17.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/1

17.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/3

(1)

A 2454/93/EGK bizottsági rendelet (2) 37. melléklete értelmében a vámáru-nyilatkozaton bizonyos esetekben fel kell tüntetni egy számot, amely azonosítja az érintett személyt. Az alkalmazandó azonosító szám típusát azonban a tagállamok határozzák meg, és a tagállamok kötelezik az érintett személyt, hogy a nemzeti rendszerekben vétesse magát nyilvántartásba. Ennek megfelelően, ha a gazdasági szereplők vagy más személyek árut behozni, árutovábbítási eljárás keretében árut szállítani vagy árut kivinni szándékoznak, illetve ha egy másik tagállamban vámjogi egyszerűsítésre vagy vámeljárás használatára vonatkozó engedélyt kívánnak kérelmezni, akkor kötelesek minden egyes tagállamban nyilvántartásba vétetni magukat, és minden egyes tagállamban külön azonosító számot kell kapniuk.

(2)

A 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (3) módosított 2913/92/EGK rendelettel bevezetett biztonságnövelő intézkedések értelmében a vámhatóságok, illetőleg e hatóságok és a Bizottság egy közös kockázatkezelési keretrendszeren belül elemzik a kockázatot, és elektronikus úton kicserélik egymással a kockázattal kapcsolatos információkat; a vámhatóságok az érkezést, illetve az indulást megelőzően információkat kapnak minden, a Közösség vámterületére belépő és onnan kilépő áruról; továbbá a bizonyos feltételeket teljesítő gazdasági szereplők engedélyezett gazdálkodói jogállást kaphatnak. Ezen intézkedések hatékonyabbá tétele érdekében lehetővé kell tenni az érintett személyek egyedi számmal történő azonosítását.

(3)

Ezért szükséges bevezetni a gazdasági szereplők nyilvántartási és azonosító számát (EORI-szám), amelyet minden gazdasági szereplő és – adott esetben – más személyek megkapnak, és amely a Közösség teljes területén közös referenciaként szolgál a szóban forgó személyeknek a vámhatóságokkal fenntartott kapcsolatai, valamint a vámhatóságok közötti, illetőleg a vámhatóságok és egyéb hatóságok közötti információcsere során. Az egyediség biztosítása érdekében egy adott személy vonatkozásában egyetlen számot indokolt használni.

(4)

A 2454/93/EGK rendelet egyes rendelkezései előírhatják, hogy a vámhatóságokkal fenntartott kapcsolataikban olyan személyeknek is meg kell adniuk EORI-számot, akik nem minősülnek gazdasági szereplőnek. Ezért a tagállamok számára lehetővé kell tenni, hogy ezeket a személyeket is nyilvántartásba vegyék.

(5)

Annak érdekében, hogy a meglévő nemzeti nyilvántartási rendszerek és jogszabályi rendelkezések ne igényeljenek lényeges módosításokat, továbbá a központi rendszer és a nemzeti rendszerek integrációjának elősegítése érdekében helyénvaló úgy rendelkezni, hogy a gazdasági szereplők és – adott esetben – más személyek az EORI-számot a tagállamoktól kérelmezzék, és hogy azt a tagállamok adják ki.

(6)

Mivel a gazdasági szereplők és más személyek tagállami nyilvántartásba vételében többféle hatóság is részt vesz, indokolt, hogy az egyes tagállamok kijelöljék az EORI-szám kiadásáért, illetve a gazdasági szereplők és más személyek nyilvántartásba vételéért felelős hatóságot vagy hatóságokat.

(7)

A gazdasági szereplők és más személyek adminisztratív terheinek csökkentése érdekében indokolt lehetővé tenni, hogy a szóban forgó személyek, miután valamelyik tagállamban nyilvántartásba vették őket, olyan EORI-számot kapjanak, amely minden tagállamban érvényes. Az adatfeldolgozás és a vámhatóságokkal való kapcsolattartás egyszerűsítése érdekében a gazdasági szereplőket és más személyeket indokolt kötelezni arra, hogy miután megkapták az EORI-számot, ezt az egyedi számot használják minden olyan alkalommal, amikor a vámhatósággal való kapcsolataik során azonosítaniuk kell magukat.

(8)

Az adminisztratív eljárások egyszerűsítése céljából és annak érdekében, hogy a vámhatóságok az adatokhoz könnyen és megbízható módon férjenek hozzá, a gazdasági szereplők és más személyek nyilvántartásba vételével és az EORI-számokkal kapcsolatos adatok megőrzésére és cseréjére központi elektronikus rendszert indokolt kialakítani.

(9)

Kívánatos, hogy a tagállamok és a Bizottság szorosan együttműködjenek egymással a központi elektronikus rendszer kialakítása, valamint zavartalan és biztonságos működésének biztosítása érdekében.

(10)

A központi rendszerben lévő adatoknak a vámhatóságok és egyéb nemzeti hatóságok közötti információcsere keretében való felhasználása csak olyan mértékben indokolt, amilyen mértékben az említett hatóságok ezen adatokhoz való hozzáférése a vámeljárás tárgyát képező áru mozgása tekintetében fennálló jogszabályi kötelezettségeik teljesítéséhez szükséges.

(11)

Az EORI-számok, valamint a gazdasági szereplők és más személyek nyilvántartási adatai egy korlátozott körének nyilvánosságra hozatala lehetőséget nyújt más személyeknek az adatok ellenőrzésére. Az EORI-számokat és a nyilvántartási adatok egy korlátozott körét tehát célszerű nyilvánosságra hozni. A nyilvánosságra hozatalt azonban – annak következményeire való tekintettel – csak akkor indokolt lehetővé tenni, ha a gazdasági szereplő vagy más személy ehhez a helyzet ismeretében kifejezetten, önként és írásban hozzájárulását adta.

(12)

Az egyének védelmét a személyes adatok tagállamok által történő feldolgozása tekintetében a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4), a személyes adatok Bizottság általi feldolgozása tekintetében pedig a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) szabályozza.

(13)

A 95/46/EK irányelv 28. cikke értelmében a nemzeti felügyelő hatóságoknak indokolt ellenőrizniük a személyes adatok tagállamok általi feldolgozásának jogszerűségét, míg a 45/2001/EK rendelet 46. cikke értelmében az európai adatvédelmi biztosnak – a közösségi intézményeknek és szerveknek a szóban forgó adatokkal összefüggő feladatai korlátozott voltának figyelembevételével – indokolt ellenőriznie a közösségi intézményeknek és szerveknek a személyes adatok feldolgozásával kapcsolatos tevékenységét; ezeknek a hatóságoknak a hatáskörük szabta keretek között indokolt aktívan együttműködniük egymással, és biztosítaniuk az e rendelet alapján végzett adatfeldolgozás összehangolt felügyeletét.

(14)

A 2454/93/EGK rendeletet módosító 1875/2006/EK bizottsági rendelet (6) elfogadása óta szerzett tapasztalatok szükségessé tették a Közösség vámterületére belépő és az azt elhagyó áruk kapcsán a vámhatóságnak benyújtandó érkezés, illetőleg indulás előtti árunyilatkozatokra vonatkozóan bizonyos részletszabályok meghatározását és kiigazítását.

(15)

Részletesebben szükséges továbbá szabályozni a szállítóeszköz üzemeltetője és a beléptető vámhivatal közötti információcserét azokra az esetekre vonatkozóan, amikor a szállítóeszköz a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatban megjelölttől eltérő kikötőbe vagy repülőtérre érkezik meg.

(16)

Indokolt továbbá azt is meghatározni, hogy a szállítóeszköz üzemeltetője mely esetekben és milyen formában köteles értesíteni a beléptető vámhivatalt a szállítóeszköz érkezéséről.

