30.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 126/1

(1)

A felszín alatti vizek értékes természeti erőforrást jelentenek, amelyeket védeni kell a kémiai szennyezéssel szemben. Ez különösen fontos a felszín alatti vizektől függő ökoszisztémák számára, valamint az ivóvízellátásban felhasznált felszín alatti vizekre nézve.

(2)

A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) magában foglalja a vizek olyan minőségének elérését, amely nem idéz elő jelentős hatást és kockázatot az emberi egészségre és a környezetre.

(3)

A környezet egészének, és különösen az emberi egészségnek a védelme érdekében el kell kerülni, meg kell előzni, vagy csökkenteni kell a felszín alatti vizekben az ártalmas szennyező anyagok káros koncentrációit.

(4)

A vízvédelmi politika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) általános rendelkezéseket határoz meg a felszín alatti vizek védelmére és megőrzésére vonatkozóan. Az említett irányelv 17. cikke értelmében a felszín alatti vizek szennyezésének megakadályozására és szabályozására intézkedéseket kell elfogadni, beleértve a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának megítélésére szolgáló kritériumokat, és a jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítására, valamint a tendencia megfordulási pontjának meghatározására szolgáló kritériumokat.

(5)

A felszín alatti vizek állandó védelmi szintje elérésének szükségességére tekintettel minőségi szabványokat és küszöbértékeket kell meghatározni, valamint közös megközelítésen alapuló módszertant kell kidolgozni, a felszín alatti víztestek kémiai állapota megítélésére szolgáló kritériumok megállapítása érdekében.

(6)

A nitrátokra, a növényvédő szerekre és a biocidokra vonatkozó minőségi szabványokat a felszín alatti víztestek kémiai állapotának megítélésére szolgáló közösségi kritériumként kell meghatározni, valamint biztosítani kell a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről szóló, 1991. december 12-i 91/676/EGK tanácsi irányelvvel (6), a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló, 1991. július 15-i 91/414/EGK tanácsi irányelvvel (7), illetve a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (8) való összhangot.

(7)

A felszín alatti vizek kémiai állapotára vonatkozó rendelkezések nem alkalmazandók a felszín alatti víztestekben vagy az azokhoz kapcsolódó felszíni víztestekben egyedi hidrogeológiai adottságok miatt természetesen előforduló, magas koncentrációjú anyagokra, ionokra vagy azok indikátoraira, amelyekre nem terjed ki a szennyezés fogalma. E rendelkezések ugyancsak nem alkalmazandók az áramlási irány és a kémiai összetétel átmenetileg térben korlátozott változásaira, amelyek nem tekinthetők intrúziónak.

(8)

Kritériumokat kell megállapítani a szennyezőanyag-koncentrációk valamennyi jelentős és tartósan emelkedő tendenciájának azonosítására, valamint a tendencia megfordulási pontjának meghatározására, figyelembe véve a kapcsolódó vízi ökoszisztémákra vagy a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémákra gyakorolt káros hatások valószínűségét.

(9)

A tagállamok – amennyiben lehetséges – statisztikai kiértékelési módszereket alkalmaznak, feltéve, hogy ezek megfelelnek a nemzetközi előírásoknak, és hosszú távon hozzájárulnak a mintavételek eredményeinek tagállamok közötti összehasonlíthatóságához.

(10)

A 2000/60/EK irányelv 22. cikke (2) bekezdésének harmadik francia bekezdésével összhangban, a felszín alatti vizek egyes veszélyes anyagok okozta szennyezés elleni védelméről szóló, 1979. december 17-i 80/68/EGK tanácsi irányelv (9)2013. december 22-ével hatályát veszti. Biztosítani kell, hogy a szennyező anyagok közvetlen vagy közvetett, felszín alatti vizekbe kerülésének megelőzését vagy korlátozását célzó intézkedések tekintetében a 80/68/EGK irányelvben előírt védelem folyamatos legyen.

(11)

Különbséget kell tenni azon veszélyes anyagok között, amelyek felszín alatti vizekbe kerülését meg kell előzni, valamint az egyéb szennyező anyagok között, amelyek bekerülését korlátozni kell. A 2000/60/EK irányelvnek a vízi környezet fő szennyező anyagait felsoroló VIII. mellékletét kell felhasználni a létező vagy lehetséges szennyezési kockázatot jelentő veszélyes és nem veszélyes anyagok meghatározása során.

(12)

A felszín alatti vizek összehangolt védelmének biztosítása érdekében a közös felszín alatti víztestekkel rendelkező tagállamoknak össze kell hangolniuk a mintavétel, a küszöbértékek megállapítása és a vonatkozó veszélyes anyagok meghatározása terén végzett tevékenységeiket.

(13)

Bizonyos körülmények között lehetővé kell tenni a tagállamok számára, hogy mentességet biztosítsanak a szennyező anyagok felszín alatti vízbe kerülésének megelőzését vagy korlátozását célzó intézkedések alól.

(14)

Átmeneti intézkedésekről kell gondoskodni az ezen irányelv végrehajtásának időpontja és a 80/68/EGK irányelv hatályvesztésének időpontja közötti időtartamra vonatkozóan.

(15)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (10) összhangban kell elfogadni,

a)

a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának megítélésére szolgáló kritériumok; és

b)

a jelentős és tartósan emelkedő tendenciák azonosítására és megfordítására, valamint megfordulási pontjuk meghatározására szolgáló kritériumok.

1.

„a felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírás”: egy bizonyos szennyező anyag vagy szennyező anyagok egy csoportjának, illetve szennyezési indikátornak a felszín alatti vízben lévő koncentrációjával kifejezett minőségi előírás, amelyet az emberi egészség és a környezet védelme érdekében nem szabad meghaladni;

2.

„küszöbérték”: a felszín alatti vizek minőségére vonatkozó, a tagállamok által a 3. cikkel összhangban meghatározott előírás;

3.

„jelentős és tartósan emelkedő tendencia”: szennyező anyagnak, szennyező anyagok egy csoportjának vagy szennyezési indikátornak statisztikailag jelentős, környezeti veszélyt jelentő koncentrációemelkedése, amelyre vonatkozóan a tendencia megfordítását az 5. cikkel összhangban szükségesnek állapították meg;

4.

„szennyező anyagok felszín alatti vizekbe történő bevezetése”: szennyező anyagoknak a felszín alatti vizekbe történő közvetett vagy közvetlen bevezetése emberi tevékenység eredményeként.

a)

a felszín alatti vizekre vonatkozó minőségi előírások az I. mellékletben említettek szerint;

b)

a tagállamok által – a II. melléklet A. részében foglalt eljárással összhangban – olyan szennyező anyagokra, szennyezőanyag-csoportokra és szennyezési indikátorokra meghatározott küszöbértékek, amely anyagokról megállapították, hogy – a tagállam területén belül – hozzájárulnak a felszín alatti víztestek vagy víztestcsoportok helyzetének veszélyeztetettként való jellemzéséhez, figyelembe véve legalább a II. melléklet B. részében található felsorolásokat.

a)

a felszín alatti vizek minőségi előírásainak I. mellékletben felsorolt értékeit, valamint a 3. cikkel és a II. melléklettel összhangban meghatározott vonatkozó küszöbértékeket az adott felszín alatti víztest vagy felszín alatti víztestcsoport egyetlen mintavételi helyén sem lépték túl; vagy

b)

a felszín alatti vizek valamely minőségi előírásának értékét vagy küszöbértékét egy vagy több mintavételi helyen túllépték, de a III. melléklettel összhangban lefolytatott megfelelő vizsgálattal bizonyítható, hogy:

a)

annak módja, ahogyan a felszín alatti víztesten vagy víztestcsoporton belül az egyes mintavételi helyek mérésein alapuló tendenciaértékelés hozzájárult annak – az említett irányelv V. mellékletének 2.5. szakasza szerinti – meghatározásához, hogy az adott víztestekben valamely szennyezőanyag-koncentráció jelentős és tartós emelkedésének tendenciája vagy a tendencia megfordulása érvényesül; és

b)

a (3) bekezdés szerint meghatározott megfordulási pontok indoklása.

