13.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 218/1

(1)

A tagállamok által benyújtandó, az akvakultúra-termelésre vonatkozó statisztikákról szóló, 1996. április 22-i 788/96/EK tanácsi rendelet (2) előírja a tagállamok számára, hogy évente szolgáltassanak adatokat a termelés mennyiségéről.

(2)

Az akvakultúrának a Közösség összesített halászati termeléséhez való megnövekedett hozzájárulása a közös halászati politika keretén belül ezen ágazat ésszerű fejlesztéséhez és irányításához több adatot igényel.

(3)

Az akvakultúra-tevékenységek tekintetében a halkeltető- és nevelőtelepek egyre növekvő jelentősége részletes adatokat tesz szükségessé ezen ágazatnak a közös halászati politikán belüli megfelelő nyomon követése és irányítása érdekében.

(4)

A termelés mennyiségére és értékére vonatkozó információkra van szükség az akvakultúra-termékek piacának felülvizsgálatához és felméréséhez.

(5)

Az ágazat struktúrájára és az alkalmazott technológiákra vonatkozó információkra van szükség a környezetvédelmi szempontból megfelelő gazdasági ágazat kialakításának biztosításához.

(6)

A 788/96/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni.

(7)

A 788/96/EK rendelet szerint alkalmazandó rendszerről való zökkenőmentes áttérés érdekében e rendeletnek három évig terjedő átmeneti időszakot kell biztosítania azon tagállamok számára, amelyeknél a nemzeti statisztikai rendszerekre való alkalmazása jelentős módosításokat igényel, és valószínűleg jelentős gyakorlati problémákat fog okozni.

(8)

Mivel ezen rendelet célját, nevezetesen közös jogi keret létrehozását az akvakultúra-ágazatra vonatkozó közösségi statisztikák rendszeres előállítására, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ezen irányelv nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(9)

A közösségi statisztikákról szóló, 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendelet (3) képezi a halászat területén a statisztikák hivatkozási alapját. Ez különösen megköveteli a pártatlanság, a megbízhatóság, a célszerűség, a költséghatékonyság, a statisztikai adatok bizalmas kezelése és az átláthatóság elvének való megfelelést.

(10)

A statisztikai adatok gyűjtése és közlése a közös halászati politika megfelelő irányításának létfontosságú eszköze.

(11)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (4) összhangban kell elfogadni.

(12)

A Bizottságot különösen fel kell hatalmazni arra, hogy az e rendelet mellékleteinek technikai módosításait elfogadja. Mivel a fenti intézkedések általános hatályúak és a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítését, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(13)

A Bizottságot az 1972. július 31-i 72/279/EGK tanácsi határozattal (5) létrehozott Agrárstatisztikai Állandó Bizottság segíti,

a)

„közösségi statisztikák” a 322/97/EK rendelet 2. cikkében meghatározottak szerint;

b)

„akvakultúra” az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/1006/EK tanácsi rendelet (6) 3. cikkének d) pontjában meghatározottak szerint;

c)

„befogáson alapuló akvakultúra”: azon gyakorlat, mely szerint a vadon élő egyedeket befogják, majd akvakultúrában hasznosítják;

d)

„termelés”: az akvakultúra első eladásából származó alaptermékek mennyisége, beleértve a halkeltetésből és ivadéknevelésből származó, eladásra felajánlott mennyiségeket is.

a)

az éves akvakultúra-termelés (mennyiség és egységérték);

b)

éves bevitel a befogáson alapuló akvakultúrába (mennyiség és egységérték);

c)

halkeltető- és nevelőtelepek éves termelése;

d)

az akvakultúra-ágazat struktúrája.

13.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 218/14

(1)

A Bizottságnak (Eurostat) megbízható, részletes és összehasonlítható adatokra van szüksége a népességről és a lakásokról, hogy a Közösség eleget tehessen – különösen a Szerződés 2. és 3. cikkéből eredő – feladatainak. A statisztikai adatoknak és metaadatoknak közösségi szinten megfelelő mértékben összehasonlíthatónak kell lenniük a módszertan, fogalmak és program tekintetében.

(2)

A népességre, valamint az egyének fő családi, társadalmi, gazdasági és lakáskörülményeinek jellemzőire vonatkozóan meghatározott időközönként statisztikai adatokra van szükség a Közösség bizonyos ágazatait érintő regionális, társadalmi és környezetvédelmi szakpolitikák elemzéséhez és meghatározásához. Különösen szükséges a lakáskörülményekre vonatkozó részletes adatgyűjtés olyan közösségi tevékenységek támogatása érdekében, mint például a társadalmi integráció előmozdítása és a társadalmi kohézió nyomon követése regionális szinten vagy a környezetvédelem és az energiahatékonyság elősegítése.

(3)

Azonosítani kell a legjobb gyakorlatokat – a módszertani és technológiai fejlődés fényében –, és elő kell segíteni az adatforrások és a módszertan javítását a tagállami népszámlások tekintetében.

(4)

Annak érdekében, hogy biztosítható legyen a tagállamok által szolgáltatott adatok összehasonlíthatósága, és hogy közösségi szinten megbízható összegzések készüljenek, a felhasznált adatoknak ugyanarra a referenciaévre kell vonatkozniuk.

(5)

A közösségi statisztikákról szóló, 1997. február 17-i 322/97/EK tanácsi rendelet (2) képezi e rendelet referenciakeretét, amellyel összhangban a statisztikák készítésének a következő elveknek kell megfelelnie: pártatlanság, amely elsősorban tárgyszerűséget és tudományos függetlenséget jelent, valamint átláthatóság, megbízhatóság, relevancia, költséghatékonyság és a statisztikai adatok bizalmas kezelése.

(6)

A statisztikai adatok bizalmas kezelésének kötelezettsége alá tartozó adatok továbbítására a 322/97/EK rendelet, valamint a statisztikai adatok bizalmas kezelésének hatálya alá tartozó statisztikai adatoknak az Európai Közösségek Statisztikai Hivatala részére történő továbbításáról szóló, 1990. június 11-i 1588/90/Euratom, EGK tanácsi rendelet (3) vonatkozik. Az e rendeleteknek megfelelően végzett intézkedéseknek fizikai és logikai értelemben védeniük kell a bizalmas adatokat, és biztosítaniuk kell, hogy a közösségi statisztikák előállítása és közzététele során semmilyen jogellenes nyilvánosságra hozatal és nem statisztikai jellegű felhasználás ne fordulhasson elő.

(7)

A közösségi statisztikák e rendelet értelmében történő készítése és közzététele során a nemzeti és közösségi statisztikai hatóságok a 89/382/EGK, Euratom tanácsi határozattal (4) létrehozott statisztikai programbizottság által 2005. február 24-én elfogadott európai statisztikai magatartási szabályzatnak megfelelően járnak el, melyet csatoltak a nemzeti és közösségi statisztikai hivatalok függetlenségéről, integritásáról és elszámoltathatóságáról szóló bizottsági ajánláshoz.

(8)

Mivel a rendelet céljait, nevezetesen a népességre és a lakáskörülményekre vonatkozó összehasonlítható és átfogó közösségi statisztikák gyűjtését és készítését a tagállamok – a közös statisztikai jellemzők és minőségi követelmények, valamint a módszertani átláthatóság hiánya miatt – nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok a közös statisztikai keretrendszer révén közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(9)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (5) összhangban kell elfogadni.

(10)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy megállapítsa a következő referenciaévek meghatározásának, valamint a statisztikai adatokra és metaadatokra vonatkozó program elfogadásának feltételeit. Mivel ezen intézkedések általános hatályúak, és e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással kell elfogadni.

(11)

A statisztikai programbizottsággal a 89/382/EGK, Euratom határozat 3. cikkének megfelelően konzultáltak,

a)

„népesség”: a referencia-időpontban a szokásos lakóhelyen tartózkodó országos, regionális és helyi népesség;

b)

„lakáskörülmények”: lakóegységek és épületek, valamint lakhatási formák, továbbá a referencia-időpontban fennálló országos, regionális és helyi szintű kapcsolat a népesség és a lakóegységek között;

c)

„épületek”: olyan állandó épületek, melyekben emberi tartózkodásra tervezett lakóegységek találhatók, vagy olyan hagyományos lakások, amelyeket szezonális vagy másodlagos használatra tartanak fenn, vagy lakatlanok;

d)

„szokásos lakóhely”: az a hely, ahol az egyén napi pihenőidejét tölti, tekintet nélkül a kikapcsolódás, nyaralás, baráti és rokonlátogatás, üzleti, orvosi kezelés vagy vallásos zarándoklat céljából való ideiglenes távollétekre.

Kizárólag azok a személyek tekinthetők a szóban forgó földrajzi területen szokásos lakóhellyel rendelkező lakosoknak, akik:

Ha az i. vagy ii. pontban foglalt körülmények nem állapíthatók meg, akkor a „szokásos lakóhely” a jogszerű vagy bejegyzett lakóhely;

e)

„referencia-időpont”: az az időpont, amelyre az 5. cikk (1) bekezdésével összhangban az adott tagállam adatai vonatkoznak;

f)

„országos”: egy tagállam területére vonatkozó;

g)

„regionális”: az 1059/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (6) létrehozott statisztikai célú területi egységek nómenklatúrájának (NUTS) referencia-időpontban hatályos változata szerinti NUTS 1, NUTS 2 vagy NUTS 3 szintekre vonatkozó;

h)

„helyi”: a helyi igazgatási egységek 2. szintje (LAU 2. szint);

i)

„a nép- és lakásszámlálás alapvető jellemzői”: az egyedi megszámlálás, az egyidejűség, a földrajzilag jól meghatározott területen belüli teljes körűség, a kisterületi adatok hozzáférhetősége és a meghatározott rendszeresség.

a)

hagyományos népszámlálás;

b)

regiszteren alapuló népszámlálás;

c)

a hagyományos és a mintavételes felmérés kombinált változata;

d)

a regiszteren alapuló népszámlálás és a mintavételes felmérés kombinált változata;

e)

a regiszteren alapuló népszámlálás és a hagyományos népszámlálás kombinált változata;

f)

a regiszteren alapuló népszámlálás, a mintavételes felmérés és a hagyományos népszámlálás kombinált változata; és

g)

megfelelő felmérés készítése rotált mintával (gördülő népszámlálás).

—

a „relevancia” arra utal, hogy a statisztika milyen mértékben felel meg a felhasználók jelenlegi és lehetséges szükségleteinek,

—

a „pontosság” arra utal, hogy a becslések milyen mértékben közelítik meg a valódi, nem ismert értékeket,

—

az „időszerűség” és az „időbeli pontosság” a referencia-időszak és az eredmények hozzáférhetősége közötti időeltolódásra utal,

—

a „hozzáférhetőség” és az „érthetőség” azokra a feltételekre és rendelkezésekre utal, amelyek mellett a felhasználó hozzáférhet az adatokhoz, használhatja és értelmezheti őket,

—

az „összehasonlíthatóság” az alkalmazott statisztikai fogalmak, mérési módszerek és eljárások közötti különbségek hatásának mértékére utal a statisztikai adatok földrajzi, ágazati vagy időbeli összehasonlítása során,

—

a „koherencia” arra utal, hogy az adatok mennyire alkalmasak különböző típusú, különböző okokból alkalmazott, megbízható összekapcsolásra.

a)

e rendelet által előírt jellemzők és bontásuk technikai leírása az 5. cikk (4) bekezdésében foglaltak szerint;

b)

a megfelelő technikai formátum megállapítása az 5. cikk (5) bekezdés szerint; és

c)

a minőségjelentések módjai és szerkezete a 6. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint.

a)

a referenciaévek 5. cikk (1) bekezdés szerinti meghatározása; és

b)

a statisztikai adatok és metaadatok programjának 5. cikk (3) bekezdés szerinti elfogadása.

13.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 218/21

(1)

A belső piac egy olyan belső határok nélküli területből áll, amelyen belül a Szerződés alapján – amely tiltja a behozatalra vonatkozóan a mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedéseket – biztosított az áruk szabad mozgása. E tilalom hatálya alá tartozik minden olyan nemzeti intézkedés, amely alkalmas arra, hogy közvetlen vagy közvetett módon, ténylegesen vagy potenciálisan akadályozza a Közösségen belüli árukereskedelmet.

(2)

Előfordulhat, hogy a tagállamok illetékes hatóságai – a jogszabályok harmonizálásának hiányában – jogszerűtlenül az áruk tagállamok közötti szabad mozgását gátló akadályokat hoznak létre annak következtében, hogy a más tagállamokban jogszerűen forgalmazott termékekre olyan – többek között a megjelölésre, a formára, a méretre, a tömegre, az összetételre, a kiszerelésre, a címkézésre és a csomagolásra vonatkozó – követelményeket megállapító műszaki szabályokat alkalmaznak, amelyeknek ezen termékeknek meg kell felelniük. Az ilyen műszaki szabályok más tagállamokban jogszerűen forgalmazott termékekre való alkalmazása ellentétes lehet a Szerződés 28. és 30. cikkével, még akkor is, ha azok megkülönböztetés nélkül valamennyi termékre érvényesek.

