14.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 316/1

(1)

A belső piacon az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgását szabályozó egyes uniós jogi aktusok alkalmazása szükségessé teszi, hogy a tagállamok hatékonyabban működjenek együtt, és információt cseréljenek egymással és a Bizottsággal. Mivel ezek a jogi aktusok gyakran nem határozzák meg részletesen az információcsere gyakorlati végrehajtásának módját, megfelelő gyakorlati intézkedésekre van szükség.

(2)

A belső piaci információs rendszer (a továbbiakban: az IMI) a Bizottság által a tagállamok közreműködésével együtt kidolgozott, az interneten keresztül elérhető szoftveralkalmazás, amelynek célja, hogy a határokon átnyúló információcserét és a kölcsönös segítségnyújtást megkönnyítő, központosított kommunikációs mechanizmus biztosításával segítséget nyújtson a tagállamoknak az uniós jogi aktusokban az információcserére vonatkozó követelmények gyakorlati végrehajtásához. Az IMI különösen segíti az illetékes hatóságokat a másik tagállamban lévő partnerhatóság azonosításában, az információk – ideértve a személyes adatokat is – egységesített eljárások alapján történő cseréjének véghezvitelében, valamint a nyelvi akadályok előre meghatározott és lefordított munkafolyamatok alkalmazása révén való leküzdésében. A Bizottságnak, amennyiben lehetséges, további olyan rendelkezésre álló fordítási funkciókkal kell ellátnia az IMI felhasználóit, amelyek kielégítik azok igényeit, megfelelnek az IMI keretében folytatott információcsere biztonsági és titoktartási követelményeinek, és amelyek ésszerű áron biztosíthatók.

(3)

A nyelvi akadályok leküzdése érdekében az IMI-nek elvben az Unió valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre kell állnia.

(4)

Az IMI-nek a belső piac működésének javítására kell irányulnia, mégpedig azáltal, hogy olyan hatékony és felhasználóbarát eszközt biztosít, amely a tagállamok egymás közötti, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti igazgatási együttműködésének végrehajtását szolgálja, és így megkönnyíti az e rendelet mellékletében felsorolt uniós jogi aktusok alkalmazását.

(5)

„Az egységes piac jobb irányítása nagyobb fokú adminisztratív együttműködés révén: Stratégia a belső piaci információs rendszer (IMI) kiterjesztésére és fejlesztésére” című 2011. február 21-i közleményében a Bizottság az IMI más uniós jogi aktusokra való lehetséges kiterjesztésének tervét vázolja fel. Az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért” című, 2011. április 13-i bizottsági közlemény hangsúlyozza az IMI fontosságát a résztvevők közötti – többek között helyi szintű – együttműködés erősítése tekintetében, hozzájárulva ezzel az egységes piac jobb irányításához. Ezért szükséges az IMI szilárd jogi keretének és az IMI hatékony működését biztosító közös szabályoknak a létrehozása.

(6)

Amennyiben egy uniós jogi aktus valamely rendelkezésének alkalmazása személyes adatok cseréjét teszi szükségessé a tagállamok között, és meghatározza azok feldolgozásának célját, az ilyen rendelkezést – figyelemmel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. és 52. cikkében meghatározott feltételekre is – megfelelő jogalapnak kell tekinteni a személyes adatok feldolgozásához. Az IMI-t elsősorban olyan, információk cseréjéhez – ideértve a személyes adatokat is – használt eszköznek kell tekinteni, amely egyébként más eszközök – ideértve a postai levelet, a fax vagy az elektronikus levelet – használatával történne valamely, a tagállamok hatóságai és szervei számára az uniós jogi aktusokban előírt jogi kötelezettség alapján. Az IMI-ben átadott személyes adatok kizárólag olyan célból gyűjthetők, dolgozhatók és használhatók fel, amelyek összhangban vannak az eredeti adatgyűjtés céljával, és az ilyen adatokra megfelelő biztosítékoknak kell vonatkozniuk.

(7)

A beépített adatvédelem elve alapján az IMI-t az adatvédelmi jogszabályok által támasztott követelmények figyelembevételével fejlesztették ki, és az kezdettől fogva megfelel az adatvédelmi szempontoknak, különösen az IMI-ben átadott személyes adatokhoz való hozzáférés korlátozása miatt. Az IMI ezáltal lényegesen magasabb szintű védelmet és biztonságot kínál, mint az információcsere egyéb módszerei, például a postai levél, a telefon, a fax vagy az elektronikus levél.

(8)

A tagállamok egymás közötti, valamint a Bizottsággal folytatott, elektronikus úton történő igazgatási együttműködésének meg kell felelnie a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (3), továbbá a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (4) a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályoknak. A 95/46/EK irányelv és a 45/2001/EK rendelet szerinti fogalommeghatározásokat e rendelet tekintetében is alkalmazni kell.

(9)

A Bizottság biztosítja és kezeli az IMI szoftverét és informatikai infrastruktúráját, biztosítja az IMI biztonságát, igazgatja a nemzeti IMI-koordinátorok hálózatát, valamint részt vesz az IMI-felhasználók képzésében és a számukra történő technikai segítségnyújtásban. Ennek érdekében célszerű, hogy a Bizottság csak azokhoz a személyes adatokhoz rendelkezzen hozzáféréssel, amelyek feltétlenül szükségesek az e rendeletben meghatározott feladatkörébe tartozó feladatainak – például a nemzeti IMI-koordinátorok regisztrálásának – ellátásához. A Bizottságnak hozzáféréssel kell rendelkeznie személyes adatokhoz az IMI-ben zárolt olyan adatok – egy másik IMI-szereplő kérésére történő – lehívásakor is, amelyekhez az adatalany hozzáférést kért. Elő kell írni továbbá, hogy a Bizottság az IMI-ben folytatott igazgatási együttműködés keretében átadott személyes adatokhoz csak abban az esetben férhessen hozzá, ha valamely uniós jogi aktus szerepet biztosít a Bizottságnak az ilyen együttműködésben.

(10)

Az átláthatóság – különösen az adatalanyok esetében való – biztosítása érdekében e rendelet mellékletében fel kell sorolni az uniós jogi aktusok azon rendelkezéseit, amelyek tekintetében az IMI-t használni kell.

(11)

A technikai megvalósíthatóság és az IMI-re gyakorolt átfogó hatás figyelembevételével a jövőben sor kerülhet az IMI olyan más területekre történő kiterjesztésére, ahol költséghatékony és felhasználóbarát módon elősegítheti valamely uniós jogi aktus eredményes végrehajtásának biztosítását. A Bizottságnak el kell végeznie a szükséges vizsgálatokat annak megállapítása érdekében, hogy a rendszer technikailag alkalmas-e bármilyen tervezett kiterjesztésre. Az IMI további uniós jogi aktusokra való kiterjesztéséről rendes jogalkotási eljárás keretében kell határozni.

(12)

Mielőtt döntés születne arról, hogy az IMI-t kiterjesszék-e új területekre, a kísérleti projektek hasznosak annak megvizsgálására, hogy indokolt-e az IMI kiterjesztése, valamint arra, hogy hozzáigazítsák a technikai funkciókat és az eljárási szabályokat az IMI-felhasználók igényeihez. Annak biztosítása érdekében, hogy a kísérleti projekt tükrözze az IMI-felhasználók igényeit, és teljes mértékben megfeleljen a személyes adatok feldolgozására vonatkozó rendelkezéseknek, teljes mértékben be kell vonni a tagállamokat annak eldöntésébe, hogy mely uniós jogi aktusokra vonatkozzon a kísérleti projekt, továbbá a kísérleti projekt szabályainak meghatározásába. E szabályokat minden egyes kísérleti projekt esetében külön kell meghatározni.

(13)

E rendelet rendelkezései nem akadályozhatják a tagállamokat és a Bizottságot abban, hogy személyes adatok feldolgozásával nem járó információcsere esetében az IMI használata mellett döntsenek.

(14)

E rendeletben meg kell határozni az IMI igazgatási együttműködés céljából történő használatára vonatkozó szabályokat, ami magában foglalhatja többek között a közvetlen információcserét, a bejelentési eljárásokat, a riasztási mechanizmusokat, a kölcsönös segítségnyújtási megállapodásokat és a problémamegoldást.

(15)

E rendelet nem érintheti a tagállamok annak eldöntésére vonatkozó jogát, hogy mely nemzeti hatóságok teljesítsék az e rendeletből eredő kötelezettségeket. A tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy belső közigazgatási szervezetükhöz igazítsák az IMI-hez kapcsolódó feladatokat és hatásköröket, valamint hogy figyelembe vegyék valamely adott IMI-munkafolyamat sajátos igényeit. A tagállamoknak arra is lehetőséget kell kapniuk, hogy további IMI-koordinátorokat jelöljenek ki a nemzeti IMI-koordinátori feladatok egyedül vagy más koordinátorokkal közösen történő ellátására a belső piac egy adott területe, valamely közigazgatási ág vagy földrajzi régió tekintetében, vagy egyéb szempont alapján. A tagállamoknak tájékoztatniuk kell a Bizottságot az általuk kijelölt IMI-koordinátorokról, de nem kötelezhetők arra, hogy további IMI-koordinátorokat is külön megjelöljenek az IMI-ben, amennyiben ez az IMI megfelelő működéséhez nem szükséges.

(16)

Annak érdekében, hogy az IMI révén hatékony igazgatási együttműködés jöjjön létre, a tagállamoknak és a Bizottságnak gondoskodniuk kell arról, hogy IMI-szereplőik rendelkezzenek az e rendelet szerinti kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges forrásokkal.

(17)

Jóllehet az IMI alapvetően az illetékes hatóságok közötti igazgatási együttműködést szolgáló, a nyilvánosság számára nem hozzáférhető kommunikációs eszköz, olyan technikai eszközök kifejlesztésére lehet szükség, amelyek lehetővé teszik külső szereplők, például polgárok, vállalkozások és szervezetek számára, hogy információnyújtás és adatlehívás céljából kapcsolatba lépjenek az illetékes hatóságokkal, valamint hogy adatalanyként gyakorolhassák az erre vonatkozó jogaikat. Ezeknek a technikai eszközöknek az adatvédelem megfelelő biztosítására is ki kell terjedniük. A magas fokú biztonság megvalósítása érdekében bármely ilyen nyilvános felületet úgy kell kifejleszteni, hogy az a kizárólag az IMI-felhasználók által hozzáférhető IMI-től technikailag teljesen el legyen különítve.

(18)

A „SOLVIT” – belső piaci problémamegoldó hálózat alkalmazásának alapelveiről szóló 2001. december 7-i bizottsági ajánlással (5) (SOLVIT-ajánlás) összhangban az IMI-nek a SOLVIT-hálózat technikai támogatására való alkalmazása nem érintheti a tagállamok önkéntes vállalásán alapuló SOLVIT-eljárás nem hivatalos jellegét. Annak érdekében, hogy a SOLVIT-hálózat továbbra is a jelenlegi működési keretek között láthassa el feladatait, a nemzeti IMI-koordinátor feladatai közül egyet vagy többet a SOLVIT-központokra lehet ruházni feladatkörükkel összhangban, hogy azok a nemzeti IMI-koordinátortól függetlenül működhessenek. A személyes adatok és bizalmas információk SOLVIT-eljárások keretében történő feldolgozása során az e rendeletben meghatározott valamennyi biztosítékot érvényesíteni kell anélkül, hogy ez a SOLVIT-ajánlás nem kötelező jellegét érintené.

(19)

Jóllehet az IMI-nek része egy, a felhasználók rendelkezésére álló, internet alapú felület, bizonyos esetekben és az érintett tagállam kérésére indokolt lehet olyan technikai megoldásokat mérlegelni, amelyekkel az adatok közvetlenül továbbíthatók a nemzeti rendszerekből az IMI-be, amennyiben ilyen nemzeti rendszereket – különösen a bejelentési eljárások tekintetében – már kifejlesztettek. Az ilyen technikai megoldások bevezetését a megvalósíthatóságuk, a költségek és a várható előnyök értékelésétől kell függővé tenni. Az említett megoldások nem érinthetik a meglévő struktúrákat és a hatáskörök nemzeti rendjét.

(20)

Amennyiben a tagállamok a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) szerinti eljárás alkalmazásával teljesítették a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) 15. cikkének (7) bekezdésében megállapított értesítési kötelezettségüket, nem kötelezhetők arra, hogy ugyanazt az értesítést az IMI-n keresztül is elküldjék.

(21)

Az IMI-ben zajló információcsere a tagállami hatóságok kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó jogi kötelezettségéből következik. Ha valamely illetékes hatóság egy másik tagállamtól az IMI-n keresztül információt kap, a belső piac megfelelő működésének biztosítása érdekében az a közigazgatási eljárásban bizonyító erejű, függetlenül attól, hogy másik tagállamból származik, vagy hogy átadása elektronikus úton történt, és azt az említett illetékes hatóságnak ugyanúgy kell kezelnie, mint a saját tagállamából származó hasonló dokumentumot.

