5.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/1

(1)

Az 1151/2012/EU rendelet 50. cikke (2) bekezdése a) pontjának megfelelően a Bizottság közzétette az Európai Unió Hivatalos Lapjában Magyarország kérelmét (2) a „Makói petrezselyemgyökér” elnevezés bejegyzésére.

(2)

A Bizottsághoz nem érkezett az 1151/2012/EU rendelet 51. cikke szerinti felszólalás, ezért a „Makói petrezselyemgyökér” elnevezést be kell jegyezni,

5.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/2

(1)

Több tagállam biztonsági problémákról számolt be a földimogyoró-olaj, kivonatai és származékai kozmetikai termékekben való használata tekintetében. Aggályok merültek fel a tekintetben, hogy a bőrnek a kozmetikai termékekben alkalmazott földimogyoró-olajnak való expozíciója földimogyoróval szembeni szenzibilizációt válthat ki.

(2)

A fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottság (FBTB) 2014. szeptember 23-i felülvizsgált véleményében helyt adott a fenti aggodalmaknak (2). Az FBTB arra a következtetésre jutott, hogy nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy meg lehessen határozni a bőrexpozíció biztonságos szintjét a nem szenzibilizált népességben. Hozzátette ugyanakkor, hogy tekintettel az szenzibilizált egyének által szájon át bevitt mogyoróprotein dokumentáltan biztonságos szintjeire, valamint arra, hogy az ipar képes a földimogyoró-olajat oly mértékben finomítani, hogy 0,5 ppm vagy annál kevesebb proteint tartalmazzon, a kozmetikai termékekben alkalmazott (finomított) földimogyoró-olajra, kivonataira és származékaira ezt az értéket lehet elfogadni mint maximálisan megengedhető koncentrációt.

(3)

Több tagállam biztonsági problémákról számolt be a hidrolizált búzafehérje kozmetikai termékekben való használata tekintetében is. Számos olyan esetről érkezett jelentés, ahol az ilyen kozmetikai termékek kontakt csalánkiütést okoztak, majd ezt követően a búzafehérjét tartalmazó élelmiszerek fogyasztása anafilaxiás sokkhoz vezetett.

(4)

Az FBTB 2014. október 22-i felülvizsgált véleményében (3) arra a következtetésre jutott, hogy a hidrolizált búzafehérje kozmetikai termékekben való használata abban az esetben biztonságos a fogyasztókra nézve, ha a hidrolizátumokban található peptidek átlagos molekulatömege legfeljebb 3,5 kDa.

(5)

Az SCCS véleménye fényében a földimogyoró-olajat, kivonatait és származékait, valamint a hidrolizált búzafehérjét tartalmazó kozmetikai termékek használata potenciálisan veszélyezteti az emberi egészséget. Annak biztosítására, hogy az ilyen kozmetikai termékek biztonságosak legyenek az emberi egészségre nézve, helyénvaló a kozmetikai termékekben alkalmazott földimogyoró-olaj, kivonatai és származékai mogyoróprotein-tartalmának maximális koncentrációját 0,5 ppm-ben megállapítani, illetve a hidrolizátumokban található peptidek átlagos molekulatömegét legfeljebb 3,5 kDa-ra korlátozni.

(6)

Az ipari szereplőknek észszerű határidőt kell biztosítani, hogy alkalmazkodni tudjanak az új követelményekhez és elvégezhessék a termékeik összetételének szükséges kiigazításait, és biztosíthassák, hogy kizárólag az új követelményeknek megfelelő termékek kerülhessenek forgalomba. Az ipari szereplőknek ahhoz is észszerű határidőt kell biztosítani, hogy ki tudják vonni a forgalomból az új követelményeknek nem megfelelő termékeket.

(7)

Az 1223/2009/EK rendelet III. mellékletét ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Kozmetikai Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

5.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/6

(1)

A 2002/32/EK irányelv előírja, hogy tilos felhasználni olyan, takarmányozásra szánt termékeket, amelyek az I. mellékletében megállapított maximális szinteket meghaladó mértékben tartalmaznak nemkívánatos anyagokat.

(2)

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) tudományos szakvéleményt fogadott el a valamennyi állatfaj takarmány-adalékanyagaként alkalmazott réz(I)-oxid biztonságosságáról és hatékonyságáról (2). A vélemény szerint a réz(I)-oxid ólomszintje bizonyos esetekben meghaladja az ólomra vonatkozóan az Unióban jelenleg érvényben lévő maximális szintet, azonban a megállapított ólomszintek nem jelentenek biztonsági kockázatot, mivel az állatok ólomnak való kitettsége alacsonyabb szintű az említett adalékanyag használatakor, mint az uniós jogszabályoknak megfelelő egyéb rézvegyületek alkalmazásakor. A rendelkezésre álló információk alapján a réz(I)-oxid esetében a nyomelemek vegyületeinek funkcionális csoportjába tartozó takarmány-adalékanyagoknál megállapított maximális ólomszint a helyes gyártási gyakorlatok alkalmazásával nem tartható be konzisztens módon. A réz(I)-oxid ólomtartalmára vonatkozó maximális szintet helyénvaló kiigazítani.

(3)

A kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledelként felhasznált számos élelmiszeripari társtermék és melléktermék jórészt tonhalat tartalmaz. A higany tekintetében megállapított jelenlegi maximális szintek az ilyen társtermékek és melléktermékek esetében alacsonyabbak, mint az emberi fogyasztásra szánt tonhal esetében, melynek következtében a kedvtelésből tartott állatoknak szánt eledel előállításához felhasznált, a higany tekintetében megállapított jelenlegi maximális szinteknek megfelelő ilyen társtermékek és melléktermékek esetében ellátási hiány keletkezik. Ezért helyénvaló kiigazítani a kutyáknak, macskáknak, díszhalaknak és prémes állatoknak szánt összetett takarmányok előállításához felhasznált halak, más vízi állatok és az ezekből nyert termékek esetében megállapított maximális higanyszintet, az állategészség-védelem magas szintjének biztosítása mellett.

(4)

A Hatóság tudományos szakvéleményt fogadott el a guanidino-ecetsav brojlercsirkéknél, tenyésztyúkoknál, kakasoknál és sertéseknél való alkalmazásának biztonságossága és hatékonysága tekintetében (3). A guanidino-ecetsav adalékanyag szennyező anyagként legfeljebb 20 mg/kg melamint tartalmazhat. A Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a takarmánynak a guanidino-ecetsavból származó melamintartalma nem jelent kockázatot. A 2002/32/EK irányelv megállapította a takarmányban megengedett melamin maximális szintjét. A guanidino-ecetsav tekintetében még nem határozták meg a melamin maximális szintjét. Következésképpen helyénvaló a guanidino-ecetsav maximális melaminszintjének meghatározása.

(5)

A 291/2014/EU bizottsági végrehajtási rendelet (4) három napról nullára csökkentette a dekokinátra vonatkozó várakozási időt. Ezért a dekokinátnak a brojlercsirkék befejező tápjába való elkerülhetetlen átvitelére vonatkozó rendelkezést el kell hagyni.

(6)

A 2002/32/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

5.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/10

(1)

Dömpingellenes vizsgálatot (a továbbiakban: eredeti vizsgálat) követően a Tanács az 1631/2005/EK rendelettel (2) végleges dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és az Amerikai Egyesült Államokból (a továbbiakban: USA) származó triklór-izocianursav (a továbbiakban: TCCA) behozatalára. A Kínával szembeni intézkedések 7,3 % és 40,5 % közötti mértékű egyedi értékvámot vezettek be 42,6 %-os maradékvám mellett.

(2)

A 855/2010/EU végrehajtási rendelettel (3) a Tanács az egyik vállalatra alkalmazandó egyedi vámtételt 14,1 %-ról 3,2 %-ra csökkentette.

(3)

Az intézkedéseknek a kizárólag a Kínából származó TCCA behozatalára irányuló hatályvesztési felülvizsgálatát követően (a továbbiakban: első hatályvesztési felülvizsgálat) a Tanács az 1389/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelettel (4) további 5 évre meghosszabbította a kínai származású TCCA-ra vonatkozó dömpingellenes vámok alkalmazását.

(4)

A Bizottság 2013. augusztus 28-án, illetve 2014. július 1-jén két, új exportőrre vonatkozó felülvizsgálatot indított. A Bizottság az 569/2014/EU végrehajtási rendelettel (5) 32,8 %-os mértékű egyedi vámot vetett ki egy új kínai exportáló gyártó (6) által előállított TCCA-ra. A másik kínai exportáló gyártó (7) hivatalosan visszavonta kérelmét, így a Bizottság az (EU) 2015/392 bizottsági végrehajtási rendelettel (8) megszüntette a vizsgálatot.

(5)

A hatályban lévő dömpingellenes intézkedések közelgő hatályvesztéséről szóló értesítés (9) közzétételét követően a hatályban lévő intézkedésekkel kapcsolatban hatályvesztési felülvizsgálat megindítása iránti kérelmet nyújtottak be a Bizottsághoz az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló 1225/2009/EK tanácsi rendelet (10) 11. cikkének (2) bekezdése alapján.

(6)

A kérelmet két uniós gyártó: az Ercros S.A. és az Inquide S.A. (a továbbiakban: kérelmezők) nyújtotta be, amelyek a TCCA becsült uniós össztermelésének több mint 50 %-át képviselték 2015-ben.

(7)

A kérelem azon az indokláson alapult, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése minden valószínűség szerint a dömping és az uniós gazdasági ágazatot ért kár folytatódásával járna.

(8)

Miután a Bizottság megállapította, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, 2016. december 20-án az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítéssel (11) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette az alaprendelet 11. cikkének (2) bekezdése szerinti hatályvesztési felülvizsgálat megindítását.

(9)

A dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó vizsgálat a 2015. október 1. és 2016. szeptember 30. közötti időszakra (a továbbiakban: felülvizsgálati időszak) terjedt ki. A kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó értékelés szempontjából releváns tendenciák vizsgálata a 2013. január 1-jétől a felülvizsgálati időszak végéig terjedő időszakra (a továbbiakban: figyelembe vett időszak) terjedt ki.

(10)

A hatályvesztési felülvizsgálat megindításáról a Bizottság értesítette a kérelmezőket, a további ismert uniós gyártót, a Kínában működő ismert exportáló gyártókat, az importőröket, a kereskedőket, a felhasználókat, az érintettként ismert szervezeteket, valamint Kína képviselőit.

(11)

Az érdekelt felek lehetőséget kaptak arra, hogy az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül ismertessék írásban álláspontjukat, és meghallgatást kérjenek. A vizsgálat megindításának szakaszában egyetlen fél sem jelentkezett és kért meghallgatást.

(12)

A Bizottság az eljárás megindításáról szóló értesítésben bejelentette, hogy az alaprendelet 17. cikke alapján mintavételt fog végezni az exportáló gyártók és a független importőrök körében, ha azok jelentős számban jelentkeznek.

(13)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte a Kínában működő összes ismert exportáló gyártót az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott információk benyújtására. A Bizottság ezenkívül felkérte Kína Unió melletti képviseletét, hogy amennyiben vannak a vizsgálatban való részvétel iránt esetlegesen érdeklődő más kínai exportáló gyártók, nevezze meg őket, és/vagy vegye fel velük a kapcsolatot.

(14)

A Bizottság huszonhét ismert kínai exportáló gyártóval vette fel a kapcsolatot a vizsgálat megindításakor. Egyetlen olyan Kínában működő exportáló gyártó sem volt, amely jelentkezett és kitöltve visszaküldte volna a mintavételi űrlapot, vagy pedig együttműködött volna a hatályvesztési felülvizsgálatban. Ezért ebben az eljárásban nem volt szükséges mintavételt végezni a kínai exportáló gyártók körében.

(15)

Annak érdekében, hogy eldönthesse, szükséges-e a mintavétel, és ha igen, kiválaszthassa a mintát, a Bizottság felkérte az összes (mindösszesen tizennégy) ismert importőrt/forgalmazót az eljárás megindításáról szóló értesítéshez mellékelt mintavételi űrlap kitöltésére.

(16)

Mindössze öt importőr küldött vissza kitöltött mintavételi űrlapot, ezért a Bizottság a mintavételt nem tartotta szükségesnek.

(17)

A Bizottság minden olyan információt megkísérelt beszerezni és ellenőrzött, amelyet szükségesnek tartott ahhoz, hogy meghatározza a dömping folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségét, valamint az uniós érdeket.

(18)

A Bizottság két ismert gyártónak az analóg országban (Japán), a három ismert uniós gyártónak, két független importőrnek, valamint harminckilenc ismert uniós felhasználónak küldött kérdőívet.

(19)

Hiánytalanul kitöltött kérdőívet az analóg országban működő két gyártó, két uniós gyártó (12) és egy független importőr küldött vissza.

(20)

A Bizottság a következő vállalatok telephelyén végzett ellenőrzéseket:

(21)

Az érintett terméket a Kínából származó, jelenleg az ex 2933 69 80 és ex 3808 94 20 KN-kódok (TARIC-kódok: 2933698070, 3808942020) alá tartozó TCCA – nemzetközi szabadnevén (INN) „szimklozén” – és az ebből gyártott készítmények alkotják.

(22)

A TCCA olyan vegyipari termék, amelyet széles spektrumú szervesklór fertőtlenítőszerként és fehérítőként használnak, különösen uszodák és fürdők vizének fertőtlenítésére. Egyéb felhasználási területei között szerepel az oldómedencék vagy hűtőtornyok víztisztítása, illetve a konyhai készülékek tisztítása. A TCCA-t por, granulátum, tabletta vagy forgács formájában árusítják. A TCCA valamennyi formája és az abból gyártott készítmények azonos alapvető jellemzőkkel rendelkeznek (fertőtlenítő hatás), ezért azok egyetlen terméknek minősülnek.

(23)

Az érintett termékről és az analóg ország, Japán belföldi piacán gyártott és értékesített hasonló termékről, valamint az Unióban az uniós gazdasági ágazat által gyártott és értékesített hasonló termékről a Bizottság megállapította, hogy alapvető fizikai, kémiai és műszaki jellemzőik, valamint felhasználásaik azonosak.

(24)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy ezek a termékek az alaprendelet 1. . cikkének (4) bekezdése értelmében hasonló termékek.

(25)

Az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottság először megvizsgálta, hogy valószínűsíthető-e, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése a Kínából érkező dömping folytatódásával vagy megismétlődésével járna.

(26)

A felülvizsgálat megindításakor a Bizottság az összes ismert kínai exportáló gyártót felkérte arra, hogy jelentkezzen, és töltse ki az eljárás megindításáról szóló értesítéshez mellékelt mintavételi űrlapot. A felülvizsgálat megindítására azonban egyetlen kínai vállalat sem reagált, és az eljárás későbbi szakaszaiban sem tanúsított együttműködést egyetlen kínai vállalat sem.

(27)

A Kínai Népköztársaság Európai Unió melletti képviselete szóbeli jegyzékben kapott tájékoztatást arról, hogy a Bizottság e körülmények között az alaprendelet 18. cikke alapján a rendelkezésre álló tényekre tervezi alapozni a dömping és a kár folytatódásának vagy megismétlődésének valószínűségére vonatkozó ténymegállapításait. Észrevétel nem érkezett.

(28)

Következésképpen a Bizottság a dömping folytatódására vagy megismétlődésére vonatkozó ténymegállapításait a felülvizsgálati kérelemben foglalt információkra, az Eurostat statisztikáira, a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisra, a kínai exportadatbázisra, valamint az együttműködő analóg országbeli gyártók piaci becsléseire alapozta.

(29)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a. pontjával összhangban a Bizottság a rendes értéket a belföldi piacon fizetett vagy fizetendő árak vagy egy megfelelő, piacgazdasággal rendelkező harmadik országhoz (a továbbiakban: analóg ország) tartozó számtanilag képzett érték alapján állapította meg.

(30)

A Bizottság az eredeti vizsgálat és az első hatályvesztési felülvizsgálat során is Japánt választotta analóg országnak a rendes érték megállapításához. A Bizottság a felülvizsgálati kérelem benyújtását követően az eljárás megindításáról szóló értesítésben tájékoztatta az érdekelt feleket arról, hogy újból Japánt tervezi analóg országként figyelembe venni. Az eljárás megindításáról szóló értesítésben ezenkívül jelezte, hogy más piacgazdasággal rendelkező országbeli gyártók egyebek mellett még az USA-ban lehetnek. Észrevétel nem érkezett.

(31)

A Bizottság felvette a kapcsolatot az összes ismert exportáló gyártóval, mégpedig két gyártóval Japánban, illetve három gyártóval az USA-ban. Az USA-ban működő vállalatok egyike sem vállalta a vizsgálatban való együttműködést. Két japán vállalat: a Nissan Chemical Industries Ltd és a Shikoku Chemicals Corporation vállalta a vizsgálatban való együttműködést, és visszaküldte a kitöltött kérdőívet, amelyet aztán a Bizottság a helyszínen ellenőrzött.

(32)

Japán meglehetősen nagy belföldi TCCA-piaccal (14) rendelkezik, és az ott folyó verseny kielégítő mértékű. Legalább három egymással versenyző belföldi gyártó (15) működik Japánban, és a felülvizsgálati időszak alatt a piac 15 %-át behozatal adta (16). Az ország piacát nem védik magas vámok (17). Végezetül Japán nem alkalmaz piacvédelmi intézkedéseket a TCCA behozatalára.

(33)

A fentiekre való tekintettel a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy Japán az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a. pontja értelmében megfelelő analóg ország.

(34)

mivel Kína nem tanúsított együttműködést, a Bizottság a dömpingszámítás során nem tett különbséget a terméktípusok között.

(35)

A piacgazdasági elbánásban nem részesített exportáló gyártók esetében a rendes érték megállapítása a Japánban működő két együttműködő gyártó telephelyén ellenőrzött adatokon alapult.

(36)

Az alaprendelet 2. cikkének (2) bekezdésével összhangban a Bizottság először megvizsgálta, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a hasonló termék esetében az analóg országbeli együttműködő gyártók által független vevőknek megvalósított belföldi értékesítések összmennyisége reprezentatív volt-e. Ebből a célból e gyártók összesített belföldi értékesítési volumenét összevetette az érintett terméknek a piacgazdasági elbánásban nem részesített kínai exportáló gyártók által ugyanabban az időszakban az Unióba exportált teljes volumenével. Ennek alapján megállapította, hogy a hasonló termék a japán belföldi piacon reprezentatív mennyiségben került értékesítésre.

(37)

A Bizottság ezt követően megvizsgálta, hogy az analóg országbeli gyártók esetében a belföldön értékesített termék az alaprendelet 2. cikke (4) bekezdésének megfelelően szokásos kereskedelmi forgalom keretében értékesítettnek tekinthető-e.

(38)

A szokásos kereskedelmi forgalomra irányuló vizsgálat azt mutatta, hogy a számított termelési költséggel (előállítási költségek plusz SGA-költségek) megegyező vagy annál nagyobb nettó értékesítési áron értékesített volumen kevesebb mint 80 %-át adta a teljes belföldi értékesítési volumennek, ezért a Bizottság a rendes értéket kizárólag a nyereséges belföldi ügyletekhez tartozó árak alapján határozta meg.

(39)

mivel a kínai exportőrök nem tanúsítottak együttműködést, a Bizottság a felülvizsgálati időszakban érvényes átlagos exportárat a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázis alapján határozta meg.

(40)

A Bizottság a rendes értéket gyártelepi szinten összehasonlította a fentieknek megfelelően meghatározott átlagos kínai exportárral.

