ISSN 1977-0731
Az Európai Unió
Hivatalos Lapja
L 238
Magyar nyelvű kiadás
Jogszabályok
64. évfolyam
2021. július 6.
|
ISSN 1977-0731 |
||
|
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238 |
|
|
|
||
|
Magyar nyelvű kiadás |
Jogszabályok |
64. évfolyam |
|
|
|
|
|
(1) EGT-vonatkozású szöveg. |
|
HU |
Azok a jogi aktusok, amelyek címe normál szedéssel jelenik meg, a mezőgazdasági ügyek napi intézésére vonatkoznak, és rendszerint csak korlátozott ideig maradnak hatályban. Valamennyi más jogszabály címét vastagon szedik, és előtte csillag szerepel. |
II Nem jogalkotási aktusok
RENDELETEK
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/1 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1096 FELHATALMAZÁSON ALAPULÓ RENDELETE
(2021. április 21.)
az (EU) 2019/787 európai parlamenti és tanácsi rendeletnek az elegyek jelölésére vonatkozó rendelkezések tekintetében történő módosításáról
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a szeszes italok meghatározásáról, leírásáról, megjelenítéséről, jelöléséről, a szeszes italok elnevezésének használatáról az egyéb élelmiszerek megjelenítése és jelölése során, a szeszes italok földrajzi árujelzőinek oltalmáról, a mezőgazdasági eredetű etil-alkohol és desztillátumok használatáról az alkoholtartalmú italokban, valamint a 110/2008/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/787 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 50. cikke (3) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
Az (EU) 2019/787 rendelet jelentősen átfogalmazta a szeszes italok és a szeszes italok összetevőként történő felhasználásával előállított élelmiszerek gyártására és jelölésére vonatkozó egyes rendelkezéseket. |
|
(2) |
Az (EU) 2019/787 rendelet 13. cikkének (3) bekezdése az egyetlen szeszesital-kategória követelményeinek sem megfelelő szeszes italokat eredményező keverékekre vonatkozó jelölési rendelkezéseket kiterjeszti az olyan elegyekre, amelyek a különböző földrajzi árujelzőkhöz tartozó szeszes italok kombinációjából vagy a valamely földrajzi árujelzővel ellátott szeszes italoknak a földrajzi árujelzővel nem rendelkező szeszes italokkal való kombinálásából származnak. |
|
(3) |
Következésképpen az (EU) 2019/787 rendelet 13. cikkének (3) bekezdése szerint a szóban forgó rendelet I. mellékletében meghatározott szeszesital-kategóriák alatt szereplő előírt nevek vagy a szeszes italokra vonatkozó földrajzi árujelzők csak a szeszes ital előírt nevével megegyező látómezőben megjelenő alkoholtartalmú összetevők listáján tüntethető fel. Ez annyit jelent, hogy annak a szeszesital-kategóriának az elnevezése, amelybe az említett rendelkezés hatálya alá tartozó elegy tartozik, nem használható előírt névként. Az említett cikkben előírt egyetlen kivétel az ugyanazon földrajzi árujelzőhöz tartozó szeszes italokból készült elegyekre, illetve azokra az elegyekre vonatkozik, amelyekben a szeszes italok egyike sem rendelkezik földrajzi árujelzővel. Ez annyit jelent, hogy ezen elegyek leírásában, megjelenítésében és jelölésében használható az adott szeszesital-kategória elnevezése előírt névként. |
|
(4) |
Az (EU) 2019/787 rendelet 3. cikkének 11. és 12. pontjában foglalt fogalommeghatározások szerint azonban az elegyek két vagy több, azonos kategóriába tartozó olyan szeszes ital kombinációját jelentik, amelyek összetételében csak kisebb eltérések vannak. Ezért az így előállított szeszes italok szükségszerűen ugyanabba a szeszesital-kategóriába tartoznak, mint az elegyítés előtti eredeti szeszes italok. Az említett rendelet 10. cikkének (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az említett rendelet I. mellékletében foglalt szeszesital-kategóriák követelményeit teljesítő szeszes italoknak az adott kategória nevét kell előírt névként használniuk. E követelménynek megfelelően valamennyi elegy, és nem csak az említett rendelet 13. cikke (3) bekezdésének negyedik albekezdése által mentesített elegyek használhatják előírt névként annak a kategóriának az elnevezését, amelybe tartoznak. |
|
(5) |
Ezért az (EU) 2019/787 rendelet 10. cikkének (2) bekezdéséből és 13. cikkének (3) bekezdéséből eredő, elegyekre vonatkozó jelölési kötelezettségek közötti következetlenség javítása, valamint a szeszes italok gyártói számára a jogbiztonság garantálása és a fogyasztók jogszerű tájékoztatása érdekében helyénvaló pontosítani az elegyekre – többek között a különböző földrajzi árujelzőkhöz tartozó szeszes italok kombinációjából vagy a valamely földrajzi árujelzővel ellátott szeszes italoknak a földrajzi árujelzővel nem rendelkező szeszes italokkal való kombinálásából származó elegyekre – alkalmazandó különös jelölési rendelkezéseket. Módosítani kell továbbá az említett rendelet 3. cikkének 3. pontját és 10. cikkének (7) bekezdését, amelyek hivatkoznak a jelölésre vonatkozó különös rendelkezésekre. |
|
(6) |
Az (EU) 2019/787 rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. |
|
(7) |
Az (EU) 2019/787 rendelet 51. cikkének (3) bekezdésével összhangban, valamint bármilyen joghézag elkerülése érdekében ezt a rendeletet 2021. május 25-től indokolt alkalmazni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az (EU) 2019/787 rendelet a következőképpen módosul:
|
1. |
A 3. cikk 3. pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
|
2. |
A 10. cikk (7) bekezdése első albekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
|
|
3. |
A 13. cikk a következőképpen módosul:
|
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő harmadik napon lép hatályba.
2021. május 25-től kell alkalmazni.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2021. április 21-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/4 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1097 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE
(2021. július 1.)
az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába bejegyzett egyik elnevezés termékleírását érintő nem kisebb jelentőségű módosítás jóváhagyásáról („Garbanzo de Fuentesaúco” [OFJ])
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek minőségrendszereiről szóló, 2012. november 21-i 1151/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 52. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
Az 1151/2012/EU rendelet 53. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a Bizottság megvizsgálta Spanyolország kérelmét, amely az 1485/2007/EK bizottsági rendelet (2) alapján bejegyzett „Garbanzo de Fuentesaúco” oltalom alatt álló földrajzi jelzéshez kapcsolódó termékleírás módosításának jóváhagyására irányul. |
|
(2) |
A szóban forgó módosítás az 1151/2012/EU rendelet 53. cikkének (2) bekezdése értelmében nem tekinthető kisebb jelentőségűnek, ezért a Bizottság a módosítás iránti kérelmet (3) az említett rendelet 50. cikke (2) bekezdésének a) pontja alapján közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában. |
|
(3) |
A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalási nyilatkozat, ezért a termékleírás módosítását jóvá kell hagyni, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A „Garbanzo de Fuentesaúco” (OFJ) elnevezéshez kapcsolódó termékleírásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett módosítása jóváhagyásra kerül.
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 1-jén.
a Bizottság részéről,
az elnök nevében,
Janusz WOJCIECHOWSKI
a Bizottság tagja
(1) HL L 343., 2012.12.14., 1. o.
(2) A Bizottság 1485/2007/EK rendelete (2007. december 14.) egyes elnevezéseknek az oltalom alatt álló eredetmegjelölések és földrajzi jelzések nyilvántartásába való bejegyzéséről (Carne de Bísaro Transmontano vagy Carne de Porco Transmontano (OEM), Szegedi szalámi vagy Szegedi téliszalámi (OEM), Pecorino di Filiano (OEM), Cereza del Jerte (OEM), Garbanzo de Fuentesaúco (OFJ), Lenteja Pardina de Tierra de Campos (OFJ), Λουκούμι Γεροσκήπου (Loukoumi Geroskipou) (OFJ), Skalický trdelník (OFJ)) (HL L 330., 2007.12.15., 13. o.).
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/5 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1098 RENDELETE
(2021. július 2.)
a 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II., III. és IV. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található 24-epibrasszinolid, Allium cepa L. hagymakivonat, ciflumetofen, fludioxonil, fluroxipir, nátrium-5-nitroguajakolát, nátrium-o-nitrofenolát és nátrium-p-nitrofenolát maradékanyag-határértéke tekintetében történő módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a növényi és állati eredetű élelmiszerekben és takarmányokban, illetve azok felületén található megengedett növényvédőszer-maradékok határértékéről, valamint a 91/414/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2005. február 23-i 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 5. cikke (1) bekezdésére és 14. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,
mivel:
|
(1) |
A fludioxonil, a fluroxipir, a nátrium-5-nitroguajakolát, a nátrium-o-nitrofenolát és a nátrium-p-nitrofenolát tekintetében alkalmazandó megengedett szermaradék-határértékeket (a továbbiakban: MRL-ek) a 396/2005/EK rendelet II. melléklete állapította meg. A ciflumetofen tekintetében az MRL-eket az említett rendelet III. mellékletének A. része határozta meg. A 24-epibrasszinolid és az Allium cepa L. hagymakivonat tekintetében a 396/2005/EK rendelet nem határozott meg MRL-eket, és ezek nem szerepelnek annak IV. mellékletében sem, ezért esetükben a rendelet 18. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt 0,01 mg/kg alapértelmezett érték alkalmazandó. |
|
(2) |
Egy, a ciflumetofen hatóanyagot tartalmazó növényvédő szer citrusfélék, kajszibarack, őszibarack, paradicsom, padlizsán/tojásgyümölcs, uborka és komló esetében való alkalmazása iránti engedélyezésre irányuló eljárás keretében – a 396/2005/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésének megfelelően – kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz az érvényben lévő MRL-ek módosítása céljából. |
|
(3) |
A fludioxonil esetében a fekete bodzára vonatkozóan nyújtottak be ilyen kérelmet. A fluroxipir esetében a metélőhagymára, a zellerlevélre, a petrezselyemre, a kakukkfűre, a bazsalikomra és az ehető virágokra vonatkozóan nyújtottak be ilyen kérelmet. A nátrium-5-nitroguaiakolát, a nátrium-o-nitrofenolát és a nátrium-p-nitrofenolát esetében az étkezési olajbogyóra és az olajkinyerésre szánt olajbogyóra vonatkozóan nyújtottak be ilyen kérelmet. |
|
(4) |
A 396/2005/EK rendelet 8. cikkének megfelelően az érintett tagállamok értékelték a fent említett kérelmeket, és az értékelő jelentéseket továbbították a Bizottság részére. |
|
(5) |
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) megvizsgálta a kérelmeket és az értékelő jelentéseket, különös tekintettel a fogyasztókat és adott esetben az állatokat érintő kockázatokra, és a javasolt MRL-ekről indokolással ellátott véleményeket adott ki (2). Ezeket a véleményeket továbbította a kérelmezők, a Bizottság és a tagállamok felé, és hozzáférhetővé tette őket a nyilvánosság számára. |
|
(6) |
A Hatóság valamennyi kérelem esetében arra a következtetésre jutott, hogy az adatokra vonatkozó valamennyi követelmény teljesült, és a kérelmezők által kért MRL-módosítások – 27 specifikus európai fogyasztói csoport fogyasztói expozíciójának vizsgálata alapján – a fogyasztók biztonsága szempontjából elfogadhatók. A Hatóság figyelembe vette az anyagok toxikológiai tulajdonságaira vonatkozó legfrissebb információkat. Sem az említett hatóanyagokat esetlegesen tartalmazó valamennyi élelmiszer fogyasztásából következő, egész életen át tartó expozíció, sem az adott termékek fokozott fogyasztásából következő, rövid távú expozíció esetében nem merült fel a megengedhető napi bevitel vagy az akut referenciadózis túllépésének kockázata. |
|
(7) |
A 24-epibrasszinolid hatóanyag jóváhagyására vonatkozó kérelem összefoglaló dokumentációja egy MRL megállapítása iránti kérelmet is tartalmazott az 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) 8. cikke (1) bekezdése g) pontjának megfelelően. Ezt a kérelmet az érintett tagállam az említett rendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően értékelte. A Hatóság értékelte a kérelmet, és következtetést adott ki a hatóanyagot tartalmazó növényvédő szereknél felmerülő kockázatok értékelésének szakmai vizsgálata alapján, amelyben javasolta a 24-epibrasszinolid felvételét a 396/2005/EK rendelet IV. mellékletébe (4). |
|
(8) |
Az (EU) 2021/81 bizottsági végrehajtási rendelet (5) egyszerű anyagként jóváhagyta az Allium cepa L. hagymakivonatot. Az említett anyag felhasználási feltételei várhatóan nem vezetnek olyan mennyiségű maradékanyag jelenlétéhez az élelmiszerekben és takarmányokban, hogy az kockázatot jelentene a fogyasztóra. Indokolt ezért az Allium cepa L. hagymakivonatot felvenni a 396/2005/EK rendelet IV. mellékletébe. |
|
(9) |
A Hatóság indokolással ellátott véleményei és következtetései alapján és a tárgy szempontjából lényeges tényezőket figyelembe véve az MRL-ek adott módosításai megfelelnek a 396/2005/EK rendelet 14. cikke (2) bekezdésében szereplő követelményeknek. |
|
(10) |
A 396/2005/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. |
|
(11) |
Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
A 396/2005/EK rendelet II., III. és IV. melléklete e rendelet mellékletének megfelelően módosul.
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 2-án.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 70., 2005.3.16., 1. o.
(2) Az EFSA tudományos jelentései elérhetők az interneten: http://www.efsa.europa.eu:
Reasoned opinion on the modification of the existing maximum residue levels for cyflumetofen in various crops (Indokolással ellátott vélemény a ciflumetofenre különböző termények vonatkozásában megállapított jelenlegi MRL-ek módosításáról). EFSA Journal 2021;19(2):6373.
Reasoned opinion on the modification of the existing maximum residue level for fludioxonil in elderberries (Indokolással ellátott vélemény a fludioxonilre a fekete bodza vonatkozásában megállapított jelenlegi megengedett szermaradék-határértékek módosításáról). EFSA Journal 2020;18(7):6175.
Reasoned opinion on the modification of the existing maximum residue levels for fluroxypyr in chives, celery leaves, parsley, thyme and basil and edible flowers (Indokolással ellátott vélemény a fluroxipir metélőhagyma, zellerlevél, petrezselyem, kakukkfű, bazsalikom és az ehető virágok vonatkozásában megállapított jelenlegi MRL-jeinek módosításáról). EFSA Journal 2020;18(10):6273.
Reasoned opinion on the modification of the existing maximum residue levels for sodium 5-nitroguaiacolate, sodium o-nitrophenolate and sodium p-nitrophenolate (sodium nitrocompounds) in table olives and olives for oil production (Indokolással ellátott vélemény a nátrium-5-nitroguaiakolát, a nátrium-o-nitrofenolát és a nátrium-p-nitrofenolát (nátrium-nitrovegyületek) étkezési olajbogyó és olajkinyerésre szánt olajbogyó vonatkozásában megállapított jelenlegi MRL-jeinek módosításáról). EFSA Journal 2020;18(11):6313.
(3) Az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete (2009. október 21.) a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről (HL L 309., 2009.11.24., 1. o.).
(4) Conclusion on the peer review of the pesticide risk assessment of the active substance 24-epibrassinolide (A 24-epibrasszinolid hatóanyag esetében felmerülő kockázatok felméréséről szóló, peszticideket vizsgáló szakértői értékelésből levont következtetés). EFSA Journal 2020;18(6):6132.
(5) A Bizottság (EU) 2021/81 végrehajtási rendelete (2021. január 27.) az Allium cepa L. hagymakivonat egyszerű anyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyásáról, továbbá az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet mellékletének módosításáról (HL L 29., 2021.1.28., 12. o.).
MELLÉKLET
A 396/2005/EK rendelet II., III. és IV. melléklete a következőképpen módosul:
|
1. |
A II. mellékletben a fludioxonilra, a fluroxipirre, a nátrium-5-nitroguajakolátra, a nátrium-o-nitrofenolátra és a nátrium-p-nitrofenolátra vonatkozó oszlopok helyébe a következő szöveg lép: „Növényvédőszer-maradékok és megengedett szermaradék-határértékek (mg/kg)
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
2. |
A III. melléklet B. részében a ciflumetofenre vonatkozó oszlop helyébe a következő szöveg lép: „Növényvédőszer-maradékok és megengedett szermaradék-határértékek (mg/kg)
|
|
3. |
A IV. melléklet a következő bejegyzésekkel egészül ki betűrend szerinti sorrendben: „24-epibrasszinolid” és „Allium cepa L. hagymakivonat”. |
(*1) Az analitikai kimutathatóság alsó határát mutatja.
(1) Azon növényi és állati eredetű termékek teljes listája, amelyekre MRL-ek vonatkoznak, az I. mellékletben található.
(*2) Az analitikai kimutathatóság alsó határát mutatja.
(2) Azon növényi és állati eredetű termékek teljes listája, amelyekre MRL-ek vonatkoznak, az I. mellékletben található.”
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/29 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1099 RENDELETE
(2021. július 5.)
a kozmetikai termékekről szóló 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és III. mellékletének módosításáról
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a kozmetikai termékekről szóló, 2009. november 30-i 1223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 31. cikke (1) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
A 4-[(tetrahidro-2H-pirán-2-il)oxi]fenol (köznapi név: deoxiarbutin, INCI-név: tetrahidropiraniloxi-fenol), amelyet az 1223/2009/EK rendelet jelenleg nem szabályoz, 1,4-dihidroxibenzolt (INCI-név: hidrokinon) szabadít fel. A hidrokinon szerepel a kozmetikai termékekben való felhasználásra tiltott anyagok jegyzékén az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletének 1339. bejegyzésében, és felhasználása kizárólag a rendelet III. mellékletének 14. bejegyzése szerint engedélyezett. |
|
(2) |
A deoxiarbutin kozmetikai termékekben való felhasználását a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság (FBTB) értékelte. Az FBTB 2015. június 25-én elfogadott véleményében (2) megállapította, hogy a szóban forgó anyagot tartalmazó termékek életciklusával kapcsolatban felmerült biztonsági aggályok miatt a deoxiarbutin legfeljebb 3 %-os koncentrációban való használata arckrémekben nem tekinthető biztonságosnak (3). |
|
(3) |
A vélemény alapján a deoxiarbutin kozmetikai termékekben való felhasználását be kell tiltani, és az anyagot fel kell venni a tiltott anyagoknak az 1223/2009/EK rendelet II. mellékletében foglalt jegyzékébe. |
|
(4) |
Az 1,3-dihidroxi-2-propanon anyag (INCI-név: dihidroxiaceton) olyan kozmetikai összetevő, amely a vonatkozó jelentés szerint bőrkondicionáló és -barnító funkcióval bír. A dihidroxiacetont jelenleg nem szabályozza az 1223/2009/EK rendelet. |
|
(5) |
2020. március 3–4-én elfogadott véleményében (4) az FBTB úgy ítélte meg, hogy a dihidroxiaceton legfeljebb 6,25 %-os koncentrációig biztonságos a leöblítésre nem kerülő (nem oxidatív) alkalmazásokban hajfestékek/hajszínezők összetevőjeként történő alkalmazás esetén. Az FBTB továbbá az említett véleményében arra a következtetésre jutott, hogy a dihidroxiaceton legfeljebb 6,25 %-os koncentrációban hajfesték-összetevőként (nem oxidáló) történő használata, valamint a legfeljebb 10 %-os koncentrációban dihidroxi-acetont tartalmazó önbarnító lotionban és arckrémben való használata szintén biztonságosnak tekinthető. |
|
(6) |
E következtetések alapján az 1223/2009/EK rendelet III. mellékletét ki kell egészíteni egy új bejegyzéssel, amely legfeljebb 6,25 %-os, illetve 10 %-os maximális koncentrációban lehetővé teszi a dihidroxiaceton nem oxidáló hajfestékekben/hajszínezőkben és kizárólag önbarnító termékekben való korlátozott felhasználását. |
|
(7) |
Az 1223/2009/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell. |
|
(8) |
Helyénvaló észszerű határidőről rendelkezni annak érdekében, hogy az ágazat alkalmazkodni tudjon a dihidroxiaceton kozmetikai termékekben való felhasználására vonatkozó új követelményekhez, és fokozatosan megszüntesse az említett követelményeknek meg nem felelő kozmetikai termékek forgalomba hozatalának és forgalmazásának lehetőségét. |
|
(9) |
Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Kozmetikai Termékek Állandó Bizottságának véleményével, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
Az 1223/2009/EK rendelet e rendelet mellékletének megfelelően módosul.
2. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 342., 2009.12.22., 59. o.
(2) FBTB (a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság), Vélemény a deoxiarbutin – tetrahidropiraniloxi-fenolról (Opinion on deoxyarbutin – Tetrahydropyranyloxy Phenol), 2015. június 25., SCCS/1554/15.
(3) Lásd a vélemény 4. pontját.
(4) FBTB (a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság), Vélemény a dihidroxiacetonról (Opinion on Dihydroxyacetone – DHA), 2020. március 3–4., SCCS/1612/19.
MELLÉKLET
Az 1223/2009/EK rendelet a következőképpen módosul:
|
1. |
A II. melléklet a következő bejegyzéssel egészül ki:
|
|||||||||||||||
|
2. |
A III. melléklet a következő bejegyzéssel egészül ki:
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
(*1) 2022. január 26-tól az említett anyagot tartalmazó és a korlátozásoknak nem megfelelő hajfestékek/hajszínezők és önbarnítő termékek nem hozhatók forgalomba az Unió piacán. 2022. április 22-től az említett anyagot tartalmazó és a korlátozásoknak nem megfelelő hajfestékek és önbarnítő termékek nem forgalmazhatók az Unió piacán.”
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/32 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1100 VÉGREHAJTÁSI RENDELETE
(2021. július 5.)
a Törökországból származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) (a továbbiakban: alaprendelet) és különösen annak 9. cikke (4) bekezdésére,
mivel:
1. ELJÁRÁS
1.1. Az eljárás megindítása
|
(1) |
Az Európai Bizottság (a továbbiakban: Bizottság) 2020. május 14-én az alaprendelet 5. cikke alapján dömpingellenes vizsgálatot indított a Törökországból (a továbbiakban: érintett ország) származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek (a továbbiakban: melegen hengerelt sík acéltermékek, vizsgált termék) behozatalára vonatkozóan (2). |
|
(2) |
A Bizottság 2020. június 12-én szubvencióellenes vizsgálatot indított a Törökországból származó ugyanezen termék behozatalára vonatkozóan (3). |
1.2. Nyilvántartásba vétel
|
(3) |
A szükséges bizonyítékokkal alátámasztott panaszosi kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján az (EU) 2020/1686 bizottsági végrehajtási rendelet (4) (a továbbiakban: a nyilvántartásba vételt elrendelő rendelet) elfogadásával nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be az érintett termék behozatalára. |
1.3. Ideiglenes intézkedések
|
(4) |
A Bizottság az alaprendelet 19a. cikkével összhangban 2020. december 17-én megküldte a feleknek a javasolt ideiglenes vámok összefoglalását, valamint a dömpingkülönbözetek és az uniós gazdasági ágazatot érő kár megszüntetéséhez szükséges mérték részletes számítását. Az ideiglenes rendelet (215) és (216) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint, a felek által benyújtott észrevételek nem eredményeztek változást a dömpingkülönbözetekben, mivel ezeket nem tekintették elírási hibákat kifogásoló észrevételeknek. |
|
(5) |
A Bizottság 2021. január 7-én az (EU) 2021/9 bizottsági végrehajtási rendelet (5) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet) útján ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki. |
1.4. Az eljárás további menete
|
(6) |
Az érdekelt feleknek az ideiglenes dömpingellenes vám kivetését eredményező lényeges tényekről és szempontokról történő tájékoztatását (a továbbiakban: az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatása) követően a panaszosok, egy bizonyos felhasználók érdekeit képviselő konzorcium, egy acélból készült hosszútermékeket importáló felhasználó, a mintában szereplő exportáló gyártók, egy, a mintában szereplő egyik exportáló gyártóval kapcsolatban álló importőr, a török acélexportőrök szövetsége (a továbbiakban: ÇİB), valamint a török kormány írásbeli beadványt nyújtott be az ideiglenes ténymegállapításokkal kapcsolatos álláspontjuk ismertetése céljából. Két exportáló gyártó kért további tájékoztatást az esetükben alkalmazott kárkülönbözet kiszámításával kapcsolatban, amelyet meg is kaptak. |
|
(7) |
A meghallgatást kérő felek lehetőséget kaptak a meghallgatásra. Meghallgatásra a mintában szereplő három exportáló gyártóval és a török kormánnyal került sor. |
|
(8) |
A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt valamennyi információ feltárását és ellenőrzését. A végleges ténymegállapítások megfogalmazásakor a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek észrevételeit, és azok alapján az indokolt esetekben módosította az ideiglenes ténymegállapításokat. |
|
(9) |
A Bizottság tájékoztatta az érdekelt feleket azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vámot kívánt kivetni a Törökországból származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült, melegen hengerelt, sík termékek behozatalára (a továbbiakban: az érdekelt felek végső tájékoztatása). A Bizottság a felek számára egy meghatározott időszakot biztosított az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeik megtételére. |
|
(10) |
Amennyiben a felek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. Meghallgatásra a mintában szereplő három exportáló gyártóval került sor. Ezen túlmenően a mintában szereplő egyik exportáló gyártó kérte a meghallgató tisztviselő közbenjárását az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása tekintetében. |
|
(11) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a Bizottság elírást fedezett fel az exportáló gyártók egyikére vonatkozó végleges dömpingkülönbözet számításában. Ezért újabb végső tájékoztatásra került sor a szóban forgó exportáló gyártó esetében, amely további észrevételeket tett a kapott újabb tájékoztatásra válaszul. |
|
(12) |
Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket a Bizottság mérlegelte, és indokolt esetben e rendeletben figyelembe vette. |
1.5. Mintavétel
|
(13) |
mivel a mintavétellel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (7)–(18) preambulumbekezdését. |
1.6. Egyedi vizsgálat
|
(14) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (19) preambulumbekezdésében foglaltakat. |
1.7. Vizsgálati időszak és figyelembe vett időszak
|
(15) |
mivel a vizsgálati időszakkal és a figyelembe vett időszakkal kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (27) preambulumbekezdését. |
1.8. A földrajzi hatály változása és eljárásjogi kifogások
|
(16) |
2021. január 1-je óta Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság) többé nem része az Európai Uniónak. Ezért e rendelet az Egyesült Királyság nélküli Európai Unió (a továbbiakban: 27 tagú EU) adatain alapul. A Bizottság ezért arra kérte a panaszost és a mintában szereplő uniós gyártókat, hogy az eredeti kérdőív bizonyos részeire adott válaszaikat ismételten nyújtsák be csak a 27 tagú EU-ra vonatkozó adatok feltüntetésével. A panaszos és a mintában szereplő uniós gyártók benyújtották a kért adatokat. Mivel az ideiglenes rendeletben közzétett makrogazdasági mutatók és a 27 tagú EU makrogazdasági adatai közötti különbség egyetlen brit gyártótól származó adatok kizárásának tudható be, e rendelet egyes táblázataiban az érintett féllel kapcsolatos bizalmas információk védelme érdekében az adatok értéktartományok megadásával szerepelnek. |
|
(17) |
Ami a dömpinget illeti, a végleges dömpingkülönbözetek kiszámításához a Bizottság csak a mintában szereplő exportáló gyártóknak a 27 tagú EU-ba irányuló exportértékesítéseit vette figyelembe. |
|
(18) |
Végül az uniós érdekek értékelése céljából a Bizottság arról is érdeklődött, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése milyen hatással volt a felhasználók és az importőrök – nevezetesen a Marcegaglia Carbon Steel SpA, a San Polo Lamiere és a Network Steel csoport által képviselt érdekelt felek – kérdőívre adott válaszaira. A San Polo Lamiere nem reagált a Bizottság megkeresésére. A többi fél kijelentette, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése nem befolyásolta az általuk korábban benyújtott információkat. |
|
(19) |
2021. január 12-én az érdekelt felek számára betekintésre összeállított aktához fűzött feljegyzés (6) útján a Bizottság arról tájékoztatta az Egyesült Királyság vállalatait és szövetségeit, hogy a továbbiakban nem minősülnek érdekelt feleknek a piacvédelmi eljárásokban. Kizárólag az importőrök és felhasználók érdekeit képviselő, egyesült királyságbeli székhelyű Nemzetközi Acélkereskedelmi Szövetség (International Steel Trade Association), amely érdekelt félként nyilvántartásba volt véve, reagált e feljegyzésre egy indoklással ellátott kérelem benyújtásával, amelyben kérte, hogy továbbra is érdekelt fél maradhasson a jelenlegi eljárásban. Tekintettel arra, hogy e fél rendelkezik egy németországi központtal, amely a 27 tagú EU releváns vállalkozásait képviseli, a Bizottság elfogadta e kérelmét. |
|
(20) |
A török kormány úgy ítélte meg, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése a 2021. január 7-én bevezetett ideiglenes intézkedéseket megalapozatlanná és jogellenessé tette, mivel azok a 28 tagú EU adatain alapultak. 2021. január 29-én a török kormány arra kérte a Bizottságot, hogy szüntesse meg az ideiglenes intézkedéseket, és az Egyesült Királyságra vonatkozó adatokat nem tartalmazó adatok alapján végezzen elemzést. A Bizottság megalapozatlannak találta a török kormány kérését, mivel az ideiglenes intézkedések az érdekelt felek számára 2020-ban – vagyis abban az időszakban, amikor az Uniónak még 28 tagállama volt – előzetesen nyilvánosságra hozott ténymegállapításokból eredtek. |
|
(21) |
Ezenkívül a török kormány és a mintában szereplő két exportáló gyártó azt állította, hogy egyetlen ideiglenes intézkedés sem maradhat három hónapnál hosszabb ideig hatályban az Európai Szén- és Acélközösség és a Török Köztársaság között az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés hatálya alá tartozó termékek kereskedelméről szóló megállapodás (a továbbiakban: Törökország–ESZAK megállapodás) (7) 11. cikkének (2) bekezdésére tekintettel. A Bizottság azonban úgy vélte, hogy a Törökország–ESZAK megállapodás 11. cikkének rendelkezései csak akkor relevánsak, ha e cikkre a károsult fél kifejezetten hivatkozik. Ebben a vizsgálatban a Bizottság nem hivatkozott a Törökország–ESZAK megállapodás 10. vagy 11. cikkének rendelkezéseire, ezért a Bizottságnak nem kellett hat hónapnál rövidebb ideig tartó ideiglenes intézkedéseket bevezetni az alaprendeletben előírtak szerint. |
2. AZ ÉRINTETT TERMÉK ÉS A HASONLÓ TERMÉK
2.1. A termékkört érintő állítások
|
(22) |
Az ideiglenes szakaszban egy villás emelőtargoncát, valamint a villás emelőtargoncák és más építőipari gépek alkotóelemeit gyártó vállalat kérte a melegen hengerelt hosszú rúdacél termékek kizárását a vizsgálat termékköréből. Az ideiglenes rendeletben a Bizottság ideiglenesen megállapította, hogy a melegen hengerelt hosszú rúdacél termékek nem tartoznak e vizsgálat hatálya alá, mivel a 6–12 m hosszúságú hosszú melegen hengerelt rúdacél hosszú terméknek, nem pedig sík acélterméknek minősül. |
|
(23) |
Az ideiglenes tájékoztatást követően a fél megismételte kérését. Megjegyezte, hogy a termékmeghatározás továbbra is magában foglalja a szóban forgó termékeket, és ezért az intézkedések továbbra is alkalmazandók azokra. Ezért kérte a „6 000 mm-nél hosszabb termékek” termékkörből való kizárását ugyanazon termékek, azaz egyes olyan melegen hengerelt hosszú rúdtermékek kizárása céljából, amelyek az intézkedések hatálya alá tartozó KN-kódok egyike, a 7226 91 91 KN-kód alá tartoznak. A Bizottság megállapította, hogy a fél által javasolt kizárás nem volt alkalmazható, mivel az magában foglalna bizonyos melegen hengerelt sík acéltermékeket, amelyeknek a Bizottság szándéka szerint az intézkedések hatálya alá kell tartoznia. E tekintetben a panaszos megjegyezte, hogy a 10 000 mm hosszúságot a melegen hengerelt sík acéltermékek tekercselt terméktípusai, sőt egyes méretre vágott melegen hengerelt sík acéltermékek is elérhetik, ezért ez nem kizárólag a kizárásra irányuló kérelemben szereplő termékek jellemzője. A panaszos azonban egyetértett abban, hogy a vizsgálat hatályát nem helyénvaló kiterjeszteni a szóban forgó melegen hengerelt hosszú rúdacél termékekre. |
|
(24) |
A Bizottság megállapította, hogy a targoncagyártó vállalat kérelmében szereplő termékek nem a hosszúságuk, hanem inkább a vastagságuk és a szélességük miatt rendelkeznek olyan, a melegen hengerelt sík acéltermékekétől eltérő alapvető jellemzőkkel, amelyek miatt azoktól eltérő, más rendeltetésű termékeknek minősülnek. Ezért a Bizottság kizárta azon „termékeket, amelyek a) szélessége legfeljebb 350 mm, és b) amelyek vastagsága 50 mm vagy annál nagyobb, függetlenül a termék hosszától”. |
|
(25) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az Erdemir Romania S.R.L. kérte a 7225 19 10 KN-kód alá tartozó, úgynevezett „mágneses”, melegen hengerelt, nem szemcseorientált szilíciumtermékek kizárását, mivel e termékeket csak a törökországi Erdemir anyavállalattól szerzi be az uniós gyártók állítólagos gyakorlata (azaz magas árak és korlátozott kínálat), valamint az uniós gyártókkal való piaci verseny állítólagos hiánya miatt. Az Erdemir Romania S.R.L azt állította, hogy ha a kérdéses termékeket a Bizottság nem zárja ki, ez negatív hatással lenne magára a vállalatra és a teljes román gazdaságra. |
|
(26) |
A fenti kizárási kérelem a termeléshez alapanyagként használt melegen hengerelt sík acéltermékeknek a törökországi Erdemir anyavállalat által egy romániai elektromos acélgyártó részére történő beszállítására vonatkozik. A Bizottság megállapította, hogy ezek a termeléshez felhasznált alapanyagok nem különböznek egymástól, ellenkezőleg, alapvető fizikai, műszaki és kémiai jellemzőik, végső felhasználásuk és felcserélhetőségük szempontjából ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkeznek, mint a melegen hengerelt sík acéltermékeknek az intézkedések hatálya alá tartozó egyéb típusai. A Bizottság ezért elutasította a 7225 19 10 KN-kód alá tartozó, mágneses, melegen hengerelt, nem szemcseorientált szilíciumtermékek kizárására irányuló kérelmet. Ezenkívül számos uniós gyártó gyárt olyan mágneses, melegen hengerelt, nem szemcseorientált szilíciumtermékeket, amelyek közvetlen versenyben állnak az importtermékekkel. A kérelmező félre gyakorolt hatást illetően a Bizottság számára nem volt világos, hogy a kizárás hiánya miért is volna „katasztrofális”, amint azt a fél állította, tekintettel az anyavállalatra alkalmazandó dömpingellenes vám szintjére. |
2.2. Következtetés
|
(27) |
A Bizottság a termékkörre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (28)–(33) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a fenti (24) preambulumbekezdésnek megfelelően megerősítette. |
3. DÖMPING
|
(28) |
Az érintett felek ideiglenes és végleges tájékoztatását követően a Bizottsághoz a mintában szereplő három exportáló gyártótól, valamint a panaszostól érkeztek írásbeli észrevételek a dömpinggel kapcsolatos ideiglenes és a végleges ténymegállapításokat illetően. |
3.1. Az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása
|
(29) |
Az alaprendelet 18. cikkének a két, egymással kapcsolatban álló exportáló gyártó által a belföldi piacon történő értékesítésre vonatkozóan jelentett szállítási költségekre vonatkozó információkra történő alkalmazásának részleteit az ideiglenes rendelet (26) és (56)–(59) preambulumbekezdése ismerteti. |
|
(30) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a két, egymással kapcsolatban álló exportáló gyártó ellenezte az alaprendelet 18. cikkének a belföldi szállítási költségeik tekintetében történő ideiglenes alkalmazását, és azt állították, hogy e cikk alkalmazásának feltételei a szóban forgó esetben nem teljesülnek. Azzal is érveltek, hogy ha a Bizottság más következtetésre jutna, akkor csak azoknak a szállítási útvonalaknak a belföldi szállítási költségein tudna kiigazítást végrehajtani, amelyekre vonatkozóan a vállalatok által szolgáltatott információkat hibásnak tekintette. |
|
(31) |
Az ideiglenes tájékoztatást követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártók állítását, és támogatta, hogy a Bizottság ideiglenesen alkalmazza az alaprendelet 18. cikkét az érintett exportáló gyártóknál felmerülő szállítási költségek tekintetében. |
|
(32) |
A végleges tájékoztatást követően a szóban forgó exportáló gyártók megismételték állításukat. Először is azzal érveltek, hogy a továbbiakban már nincs szükség a melegen hengerelt sík acéltermékeknek a gyártó és a csoport egy másik tagvállalata közötti szállítása során felmerülő költségek meghatározására, mivel a Bizottság úgy döntött, hogy a csoport mindkét exportáló gyártója esetében külön dömpingkülönbözet-számítást végez. Másodszor azt állították, hogy a Bizottságnak a 18. cikk szerinti levélre adott válaszban szolgáltatott információkat kellett volna felhasználnia, és csupán ki kellett volna igazítania a szállítási költségeket olyan szállítási útvonalak esetében, amelyek közvetett értékesítési vagy szállítási pontként érintették valamelyik velük kapcsolatban álló, a csoporthoz tartozó vállalat raktárát, illetve kikötőjét. Ennek kapcsán a vállalat kérte a meghallgató tisztviselő közbenjárását is. 2021. május 6-án került sor a meghallgatásra. |
|
(33) |
A Bizottság elemezte az állítást, és arra a következtetésre jutott, hogy az alaprendelet 18. cikkének az exportáló gyártóknál felmerült belföldi szállítási költségek tekintetében történő alkalmazása indokolt. Először is, bár az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiket követően a Bizottság külön számításokat végzett a két vállalat esetében, azok továbbra is egymással kapcsolatban álló felek, így a belső szállítási költségek továbbra is relevánsak. Másodszor a vállalatok által az állításuk alátámasztására benyújtott dokumentumok nem ismertettek semmilyen új információt, és nem részletezték világos és kimerítő bontásban a vizsgált termék belföldi értékesítésében érintett összes szállítási útvonalat, amely lehetővé tenné a Bizottság számára, hogy egyértelműen azonosítson – és így összevetéssel ellenőrizzen – minden olyan ügyletet, amelyben közvetett értékesítési vagy terjesztési pontként egy, az adott vállalattal kapcsolatban álló másik vállalat raktára, illetve kikötője érintett. A rendelkezésre álló információk alapján nem lehetett kellő bizonyossággal kizárni, hogy nincsenek más olyan szállítási útvonalak, ahol bizonyos belső szállítási költségeket is ki kellene zárni. |
|
(34) |
A meghallgató tisztviselő ajánlásait követően a Bizottság újraértékelte az exportáló gyártók belföldi szállítási költségeihez kapcsolódó kiigazítás arányos voltát. A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 18. cikkének alkalmazása csak korlátozott számú, a belföldi piacon kötött értékesítési ügyletre vonatkozott (az egyik exportáló gyártó esetében mintegy 10 %, a vállalatcsoporton belüli másik exportáló gyártó esetében pedig mintegy 20 %), és a Bizottság csak az ügyfelet érintő értékesítési tranzakciókat igazította ki. Így a belföldi értékesítési ügyletek többsége esetében a helyreigazítások változatlanok maradtak. Ezenfelül, bár a Bizottság a rendelkezésre álló tényeket alkalmazta, nem utasította el teljes mértékben a szállítási költségekre vonatkozó helyreigazítást. Ehelyett a Bizottság a vállalatok által szolgáltatott tényleges adatokat használta fel azon útvonalak szállítási költségeinek becslésére, ahol az adott vállalattal kapcsolatban álló közvetítő pont részvétele nem volt egyértelmű. Következésképpen, tekintettel a tényekre és arra, hogy az exportáló gyártóknak alá kell támasztaniuk a kért helyreigazításokat, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a belföldi értékesítési ügyletek szállítási költségeinek kiigazítása tekintetében alkalmazott megközelítés arányos és észszerű volt. |
|
(35) |
A Bizottság ezért elutasította az állítást, és megerősítette az ideiglenes rendelet (56)–(59) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket. |
3.2. Rendes érték
|
(36) |
A rendes érték számítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (38)–(49) preambulumbekezdése tartalmazta. |
|
(37) |
Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy termelési költségének megállapításakor a Bizottságnak össze kellene vetnie egy beszerzett alapanyag újraszámított költségét a vállalat számviteli nyilvántartásaival. |
|
(38) |
A Bizottság megvizsgálta az állítást, és azt megalapozottnak találta. Az a módszer, amelyet a Bizottság az ideiglenes szakaszban a beszerzett alapanyag költségének átcsoportosítására alkalmazott, annak érdekében, hogy tükrözze a műszaki jellemzőinek eltérő voltából adódóan a költségekben felmerülő különbséget, az alapanyag magasabb összköltségéhez vezetett, amely nem állt összhangban az exportáló gyártó számviteli nyilvántartásaival. A Bizottság ezért elfogadta az állítást, és a végleges számítás során ennek megfelelően felülvizsgálta a beszerzett alapanyag költségét. |
|
(39) |
Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a termelési költségének megállapítása során a Bizottságnak el kellett volna fogadnia az általa bejelentett villamosenergia-ellentételezést. Azt állította, hogy ideiglenes következtetéseiben a Bizottság félreértette a vállalat által a török villamosenergia-piacon betöltött szerepet, valamint a YEKDEM rendszer – a megújuló energiát támogató törökországi mechanizmus – általános működését. Az exportáló gyártó kifejtette, hogy a megújuló forrásokból előállított villamos energiát a piacot irányító szervezet (EPIAS) bizonyos áron értékesíti a piaci szereplőknek. Ha azonban az a piaci ár, amelyen az EPIAS ezt a villamos energiát megvásárolta, utólag alacsonyabbnak bizonyul, a különbözetet visszatérítik a villamosenergia-vásárlóknak. Ezért a vállalat azt állította, hogy e visszatérítést figyelembe véve villamosenergia-ellentételezésre van szükség annak érdekében, hogy a nettó villamosenergia-költsége tükröződjön. |
|
(40) |
A Bizottság elemezte a benyújtott új magyarázatokat, és arra a következtetésre jutott, hogy az állítás megalapozott volt. A Bizottság ezért elfogadta ezt az állítást, és a vállalatra vonatkozó végleges dömpingszámításkor a villamosenergia-ellentételezést belevette a termelési költségbe. |