(3)

Az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatából eredő kölcsönös elismerés elve a belső piacon belül az áruk szabad mozgását biztosító egyik eszköz. A kölcsönös elismerés azokra a termékekre vonatkozik, amelyek nem tartoznak a közösségi harmonizációs jogszabályok hatálya alá, illetve a termékek olyan vonatkozásaira, amelyek e jogszabályok hatályán kívül esnek. Ezen elv értelmében egy tagállam nem tilthatja meg a saját területén egy másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékek értékesítését, még akkor sem, ha azokat a hazai termékek esetében betartandó műszaki szabályoktól eltérő műszaki szabályoknak megfelelően gyártották. Az ezen elv alóli egyedüli kivételt a Szerződés 30. cikkében meghatározott, vagy egyéb közérdeken alapuló, kényszerítő követelmények alapján igazolt és az elérni kívánt céllal arányos korlátozások képezik.

(4)

A kölcsönös elismerés elvének a tagállamok általi megfelelő alkalmazása tekintetében még mindig számos probléma áll fenn. Ezért eljárásokat kell meghatározni, hogy minimálisra csökkentsék annak a lehetőségét, hogy a műszaki szabályok az áruk tagállamok közötti szabad mozgását gátló, jogszerűtlen akadályokat teremtsenek. Ilyen eljárások hiánya a tagállamokban az áruk szabad mozgását gátló további akadályokat teremt, mivel visszatartja a vállalkozásokat attól, hogy egy másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékeiket a műszaki szabályokat alkalmazó tagállam területén értékesítsék. A felmérések szerint sok vállalkozás – különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) – vagy módosítja termékeit, hogy azok megfeleljenek a tagállamok műszaki szabályainak, vagy tartózkodik attól, hogy az adott tagállamokban forgalmazza termékeit.

(5)

Az illetékes hatóságoknál szintén hiányoznak a megfelelő eljárások a műszaki szabályoknak egy másik tagállamban jogszerűen forgalmazott, meghatározott termékekre való alkalmazásához. Ilyen eljárások hiánya csökkenti a lehetőségét annak, hogy a Szerződéssel összhangban értékeljék a termékek megfelelőségét.

(6)

A kölcsönös elismerésről szóló, 1999. október 28-i tanácsi állásfoglalás (3) rámutatott, hogy a gazdasági szereplők és a polgárok nem mindig élnek teljes mértékben és megfelelően a kölcsönös elismerés elvével, mert nem ismerik eléggé az elvet és alkalmazásának következményeit. Az állásfoglalásban felszólították a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a kölcsönös elismerés vonatkozásában hatékony keretet biztosítsanak a gazdasági szereplők és a polgárok számára, többek között azáltal, hogy hatékonyan foglalkoznak a gazdasági szereplők és a polgárok kérelmeivel, és e kérelmekre gyors választ adnak.

(7)

A 2007. március 8–9-i Európai Tanács hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az áruk belső piaca friss lendületet kapjon a kölcsönös elismerés erősítése révén, a biztonság és a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása mellett. A 2007. június 21–22-i Európai Tanács hangsúlyozta, hogy a belső piac négy szabadságának (az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása) további megerősítése és a belső piac működésének javítása továbbra is elsődleges fontosságú a növekedés, a versenyképesség és a foglalkoztatás tekintetében.

(8)

Az áruk belső piacának zökkenőmentes működése megfelelő és átlátható eszközöket tesz szükségessé egy tagállam műszaki szabályainak valamely másik tagállamban jogszerűen forgalmazott meghatározott termékekre való alkalmazásából eredő problémák megoldása érdekében.

(9)

A belső piac működésének javítását szem előtt tartva, ez a rendelet adott esetben nem sérti a műszaki szabályok további harmonizációját.

(10)

Kereskedelmi akadályok a Szerződés 28. és 30. cikkének hatálya alá tartozó, más típusú intézkedésekből is eredhetnek. Ilyen intézkedés lehet például a közbeszerzési eljárásokhoz készített műszaki leírás vagy a nemzeti nyelvek használatára vonatkozó kötelezettség. Ezek az intézkedések azonban nem minősülnek az e rendelet értelmében vett műszaki szabályoknak, és így nem tartoznak annak hatálya alá.

(11)

Az e rendelet értelmében vett műszaki szabályokat néha egy tagállami jog által előírt azon kötelező előzetes engedélyezési eljárás alatt, illetve révén alkalmazzák, amely során még azt megelőzően, hogy a terméket vagy a terméktípust forgalomba hozhatnák valamely tagállamban vagy annak egy részén, az adott tagállam illetékes hatóságának a kérelmet követően hivatalos jóváhagyását kell adnia. Az ilyen eljárások megléte önmagában korlátozza az áruk szabad mozgását. Ezért a termékek belső piacon való szabad mozgásának alapelve tekintetében a korlátozás indokoltsága érdekében a kötelező előzetes engedélyezési eljárás céljának a közösségi jog által elismert közérdekű célt kell követnie, valamint megkülönböztetéstől mentesnek és arányosnak kell lennie, azaz alkalmasnak kell lennie a kitűzött cél elérésére, de nem lépheti túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket. Azt, hogy a kötelező előzetes engedélyezési eljárás megfelel-e az arányosság elvének, a Bíróság ítélkezési gyakorlatában meghatározott megfontolásokra figyelemmel kell értékelni.

(12)

Egy termék forgalomba hozatalára vonatkozó előzetes engedélyezés követelménye – mint olyan – nem képez az e rendelet értelmében vett műszaki szabályt, ezért nem minősülnek az e rendelet hatálya alá tartozó határozatnak a termékek piaci forgalomból való kizárásának vagy kivonásának azon esetei, amelyek kizárólagos indoka az érvényes előzetes engedély hiánya. Amikor azonban ilyen kötelező előzetes engedélyezést kérelmeznek egy adott termékre vonatkozóan, bármilyen, a kérelem műszaki szabályok alapján történő elutasítását előirányzó döntést e rendeletnek megfelelően kell meghozni annak érdekében, hogy a kérelmező részesüljön az e rendelet által biztosított eljárási védelemben.

(13)

E rendelet hatálya alól ki kell zárni a nemzeti bíróságok olyan ügyek jogszerűségét értékelő határozatait, amelyekben egy műszaki szabály alkalmazása miatt nem engedélyezik az egyik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékeknek egy másik tagállam piacára való bejutását vagy szankciókat alkalmaznak.

(14)

A fegyverek olyan termékek, amelyek súlyos veszélyt jelenthetnek a személyek egészségére és biztonságára, valamint a tagállamok közbiztonságára nézve. Valamely tagállamban jogszerűen forgalmazott bizonyos fegyverfajtákra egy másik tagállamban – a személyek egészségének és biztonságának védelme, valamint a bűnmegelőzés céljából – korlátozó intézkedések vonatkozhatnak. Ezen intézkedések magukban foglalhatják egy adott tagállamban jogszerűen forgalmazott fegyvereknek egy másik tagállam piacán való forgalomba hozatalát megelőző konkrét ellenőrzéseket és engedélyezéseket. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni annak megakadályozását, hogy a fegyverek a nemzeti eljárási követelményeik maradéktalan teljesítése előtt forgalomba kerüljenek.

(15)

Az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) meghatározza, hogy csak biztonságos termékek hozhatók forgalomba, valamint megállapítja a gyártók és forgalmazók kötelezettségeit a termékek biztonsága tekintetében. Feljogosítja a hatóságokat arra, hogy azonnali hatállyal elrendeljék bármely veszélyes termék piacról való kivonását, vagy a különféle biztonsági értékelésekhez, ellenőrzésekhez és vizsgálatokhoz szükséges időtartamra ideiglenesen megtiltsák azon termékek forgalmazását, amelyek veszélyesek lehetnek. Az irányelv arra is feljogosítja a hatóságokat, hogy súlyos veszélyt jelentő termékek esetében megtegyék a 8. cikk (1) bekezdésének b)–f) pontjában említettekhez hasonló intézkedések kellő gyorsasággal történő alkalmazásához szükséges lépéseket. Emiatt a tagállamok illetékes hatóságai által az említett irányelv 8. cikke (1) bekezdésének d)–f) pontját és 8. cikkének (3) bekezdését végrehajtó nemzeti jogszabályoknak megfelelően hozott intézkedéseket e rendelet hatálya alól ki kell zárni.

(16)

Az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) létrehozott többek között egy sürgősségi riasztórendszert az élelmiszerekből vagy takarmányokból eredő, emberi egészséget fenyegető közvetlen vagy közvetett kockázat bejelentésére. Ez arra kötelezi a tagállamokat, hogy a sürgősségi riasztórendszeren keresztül haladéktalanul jelentsenek a Bizottságnak minden olyan általuk hozott intézkedést, amely az élelmiszer vagy takarmány forgalomba hozatalának korlátozására, piacról történő kivonására vagy visszahívására irányul az emberi egészség védelme érdekében és amely gyors fellépést igényel. A tagállamok illetékes hatóságai által az említett rendelet 50. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 54. cikke alapján hozott intézkedéseket ezért ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(17)

A takarmány- és élelmiszerjog, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályok követelményeinek történő megfelelés ellenőrzésének biztosítása céljából végrehajtott hatósági ellenőrzésekről szóló, 2004. április 29-i 882/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6) általános szabályokat állapít meg a különösen az embereket és az állatokat közvetlenül vagy a környezeten keresztül fenyegető kockázatok megelőzését, megszüntetését vagy elfogadható mértékűre való csökkentését, a takarmány- és élelmiszer-kereskedelemben tisztességes gyakorlat garantálását és a fogyasztók védelmét – ezen belül a takarmányok és élelmiszerek címkézését és a fogyasztók tájékoztatásának egyéb formáit – célzó szabályok betartásának felülvizsgálatára szolgáló hatósági ellenőrzések végzésére vonatkozóan. Az említett rendelet különös eljárást állapít meg annak biztosítására, hogy a gazdasági szereplő orvosolja az élelmiszer- és takarmányjognak, valamint az állat-egészségügyi és az állatok kíméletére vonatkozó szabályoknak való megfelelés hiányát. A tagállamok illetékes hatóságai által az említett rendelet 54. cikke alapján hozott intézkedéseket ezért ki kell zárni e rendelet hatálya alól. Az illetékes hatóságok által a nemzeti műszaki szabályok alapján tett vagy tervezett azon intézkedések azonban, amelyek nem vonatkoznak a 882/2004/EK rendelet célkitűzéseire, e rendelet hatálya alá tartoznak.

(18)

A közösségi vasutak biztonságáról szóló, 2004. április 29-i 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (vasútbiztonsági irányelv) (7) engedélyezési eljárást határoz meg a használatban lévő járművek üzembe helyezése tekintetében, és teret enged bizonyos nemzeti szabályok alkalmazásának. Az illetékes hatóságok által a fenti irányelv 14. cikke alapján hozott intézkedéseket ezért ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(19)

A nagy sebességű transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 1996. július 23-i 96/48/EK tanácsi irányelv (8) és a hagyományos transzeurópai vasúti rendszer kölcsönös átjárhatóságáról szóló, 2001. március 19-i 2001/16/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) a rendszerek és a műveletek fokozatos harmonizálását írja elő az átjárhatósági műszaki előírások fokozatos elfogadása révén. Az ezen irányelvek hatálya alá tartozó rendszereket és a kölcsönös átjárhatóságot lehetővé tevő rendszerelemeket ezért ki kell zárni e rendelet hatálya alól.

(20)

A termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (10) olyan akkreditálási rendszert hoz létre, amely biztosítja a megfelelőségértékelő testületek felkészültségi szintjének kölcsönös elismerését. A tagállamok illetékes hatóságai ezért a továbbiakban nem utasíthatnak el egy akkreditált megfelelőségértékelő testület által kiadott vizsgálati jegyzőkönyvet és tanúsítványt az említett testület felkészültségéhez kapcsolódó okokra hivatkozva. Ezenkívül a tagállamok – a közösségi joggal összhangban – elfogadhatják a más megfelelőségértékelő testületek vizsgálati jegyzőkönyveit és tanúsítványait is.

(21)

A műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) arra kötelezi a tagállamokat, hogy közöljenek a Bizottsággal és a többi tagállammal valamely termékre – beleértve többek között a mezőgazdasági és haltermékeket is – vonatkozó minden műszaki szabálytervezetet, és nyilatkozzanak azokról az indokokról, amelyek egy ilyen szabály elfogadását szükségességé teszik. Biztosítani kell azonban, hogy egy műszaki szabály elfogadását követően a kölcsönös elismerés elvét helyesen alkalmazzák az egyes termékekre vonatkozó egyedi esetekben. Ez a rendelet eljárást állapít meg a kölcsönös elismerés elvének egyedi esetekben történő alkalmazására, arra kötelezve az illetékes hatóságokat, hogy – a Szerződés 28. és 30. cikkével összhangban – jelezzék, milyen műszaki vagy tudományos indokok miatt nem forgalmazható az adott termék annak jelenlegi formájában az adott tagállamban. E rendelet alkalmazásában a bizonyíték nem jogi bizonyítékként értelmezendő. A tagállamok hatóságai számára e rendelettel összefüggésben nem kötelező magának a műszaki szabálynak az igazolása. Az e rendeletben foglaltaknak megfelelően azonban igazolniuk kell a műszaki szabálynak egy másik tagállamban jogszerűen forgalmazott termékre való lehetséges alkalmazását.