(41)

A Bizottság a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vette az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. E célból a rendes értéket kiigazította a szárazföldi fuvarozási és anyagmozgatási költségekkel (8–13 % között). Az exportárat a felülvizsgálati kérelemben szereplő becslések alapján kiigazította a tengeri és szárazföldi fuvarozási díjakkal (3–8 % között).

(42)

A piacgazdasági elbánásban nem részesített kínai exportáló gyártókra így megállapított dömpingkülönbözet 80,2 %-os volt a felülvizsgálati időszak alatt.

(43)

A piacgazdasági elbánásban részesített exportáló gyártók esetében a rendes érték megállapítása a felülvizsgálati kérelemben becsült kínai termelési költségen alapult.

(44)

Az exportár megállapítása a piacgazdasági elbánásban részesített három vállalat Unióba irányuló exportja során alkalmazott, a 14. cikk (6) bekezdése szerinti adatbázisban szereplő exportárak alapján történt.

(45)

A Bizottság a rendes értéket gyártelepi szinten összehasonlította a fentieknek megfelelően meghatározott átlagos kínai exportárral.

(46)

A Bizottság a rendes érték és az exportár tisztességes összehasonlítása érdekében – az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban – megfelelő kiigazítások formájában figyelembe vette az árakat és az árak összehasonlíthatóságát befolyásoló különbségeket. E célból az exportárat a felülvizsgálati kérelemben szereplő becslések alapján kiigazította a tengeri és szárazföldi fuvarozási díjakkal (3–8 % között).

(47)

A Bizottság a Hebei Jiheng Chemical Co. Limited esetében 49,4 %-ot, a Heze Huayi Chemical Co. Limited esetében 49,2 %-ot, a Puyang Cleanway Chemicals Limited esetében pedig 37,4 %-ot kitevő dömpingkülönbözetet állapított meg.

(48)

A Bizottság megállapította, hogy a kínai exportáló gyártók a felülvizsgálati időszak alatt továbbra is dömpingáron exportáltak TCCA-t az Unióba.

(49)

A Bizottság elemezte, hogy az intézkedések hatályvesztése valószínűsíthetően a dömping folytatódásával járna-e. Ennek során megvizsgálta a kínai szabad kapacitást, az uniós piac vonzerejét, valamint a kínai exportőrök harmadik piacokon tanúsított magatartását.

(50)

Az első hatályvesztési felülvizsgálat a kínai TCCA-termelés szabad kapacitását évi 180 000 tonnára becsülte (18). A felülvizsgálati kérelemben szereplő becslés szerint a teljes kínai termelési kapacitás 278 000 tonna volt 2015-ben (19). A felülvizsgálati időszak alatti kínai termelés a becslések szerint 145 000 tonna volt, amelyből 125 000 tonna került exportra (20) és 20 000 tonna (becsült érték) belföldi felhasználásra (21). Ez körülbelül évi 130 000 tonna szabad kapacitást eredményez, ami az 1. táblázatban meghatározott uniós felhasználás közel háromszorosát adja. Piaci információi alapján az egyik analóg országbeli japán gyártó alacsonyabb szintre, körülbelül évi 50 000 tonnára becsülte a kínai szabad kapacitást. Ezt az adatot azonban nem lehetett ellenőrizni. Mindenesetre a rendelkezésre álló tények alapján nem merül fel kétség azt illetően, hogy a kínai szabad TCCA-termelési kapacitás jelentős mértékű, és könnyűszerrel meghaladja a (2013 és a felülvizsgálati időszak között körülbelül 41 000 és 48 000 tonna között mozgó) teljes uniós felhasználást.

(51)

Az uniós piac vonzerejét az a tény jelzi, hogy az Unióba irányuló kínai kivitel volumene a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések ellenére is tovább növekedett. A felülvizsgálati időszakban Kína 28 000 tonna TCCA-t exportált az Unióba, míg az eredeti vizsgálat vizsgálati időszaka során 21 500 tonnát.

(52)

Az Unió az USA után a második legnagyobb TCCA-piac a világon, ami azt jelenti, hogy méretét (az értékesíthető volument) tekintve vonzó piacnak számít.

(53)

A Bizottság a kínai exportadatbázis alapján azt állapította meg, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a kínai kivitel nagyjából 23 %-a az Unióba irányult. Az átlagos exportárak (kínai FOB-árak) összehasonlításából a Bizottság megállapította, hogy a világ többi részén történt kínai értékesítések volumenének 47 %-a esetében az átlagos értékesítési árak alacsonyabbak voltak az Unióba irányuló kivitelhez tartozó átlagos exportárnál (22). Ez az exportvolumen 46 100 tonnát, azaz a teljes uniós felhasználásnak megfelelő mennyiséget tesz ki. Ezenkívül a kínai exportadatbázis alapján a Bizottság azt is megállapította, hogy ezen értékesítések többségét (85 %-át, ami 40 000 tonnának felel meg) a piacgazdasági elbánásban nem részesített kínai exportáló gyártók végezték (azaz olyan vállalatok, amelyek jelenleg az uniós piacon alkalmazott legmagasabb dömpingellenes vám hatálya alá tartoznak). Így ezeket a volumeneket még nagyobb valószínűséggel irányítanák át az uniós piacra, amint az intézkedések hatályukat vesztenék, hiszen a viszonylag magas vám eltörlése e vállalatok esetében még komolyabb ösztönzést jelent.

(54)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós piac mind árait, mind méretét tekintve vonzó piac a TCCA kínai exportáló gyártói számára, és minden valószínűség szerint legalább 40 000 tonna dömpingáron értékesített kínai TCCA-t irányítanának át az uniós piacra, amint a jelenlegi dömpingellenes intézkedések megszűnnének.

(55)

A vizsgálat ténymegállapításai azt mutatták, hogy a kínai exportáló gyártók továbbra is dömpingáron értékesítettek TCCA-t az uniós piacon. A Bizottság azt is megállapította, hogy Kína jelentős szabad kapacitással rendelkezik az érintett termék kapcsán. Végül az is megállapítást nyert, hogy nagy mérete és a viszonylag magas árak miatt az uniós piac továbbra is vonzó a kínai exportáló gyártók számára.

(56)

A hasonló terméket három uniós gyártó (23) állította elő a felülvizsgálati időszak alatt.

(57)

A Bizottság a vizsgálat során megállapította, hogy e gyártók egyikét – az Inquide S.A.U.-t – nem indokolt az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett „uniós gazdasági ágazat” részének tekinteni, mivel ez a gyártó maga az állítólagosan dömpingelt termék nettó importőre volt. A kérdőívre adott válaszában szereplő adatok tanúsága szerint e vállalat importálta az érintett terméket, a behozott volumen meghaladta az Unióban előállított volument, és e behozatalok nem ideiglenes jelleggel történtek.

(58)

Erre tekintettel a Bizottság úgy döntött, hogy e vállalatot nem tekinti az uniós gazdasági ágazat részének. E döntés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a vállalattal kapcsolatos adatokat az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó kármutatók megállapításakor. A teljes uniós felhasználás megállapításakor azonban figyelembe vette az Inquide S.A.U. általi értékesítések volumenét.

(59)

Az Inquide S.A.U. kizárása eredményeként és a bizalmas üzleti információk tiszteletben tartása érdekében a két érintett uniós gyártóra vonatkozó információk relatív mennyiségek vagy értéktartományok formájában vannak megadva.

(60)

A Bizottság az uniós felhasználást az uniós gazdasági ágazat ellenőrzött uniós piaci értékesítési volumenei, az Inquide S.A.U. ellenőrzött értékesítési volumene, valamint az uniós piacra érkező, az Eurostat adatai szerinti (TARIC-szintű) behozatali volumenek alapján állapította meg.

(61)

Az uniós felhasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszak alatt:

1. táblázat

Uniós felhasználás

(62)

Az uniós felhasználás folyamatosan, összességében 18 %-kal nőtt 2013-tól a felülvizsgálati időszakig. Az alábbiakban részletezettek szerint mindez jelentős hatással volt egyes kármutatókra.

(63)

A Kínából az Unióba érkező behozatal a következőképpen alakult:

2. táblázat

A Kínából érkező behozatal volumene és piaci részesedése

(64)

A Kínából érkező TCCA-behozatal összességében mind abszolút értelemben, mind piaci részesedését tekintve megnövekedett a figyelembe vett időszakban. Az egyetlen apró kivételt 2015 képezte, amikor is a behozatali volumenek kis mértékben csökkentek az azt megelőző évhez képest, ami a felhasználás terén az Uniós piacon abban az évben tapasztalt, az 1. táblázatban jelzett stagnálást tükrözi. A behozatal csökkenését ugyanakkor jelentős fellendülés követte a felülvizsgálati időszakban (több mint 24 % 2015-höz képest). Összességében tehát a felhasználás 1. táblázatban bemutatott dinamikus növekedését szinte kizárólag a Kínából növekvő mennyiségben érkező behozatal elégítette ki.

(65)

Ezzel párhuzamosan a kínai behozatal 2013-tól kezdve jelentősen megnövelte piaci részesedését, 2013 és a felülvizsgálati időszak között jelentős, több mint 16 százalékpontos növekedésre tett szert.

(66)

Az érintett országból az Unióba érkező behozatal átlagára a következőképpen alakult:

3. táblázat

A Kínából érkező behozatal átlagára

(67)

Az átlagos kínai importárak kis mértékben ingadoztak a figyelembe vett időszak alatt, és összességében 4 %-os növekedést értek el. Ez a tendencia bizonyos mértékig a termékszerkezet egyik évről a másikra bekövetkezett változásait is tükrözheti (24).

(68)

A kínai exportadatbázis (25) azonban ettől eltérő árazási mintázatot mutatott. Ugyanis az Unióba irányuló TCCA-kivitel USA-dollárban megadott átlagos exportára 9 %-kal csökkent a referencia-időszakra. Ez arra enged következtetni, hogy az árnövekedés inkább az árfolyam-ingadozásoknak, nem pedig a kínai exportáló gyártók uniós piaci árazási magatartásának volt betudható, mint ahogy arra eredetileg az Eurostat adatai alapján következtetni lehetett.

(69)

A kínai importárak 2015 kivételével a figyelembe vett időszak egésze alatt az uniós gazdasági ágazat árai alatt maradtak. A Bizottság az áralákínálás mértékének megállapítására vonatkozó számítását az Eurostat által megadott átlagos kínai CIF-exportárakra alapozta, amelyeket megfelelően megnövelt a vámokkal és a behozatal után felmerülő költségelemekkel (26). Az érintett termék árait összehasonlította az uniós gazdasági ágazat gyártelepi szintre átszámított súlyozott átlagárával.

(70)

Az összehasonlítás azt mutatta, hogy a Kínából érkező behozatal a felülvizsgálati időszakban – a hatályban lévő dömpingellenes vám figyelembevétele nélkül – 2–4 %-kal kínált alá az uniós gazdasági ágazat árainak.

(71)

A következő táblázat azt mutatja be, hogy volumen és piaci részesedés szempontjából miként alakult a Kínán kívüli harmadik országokból az Unióba irányuló behozatal a figyelembe vett időszak alatt.

4. táblázat

Egyéb harmadik országokból érkező behozatal

(72)

A Kínán kívüli harmadik országokból az Unióba érkező behozatal 2013 és 2015 között mind volumen, mind piaci részesedés szempontjából elhanyagolható volt, a felülvizsgálati időszakban pedig százalékpontokban kifejezve mérsékelt növekedést ért el. E behozatalok árszintjének alakulása bizonyos mértékig a termékszerkezet egyik évről a másikra bekövetkezett változásait is tükrözheti. Kiemelendő azonban, hogy az egyéb harmadik országokból érkező behozatal átlagára sohasem volt olyan alacsony, mint a kínai árak.

(73)

A dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatásának vizsgálata az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdésével összhangban magában foglalta valamennyi olyan gazdasági mutató értékelését, amely a figyelembe vett időszak alatt hatást gyakorolt az uniós gazdasági ágazat helyzetére.

(74)

A kár meghatározása során a Bizottság nem tett különbséget a makrogazdasági és a mikrogazdasági kármutatók között, mivel az alaprendelet 4. cikkének (1) bekezdése értelmében vett uniós gazdasági ágazat mindössze két gyártóból állt. A Bizottság a gazdasági mutatókat e két gyártó adatai alapján értékelte, kivéve a beruházások és a beruházások megtérülése esetében, ahol adatok hiányában csak az egyik gyártóra vonatkozó információkat vette figyelembe.

(75)

A gazdasági mutatók a következők: termelés, termelési kapacitás, kapacitáskihasználás, értékesítési volumen, piaci részesedés, foglalkoztatás, termelékenység, munkaerőköltségek, a dömpingkülönbözet nagysága és a korábbi dömpingelt behozatal hatásaiból való felépülés, értékesítési egységárak, egységköltség, készletek, jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások, a beruházások megtérülése és tőkebevonási képesség. Elemzésüket az alábbiakban mutatjuk be.

(76)

A teljes uniós termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

5. táblázat

Termelés, termelési kapacitás és kapacitáskihasználás

(77)

Az uniós gyártók – a kereslet 1. táblázat szerinti növekedésére reagálva – 2013 óta fokozatosan növelték termelési volumenüket és kiépített kapacitásukat. Az uniós gazdasági ágazat 2015-től kezdve többnyire teljes kapacitással működött. A gyártóüzemek ezen optimális kihasználásának eredményeként csökkentek az előállítási költségek, ami az uniós gazdasági ágazat – későbbiekben tárgyalt – jövedelmezőségére is kedvezően hatott.

(78)

Az uniós gazdasági ágazat független vevők részére történt értékesítéseinek volumene és piaci részesedése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

6. táblázat

Értékesítési volumen és piaci részesedés

(79)

Összességében véve az uniós gazdasági ágazat értékesítései 5 %-kal visszaestek 2013 és a felülvizsgálati időszak között, jóllehet a felhasználás 18 %-kal növekedett ugyanebben az időszakban. Ennek eredményeként az uniós gazdasági ágazat piaci részesedése évről évre észrevehetően csökkent. Ezzel szemben a kínai exportáló gyártók ugyanebben az időszakban jelentős mértékben növelni tudták piaci részesedésüket és exportvolumenüket, amint az a 2. táblázatból is kitűnik.

(80)

A foglalkoztatás és a termelékenység a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

7. táblázat

Foglalkoztatás és termelékenység

(81)

Az uniós gazdasági ágazat foglalkoztatása 12 %-kal visszaesett 2013 és a felülvizsgálati időszak között. Az egy alkalmazottra jutó termelési volumenben kifejezett termelékenység 19 %-kal növekedett a figyelembe vett időszak alatt.

(82)

Az uniós gazdasági ágazat átlagos munkaerőköltségei a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

8. táblázat

Alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség

(83)

Az alkalmazottankénti átlagos munkaerőköltség 4 %-kal csökkent 2013-ról 2014-re, majd ezt követően nagyjából azonos szinten maradt a felülvizsgálati időszakig.

(84)

Az uniós gazdasági ágazat által uniós független vevőknek felszámított átlagos értékesítési árak a következőképpen alakultak a figyelembe vett időszakban:

9. táblázat

Az uniós gazdasági ágazat értékesítési árai és az értékesített áruk költsége

(85)

A TCCA uniós egységárai – átlagosan – viszonylag stabilak voltak egészen 2015-ig, majd kis mértékben, 4 %-kal növekedtek a felülvizsgálati időszakban. Ez a növekedés bizonyos mértékig a termékszerkezet korábban említett hatását tükrözi (lásd a 24. lábjegyzetet).

(86)

A növekvő termelési volumenek és a nyersanyagárak alakulása miatt az értékesített áruk egységköltsége 5 %-kal visszaesett a figyelembe vett időszak alatt.

(87)

A készletek szintje 40 %-kal csökkent 2013-ról 2014-re, és 2015-ben is ugyanabban a tartományban maradt. A felülvizsgálati időszak végére kialakult magasabb készletszint az ugyanezen időszak alatti értékesítések csökkenését tükrözi.

(88)

Az uniós gyártó jövedelmezősége, pénzforgalma, beruházásai és beruházásainak megtérülése a következőképpen alakult a figyelembe vett időszakban:

11. táblázat

Jövedelmezőség, pénzforgalom, beruházások és a beruházások megtérülése

(89)

Az uniós gazdasági ágazat jövedelmezőségét a Bizottság úgy állapította meg, hogy a hasonló termék uniós független vevőknek történő értékesítéséből származó, adózás előtti nettó nyereséget kifejezte az értékesítési forgalom százalékában. A figyelembe vett időszak alatt az uniós gazdasági ágazat jövedelmezősége fokozatosan javult, majd a felülvizsgálati időszakban pozitívvá vált. Ez a jövedelmezőségi szint azonban jóval elmaradt az eredeti vizsgálatban az uniós gazdasági ágazat által a kárt okozó dömping hiányában elért nyereség szintjén meghatározott nyereségcéltól.

(90)

A 2013-tól 2015-ig tartó időszakot a jövedelmezőség hiánya és a beruházások negatív megtérülése jellemezte. A legutolsó számadatok is csak csekély pozitív megtérülést jeleznek. A 2013-tól a felülvizsgálati időszakig egyre nagyobb volumenben érkező kínai behozatal olyan jelentős nyomás alá helyezte az uniós gazdasági ágazatot, hogy az nem tudta teljes mértékben kihasználni az uniós felhasználás dinamikus növekedése adta lehetőségeket. Amint az a (64) preambulumbekezdésben szerepel, ezt a növekedést szinte teljes mértékben a Kínából érkező dömpingelt behozatal elégítette ki.

(91)

A nettó pénzforgalom az uniós gazdasági ágazat önfinanszírozó képességére utal. A nettó pénzforgalom több alkalommal is nőtt a figyelembe vett időszak alatt. A pénzforgalom jelentős növekedése főleg a forgótőke változásaival magyarázható.

(92)

A 2014-től a felülvizsgálati időszakig tapasztalt szint nem kizárólag a folyamatos karbantartást és a gépalkatrészek szükségessé váló cseréjét lehetővé tevő szokásos beruházási szintet tükrözi, hanem a termelékenység és a gyártási folyamatok javítására fordított összegeket is.

(93)

A beruházások megtérülése a befektetett eszközök könyv szerinti nettó értékének százalékában kifejezett nyereség. A többi pénzügyi mutatóhoz hasonlóan a beruházásoknak a hasonló termék termeléséhez és értékesítéséhez kapcsolódó megtérülése is pozitív pályát követett, de jóval elmaradt az észszerűnek tekinthető célszámoktól.

(94)

A megállapított dömpingkülönbözetek jelentős mértékben meghaladták a csekély mértéket és az intézkedések jelenlegi szintjét (lásd a (2), (4) és (47) preambulumbekezdést). Ezenkívül tekintettel a kínai szabad kapacitásra és importárakra (lásd az (50) és (66) preambulumbekezdést) a dömpingkülönbözetek tényleges nagyságának az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt hatása nem minősíthető elhanyagolhatónak.

(95)

Az eredeti intézkedések bevezetésére 2005 októberében került sor. A (89) preambulumbekezdésben foglaltak szerint az uniós gazdasági ágazat felülvizsgálati időszakban elért nyeresége messze elmaradt az eredeti vizsgálat során meghatározott 10 %-os nyereségcéltól (27). Figyelemmel az uniós gazdasági ágazat általános helyzetére, valamint a Kínából érkező behozatal elmúlt években tapasztalt alakulására megállapítható, hogy az uniós gazdasági ágazatnak a hatályban lévő dömpingellenes vámok ellenére sem sikerült teljes mértékben felépülnie ennek hatásaiból.