(22)

A magas színvonalú adatvédelem biztosítása érdekében meg kell állapítani az IMI-ben kezelt személyes adatok megőrzésére vonatkozó maximális időtartamot. Az említett időszakok hosszának megállapításakor azonban kellően figyelembe kell venni az IMI-rendszer megfelelő működésének szükségességét, valamint az adatalanyok azon jogát, hogy jogaikat maradéktalanul gyakorolhassák, például akként, hogy egy határozat elleni fellebbezés érdekében bizonyítékot kapnak arról, hogy információcserére került sor. Mindazonáltal a megőrzési időszak nem lehet hosszabb az e rendelet célkitűzéseinek megvalósításához szükséges időtartamnál.

(23)

Lehetővé kell tenni az IMI-felhasználók nevének és elérhetőségi adatainak az e rendelet célkitűzéseinek megfelelő célból történő feldolgozását, ideértve a rendszer IMI-koordinátorok és Bizottság általi használatának nyomon követését, kommunikációs, képzési, illetve a tájékoztatást célzó kezdeményezéseket, valamint a belső piaci igazgatási együttműködésre vagy kölcsönös segítségnyújtásra vonatkozó információk gyűjtését.

(24)

Az európai adatvédelmi biztosnak – többek között a nemzeti adatvédelmi hatóságokkal fenntartott kapcsolatok révén – nyomon kell követnie e rendelet alkalmazását és törekednie kell e rendelet alkalmazásának biztosítására, ideértve az adatbiztonságra vonatkozó rendelkezéseket is.

(25)

Az IMI működése és az e rendelet alkalmazása hatékony ellenőrzésének és az ezekre vonatkozó jelentéstételnek a biztosítása érdekében a tagállamoknak a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk a releváns információkat.

(26)

Az adatalanyokat tájékoztatni kell a személyes adataiknak az IMI-ben történő feldolgozásáról, valamint arról, hogy e rendeletnek és a 95/46/EK irányelvet átültető nemzeti jogszabályoknak megfelelően joguk van a velük kapcsolatos adatokhoz való hozzáféréshez, valamint a pontatlan adatok helyesbíttetésére és a jogtalanul feldolgozott adatok töröltetésére.

(27)

Annak érdekében, hogy a tagállamok illetékes hatóságai számára lehetséges legyen az igazgatási együttműködésre vonatkozó jogszabályi rendelkezések végrehajtása és az IMI révén történő hatékony információcsere, gyakorlati intézkedések megállapítására lehet szükség ezen információcserét illetően. Ezeket az intézkedéseket a Bizottságnak kell elfogadnia külön végrehajtási jogi aktus formájában a mellékletben felsorolt egyes uniós jogi aktusok, vagy az igazgatási együttműködési eljárás egyes típusai tekintetében. A gyakorlati intézkedéseknek ki kell terjedniük azokra a lényeges technikai funkciókra és eljárási szabályokra, amelyek a vonatkozó igazgatási együttműködési eljárások IMI-n keresztüli végrehajtásához szükségesek. A Bizottságnak biztosítania kell az IMI-hez szükséges szoftver és informatikai infrastruktúra karbantartását és fejlesztését.

(28)

A kellő átláthatóságnak az adatalanyok számára való biztosítása érdekében közzé kell tenni az IMI-n belüli igazgatási együttműködési eljárásokhoz kapcsolódó, előre meghatározott munkafolyamatokat, a kérdés- és válaszsorokat, a formanyomtatványokat, valamint az egyéb intézkedéseket.

(29)

Amennyiben a tagállamok a 95/46/EK irányelv 13. cikkével összhangban korlátozásokat vagy kivételeket vezetnek be az adatalanyok jogai tekintetében, az ilyen korlátozásokra vagy kivételekre vonatkozó tájékoztatást közzé kell tenni az adatalanyok számára biztosítandó teljes átláthatóság érdekében. Ezeknek a korlátozásoknak vagy kivételeknek indokoltnak és a kitűzött céllal arányosnak kell lenniük és figyelemmel kell lenniük a megfelelő garanciákra.

(30)

Amennyiben az Unió és harmadik országok között olyan nemzetközi megállapodások megkötésére kerül sor, amelyek az e rendelet mellékletében felsorolt uniós jogi aktusokban foglalt rendelkezések alkalmazására is kiterjednek, lehetővé kell tenni az IMI-szereplők harmadik országbeli partnereinek az IMI által támogatott igazgatási együttműködési eljárásokban való részvételét, amennyiben megállapítást nyert, hogy az érintett harmadik ország a személyes adatok 95/46/EK irányelv rendelkezéseivel összhangban álló, megfelelő szintű védelmét biztosítja.

(31)

A belső piaci információs rendszernek (IMI) a személyes adatok védelme tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2007. december 12-i 2008/49/EK bizottsági határozatot (8) hatályon kívül kell helyezni. A belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv VI. fejezete alapján, a tagállamok közötti, elektronikus úton történő információcserével kapcsolatos gyakorlati intézkedések megállapításáról szóló, 2009. október 2-i 2009/739/EK bizottsági határozatot (9) továbbra is alkalmazni kell olyan kérdések esetében, amelyek a 2006/123/EK irányelv szerinti információcseréhez kapcsolódnak.

(32)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (10) megfelelően kell gyakorolni.

(33)

Az IMI működéséről szóló, az IMI-ből nyert statisztikai adatokon és más vonatkozó adatokon alapuló éves jelentésben meg kell vizsgálni a tagállamok e rendelet hatékony alkalmazására vonatkozó teljesítményét. A tagállamok teljesítményét többek között az átlagos válaszadási idő alapján kell megítélni a gyors és jó minőségű válaszok biztosítása érdekében.

(34)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az IMI igazgatási együttműködésre történő alkalmazására vonatkozó szabályok meghatározását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért annak léptéke és hatásai miatt az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(35)

A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban sor került az európai adatvédelmi biztossal folytatandó konzultációra, és a biztos 2011. november 22-én véleményt (11) nyilvánított,

a)

regisztrálja az IMI-koordinátorokat és az illetékes hatóságokat vagy hitelesíti regisztrációjukat;

b)

fő kapcsolattartó pont szerepét tölti be az IMI-hez kapcsolódó kérdésekben a tagállamok IMI-szereplői számára, ideértve a személyes adatok e rendeletnek megfelelő védelmével kapcsolatos szempontokra vonatkozó tájékoztatást;

c)

kapcsolatot tart a Bizottsággal az IMI-vel kapcsolatos kérdésekben, ideértve a személyes adatok e rendeletnek megfelelő védelmével kapcsolatos szempontokra vonatkozó tájékoztatást;

d)

ismereteket, képzést és támogatást nyújt a tagállamok IMI-szereplői számára, ideértve az alapvető technikai segítségnyújtást is;

e)

hatáskörének keretein belül biztosítja az IMI hatékony működését, ideértve az igazgatási együttműködésre irányuló megkeresésekre a tagállamok IMI-szereplői által időben és megfelelő módon adandó válaszok biztosítását.

a)

biztosítja az IMI-hez szükséges szoftver és informatikai infrastruktúra biztonságát, rendelkezésre állását, karbantartását és fejlesztését;

b)

többnyelvű rendszert, beleértve a meglévő fordítási funkciókat, a tagállamokkal együttműködve szervezett képzést, valamint információs segítségnyújtó szolgálatot biztosít, amely segít a tagállamoknak az IMI használatában;

c)

nyilvántartásba veszi a nemzeti IMI-koordinátorokat, és biztosítja az IMI-hez való hozzáférésüket;

d)

amennyiben e rendelet előírja, személyes adatokat feldolgozó műveleteket hajt végre az IMI-ben, a mellékletben felsorolt, alkalmazandó uniós jogi aktusokban meghatározott célokkal összhangban;

e)

nyomon követi e rendelet alkalmazását, és a 25. cikkel összhangban jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az európai adatvédelmi biztosnak.

a)

arról uniós jogi aktus rendelkezik;

b)

arról a 11. cikkben említett végrehajtási jogi aktus rendelkezik annak érdekében, hogy megkönnyítse a tagállamok illetékes hatóságai között a mellékletben felsorolt uniós jogi aktusok rendelkezéseinek alkalmazása tekintetében folytatott igazgatási együttműködést; vagy

c)

az ahhoz szükséges, hogy az adatalanyok a jogaik gyakorlása érdekében kérelmeket nyújthassanak be, a 19. cikkel összhangban.

a)

az IMI-re vonatkozó, világosan és érthetően megfogalmazott tájékoztatás a 45/2001/EK rendelet 11. és 12. cikkének megfelelően;

b)

az e rendelet 11. cikkében említett, az IMI-ben végrehajtott igazgatási együttműködési eljárás adatvédelmi szempontjaira vonatkozó tájékoztatás;

c)

az adatalanyok jogaival összefüggő, az e rendelet 20. cikkében említett kivételekre vagy korlátozásokra vonatkozó tájékoztatás;

d)

az igazgatási együttműködési eljárások típusai, valamennyi alapvető IMI-funkció és adatkategória, amely feldolgozható az IMI-ben;

e)

az IMI-re vonatkozó – e rendelet vagy más uniós jogi aktus alapján elfogadott – végrehajtási vagy felhatalmazáson alapuló jogi aktusok teljes körű felsorolása, valamint az e rendelet mellékletének egységes szerkezetbe foglalt változata, amely más uniós jogi aktusok általi későbbi módosításait is tartalmazza.

a)

nincs szükség a hatályos igazgatási együttműködési eljárások lényeges módosítására;

b)

az IMI tervezett használatáról értesítették a nemzeti felügyeleti hatóságot, amennyiben ezt a nemzeti jogszabályok előírják; és

c)

az IMI-felhasználók számára az IMI hatékony működése tekintetében nincs kedvezőtlen hatása.

a)

az információkat a mellékletben szereplő uniós jogi aktus rendelkezése és a harmadik ország jogának ezzel egyenértékű előírása szerint dolgozzák fel;

b)

az információk átadására vagy rendelkezésre bocsátására olyan nemzetközi megállapodással összhangban kerül sor, amely előírja:

c)

a szóban forgó harmadik ország a 95/46/EK irányelv 25. cikkének (2) bekezdésével összhangban biztosítja a személyes adatok megfelelő védelmét, beleértve a megfelelő biztosítékokat arra vonatkozóan, hogy az IMI-ben feldolgozott adatokat csak olyan célra használják fel, amely célból átadásukra eredetileg sor került, továbbá amennyiben a Bizottság a 95/46/EK irányelv 25. cikkének (6) bekezdése szerinti határozatot fogadott el.

14.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 316/12

(1)

A szabványosítás elsődleges célja olyan önkéntes műszaki vagy minőségi előírások meghatározása, amelyek jelenlegi vagy jövőbeli termékek, gyártási folyamatok vagy szolgáltatások megfelelését biztosíthatják. A szabványosítás különböző kérdésekre terjedhet ki, mint például egy bizonyos termék különböző fokozatainak vagy méreteinek szabványosítására, vagy műszaki előírások meghatározására olyan termék- vagy szolgáltatáspiacokon, ahol a más termékekkel vagy rendszerekkel való kompatibilitás és interoperabilitás alapvető követelmény.

(2)

Az európai szabványosítás megszervezésére az érintett érdekcsoportok által és részére kerül sor a nemzeti képviselet (Európai Szabványügyi Bizottság [CEN] és Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság [Cenelec] és a közvetlen részvétel (Európai Távközlési Szabványügyi Intézet [ETSI]) alapján, és az a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által a szabványosítás területén elismert elveken – nevezetesen a kohézió, átláthatóság, nyitottság, konszenzus, önkéntes alkalmazás, az egyedi érdekektől való függetlenség és a hatékonyság elvén (a továbbiakban: alapelvek) – nyugszik. Ezen alapelvekkel összhangban fontos, hogy valamennyi érintett érdekelt felet, így a hatóságokat és a kis- és középvállalkozásokat (kkv-k) megfelelően bevonják a nemzeti és európai szabványosítási folyamatba. A nemzeti szabványügyi testületeknek is ösztönözniük kell és elő kell segíteniük a szóban forgó érdekcsoportok részvételét.

