1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/1

(1)

Az Uruguayi Forduló többoldalú kereskedelmi tárgyalásai eredményeinek megfelelően a 3223/94/EK rendelet a mellékletében szereplő termékek és időszakok tekintetében meghatározza azon szempontokat, amelyek alapján a Bizottság rögzíti a harmadik országokból történő behozatalra vonatkozó átalányértékeket.

(2)

A fenti szempontokat figyelembe véve, a behozatali átalányértékeket az e rendelet mellékletében szereplő szinteken kell meghatározni,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/3

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 10. cikke előírja, hogy az ugyanezen rendelet 1. cikkében felsorolt termékek behozatalára a közös vámtarifa vámtételeit kell alkalmazni. Azonban az ugyanezen cikk (2) bekezdésében említett termékekre vonatkozó behozatali vám az e termékek behozatalának időpontjában érvényes és 55 %-kal növelt intervenciós árral egyenlő, levonva belőle az adott szállítmányra alkalmazandó cif-importárat. E vám azonban nem haladhatja meg a közös vámtarifa szerinti vámtételt.

(2)

Az 1784/2003/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében a cif-importárakat az adott termékek reprezentatív világpiaci árai alapján kell kiszámítani.

(3)

Az 1249/96/EK rendelet a gabonaágazatban alkalmazott behozatali vámok tekintetében rögzítette az 1784/2003/EK rendelet alkalmazásának részletes szabályait.

(4)

A behozatali vámok mindaddig hatályban maradnak, amíg egy újabb vámtételeket rögzítő rendelkezés hatályba nem lép.

(5)

A behozatali vámok rendszerének megfelelő működése érdekében a vámok kiszámításához az egy adott referenciaidőszak során megállapított reprezentatív piaci árfolyamokat kell figyelembe venni.

(6)

Az 1249/96/EK rendelet értelmében a behozatali vámokat az e rendelet mellékletében foglaltak szerint kell rögzíteni,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/6

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkének rendelkezései szerint az ugyanezen rendelet 1. cikkében szereplő termékeknek a világpiaci jegyzései és árai, valamint ugyanezen termékeknek a Közösségen belüli árai közötti különbség export-visszatérítéssel fedezhető.

(2)

A visszatérítéseket azoknak az összetevőknek a figyelembevételével kell rögzíteni, amelyeket az 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) egyes szabályait megállapító 1. cikke említ, az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának.

(3)

A liszteket, a búzából vagy rozsból készült darát és durva őrleményt illetően az ezekre a termékekre alkalmazandó visszatérítést a szóban forgó termékek előállításához szükséges gabonamennyiség figyelembevételével kell kiszámítani. Ezek a mennyiségek az 1501/95/EK rendeletben kerültek rögzítésre.

(4)

A világpiaci helyzet vagy egyes piacok sajátos követelményei szükségessé tehetik a visszatérítés differenciálását egyes termékek tekintetében, rendeltetési helyük szerint.

(5)

A visszatérítést havonta egyszer kell rögzíteni. A visszatérítés időszakon belül módosítható.

(6)

Ezeknek a szabályoknak a gabonafélék piacának mindenkori helyzetére és különösen e termékek Közösségen belüli és világpiaci jegyzéseire, illetve áraira való alkalmazása a mellékletben ismertetett összegek szerinti visszatérítés rögzítését eredményezi.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/8

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a gabonafélék exportjára az engedély iránti kérelem benyújtásának napján alkalmazandó visszatérítést kell alkalmazni, erre irányuló kérelem esetén, az olyan exportra, amelyet az engedély érvényességi időtartama alatt bonyolítanak le. Ebben az esetben a visszatérítésre korrekciós tényező alkalmazható.

(2)

Az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának egyes szabályait megállapító, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) lehetővé teszi egy korrekciós tényező alkalmazását az 1784/2003/EK rendelet 1. cikkének a), b) és c) pontjában meghatározott termékek vonatkozásában. Ezt a korrekciós tényezőt az 1501/95/EK rendelet 1. cikkében szereplő tényezők figyelembevételével kell kiszámítani.

(3)

A világpiaci helyzet vagy egyes piacok sajátos követelményei szükségessé tehetik a korrekciós tényező differenciálását egyes termékek tekintetében, rendeltetési helyük szerint.

(4)

A korrekciós tényezőt ugyanakkor kell rögzíteni, amikor a visszatérítést, és ugyanazon eljárás szerint. A korrekciós tényező a két rögzítés közötti időszakban módosítható.

(5)

A fent említett rendelkezésekből adódóan a korrekciós tényező e rendelet mellékletének megfelelően került rögzítésre.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/10

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkének rendelkezései szerint az ugyanezen rendelet 1. cikkében szereplő termékeknek a világpiaci árai, illetve árfolyamjegyzései és ugyanezen termékek Közösségen belüli árai közötti különbség export-visszatérítéssel fedezhető.

(2)

A visszatérítéseket azoknak az összetevőknek a figyelembevételével kell rögzíteni, amelyeket az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának egyes szabályait megállapító, 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) 1. cikke említ.

(3)

A malátára vonatkozó visszatérítést a szóban forgó termékek előállításához szükséges gabonamennyiség figyelembevételével kell kiszámítani. Ezek a mennyiségek az 1501/95/EK rendeletben kerültek rögzítésre.

(4)

A világpiaci helyzet vagy egyes piacok sajátos követelményei szükségessé tehetik a visszatérítés differenciálását egyes termékekre, rendeltetési helyük szerint.

(5)

A visszatérítést havonta egyszer kell rögzíteni. A visszatérítés időszakon belül módosítható.

(6)

E szabályok alkalmazása a gabonaágazat piacainak jelenlegi helyzetére és különösen e termékeknek a Közösségen belüli és a világpiaci jegyzéseire, illetve áraira, a mellékletben ismertetett összegek szerinti visszatérítés rögzítését eredményezi.

(7)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/12

(1)

Az 1784/2003/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése értelmében a gabonafélék exportjára az engedély iránti kérelem beadásának napján alkalmazandó visszatérítést kell alkalmazni, erre irányuló kérelem esetén, az olyan exportra, amelyet az engedély érvényességi időtartama alatt bonyolítanak le. Ebben az esetben a visszatérítésre korrekciós tényező alkalmazható.

(2)

Az 1766/92/EGK tanácsi rendeletnek az export-visszatérítések megadása, valamint a gabonaágazatban zavar esetén foganatosítandó intézkedések tekintetében való alkalmazásának egyes szabályait megállapító 1995. június 29-i 1501/95/EK bizottsági rendelet (2) lehetővé teszi egy korrekciós tényező alkalmazását az 1784/2003/EK rendelet 1. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott maláta vonatkozásában. Ezt a korrekciós tényezőt az 1501/95/EK rendelet 1. cikkében szereplő tényezők figyelembevételével kell kiszámítani.

