévő azon hajó-újrafeldolgozó létesítmények számára engedélyezik, amelyek megfelelnek a 13. cikkben meghatározott követelményeknek. Ez az engedély az egyes hajó-újrafeldolgozó létesítményeknek legfeljebb ötéves időszakra adható meg, és ennek megfelelően újítható meg.

E rendelet követelményeinek teljesülése esetén a vonatkozó, nemzeti vagy uniós jogi rendelkezések szerint megadott bármely engedélyt össze lehet vonni olyan módon az e cikk szerinti engedéllyel, hogy az egyetlen engedélyt képezzen, amennyiben az ilyen formátum révén elkerülhető az információk, illetve a hajó-újrafeldolgozó létesítmény üzemeltetője, vagy a hajó-újrafeldolgozó társaság vagy az illetékes hatóság munkájának szükségtelen megkettőződése. Ezekben az esetekben az engedélyt az első albekezdésben említett engedélyezési rendszerrel összhangban, de legfeljebb ötéves időtartamra lehet meghosszabbítani.

(2) A tagállamok összeállítják és aktualizálják az általuk az (1) bekezdésnek megfelelően engedélyezett hajó-újrafeldolgozó létesítmények jegyzékét.

(3) A (2) bekezdésben említett jegyzéket haladéktalanul, legkésőbb 2015. március 31-ig meg kell küldeni a Bizottságnak.

(4) Ha valamely hajó-újrafeldolgozó létesítmény már nem felel meg a 13. cikkben meghatározott követelményeknek, a hajó-újrafeldolgozó létesítmény helye szerinti tagállam felfüggeszti vagy visszavonja az említett létesítménynek adott engedélyt, vagy az érintett hajó-újrafeldolgozó társaságot korrekciós intézkedések megtételére szólítja fel, és erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot.

(5) Hajó-újrafeldolgozó létesítménynek az (1) bekezdésnek megfelelő engedélyezése esetén az érintett tagállam erről haladéktalanul értesíti a Bizottságot.

15. cikk

Harmadik országban található hajó-újrafeldolgozó létesítmények

(1) Ha egy hajó-újrafeldolgozó társaságnak harmadik országban található hajó-újrafeldolgozó létesítménye, és tagállami lobogó alatt közlekedő hajók újrafeldolgozását kívánja végezni, a társaságnak kérelmet kell benyújtania a Bizottsághoz annak érdekében, hogy az adott hajó-újrafeldolgozó létesítményt felvegyék az európai jegyzékbe.

(2) Az (1) bekezdésben említett kérelemhez bizonyítékokat kell csatolni arra vonatkozóan, hogy az érintett hajó-újrafeldolgozó létesítmény megfelel a 13. cikkben meghatározott, a hajó-újrafeldolgozási tevékenység végzéséhez és a 16. cikk szerinti európai jegyzékbe történő felvételhez szükséges követelményeknek.

Ezen belül a hajó-újrafeldolgozó társaság köteles:

megnevezni az illetékes hatóságok által számára a hajó-újrafeldolgozási tevékenység végzésére kiadott jogosítványt, felhatalmazást vagy engedélyt, valamint adott esetben az illetékes hatóságok által a hajó-újrafeldolgozási folyamatban közvetlenül érintett valamennyi vállalkozója és alvállalkozója számára kiadott jogosítványt, felhatalmazást vagy engedélyt, és megadni a 16. cikk (2) bekezdésben említett valamennyi információt;

b)	jelezni, hogy az illetékes hatóság a hajó-újrafeldolgozási tervhez hallgatólagos vagy kifejezett hozzájárulását fogja-e adni, adott esetben a nemzeti előírásokkal összhangban a hallgatólagos hozzájárulás esetén megadva a felülvizsgálati időszakot;

c)	megerősíteni, hogy kizárólag e rendelettel összhangban fogják fogadni újrafeldolgozásra a valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajókat;

d)	igazolni, hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítmény a hajó-újrafeldolgozás egész folyamata során képes megállapítani, naprakészen tartani a belépésre való alkalmassággal és a magas hőmérséklettel járó munka végzésére való alkalmassággal összefüggő követelményeket és elvégezni azok monitoringját;

e)	rendelkezésre bocsátani a hajó-újrafeldolgozó létesítmény határait és az egyes hajó-újrafeldolgozási tevékenységek végzésének azokon belüli helyszíneit jelölő térképet;

az I. mellékletben említett veszélyes anyagokra és további olyan veszélyes anyagokra vonatkozóan, amelyek a hajó szerkezetében előfordulhatnak, megadni:

i.	hogy a hajó-újrafeldolgozó létesítmény rendelkezik-e engedéllyel az adott veszélyes anyag eltávolítására. Ha rendelkezik ilyen engedéllyel, meg kell neveznie az eltávolításra jogosult érintett személyeket, valamint igazolnia kell azok szakmai alkalmasságát;

ii.

hogy mely hulladékkezelési eljárást fogja alkalmazni (égetés, hulladéklerakóban történő elhelyezés vagy egyéb) a hajó-újrafeldolgozó létesítmény területén vagy azon kívül – amennyiben a hulladékkezelő létesítmény nem azonos a hajó-újrafeldolgozó létesítménnyel, megadva annak nevét és címét –, továbbá igazolnia kell, hogy az alkalmazott eljárás elvégzésére az emberi egyészséget nem veszélyeztető és a környezetet nem károsító módon fog sor kerülni;

g)	megerősíteni, hogy a társaság a vonatkozó IMO-iránymutatások figyelembevételével elfogadott egy hajó-újrafeldolgozó létesítményi tervet;

h)	megadni a hajó-újrafeldolgozó létesítmény azonosításához szükséges információkat.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a hajó-újrafeldolgozó létesítmény azonosításához szükséges információk formátumának meghatározása érdekében. A szóban forgó végrehajtási jogi aktusokat a 25. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(4) Harmadik országban található hajó-újrafeldolgozó létesítményeknek az európai jegyzékbe történő felvételéhez egy megfelelő képesítéssel rendelkező független ellenőrnek helyszíni vizsgálatot követően tanúsítania kell, hogy a létesítmény megfelel a 13. cikkben meghatározott követelményeknek. A hajó-újrafeldolgozó társaságnak be kell nyújtania a tanúsítványt a Bizottság részére, amikor az európai jegyzékbe való felvételét kéri, azt követően pedig ötévente, az európai listára való felvételének megújítása során. A jegyzékbe való első felvétel és annak megújítása között félidős felülvizsgálatot kell tartani a 13. cikkben foglalt követelmények teljesülésének megerősítése érdekében.

Az európai jegyzékbe való felvételre vonatkozó kérelem benyújtásával a hajó-újrafeldolgozó társaság elfogadja annak a lehetőségét, hogy a Bizottság vagy a nevében eljáró személyek az európai jegyzékbe való felvételt megelőzően vagy azt követően helyszíni vizsgálatot tartsanak az érintett hajó-újrafeldolgozó létesítményben annak ellenőrzésére, hogy az megfelel-e a 13. cikkben meghatározott követelményeknek. A független ellenőr, a Bizottság, illetve a nevében eljáró személyek e helyszíni vizsgálatok elvégzése érdekében együttműködnek azon harmadik ország illetékes hatóságaival, amelynek területén a hajó-újrafeldolgozó létesítmény elhelyezkedik.

A Bizottság technikai iránymutatásokat adhat ki a tanúsítás megkönnyítése érdekében.

(5) A 13. cikk alkalmazásában az érintett hulladékhasznosítási vagy -ártalmatlanítási művelet kizárólag akkor tekinthető környezetkímélő kezelésnek, amennyiben a hajó-újrafeldolgozó társaság bizonyítani tudja, hogy a hulladékot fogadó hulladékkezelő létesítmény üzemeltetésére a vonatkozó nemzetközi és uniós előírásokkal általában véve egyenértékű emberiegészség-védelmi és környezetvédelmi előírásokkal összhangban kerül sor.

(6) Amennyiben a Bizottságnak nyújtott információkban változás történik, a hajó-újrafeldolgozó társaságnak késedelem nélkül naprakész bizonyítékkal kell szolgálnia, továbbá három hónappal az előtt, hogy az európai jegyzékbe való felvétel ötéves időtartama lejár, minden esetben nyilatkoznia kell arról, hogy

a)	a benyújtott bizonyítékok teljesek és naprakészek;

b)	a hajó-újrafeldolgozó létesítmény a 13. cikkben foglalt követelményeknek megfelel és továbbra is meg fog felelni.

16. cikk

A hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékének összeállítása és aktualizálása

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el azon hajó-újrafeldolgozó létesítmények európai jegyzékének az összeállítása érdekében, amelyek:

a)	az Unió területén találhatók és szerepelnek valamely, a 14. cikk (3) bekezdésének megfelelően elküldött tagállami értesítésben;

b)	harmadik országban találhatók és a 15. cikkel összhangban benyújtott, illetve összegyűjtött információk értékelése alapján kerültek felvételre.

A szóban forgó végrehajtási jogi aktusokat a 25. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(2) Az európai jegyzéket legkésőbb 2016. december 31-ig közzé kell tenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában és a Bizottság honlapján. A jegyzéket két aljegyzékre kell bontani, amelyek a tagállamokban található hajó-újrafeldolgozó létesítményeket, illetve a harmadik országban található hajó-újrafeldolgozó létesítményeket kell tartalmaznia.

Az európai jegyzéknek az alábbi információkat kell tartalmaznia a hajó-újrafeldolgozó létesítményről:

a)	az újrafeldolgozás módja;

b)	az újrafeldolgozható hajók típusa és mérete;

c)	a létesítmény üzemelésére, és ezen belül a veszélyes hulladékok kezelésére vonatkozó korlátozások és feltételek,

d)	a hajó-újrafeldolgozási terv illetékes hatóság általi jóváhagyására irányuló, a 7. cikk (3) bekezdésében említett kifejezett vagy hallgatólagos eljárás részletei;

e)	az éves maximális hajó-újrafeldolgozási teljesítmény.

(3) Az európai jegyzékben fel kell tüntetni azt a lejárati időpontot, ameddig a hajó-újrafeldolgozó létesítmény a jegyzékben szerepel. A jegyzékbe való felvétel legfeljebb öt évre szól és megújítható.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az európai jegyzék rendszeres aktualizálása érdekében az alábbiak céljából:

hajó-újrafeldolgozó létesítmények felvétele az európai jegyzékbe, amennyiben:

i.	a létesítményt a 14. cikknek megfelelően engedélyezték; vagy

ii.	a létesítménynek az európai jegyzékbe való felvételéről az e cikk (1) bekezdése b) pontjának megfelelően döntés született;

hajó-újrafeldolgozó létesítmények törlése az európai jegyzékből, amennyiben:

i.	a létesítmény már nem felel meg a 13. cikkben meghatározott követelményeknek; vagy

ii.	a naprakész bizonyítékot nem nyújtották be az e cikk (3) bekezdésében meghatározott ötéves időszak lejárta előtt legalább három hónappal.

E végrehajtási jogi aktusokat a 25. cikkben említett vizsgálóbizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5) Az európai jegyzék összeállítása és aktualizálása során a Bizottság a Szerződésekben foglalt elvekkel és az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban jár el.

(6) A tagállamok minden olyan tájékoztatást megadnak a Bizottságnak, amely releváns lehet az európai jegyzék aktualizálása szempontjából. A releváns információkat a Bizottság továbbítja a többi tagállam számára.

IV. CÍM

ÁLTALÁNOS IGAZGATÁSI RENDELKEZÉSEK

17. cikk

Nyelv

(1) A 7. cikkben említett hajó-újrafeldolgozási tervet olyan nyelven kell elkészíteni, amelyet a hajó-újrafeldolgozó létesítményt engedélyező állam elfogad. A mennyiben a használt nyelv nem az angol, a francia vagy a spanyol, a hajó-újrafeldolgozási tervet le kell fordítani ezen nyelvek egyikére, kivéve, ha a szakhatóság szerint ez szükségtelen.

(2) A 9. cikknek megfelelően kiadott, a veszélyes anyagok jegyzékére vonatkozó tanúsítványt és az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt a kiállító szakhatóság valamely hivatalos nyelvén kell elkészíteni. Amennyiben a használt nyelv nem az angol, a francia vagy a spanyol, a szövegnek tartalmaznia kell az e nyelvek egyikére készült fordítást.

18. cikk

Az illetékes hatóságok és szakhatóságok kijelölése

(1) A tagállamok kijelölik az e rendelet alkalmazásáért felelős illetékes hatóságokat és szakhatóságokat, és erről értesítést küldenek a Bizottságnak. A tagállamok az ilyen információkban történt bármely változásról haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

(2) A Bizottság közzéteszi a honlapján a kijelölt illetékes hatóságok és szakhatóságok jegyzékét, és szükség szerint frissíti az említett jegyzékeket.

19. cikk

Kapcsolattartók kijelölése

(1) A tagállamok és a Bizottság egyaránt kijelöl egy vagy több kapcsolattartó személyt, akik az érdeklődő természetes vagy jogi személyek tájékoztatásáért és tanácsokkal való ellátásáért felelnek. A Bizottság által kijelölt kapcsolattartó továbbít a tagállami kapcsolattartók felé minden olyan kérdést, amely az utóbbiak illetékességi körébe tartozik, és viszont.

(2) A tagállamok értesítik a Bizottságot a kapcsolattartó személyek kijelöléséről. A tagállamok az ilyen információkban történt bármely változásról haladéktalanul értesítik a Bizottságot.

(3) A Bizottság közzéteszi a honlapján a kijelölt kapcsolattartók jegyzékét, és szükség szerint frissíti ezeket a jegyzékeket.