a)

valamennyi olyan szükséges intézkedés, amelynek célja a veszélyes anyagok felszín alatti vizekbe való bevezetésének a megakadályozása. Az ilyen anyagok meghatározásakor a tagállamoknak különösen a 2000/60/EK irányelv VIII. mellékletének 1–6. pontjában említett szennyezőanyag-családokhoz vagy -csoportokhoz tartozó veszélyes anyagokat, valamint – amennyiben azok veszélyesnek tekintendők – a 7–9. pontban említett szennyezőanyag-családokhoz vagy -csoportokhoz tartozó anyagokat kell figyelembe venniük;

b)

a 2000/60/EK irányelv VIII. mellékletében felsorolt olyan szennyező anyagok tekintetében, amelyek nem tekintendők veszélyesnek, valamint az említett mellékletben nem felsorolt minden olyan, nem veszélyes anyag tekintetében, amelyről a tagállamok úgy vélik, hogy az tényleges vagy lehetséges szennyezési veszélyt jelent, valamennyi olyan intézkedés, amely szükséges azok felszín alatti vizekbe való bevezetésének korlátozásához annak érdekében, hogy az ilyen bevezetések ne okozzák a felszín alatti vizek jó kémiai állapotának romlását, ne idézzék elő a szennyezőanyag-koncentrációk jelentős és tartós emelkedésének tendenciáját a felszín alatti vizekben, és egyéb módon ne okozzák a felszín alatti vizek szennyeződését. Az ilyen intézkedéseknek figyelembe kell venniük a kialakult legjobban bevált gyakorlatot, beleértve a vonatkozó közösségi joganyagban meghatározott legjobban bevált környezetvédelmi gyakorlatot és az elérhető legjobb technikát.

a)

a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének j) pontjával összhangban engedélyezett közvetlen bevezetés eredménye;

b)

az illetékes hatóságok által alacsonynak ítélt mennyisége és koncentrációja révén sem jelenleg, sem a jövőben nem okozza a befogadó felszín alatti vizek minőségének romlását;

c)

olyan baleset, illetve rendkívüli természeti körülmény következménye, amely ésszerűen előre nem látható, el nem kerülhető vagy nem mérsékelhető;

d)

a 2000/60/EK irányelv 11. cikke (3) bekezdésének f) pontjával összhangban engedélyezett mesterséges vízutánpótlás vagy dúsítás eredménye; illetve

e)

az illetékes hatóságok megítélése szerint műszakilag nem megelőzhető vagy korlátozható az alábbiak alkalmazása nélkül:

f)

a felszíni vizekben – többek között – az árvizek és aszályok hatásának mérséklése céljából, valamint a vizekkel és vízi utakkal való gazdálkodás érdekében történt beavatkozások eredménye, beleértve a nemzetközi szintű beavatkozást is. Az ilyen tevékenységeket – beleértve a felszíni vizek üledékének vágását, kotrását, áttelepítését és elvezetését is – a tagállamok által e célból kidolgozott általánosan kötelező szabályokkal, valamint – adott esetben – az e szabályok alapján kiadott engedélyekkel és felhatalmazásokkal összhangban kell végezni, feltéve, hogy az ilyen bevezetések nem veszélyeztetik a 2000/60/EK irányelv 4. cikke (1) bekezdése b) pontjának ii. alpontjával összhangban az érintett víztestekre meghatározott környezetvédelmi célkitűzések elérését.

30.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 126/16

(1)

A Közösség környezetpolitikájának a magas szintű védelmet kell céloznia, figyelembe véve ugyanakkor a Közösség különböző régióinak helyzetében mutatkozó különbségeket. Emellett információra, többek között térinformációra van szükség e politika – és más olyan közösségi politikák – kialakításához és végrehajtásához, amelyekbe a Szerződés 6. cikkének megfelelően be kell illeszteni a környezetvédelmi követelményeket. A beillesztés érdekében olyan fokú koordinációt kell megvalósítani az információ felhasználói és szolgáltatói között, amely lehetővé teszi, hogy a különböző szektorokból érkező információk és ismeretek összekapcsolhatóak legyenek.

(2)

Az 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozattal (3) elfogadott hatodik környezetvédelmi cselekvési program megkívánja, hogy teljes figyelmet fordítsanak annak biztosítására, hogy a közösségi környezetpolitika kialakítása integrált módon menjen végbe, figyelembe véve a regionális és helyi különbségeket. Számos probléma áll fenn azon térinformációk elérhetősége, minősége, rendszerezése, hozzáférhetősége és megosztása tekintetében, amelyekre az említett programban meghatározott célok eléréséhez van szükség.

(3)

A térinformációk elérhetőségével, minőségével, rendszerezésével, hozzáférhetőségével és megosztásával kapcsolatos problémák számos politikai és információs kérdés esetében fennállnak, valamint a hatóságok számos szintjén tapasztalhatóak. E problémák megoldásához az interoperábilis téradatok és téradat-szolgáltatások különböző szintű hatóságok és különböző szektorok közötti cseréjével, megosztásával, hozzáférhetőségével és felhasználásával kapcsolatos intézkedésekre van szükség. A Közösségen belül tehát térinformációs infrastruktúrát kell kialakítani.

(4)

Az Európai Közösségen belüli térinformációs infrastruktúrának (INSPIRE) segítenie kell a politikai döntéshozatalt azon politikák és tevékenységek területén, amelyek közvetlen vagy közvetett hatást gyakorolhatnak a környezetre.

(5)

Az INSPIRE alapját a tagállamok által kialakított, a közös végrehajtási szabályokkal összeegyeztethetővé tett, és közösségi szintű intézkedésekkel kiegészített térinformációs infrastruktúráknak kell képezniük. A közösségi szintű intézkedéseknek biztosítaniuk kell, hogy a tagállamok által kialakított térinformációs infrastruktúrák összeegyeztethetőek, valamint közösségi és határokon átnyúló viszonylatban is használhatóak legyenek.

(6)

A tagállamok térinformációs infrastruktúráit úgy kell megtervezni, hogy azok biztosítsák a téradatok legmegfelelőbb szinten történő tárolását, elérhetőségét és frissítését; lehetővé tegyék a Közösségen belüli különféle forrásokból származó téradatok következetes összekapcsolását, valamint több felhasználó és alkalmazás közötti megosztását; lehetővé tegyék az adott hatósági szinten gyűjtött téradatok más hatóságok közötti megosztását, amilyen mértékben ez az irányelv kötelezi az említett hatóságokat a téradatok megosztására; hogy biztosítsák a téradatok olyan feltételekkel történő hozzáférhetővé tételét, amelyek indokolatlanul nem korlátozzák széles körű felhasználásukat; egyszerűvé tegyék az elérhető téradatok megtalálását, a célnak való megfelelés szempontjából történő értékelését, valamint a felhasználásukra vonatkozó feltételek megismerését.

(7)

Az ezen irányelv hatálya alá tartozó térinformációk, valamint a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) hatálya alá tartozó információk között van némi átfedés. Ez az irányelv nem érinti a 2003/4/EK irányelvet.

(8)

Ez az irányelv nem érinti a közszféra információinak további felhasználásáról szóló, 2003. november 17-i 2003/98/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (5), amelynek céljai kiegészítik ezen irányelv céljait.

(9)

Az INSPIRE kialakítása jelentős többletértékkel egészít ki más közösségi kezdeményezéseket, mint például a Galileo Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló, 2002. május 21-i 876/2002/EK tanácsi rendeletet (6), valamint a Bizottság által az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A környezet és a biztonság globális ellenőrzése (GMES): a GMES-kapacitás kiépítése 2008-ig (2004–2008-as cselekvési terv)” című közleményt, és egyben hasznosítja is e kezdeményezések eredményeit. A tagállamoknak mérlegelniük kell a Galileo és a GMES által nyújtott – különösen a Galileóból származó idő- és térreferenciákkal kapcsolatos – adatok és szolgáltatások felhasználását, amint azok rendelkezésre állnak.