|
(41) |
Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek előállítási költségének kiszámításához a Bizottságnak csak a belföldön értékesített melegen hengerelt, sík acéltermékek költségét kellett volna figyelembe vennie, amelyet az Unióba exportált melegen hengerelt, sík acéltermékek költségétől elkülönítve adott meg, ahelyett, hogy a melegen hengerelt, sík acéltermékek esetében egyetlen előállítási költséget számít ki a két megadott költségadat összevonásával. A vállalat azt állította, hogy e megközelítés figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a termékkóddal meghatározott terméktípuson belül a rendeltetési piacok függvényében eltérő lehet a termékösszetétel. |
|
(42) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártó állítását, kijelentve, hogy ha két vagy több termék ugyanazon termékkód alá tartozik, akkor az előállítási költségük azonos kell, hogy legyen, még akkor is, ha a gyártó saját költségelszámolási rendszerében eltérő költséget rendel azokhoz. Ezért azokat ugyanabban az előállítási költségeket ismertető táblázatban kell feltüntetni. |
|
(43) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó megismételte azt az állítását, miszerint a rendes érték kiszámításakor csak a belföldi értékesítésre szánt termék előállítási költségét kellett volna figyelembe venni, amelyet az Unióba irányuló értékesítésre szánt termék előállítási költségétől elkülönítve jelentett. |
|
(44) |
A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az exportáló gyártó által előadottak nem mutattak olyan tényszerű különbségeket az előállítási költségekben a rendeltetési piac függvényében, ami külön költségszámítást indokolna. A költségek állítólagos különbségei azért merültek fel, mert a vállalat az előállítási költségeket a belső használatú kódjai szerinti bontásban nyújtotta be, nem pedig a termékkódok alapján. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy nincs ok megkülönböztetni a belföldön értékesített és exportált termékek előállítási költségeit, ha az előállítási folyamatban nincsenek tényszerű különbségek. Mivel az exportáló gyártó nem nyújtott be arra vonatkozó bizonyítékot, hogy a kivitelre és a belföldi értékesítésre szánt termékek előállítási folyamata eltérő lenne ugyanazon termékkódon belül, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem tudja a költségek két csoportját elfogadni. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította. |
|
(45) |
A három exportáló gyártó észrevételeket tett a belföldi SGA-költségek számításával kapcsolatban, különös tekintettel egyes pénzügyi tételek (például a pénzügyi műveletekből származó jövedelem, az árfolyamnyereségek és -veszteségek, valamint a rendkívüli bevételek és veszteségek) kizárására vagy ideiglenes átcsoportosítására az SGA-költségek kiszámítása céljából. |
|
(46) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártók állításait, kijelentve, hogy a kizárt összegek nem a vizsgált termék előállításához vagy értékesítéséhez kapcsolódtak, hanem a vállalatok egyéb tevékenységeinek (úgy mint bankbetétek és átértékelési műveletek) eredményéhez. |
|
(47) |
A végleges tájékoztatást követően a három exportáló gyártó megismételte az SGA-költségek számításával kapcsolatos állítását. |
|
(48) |
Két, egymással kapcsolatban álló exportáló gyártó megkérdőjelezte, hogy a Bizottság egyes kiadásokat átsorolt az eladott áruk beszerzési értékéből az SGA-költségek vagy a termelési költségek közé (például a kihasználatlan kapacitás költségeit, az inaktív anyagokra képzett céltartalékot), miközben ezt nem tette meg bizonyos, az eladott áruk beszerzési értéke alatt jelentett egyéb kiadások esetében. A vállalatok továbbá azzal érveltek, hogy a Bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a realizált, valamint az átértékelési különbözetekből fakadó devizaárfolyam-nyereségeket és -veszteségeket. Végül a vállalatok azt állították, hogy a szállítással kapcsolatos SGA-kiadásoknak az általános SGA-kiadások közé történő részleges átsorolását nem kellett volna elvégezni a velük kapcsolatban álló, szintén a csoporthoz tartozó kereskedő esetében, mivel annál nem merültek fel belső szállítási költségek. Ez utóbbi állítást az érdekelt felek újabb végső tájékoztatását követően megismételték. Az exportáló gyártók különösen azt állították, hogy ez a kérdés nem érintheti a velük kapcsolatban álló kereskedőt, mivel az a szállítási folyamat utolsó szakaszát képviseli. |
|
(49) |
Ami az eladott áruk beszerzési értéke alatt jelentett kiadások átsorolását illeti, a vállalat jelentett bizonyos kiadásokat, amelyek sem a termelési költségek, sem az SGA-költségek között nem szerepeltek. A Bizottság tehát megállapította, hogy e költségek tévesen kimaradnának a rendes érték meghatározásából, ha nem kerülnének átsorolásra e kategóriák egyikébe sem. Ugyanakkor a Bizottság úgy ítélte meg, hogy azok a kiadások, amelyek nem kerültek átsorolásra, vagy nem kapcsolódtak a vizsgált termék gyártásához és/vagy értékesítéséhez (például származtatott ügyletek) vagy a termék előállításával és/vagy értékesítésével fennálló kapcsolat nem volt egyértelmű (például nyersanyagár-különbségek). |
|
(50) |
A devizaárfolyam-nyereség, illetve -veszteség tekintetében a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az átértékelési nyereség/veszteség műveletek lezárásának eredménye, és ezért nem kapcsolódott a vizsgált termék előállításához és/vagy értékesítéséhez. Ezenkívül a vállalatok kifejtették, hogy a devizaárfolyam-nyereség/-veszteség az EUR vagy TRY pénznemben denominált műveletekből származott, mivel az elszámolási pénznemük USD. Tekintettel arra, hogy a belföldi értékesítés USD-ben történt, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a realizált devizaárfolyam-nyereség/-veszteség nem a belföldi értékesítésnek tudható be, így ezeket figyelembe kellett volna venni a szokásos kereskedelmi forgalomra vonatkozó vizsgálat során alkalmazandó SGA-költségek meghatározásakor. |
|
(51) |
Végül pedig a belső szállítási költségek átsorolásával kapcsolatban, amelyre a (29)–(35) preambulumbekezdésben ismertetettek szerint a Bizottság az alaprendelet 18. cikkének rendelkezéseit alkalmazta a vállalatokkal kapcsolatban álló kereskedő tekintetében, a Bizottság úgy ítélte meg, hogy ez egy vállalatcsoport szintű kérdés, amely magában foglalja a vállalatokkal kapcsolatban álló kereskedő műveleteit is. A vállalatokkal kapcsolatban álló kereskedőt illetően a Bizottság megjegyezte, hogy az négy helyszínen rendelkezik telephellyel. Ezért nem volt kizárható, hogy az árukat először a többi helyszín valamelyikére elszállították, mielőtt azokat továbbszállították volna a vevőnek vagy a vevő átvette volna azokat. |
|
(52) |
Következésképpen a Bizottság az ideiglenes szakaszban megerősítette az általa alkalmazott megközelítést, és elutasította a két, egymással kapcsolatban álló exportáló gyártó által benyújtott kérelmeket. |
|
(53) |
Az egyik exportáló gyártó nem értett egyet azzal, hogy a Bizottság elutasította az devizaárfolyam-nyereségnek/-veszteségnek, a rendkívüli bevételeknek és a pénzügyi műveletek eredményének figyelembevételét, amelyeket a vállalat az SGA-költségek között jelentett. Ezenkívül azt állította, hogy a Bizottság a pénzügyi műveletek eredményét kivette az SGA-költségek közül, míg a pénzügyi műveletek ráfordításait nem. |
|
(54) |
Számviteli gyakorlatára tekintettel a szóban forgó vállalat nem tudta elkülönítetten jelenteni azon realizált devizaárfolyam-nyereséget/-veszteséget, amely közvetlenül kapcsolódik a vizsgált termék előállításához és/vagy értékesítéséhez. Ezért a Bizottság nem tudta meghatározni a jelentett devizaárfolyam-nyereség/-veszteség azon tényleges összegét, amelyet figyelembe lehetne venni az SGA-költségek kiszámításakor. |
|
(55) |
A rendkívüli bevételek kapcsán a Bizottság megjegyezte, hogy az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben a vállalat azt állította, hogy a rendkívüli bevételek a vizsgált termék értékesítésével és előállításával kapcsolatos tevékenységekhez kötődtek. A vállalat azonban nem támasztotta alá bizonyítékokkal ezt az állítást. Ezenkívül a Bizottság tisztázta, hogy csak a rendkívüli bevételek között feltüntetett egyetlen tételt utasított el, amelynek jellegét a vállalat által szolgáltatott információk alapján nem lehetett megállapítani. |
|
(56) |
Végül a Bizottság alaposan megvizsgálta a pénzügyi műveletekből származó jövedelem és pénzügyi műveletek ráfordításai alatt közölt információkat is. A Bizottság elutasította a vállalat pénzügyi műveletekből származó jövedelemmel kapcsolatos követelését, mivel az nem a vállalat napi termelési és értékesítési tevékenységéhez kapcsolódott, hanem a vizsgált termék előállításához és/vagy értékesítéséhez nem köthető pénzügyi műveletekhez. Ezzel ellentétben – a vállalat által szolgáltatott információk alapján – a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat pénzügyi műveleteinek ráfordításai kapcsolódtak a melegen hengerelt sík acéltermékek előállítási és értékesítési tevékenységeihez. |
|
(57) |
Következésképpen a Bizottság az ideiglenes szakaszban megerősítette megközelítését, és elutasította az exportáló gyártó által benyújtott kérelmeket. |
|
(58) |
Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak nem kellett volna figyelmen kívül hagynia az általa az ideiglenes szakaszban benyújtott információkat, mivel nincs olyan határidőhöz kötött kivétel, amely ezt lehetővé tenné a Bizottság számára, mindaddig, amíg az információkat a vizsgálat határidején belül nyújtják be, és a szóban forgó információkat benyújtó érdekelt fél együttműködik a Bizottsággal. |
|
(59) |
Az ideiglenes szakaszban a kérdéses exportáló gyártó vitatta a Bizottság által az összevetéssel ellenőrzött SGA-költségeken végrehajtott ideiglenes korrekciókat, és további részleteket nyújtott be ezzel kapcsolatban. A Bizottság átcsoportosított olyan bizonyos SGA-költségeket, amelyeket a vállalat eredetileg más termékekre számolt el, ideértve a saját maga által gyártott melegen hengerelt sík acéltermékek előállítása során felhasznált termelési tényezőket is. A Bizottság alaposan megvizsgálta a benyújtott további információkat, és arra a következtetésre jutott, hogy ezek az információk nem szolgálnak bizonyítékkal arra, hogy a Bizottság által az SGA-költségek átcsoportosítására alkalmazott módszer észszerűtlen vagy nem megfelelő lenne, különös tekintettel arra a tényre, hogy a gyártó elmulasztotta közölni és megfelelően felosztani ezeket az SGA-költségeket a távoli ellenőrzés során, és hogy az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben beleegyezett abba, hogy a vizsgált termék előállításához felhasznált termelési tényezőkkel kapcsolatos SGA-költségeket a vizsgált termékre allokálják. Ezért a Bizottság elutasította ezt az állítást. |
|
(60) |
Az egyik exportáló gyártói csoport ellenezte azt az ideiglenes döntést, miszerint a csoportba tartozó két termelő szervezet költség- és értékesítési adatait a Bizottság összevonja a csoport dömpingkülönbözetének kiszámításához. Azt állította, hogy a Bizottságnak ehelyett először a két kapcsolt gyártó egyedi dömpingkülönbözetét kellett volna kiszámítania azok egyedi rendes értéke és exportára alapján, majd ennek alapján kellett volna kiszámítania az egész csoport súlyozott átlagos dömpingkülönbözetét. |
|
(61) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártó azon állítását, miszerint a Bizottság helyesen járt el, amikor a vállalatokat egyetlen gazdasági egységként kezelte, tekintettel a csoport gazdasági tevékenységének jellegére. |
|
(62) |
A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy mivel a csoportba tartozó két exportáló gyártó mindegyike megadta saját költség- és értékesítési adatait oly módon, amely lehetővé teszi e két exportáló gyártó által egyedileg előállított termékek költségeinek és értékesítési folyamatainak megkülönböztetését és nyomon követését, lehetséges volt két külön dömpingkülönbözet kiszámítása, és csak ezt követően, a két adatot összevonva az egész csoportra vonatkozó egyetlen súlyozott átlagos dömpingkülönbözet kiszámítása, amely egyúttal pontosabb megoldás is. A Bizottság ezért elfogadta a csoport állítását, és ennek megfelelően számította ki a dömpingkülönbözetét. |
|
(63) |
Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság tévedett, amikor ideiglenesen belefoglalt néhány kihasználatlan kapacitással kapcsolatos költséget a termelési költségébe, és azt állította, hogy ezek a költségek csak a vizsgált terméktől eltérő termékeket érintettek. |
|
(64) |
A Bizottság elemezte az exportáló gyártó által benyújtott információkat, és megalapozottnak találta az állítást. Valójában ezen kihasználatlan kapacitással kapcsolatos költségeket a Bizottság ideiglenesen azért számította bele a vizsgált termék költségeibe, mivel volt egy félreértés annak kapcsán, hogy e kiadások mely termékkategóriához kapcsolódnak. A Bizottság ezért elfogadta ezt az állítást, és a releváns kihasználatlan kapacitással kapcsolatos költségeket kivette az exportáló gyártó termelési költségei közül. |
|
(65) |
Az egyik exportáló gyártó megismételte azon állítását, hogy Bizottságnak a vele kapcsolatban álló szállító által felszámított vételár helyett a lemeztuskóknak (a melegen hengerelt sík acéltermékek alapanyaga) a vele kapcsolatban álló szállítónál felmerült, tényleges előállítási költségeit kell figyelembe vennie. Ezenkívül a vállalat megjegyezte, hogy ez a megközelítés megfelelő volt, mivel az ideiglenes szakaszban a Bizottság összevonta a két, egymással kapcsolatban álló gyártó által szolgáltatott adatokat, és egyetlen dömpingkülönbözet-számítást végzett. |
|
(66) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártó azon állítását, miszerint a lemeztuskók költségeként az exportáló gyártónál felmerült költséget kell jelenteni. Tekintettel arra, hogy a lemeztuskókat nem bekerülési értéken, hanem afeletti értéken ruházták át, az exportáló gyártóval kapcsolatban álló szállítótól származó lemeztuskók költségének figyelembevétele torzító hatású lenne. |
|
(67) |
A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése szerint a rendes érték kiszámításakor figyelembe vett költségeknek észszerűen tükrözniük kell a vizsgált termék előállításához és értékesítéséhez kapcsolódó, a vállalat számviteli nyilvántartásában szereplő költségeket. Az állítást megfogalmazó exportáló gyártó számviteli nyilvántartásában a lemeztuskók költségeit a gyártóval kapcsolatban álló szállítónak fizetett vételáron könyvelték el. Az exportáló gyártóknak történő értékesítés során a lemeztuskókért felszámított eladási ár összehasonlítható volt a független feleknek felszámított eladási árral, ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy észszerűen tükrözik a vizsgált termék előállításával és értékesítésével összefüggő költségeket. Ezenkívül a Bizottság a két gyártót különálló szervezeteknek tekintette, és két külön dömpingszámítást végzett, így az ideiglenes szakaszban alkalmazott összevont számítással kapcsolatos további érv tárgytalanná vált. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes szakaszban tett ténymegállapításokat. |
|
(68) |
Az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottság helytelenül járt el, amikor ideiglenesen kiigazította a vasércpellet költségét a melegen hengerelt sík acéltermékek előállítási költségének megállapításakor. E kiigazításra azért került sor, mivel a szóban forgó pelletek költsége a vállalattal kapcsolatban álló felektől származó vételárakon alapult, azaz nem tükrözte a tényleges piaci árat. Az exportáló gyártó azt is állította, hogy ha kiigazításra kerülne sor, az ebből eredő többletköltségeknek csak egy részét lehetne a vizsgált termék előállítására allokálni, mivel a vasércpelletet más termékek előállításához is felhasználják. |
|
(69) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártó állítását, és támogatta a vasércpelletek költségeinek Bizottság általi kiigazítását, mivel a gyártóval kapcsolatban álló szervezeteknek fizetett vételárak nem a szokásos piaci árat tükrözték. |
|
(70) |
A Bizottság megerősítette azt az ideiglenes következtetését, miszerint az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdése alapján szükség volt az exportáló gyártó vasércpellet-költségeinek kiigazítására, mivel ezt az árut szinte kizárólag vele kapcsolatban álló felektől szerezte be olyan árakon, amelyekről kiderült, hogy nem voltak összhangban a szokásos piaci árral. Ezeket a Bizottság a vállalat által megadott, független felek között felszámított vételárat alkalmazta. Azon állítás, miszerint az ebből eredő többletköltségeknek csak egy részét kellene a vizsgált termék előállítására allokálni, nem tükröződött a vállalat kérdőívre adott válaszában, és az említett információk pontosságát a vizsgálat ilyen késői szakaszában nem lehetett az adatok egybevetésével ellenőrizni. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította. |
|
(71) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártó megismételte azt az érvet, miszerint a vele kapcsolatban álló felektől származó vasércpelletek beszerzési ára megfelel a szokásos piaci árnak, és vitatta azt, ahogyan a Bizottság a kiigazítást végrehajtotta, vagyis, hogy a Bizottság minden további költséget a vizsgált termékre osztott fel. Ezzel kapcsolatban az exportáló gyártó azt állította, hogy a vasércpelleteket más termékek előállításához is használják. Ezzel az utolsó ponttal kapcsolatban a vállalat vitatta a Bizottság azon következtetését is, miszerint a költségek felosztásához szolgáltatott információ új volt és így nem lehetett az adatok egybevetésével ellenőrizni. |
|
(72) |
A Bizottság gondosan újraértékelte a vállalat érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben szereplő érveket és információkat. A Bizottság megállapította, hogy a vasércpelletek szállítója, amely az exportáló gyártóval kapcsolatban áll, felárral értékesítette a nyersanyagot az utóbbinak. Mindazonáltal ez a felár messze elmaradt az exportáló gyártó által állított szinttől és mélyen alatta maradt a vállalatcsoport tagjai közötti értékesítések során, a csoport transzferárazási politikájának megfelelően alkalmazott felárnak, éppen ezért úgy tűnt, hogy nem tükrözi a szokásos piaci ügyletek során alkalmazott felárat. Ezenkívül a vállalat nem nyújtott be további bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy az említett felár tükrözné egy független kereskedő társaságtól elvárt, észszerű szintet. A melegen hengerelt sík acéltermékek előállításához felhasznált, beszerzett vasércpelletek részarányával kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy a vállalat külön-külön jelentette a vasérc különféle formákban történő beszerzését. Ennek ellenére a melegen hengerelt sík acéltermékek előállításához felhasznált vasérc költségeit a társaság további bontás nélkül jelentette, és így nem sikerült megerősíteni a vasércpelletek részletesebb felhasználását a melegen hengerelt, sík acéltermékek előállítása során. Ezenkívül az exportáló gyártó által a kérdőívre adott eredeti válaszának mellékleteként benyújtott Kapacitásjelentésben szereplő adatok arra utaltak, hogy az összes beszerzett vasércpelletet teljes egészében, a vállalat által jelentett mennyiségben felhasználták a melegen hengerelt sík acéltermékek előállításához. A Bizottság ezért véglegesen elutasította ezt az állítást. |
|
(73) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak nem kellene hozzáadnia további SGA-költségeket egy, a csoporthoz tartozó és vele kapcsolatban álló gyártón keresztül megvalósuló belföldi értékesítéseihez, hogy tükröződjön, hogy egy, a gyártóval kapcsolatban álló kereskedő is részt vesz az értékesítésben. Ez az exportáló gyártó különösen azt állította, hogy ezen belföldi értékesítésben részt vevő és vele kapcsolatban álló vállalat a – felárat is magában foglaló – felmerült értékesítési és általános költségeit a csoport transzferárazási politikájával összhangban továbbszámlázta. Ezért az exportáló gyártó szerint a vele kapcsolatban álló kereskedőnél felmerült költségek már tükröződtek az SGA-költségeiben. E tekintetben az exportáló gyártó hivatkozott a vele kapcsolatban álló vállalat által felszámított, csoporton belül nyújtott szolgáltatások költségeire. |
|
(74) |
A Bizottság először is megjegyezte, hogy annak érdekében, hogy a belföldi értékesítésben részt vevő kereskedő SGA-költségei tükröződjenek, konzervatív megközelítést alkalmazott azáltal, hogy nem a vele kapcsolatban álló exportáló gyártó tényleges SGA-költségeit, hanem a csoport egy másik olyan, vele kapcsolatban álló vállalatának SGA-költségeit használta, amely tisztán kereskedőként járt el bizonyos belföldi értékesítési ügyletekben. Ebben a tekintetben a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a kapcsolatban álló exportáló gyártó SGA-költségei aránytalanul magasak lennének, míg a kapcsolatban álló kereskedő SGA-költségei elfogadható szintűnek tekinthetők azon feladatok szempontjából, amelyeket a kapcsolatban álló gyártó a belföldi értékesítések kapcsán végzett. Ezenkívül a Bizottság megállapította, hogy vele a kapcsolatban álló exportáló gyártó valóban kiszámlázta a kérdéses exportáló gyártónak a csoporton belül nyújtott szolgáltatásokat. A vállalatok által szolgáltatott információk alapján a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy az exportáló gyártónak kiszámlázott szolgáltatások valóban a vizsgált termék belföldi piacon történő viszonteladása kapcsán felmerült költségekhez köthetőek-e, mivel a könyvelésében elszámolt, illetve a kiállított kereskedelmi számlákon szereplő ügyleteket csak csoporton belül nyújtott szolgáltatásokként tüntették fel. Ráadásul az exportáló gyártó könyvelésében elszámolt és a vizsgált termékre felosztott csoporton belül nyújtott szolgáltatások költségei a nettó árbevétel elhanyagolható részét tették ki. Tekintettel a kérdéses exportáló gyártó könyvelésében elszámolt csoporton belül nyújtott szolgáltatások jellegével kapcsolatos bizonytalanságra és a Bizottság által a kezdetektől fogva alkalmazott konzervatív megközelítésére, a Bizottság elutasította az állítást. |
3.3. Exportár
|
(75) |
Az exportár kiszámításának részleteit az ideiglenes rendelet (50) és (51) preambulumbekezdése tartalmazta. Mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes következtetéseit. |
3.4. Összehasonlítás
|
(76) |
A rendes érték és az exportár összehasonlítására vonatkozó részleteket az ideiglenes rendelet (52)–(68) preambulumbekezdése tartalmazta. |
|
(77) |
Az egyik exportáló gyártó megismételte azon állítását, miszerint egyetlen gazdasági egységet képez a törökországi székhellyel rendelkező, vele kapcsolatban álló kereskedőjével, amely a vizsgált terméket a vizsgálati időszak alatt az Unióba értékesítette, és ezért vitatta exportárának az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti ideiglenes kiigazítását. A vállalat hivatkozott korábbi bírósági esetekre, különös a gyártó korlátozott közvetlen kivitele tekintetében, arra hivatkozva, hogy ezek nem voltak elegendők azon állítás elutasításához, miszerint a vállalat és a vele kapcsolatban álló kereskedő egyetlen gazdasági egységet képeznek. A vállalat azt is állította, hogy a gyártó által megvalósított közvetlen belföldi értékesítésnek nincs jelentősége annak megállapítása kapcsán, hogy az export oldalon egyetlen gazdasági egységet képeznek-e, továbbá az a tény, hogy a gyártó ellenőrzi a vele kapcsolatban álló kereskedőt, olyan alapvető szempont, amelyet figyelembe kell venni az állítás értékelése során. |
|
(78) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártó állítását, miszerint a termelő szervezet általi közvetlen értékesítés azt mutatja, hogy a kereskedő vele kapcsolatban álló viszonteladóként jár el, és támogatta a Bizottság által végrehajtott exportár-kiigazítást. |
|
(79) |
A Bizottság elemezte az észrevételeket és a rendelkezésre álló bizonyítékokat, így különösen a gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő közötti keretszerződést. A Bizottság megjegyezte, hogy e keretszerződés az eladott áruk után fizetendő jutalékot állapít meg, és megjegyezte, hogy a gyártó magára vállalt olyan feladatokat, amelyeket általában az értékesítési osztály végez, míg a vele kapcsolatban álló kereskedő feladatai megegyeztek egy olyan ügynök feladataival, amely a gyártó exporttevékenységével kapcsolatos szolgáltatásokat nyújt. Ez összhangban volt az exportáló gyártónál felmerült, viszonylag magasabb értékesítési költségekkel is. A gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő közötti szerződéses viszonyra vonatkozóan további információt nem nyújtottak be. A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy a keretszerződés olyan kikötéseket tartalmazott, amelyek nem álltak összhangban azzal az állítással, miszerint a gyártóval kapcsolatban álló kereskedő és a gyártó közötti viszony a valóságban egy gyártó és annak belső értékesítési osztálya közötti viszonynak felel meg. Ehelyett a gyártó közvetlenül végezte az értékesítést, míg a vele kapcsolatban álló kereskedő a gyártó nevében és jutalék fejében végezte az exporttal kapcsolatos tevékenységeket. Ezt az ideiglenes szakaszban tett azon ténymegállapításokkal együtt figyelembe véve, miszerint a gyártó közvetlen értékesítést is folytatott, a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az egyetlen gazdasági egységre vonatkozó állítást el kell utasítani. A Bizottság ezért megerősítette ideiglenes rendelet (54)–(55) preambulumbekezdésében tett ideiglenes ténymegállapításokat. |
|
(80) |
Ami a közvetlen exportértékesítések relevanciáját illeti, az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően az exportáló gyártó lényegében megismételte az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben megfogalmazott érveket, amelyekkel az ideiglenes rendelet (54) preambulumbekezdése és a fenti (79) preambulumbekezdés foglalkozott. |
|
(81) |
Az exportáló gyártó azt is jelezte, hogy a szóban forgó exportértékesítések többsége nem minősül valódi exportértékesítésnek, hanem azok speciális jogi vagy vámrendszerek alapján, belföldi vevők felé megvalósuló értékesítések. A Bizottság megjegyezte, hogy az exportértékesítések jogi rendszere nem meghatározó annak megítélésében, hogy egy adott értékesítés exportértékesítésnek minősül-e, valamint az a tény, hogy a belföldi értékesítésen túlmenően közvetlen értékesítésre is sor került, bizonyíték arra, a gyártó magánál tartotta az értékesítési funkciókat. |
|
(82) |
Ezenkívül az exportáló gyártó azt állította, hogy az a tény, hogy a belföldi értékesítés teljes egészét közvetlenül a gyártó bonyolította le a vele kapcsolatban álló kereskedő bevonása nélkül, nem lényeges annak meghatározása szempontjából, hogy az exportértékesítésben egyetlen gazdasági egységként működtek-e. A Bizottság megjegyezte, hogy ez a tény azt mutatja, hogy a gyártónak teljes értékű belső értékesítési osztálya van, ami viszont lényeges tényező, amint azt a Törvényszék is elismerte (8). |
|
(83) |
Az exportáló gyártó számos érvet hozott fel a vele kapcsolatban álló kereskedővel kötött keretszerződéssel kapcsolatban. Azzal érvelt, hogy azért jött létre ilyen szerződés az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő között, hogy „rendelkezzenek okirati bizonyítékokkal a kormányzati, illetve adóhatósági ellenőrzések esetére és a transzferárazási szabályok alátámasztására”. Ezzel összefüggésben a Bizottság megjegyezte, hogy jóllehet az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedője közötti szerződés adózási okokból is releváns lehet, ez nem változtat semmit azon, hogy a szerződés egyértelműen kimondja, hogy a gyártóval kapcsolatban álló kereskedő a megvalósult értékesítés alapján fizetendő jutalék fejében nyújt exportszolgáltatásokat. Az exportáló gyártó megerősítette azt is, hogy a megállapodás egyértelműen kimondja, hogy az exportáló gyártó (a termékek gyártója) felelőssége az ügyfelek felkutatása, valamint a szükséges szerződések és megállapodások megkötése ezekkel az ügyfelekkel. A Bizottság véleménye szerint ez azt bizonyítja, hogy az exportáló gyártónak saját, teljeskörűen működő értékesítési osztálya van az exportértékesítéshez, és a vele kapcsolatban álló kereskedő tehát nem az exportáló gyártó belső értékesítési osztályaként működött. Ezenkívül úgy tűnik, az exportáló gyártó érvelése azt sugallja, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás csak olyan helyzetekben hajtható végre, amikor a vele kapcsolatban álló kereskedőt olyan tevékenységek teljeskörű elvégzésével bízzák meg, amelyeket normál esetben az értékesítési osztály végez. Ez nem helytálló. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja az „eladások után kifizetett jutalékokkal” foglalkozik (ezen eladásokat jelen esetben az exportértékesítések jelentik), anélkül, hogy a nyújtott szolgáltatások típusára vonatkozóan további minősítést alkalmazna. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás célja annak biztosítása, hogy egy ügynöknek az exportértékesítések kapcsán, az adott ügynök által ezen értékesítési tevékenységekkel kapcsolatban nyújtott szolgáltatások ellentételezése érdekében fizetett jutalék megfelelően kiigazításra kerüljön a belföldi értékesítéssel való összehasonlíthatóság biztosítása érdekében, függetlenül attól, hogy az ügynök szolgáltatásai mit foglalnak magukban. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. |
|
(84) |
Az exportáló gyártó azt is állította, hogy az a szerződéses rendelkezés, miszerint a termékek exportjával kapcsolatos műveletekből származó bármely nyereség vagy veszteség nem maradhat a vele kapcsolatban álló kereskedőnél, nem egyeztethető össze azzal az elképzeléssel, hogy a kereskedő hasonló funkciókat rendelkezik, mint egy jutalékos alapon dolgozó ügynök, mivel egy ügynök nem fogadná el, hogy (teljes) nyereségét visszautalják a gyártó cégnek, és hogy csak az akkreditívek ellenőrzésével, a vámkezeléshez szükséges okmányok intézésével, a szükséges kiviteli dokumentáció összeállításával, valamint a fizetések beszedésének biztosításával kapcsolatosan felmerült költségeket térítsék meg számára. A Bizottság megjegyezte, hogy az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő közötti pénzügyi konstrukciók azokat a tevékenységeket és funkciókat tükrözik, amelyeket a kereskedő a szerződés alapján, díjazás ellenében magára vállalt. A Bizottság által az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésének alkalmazásával, analógia útján olyan mértékű kiigazítást hajtott végre, hogy az figyelembe vegye ezeket a funkciókat, és tükrözze a nyújtott szolgáltatás szokásos piaci feltételeknek megfelelő díjazását. Ezért az, hogy az exportáló gyártóval kapcsolatban álló kereskedő olyan mértékű jutalékot kap-e, amely magában foglalja az exportáló gyártónak nyújtott exportszolgáltatások ellenértékét, azt mutatja, hogy a kereskedő a megállapodott szolgáltatásokat az exportáló gyártó megbízásából teljesíti, de észszerű nyereséget tartalmazó, megfelelő díjazás nélkül. A Bizottság ezért elutasította ezt az állítást. |
|
(85) |
Az exportáló gyártó azt is állította, hogy az a tény, hogy magánál tartott néhány, rendszerint az értékesítési osztályhoz tartozó funkciót, nem gátolja az egyetlen gazdasági egység meglétének megállapítását. Az exportáló gyártó szerint az a megszilárdult ítélkezési gyakorlat, hogy a gyártó és a kereskedő társaság akkor is egyetlen gazdasági egységet képezhet, ha a gyártó maga is végez bizonyos értékesítési funkciókat. A Bizottság megjegyezte, hogy a szerződés feltételeinek megfelelően az exportáló gyártó valójában a rendszerint az értékesítési osztályhoz tartozó feladatok nagy részét – vagy akár az egészét – megtartotta. A fenti (83) preambulumbekezdésben említettek szerint ez ellentmond az exportáló gyártó azon állításának, miszerint a vele kapcsolatban álló kereskedőt a belső értékesítési osztályaként kell kezelni. Ezzel szemben az exportáló gyártóval kapcsolatban álló kereskedő, amint arra maga az exportáló gyártó emlékeztetett, díjazás vagy jutalék ellenében további exportértékesítéssel kapcsolatos funkciókat lát el. A Bizottság éppen ezen jutalékok miatt hajtotta végre az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerint kiigazítást. |
|
(86) |
A Bizottság megjegyezte, hogy az exportáló gyártó ismételten hivatkozott a Musim Mas ügyében folytatott vizsgálat és hozott ítélet (9) ténybeli körülményeire. Lényegében az exportáló gyártó mintha azt próbálta volna érzékeltetni, hogy mivel saját ténybeli helyzete nem hasonlít a Musim Mas társaság helyzetéhez, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítás nem indokolt. A Bizottság ezzel nem értett egyet. Az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének i) pontja szerinti kiigazítást az egyes esetekre jellemző tények, valamint a Bizottság rendelkezésére álló bizonyítékok összessége alapján, külön-külön kell érdemben vizsgálni. A Musim Mas ügyében hozott ítélet nem határozott meg olyan minimumkövetelményt, amelynek minden esetben meg kellene felelni. Ezzel szemben a Musim Mas ügyében a Bíróság egyetértett a Tanácsnak az adott ügyben megfigyelt tények alapján végzett értékelésével. Mindenesetre, amint arra a fentiekben emlékeztettünk, a Musim Mas ügyben ismertetett több releváns tény megfigyelhető a szóban forgó exportáló gyártó helyzetében. Ezek közül a leglényegbevágóbb az a szerződés, amely összeegyeztethetetlen azzal a nézettel, mely szerint a gyártóval kapcsolatban álló kereskedő annak de facto belső értékesítési osztálya. |
|
(87) |
Az exportáló gyártó azt is állította, hogy az exportáló gyártó által a vele kapcsolatban álló kereskedő felett gyakorolt ellenőrzése, és az a tény, hogy a kapcsolt kereskedő nem szerez be független beszállítóktól, valamint, hogy az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő székhelye azonos, lényeges tényezőknek számítanak annak megállapításában, hogy ezek egyetlen gazdasági egységet alkotnak-e. |
|
(88) |
Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy nem szükséges, hogy a figyelembe vett tényezők mindegyike azt mutassa, hogy az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő nem alkotnak egyetlen gazdasági egységet. A Bizottságnak ehelyett az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő viszonyát szabályozó feltételek összességét kell figyelembe vennie. Az ellenőrzés megléte nem döntő jellegű annak megállapításához, hogy az exportáló gyártóval kapcsolatban álló kereskedő nem belső értékesítési osztály, hanem a vállalatcsoport tagjainak különböző jellegű – jelen esetben exporttal kapcsolatos – szolgáltatásokat nyújt. Az, hogy a kereskedő kizárólag az exportáló gyártónak nyújt jutalék fejében exportszolgáltatásokat, valamint a székhelyének címe csak azt mutatják, hogy a kereskedő a jelen szakaszban nem nyújtja e szolgáltatásokat más ügyfelek számára. Ez nem jelenti azt, hogy az exportáló gyártóval kapcsolatban álló kereskedő az előbbi belső értékesítési osztálya lenne. |
|
(89) |
A fentiek alapján a jelen ügyben a Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy az exportáló gyártóval kapcsolatban álló kereskedő az előbbi exporttevékenységével foglalkozó ügynök feladatait látja el, különös tekintettel a kapott akkreditívek ellenőrzésére, a vámkezeléssel és áruberakodással kapcsolatos dokumentumok intézésére és nyomon követésére, a szükséges kiviteli dokumentáció előkészítésére a berakodás után, valamint az kivitellel kapcsolatos eljárások lefolytatására, például annak biztosítására, hogy az áruk ellenértéke beszedésre kerüljön. A kereskedőnek az eladások volumenétől függően jutalékban részesült. Mivel erre a díjazásra hatással volt a vállalatcsoport tagjai közötti viszony, és az alaprendelet 2. cikke (9) bekezdését analógia útján alkalmazva a Bizottság helyénvalónak ítélte egy észszerű haszonkulcs alkalmazását az olyan torzító hatások kiküszöbölése érdekében, amelyek az exportáló gyártó és a vele kapcsolatban álló kereskedő közötti belső megállapodásokból eredhetnek (10). |
|
(90) |
Következésképpen az ideiglenes rendelet (54) preambulumbekezdésében, valamint a fenti (79)–(88) preambulumbekezdésben ismertetett összes okból a Bizottság elutasította az állítást. |
|
(91) |
Két exportáló gyártó megismételte azon állítását, miszerint a Bizottságnak negyedéves alapon kell kiszámítania a dömpingkülönbözetet. |
|
(92) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártók állításait, kijelentve, hogy a negyedéves alapon végzett dömpingszámítás a jelen ügyben nem indokolt, mivel a kisebb költségingadozások, valamint az infláció és a török líra leértékelődése nem indokolták a negyedéves megközelítés alkalmazását. |
|
(93) |
A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy mivel a két vállalat az állítását nem támasztotta alá olyan új bizonyítékokkal, amelyek változtattak volna a Bizottság értékelésén, az ideiglenes rendelet (64)–(68) preambulumbekezdésében foglalt ideiglenes ténymegállapításokat a Bizottság megerősítette, és az állítást elutasította. |
|
(94) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az egyik exportáló gyártó ismételten kérte a dömpingkülönbözet negyedéves alapon történő kiszámítását. Ezenkívül a vállalat összehasonlította a költségingadozásokat, valamint az átlagos inflációt és a török líra leértékelődését a megállapított alákínálási különbözetekkel, hogy megmutassa az előbbi állítólagos jelentőségét. Végül a vállalat megjegyezte, hogy bár a Bizottság minden kötelezettségvállalási eljárásban előír egy nyersanyagár-indexálási mechanizmust, a jelen ügyben a Bizottság nem vette figyelembe az áringadozásokat a dömpingkülönbözet kiszámításakor. |
|
(95) |
A vállalat nem támasztotta alá új információkkal ezt az állítást. Az ideiglenes rendelet (68) preambulumbekezdésében meghatározottak szerint, Bizottság figyelembe vette, hogy – az exportáló gyártó állításával ellentétben – a negyedéves termelési költségek ingadozása leginkább egy negyedévet érintett a vizsgálati időszakon belül, a vizsgált termék értékesítése ugyanakkor a teljes vizsgálati időszakra kiterjedt, továbbá a költségek ingadozása, az átlagos inflációs ráta és a török líra leértékelődése összességében nem voltak olyan mértékűek, amely indokolta volna az éves alapon történő dömpingszámítástól való eltérést, amely a Bizottság állandó gyakorlata. Az exportáló gyártó által az alákínálási különbözetek, valamint a vizsgálati időszak alatti költségkülönbségek, infláció és leértékelődés között végrehajtott összehasonlítás nem állta meg a helyét, mivel két teljesen eltérő értékelésre vonatkozott, amelyek nem kapcsolódtak közvetlenül egymáshoz. Ami a kötelezettségvállalások esetén alkalmazott árindexálási mechanizmusokat illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy ezekre a megfelelő minimális importár fenntartása érdekében van szükség, a visszaéléseknek és az intézkedések kijátszásának elkerülése, valamint a megállapított dömping és kár megfelelő kiküszöbölése érdekében. A dömping és a kár egy múltbéli időszak vizsgálatával kerül megállapításra, ezért a két helyzet nem összehasonlítható. |
|
(96) |
Az egyik exportáló gyártó és két másik, az előbbivel kapcsolatban álló exportáló gyártó vitatta a devizaátváltás kiigazításának ideiglenes elutasítását, amelyet az Unióba irányuló értékesítéseikhez kapcsolódó fedezeti szerződések kapcsán kértek. A kérelem a devizában megvalósult értékesítés értékének (a jelen esetben EUR) az exportáló ország pénznemére (TRY) történő átváltásakor alkalmazandó devizaárfolyamra vonatkozik. A vállalatok az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjára hivatkoztak, mely szerint „(…) ha a szóban forgó exporteladáshoz közvetlenül határidős piaci valutaeladás kapcsolódik, amely esetben a határidős piaci eladás árfolyamát kell használni”. |
|
(97) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártók azon állításait, kijelentve, hogy a fedezeti ügyletek kötése belső folyamat, és a vállalatok nem érvelhetnek azzal, hogy fedezeti ügyletek nélkül az eladási ár magasabb lett volna, mert nem nyilvánvaló, hogy az ügyfelek magasabb árat fizettek volna. |
|
(98) |
A Bizottság megjegyezte, hogy az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja alkalmazandó olyan helyzetekben, amikor a rendes érték és az exportár összehasonlítása céljából van szükség devizaátváltásra. A szokásos gyakorlat az, hogy az összehasonlítást az érintett ország pénznemében végzik el. Ezért a jelen esetben a Bizottság összehasonlító pénznemként a TRY-t használta. A devizaátváltás kiigazítását kérelmező mindkét vállalat fedezte az EUR-ban denominált exportértékesítési ügyleteket. Az ezen ügyletekből eredő devizaátváltási kockázatot minden esetben az USD-vel szemben fedezték. Mivel a Bizottság az összehasonlítást TRY-ben végezte, és az összes EUR-ban végrehajtott ügyletet közvetlenül TRY-re váltotta át, anélkül, hogy közbenső átváltást végzett volna USD-re (ahogyan az összes belföldi értékesítés is TRY-ben valósult meg), a Bizottság úgy vélte, hogy a fedezeti szerződésekben megállapodott EUR/USD átváltási árfolyamnak nincs jelentősége az összehasonlítás szempontjából. Következésképpen a Bizottság elutasította a három exportáló gyártó állítását. |
|
(99) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a három exportáló gyártó ismételten deviza-átváltási kiigazítást kért az Unióba irányuló eladásaikra vonatkozóan, annak érdekében, hogy a Bizottság figyelembe vegye az EUR-ban denominált ügyleteikből fakadó devizakockázat mérséklése érdekében végrehajtott fedezeti műveleteiket. Megismételték azt az érvet, miszerint az ár-összehasonlításhoz használt pénznemtől függetlenül a fedezeti ügylet időpontjában alkalmazott átváltási árfolyamból származó nyereség vagy veszteség jelentős hatással van az ár-összehasonlításra. Különösen hoztak egy elméleti példát: ebben egyrészt szerepelt egy belföldi értékesítési megrendelés, amely esetében az egységár USD-ben került meghatározásra egy adott napon, másrészt egy exportértékesítési megrendelés, amely esetében az egységár az előbbiével azonos volt, de az EUR-ban volt kifejezve, ugyanazon a napon megállapított értéken. A vállalatok számításai azt mutatták, hogy amikor ezeket a megrendeléseket ugyanazon a napon leszállítják, és a számlázott értéket közvetlenül a számla pénzneméről TRY-re átváltják, az összehasonlítás dömpinget eredményez, jóllehet a két megrendelésben megszabott ár a megrendelések napján azonos volt. Ezután azt állították, hogy a fedezeti ügyletek miatt az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja, vagy 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján kiigazítást kell végrehajtani. |