20. cikk

Kapcsolattartók ülése

A Bizottság – a tagállamok kérésére vagy amikor azt indokoltnak látja – rendszeres időközönként megszervezi a kapcsolattartók ülését, hogy megvitassa velük az e rendelet végrehajtása során felmerült kérdéseket. Ha annak célszerűségében valamennyi tagállam és a Bizottság egyetért, ezekre az ülésekre vagy azok egyes részeire az érdekelt feleket is meg lehet hívni.

V. CÍM

JELENTÉSTÉTEL ÉS VÉGREHAJTÁS

21. cikk

A tagállamok jelentései

(1) A tagállamok jelentést küldenek a Bizottságnak az alábbiak megadásával:

a lobogójuk alatt közlekedő azon hajók listája, amelyek részére újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványt állítottak ki, valamint a hajó-újrafeldolgozó társaság neve és a hajó-újrafeldolgozó létesítmény telephelye az újrafeldolgozásra való alkalmasságot igazoló tanúsítványban feltüntetettek szerint;

b)	a lobogójuk alatt közlekedő azon hajók listája, amelyek tekintetében az újrafeldolgozás lezárultáról igazolást kaptak;

c)	tájékoztatás a jogosulatlan hajó-újrafeldolgozásokról, a szankciókról és a tagállam által hozott intézkedésekről.

(2) A tagállamok háromévente – a jelentés által felölelt hároméves időszak leteltét követő kilenc hónapon belül – elektronikus úton megküldik a jelentést a Bizottságnak.

Az első elektronikus jelentésnek a rendelet alkalmazásának megkezdésétől a 91/692/EGK tanácsi irányelv (14) 5. cikke szerinti, az első jelentéstételi időszak kezdetének időpontja utánra eső első rendes hároméves jelentéstételi időszak vége]-ig terjedő időszakot kell felölelnie.

A Bizottság legkésőbb a tagállamok jelentéseinek kézhezvételétől számított kilenc hónapon belül jelentést tesz közzé ennek a rendeletnek a végrehajtásáról.

(3) A Bizottság ezeket az információkat bevezeti egy, a nyilvánosság számára folyamatosan elérhető elektronikus adatbázisba.

22. cikk

Végrehajtás a tagállamokban

(1) A tagállamok meghatározzák az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókat, és minden szükséges lépést megtesznek azok érvényesítése érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük.

(2) A tagállamok két- vagy többoldalú együttműködés útján elősegítik e rendelet esetleges megkerülésének és megsértésének megelőzését és feltárását.

(3) A tagállamok megnevezik állandó személyzetük azon tagjait, akik felelősek a (2) bekezdésben említett együttműködésért. Az erről szóló információkat megküldik a Bizottságnak, a Bizottság pedig eljuttatja az érintett személyeknek a tagállami felelősök jegyzékét.

(4) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az e rendelet végrehajtását érintő és az alkalmazandó szankciókra vonatkozó nemzeti jogszabályi rendelkezésekről.

23. cikk

Intézkedés iránti kérelem

(1) Az e rendelet 15. cikkével és 16. cikke (1) bekezdése b) pontjával együtt értelmezett 13. cikke megsértése által érintett vagy vélhetően érintett, vagy az e rendelet 15. cikkével és 16. cikke (1) bekezdése b) pontjával együtt értelmezett 13. cikke megsértésével kapcsolatos környezetvédelmi döntéshozatalban kellő érdekeltséggel rendelkező természetes vagy jogi személyek jogosultak arra, hogy a Bizottságtól e rendelet alapján annak megsértésével vagy megsértésének közvetlen veszélyével összefüggésben intézkedés megtételét kérelmezzék.

Az első albekezdés céljából megfelelőnek tekintendő a környezet védelmét támogató és az 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 11. cikkében megállapított követelményeknek megfelelő nem kormányzati szervezetek érdekeltsége.

(2) Az intézkedés iránti kérelemhez mellékelni kell a kérelmet alátámasztó megfelelő információkat és adatokat.

(3) Amennyiben az intézkedés iránti kérelem és a mellékelt információk és adatok azt valószínűsítik, hogy sor került a 15. cikkel és 16. cikk (1) bekezdése b) pontjával együtt értelmezett 13. cikke megsértésére, vagy fennáll annak közvetlen veszélye, a Bizottság megvizsgálja az intézkedés iránti kérelmet, valamint az információkat és adatokat. Ilyen esetben a Bizottság lehetőséget ad az érintett hajó-újrafeldolgozó társaságnak az intézkedés iránti kérelemmel és a mellékelt információkkal és adatokkal kapcsolatos álláspontjának kifejtésére.

(4) A Bizottság haladéktalanul, az uniós jog vonatkozó rendelkezéseivel összhangban tájékoztatja az (1) bekezdés szerint kérelmet benyújtó személyeket arról, hogy az intézkedés iránti kérelem nyomán született döntés értelmében intézkedik-e, vagy elutasítja az intézkedés iránti kérelmet, valamint tájékoztatást ad a döntés okairól.

VI. CÍM

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

24. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottság az 5. cikk (8) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. december 30-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja az 5. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) Az 5. cikk (8) bekezdésének értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

25. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

Ha a bizottság nem nyilvánít véleményt, a Bizottság nem fogadhatja el a végrehajtási jogi aktus tervezetét, és a 182/2011/EU rendelet 5. cikke (4) bekezdésének harmadik albekezdése alkalmazandó.

26. cikk

Átmeneti rendelkezések

Az európai lista közzétételének időpontjától a tagállamok e rendelet alkalmazása kezdetének időpontját megelőzően is engedélyezhetik a hajók újrafeldolgozását az európai jegyzékben szereplő hajó-újrafeldolgozó létesítményekben. Ebben az esetben az 1013/2006/EK rendelet alkalmazandó.

27. cikk

Az 1013/2006/EK rendelet módosítása

Az 1013/2006/EK rendelet 1. cikkének (3) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

„i.	a 1257/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*1) alkalmazási körébe tartozó, valamely tagállam lobogója alatt közlekedő hajók.

28. cikk

A 2009/16/EK irányelv módosítása

A IV. melléklet a következő ponttal egészül ki:

„49.	A 1257/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (*2) megfelelően a veszélyes anyagok jegyzékével kapcsolatos tanúsítvány vagy a megfelelési tanúsítvány.

29. cikk

Pénzügyi ösztönzők

A Bizottság 2016. december 31-ig – adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében – jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak egy olyan pénzügyi eszköz megvalósíthatóságára vonatkozóan, amely elősegítené a hajók biztonságos és környezetkímélő újrafeldolgozását.

30. cikk

Felülvizsgálat

(1) A Bizottság megvizsgálja, hogy e rendelet megsértésének mely eseteit kellene a 2008/99/EK irányelv hatálya alá vonni az e rendelet és az 1013/2006/EK rendelet jogsértésekhez kapcsolódó rendelkezései közötti egyenértékűség megteremtése érdekében. A Bizottság 2014. december 31-ig – adott esetben jogalkotási javaslat kíséretében – jelentést nyújt be megállapításairól az Európai Parlament és a Tanács részére.

(2) A Bizottság legkésőbb 18 hónappal a hongkongi egyezmény hatálybalépésének időpontja előtt felülvizsgálja ezt a rendeletet, és azzal egyidőben adott esetben e célból megteszi a megfelelő jogalkotási javaslatokat. A felülvizsgálat keretében mérlegeli a hongkongi egyezmény szerint engedélyezett hajó-újrafeldolgozó létesítmények felvételét az európai jegyzékbe annak érdekében, hogy el lehessen kerülni a párhuzamos munkavégzést és a felesleges adminisztratív terheket.

(3) A Bizottság figyelemmel kíséri ezt a rendeletet és adott esetben, amennyiben szükségesnek bizonyul, időszerű javaslatokat tesz a nemzetközi egyezményekkel, köztük a bázeli egyezménnyel kapcsolatos fejlemények kezelése érdekében.

(4) A (2) bekezdéstől eltérve a Bizottság öt évvel e rendelet alkalmazása megkezdésének időpontját követően jelentést készít az Európai Parlament és a Tanács számára e rendelet alkalmazásáről, és a jelentéshez adott esetben jogalkotási javaslatokat fűz, biztosítandó, hogy a rendelet céljai megvalósuljanak, hatása pedig biztosított és indokolt legyen.

31. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

32. cikk

Alkalmazás

(1) Ezt a rendeletet az alábbi két időpont közül a korábbitól fogva, de leghamarabb 2015. december 31-től kell alkalmazni:

6 hónappal azt az időpontot követően, amelyben az európai listán szereplő hajó-újrafeldolgozó létesítmények összesített éves maximális hajó-újrafeldolgozási teljesítménye nem kevesebb, mint 2,5 millió tonnányi üres vízkiszorításnak felel meg. Egy adott hajó-újrafeldolgozó létesítmény éves hajó-újrafeldolgozási teljesítményét az adott létesítményben adott évben újrafeldolgozott hajók tonnában mért üres vízkiszorításban kifejezett tömegének összegeként kell kiszámolni. A maximális hajó-újrafeldolgozási teljesítményt minden egyes hajó-újrafeldolgozó létesítmény tekintetében a megelőző tízéves időszakban előfordult legmagasabb érték kiválasztásával, újonnan engedélyezett hajó-újrafeldolgozó létesítmény esetében pedig a létesítmény által elért legmagasabb éves érték kiválasztásával kell meghatározni; vagy

b)	2018. december 31.

(2) A következő rendelkezéseket azonban a következő alkalmazási időponttól kell alkalmazni:

a)	A 2. cikket, az 5. cikk (2) bekezdésének második albekezdését, a 13., 14., 15., 16., 25. és 26. cikket 2014. december 31-től;

b)	az 5. cikk (2) bekezdésének első és harmadik albekezdését, továbbá a 12. cikk (1) és (8) bekezdését 2020. december 31-től.

(3) A Bizottság értesítést tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában e rendelet alkalmazása megkezdésének időpontjáról, amikor az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételek teljesülnek.

(4) Amennyiben egy tagállam lezárta nemzeti hajólajstromát vagy három évig egyetlen hajó sem közlekedett a lobogója alatt, és mindaddig, amíg egyetlen hajó sincs nyilvántartásba véve a lobogója alatt, eltérhet e rendelet rendelkezéseitől, kivéve a 4., az 5., a 11., a 12., a 13. és a 14. cikket, a 16. cikk (6) bekezdését, valamint a 18., a 19., a 20., a 21. és a 22. cikket. Amennyiben egy tagállam alkalmazni kívánja ezt az eltérést, legkésőbb a rendelet alkalmazásának megkezdésekor értesítenie kell a Bizottságot. Bármely későbbi változást is közölni kell a Bizottsággal.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2013. november 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

V. LEŠKEVIČIUS

(1) HL C 299., 2012.10.4., 158. o.

(2) Az Európai Parlament 2013. október 22-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. november 15-i határozata.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. június 14-i 1013/2006/EK rendelete a hulladékszállításról (HL L 190., 2006.7.12., 1. o.).

(4) A Bázeli Egyezménynek az egyezmény részes felei által a III/1. számú határozattal elfogadott módosítása (tilalmi módosítás).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 2009/16/EK irányelve a kikötő szerint illetékes állam általi ellenőrzésről (HL L 131., 2009.5.28., 57. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/98/EK irányelve a hulladékokról és egyes irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 312., 2008.11.22., 3. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. november 19-i 2008/99/EK irányelve a környezet büntetőjog általi védelméről (HL L 328., 2008.12.6., 28. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 1272/2008/EK rendelete az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról (HL L 353., 2008.12.31., 1. o.).

(9) A Tanács 1967. június 27-i 67/548/EGK irányelve a veszélyes anyagok osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről (HL 196., 1967.8.16., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 31-i 1999/45/EK irányelve a tagállamoknak a veszélyes készítmények osztályozására, csomagolására és címkézésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek közelítéséről (HL L 200., 1999.7.30., 1. o.).

(11) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(12) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. április 23-i 391/2009/EK rendelete a hajófelügyeleti és hajóvizsgáló szervezetek közös szabályairól és szabványairól (HL L 131., 2009.5.28., 11. o.).

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK irányelve a szakmai képesítések elismeréséről (HL L 255., 2005.9.30., 22. o.).

(14) A Tanács 1991. december 23-i 91/692/EGK irányelve a környezetre vonatkozó egyes irányelvek végrehajtásáról szóló jelentések egységesítéséről és ésszerűsítéséről (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.).

(15) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK rendelete a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról (HL L 264., 2006.9.25., 13. o.).

I. MELLÉKLET

VESZÉLYES ANYAGOK ELLENŐRZÉSE

Veszélyes anyag

Fogalommeghatározások

Szabályozási intézkedések

Azbeszt

Azbesztet tartalmazó anyagok

Valamennyi hajó esetében tilos azbesztet tartalmazó anyagot újonnan beépíteni.

Az ózonréteget lebontó anyagok

Az ózonréteget lebontó anyagokról szóló, 1987. évi Montreali Jegyzőkönyv e melléklet alkalmazásakor vagy értelmezésekor hatályos változata 1. cikkének 4. pontjában meghatározott és az említett jegyzőkönyv A., B., C. vagy E. függelékében felsorolt szabályozott anyagok.

A hajón fellelhető ózonlebontó anyagok közé tartoznak többek között az alábbiak:

halon 1211 bróm-klór-difluor-metán

halon 1301 bróm-trifluor-metán

halon 2402 1,2-dibróm-1,1,2,2-tetrafluor-etán (más néven halon 114B2)

CFC-11 triklór-fluor-metán

CFC-12 diklór-difluor-metán

CFC-113 1,1,2-triklór-1,2,2-trifluor-etán

CFC-114 1,2-diklór-1,1,2,2-tetrafluor-etán

CFC-115 klór-pentafluor-etán

HCFC-22

klór-difluor-metán

Valamennyi hajó esetében tilos ózonréteget lebontó anyagokat tartalmazó új felszerelést beépíteni.