(3)

Az európai szabványosítás elősegíti a vállalkozások versenyképességének növelését különösen az áruk és szolgáltatások szabad mozgásának, a hálózatok interoperabilitásának, a kommunikációs eszközöknek, a technológiai fejlesztésnek és az innovációnak az előmozdításával. Az európai szabványosítás megerősíti az európai ipar globális versenyképességét, különösen ha a nemzetközi szabványügyi testületekkel, nevezetesen a Nemzetközi Szabványügyi Szervezettel (ISO), a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottsággal (IEC) és a Nemzetközi Távközlési Egyesülettel (ITU) összehangolt módon kerül rá sor. A szabványok többek között a belső piacon a gazdasági átjárhatóság fokozása, valamint az új és jobb termékek vagy piacok fejlődésének ösztönzése és a jobb ellátási feltételek elősegítése révén jelentős pozitív gazdasági hatásokat gyakorolnak. A szabványok így általában fokozzák a versenyt, és csökkentik a kibocsátási és értékesítési költségeket, ami az egész gazdaság, de különösen a fogyasztók számára előnyös. A szabványok fenntarthatják és javíthatják a minőséget, információt nyújthatnak, és biztosíthatják az interoperabilitást és kompatibilitást, ezzel növelve a biztonságot és az értéket a fogyasztók számára.

(4)

Az európai szabványokat az európai szabványügyi szervezetek, nevezetesen a CEN, a Cenelec és az ETSI fogadják el.

(5)

Az európai szabványok igen fontos szerepet játszanak a belső piac szempontjából, például a harmonizált szabványok használata révén, vélelmezve, hogy a forgalomba hozandó termékek megfelelnek az e termékek tekintetében a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályokban megállapított alapvető követelményeknek. E követelményeket pontosan meg kell határozni az európai szabványügyi szervezetek általi hibás értelmezésük elkerülése érdekében.

(6)

A szabványosítás egyre fontosabb szerepet játszik a nemzetközi kereskedelemben és a piacok megnyitásában. Az Uniónak arra kell törekednie, hogy előmozdítsa az európai szabványügyi szervezetek és a nemzetközi szabványügyi testületek közötti együttműködést. Az Uniónak ösztönöznie kell továbbá a kétoldalú megközelítéseket a harmadik országokkal a szabványosítási erőfeszítések összehangolása és az európai szabványok előmozdítása érdekében, például a megállapodások tárgyalása során, vagy szabványügyi szakértők harmadik országokba való kiküldése révén. Ezenfelül az Uniónak ösztönöznie kell az európai szabványügyi szervezetek és magánfórumok és konzorciumok közti kapcsolatfelvételt, fenntartva ugyanakkor az európai szabványosítás elsőbbségét.

(7)

Az európai szabványosításra egy egyedi jogi keretrendszer vonatkozik, amelyet három jogi aktus, nevezetesen a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3), az európai szabványosítás finanszírozásáról szóló, 2006. október 24-i 1673/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4), valamint az információtechnológia és távközlés területén történő szabványosításról szóló, 1986. december 22-i 87/95/EGK tanácsi határozat alkot (5). A jelenlegi jogi keret azonban már nincs összhangban az európai szabványosítás utóbbi évtizedekben végbement fejlődésével. Ezért a jelenlegi jogi keretszabályozást egyszerűsíteni és a szabványosítás új elemeire történő kiterjesztésével módosítani kell annak érdekében, hogy az európai szabványosítás szóban forgó legújabb fejleményeihez és jövőbeli kihívásaihoz igazodjon. Ez különösen a szolgáltatásokra vonatkozó szabványok jelentős fejlődésére és a hivatalos szabványoktól eltérő egyéb szabvány jellegű dokumentumok kidolgozására vonatkozik.

(8)

Az európai szabványosítás jövőjéről szóló, 2010. október 21-i európai parlamenti állásfoglalás (6), valamint az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálatával foglalkozó szakértői bizottság (Express) „Szabványosítás a versenyképes és innovatív Európáért: tervek 2020-ig” című, 2010. februári jelentése jelentős számú stratégiai ajánlást határozott meg az európai szabványosítási rendszer felülvizsgálata tekintetében.

(9)

A szabványok és a szabványosítás mint uniós politikai eszközök hatékonyságának biztosítása érdekében egy olyan hatékony és eredményes szabványosítási rendszerre van szükség, amely rugalmas és átlátható teret nyújt a résztvevők közötti megegyezés kialakítására, valamint pénzügyileg is életképes.

(10)

A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) általános rendelkezéseket állapít meg a szolgáltatók letelepedési szabadságának gyakorlása és a szolgáltatások szabad mozgásának megkönnyítése érdekében, a szolgáltatások magas színvonalának megőrzése mellett. Az irányelv előírja a tagállamok számára, hogy a Bizottsággal együttműködésben ösztönözzék az önkéntes európai szabványok kidolgozását a különböző tagállamokban a szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások összeegyeztethetőségének, a szolgáltatás igénybevevőihez eljutó tájékoztatás és a szolgáltatásnyújtás minőségének elősegítése érdekében. A 98/34/EK irányelv azonban csak a termékszabványokra alkalmazandó, míg a szolgáltatásokra vonatkozó szabványokra kifejezetten nem terjed ki. A szolgáltatások és a termékek megkülönböztetése emellett egyre kevésbé bír jelentőséggel a belső piac jelenlegi helyzetében. A gyakorlatban nem minden esetben lehet egyértelműen megkülönböztetni a termékszabványokat a szolgáltatásokra vonatkozó szabványoktól. Számos termékszabványnak van szolgáltatási eleme, miközben a szolgáltatásokra vonatkozó szabványok több esetben részben termékekhez is kapcsolódnak. Szükséges tehát a jelenlegi jogi keretrendszert ezen új körülményekhez igazítani, hatályának a szolgáltatásokra vonatkozó szabványokra történő kiterjesztésével.

(11)

Az egyéb szabványokhoz hasonlóan a szolgáltatási szabványok önkéntesek és azokat a piacnak kell irányítania, minélfogva az ilyen szabványok által közvetve vagy közvetlenül érintett gazdasági szereplők és érdekcsoportok szükségletei érvényesülnek, valamint e szabványok alkalmazása során szem előtt tartani a közérdeket, és a szabványoknak az alapelveken kell nyugodniuk, a konszenzust is beleértve. E szabványok középpontjában elsődlegesen a termékekhez és eljárásokhoz kapcsolódó szolgáltatásoknak kell állniuk.

(12)

Az Unió és a tagállamok közötti, a Szerződésekben rögzített hatáskörmegosztás teljes körű tiszteletben tartása mellett olyan jogi keretrendszert kell alkalmazni, amely lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felkérjen egy vagy több európai szabványügyi szervezetet egy európai szabvány vagy egy európai szabvány jellegű dokumentum elkészítésére. Ez különösen az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 14., 151., 152., 153., 165., 166. és 168. cikkére, valamint az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az EUMSZ-hez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló (26.) számú jegyzőkönyvre vonatkozik, amellyel összhangban kizárólagos tagállami hatáskörbe tartozik a társadalombiztosítási, szakképzési és egészségügyi rendszereik alapelveinek meghatározása, illetve csak a tagállamok alakíthatják ki az e rendszereken belül nyújtott szolgáltatások igazgatásának, finanszírozásának, megszervezésének és biztosításának keretfeltételeit, beleértve – az EUMSZ 168. cikk (4) bekezdése és a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) sérelme nélkül – az e szolgáltatásokra vonatkozó követelmények, illetve minőségi és biztonsági standardok meghatározását is. A Bizottság e felkéréssel nem sértheti az uniós jogot tiszteletben tartó nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban lévő, kollektív megállapodásokkal kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a szervezett fellépéshez való jogot.

(13)

Az európai szabványügyi szervezetek a versenyjog hatálya alá tartoznak, amennyiben az EUMSZ 101. és a 102. cikkének értelmében vállalkozásnak vagy vállalkozások társulásának minősülnek.

(14)

Az Unióban a nemzeti szabványokat nemzeti szabványügyi testületek fogadják el, ami adott esetben egymással ellentétes szabványokhoz és technikai akadályokhoz vezethet a belső piacon. A belső piac és az uniós szabványosítás eredményességének szempontjából tehát szükség van a nemzeti szabványügyi testületek, az európai szabványügyi szervezetek és a Bizottság között fennálló rendszeres, a jelenlegi és a jövőbeli szabványosítási tevékenységeikről folytatott információcsere megerősítésére, ideértve az európai szabványügyi szervezetek keretében a nemzeti szabványügyi testületekre alkalmazandó szüneteltetési elvet, amelynek értelmében az új európai szabvány kihirdetése után a nemzeti szabványokat vissza kell vonni. A nemzeti szabványügyi testületeknek és európai szabványügyi szervezeteknek szintén tiszteletben kell tartaniuk a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás (9) 3. mellékletének az információcseréről szóló rendelkezéseit.

(15)

A tagállamok azon kötelezettsége, hogy tájékoztassák a Bizottságot nemzeti szabványügyi testületeikről, nem teszi szükségessé egyedi nemzeti jogszabályok elfogadását a szóban forgó testületek elismerésének céljából.

(16)

A nemzeti szabványügyi testületek, az európai szabványügyi szervezetek és a Bizottság között fennálló rendszeres információcsere nem akadályozhatja a nemzeti szabványügyi testületeket az egyéb kötelezettségeik és vállalásaik, különösen a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás 3. mellékletének teljesítésében.

(17)

A társadalmi érdekeknek és a társadalmi érdekcsoportoknak az európai szabványügyi tevékenységekben való képviselete a társadalmi szempontból fontosabb érdekeket – például környezetvédelmi, fogyasztói vagy munkavállalói – képviselő szervezetekre és felekre utal. Ugyanakkor a dolgozói érdekeknek és a dolgozói érdekcsoportoknak az európai szabványügyi tevékenységekben való képviselete különösen a munkavállalók és dolgozók alapvető jogait képviselő szervezetek és felek, például a szakszervezetek tevékenységére vonatkoznak.

(18)

A döntéshozási folyamat felgyorsítása érdekében a nemzeti szabványügyi testületeknek és európai szabványügyi szervezeteknek az információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) a vonatkozó szabványosítási rendszerben való használatának előmozdítása révén elő kell segíteniük a tevékenységeikkel kapcsolatos információkhoz való hozzáférést, például oly módon, hogy valamennyi érdekcsoport számára olyan, felhasználóbarát online konzultációs mechanizmust biztosítanak, melynek révén szabványtervezetekkel kapcsolatos megjegyzéseiket benyújthatják, valamint a műszaki bizottságok számára szervezett virtuális ülések (többek között webkonferenciák vagy videokonferenciák) révén.

(19)

A szabványok hozzájárulhatnak ahhoz, hogy segítségükkel az uniós politika megoldást tudjon találni olyan, főbb társadalmi kihívásokra, mint az éghajlatváltozás, a fenntartható erőforrás-felhasználás, az innováció, a népesség elöregedése, a fogyatékossággal élő személyek beilleszkedése, a fogyasztóvédelem, valamint a munkavállalók védelme és a munkavégzés körülményei. Az ezen területek bővülő piacán forgalmazott árukra és technológiákra vonatkozó európai vagy nemzetközi szabványok kidolgozásának irányításával az Unió versenyelőnyt tud teremteni vállalatai, különösen az európai vállalatok jelentős részét képviselő kkv-k számára, és elő tudja segíteni a kereskedelmet.

(20)

A szabványok fontos eszközt jelentenek a vállalatok és különösen a kkv-k versenyképessége szempontjából, amelyeknek a szabványosítási folyamatban való részvétele fontos az Unió technológiai fejlődése szempontjából. Ezért a szabványosítási keretnek ösztönöznie kell a kkv-kat, hogy innovatív technológiai megoldásaikkal tevékenyen járuljanak hozzá a szabványosításra irányuló erőfeszítésekhez. Ezen belül nagyobb részt kell vállalniuk nemzeti szinten is, ahol az alacsonyabb költségek és a nyelvi akadályok hiánya következtében hatékonyabbak lehetnek. Következésképpen e rendeletnek erősítenie kell a kkv-k képviseletét és részvételét mind a nemzeti, mind az európai szintű műszaki bizottságokban, valamint meg kell könnyítenie a szabványokhoz való hatékony hozzáférésüket és növelnie kell az azokkal kapcsolatos tudatosságukat.

(21)

Az európai szabványok alapvető fontosságúak a kkv-k versenyképességéhez, azonban a kkv-k az európai szabványosítási tevékenységek területén némely esetben alulreprezentáltak. Így a rendeletnek egy olyan szervezet révén kell ösztönöznie és elősegítenie a kkv-k megfelelő képviseletét és részvételét az európai szabványosítás folyamatában, amely ténylegesen kapcsolatban áll a kkv-kkal és azok nemzeti szintű szervezeteivel, és azokat megfelelően képviseli.

(22)

A szabványok jelentős hatást gyakorolhatnak a társadalomra, különösen a polgárok biztonságára és jólétére, a hálózatok hatékonyságára, a környezetre, a munkavállalók biztonságára és a munkavégzés körülményeire, a hozzáférhetőségre és egyéb politikai területekre. Ezért a fogyasztókat, a környezetet és a dolgozói érdekeket képviselő szervezetek fokozott támogatásával szükséges biztosítani a társadalmi érdekcsoportok szerepének növekedését és hozzájárulásuk erősítését a szabványok kidolgozása terén.