|
(100) |
A Bizottság elemezte az állítást, különös tekintettel az elméleti példára, amely állítólagosan bebizonyította, hogy ár-összehasonlítás céljából a fedezeti szerződésekben meghatározott árfolyamot kell figyelembe venni. Először is a Bizottság megjegyezte, hogy bár a példa matematikailag helyes volt, nem tükrözte sem a vállalatok üzleti tevékenységének, sem pedig a dömpingkülönbözet-számításoknak a valóságos helyzetét. Különösen a példa arra utalt, hogy a dömpingkülönbözet kiszámítása két egy időben lebonyolított, egyedi ügylet összehasonlításával történik, ami nem igaz, mivel a Bizottság a vizsgálati időszak alatt meghatározott átlagos rendes értéket és az átlagos exportárat hasonlítja össze terméktípusonként. Másodszor, a példa azt feltételezte, hogy az adott napon kötött összes megrendelést hasonló időpontban teljesítik, ami helytelennek bizonyult. Valójában az egyik exportáló gyártó megfogalmazott egy külön állítást, miszerint a gyártás befejezése és az áru vevő általi átvétele közötti átfutási idő sokkal hosszabb volt a belföldi piacon, mint az exportpiacokon. Ezért a Bizottság úgy találta, hogy a vállalatok által hozott példa pontatlannak a szóban forgó helyzetben. Ezenkívül egyik vállalat sem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az EUR-ban denominált exportértékesítési ügyleteik kapcsán eredetileg az USD-ben meghatározott áraik alapján állapodtak volna meg. Éppen ellenkezőleg, az ezen exportértékesítési ügyletekre vonatkozó adásvételi szerződésekben és/vagy megrendelésekben az összegek közvetlenül EUR-ban voltak megadva, az USD-re való bárminemű hivatkozás nélkül. Az EUR-ról TRY-re az USD közbeiktatásával történő átváltást a Bizottság ezért nem tekintette relevánsnak. Következésképpen a Bizottság az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja alapján elutasította a kért kiigazítást. |
|
(101) |
Ezen túlmenően, bár a vállalatok azt állították, hogy képesek az exportügyletekhez hozzárendelni az egyes fedezeti műveleteket, ezek az értékesítést követően kiigazításra kerülhettek – és sok esetben ez meg is történt – a pénzügyi kilátások alakulása függvényében, és a vállalatok hozamának maximalizálása érdekében. A Bizottság ezért nem gondolta úgy, hogy egy fedezeti ügylet közvetlenül hozzárendelhető lenne az érintett exportértékesítéshez, és hogy a határidős eladási ár figyelembevétele a tényleges exportár torzulásának kockázatával járt volna. |
|
(102) |
A Bizottság a 2. cikk (10) bekezdésének k) pontja alapján szintén elutasította az állítást, mivel a vállalatok nem nyújtottak be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy fedezeti műveleteik eredményeként az ügyfelek következetesen eltérő árakat fizettek volna a belföldi piacon. |
|
(103) |
Két exportáló gyártó vitatta, hogy a Bizottság ideiglenes elutasította a belföldi értékesítés kapcsán általuk kért egyes kiigazításokat. Ezek egyike a vám-visszatérítési rendszer meglétéhez, míg a másik a készlettartási költségek kiigazításához kapcsolódott. Egyikük szintén vitatta azokat a fizetési feltételeket, amelyeket a Bizottság a belföldi hitelköltségeinek kiszámításához használt. |
|
(104) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártók állításait. A vámvisszatérítéssel kapcsolatban kijelentette, hogy a pusztán elméleti költségek nem használhatók kiigazításra, mivel nem lehet egyértelmű kapcsolatot megállapítani az exportált termékek és az importált alapanyagok után meg nem fizetett vámok között. A készlettartási költségeket illetően a panaszos támogatta azt, hogy a Bizottság elutasította a szóban forgó kiigazítást, mivel az érintett vállalat nem bizonyította, hogy a belföldi árak magasabbak azoknál a termékeknél, amelyek hosszabb ideig maradnak raktáron. |
|
(105) |
mivel a vállalatok az állításukat nem támasztották alá a vámvisszatérítés kiigazításával kapcsolatos olyan új bizonyítékokkal, amelyek változtattak volna a Bizottság értékelésén, az ideiglenes rendelet (60)–(63) preambulumbekezdésében foglalt ténymegállapításokat a Bizottság megerősítette, és az állítást elutasította. A készlettartási költségeknek az exportáló gyártók egyike által az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének k) pontja alapján kért kiigazítás ahhoz kapcsolódik, hogy belföldi értékesítései során bizonyos esetekben az ügyfelek késedelmesen vették át az árukat, amelyek ezért tovább maradtak a vállalat raktárában. Ezzel az állítással kapcsolatban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy mivel a vállalat nem tudta egyedi értékesítési ügyletekhez vagy konkrét ügyfelekhez hozzárendelni ezt az állítólagos költséget, továbbá azt sem tudta bizonyítani, hogy a belföldi árakat befolyásolták volna a készlettartási költségek, az állítást elutasította. A belföldi hitelköltségek kiszámításakor alkalmazott fizetési feltételeket illetően az érintett vállalat nem nyújtott be olyan új bizonyítékot, amelyek megváltoztatnák a Bizottság által ideiglenesen alkalmazott megközelítést, vagyis azt, hogy a Bizottság a jelentett fizetési feltételek helyett, amelyekről a távoli ellenőrzés során megállapította, hogy azok nincsenek összhangban a kapcsolódó adásvételi szerződésekben elfogadott feltételekkel, a vállalat által biztosított pontosabb fizetési feltételeket alkalmaz, amelyeket a távoli ellenőrzés során az adatok egybevetésével ellenőrzött. A Bizottság ezért elutasította az állítást. |
|
(106) |
Az érdekel felek végső tájékoztatását követően az egyik exportáló gyártó megismételte azt az állítást, hogy a vám-visszatérítés és a készlettartási költségek kiigazítását figyelembe kell venni a belföldi értékesítései tekintetében, és ismét vitatta azokat a fizetési feltételeket, amelyeket a Bizottság a belső hitelköltségei kiszámításához alkalmazott. |
|
(107) |
A vámvisszatérítés miatti kiigazításkor megismételte azt az érvet, miszerint függetlenül attól, hogy behozatali vámot ténylegesen megfizették-e vagy sem, egy alapanyagra kivetett behozatali vám megléte hatással van az adott alapanyag hazai beszállítói által felszámított árra. |
|
(108) |
A készlettartási költségek miatti kiigazításkor a vállalat megismételte azt az érvet, miszerint az ilyen költségekkel való kiigazítás hasonló a hitelköltségekkel való kiigazításhoz, mivel mindkettő a késedelmes fizetéshez kapcsolódik. Azzal érvelt továbbá, hogy a szóban forgó belföldi értékesítésre vonatkozó helyreigazítás elutasítása nem volt összhangban azzal, hogy a Bizottság elfogadta az Unióba irányuló exportértékesítéséhez kapcsolódó álláspénzre vonatkozó helyreigazítást, mondván, hogy az áruk mindkét esetben késedelmesen érkeznek meg, ami többletköltségeket eredményez. |
|
(109) |
A belföldi hitelköltségek kiszámításához használt fizetési feltételekkel kapcsolatban a vállalat megismételte, hogy a Bizottságnak a hitelköltségeket a megállapodott fizetési feltételek alapján kellett volna kiszámítania, nem pedig a kifizetések tényleges időpontja alapján, mivel csak a megállapodott fizetési feltételek lehetnek hatással az ár meghatározására. |
|
(110) |
Ezekre a vámvisszatérítésre vonatkozó állítólagos engedménnyel kapcsolatos észrevételekre válaszul, a Bizottság azon ideiglenes megfontolásait követően, miszerint elméleti költségeket nem lehet figyelembe venni a számítás során, úgy tűnt, hogy – a vállalat állításaival ellentétben – az exportáló gyártó által felszámított belföldi értékesítési árak nem vették figyelembe az igényelt vámvisszatérítés összegét, amely egyébként veszteségessé tenné az értékesítést. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította. |
|
(111) |
A készlettartási költségekkel való kiigazítással kapcsolatban a Bizottság megjegyezte, hogy bár az áruk késedelmes átvétele esetén felmerülő további raktározási költségek már szerepelnek az értékesítés összköltségében, a kiigazítást, amelyet a késedelmes átvétel következtében halasztott fizetésre tekintettel kértek, és amelyet a vállalat összehasonlított a hitelköltségekkel való kiigazítással, a Bizottság nem tudja jóváhagyni, mert a vállalat az adásvételi szerződés megkötésekor nem vette figyelembe az esetleges késői átvételt, és nem tudta azt egyetlen ügyféllel vagy konkrét ügylettel sem összefüggésbe hozni, így megerősítve, hogy a kért kiigazítás nem tükröződött az eladási árban. Ellentétben az álláspénzzel, amelyeket a vállalat csak azon exportügyletek között osztott fel, ahol ténylegesen fizettek álláspénzt, a vállalat nem tudott semmiféle párhuzamot vonni az állítólagos készlettartási költségek és az állítólagosan érintett tényleges ügyletek között. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította. |
|
(112) |
A belföldi hitelköltségek kiszámításához használt fizetési feltételeket illetően a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat által megadott tényleges fizetési feltételek pontosabbak voltak, mivel megállapítást nyert, hogy azok a fizetési feltételeket, amelyeket a vállalat a megrendelésekben megállapodott fizetési feltételekként jelentett, nem voltak összhangban az ügyletekből vett mintában a megfelelő megrendelésekben ténylegesen megállapodott fizetési feltételekkel. Ezért a Bizottság ezt az állítást elutasította. |
|
(113) |
Az egyik exportáló gyártói csoport vitatta a belföldi eladások számlázási kiigazítására irányuló, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének c) pontja szerinti kérelem ideiglenes elutasítását, mely kiigazítás a számlák kiállítása után állítólagosan nyújtott kedvezményeket volt hivatott tükrözni. |
|
(114) |
A vizsgálat során – beleértve, amikor a távoli ellenőrzés során erre a Bizottság felkérte – a vállalat kifejtette, hogy nem tudta a számviteli nyilvántartásában rögzített számlázási kiigazítást egyéni ügyletekhez kötni. Például nem tudta azonosítani azokhoz a konkrét számlákhoz kapcsolódó jóváírási vagy terhelési értékesítéseket, amelyek értékét a számlázási kiigazításoknak korrigálniuk kellett volna. A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a kért kiigazítás nem volt kellően megalapozott, és megerősítette a kérelem elutasítását. |
|
(115) |
Két egymással kapcsolatban álló exportáló gyártó megkérdőjelezte az Unióba irányuló értékesítések hitelköltségeinek ideiglenes kiszámítását. A vállalatok különösen azt állították, hogy a Bizottság tévedett, amikor az EUR és az USD esetében is ugyanazokat a török központi banktól származó kamatlábakat alkalmazta a mintában szereplő összes exportáló gyártónál, és ezt azzal indokolta, hogy ez a módszer nem tükrözte, hogy a kölcsönök kamatlábai a vállalatok sajátos jellemzőitől és pénzügyi helyzetétől függnek. Azt állították, hogy ehelyett a társaságok kölcsönei esetében ténylegesen felszámított kamatlábakat kellett volna használni. |
|
(116) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártók állítását, és kijelentette, hogy a Bizottságnak a török központi banktól származó kamatlábak egyenletes alkalmazására vonatkozó ideiglenes döntése átlátható és objektív volt, és azt fenn kell tartani. |
|
(117) |
A Bizottság megvizsgálta ezt az állítást, és arra a következtetésre jutott, hogy az egymással kapcsolatban álló exportáló gyártók egyike által piaci áron, független bankoktól felvett kölcsönök esetében valóban indokolt volt a gyártó által e rövid lejáratú kölcsönökért ténylegesen fizetett USD-kamatláb alkalmazása a hitelköltségeinek kiszámításához. A Bizottság ezért módosította ezt a végleges számításban. A gyártóval kapcsolatban álló banktól kapott kölcsön esetében azonban a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a török központi bank által közzétette átlagos EUR-kamatláb alkalmazása indokolt volt, mivel a szerződésben meghatározott kamat nem tükrözte a piaci feltételeket. A csoport másik exportáló gyártójának a vizsgálati időszak alatt nem volt fennálló kölcsöntartozása, ezért nem volt elérhető vállalatspecifikus kamatláb, amelyet a hitelköltségre vonatkozó helyreigazítás kiszámításához alkalmazni lehetett volna. Ezért indokolt volt a török központi bank által megadott átlagkamatlábak alkalmazása. |
|
(118) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az egymással kapcsolatban álló két exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Bizottságnak ugyanazt az USD-kamatlábat kellett volna alkalmaznia a csoporthoz tartozó mindkét gyártó esetében, mivel finanszírozási feltételeik azonosak voltak. Különösen az egyik exportáló gyártó további információkat nyújtott be, amelyek azt mutatták, hogy a vele kapcsolatban álló másik exportáló gyártó által jelentett kölcsönök egyikét valójában a szóban forgó exportáló gyártó használta fel. |
|
(119) |
A Bizottság értékelte az állítást, és megjegyezte, hogy a kérdéses exportáló gyártó finanszírozási feltételei nem azonosak a csoport másik vállalat finanszírozási feltételeivel, amit az is igazol, hogy a kérdéses exportáló gyártó kölcsöne esetében alkalmazandó kamatláb magasabb volt mint a többi kölcsön átlagkamatlába, és ez a kamatláb még nem is tartalmazta a székhelyszolgáltatások után felszámított felárat, amint azt a vállalatok a távoli ellenőrzés során kifejtették, majd megismételték az érdekelt felek végső tájékoztatására vonatkozó észrevételeikben. E tényekre tekintettel a Bizottság elutasította ezt az állítást. |
|
(120) |
Ezenkívül egy exportáló gyártó azzal érvelt, hogy a Bizottságnak a vállalat kölcsöneinek kamatlábait kellett volna alkalmaznia, mivel a Bizottság elfogadta ezt a megközelítést egy másik, a mintában szereplő exportáló gyártó esetében. |
|
(121) |
A Bizottság a két esetet eltérőnek ítélte meg. A másik exportáló gyártó a kérdőívre adott eredeti válaszában szolgáltatott információkat a saját kölcsöneiről, míg a kérdéses vállalat nem számolt be semmilyen rövid lejáratú kölcsön meglétéről. Ehelyett a társaság a bankközi kamatlábak alkalmazását javasolta a hitelköltségek meghatározásához. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a vállalat nem tudna a bankközi kamatláb mellett kölcsönt felvenni, ezért e kamatlábak helyett a rövid lejáratú kereskedelmi hitelek török központi bank által közzétett átlagos kamatlábát alkalmazta. |
|
(122) |
A Bizottság továbbá értékelte a kérdéses exportáló gyártó által az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatosan tett észrevételeiben szolgáltatott, majd az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatosan tett észrevételeiben kiegészített információkat. A Bizottság úgy ítélte meg, hogy tekintettel a kérdőívre adott eredeti válaszban és a vizsgálat későbbi szakaszában szolgáltatott, egymásnak ellentmondó információkra, a Bizottság azon ideiglenes döntése, miszerint a török központi bank által közzétett kamatlábakat alkalmazza a hitelköltségek meghatározására, nem tekinthető megalapozatlannak. Ezért a Bizottság elutasította ezt az állítást. |
|
(123) |
Két, egymással kapcsolatban álló exportáló gyártó azt állította, hogy a költség- és az értékesítési adatok esetében alkalmazott devizaárfolyamok következetlenek. Értékesítési adataik esetében egy átlagos havi átváltást, míg a költségadataik esetében a Bizottság egy átlagos éves átváltást alkalmazott. |
|
(124) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően benyújtott észrevételeiben a panaszos vitatta az exportáló gyártók állítását és támogatta a Bizottság által a felhasznált árfolyamok kapcsán alkalmazott ideiglenes megközelítést. Meglátása szerint a költségeket (amelyeket a vállalatok könyvelésében hosszabb ideig szerepelnek) éves alapon kell kiszámítani és a vizsgálati időszak átlagárfolyamán kell átszámítani, míg az értékesítéshez kapcsolódó jövedelmet abban a pillanatban kell átszámítani havi – vagy akár napi – árfolyamon, amikor az adott jövedelem keletkezik. |
|
(125) |
A Bizottság elemezte az állítást, és azt megalapozottnak találta. A Bizottság ezért elfogadta ezt az állítást, és a végleges számítás során a havi átlagárfolyamokat használta a vállalatok költségeinek és értékesítési adatainak átszámításához. |
|
(126) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az exportáló gyártók azzal érveltek, hogy mivel a dömping kiszámításához releváns összes adatot USD-ben szolgáltatták, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontja értelmében nem volt szükséges az adatok USD-ről TRY-re történő átszámítására az ár-összehasonlítás céljából. A vállalatok ezután hivatkoztak az alaprendelet 2. cikkének (5) bekezdésére, amely kimondja, hogy „a költségek kiszámítása rendszerint a vizsgálat alatt álló fél által nyilvántartott adatok alapján történik”, így azáltal, hogy a Bizottság USD-ről TRY-re átszámította a rendes értékük kiszámításához használt termelési költségeiket, azok eltértek a vállalatok számviteli nyilvántartásukban feltüntetett összegektől. |
|
(127) |
Először is a Bizottság megjegyezte, hogy az exportáló gyártók USD, EUR és TRY pénznemben is folytattak ügyleteket. Ezért mindenképp szükség volt devizaátváltásra az értékek egyetlen pénznemben történő kifejezéséhez, lehetővé téve az összehasonlítást. Másodszor a Bizottság nem vitatta azt a tényt, hogy a vállalatok az összes értéket átváltották USD-re, mivel az a vállalatok elszámolási pénzneme. A Bizottság mindazonáltal helyénvalónak vélte az érintett ország pénznemének használatát a rendes érték és az exportár összehasonlításához. Végül, mivel a vállalatok USD-ben jelentették a termelési költségeket, a Bizottság a vállalatok ideiglenes tájékoztatással kapcsolatos észrevételeit követően is indokoltnak találta az adatok TRY-re történő átváltását havi szinten megállapított árfolyamok alkalmazásával. Mivel a vállalatok nem szolgáltattak teljeskörű információt a termelési költségeikről TRY-ben, a számviteli nyilvántartásaikban TRY-ben – mint kiegészítő pénznemben – szereplő értékektől való bárminemű eltéréseket a Bizottság nem tudta figyelembe venni. Következésképpen a Bizottság elutasította ezt az állítást. |
|
(128) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az egyik exportáló gyártó azt állította, hogy a Bizottságnak az előbbi Unióba irányuló értékesítési árának kiszámításakor nem kellett volna levonnia bizonyos helyreigazítások összegét, azaz az exportőrszövetségi díjat és az exporthoz kapcsolódó átalányösszegű levonást. |
|
(129) |
A Bizottság megjegyezte, hogy az exportáló gyártó ezt a kérést már az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben is megfogalmazta, és a helyreigazításokat megvitatták az ideiglenes tájékoztatást követően tartott meghallgatáson. |
|
(130) |
A meghallgatás során a vállalat megerősítette, hogy az exportőrszövetségi díjat a ÇİB-ben való tagságuk után fizették. A vállalat kifejtette továbbá, hogy e díjat az egyes exportügyletek értékének százalékában fejezik ki. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az exportőrszövetségi díj olyan költség, amelyet a vállalatnál kizárólag annak exportügyleteivel kapcsolatosan merült fel, és mértéke a vállalat exportjának mértékétől függ. Ezenkívül a helyreigazítás összegét minden exportügylet esetében egyedileg, annak értéke alapján meg lehetett határozni. |
|
(131) |
Az exporthoz kapcsolódó átalányösszegű levonással kapcsolatban a vállalat azt állította, hogy nem helyénvaló annak értékét levonni az exportárból, mivel az csupán egy adókedvezményre vonatkozott, nem pedig a vállalat tényleges kiadásaira. A vállalat az érdekelt felek végső tájékoztatásával kapcsolatos észrevételeiben hivatkozott a török jogszabályokra (11), amelyek lehetővé teszik minden exportőr számára, hogy az exportértékesítéseiből származó bevétel 0,5 %-át levonja, azon felmerült kiadásokat tükrözendő, amelyek a megfelelő dokumentáció hiánya miatt más módon nem elszámolhatók. Ezért a Bizottság úgy ítélte meg, hogy az exporthoz kapcsolódó átalányösszegű levonás a vállalat exportértékesítési ügyleteivel kapcsolatban ténylegesen felmerült kiadásnak minősült, amelyre vonatkozóan a vállalatnak nem állt rendelkezésére megfelelő dokumentáció, és amelyet nem lehetett egyetlen más költségszámlán sem elkönyvelni. Ezenkívül a Bizottságnak módjában állt minden egyes ügyletnél egyedileg meghatározni a levonás értékét. |
|
(132) |
Következésképpen a Bizottság elutasította az exportőrszövetségi díj levonására és az exporthoz kapcsolódó átalányösszegű levonásra vonatkozó állítást. |
3.5. Dömpingkülönbözetek
|
(133) |
Amint azt a fenti (28)–(132) preambulumbekezdés részletezi, a Bizottság figyelembe vette az érdekelt felek által az ideiglenes tájékoztatást követően benyújtott észrevételeket, és ennek megfelelően újraszámította a dömpingkülönbözeteket. |
|
(134) |
A vámfizetés nélkül, uniós határparitáson számított, költséget, biztosítást és fuvardíjat is tartalmazó ár (CIF-ár) százalékában kifejezett végleges dömpingkülönbözetek a következők:
|
|
(135) |
A Bizottság tájékoztatta a mintában szereplő exportáló gyártókat az érdekelt felektől az ideiglenes és végleges tájékoztatásukat követően kapott észrevételek alapján elvégzett javításokat és kiigazításokat is magukban foglaló dömpingkülönbözetekről. |
4. KÁR
4.1. Az uniós gazdasági ágazat és az uniós termelés meghatározása
|
(136) |
A vizsgálati időszak alatt a 27 tagú EU-ban a hasonló terméket 21 ismert gyártó gyártotta, amelyek 14 csoporthoz tartoztak. Ezek a gyártók alkotják az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazatot”. |
|
(137) |
A 27 tagú EU-ban a vizsgálati időszak alatt a teljes uniós termelés a 71–74,5 millió tonna között volt, beleértve a kötött piaci értékesítésre szánt termelést is. |
|
(138) |
A mintába felvett három uniós gyártó a hasonló termék teljes becsült uniós termelésének 34–38 %-át képviselte a 27 tagú EU-ban. E három gyártó a 40–44 %-át tették ki azon gyártók uniós értékesítési volumenének, amelyek az eljárás megindítását megelőző állandó értékelés keretében jelentkeztek. |
4.2. Az érintett uniós piac meghatározása
|
(139) |
A török kormány úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem magyarázta el kielégítően, hogy miért kellett a szabadpiaci és a kötött piaci adatokat külön megvizsgálni. A török kormány véleménye szerint a Bizottság által előterjesztett magyarázatok ellentétesek voltak a WTO marokkói vizsgálóbizottsága által a „Melegen hengerelt acél (Törökország)” ügyben, valamint a Fellebbezési Testület által az „US – Melegen hengerelt acél” ügyben megfogalmazottakkal, amelyek szerint a nyomozó hatóságoknak elvben egy iparág minden részét, valamint az adott iparág egészét hasonlóan kell megvizsgálnia, vagy ellenkező esetben ennek elmaradására kielégítő magyarázattal szolgálni. |
|
(140) |
Az uniós gazdasági ágazatról alkotott lehetőleg legteljesebb kép érdekében a Bizottság adatokat gyűjtött az érintett termék teljes termelésére vonatkozóan és meghatározta, hogy a termelést belső felhasználásra vagy a szabadpiacra szánták-e. Az ideiglenes rendelet (82) preambulumbekezdésében említett kármutatók kapcsán a Bizottság külön elemezte a szabadpiaci és a kötött piaci adatokat, majd lehetőség szerint és indokolt esetben összehasonlító elemzést végzett. Ami az ideiglenes rendelet (83) preambulumbekezdésében említett gazdasági mutatókat illeti, a Bizottság csak az uniós gazdasági ágazat tevékenységének egésze vonatkozásában tudott érdemi értékelést végezni. Ezért a Bizottság úgy vélte, hogy elemzése összhangban van az uniós bíróságok és a WTO ítélkezési gyakorlatával (12). |
|
(141) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a Bizottság nem a WTO joggyakorlatával összhangban járt el, mivel i) nem elemezte külön az értékesítési árakra, a termelési költségekre, a növekedésre, az export volumenére, az exportárakra, a jövedelmezőségre, a beruházások megtérülésére és a pénzforgalomra vonatkozó adatokat, valamint ii. nem szolgált magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért vizsgálta csak a szabadpiaci adatokat vizsgálta egy külön, összehasonlítható vizsgálat helyett. A Bizottság ezzel nem értett egyet, mivel a fenti preambulumbekezdésben kifejtetteken túlmenően a mintában szereplő uniós gyártók által a kérdőívre adott válaszok lehetővé tették a szabadpiaci értékesítési árak, értékesítési volumenek, valamint jövedelmezőség más piacokkal összehasonlításban történő elemzését. Az a tény, hogy a 10. táblázat a szabadpiaci értékesítési árakat mutatja, nem jelenti azt, hogy a kötött piacon felszámított értékesítési árakat a Bizottság nem vizsgálta. |
|
(142) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (78)–(83) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
4.3. Uniós felhasználás
4.3.1. Szabadpiaci felhasználás az Unióban
|
(143) |
A 27 tagú EU-ban az uniós szabadpiaci felhasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 1. táblázat Szabadpiaci felhasználás az uniós piacon (tonna)
|
||||||||||||||||||||
|
(144) |
2016 és 2018 között a szabadpiaci felhasználás 2 %-kal nőtt, majd ezt követően visszaesett. Összességében a figyelembe vett időszakban a szabadpiaci felhasználás 1 %-kal csökkent. |
4.3.2. Belső felhasználás az uniós piacon
|
(145) |
A 27 tagú EU-ban az uniós belső felhasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 2. táblázat Belső felhasználás az uniós piacon (tonna)
|
||||||||||||||||||||
|
(146) |
A belső felhasználás a vizsgálati időszak első felében enyhe növekedést mutatott, majd ezt követően visszaesett. A belső felhasználás összességében 7 százalékponttal csökkent a figyelembe vett időszakban. |
4.3.3. Összfelhasználás
|
(147) |
A 27 tagú EU-ban az összfelhasználás (a belső és a szabadpiaci felhasználás együtt) a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt: 3. táblázat Összfelhasználás (belső és szabadpiaci) (tonna)
|
||||||||||||||||||||
|
(148) |
A fenti táblázat azt mutatja, hogy az összfelhasználás 2018-ban kismértékben nőtt, összességében viszont 5 %-kal elmaradt a 2016. évi szinttől. A vizsgálati időszakban a belső felhasználás a teljes felhasználás 59 %-át tette ki. |
4.4. A Törökországból érkező behozatal
4.4.1. A Törökországból érkező behozatal volumene és piaci részesedése
|
(149) |
A Törökországból a 27 tagú EU-ba érkező behozatal a következőképpen alakult: 4. táblázat A behozatal volumene és piaci részesedés
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
(150) |
A figyelembe vett időszakban a Törökországból érkező behozatal 196 %-kal bővült, szabadpiaci részesedése csaknem a háromszorosára nőtt. |
|
(151) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy a Törökországból érkező behozatal nem vette át az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését, hanem csak bizonyos harmadik országok piaci részesedésének egy részére tett szert, ami semmilyen hatással nem lehetett az uniós gyártókra. |
|
(152) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány hozzátette, hogy a Törökországból érkező behozatal volumenének bizottsági elemzése két adott időpont közötti helyzetet hasonlított össze, és felkérte a Bizottságot, hogy annak alakulását inkább a 2019-es és 2020-as negyedéves adatok és a behozatal vizsgálati időszak után bekövetkezett csökkenése alapján elemezze. A Bizottság megjegyezte, hogy a török kormány megközelítése nem kérdőjelezheti meg azt a tényt, hogy 2016 és 2018 közötti időszakban a Törökországból érkező behozatal évről évre, összesen 196 %-kal bővült a figyelembe vett időszakban, szabadpiaci részesedése csaknem a háromszorosára nőtt. |
|
(153) |
Tekintve az észrevételek természetét, ezeket az alábbi 5. szakasz tárgyalja. |
4.4.2. A Törökországból érkező behozatal árai és áralákínálás
|
(154) |
A Bizottság a behozatal árait az Eurostat adatai alapján határozta meg. A Törökországból a 27 tagú EU-ba érkező behozatal súlyozott átlagára a következőképpen alakult: 5. táblázat Importárak (EUR/tonna)
|
||||||||||||||||||||
|
(155) |
A Törökországból érkező behozatal átlagára a 2016. évi tonnánként 363 EUR-hoz képest a vizsgálati időszakban 36 %-kal magasabb volt (tonnánként 492 EUR). A 10. táblázatban látható módon a vizsgálati időszak alatt a dömpingelt behozatal átlagárai és az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítési átlagárai között jelentős, 7,8 %-os eltérés volt. |
|
(156) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány úgy vélte, hogy a török behozatal nem okozhatott kárt az uniós gyártóknak. Tekintve az észrevételek természetét, ezeket az alábbi 5. szakasz tárgyalja. |
|
(157) |
Az alákínálási különbözetre vonatkozó számításokat a Bizottság felülvizsgálta annak érdekében, hogy azok a 27 tagú EU helyzetét tükrözzék, és a Bizottság megállapította, hogy a mintában szereplő exportáló gyártóktól érkező dömpingelt behozatal alákínálási különbözetének súlyozott átlaga 1,2 % és 2 % között alakult. Mivel a melegen hengerelt sík acéltermékek zöme igen árérzékeny, és a verseny nagyrészt az ár tekintetében zajlik, a Bizottság ezeket az áralákínálási különbözeteket jelentősnek ítélte. |
|
(158) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Eurofer hangsúlyozta, hogy a piac jellegére és a fennálló jelentős árversenyre tekintettel még egy viszonylag alacsony szintű alákínálás is jelentős lehet. A török kormány azonban kijelentette, hogy a megállapított alákínálási különbözetek jelentősnek minősítése pusztán egy állítás volt, mivel azt a Bizottság nem támasztotta alá megfelelő értékeléssel vagy olyan kritériumokkal, amelyek megállapítanák, hogy mi tekinthető jelentősnek. A Bizottság annak megalapozatlansága miatt elutasította az állítást. A piac alakulása és az importforrások 14. táblázatban megfigyelhető változása megerősíti, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek piacán az ár fontos szerepet tölt be. Ezen túlmenően, amint azt maga a török kormány is beismerte, hogy egy kismértékű árkülönbség a török behozatal piaci részesedésének növekedését eredményezte (13). |
|
(159) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az Erdemir és a Colakoglu csoport azt állította, hogy az alákínálásnak a mintában szereplő uniós gyártók értékesítéseinek 66,1 %-a (Colakoglu csoport), illetve 69,5 %-a (Erdemir csoport) tekintetében történő megállapításával a Bizottság nem állapította meg az áralákínálást a termék egészére nézve, megsértve az alaprendelet 3. cikkének (3) bekezdését. Véleményük szerint nem zárható ki, hogy a megállapított áralákínálási különbözetek eltérőek lettek volna, ha a Bizottság a mintában szereplő uniós gyártók összes értékesítése alapján vizsgálta volna az árhatást. A Bizottság annak megalapozatlansága miatt elutasította az állítást, mivel az alaprendelet nem írja elő, hogy az alákínálás megállapításának a mintában szereplő uniós gyártók összes értékesítésén kellene alapulnia. Ehelyett az árelemzés az Unióba exportált modellek és a hasonló termék összehasonlításán alapul, továbbá az exportáló gyártók exportértékesítései és az uniós gazdasági ágazat értékesítései összehasonlításának jellegéből adódik, hogy a mintában szereplő uniós gyártók (jelen esetben három gyártó) által forgalmazott nem minden modellt exportál minden egyes exportáló gyártó az Unióba. Mindenesetre a Bizottság emlékeztetett arra, hogy – a 10. táblázatban látható módon – a vizsgálati időszak alatt a dömpingelt behozatal átlagárai és az uniós gazdasági ágazat uniós értékesítési átlagárai között jelentős, 7,8 %-os eltérés volt. |
4.5. Az uniós gazdasági ágazat gazdasági helyzete
4.5.1. Általános megjegyzések
|
(160) |
A Bizottság emlékeztet arra, hogy a panaszos arra kérte a Bizottságot, hogy a kár tendenciájának elemzését 2017-től kezdje arra tekintettel, hogy a 2016. év (a jelen vizsgálat során figyelembe vett időszak első éve) „nem reprezentatív” év, mivel megállapítást nyert, hogy abban az évben több forrásból érkező támogatott behozatal miatt is kár érte az uniós gazdasági ágazatot. A Bizottság elismerte, hogy a kármutatók alakulását 2016-tól kezdődően torzította az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat helyzetét 2016-ban még érintették a dömpingelt és támogatott behozatalok, míg 2017-ben az uniós gazdasági ágazat a felépülés egyértelmű jeleit mutatta azt követően mutatkoztak, hogy a Bizottság abban az évben végleges dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedéseket vezetett be az érintett behozatalok ellen. A Bizottság azonban úgy döntött, hogy az adatokat a szokásos gyakorlata szerint ismerteti, amely abból áll, hogy a vizsgálati időszakon túlmenően figyelembe veszi a vizsgálati időszakot megelőző három naptári évet is. Ezért a Bizottság a 2016-os évet is belevette a figyelembe vett időszakba. |
|
(161) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a ÇİB azzal érvelt, hogy a kárelemzés bizonyos vonatkozásai látszólag nem tartalmazzák a 2016-os adatokat, és ez félrevezette a Bizottság kárértékelését. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a szóban forgó fél pontosította, hogy azt vitatta, hogy a Bizottság nem értékelte a 2016-ra vonatkozó mutatókat, különösen azokat, amelyek 2016 után pozitív tendenciát mutattak (például az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumenét és piaci részesedését), amelyekre úgy kell tekinteni, mint az uniós gazdasági ágazatot érintő jelentős kár hiányának bizonyítékai. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány ugyanebben a szellemben azt állította, hogy az Unió belső iparát ért állítólagos kár vizsgálatát a 2016–2019 közötti időszakra kell alapozni, amely – állítása szerint – nem minden kármutatóra esetében volt elmondható. A török kormány különösen úgy vélte, hogy a közelmúltban lehetetlen volt a gazdasági ágazat javulását vagy romlását a piacvédelmi intézkedések meglétével vagy hiányával összefüggésbe hozni. A török kormány bírálta az ideiglenes rendelet (104) preambulumbekezdésének végét, mivel – meglátása szerint – az a tény, hogy a Bizottság Kínával szemben 2017 áprilisában és júniusában vezetett be végleges dömpingellenes intézkedéseket és vetett ki kiegyenlítő vámokat (14), valamint Brazíliával, Iránnal, Oroszországgal és Ukrajnával szemben 2017 októberében vezetett be végleges dömpingellenes intézkedéseket (15), azt eredményezte, hogy az ezen országokból érkező dömpingelt behozatal valamennyi káros hatása 2017-ben még fennállt. Ezen állítás alátámasztására a török kormány hangsúlyozta, hogy 2017-ben az említett öt országból érkező behozatal továbbra is a melegen hengerelt sík acéltermékek behozatalának 26 %-át tette ki. |
|
(162) |
Ami az arra vonatkozó állításokat illeti, hogy a 2016-os év benne foglaltatik-e némelyik kármutatóban, a Bizottság tisztázta, hogy az erre vonatkozó táblázatok, az 1.8. pont és az ideiglenes rendelet egyéb ténymegállapításai a 2016–2019 közötti időszakra vonatkoztak, amint azt a rendelet is kimondja. A figyelembe vett időszakra vonatkozó táblázatok alatti szereplő megjegyzések számba veszik a 2016-tól kezdődő tendenciákat, függetlenül attól, hogy azok pozitívak vagy negatívak. Ez a helyzet akkor is fennáll, ha – mint a jelen ügyben – a Bizottság egy, a figyelembe vett időszakon belüli konkrét időkeretben bekövetkező eseményeket vett számba és mérlegelt, ideértve a piacvédelmi intézkedéseket is. |
|
(163) |
Ami a Brazíliával, Iránnal, Oroszországgal és Ukrajnával szembeni dömpingellenes intézkedéseket illeti, a vizsgálat a 2015. július 1. és 2016. június 30. közötti időszakra terjedt ki. Ami a Kínával szembeni dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedéseket illeti, a dömpingre, támogatásra és kárra vonatkozó vizsgálat a 2015. január 1-jétől 2015. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki. Félrevezetőek a török kormány azon észrevételei, amelyek szerint a szóban forgó öt ország 2017-ben még mindig az érintett termék behozatalának 26 %-át tette ki, és ezért még mindig kárt okoztak az uniós gazdasági ágazatnak. Amint azt az ideiglenes rendelet 14. táblázata bizonyítja, az öt érintett országból érkező behozatal volumene 2016 és 2017 között 68 %-kal (azaz 5 724 303 tonnáról 1 810 518 tonnára) csökkent, együttes piaci részesedésük pedig 16,1 %-ról 5,2 %-ra esett vissza. Ezeket a tendenciákat a 27 tagú EU adatai is megerősítik. E rendelet 14. táblázata azt mutatja, hogy az öt érintett országból érkező behozatal volumene 2016 és 2019 között jelentősen (azaz 5 611 020 tonnáról 1 565 303 tonnára) csökkent, csakúgy, mint azok együttes piaci részesedése (16–17 %-ról 4–5 %-ra). A Bizottság tehát megalapozatlannak tartotta azt az állítást, miszerint a korábbi vizsgálatok azt mutatták, hogy a Kínából, Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező dömpingelt behozatal valamennyi káros hatása 2017-ben továbbra is fennállt. |
|
(164) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány emlékeztetett a Kínával szembeni végleges dömpingellenes intézkedések és kiegyenlítő vámok, valamint Brazília, Irán, Oroszország és Ukrajna elleni végleges dömpingellenes intézkedések időzítésére vonatkozó észrevételeire. Azt állította, hogy az említett országokból érkező behozatal csökkenése nem változtat azon a tényen, hogy ez a behozatal 2017-ben továbbra is a 27 tagú EU behozatalának jelentős részét tette ki, és kárt okozott. A török kormány véleménye szerint a Bizottság megpróbálta elkerülni e káros hatások vizsgálatát azáltal, hogy abszolút csökkenést mutató számadatokra támaszkodott. A Bizottság megalapozatlannak tekintette az állítást. A korábbi vizsgálatok vizsgálati időszakai 2017-ben nem állapítottak meg kárt okozó dömpinget, amikorra is az érintett országok piaci részesedése már drasztikusan csökkent, amint arra a Bizottság már emlékeztetett. Ezenkívül a jelen rendelet 5.2.1. pontjában szerepel a piac alakulásának és a különféle importforrások piaci részesedésének elemzése. |
4.5.2. Makrogazdasági mutatók
4.5.2.1. Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás
|
(165) |
A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 6. táblázat Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
(166) |
A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat termelési volumene 4 %-kal csökkent, míg a termelési kapacitás 4 %-kal bővült. A kapacitáskihasználás 2016 és a vizsgálati időszak között 84 %-ról 78 %-ra, vagyis 7 %-kal csökkent. |
|
(167) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány úgy ítélte meg, hogy az a tény, hogy az uniós gazdasági ágazat 2016 óta minden évben növelte kapacitását, annak jó állapotát mutatja. A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással, megjegyezve, hogy – amint az az ideiglenes rendelet (107) preambulumbekezdésében szerepel – a kapacitás 2016 és 2017 közötti növekedése azt jelzi, hogy az öt országból származó behozatal elleni végleges dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedések bevezetését követően javultak az uniós piaci feltételek, és a 2017 óta tartó kapacitásnövekedés inkább a fokozott hatékonyságnak és a szűk keresztmetszetek megszüntetésének eredménye volt. |
|
(168) |
A török kormány kritizálta, hogy e bekezdésben nem szerepel a kötött és a szabadpiacra vonatkozó külön elemzés, amelynek hiánya nem teszi lehetővé a termelés általános csökkenése eredetének azonosítását. A Bizottság úgy vélte, hogy a 6. táblázat adatainak kötött és szabadpiac szerinti bontása értelmetlen lenne. Valójában az uniós gyártók ugyanazokat a gyártóberendezéseket és -sorokat használják a vizsgált termék előállításához, függetlenül attól, hogy azt belső felhasználásra szánják-e vagy sem. Az alábbi 8. táblázatban azonban további részletek szerepelnek a kötött piaci volumenre vonatkozóan. |
4.5.2.2. Az értékesítés volumene és piaci részesedése
|
(169) |
A 27 tagú EU-ban az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítésének volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 7. táblázat A szabadpiaci értékesítés volumene és piaci részesedése
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
(170) |
Az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene a figyelembe vett időszakban 3 %-kal nőtt, és piaci részesedése 4 %-kal bővült. |
|
(171) |
A 27 tagú EU-ban az uniós gazdasági ágazat kötött értékesítési volumene és uniós piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 8. táblázat A kötött értékesítés volumene és piaci részesedése
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
(172) |
Az uniós gazdasági ágazat belső piaci értékesítésének volumene az uniós piacon (a melegen hengerelt sík acéltermékek termeléséből az uniós gazdasági ágazat által feldolgozóipari célra fenntartott mennyiség) a figyelembe vett időszakban 7 %-kal, mintegy 3 millió tonnával esett vissza. Az uniós gazdasági ágazat kötött piaci – a teljes uniós termelés százalékaként kifejezett – részesedése a vizsgálati időszak alatt a 2016-os 61 %-ról, 59 %-ra csökkent. |
|
(173) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kritizálta, hogy a Bizottság az ideiglenes rendelet (109) preambulumbekezdésében azzal magyarázta az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci részesedésének 2018 és 2019 közötti növekedését, hogy elidegenítések miatt jelentős értékesítési volumenek irányultak át a kötött piacról a szabadpiacra. Úgy vélte, hogy e magyarázat a Bizottság elfogult hozzáállását jelzi, amely „saját belátása szerint” tesz különbséget e piacok között. A török kormány az érdekelt felek végső tájékoztatását követően megismételte állítását, és megkérdőjelezte annak objektivitását, ahogyan a Bizottság az uniós gazdasági ágazat piaci részesedésének alakulását megállapította. A Bizottság elutasította az elfogult hozzáállásra vonatkozó állítást. A Bizottság jogszerűnek, sőt mi több szükségesnek tartja, hogy elidegenítése esetén a kötött termelést szabadpiacinak átminősítse. A Bizottság megjegyezte, hogy még akkor is, ha – amint azt a török kormány állította – az uniós gyártók szabadpiaci részesedése növekedett a figyelembe vett időszakban, ez a növekedés lényegesen csekélyebb mértékű volt, mint a török import piaci részesedésének növekedése ugyanabban az időszakban. Az Unióban meglehetősen stabil fogyasztás mellett a török behozatal betöltötte azt az űrt, amelyet néhány másik, 2017 óta dömpingellenes és/vagy kiegyenlítő vámok hatálya alá tartozó harmadik ország hagyott. |
|
(174) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy nem készült elemzés az ideiglenes rendelet (111) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint eladott gyártósorok termelési volumenéről. A ÇİB szerint ennek az értékesítésnek stratégiai és kereskedelmi okai voltak. A Bizottság megjegyezte, hogy az értékesítés egy uniós gyártók közötti tulajdonosváltás volt, amely nem volt hatással a 6. táblázatra. A Bizottság nem talált kapcsolatot a szóban forgó értékesítés és a török behozatal között. |
