14.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/1

(1)

A Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó egyes gyertyák, mécsesek és hasonlók behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2008. november 14-i 1130/2008/EK rendelettel (2) (a továbbiakban: az ideiglenes rendelet) ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína) származó egyes gyertyák, mécsesek és hasonlók behozatalára.

(2)

Azon lényeges tények és megfontolások ismertetése után, amelyek alapján ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetéséről döntöttek (a továbbiakban: az ideiglenes nyilvánosságra hozatal), számos érdekelt fél nyújtotta be az ideiglenes megállapításokra vonatkozó írásos észrevételeit. A meghallgatást kérő felek erre lehetőséget kaptak. A Bizottság folytatta azon információk összegyűjtését és ellenőrzését, amelyeket szükségesnek tartott a végleges megállapítások kialakításához.

(3)

A Bizottság a közösségi érdekek számbavételével folytatta a vizsgálatot és elvégezte a közösségi importőrök, kiskereskedők és kereskedelmi szövetségek által az ideiglenes dömpingellenes intézkedések bevezetését követően rendelkezésre bocsátott információk elemzését.

(4)

Sor került az érdekelt felek által benyújtott szóbeli és írásos észrevételek áttekintésére, és indokolt esetben az ideiglenes megállapításokat ezeknek megfelelően módosították. E célból további ellenőrző látogatásokat tettek az alábbi vállalatoknál:

Független közösségi importőrök:

A (31) preambulumbekezdésben említett vállalatok telephelyén is ellenőrző látogatásokat tettek.

(5)

Minden fél tájékoztatást kapott azokról a lényeges tényekről és szempontokról, amelyek alapján a Kínai Népköztársaságból származó gyertyák, mécsesek és hasonlók behozatalára a végleges dömpingellenes vám kivetését, valamint az ideiglenes vám formájában biztosított összegek végleges beszedését javasolták. Egyúttal olyan határidőt biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat.

(6)

Emlékeztetni kell arra, hogy a dömping és a kár vizsgálata a 2007. január 1-jétől2007. december 31-ig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: a vizsgálati időszak). A kárfelmérés szempontjából lényeges tendenciákra való tekintettel a Bizottság a 2004-től a vizsgálati időszak végéig terjedő időszak (a továbbiakban: a figyelembe vett időszak) adatait elemezte.

(7)

Egyes érdekelt felek azt állították, hogy a 2007. év vizsgálati időszakként történő kiválasztása hibás döntés volt, mivel bizonyos események – például az exporttámogatás és a foglalkoztatáspolitika változásai Kínában, valamint az árfolyamok ingadozása 2007-ben és 2008-ban – szerepet játszottak a kárelemzésben.

(8)

Meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 6. cikkének (1) bekezdése szerint a vizsgálati időszaknak az eljárás megindítását közvetlenül megelőző időszakot kell felölelnie. Emlékeztetni kell arra, hogy ezt a vizsgálatot 2008. február 16-án indították. A kár felmérése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata általában a vizsgálat indítása előtti három vagy négy évet öleli fel és a dömpingvizsgálati időszak végéig tart. Ezért az észrevételt elutasították.

(9)

Az egyik érdekelt fél vitatta az ideiglenes rendelet (2) preambulumbekezdésében említett százalékos értéket, amely a panaszosok arányát mutatja a teljes közösségi gyártáshoz képest.

(10)

A tiltakozás vizsgálatát követően meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet (2) preambulumbekezdésében szereplő 60 %-os érték a vizsgálat teljes támogatottságát jelöli, vagyis magában foglalja mind a panaszosokat, mind azokat a közösségi gyártókat, akik támogatták a panaszt, és hajlandók voltak együttműködni a vizsgálattal, nem pedig kizárólag a közösségi termelésnek a panasztevőkre eső részét. Ezt az ideiglenes rendelet (92) preambulumbekezdése is megerősíti. Az ideiglenes rendelet (2) bekezdésében szereplő százalékarány ezért „34 %”-nak értendő.

(11)

Az érintett terméket ideiglenesen úgy határozták meg, hogy azt a Közösségbe exportált és a Kínai Népköztársaságból származó egyes gyertyák, mécsesek és hasonlók alkotják, a temetői égők és egyéb, szabadban használt égők kivételével (a továbbiakban: a gyertyák vagy az érintett termék).

(12)

Az ideiglenes intézkedések bevezetése szempontjából, bár a különféle gyertyatípusok a méret, forma, szín tekintetében különbözhetnek, lehetnek illatosítottak és nem illatosítottak stb., úgy ítélték meg, hogy az összes típus azonos alapvető kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, és ugyanolyan felhasználásra szolgál, továbbá nagymértékben felcserélhető.

(13)

Az érdekelt felek által akkor tett észrevételek nem indokolták bizonyos típusú gyertyák – különösen a „fantáziagyertyák” vagy „díszgyertyák” – kizárását a vizsgált termékkörből. A felek nem tettek javaslatot olyan megkülönböztető jellemzők azonosítására, amelyek lehetővé tették volna a különböző típusú gyertyák egymástól való egyértelmű megkülönböztetését, azazhogy milyenfajta gyertya tartozzon a vizsgált termékkörbe és milyen típusú gyertyákat zárjanak ki onnan. Ezenkívül a vizsgálat – egyes állításokkal ellentétben – nem tett a dömpingre vagy a kárra vonatkozóan olyan megállapításokat a mintavételbe bevont és vizsgált vállalatok esetében, hogy azok gyertyatípus szerint jelentősen eltérnének egymástól. Ezért ideiglenesen arra lehetett következtetni, hogy a jelen vizsgálatba bevont összes típusú gyertya ugyanazon terméket alkotja, tehát be kell vonni a vizsgálatba.

(14)

Az ideiglenes intézkedések bevezetését követően ismét azt állították, hogy a kínai exportáló gyártók jórészt kézzel készített, illetve díszgyertyákat gyártanak, a folyamat során további finomítási műveleteket alkalmazva. Ismételten kijelentették, hogy ezek munkaigényes gyertyák, és a közösségi gyártók csak korlátozott mennyiségben gyártanak ilyen gyertyákat. Megismételték azt is, hogy a díszgyertyákkal kapcsolatos vásárlói elvárás eltér a klasszikus és általános típusú gyertyákkal szemben támasztott elvárásoktól. Azzal érveltek például, hogy a klasszikus gyertyákkal ellentétben a díszgyertyákat nem égetésre vagy hőkibocsátásra szánják, illetve használják, hanem – a lehető legtovább megtartva változatlan állapotukat – dekorációs tárgyként kívánják azokat megőrizni.

(15)

Azt is állították, hogy a díszgyertyákat viszonylag könnyen meg lehetne különböztetni más típusú gyertyáktól, mint például a teamécses és a viaszgyertya, figyelembe véve, hogy a díszgyertyák az alábbi jellemzők közül legalább eggyel rendelkeznek: i. többszínűek és többrétegűek; ii. formájuk különleges; iii. felületükre díszítést karcoltak; és iv. a viaszon/paraffinon kívül más anyagból készült díszítés található rajtuk.

(16)

Más érdekelt felek azt állították, hogy „születésnapi” gyertyákat nem gyártanak a Közösségben, hanem szinte kizárólag Kínában, ezért azokat szintén ki kellene zárni ebből az eljárásból.

(17)

Azzal is érveltek, hogy fénykibocsátás céljából az úgynevezett teamécsesek helyettesíthetnék a gyertyákat, a teamécsesek viszont nem helyettesíthetők más típusú gyertyával, ha a cél a hőkibocsátás. Ezért ez a két terméktípus nem felcserélhető, hasonlóan a temetői égőkhöz és egyéb, szabadban használt égőkhöz, amelyek nem képezik az érintett termék részét, valamint más típusú gyertyákhoz – a teamécseseket is beleértve. Ezért azt állították, hogy a teamécseseket is ki kell zárni ebből az eljárásból.

(18)

A díszgyertyára vonatkozó állítással kapcsolatban a felek által említett megkülönböztető jellemzők igen általánosak, nem teszik lehetővé a gyertyatípusok egyértelmű megkülönböztetését, azazhogy melyik típust kellene bevonni a vizsgálat hatálya alá és melyiket kizárni onnan, kivonva őket az intézkedések hatálya alól. Számos hagyományos gyertyatípus is többszínű, különleges formájú, illetve egy vagy több kiegészítő dekorációt is tartalmaz – például az év során előforduló ünnepek alkalmából. Ezenkívül a felek által rendelkezésre bocsátott és a vizsgálat során gyűjtött információk – különösen a meghatározás szerinti terméktípusokról és a termékkódokról – nem minden esetben tennék lehetővé a különböző gyertyatípusok egyértelmű megkülönböztetését a fent említett jellemzők alapján. Először is meg kell jegyezni, hogy abból a tényből, miszerint egyes terméktípusokat közösségi gyártók állítólag nem gyártanak, nem következik automatikusan e terméktípusoknak az érintett termék meghatározásából történő kizárása. Másodszor, nem zárható ki, hogy bizonyos gyertyatípusokat a közösségi gyártók éppen a káros dömping miatt nem gyártanak. Az úgynevezett születésnapi gyertyák esetében az érintett felek nem bizonyították, hogy ezeket a gyertyatípusokat valóban nem gyártják a Közösségben, nem adtak továbbá magyarázatot arra, hogy miért ne gyártanák ezeket a gyertyákat a Közösségben. Ezenkívül – hasonlóan a díszgyertyákhoz – nem húzták meg az egyértelmű választóvonalat a születésnapi gyertyák és más gyertyatípusok között, ami lehetővé tenné e gyertyatípusok kizárását. Ezek az észrevételek az úgynevezett kézi készítésű gyertyákra is érvényesek. Megjegyzendő, hogy – amint azt a (26) preambulumbekezdés is említi – az az állítás, miszerint kézi készítésű gyertyát nem gyártanak a Közösségben, nem helytálló.

(19)

Az egyes gyertyatípusok használatára vonatkozóan tett állítással kapcsolatban, miszerint a használat célja hő-, illetve fénykibocsátás, emlékeztetni kell arra, hogy az ideiglenes rendelet (26) preambulumbekezdése említi a különböző gyertyatípusok felcserélhetőségét és azt is, hogy a gyertyákat jórészt belső dekorációs célra használják, azok elsődleges célja nem a hő kibocsátása. A felek nem nyújtottak be olyan információt, ami ellentmond ennek az állításnak. A temetői égőkre és szabadban használt gyertyákra vonatkozó állításokkal kapcsolatban megerősítést nyert, hogy ezek a termékek az ideiglenes rendelet (17) preambulumbekezdésében említett műszaki és kémiai kritériumok alapján megkülönböztethetők más gyertyatípusoktól.

(20)

Összegezve, megállapítható, hogy a felek által tett állítások nem kellően pontosak, és nem támasztják alá őket olyan bizonyítékok, amelyek igazolják, hogy az ideiglenes rendelet helytelenül határozza meg az érintett terméket. Emlékeztetni kell arra, hogy az érintett termék körébe bevont valamennyi gyertyatípus azonos alapvető kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik. Ezenkívül a jelen esetben megállapították, hogy a gyertyák azonos vagy hasonló használatra szolgálnak és sok esetben felcserélhetők. A gyertyákat kínai gyertyagyártók állítják elő és azonos értékesítési csatornákon keresztül exportálják őket, ezért ugyanazon termék részét képezik.

(21)

Az érintett termék meghatározására vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (15)–(23) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(22)

Egyes felek vitatták az ideiglenes rendelet (28) preambulumbekezdésében tett megállapításokat, ahol a „hasonló termék” meghatározásánál alkalmazott kritériumok elsősorban műszaki és kémiai jellemzőkön, valamint a termék végső felhasználásán és funkcióin alapulnak. Az érdekelt fél által állított egyéb tényezőket, mint például a forma, illat, szín vagy más jellemzők, nem tartották lényegesnek a hasonló termék meghatározásakor. A méretbeli különbségek valóban nem számítanak az érintett és a hasonló termék meghatározása tekintetében, mivel nem lehet egyértelműen elkülöníteni az ugyanazon termékhez tartozó terméktípusokat az alapvető műszaki és kémiai tulajdonságok, a végső felhasználás és a felhasználók érzékelése vonatkozásában.

(23)

Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a felek nem vitatták a tényt, miszerint valamennyi gyertyatípus azonos kémiai és műszaki tulajdonságokkal rendelkezik, illetve ugyanabból az alapanyagból – elsősorban viaszból – készül, ugyanazok a gyártók készítik őket és ugyanazon értékesítési csatornákon keresztül exportálják őket – a közösségi piac hasonló vásárlói számára.

(24)

Az érintett felek által felhozott fő érvek arra a tényre hivatkoztak, hogy a Kínai Népköztársaságban gyártott és a Közösségbe exportált gyertyatípusok nem azonosak a Közösségben közösségi gyártók által előállított típusokkal. Valamennyi állítást alaposan megvizsgálták, de azok – az ideiglenes szakaszban tett és benyújtott állításokhoz képest – nem tartalmaztak semmiféle lényeges új elemet.

(25)

Az érintett termék meghatározására vonatkozóan a (14) preambulumbekezdésben foglalt észrevételt tették a hasonló termékkel kapcsolatban is. Azzal érveltek, hogy a kínai exportáló gyártók jórészt kézzel gyártott vagy munkaigényes díszgyertyákat gyártanak, a folyamat során további finomítási műveleteket alkalmazva, továbbá különböző formájú olyan gyertyákat, amelyeket a közösségi gyártók egyáltalán nem vagy csak korlátozott mennyiségben gyártanak. Ezért azt állították, hogy ezek a gyertyatípusok nem hasonlítanak a közösségi gyártók által előállított típusokhoz.