(10)

Nemzeti és közösségi szinten számos kezdeményezés születik a térinformáció gyűjtésére, összehangolására, valamint terjesztésének vagy felhasználásának megszervezésére. Ilyen kezdeményezések létrejöhetnek közösségi jogszabályok révén (például a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről [IPPC] szóló 96/61/EK tanácsi irányelv 15. cikke alapján egy európai szennyezőanyag-kibocsátási nyilvántartás [EPER] kialakításáról szóló, 2000. július 17-i 2000/479/EK bizottsági határozat (7), és a Közösségen belüli erdők és környezeti kölcsönhatások megfigyeléséről [Forest Focus] szóló, 2003. november 17-i 2152/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (8)), közösségi finanszírozású programok keretében (például a CORINE felszínborítási adatbázis, az európai közlekedéspolitikai információs rendszer), valamint származhatnak nemzeti vagy regionális szintű kezdeményezésekből is. Ez az irányelv nem csupán kiegészíti ezeket a kezdeményezéseket azáltal, hogy biztosítja az interoperabilitásukat lehetővé tévő keretet, hanem a már elvégzett munka megkettőzése helyett a meglévő tapasztalatra és kezdeményezésekre is épít.

(11)

Ezt az irányelvet a hatóságok birtokában lévő, illetve azok részére tárolt téradatokra kell alkalmazni, valamint a téradatok hatóságok általi, közfeladataik ellátása során történő felhasználására. Bizonyos feltételek esetén azonban az irányelvet a hatóságoktól eltérő természetes vagy jogi személyek birtokában lévő téradatokra is alkalmazni kell, amennyiben az említett természetes vagy jogi személyek erre igényt tartanak.

(12)

Ez az irányelv nem határoz meg követelményeket új adatok gyűjtésére vagy az ilyen információknak a Bizottság részére történő jelentésére vonatkozóan, mivel ezeket a kérdéseket a környezettel kapcsolatos egyéb jogszabályok szabályozzák.

(13)

A nemzeti infrastruktúrákat fokozatosan kell kialakítani, és ennek megfelelően az ezen irányelv által szabályozott téradat-témákat különböző fontossági szintekre kell besorolni. A kialakítás során figyelembe kell venni, hogy a különböző politikák területén előforduló sokféle alkalmazás számára a téradatokra milyen mértékben van szükség, hogy az összehangolt téradatokat igénylő közösségi politikák alapján meghatározott intézkedések elsőbbséget élveznek, valamint figyelembe kell venni a vállalt harmonizációs erőfeszítések révén a tagállamokban elért eredményeket.

(14)

Az elérhető adatok teljes kihasználásának fő akadálya a már létező téradatok felkutatásából, illetve az adott célnak megfelelő felhasználhatóságuk megállapításából eredő idő- és forrásveszteség. A tagállamoknak ezért metaadatok formájában leírást kell készíteniük az elérhető téradat-készleteikről és -szolgáltatásaikról.

(15)

Mivel a környezetet közvetlenül vagy közvetve érintő közösségi jogszabályok hatékony megalkotását, végrehajtását, ellenőrzését és értékelését akadályozza a Közösségen belül a téradatok rendezésére és hozzáférhetővé tételére alkalmazott formátumok és struktúrák sokfélesége, a végrehajtási intézkedéseket úgy kell meghozni, hogy azok megkönnyítsék a tagállamok különböző forrásaiból származó téradatok felhasználását. Az említett intézkedések célja a téradatkészletek interoperábilissá tétele, és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az interoperabilitás eléréséhez szükséges bármilyen adat és információ olyan feltételekkel legyen elérhető, amelyek nem korlátozzák azok ilyen célú felhasználását.

(16)

A téradatok Közösségen belüli, különböző szintű hatóságok közötti megosztása érdekében hálózati szolgáltatásokra van szükség. Ezek a hálózati szolgáltatások teszik lehetővé a téradatok megtalálását, átalakítását, megjelenítését és letöltését, valamint a téradat- és e-kereskedelmi szolgáltatások alkalmazását. A hálózati szolgáltatásoknak az általánosan elfogadott előírásokkal és minimális teljesítési feltételekkel összhangban kell működniük, a tagállamok által létrehozott infrastruktúrák interoperabilitásának biztosítása érdekében. A hálózati szolgáltatásoknak emellett technikailag lehetővé kell tenniük azt, hogy a hatóságok a saját téradatkészleteiket és -szolgáltatásaikat elérhetővé tegyék.

(17)

A környezetet közvetlenül vagy közvetve érintő közösségi politikákhoz kapcsolódó egyes téradatkészletek és -szolgáltatások felett harmadik személyek rendelkeznek, és azokat harmadik személyek működtetik. A tagállamoknak ezért harmadik személyek számára fel kell ajánlaniuk a nemzeti infrastruktúrához való hozzájárulás lehetőségét, feltéve hogy ez nem érinti hátrányosan az ezen infrastruktúrákhoz tartozó téradatok és téradat-szolgáltatások kohézióját és egyszerű használatát.

(18)

A tagállamokban tapasztaltak azt mutatják, hogy a térinformációs infrastruktúra sikeres kialakítása érdekében fontos, hogy a nyilvánosság számára a szolgáltatások egy minimális körét ingyenesen elérhetővé tegyék. A tagállamok ezért – ingyenesen – elérhetővé kell, hogy tegyék legalább a téradatkészletek megtalálását lehetővé tévő szolgáltatásokat.

(19)

A nemzeti infrastruktúrák INSPIRE-ba történő beillesztésének elősegítése érdekében a tagállamok hozzáférést kell, hogy biztosítsanak saját infrastruktúráikhoz a Bizottság által működtetett közösségi geoportálon, valamint bármely, általuk működtetni kívánt elérési ponton keresztül.

(20)

A különböző szintű hatóságoktól származó információk elérhetővé tétele érdekében a tagállamoknak fel kell számolniuk azokat a gyakorlati akadályokat, amelyek e tekintetben a nemzeti, regionális vagy helyi szintű hatóságok előtt állnak olyan közfeladataik ellátása során, amelyek a környezetre közvetlenül vagy közvetve hatást gyakorolhatnak. Ezeket a gyakorlati akadályokat ott kell felszámolni, ahol az információt a közfeladat ellátása céljából fel kívánják használni.

(21)

A hatóságoknak közfeladataik ellátása során akadálytalan hozzáféréssel kell rendelkezniük a vonatkozó téradatkészletekhez és -szolgáltatásokhoz. A hozzáférést akadályozhatja, ha minden esetben, amikor hozzáférést igényelnek, az a hatóságok közötti egyedi ad hoc tárgyalások függvénye. A tagállamoknak meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket az adatok megosztása előtt álló ilyen gyakorlati akadályok megelőzésére, például a hatóságok közötti előzetes megállapodások alkalmazásával.

(22)

A téradatkészleteknek és -szolgáltatásoknak a kormányzat, illetve egyéb közigazgatási szervek, vagy nemzeti jogszabályok alapján közigazgatási feladatokat ellátó természetes vagy jogi személyek közötti megosztására vonatkozó szabályok megjelenhetnek törvények, rendeletek, engedélyezési vagy pénzügyi megállapodások, illetve igazgatási eljárások formájában, például az olyan hatóságok pénzügyi életképességének védelme érdekében, amelyeknek bevételi kötelezettsége van, vagy például amelyek adatait az adott tagállam csak részben támogatja, és ezért a nem támogatott költségeiket a felhasználók díjfizetésre kötelezésével kell ellensúlyozniuk, vagy például amelyeknek az adatok karbantartásáról és naprakésszé tételéről maguknak kell gondoskodniuk.

(23)

A tagállamok átültető jogszabályaiban foglalt intézkedések biztosíthatják a téradatkészleteket és -szolgáltatásokat nyújtó hatóságok számára a lehetőséget, hogy ezen készleteket és szolgáltatásokat más, e téradatkészleteket és -szolgáltatásokat használó hatóságok számára díjfizetés ellenében engedélyezzék.

(24)

A 13. cikk (1) bekezdése f) pontjának és a 17. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (9) megfelelően a személyes adatok védelmére vonatkozó elvekkel teljes összhangban kell végrehajtani és alkalmazni.

