Az Európai Unió L 114/2006

27.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 114/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 629/2006/EK RENDELETE

(2006. április 5.)

a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK tanácsi rendelet módosításáról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 42. és 308. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

Az 1408/71/EGK tanácsi rendeletnek és az 574/72/EGK tanácsi rendeletnek a jogok összehangolására és az eljárások egyszerűsítésére tekintettel történő módosításáról szóló, 2004. március 31-i 631/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) hatálybalépésével a más tagállamban történő ideiglenes tartózkodás alatt a természetbeni betegbiztosítási ellátásokhoz való hozzájutás eljárásai egyszerűsödtek. Célszerű az egyszerűsített eljárásokat az 1408/71/EGK (4) és az 574/72/EGK rendeletben (5) szabályozott munkahelyi balesetek és foglalkozási megbetegedések tekintetében nyújtott ellátásokra vonatkozó rendelkezésekre is kiterjeszteni.

(2)	Az egyes tagállamok jogszabályi változásainak figyelembevétele céljából, különös tekintettel az új tagállamok jogszabályainak változásaira a csatlakozási tárgyalások lezárása óta, az 1408/71/EGK rendelet mellékleteit ki kell igazítani.

(3)	Az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)	A jogbiztonság biztosítása és az érintett személyek jogos elvárásainak védelme érdekében rendelkezni kell arról, hogy az 1408/71/EGK rendelet III. mellékletét módosító egyes rendelkezések 2004. május 1-jétől kezdődő visszamenőleges hatállyal bírjanak.

(5)	A Szerződés a 308. cikkben meghatározottakon kívül nem állapít meg egyéb hatáskört a szociális biztonság terén megfelelő intézkedések meghozatalára a munkavállalónak nem minősülő személyek tekintetében,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

1. cikk

Az 1408/71/EGK rendelet I., II., IIa., III., IV. és VI. melléklete e rendelet mellékletével összhangban módosul.

2. cikk

Az 574/72/EGK rendelet a következőképpen módosul:

1.	a 60. cikkben az (5) és (6) bekezdést el kell hagyni;

a 62. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„62.cikk

Természetbeni ellátások az illetékes államon kívüli tagállam területén való tartózkodás esetén

1. Ahhoz, hogy a rendelet 55. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontja értelmében a munkavállaló vagy önálló vállalkozó természetbeni ellátásban részesüljön, be kell nyújtania az ellátó intézményhez az illetékes intézmény által kiállított igazolást, amely tanúsítja, hogy az említett személy jogosult a természetbeni ellátásra. Ezt az igazolást a 2. cikkel összhangban kell kiállítani. Amennyiben az érintett személy nem tudja benyújtani az igazolást, kapcsolatba kell lépnie a tartózkodási hely szerinti intézménnyel, amely megkéri az illetékes intézménytől az érintett személy természetbeni ellátásra való jogosultságát tanúsító igazolást.

A rendelet 55. cikke (1) bekezdése a) pontjának i. alpontjával összhangban, az ellátásra való jogosultság tekintetében az illetékes hatóság által kiállított igazolás minden esetben ugyanolyan hatállyal bír az ellátó intézményre nézve, mint azon személyek ellátásra való jogosultságának nemzeti tanúsítása, akik a tartózkodási hely szerinti intézmény által biztosítottak.

2. A végrehajtási rendelet 60. cikkének (9) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.”;

3.	a 63. cikk (2) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „(2) A végrehajtási rendelet 60. cikkének (9) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell.”;

4.	a 66. cikk (1) bekezdésében a „20. és a 21. cikkében” szavak helyébe a „21. cikkében” szavak lépnek;

5.	a 93. cikk (1) bekezdésében a 22b. cikkre való hivatkozást el kell hagyni, és a „34a., illetve 34b. cikkének” helyébe „illetve 34a. cikkének” lép.

3. cikk

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

A melléklet 5. a) ii-ix. pontját, valamint az 5. b) ii. és iv. pontját 2004. május 1-jétől kell alkalmazni.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

Kelt Strasbourgban, 2006. április 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

H. WINKLER

(1) HL C 24., 2006.1.31., 25. o.

(2) Az Európai Parlament 2005. november 15-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2006. március 10-i határozata.

(3) HL L 100., 2004.4.6., 1. o.

(4) HL L 149., 1971.7.5., 2. o. A legutóbb a 647/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 117., 2005.5.4., 1. o.) módosított rendelet.

(5) HL L 74., 1972.3.27., 1. o. A legutóbb a 207/2006/EK bizottsági rendelettel (HL L 36., 2006.2.8., 3. o.) módosított rendelet.

MELLÉKLET

Az 1408/71/EGK rendelet mellékletei a következőképpen módosulnak:

az I. melléklet II. szakaszában, a „V. SZLOVÁKIA” pont helyébe a következő szöveg lép:

„V. SZLOVÁKIA

A rendelet III. címe 1. fejezetének rendelkezései szerinti természetbeni ellátásokra való jogosultság meghatározása céljából a »családtag« a gyermekek utáni járadékról szóló törvény által meghatározott házastárs és/vagy eltartott gyermek.”;

a II. melléklet I. szakaszában, a „H. FRANCIAORSZÁG” pont helyébe a következő szöveg lép:

„H. FRANCIAORSZÁG

A kézműiparban, az iparban vagy kereskedelemben foglalkoztatott, vagy szellemi szabadfoglalkozású önálló vállalkozókra vonatkozó kiegészítő ellátási rendszerek, a szabadfoglalkozású önálló vállalkozókra vonatkozó kiegészítő öregségi nyugdíjbiztosítási rendszerek, valamint a szabadfoglalkozású önálló vállalkozókra vonatkozó rokkantsági és haláleseti biztosítási rendszerek, valamint a szerződött orvosokra és a kiegészítő személyzetre vonatkozó kiegészítő öregségi ellátási rendszerek, amelyeket a szociális biztonsági törvény L.615-20., L.644-1., L.644-2., L.645-1. és L.723-14. cikke tartalmaz.

2.	A mezőgazdaság területén tevékenykedő önálló vállalkozókra vonatkozó kiegészítő betegbiztosítás és anyasági biztosítás, amelyet a mezőgazdasági törvény L.727-1. cikke tartalmaz.”;

a II. melléklet II. szakasza a következőképpen módosul:

az „E. ÉSZTORSZÁG” pont helyébe a következő szöveg lép:

„E. ÉSZTORSZÁG

a)	Szülési juttatás

b)	Örökbefogadási támogatás”.

az „L. LETTORSZÁG” pont helyébe a következő szöveg lép:

„L. LETTORSZÁG

a)	Szülési segély

b)	Gyermek örökbefogadási támogatás”;

c)	az „S. LENGYELORSZÁG” pont helyébe a következő szöveg lép: „S. LENGYELORSZÁG Szülési támogatás (2003. november 28-i törvény a családi ellátásokról)”;

a IIa. melléklet a következőképpen módosul:

a „D. NÉMETORSZÁG” pontban a „Nincs ilyen” kifejezés helyébe a következő szöveg lép:

„A megélhetési költségeket fedező ellátások az álláskeresőkre vonatkozó alapellátással összhangban, kivéve, ha ezen ellátások tekintetében teljesülnek azok a követelmények, amelyek a munkanélküli ellátás odaítélését követően (szociális biztonsági törvény II. kötet 24. cikk (1) bekezdés) feljogosítanak az ideiglenes kiegészítő ellátásra.”;

az „L. LETTORSZÁG” pont helyébe a következő szöveg lép:

„L. LETTORSZÁG

a)	Állami szociális biztonsági ellátás (2003. január 1-jei törvény az állami szociális ellátásokról).

b)	Támogatás a mozgáskorlátozottak közlekedési költségeinek megtérítésére (2003. január 1-jei törvény az állami szociális ellátásokról).”;

c)	az „S. LENGYELORSZÁG” pont helyébe a következő szöveg lép: „S. LENGYELORSZÁG Szociális nyugdíj (2003. június 27-i törvény a szociális. nyugdíjról)”;

d)	a „V. SZLOVÁKIA” pont helyébe a következő szöveg lép: „V. SZLOVÁKIA A kizárólagos jövedelmi forrást jelentő nyugdíjak 2004. január 1. előtt már megítélt kiigazítása.”;

a III. melléklet a következőképpen módosul:

az A. rész a következőképpen módosul:

a következő pontokat el kell hagyni:

1., 4., 10., 11., 12., 14., 15., 18., 20., 21., 25., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 34., 35., 37., 38., 39., 41., 42., 43., 45., 46., 47., 49., 55., 56., 57., 59., 60., 63., 65., 66., 70., 76., 77., 78., 81., 91., 92., 93., 94., 95., 96., 97., 98., 99., 100., 101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108., 109., 110., 115., 116., 117., 119., 120., 123., 125., 126., 133., 134., 135., 137., 138., 141., 143., 144., 150., 151., 152., 154., 155., 158., 160., 161., 166., 167., 168., 170., 171., 174., 176., 177., 181., 182., 183., 185., 186., 189., 192., 196., 197., 198., 199., 200., 201., 202., 203., 204., 205., 206., 207., 208., 209., 210., 211., 212., 213., 214., 215., 216., 217., 218., 219., 220., 221., 222., 223., 224., 225., 226., 227., 228., 229., 230., 231., 232., 233., 234., 235., 236., 239., 241., 246., 247., 249., 250., 252., 253., 254., 255., 256., 257., 258., 259., 260., 261., 262., 263., 264., 266., 268., 269., 280., 281., 282., 283., 284., 285., 286., 287., 291., 292., 293., 294., 295., 296., 297;

ii.

a következő számozások az alábbiak szerint módosulnak:

a BELGIUM–NÉMETORSZÁG pont számozása „3”-ról „1”-re,

a CSEH KÖZTÁRSASÁG–NÉMETORSZÁG pont számozása „26”-ról „2”-re,

a CSEH KÖZTÁRSASÁG–CIPRUS pont számozása „33”-ról „3”-ra,

a CSEH KÖZTÁRSASÁG–LUXEMBURG pont számozása „36”-ról „4”-re,

a CSEH KÖZTÁRSASÁG–AUSZTRIA pont számozása „40”-ről „5”-re,

a CSEH KÖZTÁRSASÁG–SZLOVÁKIA pont számozása „44”-ről „6”-ra,

a DÁNIA–FINNORSZÁG pont számozása „67”-ről „7”-re,

a DÁNIA–SVÉDORSZÁG pont számozása „68”-ról „8”-ra,

a NÉMETORSZÁG–GÖRÖGORSZÁG pont számozása „71”-ről „9”-re,

a NÉMETORSZÁG–SPANYOLORSZÁG pont számozása „72”-ről „10”-re,

a NÉMETORSZÁG–FRANCIAORSZÁG pont számozása „73”-ról „11”-re,

a NÉMETORSZÁG–LUXEMBURG pont számozása „79”-ről „12”-re,

a NÉMETORSZÁG–MAGYARORSZÁG pont számozása „80”-ról „13”-ra,

a NÉMETORSZÁG–HOLLANDIA pont számozása „82”-ről „14”-re,

a NÉMETORSZÁG–AUSZTRIA pont számozása „83”-ról „15”-re,

a NÉMETORSZÁG–LENGYELORSZÁG pont számozása „84”-ről „16”-ra,

a NÉMETORSZÁG–SZLOVÉNIA pont számozása „86”-ról „17”-re,

a NÉMETORSZÁG–SZLOVÁKIA pont számozása „87”-ről „18”-ra,

a NÉMETORSZÁG–EGYESÜLT KIRÁLYSÁG pont számozása „90”-ről „19”-re,

a SPANYOLORSZÁG–PORTUGÁLIA pont számozása „142”-ről „20”-ra,

az ÍRORSZÁG–EGYESÜLT KIRÁLYSÁG pont számozása „180”-ról „21”-re,

az OLASZORSZÁG–SZLOVÉNIA pont számozása „191”-ről „22”-re,

a LUXEMBURG–SZLOVÁKIA pont számozása „242”-ről „23”-ra,

a MAGYARORSZÁG–AUSZTRIA pont számozása „248”-ról „24”-re,

a MAGYARORSZÁG–SZLOVÉNIA pont számozása „251”-ről „25”-re,

a HOLLANDIA–PORTUGÁLIA pont számozása „267”-ről „26”-ra,

az AUSZTRIA–LENGYELORSZÁG pont számozása „273”-ról „27”-re,

az AUSZTRIA–SZLOVÉNIA pont számozása „275”-ről „28”-ra,

az AUSZTRIA–SZLOVÁKIA pont számozása „276”-ról „29”-re,

a PORTUGÁLIA–EGYESÜLT KIRÁLYSÁG pont számozása „290”-ről „30”-ra, és

a FINNORSZÁG–SVÉDORSZÁG pont számozása „298”-ról „31”-re módosul;

iii.

a „2. CSEH KÖZTÁRSASÁG–NÉMETORSZÁG” pontban a „Nincs ilyen egyezmény” szavak helyébe a következő szöveg lép:

„A szociális biztonságról szóló, 2001. július 27-i megállapodás 39. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja

A szociális biztonságról szóló, 2001. július 27-i megállapodás záró jegyzőkönyvének 14. pontja”;

iv.	a „3. CSEH KÖZTÁRSASÁG–CIPRUS” pontban a „Nincs ilyen egyezmény” szavak helyébe a következő szöveg lép: „A szociális biztonságról szóló, 1999. január 19-i megállapodás 32. cikkének (4) bekezdése”;

v.	a „4. CSEH KÖZTÁRSASÁG–LUXEMBURG” pontban a „Nincs ilyen” szavak helyébe a következő szöveg lép: „A 2000. november 17-i megállapodás 52. cikkének 8. pontja”;

vi.	a „6. CSEH KÖZTÁRSASÁG–SZLOVÁKIA” pont helyébe a következő szöveg lép: „6. CSEH KÖZTÁRSASÁG–SZLOVÁKIA A szociális biztonságról szóló, 1992. október 29-i megállapodás 12., 20. és 33. cikke”;

vii.	a „18. NÉMETORSZÁG–SZLOVÁKIA” pontban a „Nincs ilyen egyezmény” szavak helyébe a következő szöveg lép: „A 2002. szeptember 12-i egyezmény 29. cikke (1) bekezdésének 2. és 3. pontja A 2002. szeptember 12-i egyezmény záró jegyzőkönyvének 9. bekezdése”;

viii.

a „23. LUXEMBURG–SZLOVÁKIA” pontban a „Nincs ilyen egyezmény” szavak helyébe a következő szöveg lép:

„A szociális biztonságról szóló, 2002. május 23-i szerződés 50. cikkének (5) bekezdése”;

ix.	a „29. AUSZTRIA–SZLOVÁKIA” pontban a „Nincs ilyen egyezmény” szavak helyébe a következő szöveg lép: „A szociális biztonságról szóló, 2001. december 21-i megállapodás 34. cikkének (3) bekezdése”.

A B. rész a következőképpen módosul:

a következő pontokat el kell hagyni:

1., 4., 10., 11., 12., 14., 15., 18., 20., 21., 25., 26., 27., 28., 29., 30., 31., 32., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 41., 42., 43., 44., 45., 46., 47., 49., 55., 56., 57., 59., 60., 63., 65., 66., 70., 76., 77., 78., 81., 84., 87., 91., 92., 93., 94., 95., 96., 97., 98., 99., 100., 101., 102., 103., 104., 105., 106., 107., 108., 109., 110., 115., 116., 117., 119., 120., 123., 125., 126., 133., 134., 135., 137., 138., 141., 143., 144., 150., 151., 152., 154., 155., 158., 160., 161., 166., 167., 168., 170., 171., 174., 176., 177., 181., 182., 183., 185., 186., 189., 192., 196., 197., 198., 199., 200., 201., 202., 203., 204., 205, 206., 207., 208., 209., 210., 211., 212., 213., 214., 215., 216., 217., 218., 219., 220., 221., 222., 223., 224., 225., 226., 227., 228., 229., 230., 231., 232., 233., 234., 235., 236., 239., 241., 242., 246., 247., 249., 250., 252., 253., 254., 255., 256., 257., 258., 259., 260., 261., 262., 263., 264., 266., 268., 269., 280., 281., 282., 283., 284., 285., 286., 287., 291., 292., 293., 294., 295., 296., 297;

ii.

a következő számozások módosulnak:

a CSEH KÖZTÁRSASÁG–CIPRUS pont számozása „33”-ról „1”-re,

a CSEH KÖZTÁRSASÁG–AUSZTRIA pont számozása „40”-ről „2”-re,

a NÉMETORSZÁG–MAGYARORSZÁG pont számozása „80”-ról „3”-ra,

a NÉMETORSZÁG–SZLOVÉNIA pont számozása „86”-ról „4”-re,

az OLASZORSZÁG–SZLOVÉNIA pont számozása „191”-ről „5”-re,

a MAGYARORSZÁG–AUSZTRIA pont számozása „248”-ról „6”-ra,

a MAGYARORSZÁG–SZLOVÉNIA pont számozása „251”-ről „7”-re,

az AUSZTRIA–LENGYELORSZÁG pont számozása „273”-ról „8”-ra,

az AUSZTRIA–SZLOVÉNIA pont számozása „275”-ről „9”-re, és

az AUSZTRIA–SZLOVÁKIA pont számozása „276”-ról „10”-re módosul;

iii.	az „1. CSEH KÖZTÁRSASÁG–CIPRUS” pontban a „Nincs ilyen”szavak helyébe a következő szöveg lép: „A szociális biztonságról szóló, 1999. január 19-i megállapodás 32. cikkének (4) bekezdése”;

iv.	a „10. AUSZTRIA–SZLOVÁKIA” pontban a „Nincs ilyen egyezmény” szavak helyébe a következő szöveg lép: „A szociális biztonságról szóló, 2001. december 21-i megállapodás 34. cikkének (3) bekezdése”;

a IV. melléklet a következőképpen módosul:

az A. rész a következőképpen módosul:

„B. CSEH KÖZTÁRSASÁG” pontban a „Nincs ilyen” szavak helyébe a következő szöveg lép:

„Teljes rokkantsági nyugdíj azon személyek számára, akik esetében a teljes rokkantság a 18. életév betöltése előtt következett be, és akik nem biztosítottak az előírt időszak tekintetében (a 155/1995 sz. törvény a törvénygyűjteményből a nyugdíjbiztosításról, 42. szakasz)”;

ii.	a „X. Svédország” pontban a „Nincs ilyen” szavak helyébe a következő szöveg lép: „A hosszú távú munkaképtelenségre vonatkozó jövedelemhez kötött juttatásokról szóló jogszabályi rendelkezések (az általános biztosításról szóló, 1962: 381. számú törvény módosított szövegének 8. fejezete)”;

a C. rész a következőképpen módosul:

a „B. CSEH KÖZTÁRSASÁG” pont helyébe a következő szöveg lép:

„B. CSEH KÖZTÁRSASÁG

A (teljes vagy részleges) rokkantsági és túlélő hozzátartozói (özvegyi és árvasági) nyugdíj abban az esetben, amennyiben ezek nem abból az öregségi nyugdíjból származnak, amelyre az elhunyt a halála időpontjában jogosult lenne”;

ii.

az „E. ÉSZTORSZÁG” pontban a „Nincs ilyen” szavak helyébe a következő szöveg lép:

„Rokkantsági, öregségi és túlélő hozzátartozói nyugdíjra benyújtott valamennyi kérelem, amely tekintetében az alábbi feltételek fennállnak:

—	Észtországban a biztosítási időszakok 1998. december 31-én lezárultak,

—	a kérelmező által az észt jogszabályokkal összhangban befizetett, egyénileg nyilvántartásba vett szociális hozzájárulás legalább annyi, mint az adott biztosítási évre vonatkozó átlagos szociális hozzájárulás”;

a D. részben, a 2. g) pont helyébe a következő szöveg lép:

„g)	Szlovák rokkantsági nyugdíj és az azon alapuló túlélő hozzátartozói nyugdíj”;

a VI. mellékletben a „Q. HOLLANDIA” pont a következőképpen módosul:

A 4. b) pont helyébe a következő szöveg lép:

„b)

Amennyiben az a) pont értelmében az érintett személy jogosult a holland rokkantsági ellátásra, az ellátásokat a rendelet 46. cikkének (2) bekezdésében említett módszerrel kell kiszámítani:

i.	a WAO-ban megállapított rendelkezésekkel összhangban, amennyiben a keresőképtelenséget megelőzően az érintett személyt utoljára a rendelet 1. cikkének a) pontjának megfelelően alkalmazták munkavállalóként;

ii.	a rokkantási biztosításról (önálló vállalkozók) szóló törvényben (WAZ) megállapított rendelkezésekkel összhangban, amennyiben a keresőképtelenséget megelőzően az érintett személyt utoljára nem a rendelet 1. cikke a) pontjának megfelelően alkalmazták munkavállalóként.”;

a 7. pont helyébe a következő szöveg lép:

„7.	A rendelet II. címének alkalmazásában, az 1964. évi munkabéradóról szóló törvény (Wage Tax Act) értelmében munkavállalónak minősülő személy, aki ezen az alapon a nemzeti biztosítás által biztosított, és fizetés ellenében, munkaviszonyban végez tevékenységet.”

27.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 114/9

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006/12/EK IRÁNYELVE

(2006. április 5.)

a hulladékokról

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)	A hulladékról szóló, 1975. július 15-i 75/442/EGK tanácsi irányelvet (3) több alkalommal (4) jelentősen módosították. Az áttekinthetőség és érthetőség érdekében ezt az irányelvet kodifikálni kell.

(2)	A hulladékgazdálkodással kapcsolatos minden szabályozás alapvető célja az emberi egészség és a környezet védelme a hulladék gyűjtése, szállítása, kezelése, tárolása és lerakása által okozott káros hatások ellen.

(3)	A hulladékgazdálkodás hatékonyságának a Közösségben történő javítása érdekében egyaránt szükség van a közös terminológiára és a hulladék fogalmának meghatározására.

(4)	A hulladékártalmatlanításra és -hasznosításra vonatkozó hatékony és következetes szabályozást, néhány kivételtől eltekintve, alkalmazni kell minden ingó dologra, amelytől tulajdonosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles.

(5)	A természeti erőforrások megőrzése érdekében ösztönözni kell a hulladék hasznosítását és a hasznosított anyagok nyersanyagként történő használatát. Szükség lehet az újrahasználható hulladékokra vonatkozó különleges szabályok elfogadására.

(6)

A környezetvédelem magas szintjének elérése érdekében a tagállamoknak – azon kívül, hogy lépéseket tesznek a hulladékok felelősséggel végzett ártalmatlanításának és hasznosításának biztosítására – intézkedéseket kell tenniük a hulladéktermelés korlátozására, különösen a tiszta technológiák és a termelési folyamatba visszavezethető és újrahasználható termékek támogatásával, figyelembe véve a hasznosított hulladék meglévő vagy lehetséges piaci elhelyezési lehetőségeit.

(7)	Továbbá a tagállamoknak a hulladékártalmatlanításra és -hasznosításra vonatkozó jogszabályai közötti eltérés befolyásolhatja a környezet minőségét és a belső piac működését.

(8)	A Közösség egésze számára fontos, hogy önellátóvá váljon a hulladékártalmatlanítás területén, és kívánatos, hogy valamennyi tagállam hasonlóképpen önellátásra törekedjen.

(9)	E célok elérése érdekében a tagállamoknak hulladékgazdálkodási terveket kell készíteniük.

(10)	A hulladékok szállítását csökkenteni szükséges, és ennek érdekében a tagállamok hulladékgazdálkodási terveikben intézkedéseket tehetnek.

(11)	A magas szintű védelem és hatékony felügyelet biztosítása érdekében szükség van a hulladék ártalmatlanítását és hasznosítását végző vállalkozások működésének engedélyeztetésére és ellenőrzésére.

(12)

Az egyes vállalkozások, amelyek maguk dolgozzák fel saját hulladékaikat vagy hasznosítást végeznek, bizonyos feltételekkel, továbbá biztosítva, hogy megfeleljenek a környezetvédelem követelményeinek, mentesíthetők az engedélyezési követelmények alól. Az ilyen vállalkozásokat nyilvántartásba kell venni.

(13)

Annak érdekében, hogy a hulladék keletkezésétől a végső ártalmatlanításáig felügyelet alatt álljon, a hulladékokkal foglalkozó olyan egyéb vállalkozásokat, mint például a hulladékgyűjtéssel, -szállítással foglalkozókat és a közvetítőket, ugyancsak engedély megszerzésére kell kötelezni vagy nyilvántartásba kell venni, továbbá hatékonyan ellenőrizni kell.

(14)	A költségeknek azt a részét, amely a hulladékhasznosítás bevételeiből nem térül meg, a „szennyező fizet” elvvel összhangban kell megfizetni.

(15)	Az e határozat végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i1999/468/EK tanácsi határozattal (5) összhangban kell elfogadni.

(16)	Ez az irányelv nem érinti a III. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

(1) Ezen irányelv alkalmazásában:

a)	„hulladék”: az I. mellékletben felsorolt kategóriák bármelyikébe tartozó olyan anyag vagy tárgy, amelytől birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles;

b)	„termelő”: akinek a tevékenysége során hulladék keletkezik („eredeti termelő”) és/vagy bárki, aki előkezelést, keverést vagy egyéb olyan műveletet végez, ami ezen hulladék jellegében vagy összetételében változást eredményez;

c)	„birtokos”: a hulladék termelője, illetve az a természetes vagy jogi személy, akinek a hulladék a birtokában van;

d)	„gazdálkodás”: a hulladékok gyűjtése, szállítása, hasznosítása és ártalmatlanítása, beleértve az ilyen műveletek felügyeletét és a hulladéklerakók utógondozását is;

e)	„ártalmatlanítás”: bármely művelet, amit a II. A. melléklet felsorol;

f)	„hasznosítás”: bármely művelet, amit a II. B. melléklet felsorol;

g)	„gyűjtés”: a hulladék összeszedése, válogatása és/vagy összekeverése elszállítás céljából.

(2) Az (1) bekezdés a) pontjához a Bizottság a 18. cikk (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően jegyzéket készít azokról a hulladékokról, amelyek az I. mellékletben felsorolt hulladékkategóriákba tartoznak. Ezt a jegyzéket időről időre áttekinti, és ha szükséges, ugyanezen eljárás szerint felülvizsgálja.

2. cikk

(1) Nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá:

a)	a légkörbe kibocsátott gáz-halmazállapotú anyagok;

a következő hulladékok, amennyiben ezekre külön jogszabályok vonatkoznak:

i.	radioaktív hulladék;

ii.	ásványi erőforrások kutatása, kitermelése, kezelése és tárolása során, valamint a kőfejtők üzemeltetéséből származó hulladék;

iii.	állati tetemek és a következő mezőgazdasági hulladékok: trágya és más természetes, nem veszélyes anyagok, amelyeket a növénytermesztésben és állattenyésztésben használnak;

iv.	szennyvizek, a folyékony hulladékok kivételével;

v.	hatástalanított robbanóanyagok.

(2) Az egyes hulladékfajtákkal történő gazdálkodást külön irányelvekben különös vagy ezen irányelvet kiegészítő rendelkezésekkel lehet szabályozni.

3. cikk

(1) A tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük annak érdekében, hogy elősegítsék:

elsősorban a hulladék képződésének és veszélyességének megelőzését, különösen az alábbiak révén:

i.	tiszta technológiák kifejlesztése, amelyek takarékosabban használják fel a természeti erőforrásokat;

ii.

olyan termékek műszaki kifejlesztése és forgalmazása, amelyeket úgy terveztek, hogy gyártásuk, felhasználásuk és végső ártalmatlanításuk révén ne járuljanak hozzá, vagy csak a lehető legkisebb mértékben a hulladékok mennyiségének vagy környezeti veszélyeztetésének és a környezetszennyezés kockázatának növekedéséhez;

iii.	megfelelő módszerek kifejlesztése a hasznosítani kívánt hulladékokban lévő veszélyes anyagok végső ártalmatlanítására;

másodsorban:

i.	a hulladék hasznosítását újrafeldolgozás, újrahasználat, visszanyerés vagy bármely más másodlagos nyersanyag kinyerésére szolgáló művelet segítségével; vagy

ii.	a hulladék energiaforrásként való használatát.

(2) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot minden olyan intézkedésről, amit tenni kívánnak az (1) bekezdésben szereplő célok elérése érdekében, kivéve ahol a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) alkalmazandó. A Bizottság tájékoztatja a többi tagállamot és a 18. cikk (1) bekezdésében említett bizottságot ezen intézkedésekről.

4. cikk

(1) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a hulladék hasznosítása vagy ártalmatlanítása az emberi egészség veszélyeztetése, valamint anélkül történjen, hogy az alkalmazott eljárások vagy módszerek veszélyeztetnék a környezetet, így különösen:

a)	ne jelentsen kockázatot a vízre, levegőre, talajra, növény- és állatvilágra;

b)	ne okozzon kellemetlen zajt vagy szagot;

c)	ne befolyásolja hátrányosan a tájképet vagy a különleges érdeklődésre számot tartó helyeket.

(2) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak érdekében is, hogy megtiltsák a hulladékok elhagyását vagy illegális lerakását, illetve ellenőrizetlen ártalmatlanítását.

5. cikk

(1) A tagállamoknak – ahol ez szükséges vagy tanácsos, más tagállamokkal együttműködve – meg kell tenniük a megfelelő intézkedéseket, hogy olyan integrált és megfelelő hulladékártalmatlanító hálózatot hozzanak létre, figyelembe véve az elérhető legjobb technológiákat, amelynek költsége elfogadható. A hálózatnak képessé kell tennie a Közösség egészét arra, hogy a hulladékártalmatlanítás területén önellátóvá váljon, és a tagállamokat, hogy törekedhessenek e cél egyénileg történő elérésére, figyelembe véve a földrajzi adottságokat és azt, hogy bizonyos típusú hulladékok számára különleges létesítmények létrehozása szükséges.

(2) A hálózatnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a hulladék az egyik legközelebbi, a célnak megfelelő létesítményben legyen ártalmatlanítható a leginkább alkalmas módszerek és technológiák segítségével azért, hogy biztosítható legyen a környezet- és az egészségvédelem magas szintje.

6. cikk

A tagállamok létrehozzák vagy kijelölik az ezen irányelv végrehajtásáért felelős illetékes hatóságot vagy hatóságokat.

7. cikk

1. Annak érdekében, hogy a 3., 4. és 5. cikkben meghatározott célok megvalósuljanak, a 6. cikkben említett illetékes hatóság vagy hatóságok – a lehető leghamarabb – egy vagy több hulladékgazdálkodási tervet készítenek. Az ilyen terveknek különösen az alábbiakra kell kitérniük:

a)	a hasznosítandó vagy ártalmatlanítandó hulladék típusa, mennyisége és eredete;

b)	általános műszaki követelmények;

c)	bármely, egyes hulladékokra vonatkozó különleges rendelkezések;

d)	megfelelő ártalmatlanító telepek vagy létesítmények.

(2) Az (1) bekezdésben említett tervek tartalmazhatják például a következőket:

a)	azon természetes vagy jogi személyeket, akik hulladékgazdálkodási tevékenység végzésére felhatalmazással rendelkeznek;

b)	a hasznosítási és ártalmatlanítási műveletek becsült költségeit;

c)	a hulladék gyűjtésének, válogatásának és kezelésének ésszerűsítését támogató intézkedéseket.

