30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 394/1

(1)

A parti államok között megkötött egyes kétoldalú és regionális megállapodások – mint például az 1992-es helsinki és az 1976-os barcelonai egyezmény – a tengeri szennyezési események esetére kölcsönös segítségnyújtást írnak elő.

(2)

Az 1406/2002/EK rendelet (3) a tengeri biztonság magas, egységes és hatékony szintjének biztosítása és a hajók által okozott szennyezés megelőzése céljából létrehozta az Európai Tengerbiztonsági Ügynökséget (a továbbiakban: az ügynökség).

(3)

A közösségi vizeken történt közelmúltbeli balesetekre – különösen az „Erika” és a „Prestige” olajszállítók baleseteire – adandó válaszként az 1406/2002/EK rendeletet módosító 724/2004/EK rendelet az ügynökség számára új feladatokat jelöl ki a hajók által okozott szennyezés megelőzésére és a szennyezés elleni fellépésre.

(4)

Az ügynökség igazgatási tanácsa a szennyezés megelőzése és a szennyezés elleni fellépés körében elvégzendő új feladatainak végrehajtása érdekében, 2004. október 22-én cselekvési tervet fogadott el az olajszennyezés elhárítását célzó készültségre és a szennyezés elleni fellépésre, amely meghatározza az ügynökségnek az olajszennyezés esetén történő fellépési tevékenységeit, és amelynek különösen az a célja, hogy biztosítsa az ügynökség rendelkezésére álló pénzügyi eszközök optimális felhasználását (a továbbiakban: a cselekvési terv).

(5)

A cselekvési terv meghatározása szerint az ügynökség szennyezés elleni fellépése az információs, az együttműködési és összehangolási, tevékenységekre vonatkozik és mindezeken túl a tagállamok számára történő műveleti segítségnyújtásra azáltal, hogy előzetes kérelemre szennyezésmentesítő hajókat biztosít számukra az olajszennyezés és egyéb – például veszélyes és mérgező anyagok által okozott – szennyezések elleni küzdelem érdekében. Az ügynökség különös figyelmet fordít a legsérülékenyebbekként meghatározott területekre, a segítségre szoruló bármely más terület támogatásának sérelme nélkül.

(6)

Az ügynökség e területen kifejtett tevékenységei nem mentesíthetik a parti államokat azon kötelezettségük alól, hogy szennyezés esetére megfelelő fellépési mechanizmusokkal rendelkezzenek, és megfeleljenek a tagállamok vagy tagállamok csoportjai között e területen létező együttműködési megállapodásoknak. Tengeri szennyezés bekövetkezése esetén az ügynökség segítséget nyújt azon érintett tagállam(ok)nak, amelyek fennhatósága alatt a tisztítási műveleteket el fogják végezni.

(7)

A cselekvési tervnek megfelelően az ügynökség aktív szerepet játszik egy olyan központi műholdképes szolgálat kifejlesztésében, amely a felügyeletre, a szennyezés korai felismerésére és a szennyezésért felelős hajók azonosítására szolgál. Ez az új rendszer javítja az adatok elérhetőségét és a hajók által okozott szennyezés elleni fellépés eredményességét.

(8)

Az ügynökség által a tagállamoknak nyújtandó kiegészítő eszközöket a 2001/792/EK, Euratom tanácsi határozattal (4) a polgári védelmi segítségnyújtási beavatkozások terén – beleértve a véletlen tengeri szennyezést is – kialakított közösségi eljárás révén kell rendelkezésre bocsátani.

(9)

A cselekvési terv teljes mértékű végrehajtásának biztosítása, továbbá a hajók által okozott szennyezés megelőzésének és a szennyezés elleni fellépésnek a jelenlegi szennyezésgátló tevékenységek kiterjesztése általi megerősítése érdekében az ügynökség számára gondoskodni kell egy, különösen az ügynökségnek a tagállamok részére történő műveleti segítségnyújtását finanszírozó, megvalósítható és költséghatékony rendszerről.

(10)

Ezért szükséges a szennyezés elleni fellépés és egyéb járulékos cselekvések területén az ügynökségre bízott feladatok finanszírozása érdekében a megfelelő pénzügyi biztonságról gondoskodni egy többéves kötelezettségvállalás alapján. A közösségi hozzájárulás éves összegeit a hatályban lévő eljárásokkal összhangban kell meghatározni.