(25)

Az irányelv által adatmegosztásra kötelezett hatóságok közötti téradatmegosztást szolgáló keretek semlegesek kell, hogy legyenek az egy tagállamon belüli ilyen hatóságok, valamint a többi tagállam ilyen hatóságai és a közösségi intézmények tekintetében is. Mivel a közösségi intézményeknek és testületeknek gyakran kell a valamennyi tagállamból érkező térinformációt integrálniuk és értékelniük, a téradatokra és téradat-szolgáltatásokra vonatkozóan egységes feltételekkel hozzáférési és felhasználási joggal kell rendelkezniük.

(26)

A harmadik személyek által biztosított, mind a hatóságok, mind a nyilvánosság számára többletértékkel bíró szolgáltatások fejlesztésének elősegítése céljából szükséges a közigazgatási vagy nemzeti határokon átnyúló téradatokhoz való hozzáférés megkönnyítése.

(27)

A térinformációs infrastruktúrák hatékony kialakítása megköveteli a koordinációt mindazoktól, akik akár szolgáltatóként, akár felhasználóként érdekeltek az ilyen infrastruktúrák létrehozatalában. Mind tagállami, mind közösségi szinten létre kell tehát hozni a megfelelő koordinációs rendszert.

(28)

A legújabb vívmányoknak és az információs infrastruktúrák tényleges tapasztalatainak hasznosítása érdekében helyénvaló, hogy az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedések hátteréül nemzetközi szabványok és az európai szabványügyi testületek által – a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (10) megállapított eljárásnak megfelelően – elfogadott szabványok szolgáljanak.

(29)

Mivel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és az európai környezeti információs és megfigyelőhálózat létrehozásáról szóló, 1990. május 7-i 1210/90/EGK tanácsi rendelet (11) által létrehozott Európai Környezetvédelmi Ügynökség feladata, hogy a Közösség részére tárgyilagos, megbízható és összehasonlítható környezeti információt biztosítson közösségi szinten, és célja többek között a politikai vonatkozású környezeti információ áramlásának javítása a tagállamok és a közösségi intézmények között, az Ügynökségnek aktívan hozzá kell járulnia ezen irányelv végrehajtásához.

(30)

A jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás (12) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönözik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében –készítsék el saját táblázataikat, amelyek a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé.

(31)

Az ezen irányelv végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (13) összhangban kell elfogadni.

(32)

Az ezen irányelv végrehajtásával kapcsolatos határozatok előkészítése és az INSPIRE jövőbeli alakulása megköveteli az irányelv alkalmazásának folyamatos felügyeletét és a rendszeres jelentéstételt.

(33)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen az INSPIRE létrehozását, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani a több államot érintő vonatkozások, valamint a térinformációhoz való hozzáféréssel, a térinformáció cseréjével és megosztásával kapcsolatos feltételek összehangolása iránti általános közösségi igény miatt, és ezért az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

1.

„térinformációs infrastruktúra”: metaadatok, téradatkészletek és téradat-szolgáltatások; hálózati szolgáltatások és technológiák; a megosztást, hozzáférést és használatot szabályozó megállapodások; továbbá azon összehangolási és ellenőrzési mechanizmusok, folyamatok és eljárások, amelyeket ezen irányelvnek megfelelően hoztak létre, működtetnek, illetve tesznek hozzáférhetővé;

2.

„téradat”: bármely olyan adat, amely közvetlenül vagy közvetve utal egy meghatározott helyre vagy földrajzi területre;

3.

„téradatkészlet”: téradatok azonosítható gyűjteménye;

4.

„téradat-szolgáltatások”: a téradatkészletekben szereplő téradatokon vagy a kapcsolódó metaadatokon – számítógépes alkalmazás igénybevétele mellett – végezhető műveletek;

5.

„térbeli objektum”: meghatározott helyhez vagy földrajzi területhez kapcsolódó valós jelenség absztrakt megjelenítése;

6.

„metaadat”: téradatkészleteket és téradat-szolgáltatásokat leíró információ, amely lehetővé teszi azok megtalálását, tárolását és felhasználását;

7.

„interoperabilitás”: annak lehetősége, hogy a téradatkészleteket összekapcsolják és a szolgáltatások között ismétlődő manuális beavatkozás nélkül kölcsönhatás álljon fenn oly módon, hogy az eredmény koherens, az adatkészletek és -szolgáltatások többletértéke pedig növelt legyen;

8.

„INSPIRE-geoportál”: a 11. cikk (1) bekezdésében említett szolgáltatásokhoz való hozzáférést biztosító internetoldal vagy azzal egyenértékű eszköz;

9.

„hatóság”:

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy amikor a szervek vagy intézmények igazságszolgáltatási vagy jogalkotói hatáskörben járnak el, ezen irányelv vonatkozásában nem tekinthetők hatóságnak.

10.

„harmadik személy”: a hatóságok kivételével bármely természetes vagy jogi személy.

a)

olyan területhez kapcsolódnak, amelyen egy tagállam joghatósággal rendelkezik és/vagy joghatóságot gyakorol;

b)

elektronikus formátummal rendelkeznek;

c)

az alábbiak valamelyike birtokában vannak, vagy azok részére tárolják őket:

d)

az I., II. vagy III. mellékletben felsorolt témák valamelyikéhez kapcsolódnak.

a)

a téradatkészleteknek a 7. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási szabályoknak való megfelelése;

b)

a téradatkészletek és -szolgáltatások hozzáférési és használati feltételei, továbbá – adott esetben – a megfelelő díjak;

c)

a téradatok minősége, beleértve azt is, hogy jóváhagyott adatokról van-e szó;

d)

a téradatkészletek és -szolgáltatások létrehozásáért, kezeléséért, fenntartásáért és elosztásáért felelős hatóságok;

e)

a nyilvános hozzáférés korlátozása, és e korlátozások indoklása, a 13. cikknek megfelelően.

a)

az I. és II. mellékletben felsorolt témáknak megfelelő téradatkészletek esetén legkésőbb a végrehajtási szabályoknak az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban történő elfogadását követő 2 éven belül;

b)

a III. mellékletben felsorolt témáknak megfelelő téradatkészletek esetén legkésőbb a végrehajtási szabályoknak az 5. cikk (4) bekezdésével összhangban történő elfogadását követő 5 éven belül.

a)

a térbeli objektumok egyértelmű azonosítását lehetővé tévő megoldások, amelyek segítségével a meglévő nemzeti rendszerek szerinti azonosítók összehangolhatók a közöttük lévő interoperabilitás biztosítására;

b)

a térbeli objektumok közötti kapcsolat;

c)

az alapvető attribútumok és az ezeknek megfelelő – a környezetre esetlegesen hatást gyakorló politikákhoz szükséges – többnyelvű fogalomtár;

d)

az adatok időbeli dimenziójára vonatkozó információ;

e)

frissített adatok.

a)

az I. mellékletben felsorolt témáknak megfelelő téradatkészletek esetén legkésőbb … (15);

b)

a II. vagy III. mellékletben felsorolt témáknak megfelelő téradatkészletek esetén legkésőbb … (16).

a)

keresőszolgáltatások, amelyek lehetővé teszik a téradatkészletekre és -szolgáltatásokra vonatkozó keresést a megfelelő metaadatok tartalma alapján, valamint a metaadatok tartalmának megjelenítését;

b)

megjelenítési szolgáltatások, amelyek minimális követelményként a megjelenítést, a navigálást, a kicsinyítést és nagyítást, a megjelenített téradatkészletek pásztázását vagy átlapozását, továbbá a magyarázó jellegű információ és a metaadatok megfelelő tartalmának megjelenítését teszik lehetővé;

c)

letöltési szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik a téradatkészletek másolatának vagy az ilyen készletek egyes részeinek letöltését, valamint – amennyiben az megvalósítható – az azokhoz való közvetlen hozzáférést;

d)

átalakítási szolgáltatások, amelyek lehetővé teszik a téradatkészletek átalakítását az interoperabilitás biztosításának céljából;

e)

a téradat-szolgáltatások lehívását lehetővé tevő szolgáltatások.