(23)

Az európai szabványügyi szervezetek valamennyi érintett érdekcsoport képviseletének és hatékony részvételének ösztönzésére és elősegítésére irányuló kötelezettségéből nem következik az, hogy a szóban forgó érdekcsoportoknak bármilyen szavazati joga keletkezne, kivéve, ha a szavazati jogot az európai szabványügyi szervezetek belső eljárási szabályzata írja elő.

(24)

Az európai szabványosítási rendszernek ezenkívül teljes mértékben figyelembe kell vennie a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt (10). Ezért fontos, hogy a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó szervezetek megfelelően képviseljék a fogyatékossággal élő személyek érdekeit is. Ezenfelül minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segíteni a fogyatékossággal élő személyek szabványosítási folyamatban való részvételét.

(25)

Tekintettel arra, hogy a szabványosítás az uniós jogalkotás és szakpolitikák támogatásának fontos eszköze, valamint annak elkerülése érdekében, hogy a harmonizált szabványok ellen utólag kifogást emeljenek, fontos, hogy a hatóságok részt vegyenek az említett szabványok kidolgozásának minden olyan szakaszában, ahová bevonhatók, és különösen a termékekre vonatkozó, uniós harmonizációs jogszabályok által szabályozott területeken.

(26)

A szabványoknak a termékek és szolgáltatások teljes életciklusa során figyelembe kell venniük a környezeti hatásokat. A Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) fontos és nyilvánosan elérhető eszközöket fejlesztett ki az említett hatásoknak az életciklus során történő értékelésére. E rendeletnek ennélfogva biztosítania kell, hogy a JRC aktív szerepet tölthessen be az európai szabványosítási rendszerben.

(27)

A Bizottság és az európai szabványosítási rendszer közötti együttműködés életképessége a szabványok kidolgozása iránti jövőbeli felkérések előrelátó tervezésétől függ. Ez a tervezés különösen az érdekelt felek, így a nemzeti piacfelügyeleti hatóságok hozzájárulása révén fejleszthető, az érdekelt felek körében történő véleménygyűjtést és a közöttük való információcserét szolgáló mechanizmusok bevezetése által. Mivel a 98/34/EK irányelv már rendelkezik az európai szabványügyi szervezetek európai szabványok kidolgozása iránti felkérésének lehetőségéről, indokolt jobb és átláthatóbb tervezést bevezetni a szabványok kidolgozására irányuló azon felkérések áttekintését tartalmazó éves munkaprogramban, amelyeket a Bizottság az európai szabványügyi szervezetek elé kíván terjeszteni. Biztosítani kell az európai szabványügyi szervezetek és az érdekcsoportok e rendelettel összhangban uniós finanszírozásban részesülő jogosult európai szervezetei, valamint a Bizottság közti együttműködés magas szintjét a Bizottság éves uniós szabványosítási munkaprogramjának kidolgozásában és a szabványosítás iránti kérelmek előkészítésében a javasolt tárgykör piaci relevanciája és a jogalkotó által kitűzött célok elemezése, valamint annak érdekében, hogy az európai szabványügyi szervezetek gyorsabban reagálhassanak a szabványosítási tevékenységek iránti kérelmekre.

(28)

Mielőtt a Bizottság egy európai szabványokra vagy európai szabvány jellegű dokumentumokra vonatkozó felkéréssel kapcsolatos ügyet vagy egy harmonizált szabvány elleni kifogást az e rendelettel létrehozott bizottság elé terjesztene, konzultálnia kell a tagállamok szakértőivel, például a megfelelő uniós jogszabályok által létrehozott bizottságok bevonása, illetve ilyen bizottságok hiányában az ágazati szakértőkkel való konzultáció egyéb formái révén.

(29)

Több, termékek forgalmazására vonatkozó feltételeket harmonizáló irányelv megállapítja, hogy a Bizottság felkérheti az európai szabványügyi szervezeteket harmonizált szabványok elfogadására, amelyek alapján vélelmezhető az alkalmazandó alapvető követelményeknek való megfelelés. Az említett irányelvek közül azonban több változatos rendelkezéseket tartalmaz e szabványokkal szembeni kifogásokról, amennyiben a szabványok nem vagy nem teljesen felelnek meg az alkalmazandó követelményeknek. A gazdasági szereplőket és az európai szabványügyi szervezeteket elbizonytalanító eltérő rendelkezéseket különösen az alábbi jogi aktusok tartalmaznak: az egyéni védőeszközökre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1989. december 21-i 89/686/EGK tanácsi irányelv (11), a polgári felhasználású robbanóanyagok forgalomba hozatalára és felügyeletére vonatozó rendelkezések harmonizációjáról szóló, 1993. április 5-i 93/15/EGK tanácsi irányelv (12), a robbanásveszélyes légkörben való használatra szánt felszerelésekre és védelmi rendszerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1994. március 23-i 94/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13), a kedvtelési célú vízi járművekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1994. június 16-i 94/25/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (14), a felvonókra vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1995. június 29-i 95/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15), a nyomástartó berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. május 29-i 97/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (16), a mérőműszerekről szóló, 2004. március 31-i 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (17), a pirotechnikai termékek forgalomba hozataláról szóló, 2007. május 23-i 2007/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (18), a nem automatikus működésű mérlegekről szóló, 2009. április 23-i 2009/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) és az egyszerű nyomástartó edényekről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/105/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (20). Ennélfogva szükséges e rendeletbe belefoglalni a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló, 2008. július 9-i 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (21) meghatározott egységes eljárást, valamint ezen irányelvek érintett rendelkezéseit hatályon kívül kell helyezni, és az Európai Parlament számára is biztosítani kell azt a jogot, hogy e rendelettel összhangban kifogást emelhessen valamely harmonizált szabvány ellen.

(30)

A hatóságoknak a hardverek, szoftverek és informatikai szolgáltatások közbeszerzése során a lehető legjobban figyelembe kell venniük a releváns műszaki előírások széles köréből fakadó lehetőségeket, például olyan műszaki előírások kiválasztása révén, amelyek alkalmazására valamennyi érdekelt szállító képes. Ez élénkítené a versenyt, és csökkentené a gyártóhoz kötöttség veszélyét. A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (22) és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (23), a honvédelem és biztonság területén egyes építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra irányuló, ajánlatkérő hatóságok vagy szervek által odaítélt szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/81/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (24) és az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (25) úgy rendelkezik, hogy közbeszerzések esetén a műszaki előírásokat a következőkre vagy azokkal egyenértékűekre történő hivatkozással kell kidolgozni: az építési beruházási munkák tervezésére, számítási módszerére és kivitelezésére, valamint a termékek felhasználására vonatkozó európai szabványokat átültető nemzeti szabványok, európai műszaki engedélyek, közös műszaki előírások, nemzetközi szabványok, az európai szabványügyi szervezetek által létrehozott egyéb műszaki hivatkozási rendszerek vagy – ezek hiányában – nemzeti szabványok, nemzeti műszaki engedélyek, illetve nemzeti műszaki előírások. Az IKT műszaki előírásokat azonban gyakran más szabványalkotó szervezetek dolgozzák ki, és nem tartoznak a 2004/17/EK, a 2004/18/EK, a 2009/81/EK irányelvben vagy a 2342/2002/EK, Euratom rendeletben meghatározott szabványok vagy tanúsítványok egyik kategóriájába sem. Ezért szükséges biztosítani annak lehetőségét, hogy közbeszerzések esetén a műszaki előírások hivatkozhassanak az IKT műszaki előírásokra annak érdekében, hogy lépést tartsanak az IKT terén zajló gyors fejlődéssel, elősegítsék a határon átnyúló szolgáltatások nyújtását, serkentsék a versenyt és előmozdítsák az interoperabilitást és innovációt.

(31)

Azon műszaki előírások, amelyeket nem az európai szabványügyi szervezetek fogadtak el, nem egyenrangúak az európai szabványokkal. Néhány IKT műszaki előírást nem az alapelvekkel összhangban dolgoztak ki. Ezért e rendeletnek eljárást kell előírnia a közbeszerzések során hivatkozható IKT műszaki előírások elismerésére az érdekcsoportok – ideértve az európai szabványügyi szervezeteket, vállalkozásokat és hatóságokat is – széles körének bevonásával. Továbbá e rendeletnek – egy, a feltételeket tartalmazó lista formájában – meg kell határoznia ezen műszaki előírások és a hozzájuk kapcsolódó kidolgozási eljárások követelményeit. Az IKT műszaki előírások elismerésére vonatkozó követelményeknek biztosítaniuk kell a közpolitikai célok és a társadalmi szükségletek tiszteletben tartását, és az alapelveken kell alapulniuk.

(32)

Az innováció és a verseny serkentése érdekében egy adott műszaki előírás elismerése nem akadályozhatja meg, hogy valamely, az adott előírással versenyző műszaki előírást is elismerjenek e rendelet rendelkezései alapján. Az elismerést a teljesített feltételek alapján indokolt megadni, ha az adott műszaki előírás jelentős szintű piaci elfogadottságot ért el.

(33)

Az elismert IKT műszaki előírások hozzájárulhatnak az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) szóló, 2009. szeptember 16-i 922/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (26) végrehajtásához, amely a 2010–2015 közötti időszakra egy, az európai közigazgatások, közösségi intézmények és szervek közötti átjárhatósági eszközökről szóló programot hoz létre, amely az átjárhatóságot megkönnyítő közös és megosztott megoldásokat nyújt.

(34)

Előfordulhatnak olyan helyzetek az IKT terén, amikor helyénvaló lehet a vonatkozó szabványok uniós szintű használatának ösztönzése vagy az azoknak történő megfelelés uniós szinten való előírása az átjárhatóság egységes piacon belüli biztosítása és a felhasználók választási szabadságának javítása érdekében. Más esetekben előfordulhat, hogy bizonyos európai szabványok már nem felelnek meg a fogyasztók igényeinek vagy hátráltatják a technológiai fejlődést. Ezért az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, 2002. március 7-i 2002/21/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (27) lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy szükség esetén felkérje az európai szabványügyi szervezeteket szabványok kidolgozására, illetve hogy összeállítsa és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétegyen egy szabvány-, illetve előírásjegyzéket annak érdekében, hogy elősegítse azok használatát, kötelezővé tegye azok alkalmazását, vagy szabványokat vagy előírásokat töröljön az említett jegyzékből.

(35)

E rendelet nem akadályozhatja az európai szabványügyi szervezeteket az IKT területén további szabványok kidolgozásában, valamint más, szabványalkotó testületekkel, különösen az IKT területén folytatott együttműködésük fejlesztésében az összhang biztosítása, valamint a szabványok és előírások érvényesítése során a széttöredezettség vagy párhuzamosságok elkerülése érdekében.

(36)

Az e rendeletben előírt, az IKT műszaki előírások elismerésére szolgáló eljárás nem gyengítheti az európai szabványosítási rendszer koherenciáját. Ezért e rendeletben azokat a feltételeket is meg kell állapítani, amelyek teljesülése esetén úgy tekinthető, hogy valamely műszaki előírás nem ellentétes más európai szabványokkal.

(37)

A közbeszerzésben hivatkozásként szolgáló IKT műszaki előírások elismerését megelőzően a 2011. november 28-i bizottsági határozattal (28) létrehozott, több érdekelt felet tömörítő platformot az európai és nemzeti érdekcsoportokkal, az európai szabványügyi szervezetekkel és a tagállamokkal való konzultáció fórumaként kell használni a folyamat legitimációjának biztosítása érdekében.

(38)

Az 1673/2006/EK határozat megállapítja az európai szabványosítás finanszírozásához való uniós hozzájárulást érintő szabályokat, hogy európai szabványok és szabvány jellegű dokumentumok kerüljenek kidolgozásra és felülvizsgálatra az egyes uniós célkitűzések, jogszabályok és politikák végrehajtása érdekében. Az adminisztráció és a költségvetés egyszerűsítése érdekében helyénvaló e határozat rendelkezéseinek e rendeletbe való beépítése és lehetőség szerint a legkevésbé megterhelő eljárások használata.

(39)

Figyelembe véve, hogy az európai szabványosítás széleskörűen részt vesz az uniós jogalkotás és szakpolitikák támogatásában, illetve azt, hogy különböző szabványosítási tevékenységek léteznek, különféle finanszírozási módokat szükséges előírni. Ez az európai szabványügyi szervezetek és a nemzeti szabványügyi testületek esetében elsősorban az ajánlatkérés nélküli támogatásokat jelenti, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 110. cikke (1) bekezdése második albekezdésének (29), illetve a 2342/2002/EK, Euratom rendelet 168. cikke (1) bekezdése d) pontjának megfelelően. Emellett ugyanezek a rendelkezések vonatkoznak azon szervekre, amelyeket – bár nem ismertek el európai szabványügyi szervezetekként e rendeletben –jogalapot megteremtő jogi aktus hatalmaz fel, és amelyek feladata az európai szabványosítás támogatását szolgáló előkészítő munka végrehajtása, együttműködésben az európai szabványügyi szervezetekkel.

