31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/1

(1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) értelmében a rendelkezésre álló tudományos, műszaki és gazdasági szakvéleményeket – ideértve adott esetben a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság és más tanácsadó szervek által készített jelentéseket, a megfelelő földrajzi területek vagy szakterületek tekintetében létrehozott tanácsadó testületek szakvéleményeit, valamint a tagállamok közös ajánlásait – figyelembe véve védelmi intézkedéseket kell elfogadni.

(2)

A Tanács feladata, hogy a halászati lehetőségek meghatározására és elosztására vonatkozóan intézkedéseket, és ezen belül adott esetben bizonyos, azokkal funkcionálisan összefüggő feltételeket fogadjon el. A halászati lehetőségeket úgy kell elosztani a tagállamok között, hogy valamennyi tagállam számára biztosított legyen a halászati tevékenységek viszonylagos stabilitása valamennyi halállomány, illetve halászat tekintetében, és kellő figyelmet kapjanak a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendeletben foglalt célkitűzései.

(3)

Az 1380/2013/EU rendelet értelmében a közös halászati politika célja a maximális fenntartható hozamnak megfelelő kiaknázási arány 2015-ig való elérése, amennyiben lehetséges, és annak legkésőbb 2020-ig az összes állomány esetében való fokozatos, egyre növekvő alapon történő megvalósítása.

(4)

A teljes kifogható mennyiségeket (TAC-ok) ezért az 1380/2013/EU rendeletnek megfelelően a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények alapján, a biológiai és a társadalmi-gazdasági vonatkozások figyelembevételével kell meghatározni, biztosítva ugyanakkor az egyes halászati ágazatok közötti méltányos bánásmódot; ezenkívül figyelembe kell venni az érdekelt felekkel folytatott konzultációk során megfogalmazott véleményeket is.

(5)

Az (EU) 2016/1139 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) többéves tervet (a továbbiakban: a terv) hoz létre a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira és ezek halászatára vonatkozóan. A terv célja annak biztosítása, hogy a tengerek élő biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és olyan szinten tartsa a halászott fajok állományait, amely meghaladja a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet. Ennek érdekében az érintett állományok esetében a lehető leghamarabb, és fokozatosan, egyre növekvő alapon legkésőbb 2020-ig el kell érni a halászati mortalitás célértékét, amely tartományokban kerül meghatározásra. Helyénvaló a terv célkitűzéseinek elérése céljából megállapítani a közönséges tőkehal, a hering és a spratt balti-tengeri állományaira vonatkozó 2018. évi fogási korlátokat.

(6)

A terv kimondja, hogy amikor a tudományos szakvélemények azt jelzik, hogy a szaporodóképes állomány biomasszája az érintett állományok valamelyike esetében nem éri el a szaporodóképes állomány biomasszájának az (EU) 2016/1139 rendelet II. mellékletében foglalt referenciapontokkal jelölt szintjét, akkor minden megfelelő korrekciós intézkedést meg kell hozni annak biztosítása érdekében, hogy az érintett állomány szintje minél hamarabb visszaálljon a maximális fenntartható hozamot előállítani képes szintet meghaladó szintre. A Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) jelzése szerint a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehal (Gadus morhua) és hering (Clupea harengus) biomasszája elmarad az említett rendelet II. mellékletében foglalt védelmi referenciapontok által jelölt szinttől. Következésképpen helyénvaló, hogy a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalra és heringre vonatkozó halászati lehetőségek az (EU) 2016/1139 rendelet I. mellékletének B. oszlopában szereplő halászati mortalitási tartomány értéke alatti olyan szinten kerüljenek meghatározásra, amely figyelembe veszi a biomassza csökkenését. Ehhez fontos figyelembe venni a közös halászati politika és a terv célkitűzéseinek elérésére kitűzött időkeretet, különös tekintettel a meghozott korrekciós intézkedések várható hatására, ugyanakkor ragaszkodva a gazdasági, társadalmi és foglalkoztatási előnyök biztosításához az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében foglaltaknak megfelelően.