(3) A tagállamok az ilyen tervek készítésénél más érintett tagállamokkal és a Bizottsággal adott esetben együttműködnek. Ezekről a tervekről értesíteniük kell a Bizottságot.

(4) A tagállamok intézkedhetnek annak érdekében, hogy megakadályozzák annak a hulladéknak a mozgását, amely nincs összhangban a hulladékgazdálkodási terveikkel. Az ilyen intézkedésekről a Bizottságot és a tagállamokat értesíteniük kell.

8. cikk

A tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy bármely hulladékbirtokos:

a)	átadja hulladékát kezelésre egy magán- vagy közületi hulladékgyűjtőnek vagy egy olyan vállalkozásnak, aki a II. A. vagy II. B. mellékletben felsorolt műveleteket végzi; vagy

b)	maga hasznosítsa vagy ártalmatlanítsa a hulladékát ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban.

9. cikk

(1) A 4., 5. és 7. cikk végrehajtása céljából minden olyan létesítménynek vagy vállalkozásnak, amelyik a II. A. mellékletben felsorolt műveleteket végez, engedélyt kell beszereznie a 6. cikkben említett illetékes hatóságtól.

Ennek az engedélynek különösen a következőkre kell kiterjednie:

a)	a hulladék típusára és mennyiségére;

b)	a műszaki követelményekre;

c)	a meghozandó biztonsági intézkedésekre;

d)	az ártalmatlanító telepre;

e)	a kezelési módszerre.

(2) Az engedély adható egy meghatározott időszakra, megújítható, feltételekhez és kötelezettségekhez köthető, vagy ha a tervezett ártalmatlanítási módszer környezetvédelmi szempontból nem elfogadható, akkor megtagadható.

10. cikk

A 4. cikkben szereplő célok végrehajtása érdekében valamennyi olyan létesítménynek vagy vállalkozásnak, amely a II. B. mellékletben felsorolt műveleteket végez, engedélyt kell beszereznie.

11. cikk

(1) A veszélyes hulladékokról szóló, 1991. december 12-i 91/689/EGK tanácsi irányelv (7) sérelme nélkül a következők mentesíthetők a 9. vagy 10. cikkekben előírt kötelezettségek alól:

a)	olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyek maguk végzik saját hulladékuknak a képződés helyszínén történő ártalmatlanítását; és

b)	olyan létesítmények vagy vállalkozások, amelyek hulladékhasznosítást végeznek.

(2) Az (1) bekezdésben említett mentesítést csak akkor lehet alkalmazni:

a)	ha az illetékes hatóságok általános szabályokat fogadtak el valamennyi tevékenységtípusra, megjelölve a hulladékok típusait és mennyiségét, valamint azokat a feltételeket, amelyek mellett a kérdéses tevékenységet mentesíteni lehet az engedélyezési kötelezettség alól; és

b)	ha a hulladékok típusa vagy mennyisége és ártalmatlanításuk vagy hasznosításuk módja olyan, hogy az kielégíti a 4. cikkben meghatározott feltételeket.

(3) Az (1) bekezdésben meghatározott létesítményeket vagy vállalkozásokat az illetékes hatóságoknak nyilvántartásba kell venniük.

(4) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot a (2) bekezdés a) pontja értelmében elfogadott általános szabályokról.

12. cikk

Azokat a létesítményeket vagy vállalkozásokat, amelyek hivatásszerűen végeznek hulladékgyűjtést vagy -szállítást, vagy akik mások megbízásából járnak el hulladékártalmatlanítás vagy -hasznosítás ügyében (kereskedők vagy közvetítők), abban az esetben, ha nincsenek engedély beszerzésére kötelezve, az illetékes hatóságok nyilvántartásba veszik.

13. cikk

Azokat a létesítményeket vagy vállalkozásokat, amelyek a 9-12. cikkben meghatározott műveleteket végeznek, időszakonként az illetékes hatóság megfelelő rendszerességgel ellenőrzi.

14. cikk

(1) A 9. és 10. cikkben meghatározott valamennyi létesítmény vagy vállalkozás:

az I. mellékletben meghatározott hulladékok és a II. A. vagy II. B. mellékletben felsorolt műveletek vonatkozásában nyilvántartást vezet a hulladék mennyiségéről, tulajdonságairól, eredetéről, és ahol az releváns, rendeltetéséről, gyűjtési gyakoriságáról, szállítási módjáról és kezelési módszeréről;

b)	ezeket az információkat – kérésre – a 6. cikkben említett illetékes hatóságok rendelkezésére bocsátja.

(2) A tagállamok kötelezhetik a termelőket arra is, hogy tegyenek eleget az (1) bekezdés rendelkezéseinek.

15. cikk

A „szennyező fizet” elvvel összhangban a hulladékártalmatlanítással kapcsolatban felmerülő költségeket az alábbiak viselik:

a)	a hulladékbirtokos, aki a hulladékot átadja egy hulladékgyűjtőnek vagy a 9. cikk értelmében vett vállalkozásnak; és/vagy

b)	az előző birtokosok vagy azon termék gyártója, amelyből a hulladék származik.

16. cikk

A tagállamok 3 éves időközönként tájékoztatást küldenek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a végrehajtásáról ágazati jelentés formájában, amely más, ehhez tartozó közösségi irányelveket is felölel. Ezt a jelentés a 18. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a Bizottság által a kidolgozott kérdőív vagy vázlat alapján kell elkészíteni. A kérdőívet vagy vázlatot a jelentés által felölelt időszak kezdete előtt 6 hónappal küldik meg a tagállamoknak. A tagállamok a jelentést az általa felölelt 3 éves időszak végétől számított 9 hónapon belül küldik meg a Bizottságnak.

A Bizottság a tagállamok jelentésének benyújtását követő 9 hónapon belül közösségi jelentést tesz közzé az irányelv végrehajtásáról

17. cikk

Azokat a módosításokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ezen irányelv mellékleteit hozzáigazítsák a tudományos és a műszaki fejlődéshez, a 18. cikk (3) bekezdésében említett eljárással összhangban kell elfogadni.

18. cikk

(1) A Bizottságot egy bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 4. cikkének (3) bekezdésében megállapított határidő egy hónap.

(3) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított határidő három hónap.

(4) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

19. cikk

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a főbb rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.

20. cikk

A 75/442/EGK irányelv hatályát veszti, a III. melléklet B. részében említett irányelveknek a nemzeti jogba történő átültetésére vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségek sérelme nélkül.

A hatályon kívül helyezett irányelvre való hivatkozásokat erre az irányelvre való hivatkozásként kell értelmezni, a IV. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

21. cikk

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

22. cikk

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2006. április 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

H. WINKLER

(1) HL C 112., 2004.4.30., 46. o.

(2) Az Európai Parlament 2004. március 9-i véleménye (HL C 102. E, 2004.4.28., 106. o.) és a Tanács 2006. január 30-i határozata.

(3) HL L 194., 1975.7.25., 39. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(4) Lásd a III. melléklet A. részét.

(5) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(6) HL L 204., 1998.7.21., 37. o. A legutóbb a 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(7) HL L 377., 1991.12.31., 20. o. A 94/31/EK irányelvvel (HL L 168., 1994.7.2., 28. o.) módosított irányelv.

I. MELLÉKLET

HULLADÉKKATEGÓRIÁK

Q1	A továbbiakban másként meg nem határozott termelési vagy fogyasztási maradékok
Q2	Előírásoknak meg nem felelő termékek
Q3	Olyan termékek, amelyek felhasználhatósági ideje lejárt
Q4	Kiömlött, veszendőbe ment, vagy egyéb kárt szenvedett anyagok, beleértve bármely, baleset következményeként szennyeződött anyagot, berendezést stb.
Q5	Tervezett tevékenységek következtében szennyeződött vagy bepiszkolódott anyagok (pl. tisztítási műveletek maradékai, csomagolóanyagok, tartályok stb.)
Q6	Használhatatlan alkatrészek, tartozékok (pl. elhasznált szárazelemek, kimerült katalizátorok stb.)
Q7	További használatra alkalmatlanná vált anyagok (pl. szennyeződött savak, oldószerek, kimerült edzősók stb.)
Q8	Ipari folyamatok maradékai (pl. salakok, üstmaradékok stb.)
Q9	Szennyezést csökkentő eljárások maradékai (pl. gázmosók iszapja, porleválasztók pora, elhasznált szűrők stb.)
Q10	Gépi megmunkálás/felületkezelés maradékai (pl. esztergaforgács, reve stb.)
Q11	Ásványinyersanyag-kitermelés és -feldolgozás maradékai (pl. bányászati maradékok, olajkitermelés hulladékai stb.)
Q12	Tiltott anyagok (pl. PCB-kel szennyezett olajok stb.)
Q13	Bármely anyag vagy termék, amelynek használatát jogszabály tiltja
Q14	Olyan termékek, amelyek birtokosuk számára tovább nem használhatók (pl. mezőgazdasági, háztartási, irodai, kereskedelmi és bolti hulladékok stb.)
Q15	Talajtisztításból származó szennyezett anyagok vagy termékek
Q16	Bármely olyan anyag vagy termék, ami nem tartozik a fenti kategóriákba.

II. A. MELLÉKLET

ÁRTALMATLANÍTÁST SZOLGÁLÓ MŰVELETEK

MEGJEGYZÉS: E melléklet célja a gyakorlatban előforduló ártalmatlanítási műveletek felsorolása. A 4. cikkel összhangban a hulladékot az emberi egészség veszélyeztetése nélkül és a környezetet veszélyeztető eljárások vagy módszerek alkalmazása nélkül kell ártalmatlanítani.

D 1	Lerakás a talaj felszínére vagy talajba (például hulladéklerakó stb.)
D 2	Talajban történő kezelés (például folyadékok vagy iszapok talajban történő biológiai lebontása stb.)
D 3	Mélyinjektálás (például szivattyúzható anyagok kutakba, sódómokba vagy természetes üregekbe juttatása stb.)
D 4	Felszíni feltöltés (például folyadékok, iszapok elhelyezése árkokban, mélyedésekben, tározókban vagy lagúnákban stb.)
D 5	Lerakás műszaki védelemmel (például elhelyezés fedett, egymástól és a környezettől elkülönített, szigetelt cellákban stb.)
D 6	Bevezetés víztestbe, a tengerek/óceánok kivételével
D 7	Bevezetés tengerbe vagy óceánba, a tengerfenéken történő elhelyezést is beleértve
D 8	E mellékletben máshol nem meghatározott biológiai kezelés, melynek eredményeként létrejövő vegyületeket, keverékeket a D1–D7 és D9–D12 műveletek valamelyikével kezelnek
D 9	E mellékletben máshol nem meghatározott fiziko-kémiai kezelés, melynek eredményeként létrejövő vegyületeket, keverékeket a D1–D8 és D10–D12 műveletek valamelyikével kezelnek (például 00elpárologtatás, szárítás, kiégetés stb.)
D 10	Hulladékégetés szárazföldön
D 11	Hulladékégetés tengeren
D 12	Tartós tárolás (például tároló tartályok elhelyezése bányában stb.)
D 13	Keverés vagy elegyítés a D1–D12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében
D 14	Átcsomagolás a D1–D13 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében
D 15	Tárolás a D1–D14 műveletek elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolás és gyűjtés kivételével)

II. B. MELLÉKLET

HASZNOSÍTÁST SZOLGÁLÓ MŰVELETEK

MEGJEGYZÉS: E melléklet célja a gyakorlatban előforduló hulladékhasznosítási műveletek felsorolása. A 4. cikkel összhangban a hulladékot az emberi egészség veszélyeztetése nélkül, és a környezetet veszélyeztető eljárások vagy módszerek alkalmazása nélkül kell hasznosítani.

R1	Fűtőanyagként történő felhasználás vagy más módon energia előállítása
R2	Oldószerek visszanyerése/regenerálása
R3	Oldószerként nem használatos szerves anyagok visszanyerése/újrafeldolgozása (beleértve a komposztálást és más biológiai átalakítási műveleteket is)
R4	Fémek és fémvegyületek visszanyerése/újrafeldolgozása
R5	Egyéb szervetlen anyagok visszanyerése/újrafeldolgozása
R6	Savak és lúgok regenerálása
R7	Szennyezéscsökkentésre használt anyagok összetevőinek visszanyerése
R8	Katalizátorok összetevőinek visszanyerése
R9	Olajok újrafinomítása vagy más célra történő újrahasználata
R10	Talajban történő hasznosítás, amely mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból előnyös
R11	Az R1–R10 műveletek bármelyikéből származó hulladék hasznosítása
R12	Átalakítás az R1–R11 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében
R13	Tárolás a R1–R12 műveletek valamelyikének elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolás és gyűjtés kivételével)

III. MELLÉKLET

A. RÉSZ

A HATÁLYON KÍVÜL HELYEZETT IRÁNYELV ÉS ANNAK MÓDOSÍTÁSAI

(lásd a 20. cikket)

A Tanács 75/442/EGK irányelve (HL L 194., 1975.7.25., 39. o.)
A Tanács 91/156/EGK irányelve (HL L 78., 1991.3.26., 32. o.)
A Tanács 91/692/EGK irányelve (HL L 377., 1991.12.31., 48. o.)	kizárólag ami a VI. mellékletben, a 75/442/EGK irányelvre tett hivatkozást illeti
A Bizottság 96/350/EK határozata (HL L 135., 1996.6.6., 32. o.)
Az Európai Parlament és a Tanács 1882/2003/EK rendelete (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.)	kizárólag a III. melléklet 1. pontja

B. RÉSZ

A NEMZETI JOGBA VALÓ ÁTÜLTETÉSRE ELŐÍRT HATÁRIDŐK LISTÁJA

(lásd a 20. cikket)

irányelv	Átültetés határideje
75/442/EGK	1997. július 17.
91/156/EGK	1993. április 1.
91/692/EGK	1995. január 1.

IV. MELLÉKLET

MEGFELELÉSI TÁBLÁZAT

75/442/EGK irányelv	Ez az irányelv
1. cikk, bevezető mondat	1. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat
1. cikk, a) pont, első albekezdés	1. cikk (1) bekezdés, a) pont
1. cikk, a) pont, második albekezdés	1. cikk (2) bekezdés
1. cikk, b)–g) pont	1. cikk (1) bekezdés, b)–g) pont
2. cikk	2. cikk
3. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat	3. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat
3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, bevezető mondat	3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, bevezető mondat
3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, első francia bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, i. alpont
3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, második francia bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, ii. alpont
3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, harmadik francia bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés, a) pont, iii. alpont
3. cikk, (1) bekezdés, b) pont, bevezető mondat	3. cikk, (1) bekezdés, b) pont, bevezető mondat
3. cikk, (1) bekezdés, b) pont, első francia bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés, b) pont, i. alpont
3. cikk, (1) bekezdés, b) pont, második francia bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés, b) pont, ii. alpont
3. cikk (2) bekezdés	3. cikk (2) bekezdés
4. cikk, első bekezdés, bevezető mondat	4. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat
4. cikk, első bekezdés, első francia bekezdés	4. cikk, (1) bekezdés, a) pont
4. cikk, első bekezdés, második francia bekezdés	4. cikk, (1) bekezdés, b) pont
4. cikk, első bekezdés, harmadik francia bekezdés	4. cikk, (1) bekezdés, c) pont
4. cikk, második bekezdés	4. cikk, (2) bekezdés
5. cikk	5. cikk
6. cikk	6. cikk
7. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, bevezető mondat	7. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat
7. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, első francia bekezdés	7. cikk, (1) bekezdés, a) pont
7. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, második francia bekezdés	7. cikk, (1) bekezdés, b) pont
7. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, harmadik francia bekezdés	7. cikk, (1) bekezdés, c) pont
7. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, negyedik francia bekezdés	7. cikk, (1) bekezdés, d) pont
7. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, bevezető mondat	7. cikk, (2) bekezdés, bevezető mondat
7. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, első francia bekezdés	7. cikk, (2) bekezdés, a) pont
7. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, második francia bekezdés	7. cikk, (2) bekezdés, b) pont
7. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, harmadik francia bekezdés	7. cikk, (2) bekezdés, c) pont
7. cikk, (2) bekezdés	7. cikk, (3) bekezdés
7. cikk, (3) bekezdés	7. cikk, (4) bekezdés
8. cikk, bevezető mondat	8. cikk, bevezető mondat
8. cikk, első francia bekezdés	8. cikk, a) pont
8. cikk, második francia bekezdés	8. cikk, b) pont
9. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés
9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, bevezető mondat	9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, bevezető mondat
9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, első francia bekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, a) pont
9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, második francia bekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, b) pont
9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, harmadik francia bekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, c) pont
9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, negyedik francia bekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, d) pont
9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, ötödik francia bekezdés	9. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, e) pont
9. cikk, (2) bekezdés	9. cikk, (2) bekezdés
10. cikk	10. cikk
11. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés	11. cikk, (1) bekezdés
11. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, bevezető mondat	11. cikk, (2) bekezdés, bevezető mondat
11. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, első francia bekezdés	11. cikk, (2) bekezdés, a) pont
11. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés, második francia bekezdés	11. cikk, (2) bekezdés, b) pont
11. cikk, (2) bekezdés	11. cikk, (3) bekezdés
11. cikk, (3) bekezdés	11. cikk, (4) bekezdés
12. cikk	12. cikk
13. cikk	13. cikk
14. cikk, első bekezdés, bevezető mondat	14. cikk, (1) bekezdés, bevezető mondat
14. cikk, első bekezdés, első francia bekezdés	14. cikk, (1) bekezdés, a) pont
14. cikk, első bekezdés, második francia bekezdés	14. cikk, (1) bekezdés, b) pont
14. cikk, második bekezdés	14. cikk, (2) bekezdés
15. cikk, bevezető mondat	15. cikk, bevezető mondat
15. cikk, első francia bekezdés	15. cikk, a) pont
15. cikk, második francia bekezdés	15. cikk, b) pont
16. cikk, első bekezdés	16. cikk, első bekezdés és 18. cikk (2) bekezdés
16. cikk, második bekezdés	–
16. cikk, harmadik bekezdés	16. cikk, (2) bekezdés
17. cikk	17. cikk
18. cikk, (1) bekezdés	18. cikk, (1) bekezdés
18. cikk, (2) bekezdés	18. cikk, (3) bekezdés
18. cikk, (3) bekezdés	18. cikk, (4) bekezdés
19. cikk	–
20. cikk	19. cikk
–	20. cikk
–	21. cikk
21. cikk	22. cikk
I. melléklet	I. melléklet
II.A. melléklet	II.A. melléklet
II.B. melléklet	II.B. melléklet
–	III. melléklet
–	IV. melléklet

27.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 114/22

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006/23/EK IRÁNYELVE

(2006. április 5.)

a közösségi légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedélyről

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 80. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

A léginavigációs szolgálatoknak az egységes európai égbolt keretében történő ellátásáról szóló, 2004. március 10-i 550/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 5. cikkében előírtakkal összhangban, és egyidejűleg törekedve a légi közlekedés biztonságának és a személyzet szakképzettségének általános javítására irányuló célkitűzések megvalósítására, az egységes európai égboltra vonatkozó jogszabályok végrehajtása különösen a légiforgalmi irányítók képesítése vonatkozásában szükségessé teszi részletesebb jogszabályok kidolgozását a legmagasabb szintű felelősség és szakmai alkalmasság biztosítása, a légiforgalmi irányítók rendelkezésre állásának javítása és a szakszolgálati engedélyek kölcsönös elfogadásának az előmozdítása érdekében.

(2)

A közösségi szakszolgálati engedély bevezetése annak a különleges szerepnek az elismerését célzó eszköz, amelyet a légiforgalmi irányítók játszanak a légiforgalmi irányítási szolgáltatások biztonságos nyújtásában. A közösségi szakmai alkalmassági normák kidolgozása csökkenti az ezen a téren tapasztalható széttöredezettséget is, hatékonyabbá téve a növekvő regionális együttműködés keretében a léginavigációs szolgáltatók között a munka megszervezését. Ez az irányelv ezért az egységes európai égboltról szóló jogszabályok lényeges részét képezi.

(3)	Az irányelv a legalkalmasabb eszköz a szakmai alkalmassági normák előírásához, így a tagállamok feladata marad annak meghatározása, hogy milyen módon teljesüljenek az ilyen normák.

(4)

Ennek az irányelvnek meglévő nemzetközi normákra kell épülnie. A Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) a légiforgalmi irányítók szakszolgálati engedélyével kapcsolatos rendelkezéseket fogadott el, beleértve a nyelvismeretre vonatkozó követelményeket is. A légi közlekedés biztonságával kapcsolatos együttműködésre vonatkozó 1960. december 13-i nemzetközi egyezmény által létrehozott Európai Szervezet a Légiközlekedés Biztonságáért (Eurocontrol) elfogadta az Eurocontrol biztonsági szabályozási követelményeket. Ez az irányelv az 550/2004/EK rendelet 4. cikkével összhangban átülteti a légiforgalmi irányítókra vonatkozó, az 5. számú Eurocontrol biztonsági szabályozási követelményben (ESARR 5) foglalt előírásokat a közösségi jogba.

(5)

A Közösség légi forgalmának sajátos jellegzetességei szükségessé teszik a közösségi szakmai alkalmassági normák bevezetését és hatékony alkalmazását az általános célú légi forgalomban a léginavigációs szolgáltatók által foglalkoztatott légiforgalmi irányítók vonatkozásában. A tagállamok az ezen irányelv szerint meghatározott nemzeti rendelkezéseiket alkalmazhatják a légiforgalmi irányító-gyakornokokra és azokra a légiforgalmi irányítókra, akik feladatukat olyan léginavigációs szolgáltató alkalmazásában végzik, akik szolgáltatásaikat elsősorban nem általános célú légi forgalomban történő repülőgépmozgásokhoz nyújtják.

(6)

Amennyiben a Közösség követelményeinek való megfelelés biztosítása érdekében az intézkedéseket a tagállamok teszik meg, a felügyeleti és a megfelelőséget ellenőrző hatóságokat megfelelő mértékben függetleníteni kell a léginavigációs szolgáltatóktól és a képzést nyújtó szolgáltatóktól. A hatóságoknak továbbra is képesnek kell lenniük feladataik hatékony ellátására. Az ezen irányelv szerint kijelölt vagy létrehozott nemzeti felügyeleti hatóság azonos lehet az egységes európai égbolt létrehozására vonatkozó keret megállapításáról szóló, 2004. március 10-i 549/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (4) 4. cikke szerint kijelölt vagy létrehozott testülettel vagy testületekkel.

(7)

A léginavigációs szolgáltatások nyújtása magas szakmai képzettségű szakszemélyzetet igényel, amelynek szakismeretei többféle módon bemutathatóak. A légiforgalmi irányítók esetében a megfelelő eszköz az egyes légiforgalmi irányítóknak személyre szólóan kibocsátott, diplomának tekintendő közösségi szakszolgálati engedély bevezetése. A szakszolgálati engedélyen feltüntetett jogosítás jelzi a légiforgalmi irányító számára engedélyezett légiforgalmi szolgáltatás típusát. Ugyanakkor a szakszolgálati engedélyben feltüntetett kiterjesztések jelzik a légiforgalmi irányító megszerzett egyedi szakismereteit és a felügyeleti hatóságok engedélyét egy bizonyos szektor vagy szektorcsoport számára történő szolgáltatások nyújtására. Ezért kell a hatóságoknak abban a helyzetben lenniük, hogy a légiforgalmi irányítók szakmai alkalmasságát a szakszolgálati engedélyek kibocsátásakor vagy a kiterjesztések érvényességének meghosszabbításakor felmérhessék; a hatóságok számára biztosítani kell annak a lehetőségét is, hogy ha a szakmai alkalmasság vonatkozásában kétségek merülnek fel, felfüggeszthessék a szakszolgálati engedélyt, a jogosítást vagy a kiterjesztést. Az események bejelentésének („just culture”) előmozdítását célzó törekvések szellemében ennek az irányelvnek nem szabad automatikus kapcsolatot létesítenie egy esemény bekövetkezése és a szakszolgálati engedély, jogosítás vagy kiterjesztés felfüggesztése között. A szakszolgálati engedély visszavonását a szélsőséges esetekben alkalmazható végső megoldásnak kell tekinteni.

(8)

Egymás képesítési rendszerei tekintetében a tagállamok közötti bizalom kiépítése érdekében a szakszolgálati engedélyek megszerzésének és megtartásának közösségi szabályai elengedhetetlenek. Ezért fontos a légiforgalmi irányítói szakképesítésekre, a szakmai alkalmasságra és a szakmához való hozzáférésre vonatkozó követelmények összehangolása a legmagasabb szintű biztonság érdekében. Ez a biztonságos, jó minőségű légiforgalmi irányítói szolgáltatást és a szakszolgálati engedélyeknek a Közösség egészében való elismerését eredményezi, ezáltal növelve a mozgás szabadságát és a légiforgalmi irányítók rendelkezésre állásának a javítását.

(9)	A tagállamok kötelesek biztosítani, hogy ezen irányelv végrehajtása ne eredményezze a munkáltató és a jelentkező légiforgalmi irányítók közötti foglalkoztatási viszonyra alkalmazandó jogokat és kötelességeket szabályozó, meglévő és hatályos nemzeti rendelkezések megkerülését.

(10)

A szakismereteknek a Közösség egészére kiterjedő összehasonlíthatósága érdekében szükséges azok egyértelmű és általánosan elfogadott szerkezetbe foglalása. Ez nemcsak az egy léginavigációs szolgáltató felügyelete alá tartozó légtéren belül garantálja a biztonságot, hanem különösen a különböző szolgáltatók által felügyelt területek határán.

(11)

A kommunikáció sok eseményben és balesetben játszik jelentős szerepet. Az ICAO ezért a nyelvismeretre vonatkozó követelményeket fogadott el. Ez az irányelv ezeket a követelményeket továbbfejleszti és eszközként szolgál ezen nemzetközileg elfogadott normák végrehajtásához. A szabad mozgás ösztönzése és a biztonság garantálása érdekében szükséges a megkülönböztetés-mentesség, az átláthatóság és az arányosság elvének tiszteletben tartása a nyelvi követelmények vonatkozásában.

(12)

Az Eurocontrol tagjainak kérésére kidolgozott iránymutató anyag tartalmazza az alapképzés célkitűzéseit, amelyeket a megfelelő normáknak kell tekinteni. A munkahelyi képzésben az általánosan elfogadott képzési normák hiányát megfelelő intézkedéscsomaggal kell ellensúlyozni, beleértve a vizsgáztatók jóváhagyását, amelynek garantálnia kell a szakmai alkalmasság magas színvonalát. Ez annál is fontosabb, mert a munkahelyi képzés rendkívül költséges és a biztonság szempontjából döntő fontosságú.

(13)	Az Eurocontrol tagállamok kérésére kidolgozásra kerültek az egészségügyi követelmények, amelyekkel ezen irányelv szabályainak betartását bizonyítottnak lehet tekinteni.

(14)

A képzés nyújtásának tanúsítását a képzés minőségéhez hozzájáruló, a biztonság szempontjából az egyik döntő fontosságú tényezőnek kell tekinteni. A képzést a léginavigációs szolgáltatásokhoz hasonló szolgáltatásnak kell tekinteni, amelyre szintén vonatkozik a tanúsítási eljárás. Ennek az irányelvnek lehetővé kell tennie a képzési típusok, képzési szolgáltatások csoportjai vagy képzéscsoport és léginavigációs szolgáltatások szerinti tanúsítását a képzés sajátos jellegzetességeinek egyidejű figyelembevételével.

(15)

Ez az irányelv megerősíti az Európai Bíróság bevett joggyakorlatát a diplomák kölcsönös elismerése és a munkavállalók szabad mozgása területén. Az arányosság elve, a kártérítési intézkedések érvekkel alátámasztott igazolásának előírása és a megfelelő fellebbezési eljárások biztosítása olyan alapelvek, amelyeket a légiforgalmi irányításban szembetűnőbb módon kell alkalmazni. A tagállamoknak jogukban áll megtagadni azoknak a szakszolgálati engedélyeknek az elfogadását, amelyek kiállítására nem ezen irányelv szerint került sor; a tagállamoknak azonban az ilyen szakszolgálati engedély elismerése is jogukban áll az egyenértékűségre irányuló megfelelő értékelés elvégzését követően. Mivel ezen irányelv a szakszolgálati engedélyek kölcsönös elismerésére irányul, a munkavállalás feltételeit nem szabályozza.

(16)

A légiforgalmi irányítói szakmában a technikai innovációk megkövetelik a légiforgalmi irányítók szakmai alkalmasságának rendszeres frissítését. Ennek az irányelvnek lehetővé kell tennie a műszaki fejlesztéseket és a tudományos előrehaladást követő kiigazításokat a bizottsági eljárás igénybevételével.

(17)

Ez az irányelv befolyásolhatja a légiforgalmi irányítók napi munkavégzési gyakorlatát. A szociális partnereket minden jelentős szociális hatással rendelkező intézkedésről megfelelő módon tájékoztatni, és velük azzal kapcsolatosan konzultációt folytatni szükséges. Ezért a szociális partnerek közötti európai szintű párbeszéd előmozdítására irányuló ágazati párbeszédbizottságok létrehozásáról szóló, 1998. május 20-i 98/500/EK bizottsági határozat (5) értelmében létrehozott ágazati párbeszédbizottsággal konzultációra került sor, és azzal a Bizottság által hozandó további végrehajtási intézkedések vonatkozásában is konzultálni kell.

(18)

A tagállamok kötelesek az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti rendelkezéseik megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat előírni, valamint minden szükséges intézkedést megtenni ezek végrehajtásának biztosítása érdekében. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(19)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (6) összhangban kell elfogadni.

(20)

Az átültetésre rendelkezésre álló kétéves időszak elegendő a közösségi szakszolgálati engedély keretének létrehozásához és a jelenleg szakszolgálati engedéllyel rendelkezők engedélyeinek az ezen keretbe történő felvételéhez, a jogosítások fenntartása és a kiterjesztések érvényességének megtartása feltételeire vonatkozó rendelkezésekkel összhangban, mivel az ezekben a rendelkezésekben előírt követelmények összhangban vannak a fennálló nemzetközi kötelezettségekkel. Ezen túlmenően a nyelvi követelmények alkalmazása tekintetében további kétéves átültetési időszakot kell meghatározni.

(21)	A szakszolgálati engedély megszerzésével kapcsolatos, az életkorra, a végzettségre és az alapképzésre vonatkozó általános feltételek nem érintik a meglévő szakszolgálati engedélyekkel rendelkező személyeket.

(22)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (7) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az irányelv és az azt átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

1. cikk

Célkitűzések és hatály

(1) Ennek az irányelvnek a célja a repülésbiztonsági normák magasabb szintjének elérése és a közösségi légiforgalmi irányítási rendszer működésének javítása a közösségi légiforgalmi irányító szakszolgálati engedély kibocsátása révén.

(2) Ezen irányelv rendelkezéseit a következőkre kell alkalmazni:

—	légiforgalmi irányító gyakornokok, és

—	légiforgalmi irányítók,

akik feladataikat a léginavigációs szolgáltatók alkalmazásában végzik, akik szolgáltatásaikat elsősorban általános célú légi forgalomban történő légijármű-mozgásokhoz nyújtják.