(3)

A fentiekben hivatkozott rendelkezésekből következik, hogy a korrekciós tényezőt e rendelet mellékletének megfelelően kell rögzíteni.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/14

(1)

A mezőgazdasági termékek élelmiszersegélyként való juttatásával kapcsolatban felmerülő kiadások közösségi finanszírozásáról szóló, 1974. október 21-i 2681/74/EGK tanácsi rendelet (3) 2. cikke úgy rendelkezik, hogy a felmerült ráfordításoknak az a hányada, amely a közösségi szabályokkal összhangban rögzített, kérdéses termékexport-visszatérítésekre vonatkozik, az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garanciaalap Garanciarészlegét terheli.

(2)

A közösségi élelmiszersegély-akciók költségvetésének megállapítását és kezelését megkönnyítendő, valamint annak érdekében, hogy a tagállamok megismerhessék a közösségi részvétel mértékét a nemzeti élelmiszersegély-akciók finanszírozásában, szükségesnek mutatkozik meghatározni az ilyen akciókra adott visszatérítések szintjét.

(3)

Az 1784/2003/EK rendelet 13. cikkében és a 3072/95/EK rendelet 13. cikkében az export-visszatérítésekre meghatározott általános szabályok és alkalmazási feltételek, a szükséges változtatásokkal, alkalmazandók az előbb említett műveletekre.

(4)

A rizs export-visszatérítésének kiszámításához figyelembe veendő sajátos kritériumok a 3072/95/EK rendelet 13. cikkében kerültek meghatározásra.

(5)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Gabonapiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/16

(1)

A tejszín, vaj és vajkoncentrátum közösségi piacon történő értékesítésére vonatkozó intézkedések tekintetében az 1255/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2005. november 9-i 1898/2005/EK rendelettel (2) összhangban az intervenciós ügynökségek folyamatos pályázati eljárás útján eladhatnak bizonyos mennyiséget az általuk tárolt intervenciós készletekből és támogatást nyújthatnak tejszínre, vajra és vajkoncentrátumra. A fenti rendelet 25. cikke előírja, hogy az egyes egyedi pályázati felhívásokra beérkező pályázatok figyelembevételével az intervenciós vajra minimális értékesítési árat, a tejszínre, vajra, vajkoncentrátumra pedig maximális támogatást kell megállapítani. Előírja továbbá, hogy az ár vagy a támogatás mértéke változhat a vaj tervezett felhasználása, annak zsírtartalma és a bedolgozási eljárás szerint. Az 1898/2005/EK rendelet 28. cikkében említett feldolgozási biztosíték összegét ennek megfelelően kell megállapítani.

(2)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/18

(1)

A tejszín, vaj és vajkoncentrátum közösségi piacon történő értékesítésére vonatkozó intézkedések tekintetében az 1255/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2005. november 9-i 1898/2005/EK rendelettel (2) összhangban az intervenciós ügynökségek folyamatos pályázati eljárás útján eladhatnak bizonyos mennyiséget az általuk tárolt intervenciós vajkészletekből, és támogatást nyújthatnak tejszínre, vajra és vajkoncentrátumra. A fenti rendelet 25. cikke előírja, hogy az egyes egyedi pályázati felhívásokra beérkező pályázatok figyelembevételével az intervenciós vajra minimális értékesítési árat, a tejszínre, vajra, vajkoncentrátumra pedig maximális támogatást kell megállapítani. A rendelet előírja továbbá, hogy az ár vagy a támogatás változhat a vaj tervezett felhasználása, zsírtartalma és a bedolgozási eljárás szerint. Az 1898/2005/EK rendelet 28. cikkében említett feldolgozási biztosíték összegét ennek megfelelően kell megállapítani.

(2)

A Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/20

(1)

A tejszín, vaj és vajkoncentrátum közösségi piacon történő értékesítésére vonatkozó intézkedések tekintetében az 1255/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtása részletes szabályainak megállapításáról szóló, 2005. november 9-i 1898/2005/EK bizottsági rendelet (2) 47. cikkével összhangban az intervenciós hivatalok a vajkoncentrátum támogatására vonatkozó folyamatos pályázati felhívást nyitnak meg. A rendelet 54. cikke előírja, hogy az egyedi pályázati felhívásra érkezett pályázatok alapján állapítják meg a legalább 96 %-os zsírtartalmú vajkoncentrátumra adható támogatás maximális összegét.

(2)

Az 1898/2005/EK rendelet 53. cikkének (4) bekezdése rendelkezik végfelhasználási biztosíték nyújtásáról, ami a vajkoncentrátumnak a kiskereskedelem által történő átvételét hivatott biztosítani.

(3)

A beérkezett pályázatok alapján meg kell állapítani a maximális támogatás összegét, valamint ennek megfelelően a végfelhasználási biztosíték összegét.

(4)

A Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság az elnöke által kitűzött határidőn belül nem nyilvánított véleményt,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/21

(1)

A 343/2006/EK bizottsági rendelet (3) megállapítja azon tagállamok jegyzékét, amelyekben az 1255/1999/EK rendelet 6. cikke (1) bekezdésében előírtak szerint meg kell indítani a vaj felvásárlását.

(2)

A Cseh Köztársaság által szolgáltatott legutóbbi információk alapján a Bizottság a 2771/1999/EK rendelet 8. cikkével összhangban megállapította, hogy a vaj piaci ára két egymást követő héten keresztül az intervenciós ár 92 %-a alatt volt. Ezért a Cseh Köztársaságban meg kell indítani az intervenciós felvásárlást. Következésképpen a Cseh Köztársaságot fel kell venni a 343/2006/EK rendeletben megállapított jegyzékre.

(3)

A 343/2006/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/22

(1)

A vaj- és tejszínpiaci intervenciót szabályzó 1255/1999/EK tanácsi rendelet (2) alkalmazásának részletes szabályait meghatározó, 1999. december 16-i 2771/1999/EK bizottsági rendelet 21. cikkének megfelelően az intervenciós ügynökségek az általuk tárolt vaj bizonyos mennyiségét folyamatos pályáztatás keretében értékesítésre ajánlották fel.

(2)

Figyelemmel az egyenkénti pályázati felhívásokra beérkezett ajánlatokra, minimális értékesítési árat határoznak meg, vagy pedig döntés születik arra vonatkozóan, hogy a 2771/1999/EK rendelet 24a. cikke szerint nem történik szerződéskötés.

(3)

Figyelemmel a beérkezett pályázatokra, a minimum eladási árat meg kell állapítani.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/23

(1)

A sovány tej piacán végrehajtandó intervenciós intézkedésekkel kapcsolatosan az 1255/1999/EK tanácsi rendeletben előírt rendelkezések végrehajtásának részletes szabályairól szóló, 2001. január 12-i 214/2001/EK bizottsági rendelet (2) értelmében az intervenciós ügynökségek állandó pályázati felhívás kihirdetése formájában készleteikből bizonyos mennyiségű sovány tejből készített tejport kínáltak fel értékesítésre.