(11)

A szennyezés elleni fellépésre fordítandó összegeknek a 2007-től 2013-ig tartó időszakot kell fedezniük, párhuzamosan az új pénzügyi tervvel.

(12)

Az ugyanezen időszakot fedező pénzügyi keretösszeg ezért a cselekvési terv végrehajtására szolgál.

(13)

E keretösszeget a legalacsonyabb szükséges összegnek kell tekinteni a hajók által okozott szennyezés elleni fellépésre vonatkozó, az ügynökségre bízott feladatok elvégzéséhez.

(14)

A kötelezettségek legjobb felosztása és a hajók által okozott szennyezés elleni fellépés tekintetében előforduló változások figyelembevétele érdekében szükséges a cselekvések iránti különleges igények folyamatos figyelemmel kísérését biztosítani az éves pénzügyi kötelezettségek kiigazításának lehetővé tétele érdekében.

(15)

Az ügyvezető igazgató által készített jelentés alapján az ügynökség igazgatási tanácsának ezért évente felül kell vizsgálnia a költségvetési kötelezettségvállalásokat annak érdekében, hogy az ügynökség költségvetése tartalmazza a szükséges kiigazításokat. Az 1406/2002/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

a)

„ügynökség”: az 1406/2002/EK rendelettel létrehozott Európai Tengerészeti Biztonsági Ügynökség;

b)

„regionális megállapodások”: parti államok közötti kétoldalú és regionális megállapodások, amelyeket annak érdekében kötöttek, hogy tengeri szennyezési események során kölcsönösen segítséget nyújtsanak egymásnak;

c)

„olaj”: kőolaj bármely formájában, ideértve a nyersolajat, a fűtőolajat, az olajüledéket, a kőolaj maradékot és a finomított termékeket, az olajszennyezés elhárítását célzó készültségről, ellenintézkedésről és együttműködésről szóló 1990. évi nemzetközi egyezmény értelmében;

d)

„veszélyes és mérgező anyagok”: az olaj kivételével minden olyan anyag, amely tengeri környezetbe kerülve valószínűleg veszélyezteti az emberi egészséget, árt az élő erőforrásoknak és a tengeri élővilágnak, kárt okoz a tengeri környezet üdülési vagy egyéb jogszerű felhasználásában, a veszélyes és mérgező anyagok okozta szennyezés elhárítását célzó készültségről, ellenintézkedésről és együttműködésről szóló 2000. évi jegyzőkönyv értelmében.

a)

a hajók által okozott szennyezés elleni fellépés területén a legjobb gyakorlatok, a technológiák és innováció – például a hajók tartályürítése folyamatos figyelemmel kísérésének eszközei – gyűjtése, elemezése és terjesztése, valamint az azokra vonatkozó információ;

b)

együttműködés és összehangolás, valamint a tagállamoknak és a Bizottságnak nyújtott technikai és tudományos segítségnyújtás a vonatkozó regionális megállapodások tevékenységeinek keretében;

c)

műveleti segítségnyújtás és a hajók által véletlenül vagy szándékosan okozott szennyezések esetén a tagállamok szennyezéscsökkentő cselekvéseinek kiegészítő eszközökkel – mint például készenléti szennyezéscsökkentő hajókkal és felszerelésekkel – kérelemre történő támogatása.

a)

A 10. cikk (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

b)

A 15. cikk (2) bekezdése a következő ponttal egészül ki:

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 394/5

(1)

Az oktatás és képzés terén megvalósuló mobilitás szerves részét képezi a személyek szabad mozgásának, amely a Szerződés által védett alapszabadság, és egyik fő célkitűzése az Európai Unió által az oktatás és képzés terén folytatott tevékenységnek, amely a közös értékeken és a sokféleség tiszteletben tartásán alapul. A mobilitás nélkülözhetetlen eszköze az egész életen át tartó tanulás valódi európai térsége megteremtésének, a foglalkoztatottság előmozdításának és a szegénység csökkentésének, valamint az aktív európai polgárság támogatásának.

(2)

A mobilitás közelebb hozza egymáshoz a polgárokat és javítja a kölcsönös megértést. Előmozdítja a szolidaritást, az eszmecserét és az Európát alkotó különböző kultúrák jobb megismerését; így a mobilitás előmozdítja a gazdasági, társadalmi és regionális kohéziót.