(40)

Mivel az európai szabványügyi szervezetek folyamatos támogatással segítik az uniós tevékenységeket, ennek megfelelően hatékony és működőképes központi titkárságokkal kell rendelkezniük. A Bizottság számára éppen ezért lehetővé kell tenni, hogy támogatást nyújtson ezen európai közérdeket szolgáló szervezeteknek, anélkül hogy a működési támogatások esetében alkalmazná az 1605/2002 EK, Euratom rendelet 113. cikkének (2) bekezdésében előírt degresszivitás elvét.

(41)

A versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (30), a fogyasztóvédelmi politika területén közösségi cselekvési program (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1926/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (31) és a környezetvédelmi célú pénzügyi eszközről (LIFE+) szóló, 2007. május 23-i 614/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (32) már rendelkezik a szabványosítás terén a kkv-kat, a fogyasztókat és környezetvédelmi érdekeket képviselő európai szervezetek pénzügyi támogatásának lehetőségéről, míg a szabványosítás terén a dolgozói érdekeket képviselő szervezetek részére speciális támogatásokat fizetnek ki. Az 1639/2006/EK határozat, az 1926/2006/EK határozat és a 614/2007/EK rendelet alapján történő finanszírozás 2013. december 31-én jár le. Az európai szabványosítás fejlődése érdekében elengedhetetlen a kkv-kat, a fogyasztókat, valamint környezetvédelmi és dolgozói érdekeket képviselő európai szervezetek aktív részvételének további előmozdítása és ösztönzése. Ezek a szervezetek az általános európai érdeket képviselik, és a nemzeti nonprofit szervezetektől kapott megbízás révén a tagállamok nonprofit szervezeteit képviselő európai hálózatot alkotnak, amely a Szerződések célkitűzéseivel összhangban levő alapelveket és szakpolitikákat mozdítják elő. Működési környezetükből és jogszabályban foglalt céljaikból adódóan az európai szabványosítás terén a kkv-kat, a fogyasztókat, valamint környezetvédelmi és dolgozói érdekeket képviselő európai szervezetek az Unió célkitűzéseinek megvalósításához és politikáihoz szükséges alapvető, állandó szerepet játszanak. A Bizottság számára ezért lehetővé kell tenni, hogy továbbra is támogatást nyújtson e szervezeteknek, anélkül hogy a működési támogatások esetében alkalmazná az 1605/2002 EK, Euratom rendelet 113. cikkének (2) bekezdésében előírt degresszivitás elvét.

(42)

A szabványosítási tevékenységek finanszírozásának fedeznie kell ezenkívül a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó európai szabványok vagy európai szabvány jellegű dokumentumok létrehozásához kapcsolódó előkészítő és kiegészítő tevékenységeket. Erre elsősorban a kutatómunkák, a jogszabályokat előkészítő dokumentumok kidolgozása, a laboratóriumi körvizsgálatok, valamint a szabványok jóváhagyása és értékelése esetén van szükség. A szabványosítás európai és nemzetközi szintű támogatásának tovább kell folytatódnia a harmadik országokkal folytatott együttműködési és műszaki segítségnyújtási programok keretében. A piacra jutás javítása és az uniós vállalkozások versenyképességének megerősítése érdekében lehetővé kell tenni más szervek esetében az ajánlattételi felhíváson vagy adott esetben szerződések odaítélésén alapuló támogatásnyújtást.

(43)

Az uniós finanszírozásnak a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó európai szabványok vagy európai szabvány jellegű dokumentumok létrehozását, az Unió különböző hivatalos nyelveire való lefordításukhoz nyújtott fokozott támogatás révén a vállalkozások általi felhasználásuk megkönnyítését (hogy így a kkv-k teljes mértékben kihasználhassák az európai szabványok megértéséből és alkalmazásából származó előnyöket), az európai szabványosítási rendszer egységességének megerősítését, valamint annak biztosítását kell megcéloznia, hogy az Unióban minden piaci szereplő igazságos és átlátható módon férhessen hozzá az európai szabványokhoz. Ez különösen olyan esetekben fontos, amelyekben a szabványok alkalmazása a vonatkozó uniós jogszabályoknak való megfelelést teszi lehetővé.

(44)

E rendelet hatékony végrehajtása érdekében lehetővé kell tenni a szükséges szakértői vizsgálatok – különösen az auditok és a pénzügyi irányítás területén –, valamint a végrehajtás segítésére alkalmas igazgatási források igénybevételét, továbbá az Unió által finanszírozott tevékenységek helytállóságának rendszeres értékelését e tevékenységek hasznosságának és hatásának garantálása érdekében.

(45)

Szintén szükséges megtenni a megfelelő intézkedéseket a csalások és szabálytalanságok elkerülése, illetve a tévesen kifizetett pénzeszközök visszaszerzése érdekében az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendeletnek (33), az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletnek (34), valamint az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (35) megfelelően.

(46)

Az európai szabványügyi szervezetek jegyzékének naprakésszé tétele, valamint a kkv-kat és társadalmi érdekcsoportokat képviselő szervezetekre vonatkozó feltételeknek nonprofit jellegük és a reprezentativitás vonatkozásában bekövetkező további fejleményekhez történő igazítása érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet mellékleteinek módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(47)

A e rendelettel létrehozott bizottságnak az e rendelet végrehajtásával kapcsolatos valamennyi ügyben segítenie kell a Bizottságot, kellő tekintettel az ágazati szakértők véleményére.

(48)

E rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni. Ezeket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (36) megfelelően kell gyakorolni.

(49)

A tanácsadó bizottsági eljárást kell alkalmazni a harmonizált szabványokkal szembeni kifogásokra vonatkozó végrehajtási jogi aktusok elfogadására, és amennyiben az érintett harmonizált szabványok hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában még nem hirdették ki, és az adott szabvány még nem vezetett a vonatkozó uniós harmonizációs jogszabályokban meghatározott alapvető követelményeknek történő megfelelés vélelmezéséhez.

(50)

A vizsgálóbizottsági eljárást kell alkalmazni az európai szabványügyi szervezetekhez benyújtott valamennyi szabványosítás iránti kérelem vonatkozásában, valamint a harmonizált szabványokkal szembeni, a kifogásokra vonatkozó végrehajtási jogi aktusok elfogadására, és amennyiben az érintett harmonizált szabványok hivatkozásait az Európai Unió Hivatalos Lapjában már kihirdették, és a határozat következményekkel járhat a kapcsolódó alapvető követelményeknek történő megfelelés vélelmezésére vonatkozóan.

(51)

A rendelet fő célkitűzéseinek megvalósítása és a gyors döntéshozatali eljárások elősegítése, illetve a szabványok kidolgozásához szükséges idő egészének lerövidítése érdekében lehetőség szerint a 182/2011/EU rendelet által biztosított eljárási intézkedéseket kell alkalmazni, amely lehetővé teszi, hogy a megfelelő bizottság elnöke az ügy sürgőssége függvényében határidőt szabjon meg a bizottsági véleménynyilvánításra. Ezenfelül indokolt esetekben a bizottság véleményét írásbeli eljárás keretében is ki lehet kérni, és a bizottsági tagok véleményének hiánya hallgatólagos beleegyezésnek tekintendő.

(52)

Mivel e rendelet céljait – nevezetesen a szabványok és a szabványosítás mint az Unió szakpolitikájának az európai szabványügyi szervezetek, a nemzeti szabványügyi testületek, a tagállamok és a Bizottság közötti együttműködés révén alkalmazott eszközei hatékonyságának és eredményességének biztosítása, az uniós jogszabályok és politikák végrehajtása érdekében a termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó európai szabványok és európai szabvány jellegű dokumentumok létrehozása, olyan IKT műszaki előírások elismerése, amelyekre hivatkozni lehet, az európai szabványosítás finanszírozása és az érdekcsoportoknak az európai szabványosításban történő részvétele – a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért hatásaikat tekintve azok az Unió szintjén jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(53)

Ezért a 89/686/EGK, a 93/15/EGK, a 94/9/EK, a 94/25/EK, a 95/16/EK, a 97/23/EK, a 98/34/EK, a 2004/22/EK, a 2007/23/EK, a 2009/23/EK és a 2009/105/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(54)

Az 1673/2006/EK és a 87/95/EGK határozatot hatályon kívül kell helyezni,

a)

a szabvány vagy európai szabvány jellegű dokumentum tárgya;

b)

a szabvány vagy európai szabvány jellegű dokumentum kidolgozásának eddig megvalósult szintje;

c)

az alapul vett bármely nemzetközi szabványra történő utalás.

a)

oly módon biztosítják a nemzeti szabványtervezeteikhez való hozzáférést, hogy minden érintett fél, különösen a más tagállamban letelepedett felek azokra vonatkozó észrevételeket tehessenek;

b)

biztosítják más nemzeti szabványügyi testületeknek, hogy passzív vagy aktív módon (megfigyelő kiküldése útján) részt vegyenek a tervezett tevékenységekben.

a)

új munkatételek iránti javaslat és azok elfogadása;

b)

a javaslatok műszaki megvitatása;

c)

a tervezetekkel kapcsolatos észrevételek benyújtása;

d)

a meglévő európai szabványok és szabvány jellegű dokumentumok felülvizsgálata;

e)

az elfogadott európai szabványok és szabvány jellegű dokumentumokkal kapcsolatos információterjesztés és tudatosságnövelés.

a)

éves munkaprogramjaikban meghatározzák a kkv-k érdeklődésére különösen számot tartó szabványosítási projekteket;

b)

biztosítják a kkv-k szabványosítási tevékenységekhez való hozzáférését anélkül, hogy köteleznék őket arra, hogy nemzeti szabványosítási testület tagjává váljanak;

c)

ingyenes hozzáférést vagy egyedi díjakat biztosítanak a szabványosítási tevékenységekben való részvételhez;

d)

ingyenes hozzáférést biztosítanak a szabványtervezetekhez;

e)

honlapjukon ingyenesen rendelkezésre bocsátják a szabványok kivonatát;

f)

egyedi díjakat alkalmaznak a szabványokhoz való hozzáférés esetében, vagy csökkentett áron kínálnak szabványcsomagokat.

a)

közzéteszi, nem teszi közzé vagy korlátozásokkal teszi közzé a szóban forgó harmonizált szabványra vonatkozó hivatkozásokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

b)

fenntartja, korlátozásokkal tartja fenn vagy visszavonja a szóban forgó harmonizált szabványra vonatkozó hivatkozásokat az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

a)

elfogadja a 8. cikk (1) bekezdésében említett, az Unió éves, európai szabványosításra vonatkozó munkaprogramját;

b)

elfogadja a 10. cikkben említett szabványosítási kérelmeket;

c)

döntést hoz a harmonizált szabványokkal kapcsolatos hivatalos kifogásokra vonatkozóan, a 11. cikk (1) bekezdésének megfelelően;

d)

döntést hoz a 13. cikk szerinti IKT műszaki előírások elismeréséről;

e)

a 20. cikkben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogad el.

a)

az uniós jogszabályok vagy szakpolitikák végrehajtásához szükséges és arra alkalmas európai szabványok vagy szabvány jellegű dokumentumok kidolgozása és felülvizsgálata;

b)

az európai szabványok vagy szabvány jellegű dokumentumok ellenőrzése minőségi szempontból és a vonatkozó uniós jogszabályoknak és szakpolitikáknak való megfelelés szempontjából;

c)

az európai szabványosítással kapcsolatos előkészítő vagy kiegészítő munka, mint például tanulmányok, együttműködési tevékenységek – többek között nemzetközi együttműködés –, szemináriumok, értékelések, összehasonlító elemzések, kutatómunka, laboratóriumi munka, laboratóriumi körvizsgálatok végzése és a megfelelőség értékelése, valamint az európai szabványok vagy szabvány jellegű dokumentumok kidolgozásának és felülvizsgálatának időtartamát csökkentő intézkedések, az alapelvek, különösen a nyitottság, a minőség, az átláthatóság és a valamennyi érdekcsoport közötti konszenzus elvének sérelme nélkül;

d)

az európai szabványügyi szervezetek központi titkárságainak tevékenységei, ideértve a politika kialakítását, a szabványosítási tevékenységek összehangolását, a technikai munka előkészítését és az érdekelt felek információkkal való ellátását is;

e)

az Unió jogalkotásának és szakpolitikáinak támogatására használt európai szabványok vagy európai szabvány jellegű dokumentumok fordítása az európai szabványügyi szervezetek munkanyelvétől eltérő uniós hivatalos nyelvekre vagy kellően indokolt esetben az unió hivatalos nyelveitől eltérő nyelvekre;

f)

a szabványokat vagy európai szabvány jellegű dokumentumokat magyarázó, értelmező és egyszerűsítő tájékoztatások, ideértve az útmutatók, a szabványkivonatok és a legjobb gyakorlatra vonatkozó tájékoztatások készítését, valamint a tudatosságot növelő intézkedéseket, stratégiákat és képzési programokat is;

g)

az európai szabványosítási rendszer és az európai szabványok, illetve európai szabvány jellegű dokumentumok fejlesztése és támogatása az érdekeltek körében az Unióban és nemzetközi szinten, ideértve a technikai segítségnyújtási programokat, valamint az együttműködést harmadik országokkal.