(2)

Figyelemmel az egyes pályázati felhívásokra beérkező ajánlatokra, vagy minimális eladási árat kell rögzíteni, vagy a 214/2001/EK rendelet 24a. cikke értemében határozatot kell hozni arról, hogy a szerződést nem adják ki.

(3)

Figyelemmel a beérkezett ajánlatok megvizsgálására, minimális eladási árat kell rögzíteni.

(4)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak a Tej- és Tejtermékpiaci Irányítóbizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/24

(1)

Az 1043/2005/EK bizottsági rendelet (2) értelmében az egyetlen költségvetési időszakra kiállított visszatérítési bizonyítványokat hat részletben lehet kérelmezni. Mind a hat részletre irányuló kérelmeket illetően zárónap alkalmazandó. A piaci szereplők a visszatérítési bizonyítvány iránti kérelmet csak a beadás időpontját követő első zárónapnak megfelelő részlet tekintetében nyújthatják be.

(2)

A részleteken alapuló kiutalási rendszert annak biztosítására tervezték, hogy olyan esetekben, amikor a visszatérítési bizonyítványra irányuló kérelmek nagyobb összegekre érkeztek be, mint amennyire azokat ki lehet adni, a bizonyítványok hozzáférhetők legyenek a költségvetési időszak elején és végén exportáló piaci szereplők számára egyaránt.

(3)

Amennyiben maradnak bizonyos összegek, amelyekre visszatérítési bizonyítványokat lehet kiállítani a költségvetési időszak végére, miután a hat részleten alapuló kiutalási rendszer már befejeződött, az 1043/2005/EK rendelet 38. cikke lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy a megmaradt összegek kiutalására heti kérelmezési rendszert vezessen be.

(4)

A mezőgazdasági termékekre rögzített visszatérítési ráták nemrégiben bekövetkezett csökkentései eredményeként csökkentek azok az összegek, amelyekre a részleteken alapuló rendszeren belül visszatérítési bizonyítványokat kérelmeznek. Ennek következtében a legutóbbi részleten belül a kiutalásra fenntartott összegek nem kerültek teljes mértékben kiutalásra.

(5)

Ezért szükségessé vált az exportműveletek rugalmasabbá tétele. Olyan esetben, amikor egy adott részletre a visszatérítési bizonyítványra irányuló kérelmek mértéke kevesebb mint az adott részletre felhasználható összeg, a piaci szereplők számára lehetővé kell tenni, hogy az adott részletre felhasználható bármilyen megmaradt összegre – amelyre visszatérítési bizonyítványra irányuló kérelmet még nem nyújtottak be – kiállítandó visszatérítési bizonyítványra heti alapon nyújtsanak be kérelmeket.

(6)

A költségvetési időszak végén felhasználható összegek tekintetében a visszatérítési bizonyítványok meglévő, heti alapú kiutalási rendszerét ezért ki kell terjeszteni az adott részletre megmaradt, felhasználható összeg kiutalására.

(7)

Az 1043/2005/EK rendeletet ennek megfelelően módosítani kell.

(8)

Az e rendeletben foglalt intézkedések összhangban vannak a Szerződés I. mellékletében nem szereplő feldolgozott mezőgazdásági termékek kereskedelmére vonatkozó horizontális kérdésekkel foglalkozó irányítóbizottság véleményével,

1.

A rendelet a következő 38a. cikkel egészül ki:

„38a. cikk

(1)   Amennyiben a 33. cikk első bekezdésének a)–f) pontjában említett, adott részletre vonatkozóan a visszatérítési bizonyítványokra irányuló kérelmek benyújtásának zárónapja után a 37. cikk (2) bekezdése értelmében nem tettek közzé csökkentési együtthatót, a piaci szereplők visszatérítési bizonyítványra irányuló kérelmet nyújthatnak be az adott részletben bármely olyan megmaradt összegre, amelyre még nem nyújtottak be kérelmet.

A kérelmet a 33. cikk első bekezdésének a)–f) pontjában meghatározott, következő zárónapig tartó időszakban kell benyújtani.

(2)   Az egyes hetek során benyújtott kérelmekről a tagállamok a következő kedden értesítik a Bizottságot. A vonatkozó bizonyítványokat az értesítést követő hétfőtől kezdődően lehet kiállítani, hacsak a Bizottság ezzel ellentétes intézkedéseket nem hoz.

(3)   Amennyiben egy adott kérelmezési héten érkezett kérelmek mennyisége meghaladja az (1) bekezdésben említett megmaradt összeget, a Bizottság a következő lépésekhez folyamodhat:

2.

A VI. melléklet I. szakaszának ötödik bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„A kérelmezők a 20. rovatban az alábbiak valamelyikét tüntetik fel:

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/26

(1)

A kokcidiosztatikumok és egyéb gyógyászati anyagok csoportjába tartozó narazint (Monteban, Monteban G 100) a 70/524/EGK tanácsi irányelvvel (2) összhangban, meghatározott feltételek mellett engedélyezték. Ezen adalékanyagot az 1464/2004/EK bizottsági rendelet (3) tíz évre engedélyezte brojlercsirkék esetében, az engedélyt a forgalmazásáért felelős személyhez kötve. Ezen adalékanyagról mint meglévő anyagról az 1831/2003/EK rendelet 10. cikke alapján értesítést küldtek. Mivel az említett rendelkezésben előírt valamennyi információt benyújtották, ezen adalékanyagot felvették a takarmány-adalékanyagok közösségi nyilvántartásába.

(2)

Az 1831/2003/EK rendelet megengedi, hogy az adalékanyag engedélyezését módosítsák az engedély jogosultjának kérésére és az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (továbbiakban: a „Hatóság”) véleményének beszerzését követően.

(3)

2004. július 27-én elfogadott véleményében a Hatóság 50 μg/kg maximális maradékanyag-határérték (MRL) megállapítását javasolta a brojlercsirkék valamennyi nedves szövetére vonatkozóan, és ennek megfelelően a levágás előtti egynapos várakozási időt elegendőnek ítélte meg. Az Európai Gyógyszerügynökség által a hatóanyaggal kapcsolatban végzett bármely értékelés eredményeinek a fényében szükség lehet az e rendelet mellékletében említett maximális maradékanyag-határérték felülvizsgálatára.

(4)

A narazin adalékanyag (Monteban, Monteban G 100) engedélyének jogosultja a Bizottsághoz az engedély módosítására irányuló kérelmet nyújtott be, amelyben azt javasolta, hogy a Hatóság értékelése szerinti MRL-t vezessék be.

(5)

Az 1464/2004/EK rendeletet ezért ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/28

(1)

A 999/2001/EK rendelet rendelkezik a tagállamok surlókórra irányuló nemzeti ellenőrzési programjainak jóváhagyásáról, amennyiben azok megfelelnek az említett rendelet egyes kritériumainak. A 999/2001/EK rendelet továbbá meghatározza a kiegészítő garanciát is, amelyet az említett rendelettel összhangban a Közösségen belüli kereskedelemben és a behozatal során megkövetelhetnek.