(96)

A fentiek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós gazdasági ágazatot a felülvizsgálati időszak alatt az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében nem érte jelentős kár. Számos mutató javult a figyelembe vett időszakban, különösen a pénzügyi mutatók.

(97)

A hivatkozott mutatókat azonban nem lehet egymástól elszigetelten vizsgálni. Ugyanis ha a szűkülő piaci részesedést, a csökkenő értékesítési volument és az elégtelen jövedelmezőségi szintet a felhasználás meglehetősen kedvező alakulásával összefüggésben vizsgáljuk, akkor egyértelmű, hogy az uniós gazdasági ágazattól észszerűen elvárható lett volna, hogy a dömpingelt behozatal nélküli szokásos kereskedelmi körülmények között az ágazat esetében észszerűnek tekintett, a forgalom 10 %-ának megfelelő haszonkulcshoz közelebbi eredményt érjen el. Ezenkívül a termelés, a kapacitás és a jövedelmezőség területén megfigyelt pozitív tendencia részben az uniós gazdasági ágazat arra vonatkozó döntéseinek is tulajdonítható, hogy további gyártóüzemekkel kapcsolatos beruházásokat végez, és észszerűsíti a meglévő géppark kihasználását. A kapacitás optimális kihasználása mögött a harmadik országokba irányuló kivitel növekedése is meghúzódik.

(98)

Ezek a fejlemények a kínai dömpingelt behozatal jelentős növekedésével együtt arra a következtetésre vezettek, hogy az egyes kármutatók esetében tapasztalt pozitív tendencia ellenére az uniós gazdasági ágazat – ha nem is érte jelentős kár a felülvizsgálati időszakban – összességében véve még nem elég erős ahhoz, hogy megbirkózzon a Kínából érkező dömpingelt behozatal újabb megugrásával.

(99)

Amint a (96)–(98) preambulumbekezdésben megállapításra került, az uniós gazdasági ágazatot nem érte jelentős kár a felülvizsgálati időszak alatt, helyzete azonban még mindig ingatag.

(100)

Annak megállapításához, hogy a Kínával szemben alkalmazott intézkedések hatályon kívül helyezése esetén mennyiben valószínű a kár megismétlődése, a Bizottság a következő elemeket vizsgálta: a) a Kínában működő exportáló gyártók rendelkezésre álló szabad kapacitása; b) az uniós piac vonzereje, valamint a kínai exportáló gyártók más harmadik piacokon tanúsított exportőri magatartása; és c) a Kínából érkező TCCA-behozatal valószínűsíthető hatása.

(101)

Kína a világ legnagyobb TCCA-termelője, 2015 végére a világ teljes termelési kapacitásának megközelítőleg 57 %-át tudhatta magáénak. Az (50) preambulumbekezdésben végzett elemzés azt mutatta, hogy a Kínában rendelkezésre álló szabad kapacitás a becslések szerint jelentős mértékben meghaladta a teljes uniós felhasználást a felülvizsgálati időszakban. Ezzel összefüggésben fontos megjegyezni, hogy a felülvizsgálati kérelemből származó, a japán együttműködő exportáló gyártók által is megerősített információk alapján az uniós piac a világ második legnagyobb piaca az USA után.

(102)

E tényezőkre tekintettel nagy a valószínűsége annak, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése esetén a kínai exportáló gyártók termékeiket az uniós piacra irányítanák.

(103)

Az uniós piac vonzerejét az a tény jelzi, hogy az uniós piacra irányuló kínai kivitel volumene a hatályban lévő dömpingellenes intézkedések ellenére is gyorsan növekedett a figyelembe vett időszakban. A felülvizsgálati időszakban Kína 28 000 tonna TCCA-t exportált az Unióba a 2013-as 17 000 tonnával szemben.

(104)

A Bizottság azt is megállapította, hogy a felülvizsgálati időszak alatt a kínai export nagyjából 23 %-a az uniós piacra irányult. Másfelől a gyűjtött bizonyítékok azt mutatták, hogy a világ többi részén történt kínai exportértékesítések volumenének 47 %-a esetében az átlagos értékesítési árak alacsonyabbak voltak az uniós piacra irányuló kivitelhez tartozó átlagos exportárnál. Ez az exportvolumen nagyjából a teljes uniós felhasználáséval egyező mennyiségnek felel meg.

(105)

Miként az az (53) preambulumbekezdésben szerepel, a piacgazdasági elbánásban nem részesített kínai exportáló gyártók az exportvolumeneiket még nagyobb valószínűséggel irányítanák át az uniós piacra az intézkedések hatályvesztése esetén, hiszen a viszonylag magas vámok eltörlése esetükben még komolyabb ösztönzést jelent.

(106)

A vázolt okokból kifolyólag a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az uniós piac mind árait, mind méretét tekintve vonzó piac a kínai exportáló gyártók számára.

(107)

A kínai dömpingelt behozatal uniós gazdasági ágazatra gyakorolt valószínű hatásának értékeléséhez a Bizottság szimulációt végzett azért, hogy értékelje, a kínai volumenek milyen valószínű hatással lehetnek az uniós gazdasági ágazatra. Azzal számolva, hogy a kínai TCCA-behozatal növekedése miatt viszonylag mérsékelt, 5 000 tonnányi csökkenés következne be az értékesítési és termelési volumenben, a termelési egységköltség 7,1 %-kal nőne, ami rontaná az uniós gyártók helyzetét, és veszteségessé tenné őket.

(108)

Ezenkívül nem zárható ki, hogy a további kínai behozatal fokozná az uniós piacra gyakorolt árnyomást is. A (70) preambulumbekezdésben említettek szerint a kínai exportáló gyártók uniós piacon alkalmazott importárai már ma is 2–4 %-kal alákínálnak az uniós gazdasági ágazat értékesítési árának. Abban a valószínű esetben, ha az említett további behozatalok ugyanazon az áron érkeznének, az uniós gazdasági ágazatra gyakorolt negatív hatás még súlyosabbá válna.

(109)

A jövedelmezőség, jóllehet pozitívan alakul, még mindig túl alacsony ahhoz, hogy hosszú távon pénzügyi fenntarthatóságot biztosítson. Ezenkívül az említett nyereségre a piaci részesedésben nem tükröződő, növekvő termelési volumen mellett került sor. Ennélfogva az uniós gazdasági ágazattól észszerűen elvárható lett volna, hogy a termelt nagyobb volumennek köszönhetően nagyobb mértékben leírja állandó költségeit.

(110)

Fontos megjegyezi, hogy más országokból nem érkezett akkora volumenben TCCA-behozatal az EU-ba, hogy azt releváns tényezőként figyelembe lehessen venni az uniós gazdasági ágazat jelenlegi helyzetének vizsgálatakor.

(111)

A fentiek alapján és figyelembe véve, hogy észrevételek nem érkeztek, a Bizottság megállapította, hogy az intézkedések hatályon kívül helyezése az uniós gazdasági ágazatot ért kár megismétlődését eredményezné.

(112)

Az alaprendelet 21. cikkével összhangban a Bizottság megvizsgálta, hogy a Kínával szembeni meglévő intézkedések fenntartása ellentétes lenne-e az Unió egészének érdekével. Az uniós érdek meghatározása a különböző érintett érdekek teljes körének értékelésén alapult, beleértve az uniós gazdasági ágazat, az importőrök és a felhasználók érdekeit is.

(113)

Az uniós gazdasági ágazat helyzetére vonatkozó, a (96)–(98) preambulumbekezdésben foglalt következtetések fényében, valamint a kár megismétlődésének valószínűségét alátámasztó, a (111) preambulumbekezdésben szereplő érvekkel összhangban a Bizottság megállapította, hogy a hatályban lévő intézkedések hatályvesztése az uniós TCCA-ágazat ingatag gazdasági helyzetének romlását idézné elő, hiszen az ágazatnak csak nagy nehezen sikerült megbirkóznia a Kínából érkező növekvő dömpingelt behozatallal, és helyzete távolról sem méltányos a Kínában működő exportáló gyártókéval szemben.

(114)

Ennélfogva az intézkedések fenntartása előnyére válna az uniós gazdasági ágazatnak, amely így folytathatná felépülését a folyamatos dömping hatásából. Ezzel szemben az intézkedések megszüntetése véget vetne az uniós gazdasági ágazat talpra állásának, súlyosan fenyegetné életképességét, és ebből következően kockára tenné az ágazat létét, ami szűkítené a piaci kínálatot és versenyt.

(115)

A vizsgálat megindításának szakaszában a Bizottság tizennégy ismert importőrrel/forgalmazóval, tizenegy európai nemzeti szövetséggel, valamint két európai szervezettel vette fel a kapcsolatot. Egy spanyolországi importőr küldött vissza kitöltött kérdőívet.

(116)

A szóban forgó kereskedő nagy mennyiségben (a teljes behozatal 6 %-a) vásárolt TCCA-t Kínából a felülvizsgálati időszakban. Kis mennyiségben uniós beszállítóktól is vásárolt TCCA-t. A vállalat TCCA-üzletága annak a nagyobb üzleti részlegnek a része, amely a vállalat teljes forgalmának 35 %-át adta 2015-ben. A vállalat nyereséget jelentett a felülvizsgálati időszakra a felülvizsgálat tárgyát képező termékkel kapcsolatban, de végső soron nem adott megfelelő magyarázatot arra, miként határozta meg ezt a nyereséget. A vállalat ellenzi az intézkedések fenntartását, de nem adott elő meggyőző érveket álláspontjának alátámasztására.

(117)

Miként az az (57) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság a vizsgálat során úgy döntött, hogy a kérelmezők egyikét – az Inquide S.A.U.-t – nem tekinti az uniós gazdasági ágazat részének azon az alapon, hogy a szóban forgó gyártó maga az állítólagosan dömpingelt termék nettó importőre volt. Az Inquide S.A.U. az erről kapott értesítést követően nem kifogásolta a döntést. Az Inquide S.A.U. ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a Bizottság döntése ellenére változatlanul támogatja a Kínából érkező TCCA-behozatalra vonatkozó intézkedések fenntartását.

(118)

További információk hiányában a vizsgálat során nem derült fény olyan körülményre, amely miatt az intézkedések fenntartása jelentős negatív hatást gyakorolna erre az importőrre, vagy az importőrökre általában.

(119)

Ezért a rendelkezésre álló információk alapján és ellenkező értelmű információk/bizonyítékok hiányában a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedések fenntartása nem gyakorol jelentős negatív hatást az Unióban működő importőrökre.

(120)

A Bizottság a vizsgálat megindításának szakaszában 39 azonosított felhasználónak küldött kérdőívet. Egyetlen felhasználó sem küldött vissza kitöltött kérdőívet. Ide vonatkozó válaszok hiányában nem lehet következtetéseket levonni a felhasználók érdekeit illetően. Új információk hiányában így továbbra is helytállónak tekinthető az első hatályvesztési felülvizsgálatra vonatkozó rendelet (91) preambulumbekezdésében foglalt azon ténymegállapítás, amely szerint a felhasználók támogatják a hatályban lévő intézkedéseket, és az intézkedések fenntartása az uniós piacon nem járna negatív hatással a versenyre, hanem biztosítaná a felhasználói ágazat számára, hogy a beszállítók szélesebb körétől, versengő piaci áron szerezhessék be a terméket.

(121)

A fenti összes tényezőt figyelembe véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy nem állnak fenn olyan kényszerítő okok, amelyek a TCCA Kínából érkező behozatalára vonatkozó intézkedések fenntartása ellen szólnának.

(122)

Valamennyi fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság fenn kívánja tartani a Kínával szembeni meglévő intézkedéseket. A felek számára meghatározott idő állt rendelkezésre arra, hogy a nyilvánosságra hozatalt követően benyújtsák észrevételeiket. Egyetlen érdekelt fél sem nyújtott be észrevételt a nyilvánosságra hozatalt követően.

(123)

A fentiekből következik, hogy az alaprendelet 11. cikke (2) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a Kínából származó TCCA behozatalára alkalmazandó, az 1389/2011/EU végrehajtási rendelettel bevezetett dömpingellenes intézkedéseket fenn kell tartani.

(124)

Az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság nem nyilvánított véleményt,

5.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/28

(1)

A Kaesler Nutrition GmbH az 1831/2003/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdése szerint kérelmet nyújtott be, amelyben az (EU) 2016/329 bizottsági végrehajtási rendelettel (2) megadott engedély jogosultja nevének módosítását kéri.

(2)

A Lohmann Animal Nutrition GmbH, a 6-fitáz takarmány-adalékanyagra megadott engedély jogosultja cégnevét 2017. július 3-i hatállyal Kaesler Nutrition GmbH-ra változtatta. A kérelmező megfelelő adatokkal támasztotta alá kérelmét.

(3)

Az engedély jogosultjának javasolt módosítása kizárólag adminisztratív jellegű, és nem vonja maga után az érintett adalékanyag újbóli értékelését. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság értesítést kapott a kérelemről.

(4)

Annak érdekében, hogy a Kaesler Nutrition GmbH gyakorolhassa forgalmazási jogait, a szóban forgó engedély jogosultjának nevét meg kell változtatni. Az (EU) 2016/329 végrehajtási rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(5)

mivel semmilyen biztonsági ok nem indokolja az e rendeletben előírt módosítások azonnali alkalmazását, átmeneti időszakot kell biztosítani, amely alatt az e rendelet hatálybalépésének napja előtt alkalmazandó szabályoknak megfelelő 6-fitáz takarmány-adalékanyag, valamint az azt tartalmazó előkeverékek és takarmánykeverékek meglévő készletei azok kimerüléséig továbbra is forgalomba hozhatók és felhasználhatók.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

1.

a címben „az engedély jogosultja: Lohmann Animal Nutrition GmbH” kifejezés helyébe „az engedély jogosultja: Kaesler Nutrition GmbH” kifejezés lép;

2.

a mellékletben „Az engedély jogosultjának neve” című második oszlopban a „Lohmann Animal Nutrition GmbH” kifejezés helyébe a „Kaesler Nutrition GmbH” kifejezés lép.

5.12.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 319/30

(1)

2006. március 23-án a Bizottság elfogadta a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik (a továbbiakban: lábbelik) behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről szóló 553/2006/EK rendeletet (2) (a továbbiakban: ideiglenes rendelet).

(2)

Az 1472/2006/EK rendelettel (3) (a továbbiakban: 1472/2006/EK rendelet vagy vitatott rendelet) a Tanács kétéves időtartamra 9,7 %-tól 16,5 %-ig terjedő végleges dömpingellenes vámokat vetett ki a Vietnamból és a Kínából származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára.

(3)

A Tanács a 388/2008/EK rendelettel (4) kiterjesztette a Kínából származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára bevezetett végleges dömpingellenes intézkedéseket a Makaó Különleges Közigazgatási Területről szállított – a Makaóból való származás bejelentésére tekintet nélkül – behozatalra.

(4)

A 2008. október 3-án indított hatályvesztési felülvizsgálatot (5) követően a Tanács az 1294/2009/EU végrehajtási rendelettel (6) (a továbbiakban: 1294/2009/EU végrehajtási rendelet) további 15 hónappal, vagyis 2011. március 31-ig meghosszabbította a dömpingellenes intézkedések hatályát, amikor is az intézkedések hatályukat vesztették.

(5)

A Brosmann Footwear (HK) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou) Ltd és a Risen Footwear (HK) Co. Ltd, valamint a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd (a továbbiakban: felperesek) az Elsőfokú Bíróság (jelenleg: Törvényszék) előtt megtámadták a vitatott rendeletet. A T-401/06. sz., Brosmann Footwear (HK) és társai kontra Tanács ügyben 2010. március 4-én és a T-407/06. és T-408/06. sz., Zhejiang Aokang Shoes és Wenzhou Taima Shoes kontra Tanács egyesített ügyekben 2010. március 4-én hozott ítéleteivel a Törvényszék elutasította a kereseteket.

(6)

Ezen ítéletek ellen a felperesek fellebbezést nyújtottak be. A C-249/10. P. sz., Brosmann Footwear (HK) Ltd és társai kontra Tanács ügyben 2012. február 2-án, valamint a C-247/10. P. sz., Zhejiang Aokang Shoes kontra Tanács ügyben 2012. november 15-én hozott ítéleteiben (a továbbiakban: Brosmann- és Aokang-ítéletek)a Bíróság hatályon kívül helyezte az említett ítéleteket. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a Törvényszék jogban való tévedést követett el, amikor megállapította, hogy a Bizottság nem volt köteles megvizsgálni a mintában nem szereplő gazdasági szereplőktől származó, az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontján alapuló piacgazdasági elbánás (MET) iránti kérelmeket (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 29. és 32. pontja).

(7)

A Bíróság ezt követően maga hozott érdemi döntést az ügyben. Megítélése szerint „[…] a Bizottságnak meg kellett volna vizsgálnia a fellebbezőknek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) és c) pontja alapján benyújtott, a vitatott rendeletben előírt dömpingellenes eljárás keretében a MET megszerzése iránti indokolt kérelmeit. Ezt követően meg kell állapítani, nem zárható ki az, hogy ez a vizsgálat a fellebbezők tekintetében a vitatott rendelet 1. cikkének (3) bekezdése értelmében velük szemben alkalmazandó 16,5 %-ostól eltérő végleges dömpingellenes vám kivetéséhez vezetett volna. E rendelkezésből ugyanis az derül ki, hogy csak egy, a mintában szereplő kínai gazdasági szereplővel szemben vetettek ki 9,7 %-os végleges vámot, aki megkapta a MET-et. Márpedig, amint az a jelen ítélet 38. pontjából következik, ha a Bizottság azt állapította volna meg, hogy piacgazdasági feltételek állnak fenn a fellebbezők tekintetében is, amennyiben egyéni dömpingkülönbözet kiszámítása nem lett volna lehetséges, velük szemben is ugyanezen vámot kellett volna alkalmazni” (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 42. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 36. pontja).

(8)

Mindezek alapján a Bíróság megsemmisítette a vitatott rendeletet az érintett felpereseket érintő részében.

(9)

2013 októberében a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítés (7) útján bejelentette, úgy határozott, hogy a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja a dömpingellenes eljárást, és megvizsgálja, hogy a felperesek tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között piacgazdasági feltételek érvényesültek-e. A Bizottság az értesítésben felkérte az érdekelt feleket, hogy jelentkezzenek nála.

(10)

A Tanács 2014 márciusában a 2014/149/EU tanácsi végrehajtási határozattal (8) elutasította a Kínai Népköztársaságból származó és a Brosmann Footwear (HK) Ltd, a Seasonable Footwear (Zhongshan) Ltd, a Lung Pao Footwear (Guangzhou) Ltd, a Risen Footwear (HK) Co. Ltd és a Zhejiang Aokang Shoes Co. Ltd által gyártott egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelikre vonatkozó végleges dömpingellenes vám ismételt kivetéséről, valamint a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló tanácsi végrehajtási rendelet elfogadására irányuló bizottsági javaslatot, és e gyártók tekintetében megszüntette az eljárást. A Tanács álláspontja szerint azon importőrök esetében, amelyek ezen exportáló gyártóktól vásároltak cipőt, és akik részére az illetékes nemzeti hatóságok a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/1992/EGK rendelet (9) (a továbbiakban: Közösségi Vámkódex) 236. cikke alapján visszatérítették az érintett vámokat, jogos elvárás keletkezett a vitatott rendelet 1. cikkének (4) bekezdése alapján, amely a Közösségi Vámkódex rendelkezéseinek és különösen a 221. cikkének alkalmazását írta elő a vámok beszedésére vonatkozóan.