(3)

Az oktatási és képzési célú európai mobilitás és cseretevékenység fokozása, valamint a munkavállalók mobilitásának 2006-os európai évéhez hasonló események kulcsfontosságú szerepet játszanak annak a lisszaboni célkitűzésnek a megvalósításában, hogy Európa 2010-re a leginnovatívabb és legversenyképesebb tudásalapú gazdasággá váljon.

(4)

Az oktatási és képzési célú mobilitás EU-n belüli jobb keretfeltételeinek megteremtése elő fogja segíteni a tagállamokban a munkahelyteremtés, a fenntartható fejlődés, valamint a kutatás és innováció szempontjából elsődleges jelentőségű tudásalapú gazdaság megvalósításához való hozzájárulást.

(5)

Az európai oktatási és képzési rendszerek minőségének és eredményességének javítása érdekében az EU-n belüli mobilitás fokozott támogatására van szükség valamennyi érdekelt fél részéről, beleértve a hatóságokat is.

(6)

A tanulók, szakképzésben részt vevők, önkéntesek, tanárok és oktatók Közösségen belüli mobilitásáról szóló, 2001. július 10-i 2001/613/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlás (4) volt az első olyan ajánlás, melynek célja a mobilitást ösztönző közösségi fellépés elősegítése volt.

(7)

A Bizottság által azon ajánlás III. pontjának a) alpontjával összhangban felállított szakértői csoport munkája és az ajánlást követő első jelentés kimutatta ugyan, hogy az oktatási és képzési célú mobilitás tekintetében mind nemzeti, mind európai szinten haladás figyelhető meg, de arra is rámutatott, hogy nemcsak a mobilitás mennyiségi fokozására kell összpontosítani, hanem mindenekelőtt annak minőségén kell javítani.

(8)

Ezt a célt egyebek között egy ajánlás formájában megfogalmazott mobilitásminőségi charta elfogadásával lehet ösztönözni, mely önkéntes alapon követendő elveket állapít meg ezen a területen.

(9)

Az európai mobilitásminőségi chartának (a továbbiakban: a charta) figyelembe kell vennie a fogyatékkal élő emberek sajátos szükségleteit és a hátrányos helyzetű csoportokat is.

(10)

A chartának segítséget kell nyújtania a tanulmányi cserék számának növeléséhez, az oktatási vagy képzési időszakok, illetve a címek és diplomák elismerésének megkönnyítéséhez, valamint ahhoz, hogy az együttműködés javítása és erősítése érdekében kölcsönös bizalom alakuljon ki az illetékes hatóságok, szervezetek és a mobilitásban érintett valamennyi érdekelt fél között. Figyelmet kell fordítani a kölcsönök, ösztöndíjak és szociális biztonsági juttatások átutalhatóságára.

(11)

A charta célja az, hogy kiegészítse, nem pedig hogy helyettesítse az Erasmus Iránytű egyes rendelkezéseit.

(12)

A hatóságok valamennyi diák és képzésben részt vevő személy, származási és befogadó ország mobilitásban érintett hatóságai, szervezetei vagy más érdekelt felek számára könnyen és a címzettek saját nyelvén hozzáférhetővé teszik a chartát, amelyet alapvető referenciadokumentumként kell kezelni.

(13)

A külföldi tartózkodás haszna nagyban függ a gyakorlati intézkedések minőségétől: a tájékoztatástól, az előkészítéstől, támogatástól, és a résztvevők által a tanulmányok és az oktatási időszakok során szerzett tapasztalatok és diplomák elismerésétől. Az érintett személyek és szervezetek gondos tervezéssel és megfelelő értékeléssel jelentősen javíthatnak a külföldi tartózkodás minőségén.

(14)

Az Europass (5) az átláthatóság és az elismerés fejlesztésének rendkívül hasznos eszköze a mobilitás elősegítése érdekében.

(15)

Kívánatos, hogy az ebben a chartában meghatározott elvek ne csak kifejezetten a külföldi tartózkodás időtartamára kerüljenek alkalmazásra, hanem az azt megelőző, illetve azt követő időszakokra is.