a)

nemzeti szabványügyi testületek számára az (1) bekezdésben említett olyan szabványosítási tevékenységek vonatkozásában, amelyeket az európai szabványügyi szervezetekkel közösen végeznek;

b)

más testületek számára, amelyeket az (1) bekezdés a) pontjában említett tevékenységekhez való hozzájárulással vagy az (1) bekezdés c) és g) pontjában említett tevékenységeknek az európai szabványügyi szervezetekkel közösen történő elvégzésével bíztak meg.

a)

e szervezetek és az európai és nemzetközi szabványosítással kapcsolatos tevékenységeik működtetése, beleértve a technikai munka előkészítését, valamint tagjaik és az érdekelt felek információkkal való ellátását;

b)

jogi és műszaki szakértői ismeretek biztosítása, ideértve az európai szabványok és az európai szabvány jellegű dokumentumok iránti igény és kidolgozásának vizsgálatával kapcsolatos tanulmányokat és a szakértőképzést is;

c)

az uniós jogszabályok és szakpolitikák végrehajtásához szükséges és arra alkalmas európai szabványok és európai szabvány jellegű dokumentumok kidolgozásával és felülvizsgálatával kapcsolatos műszaki munkában való részvétel;

d)

az európai szabványok és európai szabvány jellegű dokumentumok, valamint a szabványokkal kapcsolatos tájékoztatás és alkalmazásuk támogatása az érdekeltek, köztük a kkv-k és a fogyasztók körében.

a)

ajánlattételi felhívás nélküli támogatások vagy közbeszerzési eljárást követő szerződések:

b)

ajánlattételi felhívást követő támogatások vagy közbeszerzési eljárásokat követő szerződések más, a 15. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett szervek számára az alábbi tevékenységekre:

c)

ajánlattételi felhívást követő támogatások az érdekcsoportoknak az e rendelet III. mellékletében meghatározott kritériumoknak megfelelő európai szervezetei számára a 16. cikkben említett tevékenységek végzésére.

a)

intézkedési támogatások;

b)

működési támogatások az európai szabványügyi szervezetek és az érdekcsoportoknak az e rendelet III. mellékletében meghatározott kritériumoknak megfelelő európai szervezetei számára, az 1605/2002/EK, Euratom rendeletben meghatározott szabályok szerint. A működési támogatás meghosszabbítás esetén nem csökken automatikusan.

a)

az európai szabványoknak vagy szabvány jellegű dokumentumoknak a Bizottság 10. cikke szerinti felkérésére történő elfogadására és felülvizsgálatára az említett cikk szerinti felkérésben meghatározott határidőn belül kerül sor;

b)

a kkv-k, fogyasztóvédelmi szervezetek, környezetvédelmi és dolgozói érdekcsoportok számára az 5. cikk (1) bekezdésében foglaltak szerinti megfelelő képviseletet biztosítanak az európai szabványosítási tevékenységek során és részt vehetnek a folyamatban.

a)

az európai szabványügyi szervezetek I. mellékletben meghatározott jegyzékének naprakésszé tétele a nevük vagy felépítésük tekintetében bekövetkezett változások figyelembevétele érdekében;

b)

az érdekcsoportok e rendelet III. mellékletében meghatározott kritériumoknak megfelelő európai szervezeteire vonatkozó feltételeknek nonprofit jellegük és a reprezentativitás vonatkozásában bekövetkező további fejleményekhez történő igazítása. Az ilyen kiigazítások nem eredményezhetik bármely új kritérium létrehozását vagy meglévő kritériumok vagy szervezeti kategóriák megszüntetését.

a)

a 4., 5., 10., 15. és 17. cikk alkalmazása;

b)

a kkv-k, a fogyasztóvédelmi szervezetek, a környezetvédelmi és dolgozói érdekcsoportok nemzeti szabványügyi testületekben való képviselete;

c)

a kkv-k képviselete a 6. cikk (3) bekezdésében említett éves jelentések alapján;

d)

IKT alkalmazása a szabványosítási rendszerben;

e)

a nemzeti szabványügyi testületek és az európai szabványügyi szervezetek közötti együttműködés.

a)

a 89/686/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése;

b)

a 93/15/EGK irányelv 5. cikke;

c)

a 94/9/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése;

d)

a 94/25/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése;

e)

a 95/16/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése;

f)

a 97/23/EK irányelv 6. cikke,

g)

a 2004/22/EK irányelv 14. cikke,

h)

a 2007/23/EK irányelv 8. cikkének (4) bekezdése;

i)

a 2009/23/EK irányelv 7. cikke;

j)

a 2009/105/EK irányelv 6. cikke.

a)

az 1. cikk (6)–(10) bekezdését el kell hagyni;

b)

a 2., 3. és 4. cikket el kell hagyni;

c)

a 6. cikk (1) bekezdésében az „az I. és II mellékletben említett szabványügyi szervek képviselőivel” szövegrészt el kell hagyni;

d)

az 6. cikk (3) bekezdésének első francia bekezdését el kell hagyni;

e)

a 6. cikk (4) bekezdésének a), b) és e) pontját el kell hagyni;

f)

a 7. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„7. cikk

A tagállamok a 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően műszakiszabály-tervezetként közlik a Bizottsággal a szabványügyi intézményekhez benyújtott, meghatározott termékekre vonatkozó műszaki előírás vagy szabvány kidolgozására vonatkozó kérelmeket az ilyen termékekre vonatkozó műszaki szabály elfogadása céljából, és indokolják azok elfogadását”;

g)

a 11. cikkben a második mondat helyébe a következő mondat lép:

„A Bizottság a kapott értesítések statisztikáját évente közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.”;

h)

az I. és a II. mellékletet el kell hagyni.

14.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 316/34

(1)

Amint az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezménye (UNCLOS) és az Egyesült Nemzetek 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének a kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló halállományok védelmére és kezelésére vonatkozó rendelkezései végrehajtásáról szóló, az Egyesült Nemzetek 1995. augusztus 4-én kelt megállapodása (UNFSA) rendelkezik, bizonyos megosztott, kizárólagos gazdasági övezeteken túlnyúló és hosszú távon vándorló halállományok kezeléséhez szükség van azoknak az országoknak az együttműködésére, amelyek vizeiben az állomány él (partmenti országok), és azon országokéra, amelyek flottái halásszák az adott állományokat (halászó államok). Ez az együttműködés kialakítható a regionális halászati gazdálkodási szervezetek keretein belül, vagy – ahol e szervezeteknek nincs hatásköre a kérdéses állomány vonatkozásában – a halászatban érdekelt országok közötti ad hoc rendelkezések segítségével.

(2)

Amennyiben egy harmadik ország, amely az ő és az Unió közös érdekű állományát magában foglaló halászatban érdekelt, olyan halászati tevékenységet tesz lehetővé más országok és az Unió meglévő halászati rendjének vagy jogainak, kötelezettségeinek és érdekeinek figyelembe vétele nélkül, amely veszélyezteti az adott állomány fenntarthatóságát, és nem működik együtt más országokkal és az Unióval ezen állomány kezelésében, meghatározott intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy elősegítsék ezen ország hozzájárulását az adott állomány védelméhez.

(3)

A halállományok akkor tekintendők nem fenntartható állapotúnak, ha azokat nem tartják folyamatosan a legnagyobb fenntartható hozamot termelő szinten vagy afelett, vagy – amennyiben e szintet nem lehet megbecsülni – ha az állományt nem tartják folyamatosan biztonságos biológiai korlátokon belül.

(4)

Meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek mellett egy ország olyan országnak tekinthető, amely lehetővé teszi a nem fenntartható halászatot, és amely e rendelet intézkedéseinek hatálya alá esik, ideértve azt az eljárást is, amely lehetővé teszi az adott ország számára álláspontja ismertetését, valamint kiigazító lépések elfogadását.

(5)

Emellett meg kell határozni azokat az intézkedéstípusokat, amelyek alkalmazhatóak egy nem fenntartható halászatot lehetővé tevő ország vonatkozásában, valamint meg kell fogalmazni azokat a feltételeket, amelyek mellett ezek az intézkedések alkalmazhatók, úgy, hogy objektív kritériumokon alapuljanak, méltányosak és költséghatékonyak legyenek, és megfeleljenek a nemzetközi jognak, különösen a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó egyezménynek.

(6)

Az ilyen intézkedések célja, hogy a közös érdekű állományok halászatára irányuló ösztönzők megszüntethetőek legyenek a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok vonatkozásában. Ez többek között úgy érhető el, ha korlátozzák a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok ellenőrzése alá tartozó, közös érdekű állományok halászatát folytató hajók által fogott haltermékek importját, ha korlátozzák az e hajók kikötőkhöz való hozzáférését, vagy ha megakadályozzák, hogy az Unió halászhajóit vagy az Unió halászati felszereléseit arra használják, hogy a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok ellenőrzése alatt közös érdekű állományokat halásszanak velük.

(7)

A halállományok megőrzését célzó uniós fellépés hatékonyságának és következetességének biztosítása érdekében fontos a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról szóló, 2008. szeptember 29-i 1005/2008/EK tanácsi rendeletben (3) meghatározott intézkedések figyelembevétele.

(8)

Annak biztosítása érdekében, hogy az e rendelet alapján egy országgal szemben elfogadott intézkedések környezetvédelmi szempontból ésszerűek, hatékonyak, arányosak és a nemzetközi szabályokkal összhangban legyenek, fontos, hogy elfogadásukat megelőzően megvizsgálják a várható környezeti, kereskedelmi, gazdasági és társadalmi hatásaikat.

(9)

Amennyiben egy országgal szemben e rendelet alapján elfogadott intézkedések nem hatékonyak, és az adott ország továbbra is nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országnak tekintendő, e rendelettel összhangban további intézkedéseket lehet elfogadni.

(10)

Az e rendelet alapján egy országgal szemben elfogadott intézkedések alkalmazását be kell fejezni, amint a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő ország meghozta azokat az intézkedéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy hozzájáruljon a közös érdekű állományok védelméhez.

(11)

Ezen rendelet végrehajtása egységes feltételeinek biztosítása érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni valamely országnak a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok közé sorolása, az ilyen harmadik országokkal szembeni intézkedések elfogadása, és az arról való döntés tekintetében, hogy az ilyen intézkedések alkalmazását be kell fejezni. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kell gyakorolni.