(22)

A kölcsönös elismerés elvével összhangban az e rendeletben megállapított eljárásnak biztosítania kell, hogy az illetékes hatóságok – a rendelkezésre álló vonatkozó műszaki vagy tudományos adatok alapján – minden esetben tájékoztassák a gazdasági szereplőt arról, hogy a kérdéses termék vagy terméktípus tekintetében közérdeken alapuló kényszerítő követelmények indokolják a nemzeti műszaki szabályok alkalmazását, és hogy kevésbé szigorú intézkedések nem alkalmazhatók. Az írásbeli értesítésnek lehetővé kell tennie a gazdasági szereplő számára, hogy észrevételeket fűzzön a piacra való bejutást korlátozó, tervezett határozat valamennyi lényeges vonatkozásához. Semmi nem akadályozza meg ellenben az illetékes hatóságot abban, hogy a gazdasági szereplő válaszának hiányában az észrevételek megtételére nyitva álló határidő után intézkedést tegyen.

(23)

A „közérdeken alapuló kényszerítő követelmények” fogalma, amelyre e rendelet egyes rendelkezései hivatkoznak, a Bíróság által a Szerződés 28. és 30. cikkéhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlat során kidolgozott, folyamatosan alakuló fogalom. Ez a fogalom kiterjed többek között az adóügyi ellenőrzés hatékonyságára, a kereskedelmi ügyletek tisztességességére, a fogyasztók védelmére, a környezetvédelemre, a sajtó sokszínűségének fenntartására és arra a veszélyre, hogy súlyosan sérül a társadalombiztosítási rendszer pénzügyi egyensúlya. Ezek a közérdeken alapuló kényszerítő követelmények alapul szolgálhatnak a műszaki szabályok illetékes hatóságok általi alkalmazásához. Ez az alkalmazás azonban nem lehet az önkényes megkülönböztetésnek vagy a tagállamok közötti kereskedelem rejtett korlátozásának eszköze. Ezen túlmenően az arányosság elvét mindenkor tiszteletben kell tartani, figyelembe véve, hogy az illetékes hatóságok valóban a legkevésbé korlátozó intézkedést alkalmazták-e.

(24)

A tagállam illetékes hatósága az e rendeletben megállapított eljárás alkalmazása során nem vonhat vissza egy másik tagállamban jogszerűen forgalmazott terméket vagy terméktípust, illetve nem korlátozhatja annak forgalomba hozatalát. Helyénvaló azonban, hogy az illetékes hatóság ideiglenes intézkedéseket fogadhasson el, amennyiben gyors beavatkozásra van szükség a felhasználók biztonsága és egészsége veszélyeztetésének elkerülése érdekében. Ilyen ideiglenes intézkedéseket az illetékes hatóság elfogadhat olyan termékek piaci forgalomba hozatalának elkerülése érdekében is, amelyek forgalmazására a közerkölcs vagy a közbiztonság – ideértve a bűnmegelőzést is – alapján általános tilalom vonatkozik. A tagállamok számára ezért lehetővé kell tenni, hogy ilyen körülmények között az e rendeletben megállapított eljárás bármely szakaszában ideiglenesen felfüggesszék egy termék vagy terméktípus területükön történő forgalmazását.

(25)

Az e rendelet hatálya alá tartozó határozatoknak meg kell határozniuk a rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket, hogy a gazdasági szereplők keresetet nyújthassanak be a hatáskörrel rendelkező nemzeti bíróságnál vagy törvényszéknél.

(26)

A jogbizonytalanság és a jogi költségek elkerülése érdekében helyénvaló, hogy a gazdasági szereplőt a bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok – mint például a SOLVIT-rendszer – hozzáférhetőségéről is tájékoztassák.

(27)

Amennyiben az illetékes hatóság e rendelet eljárási követelményeivel összhangban határozatot hozott valamely terméknek egy műszaki szabály alapján történő kizárásáról, valamennyi további, az említett termék vagy terméktípus tekintetében tett, ezen határozaton alapuló intézkedés kívül esik e rendelet követelményein.

(28)

Az áruk belső piaca szempontjából fontos biztosítani a nemzeti műszaki szabályok hozzáférhetőségét, hogy a vállalkozások – és különösen a kkv-k – megbízható és pontos információkat szerezhessenek a hatályos jogról.

(29)

Emiatt végre kell hajtani az igazgatási egyszerűsítés elveit, többek között a termékinformációs kapcsolattartó pontok rendszerének létrehozása révén. Ezt úgy kell kialakítani, hogy a vállalkozások átlátható és helyes módon hozzáférhessenek az információkhoz, és így elkerülhetők legyenek a nemzeti műszaki szabályokból eredő késedelmek, költségek és visszatartó hatások.

(30)

Az áruk szabad mozgásának megkönnyítése érdekében a termékinformációs kapcsolattartó pontoknak ingyenes tájékoztatást kell adniuk nemzeti műszaki szabályaikról és a kölcsönös elismerés elvének a termékek tekintetében való alkalmazásáról. A termékinformációs kapcsolattartó pontoknak megfelelő felszereltséggel és erőforrásokkal kell rendelkezniük, és ösztönzést kell kapniuk az információknak az interneten keresztül és más közösségi nyelveken való hozzáférhetővé tételéhez. A termékinformációs kapcsolattartó pontok emellett az e rendeletben megállapított eljárás során a gazdasági szereplőt további információval vagy észrevételekkel is elláthatják. A további információért a termékinformációs kapcsolattartó pontok az információ költségeivel arányos díjat szabhatnak ki.

(31)

Mivel a termékinformációs kapcsolattartó pontok létrehozása nem ütközhet az egyes nemzeti szabályozási rendszereken belül az illetékes hatóságok közötti feladatmegosztás szabályaiba, lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy a termékinformációs kapcsolattartó pontokat a regionális vagy helyi hatásköröknek megfelelően hozzák létre. A tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy a termékinformációs kapcsolattartó pontok szerepét a más közösségi jogi eszközökkel összhangban létrehozott meglevő kapcsolattartó pontokra bízzák, a kapcsolattartó pontok szükségtelen elburjánzásának elkerülése, valamint az adminisztratív eljárások egyszerűsítése érdekében. A tagállamoknak lehetőséget kell adni arra, hogy a termékinformációs kapcsolattartó pontok szerepét ne csak a közigazgatáson belül meglévő szolgálatokra bízhassák rá, hanem a nemzeti SOLVIT-központokra, kereskedelmi kamarákra, szakmai szervezetekre vagy magánszervezetekre is, hogy ne növeljék sem a vállalkozások, sem a hatáskörrel rendelkező hatóságok adminisztratív költségeit.

(32)

A tagállamokat és a Bizottságot ösztönözni kell arra, hogy működjenek szorosan együtt a termékinformációs kapcsolattartó pontoknál alkalmazott személyzet képzésének megkönnyítése érdekében.

(33)

Tekintettel a páneurópai e-kormányzati szolgáltatás kidolgozására és létrehozására és az alapjául szolgáló interoperábilis telematikai hálózatokra, a páneurópai e-kormányzati szolgáltatásoknak közigazgatási szervek, üzleti vállalkozások és polgárok részére történő interoperábilis nyújtásáról (IDABC) szóló, 2004. április 21-i 2004/387/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (12) összhangban tervbe kell venni a termékinformációs kapcsolattartó pontok közötti információcserét szolgáló elektronikus rendszer létrehozását.

(34)

Megbízható és hatékony ellenőrzési és értékelési mechanizmusokat kell létrehozni annak érdekében, hogy tájékoztatással szolgáljanak e rendelet alkalmazásáról, azzal a céllal, hogy a nem harmonizált ágazatokban gyarapítsák az ismereteket az áruk belső piacának működésére vonatkozóan, valamint hogy biztosítsák a kölcsönös elismerés elvének a tagállamok illetékes hatóságai általi megfelelő alkalmazását. Az ilyen mechanizmusok nem haladhatják meg az említett célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(35)

Ez a rendelet kizárólag az eltérő műszaki szabályok meglétéből eredő, tagállamok közötti kereskedelmi akadályok megszüntetésére irányuló közösségi harmonizációs intézkedések hatálya alá nem tartozó termékekre vagy különleges termékjellemzőkre vonatkozik. Az ilyen harmonizációs intézkedések rendelkezései gyakran kimerítő jellegűek, így esetükben a tagállamok nem tilthatják, korlátozhatják vagy akadályozhatják az ilyen intézkedésnek megfelelő termékeknek a területükön történő forgalomba hozatalát. Néhány közösségi harmonizációs intézkedés azonban lehetővé teszi a tagállamok számára a termékek forgalomba hozatalára vonatkozó további műszaki feltételek megállapítását. Az ilyen kiegészítő feltételekre a Szerződés 28. és 30. cikke és e rendelet rendelkezései vonatkoznak. Ezért e rendelet hatékony végrehajtása érdekében helyénvaló, hogy a Bizottság összeállítsa a közösségi szintű harmonizáció hatályán kívül eső termékek indikatív, nem kimerítő jellegű listáját.

(36)

Az áruk Közösségen belüli szabad mozgásának elvétől eltérő nemzeti intézkedésekre vonatkozó információ cseréjét biztosító eljárás létrehozásáról szóló, 1995. december 13-i 3052/95/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (13) létrehozott ellenőrző rendszer nagyrészt sikertelennek bizonyult, mivel végrehajtása nem biztosított a Bizottság számára elegendő információt azoknak az ágazatoknak az azonosításához, amelyekben a harmonizáció célszerű lehet. Az ellenőrző rendszer ezenkívül nem eredményezte bizonyos szabad mozgással kapcsolatos problémák gyors megoldását. A 3052/95/EK határozatot ezért hatályon kívül kell helyezni.

(37)

Helyénvaló egy átmeneti időszak bevezetése e rendelet alkalmazása tekintetében, hogy az illetékes hatóságok megfelelhessenek az abban foglalt követelményeknek.

(38)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen az áruk tagállamok közötti szabad mozgását gátló műszaki akadályok megszüntetését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért annak nagyságrendje és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (14) összhangban kell elfogadni,

a)

e termék vagy terméktípus forgalomba hozatalának megtiltása;

b)

e termék vagy terméktípus átalakítása vagy további vizsgálata, mielőtt azt forgalomba lehetne hozni vagy forgalomban lehetne tartani;

c)

e termék vagy terméktípus forgalomból való kivonásának előírása.

a)

amely nem tartozik a közösségi szintű harmonizáció hatálya alá; valamint

b)

amely tiltja valamely termék vagy terméktípus adott tagállam területén való forgalmazását, vagy amelynek a betartása kötelező valamely terméknek vagy terméktípusnak az adott tagállam területén való forgalmazásához, és amely a következők valamelyikét állapítja meg:

a)

a nemzeti bíróságok által hozott bírósági jellegű határozatokra;

b)

bűncselekmény ügyében folyó nyomozás vagy büntetőeljárás során a végrehajtó szervek által a terminológia, a jelképek, valamint az alkotmányellenes, illetve bűnszervezetekre, avagy rasszista vagy idegengyűlölő természetű bűncselekményekre való bármilyen tárgyi utalás tekintetében hozott igazságszolgáltatási jellegű határozatokra.

a)

a 2001/95/EK irányelv 8. cikke (1) bekezdésének d)–f) pontja és 8. cikkének (3) bekezdése;

b)

a 178/2002/EK rendelet 50. cikke (3) bekezdésének a) pontja és 54. cikke;

c)

a 882/2004/EK rendelet 54. cikke;

d)

a 2004/49/EK irányelv 14. cikke.

a)

lényeges információk a kérdéses termék vagy terméktípus tulajdonságairól;

b)

lényeges és azonnal rendelkezésre álló információk a termék valamely más tagállamban való jogszerű forgalmazásáról.

a)

a tervezett határozat a Szerződés 30. cikkében meghatározott közérdekű indokok valamelyike alapján, vagy más, közérdeken alapuló kényszerítő követelmény alapján indokolt; valamint

b)

a tervezett határozat a kívánt célkitűzés elérésének biztosításához célszerű, és nem lépi túl a célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.

a)

a kérdéses termék vagy terméktípus rendes vagy ésszerűen előrelátható használati feltételek mellett súlyos veszélyt jelent a felhasználók biztonságára és egészségére nézve; vagy

b)

a kérdéses termék vagy terméktípus forgalmazására valamely tagállamban közerkölcsi vagy közbiztonsági indokokból általános tilalom vonatkozik.