(3) Az 549/2004/EK rendelet 1. cikke (2) bekezdése és 13. cikke rendelkezéseire is figyelemmel, amennyiben a rendszeres és tervezett légiforgalmi irányító szolgáltatásnyújtás az általános légi forgalom számára olyan léginavigációs szolgáltatók alkalmazásában történik, amelyek szolgáltatásaikat elsősorban a nem általános légiforgalmi célú légijármű-mozgásokhoz nyújtják, a tagállamok biztosítják, hogy az általános légi forgalom számára nyújtott szolgáltatások biztonsága és minősége legalább azonos szintű legyen az ezen irányelv rendelkezéseinek alkalmazása során elért minőséggel.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

1.	„légiforgalmi irányítói szolgáltatás”: olyan szakszolgálati tevékenység, amelynek célja az összeütközések megelőzése a légi járművek között, illetve a munkaterületeken légi jármű és az ott található akadályok között, valamint a zökkenőmentes légi forgalom gyorsítása és fenntartása;

2.	„léginavigációs szolgáltatók”: olyan közjogi vagy magánjogi szervezet, amely az általános légi forgalomra vonatkozó légi navigációs szolgálatot lát el;

3.	„általános légi forgalom”: polgári légi járművek, valamint állami légi járművek (beleértve a katonai, vám és rendőrségi légi járműveket) mozgásának összessége, amelyet az ICAO eljárásainak megfelelően hajtanak végre;

„szakszolgálati engedély”: bármilyen megnevezéssel illetett, ennek az irányelvnek a rendelkezéseivel összhangban kibocsátott és kiterjesztett tanúsítvány, amely a törvényes engedélyest feljogosítja légiforgalmi irányítói szakszolgálati tevékenység folytatására az abban foglalt jogosításokkal és kiterjesztésekkel összhangban;

„jogosítás”: a szakszolgálati engedélybe bevezetett vagy ahhoz csatolt és annak részét képező engedély, amely rögzíti az ilyen szakszolgálati engedéllyel együttjáró egyedi feltételeket, előjogokat vagy korlátozásokat; a szakszolgálati engedély jogosításainak az alábbiak legalább egyikét kell tartalmaznia:

a)	repülőtéri irányítás látással;

b)	repülőtéri irányítás műszeres;

c)	bevezető irányítás eljárás;

d)	bevezető irányítás légtérellenőrző berendezéssel;

e)	körzeti irányítás eljárás;

f)	körzeti irányítás légtérellenőrző berendezéssel;

6.	„jogosítás kiterjesztés”: a szakszolgálati engedélybe bevezetett vagy ahhoz csatolt és annak részét képező engedély, amely rögzíti az ilyen jogosítással együtt járó egyedi feltételeket, előjogokat vagy korlátozásokat;

7.	„munkahelyi kiterjesztés”: a szakszolgálati engedélybe bejegyzett és annak részét képező engedély, amely feltünteti az ICAO azonosító kódot, valamint a szektorokat és/vagy a munkahelyeket, ahol a szakszolgálati engedélyes szakismerete alapján munkavégzésre jogosult;

8.	„nyelvi kiterjesztés”: a szakszolgálati engedélybe bejegyzett és annak részét képező engedély, amely rögzíti az engedélyes nyelvismeretét;

9.	„oktatói kiterjesztés”: a szakszolgálati engedélybe bejegyzett és annak részét képező engedély, amely rögzíti, hogy az engedélyes szakismerete alapján munkahelyi gyakorlati képzést nyújthat;

10.	„ICAO helységazonosító kód”: az ICAO DOC 7910 számú kézikönyvében előírt szabályokkal összhangban kialakított, és egy meghatározott rögzített légiforgalmi állomás helyszínéhez hozzárendelt, négy betűből álló kód;

11.	„szektor”: valamely irányítói körzet és/vagy repüléstájékoztató körzet/magaslégtéri repüléstájékoztató körzet egy része;

12.

„képzés”: mindazon elméleti tanfolyamok, gyakorlati feladatok, beleértve a szimulációkat, valamint munkahelyi gyakorlati képzések, amelyek szükségesek a biztonságos és magas színvonalú légiforgalmi irányító szakszolgálati tevékenység ellátásához elengedhetetlen szakmai ismeretek megszerzéséhez és megőrzéséhez; amely a következőkből áll:

a)	alapképzés, amely tartalmazza az elméleti képzést és a jogosításra irányuló képzést, amely a gyakornok szakszolgálati engedély megadását eredményezi;

b)	munkahelyi képzés, beleértve az átmeneti, a munkahelyi gyakorlati előképzést, valamint a munkahelyi gyakorlati képzést, amelyek a légiforgalmi irányító szakszolgálati engedély megadását eredményezik;

c)	továbbképzés, amely a szakszolgálati engedély kiterjesztéseinek érvényességét biztosítja;

d)	munkahelyi gyakorlati oktatói képzés, amely az oktatói kiterjesztés megadását eredményezi;

e)	vizsgáztatók és/vagy értékelők képzése;

13.	„képző”: olyan szervezet, amely részére az illetékes nemzeti felügyeleti hatóság képzések egy vagy több típusának nyújtására szóló tanúsítványt állított ki;

14.	„munkahelyi szaktudás felmérő rendszer”: jóváhagyott rendszer, amely azt a módszert jelzi, amellyel a légi navigációs szolgáltató biztosítja a szakszolgálati engedélyesek szaktudásának fenntartását;

15.	„munkahelyi gyakorlati képzési terv”: jóváhagyott terv, amely részletesen ismerteti azokat az eljárásokat és menetrendet, amelyek munkahelyi gyakorlati oktató felügyelete mellett szükségesek a helyi eljárások elsajátításához.

3. cikk

Nemzeti Felügyeleti Hatóság

(1) A tagállamok saját nemzeti felügyeleti hatóságként megneveznek vagy létrehoznak egy vagy több testületet az irányelv értelmében végrehajtandó hatósági feladatok ellátására.

(2) A nemzeti felügyeleti hatóságoknak függetlennek kell lenniük a léginavigációs szolgáltatóktól és a képzőktől. A nemzeti felügyeleti hatóságok ezen függetlenségét legalább a funkcionális szinten megvalósított megfelelő, a képzőktől való elkülönítéssel kell biztosítani. A tagállamok biztosítják, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok hatásköreiket pártatlan és átlátható módon gyakorolják.

(3) A tagállamok értesítik a Bizottságot nemzeti felügyeleti hatóságaik nevéről és címéről, valamint azok mindenkori változásairól, továbbá a (2) bekezdés rendelkezéseinek való megfelelés érdekében hozott intézkedéseikről.

4. cikk

Engedélyezési elvek

(1) Az 1. cikk (3) bekezdésének sérelme nélkül a tagállamok biztosítják, hogy az 1. cikk (2) bekezdése szerinti légiforgalmi irányító szakszolgálati tevékenységeket csak az ezen irányelvnek megfelelően kiadott szakszolgálati engedéllyel rendelkező légiforgalmi irányítók nyújtsanak.

(2) A szakszolgálati engedély kérelmezőjének igazolnia kell a légiforgalmi irányítói vagy gyakornok légiforgalmi irányítói tevékenység végzéséhez szükséges szakismereteit. A bizonyítéknak a szakmai tudást, a tapasztalatot, a szakértelmet és a nyelvismeretet kell igazolnia.

(3) A szakszolgálati engedély annak a személynek a tulajdona, akinek azt megadták, és aki azt kötelezően aláírta.

(4) A 14. cikk (1) bekezdésének megfelelően:

a)	a szakszolgálati engedély, a jogosítás vagy a kiterjesztés felfüggeszthető, amennyiben a légiforgalmi irányító szakismereteivel kapcsolatosan kétségek merülnek fel, illetve fegyelmi vétség esetén;

b)	a szakszolgálati engedély visszavonható súlyos gondatlanság vagy visszaélés esetén.

(5) A gyakornok légiforgalmi irányító szakszolgálati engedély feljogosítja tulajdonosát, hogy munkahelyi gyakorlati oktató felügyelete mellett légiforgalmi irányító szakszolgálati tevékenységet folytasson.

(6) A szakszolgálati engedély tartalmazza az I. mellékletben felsorolt elemeket.

(7) Amennyiben a szakszolgálati engedélyt nem angol nyelven adták ki, annak tartalmaznia kell az I. mellékletben feltüntetett elemek angol nyelvű fordítását.

(8) A tagállamok biztosítják, hogy a légiforgalmi irányítók megfelelő repülésbiztonsági, repülésvédelmi, és válságkezelési képzésben részesüljenek.

5. cikk

A szakszolgálati engedély megszerzésének feltételei

(1) A gyakornok légiforgalmi irányító szakszolgálati engedélyt meg kell adni azoknak a kérelmezőknek, akik:

legalább 18. életévüket betöltötték, és legalább középiskolai végzettséget igazoló bizonyítvánnyal, vagy egyetemi, illetve azzal egyenértékű intézménybe történő felvételre jogosító bizonyítvánnyal rendelkeznek.

A tagállamok előírhatják, hogy a nemzeti felügyeleti hatóság értékelheti azon kérelmezők iskolai végzettségét, akik nem felelnek meg ennek az iskolai végzettségre vonatkozó követelménynek. Amennyiben ez az értékelés azt mutatja, hogy a kérelmező olyan tapasztalattal és végzettséggel rendelkezik, amely számára reális lehetőséget biztosít a légiforgalmi irányítói képzés elvégzéséhez, azt elegendőnek kell tekinteni;

b)	sikeresen elvégezték a jogosításhoz, és amennyiben alkalmazható, a jogosítás kiterjesztéséhez szükséges, jóváhagyott alapképzést a II. melléklet A. részében foglaltak szerint;

c)	érvényes repülő-egészségügyi alkalmassági minősítéssel rendelkeznek; és

d)	megfelelő szintű nyelvi alkalmasságról tettek tanúbizonyságot a III. mellékletben foglalt követelmények szerint.

A szakszolgálati engedélynek legalább egy jogosítást és – amennyiben alkalmazható – egy jogosítás kiterjesztést kell tartalmaznia.

(2) A légiforgalmi irányító szakszolgálati engedélyt azoknak a kérelmezőknek kell megadni, akik:

a)	legalább 21. életévüket betöltötték. Mindazonáltal a tagállamok megfelelően indokolt esetben ennél alacsonyabb korhatárt is előírhatnak;

b)	gyakornok szakszolgálati engedéllyel rendelkeznek, továbbá elvégeztek egy jóváhagyott munkahelyi gyakorlati képzési tervet, és sikeresen letették a megfelelő vizsgákat, vagy megszerezték az értékeléseket a II. melléklet B. részében foglaltak szerint;

c)	érvényes repülő-egészségügyi alkalmassági minősítéssel rendelkeznek; és

d)	megfelelő szintű nyelvi alkalmasságról tettek tanúbizonyságot, a III. mellékletben foglalt követelmények szerint.

A szakszolgálati engedély érvényességét a benne foglalt egy vagy több jogosítás, valamint az a vonatkozó jogosítás, munkahelyi- és nyelvi kiterjesztés adja, amelyekre vonatkozóan a képzést sikeresen befejezték.

(3) A munkahelyi gyakorlati oktatói kiterjesztést azon légiforgalmi irányító szakszolgálati engedéllyel rendelkező személyek részére kell megadni, akik:

légiforgalmi irányító szakszolgálati tevékenységet folytattak a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző legalább egy év során, vagy olyan időtartamon keresztül, amelyet a nemzeti felügyeleti hatóság meghatározott azoknak a jogosításoknak és kiterjesztéseknek a figyelembe vételével, amelyekre a munkahelyi gyakorlati oktatás vonatkozik; és

b)	sikeresen befejeztek egy jóváhagyott munkahelyi gyakorlati oktató tanfolyamot, amely során szükséges szakmai ismereteik és pedagógiai gyakorlatuk értékelése megfelelő vizsgákon keresztül megtörtént.

6. cikk

Légiforgalmi irányító jogosítások

A szakszolgálati engedélyeken fel kell tüntetni az alábbi jogosítások egyikét azon szolgáltatástípus jelzése céljából, amelyet a szakszolgálati engedélyes nyújthat:

a)	A repülőtéri irányítás látással jogosítás (ADV) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani olyan repülőtéren, ahol műszer szerinti megközelítési vagy indulási eljárások nincsenek közzétéve;

A repülőtéri irányítás műszeres jogosítás (ADI) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani olyan repülőtéren, ahol műszer szerinti megközelítési vagy indulási eljárások vannak közzétéve, és ehhez a 7. cikk (1) bekezdésében meghatározott jogosítás kiterjesztéseknek legalább egyikét társítani kell;

c)	A bevezető irányítás eljárás jogosítás (APP) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult légtérellenőrző berendezések alkalmazása nélkül az érkező, induló vagy átrepülő légi járművek részére légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani;

A bevezető irányítás légtérellenőrző berendezéssel jogosítás (APS) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult légtérellenőrző berendezések felhasználásával az érkező, induló és átrepülő légi járművek részére légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani, és ehhez a 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott jogosítási kiterjesztéseknek legalább egyikét társítani kell;

e)	A körzeti irányítás eljárás jogosítás (ACP) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult a légi járművek részére légtérellenőrző berendezések alkalmazása nélkül légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani;

A körzeti irányítás légtérellenőrző berendezéssel jogosítás (ACS) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult a légi járművek részére légtérellenőrző berendezések felhasználásával légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani, és ehhez a 7. cikk (3) bekezdésében meghatározott jogosítás kiterjesztéseknek legalább egyikét társítani kell.

7. cikk

Jogosítás kiterjesztések

(1) A repülőtéri irányítás műszeres jogosítás (ADI) kötelezően tartalmazza az alábbi kiterjesztések legalább egyikét:

a)	A toronyirányítás kiterjesztés (TWR) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult irányítói szolgáltatást nyújtani, amennyiben a repülőtéri irányítás egy munkahelyi pozícióból történik;

b)	A gurítóirányítás kiterjesztés (GMC) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult repülőtéren a földi mozgások irányítására;

A földi mozgások irányítása felderítő berendezéssel kiterjesztés (GMS), amelynek megadása a gurítóirányítás kiterjesztés vagy toronyirányítás kiterjesztés megadásán túl történik, azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult a földi mozgások irányítására repülőtéri földi mozgást felderítő rendszerek felhasználásával;

d)	A repülésirányítás kiterjesztés (AIR) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult légiforgalmi irányítást nyújtani;

A repülőtéri radarirányítás kiterjesztés (RAD), amelynek megadása a repülésirányítás kiterjesztés vagy a toronyirányítás kiterjesztés megadásán túl történik, azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult repülőtéren légiforgalmi irányítást nyújtani légtérellenőrző radarberendezések felhasználásával.

(2) A bevezető irányítás légtérellenőrző berendezéssel jogosítás (APS) kötelezően tartalmazza az alábbi kiterjesztések legalább egyikét:

a)	a radarirányítás kiterjesztés (RAD) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult bevezető irányítást nyújtani elsődleges és/vagy másodlagos radarberendezés felhasználásával;

a precíziós bevezető irányítás radarberendezéssel kiterjesztés (PAR), amelynek megadása a radarirányítás megadásán túl történik, azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult precíziós bevezető irányítást nyújtani, a futópályára való bevezetés utolsó szakaszában lévő légi jármű számára, precíziós bevezető radarberendezéssel;

a bevezető irányítás légtérellenőrző radarral kiterjesztés (SRA), amelynek megadása a radarirányítás kiterjesztés megadásán túl történik, azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult nem precíziós bevezető irányítást nyújtani, a futópályára való bevezetés utolsó szakaszában lévő légi jármű számára, légtérellenőrző berendezéssel;

d)	a berendezésfüggő automatikus légtérellenőrzés kiterjesztés (ADS) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult bevezető irányítást nyújtani berendezésfüggő automatikus légtérellenőrző berendezés felhasználásával;

a közel körzeti irányítás kiterjesztés (TCL), amelynek megadása a radarirányítás kiterjesztés vagy a berendezésfüggő automatikus légtérellenőrzés kiterjesztés megadásán túl történik, azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani bármilyen légtérellenőrző berendezés felhasználásával egy meghatározott közel körzeti légtérben és/vagy azzal szomszédos szektorokban.

(3) A körzeti irányítás légtérellenőrző berendezéssel jogosítás (ACS) kötelezően tartalmazza az alábbi kiterjesztések legalább egyikét:

a)	a radarirányítás kiterjesztés (RAD) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult körzeti irányítást nyújtani légtérellenőrző radarberendezés felhasználásával;

b)	a berendezésfüggő automatikus légtérellenőrzés kiterjesztés (ADS) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult körzeti irányítást nyújtani berendezésfüggő automatikus légtérellenőrző berendezés felhasználásával;

közel körzeti irányítás kiterjesztés (TCL), amelynek megadása a radarirányítás kiterjesztés vagy a berendezésfüggő automatikus légtérellenőrzés kiterjesztés megadásán túl történik, azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani bármilyen légtérellenőrző berendezés felhasználásával egy meghatározott közel körzeti légtérben és/vagy azzal szomszédos szektorokban;

d)	az óceáni irányítás kiterjesztés (OCL) azt mutatja, hogy a szakszolgálati engedélyes szakismeretei birtokában jogosult légiforgalmi irányítói szolgáltatást nyújtani az óceáni irányítói körzetben tartózkodó légi jármű számára.

(4) Az (1), (2) és (3) bekezdés sérelme nélkül a tagállamok kivételes esetekben, amelyek kizárólag az ellenőrzésük alá tartozó légtérben a légi forgalom specifikus sajátosságaiból adódnak, nemzeti kiterjesztéseket dolgozhatnak ki. Az ilyen kiterjesztések nem érintik a légiforgalmi irányítók szabad mozgását.

8. cikk

Nyelvi kiterjesztések

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a légiforgalmi irányítók kielégítő mértékű angol nyelvű beszédkészségről és szövegértésről tegyenek tanúbizonyságot. Nyelvismeretük besorolását a III. mellékletben foglalt nyelvismereti értékeléssel összhangban kell elvégezni.

(2) A tagállamok helyi szintű nyelvi követelményeket írhatnak elő, amennyiben azt biztonsági okból szükségesnek tartják.

(3) Az (1) és (2) bekezdések alkalmazásában előírt szintnek a III. mellékletben foglalt nyelvismereti értékelés 4. szintjének kell lennie.

(4) A (3) bekezdésétől eltérve, a tagállamok előírhatják a III. mellékletben foglalt nyelvismereti értékelés 5. szintjét az (1) és/vagy a (2) bekezdés alkalmazásában, amennyiben a különleges jogosítás vagy kiterjesztés operatív körülményei repülésbiztonsági jellegű kényszerítő okokból megkövetelik a magasabb szintet. Az ilyen követelménynek objektíven indokoltnak, megkülönböztetéstől mentesnek, arányosnak és átláthatónak kell lennie.

(5) A nyelvismeret elismerése bizonyítvány kiállítása révén történik a nemzeti felügyeleti hatóság által jóváhagyott átlátható és objektív kiértékelési eljárást követően.

9. cikk

Oktatói kiterjesztés

A munkahelyi oktatói kiterjesztésnek megfelelő jelzést kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a szakszolgálati engedélyes az érvényes jogosítás által lefedett területen működő munkahelyen jogosult képzési és felügyeleti feladatokat ellátni.

10. cikk

Munkahelyi kiterjesztés

A munkahelyi kiterjesztésnek megfelelő jelzést kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a szakszolgálati engedélyes légiforgalmi irányítói szolgáltatások nyújtásához szükséges szakismeretekkel rendelkezik meghatározott szektorra, szektorcsoportra vagy munkahelyre vonatkozóan egy légiforgalmi irányító egység felügyelete alatt.

A tagállamok – amennyiben ez repülésbiztonsági okokból szükségesnek mutatkozik – előírhatják, hogy a munkahelyi kiterjesztésben biztosított előjogokat a szakszolgálati engedélyes csak meghatározott korhatár alatt gyakorolhatja.

11. cikk

A jogosítás fenntartásának és a kiterjesztések érvényessége megőrzésének feltételei

(1) A munkahelyi kiterjesztések 12 hónapos kezdeti időtartamra érvényesek. A kiterjesztést a következő 12 hónapos időszakra meg kell hosszabbítani, ha a léginavigációs szolgáltató igazolja, hogy:

a)	a kérelmező az elmúlt 12 hónapos időszak folyamán a szakszolgálati engedélyben biztosított előjogokat a jóváhagyott munkahelyi szaktudás felmérő rendszer keretein belül meghatározott minimális óraszámban gyakorolta;

b)	a kérelmező szakismereteit az II. melléklet C. részében előírtaknak megfelelően kiértékelték; és

c)	a kérelmező rendelkezik érvényes repülő-egészségügyi alkalmassági minősítéssel.

A munkahelyi gyakorlati oktatók esetében a munkahelyi kiterjesztés fenntartásához szükséges minimum munkaórák száma – az oktatói feladatok kivételével – arányosan csökkenthető az olyan munkahelyen a gyakornokok oktatásával eltöltött idővel, amely munkahelyre a kiterjesztést alkalmazni kell.

(2) A munkahelyi kiterjesztés érvényességének megszűnése esetén a kiterjesztés újraérvényesítéséhez a munkahelyi képzési program sikeres elvégzése szükséges.

(3) A jogosítás, illetve a jogosítás kiterjesztésének jogosultja, aki bármely egybefüggő, négyéves időszak során nem nyújtott az ezen jogosítással vagy a jogosítás kiterjesztésével összefüggő légiforgalmi irányítási szolgáltatást, az ezen jogosításnak vagy a jogosítás kiterjesztésének megfelelő munkahelyi képzést csak a jogosításnak, illetve a jogosítás kiterjesztésének való folyamatos megfelelést tanúsító megfelelő kiértékelés, valamint az ezen kiértékelésből eredő képzési követelmények teljesítése esetén kezdheti meg.

(4) A 6. nyelvismereti szintet elérő kérelmezők kivételével a kérelmezők nyelvismeretét rendszeres időközönként hivatalos formában ki kell értékelni.

Ez a kiértékelési időszak 4. nyelvismereti szintű kérelmező esetében nem lehet hosszabb, mint 3 év, illetve 5. nyelvismereti szintű kérelmező esetében 6 év.

(5) A munkahelyi oktatói kiterjesztés 36 hónapos, megújítható időszakra érvényes.

12. cikk

Egészségügyi pályaalkalmassági igazolás

(1) A repülő-egészségügyi alkalmassági minősítést a nemzeti felügyeleti hatóság, vagy a nemzeti felügyeleti hatóság által jóváhagyott egészségügyi szakértő állítja ki.

(2) A repülő-egészségügyi alkalmassági minősítés kiállítása megfelel a nemzetközi polgári repülésről szóló chicagói egyezmény I. mellékletében foglalt rendelkezéseknek, valamint az Eurocontrol által a légiforgalmi irányítók európai 3. osztályú a repülő-egészségügyi alkalmassági minősítéshez meghatározott követelményeknek.

(3) A repülő-egészségügyi alkalmassági minősítés az egészségügyi vizsgálat időpontjától kezdődően, 24 hónapos időtartamra érvényes a légiforgalmi irányítók 40 éves koráig, és 12 hónapos időtartamra 40 éves kor felett. A repülő-egészségügyi alkalmassági minősítés a minősítés jogosultja egészségi állapotának függvényében bármely időpontban visszavonható.

(4) A tagállamok biztosítják az olyan hatékony felülvizsgálati vagy fellebbezési eljárások kidolgozását, amelyekben – megfelelő mértékig – független egészségügyi szakértők vesznek részt.

(5) A tagállamok gondoskodnak olyan megfelelő eljárások kidolgozásáról, amelyek alkalmasak a csökkent repülő-egészségügyi alkalmassági esetek kezelésére, és amelyek keretében a szakszolgálati engedélyesek tájékoztathatják munkáltatójukat, ha tudomásukra jut repülő-egészségügyi alkalmassági állapotuk romlása, vagy ha bármiféle olyan pszichoaktív anyag vagy gyógyszer hatása alatt állnak, amelynek hatására nem képesek biztonságos és megfelelő módon ellátni a szakszolgálati engedélyben előírt feladataikat.

13. cikk

A képzők tanúsítása

(1) A légiforgalmi irányítóknak nyújtott képzést – beleértve a vonatkozó kiértékelési eljárást is – a nemzeti felügyeleti hatóságok tanúsítják.

(2) A tanúsítás megadásának követelményeit a műszaki és operatív szakismeretekhez, valamint a képzési tanfolyamok megszervezésének a képességéhez kell kötni a IV. melléklet 1. pontjában előírt rendelkezések szerint.

(3) A tanúsításra irányuló kérelmet annak a tagállamnak a nemzeti felügyeleti hatóságánál kell benyújtani, amelyikben a kérelmező elsődlegesen tevékenységeit végzi, illetve amelyik tagállamban a bejegyzett irodája található.

A nemzeti felügyeleti hatóságok a tanúsítványt abban az esetben adják meg, ha a kérelmező képzési szolgáltatást nyújtó kielégíti a IV. melléklet 1. pontjában előírt követelményeket.

Tanúsítványok az egyes képzéstípusra vonatkozóan külön, vagy másik léginavigációs szolgáltatásokkal kombinálva állíthatók ki, amely utóbbi esetben a képzéstípust és léginavigációs szolgáltatás típusát szolgáltatáscsoportként kell tanúsítani.

(4) A tanúsítványban meg kell határozni a IV. melléklet 2. pontjában feltüntetett információkat.

(5) A nemzeti felügyeleti hatóságok figyelemmel kísérik a tanúsítványokhoz társított követelményeknek és feltételeknek való megfelelést. Ha valamely nemzeti felügyeleti hatóság úgy ítéli meg, hogy egy tanúsítvány tulajdonosa már nem elégíti ki az ilyen követelményeket és feltételeket, megteszi a megfelelő intézkedéseket, amelyek kiterjedhetnek a tanúsítvány visszavonására is.

(6) A tagállamok elismerik a más tagállamok által kibocsátott tanúsítványokat.

14. cikk

A szakismereti normáknak való megfelelés garantálása

(1) A légiforgalmi irányítók munkájának végzéséhez elengedhetetlen szakismeretek magas biztonsági szintje garantálásának érdekében, a tagállamok gondoskodnak arról, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok felügyeljék, és figyelemmel kísérjék a képzési tevékenységeket.

A hatóságok feladatai közé tartoznak a következők:

a)	azon szakszolgálati engedélyek, jogosítások és kiterjesztések kibocsátása és visszavonása, amelyek esetében a vonatkozó képzésre és kiértékelésre a nemzeti felügyeleti hatóság illetékességi körében került sor;

b)	azon jogosítások és kiterjesztések fenntartása és felfüggesztése, amelyek esetében az ezekben biztosított előjogok gyakorlása a nemzeti felügyeleti hatóság illetékességi körébe tartozik;

c)	a képzők tanúsítása;

d)	a képzési tanfolyamok, munkahelyi képzési programok és munkahelyi szaktudás felmérő rendszerek jóváhagyása;

e)	a vizsgáztatók, illetve szaktudás felmérők alkalmasságának jóváhagyása;

f)	a képzési rendszer figyelemmel kísérése és auditálása;

g)	a megfelelő fellebbezési és értesítési mechanizmusok kidolgozása.

(2) A nemzeti felügyeleti hatóságok ezen irányelv hatékony alkalmazása érdekében – különösen a légiforgalmi irányítók a Közösségen belüli szabad mozgásával kapcsolatos esetekben – megfelelő tájékoztatást és kölcsönös segítséget nyújtanak a többi tagállam nemzeti felügyeleti hatóságainak.

(3) A nemzeti felügyeleti hatóságok az illetékességi körükbe tartozó szakszolgálati engedélyesek szakismereteit és a kiterjesztések érvényességi időpontjait tároló adatbázist tartanak fenn. Ennek megfelelően a léginavigációs szolgáltatókon belül működő légiforgalmi egységek kötelesek minden szakszolgálati engedélyes által a szektorokban, szektorcsoportokban vagy a munkahelyen teljesített tényleges munkaórákat rögzíteni és ezeket kérésre a nemzeti felügyeleti hatóságoknak megküldeni.

(4) A nemzeti felügyeleti hatóságok jóváhagyják azon szakszolgálati engedélyeseket, akik a szakszolgálati munkahelyi és továbbképzések során vizsgáztatóként vagy szaktudás felmérőként járhatnak el. A jóváhagyás hároméves, megújítható időtartamra érvényes.

(5) Az ezen irányelvben előírt normáknak való hatékony megfeleltetés biztosítása céljából a nemzeti felügyeleti hatóságok rendszeresen auditálják a képzőket.

A rendszeres auditáláson túlmenően a nemzeti felügyeleti hatóságok helyszíni látogatások alkalmával ellenőrizhetik az irányelv végrehajtásának hatékonyságát és az irányelvben előírt normáknak való megfelelést.

(6) A nemzeti felügyeleti hatóságok az (5) bekezdésben említett auditálási és ellenőrzési feladataikat részben vagy egészben az 550/2004/EK rendelet 3. cikkével összhangban elismert szervezetekre ruházhatják át.

(7) A tagállamok 2011. május 17. májusát követően három évvel, majd azt követően hároméves időközönként a Bizottság részére az irányelv végrehajtásáról szóló jelentést nyújtanak be.

15. cikk

A légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedélyek kölcsönös elismerése

(1) A 8. cikkben foglaltak függvényében minden tagállam elismeri a más tagállamok nemzeti felügyeleti hatóságai által ennek az irányelvnek a rendelkezéseivel összhangban kibocsátott szakszolgálati engedélyeket és az azokhoz kapcsolt jogosításokat, a jogosítások kiterjesztéseit és a nyelvismereti kiterjesztéseket, valamint a kapcsolódó repülő-egészségügyi alkalmassági minősítést. A tagállam azonban úgy is dönthet, hogy csak azon engedélyesek szakszolgálati engedélyeit ismeri el, akik betöltötték az 5. cikk (2) bekezdésének a) pontjában előírt 21 éves minimum korhatárt.

(2) Amennyiben az engedélyes a kibocsátás államától eltérő tagállamban gyakorolja a szakszolgálati engedélyéből származó előjogokat, az engedélyes – minden további költségtehertől mentesen – jogosult szakszolgálati engedélyét azon tagállam szakszolgálati engedélyére cserélni, amelyben az előjogokat gyakorolja.

(3) A munkahelyi kiterjesztések megadásához a nemzeti felügyeleti hatóságok megkövetelik, hogy a kérelmező teljesítse a kiterjesztés megadásához társított különleges követelményeket, a szakszolgálati egység, szektor vagy munkahelyi beosztás pontos megnevezésével. A munkahelyi képzési terv kidolgozása során a képző megfelelően figyelembe veszi a kérelmező megszerzett szakismereteit és gyakorlati tapasztalatát.

(4) A nemzeti felügyeleti hatóságok a kérelmező számára javasolt képzést tartalmazó munkahelyi képzési tervet legkésőbb a bizonyítékok bemutatását követő hat héten belül hagyja jóvá, az esetleges fellebbezés miatt bekövetkező késedelem érintése nélkül. A határozat meghozatalában a nemzeti felügyeleti hatóságok gondoskodnak a hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos bánásmód elveinek az érvényesítéséről.