a)

kulcsszavak;

b)

a téradatkészletek és -szolgáltatások osztályozása;

c)

a téradatok minősége, beleértve azt is, hogy jóváhagyott adatokról van-e szó;

d)

a 7. cikk (1) bekezdésében említett végrehajtási szabályoknak való megfelelés mértéke;

e)

a földrajzi hely;

f)

a téradatkészletek és -szolgáltatások használatára és azokhoz való hozzáférésre vonatkozó feltételek;

g)

a téradatkészletek és -szolgáltatások létrehozásáért, kezeléséért, frissítéséért és terjesztéséért felelős hatóságok.

a)

a hatóságok eljárásainak bizalmas volta, amennyiben azt jogszabály előírja;

b)

nemzetközi kapcsolatok, közbiztonság vagy nemzetvédelem;

c)

az igazságszolgáltatás menete, bármely személy joga arra, hogy tisztességes bírósági eljárásban részesüljön, továbbá a hatóságok lehetősége büntetőjogi vagy fegyelmi vizsgálat lefolytatására;

d)

a kereskedelmi vagy ipari információk titkos jellege, amennyiben ezt a titoktartást – jogos gazdasági érdek védelmében – a nemzeti vagy közösségi jog előírja, beleértve a statisztikai titok és az adótitok megtartásához fűződő közérdeket;

e)

szellemi tulajdonjogok;

f)

természetes személy személyes adatainak és/vagy iratainak titkos jellege, amennyiben az érintett személy nem járult hozzá az információ közléséhez, és ezt a titoktartást a nemzeti vagy közösségi jog előírja;

g)

minden olyan személy érdekei vagy védelme, aki a kért információt önkéntes alapon szolgáltatta, anélkül, hogy arra vonatkozó jogi kötelezettség terhelte vagy terhelhette volna, kivéve, ha az érintett személy hozzájárult az adott információ nyilvánosságra hozatalához;

h)

azon környezet védelme, amelyre az ilyen információ vonatkozik, mint például a ritka fajok élőhelyei.

a)

a 11. cikk (1) bekezdésének a) pontjában említett szolgáltatások a nyilvánosság számára ingyenesen hozzáférhetők legyenek;

b)

a 11. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett szolgáltatások a nyilvánosság számára általában ingyenesen hozzáférhetők legyenek. Olyan esetekben azonban, amikor a díjak és/vagy engedélyek kikötése lényeges előfeltétele a téradatkészletek és -szolgáltatások fenntartásának vagy a már meglévő nemzetközi téradat-infrastruktúra követelményei tartós teljesítésének, a tagállamok díjakat és/vagy engedélyeket alkalmazhatnak a szolgáltatást a nyilvánosságnak nyújtó személlyel, vagy – ha a szolgáltató ezt választja – a nyilvánossággal szemben.

a)

a 11. és 12. cikkben említett szolgáltatásokra vonatkozó műszaki előírásokat és minimális teljesítési feltételeket, figyelembe véve a közösségi környezetvédelmi jogszabályok keretében elfogadott, érvényes jelentéstételi kötelezettségeket és ajánlásokat, a meglévő e-kereskedelmi szolgáltatásokat, valamint a technológiai fejlődést;

b)

a 12. cikkben említett kötelezettségeket.

a)

a téradatkészletek és -szolgáltatások közszektorbeli szolgáltatói és felhasználói és a közvetítő testületek közötti koordináció módja, a harmadik személyekkel való kapcsolat, továbbá a minőségbiztosítás megszervezése, amennyiben az megvalósítható;

b)

a hatóságok vagy harmadik személyek által a térinformációs infrastruktúra működéséhez és koordinációjához való hozzájárulás;

c)

a térinformációs infrastruktúra használatára vonatkozó információk;

d)

a hatóságok közötti adatmegosztási megállapodások;

e)

az ezen irányelv végrehajtásából származó költségek és haszon.

30.5.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 126/33

(1)

A férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló, 1976. február 9-i 76/207/EGK tanácsi irányelvet (3), valamint a férfiak és a nők közti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósításáról szóló, 1986. július 24-i 86/378/EGK tanácsi irányelvet (4) jelentősen módosították (5). A férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1975. február 10-i 75/117/EGK tanácsi irányelv (6), valamint a nemi alapon történő hátrányos megkülönböztetés esetén a bizonyítási teherről szóló, 1997. december 15-i 97/80/EK tanácsi irányelv (7) szintén tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek célja a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének megvalósítása. Mivel ezen irányelvek további módosítása szükséges, az áttekinthetőség érdekében azokat át kell dolgozni, egyrészt a területet érintő főbb meglévő intézkedések, másrészt az Európai Közösségek Bírósága (a továbbiakban: a Bíróság) ítélkezési gyakorlatából fakadó egyes fejlemények egyetlen szövegben történő egyesítése céljából.

(2)

A nők és férfiak közötti egyenlőség az EK-Szerződés 2. cikke és 3. cikkének (2) bekezdése, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint alapelv. A Szerződés e rendelkezései kimondják, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség a Közösség „feladata” és „célja”, és tevőleges kötelezettséget rónak a Közösségre, hogy ezt minden tevékenysége során előmozdítsa.

(3)

A Bíróság megállapította, hogy a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazási körét nem lehet az adott személy egyik vagy másik nemhez való tartozásán alapuló megkülönböztetés megtiltására korlátozni. Céljánál és az általa oltalmazandó jogok természeténél fogva azt a személy nemének megváltoztatásából eredő megkülönböztetés esetére is alkalmazni kell.

(4)

A Szerződés 141. cikke (3) bekezdése jelenleg konkrét jogalapot nyújt a közösségi intézkedések elfogadásához annak érdekében, hogy biztosítsa az esélyegyenlőség és az egyenlő bánásmód elvének alkalmazását a foglalkoztatás és munkavégzés területén, beleértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkára vonatkozó egyenlő díjazás elvét.

(5)

Az Európai Unió alapjogi chartája 21. és 23. cikke ugyancsak tiltja a nemi alapon történő megkülönböztetés minden formáját, továbbá valamennyi területre vonatkozóan rögzíti a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmódhoz való jogot, beleértve a foglalkoztatást, a munkát és a díjazást.

(6)

A zaklatás és szexuális zaklatás ellentétes a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvével, ezért az ilyen zaklatás ezen irányelv alkalmazásában nemi alapon történő megkülönböztetésnek tekintendő. A megkülönböztetés e formái nemcsak a munkahelyeken jelennek meg, hanem a munkavállalás, a szakképzés, valamint az előmenetel területén is. Ennélfogva a megkülönböztetés ezen formáit meg kell tiltani, továbbá hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókkal kell sújtani.

(7)

Ebben az összefüggésben a munkaadókat és a szakképzésért felelős személyeket ösztönözni kell, hogy hozzák meg a megfelelő intézkedéseket a nemi alapon történő megkülönböztetés minden formájának kiküszöbölésére és különösen a munkahelyi, a munkavállalás, a szakképzés, valamint az előmenetel esetében történő zaklatást és a szexuális zaklatást megelőző intézkedéseket, a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően.

(8)

A Szerződés 141. cikkében megállapított, egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazás elve, amelyet a Bíróság ítélkezési gyakorlata is következetesen betart, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének fontos eleme, illetve a közösségi vívmányok lényegi és elengedhetetlen része, ideértve a Bíróságnak a nemi megkülönböztetéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát is. Ezért helyénvaló a megvalósítását szolgáló további rendelkezések meghozatala.

(9)

A Bíróság kialakult ítélkezési gyakorlatával összhangban annak felmérése érdekében, hogy a munkavállalók ugyanazt a munkát vagy ugyanolyan értékű munkát végeznek-e, meg kell határozni, hogy számos tényezőt, többek között a munka természetét és a képzést, valamint a munkakörülményeket tekintetbe véve az adott munkavállalók úgy tekinthetők-e, mint akik hasonló helyzetben vannak.

(10)

A Bíróság megállapította, hogy bizonyos körülmények között az egyenlő díjazás elve nem csupán azokra a helyzetekre korlátozódik, amelyekben férfiak és nők egyazon munkaadó számára végeznek munkát.