a)

a terméknek a Közösség területén székhellyel rendelkező előállítója, vagy a terméket forgalomba hozó vagy az illetékes hatóságtól a termék piaci forgalomba hozatalát kérelmező személy;

b)

amennyiben az illetékes hatóság az a) pontban említett gazdasági szereplők egyikének sem tudja megállapítani az azonosságát és elérhetőségi adatait, a terméknek a Közösség területén székhellyel nem rendelkező előállítójának a képviselője, illetve a Közösség területén székhellyel rendelkező képviselő hiányában a termék importőre; vagy

c)

amennyiben az illetékes hatóság az a) és b) pontban említett gazdasági szereplők egyikének sem tudja megállapítani az azonosságát és elérhetőségi adatait, az értékesítési láncban hivatásszerűen részt vevő bármely olyan szereplő, akinek a tevékenysége a termék azon jellemzőit befolyásolhatja, amelyekre a termékre alkalmazott műszaki szabály vonatkozik; vagy

d)

amennyiben az illetékes hatóság az a), b) és c) pontban említett gazdasági szereplők egyikének sem tudja megállapítani az azonosságát és elérhetőségi adatait, az értékesítési láncban hivatásszerűen részt vevő bármely olyan szereplő, akinek a tevékenysége nem befolyásolja a termék azon jellemzőit, amelyekre a termékre alkalmazott műszaki szabály vonatkozik.

a)

a konkrét terméktípusra azon a területen vonatkozó műszaki szabályok, ahol az említett termékinformációs kapcsolattartó pontok találhatók, valamint tájékoztatás arra vonatkozóan, hogy a tagállam jogszabályai szerint az adott terméktípusra vonatkozik-e előzetes engedélyezési kötelezettség, továbbá a kölcsönös elismerés elvére és ennek a rendeletnek az adott tagállam területén való alkalmazására vonatkozó információk;

b)

az adott tagállam területén található hatóságok elérhetőségi adatai, amelyeken közvetlenül kapcsolatba lehet velük lépni, beleértve az adott műszaki szabályoknak az e tagállam területén való végrehajtásának felügyeletéért felelős hatóságok adatait;

c)

az adott tagállam területén általánosan rendelkezésre álló jogorvoslatok az illetékes hatóságok és a gazdasági szereplő közötti vita esetén.

a)

a 6. cikk (1) bekezdése alapján küldött írásbeli értesítések száma és az érintett termékek típusa;

b)

a 6. cikk (2) bekezdése alapján meghozott határozatokra vonatkozó megfelelő információ, ideértve a határozat indokolását és az érintett termékek típusát is;

c)

a 6. cikk (3) bekezdése alapján meghozott határozatok száma és az érintett termékek típusa.

13.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 218/30

(1)

Biztosítani kell, hogy a Közösségen belül az áruk szabad mozgásának előnyeit élvező termékek megfeleljenek az olyan közérdek magas szintű védelme követelményének, mint az egészség és a biztonság általában, a munkahelyi egészség és biztonság, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem, valamint a biztonság, annak biztosítása mellett, hogy a termékek szabad mozgása ne korlátozódjék nagyobb mértékben, mint amelyet a közösségi harmonizációs jogszabályok vagy más vonatkozó közösségi szabályok lehetővé tesznek. Ezért az akkreditálási szabályok, a piacfelügyelet, a harmadik országokból érkező termékek ellenőrzése és a CE-jelölés vonatkozásában rendelkezéseket kell hozni.

(2)

Egy általános keretet és elveket kell megállapítani az akkreditálás és a piacfelügyelet tekintetében. Az említett keret nem érintheti az olyan, már létező jogszabályok anyagi jogi szabályait, amelyek a közérdek – mint például az egészség, a biztonság, a fogyasztóvédelem és a környezetvédelem – védelmét szolgáló rendelkezéseket állapítanak meg, hanem azok működésének javítására kell, hogy irányuljon.

(3)

Ez a rendelet a termékek forgalomba hozatalának közös keretrendszeréről szóló, 2008. július 9-i 768/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) kiegészítésének tekintendő.

(4)

Nagyon nehéz valamennyi jelenlegi vagy a jövőben kifejlesztendő termék tekintetében közösségi jogszabályokat elfogadni; az ilyen termékek vonatkozásában, a joghézagoknak különösen a hatályos egyedi jogszabályok felülvizsgálatáig történő kitöltéséhez, valamint a hatályos vagy jövőbeli egyedi jogszabályokban szereplő rendelkezések kiegészítéséhez horizontális jellegű, széles jogalkotási keret szükséges, különösen az egészség, a biztonság, a környezet és a fogyasztók magas szintű védelmének biztosítása céljából, amelyet a Szerződés 95. cikke ír elő.

(5)

Az ezen rendelet által létrehozott piacfelügyeleti keretnek ki kell egészítenie és meg kell erősítenie a közösségi harmonizációs jogszabályoknak a piacfelügyeletre vonatkozó már létező rendelkezéseit és azok végrehajtását. A lex specialis elvvel összhangban azonban e rendeletet csak akkor kell alkalmazni, amennyiben más, már létező vagy jövőbeli közösségi harmonizációs jogszabályok nem tartalmaznak az itt meghatározottakkal megegyező célkitűzésű, jellegű vagy hatályú egyedi rendelkezéseket. Példák az alábbi ágazatokban találhatók: kábítószer-alapanyagok, orvostechnikai eszközök, az emberi, illetve állatgyógyászati felhasználásra szánt gyógyszerek, gépjárművek és repülés. E rendelet megfelelő rendelkezései nem alkalmazandók tehát ezeken az egyedi rendelkezések hatálya alá tartozó területeken.

(6)

Az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) szabályokat határoz meg a fogyasztási cikkek biztonsága vonatkozásában. A piacfelügyeleti hatóságoknak lehetőségük kell, hogy legyen az ezen irányelv értelmében rendelkezésükre álló speciálisabb intézkedések meghozatalára.

(7)

A fogyasztási cikkek fokozottabb biztonságossága érdekében azonban az e rendeletben megállapított elvekkel összhangban meg kell erősíteni a 2001/95/EK irányelvben előírt piacfelügyeleti mechanizmusokat a súlyos veszélyt jelentő termékek tekintetében. A 2001/95/EK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az akkreditálás az alkalmazandó követelményeknek való megfelelőség értékelésére és biztosítására irányuló átfogó rendszer része, amelybe beletartozik a megfelelőségértékelés és a piacfelügyelet is.

(9)

Az akkreditálás sajátos értéke abban rejlik, hogy hitelesen állapítja meg azon szervezetek műszaki felkészültségét, amelyek feladata az alkalmazandó előírásoknak való megfelelés megállapítása.

(10)

Az akkreditálás, bár mostanáig közösségi szinten nem került szabályozásra, valamennyi tagállamban működik. Az említett tevékenységre vonatkozó közös szabályok hiánya eredményeként különféle megközelítések és különböző rendszerek léteznek a Közösségben, és ebből adódóan eltérő mértékű szigorral működik a tagállamokban az akkreditálás. Átfogó keretet kell tehát kialakítani az akkreditáláshoz, és közösségi szinten meg kell állapítani a működésére és szervezetére irányadó elveket.

(11)

Az egységes nemzeti akkreditáló testület létrehozása nem érinti a tagállamokon belüli feladatmegosztást.

(12)

Amennyiben a közösségi harmonizációs jogszabályok rendelkeznek a végrehajtásukhoz szükséges megfelelőségértékelő szervezetek kiválasztását illetően, az átlátható akkreditálás, amely e rendelet értelmében a megfelelőségi tanúsítványokba vetett bizalom szükséges szintjét biztosítja, privilegizált eszköznek tekintendő, amellyel a nemzeti hatóságok bizonyítják az ilyen szervezetek műszaki felkészültségét az egész Közösségben. A nemzeti hatóságok azonban úgy is ítélhetik, hogy megfelelő eszközökkel rendelkeznek ahhoz, hogy ők maguk végezzék el ezt az értékelést. Ilyen esetekben annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a más nemzeti hatóságok által végzett értékelés megfelelő hitelességét, be kell mutatniuk a Bizottság és a többi tagállam számára valamennyi szükséges okirati bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az értékelésen átesett megfelelőségértékelő szervezetek megfelelnek a vonatkozó szabályozási követelményeknek.

(13)

A kötelező szabályok alapján működő akkreditálási rendszer elősegíti a tagállamok között a megfelelőségértékelő szervezetek felkészültségét és ilyen módon az általuk kiadott tanúsítványokat és vizsgálati jelentéseket illető kölcsönös bizalom megerősítését. Ilyen módon megerősíti a kölcsönös elismerés elvét, és ezért az e rendelet akkreditálásra vonatkozó rendelkezéseit alkalmazni kell a megfelelőségértékeléseket mind a szabályozott, mind a nem szabályozott területeken végző szervezetek vonatkozásában. A szóban forgó kérdés a tanúsítványok és a vizsgálati jelentések minősége, tekintet nélkül arra, hogy ezek a szabályozott vagy a nem szabályozott területtel kapcsolatosak, és ilyen módon az említett területek között nem lehet különbséget tenni.

(14)

E rendelet alkalmazásában az, hogy a nemzeti akkreditáló testületek nonprofit módon működnek, úgy értendő, hogy azok tevékenységük során nem törekednek a testület tulajdonosainak vagy tagjainak forrásait növelő nyereségre. Bár a nemzeti akkreditáló testületeknek nem az a céljuk, hogy nyereséget maximalizáljanak vagy osszanak fel, fizetés ellenében nyújthatnak szolgáltatást, illetve jövedelemben részesülhetnek. Az ilyen szolgáltatásokból származó többletbevétel felhasználható a testületek tevékenységének továbbfejlesztését célzó beruházásra, amennyiben ez összhangban van a testületek fő tevékenységi körével. Ennek megfelelően hangsúlyozni kell, hogy a nemzeti akkreditáló testületek elsődleges célja olyan tevékenységek támogatása, illetve azokban való aktív részvétel, amelyek nem irányulnak nyereség megszerzésére.

(15)

Mivel az akkreditálás célja egy szervezet megfelelőségértékelési tevékenységek elvégzésével kapcsolatos felkészültségének hiteles megállapítása, egy tagállamban csak egy nemzeti akkreditáló testület lehet, továbbá a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az a testület oly módon szerveződjön, hogy képes legyen biztosítani tevékenységeinek objektív és elfogulatlan jellegét. Az ilyen nemzeti akkreditáló testületek a kereskedelmi megfelelőségértékelési tevékenységektől függetlenül működnek. Helyénvaló tehát rendelkezni arról, hogy a tagállamok biztosítsák, hogy a nemzeti akkreditáló testületeket feladataik ellátása során hatósági tevékenységet ellátó szerveknek tekintsék, jogi státusuktól függetlenül.

(16)

Egy megfelelőségértékelő szervezet felkészültségének megítéléséhez és folyamatos felügyeletéhez elengedhetetlen annak technológiai tudását és tapasztalatát, illetve az értékelés elvégzésére irányuló képességét megállapítani. Szükséges tehát, hogy a nemzeti akkreditáló testület birtokában legyen a szükséges tudásnak, felkészültségnek és eszközöknek feladatai megfelelő ellátásához.

(17)

Az akkreditálás elvileg önfenntartó tevékenységként működik. A tagállamok biztosítják a külön feladatok ellátásához szükséges pénzügyi támogatást.

(18)

Az olyan esetekben, ahol gazdaságilag nem ésszerű vagy fenntartható egy nemzeti akkreditáló testület létrehozása, az említett tagállam számára lehetővé kell tenni, hogy másik tagállam nemzeti akkreditáló testületének szolgáltatásait vegye igénybe, és ösztönözni kell arra, hogy e lehetőséget a lehető legteljesebb mértékben kihasználja.

(19)

A nemzeti akkreditáló testületek közötti verseny e tevékenység üzleti jellegűvé válásához vezethet, ami nem egyeztethető össze a megfelelőségértékelési lánc ellenőrzésének legfelső szintjét jelentő szerepükkel. E rendelet célja annak biztosítása, hogy az Európai Unión belül egy akkreditálási okirat elegendő legyen az egész EU területére, elkerülendő a többszörös akkreditálást, amely hozzáadott érték nélküli többletköltséget jelent. A nemzeti akkreditáló testületek harmadik országok piacain versenyezhetnek, de az nem lehet hatással sem a Közösségen belüli tevékenységükre, sem az e rendelet szerint elismert testület által megszervezett együttműködésre és szakértői értékelésre.

(20)

Az akkreditálás többszörös elvégzésének elkerülése, az akkreditálási okiratok elfogadásának és elismerésének erősítése, továbbá az akkreditált megfelelőségértékelő szervezetek eredményes felügyeletének ellátása érdekében a megfelelőségértékelő szervezetek a székhelyük szerinti tagállam nemzeti akkreditáló testületétől kérik az akkreditálást. Szükséges azonban annak biztosítása, hogy egy megfelelőségértékelő szervezet egy másik tagállamban is kérhesse az akkreditálást, amennyiben saját tagállamában nincs nemzeti akkreditáló testület, vagy ahol a nemzeti akkreditáló testület nem kompetens a kért akkreditálási szolgáltatások biztosítására. Ezekben az esetekben megfelelő együttműködésről és információcseréről kell rendelkezni a nemzeti akkreditáló testületek között.