(26)

A vizsgálat megállapította, hogy ez az állítás téves. Bár a közösségi ágazat meghatározásában szereplő gyártók inkább a hagyományos gyertyák piaci szegmensére összpontosítanak, a rendelkezésre álló információk tanúsága szerint számos közösségi gyártó – a tagállamok közül például Észtországban, Franciaországban, Németországban, Görögországban, Olaszországban, Lengyelországban és Szlovéniában – gyárt díszgyertyákat, köztük kézzel készített és munkaigényes gyertyákat is.

(27)

Az érdekelt felek által felhozott érvek és a szolgáltatott bizonyítékok, valamint a vizsgálat alapján rendelkezésre álló valamennyi egyéb információ figyelembevételével úgy ítélték meg, hogy az érintett termék és az exportáló gyártók által, illetve a közösségi gyártók által gyártott és a belföldi piacon értékesített gyertyák az alaprendelet 1. cikkének (4) bekezdése szerint hasonló terméknek minősülnek; a Közösség analóg országul is szolgált a rendes értéknek a Kínai Népköztársaság tekintetében történő megállapítása céljából. Ezek a termékek lényegében ugyanolyan alapvető műszaki és kémiai tulajdonságokkal rendelkeznek, és alapvetően ugyanarra vagy hasonló felhasználásra valók.

(28)

A közösségi gyártók, importőrök és a kínai exportáló gyártók körében történő mintavételére vonatkozó további észrevételek hiányában, amelyek módosítanák az ideiglenes megállapításokat, az ideiglenes rendelet (31)–(40) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(29)

Amint az ideiglenes rendelet (41)–(43) preambulumbekezdésében jelezték, egy exportáló gyártó által az alaprendelet 17. cikkének (3) bekezdése szerint benyújtott egyedi vizsgálatra irányuló kérelmet az ideiglenes szakaszban nem tudtak elfogadni, mivel az adott szakaszban akadályozta volna a vizsgálat időben történő befejezését.

(30)

Tekintettel azonban az eset körülményeire, adminisztratív szempontból lehetségesnek ítélték ezen egyetlen alátámasztott kérés teljesítését az ideiglenes intézkedések bevezetését követően.

(31)

Ezért ellenőrző látogatást tettek a következő vállalat telephelyén Kínában:

Ellenőrző látogatást tettek továbbá a következő, kapcsolatban álló közösségi importőröknél:

(32)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően a vállalat, amelyre az alaprendelet 18. cikkét alkalmazták, vitatta a Bizottság megállapításait. Lényegében emlékeztetett az ideiglenes szakaszban tett állításaira anélkül, hogy olyan megalapozott bizonyítékot terjesztett volna elő, amely az ideiglenes megállapítások megváltoztatását indokolta volna.

(33)

A fentiekre tekintettel az ideiglenes rendelet (44)–(47) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(34)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően öt olyan kínai exportáló gyártó, amelyik nem részesült piacgazdasági elbánásban, vitatta az ideiglenes megállapításokat.

(35)

Az exportőr, aki nem tudta igazolni az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 1. és 3. kritérium teljesítését, kijelentette, hogy az említett rendelkezésben foglalt 1. kritérium teljesül, mivel például egy technológiai központ kis- vagy középvállalkozás által megvalósuló építéséhez a piacgazdasági berendezkedésű országokban is kapnának állami pénzügyi hozzájárulást. Azt állította továbbá, hogy egy másik dömpingellenes ügyben egy másik vállalattól az általa kapott támogatás miatt nem vonták meg a piacgazdasági elbánást.

(36)

Az első állítás tekintetében meg kell jegyezni, hogy a közösségi intézmények inkább az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontja alapján, nem pedig a Kínában működő vállalatok és a piacgazdasági berendezkedésű országokban működő cégek piaci feltételeinek általános összehasonlításával végzik a piacgazdasági elbánás elbírálását. Ezért ezt az érvet vissza kellett utasítani. A második állítás tekintetében hangsúlyozni kell, hogy minden egyes dömpingellenes ügyet külön vizsgálnak, és minden vizsgálat következtetéseit az adott ügy összefüggésében és körülményeire tekintettel állapítják meg. Továbbá az állami hozzájárulások nyújtásának jellege, gyakorisága és a gazdasági környezet, amelyben a hozzájárulást ebben az esetben biztosították, azt mutatta, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 1. kritérium nem teljesül. Ezért az érvet vissza kellett utasítani.

(37)

Ugyanez az exportőr azt állította, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 3. kritériummal kapcsolatban a benyújtott dokumentumok igazolják, hogy a telek használati jogáért fizetett ár a helyi hatóságokkal folytatott szabad tárgyalás eredménye, tehát az ár piaci értéken alapul.

(38)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy azok a dokumentumok, amelyekből a telek használati jogának vételára megállapítható, 1997-esek; e dokumentumok alapján az említett exportőr az adott időpontban rögzített áron, határozatlan időre szerezte meg a telekhasználati jogokat. Figyelmen kívül hagyva az 1997 és a telekhasználati jogok tényleges átruházásának időpontja közötti áremelkedést, továbbá a telekre vonatkozó értékbecslés vagy értékelő jelentés hiányában az exportőr nem tudta megmagyarázni, mi alapján állapították meg a telekhasználati jogok átruházási árát.

(39)

A fentiekből következik, hogy az említett exportőr esetében az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának sem 1., sem 3. kritériuma nem teljesül, ezért az ideiglenes szakaszban megállapított következtetéseket meg kell erősíteni.

(40)

Az egyik exportőr, aki nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 2. kritériumot, azt állította, hogy esetében ez a kritérium teljesült, mivel a vállalatvezetőség két tagjának adott pénzügyi hozzájárulások nem „hitelnek” minősülnek, ahogyan azt az ideiglenes szakaszban megállapították (az ideiglenes rendelet (53) preambulumbekezdése). A pénzügyi hozzájárulásokat állítása szerint inkább tartalékalapoknak kell tekinteni.

(41)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a tartalékalap olyan számla a mérlegben, amelyet hosszú lejáratú tőkebefektetéssel járó projektek vagy más nagy összegű és előrelátható jövőbeni kiadások céljára különítenek el. A mérlegben történt rögzítést követően ezeket a pénzeszközöket – amennyiben váratlan körülmény nem merül fel – kizárólag azokra a tőkekiadással járó projektekre lehet elkölteni, amelyekre eredetileg szánták őket.

(42)

Az igazgatótanácsi ülés jegyzőkönyvéből egyértelműen kiderül, hogy ilyen célt nem jelöltek meg. Továbbá a szóban forgó tételeket az „egyéb követelések”-ként könyvelték el, amelyet általában a rövid lejáratú tulajdonosi és munkavállalói kölcsönökhöz és előlegekhez használnak.

(43)

Megállapítható tehát, hogy a két magánszemélynek adott pénzügyi eszközöket nem tőketartaléknak szánták, hanem valódi jogalap nélkül nyújtott pénznek – különösen mivel nem kötöttek rá vonatkozó szerződést, amelyben megjelölték volna a visszafizetés időpontját vagy a fizetendő kamatot. Az ilyen ügylet mindenképpen a nemzetközi pénzügyi beszámolási standard (IAS) 32 nemzetközi számviteli standard szerinti értelemben vett pénzügyi eszköznek minősül. Továbbá ezen ügyletek nyilvánosságra hozatala nem az IAS 24 nemzetközi számviteli standard szerint történt, mivel a vállalat pénzügyi kimutatásaiban nem szerepelt i. az ügyletek összege; sem ii. az ügyletek szerződéses feltételei, beleértve azt is, hogy az ügyletek fedezettek-e; sem pedig iii. a kiegyenlítéskor adott ellenszolgáltatás jellege és az adott vagy kapott garanciák részletei.

(44)

A fentiekből következik, hogy az említett exportőr esetében az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának 2. kritériuma nem teljesül, ezért az ideiglenes szakaszban megállapított következtetéseket meg kell erősíteni.

(45)

A másik exportőr, aki nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 2. kritériumot, nem vitatta a tényt, hogy üzleti könyveiben hibák vannak, viszont egyes hibákat csekély jelentőségűnek minősített, az előző években keletkezett más hibákról pedig azt állította, hogy azok nincsenek hatással a vállalat elszámolásainak pontosságára.

(46)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a hibákat véletlenszerűen kiválasztott könyvelési dokumentumokban találták és a könyvvizsgálók nem tettek említést azokról a könyvvizsgálói jelentésben, ami súlyos kétségeket ébreszt afelől, vajon az összes számviteli nyilvántartást átvizsgálták-e a nemzetközi számviteli standardoknak megfelelően. Ezenkívül a befektetett eszközök elmúlt években történt hibás könyvelése tovább torzítja a vállalat költségszerkezetét, és nem tekinthető az IAS 1 és 38 nemzetközi számviteli standardoknak megfelelőnek.

(47)

Ezért az ideiglenes szakaszban tett megállapítást, miszerint az említett exportáló gyártó esetében az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése c) pontjának 2. kritériuma nem teljesül, meg kell erősíteni.

(48)

Az együttműködő exportőr, akinek piacgazdasági elbánás iránti kérelmét elutasították, mert nem tudta igazolni, hogy teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 1. kritériumot, a kínai helyi hatóságok által kiadott írásbeli igazolást nyújtott be, amely az exportőr szerint bizonyítja, hogy a vállalattal szemben adásvételi tevékenysége során semmiféle korlátozást nem alkalmaztak.

(49)

Mivel azonban a benyújtott igazolás az adott exportáló termelő társasági szerződésével ellentétes és a benyújtott bizonyítékok már nem ellenőrizhetők, a piacgazdasági elbánás iránti kérelmet a vizsgálat végleges szakaszában is el kell utasítani.

(50)

Az együttműködő exportőr, akiről megállapították, hogy nem teljesítette az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 1–3. kritériumot, azt állította az említett rendelkezésben foglalt 1. kritériummal kapcsolatban, hogy az adásvétellel összefüggésben a társasági szerződésében rögzített korlátozásokat a vállalat a gyakorlatban nem tartotta be. Az említett rendelkezésben foglalt 2. kritériumra vonatkozó megállapításokat nem vitatta, de azt állította, hogy a vállalat számviteli hibái könyvelői helytelen gyakorlatának, illetve a helyi adóhatóságoktól kapott utasításoknak tudhatók be. Az említett rendelkezésben foglalt 3. kritériummal kapcsolatban, bár a vállalat bizonyos magyarázattal szolgált az államtól kapott engedményre vonatkozóan, ami a telekhasználati jogok nem megfelelő értékelésének minősül, nem nyújtott be bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy megfelelt az engedmény feltételeinek.

(51)

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének c) pontjában foglalt 1. kritérium tekintetében meg kell jegyezni, hogy a kínai társasági jog értelmében a vállalatok társasági szerződése a vállalatra, részvényeseire, igazgatóira, felügyelőbizottsági tagjaira és felső vezetőire nézve kötelező, ezért a vállalat észrevételeit elutasították. Továbbá az említett rendelkezésben foglalt 2. és 3. kritériummal kapcsolatban a vállalat észrevételei nem indokolták a vonatkozó ideiglenes megállapítások megváltoztatását. Ezért az ideiglenes rendelet (54) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(52)

Az ideiglenes rendelet (57) preambulumbekezdésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a piacgazdasági elbánással kapcsolatos megállapítások nyilvánosságra hozatalát követően kapott információk elemzése nyomán nem indokolt a piacgazdasági elbánásban részesülő vállalatok körének megváltoztatása.

(53)

A vállalat, amelynek esetében engedélyezték az egyedi vizsgálatot, igazolta, hogy teljesítette a 2. cikk (7) bekezdésének c) pontjában foglalt kritériumokat, ezért piacgazdasági elbánásban részesíthető.

(54)

Az egyik érintett fél azt állította, hogy a versenyellenes gyakorlat és az állami beavatkozás elősegíti az intézkedések kikerülését, ezért egyik kínai gyártó sem részesülhet egyéni elbánásban.

(55)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez a fél nem terjesztett elő megalapozott bizonyítékot állításának igazolására. Annak érdekében, hogy a lehető legkisebbre csökkentsék a vámtételek közötti jelentős különbségek miatti kijátszás kockázatát, ebben az esetben különleges intézkedések elrendelését tartják szükségesnek annak érdekében, hogy biztosított legyen a dömpingellenes vámok megfelelő alkalmazása (lásd a (149) és (150) preambulumbekezdést).

(56)

Az egyéni elbánásra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (58)–(60) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(57)

Az egyedi vizsgálatban, majd piacgazdasági elbánásban részesült kínai vállalat (az egyedileg vizsgált vállalat) esetében megállapították, hogy nem értékesített a belföldi piacon. Így ezen vállalat esetében a rendes értéket az alaprendelet 2. cikke (3) bekezdésének megfelelően számolták ki, oly módon, hogy a reprezentatív belföldi értékesítést nem végző együttműködő exportőrökre is vonatkozó módszert alkalmazták, az ideiglenes rendelet (67)–(69) preambulumbekezdésében foglaltak szerint.