(11)

Az érintett termék három importőre, a C&J Clark International Ltd (a továbbiakban: Clark), a Puma SE (a továbbiakban: Puma) és a Timberland Europe B.V. (a továbbiakban: Timberland) (a továbbiakban: érintett importőrök) az (5)–(7) preambulumbekezdésben említett joggyakorlatra hivatkozva megtámadta az egyes lábbelik Kínából és Vietnamból történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes intézkedéseket nemzeti bíróságaik előtt, amelyek az ügyeket előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé terjesztették.

(12)

A Bíróság a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben 2016. február 4-én hozott ítéletével (10) érvénytelennek nyilvánította az 1472/2006/EK rendelet és az 1294/2009/EU végrehajtási rendeletet, amennyiben az Európai Bizottság a 384/96/EK tanácsi rendelet (11) 2. cikke (7) bekezdésének b) pontjában és 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott követelmények ellenére nem vizsgálta meg a mintában nem szereplő kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmeket (a továbbiakban: az ítéletek).

(13)

A C-571/14. sz. Timberland Europe ügyet illetően a Bíróság 2016. április 11-én úgy határozott, hogy az ügyet – a kérdést előterjesztő nemzeti bíróság kérésére – törli a nyilvántartásból.

(14)

Az EUMSZ 266. cikke előírja, hogy az intézmények kötelesek megtenni a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Az intézmények igazgatási – így a dömpingellenes – eljárásokkal összefüggésben elfogadott aktusainak megsemmisítése esetén a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítéséből adódik, hogy a megsemmisített aktust új, a Bíróság által megállapított jogellenességet megszüntető aktussal kell felváltani (12).

(15)

A Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a megsemmisített aktus felváltására irányuló eljárás folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett (13). Ez elsősorban azt jelenti, hogy abban az esetben, amikor igazgatási eljárást lezáró aktust semmisítenek meg, akkor e megsemmisítés nem feltétlenül érinti az előkészítő lépéseket, mint amilyen például a dömpingellenes eljárás megindítása. Amennyiben olyan rendeletet semmisítenek meg, amely végleges dömpingellenes intézkedések bevezetését írta elő, akkor az azzal jár, hogy a megsemmisítést követően a dömpingellenes eljárás – hacsak a jogellenesség nem a megindítási szakaszban következett be – továbbra is folyamatban van, mivel az eljárást lezáró aktus immár nem része az Unió jogrendjének (14).

(16)

Eltekintve attól a ténytől, hogy az intézmények nem vizsgálták meg a mintában nem szereplő kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott, piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmeket, az 1472/2006/EK rendeletben és az 1294/2009/EU végrehajtási rendeletben foglalt minden egyéb ténymegállapítás érvényben marad.

(17)

A jelenlegi ügyben a jogellenesség az eljárás megindítása után következett be. A Bizottság emiatt úgy határozott, hogy a jelenlegi, az ítéletek nyomán még mindig folyamatban lévő dömpingellenes eljárást a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatja, és megvizsgálja, hogy piacgazdasági feltételek érvényesültek-e az érintett exportáló gyártók tekintetében 2004. április 1. és 2005. március 31. között, amely időtartam a vizsgálati időszakot jelentette (a továbbiakban: vizsgálati időszak). A Bizottság adott esetben azt is megvizsgálta, hogy az 1225/2009/EK tanácsi rendelet (15) (a továbbiakban: módosítás előtti alaprendelet) (16) 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban az érintett exportáló gyártók egyedi elbánásra jogosultak-e.

(18)

A Bizottság az (EU) 2016/1395 végrehajtási rendelettel (17) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot azon Kínából származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik Clark és Puma általi behozatalára, amelyeket tizenhárom olyan kínai exportáló gyártó állított elő, amelyek piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmet nyújtottak be, de nem kerültek be a mintába.

(19)

A Bizottság az (EU) 2016/1647 végrehajtási rendelettel (18) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot azon Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik Clark, Puma és Timberland általi behozatalára, amelyeket bizonyos, piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmet benyújtó, de a mintában nem szereplő vietnami exportáló gyártók állítottak elő.

(20)

A Bizottság az (EU) 2016/1731 végrehajtási rendelettel (19) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot azon a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik Puma és Timberland általi behozatalára, amelyeket egy olyan vietnami és két olyan kínai exportáló gyártó állított elő, amelyek piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmet nyújtottak be, de nem kerültek be a mintába.

(21)

A Puma és a Timberland a T-781/16. sz., Puma és társai kontra Bizottság ügyben, valamint a T-782/16. sz., Timberland Europe kontra Bizottság ügyben a Törvényszék előtt megtámadta az (EU) 2016/1395, az (EU) 2016/1647 és az (EU) 2016/1731 rendelet érvényességét. Ezen túlmenően az (EU) 2016/1395 rendelet érvényességét a Clark is megtámadta a Törvényszék előtt a T-790/16. sz., C & J Clark International kontra Bizottság és a T-861/16. sz., C & J Clark International kontra Bizottság ügyekben.

(22)

A C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott – (12) preambulumbekezdésben említett – ítélet végrehajtására tekintettel a Bizottság 2016. február 17-én elfogadta a kínai és vietnami exportáló gyártók által benyújtott egyes, piacgazdasági elbánás és egyéni elbánás iránti kérelmek értékelési eljárásának létrehozásáról, valamint a Bíróság által a C-659/13. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet végrehajtásáról szóló (EU) 2016/223 végrehajtási rendeletet (20). Az említett rendelet 1. cikkében a Bizottság utasította a nemzeti vámhatóságokat az összes olyan importőri kérelem továbbítására, amelyet a Kínából és Vietnamból származó lábbelik behozatala után fizetett végleges dömpingellenes vámok visszatérítésére vonatkozóan nyújtottak be a Közösségi Vámkódex 236. cikke, valamint azon tény alapján, hogy mintában nem szereplő exportáló gyártó piacgazdasági elbánást vagy egyedi elbánást kérelmezett az 1472/2006/EK rendelet által bevezetett végleges intézkedésekhez vezető vizsgálat során (a továbbiakban: eredeti vizsgálat). A Bizottság köteles értékelni a vonatkozó, piacgazdasági elbánás vagy egyedi elbánás iránt benyújtott kérelmet, és ismét kivetni a megfelelő vámtételt. A nemzeti vámhatóságok ez alapján hoznak a későbbiekben határozatot a dömpingellenes vámok visszafizetésére és elengedésére irányuló kérelemről.

(23)

A francia vámhatóságok által az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet 1. cikkével összhangban benyújtott értesítést követően a Bizottság azonosított két olyan kínai exportáló gyártót, amelyek piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmet nyújtottak be az eredeti vizsgálat során, de nem kerültek be a mintába. A Bizottság egy másik, a vámfizetési kötelezettséget vitató német importőr, a Deichmann beszállítójaként eljáró exportáló gyártót is azonosított. A Bizottság tehát elemezte e három kínai exportáló gyártó piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmét.

(24)

A fentiek eredményeképpen a Bizottság az (EU) 2016/2257 végrehajtási rendelettel (21) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot azon a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára, amelyeket három olyan exportáló gyártó állított elő, amelyek piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmet nyújtottak be, de nem kerültek be a mintába.

(25)

Az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet 1. cikkének megfelelően az egyesült királyságbeli, belgiumi és svédországi vámhatóságok 2016. július 12-én (Egyesült Királyság), 2016. július 13-án (Belgium) és 2016. július 26-án (Svédország) visszatérítés iránti importőri kérelmekről értesítették a Bizottságot. Ezen értesítések nyomán a Bizottság elemezte tizenkilenc exportáló gyártó piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmét, és az (EU) 2017/423 rendelettel (22) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot azon Kínából és Vietnamból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára, amelyeket e tizenkilenc exportáló gyártó állított elő.

(26)

A Bizottság a fenti vizsgálat során – több érdekelt fél nyilvánosságra hozatalt követően tett észrevételei alapján – öt olyan további vállalatot/vállalatcsoportot azonosított, amelyek saját maguk vagy egy velük kapcsolatban álló kínai vagy vietnami exportáló gyártó révén piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot nyújtottak be az eredeti vizsgálat során, a mintában azonban nem szerepeltek, és értékelésük egyik korábbi végrehajtási gyakorlat során sem történt meg. E – négy vállalatcsoporthoz tartozó – vállalatok felsorolását az (EU) 2017/423 rendelet VI. melléklete tartalmazza.

(27)

Ez alapján a Bizottság összesen hét olyan különálló – kínai vagy vietnami exportáló gyártóként működő – vállalatból álló négy vállalatcsoportot azonosított be, amelyek az eredeti vizsgálat során nem kerültek be a mintába, és értékelte az eredeti vizsgálat során e vállalatok által benyújtott, piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapokat. Ennek eredményeképpen a Bizottság az (EU) 2017/1982 végrehajtási rendelettel (23) ismételten kivetett egy végleges dömpingellenes vámot, valamint véglegesen beszedte a kivetett ideiglenes vámot azon a Kínai Népköztársaságból származó, egyes bőr felsőrésszel rendelkező lábbelik behozatalára, amelyeket ezek a piacgazdasági elbánást és egyedi elbánást kérelmező, de a mintába nem felvett exportáló gyártók állítottak elő.

(28)

Ezen túlmenően az (EU) 2017/423 végrehajtási rendelet 3. cikkével a Bizottság a rendelet III. mellékletében felsorolt vállalatok helyzetének értékelését ideiglenesen felfüggesztette mindaddig, amíg a nemzeti vámhatóságoktól visszatérítést kérelmező importőr tájékoztatja a Bizottságot azon érintett exportáló gyártók nevéről és címéről, amelyektől a kereskedők a lábbelit vásárolták. Ugyanis azzal együtt, hogy a Bizottság véleménye szerint a fizetett dömpingellenes vámok visszatérítését igénylő importőrökre hárul annak bizonyítási terhe, hogy beazonosítsák az érintett kínai és/vagy vietnami exportáló gyártókat, azt is elismerte, hogy a kereskedőktől lábbelit vásároló importőrök nem feltétlenül mindegyike volt tudatában annak, hogy köteles a Bizottság tudomására hozni azon exportáló gyártók nevét, amelyektől az említett kereskedők a számukra értékesített lábbelit vásárolták. A Bizottság ezért külön felvette a kapcsolatot az egyesült királysági, belga és svéd értesítések által érintett valamennyi importőrrel, és felkérte őket a szükséges információk (azaz a Kínában vagy Vietnamban működő exportáló gyártók nevének és címének) meghatározott határidőn belüli benyújtására.

(29)

Ennek eredményeként három importőr (a Pentland Brands Ltd, a Puma UK Ltd és a Deichmann Shoes UK Ltd) 2017. április 18-án (Puma UK Ltd), 2017. április 27-én (Pentland Brands Ltd) és 2017. május 15-én (Deichmann Shoes UK Ltd) benyújtotta a Kínában és/vagy Vietnamban működő érintett beszállítóik nevét és címét.

(30)

Az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet 1. cikkének megfelelően a németországi vámhatóságok 2017. április 7-én uniós importőrök visszatérítés iránti kérelmeiről értesítették a Bizottságot, és továbbították az alátámasztó okmányokat. A németországi vámhatóságok 2017. június 20-án kiegészítést küldtek eredeti értesítésükhöz, és további importőri kérelmekről tájékoztatták a Bizottságot.

(31)

Az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet 1. cikkének megfelelően a hollandiai vámhatóságok 2017. május 23-án uniós importőrök visszatérítés iránti kérelmeiről értesítették a Bizottságot, és továbbították az alátámasztó okmányokat. A hollandiai vámhatóságok 2017. július 21-én kiegészítést küldtek eredeti értesítésükhöz, és további importőri kérelmekről tájékoztatták a Bizottságot.

(32)

Ennek eredményeként a Bizottság összesen 600 olyan vállalat címét és nevét kapta meg, amelyek a bejelentések szerint lábbeli-beszállítókként működnek Kínában és Vietnamban.

(33)

Közülük 431 vállalat (amelyek jegyzékét e rendelet III. melléklete tartalmazza) esetében a Bizottság nyilvántartásában nem szerepel adat arra vonatkozóan, hogy e vállalatok az eredeti vizsgálat során benyújtottak volna piacgazdasági elbánás vagy egyedi elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot. Ezek a vállalatok nem voltak képesek annak bizonyítására sem, hogy kapcsolatban állnak azon kínai vagy vietnami exportáló gyártók bármelyikével, amelyek az eredeti vizsgálat során piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet nyújtottak be.

(34)

A fennmaradó vállalatok közül 19 (az e rendelet IV. mellékletében felsorolt) exportáló gyártót már értékeltek egyedileg vagy valamely, a kínai vagy vietnami exportáló gyártók mintájába felvett vállalatcsoport részeként az eredeti vizsgálat keretében. Mivel e vállalatok egyike sem részesült egyedi vámtételben, az e vállalatoktól származó lábbeli-behozatalra a Kínára vonatkozó 16,5 %-os vagy a Vietnamra vonatkozó 10 %-os vámtétel alkalmazandó. A (12) preambulumbekezdésben említett ítélet e vámtételeket nem érintette.

(35)

A fennmaradó vállalatok közül 72 (az e rendelet V. mellékletében felsorolt) exportáló gyártót már értékeltek egyedileg vagy valamely vállalatcsoport részeként a (12) preambulumbekezdésben említett ítélet végrehajtása során, nevezetesen a 2014/149/EU végrehajtási határozat, illetve az (EU) 2016/1395, az (EU) 2016/1647, az (EU) 2016/1731, az (EU) 2016/2257 vagy az (EU) 2017/1982 végrehajtási rendelet keretében.

(36)

A 2014/149/EU végrehajtási határozat keretében értékelt vállalatok vagy vállalatcsoportok esetében – a (10) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – nem került sor dömpingellenes vám ismételt kivetésére, azon az alapon, hogy e vállalatok részére már megtörtént a vámok visszatérítése, ami jogos elvárást keletkeztetett számukra azzal kapcsolatban, hogy nem vetnek ki ismételten vámot velük szemben. Az (EU) 2016/1395, az (EU) 2016/1647, az (EU) 2016/1731, az (EU) 2016/2257 és az (EU) 2017/1982 végrehajtási rendelet keretében értékelt vállalatok vagy vállalatcsoportok esetében az uniós importőrök visszatérítés iránti kérelmei ezzel szemben nem teljesíthetők. Ennek az az oka, hogy ezeknek az importőröknek más a jogi helyzete, mint a 2014/149/EU végrehajtási határozat keretében értékelteké, hiszen esetükben nem keletkezhetett jogos elvárás.

(37)

A fennmaradó 70 (e rendelet II. mellékletében felsorolt) vállalat olyan kínai vagy vietnami exportáló gyártó, amelyeket az eredeti vizsgálat során nem vettek fel a mintába, és amelyek benyújtottak piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot. A Bizottság következésképp értékelte e vállalatok piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmeit.

(38)

Összegezve, a Bizottság a jelenlegi rendeletben a következő vállalatok piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapjait értékelte: Aiminer Leather Products Co., Ltd, Best Health Ltd, Best Run Worldwide Co. Ltd, Bright Ease Shoe Factory, Cambinh Shoes Company, Dong Anh Footwear Joint Stock Company, Dong Guan Bor Jiann Footwear Co., Ltd, Dongguan Hongguo Shoes Co. Ltd, Freetrend Industrial Ltd, Freeview Company Ltd, Dongguan Hopecome Footwear Co. Ltd, Dongguan Houjie Baihou Hua Jian Footwear Factory, Dongguan Qun Yao Shoe Co., Ltd, Dongyi Shoes Co., Ltd, Doozer (Fujian) Shoes Co., Ltd, Emperor (VN) Co., Ltd, Everlasting Industry Co., Ltd, Fu Jian Ching Luh Shoes Co., Ltd, Fu Jian Lion Score Sport Products Co., Ltd, Fujian Footwear & Headgear Import & Export (Holdings) Co., Ltd, Fujian Jinjiang Guohui Footwear & Garment Co., Ltd, Gan Zhou Hua Jian International Footwear Co., Ltd, Golden Springs Shoe Co., Ltd, Haiduong Shoes Stock Company, Hangzhou Forever Shoes Factory, Hua Jian Industrial Holding Co., Ltd, Huu Nghi Danang Company, Hwa Seung Vina Co., Ltd, Jason Rubber Works Ltd, Jinjiang Hengdali Footwear Co., Ltd, Jinjiang Xiangcheng Footwear and Plastics Co., Ltd, JinJiang Zhenxing Shoes & Plastic Co., Ltd, Juyi Group Co., Ltd, K Star Footwear Co., Ltd, Kangnai Group Wenzhou Lucky Shoes and Leather Co., Ltd, Khai Hoan Footwear Co., Ltd, Lian Jiang Ching Luh Shoes Co., Ltd, Li-Kai Shoes Manufacturing Co., Ltd, New Star Shoes Factory, Ngoc Ha Shoe Company, Nhi Hiep Transportation Construction Company Limited, Ophelia Shoe Co., Ltd, Ormazed Shoes (Zhao Qing City) Ltd, Ormazed Shoes Ltd (Dong Guan) Ltd, Pacific Joint – Venture Company, Phuc Yen Shoes Factory, Phuha Footwear Enterprise, Phuhai Footwear Enterprise, Phulam Footwear Joint Stock Company, Putian Dajili Footwear Co., Ltd, Right Rich Development VN Co., Ltd, Saigon Jim Brother Corporation, Shenzhen Harson Shoes Ltd, Shunde Sunrise (II) Footwear Co., Ltd, Splendour Enterprise Co., Ltd, Stellar Footwear Co., Ltd, Sung Hyun Vina Co., Ltd, Synco Footwear Ltd, Thai Binh Shoes Joint Stock Company, Thang Long Shoes Company, Thanh Hung Co., Ltd, Thuy Khue Shoes Company Ltd, Truong Loi Shoes Company Limited, Wenzhou Chali Shoes Co., Ltd, Wenzhou Dibang Shoes Co., Ltd, Wenzhou Gold Emperor Shoes Co., Ltd, Xiamen Sunchoose Import & Export Co., Ltd, Xingtaiy Footwear Industry & Commerce Co., Ltd, Zhuhai Shi Tai Footwear Company Limited és Zhuhai Shun Tai Footwear Company Limited.

(39)

A Bizottságnak lehetősége van arra, hogy a vitatott rendeletnek csak azon aspektusait helyesbítse, amelyek a szóban forgó rendelet megsemmisítéséhez vezettek, és változatlanul hagyja az értékelésnek az ítélet által nem érintett részeit (24).

(40)

E rendelet a vitatott rendelet azon aspektusainak helyesbítésére irányul, amelyekről megállapítást nyert, hogy nem állnak összhangban az alaprendelettel, és ezáltal a (30) preambulumbekezdésben említett exportáló gyártókat érintő részében történő érvénytelenítés kinyilvánításához vezettek.

(41)

A vitatott rendelet és az 1294/2009/EU végrehajtási rendelet összes többi ténymegállapítása, amelyet a Bíróság nem nyilvánított érvénytelennek, továbbra is érvényes marad, és beillesztésre kerül e rendeletbe.

(42)

Az alábbi preambulumbekezdések ezért a Bíróság ítéleteiben foglaltak teljesítéséhez szükséges új értékelésre korlátozódnak.

(43)

A Bizottság megvizsgálta, hogy piacgazdasági elbánás vagy egyedi elbánás vonatkozott-e a (38) preambulumbekezdésben említett, a vizsgálati időszak tekintetében piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet benyújtó érintett exportáló gyártókra. E meghatározás célja, hogy a Bizottság meggyőződjön arról, milyen mértékben jogosultak az érintett importőrök az e beszállítók kivitelére fizetett dömpingellenes vámok tekintetében fizetett dömpingellenes vám visszafizetésének átvételére.