(21)

Annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti akkreditáló testületek teljesítsék az e rendelet szerinti előírásokat és kötelezettségeket, fontos, hogy a tagállamok támogassák az akkreditálási rendszer megfelelő működését, és rendszeres felügyeletet hajtsanak végre saját nemzeti akkreditáló testületeiket illetően, szükség esetén pedig ésszerű időn belül meghozzák a megfelelő intézkedéseket.

(22)

A megfelelőségértékelő szervezetek felkészültsége egyenértékűségének biztosítása, az akkreditálási tanúsítványok és az akkreditált szervezetek által kiadott megfelelőségértékelési eredmények kölcsönös elismerésének megkönnyítése és általános elfogadásának ösztönzése érdekében szükséges, hogy a nemzeti akkreditáló testületek szigorú, átlátható szakértői értékelési rendszert működtessenek, és rendszeresen átessenek ilyen értékelésen.

(23)

E rendelet az akkreditálás területén bizonyos feladatkörök tekintetében előírja egyetlen szervezet elismerését európai szinten. Az Európai Akkreditálási Együttműködés (EA), amelynek fő feladata átlátható, minőségvezérelt rendszer előmozdítása a megfelelőségértékelő szervezetek kompetenciájának egész Európában történő értékelése céljából, szakértői értékelési rendszert működtet a tagállamok és más európai országok nemzeti akkreditáló testületei körében. Az említett rendszer hatékonynak bizonyult, és igazolta a kölcsönös bizalom meglétét. Ezért az EA-nak kell lennie az e rendelet alapján elsőként elismert testületnek, a tagállamoknak pedig biztosítaniuk kell, hogy nemzeti akkreditáló testületeik az EA tagjainak jelentkeznek és abban mindaddig megőrzik tagságukat, amíg az EA-t ilyenként ismerik el. Rendelkezni kell ugyanakkor az e rendelet szerint elismert testület megváltoztatására vonatkozó lehetőségről arra az esetre, ha a jövőben ez szükségessé válik.

(24)

Létfontosságú a nemzeti akkreditáló testületek közötti hatékony együttműködés a szakértői értékelés megfelelő végrehajtásához, illetve a határon átnyúló akkreditálás tekintetében. Az átláthatóság érdekében tehát szükséges kötelezni a nemzeti akkreditáló testületeket az egymás közötti információcserére, továbbá arra, hogy biztosítsák a releváns információkat a nemzeti hatóságok és a Bizottság számára. A nemzeti akkreditáló testületek által folytatott akkreditálási tevékenységek hozzáférhetőségére vonatkozó frissített, pontos információt szintén közzé kell tenni, és ezeknek tehát különösen a megfelelőségértékelő szervezetek számára hozzáférhetőeknek kell lenniük.

(25)

Az ágazati akkreditálási rendszereknek olyan tevékenységi területekre kell vonatkozniuk, ahol a megfelelőségértékelő szervezetek felkészültségére vonatkozó általános előírások elégtelenek a védelem szükséges mértékének biztosításához, ahol egyedi, részletes technológiai vagy egészségügyi és biztonsági előírások kerültek bevezetésre. Mivel széles körű technikai szakértelem áll az EA rendelkezésére, fel kell kérni hasonló rendszerek kialakítására, különösen a közösségi jogalkotás hatálya alá tartozó területeken.

(26)

A közösségi harmonizációs jogszabályok egyenértékű és konzisztens végrehajtása biztosításának céljából ez a rendelet közösségi piacfelügyeleti keretet vezet be, meghatározva mind a minimumkövetelményeket a tagállamok által elérendő célkitűzések szempontjából, mind egy közigazgatási együttműködési keretet, ideértve a tagállamok közötti információcserét is.

(27)

Amennyiben a gazdasági szereplők, amelyek akkreditált megfelelőségértékelő szervezet által kibocsátott olyan vizsgálati jegyzőkönyvvel vagy megfelelőségi tanúsítvánnyal rendelkeznek, amelyet a harmonizált jogszabály nem követel meg, ezeket a piacfelügyeleti hatóságok megfelelő módon figyelembe kell, hogy vegyék a termék jellemzőinek ellenőrzése során.

(28)

A hatáskörrel rendelkező hatóságok között az információcsere, a jogsértések kivizsgálása, továbbá az azok megszüntetését illető intézkedések meghozatala terén – nemzeti szinten és határokon átnyúló módon, még a veszélyes termékek forgalomba hozatalát megelőzően, az azok azonosítását szolgáló intézkedések megerősítése révén, főleg a tengeri kikötőkben – történő együttműködése létfontosságú az egészség és a biztonság védelme szempontjából, illetve a belső piac zökkenőmentes működésének garantálásához. A nemzeti fogyasztóvédelmi hatóságoknak nemzeti szinten együtt kell működniük a nemzeti piacfelügyeleti hatóságokkal, és információkat kell velük cserélniük azon termékekkel kapcsolatban, amelyekről úgy vélik, hogy veszélyt jelentenek.

(29)

A kockázatértékelés figyelembe veszi valamennyi lényeges adatot, beleértve – amennyiben rendelkezésre áll – a szóban forgó termék tekintetében már kialakult veszélyekre vonatkozó adatokat is. Figyelembe vesz továbbá minden olyan intézkedést is, amelyeket esetleg az érintett gazdasági szereplő tett a veszély enyhítésére.

(30)

Egy termék jelentette súlyos veszély esetén gyors beavatkozásra van szükség, amelynek eredményeként a termék kivonható a forgalomból, visszahívható vagy piaci forgalmazását meg lehet tiltani. Ilyen helyzetekben szükséges a tagállamok és a Bizottság közötti gyors információcsere-rendszerhez való hozzáférés. A 2001/95/EK irányelv 12. cikkében előírt rendszer bizonyította eredményességét és hatékonyságát a fogyasztói termékek területén. A szükségtelen kettősségek elkerülése érdekében az említett rendszert kell használni e rendelet céljaira. Emellett a koherens piacfelügyelet egész Közösségen belül történő biztosításához ezt a rendszert meghaladóan a nemzeti tevékenységekre vonatkozó átfogó információcsere szükséges.

(31)

A hatáskörrel rendelkező hatóságok között kicserélt információra a legszigorúbb, szakmai titoktartással kapcsolatos garanciák alkalmazandók, és azokat az irányadó nemzeti jog alapján vagy, a Bizottságot illetően, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2001. május 30-i 1049/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) alapján a titoktartási szabályokkal összhangban kell kezelni, annak biztosítása érdekében, hogy a vizsgálatokat ne befolyásolják, illetve hogy a gazdasági szereplők hírneve ne sérüljön. A személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) és a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (7) alkalmazandó e rendelettel összefüggésben.

(32)

A harmonizáló közösségi jogszabályok egyedi eljárásokról rendelkeznek, amelyek megállapítják, hogy egy termék szabad mozgását korlátozó nemzeti intézkedés indokolt-e vagy sem (védzáradéki eljárások). Az ilyen eljárások ezt követően a súlyos veszélyt jelentő termékekre vonatkozó gyors információcserére is alkalmazandók.

(33)

A külső határok belépési pontjai megfelelő helyen vannak a nem biztonságos, nem megfelelő termékeknek, illetve a hamis vagy a CE-jelöléssel megtévesztő módon ellátott termékeknek már a forgalomba hozatalt megelőzően történő kiszűréséhez. A biztonságosabb piaci helyzethez tehát hozzájárulhat a közösségi piacra kerülő áruk ellenőrzésével foglalkozó hatóságok kötelezése megfelelő szintű ellenőrzések elvégzésére. Ezen ellenőrzések hatékonyságának növelése érdekében a vámhatóságoknak már jóval korábban meg kell kapniuk a piacfelügyeleti hatóságoktól a veszélyes és nem megfelelő termékekre vonatkozó minden szükséges információt.

(34)

A harmadik országokból behozott termékek termékbiztonsági szabályoknak való megfelelősége ellenőrzéséről szóló, 1993. február 8-i 339/93/EGK tanácsi rendelet (8) állapítja meg a termékek szabad forgalomba hozatalának vámhatóságok által történő felfüggesztésére irányadó szabályokat, és további intézkedésekről is rendelkezik, ideértve a piacfelügyeleti hatóságok bevonását. Helyénvaló tehát, hogy az említett rendelkezéseket, ideértve a piacfelügyeleti hatóságok bevonását is, belefoglalják e rendeletbe.

(35)

A tapasztalatok szerint a szabad forgalomba nem bocsátott termékeket gyakran újraexportálják, és ezek ezt követően más belépési pontokon lépnek be a közösségi piacra, ilyen módon akadályozva a vámhatóságok erőfeszítéseit. A piacfelügyeleti hatóságok számára biztosítani kell tehát a termékek megsemmisítésének végrehajtásával kapcsolatos eszközöket, amennyiben ezt szükségesnek ítélik.

(36)

A Bizottság a jelen rendeletnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételétől számított egy éven belül mélyreható elemzést készít a fogyasztóbiztonsági jelölésekről, amelyet szükség esetén jogalkotási javaslatok követnek.

(37)

A CE-jelölés, amely a termék megfelelőségét jeleníti meg, a tág értelemben vett megfelelőség igazolására irányuló, teljes értékelési folyamat látható következménye. Ebben a rendeletben a CE-jelölést meghatározó általános elveket kell megállapítani annak érdekében, hogy azok haladéktalanul alkalmazhatók legyenek és egyszerűsödjenek a jövőbeli jogszabályok.

(38)

A CE-jelölésnek kell az egyetlen megfelelőségi jelölésnek lennie, amely jelzi, hogy a termék megfelel a közösségi harmonizációs jogszabályoknak. Más jelöléseket is lehet azonban alkalmazni, amennyiben azok javítják a fogyasztók védelmét, és nem tartoznak a közösségi harmonizációs jogszabályok alá.

(39)

A tagállamoknak rendelkezniük kell az illetékes bíróságok előtt felhasználható megfelelő jogorvoslati eszközökről az illetékes hatóságok által hozott, a termék forgalomba hozatalát korlátozó, vagy kivonását, illetve visszahívását előíró intézkedések tekintetében.

(40)

A tagállamok számára hasznos lehet, ha az érdekeltekkel – többek között az ágazati szakmai szervezetekkel és fogyasztói egyesületekkel – együttműködési megállapodásokat kötnek annak érdekében, hogy a piacfelügyeleti programok létrehozása, végrehajtása és naprakésszé tétele során felhasználhassák a rendelkezésre álló piaci információkat.

(41)

A tagállamoknak szankciókat kell megállapítaniuk e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetére, és ezek végrehajtását biztosítani kell. Az ilyen szankcióknak eredményesnek, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és azoknak növelhetőknek kell lenniük, ha az érintett gazdasági szereplő korábban már hasonló módon megsértette e rendelet rendelkezéseit.

(42)

E rendelet célkitűzéseinek elérése érdekében szükséges, hogy a Közösség hozzájáruljon az akkreditálás és a piacfelügyelet terén a politikák végrehajtásához szükséges tevékenységek finanszírozásához. A finanszírozás az e rendelet szerint elismert testületnek támogatások formájában történik ajánlattételi felhívás nélkül, támogatások formájában ajánlattételi felhívást követően vagy közbeszerzési szerződések ezen szerv vagy a finanszírozandó tevékenység jellegétől függően más testületek részére történő megítélésével és az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel (9) (költségvetési rendelet) összhangban.

(43)

Egyes külön feladatok, úgymint ágazati akkreditálási rendszerek kialakítása és felülvizsgálata, illetve a laboratóriumok és a tanúsító vagy ellenőrző szervezetek műszaki felkészültségének és felszereltségének ellenőrzésével kapcsolatos más feladatok tekintetében az EA kezdetben jogosult közösségi finanszírozásra, mivel megfelelően felkészült e tekintetben a szükséges technikai szakértelem biztosítására.

(44)

Tekintettel az e rendelet szerint elismert testület által az akkreditáló testületek szakértői értékelésében betöltött szerepre és arra a képességére, hogy a tagállamok számára segítséget nyújtson ilyen szakértői értékelés megszervezésében, lehetőséget kell biztosítani a Bizottság számára ahhoz, hogy az e rendelet szerint elismert testület titkárságának működéséhez pénzügyi hozzájárulást nyújtson, amellyel folyamatos támogatás biztosítható közösségi szinten az akkreditálási tevékenységekhez.

(45)

A Bizottság és az e rendelet szerint elismert testület között partnerségi megállapodást kell aláírni az akkreditálási tevékenységeknek a költségvetési rendelet rendelkezéseivel összhangban történő finanszírozására vonatkozó igazgatási és pénzügyi szabályok megállapítása céljából.

(46)

A finanszírozás emellett az e rendelet szerint elismert testületen kívüli más szervekre is ki kell terjedjen a megfelelőségértékelésre, metrológiára, akkreditálásra és piacfelügyeletre vonatkozó területeken egyéb tevékenységek tekintetében, úgymint útmutatók elkészítése és aktualizálása, összehasonlító ellenőrzési tevékenységek a védzáradékok működésével kapcsolatosan, előzetes vagy kiegészítő tevékenységek a közösségi jogszabályok említett területeken történő végrehajtásával kapcsolatosan, illetve technikai segítségnyújtási és együttműködési programok harmadik országokkal, továbbá az említett területeken a közösségi és nemzetközi szintű politikák kibővítése.