(58)

A piacgazdasági elbánásban részesült exportőrök esetében a rendes értékre vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (61)–(69) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(59)

Egyes felek vitatták a közösségi ágazat analóg országként történő kiválasztását – elsősorban a munkaerőpiacok, és így a bérköltség közötti különbségek miatt. Ahogyan az ideiglenes rendelet (70)–(76) preambulumbekezdésében a Bizottság részletesen kifejtette, jelentős erőfeszítéseket tett arra, hogy egy analóg ország együttműködését megszerezze. Együttműködés hiányában megállapították, hogy a közösségi ágazatra vonatkozó, rendelkezésre álló adatok felhasználhatók a rendes érték megállapítására egy piacgazdasági berendezkedésű országban. A munkaerő-piaci különbségekkel kapcsolatos érv az analóg ország adatai tekintetében nem releváns. Sőt, az említett felek érvei és észrevételei nem voltak megalapozottak, illetve nem tartalmaztak konkrét alternatív javaslatot az analóg ország kiválasztására vonatkozóan. Ezért ezeket az észrevételeket figyelmen kívül kellett hagyni és az ideiglenes megállapítások megerősíthetők.

(60)

Az analóg országra vonatkozó egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (70)–(76) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(61)

Mivel az egyedi vizsgálatban részesült vállalat a Közösségbe irányuló exportértékesítéseit közösségbeli, kapcsolatban álló vállalatokon keresztül végezte, az eladási exportárakat az alaprendelet 2. cikkének (9) bekezdésével összhangban az első független közösségi vevők esetében alkalmazott viszonteladói árak alapján határozták meg.

(62)

Az exportárra vonatkozó további észrevételek hiányában, amelyek módosítanák az ideiglenes megállapításokat, az ideiglenes rendelet (77) és (78) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(63)

Az egyedi vizsgálatban részesült vállalat esetében a rendes érték és az exportár igazságos összehasonlítása céljából – az alaprendelet 2. cikkének (10) bekezdésével összhangban – megtették az ideiglenes rendelet (81)–(83) preambulumbekezdésében leírt kiigazításokat.

(64)

Az egyik exportáló gyártó deviza-átváltási kiigazítást kért exportárára vonatkozóan, az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének j) pontjának megfelelően. A kiigazítás mértékét az érintett terméknek a Közösségbe az egyedi vizsgálat alatt történő exportértékesítése során elszenvedett nettó árfolyamveszteségben (amely az árfolyamnyereségének és -veszteségének különbözete) határozta meg. Mivel azonban ez az exportőr nem bizonyította, hogy az egyedi vizsgálati időszakban tartós árfolyammozgás volt, a kérelmet figyelmen kívül kellett hagyni.

(65)

Az összehasonlításra vonatkozó további észrevételek hiányában, amelyek módosítanák az ideiglenes megállapításokat, az ideiglenes rendelet (79)–(83) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(66)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egyes egyéni elbánásban részesült exportáló gyártók szóvá tették, hogy az alaprendelet 2. cikkének (11) bekezdése szerint a dömpingkülönbözetük megállapításánál valamennyi exportügyletüket figyelembe kellett volna venni.

(67)

Tekintettel ezekre az észrevételekre, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a rendes érték a Kínai Népköztársaságból exportált legtöbb típus esetében – különösen mivel használták az analóg ország adatait – megállapítható legyen, helyénvalónak ítélték a különböző terméktípusok azonosításánál alkalmazott kritériumok kiigazítását. A dömping kiszámítását tehát a módosított kritériumok alapján felülvizsgálták.

(68)

Az egyik exportáló gyártó esetében a rendes értéket a fizikai jellemzők alapján, a nyersanyagok piaci értékének különbsége függvényében – az alaprendelet 2. cikke (10) bekezdésének a) pontja szerint – módosították.

(69)

Az egyedi elbánásban részesülő vállalatok esetében a súlyozott átlagos rendes értéket az alaprendelet 2. cikkének (11) és (12) bekezdése szerint összevetették az érintett termék megfelelő típusának súlyozott átlagos exportárával.

(70)

Ez alapján a végleges dömpingkülönbözetek a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-ár (költség, biztosítás és fuvardíj) százalékában kifejezve a következők:

(71)

Tekintettel a mintában szereplő vállalatok dömpingkülönbözetének változásaira, a mintában nem szereplő együttműködő exportőrök dömpingkülönbözetének súlyozott átlagát az ideiglenes rendelet (86) preambulumbekezdésében leírt módszerrel újraszámolták, és a fentiek szerint a vámfizetés nélküli, közösségi határparitáson számított CIF-ár 31,8 %-át kapták eredményül.

(72)

Az országos dömpingkülönbözet megállapításának alapját az ideiglenes rendelet (87) és (88) preambulumbekezdése rögzíti, ami – a (67) preambulumbekezdésben foglaltak miatt felülvizsgált számítások fényében – 66,1 %-ról 62,9 %-ra csökkent.

(73)

Az egyik fél megkérdőjelezte a jogalapot, amely szerint a nem együttműködő exportőröknél magasabb dömpingkülönbözetet állapítanak meg, mint a mintában nem szereplő együttműködők exportáló termelők esetében. Ezzel kapcsolatban egyértelművé kell tenni, hogy az ideiglenes rendelet (87) preambulumbekezdésében leírt módszertant, amely a rendelkezésre álló tényeken alapul, az alaprendelet 18. cikkének rendelkezései alapján alkalmazták.

(74)

Ez alapján az országos dömpingszint végleges mértékét a vámfizetés nélkül, közösségi határparitáson számított CIF-ár 62,9 %-ában állapították meg.

(75)

A közösségi termelésre vonatkozó észrevételek és új megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (90)–(91) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(76)

A közösségi gazdasági ágazat meghatározására vonatkozó, az ideiglenes megállapításokat megváltoztató észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (92) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(77)

A fenti táblázatban szereplő, a közösségi fogyasztásra vonatkozó adatokkal kapcsolatos észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (93)–(94) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(78)

Az alábbi táblázat a kínai exportáló gyártók közösségi piacra irányuló teljes behozatalát mutatja a figyelembe vett időszak során.

Táblázat

(79)

Ahogy az ideiglenes rendelet (97) preambulumbekezdése jelezte, a dömping megállapításához használt mintavételkor bizottsági gyakorlat, hogy a mintavételt követően megvizsgálják, van-e pozitív bizonyíték arra, hogy a mintavételbe be nem vont valamennyi vállalat a közösségi piacon, a vizsgálati időszakban ténylegesen dömpingelte termékeit vagy sem.

(80)

Tekintettel a dömpingre vonatkozó végleges megállapításokra és arra a tényre, hogy két további vállalatról bizonyosodott be, hogy nem dömpingelte termékeit a közösségi piacon, a dömpingelt behozatal teljes mennyiségét és árát felül kellett vizsgálni. E célból az Eurostat adatai, a mintában szereplő kínai exportáló gyártók kérdőívre adott válaszai és a kínai együttműködő vállalatok által átadott mintavételi formanyomtatványra adott válaszok alapján újra meg kellett vizsgálni a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók által felszámított exportárakat, illetve a nem együttműködő exportőrök exportárait.

(81)

Az ideiglenes szakaszban alkalmazott módszer alkalmazásával már megállapították, hogy ha a mintában szereplő exportáló gyártók esetében talált átlagos dömpingkülönbözetet hozzáadják a mintában szereplő dömpingelő exportáló gyártók esetében megállapított átlagos exportárakhoz, megkapják a nem dömpingelt exportárszintet. Ezután a mintában nem szereplő exportáló gyártók vonatkozásában megállapított exportárakat összehasonlították a nem dömpingelt exportárakkal.

(82)

Az árak említett összehasonlítása megmutatta, hogy i. a mintában nem szereplő együttműködő exportáló gyártók; és ii. a vizsgálatban együtt nem működő exportáló gyártók egyaránt olyan exportátlagárakat alkalmaztak, amelyek minden esetben alacsonyabbak voltak a mintában szereplő exportáló gyártók esetében megállapított átlagos, nem dömpingelt áraknál. A mintában nem szereplő – együttműködő és nem együttműködő – vállalatoktól származó behozatal tehát minden jel szerint dömpingeltnek minősíthető.

(83)

Ahogyan a (80) preambulumbekezdésben is említettük, három kínai exportáló gyártóról – közülük kettő a mintában szereplő, egy pedig olyan vállalat, amely egyedi vizsgálatban részesült – bizonyosodott be, hogy nem dömpingelte termékeit a közösségi piacon. Ezért exportjukat kizárták a közösségi piacon a dömpingelt behozatal alakulására vonatkozó elemzésből.

(84)

Az alábbi táblázat a Kínai Népköztársaságból származó teljes gyertyabehozatalt mutatja, amely dömpingeltnek bizonyult vagy minősült a közösségi piacon a figyelembe vett időszak során.

Táblázat

(85)

A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal összességében jelentősen emelkedett – a 2004. évi 137 754 tonnáról a vizsgálati időszakban észlelt 181 043 tonnára, azaz 31 %-kal, illetve több mint 43 000 tonnával a figyelembe vett időszakban. Az ennek megfelelő piaci részesedés növekedése (+ 4,4 százalékpont) a közösségi fogyasztás növekedése miatt kevésbé volt hangsúlyos. Ezenkívül megállapították, hogy a fogyasztás 2005 és 2006 közötti általános csökkenése ellenére a dömpingelt behozatal nem vesztett korábbi piaci részesedéséből.

(86)

A Kínai Népköztársaságból származó dömpingelt behozatal átlagárai 10 %-kal nőttek a figyelembe vett időszak során, de sok jel mutatott arra, hogy még mindig jelentősen, átlagosan 40 % felett dömpingeltek voltak a vizsgálati időszak alatt. A dömpingelt behozatal átlagára több mint 3 %-kal csökkent 2006 és a vizsgálati időszak között, és az alábbiakban kifejtettek szerint az említett időszakban alákínáltak a közösségi gazdaságai ágazat árainak.

(87)

A fentiekre tekintettel az ideiglenes rendelet (97)–(105) preambulumbekezdésében tett észrevételek érvényben maradnak, és azokat meg kell erősíteni.

(88)

Az áralákínálás megállapítására az ideiglenes rendelet (106) preambulumbekezdésében leírt módszertant meg kell erősíteni. Az ideiglenes rendelkezések bevezetését követően a független importőrök telephelyén tett ellenőrző látogatások után azonban a behozatalt követő költségek címén tett kiigazításokat – az említett importőröktől származó ellenőrzött adatok fényében – felülvizsgálták.

(89)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően számos egyéni elbánásban részesülő exportőr, csakúgy, mint a közösségi ágazat, megkérdőjelezte az árak összehasonlíthatóságának alacsony szintjét. A felek – ugyanúgy, mint a dömpingszámítások esetében – kérték az összehasonlíthatóság mértékének növelését. Ezért az összehasonlíthatóság növelése érdekében – a (67) preambulumbekezdésben foglaltak szerint – ugyanazon kritériumok alkalmazása mellett döntöttek, mint amelyeket a dömpingszámítás esetében használtak. Az alákínálási számításokat tehát ennek megfelelően felülvizsgálták.

(90)

Ezenkívül egyes felek megemlítették, hogy ideiglenes számításaikban elírásból fakadó hibák vannak. Ezeket a hibákat, ahol indokolt volt, kijavították.

(91)

A fentiek alapján az átlagos ár-alákínálási különbözet a vizsgálati időszakban – a közösségi gazdasági ágazat súlyozott gyártelepi átlagárának százalékában kifejezve – 15,7 % volt.

(92)

Az ideiglenes rendelet (130)–(134) preambulumbekezdésével összhangban megállapították, hogy a közösségi gazdasági ágazatot az alaprendelet 3. cikkének (5) bekezdése értelmében jelentős kár érte.

(93)

Az ideiglenes elemzés valóban azt mutatta, hogy a közösségi gazdasági ágazat teljesítménye néhány mennyiségi mutató tekintetében javult, viszont az ágazat pénzügyi helyzetére vonatkozó valamennyi mutató jelentősen romlott a megfigyelt időszakban. A közösségi gazdasági ágazat beruházási célú tőkebevonási képessége ellenére a befektetések megtérülése negatív volt a vizsgálati időszakban, a pénzforgalom pedig jelentősen visszaesett a megfigyelt időszakban. Az átlagos eladási árak 9 %-kal csökkentek a megfigyelt időszakban, és veszteség keletkezett a vizsgálati időszak során. Ezenkívül a közösségi gazdasági ágazatra vonatkozó más kármutatók is negatívan változtak a megfigyelt időszakban, és a közösségi gazdasági ágazat nem húzott hasznot a 13 %-os piaci növekedésből, mivel csupán 3 %-kal tudta növelni értékesítési volumenét.

(94)

A közösségi gazdasági ágazat készleteivel kapcsolatban az egyik érdekelt fél azt állította, hogy az év végi készletek megnövekedett szintje és a keletkezett kár túltermelés következménye – állítása szerint ez vezetett ahhoz, hogy a közösségi gazdasági ágazat panaszt nyújtson be.

(95)

Ahogyan azt az ideiglenes rendelet (119) preambulumbekezdése is említi, bár a készletek abszolút számokban kifejezve növekedtek a vizsgálati időszakban, százalékban kifejezve viszonylag stabilan a közösségi gazdasági ágazat termelési volumenének 25 %-a körül maradtak. Továbbá a készleteket nem tekintették érdemleges kártényezőnek az elemzésben, amiből arra következtettek, hogy a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte. Ezenkívül ez a fél nem terjesztett elő megalapozott bizonyítékot állításának igazolására, és azon tényekkel és megfontolásokkal kapcsolatban sem érkeztek észrevételek, amelyek megalapozták a következtetést, miszerint a közösségi gazdasági ágazatot – az ideiglenes rendelet (130)–(134) preambulumbekezdésében leírtak szerint – jelentős kár érte. A fentiek alapján a kifogást elutasították.