(2)

A juhfélékben előforduló fertőző szivacsos agyvelőbántalmakkal szembeni rezisztenciára szolgáló tenyésztési programok létrehozatala minimumkövetelményeinek meghatározásáról szóló, 2003. február 13-i 2003/100/EK bizottsági határozat (2) rendelkezik arról, hogy minden tagállamnak be kell vezetnie egy, TSE-rezisztenciát célzó kiválasztásra irányuló tenyésztési programot bizonyos juhfajták tekintetében. Az adott határozat rendelkezik arról a lehetőségről, hogy a tagállamok eltérhetnek a tenyésztési program létrehozásának követelményétől a 999/2001/EK rendelettel összhangban benyújtott és jóváhagyott, surlókórra irányuló nemzeti ellenőrzési program alapján, amennyiben az magában foglalja az adott tagállam valamennyi állománya tekintetében a gazdaságokban elhullott juh- és kecskefélék folyamatos és tevékeny ellenőrzését.

(3)

Az egyes tagállamok súrlókór elleni nemzeti védekezési programjainak jóváhagyásáról és a 2003/100/EK határozat alapján juhok TSE-rezisztenciájának kialakítását célzó tenyésztési programokra vonatkozó kiegészítő biztosítékok meghatározásáról és eltérések nyújtásáról szóló, 2003. október 24-i 1874/2003/EK bizottsági rendelet (3) jóváhagyta Dánia, Finnország és Svédország surlókórra irányuló nemzeti ellenőrzési programját.

(4)

2005. november 18-án Ausztria benyújtott egy, surlókórra irányuló nemzeti ellenőrzési programot a Bizottságnak. 2006. január 5-én a programhoz bizonyos módosításokat nyújtottak be a Bizottságnak. Ez a módosított program megfelel a 999/2001/EK rendeletben meghatározott szükséges követelményeknek. Továbbá Ausztria területén valószínűleg alig fordul elő vagy nincs is jelen surlókór.

(5)

A surlókórra irányuló nemzeti ellenőrzési program alapján Ausztriának biztosítani kell a 2003/100/EK határozatban előírt tenyésztési programtól való eltérés lehetőségét. Ezentúl e rendeletben meg kell határozni a 999/2001/EK rendelet VIII. mellékletének A. fejezetében és IX. mellékletének E. fejezetében megkövetelt kiegészítő kereskedelmi garanciákat.

(6)

Az 1874/2003/EK rendelet Dánia, Finnország és Svédország esetében rendelkezik a gazdaságokra vonatkozó kiegészítő garanciákról. Az említett kiegészítő kereskedelmi garanciákat azonban módosítani kell e tagállamok és Ausztria szubszidiaritásának növelése érdekében, figyelembe véve a különböző járványügyi és kereskedelmi helyzeteket, valamint az e négy tagállamban előforduló surlókór-törzsek közötti különbségeket.

(7)

Ezért gyakorlati okokból és a közösségi jogszabályok egyértelműségének érdekében helyénvaló az 1874/2003/EK rendeletet hatályon kívül helyezni, amelynek helyébe e rendelet lép.

(8)

Az e rendeletben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állategészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

a)

nem erősítették meg surlókór-esetek előfordulását;

b)

surlókór miatt nem alkalmaztak felszámolási intézkedéseket;

c)

a gazdaságon nem tartottak olyan állatot, amelyet a 999/2001/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett veszélyeztetett állatként azonosítottak.

a)

(1) bekezdés, amennyiben a mellékletben fel nem sorolt más tagállamból vagy harmadik országból érkezik; vagy

b)

(2) bekezdés, ha a mellékletben felsorolt más tagállamból érkezik.

a)

az állatokat, a spermát, az embriókat és a petesejteket a mellékletben nem szereplő más tagállamból vagy harmadik országból kapták; valamint

b)

az a) pontban említett feladó tagállamban vagy harmadik országban az állatok, a sperma, az embriók és a petesejtek feladását megelőző vagy azt követő három évben megerősítették surlókór előfordulását.

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/32

(1)

A 2002/46/EK irányelv meghatározza az étrend-kiegészítők előállításához felhasználható vitaminokat és ásványi anyagokat, valamint ezek formáját.

(2)

Célszerű a 2002/46/EK irányelv mellékleteibe felvenni azokat a vitaminokat és ásványi anyagokat, amelyeket az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (a továbbiakban: a Hatóság) értékelt, és e tudományos értékelés kedvező volt.

(3)

A Hatóság a közelmúltban kedvező tudományos értékelést adott és tett közzé néhány vitaminról és ásványi anyagról.

(4)

Helyénvaló a „folsav” kategória-rovatcím helyettesítése a folát egyéb formáinak a 2002/46/EK irányelv II. mellékletébe való felvételének figyelembevétele érdekében.

(5)

A 2002/46/EK irányelvet ennek megfelelően módosítani kell.

(6)

Az ebben az irányelvben előírt intézkedések összhangban vannak az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság véleményével,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/34

(1)

Az olasz hatóságok 2002. december 18-i levelükben a Bizottságnak bejelentették a Società Consortile De Tomaso S.r.l.-nek és az UAZ Europa S.r.l.-nek nyújtandó regionális támogatási programot. A Bizottság 2003. február 4-én kiegészítő tájékoztatást kért. Az olasz hatóságok március 12-én és április 22-én a válaszadási határidő meghosszabbítását kérték, majd a kért tájékoztatást 2003. május 26-i keltezésű levelükben küldték meg.

(2)

A Bizottság 2003. július 24-i levelében tájékoztatta Olaszországot, hogy az említett támogatással kapcsolatban úgy határozott, megindítja az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárást.

(3)

Az eljárás megindítására vonatkozó határozatot a Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában tette közzé (2). A Bizottság felhívta az érdekelt harmadik személyeket, hogy tegyék meg észrevételeiket.

(4)

A Bizottság nem kapott harmadik érdekelt személyektől észrevételeket.

(5)

Olaszország az eljárás megindításakor, 2003. október 13-án észrevételeket tett. 2004. február 6-án a Bizottság felvilágosítást kért Olaszországtól, és február 17-én találkozó jött létre a Bizottság szolgálatai, az olasz hatóságok és az érintett vállalkozás képviselői között 2004. április 23-án kelt levelében Olaszország további tájékoztatást nyújtott. Április 30-án az olasz termelési miniszter a Bizottságnak küldött levelében sürgette a tárgyban szereplő kérdés megoldását. Az említett levélre a Bizottság 2004. június 18-i levelében válaszolt.