16. cikk

A műszaki vagy tudományos fejlődéshez történő hozzáigazítás

A műszaki, illetve a tudományos fejlődésre tekintettel a Bizottság, a 17. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, a 6. cikkben foglalt jogosításokkal, a jogosítások 7. cikkben foglalt kiterjesztéseivel, a repülő-egészségügyi alkalmassági minősítésre vonatkozóan a 12. cikk (3) bekezdésében foglalt rendelkezésekkel és a mellékletekkel kapcsolatos módosításokat fogadhat el.

17. cikk

A bizottság

(1) A Bizottságot az 549/2004/EK rendelet 5. cikkével létrehozott Egységes Égbolt Bizottság segíti.

(2) Ahol erre a bekezdésre történik hivatkozás, az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, a 8. cikkben előírt rendelkezés figyelembevételével.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikke (6) bekezdésében megállapított határidő egy hónap.

(3) A bizottság elfogadja eljárási szabályzatát.

18. cikk

Szankciók

A tagállamok előírják az ennek az irányelvnek az értelmében elfogadott nemzeti jogszabályaik megsértése esetén alkalmazandó szankciók szabályait és minden szükséges intézkedést megtesznek azok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok 2008. május 17. májusáig értesítik a Bizottságot ezen jogszabályok rendelkezéseiről, továbbá haladéktalanul értesítést küldenek minden azokat érintő későbbi módosításról.

19. cikk

Átmeneti rendelkezések

Az 5. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontja nem alkalmazható az olyan légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedélyesekre, akik esetében a szakszolgálati engedély tagállamok általi kiállítására 2008. május 17. májusa előtt került sor.

20. cikk

Átültetés

A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2008 májusáig megfeleljenek; ez alól kivételt képez a 8. cikk, amely esetében a határidő 2010. május 17. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módjáról a tagállamok rendelkeznek.

21. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

22. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2006. április 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

H. WINKLER

(1) HL C 234., 2005.9.22., 17. o.

(2) Az Európai Parlament 2005. március 8-i véleménye (HL C 320. E, 2005.12.15., 50. o.), a Tanács 2005. november 14-i közös álláspontja (HL C 316. E, 2005.12.13., 1. o.) és az Európai Parlament 2006. február 15-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).

(3) HL L 96., 2004.3.31., 10. o.

(4) HL L 96., 2004.3.31., 1. o.

(5) HL L 225., 1998.8.12., 27. o. A 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított határozat.

(6) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(7) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

I. MELLÉKLET

A SZAKSZOLGÁLATI ENGEDÉLYEKRE VONATKOZÓ ELŐÍRÁSOK

A tagállamok által az ezen irányelvvel összhangban kibocsátott szakszolgálati engedélyeknek az alábbi előírásoknak kell megfelelniük:

1. Részletek

1.1.

A szakszolgálati engedélyen a következő részleteket kell feltüntetni (csillag jelöli azokat a részleteket, amelyeket angol nyelven is fel kell tüntetni):

a)	*A szakszolgálati engedélyt kibocsátó állam vagy hatóság neve (kövér betűtípussal);

b)	*A szakszolgálati engedély elnevezése (nagyon kövér betűtípussal);

c)	A szakszolgálati engedélynek a kibocsátó hatóság által adott sorozatszáma arab számmal jelölve;

d)	A szakszolgálati engedélyes teljes neve (latin ábécé szerint írva akkor is, ha a nemzeti nyelv írásmódja a latin ábécé szerinti írásmódtól eltérő);

e)	Születési idő;

f)	A szakszolgálati engedélyes állampolgársága;

g)	A szakszolgálati engedélyes aláírása;

*A szakszolgálati engedély érvényességére és az engedélyesnek az engedélynek megfelelő előjogok gyakorlására való felhatalmazására vonatkozó igazolás, amely tartalmazza:

i.	a jogosításokat, a jogosítások kiterjesztéseit, a nyelvismereti kiterjesztéseket, az oktatói kiterjesztéseket, valamint a munkahelyi kiterjesztéseket;

ii.	az első kibocsátás időpontját;

iii.	a szakszolgálati engedély érvényessége lejártának időpontját;

i)	A szakszolgálati engedélyt kibocsátó tisztviselő aláírása, valamint a kibocsátás időpontja;

j)	A szakszolgálati engedélyt kibocsátó hatóság bélyegzője vagy pecsétje.

1.2.	A szakszolgálati engedélyt érvényes repülő-egészségügyi alkalmassági minősítésnek kell kiegészítenie.

2. Alapanyag

A szakszolgálati engedélyekhez első osztályú papírt, vagy más megfelelő anyagot kell használni, és azon jól láthatóan fel kell tüntetni az 1. pontban foglalt részleteket.

3. Szín

3.1.	Amennyiben a tagállam által kibocsátott minden, a repüléssel kapcsolatos engedélyhez használt anyag színe azonos, úgy ez a szín a fehér.

3.2.	Amennyiben a tagállam által kibocsátott a repüléssel kapcsolatos engedélyek megkülönböztető színjelzéssel vannak ellátva, úgy a légiforgalmi irányító szakszolgálati engedély színe a sárga.

II. MELLÉKLET

KÉPZÉSI KÖVETELMÉNYEK

A. RÉSZ

Légiforgalmi irányítók alapképzésével kapcsolatos követelmények

Az alapképzés azt hivatott biztosítani, hogy a gyakornok légiforgalmi irányító legalább olyan szinten elégítse ki az Eurocontrol „Iránymutatás a légiforgalmi irányítók alapképzése közös törzsanyagának tartalmához” című kiadvány 2004. december 10-i kiadásában meghatározott alapképzés és a jogosításhoz szükséges képzés követelményeit, hogy a légiforgalmi irányító képes legyen a légi forgalom biztonságos, gyors és hatékony irányítására.

Az alapképzésnek a következő témaköröket kell tartalmaznia: légi jog, légiforgalmi szolgáltatás, beleértve a polgári-katonai légiforgalmi irányítás közötti együttműködést is, repülésmeteorológia, légi navigáció, légijármű típusismeret és a repüléselmélet, beleértve a légiforgalmi irányító és a légijármű-vezető közötti megértést, az emberi tényezők, berendezések és rendszerek, munkahelyi környezet, repülésbiztonság és repülésbiztonsági kultúra, repülésbiztonsági rendszerek, rendkívüli/vészhelyzeti körülmények, csökkent üzemmódú rendszerek, nyelvismeret, beleértve a rádió-távbeszélő kifejezések ismeretét.

Ezeknek a témaköröknek az oktatása olyan módon történik, hogy a kérelmezőt különféle légiforgalmi szolgáltatástípusok nyújtására felkészítsék, és a repülésbiztonsági szempontokat kihangsúlyozzák. Az alapképzés elméleti és gyakorlati tanfolyamokat tartalmaz, a szimulációs képzést is beleértve, időtartamát a jóváhagyott alapképzési tervben rögzíteni kell. A megszerzett szakismeretek biztosítják, hogy a kérelmező képesnek legyen tekinthető összetett és zsúfolt forgalmi helyzetek kezelésére, és elősegítik az átmenetet a munkahelyi képzéshez. Az alapképzésben elsajátított szakismereteket megfelelő vizsgáztatással vagy folyamatos kiértékelési rendszerrel kell kiértékelni.

B. RÉSZ

A légiforgalmi irányítók munkahelyi képzésével kapcsolatos követelmények

A munkahelyi képzési programoknak részletesen tartalmazniuk kell azokat az eljárásokat és menetrendet, amelyek munkahelyi gyakorlati oktató felügyelete mellett szükségesek a helyi eljárások elsajátításához. A jóváhagyott programnak tartalmaznia kell a szaktudás felmérő rendszer minden alkotóelemét, beleértve a munkabeosztást, a fejlődés értékelését, és a vizsgáztatást a nemzeti felügyeleti hatóság tájékoztatásához használt eljárás ismertetésével együtt. A munkahelyi képzés az alapképzésnek a nemzeti feltételek okán egyedi elemeit is magában foglalhatja.

A munkahelyi képzés időtartamát a munkahelyi képzési programban kell meghatározni. A megkövetelt szakismeretek felmérése megfelelő vizsgáztatással vagy folyamatos kiértékeléssel történik jóváhagyott vizsgáztatók vagy szaktudás felmérők által, akiknek semleges és tárgyilagos döntést kell hozniuk. Ezért a nemzeti felügyeleti hatóságoknak a kérelmezőkkel szembeni tisztességes eljárás biztosítása érdekében megfelelő fellebbezési eljárásokat kell kidolgozniuk.

C. RÉSZ

A légiforgalmi irányítók továbbképzésével kapcsolatos követelmények

A légiforgalmi irányítók szakszolgálati engedélyei jogosításainak és munkahelyi kiterjesztéseinek az érvényességét olyan jóváhagyott továbbképzéssel kell fenntartani, amely a légiforgalmi irányító szakismereteit szintentartó képzést, felfrissítő tanfolyamokat, vészhelyzeti képzést és szükség esetén nyelvi képzést tartalmaz.

A továbbképzésnek elméleti és gyakorlati képzést is tartalmaznia kell, a szimulációs képzést is beleértve. Ezen követelmény kielégítése céljából a képzőnek munkahelyi szaktudás felmérő rendszereket kell kidolgoznia, amelyeknek részletesen ismertetniük kell a megfelelő továbbképzés nyújtásához szükséges eljárásokat, személyzeti követelményeket és időigényt, és be kell mutatniuk az oktatás tárgyát képező szakismereteket. Ezeket a rendszereket legalább három éves időszakonként felül kell vizsgálni és jóvá kell hagyni. A továbbképzés időtartamát a munkahelyi egységben dolgozó légiforgalmi irányítók funkcionális szükségleteihez illesztve kell meghatározni, különös tekintettel a fejlesztési tervekben szereplő eljárások vagy berendezések változásaira, valamint az átfogó repülésbiztonsági rendszer működtetésének követelményeire. Minden egyes légiforgalmi irányító szakismereteit legalább háromévente megfelelő módon ki kell értékelni. A léginavigációs szolgáltató köteles gondoskodni olyan rendszerek működtetéséről, amelyek garantálják azon szakszolgálati engedéllyel rendelkezők részére a tisztességes bánásmód alkalmazását, akiknek a kiterjesztései érvényességét nem lehetett meghosszabbítani.

III. MELLÉKLET

A NYELVISMERETTEL KAPCSOLATOS KÖVETELMÉNYEK

A 8. cikkben a nyelvismerettel kapcsolatosan előírt követelményeket alkalmazni kell mind a szakterminológia használatára, mind a köznapi nyelvre. Az előírt nyelvismerettel kapcsolatos követelmények kielégítéséhez a szakszolgálati engedélyt kérelmezőknek vagy a szakszolgálati engedélyesnek legalább az ebben a mellékletben található nyelvismereti értékelő táblázatban feltüntetett működési szint (4. szint) elsajátítását igazoló vizsgát le kell tennie.

A megfelelő nyelvismerettel rendelkezőnek a következő követelményeket kell kielégítenie:

a)	hatékony kommunikáció mind a csak hallott (telefon/rádiótelefon) szövegek esetében, mind a szemtől-szemben helyzetekben;

b)	pontos és tisztán érthető kommunikáció általános, konkrét és munkával kapcsolatos témákban;

c)	megfelelő kommunikációs stratégiák használata üzenetváltásokban, valamint félreértések felismerése és megoldása (például az információ ellenőrzésével, megerősítésével vagy tisztázásával) általános vagy munkakörnyezetben;

d)	bonyolult helyzetekben vagy váratlan események bekövetkezése esetén az olyan nyelvi kihívások viszonylagos könnyedséggel való kezelése, amelyek rutinjellegű munkahelyzetekben vagy egyébként ismerős területet érintő kommunikációs feladatok ellátásában előfordulhatnak; és

e)	olyan dialektus és akcentus használata, amely a légiközlekedési közösség számára érthető.

Nyelvismereti értékelő táblázat: szakértői, bővített és működési szintek.

Szint	Kiejtés Olyan nyelvjárás és/vagy kiejtés használata, ami még érthető a légi közlekedési szakma számára.	Szerkezet A feladatvégzéshez alkalmas nyelvhasználat szerint meghatározott, megfelelő nyelvtani szerkezetek és mondatszerkesztés	Szókészlet	Folyékonyság	Megértés	Társalgás
Szakértői 6. Szint	Bár a kiejtést, hangsúlyt, ritmust és hanglejtést az anyanyelvi vagy a tájjellegű eltérések befolyásolhatják, ez szinte soha nem zavarja a megértést.	Mind az alapvető, mind az összetett nyelvtani szerkezetek alkalmazása és a mondatszerkesztés következetesen szabályos.	A szókészlet terjedelme és helyes alkalmazása megfelelő a széles körű ismerős és ismeretlen témákról való hatékony beszélgetéshez. A szóhasználat köznyelvi, árnyalt és érzékeny a hangterjedelemre.	Képes természetes, megerőltetés nélküli folyékony beszédre. Stilisztikai hatással változtatja a beszéd sebességét, pl. hogy kihangsúlyozzon egy-egy részletet. Magától értetődően használ helyes társalgási jelzőket és összekötő szavakat.	Egyenletesen, pontosan, szinte mindent megért a szövegkörnyezetben, beleértve a kulturális és nyelvi finomságok megértését is.	Szinte minden helyzetben könnyen teremt kapcsolatot. Fogékony a szóbeli és nem szóbeli célzásokra, és helyesen válaszol rájuk.
Kibővített 5. Szint	Bár a kiejtést, hangsúlyt, ritmust és hanglejtést az anyanyelvi vagy a tájjellegű eltérések befolyásolják, ez ritkán zavarja a megértést.	Az alapvető nyelvtani szerkezetek alkalmazása és a mondatszerkesztés következetesen szabályos. Megkísérli az összetett szerkezetek használatát, de hibákkal, amelyek néha befolyásolják a jelentéstartalmat.	A szókészlet terjedelme és helyes alkalmazása megfelelő a mindennapi, konkrét és a munkához kapcsolódó témákról való hatékony beszélgetéshez. A körülírás következetes és sikeres. A szóhasználat néha köznyelvi.	Viszonylag könnyen képes ismerős témákról beszélni, de lehet, hogy nem változtatja a beszédsebességet stilisztikai eszközként. Képes helyes társalgási jelzők és összekötő szavak használatára.	A szövegértés pontos a mindennapi, konkrét és a munkához kapcsolódó témákban és jobbára pontos, amikor a beszélő egy nyelvi vagy a helyzetből adódó problémával vagy egy váratlan fordulattal szembesül. Képes megérteni a különböző nyelvjárásokat és/vagy kiejtéseket, hanghordozást.	Azonnali, helyes megfelelő és informatív a válaszok alkalmazása. Hatékonyan kezeli a beszélő/hallgató kapcsolatot.
Működési 4. Szint	A kiejtést, hangsúlyt, ritmust és hanglejtést az anyanyelv és a tájjellegű eltérések befolyásolják, de ez csak néha zavarja a megértést.	Ötletesen és rendszerint jól alkalmazza az alapvető nyelvtani szerkezeteket és mondatszerkesztést. Hibák előfordulhatnak, főként szokatlan és váratlan körülmények között, de ez ritkán befolyásolja a jelentéstartalmat.	A szókészlet terjedelme és helyes alkalmazása rendszerint elegendő a mindennapi, konkrét és a munkához kapcsolódó témákról való hatékony beszélgetéshez. Gyakran sikeres a körülírás, amikor szóhiány lép fel szokatlan és váratlan helyzetekben.	Képes a megfelelő ütemű, rugalmas nyelvhasználatra. Alkalmanként lehetséges a beszéd fonalának elvesztése az elbeszélő vagy formai nyelvről a közvetlen párbeszédes társalgásra való áttérésnél, de ez nem gátolja a hatékony közleményváltást. Képes helyes társalgási jelzők és összekötő szavak korlátozott használatára. A toldalékszavak használata nem zavaró.	A szövegértés pontos a mindennapi, a konkrét és a munkához kapcsolódó témákban, és jobbára pontos, amikor a használt kiejtés vagy változatai kielégítően érthetőek a nemzetközi légi közlekedési szakma számára. Amikor a beszélő egy nyelvi vagy a helyzetből adódó problémával szembesül, vagy egy váratlan fordulat miatt, a megértés lassabb lehet, vagy magyarázatot igényel.	A válasz rendszerint azonnali, helyes és informatív. Közleményváltást kezdeményez és tart fenn még akkor is, amikor egy váratlan fordulattal találkozik. Megfelelően kezeli a nyilvánvaló félreértéseket ellenőrzés, megerősítés vagy tisztázás útján.

Szint	Kiejtés Olyan nyelvjárás és/vagy kiejtés használata, ami még érthető a légi közlekedési szakma számára.	Szerkezet A feladatvégzéshez alkalmas nyelvhasználat szerint meghatározott, megfelelő nyelvtani szerkezetek és mondatszerkesztés	Szókészlet	Folyékonyság	Megértés	Társalgás
A működési szintet megelőző 3. Szint	A kiejtést, hangsúlyt, ritmust és hanglejtést az anyanyelvi vagy a helyi eltérések befolyásolják, és ez gyakran zavarja a megértést.	Nem alkalmazza mindig jól az előre látható szituációkkal kapcsolatos alapvető nyelvtani szerkezeteket és a mondatszerkesztést. A hibák gyakran zavarossá teszik a jelentéstartalmat.	A korlátozott terjedelmű és helyességű szókészlet gyakran elegendő a mindennapi, konkrét és a munkához kapcsolódó kommunikációhoz, de a nyelvtani szerkezetek és szókincs készlete szűkös, a szavak kiválasztása gyakorta helytelen. Gyakran képes a sikeres körülírásra, amikor szóhiány lép fel.	Képes a rugalmas nyelvhasználatra, de a beszédmód és a szünetek alkalmazása is gyakran helytelen. A nyelvhasználat során az akadozások és a lassúság akadályozhatják a kommunikációt. A toldalékszavak használata néha zavaró.	A szövegértés gyakran pontos a mindennapi, a konkrét és a munkához kapcsolódó témákban, és amikor a használt kiejtés vagy változatai kielégítően érthetőek a nemzetközi légi közlekedési szakma számára. Elmulaszthatja egy nyelvi vagy egy helyzetből adódó probléma, vagy váratlan fordulat megértését.	A válasz néha azonnali, helyes és informatív. Közleményváltást kezdeményez és tart fenn meglehetős könnyedséggel ismerős témákban és előrelátható helyzetekben. Általában pontatlan, amikor egy váratlan fordulattal áll szemben.
Alapszint 2	Kiejtés, hangsúlyozás, beszédritmus és hanglejtés a beszélő első nyelvének vagy regionális jellemzőinek a hatásai által erősen befolyásolt, és általában gátolja a könnyű szövegértést.	Csak néhány egyszerű, megjegyzett nyelvtani szerkezetet képes korlátozott helyességgel használni.	Korlátozott szókincs, csak elszigetelt szavakból és megjegyzett mondatokból áll.	Nagyon rövid, elszigetelt, megjegyzett kifejezéseket használ gyakori szünetek tartásával és hézagkitöltő szavak zavaró használatával, miközben keresi a kifejezéseket és megpróbálja a kevésbé ismert szavakat megfelelően kiejteni.	A beszédértés elszigetelt, megjegyzett mondatokra korlátozott, amikor azokat lassan, jól artikulálva ejtik ki.	Reakcióideje lassú, gyakran helytelenül reagál. Az együttműködése egyszerű rutinkapcsolatokra korlátozódik.
Az alapszintet megelőző szint 1	Az alapszintet el nem érő teljesítmény.	Az alapszintet el nem érő teljesítmény.	Az alapszintet el nem érő teljesítmény.	Az alapszintet el nem érő teljesítmény.	Az alapszintet el nem érő teljesítmény.	Az alapszintet el nem érő teljesítmény.

IV. MELLÉKLET

A KÉPZŐK SZÁMÁRA MEGADOTT TANÚSÍTVÁNYHOZ TÁRSÍTOTT KÖVETELMÉNYEK

A 13. cikkben említett követelményeknek való megfelelés biztosítja, hogy a képzők megfelelő személyzettel és felszereltséggel rendelkeznek, valamint olyan környezetben működnek, amely alkalmas a gyakornok légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedély, illetve a légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedély megszerzéséhez, illetve megtartásához szükséges képzés nyújtására. A képzők különösen:

a)	hatékony irányítási rendszerrel és elegendő, megfelelő képzettségű és gyakorlattal rendelkező személyzetet tartanak fenn az ezen irányelvben meghatározott előírásokkal összhangban lévő képzés nyújtása érdekében;

b)	rendelkeznek a kínált képzéstípusnak megfelelő, szükséges felszereléssel, berendezéssel és elhelyezéssel;

biztosítják a képzési tanfolyamok, a munkahelyi képzési tervek, illetve a munkahelyi szakismereti rendszerek tartalmának, felépítésének és időtartamának kidolgozása során felhasznált módszertant; ez magában foglalja a vizsgák vagy kiértékelések megszervezésének módját is. Az alapképzésre vonatkozó vizsgák esetében – beleértve a szimulációs képzést is – a vizsgáztatók képzettségét részletesen meg kell határozni;

d)	bizonyítékkal rendelkeznek az alkalmazott minőségbiztosítási rendszerről, amely ellenőrzi azon rendszereknek és eljárásoknak a megfelelőségét, amelyek garantálják, hogy a nyújtott képzési szolgáltatások megfelelnek az ebben az irányelvben meghatározott előírásoknak;

e)	biztosítják, hogy a képzésnek az ebben az irányelvben meghatározott előírásoknak megfelelő levezetéséhez elegendő finanszírozás áll rendelkezésre, valamint, hogy a tevékenységek – a nyújtott képzés természetével összhangban – elegendő biztosítási fedezettel rendelkeznek.

A tanúsítványban fel kell tüntetni:

a)	a tanúsítványt kibocsátó nemzeti felügyeleti hatóság nevét;

b)	a kérelmező adatait (név és cím);

c)	a tanúsított szolgáltatástípusokat;

d)	egy nyilatkozatot arról, hogy a kérelmező megfelel az (1) bekezdésben meghatározott követelményeknek;

e)	a tanúsítvány kiállításának napját és érvényességének időtartamát.

27.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 114/38

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2006/25/EK IRÁNYELVE

(2006. április 5.)

a munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójára (mesterséges optikai sugárzás) vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (19. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 137. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel a Bizottságnak a munkahelyi biztonsági, higiéniai és egészségvédelmi tanácsadó bizottsággal folytatott konzultációt követően benyújtott javaslatára (1),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (2),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3), az egyeztetőbizottság által 2006. január 31-én jóváhagyott közös szövegtervezet fényében,

mivel:

(1)

A Tanács a Szerződés értelmében, irányelvek útján minimumkövetelményeket fogadhat el, hogy fejlődést ösztönözzön, különösen a munkakörnyezet tekintetében, a munkavállalók biztonsága és egészsége védelmének magasabb szintű biztosítása érdekében. Ezekben az irányelvekben kerülni kell olyan közigazgatási, pénzügyi és jogi korlátozások előírását, amelyek gátolnák a kis- és középvállalkozások (KKV-k) alapítását és fejlődését.

(2)

A munkavállalók alapvető szociális jogairól szóló közösségi charta végrehajtására vonatkozó cselekvési programról szóló bizottsági közlemény a fizikai tényezőkből származó kockázatoknak kitett munkavállalókra vonatkozó egészségvédelmi és biztonsági minimumkövetelmények bevezetését írja elő. 1990 szeptemberében az Európai Parlament erről a cselekvési programról állásfoglalást (4) fogadott el, amelyben elsődlegesen arra kéri fel a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egy egyedi irányelvet a zaj, a vibráció és minden egyéb munkahelyi fizikai tényezőből származó kockázatra vonatkozóan.

(3)

Első lépésként az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a munkavállalók fizikai tényezők (vibráció) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló, 2002. június 25-i 2002/44/EK irányelvet (16. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (5). Ezt követően, 2003. február 6-án az Európai Parlament és a Tanács elfogadta a munkavállalók fizikai tényezők (zaj) hatásának való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló 2003/10/EK irányelvet (6) (17. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében). Majd az Európai Parlament és a Tanács 2004. április 29-én elfogadta a munkavállalók fizikai tényezők (elektromágneses mezők) hatásából keletkező kockázatoknak való expozíciójára vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről szóló 2004/40/EK irányelvet (7) (18. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében).

(4)

Jelenleg a munkavállalókat az optikai sugárzásból származó veszélyekkel szemben védő intézkedések bevezetésére van szükség, e sugárzásnak a munkavállalók egészségére és biztonságára gyakorolt – különösen szem- és bőrkárosító –— hatása miatt. Ezek az intézkedések nemcsak az egyes munkavállalók egyéni egészségvédelmét és biztonságát célozzák, hanem egy minden közösségi munkavállaló védelmét szolgáló minimális alapszint megteremtését is, a verseny esetleges torzulásainak elkerülése érdekében.

(5)	Ezen irányelv egyik célja az optikai sugárzás hatásának való expozícióból származó káros egészségügyi hatások időbeni felismerése.

(6)

Ez az irányelv minimumkövetelményeket állapít meg, meghagyva ezzel a tagállamok számára azt a lehetőséget, hogy szigorúbb rendelkezéseket tartsanak fenn vagy vezessenek be a munkavállalók védelmében, különösen az alsó expozíciós határértékek meghatározása tekintetében. Ezen irányelv végrehajtása a tagállamok egyikében sem szolgálhat alapul a már elért szinthez képest történő visszalépéshez.

(7)	Az optikai sugárzásvédelmi rendszernek – a felesleges részletek elkerülésével – az elérendő célok, a betartandó elvek és az alkalmazandó alapvető értékek meghatározására kell korlátozódnia annak érdekében, hogy a tagállamok egyenértékű módon alkalmazhassák a minimumkövetelményeket.

(8)

Az optikai sugárzásnak való kitettség szintje hatékonyabban csökkenthető, ha a munkaállomások és a munkahelyek megtervezése megelőző intézkedések figyelembevételével történik, és olyan munkaeszközöket, eljárásokat, illetve módszereket választanak, amelyek által elsődlegesen a forrásnál csökkenthető a kockázat. A munkaeszközökre és módszerekre vonatkozó rendelkezések ezáltal hozzájárulnak az érintett munkavállalók védelméhez. A munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i89/391/EGK tanácsi irányelv (8) 6. cikkének (2) bekezdésében megállapított általános megelőzési elvekkel összhangban a közös védintézkedések elsőbbséget élveznek az egyéni védintézkedésekkel szemben.

(9)	A munkáltatóknak az optikai sugárzásnak való expozícióból eredő kockázatokra vonatkozóan módosításokat kell végrehajtaniuk a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának javítása érdekében a műszaki fejlődés és a tudományos ismeretek figyelembevételével.

(10)	Mivel ez az irányelv egyedi irányelv a 89/391/EGK tanácsi irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében, az említett irányelv a munkavállalókat érő optikai sugárzásnak való expozícióra vonatkozik, az ebben az irányelvben foglalt szigorúbb, illetve különös rendelkezések sérelme nélkül.

(11)	Ez az irányelv gyakorlati lépést jelent a belső piac szociális dimenziójának megteremtése felé.

(12)

A jobb rendeleti alapelveket elősegítő és magas szintű védelmet biztosító összetett megközelítés akkor biztosítható, ha az optikai sugárforrások és kapcsolódó berendezések gyártói által előállított termékek megfelelnek a felhasználók egészségét és biztonságát az ilyen termékekben rejlő veszélyekkel szemben védő harmonizált szabványoknak; ennek megfelelően a munkaadóknak nem szükséges megismételniük a gyártó által már elvégzett méréseket vagy számításokat annak megállapítására, hogy az ilyen berendezés megfelel-e az alkalmazandó közösségi irányelvekben meghatározott rá vonatkozó alapvető biztonsági követelményeknek, feltéve, hogy a berendezést megfelelően és rendszeresen karbantartották.

(13)	Ennek az irányelvnek a végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i, 1999/468/EK tanácsi határozattal (9) összhangban kell elfogadni.

(14)	Az expozíciós határértékek betartásának magas szintű védelmet kell biztosítania az optikai sugárzásnak való expozíció esetleges egészségre gyakorolt hatásait illetően.

(15)

Szükséges, hogy a Bizottság kidolgozzon egy gyakorlati útmutatót annak érdekében, hogy a munkaadók, különösen a KKV-k vezetői könnyebben megértsék ezen irányelv technikai rendelkezéseit. A Bizottság törekszik az útmutató minél hamarabbi befejezésére az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedések tagállamok általi elfogadásának megkönnyítése érdekében.

(16)

A jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás (10) (34) bekezdésével összhangban a tagállamokat ösztönözni kell arra, hogy a maguk, illetve a Közösség érdekében készítsék el és hozzák nyilvánosságra saját táblázataikat, amelyek a lehető legteljesebb mértékben kimutatják a kölcsönhatást az irányelv és az átültető rendelkezések között,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. SZAKASZ

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és alkalmazási kör

(1) Ez az irányelv, amely a 89/391/EGK irányelv 16. cikkének (1) bekezdése értelmében a 19. egyedi irányelv, meghatározza a munkahelyi optikai sugárzásnak való expozícióból vagy vélhetően a munkahelyi mesterséges optikai sugárzásnak való expozícióból keletkező, a munkavállalók egészségét és biztonságát veszélyeztető kockázatokkal szembeni védelemre vonatkozó minimumkövetelményeket.

(2) Ez az irányelv a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő azon kockázati tényezőre vonatkozik, amelyet a szem és a bőr mesterséges optikai sugárzásnak való expozíciójából eredő káros hatások okoznak.

(3) A 89/391/EGK irányelv teljes mértékben alkalmazandó az (1) bekezdésben említett egész területre, az ebben az irányelvben foglalt szigorúbb, illetve különös rendelkezések sérelme nélkül.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

optikai sugárzás: bármely elektromágneses sugárzás a 100 nm és 1 mm közötti hullámhossztartományban. Az optikai sugárzás spektruma ultraibolya sugárzásra, látható sugárzásra és infravörös sugárzásra oszlik:

i.	ultraibolya sugárzás: olyan optikai sugárzás, amelynek hullámhossztartománya 100–400 nm. Az ultraibolya tartomány UV-A (315–400 nm), UV-B (280–315 nm) és UV-C (100–280 nm) részre oszlik;

ii.	látható sugárzás: olyan optikai sugárzás, amelynek hullámhossztartománya 380–780 nm;

iii.	infravörös sugárzás:olyan optikai sugárzás, amelynek hullámhossztartománya 780 nm–1 mm. Az infravörös tartomány IR-A (780–1 400 nm), IR-B (1 400–3 000 nm) és IR-C (3 000 nm–1 mm) részre oszlik;

b)	lézer (fénykibocsátás indukált emisszióval): bármely, az optikai sugárzás hullámhossztartományában elektromágneses sugárzás gerjesztésére vagy felerősítésére alkalmas eszköz, elsődlegesen ellenőrzött indukált emisszió révén;

c)	lézersugárzás: lézer által keltett optikai sugárzás;

d)	nem-koherens sugárzás: bármely nem lézerrel keltett optikai sugárzás;

expozíciós határértékek: optikai sugárzásra vonatkozó expozíciós határértékek, amelyek közvetlenül megállapított egészségügyi hatásokon és biológiai szempontokon alapszanak. Ezen határértékek betartása biztosítja a mesterséges eredetű optikai sugárzásnak kitett munkavállalók védettségét minden ismert káros egészségügyi hatással szemben;

f)	besugárzott felületi teljesítmény (E) vagy teljesítménysűrűség: egy felületen az egységnyi területre beeső sugárzott teljesítmény watt per négyzetméterben kifejezve (W m-2);

g)	besugárzottság (H): a besugárzott felületi teljesítmény idő szerinti integrálja, joule per négyzetméterben kifejezve (J m-2);

h)	sugársűrűség (L): a sugárzó felszín egységnyi területéről egységnyi térszögbe kisugárzott fluxus, vagy kimenő teljesítmény, watt per négyzetméter per szteradiánban kifejezve (W m-2 sr-1);

i)	szint: a besugárzott felületi teljesítmény, besugárzottság és sugársűrűség kombinációja, amelynek a munkavállaló ki van téve.