Poliklórozott bifenilek (PCB)

A „poliklórozott bifenilek” azok az aromás vegyületek, amelyek úgy képződnek, hogy a bifenil molekulán (két benzolgyűrű összekapcsolódva egy egyszeres szén-szén kötéssel) a hidrogénatomok közül legfeljebb tíz klóratommal cserélődik ki

Valamennyi hajó esetében tilos poliklórozott bifenileket tartalmazó anyagot újonnan beépíteni.

Perfluoroktán szulfonsav (PFOS) (1)

A „perfluoroktán szulfonsav” (PFOS) a perfluoroktán-szulfonsavat és annak származékait jelenti

A 850/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (2) összhangban tilos perfluoroktán-szulfonsavat és annak származékait tartalmazó új felszereléseket beépíteni.

Lerakódásgátló vegyületek és rendszerek

A hajókon alkalmazott káros lerakódásgátló rendszerek tilalmáról, illetve korlátozásáról szóló, 2001. évi nemzetközi egyezmény (AFS-egyezmény) e melléklet alkalmazásakor vagy értelmezésekor hatályos I. melléklete által szabályozott lerakódásgátló vegyületek és rendszerek.

1.	Nem alkalmazható a hajókon biocid hatású szerves óntartalmú vegyületeket tartalmazó lerakódásgátló rendszer, vagy bármely más olyan lerakodásgátló rendszer, amelynek alkalmazását vagy használatát tiltja az AFS-egyezmény.

2.	Új hajókon, vagy a hajókra beépített új felszereléseken az AFS-egyezménnyel összhangban nem álló módon lerakódásgátló vegyületeket és rendszereket nem lehet alkalmazni.

(1) Harmadik ország lobogója alatt közlekedő hajókra nem alkalmazandó.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-i 850/2004/EK rendelete a környezetben tartósan megmaradó szerves szennyező anyagokról és a 79/117/EGK irányelv módosításáról (HL L 158., 2004.4.30., 7. o.).

II. MELLÉKLET

A VESZÉLYES ANYAGOK JEGYZÉKÉBEN FIGYELEMBE VEENDŐ ANYAGOK

1.	Az I. mellékletben felsorolt veszélyes anyagok bármelyike

2.	Kadmium és vegyületei

3.	Hat vegyértékű króm és vegyületei

4.	Ólom és vegyületei

5.	Higany és vegyületei

6.	Polibrómozott bifenilek (PBB-k)

7.	Polibrómozott difenil-éterek (PBDE-k)

8.	Poliklórozott naftalinok (háromnál több klóratom)

9.	Radioaktív anyagok

10.	Egyes rövid láncú klórozott paraffinok (alkánok, C10–C13, klór-)

11.	Brómozott égésgátló (HBCDD)

10.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/21

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1258/2013/EU RENDELETE

(2013. november 20.)

a kábítószer-prekurzorokról szóló 273/2004/EK rendelet módosításáról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 114. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

rendes jogalkotási eljárás keretében (2),

mivel:

(1)	A Bizottság 2010. január 7-én jelentést fogadott el a 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 16. cikke alapján a kábítószer-prekurzorokkal való kereskedelem felügyeletére és ellenőrzésére vonatkozó közösségi jogszabályok végrehajtásáról és működéséről.

(2)

E jelentésben a Bizottság azt javasolta, hogy tovább kell vizsgálni az ecetsavanhidriddel – amely a 273/2004/EK rendelet I. mellékletének 2. kategóriájába tartozó, az említett rendelet 2. cikkének a) pontja szerinti jegyzékben szereplő anyag – folytatott kereskedelem ellenőrzése megszigorításának a lehetőségeit annak érdekében, hogy hatékonyabban meg lehessen akadályozni az ecetsavanhidridnek a heroin tiltott előállítása céljából történő eltérítését.

(3)

A Tanács a kábítószer-prekurzorokra vonatkozó uniós jogszabályok működéséről és végrehajtásáról szóló, 2010. május 25-i következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy a tagállami hatóságokra és a gazdasági szereplőkre gyakorolt lehetséges hatások gondos felmérését követően tegyen javaslatot jogszabály-módosításokra.

(4)

E rendelet pontosítja a jegyzékben szereplő anyag fogalommeghatározását: e tekintetben a „gyógyszerészeti készítmény” kifejezés – amelyet az Egyesült Nemzetek 1988. december 19-én Bécsben elfogadott, kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme elleni egyezményéből vettek át – törlendő, mivel arra az uniós jogi aktusok vonatkozó terminológiája, azaz a „gyógyszer” fogalma már kiterjed. Ezenfelül az „egyéb készítmények” kifejezés törlendő, mivel az az említett fogalommeghatározásban már használt „keverék” kifejezést ismétli.

(5)

Be kell vezetni a „felhasználó” kifejezés meghatározását olyan személyekre, akik vagy amelyek nem forgalomba hozatal céljából birtokolják a szóban forgó anyagokat, továbbá pontosítani kell, hogy a 273/2004/EK rendelet I. mellékletének 1. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagokat nem forgalomba hozatal céljából felhasználó személyek kötelesek engedélyt szerezni.

(6)

A nyilvántartásra vonatkozóan részletesebb szabályok bevezetésére van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a 273/2004/EK rendelet I. mellékletének 2. kategóriájába tartozó jegyzékben szereplő anyagok nyilvántartására valamennyi tagállamban ugyanazon feltételek vonatkozzanak. Az említett rendelet I. mellékletének új 2A. alkategóriájába tartozó jegyzékben szereplő anyagok tekintetében a nyilvántartásba vételi kötelezettséget a gazdasági szereplők mellett a felhasználókra is ki kell terjeszteni.

(7)	Amennyiben az engedély megadásáért vagy a nyilvántartásba vételért díjat vetnek ki, a tagállamoknak a mikrovállalkozások versenyképességének védelme érdekében mérlegelniük kell e díjak mértékének kiigazítását.

(8)	Annak érdekében, hogy a tagállamok gyorsabban reagálhassanak a kábítószerek tiltott előállítása terén jelentkező új tendenciákra, egyértelművé kell tenni, hogy felléphetnek a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyletek esetén.

(9)

Létre kell hozni a kábítószer-prekurzorok európai adatbázisát (a továbbiakban: európai adatbázis), hogy egyszerűsödjön a lefoglalásokra és megállított szállítmányokra vonatkozó tagállami jelentéstétel, amelynek lehetőleg összesített és anonimizált formában és a személyes adatok feldolgozását tekintve a magánéletet a lehető legkevésbé zavaró módon kell történnie, figyelembe véve a magánélet védelmét erősítő technológiák jelenlegi állását és az adatkorlátozás elvét. Az európai adatbázisnak ezenkívül az engedéllyel rendelkező, illetve nyilvántartásba vett gazdasági szereplők és felhasználók európai nyilvántartásaként kell szolgálnia, amely megkönnyíti a jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos kereskedelmi ügyletek jogszerűségének ellenőrzését, valamint lehetővé kell tennie, hogy a gazdasági szereplők az illetékes hatóságok rendelkezésére tudják bocsátani a jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos ügyleteikre vonatkozó információkat.

(10)

Az e rendelet által módosított 273/2004/EK rendelet előírja az információk feldolgozását – beleértve a személyes adatok feldolgozását is – annak lehetővé tétele céljából, hogy az illetékes hatóságok felügyeljék a kábítószer-prekurzorok forgalomba hozatalát és megelőzzék a jegyzékben szereplő anyagok eltérítését. A személyes adatok feldolgozását az említett rendelet céljának megfelelő módon, valamint a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (5), és különösen az adatok minőségével, az arányossággal, a célhoz kötöttséggel és a tájékoztatáshoz, a hozzáféréshez, az adatok helyesbítéséhez, törléséhez és zárolásához való joggal, a szervezeti és technikai intézkedésekkel és a személyes adatok nemzetközi továbbításával kapcsolatos követelményekkel összhangban kell végezni.

(11)

Az e rendelettel módosított 273/2004/EK rendelet, valamint az annak alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusok alkalmazásában a személyes adatok feldolgozásának tiszteletben kell tartania az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkében elismert, a magán – és családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jogot, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 7. cikkében elismert, a magán – és családi élet tiszteletben tartásához való jogot és a 8. cikkében biztosított, a személyes adatok védelméhez való jogot. A felhatalmazáson alapuló, illetve a végrehajtási jogi aktusoknak emellett biztosítaniuk kell, hogy a személyes adatok feldolgozása a 95/46/EK irányelvvel és a 45/2001/EK rendelettel összhangban történjen.

(12)

A jelenleg a 273/2004/EK rendelet I. mellékletének 2. kategóriájába sorolt ecetsavanhidridet – annak érdekében, hogy kereskedelmét fokozott ellenőrzés alá lehessen vonni – a rendelet I. mellékletének új 2A. alkategóriájába kell sorolni. A 273/2004/EK rendelet I. mellékletének 2. kategóriájába tartozó többi anyag a rendelet I. mellékletének 2B. alkategóriájába sorolandó.

(13)	A 273/2004/EK rendelet hatáskörrel ruházza fel a Bizottságot annak érdekében, hogy annak egyes rendelkezéseit az 1999/468/EK tanácsi határozatban (6) megállapított eljárásokkal összhangban végrehajtsa.

(14)	A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében ezeket a hatásköröket hozzá kell igazítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkéhez.

(15)

Az e rendelet által módosított 273/2004/EK rendelet céljainak elérése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az engedélyek megadásához, illetve a nyilvántartásba vételhez, az engedéllyel rendelkező vagy nyilvántartásba vett gazdasági szereplőknek és felhasználóknak az európai adatbázisba való felvételéhez, a vevői nyilatkozatok beszerzéséhez és felhasználásához, a jegyzékben szereplő anyagokat tartalmazó keverékek dokumentációjához és címkézéséhez, a jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos ügyletekre vonatkozó információknak a gazdasági szereplők általi rendelkezésre bocsátásához és a tagállamok által a 273/2004/EK rendeletben meghatározott felügyeleti intézkedések végrehajtásáról nyújtandó tájékoztatáshoz kapcsolódó követelmények és feltételek meghatározására, valamint az említett rendelet mellékleteinek módosítására vonatkozóan. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak meg kell határozniuk a személyes adatoknak a tagállamok és a gazdasági szereplők által a 273/2004/EK rendelet értelmében feldolgozható kategóriáit, a személyes adatok európai adatbázisban tárolható kategóriáit, és a személyes adatok feldolgozására vonatkozó biztosítékokat. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(16)	Fontos továbbá, hogy a Bizottság a személyes adatok feldolgozását érintő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor kikérje az európai adatvédelmi biztos véleményét.

(17)

A 273/2004/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni. A vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni azon végrehajtási jogi aktusok elfogadására, amelyek részletesen meghatározzák, hogy hogyan kell a vevői nyilatkozatokat elektronikus formában rendelkezésre bocsátani, és hogy miként kell az európai adatbázis részére rendelkezésre bocsátani a gazdasági szereplők jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos ügyleteire vonatkozó információkat.

(18)

Mivel e rendelet céljait, nevezetesen az azon gazdasági szereplőkre vonatkozó nyilvántartási szabályok megszigorítását, amely gazdasági szereplők a 273/2004/EK rendelet I. mellékletének 2. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagokat, különösen ecetsavanhidridet hoznak forgalomba, vagy ilyen anyagokat birtokolnak, és annak megelőzését, hogy ezen anyagokat a kábítószerek tiltott előállítása céljából eltérítsék, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, mivel a tiltott kereskedelmet bonyolítók kiaknázzák a nyilvántartásban mutatkozó nemzeti különbségeket és tiltott tevékenységüket oda helyezik át, ahol a kábítószer-prekurzorok eltérítése a legegyszerűbb; az Unió szintjén azonban a javasolt intézkedés terjedelme vagy hatása miatt e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(19)	A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetésre került sor az európai adatvédelmi biztossal, aki 2013. január 18-án véleményt nyilvánított (8).

(20)	A 273/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

A 273/2004/EK rendelet a következőképpen módosul:

Az 1. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„1. cikk

Hatály és célkitűzések

E rendelet összehangolt intézkedéseket határoz meg a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott előállítása során gyakran felhasznált egyes anyagok Unión belüli ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozóan az ilyen anyagok tiltott célra való eltérítésének megakadályozása céljából.”

A 2. cikkben:

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) »jegyzékben szereplő anyag«: az I. mellékletben felsorolt valamennyi anyag, amely kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítására használható, ideértve az ilyen anyagokat tartalmazó keverékeket és természetes termékeket is; nem tartoznak ide a jegyzékben szereplő anyagot tartalmazó olyan keverékek és természetes termékek, amelyek összetétele nem teszi lehetővé az ilyen anyagok könnyű felhasználását vagy közvetlenül alkalmazható, illetve gazdaságosan megvalósítható módon történő kinyerését, valamint a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*1) 1. cikke 2. pontjában meghatározott gyógyszerek és a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*2) 1. cikke 2. pontjában meghatározott állatgyógyászati készítmények;

(*1) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.)."

(*2) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/82/EK irányelve az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 1. o.).”;"

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) »forgalomba hozatal«: valamely jegyzékben szereplő anyag Unión belüli rendelkezésre bocsátása, akár térítés ellenében, akár ingyenesen; az ilyen anyag Unión belüli rendelkezésre bocsátás céljából végzett tárolása, előállítása, termelése, feldolgozása, kereskedelme, forgalmazása, illetve ügynök általi közvetítése;”

a cikk a következő pontokkal egészül ki:

„h) »felhasználó«: a gazdasági szereplőktől eltérő olyan természetes vagy jogi személy, aki vagy amely jegyzékben szereplő anyagot birtokol, és a jegyzékben szereplő anyagok feldolgozásával, összeállításával, fogyasztásával, raktározásával, tárolásával, kezelésével, tárolóedénybe töltésével, egyik tárolóedényből a másikba történő áthelyezésével, keverésével, átalakításával vagy bármilyen egyéb felhasználásával foglalkozik;

i) »természetes termék«: élő szervezet, vagy annak egy része bármely formában, vagy bármely, az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*3) 3. cikke 39. pontjában meghatározott természetben előforduló anyag.