(16)

A kiutazás előtt tanulmányi tervet kell készíteni. A résztvevők általános felkészítésére is szükség van, különös tekintettel a nyelvi felkészülésre. Ehhez az illetékes hatóságoknak és szervezeteknek segítséget kell nyújtaniuk.

(17)

Minden igazgatási és pénzügyi kérdést, például azt, hogy milyen pénzügyi támogatás áll rendelkezésre, ki állja a költségeket, valamint a biztosítási fedezetet a fogadó államban, kiutazás előtt tisztázni kell.

(18)

A külföldön töltött időt illetően a mobilitás minősége javítható azáltal, hogy programokat, például mentorálást szerveznek a résztvevőknek.

(19)

A fogadó országban elvégzett bármely kurzus vagy képzés tartalmának, illetve időtartamának részletes és világos leírása elő kell, hogy segítse a hazatérést követően azok elismerését.

(20)

Az átláthatóság és a jól működő adminisztráció megkívánja az érdekelt felek egyértelmű meghatározását a mobilitási program egyes fázisaiban és a program során végzett tevékenységekben.

(21)

A külföldi tartózkodás általános minőségének biztosítása érdekében kívánatos, hogy valamennyi uniós polgár számára biztosítsák a munkavállalók szabad mozgásának jogát, illetve hogy a chartában meghatározott elveket és a vonatkozó ajánlásokat a tanulmányi célú vagy a szakmai fejlődés céljából létrejövő külföldi tartózkodás minden típusa esetében a lehetőségekhez mérten alkalmazzák. Ezek többek között a következők: oktatás és képzés; formális vagy informális tanulás, beleértve az önkéntes tevékenységet és projekteket; rövidebb vagy hosszabb időtartamú külföldi tartózkodás; iskolai, felsőoktatás keretein belüli és munkahelyi tanulás; az egész életen át tartó tanulással összefüggő intézkedések.

(22)

A mobilitási tevékenységek sokszínűségére és időtartamuk változatosságára való tekintettel a tagállamok a charta megvalósítását körülményeikhez, vagyis konkrét helyzetekhez és programokhoz igazíthatják. A tagállamok egyes pontokat kötelezővé tehetnek, míg másokat szabadon választhatónak tekinthetnek.

(23)

Mivel ezen ajánlás céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az ajánlás léptéke és hatásai miatt azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az ajánlás nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket,

1.

fogadják el az ajánláshoz csatolt chartát, mint a személyes és szakmai előmenetelt elősegítő eszközt, és népszerűsítsék annak használatát;

2.

az ajánlás elfogadását követő második évtől kezdődően tegyenek jelentést erről és valamennyi, a mobilitás elősegítése érdekében, különösen annak minőségi szempontjaival kapcsolatban az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogramhoz nyújtott nemzeti hozzájárulásaikban hozott kiegészítő intézkedésről;

3.

a továbbiakban is fokozottan működjenek együtt az uniós polgárok mobilitását befolyásoló valamennyi közvetlen és közvetett akadály felszámolása céljából;

4.

polgáraik oktatási és képzési szintjének javítása érdekében biztosítsák az oktatási és képzési célú mobilitáshoz szükséges támogatást és megfelelő infrastruktúrát;

5.

hozzanak meg minden szükséges lépést a mobilitás ösztönzése érdekében annak biztosítására, hogy minden vonatkozó információ könnyen érthető és mindenki számára elérhető legyen, például a mobilitásról szóló bevezető útmutatók vagy a támogató szervezetek felsorolásának közzététele által, valamint javítsák a mobilitás feltételeit.

1.

a nemzeti irodák és más, a képzés, oktatás és mobilitás területén működő szervezetek körében ösztönözze a charta használatát;

2.

folytassa az együttműködést a tagállamokkal és a társadalmi partnerekkel annak érdekében, hogy az ajánlásban javasolt intézkedések végrehajtásával kapcsolatos hasznos információk és tapasztalatok cseréjét lehetővé tegye;

3.

az érintett hatóságokkal szoros együttműködésben oktatási és képzési célokból alakítsa ki vagy fejlessze tovább a mobilitásra vonatkozó, nemek szerint lebontott statisztikai adatok gyűjteményét;

4.

tekintse úgy, hogy az ajánlás a 2001/613/EK ajánlásával egységet képez, így foglalja bele az abban előírt kétévenkénti jelentést az Oktatás és képzés 2010 című munkaprogram általános jelentéseibe.