(7)

A Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalat illetően további korrekciós intézkedésekre van szükség. Az eddig alkalmazott nyolchetes tilalmi időszak fenntartása továbbra is biztosítaná az ívó rajok védelmét. A tudományos szakvélemények szerint a Balti-tenger nyugati részén élő közönséges tőkehalra irányuló hobbihorgászat jelentős mértékben hozzájárul a szóban forgó állomány általános halászati mortalitásához. Az állomány jelenlegi állapotára figyelemmel helyénvaló fenntartani a hobbihorgászatra jelenleg alkalmazandó bizonyos intézkedéseket. Horgászonként alkalmazandó napi fogási korlátozást kell alkalmazni, mely az ívási időszakban még szigorúbb. Az említett rendelkezés nem sérti a kereskedelmi célú halászati tevékenységekre vonatkozó viszonylagos stabilitás elvét.

(8)

A Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehal (Gadus morhua) tekintetében az állomány biológiájának változása következtében az ICES nem tudta megállapítani a biológiai referenciapontokat. Ezért a terv célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulás érdekében helyénvaló a Balti-tenger keleti részén élő közönséges tőkehalra vonatkozó TAC-ot az 1380/2013/EU rendelet 9. cikkének (2) bekezdésében előírt elővigyázatossági megközelítéssel összhangban meghatározni. A 25. és a 26. alkörzetben a Balti-tenger keleti részén élő tőkehal ívó rajainak védelme érdekében továbbá nyolchetes tilalmi időszakot kell bevezetni.

(9)

Ezenfelül a 12 méter alatti teljes hosszúságú halászhajóknak nyújtott azon lehetőség, hogy halászatot folytassanak a 20 méternél sekélyebb vizű területeken, lehetővé tenné a halászok egy szűkebb köre számára, hogy folytassák a halászati műveleteiket, és a közönséges tőkehaltól eltérő fajokra halásszanak. Ezért arányosnak tekinthető a halászati jog biztosítása a 12 méter alatti teljes hosszúságú hajók számára a 20 méternél sekélyebb vizű területeken.

(10)

Az ICES értékelte a hering botteni-öbölbeli állományát a legfrissebb adatok és a lehető legnaprakészebb információk alapján, és felülvizsgálta a legnagyobb fenntartható hozamnak megfelelő halászati mortalitási tartományt. A tudományos szakvéleményben szereplő halászati mortalitási tartomány eltér ugyan a tervben meghatározottól, ami szintén a készítésekor elérhető legjobb szakvéleményeken alapult, de a terv jogilag kötelező erővel bír, ezért azt kell követni az említett állományra vonatkozó halászati lehetőségek meghatározásakor. Tekintettel arra, hogy az említett állomány esetében a szaporodóképes állomány biomasszája a rá vonatkozóan az (EU) 2016/1139 rendelet II. mellékletének A. oszlopában foglalt védelmi referenciapont értéke felett van, a TAC-ot az említett rendelet I. mellékletének B. oszlopában foglalt halászati mortalitási tartományokkal összhangban helyénvaló meghatározni, annak érdekében, hogy az említett rendelet 4. cikke (4) bekezdésének b) pontjával összhangban korlátozni lehessen az egymást követő évek halászati lehetőségeinek változását. Továbbá, az említett állomány teljes kifogható mennyisége jelenleg a 30. és a 31. alkörzetre egyaránt vonatkozik. Miután a terv a 31. alkörzet tekintetében nem határoz meg tartományt, a tudományos szakvéleménnyel összhangban az említett alkörzet esetében a maximális fenntartható hozam elérésére irányuló megközelítést kell alkalmazni.

(11)

Az e rendeletben foglalt halászati lehetőségek igénybevétele az 1224/2009/EK tanácsi rendelet (3) és különösen annak a fogások és a halászati erőkifejtés nyilvántartásáról, valamint a halászati lehetőségek kimerülésére vonatkozó adatok Bizottsághoz történő továbbításáról szóló 33. és 34. cikke hatálya alá tartozik. E rendeletnek ezért meg kell határoznia azokat a kódokat, amelyeket a tagállamoknak az e rendelet hatálya alá tartozó állományok kirakodásairól a Bizottság felé teljesítendő adatszolgáltatás során használniuk kell.