(*3) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).”"

A 3. cikkben:

a (2) és a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A gazdasági szereplőknek és a felhasználóknak engedélyt kell beszerezniük a letelepedésük helye szerinti tagállam illetékes hatóságaitól az I. melléklet 1. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagok birtoklásához vagy forgalomba hozatalához. Az illetékes hatóságok különleges engedélyeket adhatnak meg gyógyszertárak, állatgyógyászati készítmények kiadóhelyei, valamint meghatározott típusú közigazgatási szervek vagy fegyveres erők részére. Az ilyen különleges engedélyek csak az I. melléklet 1. kategóriájába tartozó jegyzékben szereplő anyagoknak az érintett gazdasági szereplők hivatalos feladatai ellátása keretében való felhasználására érvényesek.

(3) Az engedéllyel rendelkező gazdasági szereplő csak olyan gazdasági szereplő vagy felhasználó részére szállíthat az I. melléklet 1. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagot, aki vagy amely szintén rendelkezik engedéllyel és aláírta a 4. cikk (1) bekezdésében előírt vevői nyilatkozatot.”;

az (5), (6) és (7) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(5) A (8) bekezdés sérelme nélkül, az illetékes hatóságok legfeljebb három évre korlátozhatják az engedély érvényességét vagy kötelezhetik a gazdasági szereplőket és felhasználókat arra, hogy három évet meg nem haladó időközönként igazolják, hogy még mindig fennállnak azok a feltételek, amelyek alapján az engedélyt megadták. Az engedélyben fel kell tüntetni azt a tevékenységet vagy tevékenységeket, amelyre vagy amelyekre az engedély szól, valamint az érintett, jegyzékben szereplő anyagokat. Az illetékes hatóságok különleges engedélyt adhatnak elvben korlátlan időtartamra, de amennyiben ésszerű okkal feltételezhető, hogy az engedély birtokosa már nem minősül az engedély birtoklására alkalmas és megfelelő személynek, vagy ha az engedély megadásának alapjául szolgáló feltételek már nem teljesülnek, felfüggeszthetik vagy visszavonhatják az engedélyt.

(6) A gazdasági szereplők az I. melléklet 2. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagok forgalomba hozatalát megelőzően kötelesek nyilvántartásba vetetni magukat a letelepedésük helye szerinti tagállam illetékes hatóságainál 2015. július 1-jétől kezdődően a felhasználók az I. melléklet 2A. alkategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagok birtoklását megelőzően kötelesek nyilvántartásba vetetni magukat a letelepedésük helye szerinti tagállam illetékes hatóságainál. Az illetékes hatóságok különleges nyilvántartásba vételt biztosíthatnak a gyógyszertárak, állatgyógyászati készítmények kiadóhelyei, valamint meghatározott típusú közigazgatási szervek vagy fegyveres erők részére. Az ilyen különleges nyilvántartásba vétel csak az I. melléklet 2. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagoknak az érintett gazdasági szereplők vagy felhasználók hivatalos feladatai ellátása keretében való felhasználására érvényes.

(6a) Az a gazdasági szereplő, aki vagy amely nyilvántartásba vétel jogosultja, csak olyan gazdasági szereplő vagy felhasználó részére szállíthat az I. melléklet 2A. alkategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagot, aki vagy amely szintén ilyen nyilvántartásba vétel jogosultja és aláírta a 4. cikk (1) bekezdésében előírt vevői nyilatkozatot.

(6b) A nyilvántartásba vétel elbírálása során az illetékes hatóságok figyelembe veszik különösen a kérelmező hozzáértését és feddhetetlenségét. Az illetékes hatóságok megtagadják a nyilvántartásba vételt, amennyiben valamely ésszerű ok alapján kétségbe vonható a kérelmező vagy a jegyzékben szereplő anyagok kereskedelméért felelős személy alkalmassága és megbízhatósága. Az illetékes hatóságok felfüggeszthetik vagy visszavonhatják a nyilvántartásba vételt, amennyiben ésszerű okkal feltételezhető, hogy a nyilvántartásba vétel jogosultja már nem minősül a nyilvántartásba vételre alkalmas és megfelelő személynek, vagy ha a nyilvántartásba vétel alapjául szolgáló feltételek már nem teljesülnek.

(6c) Az illetékes hatóságok a gazdasági szereplőket és felhasználókat az engedély vagy a nyilvántartásba vétel iránti kérelemre vonatkozóan díj fizetésére kötelezhetik.

Díj kivetése esetén az illetékes hatóságok mérlegelik a díj mértékének kiigazítását a vállalat méretétől függően. Az ilyen díjakat megkülönböztetéstől mentes módon kell kivetni, és azok mértéke nem haladhatja meg a kérelem feldolgozásának költségeit.

(7) Az illetékes hatóságok az engedélyt szerző vagy nyilvántartásba vett gazdasági szereplőket és felhasználókat felveszik a 13a. cikkben említett európai adatbázisba.

(8) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alábbiakra vonatkozó követelmények és feltételek tekintetében:

a)	az engedély megadása, ideértve adott esetben a személyes adatok rendelkezésre bocsátandó kategóriáit;

b)	a nyilvántartásba vétel, ideértve adott esetben a személyes adatok rendelkezésre bocsátandó kategóriáit;

c)	a gazdasági szereplőknek és felhasználóknak a 13a. cikkben említett európai adatbázisba történő felvétele e cikk (7) bekezdésével összhangban.

A személyes adatok e bekezdés első albekezdésének a) és b) pontjában említett kategóriái közé nem tartozhatnak a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*4) 8. cikke (1) bekezdésében említett különleges adatkategóriák.

(*4) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).”"

A 4. cikkben:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Az e cikk (4) bekezdése, valamint a 6. és a 14. cikk sérelme nélkül, az Unióban letelepedett olyan gazdasági szereplő, aki vagy amely az I. melléklet 1. vagy 2. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagot szállít vevője részére, köteles a vevőtől olyan nyilatkozatot beszerezni, amely feltünteti a jegyzékben szerelő anyagok pontos felhasználásának célját vagy céljait. A gazdasági szereplőnek minden egyes jegyzékben szereplő anyagra vonatkozóan külön nyilatkozatot kell beszereznie. E nyilatkozatnak meg kell felelnie a III. melléklet 1. pontjában szereplő mintának. Jogi személyek esetén a nyilatkozatot fejléces levélpapíron kell megtenni.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az I. melléklet 1. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagot szállító gazdasági szereplőnek le kell bélyegeznie, és keltezéssel kell ellátnia a nyilatkozat egy példányát, igazolva, hogy e példány az eredeti hiteles másolata. Az Unión belül történő szállításuk során az 1. kategóriába tartozó anyagokat minden esetben ilyen példánynak kell kísérnie, és kérésre be kell azt mutatni a jármű rakományát a szállítás során ellenőrző illetékes hatóságoknak.

(4) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a vevői nyilatkozatok beszerzésének és felhasználásának követelményeire és feltételeire vonatkozóan.”

5.	Az 5. cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki: „(7) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a jegyzékben szereplő anyagokat tartalmazó keverékek dokumentációjának követelményeire és feltételeire vonatkozóan.”

6.	A 7. cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a jegyzékben szereplő anyagokat tartalmazó keverékek címkézésének követelményeire és feltételeire vonatkozóan.”

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

Az illetékes hatóságok értesítése

(1) A gazdasági szereplő köteles haladéktalanul értesíteni az illetékes hatóságokat bármely olyan körülményről, így például a forgalomba hozandó, jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos szokatlan megrendelésekről vagy ügyletekről, amely arra utal, hogy az ilyen anyagokat eltéríthetik kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítása céljából. E célból a gazdasági szereplő valamennyi rendelkezésére álló információt rendelkezésre bocsátja annak lehetővé tétele érdekében, hogy az illetékes hatóságok ellenőrizhessék a vonatkozó megrendelés vagy ügylet jogszerűségét.

(2) A gazdasági szereplő összesített formában az illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátja a megfelelő információkat a jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos ügyleteiről.

(3) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (2) bekezdésében említett információk gazdasági szereplők általi rendelkezésre bocsátásának követelményeire és feltételeire vonatkozóan, beleértve adott esetben a személyes adatok e célból feldolgozandó kategóriáit és az ilyen személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos biztosítékokat.

(4) A gazdasági szereplő az e rendelet alapján összegyűjtött személyes adatokat nem közölheti az illetékes hatóságokon kívül senki mással.”

8.	A 9. cikk (1) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép: „(1) A Bizottság iránymutatásokat dolgoz ki és tart naprakészen az illetékes hatóságok, a gazdasági szereplők és a vegyipar közötti együttműködés elősegítése érdekében, különösen a jegyzékben nem szereplő anyagokat illetően.”

A 10. cikkben:

az (1) bekezdés b) és c) pontja helyébe a következő szöveg lép:

„b)	belépés a gazdasági szereplők és felhasználók telephelyeire azzal a céllal, hogy bizonyítékot szerezzenek a szabálytalanságokról;

c)	szükség esetén az olyan szállítmányok visszatartása, illetve lefoglalása, amelyek nem felelnek meg e rendeletnek.”;

a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(2) A tagállamok elfogadhatnak olyan intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy illetékes hatóságaik ellenőrizhessék és felügyelhessék a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyleteket és különösen, hogy:

a)	információt szerezhessenek a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos bármely megrendelésről vagy tevékenységről;

b)	telephelyekre léphessenek be a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyletekre vonatkozó bizonyítékok szerzése céljából;

c)	szükség esetén szállítmányokat tarthassanak vissza, illetve foglalhassanak le annak megakadályozása érdekében, hogy egyes, jegyzékben nem szereplő anyagokat kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítása céljából használjanak fel.

(3) Az illetékes hatóságok tiszteletben tartják a bizalmas jellegű üzleti információkat.”

10.

A 13–16. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„13. cikk

A tagállamok által közlendő információk

(1) A jegyzékben szereplő és a jegyzékben nem szereplő anyagok kereskedelmének felügyeletére hozott intézkedések szükséges módosításainak lehetővé tétele érdekében az egyes tagállamok illetékes hatóságai elektronikus formában, a 13a. cikkben említett európai adatbázison keresztül időben közlik a Bizottsággal az e rendeletben megállapított felügyeleti intézkedések végrehajtására vonatkozó valamennyi lényeges információt, különösen a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott előállítására használt anyagokat, azok eltérítésének és tiltott előállításának módszereit, valamint azok törvényes kereskedelmét illetően.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az e cikk (1) bekezdése szerint rendelkezésre bocsátandó információkra vonatkozó feltételek és követelmények meghatározása tekintetében.

(3) Az ENSZ-egyezmény 12. cikkének (12) bekezdésével összhangban és a tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság az e cikk (1) bekezdésének megfelelő közlésekről összefoglalót nyújt be a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervnek.

13a. cikk

A kábítószer-prekurzorok európai adatbázisa

(1) A Bizottság létrehozza a kábítószer-prekurzorok európai adatbázisát, amely az alábbi funkciókat látja el:

a)	megkönnyíti a 13. cikk (1) bekezdése szerinti információk – lehetőség szerint összesített és anonimizált módon történő – közlését, a közölt információk uniós szintű összegezését és elemzését, valamint a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv részére a 13. cikk (3) bekezdése szerinti jelentéstételt;

b)	létrehozza az engedéllyel rendelkező, illetve a nyilvántartásba vett gazdasági szereplők és felhasználók európai nyilvántartását;

c)	lehetővé teszi a gazdasági szereplők számára, hogy a 8. cikk (2) bekezdése szerinti, ügyleteikkel kapcsolatos információkat a 14. cikk szerint elfogadott végrehajtási intézkedésekben meghatározottak szerint elektronikus formában bocsássák az illetékes hatóságok rendelkezésére.

Személyes adatok csak a 3. cikk (8) bekezdésében, illetve a 8. cikk (3) bekezdésében említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása után vehetők fel az európai adatbázisba.

(2) A Bizottság és az illetékes hatóságok minden szükséges intézkedést megtesznek az európai adatbázisban foglalt személyes adatok biztonságának, bizalmas kezelésének és pontosságának biztosítása érdekében, továbbá azért, hogy a 95/46/EK irányelvnek és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (*5) megfelelően biztosított legyen az érintettek jogainak védelme.

(3) Az e rendelet alapján megszerzett információkat, köztük a személyes adatokat, a személyes adatok védelmére alkalmazandó jogszabályokkal összhangban kell felhasználni, és nem őrizhetőek meg az e rendelet céljainak teljesítéséhez szükségesnél hosszabb ideig. A 95/46/EK irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében és a 45/2001/EK rendelet 10. cikkének (1) bekezdésében említett különleges adatkategóriák feldolgozása tilos.

(4) A Bizottság a 45/2001/EK rendelet 10. és 11. cikkével összhangban világos, átfogó és érthető formában nyilvánosan hozzáférhetővé teszi az európai adatbázisra vonatkozó információkat.

13b. cikk

Adatvédelem

(1) A személyes adatok tagállami illetékes hatóságok általi feldolgozásának a 95/46/EK irányelvet átültető nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban és az említett irányelv 28. cikkében említett tagállami felügyelő hatóság felügyelete alatt kell történnie.

(2) A 95/46/EK irányelv 13. cikkének sérelme nélkül, az e rendelet alapján megszerzett vagy feldolgozott személyes adatok csak a jegyzékben szereplő anyagok eltérítése megakadályozásának céljára használhatók fel.

(3) A Bizottságnak a személyes adatok – többek között az európai adatbázis céljából való – feldolgozását a 45/2001/EK rendelettel összhangban és az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt kell végeznie.