|
(175) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a ÇİB kijelentette, hogy a legfontosabb kármutatók, mint például a szabadpiaci értékesítési volumene és piaci részesedése, azt mutatták, hogy az uniós gazdasági ágazat nem teljesít rosszul. A Bizottság ezt az állítást megalapozatlannak találta, mivel az ideiglenes rendelet (109) és (150) preambulumbekezdése már kifejtette, hogy az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése egy olyan elidegenítés következtében növekedett, amelynek eredményeként számos olyan ügylet minősült szabadpiaci ügyletnek, amelyet korábban kötött piacinak tekintettek. Ezenkívül a kár meghatározása valamennyi olyan releváns gazdasági tényező és index értékelésén alapul, amelyek az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében együttesen véve hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére. |
|
(176) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a ÇİB azt állította, hogy a Bizottság e ponthoz fűzött észrevételei nem szolgáltak magyarázattal arra vonatkozóan, hogy miért nőtt az uniós gazdasági ágazat, illetve miért nincs jelentősége a jelen ügyben a piaci értékesítési volumen és részesedés növekedésének. Tekintettel azok természetére, ezen észrevételekkel az alábbi (217) preambulumbekezdés foglalkozik. |
4.5.2.3. Növekedés
|
(177) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy az ideiglenes rendelet (112) preambulumbekezdése alá nem támasztott állításokból állt, és kritizált egyes megfogalmazásokat. A Bizottság ezen állításokat megalapozatlannak találta, mivel a kérdéses preambulumbekezdés kifejezetten hivatkozik az ideiglenes rendeletben szereplő adatokra és ténymegállapításokra. |
|
(178) |
A 27 tagú EU termelésére vonatkozó számadatok 2017-től kezdődően egyaránt erőteljesen csökkenő tendenciát jeleznek, míg az értékesítések és a piaci részesedés stabilak maradtak, amelyet ugyanebben az időszakban a szabadpiaci felhasználás mérsékelt növekedése kísért. A 27 tagú EU-ban az uniós gazdasági ágazatban csak akkor állapítható meg növekedés, ha a kiindulópont a 2016. év, amikor a ténymegállapítások szerint az ágazatot több országból érkező dömpingelt behozatal miatt érte kár. |
|
(179) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormányban felmerült a kérdés, hogy a növekedésre vonatkozó bizonyos következtetések tényszerűek voltak-e, mivel a Bizottság korábban a termelés csökkenését „erőteljesnek”, ugyanakkor a szabadpiaci értékesítés növekedését „csekélynek” minősítette. A Bizottság először is megjegyezte, hogy a török kormány által említett százalékos arányok nem a 27 tagú EU-ra vonatkoztak, ezért elavultak voltak; másodszor, hogy mindenesetre egy százalékos változás minősítésének összehasonlítási célú megvitatásának figyelembe kell vennie e változás által érintett mögöttes érték relatív nagyságát. |
4.5.2.4. Foglalkoztatás és termelékenység
|
(180) |
A 27 tagú EU-ban a foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 9. táblázat Foglalkoztatás és termelékenység
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
(181) |
Az uniós gazdasági ágazatban a melegen hengerelt sík acéltermékek előállításához kapcsolódó foglalkoztatás szintje a figyelembe vett időszakban ingadozott, de összességében stabilan alakult. A termelés csökkenésére tekintettel az uniós gazdasági ágazat termelékenysége az egy munkavállaló által évente előállított termék tonnában kifejezett mennyisége alapján 4 %-kal romlott a figyelembe vett időszakban. |
|
(182) |
Az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően a ÇİB kijelentette, hogy a legfontosabb kármutatók, mint például a foglalkoztatás, azt mutatták, hogy az uniós gazdasági ágazat nem teljesít rosszul. A Bizottság ugyanakkor megjegyezte, hogy a foglalkoztatottak számának a figyelembe vett időszak alatti stabilitása ellenére a foglalkoztatottak száma 2017 és 2019 között erőteljesen csökkent. Az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett jelentős kár mindenesetre nyilvánvaló volt, amint az az ideiglenes rendelet 4.5.4. pontjából és az alábbi 4.6. pontból kiderül. |
|
(183) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a ÇİB kijelentette, hogy a pusztán a foglalkoztatottak számának csökkenése alapján a jelentős kárra vonatkozóan tett ténymegállapítás nem egyeztethető össze a WTO ítélkezési gyakorlatával, és a munkavállalók számának 2017-től kezdődő csökkenését nem lehet a Törökországból érkező dömpingelt behozatalnak tulajdonítani. A Bizottság elutasította ezeket az állításokat. A Bizottság sehol nem állította, hogy a jelentős kár megállapítása pusztán a foglalkoztatottak számának csökkenésén alapulna. Ami az alkalmazottak számának alakulását illeti, az szorosan követte a termelését. |
|
(184) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy a termelékenységet nem szabad önmagában vizsgálni, mivel 2017-ben a termelékenység a foglalkoztatás 2016–2017 közötti jelentős bővülése miatt csökkent. Tekintve, hogy a termelékenység a kárelemzés során figyelembe vett tényezők egyike volt, a Bizottság megerősítette, hogy egyetlen tényezőt sem elszigetelten vizsgált. |
|
(185) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány úgy ítélte meg, hogy a fenti preambulumbekezdés utolsó mondata egyenértékű annak megerősítésével, hogy a termelékenység csökkenését a foglalkoztatás 2017-es bővülése idézte elő. A Bizottság nem értett egyet a török kormánnyal, bár elismerte, hogy a foglalkoztatás 2016–2017 közötti növekedése szerepet játszott a termelékenység 2016–2017 közötti csökkenésében. Mindazonáltal figyelemre méltó, hogy a termelékenység ismét csökkent 2018 és a vizsgálati időszak között, egy olyan időszakban, amikor a foglalkoztatás is visszaesett, ami összességében 4 %-os termelékenységcsökkenéshez vezetett a figyelembe vett időszakban, amint az a (181) preambulumbekezdésben szerepel. |
4.5.2.5. A dömpingkülönbözet nagysága és a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés
|
(186) |
A 27 tagú EU-ban minden dömpingkülönbözet jóval meghaladta a csekély mértékű szintet. Figyelembe véve a Törökországból érkező behozatal volumenét és árait, a dömpingkülönbözet tényleges nagysága jelentős hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazatra. |
|
(187) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány vitatta a Bizottság által azzal kapcsolatban tett észrevételeket, hogy az uniós gazdasági ágazat 2017-ben a piacvédelmi eszközök eredményeként fellendült. Mivel ez a szakasz „a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülésről” szól, a Bizottság úgy találta, indokolt emlékeztetni arra, hogy – tekintettel az ugyanezen termékkel kapcsolatos korábbi vizsgálatok ténymegállapításaira – az uniós gazdasági ágazat helyzetét 2016-ban hatással voltak a dömpingelési gyakorlatok, a fellendülés jelei 2017-től kezdtek megmutatkozni, valamint az elért egészségesebb jövedelmezőségi szint megszűnt a vizsgálati időszakban. |
|
(188) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (115)–(117) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
4.5.3. Mikrogazdasági mutatók
4.5.3.1. Árak és az árakat befolyásoló tényezők
|
(189) |
A mintában szereplő uniós gyártók által az uniós független vevők részére felszámított súlyozott átlagos értékesítési egységárak a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban: 10. táblázat Értékesítési árak és termelési költség az Unióban
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
(190) |
2017-ben az átlagos értékesítési egységárak jelentősen emelkedtek a 2016. évhez képest, majd 2018-ban tovább nőttek. Az uniós gazdasági ágazat átlagos értékesítési egységárai azonban a vizsgálati időszakban a 2018-as tonnánként 574 EUR-tól tonnánként 534 EUR-ra estek vissza, míg az ágazat termelési költségei ugyanebben az időszakban a 2018-as tonnánként 540 EUR-tól tonnánként 560 EUR-ra nőttek. Ezért míg az uniós gazdasági ágazat 2017-ben és 2018-ban a felmerült költségnövekedést tovább tudta hárítani a vevőkre és ennélfogva megőrizhette jövedelmezőségét, a vizsgálati időszakban erre már nem volt lehetősége. A termelési költségekre vonatkozóan ebben a táblázatban és az ideiglenes rendelet 10. táblázatában közölt információk azonosak. |
|
(191) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat termelési egységköltsége és szabadpiaci átlagos értékesítési egységárai a figyelembe vett időszak alatt ugyanolyan mértékben (+ 36 %) emelkedtek, hogy az uniós gazdasági ágazat áraiban tükröződjön a nyersanyagárak emelkedése. A Bizottság megjegyzi, hogy a török kormány értékelése pusztán két adott időpont közötti helyzet összehasonlítása, amely nem veszi figyelembe a számadatok éves alakulását és azt a tényt, hogy a Brazíliával, Iránnal, Oroszországgal és Ukrajnával szemben intézkedésekhez vezető, 2017-es dömpingellenes vizsgálat a 2015. július 1. és 2016. június 30. közötti időszakban kár fennállását állapította meg. Ugyanis míg az uniós értékesítési árak 2016-ban még mindig nyomás alatt álltak (16) a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából érkező dömpingelt behozatal miatt, az uniós ágazatnak csak 2017-re sikerült normalizálnia az értékesítési árai szintjét (17). A Bizottság egyúttal azt is megjegyzi, hogy uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a vizsgálati időszakban a 2018-as tonnánként 574 EUR-tól tonnánként 534 EUR-ra estek vissza, míg az egységköltségek ugyanebben az időszakban tonnánként 540 EUR-tól tonnánként 560 EUR-ra nőttek. Ezért míg az uniós gazdasági ágazat 2017-ben és 2018-ban a felmerült költségnövekedést tovább tudta hárítani a vevőkre és ennélfogva megőrizhette jövedelmezőségét, a vizsgálati időszakban erre már nem volt lehetősége. |
|
(192) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány azt állította, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az uniós gazdasági ágazat hogyan tudta értékesítési áraiban tükrözni a 2017-ben bekövetkezett költségnövekedéseket. A Bizottság ezzel nem értett egyet. A mintában szereplő uniós gyártók kérdőívre adott válaszainak távoli ellenőrzése és a fenti 10. táblázat megerősítette, hogy a 2016–2017 között bekövetkezett költségnövekedés 2016–2017 között magasabb eladási árakat eredményezett a 27 tagú EU szabadpiacán. |
4.5.3.2. Munkaerőköltség
|
(193) |
A mintában szereplő uniós gyártók átlagos munkaerőköltsége a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 11. táblázat Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség
|
||||||||||||||||||||
|
(194) |
Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség a figyelembe vett időszakban 12 %-kal növekedett. E táblázat azonos az ideiglenes rendelet 11. táblázatával. |
|
(195) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy a munkaerőköltségek növekedése nem köthető kizárólag a Törökországból érkező behozatalhoz. A fél azt kifogásolta, hogy az ideiglenes rendelet nem vizsgálta a munkaerőköltségek alakulásának okait. A Bizottság biztosította a török kormányt, hogy tekintve, hogy a munkaerőköltség a kárelemzés során figyelembe vett tényezők egyike volt, a Bizottság egyetlen tényezőt sem elszigetelten vizsgált. A munkaerőköltségek növekedésének okai sokrétűek voltak, beleértve a munkaerőt képviselő szakszervezetek felé vállalt kötelezettségeket is. A Bizottság azonban emlékeztetett arra, hogy ebben az elemzésben az a fontos kérdés, hogy az uniós gazdasági ágazat milyen mértékben tudná továbbhárítani a költségek növekedését az előző szakaszban kifejtetteknek megfelelően. |
4.5.3.3. Készletek
|
(196) |
A mintában szereplő uniós gyártók készletszintjei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban: 12. táblázat Készletek
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
(197) |
A figyelembe vett időszak alatt a zárókészletek szintje 16 %-kal csökkent. Ez a termelés százalékában kifejezett zárókészletek alakulását jelző mutató viszonylag stabilan a termelési volumen 5 %-a körüli szinten maradt a figyelembe vett időszakban. E táblázat azonos az ideiglenes rendelet 12. táblázatával. |
|
(198) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány elfogultnak vélte az ideiglenes rendelet (125) preambulumbekezdésében szereplő, megfelelően részletezett bizottsági ténymegállapításokat, melyek szerint a készletek nem tekinthetők fontos kármutatónak. A Bizottság ezzel nem értett egyet. Az ideiglenes rendeletben kifejtettek szerint a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártják, ezért azt az előállítást követően kiszállítják és nem tartják raktáron. A Bizottság a készletek kapcsán hasonló következtetésre jutott az ugyanezen termékkel kapcsolatos korábbi vizsgálatok során (18). Ráadásul a jelenlegi vizsgálat megerősítette, hogy a hasonló termék legtöbb típusát ténylegesen konkrét felhasználói megrendelésre gyártják. |
|
(199) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány megkérdőjelezte a Bizottságnak a termelés százalékában kifejezett zárókészletek csökkenésével kapcsolatos észrevételeit. A Bizottság emlékeztetett, hogy a termelési volumen százalékában kifejezett zárókészletek alakulását jelző mutató viszonylag stabilan 5 % körüli szinten maradt a figyelembe vett időszakban, és hogy ez nem minősül lényeges mutatónak. Mivel a hasonló termék legtöbb típusát konkrét felhasználói megrendelésre gyártják, a Bizottság részéről indokolatlan lenne stabil (a termelési volumen százalékában kifejezett) készletszintet figyelembe venni, amely egyenértékű lenne azzal, hogy az uniós gazdasági ágazat nem szenvedett kárt. |
4.5.3.4. Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség
|
(200) |
A mintában szereplő uniós gyártók jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 13. táblázat Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
(201) |
A jövedelmezőség az eleinte – 2017-ben és 2018-ban – javuló eredmények ellenére is kedvezőtlenül alakult a figyelembe vett időszakban. A jövedelmezőség a 2017. évi 6,8 %-ról a vizsgálati időszakban – 6,1 %-ra esett vissza. |
|
(202) |
A csúcspontját 2018-ben elérő nettó pénzforgalom 2017–2018 között pozitív volt, majd a vizsgálati időszakban negatív értéket vett fel, amikor a jövedelmezőség is mélypontra jutott a figyelembe vett időszakon belül. A tőkebevonási képességet akadályozta a jövedelmezőség romlása. |
|
(203) |
Az éves beruházások szintje 8 %-kal nőtt a figyelembe vett időszakban, azonban a figyelembe vett időszakban a 2016. évit alig meghaladó szintre esett vissza. A beruházások megtérülése a jövedelmezőséggel azonos tendenciát követett. A 13. táblázat beruházásokra és a beruházások megtérülésére vonatkozó e része azonos az ideiglenes rendelet 13. táblázatával. |
|
(204) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány azt állította, hogy az ideiglenes rendelet 13. táblázatában szereplő beruházási szint hatalmas volt, ami a kár hiányának egyértelmű bizonyítéka. A Bizottság nem értett egyet a török kormány következtetésével, mivel a beruházásokra többnyire 2017-ben és 2018-ban került sor, vagyis miután az uniós gazdasági ágazat elkezdett felépülni a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból. Az ideiglenes rendelet (167) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint az uniós gyártók a figyelembe vett időszakban nem tudtak akkora összeget beruházni, mint amekkorát szerettek volna. Mivel ez az uniós gazdasági ágazat nagyon tőkeigényes, a beruházások arányaikat tekintve nem voltak jelentősek. A tőkebevonási képességet akadályozta a jövedelmezőség romlása. |
|
(205) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány magyarázatot kért a beruházások 2016–2017 közötti 62 %-os növekedésére, mivel a melegen hengerelt sík acéltermékekre vonatkozó intézkedések öt harmadik országgal szemben 2017 októberében léptek hatályba. Először is a Bizottság megjegyezte, hogy főszabály szerint az a tény, hogy a piacon fennállnak az uniós gazdasági ágazatnak kárt okozó dömpingelt behozatalok, nem használható fel az uniós gazdasági ágazat beruházási döntéseinek kizárására, mivel ez implicit módon díjazná a kérdéses tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot. A Bizottság lényegében emlékeztetett arra, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek akkori egyik fő behozatali forrásával – Kínával – szemben 2016. október 7-én ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket tett közzé (19), míg a végleges intézkedéseket 2017. április elején vezette be (20). Ezenkívül e rendelet 14. táblázata a Kínából, Oroszországból, Brazíliából, Ukrajnából és Iránból érkező dömpingelt behozatal egyértelmű csökkenését mutatja 2016– 2017 között, ami elősegítette az elhalasztott beruházások 2017-es megvalósítását. |
|
(206) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy bizonyos egészségi, biztonsági és környezetvédelmi ügyekkel kapcsolatos beruházások nem hoznak nyereséget, illetve az ilyen beruházások nem térülnek meg. A Bizottság úgy vélte, hogy az uniós gazdasági ágazatnak képesnek kellett volna lennie nyereséget termelni, még akkor is, ha teljesíti az egészségi, biztonsági és környezetvédelmi kötelezettségvállalásait. Az egészségi, biztonsági és környezetvédelmi ügyekhez kapcsolódó beruházások normál piaci viszonyok között nem akadályozzák meg a vállalkozásokat abban, hogy egészséges nyereségre tegyenek szert. Noha egyetértett ezzel a következtetéssel, az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány úgy ítélte meg, hogy a Bizottság nem vizsgálta meg objektíven a jövedelmezőséget és a beruházások megtérülését, mivel az egészségi, biztonsági és környezetvédelmi ügyekhez kapcsolódó beruházások nagyon sokba kerülnek a megvalósításuk évében, és egyetlen társaság sem számít az ilyen beruházások megtérülésére. A Bizottság nem értett egyet ezzel az állítással, mivel egy egészséges uniós gazdasági ágazatnak szilárd jövedelmezőségi és megtérülési szintet kell mutatnia, amely lehetővé teszi az anyagilag ugyan nem megtérülő, de egészségi, biztonsági és környezetvédelmi okokból abszolút szükséges kiadásokat. |
|
(207) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (126)–(131) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
4.6. A kárra vonatkozó következtetés
|
(208) |
A szabadpiaci felhasználás ugyan enyhén visszaesett a figyelembe vett időszakban (– 1 %), az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumene nőtt, piaci részesedése pedig [75–76 %]-ról [78–79 %]-ra bővült. Ezek az értékesítési volumen és piaci részesedés tekintetében elért kisebb javulások azonban csak a 2016. évhez viszonyítva figyelhetők meg, amikor az uniós gazdasági ágazatot kár érte más országokból érkező dömpingelt behozatal miatt. Ennek ellenére a figyelembe vett időszakban az uniós gazdasági ágazat termelése 4 %-kal, kapacitáskihasználása 7 %-kal esett csökkent. 2018 és a vizsgálati időszak között markánsabb visszaesésre került sor mind a termelés, mind a kapacitáskihasználás terén, emellett a szabadpiaci értékesítés is mérséklődött. A dömpingellenes és szubvencióellenes intézkedésekkel sújtott tisztességtelen behozatal hatásai alól felépülő uniós gazdasági ágazat 2017-től növekedésnek indult, a vizsgálati időszak alatt azonban romlott a helyzete. |
|
(209) |
Az uniós gazdasági ágazat gyártási költségei a figyelembe vett időszakban jelentősen megugrottak (+ 36 %), elsősorban a nyersanyagárak erőteljes növekedése miatt. |
|
(210) |
2017-ben és 2018-ban az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai a költségeknél nagyobb ütemben emelkedtek, így az uniós gyártók felépülhettek a korábbi káros dömpingmagatartás hatásai alól, és 6,7 %-os jövedelmezőséget érhettek el. 2018 és a vizsgálati időszak között azonban a dömpingelt török importtal szembesülve az uniós gazdasági ágazatnak csökkentenie kellett értékesítési árait a költségek növekedése (+ 4 %) ellenére ahhoz, hogy megőrizhesse piaci részesedését. Mindez pusztító hatással volt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségére, amely a 2018. évi +6,7 %-ról a vizsgálati időszakban – 6,1 %-ra esett vissza. |
|
(211) |
Más pénzügyi mutatók (pénzforgalom, a beruházások megtérülése) hasonló tendenciát mutattak, különösen a vizsgálati időszakban, amikor ebből következően a beruházások szintje erőteljesen visszaesett a korábbi évekhez képest. |
|
(212) |
Amint az a fenti (16) preambulumbekezdésben kifejtésre került, az Egyesült Királyság Unióból való kilépése a makrogazdasági mutatók és néhány egyéb adat felülvizsgálatát vonta maga után. Az ideiglenes rendelet 1–13. táblázata, valamint e rendelet 1–13. táblázata közötti különbségek azonban jelentéktelenek mind az egységek, mind a tendenciák tekintetében. Az alákínálási szintek jelentősek maradtak. Következésképpen a Bizottság arra jutott, hogy az Egyesült Királyság Unióból való kilépése nem változtatja meg az ideiglenes rendeletben a kárra vonatkozóan levont következtetést. |
|
(213) |
A fentiek alapján a Bizottság véglegesen megállapította, hogy az uniós gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése szerinti jelentős kár érte. |
5. OK-OKOZATI ÖSSZEFÜGGÉS
5.1. A dömpingelt behozatal hatásai
|
(214) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a ÇİB és a török kormány nem értett egyet az ideiglenes rendelet 5.1. pontjában levont következtetésekkel. A török kormány azt állította, hogy az azokban szereplő magyarázatok nem igazolhatják a dömpingelt behozatal és a 2018–2019 közötti állítólagos kár közötti ok-okozati összefüggést, és ezt azzal indokolta, hogy a török behozatali volumen stabil volt, és mind a török behozatal árai, mind pedig az uniós gazdasági ágazat termelési költségei csökkentek a szóban forgó időszakban. A Bizottság rámutatott a török kormány állításainak pontatlanságára. Egyrészt az uniós gazdasági ágazat termelési költségei ebben az időszakban nem csökkentek. Ehelyett a 2018. évi tonnánként 540 EUR-ról 2019-re tonnánként 560 EUR-ra nőttek, amint azt az ideiglenes rendelet 10. táblázata és e rendelet 10. táblázata mutatja. Másrészről, 2018 és 2019 között a török behozatali volumen meglehetősen stabil maradt (bár a 2016-os és 2017-eshez képest magasabb szinten volt), míg az importáraik 8,5 %-kal csökkentek, amint az e rendelet 4. és 5. táblázatában látható. A Bizottság megjegyezte, hogy a török kormány jelentéktelennek ítélte az ideiglenes rendeletben megállapított alákínálási szinteket, ugyanakkor nem vitatta, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek felettébb árérzékeny terméknek minősülnek. Ugyanis maga a török kormány is beismerte, hogy egy kismértékű árkülönbség az oka a török behozatal piaci részesedése növekedésének (21). Az állításokat ezért a Bizottság elutasítja. Mindenesetre az alákínálás fennállásától függetlenül a vizsgálati időszak alatt az Uniós gazdasági ágazat az olcsóbb török behozatal által kifejtett árleszorító hatás miatt arra kényszerült, hogy piaci részesedésének megtartása érdekében a termelési költségeitől jóval elmaradó árakat alkalmazzon. |
|
(215) |
A török kormány azt is állította, hogy a Törökországból érkező behozatal nem vette át az uniós gazdasági ágazat piaci részesedését, hanem csak bizonyos harmadik országok piaci részesedésének egy részére tett szert, ami semmilyen hatással nem lehetett az uniós gyártókra. Ugyanebben a szellemben a ÇİB azt állította, hogy a Bizottság szemet hunyt afelett, hogy a török behozatal a terméket beszállító más országok által hagyott űrt töltötte be. A fél azt is állította, hogy az uniós gazdasági ágazat teljesítménye és a török behozatal alakulása között nincs időbeni összefüggés, mivel amikor az uniós gyártók helyzete 2019 második és harmadik negyedéve között romlott, a panaszos állítása szerint a török behozatal volumene csökkent és árai nem változtak. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy egy negyedéves elemzés azt mutatta, hogy a Törökországból érkező behozatal 2019 eleje óta jelentősen csökkent. Ugyanezen logika mentén, az érdekelt felek ideiglenes és végső tájékoztatását követően a ÇİB kijelentette, hogy a Bizottság nem magyarázta el, hogy az uniós gazdasági ágazat egyes kulcsfontosságú gazdasági mutatói miért javultak vagy maradtak változatlanok a 2016–2019 közötti időszakban, míg a Törökországból érkező behozatal fokozatosan nőtt. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a ÇİB kijelentette, hogy az jelentős kár a Törökországból érkető behozatalon kívüli más tényezőknek tudható be, mivel 2016–2018 között nőtt a török behozatal volumene, de az importáraik is növekedtek. |
|
(216) |
A Bizottság egyetértett abban, hogy azzal nem volt baj, hogy a török behozatal betöltötte a korábban keletkezett űrt; e behozatal azonban tisztességtelen, dömpingelt árakon érkezett az Unióba. Ami az időbeli összefüggés hiányát illeti, a Bizottság nem értett egyet. Valójában a ÇİB elemzésében figyelmen kívül hagyta a török behozatal által kifejtett árnyomás hatásait. Az a tény, hogy a kár inkább az árhoz kapcsolódó mutatók esetében nyilvánvaló, nem ássa alá a káros dömpingre vonatkozó általános következtetést. Amint az az ideiglenes rendelet (139) preambulumbekezdésében is szerepel, a 2019. évben az Uniós gazdasági ágazat az olcsóbb török behozatal árnyomása miatt arra kényszerült, hogy piaci részesedésének megtartása érdekében a költségeitől jóval elmaradó árakat alkalmazzon. Egyértelmű összefüggés mutatható ki tehát a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazatot ért kár között. |
|
(217) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány megjegyezte, hogy az uniós gazdasági ágazat alapvetően a szabadpiacon versenyez a behozatallal. A török kormány azt állította, hogy az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci részesedésének növekedése azt bizonyítja, hogy a Törökországból érkező behozatal nem idézett elő kárt. A ÇİB elmondta, hogy az uniós gazdasági ágazat szabadpiaci értékesítési volumenének és szabadpiaci részesedésének növekedése a török behozatal jelenléte ellenére nem támasztja alá azt a következtetést, miszerint az uniós gazdasági ágazatot jelentős kár érte a figyelembe vett időszakban. A Bizottság véleménye szerint mindkét fél állításai figyelmen kívül hagyják a török behozatal által gyakorolt ányomás hatásait, és azt a tényt, hogy az árral kapcsolatos mutatók egyértelmű és bizonyítható kárt jeleznek. A vizsgálati időszakban az uniós gazdasági ágazat megszerezte a bizonyos kieső behozatali források által hátrahagyott piaci részesedések egy részét. Ez azonban a török behozatal által gyakorolt árnyomás és annak alacsonyabb ára következtében jóval a költségek alatti eladási árak mellett történt. |
|
(218) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (138)–(139) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
5.2. Az egyéb tényezők hatásai
5.2.1. Harmadik országokból érkező behozatal
|
(219) |
A más harmadik országokból érkező behozatal volumene a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban: 14. táblázat Harmadik országokból érkező behozatal
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
(220) |
A figyelembe vett időszak alatt a Törökországon kívüli többi országból érkező behozatal 38 %-kal visszaesett; piaci részesedésük 21–22 %-ról 12,5–13,5 %-ra csökkent. |
|
(221) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány úgy vélte, hogy az ideiglenes rendelet figyelmen kívül hagyta a bizonyos harmadik országokból érkező behozatal (alacsony) árát és a török behozatal nem okozhatott kárt az uniós gyártóknak. A török kormány e következtetést arra a tényre alapozta, hogy egyrészt az ideiglenes rendelet 14. táblázatában bemutatott adatok alapján az általános importárak 2018-tól a vizsgálati időszakig jobban csökkentek, mint a kizárólag Törökországból érkező behozatal árai, és másodszor, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek árait erős volatilitás jellemezte. A török kormány kijelentette, hogy Törökországon kívüli valamennyi harmadik ország összesített behozatali volumene csaknem kétszerese volt a török behozatal volumenének. Mivel áraik alacsonyabbak voltak, mint a török importárak, a kormány kijelentette, hogy hatásukat nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezzel összefüggésben a ÇİB kijelentette, hogy az indiai behozatal árának gyors csökkenése időben egybeesett az uniós gyártók jövedelmezőségének visszaesésével. |
|
(222) |
A Bizottság elemezte az egyéb harmadik országokból érkező behozatal volumenét, értékét és tendenciáit, azonban azt állapította meg, hogy azok hatása nem gyengíti a dömpingelt török behozatal és az uniós gyártókat ért jelentős kár közötti ok-okozati összefüggést. A török kormány által a török importárak és az egyéb forrásokból érkező behozatal árai között végzett összehasonlítást illetően a Bizottság megjegyzi, hogy utóbbiak alá lettek becsülve, mivel a török kormány figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az Eurostat áradatai nem tartalmazzák a megfizetett dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat. Ami az Indiából érkező behozatalt illeti, amint azt az ideiglenes rendelet (144) preambulumbekezdése megjegyzi, hogy csupán az Eurostattól származó átlagárak alapján nem állapítható meg e behozatalok esetében a pontos termékösszetétel, és ennélfogva az, hogy ténylegesen alákínáltak-e az uniós gazdasági ágazat árainak. Egyetlen fél sem nyújtott be terméktípusonkénti bontásban olyan bizonyítékot, amely az indiai behozatal által megvalósított jelentős alákínálásra utalna. Ennél is fontosabb, hogy egyik fél sem vitatta, hogy az indiai behozatal volumene a török behozatal egynegyedét tette ki, és így nem volt képes gyengíteni a dömpingelt behozatal és a jelen ügyben megállapított kár közötti ok-okozati összefüggést. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a panaszos azt állította, hogy nincs tudomása arra utaló információkról, hogy az Indiából érkező behozatal dömpingelt árakon került volna értékesítésre az Unióban, vagy kárt okozott volna az uniós gyártóknak. Így, annak viszonylag szerény piaci részesedését szem előtt tartva, az indiai behozatal nem gyakorolhatott a Törökországból érkező dömpingelt behozatallal azonos mértékű nyomást az uniós gyártókra. |
|
(223) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a ÇİB vitatta az elemzést és az e szakasz alapján levont következtetéseket, és a török kormány kijelentette, hogy a Bizottság „úgy döntött, hogy nem vizsgálja meg [a más harmadik országokból érkező behozatal] hatásait”, és elmulasztotta bizonyítani, hogy e behozatal nem okozott kárt a Uniós gyártóknak. A Bizottság nem értett egyet a felekkel, mivel megvizsgálta az ügyre vonatkozó összes lényeges információt. Például egyetlen fél – még a török kormány vagy a ÇİB – sem nyújtott be a vizsgálat bármely szakaszában olyan bizonyítékot terméktípusonkénti bontásban, amely az indiai (vagy – a ÇİB állítása szerint – a szerb) behozatal jelentős alákínálására utalna. A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá az egyéb harmadik országokból származó behozatal állítólagos hatásaira vonatkozó állítást. Ez a következtetés nem cáfolja az ilyen behozatal által az uniós gyártókra a Törökországból származó dömpingelt behozatallal párhuzamosan gyakorolt nyomás mértékére vonatkozó megállapítást. Megerősítést nyert az a megállapítás, hogy a harmadik országokból származó behozatal nem tudta gyengíteni a Törökországból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést. Ezen megfontolások alapján a Bizottság az ok-okozati összefüggésre vonatkozó általános következtetést is megerősítette. |
|
(224) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (140)–(146) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
5.2.2. Az uniós gazdasági ágazat exportteljesítménye
|
(225) |
Az uniós gazdasági ágazat független vevők részére végzett exportértékesítésének volumenei és árai a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban: 15. táblázat Exportértékesítés
|
||||||||||||||||||||||||||||||
|
(226) |
A figyelembe vett időszak alatt az uniós gyártók 21 %-kal növelték exportvolumenüket, amely ezáltal 2019-ben megközelítette az 2 millió tonnát. Összességében azonban az uniós gazdasági ágazat exportvolumene az ágazat által az uniós szabadpiacon értékesített volumennek mindössze 6 %-át tette ki. |
|
(227) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (147)–(149) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
5.2.3. Belső felhasználás
|
(228) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány arra kérte a Bizottságot, hogy gyűjtsön több adatot és részletesebben vizsgálja meg a kötött piaci keresletet. A török kormány megemlített a panaszos „European Steel in Figures 2020” (Az európai acélágazat a számok tükrében 2020) című kiadványában bizonyos bontásokban szereplő adatokat, valamint az Európai Gépjárműgyártók Szövetsége által a 2019-es jelentésében közzétett kedvezőtlen eredményeket. |
|
(229) |
Az acélból készült, melegen hengerelt, sík termékek két fő felhasználási területtel rendelkeznek. Először is elsődleges nyersanyagként szolgálnak többféle, hozzáadott értéket képviselő feldolgozott acéltermék – így a hidegen síkhengerelt és bevont acéltermékek – gyártásához. Másodszor: olyan ipari alapanyagok, amelyeket a végfelhasználók többek között az építőipar (acélcsövek gyártása), hajógyártás, gáztartályok, személygépkocsik, nyomástartó edények és energiavezetékek területén való különféle alkalmazásokra szereznek be. A török kormány által benyújtott adatok nem tették lehetővé a keresletnek az érintett fogyasztói ágazatok széles körében történő értékelését. A Bizottság megállapította, hogy az uniós acélfelhasználó ágazatok teljes termelési tevékenysége 2019-ben 0,2 %-kal esett vissza – a 2018-as 2,9 %-os növekedést követően –, ami 2013 óta az első kibocsátáscsökkenés volt. A 2019-es negatív növekedés az építőipari termelés bővülésének és az összes többi acélfelhasználó ágazat visszaesésének következménye volt (a legjelentősebb csökkenés az autóiparra volt jellemző) (22). A Bizottság elismerte, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek gyártói 2019-ben kihívásokkal szembesültek számos acélfelhasználó ágazat negatív növekedése miatt. E helyzet kapcsán azonban nem nyert megállapítást, hogy az a vizsgálati időszakban gyengítette volna a Törökországból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen helyzete közötti ok-okozati összefüggést, tekintettel az említett behozatal volumenének növekedésére ás az uniós gazdasági ágazat áraira gyakorolt hatásaira, valamint a fent azonosított egyéb kártényezőkre. |
|
(230) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány azt állította, hogy a Bizottság elmulasztotta vizsgálni a belső felhasználás hatásait, amely nem összeegyeztethető a WTO szabályaival. A török kormány kijelentette, hogy a Bizottság „úgy döntött, hogy nem vizsgálja”„az uniós acélfelhasználó ágazatok rendkívüli hanyatlását”. A Bizottság ezzel nem értett egyet. A török kormány nem támasztotta alá bizonyítékokkal az állítását. Az ideiglenes rendelet 16. lábjegyzetében felsorolt publikációk nem jelzik „az uniós acélfelhasználó ágazatok” állítólagos „rendkívüli hanyatlását”. A vizsgálat során egyetlen felhasználó sem tett hasonló állítást. Amint azt az ideiglenes rendelet (195) preambulumbekezdése kiemelte, a főbb értékesítési piacokat, köztük a gépjárműipart, az ipari berendezések ágazatát és az építőipart képviselő felhasználók nem jelentkeztek. |
|
(231) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (150)–(151) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
5.2.4. A kereslet alakulása
|
(232) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a ÇİB a kárt az uniós fogyasztás általános visszaesésének tulajdonította, míg a török kormány kijelentette, hogy a fogyasztás csökkenése az uniós gazdasági ágazat termelési volumenében is visszaesést idézett elő. A Bizottság megjegyezte, hogy amint az az 1. táblázatból kiderül, a szabadpiaci felhasználás – amely piacon a behozatallal folytatott verseny lényegében zajlik – 1 %-kal esett vissza a figyelembe vett időszak alatt. A Bizottság úgy véli, hogy az uniós fogyasztás csökkenésének mértéke nem gyengítette volna a Törökországból érkező dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat kedvezőtlen helyzete közötti ok-okozati összefüggést a vizsgálati időszakban. |
|
(233) |
A fenti szakaszban szereplő megfontolásokra tekintettel, és mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (152)–(153) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. A keresletnek a 27 tagú EU adatai alapján megállapított alakulása nem változtat e következtetéseken. |
5.2.5. Nyersanyagárak
|
(234) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (154)–(155) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
5.2.6. Egyéb tényezők
|
(235) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a ÇİB azzal érvelt, hogy a jelentős kár az uniós piac változásainak, az uniós gyártók szerkezetátalakítási és észszerűsítési erőfeszítéseinek, egy bizonyos beszerzési politikának és egyéb harmadik országokból érkező, alacsony árú behozatalnak tudható be. Mivel az állításokat nem támasztották alá bizonyítékokkal, ezért azokat a Bizottság elutasította. |
|
(236) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (147)–(149) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
5.3. Az ok-okozati összefüggésre vonatkozó következtetés
|
(237) |
A fentiek alapján és egyéb észrevételek hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az önmagában vagy együttesen elemzett tényezők egyike sem gyengítette a dömpingelt behozatal és az uniós gazdasági ágazat által elszenvedett kár közötti ok-okozati összefüggést olyan mértékben, hogy ezen összefüggés megszűnne valósnak és jelentősnek lenni, így Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (159)–(161) preambulumbekezdésében foglalt következtetését. |
6. AZ INTÉZKEDÉSEK SZINTJE
6.1. Alulértékesítési különbözet
|
(238) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a panaszos ellenezte, hogy a Bizottság a 2017-ben elért átlagnyereséget, nevezetesen 6,8 %-ot használja az alulértékesítési különbözet kiszámításához használt nyereségcél alapjául. A panaszos azzal érvelt, hogy 2017-ben az uniós gazdasági ágazatot továbbra is károsította az egyéb származási helyekről érkező dömpingelt behozatal, és a Bizottság nem a szokásos gyakorlata szerint járt el, és még a ÇİB is magasabb haszonkulcsot javasolt. A panaszos ragaszkodott ahhoz, hogy a nyereségcélnak a 10–15 % közötti tartományban kell lennie, mint a 12,9 %, amelyet egy korábbi, ugyanazon termék behozatalára vonatkozó vizsgálatban alkalmaztak (23), bár elismerte, hogy a nyereségcél minimális alapja lehet 7,9 %, ez volt a szóban forgó termékkel kapcsolatos legújabb vizsgálat során alkalmazott nyereségcél. |
|
(239) |
A Bizottság megvizsgálta az állítást. Az ideiglenes rendelet (164) és (166) preambulumbekezdésében kifejtettek szerint a Bizottság a nyereségcél meghatározását az alaprendelet 7. cikke (2c) bekezdésének rendelkezéseire alapozta, bár a Törökországból érkező behozatal növekedését megelőző észszerű időtartamon belül nem volt azonosítható „rendes versenykörülmények mellett eltelt” év. Ezenkívül, amint azt a fenti 4.5.1. pont már hangsúlyozta, a Bizottság nem tudta megállapítani, hogy 2017-ben az uniós gazdasági ágazatnak továbbra is kárt okozott a dömpingelt behozatal, amint azt a panaszos állította. Ami a Brazíliával, Iránnal, Oroszországgal és Ukrajnával szembeni dömpingellenes vizsgálatban a dömping és a kár vizsgálata a 2015. július 1. és 2016. június 30. közötti időszakra terjedt ki. Az a tény, hogy 2017 októberében végleges védelmi intézkedéseket vezettek be az ilyen származási helyekről érkező behozatal ellen, nem jelenti azt, hogy 2017-ben továbbra is fennállt volna a kárt okozó dömpingtevékenység. Amint azt a fenti (163) preambulumbekezdés már említette, ezt alátámasztja az öt országból származó behozatal 2017-ben bekövetkezett drasztikus visszaesése. Következésképpen a Bizottság megerősítette, hogy a jelenlegi vizsgálat keretében a 2017-es év jelentette a legjobb kiindulási alapot a nyereségcél meghatározásához. Mindenesetre, figyelembe véve a jelen ügyben megállapított dömpingkülönbözeteket, még ha a Bizottság engedne is a kérésnek, és magasabb nyereségcélt alkalmazna, ez sem lenne hatással az intézkedések szintjére. |
|
(240) |
Az ideiglenes szakaszban a Bizottság a Bloomberg New Energy Finance adatait használta az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) keretében kiosztott kibocsátási egységek várható árainak meghatározásához, amelyekre a jövőbeli környezeti költségek kiszámításához volt szükség. Ezeket az árakat a végleges szakaszban a 2020. február 15-én lehívott adatokkal frissítette. |
|
(241) |
Az ideiglenes rendelet (216) preambulumbekezdése utal az egyik mintában szereplő uniós gyártótól az alaprendelet 19a. cikkével összefüggésben, a kárszámításokkal kapcsolatosan érkezett észrevételekre. A fél azt állította, hogy a melegen hengerelt sík acéltermékek jövőben előállítani tervezett átlagmennyiségét kell használni a melegen hengerelt sík acéltermékek gyártásához a jövőben felhasznált beszállítói termékek átlagmennyisége helyett az uniós gazdasági ágazat jövőbeni megfelelési költségeinek felméréséhez annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a termelés környezeti és társadalmi költségeit, amelyek multilaterális környezetvédelmi megállapodásokból vagy társadalmi kötelezettségekből fakadó. Ebben az eljárásban, figyelembe véve a mintában szereplő három uniós gyártó által rendelkezésre bocsátott és a Bizottság által ellenőrzött információkat, a Bizottság megállapította, hogy közvetlenül a beszállítói termékek idézték elő a szennyező anyag-kibocsátást, és ezek szintje a megfelelő a jövőbeni megfelelési költségek értékeléséhez. Ezeket a költségeket később a Bizottság a vizsgált termék előállítására alkalmazta, a vizsgált termék előállítása során a szennyező anyag-kibocsátásért felelős továbbfeldolgozott termékek felhasználási aránya alapján. |
|
(242) |
A fenti 1.8. pontban kifejtettek szerint, az Unió összetétele 2021-ben megváltozott, amely tény az alulértékesítési különbözet megállapításához használt adathalmaz változásával is járt. A 27 tagú EU-ban a kár megszüntetéséhez szükséges mértéket az alábbi táblázat mutatja be.