(47)

Ez a rendelet tiszteletben tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájában szereplő alapvető jogokat és elveket.

(48)

Mivel a rendelet célja, nevezetesen annak biztosítása, hogy a forgalomban lévő, a közösségi jog hatálya alá tartozó termékek megfeleljenek az egészség, a biztonság és más közérdek magas szintjére vonatkozó követelményeknek, garantálva egyúttal a belső piac működését, keretet biztosítva az akkreditálás és a piacfelügyelet számára, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és az nagyságrendje és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az említett cél eléréséhez szükséges mértéket,

1.

„forgalmazás”: a közösségi piacon valamely termék gazdasági tevékenység keretében történő rendelkezésre bocsátása értékesítés, fogyasztás vagy használat céljára, akár ingyenesen, akár ellenérték fejében;

2.

„forgalomba hozatal”: a terméknek a közösségi piacon első alkalommal történő forgalmazása;

3.

„gyártó”: az a természetes vagy jogi személy, aki a terméket gyártja, vagy aki saját nevében vagy védjegye alatt egy terméket terveztet, vagy gyártat, vagy forgalmaz;

4.

„meghatalmazott képviselő”: az a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki a gyártótól írásbeli meghatalmazást kapott, hogy meghatározott feladatok céljából a gyártó nevében eljárjon, figyelemmel ez utóbbinak a vonatkozó közösségi jogszabályok szerinti kötelezettségeire;

5.

„importőr”: a Közösségben letelepedett természetes vagy jogi személy, aki harmadik országból származó terméket hoz forgalomba a közösségi piacon;

6.

„forgalmazó”: az a természetes vagy jogi személy az értékesítési láncban, a gyártón és az importőrön kívül, aki forgalmazza a terméket;

7.

„gazdasági szereplő”: a gyártó, a meghatalmazott képviselő, az importőr és a forgalmazó;

8.

„műszaki leírás”: a termék, a folyamat vagy szolgáltatások által teljesítendő műszaki követelményeket előíró dokumentum;

9.

„harmonizált szabvány”: a műszaki szabványok és szabályok terén, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) I. mellékletében felsorolt egyik európai szabványosítási testület által a Bizottság kérelme alapján a 98/34/EK irányelv 6. cikkével összhangban elfogadott szabvány;

10.

„akkreditálás”: a nemzeti akkreditáló testület tanúsítása arról, hogy egy megfelelőségértékelő szervezet megfelel a meghatározott megfelelőségértékelési tevékenységek ellátásához a harmonizált szabványokban megállapított követelményeknek és amennyiben alkalmazandó, bármely további követelménynek, beleértve a vonatkozó ágazati szabályozásokban meghatározottakat is;

11.

„nemzeti akkreditáló testület”: egy tagállam egyetlen olyan testülete, amely az államtól származtatott hatáskörében elvégzi az akkreditálást;

12.

„megfelelőségértékelés”: az az értékelési eljárás, amely bizonyítja, hogy egy termékkel, eljárással, szolgáltatással, rendszerrel, személlyel vagy szervezettel kapcsolatos, meghatározott követelmények teljesültek;

13.

„megfelelőségértékelő szervezet”: megfelelőségértékelési tevékenységeket – beleértve a kalibrálást, vizsgálatot, tanúsítást és ellenőrzést – végző szervezet;

14.

„visszahívás”: minden olyan intézkedés, amelynek célja a végfelhasználók számára forgalmazott termék visszaadása;

15.

„kivonás a forgalomból”: minden olyan intézkedés, amelynek célja a termék forgalmazásának megakadályozása az értékesítési láncban;

16.

„szakértői értékelés”: a nemzeti akkreditáló testület más nemzeti akkreditáló testületek által elvégzett értékelési folyamata e rendelet – és amennyiben alkalmazandó, a további ágazati műszaki előírások – követelményeivel összhangban;

17.

„piacfelügyelet”: a hatóságok által annak biztosítása érdekében végzett tevékenység és hozott intézkedések, hogy a termékek megfeleljenek a vonatkozó közösségi harmonizációs jogszabályokban megállapított követelményeknek, illetve hogy ne jelentsenek veszélyt az egészség, a biztonság vagy közérdek bármilyen más elemének szempontjából;

18.

„piacfelügyeleti hatóság”: az egyes tagállamok területén a piacfelügyelet ellátásáért felelős nemzeti hatóság;

19.

„szabad forgalomba bocsátás”: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (11) 79. cikkében rögzített eljárás;

20.

„CE-jelölés”: olyan jelölés, amellyel a gyártó azt jelzi, hogy a termék megfelel azon közösségi harmonizációs jogszabályokban rögzített követelményeknek, amelyek a jelölés alkalmazását előírják;

21.

„közösségi harmonizációs jogszabályok”: minden olyan közösségi jogszabály, amely harmonizálja a termékek forgalmazásának feltételeit.

a)

a székhelye szerinti tagállam nem hozott létre nemzeti akkreditáló testületet, és nem kívánja igénybe venni másik tagállam nemzeti akkreditáló testületének szolgáltatásait a 4. cikk (2) bekezdésével összhangban;

b)

az első albekezdésben említett nemzeti akkreditáló testületek nem végeznek akkreditálást azon megfelelőségértékelési tevékenységek tekintetében, amelyhez az akkreditálást igénylik;

c)

az első albekezdésben említett nemzeti akkreditáló testületek nem mentek át sikeres szakértői értékelésen a 10. cikk értelmében az akkreditálással érintett megfelelőségértékelési tevékenységek tekintetében.

1.

olyan módon szerveződik, hogy független maradhasson az általa vizsgált megfelelőségértékelő szervezetektől, illetve a kereskedelmi nyomástól, és biztosítani kell, hogy a megfelelőségértékelő szervezetekkel ne legyen érdekütközés;

2.

olyan módon szerveződik és működik, hogy megőrizze tevékenységei objektivitását és pártatlanságát;

3.

biztosítja, hogy minden egyes, a felkészültség tanúsításához kapcsolódó döntést olyan hozzáértő személyek hozzák, akik nem azonosak az értékelést végzőkkel;

4.

megfelelő intézkedéseket tesz a megszerzett információk bizalmasságának megőrzésére;

5.

meghatározza azon megfelelőségértékelési tevékenységeket, amelyek akkreditálására felkészült, adott esetben hivatkozva a vonatkozó közösségi vagy nemzeti jogszabályokra és szabványokra;

6.

létrehozza a hatékony igazgatás és a megfelelő belső ellenőrzések biztosításához szükséges eljárásokat;

7.

elegendő számú felkészült személyzettel rendelkezik feladatai megfelelő ellátására;

8.

dokumentálja azon személyek kötelezettségeit, felelősségét és jogait, akik befolyásolhatják a felkészültség értékelésének és tanúsításának minőségét;

9.

eljárásokat hoz létre, hajt végre és tart fenn az érintett személyzet teljesítményének és felkészültségének felügyeletére;

10.

meggyőződik arról, hogy a megfelelőségértékeléseket megfelelően végzik, azaz hogy a vállalkozásokra nem rónak felesleges terheket, valamint hogy megfelelően figyelembe veszik a vállalkozás méretét, azt az ágazatot, amelyben tevékenykedik, a szerkezetét, az adott gyártástechnológia összetettségének fokát és a gyártási folyamat tömegtermelési vagy sorozat jellegét;

11.

az általánosan elfogadott számviteli alapelveknek megfelelően ellenőrzött éves elszámolásokat tesz közzé.

a)

felkérheti a 14. cikk szerint elismert testületet, hogy a szakértői értékelés vonatkozásában állapítson meg értékelési kritériumokat és eljárásokat, valamint fejlesszen ki ágazati akkreditálási rendszereket;

b)

elfogadhat bármely olyan meglévő rendszert, amely a szakértői értékelés vonatkozásában már megállapít értékelési kritériumokat és eljárásokat.

a)

nyomon kövessék a panaszokat vagy a közösségi harmonizációs jogszabályok hatálya alá tartozó termékekkel összefüggő veszélyekkel kapcsolatos ügyekre vonatkozó jelentéseket;

b)

figyelemmel kísérjék a gyaníthatóan ezen termékek által okozott baleseteket és egészségre veszélyt jelentő eseteket;

c)

ellenőrizzék, hogy megtették-e a helyesbítő intézkedéseket;

d)

kövessék a biztonsági kérdéseket érintő tudományos és technikai ismereteket.

a)

kialakítja és megszervezi a képzési programokat, illetve a nemzeti tisztviselők cseréjét;

b)

programokat hoz létre és szervez a tapasztalatok, az információk és a legjobb gyakorlatok cseréje érdekében, valamint programokat és fellépéseket hoz létre és szervez közös projektek, tájékoztatási kampányok, közös látogatási programok lebonyolítására és a források azt követő megosztására.

a)

a termék olyan jellemzőkkel bír, amelyek alapján okkal hihető, hogy annak megfelelő üzembe helyezése, karbantartása és használata esetén az súlyos veszélyt jelent az egészségre, a biztonságra, a környezetre vagy az 1. cikkben említett egyéb közérdekre;

b)

a terméket nem kíséri közösségi harmonizációs jogszabályokban előírt írásos vagy elektronikus dokumentáció vagy a termék jelölése nincs e szabályok előírásaival összhangban;

c)

a terméket a CE-jelöléssel hamis vagy megtévesztő módon látták el.

a)

a 13. cikk (3) albekezdésében említett ágazati akkreditálási rendszerek kialakítása és felülvizsgálata;

b)

a 14. cikk szerint elismert testület titkárságának tevékenységei, úgymint akkreditálási tevékenységek összehangolása, a szakértői értékelési rendszer működéséhez kapcsolódó technikai munka elvégzése, az érdekelt feleknek információnyújtás és a testület részvétele a nemzetközi akkreditálási szervezetek tevékenységeiben;

c)

az útmutatók készítéséhez és aktualizálásához való hozzájárulás: az akkreditálás, a megfelelőségértékelő szervezetek Bizottságnak való bejelentése, a megfelelőségértékelés és a piacfelügyelet terén;

d)

a védzáradékok működésével kapcsolatos összehasonlítási tevékenységek;

e)

a Bizottság számára technikai szakértelem rendelkezésre bocsátása a piacfelügyeleti igazgatási együttműködés – beleértve az igazgatási együttműködési csoportok finanszírozását is –, a piacfelügyeleti határozatok és a védzáradékok végrehajtásában a Bizottságnak történő segítségnyújtás céljából;

f)

előzetes vagy kiegészítő munka elvégzése a következőkkel összefüggésben: megfelelőségértékelés végrehajtása, metrológia, akkreditálás és piacfelügyeleti tevékenységek a közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatosan, úgymint tanulmányok, programok, értékelések, útmutatók, összehasonlító elemzések, kölcsönös közös látogatások, kutatómunka, adatbázisok fejlesztése és karbantartása, képzési tevékenységek, laboratóriumi munka, a szakmai jártasság vizsgálata, laboratóriumok közötti vizsgálatok és megfelelőségértékelési munka, továbbá európai piacfelügyeleti kampányok és hasonló tevékenységek;

g)

technikai segítségnyújtási programok keretében végzett tevékenységek, együttműködés harmadik országokkal és az európai megfelelőségértékelési, piacfelügyeleti és akkreditálási politikák és rendszerek népszerűsítése és kiterjesztése a közösségi és nemzetközi érdekeltek között.

a)

ajánlattételi felhívás nélkül a 14. cikk szerint elismert testület részére a 32. cikk (1) bekezdésének a)–g) pontjában említett tevékenységek elvégzésére, melyek tekintetében a költségvetési rendelettel összhangban támogatás nyújtható;

b)

ajánlattételi felhívást vagy közbeszerzési eljárásokat követően más testületeknek nyújtott támogatás a 32. cikk (1) bekezdésének c)–g) pontjában említett tevékenységek végzésére.

13.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 218/48

(1)

Az 515/97/EK tanácsi rendelet (3) a korábbi jogi eszközt javította különösen a Váminformációs Rendszer (VIR) közösségi adatbázisban való információtárolás lehetővé tételével.

(2)

Mindamellett az 515/97/EK rendelet hatálybalépése óta megszerzett tapasztalat azt mutatja, hogy a VIR kizárólag megfigyelési és jelentéstételi, leplezett megfigyelési és célzott ellenőrzési célú használatával a rendszer célkitűzése, vagyis a vám- vagy mezőgazdasági jogszabályokba ütköző műveletek megelőzésének, kivizsgálásának és üldözésének a támogatása nem teljesíthető teljes mértékben.

(3)

Az Európai Unió 27 tagállamra történő kibővítésével járó változások miatt felül kell vizsgálni a közös vámügyi együttműködés kibővített keretben és modernizált mechanizmusokon keresztül történő működését.