(17)

Részletesebb szabályok révén szükséges meghatározni, hogy kinek kell információkat szolgáltatnia a Közösség vámterületére való beérkezésekor átmeneti megőrzés alá helyezett nem közösségi árukról. Ezeket az információkat lehetőség szerint a már a vámhatóságok rendelkezésére álló adatokból kell származtatni.

(18)

Több olyan eset is világossá vált, amikor nem szükséges érkezés vagy indulás előtti árunyilatkozatot benyújtani; ilyen esetet képeznek különösen a tengeri fúró- vagy termelési platformokra szánt, és az ilyen platformokról érkező áruk, valamint a tagállami katonai hatóságok által vagy érdekében szállított fegyver és katonai felszerelés. A gazdasági szereplők túlzott mértékű megterhelésének elkerülése végett ugyanakkor a 22 EUR-nál nem nagyobb belső értékű áruszállítmányok esetén indokolt bizonyos feltételekkel mentességet adni az érkezés, illetőleg indulás előtti árunyilatkozat benyújtásával kapcsolatos kötelezettség alól. E mentesség alkalmazásakor az áru megérkezése, illetőleg indulása előtt a kockázatelemzést az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozat vagy a szóban forgó árura vonatkozó vámáru-nyilatkozat alapján indokolt elvégezni.

(19)

Rendelkezni szükséges továbbá arról is, hogy mi a teendő azokkal az indulás előtti árunyilatkozatokkal, amelyekkel kapcsolatban a kiléptető vámhivatal nem igazolta vissza a kilépést a kiviteli vámhivatalnak, valamint a kiviteli és a kiléptető vámhivatal között lefolytatandó keresési és tájékoztatási eljárást kell előírni. Ezen túlmenően a kiviteli vámhivatalnak lehetőséget kell adni arra, hogy – az exportőr vagy a nyilatkozattevő által benyújtott igazolás alapján vagy egy meghatározott határidő elteltével – lezárja azokat a kiviteli árumozgásokat, amelyekkel kapcsolatban a kiléptető vámhivatal nem igazolta vissza a kilépést.

(20)

Az 1875/2006/EK rendelet több olyan intézkedést is bevezetett a 2454/93/EGK rendeletbe, amelyek a belépési és a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok céljára összegyűjtendő adatokra vonatkoznak. Ezen intézkedések végrehajtása céljából az informatikai technológiák területén végrehajtott műszaki fejlődés során bebizonyosodott, hogy a 2454/93/EGK rendelet 30A. mellékletében meghatározott adatokat néhány helyen szükséges kiigazítani.

(21)

Annak érdekében, hogy jobban beazonosíthatók legyenek azok az esetek, amikor bizonyos nyilatkozatok csoportjai tekintetében az egyszerűsített adatszolgáltatás is használható, kötelezően meg kell adni a „Fuvarozási mód” adatelemet.

(22)

A fuvarozási mód egyértelmű megjelölésére legalkalmasabb a hajó IMO-azonosítószámának (egyedi európai hajóazonosító szám) és egyedi európai hajóazonosító számának (ENI) megadása. Ennek megfelelően a hajó neve helyett indokolt ezen adatok megadását megkövetelni.

(23)

Mivel a fuvarozónak tájékoztatást kell kapnia arról, ha a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot valaki más nyújtja be, szükséges a fuvarokmányszámot is nyilvántartani.

(24)

A nemzetközi fuvarozási műveletek lehetséges egyenetlenségei miatt szükséges biztosítani az átirányítási kérelmek benyújtásának lehetőségét. Ebből a célból a rendeletet az átirányítási kérelmekre előírt adattartalomra vonatkozó új táblázattal szükséges kiegészíteni.

(25)

Az EORI-szám megadásának kötelezettsége eredményeképpen a továbbiakban nincs szükség a felek azonosításához a kódszámok használatára, a postai küldemények tekintetében pedig a nyilatkozatokra való hivatkozást a postai szolgáltatók által nyújtott adatokkal indokolt felváltani.

(26)

Az előírt adattartalom vonatkozásában végzett kiigazítások következményeképpen az érintett adatelemekhez tartozó kitöltési útmutatót szükséges megfelelően kiigazítani.

(27)

Ezért a 2454/93/EGK rendeletet mindezeknek megfelelően módosítani kell.

(28)

Az e rendeletben előírt rendelkezések összhangban vannak a Vámkódexbizottság véleményével,

1.

Az 1. cikk a következő 16. és 17. ponttal egészül ki:

„16.   EORI-szám (gazdasági szereplők nyilvántartási és azonosító száma): olyan, az Európai Közösségben egyedi szám, amelyet a 6. fejezetben meghatározott szabályoknak megfelelően a tagállami vámhatóság vagy a tagállam által kijelölt hatóság vagy hatóságok a gazdasági szereplőknek és más személyeknek kiad;

17.   belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat: a Vámkódex 36a. cikke szerinti azon gyűjtő vámáru-nyilatkozat, amelyet – amennyiben e rendelet másként nem rendelkezik – a Közösség vámterületére beszállított árukra vonatkozóan be kell nyújtani.”.

2.

Az I. rész I. címe a következő 6. fejezettel egészül ki:

„6.   FEJEZET

Nyilvántartási és azonosítási rendszer

4k. cikk

(1)   Az EORI-szám a gazdasági szereplők és más személyek azonosítását szolgálja a vámhatóságokkal való kapcsolattartásuk során.

Az EORI-szám felépítésének meg kell felelnie a 38. mellékletben meghatározott feltételeknek.

(2)   Amennyiben az EORI-számok kiadásáért felelős hatóság nem a vámhatóság, a tagállamok kijelölik a gazdasági szereplők és más személyek nyilvántartásba vételéért és az EORI-számok kiadásáért felelős hatóságot vagy hatóságokat.

A tagállami vámhatóságok megküldik a Bizottságnak az EORI-számok kiadásáért felelős hatóság vagy hatóságok nevét és címét. A Bizottság ezeket az információkat közzéteszi a világhálón.

(3)   A (1) bekezdés figyelembevételével a tagállamok a gazdasági szereplők vagy más személyek részére az illetékes hatóságok által adóügyi, statisztikai vagy egyéb célból már kiadott számot EORI-számként használhatják.

4l. cikk

(1)   A Közösség vámterületén letelepedett gazdasági szereplőt a letelepedés helye szerinti tagállam vámhatósága vagy kijelölt hatósága veszi nyilvántartásba. A gazdasági szereplő, mielőtt az 1. cikk 12. pontjában említett tevékenységet megkezdi, köteles kérelmezni a nyilvántartásba vételét. Mindazonáltal az a gazdasági szereplő, amely a nyilvántartásba vételét még nem kérelmezte, ezt az első ügylete során megteheti.

(2)   A 4k. cikk (3) bekezdése szerinti esetben a tagállam a gazdasági szereplőt vagy más személyt mentesítheti az EORI-szám kérelmezésével kapcsolatos kötelezettség alól.

(3)   Ha a Közösség vámterületén nem letelepedett gazdasági szereplő nem rendelkezik EORI-számmal, akkor nyilvántartásba vételét azon tagállam vámhatósága vagy kijelölt hatósága végzi el, amelyben a gazdasági szereplő első ízben hajtja végre a következő műveletek valamelyikét:

(4)   Gazdasági szereplőnek nem minősülő személyt csak akkor lehet nyilvántartásba venni, ha az összes alábbi feltétel teljesül:

(5)   A (4) bekezdésben említett esetben:

(6)   Minden gazdasági szereplő és más személy csak egyetlen EORI-számmal rendelkezhet.

(7)   E fejezet alkalmazásában annak meghatározását, hogy egy személy a tagállamok valamelyikében letelepedett-e, a Vámkódex 4. cikke 2. pontjának értelemszerű alkalmazásával kell eldönteni.