3. cikk

Expozíciós határértékek

(1) A nem természetes optikai sugárforrás által kibocsátott, nem-koherens sugárzásra megállapított expozíciós határértékeket az I. melléklet tartalmazza.

(2) A lézersugárzásra vonatkozó expozíciós határértékeket a II. melléklet tartalmazza.

II. SZAKASZ

A MUNKÁLTATÓK KÖTELEZETTSÉGEI

4. cikk

Az expozíció meghatározása és a kockázatok értékelése

(1) A 89/391/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében és 9. cikkének (1) bekezdésében megállapított kötelezettségek végrehajtása során, abban az esetben, ha a munkavállalók mesterséges eredetű optikai sugárzásnak vannak kitéve, a munkáltatónak becsléssel meg kell határoznia, és szükség esetén meg kell mérnie, és/vagy ki kell számítania az optikai sugárzás általi expozíció azon szintjét, amelynek a munkavállalók valószínűleg ki vannak téve, hogy az expozíció megfelelő határértékekre való korlátozásához szükséges intézkedéseket megállapítsák és alkalmazzák. Az értékeléshez, méréshez és/vagy számításhoz alkalmazott módszereknek a Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (IEC) szabványait kell követniük a lézersugárzás tekintetében, és a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE), valamint az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) ajánlásait a nem-koherens sugárzás tekintetében. Azokban az expozíciós helyzetekben, amelyekre ezen szabványok és ajánlások nem vonatkoznak, megfelelő EU szabványok és ajánlások rendelkezésre állásáig az értékelést, mérést és/vagy számítást a rendelkezésre álló, tudományos alapokon nyugvó, nemzeti vagy nemzetközi iránymutatások alkalmazásával kell elvégezni. Az értékeléskor mindkét expozíciós helyzetben figyelembe kell venni a berendezés gyártója által szolgáltatott adatokat, amennyiben a vonatkozó közösségi irányelvek ezt előírják.

(2) Az (1) bekezdésben említett becslést, mérést és/vagy számítást megfelelő időközönként szakértő szolgálatok vagy személyek tervezik és végzik, különös tekintettel a 89/391/EGK irányelv 7. és 11. cikkének a szükséges szakértő szolgálatokról vagy személyekről és a munkavállalók részvételéről szóló rendelkezéseire. Az értékelések során összegyűjtött adatokat, beleértve az (1) bekezdésben említett expozíció mérése és/vagy számítása során összegyűjtött adatokat, megfelelő formában meg kell őrizni, hogy későbbi időpontban lehetőség legyen a konzultációra.

(3) A 89/391/EGK irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében a munkáltatónak a kockázatértékelés során kiemelt figyelmet kell fordítania a következőkre:

a)	a mesterséges eredetű optikai sugárzásnak való expozíció szintje, hullámhossz-tartománya és időtartama;

b)	ennek az irányelvnek a 3. cikkében említett expozíciós határértékek;

c)	a különösen érzékeny kockázati csoportokba tartozó munkavállalók egészségét és biztonságát érintő hatások;

d)	a munkahelyen előforduló, optikai sugárzás és a fényérzékenyítő hatású vegyi anyagok közötti kölcsönhatásokból eredő, a munkavállalók egészségét és biztonságát érintő lehetséges hatások;

e)	közvetett hatások, mint például átmeneti vakság, robbanás vagy tűz;

f)	a mesterséges optikai sugárzásnak való expozíció szintjének csökkentésére kifejlesztett csereberendezés megléte;

g)	amennyire csak lehetséges, az egészségi állapot ellenőrzését követően kapott megfelelő információ, beleértve a közzétett információkat;

h)	több forrásból származó mesterséges optikai sugárzás expozíció;

i)	a vonatkozó IEC szabványnak megfelelően meghatározott, lézerre alkalmazott osztályozás és bármely hasonló osztályozás bármilyen – a 3B. vagy 4. osztályba tartozó lézerhez hasonló károsodást okozó – mesterséges forrásra vonatkozóan;

j)	optikai sugárforrások és kapcsolódó munkaeszközök gyártói által szolgáltatott információ a vonatkozó közösségi irányelveknek megfelelően.

(4) A 89/391/EGK irányelv 9. cikke (1) bekezdésének a) pontjával összhangban a munkáltatónak rendelkeznie kell kockázatértékeléssel, és meg kell határoznia, hogy milyen intézkedéseket kell tenni ennek az irányelvnek az 5. és 6. cikkével összhangban. A kockázatértékelést a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelő adathordozón kell rögzíteni; ez magában foglalhatja a munkáltató indoklását arról, hogy az optikai sugárzásból eredő kockázatok jellege és mértéke a további részletes kockázatértékelést szükségtelenné teszi. A kockázatértékelést rendszeresen naprakésszé kell tenni, különösen akkor, ha olyan jelentős változások történtek, amelyek azt elavulttá tehetik, vagy ha az egészségi állapot folyamatos ellenőrzésének eredményei alapján a naprakésszé tétel szükségesnek bizonyul.

5. cikk

Rendelkezések a kockázatok megelőzésére, illetve csökkentésére

(1) A műszaki fejlődés és a kockázat forrásnál történő csökkentésére irányuló intézkedések lehetőségének figyelembevételével, a mesterséges optikai sugárzásnak való expozícióból eredő kockázatokat meg kell szüntetni vagy a lehető legkisebbre kell csökkenteni.

A mesterséges optikai sugárzásnak való expozícióból eredő kockázatok csökkentése a 89/391/EGK irányelvben megállapított általános megelőzési elveken alapul.

(2) Amennyiben a 4. cikk (1) bekezdése alapján a mesterséges eredetű optikai sugárzásnak kitett munkavállalók körében elvégzett kockázatértékelés az expozíciós határértékek túllépését valószínűsíti, a munkáltató műszaki, és/vagy a határértékeket meghaladó expozíció megelőzését célzó szervezeti intézkedésekből álló cselekvési tervet állít össze és hajt végre, különös tekintettel a következőkre:

a)	az optikai sugárzásból eredő veszélyt csökkentő más munkamódszerek;

b)	kevesebb optikai sugárzást kibocsátó munkaeszköz választása az elvégzendő munka figyelembevételével;

c)	a kibocsátott optikai sugárzás csökkentése műszaki intézkedésekkel, szükséges esetben reteszek, árnyékolások vagy hasonló egészségvédelmi rendszerek alkalmazása;

d)	a munkaeszközökre, a munkahelyekre és a munkaállomásokra vonatkozó megfelelő karbantartási programok;

e)	a munkahelyek és munkaállomások megtervezése és elrendezése;

f)	az expozíció időtartamának és szintjének korlátozása;

g)	a megfelelő egyéni védőeszközök rendelkezésre állása;

h)	a berendezés gyártójának utasításai, amennyiben egy vonatkozó közösségi irányelv így rendelkezik.

(3) A 4. cikknek megfelelően elvégzett kockázatértékelés alapján a munkahelyi biztonsági, illetve egészségvédelmi jelzésekre vonatkozó minimumkövetelményekről szóló, 1992. június 24-i 92/58/EGK irányelvvel (9. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében) (11) összhangban megfelelő jelzéssel kell ellátni azokat a munkahelyeket, ahol a munkavállalók az expozíciós határértékeket meghaladó mesterséges eredetű optikai sugárzásnak lehetnek kitéve. A kérdéses területeket meg kell jelölni, és az oda való belépést korlátozni kell, amennyiben ez műszakilag megoldható és amennyiben az expozíciós határértékek túllépésének a kockázata fennáll.

(4) A munkavállalók semmilyen körülmények között nem lehetnek kitéve az expozíciós határértékeket meghaladó expozíciónak. Amennyiben a munkáltató által az ezen irányelv betartása érdekében a mesterséges eredetű optikai sugárzás vonatkozásában hozott intézkedések ellenére az expozíciós határértékeket túllépik, a munkáltatónak azonnali intézkedéseket kell tennie az expozíciónak az expozíciós határértékek alá való csökkentése érdekében. A munkáltatónak meg kell állapítania az expozíciós határértékek túllépésének okait, és ennek megfelelően ki kell igazítania a védő- és megelőző intézkedéseket az újbóli túllépés elkerülése céljából.

(5) A 89/391/EGK irányelv 15. cikke értelmében a munkáltató az ebben a cikkben említett intézkedéseket hozzáigazítja a különösen érzékeny kockázati csoportba tartozó munkavállalók igényeihez.

6. cikk

A munkavállalók tájékoztatása és oktatása

A 89/391/EGK irányelv 10. és 12. cikkének sérelme nélkül a munkáltató gondoskodik arról, hogy a munkavégzés során mesterséges optikai sugárzásból eredő kockázatoknak kitett munkavállalók, és/vagy képviselőik az ezen irányelv 4. cikkében említett kockázatértékelés eredményével kapcsolatos szükséges tájékoztatásban és oktatásban részesüljenek, különös tekintettel a következőkre:

a)	az ennek az irányelvnek a végrehajtása érdekében tett intézkedések;

b)	az expozíciós határértékek és a hozzájuk kapcsolódó lehetséges kockázatok;

c)	az ezen irányelv 4. cikkének megfelelően elvégzett becslések, mérések és/vagy számítások eredményei a mesterséges optikai sugárzás expozíció szintjére vonatkozóan, jelentőségük és a lehetséges kockázataik magyarázatával;

d)	az expozícióból eredő egészségkárosító hatások felismerésének és jelentésének módja;

e)	a munkavállalók egészségi állapotának folyamatos ellenőrzésére feljogosító körülmények;

f)	az expozícióból eredő kockázatokat minimálisra csökkentő biztonságos munkamódszerek;

g)	a megfelelő egyéni védőeszközök szakszerű használata.

7. cikk

Konzultáció a munkavállalókkal és a munkavállalók részvétele

A munkavállalókkal, illetve képviselőikkel folytatott konzultációra, valamint a munkavállalók, és/vagy képviselőik részvételére az ezen irányelv által érintett kérdésekben a 89/391/EGK irányelv 11. cikkének megfelelően kerül sor.

III. SZAKASZ

EGYÉB RENDELKEZÉSEK

8. cikk

Egészségi állapot ellenőrzése

(1) Az optikai sugárzás hatásának való expozícióból származó káros egészségügyi hatások megelőzése és időbeni felismerése, valamint a hosszútávú egészségügyi kockázatok és a krónikus megbetegedések kockázatának megelőzése céljából a tagállamok a 89/391/EGK irányelv 14. cikke alapján rendelkezéseket fogadnak el a munkavállalók egészségi állapotának megfelelő ellenőrzésének biztosítása érdekében.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy az egészségi állapotellenőrzést orvos, foglakozás-egészségügyi szakember vagy a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban az egészségügyi állapot folyamatos ellenőrzéséért felelős egészségügyi hatóság végzi.

(3) A tagállamok rendelkezéseket vezetnek be annak biztosítására, hogy az (1) bekezdéssel összhangban egészségi állapotának ellenőrzésén részt vevő valamennyi munkavállalóról naprakészen vezetett egészségügyi dokumentáció készüljön. Az egészségügyi dokumentáció az elvégzett egészségi állapotellenőrzés eredményeinek összefoglalását tartalmazza. Az egészségügyi dokumentációt olyan formában vezetik, amely – a titoktartási kötelezettség figyelembevételével – megteremti a későbbi konzultáció lehetőségét. Az illetékes hatóság részére kérelemre meg kell küldeni a dokumentáció megfelelő példányait, a titoktartási kötelezettség figyelembevételével. A munkáltató köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket, hogy a tagállam által meghatározott orvos, foglakozás-egészségügyi szakember vagy az egészségi állapotellenőrzésért felelős egészségügyi hatóság hozzáférhessen a 4. cikkben említett kockázatértékelés eredményéhez, amennyiben az eredmények az egészségügyi állapot folyamatos ellenőrzése szempontjából fontosak. A munkavállaló, kérelmére, betekinthet a rá vonatkozó egészségügyi dokumentációba.

(4) A határértékeket meghaladó expozíció felismerése esetén az érintett munkavállaló(k) részére a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban biztosítani kell az orvosi vizsgálat lehetőségét. Ezt az orvosi vizsgálatot akkor is el kell végezni, ha az egészségi állapotellenőrzés eredménye a munkavállalónál azonosítható betegséget vagy egészségkárosodást mutat ki, amelyről az orvos vagy foglakozás-egészségügyi szakember megállapítja, hogy az munkahelyi mesterséges optikai sugárzásnak való expozícióra vezethető vissza. Mindkét esetben, a határértékek túllépése vagy káros egészségügyi hatások (ideértve a megbetegedéseket is) észlelése esetén:

a)	az orvos vagy más megfelelően képzett személy köteles tájékoztatni a munkavállalót a személyére vonatkozó eredményről. A munkavállalónak tájékoztatást és tanácsot kell kapnia különös tekintettel azokra az egészségügyi felülvizsgálatokra, amelyeken az expozíció megszűnését követően kell átesnie;

b)	a munkáltatót tájékoztatni kell az egészségügyi felülvizsgálat fontos megállapításairól, a bizalmasan kezelendő orvosi adatok figyelembevételével;

a munkáltató köteles:

—	felülvizsgálni a 4. cikk alapján elvégzett kockázatértékelést,

—	megvizsgálni az 5. cikk alapján a kockázat megszüntetésére vagy csökkentésére hozott intézkedéseket,

—	figyelembe venni a foglalkozás-egészségügyi szakember vagy más megfelelően képzett személy vagy az illetékes hatóság tanácsát az 5. cikk értelmében a kockázat megszüntetéséhez vagy csökkentéséhez szükséges intézkedések végrehajtásakor, és

—

biztosítani a munkavállalók egészségi állapotának folyamatos ellenőrzését és előírni a hasonló expozíciónak kitett munkavállalók egészségi állapotának felülvizsgálatát. Ilyen esetekben az illetékes orvos vagy foglalkozás-egészségügyi szakember vagy az illetékes hatóság javasolhatja az kockázatoknak kitett személyek orvosi vizsgálatát.

9. cikk

Szankciók

A tagállamoknak megfelelő szankciókat kell előirányozniuk, amelyek az ezen irányelv alapján elfogadott nemzeti jogszabályok megsértése esetén alkalmazandók. Ezeknek a szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

10. cikk

Technikai módosítások

(1) A mellékletekben meghatározott expozíciós határértékekre vonatkozó módosításokat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak kell elfogadnia a Szerződés 137. cikke (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően.

(2) A mellékletek szigorúan technikai jellegű módosításait, összhangban:

a)	a munkaeszközök, illetve munkahelyek tervezését, gyártását vagy építését érintő műszaki harmonizálásról és szabványosításról szóló irányelvek elfogadásával;

b)	az optikai sugárzás munkahelyi expozíciójára vonatkozóan a műszaki fejlődéssel, a leginkább idevágó harmonizált európai szabványok vagy nemzetközi előírások változásával és az új tudományos ismeretekkel,

a 11. cikk (2) bekezdésében megállapított eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

11. cikk

A bizottság

(1) A Bizottság munkáját a 89/391/EGK irányelv 17. cikkében említett bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK tanácsi határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időtartam három hónap.

(3) A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

IV. SZAKASZ

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

12. cikk

Jelentések

A tagállamok ötévente jelentést készítenek a Bizottságnak ennek az irányelvnek a gyakorlati végrehajtásáról, amelyben jelzik a szociális partnerek álláspontját.

A Bizottság ötévente tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, valamint a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi tanácsadó bizottságot a jelentések tartalmáról, a jelentések értékeléséről, a szóban forgó területen végbement előrelépésről, és bármely cselekményről, amely új tudományos ismeretek függvényében indokolt lehet.

13. cikk

A gyakorlati útmutató

A Bizottság ezen irányelv végrehajtásának megkönnyítése érdekében gyakorlati útmutatót dolgoz ki a 4. és 5. cikkhez, valamint az I. és a II. melléklethez.

14. cikk

Átültetés a nemzeti jogba

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2010. április 27 májusáig megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket az intézkedéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módjáról a tagállamok rendelkeznek.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguk azon rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak vagy fogadtak el.

15. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.

16. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2006. április 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

H. WINKLER

(1) HL C 77., 1993.3.18., 12. o. és HL C 230., 1994.8.19., 3. o.

(2) HL C 249., 1993.9.13., 28. o.

(3) Az Európai Parlament 1999. szeptember 16-án megerősített (HL C 54., 2000.2.25., 75. o.), 1994. április 20-i véleménye (HL C 128., 1994.5.9., 146. o.), a Tanács 2005. április 18-i közös álláspontja (HL C 172. E, 2005.7.12., 26. o.) és az Európai Parlament 2005. november 16-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). Az Európai Parlament 2006. február 14-i jogalkotási állásfoglalása (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2006. február 23-i határozata.

(4) HL C 260., 1990.10.15., 167. o.

(5) HL L 177., 2002.7.6., 13. o.

(6) HL L 42., 2003.2.15., 38. o.

(7) HL L 159., 2004.4.30., 1. o. Helyesbítve: HL L 184., 2004.5.24., 1. o.

(8) HL L 183., 1989.6.29., 1. o. A legutóbb az 1882/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 284., 2003.10.31., 1. o.) módosított irányelv.

(9) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(10) HL C 321., 2003.12.31., 1. o.

(11) HL L 245., 1992.8.26., 23. o.

I. MELLÉKLET

Nem-koherens optikai sugárzás

Az optikai sugárzás biofizikailag releváns expozíció értékei az alábbi képletekkel határozhatók meg. Az alkalmazandó képletet a forrás által kibocsátott sugárzási tartomány függvényében kell kiválasztani és az eredményeket össze kell hasonlítani az 1.1. táblázatban szereplő megfelelő expozíciós határértékekkel. Egy adott optikai sugárforrásra egynél több expozíciós érték és megfelelő expozíciós határérték is vonatkozhat.

Az a)–o) jelölés az 1.1 táblázat megfelelő soraira utal.

a)		(Heff csak a 180–400 nm tartományban érvényes.)
b)		(HUVA csak a 315–400 nm tartományban érvényes.)
c), d)		(LB csak a 300–700 nm tartományban érvényes.)
e), f)		(EB csak a 300–700 nm tartományban érvényes.)
g)–l)		(A λ1 és λ2 megfelelő értékeit lásd az 1.1. táblázatban.)
m), n)		(EIR csak a 780–3 000 nm tartományban érvényes.)
o)		(Hskin csak a 380–3 000 nm tartományban érvényes.)

Ezen irányelv alkalmazásában a fenti képletek helyettesíthetők az alábbi kifejezésekkel és diszkrét értékek használatával a következő táblázatokban meghatározottak szerint:

a)		és
b)		és
c), d)
e), f)
g)–l)		(λ1 és λ2 megfelelő értékeit lásd az 1.1 táblázatban.)
m), n)
o)		és

Megjegyzések:

Eλ (λ, t), Eλ	spektrális besugárzott felületi teljesítmény vagy spektrális teljesítménysűrűség: egy felületen az egységnyi területre beeső sugárzott teljesítmény watt per négyzetméter per nanométerben kifejezve [W m-2 nm-1]; az Eλ (λ, t) és Eλ értékei mérésekből adódnak vagy a berendezés gyártója szolgáltathatja azokat;
Eeff	effektív besugárzott felületi teljesítmény (UV tartomány): számított besugárzott felületi teljesítmény a 180–00 nm UV hullámhossz-tartományon belül spektrálisan súlyozva S(λ)-val, watt per négyzetméterben kifejezve [W m-2];
H	besugárzottság: a besugárzott felületi teljesítmény időintegrálja, joule per négyzetméterben kifejezve [J m-2];
Heff	effektív besugárzottság: besugárzottság spektrálisan súlyozva S(λ)-val, joule per négyzetméterben kifejezve [J m-2];
EUVA	összes besugárzott felületi teljesítmény (UV-A): számított besugárzott felületi teljesítmény a 315–400 nm UV-A hullámhossztartományon belül, watt per négyzetméterben kifejezve [W m-2];
HUVA	besugárzottság: a 315–400 nm UV-A hullámhossztartományon belüli besugárzott felületi teljesítmény idő- és hullámhossz szerinti integrálja vagy összege, joule per négyzetméterben kifejezve [J m-2];
S (λ)	spektrális súlyozás az UV sugárzás által a szemre és bőrre gyakorolt egészségügyi hatások hullámhossz-függőségének figyelembevételével, (1.2. táblázat) [dimenzió nélküli];
t, Δt	idő, az expozíció időtartama, másodpercben kifejezve [s];
λ	hullámhossz, nanométerben kifejezve [nm];
Δ λ	a számítási és mérési intervallumok sávszélessége, nanométerben kifejezve [nm];
Lλ (λ), Lλ	a forrás spektrális sugársűrűsége watt per négyzetméter per szteradián per nanométerben kifejezve [W m- 2 sr –1 nm-1];
R (λ)	spektrális súlyozás a látható és az IR-A sugárzás által a szemben okozott hőkárosodás hullámhossz-függőségének figyelembevételével (1.3. táblázat) [dimenzió nélküli];
LR	effektív sugársűrűség (hőkárosodás): R (λ)-val spektrálisan súlyozott számított sugársűrűség watt per négyzetméter per szteradiánban kifejezve [W m- 2 sr –1];
B (λ)	spektrális súlyozás a kékfény-sugárzás által a szemben okozott fotokémiai sérülés hullámhossz-függőségének figyelembevételével (1.3. táblázat) [dimenzió nélküli];
LB	effektív sugársűrűség (kék fény): B (λ)-val spektrálisan súlyozott számított sugársűrűség watt per négyzetméter per szteradiánban kifejezve [W m- 2 sr –1];
EB	effektív besugárzott felületi teljesítmény (kék fény): B (λ)-val spektrálisan súlyozott számított besugárzott felületi teljesítmény watt per négyzetméterben kifejezve [W m-2];
EIR	összes besugárzott felületi teljesítmény (hőkárosodás): számított besugárzott felületi teljesítmény a 780–3 000 nm infravörös hullámhossz-tartományon belül, watt per négyzetméterben kifejezve [W m-2];
Eskin	összes besugárzott felületi teljesítmény (látható, IR-A és IR-B): számított besugárzott felületi teljesítmény a 380–3 000 nm látható és infravörös hullámhossztartományon belül, watt per négyzetméterben kifejezve [W m-2];
Hskin	besugárzottság: a 380–3 000 nm látható és infravörös hullámhossz-tartományon belüli besugárzott felületi teljesítmény idő- és hullámhossz szerinti integrálja vagy összege, joule per négyzetméterben kifejezve (J m-2);
α	nyílásszög: egy térbeli pontban nézett, látható forrás által bezárt szög, milliradiánban kifejezve (mrad). Látható forrás az a valódi vagy virtuális tárgy, amely a lehető legkisebb retinaképet hozza létre.

1.1. táblázat:

Nem-koherens optikai sugárzás expozíciós határértékei

Index

Hullámhossz nm

Expozíciós határérték

Mértékegység

Megjegyzés

Testrész

Veszély

180-400

(UV-A, UV-B és UV-C)

Heff = 30

napi érték 8 óra

[J m-2]

szem	szaruhártya kötőhártya lencsék

bőr

hóvakság

kötőhártya-gyulladás

szürkehályog

bőrpír

a bőr rugalmatlanná válása

bőrrák

315-400

(UV-A)

HUVA = 104

napi érték 8 óra

[J m-2]

szemlencsék

szürkehályog

300-700

(kék fény) lásd 1 megjegyzés

Formula

ahol t ≤ 10 000 s

LB: [W m-2 sr-1]

t: [másodperc]

ahol α ≥ 11 mrad

szem recehártya

recehártya gyulladás

300-700

(kék fény)

lásd 1. megjegyzés

LB = 100

ahol t > 10 000 s

[W m-2 sr-1]

300-700

(kék fény)

lásd 1. megjegyzés

Formula

ahol t ≤ 10 000 s

EB: [W m-2]

t: [másodperc]

ahol α < 11 mrad

lásd 2. megjegyzés

300-700

(kék fény)

lásd 1. megjegyzés

EB = 0,01

t >10 000 s

[W m-2]

380-1 400

(látható és IR-A)

Formula

ahol t >10 s

[W m-2 sr-1]

Cα = 1,7 ahol

α ≤ 1,7 mrad

Cα = α ahol

1,7 ≤ α ≤ 100 mrad

Cα = 100 ahol

α > 100 mrad

λ1= 380; λ2= 1 400

szem recehártya

recehártya égési sérülése

380-1 400

(látható és IR-A)

Formula

ahol 10 μs ≤ t ≤ 10 s

LR:[W m-2 sr-1]

t: [másodperc]

380-1 400

(látható és IR-A)

Formula

ahol t <10 μs

[W m-2 sr-1]

780-1 400

(IR-A)

Formula

ahol t > 10 s

[W m-2 sr-1]

Cα = 11 ahol

α ≤ 11 mrad

Cα = α ahol

11≤ α ≤ 100 mrad

Cα = 100 ahol

α > 100 mrad

(mérési látómező: 11 mrad)

λ1= 780; λ2= 1 400

szem recehártya

recehártya égési sérülése

780-1 400

(IR-A)

Formula

ahol 10 μs ≤ t ≤ 10 s

LR: [W m-2 sr-1]

t: [másodperc]

780-1 400

(IR-A)

Formula

ahol t < 10 μs

[W m-2 sr-1]

780-3 000

(IR-A és IR-B)

EIR = 18 000 t-0 , 75

ahol t ≤ 1 000 s

E: [W m-2]

t: [másodperc]

szem	szaruhártya lencsék

szaruhártya égési sérülése

szürke hályog

780-3 000

(IR-A és IR-B)

EIR = 100

ahol t > 1 000 s

[W m-2]

380-3 000

(látható, IR-A

és IR-B)

Hskin = 20 000 t0 , 25

ahol t < 10 s

H: [J m-2]

t: [másodperc]

bőr

égés

1. megjegyzés:	A 300–700 nm hullámhossztartomány lefedi az UV-B sugárzás egy részét, a teljes UV-A sugárzást és a látható sugárzás nagy részét; a belőle eredő veszélyt azonban együttesen „kék fény” veszélynek nevezik. A szó szoros értelmében a kék fény csak körülbelül a 400–490 nm hullámhossztartományt fedi le.
2. megjegyzés:	< 11 mrad nyílásszögű, nagyon kis források állandósult nézése (fixálása) esetében LB átalakítható EB-vé. Ez általában csak szemészeti eszközökre vagy altatás során stabilizált szemre alkalmazható. A maximális „nézési idő”: tmax = 100 / EB ahol EB W m-2 –ben van kifejezve. A szokványos látási feladatok közbeni szemmozgás miatt ez nem haladja meg a 100 s-t.

1.2. táblázat

S (λ) [dimenzió nélkül], 180–400 nm

λ nm-ben	S (λ)	λ nm-ben	S (λ)	λ nm-ben	S (λ)	λ nm-ben	S (λ)	λ nm-ben	S (λ)
180	0,0120	228	0,1737	276	0,9434	324	0,000520	372	0,000086
181	0,0126	229	0,1819	277	0,9272	325	0,000500	373	0,000083
182	0,0132	230	0,1900	278	0,9112	326	0,000479	374	0,000080
183	0,0138	231	0,1995	279	0,8954	327	0,000459	375	0,000077
184	0,0144	232	0,2089	280	0,8800	328	0,000440	376	0,000074
185	0,0151	233	0,2188	281	0,8568	329	0,000425	377	0,000072
186	0,0158	234	0,2292	282	0,8342	330	0,000410	378	0,000069
187	0,0166	235	0,2400	283	0,8122	331	0,000396	379	0,000066
188	0,0173	236	0,2510	284	0,7908	332	0,000383	380	0,000064
189	0,0181	237	0,2624	285	0,7700	333	0,000370	381	0,000062
190	0,0190	238	0,2744	286	0,7420	334	0,000355	382	0,000059
191	0,0199	239	0,2869	287	0,7151	335	0,000340	383	0,000057
192	0,0208	240	0,3000	288	0,6891	336	0,000327	384	0,000055
193	0,0218	241	0,3111	289	0,6641	337	0,000315	385	0,000053
194	0,0228	242	0,3227	290	0,6400	338	0,000303	386	0,000051
195	0,0239	243	0,3347	291	0,6186	339	0,000291	387	0,000049
196	0,0250	244	0,3471	292	0,5980	340	0,000280	388	0,000047
197	0,0262	245	0,3600	293	0,5780	341	0,000271	389	0,000046
198	0,0274	246	0,3730	294	0,5587	342	0,000263	390	0,000044
199	0,0287	247	0,3865	295	0,5400	343	0,000255	391	0,000042
200	0,0300	248	0,4005	296	0,4984	344	0,000248	392	0,000041
201	0,0334	249	0,4150	297	0,4600	345	0,000240	393	0,000039
202	0,0371	250	0,4300	298	0,3989	346	0,000231	394	0,000037
203	0,0412	251	0,4465	299	0,3459	347	0,000223	395	0,000036
204	0,0459	252	0,4637	300	0,3000	348	0,000215	396	0,000035
205	0,0510	253	0,4815	301	0,2210	349	0,000207	397	0,000033
206	0,0551	254	0,5000	302	0,1629	350	0,000200	398	0,000032
207	0,0595	255	0,5200	303	0,1200	351	0,000191	399	0,000031
208	0,0643	256	0,5437	304	0,0849	352	0,000183	400	0,000030
209	0,0694	257	0,5685	305	0,0600	353	0,000175
210	0,0750	258	0,5945	306	0,0454	354	0,000167
211	0,0786	259	0,6216	307	0,0344	355	0,000160
212	0,0824	260	0,6500	308	0,0260	356	0,000153
213	0,0864	261	0,6792	309	0,0197	357	0,000147
214	0,0906	262	0,7098	310	0,0150	358	0,000141
215	0,0950	263	0,7417	311	0,0111	359	0,000136
216	0,0995	264	0,7751	312	0,0081	360	0,000130
217	0,1043	265	0,8100	313	0,0060	361	0,000126
218	0,1093	266	0,8449	314	0,0042	362	0,000122
219	0,1145	267	0,8812	315	0,0030	363	0,000118
220	0,1200	268	0,9192	316	0,0024	364	0,000114
221	0,1257	269	0,9587	317	0,0020	365	0,000110
222	0,1316	270	1,0000	318	0,0016	366	0,000106
223	0,1378	271	0,9919	319	0,0012	367	0,000103
224	0,1444	272	0,9838	320	0,0010	368	0,000099
225	0,1500	273	0,9758	321	0,000819	369	0,000096
226	0,1583	274	0,9679	322	0,000670	370	0,000093
227	0,1658	275	0,9600	323	0,000540	371	0,000090

1.3. táblázat:

B (λ), R (λ) [dimenzió nélkül], 380–1 400 nm

λ nm-ben	B (λ)	R (λ)
300 ≤ λ < 380	0,01	—
380	0,01	0,1
385	0,013	0,13
390	0,025	0,25
395	0,05	0,5
400	0,1	1
405	0,2	2
410	0,4	4
415	0,8	8
420	0,9	9
425	0,95	9,5
430	0,98	9,8
435	1	10
440	1	10
445	0,97	9,7
450	0,94	9,4
455	0,9	9
460	0,8	8
465	0,7	7
470	0,62	6,2
475	0,55	5,5
480	0,45	4,5
485	0,32	3,2
490	0,22	2,2
495	0,16	1,6
500	0,1	1
500 < λ ≤ 600	100,02·(450-λ)	1
600 < λ ≤ 700	0,001	1
700 < λ ≤ 1 050	—	100,002·(700- λ)
1 050 < λ ≤ 1 150	—	0,2
1 150 < λ ≤ 1 200	—	0,2· 100,02·(1 150- λ)
1 200 < λ ≤1 400	—	0,02

II. MELLÉKLET

Lézer optikai sugárzás

Az optikai sugárzás biofizikailag releváns expozíció értékei az alábbi képletekkel határozhatók meg. Az alkalmazandó képletet a forrás által kibocsátott sugárzás hullámhosszának és időtartamának függvényében kell kiválasztani, és az eredményeket össze kell hasonlítani az 2.2.–2.4. táblázatokban szereplő megfelelő expozíciós határértékekkel. Egy adott lézer optikai sugárforrásra egynél több expozíció érték és megfelelő expozíciós határérték is vonatkozhat.