(44)

Amennyiben az elemzésből az derül ki, hogy azokat az érintett exportáló gyártókat, amelyek kivitele az érintett importőrök által fizetett dömpingellenes vám hatálya alá tartozott, piacgazdasági elbánásban kellett volna részesíteni, úgy az adott exportáló gyártó számára egyedi vámtételt kellene meghatározni, és a vám visszafizetését a befizetett vám és az egyedi vámtétel közötti különbözetnek megfelelő összegre – azaz a Kínából érkező behozatal esetében a 16,5 % és az egyetlen piacgazdasági elbánásban részesülő, mintában szereplő exportáló vállalatra kivetett 9,7 %-os vám közötti különbözet összegére, a Vietnamból érkező behozatal esetében pedig a 10 % és (ha van ilyen) az érintett exportáló gyártóra vonatkozó egyedi vámtétel közötti különbözet összegére – kellene korlátozni.

(45)

Amennyiben az elemzésből az derül ki, hogy egyedi elbánásban kellett volna részesíteni azt az exportáló gyártót, amelytől megtagadták a piacgazdasági elbánást, úgy az érintett exportáló gyártó számára egyedi vámtételt kellene meghatározni, és a vám visszafizetését a befizetett, nevezetesen a Kínából érkező behozatal esetében a 16,5 %-os vám, a Vietnamból érkező behozatal esetében pedig (ha van ilyen) a 10 % és az érintett exportáló gyártóra vonatkozó egyedi vámtétel közötti különbözet összegére kellene korlátozni.

(46)

Amennyiben azonban az ilyen piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmek elemzéséből az derül ki, hogy mindkét kérelmet el kell utasítani, úgy a dömpingellenes vámok visszafizetését nem lehet elrendelni.

(47)

Amint azt a (12) preambulumbekezdés is tárgyalja, a Bíróság az egyes lábbelik bizonyos kínai és vietnami exportáló gyártóktól érkező kivitele tekintetében megsemmisítette a vitatott rendeletet és az 1294/2009/EU végrehajtási rendeletet, amennyiben a Bizottság nem vizsgálta meg az ezen exportáló gyártók által benyújtott piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmeket.

(48)

A Bizottság ennélfogva megvizsgálta az érintett exportáló gyártók piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmeit a kiviteleikre alkalmazandó vámtétel meghatározása érdekében. Az értékelés során bebizonyosodott, hogy a szolgáltatott információk nem bizonyítják, hogy az érintett exportáló gyártók piacgazdasági feltételek alapján működtek volna vagy egyedi elbánásra lettek volna jogosultak (a részletes magyarázatot lásd a (49) és az azt követő preambulumbekezdésekben).

(49)

Hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a piacgazdasági elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státusz megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek, és az uniós bíróság feladata annak vizsgálata, hogy ezt az értékelést valamely nyilvánvaló hiba nem érvényteleníti-e (a C-249/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 32. pontja és a C-247/10. P. sz. ügyben hozott ítélet 24. pontja).

(50)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint az . cikkben felsorolt mind az öt kritériumnak teljesülnie kell ahhoz, hogy egy exportáló gyártó piacgazdasági elbánásban részesülhessen. Ennélfogva a Bizottság úgy vélte, hogy legalább egy kritériumnak való meg nem felelés elegendő a piacgazdasági elbánás iránti kérelem elutasításához.

(51)

Az érintett exportáló gyártók egyike sem tudta bizonyítani, hogy megfelelt volna az 1. kritériumnak (a vállalkozás döntései). Konkrétabban a Bizottság úgy ítélte meg, hogy a 34., 36., 37., 38., 39., 42., 43., 44., 45., 46., 47., 48.,53., 54., 58., 65., 66., 67., 69., 72., 77., 79., 80., 82., 84., 85., 88., 89., 92., 93., 94., 96., 97., 98., 99., 100., 101. és 102. sz. vállalat (25) nem tudta szabadon meghatározni a belföldi és az exportpiacra szánt értékesítési mennyiségeit. Ezzel összefüggésben a Bizottság megállapította, hogy előfordultak korlátozások a termelést illetően és/vagy bizonyos (belföldi és export-) piacokra vihető értékesítési mennyiségek tekintetében. Bizonyos vállalatok (a 33., 35., 39., 49., 50., 51., 52., 53., 54., 55., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 66., 67., 68., 69., 70., 72., 73., 74., 75., 77., 81., 83., 84., 85., 86., 87., 91., 96., 97., 101. és 102. sz. vállalat) nem nyújtottak be elegendő információt a vállalat tulajdonosi szerkezetére, részvényeseire, igazgatótanácsára vagy az igazgatók kiválasztására vonatkozóan annak igazolására, hogy a vállalkozás döntései jelentős állami beavatkozás nélkül, a piaci jelzések figyelembevételével születtek. Ezen túlmenően egyes vállalatok elmulasztották benyújtani működési engedélyüket vagy annak angol nyelvű fordítását (a 33., 35., 59., 60., 62., 81. és 87. sz. vállalat), vagy nem nyújtották be az alapszabályt vagy annak angol nyelvű fordítását (34., 40., 41., 51., 59., 63., 64., 95., 101. és 102. sz. vállalat). Emellett bizonyos vállalatok nem nyújtottak be elegendő információt beszállítóikról (42., 43., 44., 46., 49., 51., 57., 60., 64., 65., 69., 74., 76. és 95. sz. vállalat), vagy nem tudták bizonyítani, hogy a munkaerő kiválasztása a helyi hatóságoktól kellőképpen függetlenül történik (38., 39., 42., 45. és 46. sz. vállalat), így nem nyújtottak be elegendő bizonyítékot annak igazolására, hogy a vállalkozás döntései jelentős állami beavatkozás nélkül születtek.

(52)

Ezen túlmenően a 33., 34., 35., 40., 41., 43., 44., 45., 46., 47., 48., 49., 50., 51., 57., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 69., 70., 72., 73., 74., 75., 76., 79., 80., 81., 82., 84., 85., 86., 87., 88., 91., 93., 94., 95., 96., 97., 100., 101. és 102. sz. vállalat nem tudta bizonyítani, hogy teljesíti a 2. kritériumot (könyvelés). Konkrétabban a 33., 43., 45., 46., 47., 48., 49., 50., 51., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 73., 74., 75., 76., 79., 80., 81., 82., 84., 85., 86., 87., 88., 91., 93., 94., 96., 97., 101. és 102. sz. vállalat nem tudta bizonyítani, hogy olyan könyvelést vezet, amelyet a nemzetközi számviteli szabályoknak megfelelően független könyvvizsgálat alá vetnek. Különösen a piacgazdasági elbánás iránti kérelmek értékelése során fény derült arra, hogy ezek a vállalatok vagy nem bocsátottak a Bizottság rendelkezésére független könyvvizsgálói véleményt/jelentést, vagy a könyvelésüket nem vetették könyvvizsgálat alá, vagy a mérlegük és eredménykimutatásuk több tételére vonatkozóan hiányzott a magyarázó feljegyzés. Más vállalatok elmulasztották benyújtani azok angol nyelvű fordítását (a 34., 35., 40., 41., 51., 57., 69., 70., 95. és 100. sz. vállalat). Emellett megállapítást nyert, hogy egyes vállalatok (a 43., 44., 45., 57., 65. és 72. sz. vállalat) könyvvizsgált könyvelése jelentős következetlenségeket tartalmaz, többek között a különböző években jelentett adatokban mutatkozó eltérések, az eredeti és az angol nyelvű változat közötti különbségek, az értékcsökkenési módszer helyességével kapcsolatos kétségek formájában, valamint a készletek és készletfelvétel, illetőleg olyan problémák kapcsán, amelyek szerepeltek a könyvvizsgálói jelentésben, javításukra azonban nem került sor a későbbiekben. Ezért ezek a vállalatok nem teljesítették a 2. kritériumot.

(53)

A 3. kritérium tekintetében (eszközök és áthozott torzulások) több vállalat nem tudta bebizonyítani, hogy a nem piacgazdasági rendszerből nem maradtak fenn torzulások. Konkrétan a 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 42., 43., 44., 47., 48., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 70., 72., 74., 75., 76., 77., 80., 81., 83., 84., 85., 86., 87., 88., 91., 94., 95., 96., 97., 101. és 102. sz. vállalat nem szolgáltatott lényegi és teljeskörű információt a földhasználati jog feltételeiről és értékéről. Ezenkívül a 34., 35., 37., 38., 39., 42., 43., 45., 46., 52., 53., 54., 57., 60., 63., 65., 66., 72., 77., 79., 84., 85., 87., 93., 94., 95. és 98. sz. vállalat nem nyújtott be információkat a szokásos adómértéktől való eltérésről, illetőleg igazolást az adó befizetéséről, míg a 37., 42., 43., 44., 57., 84., 87. és 94. sz. vállalat nem közölt információkat villamosenergia-ellátásáról és annak áráról. A 40. és 41. sz. vállalat nem nyújtotta be az eszközeire vonatkozó lényegi információk angol nyelvű fordítását.

(54)

A 4. kritériumot (jogi környezet) illetően a 76., 101. és 102. sz. vállalat nem tudta bizonyítani, hogy stabilitást és jogbiztonságot biztosító, csődre és tulajdonjogra vonatkozó jogszabályok szerint működik.

(55)

A 70. sz. vállalat nem tudta bizonyítani, hogy teljesíti az 5. kritériumot (valutaátváltás), mivel a kiegészítő melléklet szerint a vállalat rögzített átváltási árfolyamot alkalmazott a külföldi pénznemben kötött üzletekre, ami nem felel meg az 5. kritérium arra vonatkozó feltételének, hogy a valutaváltásokat piaci árfolyamon kell végezni.

(56)

Ezenkívül az 56., 71., 78. és 90. sz. vállalat nem nyújtott be bizonyítékokat az érintett termék termelésével, a főbb nyersanyagok tulajdonjogával, az érintett termék tulajdonjogával és az árképzés felett gyakorolt ellenőrzéssel kapcsolatban. A Bizottság ezért e vállalatok piacgazdasági elbánás iránti kérelmét nem vetette alá részletes elemzésnek.

(57)

A Bizottság tájékoztatta az érintett exportáló gyártókat arról, hogy egyikük sem részesíthető piacgazdasági elbánásban, és felkérte azokat az észrevételeik benyújtására. Nem érkezett észrevétel.

(58)

Így a hetven érintett exportáló gyártó egyike sem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában meghatározott valamennyi feltételt, aminek eredményeként a Bizottság mindegyiküktől megtagadta a piacgazdasági elbánást.

(59)

A módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése előírja, hogy amennyiben ugyanazon rendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja alkalmazandó, mindenféleképpen egyedi vámtételt kell megállapítani az olyan exportőr esetében, amely bizonyítani tudja, hogy a módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésében meghatározott összes kritériumnak megfelel.

(60)

A (49) preambulumbekezdésben említettek szerint hangsúlyozni kell, hogy a bizonyítási teher a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdése alapján az egyedi elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ebből a célból a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy a kérelmet megfelelően alá kell támasztani. Ilyenformán nem az uniós intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy az exportőr nem felel meg a szóban forgó státusz megadásához előírt feltételeknek. Az uniós intézményeknek ellenben mérlegelniük kell azt, hogy az érintett exportőr által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy a módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdése által az egyedi elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek.

(61)

A módosítás előtti alaprendelet 9. cikkének (5) bekezdésével összhangban az egyedi elbánás megadása érdekében az exportőröknek megfelelően alátámasztott kérelem alapján bizonyítaniuk kell, hogy az abban felsorolt öt kritérium mindegyike teljesül. A Bizottság ezért úgy vélte, hogy legalább egy kritériumnak való meg nem felelés elegendő az egyedi elbánás iránti kérelem elutasításához.

(62)

Az öt kritérium a következő:

(63)

Mind a hetven érintett, piacgazdasági elbánásért folyamodó exportáló gyártó egyúttal egyedi elbánást is kérelmezett arra az esetre, ha az előbbit nem adják meg számukra. Ezért a Bizottság értékelte valamennyi érintett exportáló gyártó egyedi elbánás iránti kérelmét is, amellett, hogy a (49)–(57) preambulumbekezdésben foglaltak szerint elutasította a piacgazdasági elbánás iránti kérelmüket.

(64)

Az 1. kritérium (a tőke és a nyereség hazatelepítése) tekintetében a 69., 77., 86. és 95. sz. vállalat nem tudta bizonyítani, hogy szabadon hazatelepítheti a tőkét és a nyereséget, így tehát nem bizonyította e kritérium teljesülését.

(65)

Ami a 2. kritériumot (az exportértékesítések és -árak szabadon történő meghatározása) illeti, a 33., 34., 35., 36., 37., 40., 41., 43., 44., 45., 46., 47., 48., 52., 53., 54., 58., 59., 60., 62., 64., 66., 67., 69., 72., 74., 75., 79., 80., 82., 84., 85., 88., 89., 92., 93., 94., 95., 96., 97., 98., 99. és 100. sz. vállalat nem bizonyította, hogy a vállalkozás például exportárakkal és exportmennyiségekkel, valamint értékesítési feltételekkel kapcsolatos döntéseit szabadon hozzák meg a piaci jelzések alapján, mivel a megvizsgált bizonyítékok – köztük az alapszabály vagy a működési engedély – a lábbeli termelésének és/vagy bizonyos piacokon az értékesítési mennyiségének korlátozására utaltak.

(66)

A 3. kritériumot (a vállalat – azaz a kulcsfontosságú vezetői pozíciók és részvények – kellőképpen független az állami befolyástól) illetően a 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 49., 50., 51., 52., 53., 54., 55., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 69., 70., 72., 73., 74., 75., 76., 77., 80., 81., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 91., 93., 94., 95., 96., 97., 98., 101. és 102. sz. vállalat nem tudta bizonyítani, hogy vállalkozás döntései kellőképpen függetlenek az állami befolyástól. Többek között nem nyújtottak be, vagy csak hiányos információkat szolgáltattak a vállalat tulajdonosi szerkezetére és a döntéshozatal módjára vonatkozóan. Ezen túlmenően a 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 42., 43., 44., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 70.,72., 74., 75., 76., 77., 80., 81., 83., 84., 85., 86., 87., 91., 94., 95., 96., 97., 101. és 102. sz. vállalat nem nyújtott be elegendő információt arról, hogy a földhasználati jogot milyen módon és milyen feltételek mellett ruházták át a vállalatra. A 33., 34., 35., 40., 41., 51., 59., 62., 81. és 95. sz. vállalat nem nyújtotta be a vonatkozó dokumentumok angol nyelvű fordítását.

(67)

Végezetül, a 70. sz. vállalat nem tudta bizonyítani, hogy a valutaváltásokat piaci árfolyamon végezte. Ennélfogva nem teljesítette a 4. kritériumhoz (piaci alapú árfolyam) tartozó követelményeket.

(68)

Ezenfelül a 33., 34., 35., 36., 37., 38., 39., 40., 41., 42., 43., 44., 49., 50., 51., 52., 53., 54., 55., 57., 58., 59., 60., 61., 62., 63., 64., 65., 66., 67., 68., 69., 70., 72., 73., 74., 75., 76., 77., 80., 81., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 91., 93., 94., 95., 96., 97., 98., 101. és 102. sz. vállalat nem volt képes bizonyítani az 5. kritériumhoz (kijátszás) tartozó követelményeknek való megfelelést sem, tekintettel arra, hogy nem szolgáltattak információkat a vállalaton belüli döntéshozatal módjára, valamint arra vonatkozóan, hogy az állam jelentős befolyást gyakorol-e a vállalat döntéshozatalára.

(69)

Ezenkívül az 56., 71., 78. és 90. sz. vállalat nem nyújtott be bizonyítékokat az érintett termék termelésével, a főbb nyersanyagok tulajdonjogával, az érintett termék tulajdonjogával és az árképzés felett gyakorolt ellenőrzéssel kapcsolatban. A Bizottság ezért e vállalatok egyedi elbánás iránti kérelmét nem vetette alá részletes elemzésnek.

(70)

A fentiek fényében a hetven érintett exportáló gyártó egyike sem teljesítette a módosítás előtti alaprendelet 9. cikke (5) bekezdésében meghatározott feltételeket, ezért a Bizottság az egyedi elbánást mindegyiküktől megtagadta. A Bizottság ennek megfelelően tájékoztatta az érintett exportáló gyártókat, és felkérte azokat az észrevételeik benyújtására. Nem érkezett észrevétel.

(71)

A hetven érintett exportáló gyártó által bonyolított kivitelre ezért a Kína esetében alkalmazandó 16,5 %-os, illetve a Vietnam esetében alkalmazandó 10 %-os maradék dömpingellenes vámot kell kivetni az 1472/2006/EK rendelet alkalmazási időszakára vonatkozóan. Az említett rendelet alkalmazási időszaka eredetileg a 2006. október 7-től2008. október 7-ig tartó időtartamot ölelte fel. A hatályvesztési felülvizsgálat megindítását követően 2009. december 30-án ezt az időszakot 2011. március 31-ig meghosszabbították. Az ítéletek által megállapított jogellenesség abban áll, hogy az uniós intézmények nem állapították meg, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékekre vonatkozóan a maradékvámot vagy pedig egyedi vámot kell-e alkalmazni. A Bíróság által megállapított jogellenesség nem jelent jogalapot arra, hogy az érintett exportáló gyártók által előállított termékek teljes mértékben mentesüljenek a dömpingellenes vám alól. A Bíróság által megállapított jogellenesség jogorvoslatára szolgáló új aktusnak ezért kizárólag az alkalmazandó dömpingellenes vámtételt kell újra felmérnie, és nem kell magukat az intézkedéseket értékelnie.

(72)

mivel a Bizottság megállapította, hogy az érintett exportáló gyártók esetében a vitatott rendelettel és az 1294/2009/EU végrehajtási rendelettel eredetileg kivetett vám mértékével azonos, Kínára, illetve Vietnamra alkalmazandó maradékvámot kell ismét kivetni, nem szükséges a 388/2008/EK rendelet módosítása. Utóbbi rendelet továbbra is érvényben marad.

(73)

A Bizottság a nyilvánosságra hozatalt követően i. a FESI és az uniós lábbeliimportőröket képviselő Footwear Coalition (26); ii. a C&J Clark International, a Cortina, a Deichmann és a Wortmann (a továbbiakban: Clarks és mások) uniós lábbeliimportőrök; valamint a Kínából és Vietnamból lábbelit importáló iii. Sino Pro Trading; és iv. Schuhhaus SIEMES Einkaufs & Beteiligungs GmBH (a továbbiakban: SIEMES) részéről kapott észrevételeket.