(4) A tagállamok és a Bizottság nem dolgozhatnak fel személyes adatokat a 13a. cikkben meghatározott céloknak nem megfelelő módon.

14. cikk

Végrehajtási jogi aktusok

(1) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogadhat el a következők vonatkozásában:

a)	szabályok arra vonatkozóan, hogy adott esetben hogyan kell a 4. cikkben említett vevői nyilatkozatokat elektronikus formában rendelkezésre bocsátani;

b)	szabályok arra vonatkozóan, hogy hogyan kell a 8. cikk (2) bekezdésében említett információkat – többek között adott esetben elektronikus formában – az európai adatbázis részére rendelkezésre bocsátani;

c)	eljárási szabályok az engedélyek megadására, a nyilvántartásba vételre és a gazdasági szereplőknek és a felhasználóknak az európai adatbázisba való felvételére a 3. cikk (2), (6) és (7) bekezdése szerint.

(2) Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 14a. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

14a. cikk

A bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a 111/2005/EK tanácsi rendelet (*6) 30. cikkével létrehozott, Kábítószer-prekurzor Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*7) szerinti bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

15. cikk

A mellékletek kiigazítása

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 15a. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I., II. és III. mellékletnek a kábítószer-prekurzorok eltérítése terén jelentkező új tendenciákhoz való igazítására, illetve az ENSZ-egyezmény mellékletében foglalt jegyzékek módosításainak megfelelő változtatására vonatkozóan.

15a. cikk

A felhatalmazás gyakorlása

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak a 3. cikk (8) bekezdésében, a 4. cikk (4) bekezdésében, az 5. cikk (7) bekezdésében, a 7. cikk második bekezdésében, a 8. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. december 30-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 3. cikk (8) bekezdésében, a 4. cikk (4) bekezdésében, az 5. cikk (7) bekezdésében, a 7. cikk második bekezdésében, a 8. cikk (3) bekezdésében, a 13. cikk (2) bekezdésében és a 15. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 3. cikk (8) bekezdése, a 4. cikk (4) bekezdése, az 5. cikk (7) bekezdése, a 7. cikk második bekezdése, a 8. cikk (3) bekezdése, a 13. cikk (2) bekezdése és a 15. cikk értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.

16. cikk

A tagállamok által elfogadott intézkedésekkel kapcsolatos információ

(1) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az általuk e rendelet, és a 10. és 12. cikk alapján elfogadott intézkedésekről. A tagállamok értesítik a Bizottságot azok valamennyi későbbi módosításáról is.

(2) A Bizottság közli ezen információkat a többi tagállammal.

(3) A Bizottság 2013. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és működéséről és különösen arról, hogy van-e szükség a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyletek felügyeletét és ellenőrzését célzó további intézkedésre.

(*5) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.)."

(*6) A Tanács 2004. december 22-i 111/2005/EK rendelete a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 22., 2005.1.26., 1. o.)."

(*7) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

11.

Az I. mellékletben:

a)	a cím helyébe a következő cím lép: „A jegyzékben szereplő anyagok listája”;

b)	az 1. kategóriában a norefedrin KN-kódjának helyébe a következő szám lép: „2939 44 00”;

c)	az 1. kategóriába tartozó anyagok listája a következő anyaggal egészül ki: „Alfa-fenilacetoacetonitril, (KN-kód) 2926 90 95, (CAS-szám) 4468-48-8”;

d)	a 2. kategória szövege helyébe e rendelet mellékletének szövege lép.

12.	A III. mellékletben a „Felhatalmazás/” szövegrészt el kell hagyni.

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2013. november 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

V. LEŠKEVIČIUS

(1) HL C 76., 2013.3.14., 54. o.

(2) Az Európai Parlament 2013. október 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. november 15-i határozata.

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 273/2004/EK rendelete (2004. február 11.) a kábítószer-prekurzorokról (HL L 47., 2004.2.18., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelve (1995. október 24.) a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 45/2001/EK rendelete (2000. december 18.) a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(6) A Tanács 1999/468/EK határozata (1999. június 28.) a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 182/2011/EK rendelete (2011. február 16.) a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(8) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

MELLÉKLET

2. KATEGÓRIA

2A. ALKATEGÓRIA

Anyag

KN-megnevezés

(ha eltérő)

KN-kód (1)

CAS-szám (2)

Ecetsavanhidrid

2915 24 00

108 -24 -7

Az ebben a kategóriában felsorolt anyagok sói, feltéve, hogy ilyen sók létezhetnek.

2B. ALKATEGÓRIA

Anyag	KN-megnevezés (ha eltérő)	KN-kód (1)	CAS-szám (2)
Fenilecetsav		2916 34 00	103-82-2
Antranilsav		2922 43 00	118-92-3
Piperidin		2933 32 00	110-89-4
Kálium-permanganát		2841 61 00	7722-64-7
Az ebben a kategóriában felsorolt anyagok sói, feltéve, hogy ilyen sók létezhetnek.

(1) HL L 290., 2002.10.28., 1. o.

(2) A CAS-szám a „chemical abstracts service registry number”, amely az egyes anyagokra és azok szerkezetére jellemző egyedi azonosító szám. A CAS-szám minden egyes izomer és valamennyi izomer minden egyes sója esetében egyedi. Figyelembe kell venni, hogy a fent felsorolt anyagok sóinak CAS-száma eltér a megadott számoktól.

10.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/30

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1259/2013/EU RENDELETE

(2013. november 20.)

a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és a harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 111/2005/EK tanácsi rendeletet módosításáról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 207. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)	A Bizottság 2010. január 7-én jelentést fogadott el a 111/2005/EK tanácsi rendelet (2) 32. cikke alapján a kábítószer-prekurzorokkal való kereskedelem nyomon követésére és ellenőrzésére vonatkozó közösségi jogszabályok végrehajtásáról és működéséről.

(2)	A gyógyszerekkel való kereskedelem nem esik ellenőrzés alá a kábítószer-prekurzorokra vonatkozó jelenlegi uniós ellenőrzési rendszer keretében, mivel a jegyzékben szereplő anyag fogalommeghatározása jelenleg nem foglalja magában a gyógyszereket.

(3)

A Bizottság jelentése rámutatott, hogy az efedrint és pszeudoefedrint tartalmazó gyógyszereket a nemzetközi ellenőrzés alá eső efedrin és pszeudoefedrin helyettesítőjeként eltérítik, és az Unión kívül kábítószerek tiltott előállítására használják fel. A Bizottság ezért azt javasolta, hogy szigorítsák meg az Unió vámterületéről kivitt vagy azon áthaladó, efedrint és pszeudoefedrint tartalmazó gyógyszerekkel folytatott nemzetközi kereskedelem ellenőrzését annak érdekében, hogy meg lehessen akadályozni azoknak a kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítása céljára történő eltérítését.

(4)

A Tanács a kábítószer-prekurzorokra vonatkozó európai uniós jogszabályok működéséről és végrehajtásáról szóló, 2010. május 25-i következtetéseiben felkérte a Bizottságot, hogy a tagállami hatóságokra és a gazdasági szereplőkre gyakorolt lehetséges hatások gondos felmérését követően tegyen javaslatot jogszabály-módosításokra.

(5)

E rendelet pontosítja a jegyzékben szereplő anyag fogalommeghatározását: e tekintetben a „gyógyszerészeti készítmény” kifejezés – amelyet az Egyesült Nemzetek 1988. december 19-én Bécsben elfogadott, kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme elleni egyezményéből (a továbbiakban: az ENSZ-egyezmény) vettek át – törlendő, mivel arra az uniós jogi aktusok vonatkozó terminológiája, azaz a „gyógyszer” fogalma már kiterjed. Ezenfelül az „egyéb készítmények” kifejezés törlendő, mivel az az említett fogalommeghatározásban már használt „keverék” kifejezést ismétli.

(6)	Az engedély felfüggesztésére és visszavonására vonatkozó meglévő szabályokkal való összhang biztosítása érdekében szabályokat kell bevezetni a gazdasági szereplő nyilvántartásba vételének felfüggesztésére és visszavonására vonatkozóan.

(7)

Azokat a gyógyszereket és állatgyógyászati készítményeket (a továbbiakban: a gyógyszerek), amelyek efedrint és pszeudoefedrint tartalmaznak, úgy kell ellenőrzés alá vonni, hogy az ne akadályozza törvényes kereskedelmüket. E célból egy új (4.) kategóriát kell felvenni a 111/2005/EK rendelet mellékletébe, amelybe azok a gyógyszerek tartoznak, amelyek tartalmaznak bizonyos jegyzékben szereplő anyagokat.

(8)	Az e rendelettel módosított 111/2005/EK rendelet melléklete 4. kategóriájában felsorolt gyógyszerek kivitelét előzetes engedélyezéshez és ahhoz kell kötni, hogy az Unióban működő illetékes hatóságok kivitel előtti értesítést küldjenek a rendeltetési ország illetékes hatóságainak.

(9)

A tagállamok illetékes hatóságait fel kell jogosítani arra, hogy ezeket a gyógyszereket kivitelükkor, behozatalukkor vagy árutovábbítás keretében történő szállításukkor feltartóztassák vagy lefoglalják minden olyan esetben, amikor alapos gyanú áll fenn arra vonatkozóan, hogy kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítására kívánják őket felhasználni.

(10)

A kábítószer-prekurzorok eltérítésében tapasztalt újfajta jelenségekre való reagálás felgyorsítása érdekében egyértelműbbé kell tenni a tagállamok fellépési lehetőségeit a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyletek esetén. Ennek érdekében lehetővé kell tenni, hogy a tagállamok feljogosítsák illetékes hatóságaikat arra, hogy a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos bármilyen megrendelésről vagy műveletről információkat szerezzenek, illetve hogy belépjenek a telephelyekre abból a célból, hogy bizonyítékot szerezzenek az ilyen anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyletekről. Ezenfelül az illetékes hatóságoknak meg kell akadályozniuk azon jegyzékbe nem vett anyagoknak az Unió vámterületére való bejuttatását, és onnan történő kijuttatását, amelyek esetében bizonyítható, hogy az ilyen anyagokat kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítására fogják használni. Az ilyen, jegyzékben nem szereplő anyagok esetében úgy kell tekinteni, hogy a jegyzékbe nem vett anyagok önkéntes nyomonkövetési jegyzékébe való felvételük javasolt.

(11)

A tagállamok illetékes hatóságainak a kábítószer-prekurzorok 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) alapján létrehozott európai adatbázisa (a továbbiakban: az európai adatbázis) révén meg kell osztaniuk egymás között, illetve a Bizottsággal a lefoglalásokra és a feltartóztatott szállítmányokra vonatkozó információkat annak érdekében, hogy ezzel javuljon a kábítószer-prekurzorok, köztük a gyógyszerek kereskedelmére vonatkozó információk általános szintje. Az európai adatbázis használatának célja, hogy egyszerűsödjék a tagállamok általi jelentéstétel a lefoglalásokra és a feltartóztatott szállítmányokra vonatkozóan. Az európai adatbázisnak ezenkívül az engedéllyel rendelkező, illetve nyilvántartásba vett gazdasági szereplők európai nyilvántartásaként kell szolgálnia, amely megkönnyíti e gazdasági szereplők jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos ügyletei jogszerűségének ellenőrzését, valamint lehetővé kell tennie, hogy a gazdasági szereplők az illetékes hatóságok rendelkezésére tudják bocsátani a jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos kiviteli, behozatali és közvetítő tevékenységükre vonatkozó információkat. Ezen európai nyilvántartást rendszeresen naprakésszé kell tenni és a benne lévő információkat a Bizottság és a tagállamok illetékes hatóságai csak arra használhatják, hogy megelőzzék a kábítószer-prekurzorok illegális piacra való eltérítését.

(12)	A 111/2005/EK rendelet adatfeldolgozást ír elő. Ezen adatfeldolgozás személyes adatokra is kiterjedhet, és azt az uniós joggal összhangban kell végezni.

(13)

Az e rendelettel módosított 111/2005/EK rendelet, valamint az annak alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló, illetve végrehajtási jogi aktusok alkalmazásában a személyes adatok feldolgozásának tiszteletben kell tartania az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikkében elismert, a magán – és családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jogot, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának (Charta) 7. cikkében elismert, a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jogot és a 8. cikkében biztosított, a személyes adatok védelméhez való jogot.

(14)

A tagállamok és a Bizottság csak az e rendelet által módosított 111/2005/EK rendelet céljainak, illetve az e rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok és végrehajtási jogi aktusok céljainak megfelelő módon dolgozhatnak fel személyes adatokat. Ezen adatok feldolgozását a személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének védelmére vonatkozó uniós jogszabályoknak, különösen a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (4), valamint a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (5) megfelelően kell végezni.

(15)	A 111/2005/EK rendelet hatáskörrel ruházza fel a Bizottságot annak érdekében, hogy annak egyes rendelkezéseit az 1999/468/EK tanácsi határozatban (6) megállapított eljárásokkal összhangban végrehajtsa.

(16)	A Lisszaboni Szerződés hatálybalépésének következtében ezeket a hatásköröket hozzá kell igazítani az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. és 291. cikkéhez.