(6)

A szóban forgó támogatást a De Tomaso csoport tagjai (a továbbiakban „De Tomaso”), a Società Consortile De Tomaso S.r.l.. és az UAZ Europa S.r.l. kapná. Jelenleg a De Tomaso igen korlátozott számban nagy teljesítményű sportautókat gyárt. Olaszország úgy ítéli meg, hogy a De Tomaso, az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 70/2001/EK bizottsági rendelet értelmében (a továbbiakban „KKV rendelet”) a kis- és középvállalkozások kategóriájába tartozik (3).

(7)

A De Tomaso zöldmezős beruházás keretében új telephelyet kíván létrehozni, amelynek termelőkapacitása a beruházás befejezése után a következőképpen alakulna:

A projektet azonnal megindítanák, mihelyt a Bizottság engedélyezi a támogatás megadását, és a beruházás munkálatainak befejezését 2006-ra tervezik. A személygépkocsi-gyártás így már 2005-ben beindulhat.

(8)

A projektet megvalósításának tervezett helyszíne Olaszországban Kalábria tartomány Cutro községe, amely az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatható régió, a 2000-2006 közötti időszakban a maximális regionális támogatás mértéke 50 % BTI-ben kifejezve (4).

(9)

Az olasz hatóságok szerint a projekt mobilitást elősegítő jellegű: a De Tomaso számára alternatív helyszínként számba jöhet a Simbir modell gyártására Timisoara/Temesvár/ (Románia), a Vallelunga és Pantera típusok előállítására pedig Modena (Olaszország). Temesváron zöldmezős beruházásról lenne szó, míg Modenában a De Tomaso jelenlegi telephelyét kellene bővíteni, ahol jelenleg igen korlátozott számban Guarà típusú, nagyteljesítményű sportkocsit gyártanak.

(10)

A tájékoztatásban jelzettek szerint a De Tomaso beruházásának tervezett névleges értéke 218 760 000 euró (206 912 337 euró jelenértéken kifejezve, 2003-as báziséven számolva és 5,06%-os felértékelési rátát alkalmazva (5)). Az olasz hatóságok a beruházás teljes összegét támogathatónak ítélték meg.

(11)

A De Tomaso tulajdonában lévő két vállalkozásnak nyújtandó bejelentett támogatás megítélését a Bizottság jóváhagyásától tették függővé és két fázisra bontották. Az első 9 519 817 euró névleges értékű közvetlen támogatás, amelyet 2001 áprilisában fogadtak el, az UAZ Europa S.r.l.-nek nyújtandó, míg a második támogatás nominális értéke 168 490 000 euró, amelyet a Società Consortile De Tomaso S.r.l.-nek ítéltek meg 2002 augusztusában. A támogatásokat a 2004-2008-as időszak során tervezik folyósítani. A támogatás a Bizottság által elfogadott támogatási rendszerek (6) körébe tartozik. Az ország elmaradott térségeinek fejlesztését elősegítő termelő tevékenységekről szóló törvény értelmében (a továbbiakban 488/1992. sz. törvény) és az Államháztartás racionalizálására irányuló intézkedésekről szóló törvény értelmében (a továbbiakban 662/1996. sz. törvény).

(12)

Minthogy a két támogatás ugyanarra a projektre vonatkozik az olasz hatóságok együtt jelentették be. Összességében tehát a De Tomasonak nyújtott támogatás névleges összértéke 178 008 817 euró (155 640 104 euró jelenértékben, 2003-as báziséven számolva és 5,06%-os felértékelési rátát alkalmazva). Az olasz hatóságok által bejelentett támogatás intenzitása 75,22% BTI-ben kifejezve.

(13)

Olaszország szerint a projekt nem kapott semmilyen egyéb támogatást illetve nem részesült más közösségi finanszírozásban.

(14)

A 2003. július 23-i, az eljárás megindításáról szóló határozatában a Bizottság kétségét fejezte ki a De Tomaso KKV jellegével kapcsolatban. A Bizottság ezen kívül a költség-haszonelemzés (KHE) számos elemére vonatkozóan is kétségeit fejezte ki, különös tekintettel az alábbiakra:

(15)

Olaszország 2003. október 13-án küldte meg az eljárás megindítására vonatkozó észrevételeit. Ezt követően a 2004. február 17-én lezajlott találkozó során, valamint a 2004. április 23-i és 30-i leveleiben további tájékoztatást és dokumentumokat adott át a Bizottságnak.

(16)

Ami a De Tomaso KKV jellegét illeti, Olaszország részletes tájékoztatást adott a tulajdonosi szerkezetről, valamint az Alejandro S.A. (Rt.) pénzügyi elszámolásáról, valamint átadta De Tomaso úr végrendeletének kivonatát is.

(17)

Ami a kiválasztott helyszínen és az alternatív helyszínen megvalósítandó projektek közötti összehasonlíthatóságot illeti, Olaszország először is azt állítja, hogy az összehasonlítás megtörtént, azonos típusú, azonos mennyiségű, azonos termékszerkezetű termelést véve alapul, azonos árakon. Az alternatív helyszínen megvalósítandó projektek által igényelt beruházások eltéréseit a kiválasztott helyszín speciális jellemzőit figyelembe véve lehet indokolni, amely mind a munkaerő költségeire, mind a szociális rendelkezésekre, a biztonságra és a környezetvédelemre vonatkozó jogszabályi környezetre vonatkozóan megfelel ugyan az észak-olaszországi viszonyoknak, de hiány mutatkozik képzett munkaerőben és egy jól megalapozott ipari hagyományban.

(18)

Olaszország szerint az alternatív helyszíneken a helyzet nagyon eltérő: Modenában rendelkezésre áll a nagyon jól képzett munkaerő, miután a gépjárműipar sűrű beszállítói és gyártói hálózattal van jelen. Temesváron a Cutróihoz képest töredék áron áll rendelkezésre a jól képzett munkaerő. Ezen kívül Temesvár logisztikai jellegű előnnyel is rendelkezik a Simbir modell gyártása esetében.

(19)

Olaszország azonban ismételten hangsúlyozza a Cutro projekt stratégiai előnyeit a régió ipari fejlesztése szempontjából. Ezen a területen, ami a technológiai célkitűzéseket illeti, olyan fejlett gyártókapacitás létrehozása a cél, amely magas szintű innovatív technikákat és berendezéseket feltételez és lehetővé teszi a De Tomasónak, hogy a saját szervezetén belül végezzen K+F tevékenységet. Az alternatív helyszínre vonatkozó projektek viszont hagyományosabb technológiai megoldásokat alkalmaznának.

(20)

A fenti meggondolások alapján Olaszország úgy véli, a Bizottság azon igénye, hogy az azonos projektek összehasonlításra kerüljenek, téves és elterelő jellegű, minthogy „feltételezett” és a beruházásokat megvalósító társaság valós szándékait figyelmen kívül hagyó megoldások összehasonlítására irányuló kényszert hordoz magában.

