(1)

2016. december 8-i levelében Franciaország felhatalmazást kért az Uniótól arra, hogy kétoldalú megállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokat folytasson Algériával a polgári és kereskedelmi ügyekben fennálló igazságügyi együttműködésre vonatkozóan. A cél a hatályos, 1962., 1964. és 1980. évi három kétoldalú megállapodás korszerűsítése és egységes szerkezetbe foglalása volt.

(2)

Franciaország információkat szolgáltatott a Bizottságnak alátámasztva azt, hogy az Algériával fennálló kivételes gazdasági, kulturális, történelmi, társadalmi és politikai kötelékek miatt Franciaországnak különös érdeke fűződik ahhoz, hogy kétoldalú megállapodás megkötésére irányuló tárgyalást folytasson Algériával, amely megállapodás tervezetét továbbították a Bizottságnak.

(3)

Franciaország ezen belül adatokat szolgáltatott a területén tartózkodó algériai állampolgárok nagy számáról és az Algériában élő francia állampolgárok számáról, valamint a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok különös jelentőségéről.

(4)

Az Unió és Algéria közötti kapcsolatok a 2005-ben hatályba lépett, egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság közötti társulás létrehozásáról szóló euromediterrán megállapodáson (2) (a továbbiakban: euromediterrán megállapodás) alapulnak. Az euromediterrán megállapodás képezi a felek közötti kapcsolatokat gazdasági, kereskedelmi, politikai, társadalmi és kulturális kérdésekben szabályozó jogi keretet.

(5)

Az euromediterrán megállapodás 85. cikke kimondja, hogy a jogi és igazságügyi területen történő együttműködés alapvető fontosságú, valamint hogy az Unió és Algéria közötti együttműködés euromediterrán megállapodásban foglalt egyéb formáinak szükséges kelléke, és hogy az ilyen együttműködés adott esetben magában foglalhatja az említett területekre vonatkozó megállapodásokra irányuló tárgyalás folytatását.

(6)

A polgári és kereskedelmi ügyekben fennálló igazságügyi együttműködés tekintetében az Uniónak a harmadik országokkal való kapcsolatai – a multilateralizmus elvével összhangban – a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia (a továbbiakban: HCCH) által kidolgozott jogi keretre támaszkodnak. Algéria azonban nem tagja a HCCH-nak, és mindeddig visszautasította a csatlakozást annak alapegyezményeihez.

(7)

Annak ellenére, hogy Algéria nem tagja a HCCH-nak és nem csatlakozott annak alapegyezményeihez, úgy tűnik, hogy a megállapodástervezetet nagymértékben a Hágai Egyezmények által létrehozott rendszer és az azonos kérdésekben elfogadott uniós jogszabályok ihlették.

(8)

A Franciaország és Algéria közötti megállapodástervezetben tárgyalt egyes kérdések érintik a polgári és kereskedelmi ügyekre vonatkozó releváns uniós vívmányokat. Következésképpen az ilyen nemzetközi kötelezettségvállalások tárgyát képező kérdések az Unió kizárólagos külső hatáskörébe tartoznak. A tagállamok csak akkor tárgyalhatnak ilyen kötelezettségvállalásokról és csak akkor tehetnek ilyen kötelezettségvállalásokat, ha az uniós jogalkotó az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (1) bekezdésével összhangban, az EUMSZ 81. cikkének (2) bekezdésében említett jogalkotási eljárásnak megfelelően felhatalmazza őket erre.

(9)

Mivel az Unió a Franciaország és Algéria közötti megállapodástervezetben tárgyalt kérdések többségét illetően hatáskörrel rendelkezik, Franciaországnak rendszeresen jelentést kell tennie a Bizottságnak a kétoldalú megállapodásról szóló tárgyalások menetéről. Mind Franciaország, mind a Bizottság rendszeresen tájékoztatni fogja a Tanácsot a fejleményekről.

(10)

Nincsenek arra utaló jelek, hogy a Franciaország és Algéria közötti jövőbeli megállapodás szükségszerűen negatívan érintené az uniós vívmányokat. Helyénvaló azonban az ilyen negatív hatások kockázata minimalizálásának céljával tárgyalási iránymutatásokról rendelkezni.

(11)

Az Európai Unióról szóló szerződéshez (EUSZ) és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló, 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban, az említett jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(12)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló, 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével összhangban Dánia nem vesz részt ennek a határozatnak az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó,

a)

Franciaország tájékoztatja Algériát arról, hogy a Bizottság megfigyelőként részt vehet a tárgyalásokon, és hogy a Bizottság tájékoztatást fog kapni a tárgyalások különböző szakaszaiban elért előrehaladásról és eredményekről;

b)

Franciaország arra ösztönzi Algériát, hogy vegye fontolóra a Hágai Nemzetközi Magánjogi Konferencia által kidolgozott alapegyezményekhez (a továbbiakban: a hágai egyezmények) való csatlakozást, és kezdje meg azon eszközök elemzését, amelyek a legmegfelelőbbek az Algériát a hágai egyezményekhez való csatlakozásban eddig gátló akadályok elhárítására;

c)

Franciaország tájékoztatja Algériát arról, hogy a tárgyalások lezárását követően az Európai Parlament és a Tanács által adott felhatalmazás szükséges ahhoz, hogy Franciaország megköthesse a megállapodást;

d)

Franciaország tájékoztatja Algériát arról, hogy a Bizottság javaslata alapján az Európai Parlament és a Tanács által a megállapodás megkötésére adott felhatalmazás rendelkezhet úgy, hogy a megállapodás időben korlátozott érvényességű, annak lehetőségével, hogy a megállapodás megkötéséről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatban egy hallgatólagos megújítási mechanizmus kerül megjelölésre;

e)

a megállapodásba beillesztésre kerül egy olyan rendelkezés, amely a megállapodás teljes vagy részleges felmondásáról vagy a megállapodás releváns rendelkezéseinek közvetlen felváltásáról rendelkezik egyrészről az Unió vagy az Unió és tagállamai, másrészről Algéria között egy későbbi megállapodás megkötése vagy Algériának a releváns hágai egyezményekhez való csatlakozása esetére;

f)

a megállapodásba beillesztésre kerül egy olyan rendelkezés, amelynek értelmében a megállapodás alapján Franciaországban elismert bármely határozat a későbbiekben nem továbbítható más tagállamokba az uniós jog alapján;

g)

a megállapodás rendelkezései megfelelnek a releváns uniós vívmányoknak és a releváns hágai egyezményeknek;

h)

Franciaország tájékoztatja Algériát arról, hogy– a tárgyalások alakulásától függően – egyéb tárgyalási iránymutatásokra lehet megfelelő időben szükség.