A 2.2.–2.4. táblázatokban számítási segédeszközként használt együtthatókat a 2.5. táblázat sorolja fel, az ismétlődő expozícióra vonatkozó korrekciókat pedig a 2.6. táblázat sorolja fel.

Megjegyzések:

dP	teljesítmény watt-ban kifejezve [W];
dA	felület négyzetméterben kifejezve [m2];
E (t), E	besugárzott felületi teljesítmény vagy teljesítménysűrűség: egy felületen az egységnyi területre beeső sugárzott teljesítmény watt per négyzetméterben kifejezve (W m-2); az E(t) és E értékei mérésekből adódnak vagy a berendezés gyártója szolgáltathatja azokat;
H	besugárzottság, a besugárzott felületi teljesítmény időintegrálja, joule per négyzetméterben kifejezve (J m-2);
t	idő, az expozíció időtartama, másodpercben kifejezve [s];
λ	hullámhossz, nanométerben kifejezve [nm];
γ	mérési látómező határoló kúpszöge milliradánban kifejezve [mrad];
γm	mérési látómező milliradiánban kifejezve [mrad];
α	forrás nyílásszöge milliradiánban kifejezve [mrad];
	határolónyílás: az a kör alakú terület, amelyre a besugárzott felületi teljesítményt és a besugárzottságot átlagoljuk;
G	integrált sugársűrűség: a sugársűrűség integrálja egy adott expozíciós időtartamra, amit a kisugárzott energia per a sugárzó felület egységnyi területe per a kibocsátás egységnyi térszöge fejez ki, joule per négyzetméter per szteradiánban [J m-2 sr -1].

2.1. táblázat:

Sugárveszélyek

Hullámhossz [nm] λ	Sugárzási tartomány	Érintett szerv	Veszély	Expozíciós határérték táblázat
180–400	UV	szem	fotokémiai sérülés és hőkárosodás	2.2., 2.3.
180–400	UV	bőr	bőrpír	2.4.
400–700	látható	szem	recehártya sérülés	2.2.
400–600	látható	szem	fotokémiai sérülés	2.3.
400–700	látható	bőr	hőkárosodás	2.4.
700–1 400	IR-A	szem	hőkárosodás	2.2., 2.3.
700–1 400	IR-A	bőr	hőkárosodás	2.4.
1 400–2 600	IR-B	szem	hőkárosodás	2.2.
2 600–106	IR-C	szem	hőkárosodás	2.2.
1 400–106	IR-B, IR-C	szem	hőkárosodás	2.3.
1 400–106	IR-B, IR-C	bőr	hőkárosodás	2.4.

2.2. táblázat

A szemet érő lézersugárzás expozíciós határértékei – Rövid expozíciós időtartam < 10 s

2.3. táblázat:

A szemet érő lézersugárzás expozíciós határértékei – Hosszú expozíciós időtartam ≥ 10 s

2.4 táblázat:

A bőrt érő lézersugárzás expozíciós határértékei

2.5. táblázat:

Alkalmazott korrekciós tényezők és egyéb számítási paraméterek

Az ICNIRP listája szerinti paraméter	Érvényes spektrális tartomány (nm)	Érték
CA	λ < 700	CA = 1,0
	700–1 050	CA = 10 0,002(λ - 700)
	1 050–1 400	CA = 5,0
CB	400–450	CB = 1,0
CB	450–700	CB = 10 0,02(λ - 450)
CC	700–1 150	CC = 1,0
	1 150–1 200	CC = 10 0,018(λ - 1 150)
	1 200–1 400	CC = 8,0
T1	λ < 450	T1 = 10 s
	450–500	T1 = 10 · [10 0,02 ( λ - 450)] s
	λ > 500	T1 = 100 s

Az ICNIRP listája szerinti paraméter	Érvényes biológiai hatás	Érték
αmin	minden hőhatás	αmin = 1,5 mrad

Az ICNIRP listája szerinti paraméter	Érvényes szögtartomány (mrad)	Érték
CE	α < αmin	CE = 1,0
	αmin < α < 100	CE = α / αmin
	α > 100	CE = α2 / (αmin · αmax) mrad with αmax = 100 mrad
T2	α < 1,5	T2 = 10 s
	1,5 < α < 100	T2 = 10 · [10 (α - 1,5) / 98,5] s
	α > 100	T2 = 100 s

Az ICNIRP listája szerinti paraméter	Érvényes spektrális tartomány (nm)	Érték
γ	t ≤ 100	γ = 11 [mrad]
	100 < t < 104	γ = 1,1 t 0,5 [mrad]
	t > 104	γ = 110 [mrad]

2.6 táblázat:

Ismétlődő expozícióra vonatkozó korrekció

Mindhárom itt következő általános szabályt alkalmazni kell minden ismétlődő expozíció esetén, amennyiben az ismétlődő impulzusrendszerű vagy letapogató lézerrendszerektől ered:

1.	Egy impulzussorozat bármely egyedi impulzusából származó expozíció nem haladhatja meg az adott impulzus-időtartamú egyedi impulzusra vonatkozó expozíciós határértéket.

2.	A t idő alatt kibocsátott impulzusok bármely csoportjának (vagy sorozatban lévő impulzusok alcsoportjának) expozíciója nem haladhatja meg a t időre vonatkozó expozíciós határértéket.

Az egy impulzuscsoporton belüli bármely egyedi impulzusból eredő expozíció nem haladhatja meg a Cp=N-0,25 kumulatív-termikus korrekciós tényezővel megszorzott, egyedi impulzusra vonatkozó expozíciós határértéket, ahol N az impulzusok száma. Ez a szabály csak az égési sérülésekkel szemben védő expozíciós határokra vonatkozik, ahol a kevesebb, mint Tmin alatt kibocsátott összes impulzus egy impulzusként kezelendő.

Paraméter	Érvényes spektrális tartomány (nm)	Érték
Tmin	315 <λ≤ 400	Tmin = 10 -9 s (= 1 ns)
	400 <λ≤ 1 050	Tmin = 18· 10 -6 s (= 18 μs)
	1 050 <λ≤ 1 400	Tmin = 50· 10 -6 s (= 50 μs)
	1 400 <λ≤ 1 500	Tmin = 10 -3 s (= 1 ms)
	1 500 <λ≤ 1 800	Tmin = 10 s
	1 800 <λ≤ 2 600	Tmin = 10 -3 s (= 1 ms)
	2 600 <λ≤ 10 6	Tmin = 10 -7 s (= 100 ns)

A TANÁCS NYILATKOZATA

A Tanács nyilatkozata a „penalties” kifejezésnek az Európai Közösség jogi eszközei angol nyelvű változatában való használatáról.

A Tanács véleménye szerint amikor az Európai Közösség jogi eszközeinek angol nyelvű szövegében a „penalties” szót használják, annak semleges értelme van, és nem kifejezetten büntetőjogi jogkövetkezményekre vonatkozik, hanem vonatkozhat például közigazgatási, pénzügyi és egyéb jogkövetkezményekre is. Amikor a tagállamok egy közösségi aktus értelmében „penalties”-t kötelesek bevezetni, az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban a jogkövetkezmény megfelelő fajtáját nekik kell megválasztaniuk.

A Közösség nyelvi adatbázisában a „penalties” kifejezés fordítása más nyelveken a következő:

csehül „sankce”, spanyolul „sanciones”, dánul „sanktioner”, németül „Sanktionen”, észtül „sanktsioonid”, franciául „sanctions”, görögül „κuρώσεις”, magyarul „jogkövetkezmények”, olaszul „sanzioni”, lettül „sankcijas”, litvánul „sankcijos”, máltaiul „penali”, hollandul „sancties”, lengyelül „sankcje”, portugálul „sanções”, szlovénül „kazni”, szlovákul „sankcie”, finnül „seuraamukset”, svédül pedig „sanktioner”.

Amennyiben a jogi eszközök felülvizsgált angol nyelvű változataiban az eredetileg használt „sanctions” kifejezést a „penalties” kifejezéssel váltják fel, ez nem jelent lényegi változást.

27.4.2006

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 114/64

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS TANÁCS 2006/32/EK IRÁNYELVE

(2006. április 5.)

az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről

(EGT vonatkozású szöveg)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 175. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére (2),

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

A Közösségben szükség van az energia-végfelhasználás hatékonyságának javítására, az energia iránti kereslet szabályozására, valamint a megújuló forrásokon alapuló energiatermelés elősegítésére, mivel viszonylag korlátozottak a lehetőségek az energiaellátás és -elosztás feltételeinek más módon történő rövid és középtávú befolyásolására, akár új kapacitások létesítése, akár az átvitel és az elosztás javítása révén. Ezen irányelv ezért az ellátás biztonságának javításához járul hozzá.

(2)

A energia-végfelhasználás nagyobb hatékonysága hozzájárul majd a primerenergia-fogyasztás, a CO2 és más üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez, és ezáltal a veszélyes éghajlatváltozás megakadályozásához is. Ezen kibocsátások mértéke folyamatosan nő, és ezáltal egyre nehezebbé válik a kiotói kötelezettségvállalások teljesítése. Az energiaszektorhoz kötődő emberi tevékenységek a Közösség üvegházhatást okozó gázkibocsátásának mintegy 78 %-át teszik ki. Az 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozatban (4) meghatározott hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program szerint további csökkentések szükségesek az Egyesült Nemzetek éghajlat-változási keretegyezménye azon hosszú távú célkitűzésének eléréséhez, amely arra irányul, hogy az üvegházhatást okozó gázok légköri koncentrációja olyan szinten stabilizálódjon, ami megakadályozza az éghajlati rendszer veszélyes antropogén eredetű zavarait. Ezért konkrét politikákra és intézkedésekre van szükség.

(3)

A megnövelt energiahatékonyság lehetővé teszi a költséghatékony energia-megtakarításokban rejlő lehetőségek gazdaságos kiaknázását. Az energiahatékonyság javítására irányuló intézkedések elérhetővé tennék ezeket az energia-megtakarításokat, és ezáltal hozzájárulhatnának a Közösség energia-behozataltól való függőségének csökkentéséhez. Ezen felül a nagyobb energiahatékonyságú technológiák felé való elmozdulás fokozhatja a Közösségeknek a lisszaboni stratégiában hangsúlyozott innovatív szellemét és versenyképességét.

(4)	Az európai éghajlat-változási program első szakaszának végrehajtásáról szóló bizottsági közlemény a közösségi szinten meghozandó, éghajlatváltozással kapcsolatos elsődleges fontosságú intézkedések között említette az energiakereslet szabályozásáról szóló irányelvet.

(5)

Ezen irányelv összhangban áll a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (5), valamint a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2003. június 26-i 2003/55/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (6), amelyek lehetőséget nyújtanak az energiahatékonyságnak és a keresletoldali szabályozásnak az új energiaellátás alternatíváiként, illetve környezetvédelmi célokra történő felhasználására, lehetővé téve a tagállamok hatóságai számára többek között azt, hogy új kapacitások létesítésére versenytárgyalási eljárást írjanak ki, illetve energiahatékonysági és keresletoldali intézkedéseket – beleértve az ún. „fehér bizonyítványokat” – válasszanak.

(6)

Ez az irányelv nem érinti a 2003/54/EK irányelv 3. cikkét, amely előírja, hogy a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy minden háztartási fogyasztó, valamint amennyiben a tagállamok szükségesnek tartják, a kisvállalkozások is egyetemes szolgáltatásban részesüljenek, azaz a tagállam területén belül joguk legyen a meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, méltányos, könnyen és tisztán összehasonlítható, átlátható árakon.

(7)

Ennek az irányelvnek ezért nem csak az energetikai szolgáltatások kínálati oldalának további támogatása a célja, hanem a keresleti oldal erősebb ösztönzőinek megteremtése is. A közszektornak valamennyi tagállamban jó példát kell mutatnia az energiát használó berendezésekre, az energetikai szolgáltatásokra, valamint az egyéb energiahatékonysági intézkedésekre vonatkozólag a beruházások, a fenntartás, illetve az egyéb költségek tekintetében. A közszektort ezért arra kell ösztönözni, hogy az energiahatékonyság javítására vonatkozó megfontolásokat építse be beruházásaiba, értékcsökkenési leírásaiba és működési költségvetéseibe. A közszektornak ezenkívül törekednie kell az energiahatékonysági kritériumok közbeszerzési eljárások keretében történő felhasználására, amely gyakorlatot a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/17/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) és az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (8) teszi lehetővé, és amely gyakorlatot az Európai Bíróság a 2002. szeptember 17-i C-513/99 (9) ügyben hozott ítélete megerősített. Tekintettel a tagállamok közigazgatási struktúráinak változatosságára, a közszektor által hozandó különböző típusú intézkedéseket az azoknak megfelelő nemzeti, regionális és/vagy helyi szinten kell meghozni.

(8)

Az állami szektor sokféle módon tudja betölteni példamutató szerepét: a III. és VI. mellékletben felsorolt alkalmazandó intézkedések mellett az állami szektor kezdeményezhet például energiahatékonysági kísérleti projekteket és ösztönözheti az alkalmazottak energiahatékony magatartását. A kívánatos multiplikátor hatás elérése érdekében számos ilyen fellépésről kell hatékony tájékoztatást nyújtania az egyes polgároknak és/vagy a vállalatoknak, miközben hangsúlyoznia kell a költségmegtakarításokat.

(9)

A villamos energia, a földgáz, a szén és a lignit, a fűtés, sőt néhány esetben a távfűtés és -hűtés kiskereskedelmi piacának a végső fogyasztók számára történt liberalizációja szinte kizárólag jobb hatékonysághoz és alacsonyabb költségekhez vezetett az energiatermelés, -átalakítás és -elosztás terén. Ez a liberalizáció nem vezetett jelentős mértékű versenyhez a termékek és a szolgáltatások szintjén, ami a keresleti oldalon az energiahatékonyság növekedését eredményezhette volna.

(10)	Az Európai Közösségen belüli energiahatékonyságról szóló, 1998. december 7-i állásfoglalásában (10) a Tanács jóváhagyta a Közösség egészére vonatkozó azon célkitűzést, amely a végső fogyasztás energiaigényességének 2010-ig évente további egy százalékponttal történő javítására irányul.

(11)

A tagállamoknak ezért nemzeti célelőirányzatokat kell elfogadniuk az energia-végfelhasználás hatékonyságának előmozdítása és az energetikai szolgáltatások piaca további növekedésének és életképességének biztosítása érdekében, ezáltal is hozzájárulva a lisszaboni stratégia végrehajtásához. Az energia-végfelhasználás hatékonyságának előmozdítását célzó nemzeti célelőirányzatok elfogadása hatékony szinergiát valósít meg olyan egyéb közösségi jogszabályokkal, amelyek alkalmazásuk esetén hozzájárulnak e nemzeti célelőirányzatok eléréséhez.

(12)

Ezen irányelv megköveteli, hogy a tagállamok intézkedéseket tegyenek, és az irányelv célkitűzéseinek teljesítése ezen intézkedéseknek az energia végső fogyasztóira gyakorolt hatásától függ. A tagállamok által tett intézkedések végső eredménye sok olyan külső tényezőtől függ, amelyek a fogyasztók magatartását az energiafelhasználás, valamint az energiatakarékos módszerek alkalmazására és energiatakarékos készülékek használatára való hajlandóságuk vonatkozásában befolyásolják. Ezért, még ha a tagállamok kötelezettséget is vállalnak a célkitűzés elérése érdekében erőfeszítések megtételére, a nemzeti energiamegtakarítási célkitűzés jellegét tekintve csak célelőirányzat, és a 9 %-os célérték elérése tekintetében nem tartalmaz a tagállamokra nézve jogi úton kikényszeríthető kötelezettséget.

(13)	Emlékeztet arra, hogy a nemzeti célelőirányzatuk elérése céljából a tagállamok 9 %-nál nagyobb célt is kitűzhetnek saját maguknak.

(14)

Az energiahatékonyság növelésére kedvező hatást fog gyakorolni az információk, a tapasztalatok és a legjobb gyakorlat minden szinten végrehajtott cseréje, beleértve különösen az állami szektort. A tagállamoknak ezért fel kell sorolniuk az ezen irányelv összefüggésében hozott intézkedéseket és a lehető legnagyobb mértékben felül kell vizsgálniuk a hatásukat az energiahatékonysági cselekvési tervekben.

(15)	Az energiahatékonyságnak a technológiai, magatartásbeli és/vagy gazdasági változásokon alapuló megvalósítására törekvés során el kell kerülni a jelentős negatív környezeti hatásokat, és figyelembe kell venni a társadalmi prioritásokat.

(16)

A kínálati oldal finanszírozásának és a keresleti oldal költségeinek fontos szerepet kell játszania az energetikai szolgáltatásokban. Az energiahatékonysági programok és más energiahatékonyságot fejlesztő intézkedések végrehajtásának támogatására és az energetikai szolgáltatások piacának fejlesztésére szolgáló alapok létrehozása megfelelő eszköz lehet az ilyen piacokon történő diszkriminációmentes vállalkozásindítási támogatás nyújtására.

(17)	A jobb energia-végfelhasználási hatékonyság elérhető az energetikai szolgáltatások hozzáférhetőségének növelése, és az irántuk való kereslet fokozása révén, valamint egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések útján.

(18)	Az energia-megtakarítási potenciálnak a piac azon szegmenseiben – például a háztartások területén – történő kiaknázása érdekében, ahol az energiaauditok általában kereskedelmi forgalomban nem hozzáférhetők, a tagállamoknak biztosítaniuk kell az energiaauditok hozzáférhetőségét.

(19)	A Tanács 2000. december 5-i következtetéseiben az energetikai szolgáltatásoknak egy közösségi stratégia kidolgozásán keresztül történő előmozdítását az energiahatékonyság javítását célzó, kiemelt jelentőségű cselekvési területként jelölte meg.

(20)

Az energiaelosztók, az elosztói rendszerüzemeltetők és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások javíthatják az energiahatékonyságot a Közösségben, ha olyan energetikai szolgáltatásokat értékesítenek, amelyekhez hozzátartozik a hatékony végfelhasználás, például a beltéri hőkomfort, a háztartási melegvíz, a hűtés, termékek előállítása, a világítás és a hajtóerő. Az energiaelosztók, az elosztói rendszerüzemeltetők és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások számára a profitmaximalizálás így szorosabban kötődik majd az energetikai szolgáltatásoknak a lehető legtöbb fogyasztó részére történő értékesítéséhez, mint ahhoz, hogy minden fogyasztónak a lehető legtöbb energiát adják el. A tagállamoknak törekedniük kell az ezen a téren zajló verseny torzulásainak elkerülésére annak érdekében, hogy azonos feltételek biztosítsanak valamennyi energetikai szolgáltató számára; azonban ezt a feladatot átruházhatják a nemzeti szabályozó hatóságra.

(21)

Az energetikai szektor piaci szereplőinek nemzeti szervezeti felépítését teljes mértékben figyelembe véve, valamint az energetikai szolgáltatások és az ezen irányelvben előírt, energiahatékonyságot javító intézkedések végrehajtásának támogatása érdekében a tagállamok választhatják azt a lehetőséget, hogy vagy az energiaelosztók, vagy az elosztói rendszerüzemeltetők, vagy a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások, vagy adott esetben e piaci szereplők két vagy valamennyi tagja számára kötelezővé teszik az említett szolgáltatások nyújtását, illetve az említett intézkedésekben való részvételt.

(22)

A harmadik felekkel kötött finanszírozási megállapodásokat, mint innovatív gyakorlatot, ösztönözni kell. E megállapodásokban a kedvezményezett elkerüli a beruházási költségeket azáltal, hogy a harmadik fél beruházásának eredményeképpen megvalósuló energiamegtakarítás pénzügyi értékének egy részét a harmadik fél beruházásának és a kamatköltségeknek a visszafizetésére használja.

(23)	Annak érdekében, hogy a hálózatos energiák díjszabásai és egyéb szabályozásai jobban elősegítsék a hatékony energia-végfelhasználást, a nagyobb energiafogyasztásra való, nem igazolható ösztönzőket meg kell szüntetni.

(24)	Az energetikai szolgáltatások piacának támogatását sokféle eszközzel el lehet érni, beleértve a nem pénzügyi eszközöket is.

(25)

Az energia-megtakarítási cél elérése érdekében hatályba léptetett energetikai szolgáltatásokat, energiahatékonyságot javító programokat és egyéb energiahatékonyságot javító intézkedéseket az érdekelt felek és a tagállamok által kijelölt közintézmények közötti önkéntes megállapodások révén lehet támogatni és/vagy megvalósítani.

(26)	Azon önkéntes megállapodásoknak, amelyekre ez az irányelv kiterjed, átláthatónak kell lenniük és adott esetben legalább a következő kérdésekről kell információkat tartalmazniuk: mennyiségileg meghatározott és szakaszokra bontott célok, monitoring és jelentéstétel.

(27)	A motorüzemanyag- és a közlekedési ágazatnak fontos szerepet kell játszaniuk az energiahatékonyság és az energia-megtakarítás terén.

(28)

Az energiahatékonyságot javító intézkedések meghatározásakor figyelembe kell venni a költséghatékony technológiai újítások – például az elektronikus mérés – elterjedt használata révén elért hatékonyságnövekedést. Ezen irányelv összefüggésében a versenyképes árú egyéni fogyasztásmérőkhöz hozzáértendők a pontos kalorikus mérők is.

(29)

Annak érdekében, hogy a végső fogyasztók az egyéni energiafogyasztásukat illetően tájékozottabban hozhassanak döntéseket, el kell látni őket az erre vonatkozó, megfelelő mennyiségű információval, valamint egyéb lényeges – például a rendelkezésre álló, energiahatékonyságot javító intézkedésekről, az összehasonlító végső fogyasztói profilokról, vagy az energiafelhasználó berendezések, köztük a „Factor Four” vagy hasonló berendezések objektív, részletes technikai leírásáról szóló – információkkal. Kiemelendő, hogy az ilyen értékes információk egy részét a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (6) bekezdése szerint már hozzáférhetővé kell tenni a végső fogyasztók számára. A fogyasztókat ezenkívül aktívan kell ösztönözni arra, hogy rendszeresen ellenőrizzék a saját fogyasztásmérőjük állását.

(30)

Az energiahatékonysággal kapcsolatos információk összes fajtáját széles körben kell terjeszteni megfelelő formában, beleértve a vonatkozó célcsoportok részére történő közzétételt. Ez tartalmazhatja a pénzügyi és jogi keretekről, a kommunikációs és reklámkampányokról, valamint a legjobb gyakorlat valamennyi szinten történő széles körű cseréjéről szóló információkat.

(31)

Ezen irányelv elfogadásával a széndioxid-kibocsátásnak az energiahatékonyság fejlesztése által való korlátozásáról (SAVE) szóló, 1993. szeptember 13-i93/76/EGK tanácsi irányelv (11) valamennyi érdemi rendelkezése egyéb közösségi jogszabályok hatálya alá tartozik, ezért a 93/76/EGK irányelvet hatályon kívül kell helyezni.

(32)

Mivel az energia-végfelhasználás hatékonyságának elősegítésére és az energetikai szolgáltatások piacának kialakítására irányuló célokat a tagállamok nem tudják kellőképpen megvalósítani, és azok jobban megvalósíthatók közösségi szinten, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvével összhangban. Az ugyanebben a cikkben meghatározott arányosság elvével összhangban ez az irányelv nem haladja meg a fenti cél eléréséhez szükséges mértéket.

(33)	Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i1999/468/EK tanácsi határozattal (12) összhangban kell elfogadni,

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

TÁRGY ÉS HATÁLY

1. cikk

Cél

Ezen irányelv célja, hogy a tagállamokban az energia-végfelhasználás hatékonyságának költséghatékony javítását fokozza az alábbiak révén:

a)	a szükséges célelőirányzatok, mechanizmusok, ösztönzők, illetve intézményi, pénzügyi és jogi keretek biztosítása a meglévő piaci korlátoknak és hiányosságoknak az energia hatékony végfelhasználása érdekében történő megszüntetése céljából;

b)	az energetikai szolgáltatások piacának kialakításához és előmozdításához, valamint egyéb, a végső fogyasztókat érintő energiahatékonyságot javító intézkedéseknek a meghozatalához szükséges feltételek megteremtése.

2. cikk

Hatály

Ezen irányelv a következőkre alkalmazandó:

az energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szolgáltatók, az energiaelosztók, az elosztói rendszerüzemeltetők és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások. A tagállamok azonban a kis elosztókat, a kis elosztói rendszerüzemeltetőket és a kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozásokat kivonhatják ezen irányelv 6. és 13. cikkének alkalmazása alól;

végső fogyasztók. Az irányelv azonban az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról szóló, 2003. október 13-i2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (13) I. mellékletében felsorolt tevékenység-kategóriákba tartozó vállalkozásokra nem alkalmazandó;

c)	a fegyveres erők, mindössze olyan mértékben, hogy az irányelv alkalmazása ne kerüljön összeütközésbe a fegyveres erők tevékenységeinek jellegével és elsődleges céljával, továbbá a kizárólag katonai célokra használt anyagok kivételével.

3. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

„energia”: a kereskedelmi forgalomban hozzáférhető energia valamennyi formája, beleértve a villamos energiát, a földgázt (beleértve a cseppfolyósított földgázt), a cseppfolyósított propán-bután gázt, a fűtésben és hűtésben (beleértve a távfűtést és -hűtést) használt valamennyi tüzelőanyagot, a szenet és a lignitet, a tőzeget, a közlekedési üzemanyagokat (a repülőgép-üzemanyagok és a tengerészeti bunkerolajok kivételével), valamint a belső villamosenergia-piacon a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energia támogatásáról szóló, 2001. szeptember 27-i2001/77/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (14) meghatározott biomasszát;

b)	„energiahatékonyság”: a teljesítményben, a szolgáltatásban, a termékekben vagy az energiában kifejezett hozam és a befektetett energia aránya;

c)	„energiahatékonyság-javulás”: az energia-végfelhasználás hatékonyságának növekedése a technológiai, magatartásbeli és/vagy gazdasági változások eredményeképpen;

d)	„energiamegtakarítások”: az a megtakarított energiamennyiség, amely egy vagy több energiahatékonyságot javító intézkedés végrehajtása előtt és után mért és/vagy becsült fogyasztás alapján kerül meghatározásra, biztosítva az energiafogyasztást befolyásoló külső feltételeknek megfelelő normalizálást;

„energetikai szolgáltatás”: az a fizikai haszon, vagy azon javak, amelyek az energia és az energiahatékony technológia és/vagy cselekvés kombinációjából származnak, e szolgáltatás magában foglalhatja a szolgáltatás nyújtásához szükséges üzemeltetést, karbantartást és ellenőrzést, e szolgáltatást szerződés alapján nyújtják, és e szolgáltatás rendes körülmények között bizonyítottan az energiahatékonyság igazolható, mérhető vagy felbecsülhető javulásához és/vagy elsődleges energia-megtakarításokhoz vezet;

„energiahatékonysági mechanizmusok”: kormányok vagy kormányzati szervek által alkalmazott olyan általános eszközök, amelyek célja egy támogatási keretrendszer vagy ösztönzők kialakítása az energetikai szolgáltatásokat vagy egyéb energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó vagy vásárló piaci szereplők számára;

g)	„energiahatékonyságot javító programok”: a végső fogyasztók csoportjaira összpontosító olyan tevékenységek, amelyek rendszerint az energiahatékonyság igazolható, mérhető vagy felbecsülhető növekedéséhez vezetnek;

h)	„energiahatékonyságot javító intézkedések”: minden olyan intézkedés, amely rendszerint az energiahatékonyság igazolható, mérhető vagy felbecsülhető növekedéséhez vezet;

„energetikai szolgáltató vállalat”: az a természetes vagy jogi személy, aki energetikai szolgáltatásokat nyújt és/vagy egyéb energiahatékonyságot javító intézkedéseket tesz a felhasználók berendezéseiben vagy helyiségeiben, és ezzel bizonyos fokú pénzügyi kockázatot vállal. A nyújtott szolgáltatás kifizetése (részben vagy egészben) az energiahatékonyság javulásának elérésén és az egyéb megállapodott teljesítménykritériumok teljesítésén alapul;

„szerződés energiateljesítményre”: a kedvezményezett és az energiahatékonyságot javító intézkedést nyújtó szolgáltató (rendszerint egy energetikai szolgáltató vállalat) között kötött, olyan szerződéses megállapodás, amelyben az említett intézkedésbe való beruházásért a fizetés a szerződésben megállapodott szintű energiahatékonyság-növekedéssel összefüggésben történik;

„harmadik fél általi finanszírozás”: olyan szerződéses megállapodás, amelyben az energiaszolgáltatón és az energiahatékonyságot javító intézkedés kedvezményezettjén felül egy harmadik fél is részt vesz, aki az intézkedéshez szükséges tőkét biztosítja, és az energiahatékonyságot javító intézkedés eredményeképpen elért energia-megtakarítás egy részével egyenértékű díjat számít fel a kedvezményezettnek. Ez a harmadik fél az energetikai szolgáltató vállalat is lehet;

„energiaauditok”: olyan szisztematikus eljárás, amelynek révén megfelelő ismereteket gyűjtenek valamely épület vagy épületcsoport, ipari művelet és/vagy létesítmény, magán- vagy közszolgáltatás aktuális energiafogyasztási profiljára vonatkozóan, továbbá amely meghatározza és számszerűsíti a költséghatékony energia-megtakarítási lehetőségeket, és beszámol az eredményekről;

„energia-megtakarítás céljára szolgáló pénzügyi eszközök”: valamennyi olyan pénzügyi eszköz – például alapok, szubvenciók, adókedvezmények, kölcsönök, harmadik fél általi finanszírozás, energiateljesítményre szóló szerződések, energia-megtakarításról szóló garanciaszerződések, az energetikai tevékenységek kiszervezése és egyéb kapcsolódó szerződések –, amelyet az állami szervek vagy magánszervezetek az energiahatékonyságot javító intézkedések megvalósítását célzó projekt kezdeti költségeinek részleges csökkentése vagy teljes fedezése érdekében a piac számára hozzáférhetővé tesznek;

n)	„végső fogyasztó”: az a természetes vagy jogi személy, aki saját végfelhasználásra vásárol energiát;

„energiaelosztó”: az a természetes vagy jogi személy, aki az energia végső fogyasztókhoz, illetve a végső fogyasztók számára energiát eladó elosztóállomásokhoz történő szállításáért felel. Ez a fogalom-meghatározás nem vonatkozik a p) pont hatálya alá tartozó, gáz és villamos energia elosztásával foglalkozó elosztói rendszerüzemeltetőkre;

„elosztói rendszerüzemeltető”: az a természetes vagy jogi személy, aki felelős egy adott terület elosztórendszerének üzemeltetéséért, karbantartásáért, valamint szükség esetén annak fejlesztéséért, illetve ahol az alkalmazható, annak összekapcsolásáért más rendszerekkel; felelős továbbá azért, hogy a hálózat hosszú távon ki tudja elégíteni a villamos energia elosztásával kapcsolatos, indokolt igényeket;

q)	„kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozás”: az a természetes vagy jogi személy, aki energiát ad el a végső fogyasztók számára;

„kis elosztó, kis elosztói rendszerüzemeltető és kiskereskedelmi energiaértékesítő kisvállalkozások”: az a természetes vagy jogi személy, aki az energia végső fogyasztók számára történő elosztásával vagy eladásával foglalkozik, és aki évente kevesebb, mint 75 GWh-nak megfelelő energiát oszt vagy ad el, vagy tíznél kevesebb személyt alkalmaz, vagy akinek az éves árbevétele és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 000 000 EUR-t;

s)	„fehér bizonyítványok”: független tanúsító szervek által kiadott tanúsítványok, amelyek a piaci szereplőknek az energiahatékonyságot javító intézkedések eredményeképpen elért energia-megtakarításra vonatkozó állításait igazolják.