(21)

Olaszország azt állítja, hogy a „projekt kontra projekt” típusú összehasonlítás, ami az alternatív megoldásokkal rendelkező beruházásokat illeti – úgy ahogy azt a Bizottság a KHE-re vonatkozóan elképzeli –, nem valósítható meg, mert az alternatív projektek teljes kidolgozását igényelné, amit a De Tomaso csak a helyszín kiválasztása után tehetne meg.

(22)

Mindazonáltal Olaszország újabb és részletesebb tájékoztatást nyújtott, amelyben a Cutróban és az alternatív helyszíneken megvalósítandó beruházások esetében összehasonlítja a sportautók gyártási folyamatai közül a sajtolás, a hegesztés és a fényezés szükségleteit (Cutro költségei Modenához viszonyítva) és a Simbir model esetében az összeszerelés és a fényezés folyamatait (Cutro költségei Temesváréhoz viszonyítva).

(23)

Olaszország szerint a Cutróba tervezett beruházások közül sokat el lehetne hagyni az alternatív helyszínen, mert a kérdéses tevékenységeket (fényezés és a motorok vizsgáztatása) más helyszneken is el lehetne végeztetni, vagy ott rendelkezésre álló infrastruktúrákat bérbe is lehetne venni (Modena közelében van egy vizsgapálya). Ami a sportautók fényezését illeti, Olaszország egy új beruházással modenai telephelyen létesítendő berendezés költségeinek becsült összegét nyújtotta be, azt bizonyítandó, hogy a modenai telephelyen a fényezés olcsóbb lenne, mintha azt kiadják, ami tehát enyhén növeli Cutro hátrányát. Ami pedig a motorok bevizsgálására szolgáló próbapadot illeti, Olaszország felhívja a figyelmet arra, hogy amennyiben ez Cutróban kerülne telepítésre, a lépés lehetővé tenné a De Tomaso számára, hogy jövőbeli termelése számára speciális motorokat fejlesszen ki.

(24)

Ami a KHE operatív részét illeti, Olaszország kifejti, hogy a mindkét helyszínen jelentkező munkaerőigény közötti különbség részben a KHE-rendszerben rejlő hibának tudható be, amennyiben az alternatív megoldásban a vezetőket és a termelésben nem közreműködő adminisztratív munkaerő számát alulbecsülték, részben pedig annak, hogy Modenában a munkaerőigény alacsonyabb lenne, ha a fényezést kiadnák. E két tényező figyelembevételével Olaszország arra a megállapításra jut, hogy az alternatív megoldások esetén a munkaerőigény azonos lenne.

(25)

Ami a külföldre történő szállítás költségeit illeti, Olaszország a Simbir modell Temesvárról történő szállítási költségeivel kapcsolatban naprakész tájékoztatást és dokumentációt adott át, amely szerint ezek a költségek a temesvári költségekhez viszonyítva Cutróból kiindulva sem lennének magasabbak.

(26)

Végül Olaszország felhívja a figyelmet arra, hogy a szóban forgó cégre káros hatást gyakorol a hosszú eljárás.

(27)

Az Olaszország által bejelentett, a De Tomaso társaság számára nyújtandó támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti támogatásnak felel meg, minthogy a támogatást vagy az állam maga finanszírozná, vagy állami forrásokat használna fel. Maga a támogatás egyébként a projekt teljes finanszírozásának jelentős százalékát tenné ki, és ilyen módon, a Közösségen belül a verseny torzulásához vezethet azáltal, hogy a De Tomasónak előnyt biztosít a támogatásban nem részesülő versenytársakkal szemben. Végül pedig, a személygépkocsik piacán a tagországok között élénk a kereskedelmi forgalom. Ezt Olaszország sem tagadja.

(28)

A Szerződés 87. cikkének (2) bekezdése meghatározza a közös piaccal összhangban lévő támogatások fajtáit. Figyelembe véve a támogatás természetét és célját, valamint a vállalkozás földrajzi elhelyezkedését, a szóban forgó tervezetre nem lehet alkalmazni az említett bekezdés a), b) és c) pontjait. A 87. cikk (3) bekezdésben azonban meghatározásra kerülnek más támogatási formák, amelyek összhangban állnak a közös piaccal. A Bizottság megállapítja, hogy a projektet Kalábria régióban kellene megvalósítani, amely a 87. cikk (3) bekezdése a) pontja értelmében támogatható régió, mégpedig a nagyvállalatok nettó támogatási értékében (NTI) kifejezett (7) 50 %-os regionális támogatás plafonértékével.

(29)

A Bizottság szerint a szóban forgó támogatás kedvezményezettje a De Tomaso, vagyis az a vállalatcsoport, amelyhez a Società Consortile De Tomaso S.r.l. és az UAZ Europa S.r.l. is tartozik, az esetleg folyósítandó támogatás címzettjei. A De Tomaso szándéka személygépkocsi összeszereléssel és gyártással foglalkozni: tehát ez a cég, a gépjárműiparra alkalmazható és a gépjárműiparnak nyújtandó állami támogatás Közösségi szabályozása értelmében (8) (a továbbiakban „gépjárműipari ágazati rendelet”) a gépjárműiparhoz tartozik, amelyet azért kell erre a projektre alkalmazni, mert a támogatást 2003. január 1-je előtt jelentették be a Közösségnek.

(30)

Mind a projekt teljes költsége, mind a támogatás összege meghaladják a gépjárműipari ágazati rendeletben a bejelentés céljára megállapított plafonértékeket. Ezek a maximális értékek a következők: a) a projekt teljes költségére 50 millió euró; b) a támogatás teljes bruttó értékére – függetlenül attól, hogy állami támogatásból vagy Közösségi forrásból származik – 5 millió euró. Az olasz hatóságok a De Tomaso számára általuk nyújtandó támogatás bejelentésekor a Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében foglaltakhoz tartották magukat.

(31)

A Bizottságnak a gépjárműipari ágazati rendelet értelmében meg kell állapítania, hogy a megítélt támogatás egyszerre szükséges a projekt megvalósításához és arányos is az általa megoldandó probléma súlyosságával. A Bizottság csak akkor engedélyez a gépjárműipari ágazatban egy támogatást, ha az megfelel mindkét kritériumnak, azaz a szükségesség és az arányosság kritériumának.

(32)

A gépjárműipari ágazati rendelet 3.2. pont a) alpontja alapján egy regionális támogatás szükségességének kimutatásához a kedvezményezettnek világosan bizonyítania kell, hogy projektje rendelkezik egy a gazdasági szempontból érvényes alternatív elhelyezési lehetőséggel. Amennyiben a projekt egy már meglévő telephely modernizálását vagy racionalizálását célozza, vagy ha a csoporton belül nem létezik semmilyen más új vagy már meglévő ipari helyszín (telephely), amely alkalmas arra, hogy befogadja a szóban forgó beruházást, a cég kénytelen lenne, akár bármilyen támogatás igénybevétele nélkül is a beruházást az általa kiválasztott helyszínen megvalósítani. Következésképpen nem lehet engedélyezni olyan regionális támogatást, amelynek a kedvezményezettje nem rendelkezik megfelelő földrajzi mobilitással.