(96)

A közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetével kapcsolatos ideiglenes megállapításokra vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (109)–(129) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(97)

Az ideiglenes rendelet (130)–(134) preambulumbekezdésében foglalt következtetést, miszerint a közösségi gazdasági ágazatot jelentős kár érte, szintén meg kell erősíteni.

(98)

Azon megállapítást követően, miszerint két további kínai exportáló gyártó nem dömpingelte termékeit a közösségi piacon, felülvizsgálták az ideiglenes rendelet (136)–(142) preambulumbekezdésében foglalt megállapítások és következtetések érvényességét.

(99)

A felülvizsgálat megerősítette, hogy a Kínai Népköztársaságból a közösségi piacra exportált gyertyákat a vizsgálati időszak során jelentősen dömpingelt árakon értékesítették. Ahogyan a (71) preambulumbekezdésben szerepel, megállapították, hogy az együttműködő kínai exportáló gyártók az érintett terméket 31,8 %-os átlagos dömpingkülönbözettel értékesítették. Azt a megállapítást is meg kell erősíteni, miszerint a kínai exportőrök mintegy 55 %-a nem működött együtt a vizsgálat során. Ahogy azt a (82) preambulumbekezdésben megállapították, a vizsgálat során kiderült, hogy ezek az exportáló gyártók minden jel szerint szintén dömpingelték termékeiket a közösségi piacon.

(100)

A dömpingelt behozatal mennyisége a figyelembe vett időszak során 31 %-kal nőtt a közösségi piacon. Ez a növekedés jelentősen dömpingelt árak mellett következett be, amelyek a vizsgálati időszak során átlagosan 15,7 %-kal kínáltak alá a közösségi gazdasági ágazat árainak. Ennek megfelelően azon exportáló gyártók piaci részesedése, akiknek behozatala dömpingeltnek bizonyult vagy ekként minősítették, körülbelül 27 %-ról hozzávetőleg 31,4 %-ra nőtt, ami 4,4 százalékpontos növekedést jelent a figyelembe vett időszak során.

(101)

A fenti tények és szempontok alapján a tény, miszerint két további exportáló gyártó nem dömpingelte termékeit a közösségi piacon, nem változtat az ideiglenes rendelet (136)–(142) preambulumbekezdésében foglalt elemzésen.

(102)

Ezért meg kell erősíteni, hogy a Kínai Népköztársaságból származó alacsony árú, dömpingelt behozatal a vizsgálati időszakban jelentős negatív hatást gyakorolt a közösségi gazdasági ágazat gazdasági helyzetére.

(103)

A közösségi piaci kereslet alakulására, a közösségi gazdasági ágazat gyertyaimportjára, más harmadik országokból származó behozatalra, illetve más közösségi gyertyagyártók teljesítményére vonatkozó további észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (143)–(151) preambulumbekezdését meg kell erősíteni

(104)

Az egyik fél amellett érvelt, hogy a közösségi gazdasági ágazat azért nem tudta követni a közösségi piac bővülését, mert a vizsgálati időszakban növelte exportértékesítését.

(105)

Az Eurostat adatai és a mintában szereplő közösségi gyártók kérdőívre adott válaszai alapján a közösségi gyártók által a Közösségen kívül értékesített teljes gyertyaexport 10 %-kal, azaz körülbelül 5 000 tonnával emelkedett 2006 és a vizsgálati időszak között. Ideiglenesen megállapították, hogy ez a viszonylag jó exportteljesítmény különösen jótékony hatással volt a közösségi gazdasági ágazatra a vizsgálati időszak során.

(106)

A kifogás teljes körű vizsgálatához a készletek szintjét, a termelőkapacitást és a közösségi gazdasági ágazat termelőkapacitásának kihasználtságát is át kell tekinteni. Ahogy azt az ideiglenes rendelet (118) preambulumbekezdésében megállapították, a közösségi gazdasági ágazat rendelkezésére álló készletek szintje átlagosan a termelés 25 %-át teszi ki, ami 56 000 tonnának felel meg a vizsgálati időszakban. A készletek 2006 és a vizsgálati időszak között körülbelül 2 400 tonnával tovább emelkedtek. Az ideiglenes rendelet 3. táblázatából látható továbbá, hogy a közösségi gazdasági ágazat termelőkapacitása a figyelembe vett időszak során folyamatosan nőtt, az ágazat termelőkapacitásának kihasználtsága a vizsgálati időszakban 76 %-os, míg 2005-ben 82 %-os volt. A közösségi gazdasági ágazat tehát több terméket gyárthatott és értékesíthetett a közösségi piacon.

(107)

A fenti tények és szempontok alapján a kifogást, miszerint a közösségi gazdasági ágazat exportértékesítésének növekedése magyarázná azt a tényt, hogy a közösségi gazdasági ágazat nem tudja követni a fogyasztás bővülését, el kell utasítani. Ezért az ideiglenes rendelet (153) preambulumbekezdésében foglalt következtetést, miszerint a közösségi gazdasági ágazat exportteljesítménye nem járult hozzá az ágazat által elszenvedett jelentős kárhoz, meg kell erősíteni.

(108)

A közösségi gazdasági ágazat gyertyabehozatalára és a közösségi gazdasági ágazat termelésének áthelyezésére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (154)–(160) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(109)

Az egyik fél megismételte az egyes közösségi paraffinviasz-gyártók közötti kartell létezésével kapcsolatos aggodalmait; a kartell fennállását az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatósága 2005-ben indított vizsgálata alapján állapították meg. Nem terjesztett azonban elő olyan új elemet, amely ellentmondana annak az ideiglenes következtetésnek, miszerint a kartell semmiféle hatással nem volt a közösségi gazdasági ágazatot ért kárra.

(110)

Emlékeztetett arra, hogy a rendelkezésre álló információk szerint megállapították, hogy az említett kartellnek a vizsgálati időszakban, azaz 2007-ben a közösségi gazdasági ágazatra gyakorolt esetleges hatása elhanyagolható volt. Bár a vizsgálati időszakban a paraffinviasz ára emelkedett a Közösségben, megállapították, hogy amikor a közösségi gyártók ugyanolyan típusú paraffint vásároltak a kartelltagoktól, illetve más szállítóktól, nem volt jelentős különbség az árak között. Sőt, a közösségi gyártók beszerzési árairól megállapították, hogy azok megfelelnek a kínai együttműködő gyártóknál megfigyelt áraknak. Végül nem találtak olyan eltérést, ami arra utalt volna, hogy korábbi, 2004–2005-ben kötött ármegállapodásokat tartósan alkalmaztak volna a vizsgálati időszakban.

(111)

A fentiek figyelembevételével, egyéb észrevételek és új megállapítások hiányában az ideiglenes rendelet (161)–(169) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(112)

Tekintettel a fentiekre, valamint egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (170)–(173) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(113)

A közösségi gazdasági ágazat érdekére vonatkozó észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (175)–(178) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(114)

Ahogyan azt az ideiglenes rendelet (179) preambulumbekezdése megállapítja, a javasolt intézkedéseknek a kiskereskedők és importőrök tevékenységére gyakorolt lehetséges hatását vizsgáló 32 kiküldött kérdőívre hat válasz érkezett be, amelyek közül csupán kettő volt érdemleges a közösségi érdek vizsgálata céljából. Ez a két válasz gyertyaimportőröktől érkezett.

(115)

Emlékeztetni kell arra, hogy a közösségi piac kiskereskedelmi hálózatokból áll, amelyek általában közvetlenül a Kínai Népköztársaságból importálják a gyertyát, majd viszontértékesítik azt a fogyasztóknak, valamint olyan importőrökből, akik a forgalmazási láncban szereplő más közvetítőknek – elsősorban kis- és nagykereskedőknek – értékesítik a terméket, mielőtt az elér a fogyasztóhoz. A közösségi piac elemzése megmutatta, hogy a forgalmazási láncon belül a fogyasztói árat általában a kiskereskedelmi hálózatok határozzák meg. Ez azonban nem vezetett olyan érdemi információhoz a vizsgálattal kapcsolatban, amely lehetővé tette volna a dömpingellenes intézkedéseknek a tevékenységükre gyakorolt, valószínűsíthető hatása vizsgálatát.

(116)

Egyes felek kifogásolták, hogy a Közösségben két különálló kiskereskedelmi piac létezik a gyertyák vonatkozásában, és a közösségi gyártók túlnyomórészt a piac felső szegmensének szállítanak, míg az alsó kategóriás piaci szegmenset a Kínai Népköztársaságból behozott gyertyákkal látják el. Azzal érveltek, hogy a dömpingellenes vámok bevezetésével az utóbbiak eltűnnének, mivel a kiskereskedők törölnék a gyertyákat termékskálájukból.

(117)

Először is meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat megállapításai nem támasztották alá a fenti kifogást, miszerint két különálló kereskedelmi piac létezne a Közösségben, illetve hogy ez olyan fontos tényező lenne, amit a közösségi érdekkel kapcsolatos kérdések elemzésénél figyelembe kell venni. Másodszor, még ha létezne is alsó kategóriás piaci szegmens, az említett felek kifogásával szemben megállapítást nyert, hogy a kiskereskedők dömpingellenes intézkedések bevezetése esetén is legalább a gyertyák egy részét dömpingellenes vámoktól mentesen vásárolhatnák meg. Valójában egyrészt számos beszerzési forrás áll rendelkezésre a közösségi piacon, másrészt pedig egyes kínai exportáló gyártók nem tartoznak dömpingellenes vám alá, illetve olyan dömpingellenes vám alá tartoznak, amelynek szintje és formája a Kínai Népköztársaságból származó behozatalt még versenyképes szinten tartja, kárt még nem okozó árak alkalmazásával. Végül a kiskereskedők által az érintett terméken elért árréssel kapcsolatban a kifogás, a rendelkezésre álló információk alapján, nem tűnt indokoltnak, ezért el kellett utasítani.

(118)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egyes kiskereskedelmi hálózatok és más felek vitatták az érintett terméken a kiskereskedők által realizált bruttó haszonkulcs becslésére használt módszert, és így az ideiglenes rendelet (185) preambulumbekezdésében foglalt következtetést, miszerint figyelembe véve a magas haszonkulcsot, a dömpingellenes vámok nem, vagy csak korlátozottan lennének hatással a kiskereskedőkre.

(119)

Az állítás vizsgálatát követően meg kell jegyezni, hogy az ideiglenes rendelet vonatkozó preambulumbekezdésének szövegét felül kell vizsgálni. Az ideiglenes rendelet (185) preambulumbekezdésének első mondatában szereplő „bruttó haszon” kifejezésen valójában „árrést” kell érteni. A szövegben végrehajtott változtatás azonban nem módosítja az intézkedéseknek a kiskereskedőkre gyakorolt lehetséges hatására vonatkozó következtetéseket. Az ideiglenes rendeletben foglalt számítások eredménye továbbra is érvényes.

(120)

Ezek a felek nem támasztották továbbá alá kifogásaikat és nem terjesztettek elő olyan bizonyítékokat, amelyek révén pontosabb haszonkulcsbecslést lehetett volna elérni a közösségi érdekre vonatkozó végleges döntéshez. Ezenkívül az említett felek nem javasoltak alternatív módszert a vámok kiskereskedőkre gyakorolt hatásának vizsgálatára. A fentiekre tekintettel az ideiglenes rendelet (185) preambulumbekezdésében foglalt számításokat meg kell erősíteni.

(121)

Egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (183)–(187) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(122)

Az intézkedések azon importőrökre gyakorolt hatásával kapcsolatban, akik a (115) preambulumbekezdés szerint elsősorban nagy- és kiskereskedőknek szállítanak, a többi között a Kínai Népköztársaságból behozott gyertyákat, a vizsgálat azt mutatta, hogy a gyertyákat gyakran megvásárolják vagy importálják, majd más kapcsolódó árucikkekkel – például üveg és kerámia gyertyatartókkal – teszik egy csomagba. A vizsgálat kimutatta, hogy a gyertyákat viszonylag alacsony áron is értékesíthetik azért, hogy a gyertyákhoz kapcsolódó más, nagyobb haszonnal kecsegtető termékek értékesítését ösztönözzék. Ilyen körülmények között az intézkedéseknek egyedül a gyertyákkal kapcsolatos tevékenységre gyakorolt hatása igen nehezen vizsgálható.

(123)

A két együttműködő importőr ellenőrzött adatai alapján azonban megállapították, hogy az ezen vállalatok által kizárólag az érintett terméken realizált összesített bruttó haszon nem volt csekély mértékű (jelentősen 25 % felett). Az egy termékkategóriára – az összes gyertyához kapcsolódó terméket ideértve – vonatkozó haszonkulcs még magasabb lenne. Ezenkívül úgy ítélték meg, hogy a gyertyára vonatkozó dömpingellenes intézkedések bevezetéséhez kapcsolódó részleges, vagy bármilyen áremelkedés valószínűleg továbbhárítható lenne a forgalmazási láncra. Ezért megállapították, hogy a dömpingellenes intézkedések valószínűleg nem lesznek jelentős hatással a gyertyával kapcsolatos tevékenységre.