4m. cikk

(1)   A gazdasági szereplőknek és – adott esetben – más személyeknek a 4o. cikkben említett rendszerben feldolgozott nyilvántartási és azonosítási adatainak tartalmazniuk kell – figyelembe véve a 4o. cikk (4) és (5) bekezdésében előírt különös feltételeket – a 38d. mellékletben felsorolt adatokat.

(2)   Amennyiben az nemzeti jogszabályban megállapított célból szükséges, az EORI-szám kiadása céljából történő nyilvántartásba vétel során a tagállamok a gazdasági szereplőktől és más személyektől a 38d. mellékletben felsorolt adatokon túlmenően más adatokat is megkövetelhetnek.

(3)   A tagállamok a gazdasági szereplőktől és – adott esetben – más személyektől megkövetelhetik, hogy az (1) és (2) bekezdés szerinti adatokat elektronikus úton nyújtsák be.

4n. cikk

Amennyiben szükséges, a vámhatóságokkal történő kommunikáció során, a gazdasági szereplők és más személyek az EORI-számot használják. A 4p. és a 4q. cikkekben meghatározott feltételek mellett ezt a számot kell továbbá használni a vámhatóságok közötti, illetve a vámhatóságok és más hatóságok közötti információcsere céljából is.

4o. cikk

(1)   A tagállamok együttműködnek a Bizottsággal egy olyan központi elektronikus információs és kommunikációs rendszer kialakítása érdekében, amely a tagállamok által megadott, a 38d. mellékletben felsorolt adatokat tartalmazza.

(2)   A vámhatóságok az (1) bekezdésben előírt rendszer használata révén együttműködnek a Bizottsággal a gazdasági szereplők és más személyek 38d. mellékletben felsorolt nyilvántartási és azonosítási adatainak feldolgozása, valamint ezen adatoknak a vámhatóságok közötti, illetve a Bizottság és a vámhatóságok közötti cseréje céljából. A központi rendszerben kizárólag a 38d. mellékletben felsorolt adatok dolgozhatók fel.

(3)   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy nemzeti rendszereik naprakészek, teljes körűek és pontosak legyenek.

(4)   EORI-szám kiadásakor vagy adatváltozás esetén a tagállamok rendszeres időközönként feltöltik a központi rendszerbe a gazdasági szereplőkre és más személyekre vonatkozó, a 38d. melléklet 1–4. pontjában felsorolt adatokat.

(5)   EORI-szám kiadásakor vagy adatváltozás esetén a tagállamok rendszeres időközönként feltöltik a központi rendszerbe a gazdasági szereplőkre és más személyekre vonatkozó, a 38d. melléklet 5–12. pontjában felsorolt adatokat is, amennyiben az adatok a nemzeti rendszerekben rendelkezésre állnak.

(6)   A központi rendszerbe kizárólag a 4l. cikk (1)–(5) bekezdése alapján kiadott EORI-számokat és a 38d. mellékletben felsorolt egyéb adatokat kell feltölteni.

(7)   Amennyiben megállapítást nyer, hogy valamely gazdasági szereplőnek vagy gazdasági szereplőnek nem minősülő más személynek megszűnik az 1. cikk 12. pontjában említett tevékenysége, a tagállamok jelzik ezt a 38d. melléklet 11. pontjában felsorolt adatokban.

4p. cikk

A tagállamokban a 4k. cikk (2) bekezdésével összhangban kijelölt hatóság a tagállam vámhatóságai számára közvetlen hozzáférést ad a 38d. mellékletben felsorolt adatokhoz.

4q. cikk

(1)   A tagállamokban a következő hatóságok a 38d. melléklet 1–4. pontjában felsorolt, birtokukban lévő adatokhoz eseti alapon közvetlen hozzáférést adhatnak egymásnak:

(2)   Az (1) bekezdésben felsorolt hatóságok az (1) bekezdésben meghatározott adatokat csak abban az esetben őrizhetik meg és az adatokat csak abban az esetben cserélhetik ki egymás között, ha erre a vámeljárás tárgyát képező áru mozgása tekintetében fennálló kötelezettségeik teljesítéséhez szükség van.

(3)   A tagállamok vámhatóságai eljuttatják a Bizottsághoz az (1) bekezdésben említett hatóságok címjegyzékét. A Bizottság ezeket az információkat közzéteszi a világhálón.

4r. cikk

Az EORI-számot és a 38d. mellékletben felsorolt adatokat a központi rendszerben az adatokat a 4o. cikk (4) és (5) bekezdése értelmében feltöltő tagállam nemzeti jogszabályaiban előírt időtartamig kell feldolgozni.

4s. cikk

(1)   Ez a rendelet nem korlátozza és semmilyen módon nem érinti a közösségi és a nemzeti jogban a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyéneknek biztosított védelem szintjét és különösen nem változtatja meg a tagállamoknak a személyes adatok feldolgozása tekintetében a 95/46/EK irányelv alapján fennálló kötelezettségeit, sem pedig a közösségi intézményeknek és szerveknek a feladataik ellátása során általuk végrehajtott személyesadat-feldolgozás tekintetében a 45/2001/EK rendelet alapján fennálló kötelezettségeit.

(2)   A 38d. melléklet 1., 2. és 3. pontjában felsorolt, a gazdasági szereplőkre és más személyekre vonatkozó nyilvántartási és azonosítási adatokat a Bizottság csak abban az esetben teheti közzé az világhálón, ha ehhez az érintett a helyzet ismeretében kifejezetten, önként és írásban hozzájárult. Ha a hozzájárulást megadták, azt a tagállam nemzeti jogszabályaival összhangban el kell juttatni a tagállamnak a 4k. cikk (2) bekezdésével összhangban kijelölt hatósága vagy hatóságai számára vagy a vámhatóságok számára.

(3)   Bármely személy a 38d. mellékletben felsorolt, a nemzeti rendszerekben feldolgozott nyilvántartási adataira vonatkozó jogait a személyes adatokat őrző tagállam jogszabályaival és különösen – ha alkalmazandó – a 95/46/EK irányelvet a nemzeti jogba átültető rendelkezésekkel összhangban gyakorolhatja.

4t. cikk

A nemzeti adatvédelmi felügyelő hatóságok és az európai adatvédelmi biztos – a hatáskörük szabta keretek között – aktívan együttműködnek egymással, és biztosítják a 4o. cikk (1) bekezdésében említett rendszer összehangolt felügyeletét.”

3.

A 181b. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„181b. cikk

E fejezet és a 30A. melléklet alkalmazásában:

»fuvarozó«: a Vámkódex 36b. cikkének (3) bekezdése szerinti azon személy, aki az árut a Közösség vámterületére beszállítja, vagy aki az áru közösségi vámterületre történő fuvarozásáért felelősséget vállal. Mindazonáltal:

a 183b. cikk szerinti kombinált szállítás esetén »fuvarozó«: az a személy, aki a Közösség vámterületére való beszállítást követően a saját erőből mozgó tényleges szállítóeszközt üzemelteti,

a 183c. cikk szerinti olyan tengeri vagy légi fuvarozás esetén, amikor szállítóeszköz-megosztási vagy szerződéses megállapodás van hatályban, »fuvarozó«: az a személy, aki az árunak a Közösség vámterületére való tényleges fuvarozására vonatkozóan szerződéses kötelezettséget vállalt, és hajóraklevelet vagy légi fuvarlevelet állított ki.”

4.

A 181c. cikk első bekezdése a következőképpen módosul:

5.

A 183. cikk a következőképpen módosul:

6.

A 183b. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„183b. cikk

Kombinált szállítás esetén, ha a Közösség vámterületére belépő tényleges szállítóeszköz kizárólag egy, a Közösség vámterületére való belépést követően saját erőből tényleges szállítóeszközként mozgó másik szállítóeszköz szállítására szolgál, akkor a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot ez utóbbi szállítóeszköz üzemeltetője köteles benyújtani.

A belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtásának határideje a 184a. cikkben a Közösség vámterületére belépő tényleges szállítóeszközre vonatkozóan előírt határidőnek felel meg.”

7.

A 183d. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„183d. cikk

(1)   Ha a Közösség vámterületére belépő tényleges szállítóeszköz elsőként olyan – valamely tagállamban található – vámhivatalhoz érkezik, amelyet a belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozaton nem jelentettek be, a szállítóeszköz üzemeltetője vagy az üzemeltető képviselője köteles erről »átirányítási kérelem« üzenet révén értesíteni a bejelentett beléptető vámhivatalt. Ennek az üzenetnek tartalmaznia kell a 30A. mellékletben előírt adatokat, és azt az említett mellékletben található kitöltési útmutatónak megfelelően kell kitölteni. Ez a bekezdés a 183a. cikkben említett esetekben nem alkalmazandó.

(2)   A bejelentett beléptető vámhivatal az átirányításról, valamint a biztonsági és védelmi kockázatelemzés eredményeiről haladéktalanul értesíti a tényleges beléptető vámhivatalt.”

8.

A 184a. cikk (1) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

9.

A 184d. cikk a következőképpen módosul:

10.

A 184e. cikk második és harmadik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Ha kockázatot állapítanak meg, az első beléptető kikötő vagy repülőtér vámhivatala – amennyiben a szállítmányról megállapítást nyert, hogy olyan súlyos veszélyt jelent, amely azonnali beavatkozást tesz szükségessé – tiltó intézkedéseket tesz, és a kockázatelemzés eredményeit minden esetben továbbítja a következő kikötőknek vagy repülőtereknek.

A Közösség vámterületén fekvő soron következő kikötőkben vagy repülőtereken az adott kikötőben vagy repülőtéren vám elé állított áruk tekintetében a 186. cikk szerint kell eljárni.”

11.

A 184f. cikket el kell hagyni.

12.

Az I. rész VI. címének 1. fejezete a következő 5. szakasszal egészül ki:

„5.   szakasz

Értesítés a megérkezésről

184g. cikk

A Közösség vámterületére belépő tényleges szállítóeszköz üzemeltetője vagy az üzemeltető képviselője értesíti az első beléptető vámhivatal vámhatóságait a szállítóeszköz megérkezéséről. Ennek a megérkezési értesítésnek tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyek alapján az adott szállítóeszközön szállított valamennyi árura vonatkozóan azonosíthatók a benyújtott belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatok. Amennyiben lehetséges, a megérkezési értesítés rendelkezésre álló módszereit kell igénybe venni.”

13.

A 186. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„186. cikk

(1)   A vám elé állított nem közösségi árukhoz a vámhatóságok által előírt módon átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot kell benyújtani.

Az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot legkésőbb a vám elé állítás időpontjában kell benyújtani; a nyilatkozatot annak a személynek kell benyújtania, vagy azon személy érdekében kell benyújtani, aki az árut vám elé állítja. Ha az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot nem az átmeneti megőrzési raktár üzemeltetője nyújtja be, és ez az üzemeltető meg van nevezve az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozaton és kapcsolódik a váminformatikai rendszerhez, akkor a vámhatóságok ezt az üzemeltetőt értesítik a nyilatkozatról.

(2)   Az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozat a vámhatóságok előírásának megfelelően a következő formákat öltheti:

(3)   Nem kell megkövetelni a bármely belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatra való hivatkozást, ha az áru már átmeneti megőrzés alatt állt, vagy már meghatározták vámjogi sorsát, és nem hagyta el a Közösség vámterületét.

(4)   Kereskedelmi, kikötői vagy szállítási leltárrendszerek akkor használhatók, ha a vámhatóságok jóváhagyták őket.

(5)   Az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozat benyújtható a 184 g. cikk szerinti megérkezési értesítéssel együtt, vagy tartalmazhatja ezt az értesítést.

(6)   A Vámkódex 49. cikke alkalmazásában az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot az áru vám elé állításának napján kell benyújtottnak tekinteni.

(7)   Az átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot a vámhatóságok megőrzik annak ellenőrzése céljából, hogy megtörtént-e a nyilatkozatban szereplő áru vámjogi sorsának meghatározása.

(8)   Nem kell megkövetelni átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatot, ha legkésőbb vám elé állításakor:

(9)   Ha egy vámáru-nyilatkozatot a beléptető vámhivatalnál a Vámkódex 36c. cikkének megfelelően belépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatként nyújtottak be, akkor a vámhatóságok a vámáru-nyilatkozatot az áru vám elé állításakor haladéktalanul elfogadják, és az árut – az adott eljárásra vonatkozóan megállapított feltételek szerint – közvetlenül a vámáru-nyilatkozatban megjelölt eljárás alá vonják.

(10)   Az (1)–(9) bekezdés alkalmazásában amennyiben az indító vámhivataltól árutovábbítási eljárás keretében szállított nem közösségi árut a Közösség vámterületén található rendeltetési hivatalban állítanak vám elé, a rendeltetési hivatal vámhatóságainak szánt árutovábbítási nyilatkozatot átmeneti megőrzésre vonatkozó gyűjtő vámáru-nyilatkozatnak kell tekinteni.”

14.

A 189. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„189. cikk

A Közösség vámterületére tengeren vagy légi úton beszállított, átrakodás nélkül ugyanazon szállítóeszköz fedélzetén maradó árut a Vámkódex 40. cikkének megfelelően csak abban a közösségi kikötőben vagy azon a közösségi repülőtéren kell vám elé állítani, ahol azt ki- vagy átrakodják.”

15.

A 251. cikk (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő szöveg lép:

16.

Az 592a. cikk a következőképpen módosul:

17.

Az 592b. cikk (1) bekezdése a) pontjának ii. alpontja helyébe a következő szöveg lép:

18.

Az 592 g. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„592g. cikk

Ha a Közösség vámterületéről olyan árukat szállítanak ki, amelyek az 592a. cikk c)–m) pontja értelmében mentesek a vámáru-nyilatkozatnak az 592b. és 592c. cikkben megállapított határidőn belül történő benyújtásának kötelezettsége alól, a kockázatelemzést az áruk vám elé állításakor – amennyiben rendelkezésre áll – az ezen árukra vonatkozó vámáru-nyilatkozat alapján kell elvégezni.”

19.

A 792a. cikk (1) bekezdésének harmadik mondatát el kell hagyni.

20.

A 792b. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„792b. cikk

Papíralapú kiviteli nyilatkozat benyújtása esetén a 796da. és 796e. cikk rendelkezéseit értelemszerűen alkalmazni kell.”

21.

A rendelet a 796d. cikk után a következő 796da. cikkel egészül ki:

„796da. cikk

(1)   Ha az áru kivitelre történő kiadását követően 90 napon belül a kiviteli vámhivatal nem kapta meg a 796d. cikk (2) bekezdése szerinti »Kiléptetés eredményei« üzenetet, akkor a kiviteli vámhivatal szükség szerint kérheti az exportőrt vagy a nyilatkozattevőt azon időpont és vámhivatal megjelölésére, amikor és ahol az áru a Közösség vámterületét elhagyta.

(2)   Az exportőr vagy a nyilatkozattevő – saját kezdeményezésére vagy az (1) bekezdésnek megfelelő kérés alapján, azon időpont és vámhivatal megjelölésével, amikor és ahol az áru a Közösség vámterületét elhagyta – tájékoztathatja a kiviteli vámhivatalt arról, hogy az áru a Közösség vámterületét elhagyta, és kérheti a kiviteli vámhivatalt az áru kilépésének igazolására. A kiviteli vámhivatal ebben az esetben kéri a kiléptető vámhivataltól a »Kiléptetés eredményei« üzenetet, amire ez utóbbi vámhivatal köteles 10 napon belül válaszolni.