(33)

A szóban forgó esetben azonban a cutrói elhelyezéssel szemben a Simbir modell végösszeszerelésének alternatív helyszíne Temesvár (Románia) és a Vallelunga, illetve Pantera modellek gyártásának alternatív helyszíne Modena (Olaszország). A Bizottság megítélése szerint Olaszország a fenti állítás alátámasztására megfelelő mennyiségű írásos bizonyítékot csatolt, többek között az alternatív elhelyezésekre vonatkozó megvalósítási tanulmányokat, terveket és vázlatokat és megnevezte a berendezések potenciális szállítóit.

(34)

Figyelembe véve a beruházás természetét (zöldmezős beruházás, vagyis egy teljesen új helyszínre telepítendő beruházás), és a kapott dokumentáció alapján a Bizottság azt a következtetést vonja le, hogy a projekt rendelkezik a szükséges mobilitási jelleggel és hogy érvényes alternatív helyszín áll rendelkezésre.

(35)

A gépjárműipari ágazati rendelet 3.2. pont a) alpontja alapján a Bizottság megállapítja, hogy a projekt mobilitásához kapcsolódó költségek támogathatók-e, és ugyanott a 3.2. pont c) alpont alapján meg kell bizonyosodnia arról, hogy a tervezett támogatás arányos-e az általa megoldandó regionális problémák súlyosságával. Ennek megállapítására KHE-t (költség-haszon elemzés) végez.

(36)

A KHE-ben a mobilitási elemekre vonatkozóan a szóban forgó helyszínen megvalósítandó beruházás költségei összehasonlításra kerülnek azokkal a költségekkel, amelyeket bármely beruházónak egy másik helyszínen állnia kellene ugyanannak a beruházásnak a megvalósítása érdekében. Ilyen módon megállapíthatóvá válnak a támogatott régió sajátos hátrányai. A Bizottság az összehasonlításként bemutatott helyszínen létesítendő telephelyből fakadó hátrányok erejéig engedélyez regionális célú támogatásokat.

(37)

Tekintettel arra, hogy zöldmezős beruházásról van szó, a gépjárműipari ágazati rendelet 3.2. pont c) alpontja alapján a KHE-ben a cutrói helyszín operatív hátrányait a Temesvárral és Modenával történő összehasonlításban ötéves perióduson belül veszik figyelembe. Az olasz hatóságok a KHE számára egy 2005-2009 közötti referencia időszakot mutatnak be, vagyis a gépjárműipari ágazati rendelet I. mellékletének 3.3. pontja értelmében azt a hároméves időszakot (9), ami a termelés megindításával kezdődik. A bejelentett KHE a Cutróban megvalósítandó beruházás költségeit illetően nettó hátrányt mutat ki – 158 248 977 euró, jelenértékben számolva – az alternatív helyszínekhez viszonyítva. Következésképpen a projekt „regionális hátrányának intenzitása” 76,48% (10) lenne.

(38)

A Bizottság technikai jellegű előzetes megjegyzés címén felhívja a figyelmet arra, hogy az Olaszország által benyújtott KHE-ben a megfelelő összegek jelenértékre történő átszámításának bázisául a 2003. év került kijelölésre. A helyes referenciaév ezzel szemben 2002, vagyis az az év, amelyben a tervbe vett támogatást a Bizottságnak bejelentették. Minthogy azonban felértékelési rátaként helyesen a 2002. évi rátát (5,06%) alkalmazták, nem kell megváltoztatni a bázisévet, minthogy semmilyen módon nem módosítja sem a számítást, sem a megfelelő összegeket.

(39)

Ami a KHE lényegi aspektusait illeti, a Bizottság az Olaszország által adott tájékoztatás értékeléséhez egy gépjárműiparban járatos külső szakértő segítségét vette igénybe. Az értékelés alátámasztotta azokat a kétségeket, amelyek az eljárás megindítására vonatkozó határozatban lettek megfogalmazva, a Cutróban és az alternatív helyszínen megvalósítandó beruházás összehasonlíthatóságára vonatkozóan. Azok az okok, amelyek erre a következtetésre vezettek, a 40 – 63. pontokban kerültek kifejtésre.

(40)

A Bizottság, mint ahogy azt az eljárás megindítására vonatkozó határozatban is megjegyezte, koherensen értelmezte a gépjárműipar ágazati rendeletének az „azonos projektek”-re vonatkozó rendelkezéseit, abban az értelemben, hogy olyan projektekről legyen szó, amelyek összehasonlítható gépjárművek termelésével, összehasonlítható mennyiségekben és összehasonlítható gyártási eljárásokkal történő gyártására vonatkoznak. Általában a Bizottság elfogadja azt az elvet, hogy eltérő helyszíneken megvalósuló beruházásoknál mutatkozhatnak eltérések, például ami a végtermék minőségének színvonalát illeti, vagy a munkaerő költségek különbözősége miatt eltérés mutatkozhat a gyártás automatizálásának szintjében, mindazonáltal a Bizottság nem engedi meg, hogy egymástól lényegesen eltérő projektek kerüljenek összehasonlításra, vagyis olyan esetet, amikor az egyik helyszínen jelentős beruházásokat kell eszközölni gépek és berendezések vásárlására, amelyeket a másik, referencia helyszínen végzett gyártás nem kíván meg.

(41)

A szóban forgó esetben az Olaszország által adott tájékoztatás nem tette lehetővé a Bizottság számára a beruházási költségek teljes mértékű összehasonlítását. Maga Olaszország az eljárás megindításával kapcsolatban tett megjegyzéseiben kiemelte, hogy az alternatív megoldások beruházásai esetében a KHE céljaira, noha ezt a Bizottság előírja, nem lehetséges egy „projekt kontra projekt” összehasonlítás elvégzése. Az Olaszország által adott tájékoztatás szerint a kiválasztott helyszínen, azaz Cutróban és az alternatív helyszíneken, azaz Modenában és Temesváron megvalósítandó beruházások esetében valóban mutatkoznak lényegi eltérések a technológiai tartalom és a vertikális differenciáltság foka tekintetében.

(42)

A Bizottság, figyelembe véve a fenti korlátokat, azért, hogy a különböző beruházási döntések alapját képező okokat értelmezze és abból a célból, hogy eldöntse, a beruházások költségei közötti lényeges különbségek elfogadhatók-e a KHE szempontjából, megvizsgálta a rendelkezésére álló tájékoztatást. A Bizottság értékelésében nem vitatja azt a tényt, hogy a különböző helyszíneken megvalósítandó beruházások nagyon különbözhetnek egymástól, például az egymástól eltérő ipari jellegű döntések következtében. Mégis, a Bizottságnak biztosítania kell azt, hogy a KHE fontos eszköze legyen a kiválasztott helyszín okozta hátrány értékelésének, és ez csak akkor lehetséges, ha az alternatív projektek összehasonlíthatók.