30.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 394/10

(1)

A lisszaboni Európai Tanács (2000. március 23-24.) arra a következtetésre jutott, hogy egy európai keretrendszernek kell meghatároznia az egész életen át tartó tanulás révén biztosítandó új alapvető készségeket, amelyek kulcsfontosságú intézkedések Európa globalizációra és a tudásalapú gazdaság irányába történő elmozdulásra adott válaszában, valamint hangsúlyozta, hogy Európa fő tőkéjét az emberek képezik. Azóta ezeket a következtetéseket rendszeresen megismételték; többek között a brüsszeli Európai Tanács (2003. március 20-21. és 2005. március 22-23.) tett így, valamint szerepel a 2005-ben jóváhagyott, újraindított lisszaboni stratégiában is.

(2)

A 2001. március 23-24-i stockholmi és a 2002. március 15-16-i barcelonai Európai Tanács támogatta az európai oktatási és képzési rendszerek konkrét jövőbeli célkitűzéseinek és a munkaprogramnak (az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram) 2010-ig történő megvalósítását. E célkitűzések magukban foglalják a tudástársadalomban szükséges készségek fejlesztését, továbbá a nyelvtanulás előmozdításának, a vállalkozások fejlesztésének sajátos célkitűzéseit, valamint az oktatás európai dimenziója erősítésének általános igényét.

(3)

„Az egész életen át tartó tanulás európai térségének megvalósításáról” szóló bizottsági közlemény és az azt követő, az egész életen át tartó tanulásról szóló, 2002. június 27-i tanácsi állásfoglalás (4) prioritásként határozta meg „az új alapvető készségekre” vonatkozó rendelkezéseket, és hangsúlyozta, hogy az egész életen át tartó tanulásnak magában kell foglalnia az óvodáskortól a nyugdíjba vonulás utáni évekig tartó tanulást.

(4)

A Közösség foglalkoztatás terén elért teljesítményének javításával összefüggésben a brüsszeli Európai Tanács (2003. március és 2003. december) hangsúlyozta annak szükségességét, hogy oly módon kell fejleszteni az egész életen át tartó tanulást, hogy különös hangsúlyt kapjanak a munkanélküli és inaktív személyeket érintő tényleges és megelőző jellegű intézkedések. Ez a foglalkoztatási munkacsoport azon jelentésére épül, amely kiemelte az arra irányuló igényt, hogy az emberek képesek legyenek alkalmazkodni a változáshoz, valamint hangsúlyozta az emberek munkaerő-piaci integrációjának fontosságát és az egész életen át tartó tanulás kulcsfontosságú szerepét.

(5)

2003 májusában a Tanács európai referenciaszinteket („referenciaértékek”) fogadott el, kifejezve ezáltal az európai átlagteljesítmény mérhető javítása iránti elkötelezettségét. Ezek a referenciaszintek magukban foglalják az olvasási, írási és szövegértési készséget, a korai iskolaelhagyást, a felső középfokú végzettség megszerzését és a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvételét és szorosan kötődnek a kulcskompetenciák fejlesztéséhez.

(6)

A Tanács 2004 novemberében elfogadott, az oktatás szélesebb körű szerepéről szóló jelentése kiemelte, hogy az oktatás hozzájárul a közös kulturális háttér megőrzéséhez és megújításához a társadalomban, valamint az alapvető társadalmi és állampolgári értékek, mint például az állampolgárság, az egyenlőség, a tolerancia és a tisztelet elsajátításához, és különösen fontos egy olyan időszakban, amikor valamennyi tagállam szembesül azzal a kérdéssel, hogyan is kezelje a növekvő társadalmi és kulturális sokféleséget. Ezenfelül a társadalmi kohézió megerősítésében az oktatás szerepének fontos részét képezi a munkába állás és a munkahely megtartásának lehetővé tétele az emberek számára.