(3)   Ha a (2) bekezdésben említett esetben a kiléptető vámhivatal a (2) bekezdésben meghatározott határidőn belül nem igazolja vissza az áru kilépését, akkor a kiviteli vámhivatal értesíti az exportőrt vagy nyilatkozattevőt.

Az exportőr vagy nyilatkozattevő bizonyítékot szolgáltathat a kiviteli vámhivatalnak arról, hogy az áru elhagyta a Közösség vámterületét.

(4)   A (3) bekezdésben említett bizonyíték különösen a következő lehetőségek közül egy vagy több igénybevételével szolgáltatható:

22.

A 796e. cikk helyébe a következő szöveg lép:

„796e. cikk

(1)   A kiviteli vámhivatal az exportőr vagy a nyilatkozattevő számára igazolja a kilépést:

(2)   Ha a kiviteli vámhivatal az áru kivitelre történő kiadásától számítva 150 napon belül nem kapott a kiléptető vámhivataltól »Kiléptetés eredményei« üzenetet, sem a 796da. cikk (4) bekezdésének megfelelően kielégítő bizonyítékot, akkor a kiviteli vámhivatal ezt úgy tekintheti, hogy az áru nem hagyta el a Közösség vámterületét.

(3)   A kiviteli vámhivatal az exportőrt vagy nyilatkozattevőt és a bejelentett kiléptető vámhivatalt tájékoztatja a kiviteli nyilatkozat érvénytelenítéséről. A kiviteli vámhivatal tájékoztatja a bejelentett kiléptető vámhivatalt, ha az (1) bekezdés b) pontja alapján bizonyítékot fogadott el.”

23.

A 842a. cikk a következőképpen módosul:

24.

A 842d. cikk (1) bekezdésének második albekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„Az 592b. cikk (2) és (3) bekezdésében és az 592c. cikkben foglalt rendelkezések értelemszerűen alkalmazandók.”

25.

A rendelet a következő 842f. cikkel egészül ki:

„842f. cikk

Ha a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatban megjelölt áru a nyilatkozat benyújtását követően 150 napon belül nem hagyta el a Közösség vámterületét, a kilépési gyűjtő vámáru-nyilatkozatot be nem nyújtottnak kell tekinteni.”

26.

A 30A. melléklet e rendelet I. mellékletének megfelelően módosul.

27.

A 37. melléklet e rendelet II. mellékletének megfelelően módosul.

28.

A 38. melléklet e rendelet III. mellékletének megfelelően módosul.

29.

A rendelet az e rendelet IV. mellékletben meghatározott 38d. melléklettel egészül ki.

17.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/24

(1)

A gyümölcs- és zöldségágazatban a 2200/96/EK, a 2201/96/EK és az 1182/2007/EK tanácsi rendeletre vonatkozó végrehajtási szabályok megállapításáról szóló, 2007. december 21-i 1580/2007/EK bizottsági rendelet (2) rendelkezik a rendelet XVII. mellékletében felsorolt termékek behozatalának felügyeletéről. A felügyeletet a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (3) 308d. cikkében meghatározott szabályoknak megfelelően kell gyakorolni.

(2)

A többoldalú kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulóján megkötött mezőgazdasági megállapodás (4) 5. cikke (4) bekezdésének alkalmazásában, a 2006., 2007. és 2008. évre vonatkozóan rendelkezésre álló legfrissebb adatok fényében az uborkára és a meggy kivételével a cseresznyefélékre kivetett kiegészítő vám küszöbszintjét ki kell igazítani.

(3)

Az 1580/2007/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

17.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/26

(1)

Miután a közelmúltban magas dioxin- és poliklórozottbifenil-szintet (PCB) állapítottak meg az Írországból származó sertéshúsban, az írországi és észak-írországi sertéshúspiaci helyzet különösen kritikus. Az illetékes hatóságok különböző intézkedéseket hoztak a helyzet megoldására.

(2)

Több írországi sertés- és marhatenyésztéssel foglalkozó gazdaságba fertőzött takarmány került. A sertések takarmányadagjának jelentős részét a fertőzött takarmány alkotta, amelynek következtében az érintett gazdaságokból származó sertéshús dioxinszintje magas. A sertéshúsban talált dioxin magas szintje miatt, és mivel nehéz visszakövetni, hogy az érintett sertéshús mely gazdaságokból származik, az ír hatóságok úgy döntöttek, hogy elővigyázatossági intézkedésként visszahívnak a piacról minden sertéshúst és sertéshústerméket.

(3)

Tekintettel az írországi és az észak-írországi sertéshúspiacot sújtó rendkívüli körülményekre és a gyakorlati nehézségekre, a Bizottság elfogadta a magántárolási támogatás formájában az írországi sertéshúspiac vonatkozásában megvalósítandó rendkívüli támogatási intézkedések elfogadásáról szóló, 2008. december 17-i 1278/2008/EK rendeletet (2), valamint a magántárolási támogatás formájában a sertéshúspiac vonatkozásában az Egyesült Királyság egy részén megvalósítandó rendkívüli támogatási intézkedések elfogadásáról szóló, 2008. december 22-i 1329/2008/EK rendeletet (3).

(4)

Továbbá a 2008. december 11-én és 12-én ülésező Európai Tanács felkérte a Bizottságot arra, hogy részesítse támogatásban az írországi mezőgazdasági termelőket és vágóhidakat az érintett állatok és termékek piacról való eltávolítását célzó társfinanszírozott intézkedéseken keresztül.

(5)

Ezzel összefüggésben az eltávolítási program formájában az írországi sertéshús- és marhahúspiac vonatkozásában megvalósítandó ideiglenes és rendkívüli támogatási intézkedés elfogadásáról szóló, 2009. január 30-i 94/2009/EK bizottsági rendelet (4) a fertőzött takarmányt használó gazdaságokból származó egyes sertések és szarvasmarhák, valamint az írországi vágóhidakon vagy e vágóhidak felelősségi körében maradt sertéshúsból készült termékek eltávolítását célzó programról rendelkezik.

(6)

Ezen túlmenően a Bizottság 2008. december 23-án úgy határozott, hogy nem emel kifogást az írországi dioxinszennyeződéssel érintett sertésből származó állati eredetű hústermékekkel kapcsolatos különleges intézkedésekre vonatkozó állami támogatási program (5) (a továbbiakban: „N 643/2008 állami támogatási program”) ellen. Az említett program bizonyos feltételekkel kártérítést biztosít a többi tagállamból visszahívott sertéshús után.

(7)

Az Észak-Írországban levágott sertések jelentős része Írországból származik. Ebben a tekintetben az írországi takarmányszennyezettségnek az észak-írországi sertéshúspiac vonatkozásában is egyértelmű következményei vannak. Az N 643/2008 állami támogatási program keretében azonban csak az Írországban levágott sertésből származó sertéshús jogosult kártérítésre, és ezáltal minden olyan hús, amely Észak-Írországban levágott sertésből származik, kívül esik e program kártérítési körén.

(8)

Az írországi takarmányszennyezettség az észak-írországi marhahúságazatra is hatással volt. Így az egyesült királysági hatóságok szerint megállapítást nyert különösen, hogy fertőzött takarmány került egyes, marhatenyésztéssel foglalkozó észak-írországi gazdaságokhoz. Ennek eredményeként egyes szarvasmarhák olyan észak-írországi gazdaságokban maradtak, ahol más szarvasmarháktól vett mintákban magas dioxin- és poliklórozottbifenil-szintet (PCB) állapítottak meg. Ezenkívül a 2008. december 6. előtt Észak-Írországban levágott állatokból származó, az Egyesült Királyságban raktározott marhahús egy bizonyos mennyisége olyan állományokból eredt, amelyekben más szarvasmarháktól vett mintákban magas dioxin- és poliklórozottbifenil-szintet (PCB) állapítottak meg.