(124)

Az importőröktől származó adatok további elemzése megerősítette, hogy az érintett termék az importőrök összes árbevételének átlagosan csupán 3,4 %-át teszi ki. A két importőr egyikének esetében ez a részesedés kissé nagyobb volt, ezért nem zárható ki, hogy az intézkedések bevezetése negatív hatással lenne erre az importőrre. Figyelembe véve azonban az ügyben szereplő összes érintett érdekeit, megállapították, hogy a dömpingellenes vámoknak az importőrök teljes vállalati tevékenységére gyakorolt hatása nem minősíthető jelentősnek.

(125)

A fentiekre tekintettel az ideiglenes rendelet (182) preambulumbekezdésében foglalt következtetést meg kell erősíteni.

(126)

A (116) preambulumbekezdésben említett állítás, miszerint két különálló kiskereskedelmi piac létezik és a dömpingellenes intézkedések következtében az alsó kategóriás piaci szegmens eltűnhet, a fogyasztókra gyakorolt hatást is érintette, hiszen a gyengébb minőséget kereső gyertyavásárlóknak kínált választék korlátozottabb lenne.

(127)

Ezt az állítást azonban nem bizonyították. Megállapították, hogy – figyelembe véve a kiskereskedelmi piac szerkezetét, a kiskereskedők által elért árrést és a dömpingellenes vámok szintjét és formáját – az alsó kategóriás piaci szegmens várhatóan nem fog eltűnni, mivel az importőrök és kiskereskedők fedezni tudják majd a vámot, és nem fogják azt áthárítani a fogyasztókra.

(128)

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy – amint azt a (131) preambulumbekezdés említi – a dömpingellenes intézkedések célja a hatékony kereskedelmi feltételek helyreállítása a közösségi piacon, valamennyi szereplő, köztük a fogyasztók javára is. A fenti tények és szempontok, valamint az ügyben rendelkezésre álló információk nem utalnak arra, hogy az említettek jelentős hatással lennének a fogyasztókra.

(129)

Mivel az ideiglenes dömpingellenes vámok bevezetését követően a fogyasztói szövetségek nem nyilvánítottak véleményt, az ideiglenes rendelet (191) preambulumbekezdésében foglalt azon következtetést, miszerint a fogyasztókat nem érheti jelentős hatás, meg kell erősíteni.

(130)

Az egyik fél azt állította, hogy az ideiglenes rendeletben megadott adatok alapján a közösségi termelés egyedül nem tudná kielégíteni a gyertyák iránti keresletet a Közösségben. Ezért a Kínai Népköztársaságból származó gyertyákra szükség lenne a közösségi kereslet kielégítéséhez, és az intézkedések állítólagosan akadályoznák ezen gyertyák piaci jelenlétét.

(131)

Bár előfordulhat, hogy a teljes közösségi termelés egyedül nem elegendő a közösségi piac gyertyák iránti keresletének kielégítéséhez, emlékeztetni kell arra, hogy más, harmadik országokból is van behozatal és egyes kínai exportáló gyártókra az intézkedések nem vonatkoznak. Hangsúlyozni kell továbbá, hogy a dömpingellenes intézkedések bevezetésének célja a hatékony kereskedelmi feltételek helyreállítása, nem pedig a piac lezárása a behozatal elől. Ezért a közösségi piacon jelenleg jelen lévő valamennyi piaci szereplő továbbra is szállítana gyertyát és ennek elegendőnek kell lennie a kereslet kielégítéséhez egy olyan piacon, ahol a kárt okozó dömping negatív hatásait kiküszöbölték. Tehát az állítást nem tartják megalapozottnak.

(132)

A fentiek figyelembevételével, valamint egyéb észrevételek hiányában az ideiglenes rendelet (194) és (195) preambulumbekezdését meg kell erősíteni.

(133)

A fentiek alapján a Bizottság azt a következtetést vonta le, hogy nincsen olyan kényszerítő ok, ami ezen esetben a dömpingellenes intézkedések előírása ellen szólna.

(134)

A dömpingre, kárra, okozati összefüggésre, valamint a közösségi érdekre vonatkozóan levont következtetésekre tekintettel, annak érdekében, hogy megakadályozzák a dömpingelt behozatal által a közösségi gazdasági ágazatnak további kár okozását, végleges dömpingellenes intézkedéseket kell bevezetni.

(135)

Az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően, észrevételek hiányában a kárt nem okozó árak kiszámításánál az ideiglenes rendelet (199) preambulumbekezdésében említett módszert alkalmazták. A (89) és (90) preambulumbekezdésben leírt felülvizsgálatot viszont a kárkülönbözetek kiszámításánál is alkalmazták, amelyeket ennek megfelelően kiigazítottak.

(136)

Tekintettel a fentiekre és az alaprendelet 9. cikkének (4) bekezdésére, a végleges dömpingellenes vámot olyan szinten kell bevezetni, ami elégséges a dömpingelt behozatal által okozott kár megszüntetéséhez, az észlelt dömpingkülönbözet túllépése nélkül.

(137)

Tekintettel az ideiglenes nyilvánosságra hozatalt követően egyes érdekelt felektől kapott észrevételekre, valamint az ebben a rendeletben leírt felülvizsgálatokra, egyes árréseket módosítottak.

(138)

A dömping és a kár megállapított mértéke a következő:

(139)

Ahogy azt az ideiglenes rendelet (203) preambulumbekezdésében jelezték, tekintettel arra, hogy a gyertyákat nagyon gyakran készletben importálják, tartókkal és egyéb cikkekkel együtt, úgy ítélték, hogy a gyertyák tüzelőanyag-tartalma (a kanócot is beleértve) alapján meghatározott összegű vámot kell megállapítani.

(140)

Egyes felek azt állították, hogy az intézkedéseknek érték szerinti vámon kellene alapulniuk, mivel a gyertyák tüzelőanyag-tartalmának súlya alapján bevezetett intézkedés megterhelő lenne az importőrökre nézve, továbbá jelentős zavart és torzulást okozna a piacon.

(141)

Ezzel kapcsolatban emlékeztetni kell arra, hogy a gyertyákat is tartalmazó készletek gyertyaimportnak minősülnek. Ez azt jelenti, hogy a készlet teljes értéke után még érték szerinti vámot is ki lehetne vetni. Ezért alkalmasabbnak ítélték, ha a gyertyák tüzelőanyag-tartalma alapján meghatározott összegű vámot vezetnek be, így elkerülendő, hogy olyan importált árukat is dömpingellenes vámokkal terheljenek meg, amelyek jelenleg gyertyának minősülnek, de a bennük található gyertya az importált termék súlyának vagy értékének csak töredékét teszi ki. Ennek alapján ezt a kifogást nem fogadták el.

(142)

Az ezen rendeletben meghatározott, az egyes vállalatokra vonatkozó dömpingellenes vámtételeket e vizsgálat ténymegállapításai alapján állapították meg. Ezért a vámtételek tükrözik a vizsgálat során ezen vállalatok vonatkozásában feltárt helyzetet. Ezek a vámtételek (az „összes többi vállalatra” alkalmazandó országos vámmal szemben) így kizárólag az érintett országból származó, és a vállalatok, tehát az említett egyedi jogalanyok által előállított termékek behozatalára alkalmazandóak. Az ezen rendelet rendelkező részében nem kifejezetten név szerint és címmel említett bármely más vállalat, beleértve a kifejezetten említett vállalatokhoz kapcsolódó jogalanyokat, nem részesülhet e vámok előnyeiben, és az „összes többi vállalatra” alkalmazandó vámtétel vonatkozik rájuk.

(143)

Az egyes vállalatokra vonatkozó egyéni dömpingellenes vámtétel alkalmazása iránti kérelmet (például a jogalany névváltoztatását, illetve új gyártó- vagy értékesítő vállalkozás létesítését követően) a Bizottsághoz kell címezni (3), és a kérelemhez csatolni kell minden lényeges információt, különösen az említett névváltozással vagy a gyártó- és értékesítővállalkozás változásaival összefüggő gyártáshoz, belföldi és exportértékesítéshez kapcsolódó tevékenységek módosulására vonatkozó információkat. A rendeletet ezt követően – szükség esetén – az egyéni vámtételben részesülő vállalatok listájának frissítésével megfelelően módosítani kell.

(144)

Az összes felet tájékoztatták azokról az alapvető tényekről és szempontokról, amelyek alapján végleges dömpingellenes vám bevezetését ajánlják. Egyúttal olyan határidőt biztosítottak a felek számára, amelyen belül e tájékoztatást követően ismertethették álláspontjukat. Az érdekelt felek által benyújtott észrevételeket megfelelő módon figyelembe vették és adott esetben azoknak megfelelően módosították a megállapításokat.

(145)

Az új exportáló gyártók és az I. mellékletben említett, a mintavételben nem szereplő együttműködő vállalatok közötti egyenlő elbánás biztosítása érdekében elő kell írni, hogy az utóbbi vállalatokra kivetett súlyozott átlagvámot kell alkalmazni azon új exportőrökre, amelyek másképpen nem lennének jogosultak az alaprendelet 11. cikkének (4) bekezdése szerinti felülvizsgálatra, mivel az nem alkalmazható, ha mintavételt használtak.

(146)

Az alapvető tények és szempontok nyilvánosságra hozatalát követően – amelyek alapján a Bizottság végleges dömpingellenes vámok kivetését szándékozott ajánlani – egy, a mintában nem szereplő KNK-beli exportáló gyártó árra vonatkozó kötelezettségvállalást ajánlott fel az alaprendelet 8. cikke (1) bekezdésével összhangban.

(147)

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az érintett termék több száz különböző terméktípust foglal magában, amelyek egyes tulajdonságai eltérőek és áraik között is nagyok lehetnek a különbségek. Az exportáló gyártó a termékek összességére csak egy minimális importárat ajánlott fel, amelynek szintje nem tette volna lehetővé a kárt okozó dömping kizárását minden termék esetében. Meg kell jegyezni továbbá, hogy a terméktípusok jelentős száma miatt szinte lehetetlen minden egyes terméktípusra olyan ésszerű minimális árat megállapítani, amelyet a Bizottság megfelelően felügyelhetne, még akkor sem, ha az exportáló gyártó különböző minimális árakat ajánlott volna egyes termékeire. Ilyen körülmények között arra a következtetésre kellett jutni, hogy az árra vonatkozó kötelezettségvállalási ajánlat kivihetetlen és ezért el kell vetni.

(148)

A megállapított dömpingkülönbözet nagyságára való tekintettel és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár szintjére figyelemmel szükségesnek tartják, hogy az ideiglenes dömpingellenes vámok – amelyeket az ideiglenes rendelet vetett ki – által biztosított összegeket a kivetett végleges vámok összegének mértékéig véglegesen beszedjék. Amennyiben a végleges vámok összege alacsonyabb, mint az ideiglenes vámoké, azokat az ideiglenesen biztosított összegeket, amelyek meghaladják a dömpingellenes vámok végleges mértékét, el kell engedni. Amennyiben a végleges vámok összege magasabb, mint az ideiglenes vámoké, csak az ideiglenes vámok mértékének megfelelően biztosított összegeket kell véglegesen beszedni.

(149)

Annak érdekében, hogy az intézkedések kijátszásának – a vámtételek közötti jelentős különbségeknek tulajdonítható – veszélye a lehető legkisebb legyen, a dömpingellenes vámok szabályszerű alkalmazásának biztosítására jelen esetben különös intézkedéseket ítélnek szükségesnek. Ezek közé a különös intézkedések közé tartozik a II. mellékletben megállapított követelményeknek megfelelő, érvényes kereskedelmi számla bemutatása a tagállamok vámhatóságainak. Az ilyen számlával nem kísért behozatalra az összes többi exportáló gyártóra alkalmazandó dömpingellenes maradványvám vonatkozik.

(150)

Amennyiben a dömpingellenes intézkedések bevezetését követően az alacsonyabb egyéni vámtételekben részesülő vállalatok kivitelének volumene jelentősen megnő, ez a mennyiségi növekedés önmagában is az alaprendelet 13. cikkének (1) bekezdése szerinti, a kereskedelem szerkezetében az intézkedések bevezetése nyomán bekövetkezett változásnak tekinthető. Ilyen esetben, és amennyiben a feltételek teljesülnek, kijátszás elleni vizsgálatot lehet indítani. E vizsgálat tárgya, a többi között, annak megállapítása, hogy szükséges-e az egyéni vámtételek eltörlése, és ebből következően az egész országra érvényes vám bevezetése.

(151)

Az érintett vállalatoktól kapott észrevételek és a vonatkozó információk nyomán az ideiglenes rendelet mellékletében felsorolt vállalatok megnevezésében javításokat ítéltek szükségesnek. Ennek megfelelően az I. mellékletben található vállalati listán megtették a szükséges változtatásokat,

a)

tüzelőanyaguk több mint 500 ppm toluolt tartalmaz;

b)

tüzelőanyaguk több mint 100 ppm benzolt tartalmaz;

c)

legalább 5 mm átmérőjű kanóccal rendelkeznek;

d)

legalább 5 cm magas, függőleges falú, külön műanyag tartó veszi őket körül.

a)

a vizsgálati időszakban, azaz 2007. január 1-je és 2007. december 31-e között nem exportálta a Kínai Népköztársaságból származó, az 1. cikk (1) mellékletében említett árukat;

b)

nem kapcsolódik az ezen rendelettel kivetett intézkedések hatálya alatt álló exportőrökhöz vagy gyártókhoz; és

c)

a vizsgálati időszak után ténylegesen exportálta az érintett termékeket vagy visszavonhatatlan szerződéses kötelezettséget vállalt jelentős mennyiségnek a Közösségbe történő exportálására;

14.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/19

14.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/21

(1)

A 945/2008/EK bizottsági rendelet (3) a 2008/2009-es gazdasági évre megállapította a fehér cukorra, a nyerscukorra és egyes szirupokra alkalmazandó irányadó árakat és kiegészítő importvámokat. Ezen árakat és vámokat legutóbb a 368/2009/EK bizottsági rendelet (4) módosította.