(12)

A 847/96/EK tanácsi rendelet (4) kiegészítő feltételeket vezetett be a TAC-ok éves kezelésére vonatkozóan, beleértve az elővigyázatossági szempontból, illetve analitikai célokra kifogható teljes mennyiségek tekintetében a 3. és a 4. cikkben előírt rugalmassági rendelkezéseket is. Az említett rendelet 2. cikke értelmében a TAC-ok meghatározásakor a Tanácsnak – különösen az állományok biológiai állapota alapján – határoznia kell arról, hogy mely állományok esetében nem alkalmazandó a 3., illetve a 4. cikk. Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése bevezette az egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust a kirakodásikötelezettség hatálya alá tartozó valamennyi állomány vonatkozásában. Ezért annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a túlzott rugalmasság, amely gyengítené a tengeri biológiai erőforrások észszerű és felelősségteljes kiaknázásának elvét, akadályozná a közös halászati politika célkitűzéseinek elérését, valamint rontaná az állományok biológiai állapotát, a 847/96/EK rendelet 3. és 4. cikkét helyénvaló csak akkor alkalmazni az analitikai célokra kifogható teljes mennyiségre, ha a tagállamok nem alkalmazzák az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdésében meghatározott, egymást követő évek közötti rugalmassági mechanizmust.

(13)

Új tudományos szakvélemény alapján az ICES 3a területen, valamint az ICES 2a terület és 4 alterület uniós vizeiben élő norvég tőkehalra vonatkozóan előzetes TAC-ot kell megállapítani a 2017. november 1-jétől2018. október 31-ig terjedő időszakra. Az (EU) 2017/127 tanácsi rendeletet (5) ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(14)

A halászati tevékenységek végzésének folyamatossága és az uniós halászok megélhetésének biztosítása érdekében e rendeletet 2018. január 1-jétől kell alkalmazni. E rendeletet a norvég tőkehalra azonban 2017. november 1-jétől kell alkalmazni. A sürgősségre tekintettel e rendeletnek a kihirdetését követően haladéktalanul hatályba kell lépnie,

a)

az 1380/2013/EU rendelet 16. cikkének (8) bekezdése alapján végrehajtott cserék;

b)

az 1224/2009/EK rendelet 37. cikke alapján végrehajtott levonások és újraelosztások;

c)

a 847/96/EK rendelet 3. cikke vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése szerint engedélyezett további kirakodások;

d)

a 847/96/EK rendelet 4. cikkével összhangban visszatartott vagy az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (9) bekezdése alapján átcsoportosított mennyiségek;

e)

az 1224/2009/EK rendelet 105. és 107. cikke alapján végrehajtott levonások.

31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/11

(1)

A 2658/87/EGK tanácsi rendelet (2) mellékletét képező Kombinált Nómenklatúra egységes alkalmazása érdekében intézkedéseket szükséges elfogadni az e rendelet mellékletében meghatározott áruk besorolásáról.

(2)

A 2658/87/EGK rendelet meghatározza a Kombinált Nómenklatúra értelmezésére vonatkozó általános szabályokat. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni bármely más olyan nómenklatúrára vonatkozóan is, amely részben vagy egészben a Kombinált Nómenklatúrán alapul, vagy azt bármilyen további albontással egészíti ki, és amelyet az árukereskedelemhez kapcsolódó tarifális és más intézkedések alkalmazása céljából az Unió valamely más rendelkezése hoz létre.

(3)

Az említett általános szabályok értelmében a mellékletben szereplő táblázat 1. oszlopában leírt árukat a táblázat 3. oszlopában feltüntetett indokok alapján a 2. oszlopban megjelölt KN-kód alá kell besorolni.

(4)

Indokolt úgy rendelkezni, hogy az e rendelet hatálya alá tartozó áruk tekintetében kibocsátott, de az e rendelet rendelkezéseivel összhangban nem álló kötelező érvényű tarifális felvilágosítást a jogosult – a 952/2013/EU rendelet 34. cikkének (9) bekezdésével összhangban – meghatározott ideig továbbra is felhasználhatja. Ezt az időszakot három hónapban kell meghatározni.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/14

(1)

A 999/2001/EK rendelet szabályokat állapít meg a szarvasmarha-, juh- és kecskefélék fertőző szivacsos agyvelőbántalmainak (TSE-k) megelőzésére, az ellenük való védekezésre és a felszámolásukra vonatkozóan. Hatálya kiterjed az élő állatok és az állati eredetű termékek előállítására és forgalomba hozatalára, valamint bizonyos különleges esetekben ezek kivitelére is.

(2)

A krónikus sorvadásos betegség a szarvasfélék egyfajta fertőző szivacsos agyvelőbántalma, ami Észak-Amerikában igen elterjedt. Előfordulását eddig még sosem jelentették az Unió területén, azonban 2016 áprilisában Norvégiában első alkalommal észlelték egy rénszarvasnál. Norvégia ezt követően megerősítette a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegségével kapcsolatos megfigyelési programját, és számos további esetet talált a rénszarvasok és a jávorszarvasok körében.