(9)

A takarmányszennyezettség, valamint az érintett szarvasmarháknak az élelmiszerláncba történő bejutását megakadályozó, és így az esetleges közegészségügyi kockázatokat csökkentő ellenőrzések alkalmazása az észak-írországi gazdaságokat olyan helyzetbe hozta, amely igencsak kétessé teszi, hogy folytathatják-e üzleti tevékenységeiket. Ezenfelül állatjólléti problémák is felmerülnek, mivel az érintett szarvasmarhák súlya túlzottan megnőtt. Egyes érintett gazdálkodóknak továbbá komoly pénzügyi problémát jelent a takarmányra felvett hitel fenntartása.

(10)

Következésképpen az Egyesült Királyság arra kérte a Bizottságot, hogy szükségintézkedés formájában nyújtson további támogatást az észak-írországi sertéshús- és marhahúspiac számára.

(11)

Az 1234/2007/EK rendelet II. része II. fejezetének I. szakasza rendkívüli piactámogatási intézkedéseket ír elő. Ezen belül az említett rendelet 44. cikke azt írja elő, hogy állatbetegségek esetén a Bizottság rendkívüli piactámogatási intézkedéseket fogadhat el, a 45. cikk pedig a baromfihús- és a tojáságazat tekintetében arról rendelkezik, hogy a Bizottság a közegészségügyi vagy állat-egészségügyi kockázatokból eredő fogyasztói bizalomvesztéshez közvetlenül kapcsolódó súlyos piaci zavarok esetén rendkívüli piactámogatási intézkedéseket fogadhat el. Az észak-írországi sertéshús- és marhahúspiac jelenlegi helyzetéből adódó gyakorlati problémák megoldása érdekében indokolt az 1234/2007/EK rendelet I. szakaszában, valamint az Írország vonatkozásában elfogadott 94/2009/EK rendeletben meghatározottakhoz hasonló ideiglenes és rendkívüli intézkedést hozni a szóban forgó piac támogatása érdekében.

(12)

Indokolt, hogy az említett rendkívüli piactámogatási intézkedés olyan észak-írországi gazdaságokban maradt szarvasmarhák eltávolítását célzó program formájában valósuljon meg, ahol más szarvasmarháktól vett mintákban magas dioxin- és poliklórozottbifenil-szintet (PCB) állapítottak meg. Ezen túlmenően az azoknak a marha- és sertéshúsból készült termékeknek az eltávolítását célzó programról is indokolt rendelkezni, amelyek az egyesült királysági vágóhidakon vagy a vágóhidak felelősségi körében és ellenőrzése alatt maradtak, és amelyek esetében nem lehet pontosan megállapítani, hogy milyen mértékben tartalmaznak fertőzött takarmányt használó gazdaságokból származó marha- vagy sertéshúst.

(13)

Az említett rendkívüli piactámogatási intézkedés keretében ezért figyelembe kell venni a rohamosan növekvő állat-egészségügyi és állatjólléti kockázatokat, és egyben meg kell akadályozni, hogy a nagymértékben fertőzött állatokból előállított termékek bejuthassanak az élelmiszer- vagy a takarmányláncba. Ezenkívül az említett intézkedésnek el kell kerülnie, hogy a 94/2009/EK rendeletben meghatározott eltávolítási program, valamint az N 643/2008 állami támogatási program jogosultsági feltételei révén az észak-írországi marhahús- és sertéshúspiac nyilvánvaló versenyhátrányba kerüljön az írországi piachoz képest.

(14)

Ezt a rendkívüli piactámogatási intézkedést részben a Közösség finanszírozza. A kompenzációhoz való közösségi hozzájárulást állatonkénti vagy a marha- vagy sertéshús egy tonnájára számított maximális átlagos összegként kell kifejezni az érintett termékek korlátozott mennyiségére nézve, míg az illetékes hatóságoknak bizonyos meghatározott korlátokon belül a kompenzálandó állatok és termékek piaci értéke alapján meg kell határozniuk a kompenzációs árat és ezáltal a részfinanszírozás összegét.

(15)

Az illetékes hatóságok elvégzik az ebben a rendeletben meghatározott rendkívüli intézkedés megfelelő végrehajtásához szükséges valamennyi ellenőrzési és felügyeleti intézkedést, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

(16)

Mivel állatjólléti, közegészségügyi és a piac ellátásával kapcsolatos okok miatt az illetékes hatóságoknak már 2009. február 14-től – az Egyesült Királyság által kérelmezett időponttól – meg kellett kezdeniük az érintett állatok és termékek eltávolítását, rendelkezni kell ennek a rendeletnek az említett időponttól kezdődő alkalmazásáról.

(17)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

a)

2008. december 6. óta olyan észak-írországi gazdaságokban tartott szarvasmarhák, ahol más szarvasmarháktól vett mintákban magas dioxin- és poliklórozottbifenil-szintet (PCB) állapítottak meg;

b)

2008. december 6. előtt Észak-Írországban levágott állatokból származó, Észak-Írországban raktározott friss, hűtött vagy fagyasztott marhahús, amely olyan állományokból származik, amelyekben más szarvasmarháktól vett mintákban magas dioxin- és poliklórozottbifenil-szintet (PCB) állapítottak meg;

c)

2008. december 6. előtt Észak-Írországban levágott, írországi eredetű állatokból származó friss, hűtött vagy fagyasztott sertéshús. Az említett sertéshús raktározása az Egyesült Királyságban történik:

a)

állatonként 468,62 EUR legfeljebb 5 196 szarvasmarhára;

b)

a marhahús egy tonnájára 3 150,00 EUR legfeljebb 40 tonna marhahúsra;

c)

a sertéshús egy tonnájára 1 133,50 EUR legfeljebb 1 034 tonna sertéshúsra.

a)

megfelelő helyszíni felügyelettel, denaturáló szerek alkalmazásával és a szállítmányok lepecsételésével biztosítja, hogy a 2. cikk értelmében kompenzációban részesülő termékek egyike se juthasson be az élelmiszer- vagy a takarmányláncba;

b)

valamennyi részt vevő állatihulladék-feldolgozó üzemnél adminisztratív és számviteli ellenőrzést tart naptári hónaponként legalább egy alkalommal annak biztosítása érdekében, hogy a program indulása vagy az előző ellenőrzés óta leszállított valamennyi tetemet, valamint marha- és sertéshúst megsemmisítették;

c)

az 1. cikk c) pontjának ii. alpontjában említettek szerint a vágóhidakon kívüli helyszíneken tárolt friss, hűtött vagy fagyasztott marha- és sertéshús vonatkozásában helyszíni leltárellenőrzést végez a 2008. december 6. előtt levágott állatokból származó marha- és sertéshús mennyiségének megállapítása céljából, és annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen marha- és sertéshús biztonságban van, könnyen azonosítható, és tárolása az egyéb készletektől fizikai értelemben elkülönítve történik, valamint hogy a kitárolási műveletek a szükséges azonosítási és mérési ellenőrzések mellett történnek;

d)

helyszíni ellenőrzéseket rendel el, és gondoskodik arról, hogy azokról részletes jelentések készüljenek, különösen a következők feltüntetésével:

a)

e rendelet hatálybalépését követően a lehető leghamarabb az ellenőrzés és a jelentéstétel esetében alkalmazandó részletes szabályok leírását minden művelet vonatkozásában;

b)

legkésőbb 2009. április 30-ig az (1) bekezdés alapján elvégzett ellenőrzésekről szóló részletes jelentést.