(7)

Az oktatás és képzés lisszaboni célkitűzései terén megvalósult fejlődésről szóló, a Bizottság által 2005-ben elfogadott jelentés rámutatott, hogy nem történt előrelépést sem a 15 éves korúak körében a gyenge olvasási, írási, szövegértési készséggel rendelkezők arányának csökkentése, sem pedig a felső középfokú végzettséggel rendelkezők arányának növelése terén. Némi előrelépés volt tapasztalható a korai iskolaelhagyás csökkentése terén, de az előrehaladás jelenlegi mértéke mellett nem fogjuk elérni a 2003 májusában tartott Tanács által elfogadott 2010-es referenciaszinteket. A felnőttek részvétele a tanulásban nem növekszik elég gyorsan ahhoz, hogy elérjük a 2010-es referenciaszintet, és az adatok azt mutatják, hogy az alacsonyan képzett emberek esetében kevésbé valószínű, hogy további képzésben vesznek részt.

(8)

Az európai társadalmi partnerek által 2002 márciusában elfogadott, a kompetenciák és képesítések egész életen át tartó fejlesztését szolgáló fellépések keretszabálya hangsúlyozta, hogy a vállalkozásoknak egyre gyorsabban kell struktúráikat a változásokhoz igazítaniuk, ha versenyképesek akarnak maradni. A fokozott csapatmunka, a hierarchia csökkentése, a felelősség átruházása és a sokféle feladat ellátására irányuló fokozódó igény vezet a tanuló szervezetek fejlődéséhez. E tekintetben a szervezetek azon képessége, hogy a kompetenciákat azonosítani, mobilizálni és elismerni képesek, valamint fejlesztésüket valamennyi alkalmazottuk számára ösztönözni tudják, képezi az alapját az új versenyképes stratégiáknak.

(9)

A szakoktatásról és szakképzésről szóló 2004-es maastrichti tanulmány jelentős szakadékról számol be az új állásokhoz megkövetelt és az európai munkaerő által elért végzettségi szintek között. E tanulmány szerint az európai munkaerő több mint egyharmada (80 millió fő) alacsonyan képzett, míg becslések szerint 2010-re az új állások majdnem 50 %-a követel majd meg felsőfokú végzettséget, épphogy 40 % alatt lesz a felső középiskolai osztályok elvégzését igénylő állások aránya, és csak körülbelül 15 %-uk lesz elérhető az alapfokú végzettségűek számára.

(10)

A 2004-ben elfogadott, az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramról szóló közös tanácsi/bizottsági jelentés megerősítette az arra irányuló igényt, hogy a tagállamok egész életen át tartó tanulási stratégiái részeként minden polgárt fel kell vértezni a számára szükséges kompetenciákkal. A reform ösztönzése és elősegítése érdekében a jelentés közös európai referenciák és elvek kidolgozását javasolja, és prioritást nyújt a kulcskompetenciák keretének.

(11)

Az Európai Ifjúsági Paktum, amely a brüsszeli Európai Tanács (2005. március 22-23.) következtetéseinek mellékletét képezi, hangsúlyozta az alapképességek fejlesztése bátorításának szükségességét.

(12)

Annak szükségessége, hogy a fiatalokat felvértezzük a szükséges kulcskompetenciákkal, valamint az oktatásban szerzett tudásszint fejlesztése integráns részét képezi a 2005 júniusi Európai Tanács által elfogadott, az „Integrált iránymutatások a növekedésért és foglalkoztatásért 2005-2008” című dokumentumnak. A foglalkoztatási iránymutatások a kompetenciákat érintő új követelményekre adott válaszként különösen az oktatási és képzési rendszerek kiigazítására szólítanak fel, a szakmai igényeknek és kulcskompetenciáknak a tagállamok reformprogramjai részét képező helyesebb azonosítása révén. A foglalkoztatási iránymutatások ezen kívül előírják a nemek közötti egyenlőség biztosítását valamennyi fellépés keretében, valamint azt, hogy az Európai Unióban el kell érni a 70 %-os átlagos, illetve a nők körében a 60 %-os foglalkoztatottságot.