(17)

Az e rendelet által módosított 111/2005/EK rendelet céljainak elérése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el a következőkre vonatkozóan: az engedélyek megadása és a nyilvántartásba vétel feltételeinek meghatározása, valamint az azon esetek megállapítására vonatkozó feltételek meghatározása, amikor nincs szükség engedélyre vagy nyilvántartásba vételre; az arra vonatkozó kritériumok megállapítása, hogy miként igazolhatóak az ügyletek törvényes céljai; az illetékes hatóságok és a Bizottság által a gazdasági szereplők kiviteli, behozatali és közvetítő tevékenységének nyomon követéséhez szükséges információk meghatározása; azon rendeltetési országok listáinak meghatározása, amelyek esetében a jegyzékben szereplő anyagok közé tartozó, a 111/2005/EK rendelet melléklete 2. és a 3. kategóriájában felsorolt anyagok kivitelét kivitel előtti értesítésnek kell megelőznie; a kivitel előtti egyszerűsített értesítési eljárások meghatározása és az ezen eljárásokra vonatkozóan az illetékes hatóságok által alkalmazandó közös kritériumok megállapítása; az egyszerűsített exportengedélyezési eljárások meghatározása és az ezen eljárásokra vonatkozóan az illetékes hatóságok által alkalmazandó közös kritériumok megállapítása; valamint a 111/2005/EK rendelet mellékletének a kábítószer-prekurzorok eltérítése terén jelentkező új tendenciákhoz való igazítása, és az ENSZ-egyezmény mellékletében foglalt jegyzékek módosításainak megfelelő változtatása. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(18)

Az e rendelet által módosított 111/2005/EK rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni nevezetesen az engedélyminta, az illetékes hatóságok által a gazdasági szereplők kiviteli, behozatali és közvetítő tevékenységei nyomon követésére megkövetelt információk nyújtására vonatkozó eljárási szabályok, valamint azon intézkedések megállapítására vonatkozóan, amelyek az Unió és a harmadik országok közötti kábítószerprekurzor-kereskedelem hatékony nyomon követésének biztosítására szolgálnak, és céljuk a kábítószer-prekurzorok eltérítésének megakadályozása, különösen a kiviteli és behozatali engedélyek formanyomtatványainak kialakítását és használatát illetően. Ezeket a hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (7) megfelelően kell gyakorolni.

(19)	Az e rendelettel módosított 111/2005/EK rendelet alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusoknak és végrehajtási jogi aktusoknak biztosítaniuk kell a gazdasági szereplők szisztematikus és következetes ellenőrzését és nyomon követését.

(20)	A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban egyeztetésre került sor európai adatvédelmi biztossal, aki 2013. január 18-án véleményt nyilvánított (8).

(21)	A 111/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 111/2005/EK rendelet a következőképpen módosul:

A rendelet címében, az 1. cikkben, a 2. cikk d) és e) pontjában, a 10. cikk (1) bekezdésében, a 17. cikk első bekezdésében, a 20. cikk első bekezdésében és a 25. cikkben a „Közösség” szó helyébe az „Unió” szó, a „közösségi” szó helyébe pedig az „uniós” szó lép. A 2. cikk e) pontjában, a 12. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében, a 13. cikk (1) bekezdése d) pontjában, a 14. cikk (1) bekezdése első albekezdésében, a 14. cikk (2) bekezdésében, a 18. cikkben és a 22. cikk első bekezdésében a „Közösség vámterülete” kifejezés, illetve annak ragozott alakja helyébe az „Unió vámterülete” kifejezés, illetve annak ragozott alakja lép.

A 2. cikkben:

az a) pont helyébe a következő szöveg lép:

„a) »jegyzékben szereplő anyag«: a mellékletben felsorolt valamennyi anyag, amely kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítására használható, ideértve az ilyen anyagokat tartalmazó keverékeket és természetes termékeket is; nem tartoznak ide a jegyzékben szereplő anyagot tartalmazó olyan keverékek és természetes termékek, amelyek összetétele nem teszi lehetővé az ilyen anyagok könnyű felhasználását vagy közvetlenül alkalmazható, illetve gazdaságosan megvalósítható módon történő kinyerését, valamint a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*1) 1. cikke 2. pontjában meghatározott gyógyszerek és a 2001/82/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (*2) 1. cikke 2. pontjában meghatározott állatgyógyászati készítmények, kivéve a mellékletben szereplő gyógyszereket és állatgyógyászati készítményeket;

(*1) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelve az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 67. o.)."

(*2) Az Európai Parlament és a Tanács 2001. november 6-i 2001/82/EK irányelve az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről (HL L 311., 2001.11.28., 1. o.).”;"

a c) pont helyébe a következő szöveg lép:

„c) »behozatal«: nem uniós árunak minősülő, jegyzékben szereplő anyagoknak az Unió vámterületére történő beléptetése, beleértve – a 2913/92/EGK tanácsi rendelet (*3) értelmében – a vámszabad területre vagy vámszabad raktárba való betárolást, az átmeneti megőrzést, illetve a felfüggesztő eljárás alá vonást és a szabad forgalomba bocsátást;

(*3) A Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (HL L 302., 1992.10.19., 1. o.).”;"

a j) pont helyébe a következő szöveg lép:

„j) »természetes termék«: élő szervezet, vagy annak egy része bármely formában, vagy bármely, az 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (*4) 3. cikke 39. pontjában meghatározott természetben előforduló anyag.

(*4) Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 18-i 1907/2006/EK rendelete a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 396., 2006.12.30., 1. o.).”"

A 3. cikk első bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„A gazdasági szereplőknek a melléklet 4. kategóriájában felsorolt anyagoktól eltérő, jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos minden behozatali, kiviteli és közvetítő tevékenységet vám- és kereskedelmi okmányokkal, így gyűjtő vámáru-nyilatkozattokkal, vámáru-nyilatkozatokkal, számlákkal, árujegyzékekkel, fuvarokmányokkal és egyéb szállítmányozási okmányokkal kell dokumentálniuk.”

Az 5. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„5. cikk

A gazdasági szereplőknek gondoskodniuk kell a melléklet 4. kategóriájában felsorolt anyagoktól eltérő, jegyzékben szereplő anyagokat tartalmazó csomagolások olyan címkével történő ellátásáról, amelyen szerepel az anyagoknak a mellékletben szereplő neve, illetve keverék vagy természetes termék esetében annak neve és az abban található bármely, a melléklet 4. kategóriájában felsoroltaktól eltérő, jegyzékben szereplő anyagnak a melléklet szerinti neve. A gazdasági szereplők a csomagot ezenfelül az általuk szokásosan használt címkével is elláthatják.”

A 6. cikkben:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) Eltérő rendelkezés hiányában a melléklet 1. kategóriájában felsorolt, jegyzékben szereplő anyaggal kapcsolatos behozatali, kiviteli vagy közvetítő tevékenységet folytató, az Unióban letelepedett gazdasági szereplőknek – kivéve a vámügynököket és szállítmányozókat abban az esetben, ha kizárólag ilyen minőségben járnak el – engedéllyel kell rendelkezniük. Az engedélyt azon tagállam illetékes hatóságának kell kibocsátania, amelyben a gazdasági szereplő letelepedett.

Az illetékes hatóságnak annak mérlegelése során, hogy megadja-e az engedélyt, figyelembe kell vennie a kérelmező hozzáértését és feddhetetlenségét, különösen azt, hogy a kérelmező nem sértette-e meg súlyosan, illetve ismételten a kábítószer-prekurzorokra vonatkozó jogszabályokat, és hogy nem követett-e el súlyos bűncselekményt.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikknek megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja az engedélyek megadásának, valamint azon esetek meghatározásának feltételeit, amikor nincs szükség engedélyre.”;

b)	a cikk a következő bekezdéssel egészül ki: „(3) A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján megállapítja az engedély mintáját. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

A 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

(1) Eltérő rendelkezés hiányában a melléklet 2. kategóriájában felsorolt, jegyzékben szereplő anyaggal kapcsolatos behozatali, kiviteli vagy közvetítő tevékenységet folytató, illetve a melléklet 3. kategóriájában felsorolt, jegyzékben szereplő anyaggal kapcsolatos kiviteli tevékenységet folytató, az Unióban letelepedett gazdasági szereplőknek – kivéve a vámügynököket és szállítmányozókat abban az esetben, ha kizárólag ilyen minőségben járnak el – nyilvántartásba kell vetetniük magukat. A gazdasági szereplőt a letelepedési helye szerinti tagállamának illetékes hatósága veszi nyilvántartásba.

Az illetékes hatóságnak annak mérlegelése során, hogy nyilvántartásba veszi-e a kérelmezőt, figyelembe kell vennie a kérelmező hozzáértését és feddhetetlenségét, különösen azt, hogy a kérelmező nem sértette-e meg súlyosan, illetve ismételten a kábítószer-prekurzorokra vonatkozó jogszabályokat, és hogy nem követett-e el súlyos bűncselekményt.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikknek megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja a nyilvántartásba vétel, valamint azon esetek meghatározásának feltételeit, amikor nincs szükség nyilvántartásba vételre.

(2) Az illetékes hatóság felfüggesztheti vagy visszavonhatja a nyilvántartásba vételt, ha a nyilvántartásba vételkor fennálló feltételek már nem teljesülnek, vagy ha alapos a gyanú arra vonatkozóan, hogy fennáll a kockázata a jegyzékben szereplő anyagok eltérítésének.”

A 8. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„8. cikk

(1) Amikor a jegyzékben szereplő anyagokat kirakás vagy átrakás, átmeneti megőrzés, az I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen vagy vámszabad raktárban való tárolás, vagy az uniós külső árutovábbítási eljárás alá vonás céljából az Unió vámterületére beléptetik, az illetékes hatóságok kérésére a gazdasági szereplőnek bizonyítania kell a törvényes célokat.

(2) Annak érdekében, hogy az illetékes hatóságok a jegyzékben szereplő anyagoknak az Unió vámterületén belüli valamennyi mozgását nyomon tudják követni, valamint hogy az eltérítés kockázata a lehető legkisebb legyen, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikknek megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja az arra vonatkozó kritériumokat, hogy miként igazolhatóak az ügyletek törvényes céljai.”

A 9. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„9. cikk

(1) Az Unióban letelepedett gazdasági szereplők kötelesek haladéktalanul értesíteni az illetékes hatóságokat bármely olyan körülményről – például a jegyzékben szereplő anyagokkal kapcsolatos szokatlan megrendelésekről vagy ügyletekről –, amely arra utal, hogy az ilyen behozatalra, kivitelre vagy közvetítő tevékenységre szánt anyagokat kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítása céljára eltéríthetik.

E célból a gazdasági szereplőknek rendelkezésre kell bocsátaniuk valamennyi rendelkezésükre álló információt, például:

a)	a jegyzékben szereplő anyag megnevezését;

b)	a jegyzékben szereplő anyag mennyiségét és tömegét; valamint

c)	az exportőr, az importőr, a végső címzett és – ha alkalmazandó – a közvetítő tevékenységben részt vevő személy nevét és címét.

Ezen adatok kizárólag a jegyzékben szereplő anyagok eltérítése megakadályozásának céljából gyűjthetők.

(2) A gazdasági szereplőknek összesített formában információkat kell szolgáltatniuk az illetékes hatóságok részére a behozatali, kiviteli vagy közvetítő tevékenységükről.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikknek megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja azon adatok körét, amelyeket az illetékes hatóságok e tevékenységek nyomon követése céljából megkövetelhetnek.

A Bizottság a 30. cikk (2) bekezdésével összhangban végrehajtási jogi aktusokban megállapítja az arra vonatkozó eljárási szabályokat, hogy miként kell rendelkezésre bocsátani ezen adatokat, többek között adott esetben elektronikus formában a kábítószer-prekurzoroknak a 273/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (*5) létrehozott adatbázisa (a továbbiakban: az európai adatbázis) számára. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

(*5) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. február 11-i 273/2004/EK rendelete a kábítószer-prekurzorokról (HL L 47., 2004.2.18., 1. o.)”."

A 10. cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(4) Annak érdekében, hogy az eltérítéssel kapcsolatos új tendenciákra gyorsan lehessen reagálni, a tagállami illetékes hatóságok és a Bizottság javasolhatják valamely jegyzékben nem szereplő anyagnak a (2) bekezdés b) pontjában említett listába való felvételét az anyag kereskedelmének nyomon követése céljából. Az említett listába való felvétel, illetve az onnan való törlés részletes eljárását és kritériumait az (1) bekezdésben említett iránymutatásokban kell rögzíteni.

(5) Ha a gazdasági ágazat általi önkéntes nyomon követés elégtelennek bizonyul arra, hogy segítségével meg lehessen akadályozni a jegyzékben nem szereplő valamely anyagnak a kábítószer vagy pszichotróp anyag tiltott előállítása céljából való felhasználását, a Bizottság a jegyzékben szereplő anyagot felhatalmazáson alapuló jogi aktusok keretében felveheti a mellékletbe a 30b. cikkel összhangban.”

10.

A 11. cikkben:

az (1) bekezdés első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A jegyzékben szereplő anyagok közé tartozó, a melléklet 1. és 4. kategóriájában felsorolt anyagok minden irányú kivitelét, valamint a jegyzékben szereplő anyagok közé tartozó, a melléklet 2. és 3. kategóriájában felsorolt anyagok egyes rendeltetési országokba történő kivitelét megelőzően az Unión belüli illetékes hatóságok az ENSZ-Egyezmény 12. cikke (10) bekezdésének megfelelően kivitel előtti értesítést küldenek a rendeltetési ország illetékes hatóságainak. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az e rendelet 30b. cikkének megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben megállapítja a melléklet 2., illetve 3. kategóriájába tartozó, jegyzékben szereplő anyagok kivitelét illetően a rendeltetési országok listáját és ezáltal gondoskodik arról, hogy a jegyzékben szereplő anyagok eltérítésének kockázata a lehető legkisebb legyen.”;

a (3) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(3) Az illetékes hatóságok egyszerűsített kivitel előtti értesítési eljárásokat alkalmazhatnak abban az esetben, ha meggyőződtek arról, hogy ez nem jár a jegyzékben szereplő anyagok eltérítésének kockázatával. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikknek megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza ezeket az eljárásokat, illetőleg megállapítja az illetékes hatóságok által alkalmazandó közös kritériumokat.”

11.	A 12. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése helyébe a következő szöveg lép: „A jegyzékben szereplő anyagok közé tartozó, a mellékletben a 3. kategóriában felsorolt anyagok kivitele azonban kizárólag akkor van kiviteli engedélyhez kötve, ha kivitel előtti értesítés szükséges.”