(3)

2016 december 2-án az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) szakvéleményt fogadott el a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegségéről (a továbbiakban: az EFSA szakvélemény). (2) Az EFSA szakvélemény javasolja egy hároméves megfigyelési program létrehozását a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegsége kapcsán azokban az uniós, illetve EGT-beli országokban, ahol honos a révszarvas és/vagy a jávorszarvas, vagyis Észtországban, Finnországban, Izlandon, Lettországban, Litvániában, Norvégiában, Lengyelországban és Svédországban. Az EFSA szakvélemény kiemeli, hogy az említett hároméves megfigyelési program célja a krónikus sorvadásos betegség jelenlétének megállapítása vagy kizárása azon országokban, ahol még eddig nem észlelték, illetve ott is, ahol már igen (eddig egyedül Norvégiában), hogy képet lehessen alkotni a betegség előfordulási gyakoriságáról és földrajzi elterjedtségéről.

(4)

A 999/2001/EK rendelet 6. cikkének (1) bekezdése értelmében valamennyi tagállamnak évente ismétlődő TSE-ellenőrzési programot kell végrehajtania aktív és passzív ellenőrzés alapján a rendelet III. mellékletével összhangban.

(5)

Ezért az EFSA szakvéleménynek megfelelően a 999/2001/EK rendelet III. mellékletének A. fejezetét ki kell egészíteni Észtország, Finnország, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Svédország tekintetében a krónikus sorvadásos betegség megfigyelését célzó hároméves programra vonatkozó követelményekkel. E követelményeket az érintett tagállamoknak minimumkövetelményekként kell értelmezniük. Mindazonáltal a tagállamok egyedi helyzetüknek megfelelően részletesebb előírásokat is meghatározhatnak a krónikus sorvadásos betegség megfigyelését célzó programjuk kapcsán.

(6)

Ezenfelül a III. melléklet A. fejezetének III. részében meg kell határozni a krónikus sorvadásos betegség megfigyelését célzó program keretében használandó laboratóriumi eljárásokat és vizsgálati módszereket, valamint a tesztek elvégzését követendően megteendő intézkedéseket.

(7)

Az EFSA ajánlásának megfelelően a krónikus sorvadásos betegség megfigyelését célzó hároméves programnak a tenyésztett és fogságban tartott, valamint a vadon élő illetve félig háziasított szarvasokra egyaránt ki kell terjednie. A jogbiztonság érdekében a 999/2001/EK rendelet I. mellékletét ki kell egészíteni a „tenyésztett és fogságban tartott szarvasok”, a „vadon élő szarvasok”, illetve a „félig háziasított szarvasok” meghatározásával.

(8)

A 999/2001/EK rendelet 6. cikkének (4) bekezdése értelmében a tagállamoknak évente jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz TSE-ellenőrzési tevékenységeikről. A rendelet III. melléklete B. fejezetének I. A. része rögzíti azokat az információkat amelyeket a tagállamoknak bele kell foglalniuk az éves jelentésbe, ami megvalósulhat az EU TSE adatbázisba való rendszeres bevitel és/vagy éves jelentés készítése formájában. Az említett fejezet II. része arról rendelkezik, hogy az EFSA elemzi a tagállamok éves jelentéseiben szereplő információkat, és évente közzétesz egy jelentést Unióban előforduló fertőző szivacsos agyvelőbántalmak tendenciáiról és forrásairól. A krónikus sorvadásos betegség megfigyelésére irányuló hároméves programhoz kapcsolódó jelentéstételi kötelezettségeket be kell illeszteni a III. melléklet B. fejezetének I. A részébe, hogy a tagállamok biztosan bevigyék a program eredményeképp kapott adataikat az EU TSE adatbázisába, és ezáltal lehetővé váljon azok figyelembevétele és elemzése a szivacsos agyvelőbántalmakkal kapcsolatos éves összefoglaló jelentésben, amelyet az EFSA az említett fejezet II. részével összhangban készít.