(11)

A tagállamoknak a szociális partnerekkel együttesen folytatniuk kell a munkaerőpiacra továbbra is jellemző nemek közötti díjazásbeli különbségek és a nemek közötti erőteljes megkülönböztetés problémájának kezelését olyan eszközök segítségével – mint például a munkaidő hosszának rugalmas szabályozása –, amelyek a férfiak és a nők számára egyaránt lehetővé teszik a munkahelyi és a családi kötelezettségek jobb összehangolását. Ez magában foglalhatná a megfelelő szülői szabadság biztosítását is, amelyet bármelyik szülő igénybe vehetne, valamint az elérhető és anyagilag megengedhető gyermekgondozó létesítményeket, és az eltartott személyek gondozását.

(12)

Az alkalmazási körének egyértelműbb meghatározásával párhozamosan az egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben történő megvalósítását biztosító különös intézkedések elfogadására van szükség.

(13)

A Bíróság a 262/88. sz. (Barber) ügyben 1990. május 17-i ítéletében (8) kimondta, hogy a Szerződés 141. cikke értelmében a foglalkozási nyugdíj minden formája a díjazás részét képezi.

(14)

Noha a díjazás fogalma a Szerződés 141. cikke értelmében nem foglalja magában a szociális biztonsági juttatásokat, mára egyértelműen megállapítást nyert, hogy a köztisztviselők egy adott nyugdíjrendszere az egyenlő díjazás elvének alkalmazási körébe tartozik, amennyiben a rendszer értelmében fizetendő juttatások kifizetését a munkavállaló állami munkáltatóval fennálló munkaviszonya indokolja, annak ellenére, hogy az ilyen rendszer egy általános törvényileg szabályozott rendszer részét képezi. A Bíróság C-7/93. sz. ügyben (9), valamint a C-351/00 sz. ügyben (10) hozott ítélete szerint ez a feltétel akkor teljesül, amennyiben a nyugdíjrendszer a munkavállalók egy adott csoportját érinti, és juttatásai közvetlenül kapcsolódnak a szolgálati időszakhoz, továbbá azokat a köztisztviselő utolsó illetményére való hivatkozással számítják ki. Az egyértelműség végett helyénvaló az e célt szolgáló további rendelkezések meghozatala.

(15)

A Bíróság megerősítette, hogy míg a férfi és női munkavállalók járulékai a tőkefedezeti ellátásalapú nyugdíjrendszerekben a Szerződés 141. cikke hatálya alá tartoznak, e rendelkezést nem kell alkalmazni tőkefedezeti, ellátásalapú rendszereknek fizetett, a nemek esetében különböző biztosításmatematikai számításokból eredő, bármely eltérő mértékű munkáltatói járulékok esetén.

(16)

Példának okáért, a tőkefedezeti ellátásalapú nyugdíjrendszerek esetében egyes összetevők, mint például a rendszeres nyugdíj egy részének tőkésítése, a nyugdíjjogosultság átruházása, a hozzátartozói nyugellátás, amely egy jogosultnak kerül kifizetésre, a nyugdíj egy részéről történő lemondás fejében, valamint a csökkentett összegű nyugdíj, ha a munkavállaló előnyugdíjazást választ, egyenlőtlenek lehetnek, amennyiben az összegek egyenlőtlensége a rendszer finanszírozásának megvalósítása idején alkalmazott, nemektől függően eltérő biztosításmatematikai számításokból ered.

(17)

Megállapítást nyert, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben fizetendő juttatások nem tekintendők díjazásnak, amennyiben azok az 1990. május 17-ét megelőző munkaviszony alapján járnak, kivéve az olyan munkavállalók vagy az azok jogán jogosultak esetében, akik az irányadó nemzeti jog szerint bírósági eljárást indítottak vagy azzal azonos hatályú igényt jelentettek be ezen időpont előtt. Ennélfogva szükség van az egyenlő bánásmód elve megvalósításának ennek megfelelően történő korlátozására.

(18)

A Bíróság következetesen úgy ítélte meg, hogy a Barber-jegyzőkönyv (11) nem befolyásolja a foglalkoztatási nyugdíjrendszerbe történő belépési jogot, és a 262/88. sz. ügyben hozott ítélet hatályának időbeli korlátozása nem vonatkozik a foglalkoztatási nyugdíjrendszerbe történő belépés jogára. A Bíróság továbbá úgy ítélkezett, hogy a foglalkoztatási nyugdíjrendszerbe való belépésre irányuló jogukat követelő munkavállalókkal szemben hivatkozni lehet a nemzeti jogszabályok szerinti keresetek megindításának határidejére vonatkozó nemzeti szabályokra, feltéve, hogy ezek az ilyen keresetek vonatkozásában nem kedvezőtlenebbek, mint a hasonló, hazai jellegű keresetekre vonatkozóak, és nem teszik a közösségi jog által nyújtott jogok gyakorlását lehetetlenné a gyakorlatban. A Bíróság rámutatott továbbá, hogy az a tény, hogy egy munkavállaló visszamenőleg is követelheti egy foglalkoztatási nyugdíjrendszerbe történő belépését, nem teszi lehetővé a számára, hogy kikerülje az érintett tagsági időszakkal kapcsolatos hozzájárulások megfizetését.

(19)

A munkavállalásra és az azt eredményező szakképzésre való egyenlő jogosultság biztosítása alapvető jelentőséggel bír a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő alkalmazása szempontjából. Az ezen elv alóli bármely kivételt ezért azon szakmai tevékenységek körére kell korlátozni, amelyeknél egy bizonyos nemhez tartozó munkavállaló alkalmazása szükséges azok természete vagy ellátásuk körülményei miatt, feltéve, hogy a kitűzött cél jogos, és megfelel az arányosság elvének.

(20)

Ez az irányelv nem érinti az egyesülési szabadságot, ideértve a személyeknek azt a jogát, hogy érdekeik védelme céljából szakszervezeteket alakítsanak, illetve azokhoz csatlakozhassanak. A Szerződés 141. cikkének (4) bekezdése értelmében hozott intézkedések kiterjedhetnek olyan egyesületek vagy szövetségek tagságára, illetve tevékenységük folytatására, amelyek fő célkitűzése a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének előmozdítása a gyakorlatban.

(21)

A hátrányos megkülönböztetés tilalma nem sértheti az egyik nemhez tartozó személyek csoportja által elszenvedett hátrányok megakadályozását vagy kompenzálását célzó intézkedések fenntartását vagy meghozatalát. Az ilyen intézkedések megengedhetik az egyik nemhez tartozó személyek szervezeteinek alapítását és működését, amelyek fő célja e személyek különleges igényeinek a támogatása és a férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítása.

(22)

A Szerződés 141. cikkének (4) bekezdésével összhangban, a munkafeltételek terén a férfiak és nők közötti teljes egyenlőség tényleges biztosítása céljából az egyenlő bánásmód elve nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy meghatározott előnyöket nyújtó intézkedéseket fenntartsanak vagy elfogadjanak annak érdekében, hogy az alulreprezentált nem számára a szakmai tevékenység folytatását megkönnyítsék, vagy hogy a szakmai előmenetelükben őket érő hátrányokat megakadályozzák vagy kiegyenlítsék. A jelenlegi helyzet ismeretében és az Amszterdami Szerződés 28. nyilatkozatát szem előtt tartva a tagállamoknak mindenekelőtt arra kell törekedniük, hogy javítsák a nők helyzetét a munka világában.

(23)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján egyértelmű, hogy a nőkkel szembeni hátrányos bánásmód, a terhességgel vagy anyasággal kapcsolatban, nemi alapon történő közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Ezen irányelvnek ezért kifejezetten ki kell terjednie az ilyen bánásmódra.

(24)

A Bíróság, az egyenlő bánásmód elvének értelmében következetesen elismerte a nők terhesség és anyaság alatti fizikai állapota védelmének jogosságát, valamint a nemek közötti érdemi egyenlőség elérésének eszközéül szolgáló anyaságvédelmi intézkedések bevezetését. Ez az irányelv ezért nem érinti a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvet (12). Ez az irányelv nem érinti továbbá az UNICE, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött keretmegállapodásról szóló, 1996. június 3-i 96/34/EK tanácsi irányelvet (13).