12.	A 13. cikk (1) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki: „A melléklet 4. kategóriájában felsorolt, jegyzékben szereplő anyagok kivitelére vonatkozó kiviteli engedélyre irányuló kérelemben fel kell tüntetni az első albekezdés a)–e) pontjában szereplő információkat.”

13.

A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

Az illetékes hatóságok egyszerűsített kiviteli engedélyezési eljárásokat alkalmazhatnak abban az esetben, ha meggyőződnek arról, hogy ez nem jár a jegyzékben szereplő anyagok eltérítésének kockázatával. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikknek megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló aktusokat fogadjon el, amelyekben meghatározza ezeket az eljárásokat, illetőleg megállapítja az illetékes hatóságok által alkalmazandó közös kritériumokat.”

14.

A 20. cikkben a második bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„Nincs szükség azonban behozatali engedélyre az első bekezdésben említett anyagok kirakása vagy átrakása, átmeneti megőrzése, I. típusú ellenőrzés alá tartozó vámszabad területen vagy vámszabad raktárban történő tárolása vagy az uniós külső árutovábbítási eljárás alá vonása esetében.”

15.

A 26. cikkben:

az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:

„(1) A 11–25. cikk rendelkezéseinek, valamint e cikk (2) és (3) bekezdése rendelkezéseinek sérelme nélkül, a tagállamok illetékes hatóságai megtiltják a jegyzékben szereplő anyagoknak az Unió vámterületére történő bejuttatását, illetve onnan történő kijuttatását, amennyiben alapos a gyanú arra vonatkozóan, hogy az ilyen anyagokat kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítására szánják.”;

ab)

a cikk a következő bekezdésekkel egészül ki:

„(3a) Az egyes tagállamok illetékes hatóságai megtiltják a jegyzékben nem szereplő anyagokat tartalmazó szállítmányoknak az Unió vámterületére való bejuttatását, illetve onnan való kijuttatását, ha elegendő bizonyíték van arra nézve, hogy ezeket az anyagokat kábítószerek vagy pszichotróp anyagok tiltott előállítására szánták.

Az illetékes hatóság a 27. cikkben említett eljárás keretében haladéktalanul tájékoztatja erről a többi tagállam illetékes hatóságait és a Bizottságot.

Ezen anyagok esetében úgy kell tekinteni, hogy a 10. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett, a jegyzékben nem szereplő anyagok listájába való felvételük javasolt.

(3b) A tagállamok elfogadhatnak olyan intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy illetékes hatóságaik számára lehetővé tegyék a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyletek ellenőrzését és felügyeletét, különösen azt, hogy:

a)	információt szerezzenek a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos bármilyen megrendelésről vagy műveletről;

b)	belépjenek a telephelyre abból a célból, hogy bizonyítékot szerezzenek a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyletekről.”

16.	Az V. fejezet címe helyébe a következő cím kerül: „FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ JOGI AKTUSOK ÉS VÉGREHAJTÁSI JOGI AKTUSOK”.

17.

A 28. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„28. cikk

A 26. cikkben előírt intézkedéseken túlmenően a Bizottság jogosult szükség szerint olyan végrehajtási jogi aktusokat elfogadni, amelyekben – különösen a kiviteli és a behozatali engedélyezés keretében felhasznált formanyomtatványok külső megjelenése és használata tekintetében – intézkedéseket állapít meg az Unió és a harmadik országok között kábítószer-prekurzorokkal folytatott kereskedelem hatékony nyomon követésének biztosítása érdekében abból a célból, hogy megakadályozza a kábítószer-prekurzorok eltérítését. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 30. cikk (2) bekezdésében meghatározott vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.”

18.	A 29. cikket el kell hagyni.

19.

A 30. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„30. cikk

(1) A Bizottság munkáját a Kábítószer-prekurzor Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (*6) értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

(*6) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).”"

20.

A rendelet a következő cikkekkel egészül ki:

„30a. cikk

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy e rendelet 30b. cikkének megfelelően olyan felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, amelyekben a mellékletet a kábítószer-prekurzorok – különösen pedig az egyszerűen jegyzékben szereplő anyaggá alakítható anyagok – eltérítése területén tapasztalt új jelenségekre való tekintettel, illetve az ENSZ-Egyezmény mellékletében található jegyzékek módosulásai nyomán kiigazítja.

30b. cikk

(1) A Bizottság az e cikkben meghatározott feltételek mellett felhatalmazást kap felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására.

(2) A Bizottságnak a 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésében, a 8. cikk (2) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdése második albekezdésében, a 10. cikk (5) bekezdésében, a 11. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 19. cikkben, a 30a. cikkben, valamint a 32. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól 2013. december 30-tól kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam vége előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok vége előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra.

(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 6. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésében, a 7. cikk (1) bekezdése harmadik albekezdésében, a 8. cikk (2) bekezdésében, a 9. cikk (2) bekezdése második albekezdésében, a 10. cikk (5) bekezdésében, 11. cikk (1) és (3) bekezdésében, a 19. cikkben, a 30a. cikkben, valamint a 32. cikk (2) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban megjelölt felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti az Európai Parlamentet és a Tanácsot e jogi aktus elfogadásáról.

(5) A 6. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése, a 7. cikk (1) bekezdésének harmadik albekezdése, az 8. cikk (2) bekezdése, a 9. cikk (2) bekezdésének második albekezdése, a 10. cikk (5) bekezdése, a 11. cikk (1) és (3) bekezdése, a 19. cikk, a 30a. cikk, valamint a 32. cikk (2) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik.”

21.

A 32. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„32. cikk

(1) Az egyes tagállamok illetékes hatóságai elektronikus formában, az európai adatbázison keresztül időben közlik a Bizottsággal az e rendeletben megállapított nyomonkövetési intézkedések végrehajtására vonatkozó valamennyi lényeges információt, különösen a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott előállítására használt anyagokat, valamint azok eltérítésének, tiltott előállításuknak és a velük folyó törvényes kereskedelemnek a módszereit illetően.

(2) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 30b. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon követelmények és feltételek meghatározására vonatkozóan, amelyek az információk e cikk (1) bekezdése szerinti rendelkezésre bocsátására vonatkoznak.

(3) Az e cikk (1) bekezdésében említett információk alapján a Bizottság, a tagállamokkal konzultálva, értékeli e rendelet hatékonyságát, és az ENSZ-Egyezmény 12. cikkének (12) bekezdésével összhangban a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szervhez benyújtandó éves jelentést készít.

(4) A Bizottság 2019. december 31-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról és működéséről és különösen a jegyzékben nem szereplő anyagokkal kapcsolatos gyanús ügyletek nyomon követését és ellenőrzését szolgáló további fellépés esetleges szükségességéről.”

22.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„32a. cikk

A tagállami illetékes hatóságok és a Bizottság az alábbi funkciókra használhatják az európai adatbázist, az annak használatára vonatkozó feltételek mellett:

a)	a 32. cikk (1) bekezdésében előírt információközlés, valamint a 32. cikk (3) bekezdése alapján a Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerv felé fennálló jelentéstétel elősegítése;

b)	az engedéllyel rendelkező, illetve nyilvántartásba vett gazdasági szereplők európai nyilvántartásának kezelése;

c)	annak lehetővé tétele, hogy a gazdasági szereplők a 9. cikk (2) bekezdése alapján elektronikus úton információkat tudjanak nyújtani az illetékes hatóságoknak a behozatali, a kiviteli és a közvetítő tevékenységükről.”

23.

A 33. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„33. cikk

(1) A személyes adatok tagállami illetékes hatóságok általi feldolgozásának a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (*7) átültető nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezésekkel összhangban és az említett irányelv 28. cikkében említett tagállami felügyelő hatóság felügyelete alatt kell történnie.

(2) A Bizottság a személyes adatok feldolgozását – ideértve az európai adatbázis céljára történő feldolgozást is – a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (*8) megfelelően, az európai adatvédelmi biztos felügyelete alatt köteles végezni.

(3) E rendelet céljaira nem dolgozható fel a 95/46/EK irányelv 8. cikkének (1) bekezdése értelmében vett különleges adatkategóriák egyike sem.

(4) Tilos az e rendelet céljaira gyűjtött személyes adatok olyan további feldolgozása, amely nincs összhangban a 95/46/EK irányelvvel, illetve a 45/2001/EK rendelettel, és ezen adatok nem tárolhatók a gyűjtés céljához szükséges időtartamnál tovább.

(5) A tagállamok és a Bizottság nem dolgozhatnak fel személyes adatokat az e rendelet 32a. cikkében meghatározott céloknak nem megfelelő módon.

A 95/46/EK irányelv 13. cikkének sérelme nélkül, az e rendelet alapján megszerzett vagy feldolgozott személyes adatok a jegyzékben szereplő anyagok eltérítésének megakadályozására használhatók fel.

(*7) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.)."

(*8) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).”."

24.

A mellékletben:

a)	a cím helyébe a következő szöveg lép: „A jegyzékben szereplő anyagok felsorolása”;

b)	az első táblázat elé a következő alcím kerül beillesztésre: „1. kategória”;

c)	az 1. kategóriában a norefedrin KN-kódjának helyébe a következő lép: „2939 44 00”;

d)	az 1. kategóriába tartozó anyagok jegyzéke a következő anyaggal egészül ki: „Alfa-fenilacetoacetonitril, (KN-kód) 2926 90 95, (CAS-szám) 4468-48-8”;

a melléklet a következő kategóriával egészül ki:

„4. kategória

Anyag

KN-megnevezés (ha eltérő)

KN-kód

Az efedrint vagy annak sóit tartalmazó gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények

Efedrint vagy annak sóit tartalmazza

3003 40 20

3004 40 20

A pszeudo-efedrint vagy annak sóit tartalmazó gyógyszerek és állatgyógyászati készítmények

Pszeudo-efedrint vagy annak sóit tartalmazza

3003 40 30

3004 40 30 ”

2. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2013. november 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

V. LEŠKEVIČIUS

(1) Az Európai Parlament 2013. október 23-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. november 15-i határozata.

(2) A Tanács 2004. december 22-i 111/2005/EK rendelete a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról (HL L 22., 2005.1.26., 1. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2004. február 11-i 273/2004/EK rendelete a kábítószer-prekurzorokról (HL L 47., 2004.2.18., 1. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(6) A Tanács 1999. június 28-i 1999/468/EK határozata a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról (HL L 184., 1999.7.17., 23. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.)

(8) A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

10.12.2013

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 330/39

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1260/2013/EU RENDELETE

(2013. november 20.)

az európai demográfiai statisztikákról

(EGT-vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 338. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)	Az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 16. cikke (4) bekezdésének megfelelően 2014. november 1-jétől a Tanács tagjainak minősített többségét – többek között – a tagállamok népessége alapján állapítják meg.

(2)	A Gazdasági és Pénzügyi Tanács rendszeresen megbízza a Gazdaságpolitikai Bizottságot, hogy az Eurostat népesség-előrejelzései alapján értékelje az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát és minőségét.

(3)

Az 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (2) megfelelően a Bizottságnak továbbított, területi egységekre lebontott valamennyi tagállami statisztikának a NUTS-osztályozást kell használnia. Következésképpen, hogy összehasonlítható regionális statisztikák készüljenek, a területi egységeket a NUTS-osztályozás szerint kell meghatározni.

(4)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 175. cikke második bekezdésével összhangban a Bizottság háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a gazdasági, társadalmi és területi kohézió elérése terén elért előrehaladásról. E jelentések elkészítéséhez, valamint az uniós régiók – beleértve a különböző régiókat, mint a határ menti régiókat, nagyvárosi régiókat, vidéki régiókat, valamint a hegyvidéki és szigeti régiókat – demográfiai változásainak és lehetséges jövőbeli demográfiai kihívásainak rendszeres ellenőrzéséhez NUTS 3. szintű éves regionális adatokra van szükség. Mivel a népesség elöregedése régiónként jelentősen eltérő, az Eurostat feladata, hogy rendszeresen regionális előrejelzéseket készítsen abból a célból, hogy teljes kép alakuljon ki az Unió NUTS 2. régióinak demográfiai helyzetéről.

(5)	Az EUMSZ 159. cikkének megfelelően a Bizottság évente jelentést készít az EUMSZ 151. cikke céljainak megvalósításában elért előrehaladásról, beleértve az Unión belüli demográfiai helyzetet.

(6)

A Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című, 2009. október 20-i közleményében támogatta az életkorra, nemre, társadalmi-gazdasági státusra és földrajzi dimenzióra vonatkozó adatok és egészségügyi mutatók további fejlesztését, illetve gyűjtését.

(7)

Az Unió fenntartható fejlődési stratégiájának, amelyet az Európai Tanács 2001-es göteborgi ülésén indított el és amelyet 2006-ban felülvizsgáltak, célja a ma és a holnap generációi életminőségének folyamatos javítása. A kétévente kiadott bizottsági (Eurostat) monitoringjelentés az Unió fenntartható fejlődési mutatói alapján tárgyilagos statisztikai képet nyújt az előrelépésekről.

(8)	Az éves demográfiai statisztikák elengedhetetlenek számos szakpolitika – különösen a társadalmi és gazdasági kérdések – nemzeti és regionális szintű tanulmányozásához és meghatározásához. A népességstatisztika szintén számos szakpolitikai mutató alapját képezi.

(9)	A pekingi cselekvési platform (1995) IV. fejezetének H.3. stratégiai célkitűzése referenciakeretet biztosít a nemek szerint lebontott adatoknak és információknak a tervezés és a szakpolitika értékelése céljából történő előállításához és közzétételéhez.

(10)	A népességstatisztikák nélkülözhetetlen elemei az össznépesség megbecslésének a számlák európai rendszerének (ESA) keretében. Az adatok naprakésszé tétele és felülvizsgálata fontos szerepet tölt be az európai szintű statisztikák létrehozásában.