(2)

A Bizottság rendelkezésére álló adatok alapján az említett összegek módosításra szorulnak, a 951/2006/EK rendeletben foglalt előírásokkal és részletes szabályokkal összhangban,

14.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/23

(1)

2007. január 15-i levelében (2) Dánia arról értesítette a Bizottságot, hogy módosította a tengerészek jövedelemadójának megfizetése alól a hajótulajdonosok számára Dániában mentességet biztosító rendszerét (úgynevezett DIS-rendszer). A DIS-rendszert a 2002. november 13-i bizottsági határozat (3) jóváhagyta.

(2)

Az értesítésben szereplő módosítás nyilvántartási száma N 43/07. 2007. március 27-i levelében (4) Dánia továbbította a Bizottságnak a 2007. március 20-i levélben (5) kért új információt.

(3)

2007. július 10-i keltezésű levelében (6) a Bizottság az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: az állami támogatási eljárásról szóló rendelet) (7) 4. cikkének (4) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárás megindításáról tájékoztatta Dániát. Dánia a 2007. szeptember 5-i levélben (8) nyújtotta be az észrevételeit.

(4)

A Bizottságnak az eljárás kezdeményezésére irányuló határozatát az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétették (9). E határozatában a Bizottság felhívta az érdekelt feleket a vizsgálat tárgyát képező intézkedésekkel kapcsolatos észrevételeik megtételére.

(5)

A Bizottsághoz a következő érdekelt felek juttattak el észrevételeket: az Európai Kotróhajósok Szövetsége, az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége, a Brit Hajózási Kamara, a Norvég Hajótulajdonosok Szövetsége, az Armateurs de France, az Alcatel-Lucent és a Dán Hajótulajdonosok Szövetsége. A Bizottság eljuttatta az e csoportok által tett észrevételeket Dániának, amelynek így lehetősége nyílt reagálni rájuk. Dánia 2008. január 9-i levelében (10) elküldte az észrevételeit.

(6)

Az értesítésben szereplő intézkedések leírását a korábban említett 2007. július 10-i határozatban közzétették.

(7)

Az értesítésben szereplő intézkedések (No L 110 (2006-07) törvény, 11. szakasz) fő célja, hogy kiterjessze az úgynevezett DIS-rendszert a kábelfektető hajók és kotróhajók fedélzetén dolgozó tengerészekre.

(8)

A kábelfektető hajók tevékenységére mindeddig nem alkalmazhatták a DIS-rendszert, annak ellenére, hogy a dán jogszabályok szerint a kábelfektetőket bejegyezhették a DIS-hajónyilvántartásba.

(9)

Dánia ezentúl szeretné biztosítani a DIS-rendszer összes előnyét a kábelfektetők számára.

(10)

A DIS-rendszer végrehajtásáról szóló 2005. május 27-i kormányrendelet (a továbbiakban: kormányrendelet) a kotrási tevékenységek támogathatóságára vonatkozó szabályok meghatározása céljából megadja, hogy a kotróhajók ágazata esetében mi tekinthető tengeri szállításnak. A kormányrendelet 13. szakaszának értelmében a kotróhajók által végzett következő tevékenységek tekinthetők tengeri szállításnak:

(11)

A hatályban lévő jogszabályok értelmében a homokkotró hajók nem jegyezhetők be a DIS-hajónyilvántartásba. A homokkotró hajók ezért nem teljesíthetik a DIS-rendszerbe való jelentkezés alapfeltételeit. Ezenfelül, mivel a homokkotró hajókat más munkákra – többek között felségvizeken végzett építési munkák – is használják, Dánia problémásnak találta a nettóbér-rendszer kiterjesztését a homokkotrókra. Ehelyett Dánia úgy határozott, hogy a homokkotrók fedélzetén tartózkodó adóalanyokat az általános szabályok szerint adóztatja, és az adót a hajótulajdonosoknak téríti vissza, amennyiben az ehhez szükséges feltételek teljesülnek.

(12)

A kotrási tevékenység tehát közvetett módon tartozik a DIS-rendszer hatálya alá, és ugyanazon előnyöket élvezi, mint a DIS-hajónyilvántartásban szereplő hajókat üzemeltető tengeri szállítással foglalkozó társaságok.

(13)

A DIS-rendszert a fent említett 2007. július 10-i bizottsági határozat (11) írta le.

(14)

A meglévő rendszer a hajótulajdonosok számára mentességet biztosít a Dansk Internationalt Skibsregisterben, a Dán Nemzetközi Hajónyilvántartásban (a továbbiakban: DIS-hajónyilvántartás) bejegyzett hajók fedélzetén dolgozó tengerészek jövedelemadójának és társadalombiztosítási hozzájárulásának befizetése alól, amennyiben a hajókat kereskedelmi célú utas- vagy áruszállításra használják.

(15)

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a DIS-hajónyilvántartást a 1988. július 1-jei 408. sz. törvény vezette be, amely 1988. augusztus 23-án lépett hatályba. Azért hozták létre, hogy küzdjenek a dán nemzeti hajónyilvántartásból harmadik ország nyilvántartásába való átlépés ellen.

(16)

Szükséges feltétel, hogy a bérek megállapításakor figyelembe kell venni az adómentességet. Az adókedvezmény így a hajózási társaságra vonatkozik, és nem az egyes tengerészekre.

(17)

Mindazonáltal a DIS-rendszert a Bizottság 2002. november 13-án jóváhagyta.

(18)

Dánia jelenleg egy másik rendszert is alkalmaz a tengeri szállítók érdekében: a tonnás adórendszert (12).

(19)

A DIS-rendszer teljes költségvetése mintegy 600 millió DKK.

(20)

Az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság úgy vélte, hogy meg kell vizsgálni a szóban forgó kiterjesztésnek az érintett ágazatra gyakorolt lehetséges gazdasági hatásait. Az érintett ágazat a távközlési, illetve energiakábelek tengerfenéken történő lefektetésével, illetve a már meglévő kábelek javításával foglalkozik.

(21)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy egy adott tevékenység nem osztható fel egy, a tengeri szállítás körébe tartozó és egy, az alól kizárt részre. Inkább azon a véleményen volt, hogy minden tengeri tevékenységet illetően átfogó értékelést kell alkalmazni annak eldöntése érdekében, hogy a vizsgált tevékenység teljességgel a tengeri szállítás körébe tartozik-e.

(22)

Következésképpen a Bizottság az eljárás hivatalos megnyitásáról szóló határozatban kifejtette, hogy a tengeri kábelfektetést nem lehet két különálló tevékenységi körre – tengeri szállítási szolgáltatások és tényleges tengeri kábelfektetés – osztani.

(23)

A kábelfektető hajók általában nem szállítanak kábeldobokat két kikötő között, vagy kikötőből tengeri létesítményre, amely a tengeri szállításnak a tagállamok közötti, illetve a tagállamok és harmadik országok közötti tengeri szállításban a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének alkalmazásáról szóló, 1986. december 22-i 4055/86/EGK (13) és a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK (14) tanácsi rendeletben megállapított meghatározása. Ehelyett a kábelfektetők a megrendelőik kérésére kábelt fektetnek egy, a parton található, meghatározott ponttól egy másik parton található, meghatározott pontig. Ennélfogva a kábelfektető hajók nem végeznek a fenti uniós rendeletek értelmében vett, nyilvánvaló tengeri szállítási szolgáltatásokat, amely utasok vagy áruk tengeri fuvarozása egy tagállam bármely kikötője vagy egy másik tagállam bármely tengeri létesítménye között. Még ha a hajók – a 4055/86/EGK és a 3577/92/EGK rendeletben előírtakkal összhangban – alkalmanként szállítanak is árut a tengeren, a tengeri szállítás meghatározásának megfelelő e tevékenység még így is csak kiegészítő jellegű a fő tevékenység, a kábelfektetés mellett.

(24)

Továbbá a Bizottság szerint még az sem bizonyított, hogy a Közösségen belül székhellyel rendelkező kábelfektető vállalatoknak ugyanazokkal a versenykorlátokkal kell megküzdeniük, mint a tengeri szállítások világpiacon jelenlevő üzemeltetőinek. A Bizottság számára nem egyértelmű, hogy a közösségi kábelfektetők ugyanolyan intenzitású – az olcsó lobogó intézménye által okozott – versennyel néznek-e szembe, mint ami a tengeri szállításra jellemző.

(25)

A Bizottság így az eljárást megindító határozatában úgy ítélte meg, hogy a kábelfektetés nem tekinthető tengeri szállításnak, következésképpen a tengeri szállítás állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatások (a továbbiakban: iránymutatások (15)) értelmében nem részesülhet a tengeri szállítást illető támogatásban.

(26)

Az eljárást megindító határozat megállapította, hogy a Bizottságnak komoly kétségei vannak arra vonatkozóan, hogy a rendszer hatálya alá tartozó minden kotrási tevékenység tengeri szállításnak minősül-e az iránymutatások értelmében. A Bizottság ezért úgy ítélte meg, hogy nem minden kotrási tevékenység jogosult a tengeri szállítás céljából nyújtott állami támogatásra.

(27)

A kábelfektető hajók tekintetében Dánia hangsúlyozza, hogy a bizottsági szolgálatok a 2006. augusztus 11-i levelükben (16) arról biztosították Dániát, hogy az állami támogatásra vonatkozó, szóban forgó intézkedések kiterjedhetnek a kábelfektető hajókra, amennyiben az 50 %-os tengeri szállításra vonatkozó követelményt betartották.

(28)

Dánia szerint a Bizottság megállapította, hogy a kábelfektetési tevékenységek tengeri szállításnak minősülhetnek, a kábeldoboknak a berakodás szerinti kikötőből a nyílt tengeri helyszínig – ahol a kábelfektetést kezdik – történő szállítása miatt, ahol a tengeri tevékenység arányát az alapján kell kiszámítani, hogy a hajó mekkora távolságot tesz meg kábel lefektetése nélkül.

(29)

Emellett Dánia számára nem világos, hogy a Bizottság a 2007. július 10-i levelében miért volt azon az állásponton, hogy a kábelfektetés nem lehet a tengeri szállítás és más tevékenységek kombinációja, továbbá fenntartja, hogy ez ellentétes a bizottsági szolgálatok 2006. augusztus 11-i levelével.

(30)

Dánia szerint az iránymutatások alapján lehetséges a kotróhajók tevékenységének tengeri szállításra és más tevékenységekre történő felosztása. Ezért Dánia nem érti, hogy miért ne lehetne hasonló felosztást alkalmazni a kábelfektető hajók vonatkozásában.

(31)

Dánia hangsúlyozza, hogy az Európai Bíróság által a C-251/04. sz. ügyben hozott ítélet – amelyet a Bizottság a vizsgálatot megindító határozatában említ – nem változtatja meg annak alapját, amelyről a Bizottság az említett 2006. augusztus 11-i levelében Dániát biztosította. Dánia szerint a Bíróság abban a kérdésben döntött, hogy a vontatóhajók tevékenységére a 3577/92/EGK rendelet vonatkozik-e, és azt állapította meg, hogy nem. Dánia véleménye szerint a szóban forgó ítélet nem vonatkozik az iránymutatásoknak a kábelfektető hajókra történő alkalmazására.

(32)

A dán hatóságok megemlítik, hogy az iránymutatások nemcsak a 4055/86/EGK és a 3577/92/EGK rendeletben meghatározott tengeri szállítással foglalkoznak, hanem „… bizonyos részekben a vontatással és a kotrással is”.

(33)

Az iránymutatások szerint a tevékenységek legalább 50 %-át a tengeri szállításnak kell kitennie, amelyet a kotrók esetében az iránymutatások – a dán hatóságok szerint – úgy határoznak meg, mint „… a kitermelt anyagok tengeri fuvarozása …”. A dán hatóságok szerint az iránymutatásokat úgy kell értelmezni, hogy az a kitermelt anyagok tengeren történő szállítását tengeri szállításnak tekinti.

(34)

Dánia vitatja a Bizottság azon kezdeményezését is, hogy a vizsgálati eljárás célját az értesítésben nem szereplő területekre egyoldalúan kiterjessze, ugyanis úgy tűnik, hogy a Bizottság vizsgálatának ez a tárgya (17). Dánia szerint az állami támogatási eljárásról szóló rendelet II. fejezetében nincs az értesítésben szereplő támogatásra vonatkozó olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné a Bizottság számára a már meglévő, állami támogatási intézkedések vizsgálatba történő bevonását. Amennyiben a Bizottság már meglévő állami támogatásokat kíván vizsgálni, akkor Dánia szerint az említett rendeletnek a meglévő támogatási rendszerekre vonatkozó eljárásáról szóló V. fejezetét kellene alkalmazni.

(35)

Dánia kijelenti, hogy a 2005. január 21-i módosítások értesítése két törvényjavaslat formájában történt, amelyeket a kormány 2005. január 12-én terjesztett a parlament elé (a tengerészek adózásáról szóló törvényjavaslat és a tonnás adórendszerről szóló törvényt módosító törvényjavaslat). Dánia szerint a szóban forgó két törvényjavaslat a Bizottság által jóváhagyottnak tekinthető a következő okokból:

(36)

Ezért Dánia azt állítja, hogy a tengerészek adózásáról szóló törvény 2005 tavaszi változata az uniós jog alapján engedélyezett állami támogatás.