(13)

Ezen ajánlásnak azáltal kell hozzájárulnia az európai társadalom új szükségleteihez igazodó, a jövő-orientált, minőségi oktatás és képzés fejlesztéséhez, hogy támogatja és kiegészíti a tagállamok annak biztosítására irányuló fellépéseit, hogy az alapoktatási és szakképzési rendszerek minden fiatal számára eszközöket kínáljanak kulcskompetenciáik olyan szintre való fejlesztéséhez, amely felvértezi őket a felnőttkorra, és amely alapot teremt a további tanulásra és a munkába állásra, valamint hogy ezek a felnőttek kompetenciáikat fejleszteni és frissíteni tudják koherens és átfogó egész életen át tartó tanulási szolgáltatások biztosítása révén. Ezen ajánlásnak a kulcskompetenciák közös európai referenciakeretét kell biztosítania a politikák alkotói, az oktatást és képzést nyújtók, a szociális partnerek, a munkáltatók és maguk a tanulók számára, annak érdekében, hogy ezáltal segítse elő a nemzeti reformokat, valamint a tagállamok és a Bizottság közötti információcserét az „Oktatás és képzés 2010” munkaprogram keretein belül a közösen megállapított európai referenciaszintek elérése érdekében. Továbbá az ajánlás támogatja a többi kapcsolódó politikát is, mint például a foglalkoztatási és szociálpolitikát és a fiatalokat érintő többi politikát.

(14)

Mivel ezen ajánlás céljait, nevezetesen, hogy olyan közös referenciapont megteremtésével támogassa és egészítse ki a tagállamok fellépéseit, amely ösztönzi és megkönnyíti a nemzeti reformokat és a tagállamok közötti további együttműködést, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően . Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az ajánlás nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket és ezen ajánlás végrehajtását meghagyja a tagállamok számára,

1.

biztosítsák, hogy az alapoktatás és szakképzés valamennyi fiatal számára felkínálja azokat az eszközöket, amelyekkel a kulcskompetenciákat olyan szintre fejleszthetik, amely felkészíti őket a felnőttkorra, és amely a további tanulás és a munkába állás alapját képezi;

2.

biztosítsák megfelelő intézkedéseket meghozását azon fiatalok érdekében, akiknek személyes, szociális, kulturális vagy gazdasági körülményeik miatti oktatási hátrányuk révén különleges támogatásra van szükségük ahhoz, hogy tanulási képességeiket kiaknázhassák;

3.

a felnőttek egész életük során képesek legyenek kulcskompetenciáik fejlesztésére és frissítésére, és különös figyelmet fordítsanak azokra a célcsoportokra, amelyeket a nemzeti, regionális és/vagy helyi vonatkozásban prioritásként határoztak meg, például a képességeik frissítésére szoruló személyekre;

4.

megfelelő infrastruktúrák álljanak rendelkezésre a felnőttek folyamatos oktatására és képzésére, beleértve a tanárokat és oktatókat, az elismerési és értékelési eljárásokat, az egész életen át tartó tanuláshoz és a munkapiachoz való egyenlő hozzáférést biztosító intézkedéseket, illetve a tanulók olyan támogatását, amely figyelembe veszi a felnőttek eltérő igényeit és kompetenciáit;

5.

biztosítsák az egyes polgárok számára elérhető felnőttoktatási és – képzési lehetőségek koherenciáját a foglalkoztatáspolitikához, valamint a szociális, kulturális és innovációs politikához és a fiatalokat érintő egyéb politikákhoz való szoros kapcsolatok és a társadalmi partnerekkel és más érdekeltekkel folytatott együttműködés révén;

1.

hozzájárul a tagállamok oktatási és képzési rendszereinek fejlesztésére és az ezen ajánlás végrehajtására és terjesztésére irányuló erőfeszítéseihez, beleértve referenciakeret referenciaként történő felhasználását az egymástól tanulás és a jó gyakorlatok cseréjének megkönnyítésére, valamint az Oktatás és képzés 2010 munkaprogram megvalósítása során elért eredményekről szóló kétéves jelentés elkészítéséhez és az elért eredmények nyomonkövetéséhez;

2.

a referenciakeretet referenciaként alkalmazza a közösségi oktatási és képzési programok végrehajtása során, és biztosítja ezen programok kulcskompetenciák segítségével történő elsajátításának előmozdítását;

3.

elősegíti a referenciakeret szélesebb körű alkalmazását a kapcsolódó közösségi politikákban és különösen a foglalkoztatási, ifjúsági, kulturális és szociális politika végrehajtásában, valamint további kapcsolatokat alakít a társadalmi partnerekkel és más olyan szervezetekkel, amelyek ezen a téren tevékenykednek;

4.

felülvizsgálja a referenciakeret hatását az Oktatás és képzés 2010 munkaprogrammal összefüggésben, és 2010. december 18. jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a szerzett tapasztalatokról és a jövőt érintő következtetésekről.