(74)

A FESI és a Footwear Coalition azt állította, hogy a Bizottság nyilvános aktája szerint egy Fortune Footwear Co. Ltd nevű vállalat benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet a vizsgálati időszakra vonatkozóan, így nem szabadna szerepelnie e rendelet III. mellékletében. Ugyanakkor a Bizottság nyilvántartásában nem szerepel adat e vállalat által benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelemre vonatkozóan, továbbá a FESI és a Footwear Coalition sem nyújtott be olyan további bizonyítékot, amely igazolná, hogy ez a vállalat ténylegesen benyújtott ilyen kérelmet. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(75)

A FESI és a Footwear Coalition továbbá azt is állította, hogy egy Foshan Nanhai Shyang Yuu/Hu Footwear nevű vállalat tévesen szerepel a III. mellékletben, mivel a vállalat állítólag benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet. Azonban a III. melléklet nem tartalmaz Foshan Nanhai Shyang Yuu/Hu Footwear nevű vállalatot, ahogy e rendelet egyetlen más melléklete sem. A III. mellékletben szerepel egy vállalat hasonló név (Nanhai Shyang Ho Footwear Co. Ltd) alatt, de a FESI és a Footwear Coalition nem támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy e vállalat azonos lenne a Foshan Nanhai Shyang Yuu/Hu Footwear nevű vállalattal. Ezért ezt azállítást a Bizottság elutasítja. A teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy egy hasonló nevű vállalat, a Foshan Nanhai Shyang Yuu Footwear Ltd értékelése megtörtént az (EU) 2016/2257 rendelet keretében. Hasonlóképpen azt illetően sem áll rendelkezésre bizonyíték, hogy ez utóbbi azonos lenne a Foshan Nanhai Shyang Yuu/Hu Footwear nevű vállalattal.

(76)

A FESI és a Footwear Coalition továbbá azt is állította, hogy a Guangzhou Panyu Xintaiy Footwear Industry Commerce Co., Ltd benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet, amelyet a Bizottságnak értékelnie kellett volna. A Bizottság szeretné egyértelművé tenni, hogy a vállalat piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmét csakugyan értékelte. A vállalat azonban nem teljesítette a piacgazdasági elbánás és az egyedi elbánás kritériumait, ezért kérelmét a Bizottság elutasította. Következésképpen a vállalatra ismételten ki kell vetni a végleges vámot, és ezért a vállalat szerepel e rendelet II. mellékletében. A Bizottság ezért elutasítja a FESI és a Footwear Coalition ezzel kapcsolatos állítását.

(77)

A FESI és a Footwear Coalition ezenkívül azt állította, hogy egy Mega Power Union Co. Ltd nevű vállalat is benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet. Ugyanakkor a Bizottság nyilvántartásában nem szerepel adat erre a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelemre vonatkozóan, továbbá a FESI és a Footwear Coalition sem nyújtott be olyan bizonyítékot, amely igazolná, hogy ez a vállalat ténylegesen benyújtott ilyen kérelmet. A Bizottság ezért elutasítja a FESI és a Footwear Coalition ezzel kapcsolatos állítását.

(78)

Végezetül, a FESI és a Footwear Coalition azt állította, hogy az „Evervan group” nevű csoport benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet, ennélfogva a vállalatcsoport tévesen szerepel a III. mellékletben. Ugyanakkor, jóllehet a III. melléklet hat olyan vállalatot tartalmaz, amelynek nevében szerepel az „Evervan” szó (Evervan, Evervan Deyang Footwear Co., Ltd, Evervan Golf, Evervan Qingyuan Footwear Co., Ltd, Evervan Qingyuan Vulcanized, Evervan Vietnam), a FESI és a Footwear Coalition nem nyújtott be azt igazoló bizonyítékot, hogy ezek a vállalatok valóban egy csoportot alkotnának. A FESI és a Footwear Coalition azt sem támasztotta alá bizonyítékkal, hogy ez a csoport együttesen piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet nyújtott volna be. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja. A teljesség érdekében meg kell jegyezni, hogy egy „Guangzhou Evervan Footwear Co., Ltd” nevű vállalat benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet, amelyet a Bizottság az (EU) 2017/1982 rendelet keretében értékelt és elutasított. Azonban nem áll rendelkezésre olyan információ, amely alapján azt kapcsolatba lehetne hozni a III. mellékletben szereplő többi olyan vállalattal, amelynek nevében szerepel az „Evervan” szó.

(79)

A FESI és a Footwear Coalition állítása szerint a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmek értékelése során a bizonyítási teher a Bizottságra hárul, mivel a kínai és a vietnami exportáló gyártók mentesültek a tehertől azáltal, hogy a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeiket az eredeti vizsgálat során benyújtották. A FESI és a Footwear Coalition állítása szerint ugyanazokat az eljárási jogokat kellett volna biztosítani a jelenlegi végrehajtásban érintett exportáló gyártóknak, mint amelyekben az eredeti vizsgálat során a mintában szereplő exportáló gyártókat részesítették. A FESI és a Footwear Coalition különösen azzal érvelt, hogy a Bizottság mindössze dokumentumalapú elemzést folytatott, helyszíni ellenőrző látogatásokra nem került sor, és a kínai és a vietnami exportáló gyártóknak nem biztosítottak hiánypótlásra felszólító levek révén semmilyen lehetőséget piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapjaik kiegészítésére.

(80)

A FESI és a Footwear Coalition azt is nehezményezte, hogy a jelen végrehajtásban érintett exportáló gyártóknak nem a standard dömpingellenes vizsgálatokban alkalmazottakkal azonos eljárási garanciákat biztosítottak, hanem esetükben szigorúbb normákat alkalmaztak. A FESI és a Footwear Coalition szerint a Bizottság nem vette figyelembe a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeknek az eredeti vizsgálat során történt benyújtása és azok értékelése közötti időbeli különbséget. Továbbá, az exportáló gyártóknak az eredeti vizsgálat idején a megszokott 21 nap helyett mindössze 15 nap állt a rendelkezésükre a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeik kitöltéséhez.

(81)

Fentiek alapján a FESI és a Footwear Coalition azt állította, hogy a Bizottság ezáltal megsértette azt az alapvető jogi elvet, amelynek értelmében az érdekelt feleknek lehetőséget kell biztosítani az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkében és az Európai Unióról szóló szerződés 6. cikkében foglalt védelemhez való joguk maradéktalan gyakorlására. Ennek megfelelően az említett felek érvelése szerint a Bizottság azáltal, hogy nem biztosított lehetőséget az exportáló gyártók számára a hiányzó információk pótlására, a hatáskörével visszaélve ténylegesen megfordította a bizonyítási terhet a végrehajtási szakaszban.

(82)

Végezetül, a FESI és a Footwear Coalition azt is állította, hogy ez a megközelítés diszkriminatív lenne az eredeti vizsgálat során a mintában szereplő kínai és vietnami exportáló gyártókra nézve, ugyanakkor azokra a nem piacgazdasággal rendelkező országokban működő exportáló gyártókra nézve is, amelyekkel szemben dömpingellenes vizsgálat indult, és azok a vizsgálat során piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet nyújtottak be. Így a jelenlegi végrehajtás által érintett kínai és vietnami vállalatokra nem vonatkozhat ugyanolyan információszolgáltatási küszöbérték, mint amelyet a rendes 15 hónapos vizsgálat során alkalmaznak, és azok nem vonhatók szigorúbb eljárási szabályok alá.

(83)

A FESI és a Footwear Coalition emellett azt is állította, hogy a Bizottság de facto a rendelkezésre álló tényeket alkalmazta az alaprendelet 18. cikke (1) bekezdése szerint, de ő maga nem tartotta be az alaprendelet 18. cikke (4) bekezdésében előírt eljárási szabályokat.

(84)

A Bizottság hangsúlyozza, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a piacgazdasági elbánást/egyedi elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. Ezzel összefüggésben a 2. cikk (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése előírja, hogy az e gyártó által benyújtott kérelemnek elegendő, az említett rendelkezésben meghatározott bizonyítékkal kell szolgálnia arról, hogy a gyártó piacgazdasági feltételek alapján működik. Ennek megfelelően, ahogy azt a Bíróság is kimondta a Brosmann- és Aokang-ítéletekben, nem az intézményeknek kell bizonyítaniuk, hogy a gyártó nem felel meg a szóban forgó státusz megadásához előírt feltételeknek. A Bizottságnak ellenben mérlegelnie kell, hogy az érintett gyártó által benyújtott bizonyítékok elegendőek-e annak igazolására, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának első albekezdése által a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás megadása tekintetében előírt kritériumok teljesülnek (lásd a (49) preambulumbekezdést). Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy sem az alaprendelet, sem az ítélkezési gyakorlat nem kötelezi a Bizottságot arra, hogy lehetőséget biztosítson az exportáló gyártóknak piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeiknek az összes hiányzó ténybeli információval történő kiegészítésére. A Bizottság az exportáló gyártó által benyújtott információkra támaszkodva végezheti el az értékelését.

(85)

Azt az állítást illetően, miszerint mindössze dokumentumalapú elemzésre került sor, a Bizottság megjegyzi, hogy a dokumentumalapú elemzés egy olyan eljárás, amelynek során a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeket az exportáló gyártó által benyújtott dokumentumok alapján elemzik. A Bizottság az összes piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet dokumentumalapú elemzésnek veti alá. Ezenfelül a Bizottság dönthet úgy, hogy ellenőrző látogatást tesz a helyszínen. A helyszíni ellenőrző látogatás elvégzése azonban nem követelmény, és ilyenre nem is kerül sor minden egyes piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelem esetében. A helyszíni vizsgálat célja – amennyiben ilyenre sor kerül – általában az intézmények bizonyos előzetes értékelésének megerősítése és/vagy az érintett exportáló gyártó által szolgáltatott információk hitelességének ellenőrzése. Más szóval, amennyiben az exportáló gyártó által benyújtott bizonyítékok egyértelműen azt igazolják, hogy a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás nem indokolt, a kiegészítő és opcionális jelleggel végezhető helyszíni vizsgálatra rendszerint nem kerül sor. A Bizottság kötelessége annak mérlegelése, hogy szükséges-e ellenőrző látogatás (27). Ugyancsak ezen intézmény hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapon szereplő információk ellenőrzését milyen módon hajtja végre. Így amennyiben a Bizottság – a jelenlegi ügyhöz hasonlóan – dokumentumalapú elemzés alapján úgy ítéli meg, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésére a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelem elbírálásához, az ellenőrző látogatás nem szükséges és nem rendelhető el.

(86)

Azon állítást illetően, miszerint a Bizottság azzal kapcsolatos döntése, hogy nem küld hiánypótlásra felszólító levelet, nem tartotta megfelelően tiszteletben a védelemhez való jogot, a Bizottság egyfelől emlékeztet arra, hogy a védelemhez való jog személyhez fűződő jognak minősül, és a FESI és a Footwear Coalition nem támaszkodhat más vállalatok személyhez fűződő jogának megsértésére. Másfelől a Bizottság vitatja azt az állítást, miszerint a Bizottság által alkalmazott gyakorlat szerint, amikor pusztán dokumentumalapú, nem pedig helyszíni ellenőrzéssel kiegészített dokumentumalapú elemzést hajt végre, akkor kiterjedt információcserére és részletes hiánypótlási folyamatra kerül sor. A FESI és a Footwear Coalition ugyanis nem tudta bizonyítékokkal alátámasztani ennek ellenkezőjét.

(87)

A FESI és a Footwear Coalition megkülönböztetésre vonatkozó észrevételei úgyszintén megalapozatlanok, ezért azokat a Bizottság elutasítja. A Bizottság emlékeztet arra, hogy abban az esetben sérül az egyenlő bánásmód elve, ha az uniós intézmények hasonló ügyeket különbözőképpen kezelnek, ezáltal pedig egyes piaci szereplőknek másokhoz képest hátrányt okoznak anélkül, hogy ezt a bánásmódbeli eltérést lényeges objektív különbségek fennállása indokolná (28). Márpedig a Bizottság éppen nem így jár el: azzal, hogy a mintában nem szereplő kínai és vietnami exportáló gyártóktól megköveteli, hogy nyújtsanak be piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet újraértékelés céljából, azt kívánja elérni, hogy az eredeti vizsgálat során a mintában szereplő exportáló gyártókéval azonos feltételek vonatkozzanak ezekre, a korábban a mintában nem szereplő exportáló gyártókra. Ezen túlmenően, mivel az alaprendelet nem állapít meg minimális időkeretet e tekintetben, mindaddig, amíg az e célra biztosított időkeret észszerű, és a felek számára – a védelemhez való jogukat biztosítva – megfelelően lehetővé teszi a szükséges információk összegyűjtését (vagy ismételt összegyűjtését), nem beszélhetünk megkülönböztetésről.

(88)

A Bizottság az alaprendelet 18. cikkének (1) bekezdésére vonatkozó állításokkal kapcsolatban megjegyzi, hogy a jelenlegi ügyben nem alkalmazta az alaprendelet 18. cikkét. Ugyanis nem utasította vissza, hanem elfogadta az érintett exportáló gyártók által szolgáltatott információkat, és értékelését is ezen információkra alapozta.Ebből következően az alaprendelet 18. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárást sem kellett követnie. Az alaprendelet 18. cikkének (4) bekezdése szerinti eljárás akkor alkalmazandó, ha a Bizottság vissza szándékozik utasítani bizonyos, az érdekelt fél által szolgáltatott információkat, és helyettük a rendelkezésre álló tényekre kíván hagyatkozni.

(89)

Egy másik importőr, a Sino Pro Trading Limited azt állította, hogy a Bizottságnak nem állhatott elegendő idő rendelkezésére ahhoz, hogy mindössze néhány hónap alatt megvizsgálja 600 vállalat piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmét, ezért a bizottsági vizsgálat – állítása szerint – nem vezethetett megbízható eredményekre. Ez a fél továbbá azt is állította, hogy a jelenlegi vizsgálat eredménye – azaz az, hogy a Bizottság az összes értékelt piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet egyúttal el is utasította – azt jelzi, hogy a Bizottság vizsgálata részrehajló volt. Ugyanez a fél másfelől azt is állította, hogy a Bizottság nem vizsgált meg elegendő piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmet, az eredeti 600-ból mindössze csak 70-et. Ugyanez az importőr emellett azt állította, hogy mivel a vállalatok (49)–(72) preambulumbekezdésben foglalt értékelése az anonimitás megőrzése mellett történt, az érdekelt felek nem tudták konkrét vállalathoz kötni a ténymegállapításokat. Végezetül, ez az importőr azt is állította, hogy beszállítóját – annak ellenére, hogy az szerepel e rendelet II. mellékletében – a Bizottság nem vizsgálta meg, és a beszállító mindössze egy kérdőívet kapott elégtelen válaszadási határidővel.

(90)

A fenti állítások kapcsán a Bizottság először is tisztázta, hogy a 600 vállalat nevét a német vagy a holland vámhatóságok, illetőleg a (29) preambulumbekezdésben említett három importőr hozta tudomására azzal, hogy azok kínai és vietnami lábbeli-beszállítók. A (33) preambulumbekezdésben foglaltak szerint e vállalatok többsége esetében a Bizottság nyilvántartásában nem szerepelt adat arra vonatkozóan, hogy e vállalatok az eredeti vizsgálat során benyújtottak volna piacgazdasági elbánás vagy egyedi elbánás iránti kérelmet. A fennmaradó vállalatok nagy része esetében a Bizottság egy korábbi végrehajtási gyakorlat során már értékelte az adott vállalatok piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmét. Az eljárás részleteit a (34)–(36) preambulumbekezdés tárgyalja, és az érintett vállalatokat, illetve a kapcsolódó jogi aktusokat e rendelet IV–VI. melléklete tartalmazza. Helytelen az az állítás, miszerint a Bizottság állítólag 600 vállalatot vizsgálat meg a jelenlegi végrehajtás keretében, így azt el kell utasítani.

(91)

Ezenkívül a Bizottság tisztázta, hogy – miként az a (17) preambulumbekezdésben szerepel – a jelenlegi dömpingellenes eljárást a jogellenesség bekövetkeztének pontjától folytatta, és ezért azt vizsgálta meg, hogy 2004. április 1. és 2005. március 31. között, azaz a végleges dömpingellenes vámok 2006-os bevezetéséhez vezető vizsgálat vizsgálati időszaka alatt piacgazdasági feltételek érvényesültek-e az érintett exportáló gyártók tekintetében. Ennélfogva a Bizottság nem gyűjtött új információkat, hanem értékelését az adott exportáló gyártó által az e vizsgálat során benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelemre alapozta. Ezen értékelések következtetéseit nyilvánosságra hozatal keretében közölte az adott exportáló gyártókkal, amelyeknek meghatározott időt biztosított észrevételeik megtételére. Miként az a (70) preambulumbekezdésben is szerepel, egyetlen érintett exportőr, ahogy a Sino Pro Trading Ltd beszállítója sem tett észrevételt e nyilvánosságra hozatalt követően.

(92)

Végezetül, ki kell hangsúlyozni, hogy az exportáló gyártók által a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeikben megadott információk az alaprendelet 19. cikke értelmében bizalmas információknak minősülnek. A Bizottság ezért, a bizalmas jelleg védelme érdekében helyettesítette a vállalatneveket számokkal.

(93)

Ezért az összes fenti állítást el kellett utasítani.

(94)

A FESI és a Footwear Coalition érvelése szerint a Bizottság intézkedése sérti az EUMSZ 266. . cikkét, mivel ez . cikk nem szolgáltat jogalapot a vizsgálat újraindítására egy hatályát vesztett intézkedés tekintetében. A FESI és a Footwear Coalition hangsúlyozta továbbá, hogy az EUMSZ 266. cikke nem teszi lehetővé dömpingellenes vámok visszaható hatállyal történő kivetését, és ennek kapcsán a Bíróság C-458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács ügyben hozott ítéletére (29) hivatkozott.

(95)

Ezzel összefüggésben a FESI és a Footwear Coalition úgy érvelt, hogy a Kínából és a Vietnamból érkező lábbeli-behozatalokra vonatkozó dömpingellenes eljárás 2011. március 31-én az intézkedések hatályvesztésével lezárult. E célból a Bizottság értesítést tett közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában a vámok 2011. március 16-i hatályvesztéséről (30) (a továbbiakban: hatályvesztésről szóló értesítés), az uniós gazdasági ágazat nem tett észrevételt a dömping folytatódásáról, ahogy a Bíróság ítélete sem nyilvánította semmisnek a hatályvesztésről szóló értesítést.

(96)

Ezen túlmenően ugyanezek a felek úgy érveltek, hogy az alaprendelet sem szolgáltat hatáskört a Bizottság számára ahhoz, hogy újraindítsa a dömpingellenes vizsgálatot.

(97)

Ennek kapcsán a FESI és a Footwear Coalition azt állította továbbá, hogy a vizsgálat folytatása, valamint az érintett kínai és vietnami exportáló gyártók által az eredeti vizsgálat során benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmek értékelése sérti az elévülés vagy jogvesztés egyetemes elvét. Ezt az elvet a WTO-megállapodás és az alaprendelet rögzíti, amelyek ötéves időkeretet állapítanak meg az intézkedések időtartama tekintetében, míg a Közösségi Vámkódex 236. cikkének (1) bekezdése és 221. cikkének (3) bekezdése értelmében három év áll rendelkezésre ahhoz, hogy egyrészt az importőrök a dömpingellenes vámok visszafizetését kérelmezzék, másrészt a nemzeti vámhatóságok a behozatali vámokat és a dömpingellenes vámokat beszedjék (31). Az EUMSZ 266. cikke nem tesz lehetővé eltérést ettől az elvtől.

(98)

Végezetül, a felek azt állították, hogy a Bizottság nem szolgált semmiféle indokolással vagy korábbi joggyakorlattal, amely alátámasztaná, hogy az EUMSZ 266. cikke az eljárás újraindításának jogalapjaként alkalmazható.