(9)

A 2007/182/EK bizottsági határozat (3) a szarvasfélék krónikus sorvadásos betegsége kapcsán 2007-től 2010-ig végrehajtott felmérés követelményeiről rendelkezett. Mivel ez a felmérés már lezárult, és indokolt elkerülni az ellentmondásokat a krónikus sorvadásos betegség megfigyeléséhez kapcsolódó, egyfelől a határozat I. mellékletében foglalt, és másfelől az e rendeletben szereplő meghatározások között, a 2007/182/EK határozatot hatályon kívül kell helyezni. Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/21

(1)

A közegészség és az állatok egészségének védelme érdekében az Unióból származó, harmadik országokon keresztül tárolással vagy tárolás nélkül szállított termékek többé nem tekinthetők úgy, hogy megfelelnek az e termékekre vonatkozó uniós jogszabályokban megállapított követelményeknek. Ennélfogva a 97/78/EK tanácsi irányelv (3) előírja, hogy a tagállamok kötelesek biztosítani a harmadik országokból a Közösségbe behozott termékek állat-egészségügyi ellenőrzésének elvégzését.

(2)

A 853/2004/EK rendelet megállapítja az állati eredetű élelmiszerekre vonatkozó különleges higiéniai szabályokat az élelmiszeripari vállalkozók számára, beleértve a halászati termékekre vonatkozó szabályokat. A 854/2004/EK rendelet továbbá lefekteti az emberi fogyasztásra szánt állati eredetű termékek hatósági ellenőrzésére vonatkozó szabályokat. A 854/2004/EK rendelet előírja, hogy az Unióba történő behozatal esetén az állati eredetű termékek szállítmányait a bizonyos követelményeknek megfelelő okmánynak kell kísérnie, valamint hogy az adott termékek hatósági ellenőrzéseit a rendeletnek megfelelően el kell végezni.

(3)

A 2074/2005/EK bizottsági rendelet (4) VI. mellékletében egészségügyi bizonyítvány- és okmánymintákat állapít meg az egyes állati eredetű termékek behozatalára a 853/2004/EK és a 854/2004/EK rendelet alkalmazásában, ideértve egy halászati termékekre vonatkozó mintát.

(4)

Az érintett szállítmányok Unióba való érkezésekor rendelkezésre álló információk egységesítése érdekében a tagállamok és érdekelt szervezetek felkérték a Bizottságot, hogy határozzon meg egy egészségügyi bizonyítványmintát a valamely tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók által kifogott, harmadik országon keresztül tárolással vagy anélkül szállított, emberi fogyasztásra szánt halászati termékekre vonatkozóan, amely mintát a harmadik ország illetékes hatóságának alá kell írnia.

(5)

Az egészségügyi bizonyítványmintának kifejezetten utalnia kell a halászati termékek kirakodására, partra szállítására és tárolására vonatkozó, a 853/2004/EK rendelet III. melléklete VIII. szakaszának II. és VII. fejezetében foglalt rendelkezésekre.

(6)

Az egészségügyi bizonyítványmintának ezenfelül összhangban kell lennie az egészségügyi bizonyítványok harmadik országok és tagállamok közötti cseréjéhez alkalmazott elektronikus kereskedelem-ellenőrzési és szakértői rendszerrel (TRACES) (5).

(7)

Ezért indokolt meghatározni egy harmonizált egészségügyi bizonyítványmintát, amelyet azon harmadik ország illetékes hatóságának kell aláírnia, amelyen keresztül a halászati termékeket az Unióba való feladásuk előtt szállítják.

(8)

A 2074/2005/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(9)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Növények, Állatok, Élelmiszerek és Takarmányok Állandó Bizottságának véleményével,

a)

A szöveg a következő 6c. cikkel egészül ki:

„6c. cikk

A valamely tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók által kifogott és az Unió területére harmadik országokon keresztül tárolással vagy anélkül beszállított halászati termékek hatósági ellenőrzésére vonatkozó követelmények

(1)   A valamely tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajók által kifogott, az Unióba más szállítási eszközzel való behozatalt megelőzően egy harmadik országban tárolással vagy anélkül kirakodott, emberi fogyasztásra szánt halászati termékek mellé az adott harmadik országbeli illetékes hatóság által kibocsátott, a VI. melléklet VIII. függelékében meghatározott egészségügyi bizonyítványmintának megfelelően kitöltött egészségügyi bizonyítványt kell csatolni.

(2)   Az átadás helyszínéül szolgáló harmadik országnak szerepelnie kell a 854/2004/EK rendelet 11. cikke (1) bekezdésében említett jegyzéken.