II. FEJEZET

ENERGIAMEGTAKARÍTÁSI CÉLOK

4. cikk

Általános cél

(1) A tagállamok átfogó nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzatot fogadnak el, amely szerint ezen irányelv alkalmazásának kilencedik évére 9 %-os megtakarítás elérésére törekednek, és amelyet az energetikai szolgáltatások és egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések útján kell elérni. A tagállamok e célkitűzés elérése érdekében költséghatékony, megvalósítható és ésszerű intézkedéseket hoznak.

E nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzat megállapítására és kiszámítására az I. mellékletben meghatározott rendelkezésekkel és módszerrel összhangban kerül sor. Az energia-megtakarítások összehasonlítása és összehasonlítható egységekre történő átváltása céljára a II. mellékletben meghatározott átváltási tényezők alkalmazandók, kivéve, ha az ezektől eltérő átváltási tényezők alkalmazása igazolható. A megfelelő energiahatékonyság-javító intézkedések példái a III. mellékletben találhatók. Az energia-megtakarítások mérésének és hitelesítésének általános keretét a IV. melléklet tartalmazza. A nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzattal kapcsolatos nemzeti energia-megtakarításokat 2008. január 1-jétől kezdődően mérik.

(2) A 14. cikknek megfelelően benyújtandó első energiahatékonysági cselekvési terv (EEAP) céljából a tagállamok egy köztes, ezen irányelv alkalmazásának harmadik évéig szóló nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzatot, és az irányelvnek a köztes és átfogó célok elérésére vonatkozó stratégiája felülvizsgálatát is meghatározzák. Ennek a köztes célkitűzésnek reálisnak kell lennie, és az (1) bekezdésben említett általános nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzattal összhangban kell állnia.

A Bizottság véleményt nyilvánít arról, hogy a köztes nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzat realisztikus-e és összhangban áll-e az átfogó célkitűzéssel.

(3) Az energiahatékonyság növelése érdekében minden tagállam programokat és intézkedéseket készít.

(4) A tagállamok egy vagy több, új vagy már létező hatóságot vagy hivatalt bíznak meg az (1) bekezdésben említett célkitűzés elérését szolgáló keretrendszer átfogó ellenőrzésének és felügyeletének feladatával. Ezek a szervek utóbb ellenőrzik az energetikai szolgáltatások és egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések – beleértve a már létező nemzeti energiahatékonysági intézkedéseket – eredményeképpen megvalósuló megtakarításokat, és beszámolnak az eredményekről.

(5) A Bizottság ezen irányelv alkalmazása első három évének felülvizsgálatát és az arról tett beszámolót követően azt is megvizsgálja, hogy helyénvaló-e olyan irányelvre irányuló javaslatot előterjesztenie, amelynek célja, hogy az energiahatékonyság javítása terén a piacgazdasági megközelítést a „fehér bizonyítványok” révén továbbfejlessze.

5. cikk

Az energia-végfelhasználási hatékonyság a közszektorban

(1) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy a közszektor ezen irányelvvel összefüggésben példamutató módon járjon el. E célból hatékonyan tájékoztatják a polgárokat és/vagy adott esetben a vállalatokat az állami szektor példamutató szerepéről és intézkedéseiről.

A tagállamok gondoskodnak arról, hogy egy vagy több energiahatékonyságot javító intézkedést a közszektor hozzon meg, olyan költséghatékony intézkedésekre összpontosítva, amelyek a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legnagyobb energia-megtakarítást eredményezik. Az ilyen intézkedéseket a megfelelő nemzeti, regionális és/vagy helyi szinten hozzák meg, és azok állhatnak jogalkotási javaslatokból és/vagy a 6. cikk (2) bekezdésének b) pontjában említett önkéntes megállapodásokból, illetve ezekkel megegyező hatással bíró egyéb eszközökből. A nemzeti és közösségi közbeszerzési jogszabályok sérelme nélkül a következőket hajtják végre:

—	legalább két intézkedést használnak fel az VI. mellékletben szereplő jegyzékből,

—	a tagállamok ennek az eljárásnak a megkönnyítése érdekében a közbeszerzési eljárások lehetséges értékelési kritériumaiként felhasználható energiahatékonysági és energia-megtakarítási iránymutatásokat tesznek közzé.

A tagállamok megkönnyítik és lehetővé teszik a legjobb gyakorlatok cseréjét a közjogi szervek között, például az energiahatékony közbeszerzési gyakorlatokat, mind nemzeti, mind nemzetközi szinten; e célból a (2) bekezdésben említett szervezetnek együtt kell működniük a Bizottsággal a legjobb gyakorlatok 7. cikk (3) bekezdésében említett cseréjére tekintettel.

(2) A tagállamok valamely új vagy már létező szervezetet, illetve szervezeteket bíznak meg az (1) bekezdésben meghatározott, az energiahatékonyság javítására vonatkozó követelmények integrálásának adminisztratív, irányítási és végrehajtási feladataival. Ezek a szervezetek azonosak lehetnek a 4. cikk (4) bekezdésében említett hatóságokkal vagy hivatalokkal.

III. FEJEZET

AZ ENERGIA-VÉGFELHASZNÁLÓI HATÉKONYSÁG ÉS AZ ENERGETIKAI SZOLGÁLTATÁSOK TÁMOGATÁSA

6. cikk

Energiaelosztók, elosztói rendszerüzemeltetők és kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások

(1) A tagállamok biztosítják, hogy azok az energiaelosztók, elosztói rendszerüzemeltetők és/vagy kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások, amelyek energiát adnak el:

kérelemre, de évenként legfeljebb egy alkalommal, a 4. cikk (4) bekezdésében említett kijelölt hatóságok vagy hivatalok, vagy valamely más kinevezett szerv rendelkezésére bocsássák a végső fogyasztóikra vonatkozó összesített statisztikai információkat, feltéve, hogy az utóbbi a kapott információkat szintén átadja az előbbinek. Ezen információknak elegendőeknek kell lenniük az energiahatékonyságot javító programok megfelelő megtervezéséhez és végrehajtásához, valamint az energetikai szolgáltatások és egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések elősegítéséhez és nyomon követéséhez. Tartalmazhatnak múltbeli információkat, illetve tartalmazniuk kell a végfelhasználói fogyasztásról, adott esetben beleértve a terhelési profilokról, a fogyasztók szegmentációjáról és földrajzi elhelyezkedéséről szóló aktuális információkat, a vonatkozó közösségi jogszabályokkal összhangban a magánjellegű vagy üzleti szempontból érzékeny információk sértetlenségének és bizalmasságának megőrzése mellett;

ne folytassanak olyan tevékenységeket, amelyek meggátolhatják az energetikai szolgáltatások és az egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések iránti keresletet és azok teljesítését, illetve amelyek akadályozhatják az energetikai szolgáltatások és az egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések piacának fejlődését. A tagállamok meghozzák az ilyen jellegű tevékenységek megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket, amennyiben azok előfordulnak.

(2) A tagállamok:

az alább felsoroltak közül kiválasztanak egy vagy több követelményt, amelyet az energiaelosztók, az elosztói rendszerüzemeltetők és/vagy a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozásoknak teljesíteniük kell, közvetlenül és/vagy közvetve, más energiaszolgáltatókon vagy energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó vállalkozásokon keresztül:

i.	végső fogyasztóik számára biztosítják a versenyképes árazású energetikai szolgáltatások kínálatát és azok ösztönzését; vagy

ii.

biztosítják végső fogyasztóik számára a versenyképes árazású, független módon kivitelezett energiaauditok és/vagy energiahatékonyságot javító intézkedések hozzáférhetőségét és azok ösztönzését, a 9. cikk (2) bekezdésével és a 12. cikkel összhangban, illetve ez utóbbi rendelkezések támogatásával; vagy

iii.

hozzájárulnak a 11. cikkben említett alapokhoz és finanszírozási mechanizmusokhoz. Az ilyen hozzájárulások szintje legalább az ebben a bekezdésben említett tevékenységek kínálatából adódó becsült költségnek felel meg, és a 4. cikk (4) bekezdésében említett hatóságokkal vagy hivatalokkal való megállapodás tárgyát képezi; és/vagy

biztosítják az olyan önkéntes megállapodások és/vagy egyéb piacorientált rendszerek, mint például a fehér bizonyítványok meglétét vagy létrehozatalát, amelyek egy vagy több, az a) pontban említett követelménnyel azonos hatásúak. Az önkéntes megállapodásokat a tagállamok értékelik, felügyelik és ellenőrzik annak biztosítása érdekében, hogy azok egy vagy több, az a) pontban említett követelménnyel gyakorlatilag azonos hatásúak legyenek.

E célból az önkéntes megállapodásoknak érthető és egyértelmű célokat kell kitűzniük, és az ellenőrzési és jelentéstételi kötelezettségeknek olyan eljárásokhoz kell kapcsolódniuk, amelyek az intézkedések felülvizsgálatához és/vagy kibővítéséhez vezetnek, amennyiben a célok nem, vagy nagy valószínűséggel nem teljesülnek. Az átláthatóság biztosítása érdekében az önkéntes megállapodásokat az alkalmazás előtt a vonatkozó titoktartási rendelkezések figyelembevételével közzé kell tenni, és hozzáférhetővé kell tenni a közvélemény számára; ezenkívül a megállapodásoknak az érintetteket véleménynyilvánításra kérő felhívást is tartalmazniuk kell.

(3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az energiaelosztókon, az elosztói rendszerüzemeltetőkön és/vagy a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozásokon kívüli egyéb vállalkozások – pl. az energetikai szolgáltató vállalkozások, az energetikai berendezések üzembe helyezői, az energia-tanácsadók és -konzultánsok – számára is biztosított legyen a megfelelő mértékű ösztönzés, az egyenlő verseny és az azonos feltételek megléte ahhoz, hogy függetlenül kínálhassák, illetve hajthassák végre az energetikai szolgáltatásokat és a (2) bekezdés a) pontjának i. és ii. alpontjában leírt energiaauditokat és energiahatékonyságot javító intézkedéseket.

(4) A (2) és (3) bekezdés értelmében a tagállamok csak akkor ruházhatnak feladatokat az elosztói rendszerüzemeltetőkre, ha ez a 2003/54/EK irányelv 19. cikkének (3) bekezdésében és a 2003/55/EK irányelv 17. cikkének (3) bekezdésében foglalt, a számviteli szétválasztásra vonatkozó követelmények tiszteletben tartása mellett történik.

(5) Ezt a cikket a 2003/54/EK és a 2003/55/EK irányelv alapján engedélyezett eltérések és mentességek sérelme nélkül kell végrehajtani.

7. cikk

Információk hozzáférhetősége

(1) A tagállamok biztosítják, hogy az energiahatékonysági mechanizmusokra, valamint a nemzeti energiamegtakarítási célelőirányzat elérése céljából elfogadott pénzügyi, illetve jogi keretrendszerekre vonatkozó információk átláthatóak legyenek, és a megfelelő piaci szereplők részére széles körben hozzáférhetők legyenek.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy nagyobb erőfeszítéseket tesznek az energia-végfelhasználás hatékonyságának előmozdítása érdekében. Megfelelő feltételeket és ösztönzőket állapítanak meg a piaci szereplők számára annak érdekében, hogy azok több tájékoztatást és tanácsot adjanak az energiahatékonyságról a végső fogyasztók számára.

(3) A Bizottság biztosítja a tagállamokban alkalmazott legjobb energiatakarékossági gyakorlatok cseréjét és széles körben való elterjesztését.

8. cikk

Megfelelő minősítési, akkreditációs és tanúsítási rendszerek hozzáférhetősége

A magas szintű technikai hozzáértés, objektivitás és megbízhatóság elérése céljából a tagállamok – amennyiben azt szükségesnek ítélik – biztosítják a megfelelő minősítési, akkreditációs és/vagy tanúsítási rendszerek hozzáférhetőségét az energetikai szolgáltatásokat és a 6. cikk (2) bekezdése a) pontjának i. és ii. alpontjában említett energiaauditokat és energiahatékonyságot javító intézkedéseket nyújtó szervezetek számára.

9. cikk

Az energia-megtakarításra szolgáló pénzügyi eszközök

(1) A tagállamok hatályon kívül helyezik vagy módosítják azon nemzeti jogszabályaikat és szabályozásaikat – a kizárólag fiskális természetűek kivételével –, amelyek szükségtelenül vagy aránytalanul akadályozzák vagy korlátozzák az energiamegtakarítások céljára szolgáló pénzügyi eszközök alkalmazását az energetikai szolgáltatások vagy az egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések piacán.

(2) A tagállamok ezekre a pénzügyi eszközökre vonatkozóan szerződésmintákat bocsátanak az energetikai szolgáltatások és az egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések meglévő és potenciális vásárlói rendelkezésére. Ezeket kiadhatják a 4. cikk (4) bekezdésében említett hatóságok vagy hivatalok.

10. cikk

Energiahatékony díjszabás és a hálózatos energiákra vonatkozó egyéb szabályozások

(1) A tagállamok biztosítják az átviteli és elosztási díjszabásban alkalmazott azon ösztönzők megszüntetését, amelyek szükségtelenül növelik az elosztásra vagy átvitelre kerülő energia mennyiségét. E tekintetben, a 2003/54/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével és a 2003/55/EK irányelv 3. cikkének (2) bekezdésével összhangban, a tagállamok az energiahatékonysággal kapcsolatban közszolgáltatási kötelezettségeket róhatnak a gáz-, illetve a villamosenergia-ágazatban működő vállalkozásokra.

(2) A tagállamok engedélyezhetnek a rendszerekben és díjszabási struktúrákban szociális célú összetevőket, feltéve, hogy az átviteli és elosztási rendszert károsító hatások a szükséges minimumra korlátozódnak, és az adott társadalmi célhoz képest nem aránytalan mértékűek.

11. cikk

Pénzalapok és finanszírozási mechanizmusok

(1) A Szerződés 87. és 88. cikkének sérelme nélkül a tagállamok létrehozhatnak olyan alapot vagy alapokat, amelyek energiahatékonyságot javító programok és egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések teljesítését támogatják, és elősegítik az energiahatékonyságot javító intézkedések piacának kialakítását. Az ilyen intézkedések közé tartozik az energiaaudit előmozdítása, az energia-megtakarítást szolgáló pénzügyi eszközök, és adott esetben a mérés javítása és az informatív számlázás. Az alapok a magasabb tranzakciós költségek és magasabb kockázat által jellemzett végfelhasználói ágazatokra is kiterjednek.

(2) A létrejött alapoknak támogatásokat, kölcsönöket, pénzügyi garanciákat és/vagy egyéb olyan finanszírozási módokat kell biztosítaniuk, amelyek garantálják az eredményeket.

(3) Az alapok az energiahatékonyságot javító intézkedések valamennyi szolgáltatója – például az energetikai szolgáltató vállalkozások, a független energia-tanácsadók, energiaelosztók, elosztói rendszerüzemeltetők, a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások és az üzembe helyezők – számára nyitva állnak. A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az alapokat valamennyi végső fogyasztó számára megnyitják. A versenytárgyalási eljárást vagy az azzal egyenértékű, teljes átláthatóságot biztosító módszereket a vonatkozó közbeszerzési szabályokkal teljes összhangban kell kivitelezni. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy ezek az alapok a kereskedelmi finanszírozású energiahatékonyságot javító intézkedéseket kiegészítsék, és ne versenyezzenek azokkal.

12. cikk

Energiaauditok

(1) A tagállamok biztosítják, hogy minden végső fogyasztónak – beleértve a kisebb háztartási, a kereskedelmi és a kis- és középméretű ipari ügyfeleket is – hatékony, jó minőségű energiaauditálási rendszerek álljanak rendelkezésére, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy alkalmasak legyenek a lehetséges energiahatékonyságot javító intézkedések azonosítására, illetve amelyek kivitelezése független módon történik.

(2) Azok a piaci szegmensek, amelyeket magasabb tranzakciós költségek, valamint kevésbé összetett létesítmények jellemeznek, egyéb intézkedésekkel érhetők el, például kérdőívekkel és az Interneten hozzáférhetővé tett és/vagy a fogyasztóknak postán elküldött számítógépes programokkal. A tagállamoknak biztosítaniuk kell az energiaauditok hozzáférhetőségét az olyan piaci szegmensek számára, amelyekben ezek az auditok kereskedelmi forgalomban nem hozzáférhetők, a 11. cikk (1) bekezdését figyelembe véve.

(3) Az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2002. december 16-i2002/91/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15) 7. cikkének megfelelő igazolást egyenértékűnek kell tekinteni az e cikk (1) és (2) bekezdésében előírt követelményeknek megfelelő energiaaudittal, valamint az ezen irányelv VI. mellékletének e) pontjában említett energiaaudittal. Továbbá, az olyan rendszerekből adódó auditokat, amelyek az érdekelt felek szervezetei és az érintett tagállam által kijelölt, az ezen irányelv 6. cikke (2) bekezdésének b) pontjával összhangban felügyelt és ellenőrzött szerv között létrejött önkéntes megállapodásokon alapulnak, hasonlóképpen úgy kell tekinteni, mint amelyek teljesítették az e cikk (1) és (2) bekezdésében előírt követelményeket.

13. cikk

Az energiafogyasztás mérése és informatív számlázása

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a villamos energia, a földgáz, a távfűtés és/vagy hűtés, valamint a háztartási melegvíz végső fogyasztóit a technikailag lehetséges, pénzügyileg ésszerű és a potenciális energia-megtakarításokhoz képest arányos mértékben ellássák olyan versenyképes árú, egyéni fogyasztásmérőkkel, amelyek pontosan tükrözik a végső fogyasztó tényleges energiafogyasztását, és a tényleges felhasználási időszakról szolgáltatnak információkat.

A meglévő fogyasztásmérők cseréje esetén mindig rendelkezésre kell bocsátani az említett versenyképes árú, egyéni fogyasztásmérőket, kivéve, ha ez műszakilag kivitelezhetetlen, vagy nem költséghatékony megoldást jelent a becsült lehetséges hosszú távú megtakarításokhoz viszonyítva. Új épületben létrehozott új csatlakozás esetén, vagy amennyiben egy épület a 2002/91/EK irányelvben megállapított nagyobb felújításon megy keresztül, az említett versenyképes árú, egyéni fogyasztásmérőket mindig rendelkezésre kell bocsátani.

(2) A tagállamok biztosítják, hogy adott esetben az energiaelosztók, az elosztói rendszerüzemeltetők és a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások által végzett számlázás a tényleges energiafogyasztáson alapuljon, és megjelenítése világos, érthető módon történjen. A végső fogyasztók számláin megfelelő tájékoztatást kell nyújtani annak érdekében, hogy átfogó elszámolást kapjanak az aktuális energiaköltségekről. A tényleges fogyasztás alapján történő számlázást olyan gyakorisággal kell végrehajtani, hogy a fogyasztók szabályozhassák saját energiafogyasztásukat.

(3) A tagállamok biztosítják, hogy az energiaelosztók, az elosztói rendszerüzemeltetők vagy a kiskereskedelmi energiaértékesítő vállalkozások adott esetben a számlákon, szerződésekben, tranzakcióikban és/vagy az elosztóállomásokon adott nyugtákon vagy azokhoz csatoltan, világos, érthető módon a végső fogyasztók rendelkezésére bocsássák az alábbi információkat:

a)	a tényleges aktuális árak és a tényleges energiafogyasztás;

b)	a fogyasztó aktuális energiafogyasztásának és az előző év ugyanezen időszakában mért fogyasztásnak az összehasonlítása, lehetőleg grafikus formában;

c)	amikor csak lehetséges, és hasznos, egy átlagos normalizált vagy viszonyítási alapként figyelembe vett, ugyanazon felhasználói kategóriába tartozó energiafelhasználóval történő összehasonlítás;

a fogyasztói szervezetek, energiaügynökségek vagy egyéb hasonló szervek kapcsolatfelvételhez szükséges adatai, beleértve a weboldalak címeit is, ahol hozzáférhetőek a rendelkezésre álló energiahatékonyságot javító intézkedésekre, az összehasonlításhoz használható végfelhasználói profilokra, és/vagy az energiafelhasználó berendezések objektív, részletes műszaki leírására vonatkozó információk.

IV. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

14. cikk

Jelentések

(1) Azok a tagállamok, amelyek – bármilyen célból – az irányelv hatályba lépése idején már alkalmaznak a IV. mellékletben leírtakhoz hasonló típusú, energia-megtakarításra vonatkozó számítási módszereket, a megfelelő szinten részletezett információkat benyújthatják a Bizottságnak. Ezeket az információkat minél előbb be kell nyújtani, lehetőleg nem később, mint 2006 novembere.17 Ezen információk segítségével a Bizottság kellő mértékben figyelembe veheti a meglévő gyakorlatokat.

(2) A tagállamok a következő energiahatékonysági cselekvési terveket (EEAP) nyújtják be a Bizottságnak:

—	az első EEAP-t legkésőbb 2007. június 30-ig,

—	a második EEAP-t legkésőbb 2011. június 30-ig,

—	egy harmadik EEAP-t legkésőbb 2014. június 30-ig.

Valamennyi EEAP leírja a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében foglalt célelőirányzatok elérése, valamint a közszektor példamutató szerepével és a végfelhasználóknak nyújtott tájékoztatással és tanácsadással kapcsolatban az 5. cikk (1), illetve a 7. cikk (2) bekezdésében foglalt rendelkezések teljesítése érdekében tervezett energiahatékonysági intézkedéseket.

A második és a harmadik EEAP:

—	tartalmazza az előző terv részletes elemzését és értékelését,

—	tartalmazza a 4. cikk (1) és (2) bekezdésében meghatározott energia-megtakarítási célelőirányzatok teljesítésével összefüggő végeredményeket,

—	tartalmazza a célelőirányzatoktól való fennálló vagy várható elmaradásokat orvosló további intézkedésekre vonatkozó terveket és az intézkedések várható hatásait,

—	a 15. cikk (4) bekezdésével összhangban alkalmazza és fokozatosan növeli az összehangolt hatékonysági mutatók és referenciaértékek használatát a múltbéli intézkedések és a tervezett jövőbeli intézkedések becsült hatásának értékelésére,

—	a rendelkezésre álló, becslésekkel kiegészített adatokon alapul.

(3) Legkésőbb 2008 májusáig 17 a Bizottság megjelentet egy költség-haszon hatástanulmányt, amely a végfelhasználói energiahatékonysággal kapcsolatos EU- szabványok, szabályozások, politikák és intézkedések közötti kapcsolódásokat vizsgálja.

(4) Az EEAP-kat a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban, a következőképpen értékelik:

—	az első EEAP-t 2008. január 1-jéig vizsgálják felül,

—	a második EEAP-t 2012. január 1-jéig vizsgálják felül,

—	a harmadik EEAP-t 2015. január 1-jéig vizsgálják felül.

(5) Az EEAP-k alapján a Bizottság felméri, hogy a tagállamok milyen mértékben haladtak előre nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzatuk elérésében. A Bizottság jelentést tesz közzé következtetéseiről:

—	az első EEAP-kkal kapcsolatban 2008. január 1-jéig,

—	a második EEAP-kkal kapcsolatban 2012. január 1-jéig,

—	a harmadik EEAP-kkal kapcsolatban 2015. január 1-jéig.

E jelentések tartalmazzák a kapcsolódó közösségi szintű cselekvésre vonatkozó információkat, beleértve a jelenleg hatályban lévő és a jövőbeli jogszabályokat. A jelentések figyelembe veszik a 15. cikk (4) bekezdésében említett összehasonlítási rendszert, megnevezik a legjobb gyakorlatokat, megnevezik azokat az eseteket, ahol a tagállamok és/vagy a Bizottság nem ért el megfelelő haladást, továbbá ajánlásokat tartalmazhatnak.

A második jelentést adott esetben és szükség szerint az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak címzett, a további intézkedésekre vonatkozó javaslatok követik, beleértve a célértékek alkalmazási idejének esetleges meghosszabbítását. Amennyiben a jelentés megállapítja, hogy nem történt elegendő előrelépés a nemzeti célelőirányzat elérése felé, ezek az ajánlások a célelőirányzatok szintjére és természetére irányulnak.

15. cikk

A keretrendszer felülvizsgálata és kiigazítása

(1) A II., III., IV. és V. mellékletben említett értékeket és számítási módszereket a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban a műszaki fejlődésnek megfelelően ki kell igazítani.

(2) A Bizottság a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban 2008. január 1-je előtt tovább pontosítja és igény szerint kiegészíti a IV. melléklet 2–6. pontját, tiszteletben tartva a IV. mellékletben megállapított általános keretet.

(3) A Bizottság 2012. január 1-je előtt a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – azon tagállamok rendszereinek sérelme nélkül, amelyek már magasabb százalékot alkalmaznak – felemeli a IV. melléklet 1. pontjában említett összehangolt számítási modellben használt összehangolt alulról felfelé történő számítás százalékos arányát. A jelentősen megnövelt arányú alulról felfelé irányuló számításokat tartalmazó új összehangolt számítási modellt első alkalommal 2012. január 1-jétől kell alkalmazni.

Ahol lehetséges és megvalósítható, az irányelv teljes alkalmazási ideje alatt elért összes megtakarítás mérésére ezt az új összehangolt számítási modellt kell alkalmazni, azon tagállami rendszerek sérelme nélkül, amelyekben az alulról felfelé történő számítások aránya nagyobb.

(4) A Bizottság a 16. cikk (2) bekezdésében foglalt eljárással összhangban, legkésőbb 2008. június 30-ig az egyes tagállamok rendelkezésre álló, illetve költséghatékonyan összegyűjthető adatait figyelembe véve kidolgozza az összehangolt energiahatékonysági mutatókat és az azokon alapuló referenciaértékeket. Ezen összehangolt energiahatékonysági mutatók és referenciaértékek kialakítása során a Bizottság referenciaként felhasználja az V. mellékletben foglalt indikatív jegyzéket. A tagállamok a 14. cikkben említetteknek megfelelően fokozatosan beépítik ezeket a mutatókat és referenciaértékeket a saját energiahatékonysági cselekvési terveikben található statisztikai adatokba, és energiahatékonysági cselekvési terveik jövőbeli prioritásainak meghatározásakor a rendelkezésükre álló eszközök egyikeként használják fel azokat.

Legkésőbb 2011 májusáig 17 a Bizottság a mutatók és a referenciaértékek meghatározásáról szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

16. cikk

Bizottság

(1) A Bizottságot munkájában egy bizottság segíti.

(2) Az e bekezdésre történő hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkét kell alkalmazni, tekintettel annak 8. cikke rendelkezéseire.

Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében megállapított időszak három hónap.

(3) A bizottság elfogadja saját eljárási szabályzatát.

17. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 93/76/EGK irányelv hatályát veszti.

18. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek ahhoz szükségesek, hogy ennek az irányelvnek legkésőbb 2008 májusáig 17 megfeleljenek, a 14. cikk (1), (2) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések kivételével, amelyeket legkésőbb 2006 májusáig 17 ültetnek át. A tagállamok erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal a nemzeti jognak az ezen irányelv által érintett jogterületen elfogadott főbb rendelkezéseinek szövegét.

19. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

20. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.

Kelt Strasbourgban, 2006. április 5-én.

az Európai Parlament részéről

az elnök

J. BORRELL FONTELLES

a Tanács részéről

az elnök

H. WINKLER

(1) HL C 120., 2005.5.20., 115. o.

(2) HL C 318., 2004.12.22., 19. o.

(3) Az Európai Parlament 2005. június 7-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2005. szeptember 23-i közös álláspontja (HL C 275. E, 2005.11.8., 19. o.) és az Európai Parlament 2005. december 13-i állásfoglalása (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács 2006. március 14-i határozata.

(4) HL L 242., 2002.9.10., 1. o.

(5) HL L 176., 2003.7.15., 37. o. A 2004/85/EK tanácsi irányelvvel (HL L 236., 2004.7.7., 10. o.) módosított irányelv.

(6) HL L 176., 2003.7.15., 57. o.

(7) HL L 134., 2004.4.30., 1. o. A legutóbb a 2083/2005/EK bizottsági rendelettel (HL L 333., 2005.12.20., 28. o.) módosított irányelv.

(8) HL L 134., 2004.4.30., 114. o. A legutóbb a 2083/2005/EK rendelettel módosított irányelv.

(9) C-513/99: Concordia Bus Finland Oy Ab, korábban Stagecoach Finland Oy Ab v Helsingin kaupunki and HKL-Bussiliikenne (2002 EBHT I-7213).

(10) HL C 394., 1998.12.17., 1. o.

(11) HL L 237., 1993.9.22., 28. o.

(12) HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(13) HL L 275., 2003.10.25., 32. o. A 2004/101/EK irányelvvel (HL L 338., 2004.11.13., 18. o.) módosított irányelv.

(14) HL L 283., 2001.10.27., 33. o. A 2003-as csatlakozási okmánnyal módosított irányelv.

(15) HL L 1., 2003.1.4., 65. o.