(4)

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) létrehozásáról szóló, 1999. április 28-i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (4) és az 1995. július 26-i tanácsi határozattal (5) létrehozott, az informatika vámügyi alkalmazásáról szóló egyezmény (6) módosította a tagállamok és a Bizottság közötti, a közösségi jogszabályokat sértő bűncselekmények megelőzésére, kivizsgálására és üldözésére vonatkozó együttműködés általános keretét.

(5)

A stratégiai elemzés eredményének segítenie kell a felsőbb szintű vezetőket a tervek, a célok és a csalás elleni küzdelem politikájának meghatározásában, a tevékenységek tervezésében és a műveleti célok eléréséhez szükséges források felhasználásában.

(6)

A vám- vagy mezőgazdasági jogszabályokat sértő vagy azokat látszólag nem betartó személyek vagy vállalkozások tevékenységeire, eszközeire és szándékaira vonatkozó operatív elemzésnek segítenie kell a vámhatóságokat és a Bizottságot az adott eseteknek megfelelő intézkedések meghozatalában, a csalás elleni küzdelem területén kitűzött célok elérése érdekében.

(7)

Az 515/97/EK rendelet szerinti jelenlegi mechanizmus értelmében a tagállam által bevitt személyes adatok csak annak a VIR-partnernek az előzetes engedélyével – és a 30. cikk (1) bekezdésével összhangban csak az általa megállapított feltételek mellett – másolhatók ki a VIR-ből más adatkezelő rendszerekbe, aki azokat bevitte a rendszerbe. A rendelet módosításának célja az előzetes engedély elve alóli mentesség megadása, kizárólag azokban az esetekben, amikor az adatokat a nemzeti hatóságok és a kockázatkezelésért felelős bizottsági szolgálatok dolgozzák fel az árumozgások ellenőrzése céljából.

(8)

A jelenlegi mechanizmust ki kell egészíteni egy, a korábbi és folyamatban lévő ügyeket magában foglaló, közösségi vámügyirat-azonosítási adatbázist létrehozó jogi kerettel. Ezen adatbázis létrehozása illeszkedik a kormányközi vámügyi együttműködési kezdeményezéshez, amelynek eredményeképpen a Tanács 2003. május 8-án jogi aktust fogadott el az informatika vámügyi alkalmazásáról szóló egyezménynek egy vámügyirat- azonosítási adatbázis létrehozása tekintetében történő módosításáról szóló jegyzőkönyv kidolgozásáról (7).

(9)

A tagállamok közötti, illetve a tagállamok és a Bizottság közötti vámügyi együttműködés erősítése érdekében, valamint az 515/97/EK rendelet más rendelkezéseinek sérelme nélkül, szükség van bizonyos adatok cseréjének biztosítására a rendelet célkitűzéseinek elérése érdekében.

(10)

Ezenkívül erősíteni kell a fellépéseket kiegészítő jelleget a kormányközi vámügyi együttműködés, valamint az Európai Unió más szerveivel és ügynökségeivel, illetve más nemzetközi és regionális szervezetekkel folytatott együttműködés területén. Ez a fellépés a vámügyi együttműködési stratégiáról szóló, 2003. október 2-i tanácsi állásfoglalás (8) és az Europol megbízatásának a nemzetközi bűnözés – az Europol-egyezmény mellékletében felsorolt – súlyos formáira való kiterjesztéséről szóló, 2001. december 6-i tanácsi határozat (9) nyomon követésének részét képezi.

(11)

A Bizottság, az Európai Unió egyéb szervei és ügynökségei, valamint más nemzetközi és regionális szervezetek fellépései közötti koherencia előmozdítása érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy harmadik országok és európai és nemzetközi szervezetek és ügynökségek összekötő tisztjei részére képzést és – a pénzügyi támogatást kivéve – mindenfajta támogatást megadjon, beleértve a legjobb gyakorlatoknak a már említett szervekkel és például az Europollal és az Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökséggel (Frontex) történő cseréjét is.

(12)

Az 515/97/EK rendelet keretében létre kell hozni a közös vámműveletek közösségi égisz alatt történő megvalósításához szükséges feltételeket. Az 515/97/EK rendelet 43. cikkében előírt bizottságnak felhatalmazással kell rendelkeznie a közös közösségi vámműveletekre vonatkozó mandátum megállapítására.

(13)

A Bizottságon belül állandó infrastruktúrát kell létrehozni a közös vámműveletek egész naptári év során való koordinálására, és a tagállamok képviselőinek, valamint adott esetben harmadik országok, európai vagy nemzetközi szervezetek és ügynökségek, elsősorban az Europol, a Vámigazgatások Világszervezete (WCO) és az Interpol összekötő tisztviselőinek egy vagy több külön művelet végrehajtásához szükséges ideig történő fogadására.

(14)

A VIR-rel kapcsolatos felügyeleti kérdések kezelése érdekében az európai adatvédelmi biztos évente legalább egyszer találkozót hív össze a nemzeti adatvédelmi felügyeleti hatóságokkal.

(15)

A tagállamok számára biztosítani kell a lehetőséget az infrastruktúra újrafelhasználására az Európai Unióról szóló szerződés 29. és 30. cikkében említett vámügyi együttműködés területén szervezett közös vámműveletek keretében, az Europol szerepének sérelme nélkül. Ebben az esetben a közös vámműveleteket az Európai Unióról szóló szerződés VI. címében megállapított vámügyi együttműködés tekintetében a Tanács illetékes munkacsoportja által meghatározott megbízatás szerint kell végrehajtani.

(16)

Másfelől az új piacok kialakulása, a kereskedelem egyre növekvő nemzetközi jellege és gyors terjeszkedése, továbbá az áruszállítás felgyorsulása megköveteli, hogy a vámhatóságok lépést tartsanak ezzel a mozgással, hogy az ne legyen káros hatással az európai gazdaság fejlődésére.

(17)

A végső cél az, hogy minden szereplő előre rendelkezésre tudjon bocsátani minden szükséges okmányt, és hogy a vámhatóságokkal való kapcsolataik teljes mértékben számítógépesítettek legyenek. Addig, amíg ez megvalósul, továbbra is megmaradnak a különböző fejlettségi szintű nemzeti információs rendszerek, de a csalás elleni küzdelem mechanizmusain is javítani kell, mivel torzulások még mindig előfordulhatnak a kereskedelemben.

(18)

A csalás elleni küzdelem érdekében a vámrendszerek reformjával és modernizálásával együtt szükség van a kereskedelmi lánc lehető legfelsőbb szintjéről történő információgyűjtésre is. Ezenkívül, annak érdekében, hogy a tagállamok illetékes hatóságai segítséget kapjanak olyan áruk mozgásának felderítésében, amelyek a vám- vagy mezőgazdasági jogszabályokat potenciálisan sértő műveletek tárgyát képezik, illetve olyan szállítóeszközök – beleértve a konténereket – mozgásának feltérképezésében, amelyeket e célra használnak fel, egy központi európai adatnyilvántartásban kell összegyűjteni a nemzetközi logisztikai láncban működő fő magán- vagy közszolgáltatóktól származó adatokat.

(19)

A személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének védelmét a személyes adatok feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad mozgásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10), valamint a személyes adatok feldolgozásáról és a magánéletnek az elektronikus kommunikációban történő védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (magánélet és elektronikus kommunikáció irányelv) (11) szabályozza, amelyek teljes mértékben alkalmazandók az információs társadalom szolgáltatásaira. Ezek az irányelvek már megteremtették a személyes adatok tekintetében a közösségi jogi keretet, és következésképpen e rendeletben e kérdéssel nem kell foglalkozni a belső piac megfelelő működésének, különösen a személyes adatok tagállamok közötti szabad mozgásának biztosítása céljából. E rendelet végrehajtásának és alkalmazásának a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokkal összhangban kell történnie, különösen a csalás megelőzését és azonosítását támogató információcsere és adattárolás terén.

(20)

A személyes adatok harmadik országokkal történő cseréjét megelőzően ellenőrizni kell, hogy a fogadó ország adatvédelmi szabályai az EU-szabályokkal megegyező szintű védelmet nyújtanak-e.

(21)

Mivel az 515/97/EK rendelet elfogadása óta a 95/46/EK irányelvet átültették a tagállamok, és mivel a Bizottság független hatóságot hozott létre azzal a feladattal, hogy – a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (12) összhangban – biztosítsa a személyek szabadságjogainak és alapvető jogainak tiszteletben tartását a közösségi intézmények és szervek részéről a személyes adatok feldolgozása során, a személyes adatvédelmi ellenőrző intézkedéseket össze kell hangolni és az európai ombudsmanra történő hivatkozást az európai adatvédelmi biztosra való hivatkozással kell felváltani, az ombudsman hatásköreinek sérelme nélkül.

(22)

Az 515/97/EK rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (13) összhangban kell elfogadni.

(23)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy meghatározza a VIR-be felveendő adatokat, és meghatározza az olyan mezőgazdasági jogszabályok alkalmazására vonatkozó intézkedéseket, amelyekkel kapcsolatban információt kell felvenni a VIR-be. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és az 515/97/EK rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, beleértve annak új, nem alapvető fontosságú elemekkel való kiegészítését, azokat az 1999/468/EK tanácsi határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(24)

Az 515/97/EK rendelet végrehajtásáról szóló jelentést bele kell illeszteni a Szerződés 280. cikkének végrehajtása érdekében hozott intézkedésekről szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak évente benyújtott jelentésbe.

(25)

Az 515/97/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(26)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a csalás és minden egyéb, a Közösség pénzügyi érdekeit sértő tevékenység elleni küzdelmet a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért, nagyságrendje és hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően e rendelet nem lépi túl az említett célok eléréséhez szükséges mértéket.

(27)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat és tekintettel van különösen az Európai Unió alapjogi chartája (14) által elismert elvekre. E rendeletnek különösen kiemelt célja a személyes adatok védelméhez való jog teljes körű biztosítása (az Európai Unió alapjogi chartájának 8. cikke).

(28)

A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdése értelmében egyeztettek az európai adatvédelmi biztossal, aki véleményét 2007. február 22-én nyújtotta be (15),

1.

A 2. cikk (1) bekezdése a következő francia bekezdésekkel egészül ki:

2.

A következő cikk kerül beillesztésre:

„2a. cikk

E rendelet más rendelkezéseinek sérelme nélkül, valamint annak célkitűzései elérésének érdekében, különösen abban az esetben, ha vám-árunyilatkozat vagy egyszerűsített árunyilatkozat nem kerül benyújtásra, vagy ha az hiányos, vagy ha okkal feltételezhető, hogy az abban közölt adatok hamisak, a Bizottság és az egyes tagállamok illetékes hatóságai kicserélhetik bármely más tagállam illetékes hatóságaival vagy a Bizottsággal a következő adatokat:

Ez a cikk csak a 2. cikk (1) bekezdésének első francia bekezdésében említett árumozgásokra alkalmazandó.

3.

A 15. cikk a következőképpen módosul:

4.

A 18. cikk a következőképpen módosul:

5.

A III. cím a következő cikkekkel egészül ki:

„18a. cikk

(1)   A tagállamok hatásköreinek sérelme nélkül, annak érdekében, hogy az 1. cikk (1) bekezdésében említett hatóságok segítséget kapjanak olyan áruk mozgásának felderítésében, amelyek a vám- és mezőgazdasági jogszabályokat potenciálisan sértő műveletek tárgyát képezik, illetve olyan szállítóeszközök – beleértve a konténereket – mozgásának feltérképezésében, amelyeket e célra használnak fel, a Bizottság nyilvántartást hoz létre és kezel a nemzetközi logisztikai láncban aktívan részt vevő magán- vagy közszolgáltatóktól származó adatokról. E nyilvántartáshoz a fent említett hatóságok közvetlenül hozzáférhetnek.

(2)   E nyilvántartás kezelése keretében a Bizottság jogosult:

(3)   Az e cikkben említett adatok különösen a konténerek és/vagy szállítóeszközök, áruk mozgására, és az e mozgásokban érintett személyekre vonatkoznak. Az adatok magukban foglalják, ha rendelkezésre állnak, az alábbiakat:

(4)   A Bizottságon belül kizárólag az erre felhatalmazott elemzők dolgozhatják fel a 2. pont b) és c) pontjában említett személyes adatokat.

Azokat a személyes adatokat, amelyek nem szükségesek a kérdéses célkitűzés eléréséhez, azonnal törölni kell, vagy belőlük törölni kell az azonosításra alkalmas elemeket. Az adatok legfeljebb három évig tárolhatók.

18b. cikk

(1)   A Bizottság jogosult arra, hogy harmadik országok, valamint európai és nemzetközi szervezetek és ügynökségek összekötő tisztjei részére képzést és – a pénzügyi támogatást kivéve – mindenfajta támogatást adjon.

(2)   A Bizottság szaktudást, technikai vagy logisztikai segítségnyújtást, képzési vagy kommunikációs tevékenységet, illetve más operatív támogatást bocsáthat a tagállamok rendelkezésére, e rendelet célkitűzéseinek elérése, valamint feladataik teljesítése érdekében az Európai Unióról szóló szerződés 29. és 30. cikkében említett vámügyi együttműködés végrehajtása keretében.