17.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/31

(1)

A „Tartós hajfestékek használata és a hólyagrák kockázata” (Use of permanent hair dyes and bladder cancer risk) című tudományos tanulmány 2001-es közzétételét követően a kozmetikai termékek és fogyasztóknak szánt nem élelmiszer-termékek tudományos bizottsága, jelenleg a fogyasztási cikkek tudományos bizottsága (2) (a továbbiakban: FCTB) arra a következtetésre jutott, hogy a lehetséges kockázatok aggodalomra adnak okot. Ezért azt javasolta a Bizottságnak, hogy tegyen további lépéseket a hajfestékekben található anyagok ellenőrzésére.

(2)

Az FCTB ezenfelül a hajfestékek anyagaira vonatkozóan egy olyan átfogó biztonsági értékelési stratégia meghozatalát is javasolta, amely tartalmazza a hajfestékekben alkalmazott anyagok lehetséges genotoxikus/mutagén hatásának vizsgálata során betartandó követelményeket is.

(3)

Az FCTB véleményét követően a Bizottság egy átfogó stratégiáról egyezett meg a tagállamokkal és az érdekeltekkel együttműködve a hajfestékekben alkalmazott anyagok szabályozása tekintetében, amely szerint az iparág köteles a hajfestékek anyagaival kapcsolatos tudományos adatokat tartalmazó dossziét beadni az FCTB által történő értékelés céljából.

(4)

Az FCTB jelenleg vizsgálja azokat az anyagokat, melyekhez aktualizált biztonsági dossziét nyújtottak be. Az FCTB 17, hajfestékekben található anyaggal kapcsolatban már kiadta végső állásfoglalását. Így az értékelések alapján véglegesen szabályozni lehet ezeket a hajfestékekben alkalmazott anyagokat.

(5)

A 76/768/EGK irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az ebben az irányelvben meghatározott intézkedések összhangban vannak a Kozmetikai Termékek Állandó Bizottságának véleményével,

17.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/38

(1)

Az Európai Unió Szolidaritási Alapot (a továbbiakban: az Alap) hozott létre, hogy kifejezze szolidaritását a katasztrófák által sújtott régiók lakosságával szemben.

(2)

A 2006. május 17-i intézményközi megállapodás az Alap felhasználását évi 1 milliárd EUR felső határig engedélyezi.

(3)

A 2012/2002/EK rendelet tartalmazza azon rendelkezéseket, melyek révén az Alap felhasználható.

(4)

Románia az Alap felhasználására irányuló kérelmet nyújtott be, árvizek okozta csapással kapcsolatban. A Bizottság úgy találja, hogy a kérelem megfelel a 2012/2002/EK rendelet 2. cikkében foglalt feltételeknek, és ennélfogva javasolja a megfelelő előirányzatok engedélyezését,

17.4.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 98/39

(1)

Az alaprendelet 5. cikke alapján 2008. február 1-jén a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett értesítésében (2) (a továbbiakban: az eljárás megindításáról szóló értesítés) bejelentette a Kínai Népköztársaságból (a továbbiakban: Kína), a Koreai Köztársaságból és Tajvanról (a továbbiakban: érintett országok) származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek Közösségbe történő behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindítását.

(2)

Az eljárás megindítására azt követően került sor, hogy az EUROFER (a továbbiakban: panaszos) 2007. december 21-én panaszt nyújtott be olyan gyártók nevében, melyeknek a termelése a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek teljes közösségi gyártásának jelentős részét, ebben az esetben több mint 25 %-át teszi ki. A panasz prima facie bizonyítékot tartalmazott az érintett országokból származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek dömpingelt behozatalára és az ebből eredő jelentős kárra vonatkozóan, amit elégséges bizonyítéknak tekintettek az eljárás megindításához.

(3)

A Bizottság hivatalosan tájékoztatta a panaszost, a közösségi gyártókat, az importőröket/kereskedőket, az ismert érintett felhasználókat és szövetségeiket, valamint az exportáló gyártókat és az érintett országok hatóságait az eljárás megindításáról. Az érdekelt felek lehetőséget kaptak álláspontjuk írásbeli kifejtésére és meghallgatás kérésére az eljárás megindításáról szóló értesítésben meghatározott határidőn belül. A Bizottság meghallgatta azokat az érdekelt feleket, akik olyan kérelmet nyújtottak be, melyből kitűnt, hogy meghallgatásukat különleges okok indokolták.

(4)

Annak érdekében, hogy a kínai exportáló gyártók piacgazdasági elbánás vagy egyéni elbánás iránti kérelmet nyújthassanak be, a Bizottság formanyomtatványokat küldött a tudomása szerint érintett exportáló gyártóknak és a kínai hatóságoknak. Négy kínai vállalatcsoport kért az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének b) pontja alapján piacgazdasági elbánást, illetve, amennyiben a vizsgálat megállapítja, hogy nem felelnek meg a piacgazdasági elbánás feltételeinek, egyéni elbánást.

(5)

Tekintettel a kínai, koreai köztársaságbeli és tajvani exportáló gyártók, a közösségi importőrök, valamint a közösségi gyártók nyilvánvalóan nagy számára, az eljárás megindításáról szóló értesítésben mintavételt irányoztak elő az említett felek vonatkozásában, az alaprendelet 17. cikkével összhangban.

(6)

Kína és a Koreai Köztársaság esetében azonban úgy döntöttek, hogy nincs szükség mintavételre, mivel úgy tűnt, a határidőn belül megvalósítható és nem jelent túlzott terhet valamennyi együttműködő vállalat, illetve vállalatcsoport vizsgálata. Tajvan esetében a mintavételre vonatkozó kérdőívet kitöltő tíz vállalat, illetve vállalatcsoport (egy csoport két vállalatból állt) közül négy vállalatot, illetve vállalatcsoportot választottak ki mintavételre. Ezek egyike azonban később megszüntette együttműködését, ezért a végső minta három vállalatból, illetve vállalatcsoportból áll. Végül egy, a mintában nem szereplő tajvani vállalat egyéni vizsgálatot kért az alaprendelet 17. cikke (3) bekezdésével összhangban. Mivel azonban nem szolgáltatott elegendő információt, együtt nem működőnek tekintették.

(7)

A rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek importőrei vonatkozásában a Bizottság felkérte az ismert importőröket, hogy szolgáltassanak információt az érintett termék behozataláról és értékesítéséről. Számos importőr ajánlotta fel együttműködését. A mintába a behozott mennyiségeket illetően az öt legnagyobb importőr került be. Ezen importőrök képviselik az érintett országokból származó teljes közösségi behozatal közel 16 %-át. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultáltak az érintett felekkel, akik nem emeltek kifogást. Három kiválasztott importőr végül azonban nem nyújtott be kitöltött kérdőívet és úgy döntött, hogy többé nem működik együtt a vizsgálatban. A megmaradt két importőr képviselte az érintett országokból származó teljes közösségi behozatal 2–4 %-át a vizsgálati időszak alatt. Mivel az együttműködésüket felajánló egyéb importőrök némelyikének felvétele csupán kis mértékben befolyásolná a minta reprezentativitását, az a döntés született, hogy nem pótolják azt a mintába felvett három importőrt, melyek megszüntették a vizsgálatban való együttműködésüket.

(8)

A közösségi gyártókat illetően – az alaprendelet 17. cikkével összhangban – a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek Közösségen belüli gyártásának és értékesítésének legnagyobb reprezentatív mennyisége alapján olyan mintát választottak ki, mely a rendelkezésre álló időn belül ésszerűen megvizsgálható. A közösségi gyártóktól származó információk alapján a Bizottság a Közösségen belül a legnagyobb gyártási és értékesítési volumennel rendelkező négy vállalatot (egymással kapcsolatban álló vállalatok két csoportja) választotta ki. A közösségi gyártást illetően a mintába felvett vállalatok a becslések szerint a rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékek Közösségen belüli teljes gyártásának 62 %-át, az együttműködésüket felajánló gyártók közösségi eladási mennyiségeinek pedig 99 %-át képviselték. Az alaprendelet 17. cikkének (2) bekezdésével összhangban konzultáltak az érintett felekkel, akik nem emeltek kifogást. Ezenkívül felkérték a többi közösségi gyártót, hogy adjanak meg bizonyos általános adatokat a kárelemzéshez.