|
|
(243) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (163)–(170) preambulumbekezdésében foglalt és a fenti táblázattal összhangban módosított következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
6.2. Az uniós gazdasági ágazatot érő kár elhárításához elegendő különbözet vizsgálata
|
(244) |
mivel ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem érkeztek további észrevételek, az ideiglenes rendelet (171)–(172) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
6.3. Következtetés
|
(245) |
A fenti értékelés után a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy helyénvaló az alaprendelet 7. cikkének (2) bekezdésében foglalt „az alacsonyabb vám szabályával” és 9. cikke (4) bekezdésének második albekezdésével összhangban meghatározni a végleges vámok összegét. A végleges dömpingellenes vámoknak következésképpen a következőképpen kell alakulniuk:
|
7. UNIÓS ÉRDEK
7.1. Az uniós gazdasági ágazat érdeke
|
(246) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a panaszos kijelentette, hogy a török exportőrök nemrégiben bejelentett terjeszkedési tervei további érvként hozhatók fel amellett, hogy a dömpingellenes intézkedések az Unió érdekeit szolgálnák. Egyetlen fél sem vitatta, hogy az intézkedések bevezetése az uniós gazdasági ágazat érdekét szolgálná. Az ideiglenes rendelet (175)–(179) preambulumbekezdésében levont következtetések tehát megerősítést nyertek. |
7.2. A független importőrök érdeke
|
(247) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány és a ÇİB kijelentette, hogy az uniós gyártókat már jelenleg is védik az importtól. A ÇİB azzal érvelt, hogy a török behozatal 2019 utolsó negyedévében jelentősen visszaesett ugyanazon év első negyedévéhez képest. E tekintetben a török kormány rámutatott a kvantitatív felső határokat (vámkontingenseket) és a vámkontingens kimerülése után fizetendő 25 %-os kiegészítő vámokat előíró végleges védintézkedésekre. A török kormány emlékeztetett arra, hogy az importőrök és a felhasználók az ideiglenes intézkedések bevezetése előtt kijelentették, hogy a piacvédelmi eszközök jelentősen befolyásolják az ellátás biztonságát, és nehezítik az importőrök tevékenységét. A török kormány hozzátette, hogy az ideiglenes dömpingellenes intézkedések és a 2021. június végéig hatályban lévő védintézkedések keretében alkalmazott országspecifikus kvóták miatt az importőrök és a felhasználók nem tudnának új importforrást találni az uniós kereslet kielégítésére. |
|
(248) |
A Bizottság úgy ítélte meg, hogy az ideiglenes rendelet (188)–(193) preambulumbekezdése bőségesen cáfolja az állítólagos ellátási hiányra vonatkozó állításokat, ideértve a kormány által az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány által tett, fentebb ismertetett állításokat is. A Bizottság azt is megjegyezte, hogy a védintézkedések és a dömpingellenes intézkedések különböző helyzeteket szándékoznak kezelni. A jelen ügyben a Bizottság valóban vámkontingens formájában vezette be a védintézkedéseket, de ez nem akadályozza abban, hogy a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megszüntetését célzó intézkedéseket vezessen be, különösen a vámkontingens keretein belül, vagyis mielőtt bármilyen védővámot alkalmazna. |
|
(249) |
Továbbá a (192) preambulumbekezdésben kifejtettek szerint a dömpingellenes intézkedések bevezetése nem jelenti azt, hogy a Törökországból érkező behozatal megszűnik, sőt még azt sem, hogy érdemben visszaesik. A vizsgálat ténymegállapításai alátámasztják ezt a következtetést. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyetlen importőr sem nyújtott be olyan mennyiségi adatokat, amelyek azt bizonyítanák, hogy a jelenlegi eljárásból eredő dömpingellenes intézkedések aránytalan hatással lennének tevékenységeikre. Az intézkedések szintje várhatóan nem akadályozza meg a török acélgyártókat abban, hogy melegen hengerelt sík acéltermékeiket az Unióban és uniós importőröknek értékesítsék. A Steel Business Briefing egy 2021. évi sajtójelentése kiemelte, hogy 2020-ban továbbra is az Unió volt a Törökországból származó melegen hengerelt tekercsek fő exportpiaca (24). Ugyanezen forrás arról számol be, hogy Törökország további kapacitásokkal rendelkezik további melegen hengerelt sík acéltermékek előállítására (25). |
|
(250) |
mivel a független importőrök érdekével kapcsolatban nem érkeztek egyéb észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (180)–(182) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit. |
7.3. A felhasználók érdeke
|
(251) |
A török kormány felhasználókkal kapcsolatos, az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követő észrevételei megegyeztek a független importőrökkel kapcsolatos észrevételekkel, és ezekkel a Bizottság már a 7.2. pontban foglalkozott. |
|
(252) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a ÇİB aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az intézkedések a minőség és az innováció visszaesését fogják eredményezni az uniós piacon. A Bizottság ezt a nagyon általános és semmilyen bizonyítékkal alá nem támasztott állítást megalapozatlannak találta. A Bizottság megállapította, hogy a nehéz piaci körülmények ellenére az uniós gyártók a figyelembe vett időszak egésze alatt továbbra is kiváló minőségű termékeket kínáltak. A Bizottság arra számít, hogy a dömpingellenes intézkedések egyenlő versenyfeltételeket teremtenek, amelyek lehetővé teszik az uniós gazdasági ágazat számára, hogy jobb minőségű és innovatívabb termékeket kínáljanak, ami az összes piaci szereplő javára szolgál. |
|
(253) |
A melegen hengerelt sík acéltermékek felhasználóiból és importőreiből álló konzorcium (a továbbiakban: konzorcium) az ideiglenes rendelettel kapcsolatos észrevételeket nyújtott be (26). Először is a konzorcium azzal érvelt, hogy a vizsgálati időszakot követően az uniós gyártók állítólagosan csökkentették az uniós szabadpiacon elérhetővé tett termelési volument. A konzorcium kiemelte, hogy ez az állítólagos gyakorlat, az egyéb származási helyekről érkező behozatallal szemben jelenleg érvényben lévő piacvédelmi intézkedésekkel együtt, „példátlan” áremelkedéshez vezettek az uniós piacon. A konzorcium azt állította, hogy az uniós független felhasználók így nem voltak olyan helyzetben, hogy egy alapvető nyersanyagot (melegen hengerelt sík acéltermékek) az uniós gyártóktól szerezzenek be. Az áremelkedés viszont lehetővé tette volna az uniós gyártók számára, hogy olyan mértékig növeljék a haszonkulcsukat, amely lehetővé teszi számukra a vizsgálati időszakban elszenvedett állítólagos kárból való felépülést. A konzorcium úgy ítélte meg, hogy az uniós bíróságok ítélkezési gyakorlata lehetővé tette a Bizottság számára, hogy az uniós érdekre vonatkozó elemzés keretében a vizsgálati időszak utáni fejleményeket is értékelje, és a jelen ügyben ezek a fejlemények az intézkedés megszüntetését teszik szükségessé. Ennek kapcsán a konzorcium továbbá azzal érvelt, hogy az uniós gyártók állítólagosan szűkös kínálata és az ebből következően emelkedő árak következtében az uniós független felhasználóknak nem volt más választásuk, mint a megfelelő mennyiségű behozatalra támaszkodni. E tekintetben a konzorcium kijelentette, hogy bizonyos származási helyekkel szemben alkalmazott piacvédelmi intézkedések, valamint a török behozatallal szembeni ideiglenes intézkedések veszélyeztetik a melegen hengerelt sík acéltermékek harmadik országokból történő szerzésének lehetőségét. A konzorcium rámutatott, hogy egyéb harmadik országok nem helyettesíthetik Törökországot, amely a legmegbízhatóbb beszállító ország. A konzorcium vitatta a Bizottság azon megállapítását is, amely szerint a felhasználók képesek alkalmazkodni a szabályozási változásokhoz és beszállítót váltani. A konzorcium azt állította, hogy a gyakorlatban ez ritkán lehetséges, és hogy a más harmadik országbeli gyártóktól való korlátozott mennyiségű beszerzés nem lehet arra utaló jelnek tekinteni, hogy a felhasználók képesek gyorsan beszállítót váltani. A konzorcium kétségbe vonta az uniós gazdasági ágazat azon képességét – sőt mi több hajlandóságát –, hogy további lényeges mennyiségeket szállítson az Unió független továbbfelhasználói számára, továbbá vitatta a Törökországon kívüli országok azon képességét, hogy érdemi mennyiségű melegen hengerelt sík acéltermékeket szállítsanak az Unióba. Mindezek az elemek – a konzorcium érvelése szerint – egy, a felhasználók számára kulcsfontosságú nyersanyag költségeinek fenntarthatatlan növekedéséhez vezetnének, amely aránytalanul nagy hatással lenne a felhasználókra. |
|
(254) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a ÇİB aggodalmának adott hangot amiatt, hogy az intézkedések következtében az uniós piacon emelkednek a melegen hengerelt sík acéltermékek árai, és vitatta az ideiglenes rendelet (191) preambulumbekezdését, amely szerint az uniós gyártók szabad kapacitásukat felhasználhatják a független felhasználók igényeinek kielégítésére. |
|
(255) |
A panaszos vitatta ezeket az állításokat (27). Különösen hivatkozott olyan forrásokra, amelyek 2021-ben – többek között egyes kemencék újraindításával – megnövelt termelési kapacitásra utaltak, valamint arra, hogy mind az Unión belül, mind harmadik országokból elegendő ellátási forrás áll rendelkezésre. A panaszos elismerte, hogy a piacon az ellátási lánc bármely egyensúlyhiánya csak átmeneti jellegű lett volna, és azt a Covid19-világjárvány romboló hatása idézte volna elő, beleértve egyes kemencék leállítását is. A panaszos továbbá azt állította, hogy az Unión belül és azon kívül is rengeteg alternatív beszerzési forrás áll rendelkezésre az uniós kereslet esetleges növekedésének kielégítésére, ideértve az Unióban és világszerte meglévő bőséges szabad kapacitást. Azt is állította, hogy Törökország valószínűleg továbbra is szállítani fog az uniós piacra, tekintettel a kivetett mérsékelt dömpingellenes vámokra. Végül pedig a panaszos megismételte, hogy a dömpingellenes vámnak nincs jelentős hatása a felhasználók költségeire, hivatkozva az eljárás korábbi szakaszában általa benyújtott szimulációkra. |
|
(256) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a török kormány azt állította, hogy ha a Bizottság a meglévő védintézkedés és az érintett termék egyéb származási helyeivel szemben alkalmazott egyéb dömpingellenes és kiegyenlítő vámok mellett végleges védintézkedést vezetne be, az ellátási hiányt okozhat. A török kormány azt is állította, hogy az általa végrehajtott behozatal 2019-ben, a hatályos védintézkedés következtében csökkenni kezdett, és hogy „úgy vélte, hogy bármely további intézkedés a Törökországból érkező behozatal megszűnését okozza”, valamint megkérdezte, hogy a Bizottság hogyan lehet biztos abban, hogy a Törökországból érkező behozatal nem szűnik meg. |
|
(257) |
A Bizottság először az ellátás szűkösségére, az egyéb források elérhetőségére, valamint a szabályozási változásokhoz való alkalmazkodás és a beszállítóváltás képességére vonatkozó állításokkal foglalkozott. Ezt követően a vizsgálati időszak utáni adatok használatával kapcsolatos kérelemmel foglalkozott. |
|
(258) |
A Bizottság megállapította, hogy a konzorciumnak és a török kormánynak az ellátás szűkösségére vonatkozó állítása ellentmond a vizsgálat során megállapítást nyert számadatoknak és tendenciáknak. Ez elmondható mind általános szinten, mind az együttműködő felhasználók által mutatott adatok szintjén. Általánosságban a Bizottság először megjegyezte, hogy az acélra vonatkozóan hozott védintézkedés (28) keretében következetesen egyre növekvő mennyiségű vámmentes vámkontingens állt rendelkezésre a vizsgálati időszak alatt (29). Ezért ha nagyobb volumenű behozatalra lenne igény az Unióban, azt vámmentesen ki lehetne elégíteni. Másodszor a vizsgálat megerősítette, hogy az uniós gazdasági ágazat elegendő szabad kapacitással rendelkezik (30), amely lehetővé tenné számára az uniós termelési teljesítménye további növelését. Nincs semmilyen gazdasági indok arra, hogy az uniós gyártók ne használják fel (szabad) kapacitásukat az Unión belüli kereslet kielégítésére, függetlenül attól, hogy a felhasználók kapcsolatban állnak-e velük vagy sem, különösen akkor, ha az optimálisnál rosszabb gazdasági helyzetbe kerülnek. Harmadszor, a Bizottság az ideiglenes szakaszban megismételte azon ténymegállapításait (31), miszerint a harmadik országok képesek a melegen hengerelt sík acéltermékeket megfelelő mennyiségben szállítani, és emlékeztetett arra, hogy kereslet esetén tovább növelhetik jelenlétüket az uniós piacon, mint ahogyan néhányuk már meg is tette. Végül pedig a Bizottság hivatkozott az ideiglenes rendelet (192) preambulumbekezdésében azon megalapozatlan feltételezéssel kapcsolatosan tett ténymegállapítására, miszerint Törökország behozatala el fog tűnni az uniós piacról, ha a Bizottság védővámot vet ki. A Bizottság e tekintetben emlékeztetett arra, hogy az intézkedések hatálya alá tartozó országok egy része továbbra is exportál az Unióba, bizonyos esetekben jelentős mennyiségben (32). |
|
(259) |
Ráadásul a konzorcium állítása ellentmond a független felhasználók által a vizsgálat keretében szolgáltatott adatoknak is. Először is a török behozatalnak e felhasználók portfóliójához viszonyított részaránya meglehetősen korlátozott (összességében 15 % alatt van). A törökországi beszerzéseik az egyéb származási helyekről érkező behozatalnak kevesebb mint felét teszik ki, és közel ötször kisebbek, mint az uniós gyártóktól (a felhasználók messze legjelentősebb beszállítóitól) származó beszerzéseik. Ezenkívül a Bizottság megerősítette, hogy a független felhasználók kérdőívre adott válaszaiban szolgáltatott számadatok egyértelműen mutatják nemcsak azt, hogy egyik évről a másikra jelentősen módosíthatják a beszerzési forrásaik összetételét (ahogyan ezt meg is tették), hanem azt is, hogy ez jelentős volumeneket érinthet. Ebben a tekintetben a Bizottság megjegyezte, hogy az együttműködő felhasználók megduplázták, sőt megháromszorozták a bizonyos származási helyekről érkező behozatalt a vizsgálati időszakban (összességében 40 %-kal növelve az e harmadik országokból érkező behozatalt). Továbbá a felhasználók a vizsgálati időszakban olyan származási helyekről kezdtek el beszerezni, amelyektől a vizsgálati időszakot megelőző évben nem vásároltak, ezzel egyidejűleg nem szereztek be többet olyan származási helyekről, amelyeket 2018-ban még igénybe vettek. A vizsgálat irataiban rendelkezésre álló adatok tehát ellentmondanak a Konzorcium azon állításának, miszerint a felhasználók csak korlátozott mennyiségű melegen hengerelt sík acélterméket tudnak más harmadik országokból beszerezni, és a gyakorlatban ritkán lehetséges beszállítót váltani. |
|
(260) |
Ami a török kormány által előterjesztett egyéb állításokat illeti, a behozatal 2019-ben bekövetkezett hanyatlása kapcsán a Bizottság megjegyezte, hogy Törökország nem tudta teljesíteni a 2020. július 1-jéig rendelkezésre álló globális vámkontingenst (33). Ezenkívül a Bizottság nem látott összefüggést egy adott év során bekövetkezett behozatal-csökkenés és azon állítás között, miszerint ez a behozatal a végleges dömpingellenes vám kivetése következtében meg fog szűnni, és a török kormány nem szolgált semmilyen erre vonatkozó bizonyítékkal. Ezenkívül a Bizottság megjegyezte, hogy a török behozatalnak az ideiglenes dömpingellenes vám kivetése óta tapasztalt szintje azt mutatja, hogy a szóban forgó behozatal nem szűnt meg. Ehelyett Törökország 2021 januárja és márciusa között az országspecifikus vámkontingense jelentős részét (92 %-át) felhasználta, és 2021 áprilisa és júniusa között továbbra is jelentős mennyiségeket exportált. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a hatályos ideiglenes dömpingellenes vám ellenére Törökország folytatta a védintézkedés keretében neki kiosztott kontingensmennyiségekkel arányos volumenek szállítását. |
|
(261) |
A ÇİB állítására reagálva, a behozatalnak a szövetség által említett állítólagos csökkenése kapcsán (2019 első negyedéve, szemben a 2019 negyedik negyedévével) a Bizottság ismételten megjegyezte, hogy Törökország további mennyiségeket tudott volna szállítani a vámkontingens-rendszerben (34) 2019 utolsó negyedévében. A Bizottság mindazonáltal nem látta be, hogy a Törökországból érkező behozatal csökkentése önmagában miért jelentene ellátási hiányt a piacon. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az uniós piac bebizonyította, hogy a jogszabályi változások – például a piacvédelmi intézkedések bevezetése – függvényében képes alkalmazkodni a különböző beszerzési forrásokhoz. |
|
(262) |
Ezért a fenti tényekre tekintettel a Bizottság elutasította a konzorcium, a török kormány és a ÇİB állításait. |
|
(263) |
Ami azt a kérést illeti, hogy a Bizottság terjessze ki ténymegállapításait oly módon, hogy azok figyelembe vegyék a vizsgálati időszak utáni fejleményeket is, beadványában a konzorcium rámutatott az árak soha nem látott emelkedésére, amire 2020 vége és 2021 első negyedéve között került sor. A konzorcium hozzátette, hogy ez az áremelkedés veszélyezteti az Unión belüli működésüket, és ilyen árak mellett az uniós gyártók növelni fogják a nyereségüket, és így felépültek a vizsgálati időszakban őket ért károkból. |
|
(264) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a ÇİB és a török kormány kritizálta a Bizottság ezzel kapcsolatos megállapítását. A panaszos a maga részéről azzal érvelt, hogy a Bizottságnak nem szabad értékelnie a vizsgálati időszak utáni fejleményeket, mivel a jelen ügyben fennálló körülmények nem kivételes természetűek, és mindenesetre csak rövid távúak és nem strukturális természetűek. |
|
(265) |
A Bizottság úgy vélte, hogy az az állítás, miszerint a vizsgálati időszakot követően egy bizonyos időpontban áremelkedésre kerülhetett sor, önmagában nem kérdőjelezheti meg a vizsgálat által az ideiglenes és a végleges szakaszban tett ténymegállapításokat. A Bizottság megjegyezte, hogy a konzorcium állításának nincs érdemi háttere és olyan alátámasztó bizonyítékok, amely egyértelműen azt mutatnák, hogy a vizsgálati időszakra vonatkozó adatokon alapuló ténymegállapításokat önmagában az adott fejlemény cáfolja. Ezenkívül az az állítás, miszerint az uniós gazdasági ágazat felépült az elszenvedett kár után, megalapozatlan, és semminemű bizonyítékkal nem támasztották alá. A Bizottság emlékeztetett arra, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése megjegyzi, hogy a vizsgálati időszakot követő időszakra vonatkozó információkat rendszerint nem lehet figyelembe venni. |
|
(266) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően kapott észrevételekkel kapcsolatban a Bizottság megjegyzi, hogy egyik fél sem nyújtott be további bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy a vizsgálati időszak után bekövetkezett áremelkedés az uniós érdek vizsgálata alapján önmagában hogyan teszi a végleges dömpingellenes vámok kivetését alaptalanná. |
|
(267) |
A Bizottság így megerősítette az ideiglenes rendelet (183)–(198) preambulumbekezdésében rögzített következtetéseit. |
7.4. Egyéb tényezők
|
(268) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy az uniós acélgyártók következetesen megpróbálják fenntartani oligopóliumukat az uniós piacon és felszámolni a nemzetközi versenyt. A török kormány megjegyezte, hogy az uniós gyártók már a szabadpiaci értékesítések 79 %-át tudhatják magukénak, és hogy ez a százalék nem tartalmazza a jelentős kötött mennyiségeket. A ÇİB az uniós gyártók magas piaci részesedésére is hivatkozott, és monopóliumtól tartott. |
|
(269) |
Amint azt az ideiglenes rendelet (200) preambulumbekezdése már kifejtette, a Bizottság az oligopóliumra vonatkozó állítást megalapozatlannak találta. Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően egyik fél sem vitatta, hogy – az ideiglenes rendelet (75) és (200) preambulumbekezdésében említetteknek megfelelően – több mint 20 ismert gyártó van, amelyek 14 különböző csoportba tartoznak, és látszólag egészséges versenyt folytatnak egymással és a harmadik országokból érkező behozatallal. A versenyellenes gyakorlatokra vonatkozó bizonyítékok hiányában az általuk jelenleg birtokolt piaci részesedés nem alkalmas az oligopóliumra vonatkozó állítás alátámasztására, a monopóliumra vonatkozó állításról már nem is beszélve. |
|
(270) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a ÇİB kijelentette, hogy a fentiek nem értékelték részletesen, elégségesen és átláthatóan az uniós gazdasági ágazat által az uniós piacon megvalósított fejlett oligopóliumra vonatkozó állítást, továbbá azt sem, hogy az ezen fejlett oligopóliumra vonatkozó állítás megalapozatlan lenne. A ÇİB esetében az állítást más tényezők figyelembevételével kellett volna értékelni, úgy mint a meglévő intézkedések, az ellátás hiánya, a minőség és az innovációk számának csökkenése stb. A fél szerint a Törvényszék előírja, hogy az alaprendelet 21. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában különös figyelmet fordítsanak a hatékony verseny helyreállítására. A fél új bizonyítékok benyújtása nélkül megismételte azon állítását, miszerint az uniós gazdasági ágazat „fejlett oligopóliummal rendelkezik” az uniós piacon. |
|
(271) |
A Bizottság hivatkozik a közelmúltbeli szolgálati munkadokumentumára (35), amelyben megjegyezte, hogy „a közelmúltbeli konszolidációs hullámban az összefonódás-ellenőrzés hozzájárult ahhoz, hogy az élénk verseny megmaradjon az európai acélpiacokon azon számos downstream ágazatnak kedvezve, amelyek acélt használnak, megfizethető anyagokra hagyatkoznak a globális versenyben és európaiak millióinak foglalkoztatják. A versenykorlátozó összeolvadások megtiltásával (például Tata Steel/ThyssenKrupp) vagy az összeolvadások feltételekhez, úgy mint bizonyos üzleti tevékenységek leválasztásához és elidegenítéséhez – kötött jóváhagyásával (például ArcelorMittal/Ilva) az összefonódás-ellenőrzés biztosította, hogy az európai acélágazati ügyfelek választási lehetősége ne szűküljön, illetve ne kelljen magasabb árakkal vagy kevesebb innovációval megelégedniük.” A Bizottság megalapozatlannak találta a ÇİB állításait, beleértve a melegen hengerelt sík acéltermékek ellátásának hiányára vonatkozó állításokat is, amelyeket a 7.3. pont ismertet. A Bizottság ezért megerősítette az ideiglenes szakaszban tett ténymegállapításait. |
|
(272) |
E szakaszra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (199)–(200) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseit a Bizottság megerősítette. |
7.5. Az uniós érdekre vonatkozó következtetés
|
(273) |
Az érdekelt felek ideiglenes tájékoztatását követően a török kormány kijelentette, hogy véleménye szerint a dömpingellenes vámok egyaránt szükségtelenek és károsak az uniós piac számára, és ellenkeznek az Unió egészének érdekeivel. Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően a ÇİB előadta, hogy a Bizottság nem egyensúlyozta ki átlátható módon az érintett különböző érdekeket, valamint nem indokolta ténymegállapításait. A Bizottság ezeket a kijelentéseket megalapozatlannak találta tekintettel a vizsgálat ténymegállapításaira, nevezetesen a dömping fennállására, az uniós gazdasági ágazat abból fakadó jelentős kárára és a különböző érintett érdekek kiegyensúlyozásának eredményére. |
|
(274) |
A fentiek alapján, és mivel nem érkeztek további észrevételek, a Bizottság megerősítette az ideiglenes rendelet (201) preambulumbekezdésében foglalt következtetéseket. |
8. VÉGLEGES DÖMPINGELLENES INTÉZKEDÉSEK
8.1. Végleges intézkedések
|
(275) |
A dömpinggel, a dömpingből eredő kárral, az ok-okozati összefüggéssel és az uniós érdekkel kapcsolatban az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban megfogalmazott következtetéseket figyelembe véve végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni annak megakadályozása érdekében, hogy az érintett termék dömpingelt behozatala további kárt okozzon az uniós gazdasági ágazatnak. Az e rendelet 6. szakaszában és különösen a 6.3. pontban ismertetett okokból a dömpingellenes vámokat az alacsonyabb vám szabályának megfelelően kell megállapítani. |
|
(276) |
A fentiek alapján az említett vámok az alábbi tételek szerint kerülnek megállapításra:
|
|
(277) |
Az e rendeletben az egyes meghatározott vállalatok esetében megállapított egyedi dömpingellenes vámtételek a vizsgálat ténymegállapításain alapulnak. Ennek megfelelően a vámok az e vizsgálat során az e vállalatok tekintetében feltárt helyzetet tükrözik. Ezek a vámtételek kizárólag az érintett országból származó és a megnevezett jogalanyok által gyártott érintett termék behozatalára vonatkoznak. Az e rendelet rendelkező részében kifejezetten meg nem jelölt vállalatok – köztük a kifejezetten megjelölt vállalatokkal kapcsolatban álló vállalatok – által gyártott érintett termék behozatalaira a „minden más vállalatra” vonatkozó vámtételt kell alkalmazni. E vállalatok esetében az egyedi dömpingellenes vámtételek nem alkalmazhatók. |
|
(278) |
Ha egy vállalatnak a későbbiekben megváltozik a neve, a rá vonatkozó egyedi dömpingellenes vámtételek a kérelme alapján alkalmazhatók. A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni (36). A kérelemnek tartalmaznia kell minden olyan releváns információt, amely alapján bizonyítható, hogy a változás nem érinti a vállalatnak a rá vonatkozó vámtételre való jogosultságát. Ha a vállalat nevének megváltozása nem érinti a vállalatra vonatkozó vámtétel igénybevételére való jogosultságot, a névváltoztatásról a Bizottság rendeletet tesz közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában. |
|
(279) |
A vámtételek közötti különbségből adódó, az intézkedések kijátszásával kapcsolatos kockázat lehető legkisebbre csökkentése érdekében az egyedi dömpingellenes vámok alkalmazásának biztosításához különleges intézkedésekre van szükség. A vállalatoknak, amelyekre egyedi dömpingellenes vámok vonatkoznak, a tagállamok vámhatóságai felé érvényes kereskedelmi számlát kell bemutatniuk. A számlának meg kell felelnie az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Amennyiben a behozatalt nem kíséri ilyen számla, akkor a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám alkalmazandó. |
|
(280) |
Bár a számla bemutatása szükséges ahhoz, hogy a tagállamok vámhatóságai egyedi dömpingellenes vámtételeket alkalmazhassanak a behozatalokra, nem a számla jelenti az egyetlen olyan elemet, amelyet a vámhatóságoknak figyelembe kell venniük. Ugyanis, még ha a bemutatott számla teljesíti is az e rendelet 1. cikkének (3) bekezdésében előírt összes követelményt, a tagállamok vámhatóságainak akkor is el kell végezniük a szokásos ellenőrzéseket, és – minden más esethez hasonlóan – további dokumentumokat (fuvarokmányokat stb.) is bekérhetnek a nyilatkozatban foglalt adatok pontosságának ellenőrzése céljából, valamint annak érdekében, hogy az adott vámtétel alkalmazása a vámjognak megfelelően indokolt legyen. |
|
(281) |
Amennyiben az érintett dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyedi vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő, ez a növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen körülmények között, és amennyiben a feltételek teljesülnek, a kijátszások feltárására vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat többek között irányulhat annak megállapítására, hogy szükség van-e az egyedi vámtételek eltörlésére és ebből következően országos vám kivetésére. |
|
(282) |
A dömpingellenes vámok megfelelő érvényesítése érdekében a „minden más vállalatra” megállapított dömpingellenes vám nemcsak az e vizsgálatban nem együttműködő exportáló gyártókra alkalmazandó, hanem azokra a gyártókra is, amelyek a vizsgálati időszak alatt nem exportáltak az Unióba. |
8.2. Az ideiglenes vámok végleges beszedése
|
(283) |
Tekintettel a megállapított dömpingkülönbözetekre és figyelembe véve az uniós gazdasági ágazatnak okozott kár mértékét, az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni. |
|
(284) |
mivel a végleges vámtételek alacsonyabbak, mint az ideiglenes vámtételek, az ideiglenesen biztosított összegeknek a végleges dömpingellenes vámokon kívüli részét el kell engedni. |
8.3. Visszaható hatály
|
(285) |
Az 1.2. pontban említettek szerint, a panaszosi kérelmet követően a Bizottság az alaprendelet 14. cikkének (5) bekezdése alapján nyilvántartásbavételi kötelezettséget vezetett be a vizsgált termék behozatalára. |
|
(286) |
A vizsgálat végleges szakaszában a Bizottság a nyilvántartásba vétellel összefüggésben gyűjtött adatokat értékelte. A Bizottság megvizsgálta, hogy a végleges vámok visszaható hatállyal történő beszedéséhez teljesültek-e az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdése szerinti kritériumok. |
|
(287) |
A Bizottság elemzése nem mutatta ki a vizsgálati időszak alatt károkat okozó behozatal szintjén túlmenően a behozatal jelentős mértékű további növekedését, amelyet az alaprendelet 10. cikke (4) bekezdésének d) pontja feltételként ír elő. Ennek elemzéséhez a Bizottság összehasonlította az érintett termék vizsgálati időszak alatti átlagos havi behozatali volumenét az e vizsgálat megindítását követő hónaptól az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző utolsó teljes hónapig terjedő időszak alatti átlagos havi behozatali volumennel. Az érintett termék vizsgálati időszak alatti átlagos havi behozatali volumenét az e vizsgálat megindítását követő hónaptól az ideiglenes intézkedések bevezetését megelőző utolsó teljes hónapig terjedő időszak alatti átlagos havi behozatali volumennel összehasonlítva sem volt megfigyelhető a behozatal jelentős mértékű további növekedése.
|
||||||||||||||||||||||||||||
|
(288) |
A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy végleges vámok azon időszak tekintetében történő visszamenőleges hatállyal történő beszedése, amelynek során a behozatalt nyilvántartásba vették, ebben az esetben nem volt megalapozott. |
9. KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS FELAJÁNLÁSA
|
(289) |
Az érdekelt felek végső tájékoztatását követően az egyik exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel az alaprendelet 8. cikkével összhangban. |
|
(290) |
A Bizottság értékelte ezt az ajánlatot és megállapította, hogy a kötelezettségvállalás elfogadása nem járna gyakorlati haszonnal az alaprendelet 8. cikke értelmében. Ennek okai elsősorban: az ajánlatban szereplő megkülönböztethetetlen terméktípusok sokasága, az a tény, hogy egyes, ugyanazon KN/TARIC-kód alá tartozó terméktípusok eltérő minimális importárakkal rendelkeznek, az a tény, hogy a felajánlott minimális importárak a legtöbb terméktípus esetében nem lennének elegendőek a dömping káros hatásainak felszámolásához, valamint a felajánlott indexálás alkalmatlan a nyersanyagár-ingadozások figyelembevételére. |
|
(291) |
Az exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlatához fűzött észrevételeiben a panaszos annak elutasítása mellett érvelt, és érvei alátámasztották a Bizottság saját elemzését. |
|
(292) |
A Bizottság levelet küldött az exportáló gyártónak, amelyben meghatározta a kötelezettségvállalási ajánlat elutasításának okait, és lehetőséget biztosított a vállalatnak észrevételei megtételére. |
|
(293) |
A Bizottsághoz nem érkezett a vállalattól észrevétel a Bizottság azon következtetése kapcsán, miszerint a javasolt kötelezettségvállalás nem megfelelő és a gyakorlatban megvalósíthatatlan. |
|
(294) |
Ezért a fenti (290)–(293) preambulumbekezdésben kifejtett okokból a Bizottság az árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlatot elutasította. |
10. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
|
(295) |
Tekintettel az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet (37) 109. cikkére, az Európai Unió Bíróságának ítéletét követően visszatérítendő összegek után fizetendő kamat mértékét úgy kell megállapítani, hogy az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletei esetében alkalmazott, az Európai Unió Hivatalos Lapjának C sorozatában az adott hónap első naptári napján közzétett kamatlábból kell kiindulni. |
|
(296) |
Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A RENDELETET:
1. cikk
(1) A Bizottság végleges dömpingellenes vámot vet ki a Törökországból származó, jelenleg a 7208 10 00, 7208 25 00, 7208 26 00, 7208 27 00, 7208 36 00, 7208 37 00, 7208 38 00, 7208 39 00, 7208 40 00, 7208 52 10, 7208 52 99, 7208 53 00, 7208 54 00, ex 7211 13 00 (TARIC-kód: 7211130019), ex 7211 14 00 (TARIC-kód: 7211140095), ex 7211 19 00 (TARIC-kód: 7211190095), ex 7225 19 10 (TARIC-kód: 7225191090), 7225 30 90, ex 7225 40 60 (TARIC-kód: 7225406090), 7225 40 90, ex 7226 19 10 (TARIC-kód: 7226191095), ex 7226 91 91 (TARIC-kód: 7226919119) és 7226 91 99 KN-kódok alá tartozó, következőképpen meghatározott termékek behozatalára: vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült síkhengerelt termékek, tekercsben is (beleértve a „méretre vágott” és a „keskeny szalag” típusú termékeket is), melegen hengerelve, de tovább nem megmunkálva, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélkül.
Nem minősülnek érintett terméknek a következő termékek:
|
i. |
a rozsdamentes acélból és a szemcseorientált szilícium-elektromos acélból készült termékek; |
|
ii. |
a szerszámacél és a gyorsacél termékek; |
|
iii. |
a nem tekercsben lévő, felületükön mintázás nélküli, 10 mm-t meghaladó vastagságú és legalább 600 mm szélességű termékek; valamint |
|
iv. |
a nem tekercsben lévő, felületükön mintázás nélküli, legalább 4,75 mm, de 10 mm-t nem meghaladó vastagságú és legalább 2 050 mm szélességű termékek; |
|
v. |
azon termékek, amelyek a) szélessége legfeljebb 350 mm, és b) amelyek vastagsága 50 mm vagy annál nagyobb, függetlenül a termék hosszától. |
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott és az alábbiakban felsorolt vállalatok által gyártott termékre vonatkozó, a vámfizetés előtti, uniós határparitáson számított nettó árra alkalmazandó végleges dömpingellenes vám vámtétele a következő:
|
Ország |
Vállalat |
A végleges dömpingellenes vám vámtétele |
TARIC-kiegészítő kód |
|||
|
Törökország |
Çolakoğlu Metalurji A.Ş. |
7,3 % |
C602 |
|||
|
Erdemir csoport:
|
5,0 % |
C603 |
||||
|
Habaş Sinai ve Tibbi Gazlar İstihsal Endüstrisi A.Ş. |
4,7 % |
C604 |
||||
|
Ağir Haddecilik A.Ş. |
5,7 % |
C605 |
||||
|
Borçelik Çelik Sanayii Ticaret A.Ş. |
5,7 % |
C606 |
||||
|
Minden más vállalat |
7,3 % |
C999 |
(3) A (2) bekezdésben megjelölt vállalatok esetében meghatározott egyedi vámtételek alkalmazásának feltétele olyan érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságainak, amelyen szerepel a számlát kibocsátó vállalat név és beosztás szerint azonosított tisztségviselője által keltezett és aláírt következő nyilatkozat: „Alulírott igazolom, hogy az e számla tárgyát képező, az Európai Unióba történő kivitelre értékesített (mennyiség) (érintett terméket) a(z) (vállalat neve és címe) (TARIC-kiegészítő kód) állította elő [érintett ország]-ban/-ben. Kijelentem, hogy az e számlán szereplő adatok hiánytalanok és megfelelnek a valóságnak.” Ha ilyen számlát nem mutatnak be, a minden más vállalatra alkalmazandó vámot kell alkalmazni.
(4) Eltérő rendelkezés hiányában a vámokra vonatkozó hatályos rendelkezések alkalmazandók.
2. cikk
Az (EU) 2021/9 bizottsági végrehajtási rendelet alapján ideiglenes dömpingellenes vám formájában biztosított összegeket véglegesen be kell szedni. A dömpingellenes vám végleges vámtételeit meghaladóan biztosított összegeket fel kell szabadítani.
3. cikk
A Bizottság a nyilvántartásba vett behozatalokra visszaható hatállyal nem vet ki végleges dömpingellenes vámot. Az (EU) 2020/1686 végrehajtási rendelet 1. cikkével összhangban gyűjtött adatokat nem szabad tovább tárolni.
4. cikk
Az 1. cikk (2) bekezdése módosítható új, Törökországban működő exportáló gyártók felvételével, amelyekre a mintában nem szereplő együttműködő vállalatokra érvényes megfelelő súlyozott átlagos dömpingellenes vámot kell alkalmazni. Az új exportáló gyártónak bizonyítania kell, hogy:
|
a) |
a vizsgálati időszakban, azaz 2019. január 1-jétől 2019. december 31-ig nem exportálta a Törökországból származó, az 1. cikk (1) bekezdésében megnevezett árut; |
|
b) |
nem áll kapcsolatban olyan exportőrrel vagy gyártóval, amelyre az e rendelettel bevezetett intézkedések alkalmazandók; valamint |
|
c) |
a vizsgálati időszak vége után ténylegesen exportálta az érintett terméket, vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt arra, hogy jelentős mennyiséget exportál az Unióba. |
5. cikk
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 176., 2016.6.30., 21. o.
(2) HL C 166., 2020.5.14., 9. o.
(3) HL C 197., 2020.6.12., 4. o.
(4) A Bizottság (EU) 2020/1686 végrehajtási rendelete (2020. november 12.) a Törökországból származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek behozatalára vonatkozó nyilvántartásba vételi kötelezettség bevezetéséről (HL L 379., 2020.11.13., 47. o.).
(5) A Bizottság (EU) 2021/9 végrehajtási rendelete (2021. január 6.) a Törökországból származó egyes vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült melegen hengerelt sík termékek behozatalára vonatkozó ideiglenes vám kivetéséről (HL L 3., 2021.1.7., 4. o.).
(6) t21.000389.
(7) HL L 227., 1996.9.7., 3. o.
(8) A Törvényszék 2015. június 25-i ítélete, PT Perindustrian dan Perdagangan Musim Semi Mas (PT Musim Mas) kontra az Európai Unió Tanácsa, T-26/12, 50. pont.
(9) A Bíróság 2016. október 26-i ítélete, PT Perindustrian dan Perdagangan Musim Semi Mas (PT Musim Mas) kontra az Európai Unió Tanácsa, C-468/15P.
(10) Ezzel összefüggésben lásd a WTO vizsgálóbizottságának az „Európai Unió – Az Indonéziából származó egyes zsíralkoholok behozatalával kapcsolatos dömpingellenes intézkedések” jogvitában készült jelentését (WT/DS442/R), 2016. december 16., 7.129. pont.
(11) Az 1995. júniusi 4108. törvénnyel módosított, 1961. január 6-i 193. török jövedelemadó-törvény 40. cikke.
(12) A Bíróság ítélete, Gimelec kontra Bizottság, C-315/90, ECLI:EU:C:1991:447, 21–29. pont; A WTO Fellebbezési Testületének 2001.7.24.-i jelentése, United States – Anti-dumping Measures on Certain Hot-Rolled Steel Products from Japan (Egyesült Államok – Japánból származó, egyes melegen hengerelt acéltermékekre vonatkozó dömpingellenes intézkedések), WT/DS184/AB/R, 181–215. pont.
(13) A betekinthető aktában t21.000916 hivatkozási számon megtalálható ügyirat (Törökország kormányának beadványa) 14. oldalának utolsó pontja.
(14) A Bizottság (EU) 2017/649 végrehajtási rendelete (2017. április 5.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről (HL L 92., 2017.4.6., 68. o.); A Bizottság (EU) 2017/969 végrehajtási rendelete (2017. június 8.) a Kínai Népköztársaságból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges kiegyenlítő vám kivetéséről és a Kínai Népköztársaságból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről szóló (EU) 2017/649 bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról (HL L 146., 2017.6.9., 17. o.).
(15) A Bizottság (EU) 2017/1795 végrehajtási rendelete (2017. október 5.) a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint a Szerbiából származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalával kapcsolatos vizsgálat megszüntetéséről (HL L 258., 2017.10.6., 24. o.).
(16) Lásd többek között a Brazíliából, Iránból, Oroszországból és Ukrajnából származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó végleges dömpingellenes vám kivetéséről, valamint a Szerbiából származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalával kapcsolatos vizsgálat megszüntetéséről szóló (EU) 2017/1795 bizottsági végrehajtási rendelet 3. és 7. táblázatát és (339) preambulumbekezdését.
(17) A Bizottság (EU) 2017/1795 végrehajtási rendelete (lásd a fenti 10. lábjegyzetet). 2016 októberétől kezdve az uniós gyártók részesülhettek a Kínai Népköztársaságból származó egyes melegen hengerelt, sík, vasból, ötvözetlen acélból vagy más ötvözött acélból készült termékek behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2016. október 6-i (EU) 2016/1778 bizottsági végrehajtási rendelet (HL L 272., 33. o.) biztosította védelemben.
(18) Lásd többek között az (EU) 2017/1795 bizottsági végrehajtási rendelet (292) preambulumbekezdését (lásd a fenti 10. lábjegyzetet).
(19) (EU) 2016/1778 végrehajtási rendelet.
(20) (EU) 2017/649 végrehajtási rendelet.
(21) A t21.000916 számú ügyirat 14. oldalának utolsó pontja.
(22) Gazdasági jelentés, Economic and Steel Market Outlook 2020–2021 (Gazdasági és acélpiaci kilátások 2020–2021), második negyedéves jelentés, 2019-ig terjedő adatok (beleértve a teljes 2019-es évet is), 2020. május 12., Eurofer, letölthető a következő internetes oldalon: https://www.eurofer.eu/assets/Uploads/REPORT-Economic-and-Steel-Market-Outlook-Quarter-2-2020.pdf, valamint a Worldsteel Short Range Outlook October 2019 (Az Acélipari Világszövetség rövidtávú kilátásai, 2019. október), 2019. október 14., Acélipari Világszövetség, elérhető a következő internetes oldalon: https://www.worldsteel.org/media-centre/press-releases/2019/worldsteel-short-range-outlook-2019.html
(23) Az Indiából és Tajvanról származó, egyes síkhengerelt, legalább 600 mm szélességű, vasból vagy ötvözetlen acélból készült, plattírozás, lemezelés vagy bevonás nélküli, tekercsben lévő, melegen hengerelt, de tovább nem megmunkált termékek behozatalára végleges kiegyenlítő vám kivetéséről, egyes exportáló gyártók által felajánlott kötelezettségvállalások elfogadásáról, valamint a Dél-Afrikából származó behozatalt illetően az eljárás megszüntetéséről szóló, 2000. február 4-i 284/2000/ESZAK bizottsági határozat (HL L 31., 2000.2.5., 44. o.).
(24) t21.000701, 2. melléklet.
(25) t21.000701, 1. és 3. melléklet.
(26) t21.000721.
(27) t21.000931.
(28) 2018 júliusában a Bizottság ideiglenes védintézkedést vezetett be, amely 2019 februárjában vált véglegessé, és az egész vizsgálati időszak alatt érvényben volt. Ezen intézkedés értelmében a melegen hengerelt sík acéltermékek köre nagyrészt megfelel az 1. termékkategóriának. Ezért a vámkontingens védintézkedés keretében történő felhasználásának alakulása releváns e vizsgálat szempontjából.
(29) Az egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó végleges védintézkedések bevezetéséről szóló (EU) 2019/159 végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2020. június 29-i (EU) 2020/894 bizottsági végrehajtási rendelet (45)–(50) preambulumbekezdése; (HL L 206., 2020.6.30., 27. o.).
(30) Az ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket bevezető rendelet 6. táblázata.
(31) Az ideiglenes dömpingellenes intézkedéseket bevezető rendelet (188)–(189) preambulumbekezdése.
(32) Az egyes acéltermékek behozatalára vonatkozó végleges védintézkedések bevezetéséről szóló (EU) 2019/159 végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2019. szeptember 26-i (EU) 2019/1590 bizottsági végrehajtási rendelet (21)–(23) preambulumbekezdése; (HL L 248., 2019.9.27., 28. o.).
(33) Ez az kijelentés mindkét időszakra érvényes, vagyis amikor Törökországra 2019. február 2. és szeptember 30. között globális vámkontingens vonatkozott, és amikor Törökországra 2019. október 1-jétől 30 %-os felső korlát vonatkozott a globális vámkontingens keretében.
(34) 2019 utolsó negyedévében Törökország azon teljes vámkontingens-mennyiség 73 %-át használta fel, amelyet jogosult volt vámmentesen szállítani, így ebben a negyedévben körülbelül 170 000 tonnányi vámkontingenst felhasználatlanul hagyva.
(35) A „Towards Competitive and Clean European Steel” (A versenyképes és tiszta európai acélra történő átállás) című bizottsági szolgálati munkadokumentum, SWD(2021) 353 final, 2021.5.5., 4–5. o.