6.

A 19. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„19. cikk

Amennyiben az érintett harmadik ország jogilag kötelezettséget vállal arra, hogy megadja a szükséges segítséget azon műveletek szabálytalan jellegét bizonyító elemek összegyűjtéséhez, amelyekről megállapították, hogy a vám- és mezőgazdasági jogszabályokba ütköznek, az e rendelet alkalmazásában megszerzett információk részére átadhatóak:

A tagállamoktól származó tájékoztatások az adott tagállam személyes adatok harmadik országoknak történő átadására alkalmazandó belső szabályainak tiszteletben tartásával történnek.

Mindegyik esetben biztosítani kell, hogy az érintett harmadik ország szabályai a 45. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározottal azonos szintű védelmet biztosítsanak.”

7.

A 20. cikk (2) bekezdésének d) pontját el kell hagyni.

8.

A 23. cikk a következőképpen módosul:

9.

A 24. cikk a következő pontokkal egészül ki:

10.

A 25. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„25. cikk

(1)   A 24. cikk a)–h) pontjában említett kategóriákban a VIR-be felveendő adatokat a 43. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell meghatározni, a rendszer céljának eléréséhez szükséges mértékben. Személyes adat semmilyen esetben sem szerepelhet fel a 24. cikk e) pontjában említett kategóriában.

(2)   A 24. cikk a)–d) pontjában említett kategóriákba csak a következő személyes adatokat lehet felvenni:

(3)   A 24. cikk f) pontjában szereplő kategóriákba személyes adatként csak a szakértők nevét és utónevét lehet felvenni.

(4)   A 24. cikk g) és h) pontjaiban szereplő kategóriákba csak a következő személyes adatokat lehet felvenni:

(5)   Semmilyen esetben sem lehet olyan személyes adatokat felvenni, amelyek faji vagy etnikai származásra, politikai véleményre, vallásos vagy filozófiai meggyőződésre, szakszervezeti tagságra, egészségi állapotra vagy szexuális életre utalnak.”

11.

A 27. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„27. cikk

(1)   A 24. cikkben említett kategóriákban szereplő személyes adatokat a VIR-be csak az alábbi javasolt fellépések céljából lehet felvenni:

(2)   A 24. cikkben említett kategóriákban szereplő személyes adatokat a VIR-be csak akkor lehet felvenni, ha különösen korábbi jogellenes cselekmények vagy segítségnyújtás keretében szolgáltatott információ alapján, tényleges jel utal arra, hogy az érintett személy olyan cselekményt követett el, követ el vagy készül elkövetni, amely sérti a vám- vagy mezőgazdasági jogszabályokat, és amely különösen fontos közösségi szinten.”

12.

A 34. cikk (3) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(3)   E rendelet személyes adatok védelmére irányuló rendelkezéseinek helyes alkalmazása céljából a tagállamok és a Bizottság személyes adatok kezelésére szolgáló rendszerként tekinti a VIR-t, melyre az alábbi szabályok vonatkoznak:

13.

A 35. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„35. cikk

(1)   A 30. cikk (1) bekezdésére is figyelemmel a VIR-partnerek a VIR-ből lehívott személyes adatokat kizárólag a 23. cikk (2) bekezdésében meghatározott célra használhatják fel.

(2)   Az adatokat csak technikai célra lehet sokszorosítani, feltéve, hogy az ilyen másolás szükséges a 29. cikkben említett hatóságok részéről történő kereséshez.

(3)   Egy tagállam vagy a Bizottság által a VIR-be felvett személyes adatok nem másolhatóak ki olyan adatkezelő rendszerekbe, amelyek felügyelete a tagállamokhoz vagy a Bizottsághoz tartozik, kivéve a nemzeti szintű közvetlen vámellenőrzések irányításáért felelős kockázatkezelő rendszereket, illetve a fellépések közösségi szintű koordinálását lehetővé tevő operatív elemzési rendszert.

Ebben az esetben kizárólag az egyes tagállamok nemzeti hatóságai által, valamint a Bizottság szolgálatai által kijelölt elemzőknek van joguk a VIR-ből származó személyes adatok feldolgozására, a nemzeti hatóságok által végzett közvetlen vámellenőrzések irányításáért felelős kockázatkezelési rendszerekben, illetve a fellépések közösségi szintű koordinálását lehetővé tevő operatív elemzési rendszer keretében.

A tagállamok elküldik azoknak a kockázatkezelési szolgáltatásoknak a listáját, amelyek a VIR-be felvett személyes adatok másolására és feldolgozására engedéllyel rendelkező elemzőkhöz tartoznak. A Bizottság erről tájékoztatja a többi tagállamot. A Bizottság az operatív elemzéssel megbízott szolgálataira vonatkozó megfelelő információkról is tájékoztatja az összes tagállamot.

A kijelölt nemzeti hatóságoknak és a Bizottság szolgálatainak jegyzékét a Bizottság tájékoztatás céljából közzéteszi az Európai Unió Hivatalos Lapjában.

A VIR-ből másolt személyes adatokat csak azon cél eléréséhez szükséges ideig szabad tárolni, amelynek érdekében azokat kimásolták. Azon VIR-partner, aki az adatokat kimásolta, legalább évente felülvizsgálja, hogy szükséges-e még az adattárolás. A tárolási időszak nem haladja meg a tíz évet. Azokat a személyes adatokat, amelyek nem szükségesek az elemzés folytatásához, azonnal törölni kell, vagy el kell távolítani belőlük a személy esetleges azonosítását lehetővé tevő jellemzőket.”

14.

A 36. cikk (2) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A hozzáférés iránti kérelmet bármely olyan személyre nézve el lehet utasítani, akinek az adatait feldolgozzák, olyan időszakban, amikor megfigyelés és jelentéstétel, vagy leplezett megfigyelés céljából intézkedést hajtanak végre, valamint az operatív elemzés vagy a közigazgatási vizsgálat, illetve a bűnügyi nyomozás ideje alatt.”

15.

A 37. cikk a következőképpen módosul:

16.

Az V. cím 7. fejezetének címe helyébe a következő szöveg lép: „Adatbiztonság”.

17.

A 38. cikk (1) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

18.

A következő cím kerül beillesztésre:

„Va. CÍM

ÜGYIRAT-AZONOSÍTÁSI ADATBÁZIS

1. FEJEZET

Ügyirat-azonosítási adatbázis létrehozása

41a. cikk

(1)   A VIR tartalmaz egy külön adatbázist is, amelyet »ügyirat-azonosítási adatbázisnak« hívnak (a továbbiakban »FIDE«). E cím rendelkezéseinek fenntartása mellett e rendelet valamennyi VIR-re vonatkozó rendelkezése alkalmazandó a FIDE-re is, és minden VIR-re történő hivatkozás tartalmazza az említett adatbázist.

(2)   A FIDE célja a vámjogszabályokat és a Közösség vámterületére belépő vagy onnan kilépő árukra alkalmazandó mezőgazdasági jogszabályokat sértő műveletek megakadályozásának elősegítése, valamint ezen műveletek felderítésének és üldözésének a megkönnyítése és felgyorsítása.

(3)   A FIDE célja az, hogy a Bizottság, amikor a 18. cikk szerint megnyit egy együttműködési ügyet, vagy a 20. cikk szerint egy harmadik országba szóló közösségi küldetést készít elő, valamint amikor egy tagállam hatóságai, amelyek a 29. cikk szerint a leírt közigazgatási vizsgálatokban illetékesek, vizsgálatot indítanak, illetve egy vagy több egyén vagy vállalkozás tekintetében vizsgálatot folytatnak, azonosítani tudják más tagállamok vagy a Bizottság azon illetékes hatóságait, amelyek vizsgálatot folytatnak vagy folytattak az érintett egyénekkel vagy vállalkozásokkal kapcsolatban, a (2) bekezdésben említett céloknak a vizsgálatok iratainak meglétére vonatkozó információk útján való elérése céljából.

(4)   Ha a FIDE-ben vizsgálatot végző tagállamnak vagy a Bizottságnak részletesebb információkra van szüksége az egyénekre vagy vállalkozásokra vonatkozóan rögzített ügyiratokról, akkor attól a tagállamtól kér segítséget, amelyiktől az információk származnak.

(5)   A tagállamok vámhatóságai a FIDE-t az Európai Unióról szóló szerződés 29. és 30. cikkében meghatározott vámügyi együttműködés keretében használhatják fel. Ilyen esetben a Bizottság gondoskodik az adatbázis technikai üzemeltetéséről.

2. FEJEZET

A FIDE működése és használata

41b. cikk

(1)   Az illetékes hatóságok felvehetnek a FIDE-be az ügyiratokból származó adatokat a 41a. cikk (3) bekezdésében megállapított célokból olyan esetekre vonatkozóan, amelyek sértik a Közösség vámterületére belépő vagy onnan kilépő árukra alkalmazandó vámjogszabályokat vagy mezőgazdasági jogszabályokat, és amelyek különösen fontosak közösségi szinten. Ezen adatok csak a következő kategóriákat tartalmazzák:

Az a), b) és c) pontban említett adatok felvétele személyenként, illetve vállalkozásonként külön történik. Az adatok közötti kapcsolatok létrehozása tilos.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontjában említett személyes adatok csak a következőket tartalmazzák:

(3)   Az adatok felvétele a 41d. cikk szerint korlátozott időre történik.

41c. cikk

(1)   Az adatok FIDE-be történő felvételére és az azokba való betekintésre kizárólag a 41a. cikkben említett hatóságok jogosultak.

(2)   A FIDE-be való betekintésnek minden esetben tartalmaznia kell a következő személyes adatokat:

3. FEJEZET

Az adatok tárolása

41d. cikk

(1)   Azon időtartam, amely alatt az adatok tárolhatók, az azokat szolgáltató tagállam törvényeitől, jogszabályaitól és eljárásaitól függ. Az itt megjelölt, a vizsgálat adatainak felvétele napjától számított időtartamok nem léphetők túl:

Ezek az időszakok nem kumulatívak.

(2)   Ha az adatokat szolgáltató tagállam törvényei, jogszabályai és eljárásai értelmében egy személyt vagy vállalkozást, akire vagy amelyre a 41b. cikk alkalmazandó, felmentenek az ügyiratok kezelésének bármely szakaszában az (1) bekezdés a), b) és c) pontjai szerint, az e személyre vagy vállalkozásra vonatkozó adatokat azonnal törölni kell.

(3)   A FIDE automatikusan törli az adatokat, amikor lejár az (1) bekezdés szerinti maximális tárolási határidő.”

19.

A VI. cím helyébe a következő szöveg lép:

„VI. CÍM

FINANSZÍROZÁS

42a. cikk

(1)   E rendelet képezi azt az alap jogi aktust, amelyen az e rendeletben meghatározott valamennyi közösségi fellépés finanszírozása alapul, beleértve az alábbiakat:

(2)   Az (1) bekezdés c) pontjának céljaira használt közös kommunikációs hálózat közösségi elemeinek beszerzéséhez, tanulmányozásához, fejlesztéséhez és karbantartásához kapcsolódó kiadások szintén az Európai Unió általános költségvetését terhelik. A Bizottság a Közösség nevében megköti azokat a szerződéseket, amelyek ezen elemek operatív jellegének biztosításához szükségesek.

(3)   A VIR működéséhez kapcsolódó költségek, valamint a 40. cikk szerint kártérítés címén meghatározott összegek sérelme nélkül a tagállamok és a Bizottság lemondanak minden követelésről az információk és dokumentumok szolgáltatásához, közigazgatási vizsgálat vagy bármilyen más e rendelet alkalmazásából eredő, olyan operatív fellépés lefolytatásához kapcsolódó költségek visszatérítése érdekében, amelyeket egy tagállam vagy a Bizottság kérésére hajtanak végre, a szakértőknek kifizetett esetleges illetmények kivételével.

20.

A 43. cikk a következőképpen módosul:

21.

A 44. cikkben az „A VIR-ről szóló V. cím” szövegrész, valamint a 45. cikk (2) bekezdésében az „A VIR-re vonatkozó V. cím” szövegrész helyébe az „Az V. és Va. cím” szöveg lép.

22.

A szöveg a következő cikkel egészül ki:

„51a. cikk

A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben évente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az e rendelet végrehajtása során hozott intézkedésekről.”

23.

Az 53. cikk a következőképpen módosul:

13.8.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 218/60

(1)

A Tanács 2001. szeptember 20-i következtetései és az Európai Tanács 2001. decemberi laekeni ülésének, 2002. júniusi sevillai ülésének, 2003. júniusi thesszaloniki ülésének és 2004. márciusi brüsszeli ülésének következtetései alapján a vízuminformációs rendszer (VIS) létrehozása az Európai Uniónak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozására irányuló politikáin belüli lényegi kezdeményezések egyike.

(2)

A vízuminformációs rendszert (VIS) létrehozó 2004. június 8-i 2004/512/EK tanácsi határozat (2) a VIS-t a tagállamok közötti vízumadatok cseréjére szolgáló rendszerként hozta létre.