(37)

Így Dánia következtetése az, hogy a vizsgálati eljárás csak az értesítésben állítólag egyedül szereplő intézkedésre, vagyis a DIS-rendszer körébe tartozó kábelfektető hajón dolgozó tengerészek lehetséges bevonására vonatkozhat.

(38)

A kotróhajókkal kapcsolatban a dán kormány jelzi, hogy 2006. december 13-án elfogadta a tengerészek adózásáról szóló törvényt módosító törvényt. A tengerészek adózásáról szóló szóban forgó törvényről szóló értesítés 2007. január 15-én történt.

(39)

Dánia úgy véli, hogy a kitermelt anyagok nyílt tengeri szállítása az iránymutatások értelmében tengeri szállításnak minősül. Ennélfogva a kotróhajókra vonatkoznak az iránymutatások – tekintet nélkül a 4055/86/EGK és a 3577/92/EGK rendelet tartalmára –, amennyiben a kotróhajók az üzemidejük legalább 50 %-ában tengeri szállítást végeznek (amelyet Dánia úgy határoz meg, hogy „a kitermelt anyagok tengeri fuvarozása”).

(40)

A dán hatóságok hozzáfűzik, hogy a dán állami támogatási rendszer nem vonatkozik a „korlátozott tengeri közlekedés” tevékenységeire. A „korlátozott tengeri közlekedés” körébe tartoznak például a kikötőkben és a fjordokban végzett tevékenységek. A kikötőkben és fjordokban, vagy azok körül végzett földkiemelési és kotrási munkák ezért semmiképpen nem tartoznak a DIS-rendszer hatálya alá. Ugyanez érvényes abban az esetben is, amikor a hajó a kikötőben áll.

(41)

A dán hatóságok magyarázata szerint a gyakorlatban a földkiemelési és a kotrási munkákat leggyakrabban láncvedres kotrókkal végzik, amelyeknek nincs saját motorjuk, így már emiatt sem tartozhatnak a DIS-rendszer hatálya alá. A saját hajtóerővel rendelkező hajókra vonatkozhat a rendszer. A szerződéses tevékenységeknél alkalmazott hajók szintén ki vannak zárva a DIS-rendszer alól. A szerződéses tevékenységek közé tartozik a kikötők, mólók, hidak, olajfúrók, szélerőmű parkok és más tengeri létesítmények építése és javítása.

(42)

Az EUDA szerint a Bizottság a kotrási tevékenységek esetében az 1997. évi irányelveknél sokkal szigorúbb állami támogatási rendszert vezetett be. A közösségi kotróhajóflotta fenntartásának támogatása mellett az EUDA két, általános aggodalmat fejezi ki:

(43)

Az ECSA úgy véli, hogy a Bizottság nagyon elméleti megközelítést választott és nem veszi figyelembe az iránymutatások céljait és tartalmát.

(44)

Az ECSA szerint az iránymutatásokban már előfeltétel, hogy a kotrási tevékenység jelentős része tengeri szállításból álljon. Az ECSA fenntartja, hogy mind a kotróhajók, mind a kábelfektető hajók szállítanak kitermelt anyagokat és kábeleket A pontból B pontba. Az ECSA szerint ebből a szempontból lényegtelen a be- és kirakodási pont.

(45)

Az ECSA hangsúlyozza, hogy a kotróhajók és a kábelfektetők iránymutatások szerinti szállítási tevékenységeinek köre teljes összhangban áll az iránymutatásokkal, mivel ezek a specializált hajók a világpiacon is működnek, erős nemzetközi verseny és globális munkaerőpiac mellett.

(46)

A Brit Hajózási Kamara hangsúlyozza, hogy az iránymutatások szerint ugyanazon kotróhajók végezhetnek támogatható és nem támogatható tevékenységeket is, ezért azokat meg kell különböztetni. A Brit Hajózási Kamara ezért aggodalmát fejezi ki azzal a kijelentéssel kapcsolatban, hogy „a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy adott tevékenység nem osztható fel egy, a tengeri szállítás körébe tartozó és egy, az alól kizárt részre”.

(47)

A Brit Hajózási Kamara véleménye szerint nem kell különbséget tenni az áruk és az utasok szállítása között, amennyiben az a kikötők és a létesítmények listáján szereplő helyre vagy helyről, illetve a tenger más meghatározott pontjaihoz történik. Aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy új vizsgálatot kívánnak bevezetni az áru vagy az utasok szállításának céljával kapcsolatban. Ennélfogva azt állítja, hogy a fogyasztó motivációja nem lényeges a hajózási műveletek támogathatósága szempontjából. A Brit Hajózási Kamara megjegyzi, hogy a szállított anyagok adott rendeltetési helyét legfőképp az ügyfél határozza meg, annak jövőbeni felhasználásával és/vagy környezeti vagy más engedélyekkel összhangban.

(48)

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelent értesítésben szereplő, a kábelfektető hajó általános működésének leírása tekintetében a Brit Hajózási Kamara nem ért egyet a Bizottság előzetes értékelésével: szerinte a kábelfektetők a fogyasztók kábelét a kikötői létesítményekben rakodják be, majd egy sor más helyszínre szállítják el, amely lehet más kikötő is, ahova az a tengerfenéken vagy tengerfenékben haladó lefektetéssel jut el.

(49)

A Norvég Hajótulajdonosok Szövetsége szerint a Bizottságnak rugalmasan kellene értelmeznie a „tengeri szállítás” fogalmát, mivel a kábelfektetéssel és kotrással foglalkozó társaságok hasonló nemzetközi mobilitással rendelkeznek és a hagyományos „tengeri szállításéval” megegyező, globális versenyszabályok vonatkoznak rájuk.

(50)

Meglátásuk szerint az A pontból B pontba történő szállítás, illetve kábelfektetés egyidejű és integrált művelet, amely során a kábelt fokozatosan „kirakodják” a tengerfenékre.

(51)

Ehhez hasonlóan a Norvég Hajótulajdonosok Szövetsége úgy véli, hogy a szállítás célja a kotrásból származó anyag kezelése, amelyet szállításnak kell tekinteni akkor is, ha a kotrás és/vagy a kirakodás helye nem kikötő és nem is tengeri létesítmény.

(52)

Az Armateurs de France szerint a tengeri szállítás – az iránymutatások hivatkozása alapján – nem ugyanúgy került meghatározásra a 3577/92/EGK és a 4055/86/EGK rendeletben. Ezért a tengeri szállítás meghatározásának nem kell ugyannak lennie az állami támogatás esetében, mint az említett rendeletekben. Az Armateurs de France azt állítja, hogy a 3577/92/EGK rendelet által adott meghatározás mindemellett nem teljes. Az Armateurs de France szerint az iránymutatások így nem zárják ki a kábelfektetési és a kotrási tevékenységeket.

(53)

Az Armateurs de France véleménye szerint a Bíróság által a C-251/04. sz. ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet lényegtelen a szóban forgó tevékenységek szempontjából, mivel az nem zárja ki a tengeri szállításból származó kábelfektetési és kotrási tevékenységeket. Az Armateurs de France hangsúlyozza, hogy ezek a tevékenységek nem az ítélet értelmében vett „összefüggő, járulékos vagy azt kiegészítő bármely szolgáltatások”, hanem inkább tengeri áruszállítás a tengeri létesítményekre vagy azokról.

(54)

Az Armateurs de France fenntartja, hogy ha az iránymutatásokat úgy lehetne értelmezni, hogy csak a tisztán tengeri szállítás kaphat a tengeri szállításra vonatkozó támogatást, akkor az ilyen értelmezés az iránymutatások hatálya alól kizárná azokat a hajókat is, amelyek az áruszállítást követően üresen térnek haza. Mivel az iránymutatások már kiterjednek a vontatásra és a kotróhajókra – amennyiben a vontatóhajó által adott évben végzett tényleges tevékenység több mint 50 %-a tengeri szállítás – az Armateurs de France szerint ezt ki kellene terjeszteni minden szervizhajóra, beleértve a kotróhajókat vagy a kábelfektetőket is.

(55)

Az Alcatel-Lucent kiemeli a kábelfektetők fontosságát a tengeri munkaerőpiacon, figyelembe véve az e terület által igényelt magas színvonalú műszaki ismereteket. Az Alcatel-Lucent véleménye szerint a kábelfektetők alkalmazzák a legjobban képzett munkavállalókat a tengeri munkaerőpiacon. Ezért a DIS-rendszernek a kábelfektetőkre történő kiterjesztése megfelel az iránymutatásokban a tengeri szállításra meghatározott állami támogatás céljának, amennyiben az európai tengeri alkalmazottak tekintetében védi a magas minőségű foglalkoztatást Európában. A távközlési piac válsága miatt az olcsó lobogók alatt hajózó hajókkal versenyző közösségi távközlésikábel-fektető hajóflotta állománya 80 hajóról 35-re csökkent.

(56)

A piac globális. Az internetbuborék csúcsán elérte az évi 100 000 km-t, majd 2003 és 2006 között évi 20 000 km-re csökkent, jelenleg megközelíti az 50–70 000 km-t évente.

(57)

Figyelembe véve, hogy a vezetékek csatlakoztatása miatt óceánokat átszelő utakra is szükség van, és a legnagyobb kábelfektető hajók is csak mintegy 3 000 km-nyi kábeldobot képesek szállítani, az Alcatel-Lucent azon a véleményen van, hogy a kábelfektető hajók legjelentősebb tevékenysége a kábeldobok szállítása a kábeldob-gyártól a tenger azon pontjáig, ahol a kábelt csatlakoztatni kell, és ahonnan lefektetik a tengerfenékre. Az Alcatel szerint a kábelfektető hajók a tengeri szállítás körébe tartoznak, figyelembe véve, hogy a hajózás közben az útvonalon folyamatosan lerakodják a rakományt. Ezért a kábelezési műveletet rakomány szállításának kell tekinteni.

(58)

Az Alcatel-Lucent véleménye szerint a 3577/92/EGK és a 4055/86/EGK rendelet nem korlátozza szigorúan a tengeri rendeltetési helyek fajtáit (két kikötő között vagy kikötő és tengeri létesítmény között). Véleménye szerint a tenger bizonyos pontja is tekinthető az iránymutatások hatálya alá tartozó rendeltetési helynek. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy az első méter, tengerfenékre lefektetett kábel tengeri létesítménnyé válik, ezért a további kábelfektetés nem más, mint az e tengeri létesítményhez való szállítás.

(59)

Az Alcatel-Lucent szerint a Bíróság által a C-251/04. sz. ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet közvetve lehetővé teszi a tengeri szállítás fogalmának kiterjesztését, amennyiben az az iránymutatások céljaival összhangban marad. Az Alcatel-Lucent azt mondja, hogy fő céljuk a közösségi lobogó alatt hajózó hajóik védelme, valamint a világpiacokon versenyképes flotta fenntartása. Ennélfogva a kábelfektetési tevékenységekre az iránymutatások alkalmazandók – mivel e tevékenységek összhangban vannak az iránymutatások céljaival – még akkor is, ha a kábelfektetést szolgáltatásnak (a tengeri szállítási szolgáltatások nyújtásához járulékosnak vagy azt kiegészítőnek) tekintenék.

(60)

Az Alcatel-Lucent végül is úgy gondolja, hogy a környezeti megfontolásokra tekintettel fontos fenntartani egy a közösségi lobogó alatt hajózó, nagy kábelfektető flottát.

(61)

A Dán Hajótulajdonosok Szövetsége szerint a kábelfektetés „saját jogú” tevékenység – nem pedig kisegítő szolgáltatás a vontatási útvonalak mentén –, amely az Európai Bíróság által a C-251/04. sz. ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet alapján nem tartozik a 3577/92/EGK és a 4055/86/EGK rendelet hatálya alá. Továbbá, a Dán Hajótulajdonosok Szövetsége fontosabbnak tartja az iránymutatások céljainak figyelembevételét. Ezért a Dán Hajótulajdonosok Szövetsége emlékeztet arra, hogy az európai kábelfektető ágazat sok tengerésznek ad munkát Európában. Emellett a kábelfektetés segíthet a biztonsági szabályok és standardok meghatározásában, valamint az ilyen hajók közösségi nyilvántartásba történő felvételében.

(62)

A Dán Hajótulajdonosok Szövetsége azt állítja, hogy a kábelfektetésre ugyanazon versenykorlátok vonatkoznak, mint amelyekkel a közösségi tengeri szállításban tevékenykedő üzemeltetők találkoznak a világpiacokon. A kábelfektetők földrészek között is hajóznak.

(63)

Emellett a Dán Hajótulajdonosok Szövetsége úgy véli, hogy a homokkotrókra vonatkozó dán szabályok az iránymutatások hatálya alá tartoznak, figyelembe véve a hasonló megszövegezést is. A Dán Hajótulajdonosok Szövetsége szerint a szóban forgó dán szabályozás nem vonatkozik a földkiemelésre. Sőt, a kotrás csak akkor támogatható, ha az megfelel azon feltételnek, amely szerint a szóban forgó tevékenység legalább 50 %-át tengeri szállításnak kell képeznie.