(36) European Commission, Directorate-General for Trade, Directorate H, Wetstraat 170 Rue de la Loi, 1040 Bruxelles/Brussel, Belgique/België.
(37) Az Európai Parlament és a Tanács (EU, Euratom) 2018/1046 rendelete (2018. július 18.) az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 193., 2018.7.30., 1. o.).
HATÁROZATOK
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/79 |
A TANÁCS (EU) 2021/1101 HATÁROZATA
(2021. május 20.)
az Európai Unió által az Egészségügyi Világközgyűlés hetvennegyedik ülésszakán képviselendő álláspontról
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 168. cikke (5) bekezdésére, összefüggésben 218. cikke (9) bekezdésével,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
mivel:
|
(1) |
Az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy az Unió arra törekszik, hogy kapcsolatokat alakítson ki és partnerségre lépjen azokkal a harmadik országokkal, valamint nemzetközi, regionális vagy univerzális szervezetekkel, amelyek osztoznak vele a 21. cikk (1) bekezdésének első albekezdésében említett elvekben. Az említett második albekezdés arról is rendelkezik, hogy az Unió, különösen az Egyesült Nemzetek keretében, elősegíti a közös problémák többoldalú megoldását. |
|
(2) |
Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 168. cikkének (3) bekezdése értelmében az Unió és a tagállamok elősegítik az együttműködést harmadik országokkal és a népegészségügy területén hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel. |
|
(3) |
Az Egészségügyi Világszervezet Alapokmánya (a továbbiakban: a megállapodás) 1948. április 7-én lépett hatályba. |
|
(4) |
A megállapodás 60. cikke értelmében az Egészségügyi Világközgyűlés az az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jelen lévő és szavazó tagjainak többségével határozatokat fogadhat el. |
|
(5) |
Az Egészségügyi Világközgyűlés a 2021. május 24-én kezdődő hetvennegyedik ülésszakán határozatot készül elfogadni egy világjárványokra való felkészültségről és reagálásról szóló WHO-keretegyezmény kidolgozására és megtárgyalására szolgáló kormányközi ülés létrehozásáról. |
|
(6) |
Helyénvaló meghatározni az Unió által az Egészségügyi Világközgyűlésen képviselendő álláspontot, mivel az Egészségügyi Világközgyűlés határozata meg fogja határozni – a tagállamai mellett – az Unió azon képességét, hogy részt vegyen egy világjárványokra való felkészültségről és reagálásról szóló WHO-keretegyezmény kidolgozásában és megtárgyalásában, és regionális gazdasági integrációs szervezetként potenciálisan részes féllé váljon abban. |
|
(7) |
Az Uniónak egy világjárványokra való felkészültségről és reagálásról szóló WHO-keretegyezmény kidolgozásában és megtárgyalásában való részvétele, valamint – az Unió tagállamai mellett – az egyezményhez való esetleges csatlakozása hozzá fog járulni az ENSZ rendszerén belül a nemzetközi együttműködésnek a világjárványokra válaszul történő fokozásához. |
|
(8) |
Az EUMSZ 168. cikkének (7) bekezdése értelmében tiszteletben kell tartani a tagállamoknak az egészségügyi politikájuk meghatározására, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezésére és biztosítására vonatkozó hatáskörét a tárgyalási folyamat során. |
|
(9) |
Az Unió álláspontját az Unió azon tagállamai képviselik, amelyek tagjai az Egészségügyi Világközgyűlésnek, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
Az Egészségügyi Világközgyűlés hetvennegyedik ülésszakán az Unió által képviselendő álláspont a következő:
Az Európai Unió támogatja egy világjárványokra való felkészültségről és reagálásról szóló új keretegyezményre irányuló Egészségügyi Világszervezet-folyamat létrehozását, és számára lehetővé kell tenni, hogy – uniós hatáskörben – egy ilyen szerződésben szerződő félként részt vehessen.
Az Egészségügyi Világközgyűlésnek a tárgyalások eljárási szempontjait meghatározó határozatának lehetővé kell tennie az Uniónak az uniós hatáskörbe tartozó kérdésekkel foglalkozó tárgyalási folyamatban való részvételét, tekintettel az Uniónak regionális gazdasági integrációs szervezetként az egyezményhez való lehetséges csatlakozására.
Az ilyen részvételt olyan konkrét utalásoknak a határozat szövegébe történő felvételével kell elérni, amelyek egyértelművé teszik, hogy az egyezmény kidolgozása és tárgyalása céljából létrehozott bármely kormányközi testületnek nyitottnak kell lennie regionális gazdasági integrációs szervezetek részvételére.
2. cikk
Az 1. cikkben említett álláspontot az Unió azon tagállamai képviselik az Unió nevében együttesen eljárva, amelyek tagjai az Egészségügyi Világszervezetnek.
3. cikk
Ez a határozat az elfogadásának napján lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, 2021. május 20-án.
a Tanács részéről
az elnök
A. SANTOS SILVA
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/81 |
A TANÁCS (EU) 2021/1102 HATÁROZATA
(2021. június 28.)
a Bizottságnak a gerinctelen bioágenseknek az Unió területén való bevezetésével, értékelésével, előállításával, piaci értékesítésével és alkalmazásával kapcsolatos uniós helyzetről és lehetőségekről szóló tanulmány és – amennyiben a tanulmány eredményeire tekintettel annak helye van – javaslat benyújtására való felkéréséről
AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 241. cikkére,
mivel:
|
(1) |
A bioágensek természetes ellenségek, antagonista szervezetek vagy „versenytársak”, illetve a növénykárosítók – a zárlati károsítókat is ideértve – elleni védekezésre használt bármely egyéb organizmusok. A védekezésre sor kerülhet közvetlenül vagy közvetett módon, a vektorjaik, a gyomok és az idegenhonos inváziós növények elleni védekezés útján. |
|
(2) |
E határozat alkalmazása csak a gerinctelen bioágensekre, így például a rovarokra – beleértve a steril hím rovarokat is –, az atkákra és a fonálféregfajokra (a továbbiakban: a bioágensek) terjed ki. |
|
(3) |
Nagy eltérések figyelhetők meg a tagállamok megközelítései, illetve az általuk a bioágensek szabadon engedésére, értékelésére és szállítására vonatkozóan alkalmazott szabályozástípusok között. A bioágenseket azonban nem állítják meg a határok, és azokon a területeken túl is elterjedhetnek, ahol a növénykárosítók, gyomok vagy idegenhonos inváziós növények elleni védekezés céljából szándékosan szabadon engedték őket. |
|
(4) |
A bioágenseket gyakran alkalmazzák az üvegházi termelésben, és egyre fontosabb a szerepük a fenntartható mezőgazdaság és erdőgazdálkodás terén, nevezetesen az integrált növényvédelem és a biogazdálkodás megvalósításában. A fenntartható gazdálkodási rendszerek kulcsfontosságú módon járulnak hozzá az Uniónak a fenntartható élelmiszerrendszerekre történő átállásához, ahogyan „A termelőtől a fogyasztóig stratégia a méltányos, egészséges és környezetbarát élelmiszerrendszerért” című bizottsági közleményben és az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közleményben szerepel, és amelyet a jövőbeli közös agrárpolitika is támogat. A bioágensek alkalmazása e tekintetben segít csökkenteni a vegyi növényvédő szerektől való függést. |
|
(5) |
A 2016/2031 európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) célja az Uniónak az új károsítók behurcolásával szembeni védelme, valamint a meglévő károsítók hatékonyabb kezelése. Az említett rendeletben foglalt növényegészségügyi politika különösen az új növénykárosítók világszerte történő szűrésére, az ilyen növénykárosítók uniós területre való bejutásának megakadályozására, valamint a behurcolásuk esetén a korai észlelésre és a felszámolásra összpontosít. |
|
(6) |
A növénykárosítók bejutása, megtelepedése és elterjedése veszélyeztetheti a mezőgazdaság, az erdők, a természetes környezet, a biológiai sokféleség és az ökoszisztémák fenntarthatóságát. A globális kereskedelem, a személyek mozgása, az éghajlatváltozás és a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoribbá teszik a károsítók és a növényegészségügyi kockázatok előfordulását. Az új egzotikus károsítófajok veszélyt jelentenek a meglévő uniós mezőgazdasági és erdészeti termelési rendszerekre, valamint az őshonos növény- és állatvilágra is. A károsító származási régiójából származó természetes ellenség bevezetése hozzájárulhat a megfelelő védekezési stratégia kialakításához, de kockázatot jelenthet az őshonos növény- és állatvilágra nézve. Ezért valamely bioágens bevezetése előtt szabványos módszer segítségével tudományos értékelést kell készíteni a növényegészségügyre és a biológiai sokféleségre gyakorolt lehetséges hatásokról, így többek között a nem célzott fajokra, az ökoszisztémákra és általában a biológiai sokféleségre gyakorolt esetleges nemkívánatos hatásokról. |
|
(7) |
Elismert tény, hogy az azon mezőgazdasági termelők, zöldterület-kezelők és kertészek felől érkező nagyobb igény miatt, akik csökkenteni kívánják a vegyi növényvédő szerektől való függésüket, egyre elterjedtebb a bioágensek használata. |
|
(8) |
Egyes nemzetközi szervezetek – különösen a Nemzetközi Növényvédelmi Egyezményen keresztül (IPPC) az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete és az Európai és Földközi-tenger melléki Növényvédelmi Szervezet (EPPO) – nemzetközi növényegészségügyi szabványokat és iránymutatást dolgoztak ki a bioágensek biztonságos alkalmazásáról, emellett pedig fontos szerepet töltenek be a kockázatelemzésre és a kutatásra vonatkozó szabványok kidolgozásában. |
|
(9) |
A bioágensek előállítói – köztük kis- és középvállalkozások (kkv-k) – innovatív és egyedi növényvédelmi megoldásokat kínálnak. A bioágensek minőség-ellenőrzése alapvető követelmény azok biztonságosságának és teljesítményének szavatolásához. |
|
(10) |
A tagállamok közötti következetesebb megközelítés elősegíthetné a biztonságos bioágensek kidolgozását és piacra jutását. Ez segítene lehetőségeket teremteni a mezőgazdasági és erdészeti termelési rendszerek, valamint a növénykárosítókkal szembeni védekezés tekintetében, emellett pedig biztosítaná az egészség és a környezet védelmét. |
|
(11) |
A Tanács úgy véli, hogy a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodással (2) és különösen annak az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. és 241. cikkének alkalmazásáról szóló (10) bekezdésével összhangban tanulmányt kell készíteni a bioágenseknek az Unió területén való bevezetésével, értékelésével, előállításával, piaci értékesítésével és alkalmazásával kapcsolatos uniós helyzetről és lehetőségekről, hogy azok könnyebben elérhetővé és hozzáférhetővé váljanak a felhasználók számára, biztosítva ugyanakkor az emberek, az állatok, a növények és a környezet biztonságát és az élelmezésbiztonságot. |
|
(12) |
Az említett lehetőségek magukban foglalhatják a következőkkel kapcsolatos potenciál felmérését: a kritériumok, az eljárások és a döntéshozatal harmonizációja az Unióban; uniós kutatási, innovációs és ismeretterjesztő programok, továbbá megerősített együttműködés az érintett nemzetközi szervezetekkel a bioágensek piacra jutásának meggyorsítása és a hozzáférhetőségük javítása érdekében; valamint a beruházásoknak, az innovációnak és a bioágensek növénykárosítók elleni védekezésben való biztonságos alkalmazásának támogatása, első lépésként a biológiai védekezés tágabb fogalmának harmonizált meghatározása felé, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A Tanács felkéri a Bizottságot, hogy 2022. december 31-ig nyújtson be tanulmányt a gerinctelen bioágenseknek az Unió területén való bevezetésével, előállításával, értékelésével, piaci értékesítésével és alkalmazásával kapcsolatos helyzetről. Értékelni kell továbbá az eljárások harmonizálásának lehetőségeit az Unió egész területén annak érdekében, hogy elősegítsék a bioágensek telepítésének és piacra jutásának előmozdítását, támogassák a bioágensekkel kapcsolatos beruházásokat és innovációt, valamint hozzájáruljanak a biztonságos alkalmazásukhoz, ideértve azokat az eseteket is, amikor azokra a növényegészségügyi hatóságok előírásai nyomán zárlati károsítók elleni védekezéshez van szükség.
2. cikk
A Tanács felkéri a Bizottságot, hogy – amennyiben a tanulmány eredményeire tekintettel annak helye van – nyújtson be javaslatot, vagy tájékoztassa a Tanácsot a tanulmány nyomon követését szolgáló valamennyi lehetséges intézkedésről.
3. cikk
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján lép hatályba.
Kelt Luxembourgban, 2021. június 28-án.
a Tanács részéről
az elnök
M. do C.ANTUNES
(1) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/2031 rendelete (2016. október 26.) a növénykárosítókkal szembeni védekező intézkedésekről, a 228/2013/EU, a 652/2014/EU és az 1143/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 69/464/EGK, a 74/647/EGK, a 93/85/EGK, a 98/57/EK, a 2000/29/EK, a 2006/91/EK és a 2007/33/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 317., 2016.11.23., 4. o.).
(2) Intézményközi megállapodás az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság között a jogalkotás minőségének javításáról (HL L 123., 2016.5.12., 1. o.).
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/84 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1103 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA
(2021. július 5.)
a brazil intézmények által a Brazil Központi Bank rendelete alapján kötött származtatott ügyletek tekintetében Brazília jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerének a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke szerinti bizonyos követelményekkel való egyenértékűségének elismeréséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke olyan mechanizmust ír elő, amelynek keretében a Bizottság felhatalmazással rendelkezik olyan egyenértékűségi határozatok elfogadására, amelyekkel egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási intézkedéseit egyenértékűnek nyilvánítja a 648/2012/EU rendelet 11. cikkében megállapított követelményekkel, és így az említett rendelet hatálya alá tartozó ügyletet kötő szerződő felek – ha legalább egyikük a szóban forgó harmadik országbeli székhellyel rendelkezik – az említett követelményeket a szóban forgó harmadik ország jogi keretrendszerében foglalt követelményeknek való megfeleléssel teljesítik. Az egyenértékűségi határozat hozzájárul a 648/2012/EU rendelet átfogó céljának eléréséhez, vagyis a harmadik országokkal közösen elfogadott és az említett rendeletben megállapított elvek nemzetközileg egységes alkalmazásának biztosításával csökkenti a rendszerszintű kockázatot, és növeli a származékos piacok átláthatóságát. |
|
(2) |
A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése – mely rendeletet a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) egészíti ki – meghatározza az Unió jogi követelményeit a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek feltételeinek időben történő megerősítésével, a portfóliótömörítés elvégzésével és azon megállapodásokkal kapcsolatban, amelyek alapján a portfóliókat nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében egyeztetik. Ezen túlmenően az említett rendelkezések megállapítják az említett ügyletekkel kapcsolatos értékelési és vitarendezési kötelezettségekre (a működésikockázat-csökkentési technikákra), valamint a biztosítékeszközök (biztosítékok) szerződő felek közötti cseréjével kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó követelményeket. |
|
(3) |
Annak érdekében, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási rendszere egyenértékűnek minősüljön az Unió rendszerével a működésikockázat-csökkentési technikák és a letéti követelmények tekintetében, az alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszer érdemi eredményének egyenértékűnek kell lennie a 648/2012/EU rendelet 11. cikke szerinti uniós követelményekkel, és az említett rendelet 83. cikkében meghatározott védelemmel egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat kell nyújtania. Ezenkívül az egyenértékű jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert hatékonyan, méltányos és torzításoktól mentes módon kell alkalmazni az adott harmadik országban. Az egyenértékűségi értékelés célja tehát annak ellenőrzése, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere biztosítja-e, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt és legalább egy, adott harmadik országbeli székhelyű szerződő fél részvételével kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ne tegyék ki az uniós pénzügyi piacokat nagyobb kockázatnak, és következésképpen ne okozzanak elfogadhatatlan mértékű rendszerszintű kockázatot az Unióban. |
|
(4) |
Ez a határozat nemcsak a Brazíliában alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási követelmények összehasonlító elemzésén alapul, hanem e követelmények eredményének, valamint annak értékelésén is, hogy e követelmények alkalmasak-e arra, hogy oly módon csökkentsék a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből fakadó kockázatokat, hogy az egyenértékűnek minősüljön a 648/2012/EU rendeletben megállapított követelmények eredményével. |
|
(5) |
A Brazíliában a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert jogszabályok, valamint a Banco Central do Brasil (a továbbiakban: BCB), a Comissão de Valores Mobiliários (a továbbiakban: CVM) és a Conselho Monetário Nacional (a továbbiakban: CMN) által kiadott körlevelek, állásfoglalások és utasítások határozzák meg. A 6.385/76. sz. törvény szabályozza elsősorban Brazília értékpapírpiacát; a CVM 461/07. sz. utasítás a szabályozott értékpapírpiacokat szabályozza, amelyek magukban foglalják a szervezett tőzsdéket, a szervezett tőzsdén kívüli piacot és a nem szervezett tőzsdén kívüli piacot; a BCB 3.082/02. sz. körlevele meghatározza a pénzügyi intézmények és a Brazil Központi Bank által felügyelt egyéb intézmények tulajdonában lévő származtatott ügyletek számviteli kezelésének kritériumait; a Resolução CMN 3.505/07. sz. állásfoglalás szabályozza a brazíliai pénzügyi intézmények és a Brazil Központi Bank által felügyelt egyéb intézmények által Brazíliában kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket; a Resolução CMN 4.277/13. sz. állásfoglalás rögzíti a pénzügyi intézmények és a BCB által felügyelt egyéb intézmények által kötött származtatott ügyletekre vonatkozó piaci árazási és modellalapú árazási követelményeket; az Instrução CVM 438/06. sz. utasítás meghatározza a kölcsönös kockázatkezelési alapok bizonyos típusaira vonatkozó piaci árazási követelményeket; a Resolução 4.662/18. sz. állásfoglalás kétoldalú biztosítékokkal kapcsolatos követelményeket határoz meg; a Resolução BCB 3.263/05. sz. állásfoglalás a portfóliótömörítéssel kapcsolatos kérdésekre terjed ki; a Resolução CMN 4.373/14. sz. állásfoglalás követelményeket állapít meg azon nem rezidens befektetők számára, akik tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket kötnek Brazíliában, végül a 4.595/64., 6.385/76., 10.214/01. és 12.810/13. sz. törvény a szakmai titoktartást, a felügyeletet és a végrehajtást szabályozza. |
|
(6) |
A Resolução BCB 3.263/05. sz. állásfoglalás nem ír elő portfóliótömörítésre vonatkozó kötelezettséget, és erre vonatkozó ajánlást sem fogalmaz meg. Ugyanakkor lehetővé teszi a pénzügyi intézmények és a BCB által felügyelt egyéb intézmények számára, hogy olyan megállapodást kössenek, amely ezt lehetővé teszi számukra. A vitarendezési eljárásokra vonatkozóan nincs külön jogszabály. A vitarendezési szabályokat a kereskedési adattárak határozzák meg. Ezért a brazil rendelkezések nem tekinthetők egyenértékűnek a portfóliótömörítésre és a vitarendezésre vonatkozó uniós követelményekkel. |
|
(7) |
A tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket bármely Brazíliába belépő jogalanynak be kell jelentenie valamely Brazíliában letelepedett és szabályozott kereskedési adattárnak. A 6.385/76. sz. törvény szerint az ügylet érvényessége a kereskedési adattár felé történő bejelentéstől függ. A Resolução CMN 4.373/14. sz. állásfoglalás szerint a Brazíliában tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket kötő nem rezidens befektetőknek szerepelniük kell a CVM nyilvántartásában, és meg kell felelniük az ügyleteik jogilag kötelező érvényű visszaigazolásaiban foglalt kötelezettségeknek. Mivel az ügyletet mindkét félnek jelentenie kell, a kereskedési adattár szabályain kívül nincs más jogi követelmény, amely előírja az ügyletek visszaigazolását, a kétoldalú portfóliók egyeztetését vagy a viták rendezését. A visszaigazolásra egyidejűleg kerül sor, és az az adatszolgáltatástól függ. Az adatszolgáltatást a lehető leghamarabb végre kell hajtani, és arra általában az ügylet megkötésének napján sor kerül. Hasonlóképpen, mivel az ügyleteket mindkét fél bejelenti és egyidejűleg a kereskedési adattárak is visszaigazolják, nincs szükség portfólióállomány-egyeztetésre, mivel szerkezetüknél fogva nem lehet eltérés a szerződő felek portfóliói között. Az időben történő visszaigazolásra és a portfólióállomány-egyeztetésre vonatkozó brazil rendelkezéseket ezért egyenértékűnek kell tekinteni a vonatkozó uniós követelményekkel. |
|
(8) |
A Resolução CMN 3.505/07. sz. és a Resolução CMN 4.277/13. sz. állásfoglalás értelmében a kereskedő bankok, a külföldi bankok helyi fióktelepei, a külföldi bankok helyi leányvállalatai, valamint a BCB által szabályozott alap- és eszközkezelők számára naponta meg kell határozni az értékelést, akár piaci árazás, akár modellalapú árazás útján. A kötelezettség nem vonatkozik a szövetkezetekre, a biztosítókra, a viszontbiztosítókra, a nyugdíjalapokra és az egyéb nem pénzügyi vállalati szerződő felekre, amelyek csak akkor kötelesek napi értékelést végezni, ha olyan pénzügyi konglomerátumhoz tartoznak, amely több kereskedelmi, befektetési, deviza- vagy takarékbankot is magában foglal. Ennek megfelelően a brazil rendelkezések egyenértékűnek tekinthetők a megfelelő uniós követelményekkel, amennyiben ez a határozat a Brazil Központi Bank által szabályozott szerződő felekkel kötött ügyletekre korlátozódik. |
|
(9) |
Figyelembe véve a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek Brazíliában szabályozott kereskedési adattáraknak történő bejelentésére vonatkozó kötelezettséget és e kötelezettség jogi következményeit, Brazília esetében fontolóra lehet venni egy kétszintű megközelítést, amely lehetővé teszi annak megállapítását, hogy az időben történő visszaigazolás és a portfólióállomány-egyeztetés tekintetében a Brazíliában alkalmazandó követelmények a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben foglaltakkal egyenértékűnek tekinthetők. Emellett a napi értékelésre Brazíliában alkalmazandó szabályok egyenértékűek a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározottakkal, amennyiben az ügyleteket kereskedő bankokkal, külföldi fióktelepek helyi fióktelepeivel, külföldi bankok helyi leányvállalataival, alap- és eszközkezelőkkel, illetve szövetkezetekkel, biztosítókkal és viszontbiztosítókkal, nyugdíjalapokkal és más nem pénzügyi vállalati szerződő felekkel bonyolítják le, amelyek több kereskedelmi, befektetési, deviza- vagy takarékbankot is magában foglaló pénzügyi konglomerátumhoz tartoznak. Figyelembe véve, hogy a határokon átnyúló tőzsdén kívüli származtatott ügyletek többségét a BCB által szabályozott szerződő felek bonyolítják le, e határozatot ezért a BCB által szabályozott szerződő felek és az Unióban letelepedett szerződő felek közötti ügyletekre kell korlátozni, amelyekre a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet vonatkozó követelménye vonatkozik. |
|
(10) |
Ami a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek letéteit illeti, Brazília jogilag kötelező erejű előírásai a Resolução CMN 4.662/18. sz. állásfoglalásban és a BCB 3.902/18. sz. körlevélben (Brazília letéti szabályai) kerültek meghatározásra. |
|
(11) |
Brazília letéti szabályaiban meghatározottak szerint a rendelet hatálya alá tartozó szerződő fél (a továbbiakban: érintett szerződő fél) minden olyan pénzügyi intézmény vagy egyéb, a Brazil Központi Bank szabályozása alá tartozó intézmény, amelynek a rendelet által végrehajtott ügyletei (a továbbiakban: érintett ügylet) operatív csoportszinten aggregált átlagos névleges összege meghaladja a 25 milliárd BRL-t. Az érintett ügyletek a 648/2012/EU rendeletben meghatározottakkal egyenértékű tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre terjednek ki, kivéve a fizikailag teljesítendő árualapú származtatott ügyleteket, de ideértve az érintett ügyletnek minősülő származtatott aranypozíciókat is, amelyekre az Unió letéti szabályai vonatkoznak, Brazília letéti szabályai azonban nem; kiterjednek továbbá az olyan részvényopciókra, amelyek a brazil letéti szabályok hatálya alá tartoznak, de az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében átmeneti mentességet élveznek. Emellett – az Unióban alkalmazandó kerethez hasonlóan – a csoporton belüli ügyleteket, a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyleteket és deviza-csereügyleteket, valamint az Unióban a fedezett kötvényekhez hasonló meghatározású eszközökkel végrehajtott ügyleteket ki kell zárni az érintett ügyletek köréből. Ezeket azonban figyelembe kell venni az operatív csoportszinten aggregált átlagos névleges összeg meghatározásakor. Ez a határozat ezért nem alkalmazandó a fizikailag teljesítendő árualapú származtatott termékekre, a származtatott aranypozíciók kivételével. |
|
(12) |
Az érintett szerződő feleknek 2019. szeptember 1-jétől kell változó letétet nyújtaniuk és beszedniük. Azoknak az érintett szerződő feleknek, amelyek érintett ügyleteinek operatív csoportszinten aggregált átlagos névleges összege meghaladja a 2,250 milliárd brazil realt (BRL), 2019. szeptember 1-jétől kell alapletétet nyújtaniuk és beszedniük, míg e küszöbérték alatt az érintett szerződő feleknek 2020. szeptember 1-jétől kell alapletétet nyújtaniuk és beszedniük. Ez a határozat ezért a 648/2012/EU rendelet 11. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó szerződő felek és azon érintett szerződő felek közötti ügyletekre korlátozódik, amelyek esetében Brazília letéti szabályai szerint változó letétet és alapletétet kell nyújtani és beszedni. |
|
(13) |
A brazil letéti szabályok lehetővé teszik, hogy az alapletét és a változó letét együttes minimális átutalási összege elérje az 1,5 millió BRL-t, míg az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 25. cikke szerinti küszöbérték 500 000 EUR. Brazília letéti szabályai azt is lehetővé teszik, hogy az alapletét legfeljebb 150 millió BRL összeggel csökkenjen. Az említett küszöbérték alatti alapletét együttes összegével rendelkező érintett szerződő felek nem kötelesek alapletétet cserélni. Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 29. cikke hasonló mentességről rendelkezik, és a küszöbértéket 50 millió EUR-ban állapítja meg. Tekintettel az említett pénznemek értékében jelentkező marginális különbségre, ezeket az összegeket helyénvaló egyenértékűnek tekinteni. |
|
(14) |
Az alapletét kiszámításához használt, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. mellékletében meghatározott szabványosított módszerhez hasonlóan Brazília letéti szabályai is lehetővé teszik a fent említett mellékletben megállapítottal egyenértékű szabványosított modell használatát. Brazília letéti szabályai azonban nem teszik lehetővé belső modell vagy harmadik fél modelljének alkalmazását az alapletét kiszámításához. Annak ellenére, hogy Brazília letéti szabályainak az alapletét kiszámítására vonatkozó követelményei szigorúbbak, mint a 648/2012/EU rendeletben és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott követelmények, e határozat alkalmazásában azokat egyenértékűnek kell tekinteni. |
|
(15) |
A brazil letéti szabályok elismerhető biztosítékeszközökre, azok értékelésére, illetve tartására és elkülönítésére vonatkozó követelményei egyenértékűek az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározottakkal. A brazil letéti szabályok tartalmazzák az elismert biztosítékok megfelelő felsorolását, de nem írják elő a szerződő felek számára, hogy megfelelően diverzifikálják az általuk összegyűjtött biztosítékokat, többek között az alacsony likviditású értékpapírok korlátozásával a biztosítékok koncentrációjának elkerülése érdekében, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 8. cikkéhez hasonlóan. Mivel azonban a 8. cikk szerinti koncentrációs követelmények az uniós szerződő felekre vonatkoznak, megállapítható, hogy a biztosítékokra vonatkozó, Brazília letéti szabályainak alkalmazása szerinti követelmények az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletével azonos eredménnyel járnak. A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó brazil letéti szabályokat ezért helyénvaló egyenértékűnek tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározottakkal. |
|
(16) |
Ami a védelemmel egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat illeti Brazíliában, az 1964. évi 4.595. sz. törvény, az 1976. évi 6.385. sz. törvény, a 2001. évi 10.214. sz. törvény és a 2013. évi 12.810. sz. törvény felhatalmazza a BCB-t és a CVM-et arra, hogy a származtatott ügyletekre vonatkozó adatokat a kereskedési adattáraktól bekérjék. A 2001. évi 105. sz. kiegészítő törvény (LC 105) továbbá előírja, hogy minden adatot bizalmasan kell kezelni. Ebben az összefüggésben, ha bármely más belföldi vagy külföldi hatóságnak a brazil kereskedési adattárak által tárolt adatokra van szüksége, kérelmét hivatalosan a BCB-hez és/vagy a CVM-hez kell benyújtania, amely elvégzi az elemzést, figyelembe véve többek között az LC 105 által előírt korlátozásokat; a hivatalos megállapodás szükségességét eseti alapon elemzik. Ezért e jogszabályokat együttesen úgy kell tekinteni, hogy a 648/2012/EU rendeletben meghatározott védelemmel egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat nyújtanak. |
|
(17) |
A CMN Brazília nemzeti pénzügyi rendszerének legmagasabb szintű hatósága, amely általánosságban felel a monetáris és hitelpolitika kialakításáért. A BCB a CMN ellenőrzése alatt áll, és a monetáris politikáért, a nemzetközi tartalékok kezeléséért, a bankfelügyeletért, valamint a külföldi tőke és hitel felügyeletéért felelős. A BCB érvényesíti a prudenciális szabályokat, valamint monetáris hatóságként is eljár, és ilyen minőségében felelős a rendszerszintű stabilitás biztosításáért. A szabálytalan gyakorlatok visszaszorítása, az oktatási intézkedések végrehajtása és a nemzeti pénzügyi rendszert esetlegesen veszélyeztető helyzetek kezelése érdekében a BCB közigazgatási szankciókat szabhat ki, óvintézkedéseket vagy ideiglenes intézkedéseket fogadhat el, kötelezettségvállalási nyilatkozatot adhat ki, valamint felfüggesztéseket vagy korlátozásokat vezethet be. A CVM a CMN alá tartozik; feladata a tőkepiacok szabályozása és felügyelete, beleértve az értékpapír-kibocsátókat, a tőzsdéket és a tőzsdén kívüli piacokat, valamint az értékpapír-forgalmazási rendszer részét képező intézményeket. A CVM célja, hogy fenntartsa a piac hatékonyságát és elősegítse a fejlődést, valamint védje a befektetőket és méltányos gyakorlatokat tartson fenn az értékpapírpiacon, az információközlésre és az átláthatóságra vonatkozó szabályok érvényesítése mellett. Helyénvaló úgy tekinteni, hogy a BCB és a CVM rendelkezésére álló intézkedések hatékonyan, tisztességes és torzításoktól mentes módon biztosítják Brazíliában a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek releváns jogi, szabályozási és végrehajtási keretrendszerének hatékony felügyeletét és végrehajtását. |
|
(18) |
Ez a határozat elismeri az elfogadásakor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre érvényes, a brazil törvényben meghatározott, kötelező erejű követelmények egyenértékűségét. A Bizottság az ESMA-val együttműködésben továbbra is rendszeres jelleggel nyomon fogja követni az e tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási rendelkezések alakulását, valamint azok következetes és hatékony végrehajtását az időben történő visszaigazolásra, a portfóliótömörítésre és -egyeztetésre, továbbá az értékelésre, a vitarendezésre és biztosítékokra vonatkozóan – mely nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó követelmények e határozat alapjául szolgáltak. Nyomonkövetési erőfeszítései részeként a Bizottság felkérheti a BCB-t és a CVM-et, hogy nyújtsanak tájékoztatást a szabályozási és felügyeleti fejleményekről. A Bizottság bármikor egyedi felülvizsgálatot végezhet, amennyiben a releváns fejlemények szükségessé teszik számára az e határozat alapján kibocsátott egyenértékűségi nyilatkozat újraértékelését. Az ilyen újraértékelés e határozat visszavonásához vezethet, minek következtében a 648/2012/EU rendeletben megállapított összes követelmény ismét automatikusan vonatkozna a szerződő felekre. |
|
(19) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a Banco Central do Brasil (a továbbiakban: BCB) és a Comissão de Valores Mobiliários (a továbbiakban: CVM) által tőzsdén kívüli származtatott ügyletként szabályozott és nem központi szerződő félen keresztül elszámolt ügyletekre alkalmazott brazil jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert – az időben történő visszaigazolás, a napi értékelés és a portfólióállomány-egyeztetés tekintetében – egyenértékűnek kell tekinteni az említett rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott kapcsolódó követelményekkel, amennyiben az említett ügyleteknek legalább az egyik szerződő fele a brazil letéti szabályok alkalmazásában érintett szerződő fél.
2. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a BCB és a CVM által tőzsdén kívüli származtatott ügyletként szabályozott – a fizikailag teljesítendő árualapú származtatott ügyletek kivételével, és nem ideértve a származtatott aranypozíciókat – és nem központi szerződő félen keresztül elszámolt ügyletekre alkalmazott brazil jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert – a biztosítékok cseréje tekintetében – egyenértékűnek kell tekinteni az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményekkel, amennyiben az említett ügyleteknek legalább az egyik szerződő fele a brazil letéti szabályok alkalmazásában érintett szerződő fél.
3. cikk
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
(2) A Bizottság 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 52., 2013.2.23., 11. o.).
(3) A Bizottság (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. október 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 340., 2016.12.15., 9. o.).
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/89 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1104 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA
(2021. július 5.)
a pénzügyi intézmények főfelügyeletét ellátó hivatal által felügyelt származtatott ügyletek tekintetében Kanada jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerének a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke szerinti bizonyos követelményekkel való egyenértékűségének elismeréséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke olyan mechanizmust ír elő, amelynek keretében a Bizottság felhatalmazással rendelkezik olyan egyenértékűségi határozatok elfogadására, amelyekkel egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási intézkedéseit egyenértékűnek nyilvánítja a 648/2012/EU rendelet 4., 9., 10. és 11. cikkében megállapított követelményekkel, és így az említett rendelet hatálya alá tartozó ügyletet kötő szerződő felek – ha legalább egyikük a szóban forgó harmadik országbeli székhellyel rendelkezik – az említett követelményeket a szóban forgó harmadik ország jogi keretrendszerében foglalt követelményeknek való megfeleléssel teljesítik. Az egyenértékűségi határozat hozzájárul a 648/2012/EU rendelet átfogó céljának eléréséhez, vagyis a harmadik országokkal közösen elfogadott és az említett rendeletben megállapított elvek nemzetközileg egységes alkalmazásának biztosításával csökkenti a rendszerszintű kockázatot, és növeli a származékos piacok átláthatóságát. |
|
(2) |
A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése – mely rendeletet a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) egészíti ki – meghatározza az Unió jogi követelményeit a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek feltételeinek időben történő megerősítésével, a portfóliótömörítés elvégzésével és azon megállapodásokkal kapcsolatban, amelyek alapján a portfóliókat nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében egyeztetik. Ezen túlmenően az említett rendelkezések megállapítják az adott ügyletekkel kapcsolatos értékelési és vitarendezési kötelezettségekre (a működésikockázat-csökkentési technikákra), valamint a biztosítékeszközök (letétek) szerződő felek közötti cseréjével kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó követelményeket. |
|
(3) |
Annak érdekében, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási rendszere egyenértékűnek minősüljön az Unió rendszerével a működésikockázat-csökkentési technikákkal és a biztosítékokkal kapcsolatos követelmények tekintetében, az alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási intézkedések érdemi eredményének egyenértékűnek kell lennie a 648/2012/EU rendelet 11. cikke szerinti uniós követelményekkel, és az említett rendelet 83. cikkében meghatározott védelemmel egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat kell nyújtania. Ezenkívül az egyenértékű jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert hatékonyan, méltányos és torzításoktól mentes módon kell alkalmazni az adott harmadik országban. Az egyenértékűségi értékelés célja tehát annak ellenőrzése, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere biztosítja-e, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt és legalább egy, adott harmadik országbeli székhelyű szerződő fél részvételével kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ne tegyék ki az uniós pénzügyi piacokat nagyobb kockázatnak, és következésképpen ne okozzanak elfogadhatatlan mértékű rendszerszintű kockázatot az Unióban. |
|
(4) |
A Bizottság 2013. október 1-jén megkapta az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: ESMA) szakvéleményét a Kanadában alkalmazott jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerről (4), amely többek között a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó működésikockázat-csökkentési technikákra vonatkozik. Szakvéleményében az ESMA arra a következtetésre jutott, hogy mivel Kanadában még folyamatban van az elszámolási kötelezettséggel, a nem pénzügyi szerződő felekkel és az el nem számolt ügyletekkel kapcsolatos kockázatcsökkentési technikákra vonatkozó szabályozási rendszer véglegesítése, nem volt abban a helyzetben, hogy végleges elemzést végezzen, és szakvéleményt nyújtson e kérdésben. |
|
(5) |
A Bizottság tudomásul vette az ESMA szakvéleményét, és figyelembe vette az időközben bekövetkezett szabályozási fejleményeket. Ez a határozat nemcsak a Kanadában alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási követelmények összehasonlító elemzésén alapul, hanem e követelmények eredményének, valamint annak értékelésén is, hogy e követelmények alkalmasak-e arra, hogy oly módon csökkentsék a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből fakadó kockázatokat, hogy az egyenértékűnek minősüljön a 648/2012/EU rendeletben megállapított követelmények eredményével. |
|
(6) |
Kanadában a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert a pénzügyi intézmények főfelügyeletét ellátó hivatalnak (Office of the Superintendent of Financial Institutions, a továbbiakban: OSFI) a nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó letéti követelményekről szóló E-22. iránymutatása és a származtatott termékekre vonatkozó bevált gyakorlatokról szóló B-7. iránymutatása (a továbbiakban együttesen: iránymutatások) állapítják meg. Az iránymutatások be nem tartása maga után vonhatja annak az engedélynek a felülvizsgálatát, amely alapján az iránymutatások hatálya alá tartozó jogalanyok működnek. Az OSFI gyakorolja Kanadában a szövetségi szinten szabályozott pénzügyi intézmények (Federally-Regulated Financial Institutions, a továbbiakban: FRFI) prudenciális szabályozását és felügyeletét, valamint felelős az OSFI-iránymutatásoknak való megfelelés nyomon követéséért és végrehajtásáért. Az FRFI a bankokra, a külföldi bankfiókokra, a bankholding társaságokra, a bizalmi vagyonkezelő- és hiteltársaságokra, a szövetkezeti hitelintézetekre, a szövetkezeti kereskedelmi szövetségekre, az életbiztosító társaságokra, az ingatlan- és balesetbiztosítókra, valamint a biztosítási holdingtársaságokra vonatkozik. Az iránymutatás minimumszabályokat határoz meg az FRFI-k által kötött, nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó biztosítékokkal és egyéb kockázatcsökkentési technikákkal kapcsolatban. A B-7. iránymutatás 2014 novemberében, az E-22. iránymutatás pedig 2017 júniusában lépett hatályba, és egyes követelményei a nemzetközi keretnek megfelelően fokozatosan kerülnek bevezetésre, és összhangban állnak az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben foglalt jelenlegi fokozatos bevezetéssel. |
|
(7) |
A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó, a B-7. iránymutatásban meghatározott működésikockázat-csökkentési technikák továbbra sem kielégítőek a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben foglalt kötelezettségekhez viszonyítva, különösen az időben történő visszaigazolást, a portfóliótömörítést és a portfólióállomány-egyeztetést, valamint az ügyletértékelést illetően. E határozat ezért csak a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében, valamint a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott vitarendezési kötelezettségekre, valamint a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben előírt, a biztosítékokkal kapcsolatos követelményekre (letéti követelményekre) vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerre terjed ki. |
|
(8) |
A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében alkalmazandó vitarendezésre vonatkozó követelmények tekintetében az érintett FRFI-kre alkalmazandó B-7. iránymutatásban szereplő kanadai tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó rendelkezések a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében foglaltakhoz hasonló kötelezettségeket tartalmaznak. A B-7. iránymutatás konkrét rendelkezéseket foglal magában a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében alkalmazandó vitarendezésre. |
|
(9) |
A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó biztosítékok tekintetében az E-22. iránymutatásban meghatározott rendelkezések alkalmazandók a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 7. pontjában meghatározott tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, kivéve a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyleteket és a határidős árfolyamú deviza-csereügyleteket (amelyekre nem vonatkoznak az E-22. iránymutatásban előírt letéti követelmények), valamint a keresztdevizás csereügylet útján történő tőkecseréhez kapcsolódó, fizikailag teljesítendő devizaügyleteket (amelyek az E-22. iránymutatás értelmében mentesülnek az alapletétre vonatkozó követelmények hatálya alól), továbbá a fizikailag teljesítendő árualapú származtatott termékeket (amelyek nem szerepelnek az E-22. iránymutatásban meghatározott származtatott ügylet fogalommeghatározásában). Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 27., 30., 30a., 31. és 38. cikkével összhangban a határidős devizaügyletek és a határidős árfolyamú deviza-csereügyletek, valamint a devizás csereügylet útján történő tőkecseréhez kapcsolódó devizaügyletek mentesülnek az alapletét-követelmények alól, míg a fedezeti célú fedezett kötvényekkel összefüggő származtatott ügyletek, az értékpapírosításhoz kapcsolódó egyes származtatott ügyletek, az olyan harmadik országbeli szerződő felekkel kötött származtatott ügyletek, amelyek esetében a nettósítási megállapodások vagy a biztosítékvédelem jogi érvényesíthetősége nem biztosítható, valamint az egyedi részvényre szóló részvényopciók és részvényindex-opciók mentességet élveznek az alapletét- és letéti követelmények alól. Ez a határozat ezért nem alkalmazandó a fizikailag teljesítendő árualapú származtatott termékekre. |
|
(10) |
Az E-22. iránymutatás értelmében minden olyan konszolidált csoporthoz tartozó FRFI-nek, amelynek a nem központilag elszámolt származtatott ügyletei aggregált hónap végi átlagos névleges összege 2016 márciusában, áprilisában és májusában, valamint azt követően bármely évben meghaladja a 12 milliárd CAD-ot (a továbbiakban: érintett jogalanyok), alapletétet és változó letétet kell cserélnie. Az E-22. iránymutatás értelmében Kanada elfogadta az alapletétekre vonatkozó követelmények fokozatos bevezetésének nemzetközileg elfogadott ütemtervét. Az érintett jogalany fogalommeghatározásába nem tartoznak bele az államháztartások, a központi bankok, a közszektorbeli intézmények, a támogatható multilaterális fejlesztési bankok, a Nemzetközi Fizetések Bankja és a központi szerződő felek. A vállalatcsoporton belüli leányvállalatok és egyes, különleges célú gazdasági egységek nevében kockázatkezelési tevékenységet végző kincstári leányvállalatok sem tartoznak az érintett jogalanyok fogalommeghatározásába. E határozatnak ezért ki kell terjednie az érintett jogalanynak minősülő FRFI-kre (a továbbiakban: érintett FRFI-k) alkalmazandó, vitarendezéssel és biztosítéki kötelezettségek cseréjével kapcsolatos jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerre. A 648/2012/EU rendelet 11. cikke értelmében a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek mindegyik szerződő fele köteles napi szinten változó letétet cserélni. E határozat a változó letét napi cseréjének feltételéhez kötött az érintett, szövetségi szinten szabályozott pénzügyi intézményekkel kötött ügyletek tekintetében. |
|
(11) |
Az E-22. iránymutatás szerint az alapletétet és a változó letétet az érintett FRFI és az érintett jogalany közötti, nem központilag elszámolt származtatott ügylet végrehajtását követő két munkanapon belül kell kiszámítani és bekérni. Ezt követően a letéteket naponta kell kiszámítani és bekérni. A letétet legkésőbb az egyes letéti bekéréseket követő második munkanapon kell nyújtani vagy beszedni. Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke értelmében a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek mindegyik szerződő fele köteles napi szinten változó letétet cserélni, vagy az alapletét kiszámításához használt biztosítéki kockázati periódust ennek megfelelően kiigazítani. Ezért meg kell állapítani a változó letétre vonatkozó feltételeket. |
|
(12) |
Az E-22. iránymutatás rendelkezik továbbá a 750 000 kanadai dollár (CAD) összegű alapletét és változó letét együttes minimális transzferösszegéről. Ez az összeg az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 25. cikke szerint 500 000 EUR. Figyelembe véve az említett összegek értékében mutatkozó elhanyagolható különbséget és a közös célkitűzést, ezeket az összegeket egyenértékűnek kell tekinteni. |
|
(13) |
Az alapletét kiszámítását illetően az alapletét kiszámításához használt, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. mellékletében meghatározott szabványosított módszerhez hasonlóan az E-22. iránymutatás lehetővé teszi a fent említett mellékletben megállapítottal egyenértékű szabványosított modell használatát. Ennek alternatívájaként az alapletét kiszámításához belső modellt vagy harmadik fél modelljét is alkalmazni lehet, ha ezek a modellek tartalmaznak bizonyos konkrét, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározottakkal egyenértékű követelményeket. A belső modellek és harmadik felek modelljeit az OSFI felülvizsgálja a megfelelésre megállapított kritériumok alapján. |
|
(14) |
Az E-22. iránymutatás elismerhető biztosítékokra, illetve azok tartására és elkülönítésére vonatkozó követelményei hasonlóak az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározottakhoz. Az E-22. iránymutatás tartalmazza az elismerhető biztosítékok egyenértékű listáját, és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelethez hasonlóan megállapítja, hogy a biztosítékot naponta kell értékelni. Megállapítja továbbá, hogy a kicserélt alapletétet úgy kell tartani, hogy az a szerződő fél nemteljesítése esetén azonnal elérhető legyen a biztosítékot beszedő fél számára, és olyan rendelkezések vonatkozzanak rá, amelyek a biztosítékot nyújtó felet a lehető legnagyobb mértékben védik a biztosítékot beszedő szerződő fél csődje esetén. |
|
(15) |
A szakmai titoktartási garanciák tekintetében az OSFI birtokában lévő információk a pénzügyi intézmények főfelügyeletét ellátó hivatalról szóló törvény (a továbbiakban: OSFI-törvény) 22. szakaszában foglalt rendelkezések hatálya alá tartoznak, amely törvény biztosítja, hogy az OSFI vagy az OSFI irányítása alatt eljáró bármely személy által megszerzett, valamely pénzügyi intézmény üzleti tevékenységével vagy ügyeivel, illetve az ezekkel foglalkozó személyekkel kapcsolatos információk bizalmasak legyenek, és azokat ennek megfelelően kezeljék. Az OSFI és az irányítása alatt eljáró személyek szintén az adatvédelmi törvény – amely védi a szövetségi kormányzati intézmények ellenőrzése alatt álló személyes adatokat –, valamint az információhoz való hozzáférés jogáról szóló törvény – amely jogot biztosít a szövetségi kormányzati intézmények ellenőrzése alatt álló nyilvántartásokban szereplő információkhoz való hozzáféréshez – hatálya alá tartoznak. Ezért az OSFI-törvény 22. szakasza az adatvédelmi törvénnyel és az információhoz való hozzáférés jogáról szóló törvénnyel együtt a 648/2012/EU rendelet VIII. címében meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat nyújt, ideértve az üzleti titkok védelmét is. |
|
(16) |
Végezetül a kanadai jogi keretrendszer hatékony szövetségi felügyelete és érvényesítése tekintetében az OSFI elsődleges feladata az iránymutatások betartásának nyomon követése és érvényesítése. Az OSFI számos felügyeleti intézkedést hozhat az alkalmazandó követelmények megsértésének kezelésére. Ezért úgy kell tekinteni, hogy ezek az intézkedések biztosítják az iránymutatások szerinti vonatkozó jogi, szabályozási és végrehajtási keretrendszer méltányos, torzításmentes és hatékony alkalmazását, és ezáltal garantálják az uniós jogi keret alapján rendelkezésre álló felügyeleti és végrehajtási rendelkezésekkel egyenértékű hatékony felügyeletet és végrehajtást. |
|
(17) |
Ez a határozat elismeri az elfogadásakor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó, a kanadai jogszabályokban meghatározott, kötelező erejű követelmények egyenértékűségét. A Bizottság az ESMA-val együttműködésben továbbra is rendszeres jelleggel nyomon fogja követni az e tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási rendelkezések alakulását, valamint azok következetes és hatékony végrehajtását az időben történő visszaigazolásra, a portfóliótömörítésre és -egyeztetésre, továbbá az értékelésre, a vitarendezésre és biztosítékokra vonatkozóan – mely nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó követelmények e határozat alapjául szolgáltak. Nyomonkövetési intézkedései részeként a Bizottság felkérheti az OSFI-t, hogy nyújtson tájékoztatást a szabályozási és felügyeleti fejleményekről. A Bizottság bármikor egyedi felülvizsgálatot végezhet, amennyiben a releváns fejlemények szükségessé teszik számára az e határozat alapján kibocsátott egyenértékűségi nyilatkozat újraértékelését. Az ilyen újraértékelés e határozat visszavonásához vezethet, minek következtében a 648/2012/EU rendeletben megállapított összes követelmény ismét automatikusan vonatkozna a szerződő felekre. |
|
(18) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a pénzügyi intézmények főfelügyeletét ellátó hivatal (Office of the Superintendent of Financial Institutions, a továbbiakban: OSFI) által szabályozott, nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazott, a B-7. iránymutatásban foglalt, vitarendezési kötelezettségekre vonatkozó kanadai jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert egyenértékűnek kell tekinteni az említett rendelet 11. cikkének (1) bekezdésében meghatározott követelményekkel, amennyiben az említett ügyleteknek legalább az egyik szerződő fele Kanadában letelepedett és az E-22. iránymutatás szerint szövetségi szinten szabályozott pénzügyi intézmény (a továbbiakban: érintett FRFI).
2. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában az OSFI által szabályozott, nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre – a fizikailag teljesítendő árualapú származtatott termékek kivételével – alkalmazott, biztosítékeszközök cseréjére vonatkozó kanadai jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert egyenértékűnek kell tekinteni az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglalt, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben részletesebben meghatározott követelményekkel, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:
|
a) |
az ilyen ügyletekben részt vevő felek legalább egyike Kanadában letelepedett, és Kanada letéti követelményeinek hatálya alá tartozik; |
|
b) |
az ügyleteket piaci értéken értékelik, és ha a változó letétet a 648/2012/EU rendelet értelmében kell biztosítani, a változó letétet a kiszámításának napján cserélik; |
A b) ponttól eltérve, amennyiben a szerződő felek között megállapítást nyer, hogy a változó letétet a kiszámítása napján nem lehet következetesen biztosítani, Kanada jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere akkor is egyenértékűnek tekintendő a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményekkel, ha a változó letétet a kiszámítását követő két munkanapon belül rendelkezésre bocsátják, és az alapletét kiszámításához használt biztosítéki kockázati periódust ennek megfelelően kiigazítják.
3. cikk
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
(2) A Bizottság 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 52., 2013.2.23., 11. o.).
(3) A Bizottság (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. október 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 340., 2016.12.15., 9. o.).
(4) ESMA/2013/1375, Technical advice on third country regulatory equivalence under EMIR – Canada (Szakvélemény a harmadik országok EMIR szerinti szabályozási egyenértékűségéről – Kanada), Végleges jelentés, Európai Értékpapírpiaci Hatóság, 2013. október 1.
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/94 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1105 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA
(2021. július 5.)
a Szingapúri Monetáris Hatóság által felügyelt származtatott ügyletek tekintetében Szingapúr jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerének a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke szerinti bizonyos követelményekkel való egyenértékűségének elismeréséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke olyan mechanizmust ír elő, amelynek keretében a Bizottság felhatalmazással rendelkezik olyan egyenértékűségi határozatok elfogadására, amelyekkel egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerét egyenértékűnek nyilvánítja a 648/2012/EU rendelet 4., 9., 10. és 11. cikkében megállapított követelményekkel, és így az említett rendelet hatálya alá tartozó ügyletet kötő szerződő felek – ha legalább az egyikük székhelye az adott harmadik országban van – az említett követelményeket a szóban forgó harmadik ország jogi keretrendszerében foglalt követelményeknek való megfeleléssel teljesítik. Az egyenértékűségi határozat hozzájárul a 648/2012/EU rendelet átfogó céljának eléréséhez, vagyis a harmadik országokkal közösen elfogadott és az említett rendeletben megállapított elvek nemzetközileg egységes alkalmazásának biztosításával csökkenti a rendszerszintű kockázatot, és növeli a származtatott termékek piacainak átláthatóságát. |
|
(2) |
A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése – mely rendeletet a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) egészíti ki – meghatározza az Unió jogi követelményeit a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek feltételeinek időben történő visszaigazolásával, a portfóliótömörítés elvégzésével és azon rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyek alapján a portfóliókat nem központi szerződő fél bevonásával elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében egyeztették. Ezen túlmenően az említett rendelkezések megállapítják az említett ügyletekkel kapcsolatos értékelési és vitarendezési kötelezettségekre (a működésikockázat-csökkentési technikákra), valamint a biztosítékeszközök (letétek) szerződő felek közötti cseréjével kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó követelményeket. |
|
(3) |
Annak érdekében, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási rendszere egyenértékűnek minősüljön az Unió rendszerével a működésikockázat-csökkentési technikákkal és a biztosítéki követelmények tekintetében, az alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási rendelkezések érdemi eredményének egyenértékűnek kell lennie a 648/2012/EU rendelet 11. cikke szerinti uniós követelményekkel, és az említett rendelet 83. cikkében meghatározott védelemmel egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat kell nyújtania. Ezenkívül az egyenértékű jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert hatékonyan, méltányos és torzításoktól mentes módon kell alkalmazni az adott harmadik országban. Az egyenértékűségi értékelés célja tehát annak ellenőrzése, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere biztosítja-e, hogy a nem központi szerződő felek által elszámolt és legalább egy, adott harmadik országbeli székhelyű szerződő fél részvételével kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ne tegyék ki az uniós pénzügyi piacokat nagyobb kockázatnak, és következésképpen ne okozzanak elfogadhatatlan mértékű rendszerszintű kockázatot az Unióban. |
|
(4) |
Ez a határozat nemcsak a Szingapúrban alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási követelmények összehasonlító elemzésén alapul, hanem e követelmények eredményének, valamint annak az értékelésén is, hogy e követelmények alkalmasak-e arra, hogy oly módon csökkentsék a nem központi szerződő felek által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből fakadó kockázatokat, hogy az egyenértékűnek minősüljön a 648/2012/EU rendeletben megállapított követelmények eredményével. |
|
(5) |
A Szingapúrban a nem központilag elszámolt származtatott ügyletekre alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert a Szingapúri Monetáris Hatóságnak (Monetary Authority of Singapore, a továbbiakban: MAS) az értékpapír- és határidős ügyletekről (engedélyezés és üzletvitel) szóló rendeletei, a nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó kockázatcsökkentési követelményekről szóló iránymutatás (a továbbiakban: kockázatcsökkentési követelményekről szóló iránymutatás) és a nem központilag elszámolt származtatott ügyletekre vonatkozó letéti követelményekről szóló iránymutatás (a továbbiakban: a letétekről szóló iránymutatás) határozzák meg. A letétekről szóló iránymutatás 2017. március 1-jén lépett hatályba, míg a kockázatcsökkentési követelményekről szóló iránymutatást 2019 áprilisában tették közzé. A MAS Szingapúr központi bankja és pénzügyi szabályozója, és prudenciális felügyeletet gyakorol valamennyi szingapúri pénzügyi intézmény felett, ideértve a bankokat, a kereskedelmi bankokat, a biztosítótársaságokat, a tőkepiaci közvetítőket, a pénzügyi tanácsadókat és a pénzügyi piaci infrastruktúrákat. A Szingapúri Monetáris Hatóság joghatósággal rendelkezik a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének (7) bekezdése értelmében. |
|
(6) |
Azok a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó működésikockázat-csökkentési technikák, amelyeket a MAS az értékpapír- és határidős ügyletekről (engedélyezés és üzletvitel) szóló rendeletei 54B. cikkében, a kockázatcsökkentési követelményekről szóló iránymutatásban és a letéti követelményekről szóló iránymutatásban meghatározott, hasonlóak a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben foglalt kötelezettségekhez, különösen az időben történő visszaigazolás, a szerződések értékelése, a portfóliótömörítés és -egyeztetés és a vitarendezés tekintetében. |
|
(7) |
A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek esetében alkalmazandó időben történő visszaigazolásra, portfóliótömörítésre és -egyeztetésre, értékelésre és vitarendezésre vonatkozó követelmények tekintetében a MAS iránymutatásában foglalt, tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó szabályok a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében foglaltakkal egyenértékűnek tekinthető kötelezettségeket tartalmaznak. Az iránymutatásnak való meg nem felelés maga után vonhatja annak az engedélynek a felülvizsgálatát, amely alapján az iránymutatás hatálya alá tartozó jogalanyok működnek. |
|
(8) |
A szingapúri letéti szabályok alkalmazandók a 648/2012/EU rendelet 2. cikkének (7) bekezdésében meghatározott tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre, a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletek és deviza-csereügyletek, a keresztdevizás csereügylet útján történő tőkecseréhez kapcsolódó fizikailag teljesítendő fix devizaügyletek, a kereskedelmi célból kötött, fizikailag teljesítendő árualapú származtatott ügyletek, a jogilag érvényesíthető nettósítási megállapodás nélküli elszámolt származtatott ügyletek, a jogilag érvényesíthető biztosítéki megállapodás nélküli, el nem számolt származtatott ügyletek, a részvényopciók és a részvényindex-opciók kivételével. Emellett a szingapúri letéti szabályok nem tartalmaznak külön rendelkezéseket a strukturált termékek, például a fedezett kötvények és az értékpapírosított termékek tekintetében. A 648/2012/EU rendelet és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet értelmében a határidős árfolyamú deviza-csereügyletek és a határidős devizaügyletek, valamint a tőkecseréhez kapcsolódó devizaügyletek mentesülnek az alapletétre vonatkozó követelmény alól, és csak a fedezeti célú fedezett kötvényekhez kapcsolódó származtatott ügyletek, bizonyos értékpapírosításokhoz kapcsolódó származtatott ügyletek, valamint az olyan harmadik országbeli szerződő felekkel kötött származtatott ügyletek, amelyek esetében nem biztosítható a nettósítási megállapodások vagy a biztosítékvédelem jogi érvényesíthetősége, valamint az egyedi részvényre szóló részvényopciók és részvényindex-opciók élveznek mentességet a letéti követelmények alól. Ez a határozat ezért nem alkalmazandó a kereskedelmi célból kötött, fizikailag teljesítendő árualapú származtatott termékekre. |
|
(9) |
A letétekről szóló iránymutatásban meghatározott letéti követelmények „az SFA 99. szakasza (1) bekezdésének a) vagy b) pontja alapján mentesülnek a tőkepiaci szolgáltatási engedély alól” (a továbbiakban: a MAS által engedélyezett jogalany), amely a szingapúri banktörvény alapján engedélyezett bankokra és kereskedelmi bankokra vonatkozik. Az iránymutatás értelmében az államháztartások, a központi bankok, a közszektorbeli intézmények, a jogosult multilaterális ügynökségek, szervezetek vagy jogalanyok, a Nemzetközi Fizetések Bankja, a Nemzetközi Valutaalap, a Világbank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank mentesülnek a biztosítékok cseréje alól. A „MAS által engedélyezett jogalany” meghatározása ezért a 648/2012/EU rendeletben szereplő „pénzügyi szerződő fél” fogalommeghatározásának alkategóriája. Helyénvaló ezért, hogy e határozat kiterjedjen a MAS által engedélyezett jogalanyokra alkalmazandó működésikockázat-csökkentéssel és a biztosítékeszközök cseréjével kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerre. |
|
(10) |
A MAS által engedélyezett jogalanynak változó letétet kell cserélnie, ha az év március, április és május hónapjára vonatkozóan az el nem számolt származtatott ügyletek aggregált hónap végi átlagos névleges összege meghaladja az 5 milliárd szingapúri dollárt (SGD-t), továbbá változó letétet kell cserélni az olyan, a MAS által engedélyezett jogalannyal kötött ügylet esetében is, amelynek az év március, április és május hónapja tekintetében az el nem számolt származtatott ügyletek aggregált hónap végi átlagos névleges összege meghaladja ezt a küszöbértéket. A 648/2012/EU rendelet előírja, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamennyi szerződő fele napi szinten köteles változó letétet cserélni. E határozat ezért függ a szingapúri letéti szabályok hatálya alá tartozó MAS által engedélyezett jogalanyokkal folytatott ügyletek változó letétének cseréjétől. |
|
(11) |
A letétekről szóló iránymutatás szerint az alapletétek és a változó letétek (együttesen: letétek) cseréjének az adott biztosítéktípusra vonatkozó szokványos kiegyenlítési cikluson belül, de legkésőbb az ügylet időpontjától vagy a letétek újraszámításának időpontjától számított három munkanapon belül kell megvalósulnia. A 648/2012/EU rendelet értelmében a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek valamennyi szerződő felének napi szinten változó letétet kell cserélnie, vagy az alapletét kiszámításához használt biztosítéki kockázati periódust ennek megfelelően módosítania kell. Ezért meg kell állapítani a változó letétre vonatkozó feltételeket. |
|
(12) |
Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott követelményekhez hasonlóan, a letétekről szóló iránymutatás értelmében a 13 milliárd dollárt (S$) meghaladó számítás évét megelőző év március, április és május hónapja tekintetében az el nem számolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek konszolidált csoportszintjén számított és a csoporton belüli ügyleteket figyelmen kívül hagyó aggregált névleges összeggel rendelkező MAS által engedélyezett jogalanyoknak alapletétet kell cserélniük. Szingapúr elfogadta az alapletétet szabályozó követelményekre vonatkozó, nemzetközileg elfogadott fokozatos bevezetési ütemtervet. A letétekről szóló iránymutatás továbbá az alapletét és a változó letét együttes minimális átutalási összegét 800 000 dollárban (S$) határozza meg. Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 25. cikke szerinti küszöbérték 500 000 EUR. Tekintettel az említett pénznemek értékében jelentkező marginális különbségre, ezeket az összegeket helyénvaló egyenértékűnek tekinteni. |
|
(13) |
Az alapletét kiszámításához használt, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. mellékletében meghatározott szabványosított módszerhez hasonlóan a szingapúri letéti szabályok is lehetővé teszik a fent említett mellékletben megállapítottal egyenértékű szabványosított modell használatát. Ennek alternatívájaként az alapletét kiszámításához belső modellt vagy harmadik fél modelljét is alkalmazni lehet, ha ezek a modellek tartalmaznak bizonyos konkrét paramétereket, ideértve a minimális konfidencia-intervallumokat és a biztosítéki kockázati periódust, továbbá bizonyos – például a stresszidőszakokra vonatkozó – múltbéli adatokat. A belső modell vagy harmadik fél modelljének alkalmazása és annak bármilyen módosítása előtt az ügyfeleknek értesíteniük kell a MAS-t, és rendelkezésre kell bocsátaniuk minden vonatkozó dokumentációt, többek között a modell módszertanát, az előírásokat és a validálási jelentéseket annak bizonyítására, hogy a modell megfelel a letétekről szóló iránymutatásnak. |
|
(14) |
A szingapúri letéti szabályok elismerhető biztosítékokra, illetve azok tartására és elkülönítésére vonatkozó követelményei egyenértékűnek tekinthetők az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározottakkal. A szingapúri letéti szabályok szintén tartalmazzák az elismerhető biztosítékok hasonló felsorolását, és előírják a MAS által engedélyezett jogalanyok számára, hogy megfelelően diverzifikálják az általuk összegyűjtött biztosítékokat, többek között az alacsony likviditású értékpapírok korlátozásával a biztosítékok koncentrációjának elkerülése érdekében. A szingapúri letéti szabályokban foglalt, a biztosítékok értékelésére alkalmazandó követelmények hasonlóak az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 19. cikkében meghatározott követelményekhez. |
|
(15) |
Ami a szakmai titoktartás egyenértékű szintjét illeti Szingapúrban, a MAS alkalmazottaira a Szingapúri Monetáris Hatóságról szóló törvény (a továbbiakban: MAS-törvény) szakmai titoktartásra vonatkozó rendelkezései alkalmazandók, amelyek megtiltják a MAS igazgatói, tisztviselői, munkavállalói, tanácsadói és ügynökei számára, hogy a feladataik ellátása során tudomásukra jutott információkat közzétegyék. A „MAS-törvény” ezért a 648/2012/EU rendelet VIII. címében meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat nyújt, ideértve az illetékes hatóságok által harmadik felekkel cserélt üzleti titkok védelmét is. Helyénvaló tehát úgy tekinteni, hogy a „MAS-törvény” a 648/2012/EU rendeletben foglalttal egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat nyújt. |
|
(16) |
Végezetül, ami a Szingapúrban hozott jogi rendelkezések hatékony felügyeletét és végrehajtását illeti, a MAS elsődleges feladata az iránymutatásoknak való megfelelés nyomon követése és érvényesítése. A MAS hatáskörrel rendelkezik arra, hogy széles körű felügyeleti intézkedéseket hozzon az alkalmazandó követelmények megsértésének megszüntetése érdekében, például figyelmeztető levelek, az igazgatók visszahívása, a felügyeleti jóváhagyás megtagadása vagy a MAS által engedélyezett jogalanyok tevékenységeire vonatkozó korlátozások bevezetése révén. Helyénvaló ezért úgy tekinteni, hogy az említett intézkedések hatékonyan, tisztességes és torzításoktól mentes módon érvényesülve biztosítják Szingapúrban a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek releváns jogi, szabályozási és végrehajtási keretrendszerének hatékony felügyeletét és végrehajtását. |
|
(17) |
Ez a határozat elismeri az elfogadásakor alkalmazandó, a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre érvényes, a MAS által meghatározott kötelező erejű követelmények egyenértékűségét. A Bizottság az ESMA-val együttműködésben továbbra is rendszeres jelleggel nyomon fogja követni az említett tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszer alakulását, valamint annak következetes és hatékony végrehajtását az időben történő visszaigazolásra, a portfóliótömörítésre és -egyeztetésre, továbbá az értékelésre, a vitarendezésre és biztosítékokra vonatkozóan – mely nem központi szerződő felek által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó követelmények e határozat alapjául szolgáltak. Nyomonkövetési intézkedései részeként a Bizottság felkérheti a MAS-t, hogy nyújtson tájékoztatást a szabályozási és felügyeleti fejleményekről. A Bizottság bármikor egyedi felülvizsgálatot végezhet, amennyiben a releváns fejlemények szükségessé teszik számára az e határozat alapján kibocsátott egyenértékűségi nyilatkozat újraértékelését. Az újraértékelés e határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet, minek következtében a 648/2012/EU rendeletben megállapított összes követelmény ismét automatikusan vonatkozna a szerződő felekre. |
|
(18) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a Szingapúri Monetáris Hatóság (Monetary Authority of Singapore, a továbbiakban: MAS) által tőzsdén kívüli származtatott ügyletként szabályozott és nem központi szerződő félen keresztül elszámolt ügyletekre alkalmazott szingapúri jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert – az ügylet-visszaigazolás, portfóliótömörítés és -egyeztetés, az értékelés és a vitarendezés tekintetében – egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott kapcsolódó követelményekkel, amennyiben az említett ügyleteknek legalább az egyik szerződő fele Szingapúrban letelepedett és a nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó letéti követelményekről szóló iránymutatás szerint MAS által engedélyezett jogalany.
2. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a MAS által tőzsdén kívüli származtatott ügyletként szabályozott – a kereskedelmi célú, fizikailag teljesítendő árualapú származtatott ügyletek kivételével – és nem központi szerződő félen keresztül elszámolt ügyletekre alkalmazott szingapúri jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert – a biztosítékok cseréje tekintetében – egyenértékűnek kell tekinteni az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményekkel, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:
|
a) |
az említett ügyletekben részt vevő szerződő felek közül legalább egy Szingapúrban letelepedett, és a Szingapúr nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyleteire vonatkozó letéti követelményekről szóló iránymutatásban foglaltak szerint MAS által engedélyezett jogalany; |
|
b) |
ha a változó letétet a 648/2012/EU rendelet értelmében kell biztosítani, a változó letétet a kiszámításának napján cserélik. |
A b) ponttól eltérve, amennyiben a szerződő felek között megállapítást nyer, hogy a változó letétet a kiszámítása napján nem lehet következetesen biztosítani, Szingapúr jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere akkor is egyenértékűnek tekintendő a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményekkel, ha a változó letétet a kiszámítását követő két munkanapon belül cserélik, és az alapletét kiszámításához használt biztosítéki kockázati periódust ennek megfelelően kiigazítják.
3. cikk
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
(2) A Bizottság 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 52., 2013.2.23., 11. o.).
(3) A Bizottság (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. október 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 340., 2016.12.15., 9. o.).
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/99 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1106 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA
(2021. július 5.)
az Ausztrál Határidős Árutőzsdei Kereskedést Felügyelő Bizottság által felügyelt származtatott ügyletek tekintetében Ausztrália jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerének a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke szerinti bizonyos követelményekkel való egyenértékűségének elismeréséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke egy olyan mechanizmust ír elő, amelynek keretében a Bizottság felhatalmazással rendelkezik olyan egyenértékűségi határozatok elfogadására, amelyekkel egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerét egyenértékűnek nyilvánítja a 648/2012/EU rendelet 4., 9., 10. és 11. cikkében megállapított követelményekkel, és így az említett rendelet hatálya alá tartozó ügyletet kötő szerződő felek – ha legalább egyikük a szóban forgó harmadik országbeli székhellyel rendelkezik – az említett követelményeket a szóban forgó harmadik ország jogi keretrendszerében foglalt követelményeknek való megfeleléssel teljesítik. Az egyenértékűségi határozat hozzájárul a 648/2012/EU rendelet átfogó céljának eléréséhez, vagyis a harmadik országokkal közösen elfogadott és az említett rendeletben megállapított elvek nemzetközileg egységes alkalmazásának biztosításával csökkenti a rendszerszintű kockázatot, és növeli a származékos piacok átláthatóságát. |
|
(2) |
A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése – mely rendeletet a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) egészíti ki – meghatározza az Unió jogi követelményeit a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek feltételeinek időben történő megerősítésével, a portfóliótömörítés elvégzésével és azon keretrendszerrel kapcsolatban, amely alapján a portfóliókat nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében egyeztetik. Ezen túlmenően az említett rendelkezések megállapítják az említett ügyletekkel kapcsolatos értékelési és vitarendezési kötelezettségekre (a működésikockázat-csökkentési technikákra), valamint a biztosítékeszközök (biztosítékok) szerződő felek közötti cseréjével kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó követelményeket. |
|
(3) |
Annak érdekében, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási rendszere egyenértékűnek minősüljön az Unió rendszerével a működésikockázat-csökkentési technikákkal és a biztosítékokkal kapcsolatos követelmények tekintetében, az alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszer érdemi eredményének egyenértékűnek kell lennie a 648/2012/EU rendelet 11. cikke szerinti uniós követelményekkel, és biztosítania kell a szakmai titoktartásnak az említett rendelet 83. cikkében meghatározottal egyenértékű védelmét; továbbá a jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert hatékonyan, méltányos és torzításoktól mentes módon kell alkalmazni az adott harmadik országban. Az egyenértékűségi értékelés célja tehát annak ellenőrzése, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere biztosítja-e, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt és legalább egy, az említett harmadik országban székhellyel rendelkező szerződő fél részvételével kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ne tegyék ki az uniós pénzügyi piacokat nagyobb kockázatnak, és következésképpen ne okozzanak elfogadhatatlan mértékű rendszerszintű kockázatot az Unióban. |
|
(4) |
A Bizottság 2013. október 1-jén megkapta az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: ESMA) szakvéleményét az Ausztráliában alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerről (4), amely kiterjed a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó működésikockázat-csökkentési technikákra is. Szakvéleményében az ESMA megállapította, hogy ami a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket illeti, Ausztráliában nem létezett jogilag kötelező erejű standard a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek feltételeinek időben történő megerősítése, a portfólióállomány-egyeztetés lefolytatása, a portfóliótömörítés lebonyolítása, a portfólió értékelése, a vitarendezési követelmény, illetve a biztosítékok szerződő felek közötti cseréje tekintetében. Az ESMA azt is megjegyezte, hogy a bilaterális biztosítékokra vonatkozó keretrendszerek egyenértékűségét az adott pillanatban nem lehetett értékelni, mivel a bilaterális biztosítékokra vonatkozó uniós szabályokat meghatározó uniós technikai standardok még nem voltak kidolgozva. |
|
(5) |
A Bizottság az értékelés során figyelembe vette az ESMA szakvéleményét, valamint az időközben bekövetkezett szabályozási fejleményeket is. A Bizottság összehasonlító elemzést készített az Ausztráliában alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási követelményekről, valamint értékelte e követelmények eredményét, és azt, hogy azok alkalmasak-e arra, hogy oly módon csökkentsék a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből fakadó kockázatokat, hogy az egyenértékűnek minősüljön a 648/2012/EU rendeletben megállapított követelmények eredményével. |
|
(6) |
A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletekre Ausztráliában alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert az ausztrál prudenciális szabályozási hatóság (Australian Prudential Regulation Authority – APRA) CPS 226. prudenciális standardja határozza meg, amelyet az 1959. évi banktörvény (Banking Act) 11AF. szakasza, az 1973. évi biztosítási törvény (Insurance Act) 32. szakasza, az 1995. évi életbiztosítási törvény (LIFE Insurance Act) 230A. szakasza és az 1993. évi nyugellátási felügyeleti törvény (SIS Act) 34C. szakasza alapján fogadtak el. Az APRA megbízatása arra irányul, hogy biztosítsa a prudenciálisan szabályozott pénzügyi intézmények biztonságát és megbízhatóságát annak érdekében, hogy azok egy stabil, hatékony és versenyképes pénzügyi rendszeren belül teljesítsék a betétesekkel, a szerződőkkel és a tagokkal szembeni pénzügyi kötelezettségeiket. A CPS 226. prudenciális standard értelmében az e szabályok hatálya alá tartozó szervezetnek rendelkeznie kell megfelelő letétkezelési és kockázatcsökkentési eljárásokkal a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletekkel kapcsolatban. Ez a prudenciális standard vonatkozik a banki, az általános biztosítási, az életbiztosítási és a nyugdíjellátási ágazat intézményeire, bizonyos küszöbértékekre is figyelemmel. A CPS 226. prudenciális standard 2017. március 1-jén lépett hatályba. Egyes követelményeit a nemzetközi keretnek megfelelően fokozatosan vezetik be, összhangba hozva azokat az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet szerinti jelenlegi fokozatos bevezetéssel. |
|
(7) |
A CPS 226. prudenciális standard a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletekre vonatkozik, a három napnál rövidebb lejáratú devizaügyletek kivételével. A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyleteknek a CPS 226. prudenciális standardban foglalt meghatározása tágabb, mint a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek 648/2012/EU rendelet 2. cikkében meghatározott fogalommeghatározása. A CPS 226. prudenciális standard (9) bekezdésének g) pontja úgy határozza meg a „származtatott” fogalmát, mint a 2001. évi társasági törvény 7. fejezete szerinti származtatott ügylet, vagy olyan megállapodás, amely határidős ügylet, csereügylet vagy opció, vagy ezek bármilyen kombinációja egy vagy több áru vonatkozásában. Az egyenértékűséget ezért el kell ismerni a CPS 226. prudenciális standard (9) bekezdésének g) pontja szerinti letétek hatálya alá tartozó tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében. |
|
(8) |
A CPS 226. prudenciális standard általában az „APRA hatálya alá tartozó jogalanyok” és az „érintett szerződő felek” közötti, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletekre vonatkozik. „az APRA hatálya alá tartozó jogalanyok”: engedélyezett betéti intézmények, beleértve a külföldi betéti intézményeket és a banktörvény alapján engedélyezett nem működő holdingtársaságokat, az általános biztosítókat, többek között a C. kategóriájú biztosítókat, a biztosítási törvény alapján engedélyezett nem működő holdingtársaságokat, a 2. szintű biztosítócsoportok anyavállalatait, az életbiztosítókat, beleértve a barátságos társaságokat és a támogatható külföldi életbiztosítókat (EFLIC-ek), valamint az életbiztosítási törvény alapján nyilvántartásba vett nem működő holdingtársaságokat és a SIS-törvény értelmében az üzleti tevékenységük tekintetében nyilvántartásba vehető, nyugellátást folyósító szervezeteket. Az „érintett szerződő fél” fogalommeghatározása nagyjából megfelel a „pénzügyi szerződő fél” 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 8. pontja szerinti fogalommeghatározásnak, ugyanakkor hasonló módon kizárja azokat a különleges célú gazdasági egységeket, amelyek esetében az ügyletet kizárólag fedezeti célból bonyolítják le. Az „érintett szerződő fél” fogalommeghatározása nem veszi figyelembe a szerződő fél joghatóság szerinti elhelyezkedését mindaddig, amíg nincs kétség afelől, hogy a szerződő fél fizetésképtelensége vagy csődje esetén érvényesíthető a nettósítási megállapodás, vagy ha a biztosítéki (letéti) megállapodások nem kérdőjelezhetők meg és a szerződő fél nemteljesítése esetén jogilag érvényesíthetők. |
|
(9) |
A CPS 226. prudenciális standard (11) bekezdésével összhangban a változó letét cseréjére vonatkozó kötelezettségek csak akkor alkalmazandók a szerződő felekre, ha a két szerződő fél nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyleteinek összege aggregált és összevont alapon meghaladja a 3 milliárd AUD csekély mértékű küszöbértéket. A 648/2012/EU rendelet értelmében nincs ilyen küszöbérték. Az egyenértékűség elismerését ezért a változó letétnek a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének hatálya alá tartozó szerződő felek és az APRA hatálya alá tartozó jogalanyok közötti cseréjéhez kell kötni. |
|
(10) |
A CPS 226. prudenciális standard a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében, valamint a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet VIII. fejezetében foglaltakhoz hasonló kötelezettségeket tartalmaz. A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében az időben történő visszaigazolásra, a portfóliótömörítésre és a portfólióállomány-egyeztetésre, továbbá az ügyletértékelésre és a vitarendezésre vonatkozó konkrét részletes követelményeket az említett prudenciális standard (77)–(94) bekezdése tartalmazza. Az időben történő visszaigazolás tekintetében a CPS 226. prudenciális standardban meghatározott követelmények nem tekinthetők egyenértékűnek, mivel csak „a lehető leghamarabb” írják elő az ügyletek visszaigazolását, míg a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelet meghatározza azon legkésőbbi időpontokat, ameddig az ügyletet vissza kell igazolni. A portfólióállomány-egyeztetés tekintetében a CPS 226. prudenciális standardban meghatározott követelmények nem tekinthetők egyenértékűnek, mivel az említett standard nem jelöli meg a portfólióállomány egyeztetésének gyakoriságát, holott azt a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet pontosan meghatározza. A vitarendezés tekintetében a CPS 226. prudenciális standardban meghatározott követelmények nem tekinthetők egyenértékűnek, mivel – a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel ellentétben – a prudenciális standard nem ír elő külön eljárást az öt munkanapon belül meg nem oldott vitákra. A portfóliótömörítés és az ügyletek értékelése tekintetében a CPS 226. prudenciális standardban meghatározott követelmények az eredmény tekintetében egyenértékűnek tekinthetők a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet 13. és 14. cikkében meghatározottakkal. |
|
(11) |
A CPS 226. prudenciális standard hatálya alá tartozó nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletek tekintetében ezért az APRA hatálya alá tartozó jogalanyokra alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott, a portfóliótömörítésre és a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó ügyletértékelésre vonatkozó követelményekkel. |
|
(12) |
A CPS 226. prudenciális standard értelmében a változó letétet az említett prudenciális standard 11. bekezdésében említett csekély mértékű küszöbérték figyelembevételével kell cserélni, és alapletétet kell nyújtani és beszedni minden új, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügylet esetében, kivéve a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyleteket és határidős árfolyamú deviza-csereügyleteket, amelyekre az APRA hatálya alá tartozó jogalany és az érintett szerződő fél között kerül sor. Az APRA elfogadta az alapletét-követelmények alkalmazásának megkezdésére vonatkozó, nemzetközileg elfogadott fokozatos bevezetést; a fokozatos bevezetéshez használt, AUD-ban kifejezett küszöbértékeket az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 35. cikkében említett küszöbértékekkel egyenértékűnek kell tekinteni. Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet hasonló mentességről rendelkezik a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletekre és deviza-csereügyletekre, valamint az egyedi részvényopciókra vagy indexopciókra vonatkozóan. Ezt a határozatot ezért kizárólag azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre kell alkalmazni, amelyek a 648/2012/EU rendelet és a CPS 226. prudenciális standard szerinti letéti követelmények hatálya alá tartoznak. |
|
(13) |
A CPS 226. prudenciális standardnak megfelelően a változó letétet naponta kell kiszámítani és lehívni, és a változó letét összegét „haladéktalanul” kell rendezni. Az APRA nyilvánosan kifejezte azon elvárását, hogy a gyakorlatban a változó letét elszámolására T+1 alapon kerüljön sor (ahol T a letéti felhívás időpontja). Előfordulhat azonban, hogy az ilyen elszámolási határidő nem minden körülmények között megvalósítható, például az időzónák és a határokon átnyúló megfontolások miatt. Ezért az APRA elvi alapú követelményt fogadott el a változó letét gyors elszámolására vonatkozóan annak érdekében, hogy a változó letét elszámolásának ütemezésére vonatkozó egyéb globális szabályozási követelményekkel összhangban álló eredmény szülessen. Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 12. cikke értelmében a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek mindegyik szerződő fele köteles napi szinten változó letétet cserélni, vagy az alapletét kiszámításához használt biztosítéki kockázati periódust megfelelően kiigazítani. A CPS 226. prudenciális standardban a változó letét tekintetében előírt keretrendszer csak akkor tekinthető egyenértékűnek, ha az a 648/2012/EU rendelet követelményeinek alkalmazásával elért eredményekkel egyenértékű eredményt ér el. Ezért meg kell állapítani az erre vonatkozó feltételeket. |
|
(14) |
A CPS 226. prudenciális standard úgy rendelkezik, hogy az alapletét és a változó letét együttes minimális átutalási összege 750 000 AUD, míg az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 25. cikke szerinti küszöbérték 500 000 EUR. Figyelembe véve az említett összegek közötti elhanyagolható különbséget, valamint a CPS 226. prudenciális standard és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet közös célkitűzését, ezeket az összegeket egyenértékűnek kell tekinteni. |
|
(15) |
A CPS 226. prudenciális standard alapletét-számítási követelményeit egyenértékűnek kell tekinteni az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott követelményekkel. Az alapletét kiszámításához használt, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. mellékletében meghatározott szabványosított módszerhez hasonlóan a CPS 226. prudenciális standard is lehetővé teszi a fent említett IV. mellékletben megállapítottal egyenértékű szabványosított modell használatát. Alternatív megoldásként a CPS 226. prudenciális standard szerint belső vagy harmadik fél által alkalmazott modellek is használhatók az alapletét kiszámításához, amennyiben ezek a modellek az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározottakkal egyenértékű, bizonyos konkrét paramétereket tartalmaznak, ideértve a minimális konfidencia-intervallumokat és a biztosítéki kockázati periódust, továbbá bizonyos – például a stresszidőszakokra vonatkozó – múltbéli adatokat. Az APRA hatálya alá tartozó jogalanyoknak kérelmezniük kell az APRA-tól a belső vagy harmadik fél által alkalmazott modell alkalmazásának jóváhagyását, és biztosítaniuk kell, hogy a jóváhagyás kérelmezése előtt sor kerüljön e modell független felülvizsgálatára. |
|
(16) |
A CPS 226. prudenciális standard elismerhető biztosítékeszközökre, illetve azok tartására és elkülönítésére vonatkozó követelményeit egyenértékűnek kell tekinteni az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkében meghatározottakkal. A CPS 226. prudenciális standard tartalmazza az elismert biztosítékok egyenértékű listáját, és az APRA hatálya alá tartozó jogalanynak megfelelő kontrollmechanizmusokkal kell rendelkeznie annak biztosítására, hogy a beszedett biztosíték ne jelentsen számottevő mértékű, rossz irányú vagy jelentős koncentrációs kockázatot. A koncentrációt az egyedi kibocsátó, a kibocsátó típusa és az eszköz típusa alapján kell értékelni. A CPS 226. prudenciális standardban foglalt, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó letéti szabályokat ezért helyénvaló egyenértékűnek tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározottakkal. |
|
(17) |
Ami a szakmai titoktartás egyenértékű szintjét illeti Ausztráliában, az APRA és a Nemzetközösség ügynökségei birtokában lévő információkra az 1988. évi adatvédelmi törvény (Privacy Act) vonatkozik. Ezenkívül az Ausztrál Prudential Regulation Authority Act 1998 (az Ausztrál Prudenciális Szabályozó Hatóságról szóló 1998. évi törvény, a továbbiakban: APRA-törvény) részletes titoktartási rendelkezéseket állapít meg az APRA-ra és alkalmazottaira vonatkozóan. Különösen az APRA-törvény 56. szakaszának (2) bekezdése értelmében az APRA jelenlegi vagy korábbi tisztviselői bűncselekményt követnek el, ha „védett információt” vagy „védett dokumentumot” adnak át bármely személynek vagy „bíróságnak” (az APRA-törvény rendelkezéseitől eltérő módon). Ezenkívül a bűncselekményekről szóló 1914. évi törvény (a továbbiakban: bűncselekményekről szóló törvény) 70. szakasza értelmében általánosan alkalmazandó titoktartási rendelkezés alkalmazandó a Nemzetközösség tisztviselőire (azaz a közszférában dolgozókra, köztük az APRA személyzetére és szerződéses alkalmazottaira) vonatkozóan. E rendelkezés értelmében bűncselekménynek minősül az, ha a Nemzetközösség tisztviselői olyan tényt vagy dokumentumot közölnek, amely a Nemzetközösség tisztviselőjeként jutott tudomásukra vagy birtokukba, és amelyet kötelesek nem felfedni. Az adatvédelmi törvény, a bűncselekményekről szóló törvény és az APRA-törvény együttesen nyújt szakmai titoktartási garanciákat, ideértve a hatóságok által harmadik felekkel megosztott üzleti titkok védelmét is, amelyeket egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendelet VIII. címében meghatározottakkal. |
|
(18) |
Végül, ami az ausztrál jogi megállapodások hatékony felügyeletét és végrehajtását illeti, az APRA viseli az elsődleges felelősséget a CPS 226. prudenciális standardnak való megfelelés nyomon követéséért és végrehajtásáért. Az APRA számos felügyeleti intézkedést hozhat, ideértve az intézmény ügyeinek hivatalos kivizsgálását, az intézmény engedélyének feltételekhez kötését vagy bizonyos ügyekkel kapcsolatos utasítások kiadását, a jogszabályban előírt vezető, igazságügyi vezető vagy helyettesítő vagyonkezelő kinevezését az intézmény ügyeinek kezelésére, a személyek vagy intézmények elleni büntetőjogi fellépés kezdeményezését vagy a távoltartási végzések meghozatalát. Ezeket az intézkedéseket ezért helyénvaló úgy tekinteni, hogy azok biztosítják a CPS 226. prudenciális standard szerinti vonatkozó jogi, szabályozási és végrehajtási keretrendszer hatékony, méltányos és torzításoktól mentes alkalmazását, valamint garantálják az uniós jogi keret alapján rendelkezésre álló felügyeleti és végrehajtási keretrendszerrel egyenértékű hatékony felügyeletet és végrehajtást. |
|
(19) |
Ez a határozat elismeri az elfogadásakor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre érvényes, az ausztrál jogban meghatározott jogilag kötelező erejű követelmények egyenértékűségét. A Bizottság az ESMA-val együttműködésben továbbra is rendszeres jelleggel nyomon fogja követni az e tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási rendelkezések alakulását, valamint azok következetes és hatékony végrehajtását az időben történő visszaigazolásra, a portfóliótömörítésre és a portfólióállomány-egyeztetésre, továbbá az értékelésre, a vitarendezésre és biztosítékokra vonatkozóan – mely nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó követelmények e határozat alapjául szolgáltak. Nyomonkövetési erőfeszítései részeként a Bizottság felkérheti az APRA-t, hogy nyújtson tájékoztatást a szabályozási és felügyeleti fejleményekről. A Bizottság bármikor egyedi felülvizsgálatot végezhet, amennyiben a releváns fejlemények szükségessé teszik számára az e határozat szerinti egyenértékűségi nyilatkozat újraértékelését. Az ilyen újraértékelés e határozat visszavonásához vezethet, minek következtében a 648/2012/EU rendeletben megállapított összes követelmény ismét automatikusan vonatkozna a szerződő felekre. |
|
(20) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában Ausztrália portfóliótömörítésre és ügyletértékelésre vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerét, amelyet az ausztrál prudenciális szabályozó hatóság (Australian Prudential Regulation Authority, a továbbiakban: APRA) által szabályozott, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletekre alkalmaznak, egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményekkel, amennyiben az említett ügyletekben részt vevő felek közül legalább az egyik a CPS 226. prudenciális standard meghatározása szerint az APRA hatálya alá tartozó jogalany.
2. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában Ausztráliának az APRA által szabályozott, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt származtatott ügyletekre alkalmazott, biztosítékok cseréjére vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere egyenértékűnek tekintendő a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott megfelelő követelményekkel, amennyiben teljesülnek a következő feltételek:
|
a) |
az említett ügyletekben részt vevő szerződő felek közül legalább az egyik a CPS 226. prudenciális standard szerint az APRA hatálya alá tartozó jogalany; |
|
b) |
ha a változó letétet a 648/2012/EU rendelet értelmében kell biztosítani, a változó letétet a kiszámításának napján bocsátják rendelkezésre. |
A b) ponttól eltérve, amennyiben a szerződő felek között megállapítást nyer, hogy a változó letétet nem lehet következetesen annak kiszámítása napjával azonos napon rendelkezésre bocsátani, Ausztrália jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere akkor is egyenértékűnek tekintendő a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelményekkel, ha a változó letétet a kiszámítását követő 2 munkanapon belül bocsátják rendelkezésre, és az alapletét kiszámításához használt letéti kockázati periódust ennek megfelelően kiigazítják.
3. cikk
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
(2) A Bizottság 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 52., 2013.2.23., 11. o.).
(3) A Bizottság (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. október 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 340., 2016.12.15., 9. o.).
(4) ESMA/2013/1373, Technical advice on third country regulatory equivalence under EMIR – Australia (Szakvélemény a harmadik országok EMIR szerinti szabályozási egyenértékűségéről – Ausztrália), Európai Értékpapírpiaci Hatóság, 2013. október 1.
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/104 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1107 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA
(2021. július 5.)
a Hongkongi Monetáris Hatóság által felügyelt származtatott ügyletek tekintetében Hongkong jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerének a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke szerinti bizonyos követelményekkel való egyenértékűségének elismeréséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke olyan mechanizmust ír elő, amelynek keretében a Bizottság felhatalmazással rendelkezik olyan egyenértékűségi határozatok elfogadására, amelyekkel egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerét egyenértékűnek nyilvánítja a 648/2012/EU rendelet 4., 9., 10. és 11. cikkében megállapított követelményekkel, és így az említett rendelet hatálya alá tartozó ügyletet kötő szerződő felek – ha legalább az egyikük székhelye az adott harmadik országban van – az említett követelményeket a szóban forgó harmadik ország jogi keretrendszerében foglalt követelményeknek való megfeleléssel teljesítik. Az egyenértékűségi határozat hozzájárul a 648/2012/EU rendelet átfogó céljának eléréséhez, vagyis a harmadik országokkal közösen elfogadott és az említett rendeletben megállapított elvek nemzetközileg egységes alkalmazásának biztosításával csökkenti a rendszerszintű kockázatot, és növeli a származtatott termékek piacainak átláthatóságát. |
|
(2) |
A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése – mely rendeletet a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) egészíti ki – meghatározza az Unió jogi követelményeit a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek feltételeinek időben történő visszaigazolásával, a portfóliótömörítés elvégzésével és azon rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyek alapján a portfóliókat nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében egyeztetik. Ezen túlmenően az említett rendelkezések megállapítják az említett ügyletekkel kapcsolatos értékelési és vitarendezési kötelezettségekre (a működésikockázat-csökkentési technikákra), valamint a biztosítékeszközök (letétek) szerződő felek közötti cseréjével kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó követelményeket. |
|
(3) |
Annak érdekében, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási rendszere egyenértékűnek minősüljön az Unió rendszerével a működésikockázat-csökkentési technikák és a letéti követelmények tekintetében, az alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszer érdemi eredményének egyenértékűnek kell lennie a 648/2012/EU rendelet 11. cikke szerinti uniós követelményekkel, és az említett rendelet 83. cikkében meghatározott védelemmel egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat kell nyújtania. Ezenkívül az egyenértékű jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert hatékonyan, méltányos és torzításoktól mentes módon kell alkalmazni az adott harmadik országban. Az egyenértékűségi értékelés célja tehát annak ellenőrzése, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere biztosítja-e, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt és legalább egy, adott harmadik országbeli székhelyű szerződő fél részvételével kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ne tegyék ki az uniós pénzügyi piacokat nagyobb kockázatnak, és következésképpen ne okozzanak elfogadhatatlan mértékű rendszerszintű kockázatot az Unióban. |
|
(4) |
A Bizottság 2013. október 1-jén megkapta az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (a továbbiakban: ESMA) szakvéleményét a Hongkongban alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerről (4), amely többek között a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó működésikockázat-csökkentési technikákra vonatkozik. Szakvéleményében az ESMA arra a következtetésre jutott, hogy mivel Hongkongban még folyamatban van az elszámolási kötelezettséggel, a nem pénzügyi szerződő felekkel és az el nem számolt ügyletekkel kapcsolatos kockázatcsökkentési technikákra vonatkozó szabályozási rendszer véglegesítése, nem volt abban a helyzetben, hogy végleges és teljeskörű elemzést végezzen, és szakvéleményt adjon ezekben a kérdésekben. |
|
(5) |
A Bizottság figyelembe vette a 2013 óta Hongkongban bekövetkezett szabályozási fejleményeket, és összehasonlító elemzést készített a Hongkongban alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási követelményekről. A Bizottság azt is értékelte, hogy e követelmények eredménye és azok megfelelősége a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekből fakadó kockázatok mérséklése szempontjából egyenértékűnek tekinthető a 648/2012/EU rendeletben megállapított megfelelő követelmények eredményével. |
|
(6) |
Az engedéllyel rendelkező bankokból, korlátozott engedéllyel rendelkező bankokból és betétgyűjtéssel foglalkozó társaságokból álló „engedélyezett intézményekre” (a továbbiakban: a bankrendelet 2. szakaszának (1) bekezdésében meghatározott engedélyezett intézményekre) alkalmazandó, nem központilag elszámolt származtatott ügyletekre vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert a Hongkongi Monetáris Hatóság felügyeleti szakpolitikai kézikönyvének (a továbbiakban: felügyeleti kézikönyv) CR-G-14 modulja („Nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek – A biztosítékokkal kapcsolatos és egyéb kockázatcsökkentési előírások”) tartalmazza, amely a bankrendelet 7. szakaszának (3) bekezdése szerint jogszabályban előírt iránymutatás. A bankrendelet szerint a Hongkongi Monetáris Hatóság fő feladata a bankrendszer általános stabilitásának és hatékony működésének előmozdítása a banki tevékenység szabályozása és a betétgyűjtési tevékenység, valamint az engedélyezett intézmények és üzleti tevékenységük felügyelete révén. A felügyeleti kézikönyv célja, hogy meghatározza azokat a minimumszabályokat, amelyek elfogadását a Hongkongi Monetáris Hatóság a nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó biztosítékokkal és egyéb kockázatcsökkentési technikákkal kapcsolatban elvárja az engedélyezett intézményektől. A felügyeleti kézikönyvet első alkalommal 2017. január 27-én tették közzé, majd 2020. szeptember 11-én frissítették. Egyes követelményei a nemzetközi keretrendszernek megfelelően kerülnek bevezetésre, összhangban az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben előírt jelenlegi fokozatos bevezetéssel. A jogszabályban előírt iránymutatás be nem tartása a bankrendelet 7. szakaszában meghatározott engedélyezési kritériumok felülvizsgálatát vonhatja maga után, és így – tekintettel annak eredményére – a kötelező iránymutatás e határozattal összefüggésben egyenértékűnek tekinthető egy jogi követelménnyel. |
|
(7) |
A felügyeleti kézikönyv a nem központilag elszámolt származtatott ügyletekre vonatkozik, kivéve a fizikailag kiegyenlített határidős devizaügyleteket és devizacsere-ügyleteket, a tőkeösszegek cseréjéhez kapcsolódó keresztdevizás csereügyletekbe beágyazott devizaügyleteket, a fizikailag kiegyenlített árutőzsdei határidős ügyleteket, valamint további értesítésig a nem központilag elszámolt egyedi részvényre szóló opciókat, részvénykosár-opciókat és részvényindex-opciókat. A felügyeleti kézikönyv alkalmazásában a „nem központilag elszámolt származtatott ügylet” olyan tőzsdén kívüli származtatott termékre vonatkozik (az értékpapírokról és határidős tőzsdei ügyletekről szóló rendelet 1. függeléke 1. részének 1B. szakaszában meghatározottak szerint), amelyet nem központi szerződő félen keresztül számolnak el (a banki (tőke-)szabályzat 2. szakaszának (1) bekezdésében foglaltak szerint). A „nem központilag elszámolt származtatott ügylet” e fogalommeghatározását egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendeletben foglalt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek fogalommeghatározásával. Ez a határozat kiterjed ezért a felügyeleti kézikönyv szerinti biztosítékok hatálya alá tartozó tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó rendelkezésekre tekintettel. |
|
(8) |
A felügyeleti kézikönyv általában a nem központilag elszámolt származtatott ügyletekkel kapcsolatos, engedélyezett intézmények és „érintett jogalanyok” között lebonyolított ügyletekre vonatkozik. A felügyeleti kézikönyv alkalmazásában az „érintett jogalanyok” a pénzügyi szerződő feleket, a jelentős nem pénzügyi szerződő feleket vagy a Hongkongi Monetáris Hatóság által kijelölt egyéb szervezeteket jelentik, de nem tartoznak ide az államháztartások, a központi bankok, a közszektorbeli intézmények, a multilaterális fejlesztési bankok és a Nemzetközi Fizetések Bankja. A felügyeleti kézikönyv értelmében a „pénzügyi szerződő fél” olyan jogalanyra utal egy egyéves, szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-ig tartó időszak tekintetében, mely jogalany vagy annak csoportja, amelyhez tartozik, nem központilag elszámolt származtatott ügyleteinek aggregált átlagos névleges összege meghaladja a 15 milliárd HKD-t, és amely túlnyomórészt a következő tevékenységek valamelyikével foglalkozik: banki szolgáltatások, értékpapír-üzletág, nyugdíjalap-rendszerek kezelése, biztosítási tevékenység, átutalási vagy pénzváltó szolgáltatás működtetése, hitelezés, értékpapírosítás (kivéve, ha és amennyiben a kapcsolódó különleges célú gazdasági egység kizárólag fedezeti célból köt nem központilag elszámolt származtatott ügyleteket), portfóliókezelés (beleértve az eszköz- és az alapkezelést is), valamint az említett tevékenységek végzését kiegészítő tevékenységek. A felügyeleti kézikönyv értelmében a „jelentős nem pénzügyi szerződő fél” olyan, pénzügyi szerződő féltől eltérő jogalany, mely jogalany, vagy az a csoport, amelyhez tartozik, nem központilag elszámolt származtatott ügyleteinek aggregált átlagos névleges összege egy egyéves, szeptember 1-jétől a következő év augusztus 31-ig tartó időszak tekintetében meghaladja a 60 milliárd HKD-t. Az „érintett jogalanyok” fogalommeghatározása ezért nagyjából megfelel a „pénzügyi szerződő fél” 648/2012/EU rendelet 2. cikkének 8. pontjában szereplő fogalommeghatározásának, ugyanakkor hasonló módon kizárva azokat a különleges célú gazdasági egységeket, amelyek esetében az ügyletet kizárólag fedezeti célból bonyolítják le. |
|
(9) |
A felügyeleti kézikönyv a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében és a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendeletben előírtakhoz hasonló kötelezettségeket tartalmaz. Konkrétabban a felügyeleti kézikönyv 4. fejezete („Kockázatmérséklési előírások”) a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó, az adott időben történő visszaigazolásra, a portfóliótömörítésre, a portfólióegyeztetésre, az ügyletértékelésre és a vitarendezésre vonatkozó egyedi követelményeket tartalmaz, amelyek egyenértékűnek tekinthetők az uniós jogban meghatározottakkal. |
|
(10) |
A felügyeleti kézikönyv hatálya alá tartozó, nem központilag elszámolt származtatott ügyletek vonatkozásában ezért az alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott, a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó, időben történő visszaigazolásra, portfóliótömörítésre és -egyeztetésre, értékelésre és vitarendezésre vonatkozó követelményekkel. |
|
(11) |
A felügyeleti kézikönyv – a nemzetközileg elfogadott fokozatos bevezetéssel összhangban – minden új, nem központilag elszámolt származtatott, egy engedélyezett intézmény és egy érintett jogalany közötti ügyletre vonatkozóan előírja a változó letét cseréjét és alapletét nyújtását és beszedését, kivéve a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyleteket és deviza-csereügyleteket, a tőkeösszegek cseréjéhez kapcsolódó keresztdevizás csereügyletekbe beágyazott devizaügyleteket, a fizikailag kiegyenlített árutőzsdei határidős ügyleteket, valamint további értesítésig a nem központilag elszámolt egyedi részvényre szóló részvényopciókat, részvénykosár-opciókat és részvényindex-opciókat, amelyek hongkongi dollárban (HKD) kifejezett küszöbértékeit az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben foglalt küszöbértékekkel egyenértékűnek kell tekinteni. Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 37. és 38. cikke hasonló mentességeket ír elő a fizikailag teljesítendő határidős devizaügyletekre és deviza-csereügyletekre, valamint az egyedi részvényre szóló részvényopciókra vagy részvényindex-opciókra vonatkozóan. Ezt a határozatot ezért kizárólag azokra a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre kell alkalmazni, amelyek a 648/2012/EU rendelet és a felügyeleti kézikönyv szerinti letéti követelmények hatálya alá tartoznak. |
|
(12) |
A felügyeleti kézikönyvvel összhangban a változó letétet legkésőbb a következő munkanap végén be kell kérni, és legkésőbb a bekérést követő két munkanapon belül be kell szedni. A felügyeleti kézikönyv 64. lábjegyzete kimondja, hogy amennyiben a változó letétet napon belüli gyakorisággal cserélik, a változó letét beszedése között eltelt napok számát hozzá kell adni a belső modellen alapuló módszer szerinti alapletét kiszámításához használt 10 napos időhorizonthoz. Abban az esetben, ha az alapletét kiszámításai közötti időszakban a változó letétet változó gyakorisággal cserélik ki, a 10 napos időhorizonthoz hozzáadandó napok száma az ezen időszakon belüli változóletét-beszedések közötti napok maximális száma. |
|
(13) |
A felügyeleti kézikönyv az alapletét és a változó letét együttes minimális átutalási összegét 3,75 millió HKD-ban határozza meg, míg az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 25. cikke 500 000 EUR összeget ír elő. Figyelembe véve az említett összegek értékében mutatkozó elhanyagolható különbséget, valamint a felügyeleti kézikönyv és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet közös célkitűzését, ezeket az összegeket egyenértékűnek kell tekinteni. |
|
(14) |
A felügyeleti kézikönyv alapletét-számítási követelményeit egyenértékűnek kell tekinteni az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott követelményekkel. Az alapletét kiszámításához használt, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. mellékletében meghatározott sztenderd módszerhez hasonlóan a felügyeleti kézikönyv is lehetővé teszi az említett IV. mellékletben megállapítottal egyenértékű sztenderd megközelítés használatát. Ennek alternatívájaként az alapletét kiszámításához belső modellt vagy harmadik fél modelljét is alkalmazni lehet, ha ezek a modellek tartalmaznak bizonyos konkrét, az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározottakkal egyenértékű paramétereket, ideértve a minimális konfidencia-intervallumokat és a biztosítéki kockázati periódust, továbbá bizonyos – például a stresszidőszakokra vonatkozó – múltbéli adatokat. Az engedélyezett intézményeknek belső modell vagy harmadik fél modelljének használata előtt hivatalos jóváhagyást kell kérniük a Hongkongi Monetáris Hatóságtól (kivéve az egész ágazatban alkalmazott szabványos alapletétmodellt, amelyet az engedélyezett intézmények azt követően alkalmazhatnak, hogy erre irányuló szándékukról értesítették a Hongkongi Monetáris Hatóságot, amely a végrehajtást követő felülvizsgálatot végez). |
|
(15) |
A felügyeleti kézikönyv elismerhető biztosítékeszközökre, illetve azok tartására és elkülönítésére vonatkozó követelményeit egyenértékűnek kell tekinteni az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkében meghatározottakkal. A felügyeleti kézikönyv tartalmazza az elismerhető biztosítékok egyenértékű listáját, és az engedélyezett intézményeknek megfelelő kontrollmechanizmusokkal kell rendelkezniük annak biztosítására, hogy a beszedett biztosíték ne jelentsen jelentős rossz irányú kockázatot vagy jelentős koncentrációs kockázatot. A koncentrációt az egyedi kibocsátó, a kibocsátó típusa és az eszköz típusa alapján kell értékelni. A nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó, a felügyeleti kézikönyvben foglalt letéti szabályokat ezért egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében előírtakkal. |
|
(16) |
A szakmai titoktartás szintjét illetően a Hongkongi Monetáris Hatóság vezérigazgatójának és alkalmazottainak tiszteletben kell tartaniuk a bankrendelet 120. szakaszának (1) bekezdését a szakmai titok megőrzése és a titoktartás elősegítése érdekében minden olyan személy ügyét érintő kérdések tekintetében, akiről a bankrendelet szerinti bármely feladatuk ellátása során tudomást szerezhetnek. A megengedett kivételektől eltekintve nem közölhetnek ilyen információt más személlyel (kivéve azt a személyt, akire az ügy vonatkozik), és nem tolerálhatják, hogy más személy betekintsen a birtokukban lévő, őrzött vagy ellenőrzött nyilvántartásokba, illetőleg nem engedhetik meg azt. Az a személy, aki e követelmények bármelyikét megsérti, pénzbüntetéssel és szabadságvesztéssel büntetendő. A bankrendelet 120. szakaszának (1) bekezdése így előírja a hivatalos titoktartási kötelezettséget, beleértve a Hongkongi Monetáris Hatóság által (az alkalmazandó jogi közzétételi portálokon) harmadik felekkel megosztott bizalmas információk védelmét, mely kötelezettségeket egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendelet VIII. címében meghatározottakkal. |
|
(17) |
A nem központilag elszámolt származtatott ügyletekre vonatkozó hongkongi jogi keretrendszer hatékony felügyelete és érvényesítése tekintetében a Hongkongi Monetáris Hatóság az engedélyezett intézményekre vonatkozó folyamatos kockázatalapú felügyeleti megközelítése révén vállalja az elsődleges felelősséget a felügyeleti kézikönyvnek való megfelelés nyomon követéséért és végrehajtásáért. A Hongkongi Monetáris Hatóság felügyeleti intézkedései közé tartozhat többek között annak előírása, hogy az érintett engedélyezett intézmény nyújtson be jelentést a bankrendelet 59. szakaszának (2) bekezdése szerint, hogy azonosítsa a letétbehelyezési vagy kockázatcsökkentési gyakorlatok esetleges hiányosságainak kiváltó okait a jövőbeli kiigazítás érdekében, valamint hogy a bankrendelet 52. szakasza alapján utasításokat adjon ki egy engedélyezett intézménynek, előírva belső kontrollrendszereinek megerősítését. Emellett a felügyeleti kézikönyv betartásét figyelembe veszik az engedélyezett intézmény CAMEL-értékelésében és/vagy a felügyeleti felülvizsgálati folyamat értékelése során. A felügyeleti kézikönyvnek való jelentős meg nem felelés esetén a Hongkongi Monetáris Hatóság felülvizsgálhatja, hogy az engedélyezett intézmény továbbra is megfelel-e a bankrendelet hetedik jegyzékében foglalt engedélyezési kritériumoknak, és hogy vezető testülete továbbra is megfelel-e a feladatainak ellátásához szükséges szakmai alkalmassági és üzleti megbízhatósági követelményeknek. Emellett a Hongkongi Monetáris Hatóság – bár ezt általában nem gyakorolják – hatáskörrel rendelkezik arra, hogy visszavonja vagy felfüggessze az engedélyezett intézmény engedélyét. E hatáskörökről a bankrendelet 22. szakaszának (1) bekezdése, 24. szakaszának (1) bekezdése és 25. szakaszának (1) bekezdése rendelkezik. Úgy kell tekinteni, hogy ezek a rendelkezések méltányos és torzításmentes módon biztosítják a felügyeleti kézikönyv szerinti vonatkozó jogi, szabályozási és végrehajtási keretrendszer hatékony alkalmazását, valamint az uniós jogi keret alapján rendelkezésre álló felügyeleti és végrehajtási rendelkezésekkel egyenértékű hatékony felügyeletet és végrehajtást. |
|
(18) |
Ez a határozat elismeri az elfogadásakor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó, a felügyeleti kézikönyvben meghatározott, szabályozási követelmények egyenértékűségét. A Bizottság az ESMA-val együttműködésben továbbra is rendszeres jelleggel nyomon fogja követni az említett tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre vonatkozó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszer alakulását, valamint annak következetes és hatékony végrehajtását az időben történő visszaigazolásra, a portfóliótömörítésre és -egyeztetésre, továbbá az értékelésre, a vitarendezésre és biztosítékokra vonatkozóan – mely nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó követelmények e határozat alapjául szolgáltak. Nyomonkövetési intézkedései részeként a Bizottság felkérheti a Hongkongi Monetáris Hatóságot, hogy nyújtson tájékoztatást a szabályozási és felügyeleti fejleményekről. A Bizottság bármikor egyedi felülvizsgálatot végezhet, amennyiben a releváns fejlemények szükségessé teszik számára az e határozat alapján kibocsátott egyenértékűségi nyilatkozat újraértékelését. Az újraértékelés e határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet, minek következtében a 648/2012/EU rendeletben megállapított összes követelmény ismét automatikusan vonatkozna a szerződő felekre. |
|
(19) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a Hongkongi Monetáris Hatóság által szabályozott, nem központilag elszámolt származtatott ügyletekre alkalmazandó, hongkongi jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert – az időben történő visszaigazolás, a portfóliótömörítés és -egyeztetés, az értékelés és a vitarendezés tekintetében – egyenértékűnek kell tekinteni az említett rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelményekkel, amennyiben az említett ügyleteknek legalább az egyik szerződő fele a bankrendelet 2. szakaszának (1) bekezdésében meghatározottak szerint engedélyezett intézmény és a Hongkongi Monetáris Hatóság felügyeleti szakpolitikai kézikönyvének CR-G-14 moduljában („Nem központilag elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek – A biztosítékokkal kapcsolatos és egyéb kockázatcsökkentési követelmények”) foglalt kockázatcsökkentési követelmények hatálya alá tartozik.
2. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a Hongkongi Monetáris Hatóság által szabályozott, nem központilag elszámolt származtatott ügyletekre alkalmazandó, biztosítékeszközök cseréjére vonatkozó hongkongi jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert egyenértékűnek kell tekinteni az említett rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményekkel.
3. cikk
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
(2) A Bizottság 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 52., 2013.2.23., 11. o.).
(3) A Bizottság (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. október 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 340., 2016.12.15., 9. o.).
(4) ESMA/2013/1369, Technical advice on third country regulatory equivalence under EMIR – Hongkong (Szakvélemény a harmadik országok EMIR szerinti szabályozási egyenértékűségéről – Hongkong), Végleges jelentés, Európai Értékpapírpiaci Hatóság, 2013. október 1.
|
2021.7.6. |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
L 238/109 |
A BIZOTTSÁG (EU) 2021/1108 VÉGREHAJTÁSI HATÁROZATA
(2021. július 5.)
a Federal Reserve System Kormányzótanácsa (Board of Governors of the Federal Reserve System), a Bankfelügyeleti Hatóság (Office of the Comptroller of the Currency), a Szövetségi Betétbiztosító Társaság (Federal Deposit Insurance Corporation), a Mezőgazdasági Hitelfelügyelet (Farm Credit Administration) és a Szövetségi Lakáshitel-finanszírozási Ügynökség (Federal Housing Finance Agency) által felügyelt származtatott ügyletek tekintetében az Egyesült Államok jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerének a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. cikke szerinti bizonyos követelményekkel való egyenértékűségének elismeréséről
(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre,
tekintettel a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló, 2012. július 4-i 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 13. cikke (2) bekezdésére,
mivel:
|
(1) |
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke olyan mechanizmust ír elő, amelynek keretében a Bizottság felhatalmazással rendelkezik olyan egyenértékűségi határozatok elfogadására, amelyekkel egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerét egyenértékűnek nyilvánítja a 648/2012/EU rendelet 4., 9., 10. és 11. cikkében megállapított követelményekkel, és így az említett rendelet hatálya alá tartozó ügyletet kötő szerződő felek – ha legalább az egyikük székhelye az adott harmadik országban van – az említett követelményeket a szóban forgó harmadik ország jogi keretrendszerében foglalt követelményeknek való megfeleléssel teljesítik. Az egyenértékűségi határozat hozzájárul a 648/2012/EU rendelet átfogó céljának eléréséhez, vagyis a harmadik országokkal közösen elfogadott és az említett rendeletben megállapított elvek nemzetközileg egységes alkalmazásának biztosításával csökkenti a rendszerszintű kockázatot, és növeli a származtatott termékek piacainak átláthatóságát. |
|
(2) |
A 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1), (2) és (3) bekezdése – mely rendeletet a 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (2) és az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (3) egészíti ki – meghatározza az Unió jogi követelményeit a tőzsdén kívüli származtatott ügyletek feltételeinek időben történő visszaigazolásával, a portfóliótömörítés elvégzésével és azon rendelkezésekkel kapcsolatban, amelyek alapján a portfóliókat a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében egyeztetik. Ezen túlmenően az említett rendelkezések megállapítják a szóban forgó ügyletekkel kapcsolatos értékelési és vitarendezési kötelezettségekre (a működésikockázat-csökkentési technikákra), valamint a biztosítékeszközök (letétek) szerződő felek közötti cseréjével kapcsolatos kötelezettségekre vonatkozó követelményeket. |
|
(3) |
Annak érdekében, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási rendszere egyenértékűnek minősüljön az Unió szabályozási rendszerével a működésikockázat-csökkentési technikák és a letéti követelmények tekintetében, az alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszer érdemi eredményének egyenértékűnek kell lennie a 648/2012/EU rendelet 11. cikke szerinti uniós követelményekkel, és az említett rendelet 83. cikkében meghatározott védelemmel egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat kell nyújtania. Ezenkívül az egyenértékű jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert hatékonyan, méltányos és torzításoktól mentes módon kell alkalmazni az adott harmadik országban. Az egyenértékűségi értékelés célja tehát annak ellenőrzése, hogy egy harmadik ország jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszere biztosítja-e, hogy a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt és legalább egy, adott harmadik országbeli székhelyű szerződő fél részvételével kötött tőzsdén kívüli származtatott ügyletek ne tegyék ki az uniós pénzügyi piacokat nagyobb kockázatnak, és következésképpen ne okozzanak elfogadhatatlan mértékű rendszerszintű kockázatot az Unióban. |
|
(4) |
A Bizottság 2013. szeptember 1-jén megkapta az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) szakvéleményét az USA-ban alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerről (4), többek között a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó működésikockázat-csökkentési technikák és letétek vonatkozásában. Mindazonáltal az ESMA szakvéleményében elsősorban a határidős árutőzsdei kereskedelmi bizottság (Commodity Futures Trading Commission, a továbbiakban: CFTC) és az Értékpapír- és Tőzsdebizottság (Securities and Exchange Commission, a továbbiakban: SEC) által kiadott szabályokkal foglalkozott, és nem vizsgálta a Federal Reserve System Kormányzótanácsa (a továbbiakban: FRS Kormányzótanácsa), a Bankfelügyeleti Hatóság (a továbbiakban: OCC), a Szövetségi Betétbiztosító Társaság (a továbbiakban: FDIC), a Mezőgazdasági Hitelfelügyelet (a továbbiakban: FCA) és a Szövetségi Lakáshitel-finanszírozási Ügynökség (a továbbiakban: FHFA) (a továbbiakban együttesen az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai) által szabályozott szerződő felekre alkalmazandó szabályokat. |
|
(5) |
A Bizottság figyelembe vette az ESMA szakvéleményének átvétele óta bekövetkezett szabályozási fejleményeket is. Ez a határozat nemcsak az USA-ban alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási követelmények összehasonlító elemzésén alapul, hanem e követelmények eredményének, valamint annak értékelésén is, hogy e követelmények alkalmasak-e arra, hogy oly módon csökkentsék az említett ügyletekből eredő kockázatokat, hogy az egyenértékűnek minősüljön a 648/2012/EU rendeletben megállapított követelmények eredményével. |
|
(6) |
Az USA-ban a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszert a tőzsde reformjáról és a fogyasztóvédelemről szóló úgynevezett Dodd-Frank-törvény (Dodd Frank Wall Street Reform and Consumer Protection Act) VII. címe és az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai által elfogadott egyedi végrehajtási szabályok állapítják meg. |
|
(7) |
A Dodd-Frank-törvény nem tartalmaz a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó működésikockázat-csökkentési technikákra vonatkozó egyenértékű szabályokat, és az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai nem határoztak meg egyenértékű követelményeket előíró szabályokat vagy rendelkezéseket. Következésképpen ez a határozat nem terjed ki az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai által szabályozott szerződő fél, valamint a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (1) és (2) bekezdésében meghatározott követelmények hatálya alá tartozó, az Unióban letelepedett szerződő fél között létrejött tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerre az időben történő visszaigazolás, a portfóliótömörítés és portfólióállomány-egyeztetés, az értékelési és vitarendezési kötelezettségek tekintetében. |
|
(8) |
A 11. cikk (3) bekezdésének megfelelően a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek az Unióban biztosítékeszközök cseréjére vonatkozó kötelezettség (letéti követelmény) hatálya alá tartoznak. E szabály kimondja, hogy valamennyi szerződő félnek cserélnie kell változó letétet, bizonyos küszöbértékek elérését követően pedig a szerződő feleknek alapletétet kell cserélniük. E tekintetben az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai által szabályozott minden egyes szerződő félnek meg kell felelnie az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai által elfogadott szabálynak, amelyet a Szövetségi Törvénykönyv (Code of Federal Regulation) 12. címének (az OCC esetében) 45. része, (az FRS esetében) 237. része, (az FDIC esetében) 349. része, (az FCA esetében) 624. része és (az FHFA esetében) 1221. része tartalmaz (a továbbiakban együtt: swapügyletekre vonatkozó letéti szabály [Swap Margin Rule]). |
|
(9) |
A swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) olyan swapügyletekre és értékpapír-alapú swapügyletekre alkalmazandó, amelyek szabályozott swapügyletjogalanyok (Covered Swap Entities), valamint más swapügyletjogalanyok, lényeges swapügyletkitettséggel rendelkező pénzügyi végfelhasználók között jönnek létre, és – bizonyos mértékig – alkalmazandó a lényeges swapügyletkitettséggel nem rendelkező pénzügyi végfelhasználók, valamint más szerződő felek, például kormányzatok, multilaterális fejlesztési bankok vagy a Nemzetközi Fizetések Bankja részvételével kötött ügyletekre is. Egy jogalany akkor rendelkezik lényeges swapügyletkitettséggel, ha az előző naptári év június, július és augusztus hónapjában a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyleteinek aggregált átlagos napi névleges összege meghaladja a 8 milliárd USD-t, míg az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 28. cikkében meghatározott megfelelő küszöbérték 8 milliárd EUR. Az Unióban a változó letét cseréjére vonatkozó követelmény nem tartalmaz lényegességi küszöböt, és a 648/2012/EU rendelet 11. cikke (3) bekezdésének hatálya alá tartozó összes szerződő félre alkalmazandó. A swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) az alap- és a változó letét kombinált átutalási minimumösszegét 500 000 USD-ban határozza meg, míg az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 25. cikkében meghatározott hasonló követelmény 500 000 EUR-t ír elő. Mivel a pénznembeli eltérés csupán korlátozott hatású, ezen összegeket helyénvaló egyenértékűnek tekinteni. |
|
(10) |
A swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) a Dodd-Frank törvény 721. szakaszának fogalommeghatározása szerinti swapügyletekre és a 761. szakaszának fogalommeghatározása szerinti értékpapír-alapú swapügyletekre alkalmazandó, így magában foglalja csaknem az összes olyan ügyletet, amelyet a 648/2012/EU rendelet tőzsdén kívüli származtatott ügyletként határoz meg, kivéve a határidős devizaügyleteket és a deviza-csereügyleteket, amelyek tekintetében a swapügyletekre vonatkozó letéti szabály nem tartalmaz előírásokat. Emellett a swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) nem tartalmaz külön rendelkezéseket a strukturált termékek, például a fedezett kötvények és az értékpapírosítások tekintetében. Az Unióban a deviza-csereügyletek és a határidős devizaügyletek mentesek az alapletét-követelmény alól, és a fedezeti célú fedezett kötvényekkel összefüggő származtatott ügyletek is mentesíthetők az alapletét-követelmény alól. E határozatot ezért csak az olyan tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre helyénvaló alkalmazni, amelyek az uniós jog és a swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) alapján is letéti kötelezettség alá tartoznak. |
|
(11) |
A swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) alapletét-számítási követelményei egyenértékűek a 648/2012/EU rendeletben meghatározott követelményekkel. Az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet IV. mellékletéhez hasonlóan a swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) is lehetővé teszi sztenderd módszer alkalmazását. A számításhoz alternatív módon belső modellt vagy harmadik fél modelljét is alkalmazni lehet, ha ezek a modellek tartalmaznak bizonyos konkrét paramétereket, ideértve a minimális konfidencia-intervallumokat és a biztosítéki kockázati periódust, továbbá egyes – például a stresszidőszakra vonatkozó – múltbeli adatokat. Ezeket a modelleket az Egyesült Államok releváns szabályozó hatóságának jóvá kell hagynia. |
|
(12) |
A swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) elismerhető biztosítékeszközökre, illetve azok tartására és elkülönítésére vonatkozó követelményei egyenértékűek az (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkében meghatározottakkal. A swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) az elismerhető biztosítékeszközök egyenértékű felsorolását tartalmazza. A swapügyletekre vonatkozó letéti szabályt (Swap Margin Rule) ezért helyénvaló egyenértékűnek tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározottakkal. |
|
(13) |
Ami az egyesült államokbeli szakmai titoktartási garanciák egyenértékűségét illeti, a szövetségi szabályozó hatóságok birtokában lévő információk az adatvédelmi törvény (Privacy Act) és az információhoz való szabad hozzáférésről szóló törvény (Freedom of Information Act, FOIA) hatályába tartoznak. A FOIA értelmében a magánszemélyeknek vagy a szervezeteknek sok esetben lépéseket kell tenniük a benyújtott információk bizalmas kezeléséhez. Az adatvédelmi törvény és a FOIA ezért a 648/2012/EU rendelet VIII. címében meghatározottakkal egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat nyújt, ideértve a hatóságok által harmadik felekkel megosztott üzleti titkok védelmét is. Helyénvaló tehát úgy tekinteni, hogy az USA-beli követelmények a 648/2012/EU rendelettel egyenértékű szakmai titoktartási garanciákat nyújtanak. |
|
(14) |
Végül, ami az USA-beli jogi keretrendszer hatékony felügyeletét és végrehajtását illeti, az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai széles körű vizsgálati és felügyeleti hatáskörrel rendelkeznek annak értékelésére, hogy az érintett swapügyletjogalanyok megfelelnek-e a swapügyletekre vonatkozó letéti szabálynak (Swap Margin Rule). Az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai számos felügyeleti intézkedést hozhatnak az alkalmazandó követelmények megsértésének megszüntetésére. Emellett az USA jogi keretrendszere az alkalmazandó követelmények megsértését polgári jogi szankciókkal, például bizonyos tevékenységektől való tartózkodást elrendelő ideiglenes vagy tartós határozatokkal vagy intézkedésekkel, pénzbírságokkal, illetve büntetőjogi szankciókkal is sújtja. Helyénvaló ezért úgy tekinteni, hogy az említett intézkedések hatékonyan, tisztességes és torzításoktól mentes módon érvényesülve biztosítják a Dodd-Frank-törvény, az árutőzsdetörvény, az értéktőzsdetörvény, a swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule), valamint adott esetben a CFTC-szabályzat és a SEC-rendeletek releváns jogi, szabályozási és végrehajtási keretrendszerének hatékony felügyeletét és végrehajtását. |
|
(15) |
Ez a határozat elismeri az elfogadásakor a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekre alkalmazandó, az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságai által meghatározott jogilag kötelező erejű követelmények egyenértékűségét. A Bizottság az ESMA-val együttműködésben rendszeres jelleggel nyomon követi az említett, nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletekkel kapcsolatos, időben történő visszaigazolásra, portfóliótömörítésre és portfólióállomány-egyeztetésre, valamint értékelésre, vitarendezésre és letétekre vonatkozó követelmények jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerének alakulását, valamint következetes és hatékony alkalmazását, amely e határozat meghozatalának alapjául szolgált. Nyomonkövetési intézkedései részeként a Bizottság felkérheti az Egyesült Államok prudenciális szabályozó hatóságait, hogy nyújtsanak tájékoztatást a szabályozási és felügyeleti fejleményekről. A Bizottság bármikor egyedi felülvizsgálatot végezhet, amennyiben a releváns fejlemények szükségessé teszik számára az egyenértékűség említett határozat szerinti megállapításának újraértékelését. Az újraértékelés e határozat hatályon kívül helyezéséhez vezethet, minek következtében a 648/2012/EU rendeletben megállapított összes követelmény ismét automatikusan vonatkozna a szerződő felekre. |
|
(16) |
Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak az Európai Értékpapír-bizottság véleményével, |
ELFOGADTA EZT A HATÁROZATOT:
1. cikk
A 648/2012/EU rendelet 13. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában az Amerikai Egyesült Államok azon jogi, felügyeleti és végrehajtási keretrendszerét, amely a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt és egyben a Dodd-Frank-törvény 721. szakaszában meghatározottaknak megfelelően swapügyletként vagy a Dodd-Frank-törvény 761. szakaszában meghatározottaknak megfelelően értékpapír-alapú swapügyletként szabályozott ügyletekre vonatkozó biztosítékeszköz-cserére irányadó, egyenértékűnek kell tekinteni a 648/2012/EU rendelet 11. cikkének (3) bekezdésében meghatározott követelményekkel, amennyiben az említett ügyleteknek legalább az egyik szerződő fele az USA-ban letelepedett és a Federal Reserve System Kormányzótanácsa (FRS Kormányzótanácsa), a Bankfelügyeleti Hatóság (OCC), a Szövetségi Betétbiztosító Társaság (FDIC), a Mezőgazdasági Hitelfelügyelet (FCA) vagy a Szövetségi Lakáshitel-finanszírozási Ügynökség (FHFA) szabályozott swapügyletjogalanynak (Covered Swap Entity) tekinti, továbbá az említett szerződő fél a Szövetségi Törvénykönyv (Code of Federal Regulation) 12. címének (az OCC esetében) 45. részében, (az FRS Kormányzótanácsa esetében) 237. részében, (az FDIC esetében) 349. részében, (az FCA esetében) 624. részében és (az FHFA esetében) 1221. részében meghatározott, swapügyletekre vonatkozó letéti szabály (Swap Margin Rule) hatálya alá tartozik.
2. cikk
Ez a határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Kelt Brüsszelben, 2021. július 5-én.
a Bizottság részéről
az elnök
Ursula VON DER LEYEN
(1) HL L 201., 2012.7.27., 1. o.
(2) A Bizottság 149/2013/EU felhatalmazáson alapuló rendelete (2012. december 19.) a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a közvetett elszámolási megállapodásokról, az elszámolási kötelezettségről, a nyilvános jegyzékről, a kereskedési helyszínhez való hozzáférésről, a nem pénzügyi szerződő felekről és a nem központi szerződő fél által elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek tekintetében alkalmazott kockázatcsökkentési technikákról szóló szabályozási technikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 52., 2013.2.23., 11. o.).
(3) A Bizottság (EU) 2016/2251 felhatalmazáson alapuló rendelete (2016. október 4.) a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a nem központi szerződő félen keresztül elszámolt tőzsdén kívüli származtatott ügyletek kockázatcsökkentési technikáit meghatározó szabályozástechnikai standardok tekintetében történő kiegészítéséről (HL L 340., 2016.12.15., 9. o.).
(4) ESMA/2013/BS/1157, Technical advice on third country regulatory equivalence under EMIR – US (Szakvélemény a harmadik országok EMIR szerinti szabályozási egyenértékűségéről – USA), Végleges jelentés, Európai Értékpapírpiaci Hatóság, 2013. szeptember 1.