(3)   Amennyiben az első bekezdésben említett halászati termékeket az ugyanazon bekezdésben említett harmadik országban lévő tárolólétesítményben rakodják ki vagy oda szállítják, a tárolólétesítménynek szerepelnie kell a 854/2004/EK rendelet 12. cikkében említett jegyzéken.

(4)   Amennyiben az első bekezdésben említett halászati termékeket harmadik ország lobogója alatt hajózó halászhajóra rakodták be, a harmadik országnak szerepelnie kell a 854/2004/EK rendelet 11 cikke (1) bekezdésében említett jegyzéken, a halászhajónak pedig a 854/2004/EK rendelet 12. cikkében említett jegyzéken.

A korábban konténeres halászati termékeket szállító konténerhajókra nem vonatkoznak e követelmények.”

b)

A VI. melléklet e rendelet mellékletének megfelelően módosul.

31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/27

(1)

Az (EU) 2016/44 rendelet V. melléklete felsorolja az Egyesült Nemzetek szankcióbizottsága által az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa 2146 (2014) sz. határozatának 11. pontja szerint jegyzékbe vett hajókat. Az említett hajókra az említett rendelet szerint számos tilalom vonatkozik, ideértve a Líbiából származó nyersolaj berakodására, szállítására vagy kirakodására, valamint az Unió területén lévő kikötőkbe való bejutásra vonatkozó tilalmat.

(2)

2017. október 20-án az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának bizottsága megújította és módosította a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó Capricorn nevű hajó bejegyzését. Az (EU) 2016/44 rendelet V. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(3)

Az e rendeletben előírt intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében e rendeletnek haladéktalanul hatályba kell lépnie,

31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/29

(1)

A 2011/65/EU irányelv előírja a tagállamok számára annak biztosítását, hogy a forgalomba hozott elektromos és elektronikus berendezések ne tartalmazzanak kadmiumot.

(2)

A 2011/65/EU irányelv III. mellékletének 39. pontja 2014. július 1-ig mentesítette a kadmiumnak a világítási vagy kijelző rendszerekben használt fénykibocsátó diódákban (LED-ek) történő használatát. A Bizottsághoz a 2011/65/EU irányelv 5. cikke (5) bekezdésének megfelelően 2013. január 1-je előtt kérelem érkezett a mentesség megújítására.

(3)

A kvantumpontokat alkalmazó színátalakító LED-ek az energiahatékonyság és színteljesítmény tekintetében a korábbi technológiáknál előnyösebbnek bizonyultak. A kadmiumalapú kvantumpontok kijelzőkben történő alkalmazása az alacsonyabb energiafogyasztás miatt összességében kedvezőbb hatással jár, mint a jelenleg rendelkezésre álló alternatív technológiák. A kijelzőrendszerekben használt kadmiumalapú kvantumpontok helyettesítése által okozott összes káros környezeti, egészségügyi és a fogyasztók biztonságát érintő hatás várhatóan meghaladja az így elért összes környezeti, egészségügyi és a fogyasztók biztonságát érintő előnyt.

(4)

A kijelzővilágítási alkalmazásokban használt hullámhossz-átalakító („downshifting”) félvezető-nanokristály kvantumpontokban lévő kadmium-szelenid alkalmazását ezért a felhatalmazáson alapuló irányelvnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő két évre mentesíteni kell a tilalom alól. Ezen mentességi időszakok rövidségüket tekintve várhatóan nem gyakorolnak káros hatást az innovációra és a kadmiummentes alternatív technológiák fejlődésére.

(5)

Kadmiumalapú kvantumpontos LED-ek a piacon még nem állnak rendelkezésre, és lehetséges előnyeik a meglévő technológiákhoz képest nem számszerűsíthetők megfelelően, ezért a világítási alkalmazások tekintetében a mentesség megújítása nem indokolt.

(6)

A 2011/65/EU irányelv III. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/32

(1)

A Tanács 2015. július 31-én elfogadta a (KKBP) 2015/1333 határozatot.

(2)

Az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az 1970 (2011) sz. ENSZ BT-határozat alapján létrehozott bizottsága 2017. október 20-án aktualizálta és módosította a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó hajó jegyzékét.

(3)

A (KKBP) 2015/1333 határozat V. mellékletét ezért ennek megfelelően módosítani kell,

31.10.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 281/34