(64)

Az érdekelt felek által benyújtott észrevételekhez fűzött megjegyzésként a dán hatóságok megismétlik a korábbi érveiket, és hangsúlyozzák, hogy minden érdekelt fél támogatta a kábelfektető hajóknak az iránymutatások hatálya alá történő vonását.

(65)

Először is, a Bizottság megjegyzi, hogy a tengeri szállításhoz hasonlóan a kábelfektetési tevékenységek is szakértelemmel rendelkező munkavállalókat igényelnek, a hagyományos tengeri szállító hajók fedélzetén dolgozókéhoz hasonló képesítéssel. Azt is megjegyzi, hogy a kábelfektető hajókon dolgozó tengerészekre ugyanazon munkajogi rendelkezések és szociális keretek vonatkoznak, mint a többi tengerészre.

(66)

Másodsorban, a Bizottság elismeri, hogy a kábelfektetők tengerjáró hajók, és ugyanazon műszaki és biztonsági ellenőrzéseken mennek keresztül, mint a tengeri szállításra szánt hajók.

(67)

Harmadsorban, a Bizottság elismeri annak kockázatát, hogy a kábelfektető társaságok a kedvezőbb adózási környezet miatt a Közösségen kívülre helyezik a parton végzett tevékenységeiket, és a hajóik az olcsó lobogók alatt hajóznak majd. Ezzel összefüggésben a Bizottság elismeri, hogy a kábelfektetés a jellegénél fogva globális piac.

(68)

A Bizottság azt is megjegyzi, hogy a DIS-rendszer kiterjesztése a tengeri kábelfektetési tevékenységekre segítene megőrizni a közösségi foglalkoztatást a dán érdekeltségű, tengerjáró kábelfektető hajókon.

(69)

A közösségi kábelfektetés előtt álló kihívások a globális verseny és a parti tevékenységek áthelyezése tekintetében hasonlóak a közösségi tengeri szállítás kihívásaihoz. Ugyanígy a közösségi kábelfektető tevékenységek ugyanazon jogi környezet hatálya alá tartoznak munkaügyi, műszaki és biztonsági szempontból, mint a közösségi tengeri szállítás. Végül, itt is szükség van a szakképzett és gyakorlott tengerészekre ugyanúgy, mint a tengeri szállítás esetében.

(70)

Ezek a szempontok állnak az iránymutatások mögött. Valójában az iránymutatások 2.2. szakaszának első albekezdése említi a tengeri biztonság, a tagállami nyilvántartásokba való felvétel vagy újrafelvétel, a tagállamok tengeri klasztereinek megerősítéséhez való hozzájárulás, a tengeri know-how védelme és javítása, valamint fő célként az európai tengerészek foglalkoztatásának előmozdítása területén bekövetkezett fejlődést. Különösen igaz ez a bérköltségek csökkentésében – amelyek „versenyképességet javító szociális intézkedések” (lásd az iránymutatások 3. szakaszának címét) – megnyilvánuló állami támogatás (az iránymutatások 3.2. szakasza) tekintetében.

(71)

Ennek következtében, habár a Bizottság továbbra is azt állítja, hogy a kábelfektetési tevékenységek nem tartoznak a fent említett rendeletek és az iránymutatások szerinti tengeri szállítás meghatározása alá, úgy véli, hogy a kábelfektetés az iránymutatások 3.2. szakasza alkalmazásával analógia révén kapcsolódik a tengeri szállításhoz, ennélfogva a kábelfektetésnek is ugyanazon rendelkezés hatálya alá kell tartoznia.

(72)

A Bizottság így megállapítja, hogy a DIS-rendszernek a kábelfektető hajókra analógia révén történő kiterjesztését az iránymutatások 3.2. szakaszának rájuk való alkalmazásával lehet elfogadni, így a kiterjesztés összhangban áll a közös piaccal.

(73)

A Bizottság elutasítja Dánia arra vonatkozó érvelését, hogy a Bizottság állítólag visszaélt a hatalmával, amikor vizsgálati eljárást indított a DIS-rendszer rendelkezéseivel kapcsolatban a kotrás tekintetében. A fent említett kormányrendeletet csatolták az értesítéshez: a Bizottság úgy véli, hogy meg kell vizsgálnia ezt a mellékletet is és meg kell állapítania, hogy a kormányrendelet a Bizottság által a fent említett NN 116/98. sz. 2002. december 12-i határozatban engedélyezett DIS-rendszernek, illetve a Dánia által 2005-ben a Bizottsággal közölt, a DIS-rendszernek a 2004. évi iránymutatásokhoz való igazítására irányuló intézkedéseknek az átdolgozása-e.

(74)

Emellett a Bizottság cáfolja azt a feltételezést, hogy a két törvényjavaslatot a bizottsági szolgálatok 2005. május 18-i levelében jóváhagyták. Ez a levél világossá tette, hogy a Bizottság által az iránymutatásokon keresztül javasolt megfelelő intézkedéseknek a tagállamok által történő elfogadását eljárási szempontból nem szabad új támogatásról, vagy meglévő támogatás módosításáról szóló értesítésnek tekinteni. Az említett válaszában a Bizottság azt is világossá tette, hogy a dán hatóságok által benyújtott intézkedések az iránymutatásokban javasolt megfelelő intézkedések puszta átültetése, amelyek nem igényeltek az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése értelmében vett értesítést.

(75)

Továbbá, az értesítéshez csatolt kormányrendelet lényegében a fent említett 2008. január 21-i levélben benyújtott törvényjavaslatból indul ki, miközben a támogatható kotrási tevékenységek körét nagyon kiszélesíti, túl azon, amelyet a fent említett levélben szereplő törvényjavaslatban meghatároztak. A vizsgálat megindításakor a Bizottság a kormányrendelet rendelkezéseit nem új támogatásnak (amely egyben jogszerűtlen lenne, mivel akkor a rendelkezések már hatályba léptek), hanem az állami támogatási eljárásról szóló rendelet 16. cikkének értelmében meglévő támogatással való visszaélésnek tekintette. Ennélfogva a rendelet vonatkozó fejezete nem a dán hatóságok által feltételezett, a létező támogatási rendszerekre vonatkozó eljárásokról szóló V. fejezet, hanem a támogatással való visszaélésre vonatkozó eljárásról szóló IV. fejezet.

(76)

A Bizottság ennélfogva teljes jogosultsággal rendelkezett a kormányrendelet tekintetében vizsgálati eljárást indítani.

(77)

Az iránymutatások 3.2. szakaszának ötödik albekezdése megállapítja azon feltételeket, amelyek mellett a bérköltségek csökkentésének formájában megnyilvánuló állami támogatás megadható a kotrási tevékenységek számára. Azon feltételek, hogy a tengerészeknek az iránymutatások 3.2. szakasza harmadik albekezdésének értelmében vett tengerjáró hajón dolgozó közösségi tengerészeknek kell lenniük, a kotróhajóknak pedig szerepelniük kell valamely tagállam nyilvántartásában, már a DIS-rendszer feltételei.

(78)

Emellett a dán hatóságok a vizsgálat megindításáról szóló határozat vonatkozásában tett észrevételeikben nyilvánvalóvá tették, hogy csak a saját meghajtással rendelkező kotróhajók támogathatók a DIS-rendszerben, és a többek között a kikötőkben vagy fjordokban, illetve azok környékén végzett kotrási tevékenységek ki vannak zárva a DIS-rendszerből.

(79)

Tekintettel arra a feltételre, hogy a kotróhajóknak az üzemidejük legalább 50 %-ában tengeri szállítást kell végezniük, a Bizottság megjegyzi, hogy a kotrás esetében a „tengeri szállítást” az iránymutatások 3.1. szakaszának tizenhatodik albekezdése úgy határozza meg, mint „a kitermelt anyagok nyílttengeri szállítása”, és kizárja a „kitermelés vagy kotrás mint olyan” tevékenységeket. Ebben az összefüggésben a Bizottság megjegyzi, hogy a kitermelés vagy kotrás, mint olyan, a fent említett dán kormányrendeletben leírtak szerint ki van zárva a támogatható kotrási tevékenységek meghatározásából. A Bizottság továbbá úgy véli, hogy „a kitermelés helye és a kitermelt anyagok kirakodási helye közötti hajózás” és a „kitermelési helyek közötti hajózás” kétségtelenül a kitermelt anyagok szállítását jelenti. A Bizottság azt is elfogadja, hogy a tengeri szállításban a hajók bizonyos ügyletek bizonytalansága miatt nem mindig megrakodva hajóznak. Ennélfogva, analógia alkalmazásával logikus feltételezni, hogy „a kikötő és a kitermelési hely közötti hajózás”, valamint a „kirakodás és a kikötő közötti hajózás” tengeri szállításnak minősül. Hasonlóképpen a „kirakodás” is tengeri szállítással jár. Végezetül, amikor a kotróhajók az állami hatóságok kérésére segítséget nyújtanak a nyílt tengeren, a közvetlenül és kizárólag erre szánt idő a tengeri szállítás javára szolgál.

(80)

A Bizottság ennélfogva arra a következtetésre jut, hogy a kormányrendeletben meghatározott kotrási tevékenységek tartozhatnak a DIS-rendszer hatálya alá, kivéve a „kitermelési helyekre való hajózás”, amely csakugyan nem különböztethető meg a kitermeléstől vagy kotrástól, mint olyantól.

(81)

Az, hogy a Bizottság a DIS-rendelet által támogathatóként fogadta el a dán hatóságok által a fent említett kormányrendeletben meghatározott legtöbb tevékenységet, szintén a következő tényezőkön alapul.

(82)

A kotrás szakképzett tengerészeket igényel, akikre ugyanazok a munkajogi rendelkezések és ugyanaz a szociális keret vonatkoznak, mint a többi tengerészre.

(83)

A kotróhajók tengerjáró hajók, amelyekre ugyanazon műszaki és biztonsági ellenőrzések alkalmazandók, mint a tengeri kereskedelemmel foglalkozó hajókra.

(84)

Végül fennáll annak a kockázata, hogy a kábelfektető társaságok kedvezőbb adózási környezet miatt a Közösségen kívülre helyezik a parton végzett tevékenységeiket, és a hajóik az olcsó lobogó alatt hajóznak majd.

(85)

A Bizottság úgy gondolja tehát, hogy a DIS-rendszer alkalmazható a kormányrendeletben meghatározott tengeri kotrásra, a kitermelési helyre való hajózás kivételével.

(86)

A legutóbbi gyakorlat alapján a Bizottság már nem hagyja jóvá a határozatlan idejű állami támogatási rendszereket vagy azok módosításait, és előírja, hogy az ilyen rendszerekről szóló értesítések legfeljebb tízéves időtartamra tehetők.

(87)

Ezért a Bizottság köteles – az aktuális gyakorlatával összhangban – az értesítésben szereplő intézkedés lejáratát előírni. Következésképpen a Bizottságnak úgy kell döntenie, hogy e határozatról szóló értesítés időpontját követően legkésőbb tíz évvel a dán hatóságok ismét értesítést küldenek az e határozatban az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése alapján értékelt DIS-rendszer módosításáról,

14.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/32

(1)

A 2006/771/EK bizottsági határozat (2) a kis hatótávolságú eszközök széles köre – többek között az olyan alkalmazások, mint a riasztóberendezések, helyi elektronikus hírközlő berendezések, ajtónyitó eszközök és orvosi implantátumok – számára harmonizálja a spektrumhasználat műszaki feltételeit. A kis hatótávolságú eszközök általában tömegpiaci és/vagy hordozható termékek, amelyek könnyen szállíthatók és használhatók a határokon keresztül; a frekvenciákhoz történő hozzáférés feltételeinek eltérései ezért akadályozzák a termékek szabad áramlását, növelik azok előállítási költségeit, és más rádióalkalmazások és szolgálatok káros zavarásának kockázatát okozzák.

(2)

A 2006/771/EK bizottsági határozat melléklete helyébe a 2008/432/EK bizottsági határozat (3) melléklete lépett, amely így módosította a kis hatótávolságú eszközökre irányadó harmonizált műszaki feltételeket.

(3)

Azonban a technológia és a társadalmi igények gyors változásával a kis hatótávolságú eszközök új alkalmazásai jelenhetnek meg, amelyek megkövetelik a frekvenciasávok harmonizációjára vonatkozó feltételek rendszeres frissítését.

(4)

A Bizottság a 676/2002/EK határozat 4. cikke (2) bekezdésének megfelelően 2006. július 5-én állandó megbízást (4) adott a Postai és Távközlési Igazgatások Európai Értekezletének (CEPT) a 2006/771/EK határozat mellékletének a kis hatótávolságú eszközökkel kapcsolatos technológiai és piaci fejlesztéseket követő naprakésszé tételére.

(5)

2008. novemberi, az említett megbízás alapján tett jelentésében (5) a CEPT azt javasolta a Bizottságnak, hogy több, a 2006/771/EK határozat mellékletében szereplő műszaki szempont tekintetében hajtson végre módosítást.

(6)

A 2006/771/EK határozatot ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(7)

A spektrum eredményes kihasználása és a káros interferencia kiküszöbölése céljából az e határozatban lefektetett feltételek szerint működő berendezéseknek a rádióberendezésekről és a távközlő végberendezésekről, valamint a megfelelőségük kölcsönös elismeréséről szóló, 1999. március 9-i 1999/5/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (6) is meg kell felelniük, ami a harmonizált szabványoknak való megfeleléssel vagy egyéb megfelelőségértékelési eljárás útján igazolható.

(8)

Az e határozatban előírt intézkedések összhangban vannak a rádiófrekvencia-bizottság véleményével,

14.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 119/40