(11)

Annak érdekében, hogy biztosítható legyen a tagállamok által szolgáltatott adatok minősége és különösen az összehasonlíthatósága, és uniós szinten megbízható összegzések készüljenek, a felhasznált adatoknak ugyanazokon az elveken kell alapulniuk és ugyanarra a referencia-időpontra vagy referencia-időszakra kell vonatkozniuk.

(12)

A 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) referenciakeretet biztosít az európai demográfiai statisztikákhoz. A rendelet különösen a szakmai függetlenség, a pártatlanság, a tárgyilagosság, a megbízhatóság, a statisztikai adatok bizalmas kezelése és a költséghatékonyság elvének való megfelelést követeli meg.

(13)

A demográfiai adatoknak konzisztensnek kell lenniük a 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4), valamint a 763/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) értelmében gyűjtött adatokkal. E célból értékelni kell a tudományosan megalapozott és jól dokumentált statisztikai becslési módszereket, és azok alkalmazását ösztönözni kell.

(14)

Az európai statisztikák fejlesztése, előállítása és közzététele során a nemzeti és európai statisztikai hatóságoknak, illetve adott esetben az egyéb érintett nemzeti és regionális hatóságoknak az európai statisztikai rendszer bizottsága által 2011. szeptember 28-án felülvizsgált és naprakésszé tett, európai statisztikákra vonatkozó gyakorlati kódexnek megfelelően kell eljárniuk.

(15)	E rendelet biztosítja a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot, az Európai Unió alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében előírtak szerint.

(16)	A 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (6) és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet (7) alkalmazni kell a személyes adatok e rendelettel összefüggésben történő feldolgozására.

(17)

Mivel e rendelet célját – nevezetesen az európai demográfiai statisztikák tagállamokban való szisztematikus elkészítésére irányuló közös jogi keret megteremtését – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a fellépés léptéke vagy hatása miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl a fenti cél eléréséhez szükséges mértéket.

(18)	E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (8) megfelelően kell gyakorolni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Tárgy

E rendelet közös jogi keretet hoz létre a népességre és a népmozgalmi eseményekre vonatkozó európai statisztikák fejlesztéséhez, előállításához és közzétételéhez.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában az alábbi fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

a) „országos”: egy tagállamnak az 1059/2003/EK rendelet referenciaidő alatt hatályos változata szerinti területe;

b) „regionális”: az 1059/2003/EK rendelet referenciaidő alatt hatályos változata szerinti 1., 2. vagy 3. NUTS szint; az uniós tagsággal nem rendelkező országok esetében az országok és a Bizottság (Eurostat) közötti megegyezés alapján a referenciaidő alatt hatályos változat szerinti 1., 2. és 3. szintű statisztikai régiók;

c) „szokásos lakóhellyel rendelkező népesség”: minden olyan személy, aki a referenciaidő alatt szokásos lakóhellyel rendelkezett valamely tagállamban;

d) „szokásos lakóhely”: az a hely, ahol az egyén napi pihenőidejét tölti, tekintet nélkül a kikapcsolódás, nyaralás, baráti és rokonlátogatás, üzleti, orvosi kezelés vagy vallásos zarándoklat céljából való ideiglenes távollétekre. Kizárólag azok a személyek tekinthetők a szóban forgó földrajzi területen szokásos lakóhellyel rendelkezőknek, akik:

i.	a referenciaidőt megelőzően legalább 12 hónapig folyamatosan a szokásos lakóhelyükön éltek; vagy

ii.	a referenciaidőt megelőző tizenkét hónap során azzal a szándékkal érkeztek a szokásos lakóhelyükre, hogy legalább egy évig ott tartózkodjanak.

Ha az i. vagy ii. alpontban leírt körülmények nem állapíthatók meg, akkor a „szokásos lakóhely” a jogszerű vagy nyilvántartott lakóhelyként értelmezhető, kivéve a 4. cikk alkalmazásában.

A „szokásos lakóhely” fogalmának alkalmazásakor a tagállamok az egyedi eseteket az 1201/2009/EK bizottsági rendelet (9) mellékletének megfelelően kezelik;

e) „élveszületés”: olyan gyermek világra jövetele, aki lélegzik vagy más életjelet – például szívverést, a köldökzsinór lüktetését vagy harántcsíkos izmok határozott mozgását – mutat, a gesztációs kortól függetlenül;

f) „halálozás”: az élet minden jelének végleges elmúlása az élveszületés után bármely időpontban (az életfunkciók születés utáni megszűnése, az újraélesztés lehetősége nélkül);

g) „népmozgalmi események”: az e) és f) pontban meghatározott élveszületések és elhalálozások.

3. cikk

A népességre és a népmozgalmi eseményekre vonatkozó adatok

(1) A tagállamok a szokásos lakóhellyel rendelkező népességükről a referenciaidőre vonatkozóan adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat). A szolgáltatott adatok a népességet kor, nem és a lakóhely régiója szerinti bontásban tartalmazzák.

(2) A tagállamok adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat) a referencia-időszak alatt bekövetkezett népmozgalmi eseményeikről. A tagállamok a népesség fogalmának ugyanazon meghatározását használják, mint az (1) bekezdésben említett adatok esetében. Ezen adatok a következő változókra terjednek ki:

a)	élveszületések száma nemek, születés hónapja, az élveszületések sorrendje, az anya életkora, az anya születési éve, az anya születési országa, az anya állampolgársága szerinti ország és az anya lakóhelyének régiója szerinti bontásban;

b)	halálozások száma életkor, nemek, születési év, lakóhely régiója, születési ország, állampolgárság szerinti ország és halálozás hónapja szerinti bontásban.

(3) A tagállamok a népesség fogalmának e rendelet szerinti, ugyanazon meghatározását használják valamennyi országos és regionális szint esetében.

(4) A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el az (1) és (2) bekezdésben említett adatok bontásával, az adatok határidejével és felülvizsgálatával kapcsolatos egységes feltételekre vonatkozóan. A szóban forgó végrehajtási jogi aktusokat a 10. cikk (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

4. cikk

Teljes népesség különleges uniós célokra

(1) A Tanácsban alkalmazott minősített többségi szavazás céljából a tagállamok a 2. cikk c) pontjában meghatározott teljes népességről országos szintű adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat) a referenciaidőre vonatkozóan, a referenciaév végétől számított nyolc hónapon belül.

(2) A tagállamok megbecsülhetik az (1) bekezdésben említett teljes népességet a jogszerű lakóhellyel rendelkező vagy nyilvántartott népesség alapján, tudományosan megalapozott, jól dokumentált és nyilvánosan hozzáférhető statisztikai becslési módszerek alkalmazásával.

5. cikk

Gyakoriság és referenciaidő

(1) A tagállamok minden évben – adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat) az előző évre vonatkozóan a 3. cikk (1) bekezdésében és a 3. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontjában említett népességükről, illetve népmozgalmi eseményeikről.

(2) A tagállamok a 4. cikkben említett teljes népességről évente országos szintű adatokat szolgáltatnak a Bizottságnak (Eurostat).

(3) E rendelet alkalmazásában „referenciaidő”: az esettől függően vagy a (4) bekezdésben említett referencia-időpont, vagy az (5) bekezdésben említett referencia-időszak.

(4) A népességi adatok referencia-időpontja a referencia-időszak vége (december 31. éjfél). Az első referencia-időpontot 2013-ban, az utolsó referencia-időpontot pedig 2027-ben kell meghatározni.

(5) A népmozgalmi események adataira vonatkozó referencia-időszak az a naptári év, amely során az esemény történt. Az első referencia-időszak 2013., az utolsó referencia-időszak pedig 2027.

6. cikk

Adatok és metaadatok szolgáltatása

A tagállamok az ebben a rendeletben előírt adatokat és metaadatokat a Bizottság (Eurostat) által meghatározott adatcsere- és metaadatcsere-standardoknak megfelelően hozzáférhetővé teszik a Bizottság (Eurostat) számára. A tagállamok ezeket az adatokat és metaadatokat vagy az egypontos adatbeviteli szolgáltatásokon keresztül szolgáltatják a Bizottságnak, olyan módon, hogy a Bizottság (Eurostat) ki tudja azokat nyerni, vagy az egypontos adatbeviteli szolgáltatások használatával továbbítják.

7. cikk

Adatforrások

Az adatok a tagállam által a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően kiválasztott adatforrásokon alapulnak. Adott esetben tudományosan megalapozott és jól dokumentált statisztikai becslési módszereket kell alkalmazni.

8. cikk

Megvalósíthatósági tanulmányok

(1) A tagállamok megvalósíthatósági tanulmányokat készítenek a „szokásos lakóhely” fogalmának a 3. cikk (1) és (2) bekezdésében említett népességre és népmozgalmi eseményekre vonatkozó használatáról.

(2) Az (1) bekezdésben említett megvalósíthatósági tanulmányok eredményeit 2016. december 31-ig el kell juttatni a Bizottságnak.

(3) Az e cikk (1) bekezdésében említett megvalósíthatósági tanulmányok elkészítésének megkönnyítése érdekében az Unió pénzügyi támogatásban részesítheti a nemzeti statisztikai intézeteket és más, a 223/2009/EK rendelet 5. cikkében említett nemzeti hatóságokat.

9. cikk

Minőségi követelmények

(1) A tagállamok biztosítják a továbbított adatok minőségét.

(2) E rendelet alkalmazásában a továbbítandó adatokra a 223/2009/EK rendelet 12. cikkének (1) bekezdésében említett minőségi kritériumok alkalmazandók.

(3) A tagállamoknak jelentést kell tenniük a Bizottság (Eurostat) számára a referencia-metaadatokról az európai statisztikai rendszer szabványai alapján, különös tekintettel az első referenciaévre vonatkozóan használt adatforrásokra, fogalommeghatározásokra és becslési módszerekre, és tájékoztatniuk kell a Bizottságot (Eurostat) az ezekben bekövetkezett változásokról.

(4) A Bizottság (Eurostat) kérésére a tagállamok a statisztikai információk minőségének értékeléséhez szükséges minden tájékoztatást megadnak.

(5) A tagállamok biztosítják, hogy az e rendelet 3. cikkében előírt népességi adatok konzisztensek legyenek a 862/2007/EK rendelet 3. cikke (1) bekezdésének c) pontja által előírt adatokkal.

10. cikk

Bizottsági eljárás

(1) A Bizottság munkáját a 223/2009/EK rendelettel létrehozott európai statisztikai rendszer bizottsága segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU rendelet 5. cikkét kell alkalmazni.

11. cikk

Felülvizsgálati záradék

(1) A Bizottság e rendelet végrehajtásáról benyújt egy első jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak 2018. december 31-ig, majd egy második jelentést 2023. december 31-ig. E jelentésekben a Bizottság figyelembe veszi a tagállamok által szolgáltatott információkat és értékeli a továbbított adatok minőségét, az alkalmazott adatgyűjtési módszereket, a tagállamokra, illetve az adatszolgáltatókra háruló többletterheket, valamint e statisztikai adatok összehasonlíthatóságát. E jelentések értékelik a jogszerű lakóhellyel rendelkező vagy nyilvántartott népesség alapján a „szokásos lakóhellyel rendelkező népesség” becslésére alkalmazott, tudományosan megalapozott, jól dokumentált statisztikai becslési módszerek alkalmazását. Az első jelentés a 8. cikkben említett megvalósíthatósági tanulmányok eredményeit is tartalmazza.

(2) E jelentésekhez – adott esetben – javaslatokat kell csatolni, amelyek arra hivatottak, hogy tovább javítsák az e rendelet szerinti, a népességre és népmozgalmi eseményekre vonatkozó európai statisztikák fejlesztésének, előállításának és közzétételének közös jogi keretét.

12. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet 2028. augusztus 31-én hatályát veszti.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2013. november 20-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

V. LEŠKEVIČIUS

(1) Az Európai Parlament 2013. október 22-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2013. november 15-i határozata.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2003. május 26-i 1059/2003/EK rendelete a statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) létrehozásáról (HL L 154., 2003.6.21., 1. o.).

(3) Az Európai Parlament és a Tanács 2009. március 11-i 223/2009/EK rendelete az európai statisztikákról és a titoktartási kötelezettség hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló 1101/2008/EK, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelet, a közösségi statisztikákról szóló 322/97/EK tanácsi rendelet és az Európai Közösségek statisztikai programbizottságának létrehozásáról szóló 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 87., 2009.3.31., 164. o.).

(4) Az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 862/2007/EK rendelete a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 199., 2007.7.31., 23. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2008. július 9-i 763/2008/EK rendelete a nép- és lakásszámlálásról (HL L 218., 2008.8.13., 14. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 1995. október 24-i 95/46/EK irányelve a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 281., 1995.11.23., 31. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(8) Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

(9) A Bizottság 2009. november 30-i 1201/2009/EK rendelete a nép- és lakásszámlálásról szóló 763/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a jellemzők és bontásuk technikai leírása tekintetében történő végrehajtásáról (HL L 329., 2009.12.15., 29. o.).

		ISSN 1977-0731 doi:10.3000/19770731.L_2013.330.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 330

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	56. évfolyam 2013. december 10.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		RENDELETEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1257/2013/EU rendelete (2013. november 20.) a hajók újrafeldolgozásáról, valamint az 1013/2006/EK rendelet és a 2009/16/EK irányelv módosításáról ( 1 )	1
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1258/2013/EU rendelete (2013. november 20.) a kábítószer-prekurzorokról szóló 273/2004/EK rendelet módosításáról ( 1 )	21
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1259/2013/EU rendelete (2013. november 20.) a kábítószer-prekurzoroknak a Közösség és a harmadik országok közötti kereskedelme nyomon követésére vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 111/2005/EK tanácsi rendeletet módosításáról	30
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 1260/2013/EU rendelete (2013. november 20.) az európai demográfiai statisztikákról ( 1 )	39