(9)

A Bizottság kérdőívet küldött a mintába felvett exportáló gyártóknak, közösségi gyártóknak és importőröknek, az ismert felhasználóknak és felhasználói szövetségeknek. Teljes mértékben kitöltötte a kérdőíveket négy közösségi gyártó, négy kínai vállalatcsoporthoz tartozó 25 vállalat, három koreai köztársaságbeli vállalatcsoporthoz tartozó nyolc vállalat, a mintába felvett három tajvani exportáló gyártó, egy, egyéni vizsgálatot kérő tajvani vállalat, valamint két közösségi importőr és öt közösségi felhasználó. Ezenkívül hat másik közösségi gyártó bocsátotta rendelkezésre a kért általános adatokat.

(10)

A Bizottság felkutatott és ellenőrzött minden olyan információt, melyet Kína esetében a piacgazdasági elbánás/egyéni elbánás iránti kérelem elbírálásához, valamint az érintett országok esetében a dömping, az abból eredő kár és a közösségi érdek meghatározásához szükségesnek ítélt. A következő vállalatok telephelyén került sor ellenőrző látogatásokra:

(11)

Mivel azon kínai exportáló gyártók esetében, melyek nem részesülhettek piacgazdasági elbánásban, rendes értéket kell megállapítani, az ideiglenes kiválasztott analóg országban, az USÁ-ban a következő gyártók telephelyeit ellenőrizték:

(12)

A dömping és a kár kivizsgálása a 2007. január 1. és 2007. december 31. közötti időszakra (a továbbiakban: vizsgálati időszak) terjedt ki. A kár értékelése szempontjából lényeges tendenciák vizsgálata a 2004. január 1-jétől a vizsgálati időszak végéig tartó időszakra terjedt ki (a továbbiakban: figyelembe vett időszak).

(13)

Az állítások szerint dömpingelt terméket a rendszerint a 7219 31 00, 7219 32 10, 7219 32 90, 7219 33 10, 7219 33 90, 7219 34 10, 7219 34 90, 7219 35 10, 7219 35 90, 7220 20 21, 7220 20 29, 7220 20 41, 7220 20 49, 7220 20 81 és 7220 20 89 KN-kóddal bejelentett, a Kínai Népköztársaságból, a Koreai Köztársaságból és Tajvanról származó, rozsdamentes acélból készült, legfeljebb hideghengerléssel (hidegtömörítéssel) megmunkált síkhengerelt termékek (a továbbiakban: érintett termék) alkotják.

(14)

A rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékeket számos felhasználói iparág sokféle végső felhasználáshoz alkalmazza. Ezek közül néhány példa:

(15)

2008. november 4-én a Bizottság az érdekelt felek számára időközi jelentést tett közzé, melyben felsorolja az eljárással kapcsolatos ideiglenes megállapításait, vagyis azt, hogy a vizsgálat ugyan ideiglenesen megállapította a dömping tényét, azt azonban nem, hogy érdemi összefüggés lenne a dömpingelt behozatal és a közösségi gazdasági ágazatot ért kár között; ezért a jelentésben kihangsúlyozták, hogy tovább kell vizsgálni a helyzetet és a fenyegető kár lehetőségét. Az ideiglenes megállapítások alapján helyénvalónak tartották, hogy ne rendeljenek el ideiglenes intézkedéseket, hanem tovább folytassák a vizsgálatot. Valamennyi fél lehetőséget kapott arra, hogy az ideiglenes megállapításokkal kapcsolatban bizonyítékokkal szolgáljon és észrevételeket tegyen. Azok a felek, melyek kérelmezték, lehetőséget kaptak szóbeli meghallgatásra is. A Bizottság folytatta a végleges megállapításokhoz szükségesnek ítélt információk feltárását és ellenőrzését.

(16)

A Bizottsághoz intézett, 2009. március 4-i levelében a panaszos hivatalosan visszavonta panaszát. A panaszos állítása szerint a visszavonás oka az, hogy a közösségi gazdasági ágazat jelenlegi piaci helyzete lényegesen eltér a panasz benyújtásakor fennálló piaci helyzettől, mivel az Unióban nemrégiben összeomlott a tényleges és látszólagos kereslet, ami a behozatal visszaeséséhez vezetett. A piaci zavarokra való tekintettel a panaszos nem kívánja folytatni a jelenlegi eljárást, mely olyan régi adatok elemzésén alapul, melyek már nem tükrözik teljes mértékben az aktuális piaci viszonyokat. A panaszos úgy véli, e körülmények között helyénvalóbb a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen egy minden szempontot teljes mértékben figyelembe vevő új eljárás keretében fellépni – amennyiben a jövőben olyan helyzet lép fel, mely ezt indokolttá teszi.

(17)

A panaszos azt állította továbbá, hogy ha újból emelkedik a behozatal volumene, ez a behozatal a jelenlegi körülmények között veszélyeztethetné a közösségi gazdasági ágazat életképességét.

(18)

Megjegyzendő, hogy az érintett termék tekintetében a jelenlegi helyzetet mind az Unióban, mind az érintett országokban az alapvető gazdasági paraméterek példátlan megváltozása jellemzi. A jelenlegi körülmények között rövid és hosszú távon nehéz ugyan megalapozott feltételezéseket megfogalmazni a piac alakulására vonatkozóan, mégis úgy tűnik, hogy a gazdasági helyzet változó, és a kárt okozó dömping megjelenése nem zárható ki. Mivel megállapították, hogy a vizsgálati időszak legalább egy részében az érintett országokból származó behozatal viszonylag rövid idő alatt jelentősen emelkedett és mivel áralákínálás történt, helyénvalónak tűnik nyomon követni az érintett termék Unióba történő behozatalát. A nyomon követés keretében szerzett információk lehetővé tennék, hogy a Bizottság szükség esetén gyorsan tudjon reagálni. Például felhasználhatnák új eljárás megindítására, feltéve, hogy teljesülnek az alaprendelet 5. cikkében meghatározott feltételek, vagyis ha elegendő prima facie bizonyíték áll rendelkezésre a káros dömpingről.

(19)

A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy amennyiben e termékre vonatkozóan új eljárás indul és azt a körülmények indokolják, helyénvaló lenne a gyors vizsgálat. Az alaprendelet 7. cikkének (1) bekezdése ezt lehetővé teszi, mivel engedélyezi az átmeneti intézkedések gyors elrendelését az eljárás megindítása után.

(20)

A megfigyelési időszak nem haladhatja meg az ezen eljárás megszüntetéséről szóló közzététel időpontjától számított 24 hónapot.

(21)

Az alaprendelet 9. cikkének (1) bekezdésével összhangban a panasz visszavonása esetén az eljárás megszüntethető, kivéve ha a megszüntetés a Közösség érdekeit sértené.

(22)

A Bizottság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi eljárást meg kell szüntetni, mivel a vizsgálat során nem merültek fel arra utaló szempontok, hogy az eljárás megszüntetése sértené a Közösség érdekeit. Az érdekelt feleket a Bizottság ennek megfelelően tájékoztatta, és lehetőséget biztosított észrevételeik megtételére. A Bizottsághoz ugyanakkor nem érkezett olyan észrevétel, mely e határozatot megváltoztatná.

(23)

A Bizottság ezért arra a következtetésre jutott, hogy a Kínai Népköztársaságból, a Koreai Köztársaságból és Tajvanról származó, rozsdamentes acélból készült, hidegen síkhengerelt termékekre vonatkozó dömpingellenes eljárást dömpingellenes intézkedések elrendelése nélkül meg kell szüntetni,