I. MELLÉKLET

A nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzat kiszámításának módszere

A 4. cikkben meghatározott nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzat kiszámításához használt módszer a következő:

Az éves átlagos fogyasztásmennyiségnek az irányelv végrehajtását megelőző azon ötéves időszakra való kiszámításához, amelyre vonatkozóan rendelkezésre állnak hivatalos adatok, a tagállamok az irányelv hatálya alá tartozó, a 2. cikkben meghatározott valamennyi energiafelhasználó általi éves belföldi energiafogyasztást használják fel. Ez a végső energiafogyasztás a végső fogyasztóknak a ötéves időszakban elosztott vagy eladott energiamennyiség, amelyet nem igazítanak a hőfokhídhoz, a strukturális változásokhoz és a termelési változásokhoz sem.

Ezen éves átlagos fogyasztásmennyiség alapján történik a nemzeti megtakarítási célelőirányzat kiszámítása, amelyre egyszer kerül sor, és a kapott megtakarítandó abszolút energiamennyiséget az irányelv teljes időtartamára alkalmazni kell.

A nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzat:

a)	a fent említett éves átlagos fogyasztásmennyiség 9 %-át teszi ki;

b)	mérését az irányelv alkalmazásának kilencedik éve után kell elvégezni;

c)	az irányelv kilencéves alkalmazási időszaka során elért éves összesített energia-megtakarítás eredménye;

d)	megvalósítását az energetikai szolgáltatások és egyéb energiahatékonyságot javító intézkedések útján kell elérni.

Az energia-megtakarítások ilyen módszerrel való mérése biztosítja, hogy az irányelvben leírt teljes energia-megtakarítás rögzített összeg legyen, és ennél fogva független legyen a jövőbeli GDP-növekedéstől, illetve az energiafogyasztás bármely növekedésétől.

2.	A nemzeti megtakarítási célelőirányzatot abszolút értékben, GWh-ban kell kifejezni, vagy azzal egyenértékű – a II. melléklet alapján kiszámított – egységben.

Az egy adott, e határozat hatályba lépését követő évben keletkezett olyan energia-megtakarításokat, amelyek egy korábbi évben, de 1995 után bevezetett energiahatékonyságot javító intézkedés eredményei, és tartós hatásuk van, figyelembe lehet venni az éves energia megtakarítások kiszámítása során. Bizonyos esetekben, ha a körülmények ezt indokolják, az 1995 előtt, de legkorábban 1991-ben bevezetett intézkedéseket is figyelembe lehet venni. A technológiai természetű intézkedéseket vagy modernizálni kell a technikai haladás figyelembe vétele érdekében, vagy az ilyen intézkedésekre vonatkozó referenciaértékekkel összefüggésben kell értékelni. A Bizottság, ahol lehetséges, a meglévő közösségi jogszabályok – például a kapcsolt energiatermelés támogatásáról szóló 2004. február 11-i2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) és a 2002/91/EK irányelv – alapján iránymutatásokat nyújt arra vonatkozóan, hogy az összes ilyen energiahatékonyságot javító intézkedés hatása hogyan mérhető vagy becsülhető meg.

A keletkező energia-megtakarításoknak a IV. mellékletben szereplő általános keretrendszernek megfelelően minden esetben ellenőrizhetőeknek és mérhetőeknek vagy becsülhetőeknek kell lenniük.

(1) HL L 52., 2004.2.21., 50. o.

II. MELLÉKLET

Egyes végfelhasználásra szánt tüzelőanyagok energiatartalma – átváltási táblázat (1)

Energiahordozó	kJ (nettó fűtőérték)	kgoe (nettó fűtőérték)	kWh (nettó fűtőérték)
1 kg koksz	28 500	0,676	7,917
1 kg kőszén	17 200 – 30 700	0,411 – 0,733	4,778 – 8,528
1 kg barnaszénbrikett	20 000	0,478	5,556
1 kg fekete lignit	10 500 – 21 000	0,251 – 0,502	2,917 – 5,833
1 kg barnaszén	5 600 – 10 500	0,134 – 0,251	1,556 – 2,917
1 kg olajpala	8 000 – 9 000	0,191 –- 0,215	2,222 – 2,500
1 kg tőzeg	7 800 – 13 800	0,186 – 0,330	2,167 – 3,833
1 kg tőzegbrikett	16 000 – 16 800	0,382 – 0,401	4,444 – 4,667
1 kg fűtőolaj (nehézolaj)	40 000	0,955	11,111
1 kg könnyű fűtőolaj	42 300	1,010	11,750
1 kg motorbenzin (benzin)	44 000	1,051	12,222
1 kg paraffin	40 000	0,955	11,111
1 kg propán-bután gáz	46 000	1,099	12,778
1 kg földgáz (2)	47 200	1,126	13,10
1 kg cseppfolyósított földgáz	45 190	1,079	12,553
1 kg fa (25 %-os nedvességtartalmú) (3)	13 800	0,330	3,833
1 kg pellet/fabrikett	16 800	0,401	4,667
1 kg hulladék	7 400 – 10 700	0,177 – 0,256	2,056 – 2,972
1 MJ származtatott hő	1 000	0,024	0,278
1 kWh villamos energia	3 600	0,086	1 (4)
Forrás: Eurostat.

(1) A tagállamok indokolt esetben alkalmazhatnak eltérő átváltási tényezőket.

(2) 93 % metán.

(3) A tagállamok más értékeket is alkalmazhatnak, attól függően, hogy mely fafajta a leginkább használatos az adott tagállamban.

(4) A kWh-ban kifejezett villamosenergia-megtakarítások esetében a tagállamok alkalmazhatnak egy alapértelmezett 2,5-es együtthatót, amely a célidőszakra becsült 40 %-os átlagos uniós energiatermelési hatékonyságot tükrözi. A tagállamok eltérő együtthatót alkalmazhatnak, amennyiben azt meg tudják indokolni.

III. MELLÉKLET

Az energiahatékonyság javítását szolgáló megfelelő intézkedésekre vonatkozó példák indikatív jegyzéke

Ez a melléklet példákat sorol fel arra, hogy – a 4. cikkel összefüggésben – mely területeken alakíthatók ki és valósíthatók meg energiahatékonyságot javító programok és egyéb, az energiahatékonyság javítását szolgáló intézkedések.

Ahhoz, hogy figyelembe vehetőek legyenek, ezeknek az energiahatékonyságot javító intézkedéseknek a IV. melléklet iránymutatásai szerint egyértelműen mérhető és ellenőrizhető vagy megbecsülhető energia-megtakarításokat kell eredményezniük, és az energia-megtakarításokra való hatásuk nem lehet olyan hatás, amelyet más konkrét intézkedésbe már beszámítottak. Az alábbi listák nem kimerítő felsorolások, mindössze iránymutatásul szolgálnak.

Példák az energiahatékonyság javítását szolgáló megfelelő intézkedésekre:

Lakossági és szolgáltatói ágazat:

a)	fűtés és hűtés (pl. hőszivattyúk, új hatékony kazánok, lakossági távfűtő/hűtő rendszerek telepítése/hatékony modernizálása);

b)	szigetelés és szellőztetés (pl. a falüregek és a tető szigetelése, az ablakok dupla/tripla üvegezése, passzív fűtés és hűtés);

c)	melegvíz (pl. új berendezések felszerelése, közvetlen és hatékony alkalmazások a térfűtésben, a mosógépeknél);

d)	világítás (pl. új hatékony izzók és fénycsőelőtétek, digitális vezérlőrendszerek, kereskedelmi épületekben mozgásérzékelők használata világítási rendszerekhez);

e)	főzés és hűtés (pl. új hatékony berendezések, hővisszanyerő rendszerek);

egyéb felszerelések és készülékek (pl. kapcsolt hő- és villamosenergia-készülékek, új hatékony berendezések, időkontroll az optimális energiafelhasználás érdekében, energiaveszteség-csökkentés készenléti üzemmódban, kondenzátorok felszerelése a meddő teljesítmény csökkentésére, alacsony veszteséggel működő transzformátorok);

g)	megújuló energiaforrások előállítása a háztartásokban, ami által a megvásárolt energia mennyisége csökken (pl. naphőhasznosító berendezések, háztartási melegvíz, napenergiával kiegészített térfűtés és hűtés);

Ipari szektor

h)	termékgyártási eljárások (pl. a sűrített levegő, a kondenzátum, a kapcsolók és a szelepek hatékonyabb használata, automatikus és integrált rendszerek használata, hatékony készenléti üzemmódok);

i)	motorok és hajtóművek (pl. elektronikus vezérlés, változtatható sebességű hajtóművek, alkalmazások integrált programozása, frekvencia-átalakítás, nagy hatásfokú villanymotorok használatának növelése);

j)	ventilátorok, változtatható sebességű hajtóművek és szellőztetés (új berendezések/rendszerek, természetes szellőzés alkalmazása);

k)	igényoldali gazdálkodás (pl. terhelésszabályozás, csúcskiegyenlítő ellenőrző rendszerek);

l)	nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés (pl. kapcsolt hő- és villamos energia készülékek);

Közlekedési ágazat

a használt közlekedési mód (pl. az energiahatékony járművek, és a járművek energiahatékony használatának ösztönzése, beleértve az abroncsnyomást beállító rendszereket, energiahatékony berendezéseket és kiegészítő berendezéseket a járművek számára, az energiahatékonyságot növelő üzemanyag-adalékokat, a nagy kenőképességű olajokat és a kis gördülési ellenállású abroncsokat);

n)	módbeli váltás a közlekedésben (pl. lakás és munkahely közti közlekedés autómentes megoldásai, közös autóhasználat, a nagyobb energiafogyasztással járó közlekedési módokról a kevésbé energiaigényes módokra való áttérés, utaskilométerenként vagy tonnakilométerenként);

o)	autómentes napok;

Ágazatközi intézkedések

p)	olyan előírások és szabályok, amelyek elsősorban a termékek és szolgáltatások – beleértve az épületeket is – energiahatékonyságának javítására irányulnak;

q)	energiafogyasztás-címkéző rendszerek;

r)	mérés, intelligens fogyasztásmérő rendszerek – mint például különálló, távirányítással kezelt fogyasztásmérő eszközök –, és informatív számlázás;

s)	olyan képzés és oktatás, amely az energiahatékony technológiák és/vagy technikák alkalmazását eredményezi;

Horizontális intézkedések

t)	olyan szabályozások, adók stb., amelyek az energia végfelhasználói fogyasztásának csökkentését eredményezik;

u)	az energiahatékonyság javítását és az energiahatékonyságot javító intézkedéseket népszerűsítő, célzott tájékoztató kampányok.

IV. MELLÉKLET

Az energia-megtakarítások mérésének, számításának és hitelesítésének általános kerete

1. Az energia-megtakarítások mérése és számítása és a normalizásuk

1.1. Az energia-megtakarítások mérése

Általános

A megvalósított energia-megtakarítások mérésekor – a 4. cikkben foglaltaknak megfelelően az energiahatékonyság általános javulásának meghatározása és az egyes intézkedések hatásának megállapítása érdekében – az energiahatékonyság terén elért éves javulásnak a 14. cikkben említett jelentések készítése céljából való méréséhez a felülről lefelé és az alulról felfelé történő számítási módszerek kombinációját használó, összehangolt számítási modellt kell alkalmazni.

A 15. cikk (2) bekezdésével összhangban, az összehangolt számítási modell kialakításakor a bizottság a lehetséges mértékig törekedik azon adatok felhasználására, amelyeket az Eurostat és/vagy a nemzeti statisztikai hivatalok már jelenleg is rendszeresen elkészítenek.

Felülről lefelé történő számítás

A felülről lefelé történő számítás módszere az energia-megtakarítások mennyiségének számításakor az energia-megtakarítások országos szintjét vagy több összesített ágazati szintet vesz kiindulási alapul. Az éves adatok ezután az 1.2. pontban leírtak szerint a külső tényezőkkel – mint például a hőfokhíd, a szerkezeti változások, a termékösszetétel stb. – kiigazításra kerülnek, hogy a kapott adat ténylegesen tükrözze az energiahatékonyság teljes javulását. Ez a módszer nem nyújt részletezési szint szerinti pontos méréseket, valamint nem mutatja ki a mérések és az eredményként kapott megtakarítások közti ok-okozati összefüggéseket. Ugyanakkor általában egyszerűbb és kevésbé költséges, valamint gyakran „energiahatékonysági mutató”-ként utalnak rá, mivel jelzésértékű információkat nyújt a fejleményekről.

Az összehangolt számítási modellben használt, felülről lefelé történő számítás kialakításakor a bizottság munkáját a lehetséges mértékig már meglevő modellekre – mint például az ODEX modell (1) – alapozza.

Alulról felfelé történő számítás

Az alulról felfelé történő számítási módszer az adott energiahatékonyságot javító intézkedések végrehajtása során megvalósított energia-megtakarításokat kilowattórában (kWh), joule-ban (J) vagy kilogramm olajegyenértékben (kgoe) méri, majd ez összeadódik a más energiahatékonyság-javító intézkedésekből származó energia-megtakarításokkal. A 4. cikk (4) bekezdésében említett hatóságok vagy szervek biztosítják az energia-megtakarításoknak az energiahatékonyságot javító intézkedések (és mechanizmusok) kombinációjának alkalmazásából származó többszöri elszámolása elkerülését. Az alulról felfelé irányuló számítási módszer esetében a 2.1. és a 2.2. pontban említett adatok és módszerek használhatók.

2008. január 1-ig a Bizottság kifejleszt egy összehangolt alulról felfelé irányuló számítási modellt. Ezt a modellt – a lenti a), b) és c) pontban említett tényezők megfelelő figyelembe vételével – az irányelv alkalmazási körébe tartozó ágazatok éves belföldi energiafogyasztásának 20 % és 30 % közé eső szintjére kell alkalmazni.

2012. január 1-jéig a Bizottság – a lenti a), b) és c) pontban említett tényezők megfelelő figyelembe vételével – továbbfejleszti ezt az összehangolt alulról felfelé irányuló számítási modellt, amelyet az irányelv alkalmazási körébe tartozó ágazatok éves belföldi energiafogyasztásának lényegesen magasabb arányára kell alkalmazni.

Az összehangolt alulról felfelé irányuló számítási modell kialakításakor a Bizottság figyelembe veszi az alábbi tényezőket, és döntéseit ezeknek megfelelően indokolja:

a)	az összehangolt számítási modell alkalmazásának első évei során szerzett tapasztalatok;

b)	a pontosság várható lehetséges növekedése az alulról felfelé irányuló számítások nagyobb arányának eredményeképpen;

c)	a költségek és/vagy adminisztratív terhek lehetséges növekedésének becsült mértéke.

A 15. cikk (2) bekezdésével összhangban az összehangolt alulról felfelé történő számítási modell kialakításakor a bizottság törekszik olyan szabványosított módszerek használatára, amelyek a legkevesebb adminisztratív terhet és költséget jelentik, különösen a 2.1. és 2.2. pontjában említett mérési módszereket használva, és azon ágazatokra koncentrálva, amelyek esetében az összehangolt alulról felfelé történő számítási modell a leginkább költséghatékony módon alkalmazható.

Azon tagállamok, amelyek az összehangolt alulról felfelé történő számítási modellben előírt részen túl további alulról felfelé történő méréseket kívánnak alkalmazni, ezt megtehetik, miután a Bizottság – a 16 cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban – az érintett tagállam által benyújtott módszertani leírás alapján ehhez hozzájárult.

Amennyiben bizonyos ágazatokban nem állnak rendelkezésre alulról felfelé történő számítások, a Bizottságnak küldött jelentésben felülről lefelé irányuló mutatók vagy a felülről lefelé és az alulról felfelé történő számítások kombinációi is használhatók, a Bizottság jóváhagyásával, a 16. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban. Különösen a 14. cikk (2) bekezdésében leírt első EEAP-vel összefüggésben benyújtott ilyen irányú kérelmek értékelésekor a Bizottságnak megfelelő rugalmasságot kell mutatnia. Az 1995 után (és bizonyos esetekben legkorábban 1991 után) végrehajtott, még mindig hatással bíró intézkedések hatásának mérésére felülről lefelé irányuló számítások szükségesek.

1.2. Az energia-megtakarítás mérések normalizálásának módja

Az energia-megtakarításokat az intézkedés végrehajtása előtt és után mért és/vagy becsült fogyasztás alapján kell meghatározni, biztosítva az energiafelhasználást leggyakrabban befolyásoló külső körülményeknek megfelelő kiigazítást és normalizálást. Az energiafelhasználást leggyakrabban befolyásoló körülmények időszakosan is változhatnak. E körülményeket valószínűleg az alábbi lehetséges tényezők közül egynek vagy többnek a hatása eredményezi, pl.:

a)	időjárási körülmények, például a hőfokhíd;

b)	kihasználtsági szintek;

c)	a nem lakáscélú épületek nyitvatartási ideje;

d)	az üzembe helyezett berendezések működési intenzitása (üzem-igénybevétel); termékösszetétel;

e)	üzem-igénybevétel, a termelés szintje, mennyisége vagy hozzáadott értéke, beleértve a GDP-szint változását;

f)	berendezések és járművek időbeosztásai;

g)	kapcsolat más egységekkel.

2. Alkalmazható adatok és módszerek (mérhetőség)

Az energia-megtakarítások méréséhez és/vagy megbecslésére szolgáló adatgyűjtésre számos módszer létezik. Az energetikai szolgáltatás vagy az energiahatékonyságot javító intézkedés értékelésekor nem mindig lehet kizárólag mérésekre hagyatkozni. Ezért különbséget kell tenni az energia-megtakarítások mérésére és az energia-megtakarítások megbecslésére szolgáló módszerek között, amennyiben az utóbbi az általánosabb gyakorlat.

2.1. Mérésen alapuló adatok és módszerek

Elosztó-vállalkozások vagy kiskereskedők által kibocsátott számlák

A mérés alapján kiállított energiaszámlák az energiahatékonyságot javító intézkedés bevezetését megelőző reprezentatív időtartamra vonatkozó mérés alapjául szolgálhatnak. Ezek később összehasonlíthatók a szintén reprezentatív időtartamra vonatkozó, az intézkedés bevezetése és alkalmazása utáni időszakban kiállított, mérésen alapuló számlákkal. Az eredményeket, amennyiben lehetséges, egy kontrollcsoporttal (nem résztvevő csoporttal) is össze kell vetni, vagy az e melléklet 1.2. pontjában leírt módon normalizálni kell.

Energiaértékesítési adatok

A különböző energiatípusok (például a villamos energia, a földgáz, a tüzelőolaj stb.) fogyasztása a kiskereskedőtől vagy az elosztótól az energiahatékonyságot javító intézkedések bevezetése előtt és után kért értékesítési adatok összevetésével mérhető. Kontrollcsoport használható vagy az adatok normalizálhatók.

Berendezések és készülékek értékesítési adatai

A berendezések és készülékek teljesítménye a közvetlenül a gyártótól beszerzett információk alapján számítható ki. A berendezések és készülékek értékesítési adatai általában a kiskereskedőktől szerezhetők be. Speciális felmérések és mérések is végezhetők. A megtakarítás mértéke az elérhető adatok és az értékesítési számadatok összevetésével állapítható meg. E módszer használata esetén, a berendezés vagy készülék használatában bekövetkezett változásoknak megfelelően kiigazításra van szükség.

A végfelhasználói terhelés adatai

Egy-egy épület vagy létesítmény energiafelhasználásának teljes mértékű nyomon követésével rögzíthető annak az energiahatékonyságot javító intézkedés bevezetése előtti és utáni energiaigénye. A fontos befolyásoló tényezők (például a termelési folyamat, a speciális berendezések, fűtőberendezések stb.) közelebbről is mérhetők.

2.2. Becslésen alapuló adatok és módszerek

Egyszerű műszaki becslésen alapuló adatok: helyszíni ellenőrzés nélkül

A helyszíni ellenőrzés nélküli, egyszerű műszaki becslésen alapuló adatok alapján végzett számítás a leggyakoribb adatgyűjtési módszer az energia-megtakarítások méréséhez. Az adatok helyszínen szerzett adatok nélkül, műszaki alapelvek alkalmazásával is megbecsülhetők, de ebben az esetben a becslést a berendezések műszaki adatain, teljesítményjellemzőin, a végrehajtott intézkedések működési profiljain és a statisztikán alapuló kikötések segítségével kell elvégezni.

Részletes műszaki becslésen alapuló adatok: helyszíni ellenőrzés

Az energiaadatok kiszámíthatók külső szakértő által egy vagy több célhelyszínen végzett ellenőrzés vagy más típusú látogatás során nyert információk alapján is. Ennek alapján a helyszínek (például épületek, létesítmények, járművek stb.) nagyobb csoportjára alkalmazható, összetettebb algoritmusokat vagy szimulációs modelleket lehet kifejleszteni. Ez a méréstípus gyakran használható az egyszerű műszaki becslésen alapuló adatok kiegészítésére és kalibrálására.

3. A bizonytalanság kezelése

A 2. pontban felsorolt valamennyi módszer tartalmazhat bizonyos fokú bizonytalanságot. A bizonytalanság az alábbiakból fakadhat (2):

a)	berendezésekkel kapcsolatos hibák: ezek általában a termék gyártója által megadott műszaki adatokban található hibák miatt következnek be;

b)	modellezési hibák: ezek jellemzően a gyűjtött adatok paramétereinek becslésére alkalmazott modellben található hibákra vonatkoznak;

c)	mintavételezési hiba: ezek a hibák jellemzően abból fakadnak, hogy a tanulmányozott összes egység helyett csak az egységek egy mintáját vizsgálják meg.

A bizonytalanság származhat tervezett és nem tervezett feltevésekből is; ezek leggyakrabban a becslésekhez, kikötésekhez és/vagy a műszaki adatok alkalmazásához kötődnek. A hibák előfordulása a 2.1. és 2.2. pontban körvonalazott, választott adatgyűjtési rendszerhez is kapcsolódik. A bizonytalanságot ajánlott részletesebben meghatározni.

Az ezen irányelvben meghatározott célértékekkel kapcsolatos jelentéstételkor a tagállamok a bizonytalanság mennyiségi meghatározására szolgáló módszert is választhatják. A mennyiségileg meghatározott bizonytalanságot ebben az esetben statisztikailag értelmezhető módon kell megadniuk, közölve az adatok pontosságának szintjét és konfidenciaszintjét egyaránt. Például: „a mennyiségileg kifejezhető hiba ± 20 %, 90 %-os konfidenciaszinttel”.

Ha a tagállamok a mennyiségileg kifejezett bizonytalanság módszerét alkalmazzák, azt is figyelembe veszik, hogy a megtakarítások kiszámításában a bizonytalanság elfogadható szintje a megtakarítások szintjének és a csökkenő bizonytalanság költséghatékonyságának függvénye.

4. Az energiahatékonyságot javító intézkedések összehangolt élettartamai az alulról felfelé történő számításban

Az energiahatékonyságot javító intézkedések némelyike több évtizedig is hatással bír, mások pedig csak egy rövid ideig. Az alábbi felsorolás példákkal szolgál az energiahatékonyságot javító intézkedések átlagos élettartamára vonatkozóan:

Lakóházak padlásterének szigetelése	30 év
Lakóházak falüregeinek szigetelése	40 év
E–C osztályú üvegezés (m2-ben)	20 év
B–A osztályú kazánok	15 év
Fűtésszabályozás (korszerűsítés a kazán lecserélésével)	15 év
CFL (kompakt fénycsövek) – kiskereskedelem	16 év
Forrás: Energy Efficiency Commitment 2005–2008, Egyesült Királyság

Annak érdekében, hogy a hasonló intézkedések esetén valamennyi tagállam ugyanazt az időtartamot alkalmazza, ezeket az időtartamokat európai szinten össze kell hangolni. A Bizottság ezért – a 16. cikkben létrehozott bizottság segítségével – legkésőbb 2006. novemberéig 17. a fenti listát egy jóváhagyott előzetes listával váltja fel, amely tartalmazza a különböző energiahatékonyság-javító intézkedések átlagos élettartamát.

5. Az energia-megtakarítások multiplikáló hatásának kezelése és a kombinált felülről lefelé és alulról felfelé irányuló számítási módszerek esetén a többszöri elszámolás elkerülése

Egy energiahatékonyságot javító intézkedés – például egy épületben a melegvíztartály és -csövek leszigetelése – vagy azzal egyenértékű más intézkedés végrehajtása a jövőben a piacon multiplikáló hatást fejthet ki, vagyis a piac a jövőben a 4. cikk (4) bekezdésében említett energiahivatalok vagy ügynökségek, vagy a magántulajdonú energetikai szolgáltatók beavatkozása nélkül, automatikusan végre fogja hajtani az ilyen irányú intézkedéseket. A multiplikáló hatás lehetőségét magukban hordozó intézkedések a legtöbb esetben költséghatékonyabbak, mint azok az intézkedések, amelyeket rendszeresen meg kell ismételni. A tagállamok becslést készítenek az ilyen intézkedések energia-megtakarítási potenciáljáról, beleértve azok multiplikáló hatását is, és egy utólagos értékelésben – adott esetben mutatókat használva – ellenőrzik azok teljes hatását.

A horizontális intézkedések értékelése tekintetében az energiahatékonysági mutatók használhatók, feltéve, hogy megállapítható, hogyan alakultak volna a horizontális intézkedések nélkül. A célzott energiahatékonysági programokon, energiaszolgáltatásokon és más politikai eszközökön keresztül elért megtakarítások többszöri beszámításának azonban a lehető legteljesebb mértékig kizárhatónak kell lennie. Ez az energia- vagy CO2-adókra és a tájékoztató kampányokra különösen érvényes.

Az energia-megtakarítások többszöri elszámolását korrigálni kell. Támogatandó az intézkedések hatásának összegzését lehetővé tevő mátrixok használata.

A célzott időszakot követő potenciális energia-megtakarításokat a tagállamok 4. cikkben meghatározott általános célértékekről való jelentéstétel során nem vehetik figyelembe. A hosszú távú piaci hatásokat ösztönző intézkedéseket minden esetben ösztönözni kell, és az energia-megtakarítások terén már multiplikáló hatást kifejtett intézkedéseket a 4. cikkben meghatározott célértékekről való jelentéstétel során figyelembe kell venni, amennyiben az e mellékletben nyújtott iránymutatások alkalmazásával mérhetők és hitelesíthetők.

6. Az energia-megtakarítások ellenőrzése

Az egyes energetikai szolgáltatásokon vagy egyéb energiahatékonyságot javító intézkedéseken keresztül elért energia-megtakarításokat – amennyiben ez költséghatékony és szükséges – harmadik félnek kell ellenőriznie. Ezt független tanácsadók, energetikai szolgáltató vállalatok vagy más piaci szereplők végezhetik. Ezzel a kérdéssel kapcsolatban a 4. cikk (4) bekezdésében említett, megfelelő tagállami hatóságok vagy hivatalok nyújthatnak további útmutatást.

Források: A European Ex-post Evaluation Guidebook for DSM and EE Service Programmes; IEA, INDEEP adatbázis; IPMVP, 1. kötet (2002. márciusi verzió).

(1) ODYSSEE-MURE projekt, SAVE program. Bizottság, 2005.

(2) Az e három hibán alapuló bizonytalanság mennyiségileg meghatározható szintjének megállapítására szolgáló modell megtalálható a Nemzetközi Teljesítménymérési és Hitelesítési Jegyzőkönyv (IPMVP) B függelékében.

V. MELLÉKLET

Azon energiaátalakítási piacok és részpiacok indikatív jegyzéke, amelyekre vonatkozóan referenciaértékeket lehet kidolgozni:

Háztartási gépek/információs technológia és világítás piaca:

1.1.	Konyhai készülékek (fehéráru);

1.2.	Szórakoztató/információs technológia;

1.3.	Világítás.

A háztartási fűtéstechnika piaca:

2.1.

Fűtés;

2.2.	Melegvízellátás;

2.3.	Légkondicionálás;

2.4.	Szellőztetés;

2.5.	Hőszigetelés;

2.6.

Ablakok.

3.	Az ipari kemencék piaca.

4.	A gépi meghajtású ipari berendezések piaca.

A közintézmények piaca:

5.1.	Iskolák/közigazgatás;

5.2.

Kórházak;

5.3.

Uszodák;

5.4.	Közvilágítás.

6.	A közlekedési szolgáltatások piaca.

VI. MELLÉKLET

A támogatásra jogosult energiahatékony közbeszerzési intézkedések jegyzéke

A nemzeti és közösségi közbeszerzési jogszabályok sérelme nélkül, a tagállamok biztosítják, hogy a közszektor az alábbi jegyzékben felsorolt követelményekből legalább kettőt alkalmaz a közszektor 5. cikkben említett példamutató szerepével összefüggésben:

az energia-megtakarítást szolgáló pénzügyi eszközök alkalmazására – beleértve a mérhető és előre meghatározott energia-megtakarítások teljesítését kikötő, energiateljesítményre vonatkozó szerződést (ideértve annak eseteit is, amikor a közigazgatási szervek egyes feladatokat kiszerveznek) – vonatkozó követelmények;

olyan berendezések és járművek beszerzését előíró követelmények, amelyek a 4. cikk (4) bekezdésében említett hatóságok vagy hivatalok által készített, a berendezések különböző kategóriáiban energiahatékonysági termékleírásokat tartalmazó listákon alapulnak, ahol lehetséges, minimalizált életciklus-költségelemzést vagy hasonló módszereket alkalmazva a költséghatékonyság biztosítására;

c)	a minden üzemmódban – beleértve a készenléti üzemmódot is – hatékony energiafogyasztású berendezések vásárlását előíró követelmények, ahol lehetséges, minimalizált életciklus-költségelemzést vagy hasonló módszereket alkalmazva a költséghatékonyság biztosítására;

d)	a meglevő berendezéseknek a b) és c) pontban felsorolt berendezésekkel való helyettesítését vagy azok utólagos beszerelését előíró követelmények;

e)	energiaauditok alkalmazását és az ezekből adódó költséghatékonysági ajánlások végrehajtását előíró követelmények;

f)	energiahatékony épületek vagy épületrészek vásárlását, bérlését, illetve a megvásárolt vagy bérelt épületek vagy épületrészek azok energiahatékonyságának növelése érdekében történő cseréjét vagy felújítását előíró követelmények.

		ISSN 1725-5090
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 114

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	49. évfolyam 2006. április 27.

Tartalom		I Kötelezően közzéteendő jogi aktusok	Oldal
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 629/2006/EK rendelete (2006. április 5.) a szociális biztonsági rendszereknek a Közösségen belül mozgó munkavállalókra, önálló vállalkozókra és családtagjaikra történő alkalmazásáról szóló 1408/71/EGK tanácsi rendelet és az 1408/71/EGK rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 574/72/EGK tanácsi rendelet módosításáról ( 1 )	1
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2006/12/EK irányelve (2006. április 5.) a hulladékokról ( 1 )	9
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2006/23/EK irányelve (2006. április 5.) a közösségi légiforgalmi irányítói szakszolgálati engedélyről ( 1 )	22
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2006/25/EK Irányelve (2006. április 5.) a munkavállalók fizikai tényezők hatásának való expozíciójára (mesterséges optikai sugárzás) vonatkozó egészségügyi és biztonsági minimumkövetelményekről (19. egyedi irányelv a 89/391/EGK irányelv 16. cikke (1) bekezdésének értelmében)	38
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2006/31/EK irányelve (2006. április 5.) a pénzügyi eszközök piacairól szóló 2004/39/EK irányelvbe foglalt egyes határidők módosításáról ( 1 )	60
	*	Az Európai Parlament és Tanács 2006/32/EK irányelve (2006. április 5.) az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről ( 1 )	64


	(1) EGT vonatkozású szöveg.