(99)

Ami a vizsgálat jogalap nélküli újraindítását illeti, a Bizottság emlékeztet a (15) preambulumbekezdésben hivatkozott ítélkezési gyakorlatra, amelynek értelmében a vizsgálat folytatható attól a ponttól, amikor a jogellenesség bekövetkezett. Mindenesetre, ahogy arra a főtanácsnok nemrégiben emlékeztetett, az EUMSZ 266. cikke értelmében a Bizottságnak egyrészt lehetősége van – az érvénytelenséget megállapító ítéletben kifejtettek szerint – eljárni a jogszerűség visszaállítása érdekében; másrészt eljárását köteles az említett ítélet tartalmához igazítani (32). A FESI és a Footwear Coalition által hivatkozott Bizottság kontra McBride és társai ügy (33) jelen esetben nem mérvadó, mivel abban az ügyben a valamely (a megsemmisített aktust felváltó) aktus meghozatalára vonatkozó hatáskört megállapító szabályok már nem szerepeltek az uniós jogrendben, a jelenlegi ügyben azonban nem szűnt meg a jogalap, az egyetlen változást az jelentette, hogy a hatáskört átruházták a Bizottságra (34).

(100)

A jogos elvárásokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy egy dömpingellenes rendelet jogszerűségét az uniós jog objektív normái fényében, nem pedig a döntéshozatali gyakorlat alapján kell értékelni, még akkor sem, ha létezik ilyen gyakorlat (ami jelen esetben nem áll fenn). Ennélfogva a Bizottság korábbi gyakorlata (bár ilyen nem létezik) még nem keletkeztethet jogos elvárást: a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint jogos elvárás kizárólag akkor keletkezik, ha az intézmények olyan konkrét biztosítékokat adtak, amelyekből az érdekelt fél jogosan azt a következtetést vonja le, hogy az uniós intézmények egy bizonyos módon fognak eljárni (35). Sem a FESI, sem a Footwear Coalition nem próbálta meg bizonyítani, hogy a jelen esetben a Bizottság ilyen biztosítékokat adott. Itt sokkal inkább ez a helyzet áll fenn, mivel az említett korábbi gyakorlat nem felel meg a jelenlegi ügy ténybeli és jogi helyzetének, és a megmutatkozó különbségek a jelen esettől eltérő ténybeli és jogi különbségekkel magyarázhatók.

(101)

Az eltérések a következők: a Bíróság által megállapított jogellenesség kizárólag a pontos vámtételre vonatkozik, és nem érinti a dömpinggel, a kárral és az uniós érdekkel kapcsolatos ténymegállapításokat, tehát magát a vámkivetés elvét sem. Azok a korábbi megsemmisítések viszont, amelyekre az érdekelt felek hivatkoztak, a dömpinggel, a kárral és az uniós érdekkel kapcsolatos ténymegállapításokra vonatkoztak. Az intézmények számára ezért megengedett, hogy az érintett exportáló gyártók tekintetében újraszámítsák a pontos vámtételt.

(102)

A jelen esetben nem volt szükség arra, hogy az érdekelt felektől további információkat kérjenek. A Bizottságnak ehelyett az 1472/2006/EK rendelet elfogadását megelőzően nem értékelt, de nyilvántartásba vett információkat kellett értékelnie. A többi ügy esetében alkalmazott korábbi gyakorlat – a (99) preambulumbekezdésnek megfelelően – mindenesetre nem jelent pontos és feltétel nélküli biztosítékot a jelenlegi ügyre nézve.

(103)

Végezetül, az összes olyan felet, aki ellen az eljárás irányul – vagyis az érintett exportáló gyártókat és a bírósági ügyekben érintett feleket, továbbá a szóban forgó felek egyikét képviselő szervezetet is – tájékoztatták azon kapcsolódó tények nyilvánosságra hozatala révén, amelyek alapján a Bizottság el kívánja fogadni a piacgazdasági elbánásra/egyedi elbánásra vonatkozó jelenlegi értékelést. E felek védelemhez való joga tehát szavatolt. E tekintetben mindenekelőtt azt kell megjegyezni, hogy a dömpingellenes eljárások során a független importőröket nem illeti meg a védelemhez való jog, mivel ezek az eljárások nem ellenük irányulnak.

(104)

Ami a szóban forgó intézkedések 2011. március 31-i hatályvesztésével kapcsolatos állítást illeti, a Bizottság számára nem világos, hogy az intézkedés hatályvesztése miért bírna bármiféle jelentőséggel a tekintetben, hogy a Bizottságnak lehetősége van az eredeti aktus megsemmisítését elrendelő ítéletet követően a megsemmisített aktust új aktus elfogadásával felváltani. A (15) preambulumbekezdésben említett ítélkezési gyakorlat szerint az igazgatási eljárást a jogellenesség bekövetkeztétől kell folytatni. A Bizottság pontosan ettől a ponttól indította újra a vizsgálatot annak érdekében, hogy értékelje, helyt kellett volna-e adni a nem értékelt piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeknek, és ezzel együtt adott esetben alacsonyabb vámtétel alkalmazása lett volna-e indokolt (ami viszont lehetővé tette volna ezen érintett vállalatok számára, hogy az illetékes vámhatóságoknál kérelmezzék a túlfizetett vámok kamat melletti visszafizetését (36)). A hatályvesztésről szóló értesítés azzal együtt, hogy hivatalosan megszünteti az eljárást, nem járhat olyan hatással, ami ezeket a vállalatokat megfosztja a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmük felülvizsgálatához fűződő jogától, amely jog végeredményben – ahogy azt a Bíróság a C&J Clark-ügyben  (37) elismerte – a vizsgálat során megillette őket. A vizsgálatot a Bizottság ennek megfelelően 2016. március 17-én újraindította, és azt az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésével összhangban a jelenlegi rendelet fogja lezárni.

(105)

A FESI és a Footwear Coalition azt állította továbbá, hogy a vizsgálat újraindítása és a vám visszaható hatállyal történő kivetése céljából alkalmazott eljárás a Bizottság részéről hatáskörrel való visszaélésnek minősül, és sérti az EUMSZ-t. E tekintetben a FESI és a Footwear Coalition fenntartja, hogy a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel ahhoz, hogy a Közösségi Vámkódex 236. cikkének (1) bekezdésével szembe menve megakadályozza a dömpingellenes vámok visszafizetését. Érvelésük szerint a nemzeti vámhatóságoknak kell levonniuk a vámok érvénytelenítéséből fakadó következtetéseket, továbbá a hatóságok kötelesek lennének azon dömpingellenes vámok visszatérítésére, amelyeket a Bíróság érvénytelenné nyilvánított.

(106)

E tekintetben a FESI és a Footwear Coalition azt állította, hogy az alaprendelet 14. . cikkének (3) bekezdése nem teszi lehetővé a Bizottság számára a Közösségi Vámkódex 236. . cikkétől való eltérést, mivel mindkét jogszabály ugyanazon jogrendbe tartozik és az alaprendelet nem tekinthető a Közösségi Vámkódex különös szabályának.

(107)

Ezen túlmenően az említett felek hozzátették, hogy az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdése nem hivatkozik a Közösségi Vámkódex 236. cikkére, és kizárólag azt állapítja meg, hogy a Bizottság különös rendelkezéseket fogadhat el, a Közösségi Vámkódextől azonban nem térhet el.

(108)

Fentiekre válaszolva fontos hangsúlyozni, hogy az alaprendelet 14. cikkének (1) bekezdése nem írja elő az uniós vámjogszabályokra vonatkozó szabályozás automatikus alkalmazását az egyedi dömpingellenes vámok kivetésére (38). Ezzel szemben az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdése feljogosítja az uniós intézményeket arra, hogy az uniós vámjogszabályokra vonatkozó szabályozást – amennyiben szükséges és hasznos – átültessék és alkalmazandóvá tegyék (39).

(109)

Ez az átültetés nem teszi szükségessé az uniós vámjogszabályok valamennyi rendelkezésének teljeskörű alkalmazását. Az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdése kifejezetten kilátásba helyezi külön rendelkezések elfogadását a származás fogalmának közös meghatározása vonatkozásában, ami jó példa az uniós vámjogszabályok rendelkezéseitől való eltérésre. A Bizottság ezen az alapon élt az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdéséből fakadó hatáskörével, és szólította fel a nemzeti vámhatóságokat, hogy átmenetileg tartózkodjanak a visszatérítésektől. Ez nem kérdőjelezi meg a nemzeti vámhatóságok kizárólagos hatáskörét a vámtartozással kapcsolatos vitarendezés terén: továbbra is a tagállami vámhatóságok számítanak a döntéshozó hatóságnak. Továbbra is a tagállami vámhatóságok döntik el – a Bizottság által a piacgazdasági elbánás és egyedi elbánás iránti kérelmek tekintetében levont következtetések alapján –, hogy elrendelik-e a visszatérítést.

(110)

Így jóllehet az uniós vámjogszabályok csakugyan nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely alapján akadályt lehetne gördíteni a tévesen kifizetett vámok visszatérítése elé, ugyanezt nem jelenthetjük ki kategorikusan a dömpingellenes vámok visszatérítésére vonatkozóan. A fentiekre tekintettel és azon szükségletet szemelőtt tartva, hogy az uniós saját forrásokat messzemenően megvédje az indokolatlan visszafizetési kérelmektől és az indokolatlan visszafizetésekből fakadó későbbi nehézségektől, a Bizottságnak – az alaprendelet 14. cikkének (3) bekezdése által biztosított hatáskörével élve – átmenetileg el kellett térnie az uniós vámjogszabályoktól.

(111)

A FESI és a Footwear Coalition kifejtette továbbá, hogy a Bizottság megsértette az EUMSZ 296. cikkét azzal, hogy nem nyújtott megfelelő indokolást, és nem ismertette, hogy milyen jogalapon vetette ki ismételten és visszaható hatállyal a vámokat, valamint tagadta meg emiatt a jelenlegi végrehajtásban érintett importőröktől a vámok visszatérítését. Ennek megfelelően a FESI és a Footwear Coalition azt állította, hogy a Bizottság megsértette az érdekelt felek hatékony jogvédelemhez való jogát.

(112)

Ezenkívül a nyilvánosságra hozatalra vonatkozóan észrevételt benyújtó egyik importőr, a SIEMES azt is állította, hogy a bizottsági végrehajtási rendelet nem tartalmaz megfelelő indokolást, ami sérti az EUMSZ 296. cikkét, ezt az állítását azonban nem részletezte. Állításának alátámasztásául a fél a T-310/12. sz., Yuanping Changyuan Chemicals kontra Tanács ügyben hozott ítéletre (40) hivatkozott.

(113)

A Bizottság megítélése szerint az általános tájékoztatóban és az ebben a rendeletben foglalt kimerítő jogi indokolás, a jelenlegi rendelet jogalapjaira történő hivatkozással együtt megfelelően alátámasztja az utóbbiakat.

(114)

A FESI és a Footwear Coalition kijelentette továbbá, hogy a hatályvesztett intézkedések visszamenőleges korrekciója sérti a bizalomvédelem elvét. A FESI azzal érvelt, hogy először is a felek – köztük az importőrök – biztosítékokat kaptak arra vonatkozóan, hogy az intézkedések 2011. március 31-én hatályukat vesztették, és tekintettel az eredeti vizsgálat óta eltelt időre, a felek indokoltan számíthattak arra, hogy az eredeti vizsgálatot nem fogják folytatni vagy újraindítani. Ehhez hasonlóan a kínai és a vietnami exportáló gyártók jogosan és indokoltan bízhattak abban, hogy a Bizottság már nem vizsgálja felül az eredeti vizsgálat során benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeiket, abból a puszta tényből kiindulva, hogy a szóban forgó kérelmek értékelésére nem került sor az eredeti vizsgálat során alkalmazandó három hónapos határidőn belül.

(115)

Az érdekelt felek azzal kapcsolatos jogos elvárását illetően, hogy a dömpingellenes intézkedések hatályukat vesztették, és a vizsgálat már nem fog újraindulni, a Bizottság a (104) preambulumbekezdésre hivatkozik, amelyben ezen állításokat részletesen tárgyalja.

(116)

A kínai és a vietnami exportáló gyártók azon jogos elvárása tekintetében, miszerint piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeiket a Bizottság már nem vizsgálja felül, a Bizottság a (99) preambulumbekezdésre hivatkozik, amelyben ezt a kérdést úgyszintén tárgyalta a Bíróság erre vonatkozó ítélkezési gyakorlata fényében.

(117)

A FESI és a Footwear Coalition állítása szerint a dömpingellenes intézkedések visszaható hatállyal történő bevezetése i. a jelenlegi végrehajtásban érintett importőröknek a (6) preambulumbekezdésben említett Brosmann- és Aokang-ítéletek végrehajtásában érintett importőrökkel szembeni megkülönböztetése, ugyanis számukra az ezen ítéletek által érintett öt exportáló gyártótól származó lábbeli-behozatal után fizetett vámokat visszatérítették, valamint ii. a jelenlegi végrehajtásban érintett exportáló gyártóknak a Brosmann- és Aokang-ítéletek öt érintett exportáló gyártójával szembeni megkülönböztetése, ez utóbbiakra ugyanis nem vetettek ki semmilyen vámot a 2014/149/EU végrehajtási határozatot követően.

(118)

A megkülönböztetéssel kapcsolatos állítás tekintetében a Bizottság mindenekelőtt emlékeztet a megkülönböztetéssel kapcsolatos – a (87) preambulumbekezdésben ismertetett – valamennyi követelményre.

(119)

Emellett megjegyzi, hogy a jelenlegi végrehajtás által érintett importőrök és a Brosmann- és Aokang-ítéletek végrehajtásában érintett importőrök között az a különbség, hogy utóbbiak úgy döntöttek, megtámadják a Törvényszéken az 1472/2006/EK rendeletet, míg az előbbiek ezt nem tették meg.

(120)

Egy uniós intézmény által hozott olyan határozat, amely ellen annak címzettje az EUMSZ 263. . cikkének hatodik bekezdésében előírt határidőn belül nem nyújt be fellebbezést, jogerőssé válik vele szemben. Ez az ítélkezési gyakorlat különösen azon a megfontoláson alapul, hogy a keresetindítási határidő a jogbiztonság megőrzésére szolgál azáltal, hogy megakadályozza a joghatással rendelkező uniós jogi aktusok időben korlátlan vitatását (41).

(121)

Ez az uniós jogból fakadó eljárási elv szükségszerűen két csoportot hoz létre: egyrészt azokat, akik fellebbezéssel éltek valamely uniós intézkedéssel szemben, és a fellebbezés számukra kedvező eredményt hozott (mint Brosmann és a másik négy exportáló gyártó esetében), és másrészt azokat, akik nem nyújtottak be fellebbezést. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Bizottság a két csoportot nem egyenlőképpen kezelte volna, megsértve az egyenlő bánásmód elvét. Annak elismerése, hogy valamely fél az utóbbi kategóriába tartozik, mivel azt a megfontolt döntést hozza, hogy nem támad meg egy uniós intézkedést, még nem jelent megkülönböztetést az érintett csoporttal szemben.

(122)

Tehát valamennyi érdekelt fél mindenkor jogi védelmet élvezett az uniós bíróságok előtt.

(123)

Ami a jelenlegi végrehajtás által érintett exportáló gyártók azokkal szembeni állítólagos megkülönböztetését illeti, amelyekre nem vetettek ki semmilyen vámot a 2014/149/EU végrehajtási határozatot követően, meg kell jegyezni, hogy a Tanács azon helyzet konkrét körülményeinek egyértelmű figyelembevételével hozta meg határozatát, miszerint nem vet ki ismételten vámot, amely a vám ismételt kivetésére irányuló bizottsági javaslat időpontjában fennállt és különösen azon az alapon, hogy a szóban forgó dömpingellenes vámokat már visszatérítették, továbbá arra tekintettel, hogy a vámtartozásnak a szóban forgó adóssal történő eredeti közlését visszavonták a Brosmann- és Aokang-ítéletek nyomán. A Tanács véleménye szerint ez a visszatérítés jogos elvárást keletkeztetett az érintett importőrök részéről. Mivel más importőrök esetében nem került sor összehasonlítható visszatérítésre, ezek helyzete nem hasonlítható össze a tanácsi határozat által érintett importőrökével.

(124)

Mindenesetre az a tény, miszerint a Tanács – tekintettel az adott ügy egyedi körülményeire – egy bizonyos módon történő fellépés mellett döntött, nem kötelezheti a Bizottságot arra, hogy egy másik ítéletet pontosan ugyanígy hajtson végre.

(125)

Ezenkívül a FESI és a Footwear Coalition állítása szerint a Bizottság nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy a jelenlegi végrehajtási gyakorlatban dömpingellenes vám visszaható hatállyal történő kivetéséről szóló rendeletet fogadjon el, és ez a hatáskör mindenképpen a Tanácsot illeti meg. Ezt az állítást arra az érvre alapozták, hogy ha a vizsgálatot pontosan attól a ponttól folytatják, ahol a jogellenesség bekövetkezett, arra ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint az eredeti vizsgálat során, amikor is a végleges intézkedéseket a Tanács fogadta el. Az említett felek szerint a közös kereskedelempolitikára vonatkozó egyes rendeleteknek bizonyos intézkedések elfogadási eljárásai tekintetében történő módosításáról szóló, 2014. január 15-i 37/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (42) (más néven: I. salátarendelet) 3. cikke értelmében a közös kereskedelempolitikára vonatkozó új döntéshozatali eljárás nem alkalmazandó a szóban forgó helyzetre, mivel az I. salátarendelet hatálybalépése előtt i. a Bizottság már elfogadott egy jogi aktust (az ideiglenes rendeletet), ii. elindultak és lezárultak az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet által előírt konzultációk, és iii. a Bizottság már elfogadott egy, a végleges intézkedések elfogadásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot. Ennek alapján e felek azt a következtetést vonták le, hogy az I. salátarendelet hatálybalépését megelőző döntéshozatali eljárásokat kell alkalmazni.

(126)

Az állítás mindazonáltal a vizsgálat megindításának időpontjára helyezi a hangsúlyt (ami valóban releváns az alaprendelet más egyéb lényeges módosításai szempontjából), figyelmen kívül hagyva azonban azt a tényt, hogy a 37/2014/EU rendelet más kritériumot alkalmaz (nevezetesen az intézkedések elfogadására irányuló eljárás megindítását). A FESI és a Footwear Coalition álláspontja így a 37/2014/EU rendeletben foglalt átmeneti szabály helytelen értelmezésén alapul.

(127)

Ugyanis tekintettel a 37/2014/EU rendelet 3. cikkében hivatkozott „intézkedések elfogadására irányuló, megindult eljárásokra”, mel. cikk megállapítja a dömpingellenes intézkedések elfogadásával kapcsolatos döntéshozatali eljárásokra vonatkozó átmeneti szabályokat, és tekintettel az „eljárás” alaprendeletben szereplő jelentésére, egy olyan vizsgálat esetében, amely a 37/2014/EU rendelet hatálybalépését megelőzően indult meg, de a Bizottság nem indította el az érintett bizottsággal való konzultációt annak érdekében, hogy az említett hatálybalépés előtt intézkedéseket fogadjon el, az új szabályok alkalmazandók a szóban forgó dömpingellenes intézkedések elfogadására irányuló eljárás tekintetében. Ugyanez a helyzet az olyan eljárások esetében, amikor a régi szabályok alapján bevezetett intézkedések felülvizsgálat tárgyát képezik, vagy az olyan intézkedések esetében, amikor a régi szabályok alapján ideiglenes vámot vetettek ki, de a végleges intézkedések elfogadására irányuló eljárás a 37/2014/EU rendelet hatálybalépésének időpontjában még nem indult el. Más szóval a 37/2014/EU rendelet egy adott „elfogadási eljárásra” alkalmazandó, és nem pedig egy adott vizsgálat vagy akár eljárás teljes időtartamára.