(25)

Az egyértelműség végett helyénvaló rendelkezéseket hozni a szülési szabadságon lévő nők munkához való jogának védelme érdekében, különösen azt a jogukat érintően, hogy ugyanabba vagy hasonló állásba térjenek vissza, a szülési szabadság lejárta után ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a munkaviszonyukra vonatkozó szabályok tekintetében, valamint hogy részesüljenek a munkakörülmények azon javulásából, amelyre távollétük során jogosultak lettek volna.

(26)

A Tanács és a Tanácsban ülésező foglalkoztatási és szociálpolitikai miniszterek 2000. június 29-i, a nőknek és férfiaknak a családi életben és a munka világában való kiegyensúlyozott részvételéről szóló állásfoglalásában (14) a tagállamokat arra ösztönözték, hogy vegyék fontolóra annak vizsgálatát, hogy jogrendszereik mennyiben biztosítanak a dolgozó férfiaknak egyéni és nem átruházható apasági szabadságot, miközben fenntartják a foglalkoztatottsághoz fűződő jogaikat.

(27)

Ugyanilyen feltételekkel gyermek örökbefogadása esetén a tagállamok elismerhetnek egyéni és nem átruházható szabadságot férfiak és nők számára. Az apasági vagy örökbefogadási szabadsághoz való jog megadására vonatkozó döntés meghozatala, valamint a felmentésen és a munkába való visszatérésen kívül minden olyan feltétel meghatározása, amely ezen irányelv hatályán kívül esik, a tagállam hatáskörébe tartozik.

(28)

Az egyenlő bánásmód elvének eredményes megvalósításához elengedhetetlen, hogy a tagállamok megfelelő eljárásokat vezessenek be.

(29)

Az egyenlő bánásmód elvének eredményes megvalósítása szempontjából alapvető jelentőséggel bír, hogy megfelelő igazságügyi vagy közigazgatási eljárások álljanak rendelkezésre az ezen irányelv által előírt kötelezettségek betartatása érdekében.

(30)

A bizonyítási teherrel kapcsolatos szabályok elfogadása jelentős szerepet játszik annak biztosításában, hogy lehetőség nyíljon az egyenlő bánásmód elvének eredményes betartatására. A Bíróság határozata értelmében gondoskodni kell annak biztosításáról, hogy a bizonyítás az alperest terheli, amennyiben a megkülönböztetés valószínűsíthető, kivéve olyan eljárások esetében, amelyekben a bíróság vagy az egyéb illetékes nemzeti hatóság feladata a tények feltárása. Lényeges azonban annak tisztázása, hogy a közvetlen vagy a közvetett megkülönböztetésre utaló tények értékelése a nemzeti jogszabályoknak vagy gyakorlatnak megfelelően továbbra is az illetékes nemzeti szerv feladata. Ezen túlmenően a tagállamok feladata az eljárás megfelelő szakaszában a felperes számára kedvezőbb bizonyítási szabályok bevezetése.

(31)

Az ezen irányelv által nyújtott védelem szintjének további fokozása érdekében az egyesületeket, szervezeteket és egyéb jogi személyeket fel kell jogosítani arra, hogy – amennyiben a tagállamok úgy határoznak – részt vehessenek az eljárásokban a panaszos nevében vagy érdekében, a képviseletre és védelemre vonatkozó eljárás nemzeti szabályainak sérelme nélkül.

(32)

Tekintettel a eredményes jogi védelemhez való jog alapvető természetére, helyénvaló annak biztosítása, hogy a munkavállalók továbbra is élvezzék ezt a védelmet, még abban az esetben is, ha az egyenlő bánásmód elvének állítólagos megsértésével járó munkakapcsolatuk véget ért. Az a munkavállaló, aki egy, az ezen irányelv szerint védelemben részesülő személyt véd, vagy érdekében bizonyítékot szolgáltat, ugyanerre a védelemre jogosult

(33)

A Bíróság – az eredményesség érdekében – egyértelműen megállapította, hogy az egyenlő bánásmód elvéből az következik, hogy a kártérítésnek valamennyi jogsértés esetén arányban kell állnia az elszenvedett kárral. Ezért helyénvaló, hogy ilyen jellegű kártérítés esetén kizárják bármely előzetes felső határ megállapítását, amennyiben a munkaadó bizonyítani tudja, hogy a pályázó ezen irányelv szerinti hátrányos megkülönböztetés következtében csak azt a kárt szenvedte el, hogy pályázatát nem vették figyelembe.

(34)

Az egyenlő bánásmód elvének eredményes megvalósítását elősegítendő, a tagállamoknak támogatniuk kell a szociális partnerek közötti, valamint a hazai gyakorlat keretein belül, a nem kormányzati szervezetekkel folytatott párbeszédet.

(35)

A tagállamok hatékony, arányos és visszatartó erejű szankciókat írnak elő arra az esetre, ha az ezen irányelv szerinti kötelezettségeket megsértik.

(36)

Mivel ezen irányelv céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében meghatározottak szerinti szubszidiaritás elvének megfelelően. Az e cikkben meghatározott arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e célkitűzések eléréséhez szükséges mértéket.

(37)

A férfiak és nők között a foglalkoztatás és munkavállalás terén eltérő bánásmód közötti különbség jobb megértése érdekében folytatni kell összehasonlítható statisztikai adatok nemek szerinti gyűjtését és elemzését, valamint azoknak a megfelelő szinten történő hozzáférhetővé tételét.

(38)

A férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód foglalkoztatási és munkavállalási kérdésekben nem korlátozódhat jogalkotói intézkedésekre. Ehelyett az Európai Uniónak és a tagállamoknak – a köz- és a magánszféra szintjén az érintett felek lehető legnagyobb mértékű bevonásával – ösztönöznie kell a bérezés terén történő megkülönböztetés problémájával összefüggésben a lakossági tudatosság növelését és a lakossági szemléletmód megváltoztatását. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszhat a szociális partnerek közötti párbeszéd.

(39)

Ezen irányelvnek a nemzeti jogba történő átültetésére irányuló kötelezettség csak azokat a rendelkezéseket érinti, amelyek tartalmán a korábbi irányelvekhez képest jelentős mértékben változtattak. A tartalmilag változatlan rendelkezések átültetésére vonatkozó kötelezettség az eddigi irányelvekből fakad.

(40)

Ez az irányelv nem sértheti az I. melléklet B. részében felsorolt irányelvek nemzeti jogba történő átültetésére és alkalmazására vonatkozó határidőkkel kapcsolatos tagállami kötelezettségeket.

(41)

A jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás (15) 34. pontjával összhangban a tagállamokat ösztönzik arra, hogy – a maguk számára, illetve a Közösség érdekében – készítsenek táblázatokat, amelyekben a lehető legpontosabban bemutatják az ezen irányelv és az átültető intézkedések közötti megfelelést, és hogy e táblázatokat tegyék közzé,

a)

az előmenetelt is magában foglaló munkavállalás és a szakképzés;

b)

a díjazást is magában foglaló munkafeltételek;

c)

foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek.

a)

közvetlen megkülönböztetés: ha egy személlyel szemben neme miatt kevésbé kedvezően járnak el, mint ahogyan egy másik személlyel szemben hasonló helyzetben eljárnak, eljártak vagy eljárnának;

b)

közvetett megkülönböztetés: ha egy látszólag semleges rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat az egyik nemhez tartozó személyeket a másik nemhez tartozó személyekhez képest hátrányosan érint, kivéve ha ez a rendelkezés, feltétel vagy gyakorlat jogszerű céllal objektív módon igazolható, továbbá e cél megvalósításának eszközei megfelelőek és szükségesek;

c)

zaklatás: ha egy személy nemével kapcsolatos nemkívánatos magatartásra kerül sor olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát, és amely megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt;

d)

szexuális zaklatás: szexuális természetű, nemkívánatos magatartás minden formája, amely szóbeli, nem szavakkal történő vagy fizikai módon valósul meg, olyan céllal vagy hatással, amely sérti az adott személy méltóságát és különösen amennyiben megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy sértő környezetet teremt;

e)

díjazás: az a rendes alap- vagy minimálbér, illetve illetmény és minden egyéb olyan ellátás, amelyet a munkavállaló a munkáltatójától közvetlenül vagy közvetve, készpénzben vagy természetben a munkaviszonyára tekintettel kap;

f)

foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek: olyan, a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19-i 79/7/EGK tanácsi irányelv (16) hatálya alá nem tartozó rendszerek, amelyek célja, hogy valamely vállalkozásban vagy vállalkozások csoportjában, gazdasági ágazatban vagy foglalkoztatási ágazatban vagy ilyen ágazatok csoportjában akár alkalmazottként, akár önálló vállalkozóként tevékenykedő munkavállalóknak olyan ellátásokat biztosítsanak, amelyek a törvény által szabályozott kötelező érvényű szociális biztonsági rendszerek által biztosított ellátásokat kívánják kiegészíteni vagy helyettesíteni, akár kötelező, akár választható az ilyen rendszerekben való tagság.