(12)

A Bizottságnak azonnal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusokat kell elfogadnia, ha az e rendelet értelmében meghozott intézkedések alkalmazásának befejezésével összefüggésben felmerülő, kellően indokolt esetben ez rendkívül sürgős okból szükséges,

a)

nem működik együtt a közös érdekű állományok kezelésében az UNCLOS és az UNFSA, vagy bármely más nemzetközi megállapodás, vagy nemzetközi jogi norma rendelkezéseinek maradéktalan betartásával; és

b)

vagy:

a)

az adott országot a nem fenntartható halászatot lehetővé tevő országok közé sorolja;

b)

szükség esetén azonosíthatja az adott ország azon hajóit vagy flottáit, amelyekre bizonyos intézkedéseket kell alkalmazni;

c)

mennyiségi korlátozásokat vethet ki az Unióba behozott, a közös érdekű állományból származó, az adott ország ellenőrzése alatt kifogott halakra vagy olyan haltermékekre, amelyeket ilyen halakból készítettek, vagy amelyek ilyen halakat tartalmaznak;

d)

mennyiségi korlátozásokat vethet ki a behozott, a közös érdekű állományból az adott ország ellenőrzése alatt kifogott, bármely kapcsolódó fajból származó halakra és olyan haltermékekre, amelyeket ilyen halakból készítettek, vagy amelyek ilyen halakat tartalmaznak; ilyen intézkedés elfogadása során a Bizottságnak az e rendelet 5. cikke (4) bekezdésnek és az arányosság elvének megfelelően kell meghatároznia, hogy mely fajok és fogások esnek az intézkedés hatálya alá;

e)

korlátozásokat vezethet be az Unió kikötőinek használatára vonatkozóan azokra a hajókra, amelyek az adott ország lobogója alatt a közös érdekű állományokat és/vagy a kapcsolódó fajokat halásszák, és amelyek vagy az adott ország lobogója alatt, vagy annak engedélyével, más lobogó alatt álló hajók által kifogott, közös érdekű állományból és/vagy a kapcsolódó fajokból származó halat és haltermékeket szállítanak; ezek a korlátozások nem érvényesek az UNCLOS 18. cikke szerinti vis maior vagy végszükség esetén a kizárólag csak ezen helyzetek megoldásához szükséges szolgáltatásokra;

f)

megtilthatja az Unió gazdasági szereplőinek az adott harmadik ország lobogója alatt hajózó bármilyen halászhajó megvásárlását;

g)

megtilthatja a valamely tagállam lobogója alatt hajózó halászhajók átlajstromozását az adott ország lobogója alá;

h)

megtilthatja a tagállamoknak, hogy engedélyezzék az uniós gazdasági szereplők számára az adott országból származó gazdasági szereplőkkel bérszállításra történő rendelkezésre bocsátási megállapodás kötését;

i)

megtilthatja a tagállamok lobogója alatt hajózó halászhajók, illetve a közös érdekű állományok halászatához szükséges halászfelszerelések és tartozékok exportálását az adott országba;

j)

megtilthatja az uniós gazdasági szereplők és az adott ország között olyan magánjellegű kereskedelmi megállapodások megkötését, amelyek lehetővé teszik, hogy egy tagállam lobogója alatt hajózó halászhajó használhassa az adott ország halászati lehetőségeit;

k)

megtilthatja közös halászati tevékenységek végzését a valamely tagállam lobogója alatt hajózó halászhajók és az adott ország lobogója alatt hajózó halászhajók között.

a)

kapcsolódniuk kell a közös érdekű állomány megőrzéséhez;

b)

az Unió hajói által halászott, illetve az Unión belül termelt vagy fogyasztott olyan halfajokra – és a belőlük készült, valamint az ezeket tartalmazó termékekre – vonatkozó korlátozásokkal együtt kell hatályba lépniük, amelyekre az intézkedéseket meghozzák;

c)

arányosnak kell lenniük a kitűzött célokkal, és meg kell felelniük az Unió által aláírt nemzetközi egyezményekben foglalt kötelezettségeknek, valamint minden vonatkozó nemzetközi jogi normának.

a)

e kiigazító intézkedéseket függetlenül, vagy az Unióval és adott esetben más érintett országokkal folytatott konzultációk keretében fogadták el; és

b)

e kiigazító intézkedések nem ássák alá az Unió által az érintett halállományok megőrzése érdekében akár függetlenül, akár más országokkal együttműködve meghozott intézkedések hatásait.

14.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 316/38

(1)

Az engedélyezett gyógyszerek átlátható felügyeletének biztosítása érdekében az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek engedélyezésére és felügyeletére vonatkozó közösségi eljárások meghatározásáról és az Európai Gyógyszerügynökség létrehozásáról szóló, 2004. március 31-i 726/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) által a kiegészítő monitorozás tárgyát képező gyógyszerekről létrehozott jegyzéknek következetesen tartalmaznia kell az összes olyan gyógyszert, amelyre bizonyos engedélyezés utáni biztonsági feltételek vonatkoznak.

(2)

Emellett a forgalombahozatali engedély jogosultjának önkéntes intézkedése nem vezethet oda, hogy az Unióban engedélyezett gyógyszerek kockázataival és előnyeivel kapcsolatos aggályokkal ne foglalkozzanak megfelelően valamennyi tagállamban. Ezért a forgalombahozatali engedély jogosultját kötelezni kell arra, hogy tájékoztassa az Európai Gyógyszerügynökséget valamely gyógyszer visszavonásának, forgalomba hozatala megszakításának, valamely forgalombahozatali engedély visszavonására irányuló kérelmének, vagy valamely forgalombahozatali engedély meg nem újításának okairól.

(3)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a farmakovigilanciára vonatkozóan egyedi szabályok meghatározását és a 726/2004/EK rendeletnek megfelelően engedélyezett, emberi felhasználásra szánt gyógyszerek biztonságosságának javítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az uniós szinten jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(4)

A 726/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 13. cikk (4) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A forgalombahozatali engedély jogosultja értesíti az Ügynökséget, ha a termék forgalomba hozatala egy tagállam piacán akár ideiglenesen, akár véglegesen megszűnik. Ezen értesítést – különleges körülmények fennállásának kivételével – legalább a forgalomba hozatal megszakítása előtt két hónappal kell megtenni. A forgalombahozatali engedély jogosultja a 14b. cikkel összhangban tájékoztatja az Ügynökséget az ilyen intézkedés okairól.”

2.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„14b. cikk

(1)   A forgalombahozatali engedély jogosultja haladéktalanul értesíti az Ügynökséget a gyógyszer forgalmazásának felfüggesztése, a gyógyszer piacról történő visszahívása, a forgalombahozatali engedély visszavonásának kérelmezése vagy a forgalombahozatali engedély meg nem újításának érdekében tett bármely intézkedéséről, annak indokaival együtt. A forgalombahozatali engedély jogosultjának így különösen nyilatkoznia kell arról, ha az ilyen intézkedés a 2001/83/EK irányelv 116. cikkében vagy 117. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bármely indokon alapul.

(2)   A forgalombahozatali engedély jogosultja az e cikk (1) bekezdése értelmében arról is értesíti az Ügynökséget, ha az intézkedést harmadik országban teszi meg, és ha az ilyen intézkedés a 2001/83/EK irányelv 116. cikkében vagy 117. cikkének (1) bekezdésében meghatározott bármely indokon alapul.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett esetekben az Ügynökség indokolatlan késedelem nélkül továbbítja az információt a tagállamok illetékes hatóságainak.”

3.

A 20. cikk (8) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:

„(8)   Amennyiben az eljárás a farmakovigilanciával kapcsolatos adatok értékelésének eredményeképpen indul, az Ügynökség az e cikk (2) bekezdése szerinti véleményét az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága fogadja el a farmakovigilancia kockázatértékelési bizottság ajánlása alapján, és a 2001/83/EK irányelv 107j. cikkének (2) bekezdése alkalmazandó.”

4.

A 23. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„23. cikk

(1)   Az Ügynökség a tagállamokkal együttműködve létrehozza, fenntartja és a nyilvánosság rendelkezésére bocsátja a kiegészítő monitorozás tárgyát képező gyógyszerek jegyzékét.

Az említett jegyzéknek tartalmaznia kell az alábbiak nevét és hatóanyagait:

(1a)   A Bizottság kérésére – a farmakovigilancia kockázatértékelési bizottsággal folytatott konzultációt követően – az e rendelet alapján engedélyezett olyan gyógyszereket is fel lehet venni az e cikk (1) bekezdésében említett jegyzékbe, amelyekre a 9. cikk (4) bekezdésének c), ca) és cc) pontjában, a 10a. cikk (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában vagy a 21. cikk (2) bekezdésében említett feltételek vonatkoznak.

Az illetékes nemzeti hatóság kérésére – a farmakovigilancia kockázatértékelési bizottsággal folytatott konzultációt követően – a 2001/83/EK irányelv alapján engedélyezett olyan gyógyszereket is fel lehet venni az e cikk (1) bekezdésében említett jegyzékbe, amelyekre az említett irányelv 21a. cikke (1) bekezdésének a), d), e) és f) pontjában, 22a. cikke (1) bekezdése első albekezdésének b) pontjában vagy 104a. cikke (2) bekezdésében említett feltételek vonatkoznak.

(2)   Az (1) bekezdésben említett jegyzék egy elektronikus hivatkozást tartalmaz az alkalmazási előíráshoz és a kockázatkezelési terv összefoglalójához.

(3)   Az e cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában említett esetekben az Ügynökség a 2001/83/EK irányelv 107c. cikkének (5) bekezdésében említett uniós referencia-időpontot követő öt év elteltével leveszi a gyógyszert a jegyzékről.

Az e cikk (1) bekezdésének c) és d) pontjában és az (1a) bekezdésében említett esetekben az Ügynökség leveszi a gyógyszert a jegyzékről, amint a feltételek teljesültek.

(4)   Az (1) bekezdésben említett jegyzékben szereplő gyógyszerek vonatkozásában az alkalmazási előírás és a betegtájékoztató a következő nyilatkozatot tartalmazza: „Ez a gyógyszer kiegészítő monitorozás tárgyát képezi”. Ezt a nyilatkozatot egy fekete szimbólum előzi meg, amelyet 2013. július 2-ig – a farmakovigilancia kockázatértékelési bizottság ajánlását követően – a Bizottság választ ki, és amely szimbólumot egy megfelelő, standardizált magyarázó mondat követ.

(4a)   A Bizottság – a tagállamok és az Ügynökség által közölt tapasztalatok és adatok alapján – 2018. június 5-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az (1) bekezdésben említett jegyzék alkalmazásáról.

A Bizottság az említett jelentés alapján – a tagállamokkal és egyéb érdekelt felekkel folytatott konzultációt követően – adott esetben javaslatot terjeszt elő az (1) bekezdésben említett jegyzékkel kapcsolatos rendelkezések kiigazítása céljából.”

5.

Az 57. cikk a következőképpen módosul:

14.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 316/41

(1)

A mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendelet („az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet”) (4) 103o. cikke értelmében a tagállamok az egységes támogatási rendszer keretében termeléstől függetlenített támogatást nyújthatnak a szőlőtermesztőknek. Több tagállam is alkalmazta ezt a különleges támogatási intézkedést.

(2)

Mindazonáltal adminisztratív és költségvetési terhek származtak abból, hogy a tagállamok évente egyszer módosíthatják a támogatási programokból az egységes támogatási rendszerbe irányuló átcsoportosításokat, valamint hogy a támogatási programok időtartama öt év, miközben a közvetlen kifizetésekhez vezető támogatási jogosultságok határozatlan időre szólnak.

(3)

A szóban forgó különleges támogatási intézkedés kezelésének egyszerűsítése és a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen támogatásokra vonatkozó szabályokkal való összhang biztosítása érdekében indokolt ezen intézkedést úgy átalakítani, hogy a tagállamok számára lehetséges legyen véglegesen csökkenteni a borágazatban a támogatási programokhoz rendelt pénzeszközöket, és ezáltal növelni a közvetlen kifizetésekre vonatkozó nemzeti felső határokat.

(4)

Indokolt lehetővé tenni a tagállamok számára, hogy 2014-re vonatkozóan továbbra is alkalmazzák az 1234/2007/EK rendelet 103o. cikkében meghatározott támogatást.

(5)

Az 1234/2007/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.

A 103n. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:

„(1a)   A tagállamok 2013. augusztus 1-jéig dönthetnek arról, hogy 2015-től csökkentik a támogatási programok céljára rendelkezésre álló, az Xb. mellékletben szereplő összeget annak érdekében, hogy növeljék a közvetlen kifizetésekre vonatkozó, a 73/2009/EK rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határaikat.

Az első albekezdésben említett csökkentésből származó összeg véglegesen a közvetlen kifizetésekre vonatkozó, a 73/2009/EK rendelet 40. cikkében említett nemzeti felső határokban marad, és a továbbiakban nem áll rendelkezésre a 103p–103y. cikkben felsorolt intézkedések céljára.”;

2.

A 103o. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„103o. cikk

Az egységes támogatási rendszer és a szőlőtermesztők támogatása

(1)   A tagállamok 2012. december 1-jéig dönthetnek arról, hogy 2014-re vonatkozóan támogatásban részesítik-e a szőlőtermesztőket a 73/2009/EK rendelet III. címének 1. fejezetében meghatározott támogatási jogosultság biztosításával.

Ha az első albekezdésben említett támogatás összege meghaladja a 2013-ra vonatkozóan rendelkezésre bocsátott támogatás összegét, az érintett tagállam a különbséget a 73/2009/EK rendelet III. címének 1. fejezetében meghatározott támogatási jogosultságként szőlőtermesztők részére biztosítja az említett rendelet IX. mellékletének C. pontjának megfelelően.

(2)   Az (1) bekezdésben említett támogatás nyújtását tervező tagállamok támogatási programjaikban előirányozzák a szóban forgó támogatást a 103k. cikk (3) bekezdésének megfelelően.

(3)   Az (1) bekezdésben említett, 2014-re vonatkozó támogatás:

14.11.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 316/43

(1)

Az Európai Unió (a továbbiakban: az Unió) és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság (a továbbiakban: Pakisztán) közötti kapcsolat a 2004. szeptember 1-jén hatályba lépett együttműködési megállapodásra (2) épül. Ennek egyik fő célja az együttműködési megállapodás felei közötti kereskedelem feltételeinek biztosítása, valamint fejlődésének és növekedésének előmozdítása. Az emberi jogok – köztük az alapvető munkaügyi jogok – és a demokratikus elvek tiszteletben tartása szintén lényeges eleme e megállapodásnak.