(128)

A vitatott rendeletet 2006-ban fogadták el. Az erre az eljárásra alkalmazandó releváns jogszabály az (EU) 2016/1036 rendelet. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(129)

Clarks és mások először is azt állították, hogy a Bizottságnak nincs jogalapja vizsgálni az exportáló gyártók eredeti vizsgálat keretében benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeit. Clarks és mások érvként arra hivatkoztak, hogy az intézkedések 2011. március 31-i hatályvesztésével lezárult eljárást nem érvénytelenítette a C-659/13. sz. és C-34/14. sz. egyesített ügyekben hozott ítélet, és így az eljárás nem indítható újra.

(130)

Ezen észrevételre válaszul a Bizottság a (99)–(104) preambulumbekezdésben kifejtett magyarázatra utal vissza.

(131)

Másodsorban, Clarks és mások szerint a jelenlegi eljárás sérti az alaprendelet 10. cikkében foglalt, a visszaható hatály tilalmára és a jogbiztonságra vonatkozó elveket. Hasonlóképpen a SIEMES – egy másik lábbeliimportőr – is azt állította, hogy nincs jogalapja a dömpingellenes vámok visszaható hatállyal történő kivetésének, és a joggyakorlatra, azaz a C-458/98. P. sz., Industrie des poudres sphériques kontra Tanács  (43) ügyre, valamint a Bizottság ezzel kapcsolatos korábbi gyakorlatára hivatkozott.

(132)

Ami az alaprendelet 10. cikkén és a dömpingellenes WTO-megállapodás 10. cikkén alapuló visszaható hatállyal kapcsolatos állítást illeti, az alaprendelet 10. cikkének (1) bekezdése – amely a dömpingellenes WTO-megállapodás 10. cikke (1) bekezdésének szövegét követi – kiköti, hogy ideiglenes és végleges dömpingellenes vámot csak azokra a termékekre lehet alkalmazni, amelyek, az esettől függően, az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése vagy 9. . cikkének (4) bekezdése szerint hozott intézkedések hatálybalépése után kerülnek szabad forgalomba. A jelenlegi ügy kapcsán a szóban forgó dömpingellenes vámok kizárólag azokra a termékekre alkalmazandók, amelyek az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése, illetve 9. . cikkének (4) bekezdése szerint hozott ideiglenes és vitatott (végleges) rendelet hatálybalépése után kerültek szabad forgalomba. Az alaprendelet 10. cikke (1) bekezdésének értelmében vett visszaható hatály azonban csak olyan helyzetre vonatkozik, amelyben az árut az intézkedések bevezetése előtt hozták szabad forgalomba, mint ahogy az az említett rendelkezés szövegéből és az alaprendelet 10. cikkének (4) bekezdésében előírt kivételből is kiderül.

(133)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a jelenlegi ügyben nincs szó a visszaható hatály elvének megsértéséről, ahogy nem forog fenn a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvének megsértése sem.

(134)

Ami a visszaható hatályt illeti, a Bíróság ítélkezési gyakorlata – annak értékelésekor, hogy egy intézkedés visszaható hatályú-e – különbséget tesz egy új szabálynak már véglegessé vált helyzetre (más néven „hatálybalépése előtt létrejött” vagy „véglegesnek minősülő jogi” helyzetre) történő alkalmazása, és az új szabály hatálybalépése előtt létrejött, de még nem végleges helyzetre (más néven „ideiglenes helyzetre”) történő alkalmazása között.

(135)

A jelenlegi ügyben az érintett termékeknek az 1472/2006/EK rendelet alkalmazása idején történt behozatalának helyzete még nem vált véglegessé, mivel a vitatott rendelet megsemmisítése miatt a rájuk alkalmazandó dömpingellenes vám végleges megállapítására még nem került sor. Másfelől, a lábbeliimportőröket az eljárás megindításáról szóló értesítés és az ideiglenes rendelet közzétételével értesítették arról, hogy sor kerülhet ilyen jellegű vámok kivetésére. Az uniós bíróságok állandó ítélkezési gyakorlata szerint a gazdasági szereplőknek csak az után keletkezhet jogos elvárása, hogy véglegessé vált az intézmények által elfogadott, az igazgatási eljárást lezáró aktus.

(136)

E rendelet azonnali alkalmazást ír elő a folyamatban lévő helyzet jövőbeli hatásaira: a lábbelikre vonatkozó vámokat a nemzeti vámhatóságok kivetették. Annak eredményeként, hogy a visszatérítés iránti kérelmekről még nem született végleges döntés, folyamatban lévő helyzetről beszélhetünk. E rendelet az említett behozatalra alkalmazandó vámtételt határozza meg, és így egy folyamatban lévő helyzet jövőbeli hatásait szabályozza.

(137)

Mindenesetre még ha fenn is állna az uniós jog értelmében vett visszaható hatály (mint ahogyan nem áll fenn), az ilyen visszaható hatály az alábbi okból indokolt lenne:

(138)

A hatálybalépés előtt létrejött helyzetekre alkalmazhatók az uniós jogrendben szereplő anyagi jogi szabályok, amennyiben azok szövegéből, céljából és rendszertani elhelyezkedéséből az ilyen értelmezés világosan következik. A C-337/88. sz. Società agricola fattoria alimantare (SAFA) ügyben a Bíróság kimondta: „jóllehet a jogbiztonság elveáltalában nem teszi lehetővé, hogy valamely közösségi aktus időbeli hatályának kezdő időpontját az aktus megjelenése előtti időpontban állapítsa meg, kivételesen ettől eltérő megoldás is lehetséges, ha azt közérdekű cél követeli meg, és ha az érdekeltek jogos elvárását megfelelően tiszteletben tartják” (44).

(139)

A jelenlegi ügyben a cél a Bizottságnak az EUMSZ 266. cikkéből eredő kötelezettségének teljesítése. Minthogy a (12) preambulumbekezdésben hivatkozott ítéletekben a Bíróság kizárólag az alkalmazandó vámtétel meghatározásával kapcsolatban állapított meg jogellenességet, az intézkedések bevezetésével (vagyis a dömpingre, a kárra, az ok-okozati összefüggésre, illetve az uniós érdekre vonatkozó ténymegállapításokkal) kapcsolatban pedig nem, az érintett exportáló gyártóknak nem keletkezhetett jogos elvárása a tekintetben, hogy nem fog sor kerülni végleges dömpingellenes intézkedések bevezetésére. Következésképpen az intézkedések szóban forgó bevezetése, még akkor is, ha az visszaható hatályú lenne (mint ahogy nem az), nem tekinthető a jogos elvárások megsértésének.

(140)

Harmadsorban, Clarks és mások azt állították, hogy annak alapján, hogy a Brosmann- és Aokang-ítéleteket követően nem vetettek ki ismételten dömpingellenes vámokat, diszkriminatív és az EUMSZ 266. cikkét sértő lenne, ha a hetven érintett exportáló gyártóra ismételten kivetnének dömpingellenes vámot.

(141)

Ez az állítás nem helytálló. A Brosmanntól, illetve a C-247/10. P. sz. és a C-249/10. P. sz. ügyekben hozott ítélettel érintett másik négy exportáló gyártótól importáló importőrök más ténybeli és jogi helyzetben vannak, mivel exportáló gyártóik úgy határoztak, hogy megtámadják a vitatott rendeletet, és mivel a rájuk vonatkozó vámokat részükre visszatérítették, és így a Közösségi Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdése szerinti védelem alatt állnak. Mások vonatkozásában nem volt szó ilyen fellebbezésről és visszatérítésről. E tekintetben lásd a (118)–(122) preambulumbekezdést is.

(142)

Negyedrészről, Clarks és mások szerint e vizsgálat számos eljárási szabálytalanságot eredményezett. Legfőbb érvként arra hivatkoztak, hogy az érintett exportáló gyártók immár nem feltétlenül tudnak érdemi észrevételeket tenni, vagy további bizonyítékokkal szolgálni az évekkel ezelőtt benyújtott piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeik alátámasztására. Így például előfordulhat, hogy a vállalatok már nem is léteznek, vagy hogy a releváns dokumentumok immár nem állnak rendelkezésre.

(143)

Clarks és mások emellett azzal is érveltek, hogy a Bizottság intézkedései – szemben az eredeti vizsgálatkori helyzettel – de facto és de jure kizárólag az importőröket érintik, márpedig azoknak semmilyen lehetőségük nincs érdemi hozzászólásokra, illetve kötelezni beszállítóikat a Bizottsággal való együttműködésre.

(144)

A Bizottság megjegyzi, hogy az alaprendelet nem írja kötelezettségként elő a Bizottság számára, hogy lehetőséget kell biztosítania a piacgazdasági elbánást/egyedi elbánást kérelmező exportáló vállalatoknak a hiányzó tényadatok pótlására. Ugyanis, amint a (88) preambulumbekezdésben szerepel, a bizonyítási teher az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján a piacgazdasági elbánást/egyedi elbánást kérelmezni kívánó gyártóra hárul. A meghallgatáshoz való jog az említett tények értékelésére vonatkozik, a hiányos információk pótlására viszont nem terjed ki. Ha nem így lenne, akkor az exportáló gyártó bármeddig elnyújthatná az értékelést azzal, hogy részletekben szolgáltat információt.

(145)

Ezzel összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy a Bizottság nem köteles felkérni az exportáló gyártót piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelme kiegészítésére. A (84) preambulumbekezdésben említettek szerint a Bizottság az exportáló gyártó által benyújtott információkra támaszkodva végezheti el azok értékelését. Az érintett exportáló gyártók ugyanakkor nem vitatták a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeik bizottsági értékelését, és azt sem jelezték, hogy mely dokumentumok vagy személyek nem állnak immár a rendelkezésükre. Az állítás tehát annyira elvont, hogy az intézmények nem vehetik figyelembe az említett nehézségeket a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmek értékelésekor. Ezt az érvet a Bizottság elutasítja, mivel egyfelől feltevésen alapul, másfelől pedig nem határozták meg pontosan, hogy mely dokumentumok és személyek nem állnak immár rendelkezésre, illetve azt sem, hogy e dokumentumok és személyek milyen jelentőséggel bírnak a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmek értékelése szempontjából.

(146)

Azon állítással összefüggésben, miszerint az importőröknek nincs lehetősége érdemi hozzászólásokra, a Bizottság a következőkre hívja fel a figyelmet: először is, az importőröket nem illeti meg a védelemhez való jog, mivel a dömpingellenes intézkedés nem ellenük, hanem az exportáló gyártók ellen irányul. Másodszor, az importőrök számára adott volt a lehetőség, hogy e kérdés kapcsán a vitatott rendelet elfogadását megelőző igazgatási eljárás keretében megtegyék észrevételeiket. Harmadszor, amennyiben az importőrök úgy vélik, hogy e tekintetben szabálytalanság történt, akkor ahhoz, hogy a szükséges dokumentáció rendelkezésre álljon, beszállítóikkal rögzíteniük kell az erre vonatkozó szerződéses feltételeket. Ezt az állítást ezért el kell utasítani.

(147)

Ötödrészről, Clarks és mások szerint a Bizottság elmulasztotta megvizsgálni, hogy az uniós érdekkel összhangban áll-e a dömpingellenes vámok kivetése, és azzal érveltek, hogy az intézkedések ellentétesek az uniós érdekkel, mivel i. az intézkedésekkel már akkor elérték a kívánt hatást, amikor azok első alkalommal bevezetésre kerültek; ii. az intézkedések nem járnak további hozadékkal az uniós gazdasági ágazat szempontjából; iii. az intézkedések az exportáló gyártókra nincsenek hatással és iv. az intézkedések komoly költségterhet rónak az unióbeli importőrökre.

(148)

A jelenlegi ügy kizárólag a piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmekre vonatkozik, mivel ez az egyetlen olyan pont, amellyel kapcsolatban az uniós bíróságok téves jogalkalmazást állapítottak meg. Az uniós érdek szempontjából az 1472/2006/EK tanácsi rendeletben szereplő értékelés továbbra is teljeskörűen érvényes. A jelenlegi intézkedést ráadásul az uniós pénzügyi érdekek védelme indokolja.

(149)

Hatodrészről, Clarks és mások szerint a dömpingellenes vám – amennyiben az ismételten kivetésre kerül – már nem beszedhető, mivel a Közösségi Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdése (jelenleg az Uniós Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdése) szerinti elévülési idő lejárt. Clarks és mások szerint ez a helyzet azt jelentené, hogy a Bizottság visszaél hatáskörével.

(150)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a Közösségi Vámkódex 221. cikkének (3) bekezdésével/az Uniós Vámkódex 103. cikkének (1) bekezdésével összhangban az elévülési idő nem alkalmazandó, ha a Közösségi Vámkódex 243. cikke/az Uniós Vámkódex 44. cikkének (2) bekezdése szerinti jogorvoslati kérelmet nyújtanak be, ahogyan az a jelenlegi, a Közösségi Vámkódex 236. . cikkén/az Uniós Vámkódex 119. cikkén alapuló jogorvoslati kérelemre vonatkozó ügyek mindegyikében történt. A jogorvoslati kérelem az Uniós Vámkódex 103. cikkének (3) bekezdése értelmében és az ugyanezen rendelet 44. cikkének (2) bekezdésében foglalt pontosítások szerint kiterjed a vámot kivető nemzeti vámhatóságok által hozott döntés eredeti megtámadásától a nemzeti bíróság végső ítéletéig, ideértve adott esetben az előzetes döntéshozatalra utalást is. Következésképpen a hároméves határidőt a jogorvoslati kérelem benyújtásának időpontjában felfüggesztik.

(151)

Végezetül, Clarks és mások azt állították, hogy a Kína WTO-hoz való csatlakozásáról szóló jegyzőkönyv 15. szakasza a) pontja ii. alpontjának 2016. december 11-i hatályvesztését követően a Bizottság már nem hagyatkozhat a kínai exportőrökre vonatkozó rendes érték meghatározásához az eredeti vizsgálat során alkalmazott módszertanra (nevezetesen az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja szerinti, analóg országon alapuló módszertanra).

(152)

A vitatott rendeletet 2006-ban fogadták el. Az erre az eljárásra alkalmazandó releváns jogszabály az Európai Unióban tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 2016. június 8-i (EU) 2016/1036 európai parlamenti és tanácsi rendelet. Ezért ezt az állítást a Bizottság elutasítja.

(153)

Emellett a SIEMES szerint a dömpingellenes vámok német vámhatóságoknál kezdeményezett, visszatérítés iránti kérelmével kapcsolatos, folyamatban lévő eljárás hossza sérti az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében foglalt, megfelelő ügyintézéshez való jogot. Egyfelől, a Bizottság megjegyzi, hogy a dömpingellenes vámok visszafizetésével kapcsolatos döntés a tagállami vámhatóságok hatáskörébe tartozik. Másfelől, a Bizottság a rendelkezésére bocsátott információk alapján úgy tudja, hogy a SIEMES 2012. március 19-i, visszatérítés iránti kérelmét azért utasították vissza, mert az ítélet, aminek alapján az importőr benyújtotta visszatérítés iránti kérelmét, a Brosmannra és az Aokangra korlátozódott. Az ítélet nem volt hatással más Kínában vagy Vietnamban működő exportáló gyártókra. A Bíróság csak 2016. február 4-én, a C-659/13. sz. C & J Clark International Limited és a C-34/14. sz. Puma SE egyesített ügyekben hozott ítéletével nyilvánította érvénytelennek a vitatott rendeletet az érintett termék valamennyi exportáló gyártót érintő részében (lásd a (12) preambulumbekezdést). A SIEMES-re mindössze ettől a ponttól kezdve vonatkozott bírósági ítélet, ahogy arról a német vámhatóságok 2016. szeptember 7-i levelükben megfelelően tájékoztatták is a vállalatot. Miként az a (18)–(38) preambulumbekezdésben szerepel, a Bizottság az ítéletet számos exportáló gyártó tekintetében végrehajtotta, ahogy azokat az importőröket illetően is, amelyek visszatérítés iránti kérelmet nyújtottak be a német vámhatóságokhoz. Azon visszatérítés iránti kérelmek alapját jelentő behozatalok kapcsán, amelyekről a német vámhatóságok az (EU) 2016/223 végrehajtási rendelet 1. cikkével összhangban értesítették a Bizottságot (lásd a (30) preambulumbekezdést), a Bizottság teljeskörűen tiszteletben tartotta a végrehajtásra a rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott nyolc hónapos határidőt. A Bizottság ez alapján nem értett egyet azzal az érveléssel, hogy a szóban forgó eljárás sérti a megfelelő ügyintézés elvét. Ezt az állítást ezért el kellett utasítani.

(154)

A benyújtott észrevételek figyelembevételével és azok elemzése után a Bizottság megállapította, hogy a Kína és Vietnam esetében alkalmazandó 16,5 %-os, illetve 10 %-os maradék dömpingellenes vámot kell ismét kivetni a vitatott rendelet alkalmazási időszakára vonatkozóan.

(155)

Miként az a (28) preambulumbekezdésben is szerepel, a Bizottság felfüggesztette az (EU) 2017/423 bizottsági végrehajtási rendelet III. mellékletében felsorolt vállalatok értékelését mindaddig, amíg a nemzeti vámhatóságoktól visszatérítést kérelmező importőr tájékoztatja a Bizottságot azon exportáló gyártó(k) nevéről és címéről, amely(ek)től az érintett kereskedők a lábbelit vásárolták, vagy amennyiben az említett határidőig nem érkezik válasz, a Bizottság által a szóban forgó információk benyújtására meghatározott határidő lejártáig.

(156)

Az (EU) 2017/423 rendelet 3. cikkében a Bizottság emellett felszólította az érintett nemzeti vámhatóságokat, hogy addig ne térítsék vissza a beszedett vámokat, amíg a Bizottság lezárja a kapcsolódó piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmek értékelését.

(157)

Ahogy a (29) preambulumbekezdésben szerepel, ennek eredményeképpen a Pentland Brands Ltd, a Puma UK Ltd és a Deichmann Shoes UK Ltd jelentkezett, és azonosította beszállítóit. A Bizottság a jelenlegi rendeletben elemezte az azonosított beszállítók piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás iránti kérelmeit. Ebből következően a Bizottság lezárta az (EU) 2017/423 rendelet III. mellékletében felsorolt vállalatok helyzetének értékelését. Az (EU) 2017/423 bizottsági végrehajtási rendelet III. mellékletében felsorolt vállalatok esetében a Bizottság nyilvántartásában nem szerepel adat arra vonatkozóan, hogy e vállalatok az eredeti vizsgálat során benyújtottak volna piacgazdasági elbánás/egyedi elbánás kérelmezésére szolgáló igénylőlapot. Az importőrök vonatkozó visszatérítés iránti kérelmeinek ezért nem lehet helyt adni, hiszen a vitatott rendeletet az őket érintő részében nem semmisítették meg. A Bizottság a könnyebb eligazodás érdekében e rendelet VI. mellékleteként átvette az (EU) 2017/423 rendelet III. mellékletét.

(158)

Az érintett exportáló gyártók, a németországi és a hollandiai vámhatóságok értesítései által érintett importőrök, az érintett kínai és/vagy vietnami beszállítóik nevét és címét benyújtó importőrök, valamint az összes jelentkező fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Bizottság végleges dömpingellenes vám ismételt kivetését szándékozta javasolni a 70 érintett exportáló gyártó általi kivitelre. A feleknek kijelöltek egy időszakot, amelyen belül e nyilvánosságra hozatalt követően előadhatták észrevételeiket.

(159)

Ez a rendelet összhangban van az (EU) 2016/1036 rendelet 15. cikkének (1) bekezdése szerint létrehozott bizottság véleményével,