a)

zaklatás és szexuális zaklatás, továbbá bármilyen kevésbé kedvező bánásmód, amelynek alapja, hogy egy adott személy visszautasítja, vagy tűri az ilyen magatartást;

b)

utasítás, amely egyes személyek nemi alapon történő megkülönböztetésére szólít fel.

c)

egy nő kevésbé kedvező bánásmódban részesítése terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban – a 92/85/EGK irányelv értelmében.

a)

az ilyen rendszerek alkalmazási területe és a belépés feltételei,

b)

a járulékfizetési kötelezettség és a járulékok kiszámítása,

c)

az ellátások kiszámítása, beleértve a házastárs és az eltartottak kiegészítő ellátásait, illetve az ellátásokra való jogosultság tartamára és fenntartására irányuló feltételek.

a)

azokra a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre, amelyek a következő kockázatok ellen nyújtanak védelmet:

b)

azokra a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre, amelyek egyéb pénzbeli vagy természetbeli szociális ellátásokat, különösen a túlélő hozzátartozói ellátásokat és a családi támogatásokat biztosítják, ha az ilyen ellátások a munkáltató által a munkavállalónak a munkaviszonyára tekintettel fizetett díjazás részét képezik.

a)

az önálló vállalkozók egyéni szerződéseire;

b)

az önálló vállalkozók kizárólag egy taggal rendelkező rendszereire;

c)

munkavállalók esetében azokra a biztosítási szerződésekre, amelyeknél a munkáltató nem szerződő fél;

d)

a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek tagjainak felkínált választási lehetőségekre, amelyek:

e)

az olyan foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre, amelyekben az ellátásokat a munkavállalók önkéntes hozzájárulásai fedezik.

a)

meghatározzák azon személyek körét, akik valamely foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerben részt vehetnek;

b)

rögzítik a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerben való részvétel kötelező vagy választható jellegét;

c)

eltérően szabályozzák a rendszerbe történő belépés korhatárát vagy a munkaviszony, illetve a rendszerbeli tagság minimális, ellátásra jogosító időtartamát;

d)

eltérően szabályozzák – a h) és a j) pontban említettek kivételével – a járulékok visszatérítését abban az esetben, amikor a munkavállaló anélkül lép ki a rendszerből, hogy teljesítette volna azokat a feltételeket, amelyek számára később hosszú távú ellátásokat biztosítanak;

e)

különböző feltételeket szabnak az ellátások teljesítésére, vagy az ilyen ellátásokat valamelyik nemhez tartozó munkavállalókra korlátozzák;

f)

eltérő nyugdíjkorhatárokat állapítanak meg;

g)

felfüggesztik a jogosultságok fenntartását vagy teljesítését a szülési szabadság vagy egyéb, jogszabályban vagy megállapodásban biztosított, a munkáltató által fizetett, családi okokból igénybevett szabadság idejére;

h)

eltérő mértékű ellátásokat állapítanak meg, kivéve, ha ezt biztosításmatematikai számítások szükségessé teszik, amelyek nemtől függően eltérnek a járulékalapú rendszerek esetén; a tőkefedezeti, ellátásalapú rendszerek esetében egyes összetevők egyenlőtlenek lehetnek, amennyiben az összegek egyenlőtlensége a rendszer finanszírozásának megvalósítása idején alkalmazott, nemektől függően eltérő biztosításmatematikai számításokból ered;

i)

eltérő mértékű munkavállalói járulékot állapítanak meg;

j)

eltérő mértékű munkáltatói járulékot állapítanak meg, kivéve:

k)

eltérő szabályokat állapítanak meg vagy csak az egyik nemhez tartozó munkavállalókra nézve állapítanak meg szabályokat – a h) és a j) pontban említettek kivételével – a későbbi ellátásokra való jogosultság biztosítása vagy fenntartása tekintetében, amikor a munkavállaló kilép a rendszerből.

a)

az öregségi nyugdíjak nyújtásának szempontjából a nyugdíjkorhatár, illetve a nyugdíjkorhatárnak az egyéb ellátásokra vonatkozó esetleges következményei meghatározása:

b)

a túlélő hozzátartozói nyugellátások szempontjából mindaddig, amíg e tekintetben a közösségi jog elő nem írja az egyenlő bánásmód elvének a jogszabályban meghatározott szociális biztonsági rendszerekben történő alkalmazását;

c)

a 9. cikk (1) bekezdése i) pontjának alkalmazása a biztosításmatematikai számítások használatának vonatkozásában 1999. január 1-jéig, illetve azon tagállamok esetében, amelyek csatlakozására ezen időpontot követően került sor, a 86/378/EGK irányelv területükön történő alkalmazásának időpontjáig.

a)

a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, illetve a foglalkoztatáshoz való hozzáférés feltételei – beleértve a kiválasztás kritériumait és a munkaerő-toborzás feltételeit –, a tevékenység fajtájától és a szakmai hierarchiában elfoglalt helytől függetlenül, beleértve az előmenetelt;

b)

hozzájutás a pályaválasztási tanácsadás, a szakképzés, a szakmai továbbképzés és az átképzés, ideértve a szakmai gyakorlatot, minden típusához és szintjéhez;

c)

foglalkoztatási és munkafeltételek, ideértve az elbocsátásokat, valamint a Szerződés 141. cikkében előírt díjazást;

d)

tagság és részvétel munkaadói vagy munkavállalói szervezetben, illetve olyan szervezetben, amelynek tagjai egy bizonyos szakmát képviselnek, ideértve az ilyen szervezetek nyújtotta előnyöket.

a)

a Szerződés 141. cikkében és, amennyiben a nemi alapon történő megkülönböztetés áll fenn, a 92/85/EGK és a 96/34/EK irányelvekben említett esetekben;

b)

mind az állami, mind a magánszektorban bármely polgári vagy közigazgatási eljárás keretében, amely a nemzeti jog értelmében jogorvoslati lehetőséget kínál az a) pontban említett intézkedések alapján, az önkéntes alapon történő vagy a nemzeti jogban szabályozott peren kívüli eljárások kivételével.

a)

az áldozatok és a 17. cikk (2) bekezdésében említett egyesületek, szervezetek vagy más jogi személyek jogainak sérelme nélkül önálló segítség nyújtása a megkülönböztetés áldozatainak a megkülönböztetés miatti panaszaik érvényesítése során;

b)

független vizsgálatokat folytatása a megkülönböztetés tárgyában;

c)

független jelentések közzététele, és javaslatok tétele bármely kérdésben, amely összefügg az ilyen megkülönböztetéssel;

d)

a rendelkezésre álló információk cseréje a megfelelő szinten a kapcsolódó európai szervekkel, mint például a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetével.

a)

az egyenlő bánásmód elvével ellentétes minden törvényt, rendeletet vagy közigazgatási rendelkezést hatályon kívül helyezzenek;

b)

az egyenlő bánásmód elvével ellentétes rendelkezéseket, amelyek egyéni vagy kollektív szerződésekben, illetve megállapodásokban, vállalkozások belső szabályzataiban, a szabadfoglalkozásúakra, valamint a munkavállalói és munkaadói szervezetekre vonatkozó szabályokban vagy bármely egyéb intézkedésben szerepelnek, semmissé nyilvánítsanak vagy nyilváníthassanak, illetve módosíthassanak;

c)

az ilyen rendelkezéseket tartalmazó foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek közigazgatási határozatokkal nem legyenek jóváhagyhatók vagy általánosan kötelező érvényűnek nyilváníthatók.