(2)

Súlyos monszunesőket követően 2010 júliusában és augusztusában pusztító árvizek sújtották Pakisztán több nagy térségét, mégpedig Beludzsisztán, az Északnyugati határtartomány (Khyber Pakhtunkhwa), Pandzsáb, Szindh és az Északi területek (Gilgit-Baltistan) területét. ENSZ-források szerint az áradás mintegy 20 millió embert, illetve Pakisztán területének 20 %-át (legalább 160 000 km2-t) sújtotta, a sürgős humanitárius segélyre szorulók száma pedig akár 12 millió is lehet.

(3)

Az ilyen helyzetben természetesen a humanitárius segély a legfontosabb eszköz, és az Unió a vészhelyzet kialakulása óta a Pakisztánnak nyújtott, 423 millió EUR-t meghaladó sürgősségi segélyre tett kötelezettségvállalásával élen jár ezen a területen.

(4)

Pakisztán jelenlegi vészhelyzetből való kilábalása érdekében fontos minden rendelkezésre álló eszközt – ideértve a pakisztáni export fellendítéséhez javasolt kivételes kereskedelmi eszközöket is – felhasználni a jövőbeni gazdasági fejlődés elősegítése céljából, ugyanakkor egy fenntartható hosszú távú stratégia kialakítását szem előtt tartva biztosítani kell, hogy minden szinten fennmaradjon a következetesség és a koherencia.

(5)

E természeti katasztrófa súlyossága azonnali és érdemi reagálást követel meg, amely figyelembe veszi a Pakisztán és az Unió közötti partnerség geostratégiai fontosságát, különös tekintettel Pakisztánnak a terrorizmus elleni küzdelemben játszott kulcsfontosságú szerepére, és egyúttal hozzájárul a régió általános fejlődéséhez, biztonságához és stabilitásához.

(6)

Az autonóm kereskedelmi preferenciáknak a munkahelyteremtés, a szegénység felszámolása, illetve a pakisztáni dolgozó népesség és a szegények fenntartható fejlődése szempontjából konkrétan mérhető hatást kell kifejteniük.

(7)

Az Európai Tanács a Pakisztánról szóló, a 2010. szeptember 16-i tanácsi következtetésekhez csatolt nyilatkozatában megbízta a minisztereket, hogy sürgősen állapodjanak meg egy rövid, közép- és hosszú távú intézkedéseket tartalmazó átfogó csomagról, amely hozzá fog járulni Pakisztán helyreállításának és jövőbeli fejlődésének alátámasztásához; a csomagnak többek között a gazdaságélénkítés és növekedés szempontjából létfontosságú, ambiciózus kereskedelmi intézkedéseket kell tartalmaznia.

(8)

Az Európai Tanács különösen megerősítette elkötelezettségét, hogy – a Pakisztánból érkező kulcsfontosságú importtermékekre kivetett vámok azonnali és időszakos csökkentésével – kizárólag Pakisztán számára nagyobb hozzáférést biztosít az uniós piacokhoz. Az említett nyilatkozatra tekintettel a Bizottság javaslatot tett egy, az áradásokkal leginkább sújtott régiókban tevékenykedő, kulcsfontosságú pakisztáni exportágazatokra jellemző 75 vámtételre kiterjedő csomagra, megerősítve, hogy az Unióba irányuló pakisztáni export legalább évi 100 millió EUR-s növekedése valós, érdemi és értékes segítséget fog nyújtani a régió számára.

(9)

Pakisztán Unióval folytatott kereskedelmének nagy részét a textil- és ruházati termékek alkotják, amelyek 2009-ben az Unióba irányuló pakisztáni export 73,7 %-át tették ki. Pakisztán ezenkívül etanolt és bőrt is exportál, amelyek a textil- és ruházati termékek mellett néhány tagállamban – ahol az ágazat munkahelyeire változó mértékben már eleve hatással volt a globális recesszió – érzékeny ipari termékeknek minősülnek. Ezek az iparágak nagy erőfeszítéseket téve igyekeznek az új globális kereskedelmi környezethez alkalmazkodni.

(10)

A textilipar a pakisztáni gazdaság kulcsfontosságú ágazata, amely az ország bruttó hazai termékének 8,5 %-át adja és munkaerejének 38 %-át foglalkoztatja, amelynek mintegy felét a nők teszik ki.

(11)

Tekintettel az áradások miatt a pakisztáni nép által elszenvedett nehézségekre, helyénvaló, hogy bizonyos Pakisztán számára exportérdekeltséget jelentő termékek esetében az összes vám korlátozott időre való felfüggesztésével kibővüljenek a Pakisztánnak nyújtott kivételes autonóm kereskedelmi preferenciák. Az ilyen kereskedelmi preferenciák megadása csak korlátozott hátrányos hatással lehet az Unió belföldi piacára, és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) legkevésbé fejlett tagjait sem érintheti negatívan.

(12)

Az említett intézkedések egy, a pakisztáni különleges helyzetre reagáló kivételes csomag részeként kerülnek előterjesztésre, és semmiképp nem teremthetnek precedenst az Unió más országokkal folytatott kereskedelempolitikájára vonatkozóan.

(13)

Az autonóm kereskedelmi preferenciák vagy az Unióba történő bevitelre kivetett vámok alóli mentesség vagy pedig vámkontingens formájában fognak megvalósulni.

(14)

A kivételes autonóm kereskedelmi preferenciákra való jogosultság attól függ, hogy a termékek esetében Pakisztán teljesíti-e a vonatkozó származási szabályokat és az azokhoz kapcsolódó eljárásokat, valamint hajlandóe a csalás kockázatának megelőzése végett az Unióval való hatékony igazgatási együttműködésre. A preferenciális elbánásra való jogosultság feltételeinek súlyos és szisztematikus megsértése, a csalás vagy az áruk származásának ellenőrzésére irányuló igazgatási együttműködés elmulasztása okot szolgáltathat a preferenciák időszakos felfüggesztésére.

(15)

A származó termékek, a származás igazolása és az igazgatási együttműködési eljárások fogalmának meghatározása céljából a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (3) I. része IV. címe 2. fejezetének 1. és 1A. szakaszát kell alkalmazni, az említett szakaszok 68–71. és 90–97i. cikke, valamint 97j. cikkének (2) bekezdése kivételével. A származás kumulációja tekintetében azonban ilyen célra csak az Unióból származó anyagok használata engedhető meg. Regionális és más típusú kumuláció – az Unióból származó anyagokkal végzett kumuláció kivételével – az e rendelet alapján létrejött autonóm preferenciák hatálya alá tartozó termékek származási helyzetének megállapításával kapcsolatban nem alkalmazható, ezzel biztosítandó, hogy a kielégítő átalakításra Pakisztánban kerüljön sor.

(16)

Az autonóm kereskedelmi preferenciák Pakisztánra való kiterjesztése megkívánja, hogy az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT, 1994) I. és XIII. cikke szerinti kötelezettségei alól az Unió a WTO-t létrehozó egyezmény IX. cikke szerint mentességet kapjon. A WTO Általános Tanácsa 2012. február 14-én megadta ezt a mentességet.

(17)

Az áradások utóhatásai időszakában a pakisztáni gazdaság helyreállítását célzó, azonnali és fenntartható hatás biztosítása végett, valamint a WTO által adott mentességgel összhangban ajánlott az autonóm kereskedelmi preferenciák időtartamát 2013. december 31-ig korlátozni.

(18)

A gyors reagálás, valamint a Pakisztán számára biztosított autonóm kereskedelmi preferenciák integritásának és szabályos működésének biztosítása érdekében, továbbá annak érdekében, hogy biztosítottak legyenek e rendelet végrehajtásának egységes feltételei a vámokkal kapcsolatos eljárások és kötelezettségek teljesítésének elmulasztásának, az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság alapelveinek Pakisztán általi megsértése, vagy az amiatti ideiglenes felfüggesztés tekintetében, mert Pakisztán nem tartja tiszteletben azt a feltételt, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó termékek gyártása során használt anyagok exportjára vagy exportcélú értékesítésére vonatkozóan 2012. július 1-jétől tartózkodnia kell új vámok vagy azokkal azonos hatású díjak bevezetésétől, vagy a meglévő vámok, illetve díjak megemelésétől, vagy bármilyen más tiltó vagy korlátozó rendelkezés elfogadásától, a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni azonnali hatállyal alkalmazandó végrehajtási jogi aktusok elfogadására, amennyiben azt a rendkívüli sürgősség megkívánja. Ezeket a hatásköröket a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (4) megfelelően kell gyakorolni.

(19)

Annak érdekében, hogy az autonóm kereskedelmi preferenciák körébe tartozó áruk listájának szükséges technikai kiigazításait elvégezze, és hogy termékeket vonjon ki e rendelet hatálya alól abban az esetben, ha e rendelet hatálya alá tartozó behozatal mennyisége túllép bizonyos szinteket, a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el az I. és II. mellékletnek a Kombinált Nómenklatúra változásainak átvezetését célzó módosítására és meghatározott termékeknek e rendelet hatálya alól való kivonására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktus elkészítésekor és szövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben történő és megfelelő továbbításáról.

(20)

Annak érdekében, hogy az Unióba történő behozatalukkor a vámok alól mentesülő termékek behozatalának az uniós termelőket esetlegesen hátrányosan érintő, jelentős mértékű növekedését haladéktalanul kezelje, a Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat kell elfogadnia, és a sürgősségi eljárás keretében ki kell vonnia a termékeket e rendelet hatálya alól.

(21)

A Bizottságnak legkésőbb két évvel e rendelet lejárta után jelentést kell benyújtania az Európai Parlament és a Tanács számára az autonóm kereskedelmi preferenciák hatásairól. Az említett jelentésnek részletes elemzést kell tartalmaznia a preferenciák pakisztáni gazdaságra gyakorolt hatásairól, valamint a kereskedelemre, az Unió vámbevételeire és az uniós gazdaságra, illetve foglalkoztatásra gyakorolt következményeiről. A Bizottságnak jelentésében különösen figyelembe kell vennie az autonóm kereskedelmi preferenciáknak a munkahelyteremtésre, a szegénység felszámolására, valamint a pakisztáni dolgozó népesség és a szegények fenntartható fejlődésére gyakorolt hatásait,

a)

megfelelés a termékek származási szabályainak és a kapcsolódó eljárásoknak, a 2454/93/EGK rendelet I. része IV. címe 2. fejezete 1. és 1A. szakasza 1. és 2. alszakaszában előírtak szerint, az említett szakaszok 68–71. és 90–97i. cikke, valamint 97j. cikkének (2) bekezdése kivételével. A származás kumulációja tekintetében azonban az e rendelet 1. cikkében bevezetett szabályozások hatálya alá tartozó termékek származó helyzetének meghatározása céljából csak az Unióból származó anyagokkal való kumuláció megengedett. Regionális és más típusú kumuláció – az Unióból származó anyagokkal végzett kumuláció kivételével – nem megengedett;

b)

megfelelés a 2454/93/EGK rendelet I. részének IV. címe 2. fejezete 1. szakasza 3. alszakaszában előírt igazgatási együttműködési módszereknek;

c)

Pakisztán nem sérti meg súlyosan és szisztematikusan az emberi jogokat, ideértve az alapvető munkaügyi jogokat, a demokrácia alapvető elveit és a jogállamiságot;

d)

Pakisztán tartózkodik attól, hogy az Unió területén történő forgalomba hozatalra szánt, elsősorban az e preferenciális szabályozás hatálya alá tartozó termékek gyártása során használt anyagok exportjára vagy exportcélú értékesítésére 2012. július 1-jét követően új vámokat vagy azokkal azonos hatású díjakat vezessen be, vagy a meglévő vámok, illetve díjak szintjét megemelje, vagy bármilyen más tiltó vagy korlátozó rendelkezést fogadjon el.

a)

tájékoztatta a 8. cikk (1) bekezdésében említett bizottságot;

b)

felhívta a tagállamokat, hogy hozzanak megelőző intézkedéseket az Unió pénzügyi érdekeinek védelme érdekében, vagy biztosítsák a 2. cikk Pakisztán általi betartását;

c)

az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett egy értesítést arról, hogy megalapozott kétely merült fel a preferenciális szabályozások alkalmazásával vagy a 2. cikk Pakisztán általi betartásával kapcsolatban, és ez megkérdőjelezheti Pakisztán jogát arra vonatkozóan, hogy továbbra is részesüljön az e rendelet által biztosított kedvezményekből;

d)

tájékoztatta Pakisztánt az e bekezdésnek megfelelően hozott határozatáról, annak hatálybalépése előtt.