(43)

A Bizottság mindenekelőtt megjegyzi, hogy a cutrói beruházási költségek nagymértékben meghaladják az alternatív helyszíneken megvalósítandó beruházások költségeinek szintjét, ami a telket, építményeket, szerszámokat, présformákat, a szállítók lízingköltségeit illeti. Ami a telekkel, építményekkel és építkezéssel kapcsolatos költségeket illeti a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a KHE-ben szereplő különbséget (41 530 657 euró Cutróban szemben a 10 084 237 euróval az alternatív helyszínen) egyrészt az magyarázza, hogy Romániában az ilyen jellegű költségek általában sokkal alacsonyabbak, mint Olaszországban, másrészt az, hogy a De Tomaso már eleve tulajdonosa a modenai teleknek és a projekt megvalósításához szükséges építmények egy részének.

(44)

Ami viszont a gépeket és berendezéseket, a szerszámokat és présformákat, valamint a szállítókkal szembeni lízingdíjakat illeti, a De Tomasónak mindezeket újonnan kellene beszereznie mind Cutróban, mind az alternatív helyszíneken. Ezeknek a törvényszerűen nemzetközi beszerzés útján teljesített vásárlásoknak az esetében a beruházási költségek lényeges eltérését (165 381 681 euró Cutróban szemben az alternatív helyszín 75 624 552 eurójával) csak az a tény magyarázhatja, hogy a cutrói projektben magasabb automatizálási szintet terveztek és nagyobb szintű vertikális integrációt.

(45)

A Bizottság megvizsgálta a rendelkezésére álló tájékoztatást azért, hogy megállapítsa, a vajon a költségeltéréseket a különböző helyszínek specifikus jellege okozza, illetve megfelelnek-e a KHE-ben előírt összehasonlíthatósági kritériumoknak.

(46)

A Bizottság megjegyzi, hogy Olaszország a Cutro és Temesvár közötti költségeltérést elsősorban a munkaerő-költségek közötti különbségeknek tulajdonítja (a munkaerőigény csökkentése érdekében terveznek magasabb fokú automatizálást) és a szociális rendelkezésekre, a biztonságra és a környezetvédelemre vonatkozó szigorúbb törvényi szabályozásnak (az említett rendelkezéseknek való megfelelés modernebb és bonyolultabb berendezéseket kíván meg). A Cutro és Modena közötti költségeltérés elsősorban a munkaerő alacsonyabb szakképesítésének tudható be (a szakképzés hiányát az automatizálás fokozásával lehet pótolni), valamint a jól kiépített szállítói hálózat hiányának (ez egy fokozottabb vertikum kiépítését igényli).

(47)

A Bizottság elismeri, hogy az említett tényezők hozzájárulhatnak a beruházási költségek növeléséhez, de úgy véli, hogy nem magyarázzák a költségeltérés nagyon lényeges szintjét.

(48)

Először is egy a De Tomasóhoz hasonló, kis szériát gyártó cégnek az automatizálás csak korlátozott mértékben csökkentheti munkaerőigényét: általában az automatizálási beruházások csak nagy vagy nagyon nagy széria termelése esetén gazdaságosak. Valójában nehezen képzelhető el, hogy a cutrói megoldás csökkentse a munkaerő-szükségletet az alternatív projektekkel összehasonlítva, a 2009-re vonatkozó KHE-ben Cutróban a foglalkoztatottak száma 786 lenne, míg Modenában és Temesváron összesen 685. Még akkor is, ha figyelembe vesszük a cutrói kiterjedtebb vertikumot (amely több alkalmazottat igényel a gyáron belül elvégzett addicionális munkafázisok miatt), nyilvánvaló, hogy az automatizálás magasabb foka nem tesz lehetővé munkaerő tekintetében számbeli megtakarítását.

(49)

Másodsorban, még ha igaz is, hogy Olaszországban a törvényi rendelkezések szigorúbbak, mint Romániában a projekt szociális jelegére, a biztonságra és a környezetvédelemre vonatkozóan, következésképp nagyobb beruházásokat is igényelhetnek, mégsem lehet ezt a tényezőt túlértékelni. Amikor közép- vagy hosszú távú beruházásokról hoznak döntést, a gépjárműipar döntéshozói általában a jogi környezet alakulását is megpróbálják előre felbecsülni, és ezért nemcsak az akkor éppen hatályos törvényi szabályozást veszik figyelembe. Románia esetében már középtávon feltehető, hogy normatíváit közelíteni fogja a nyugat-európai szintekhez, figyelembe véve azt, hogy feltehetően csatlakozni fog az Európai Unióhoz.

(50)

Harmadsorban, nem mindig lehet automatizálással megoldani a munkaerő szakképzettségének hiányát. Valójában sokszor az ellenkezője igaz: az automatizált berendezések és gépek kezelése és karbantartása magasan kvalifikált munkaerőt igényel, míg az alacsonyabban képzett munkaerő könnyebben elbánik egy egyszerűbb berendezés működtetésével.

(51)

Végül igaz, hogy egy jól kiépített beszállítói hálózat hiánya nagyobb vertikális integrációt kívánhat meg, ami viszont nagyobb beruházást igényel, de minden ezen a címen indokolt beruházást közvetlenül korrelálni kellene a jelenlegi, vagy előrelátható beszállítók hiányával, azok közvetlen megjelölésével. A szóban forgó esetben azonban erre nem került sor.

(52)

Például az eljárás megindítására vonatkozó határozatra vonatkozó megjegyzéseiben Olaszország azt állította, hogy Modenában a sportautók külső bedolgozóval történő fényezése nem növeli mesterségesen Cutro hátrányát. Ennek a magyarázatnak az alátámasztására Olaszország működési- és beruházási költségbecsléseket mellékelt a modenai telephelyen belül végzendő fényezéshez, azzal, hogy kimutatta, hogy a KHE-n belül ennek igen kis hatása van az összköltségekre, viszont növeli Cutro hátrányát. Mindazonáltal a modenai fényezési műhely beruházási költségei jóval alacsonyabbak lennének, mint a cutróiak (4,5 millió euró szemben a 6,3 millióval), tekintve az automatizálás alacsonyabb szintjét. Ebből az derül ki, hogy a cutrói fényezőműhely beruházási költségeinek nagyobb súlya nem a jól kiépített beszállítói hálózat hiányának tudható be, hanem inkább abból származik, hogy a különböző helyszíneken más technológia került betervezésre.

(53)

Hasonló a helyzet a cutrói vizsgapályával kapcsolatban. Még ha igaz is, hogy a De Tomaso a modenai alternatív helyszínen bérbe vehetné a sportautók bevizsgálására már létező infrastruktúrát, ez a fajta infrastruktúra teljesen hiányzik Temesváron a Simbir modell esetében. Valójában Olaszország azt jelenti ki, hogy a Simbir modellt a romániai telephely környékén lévő rendes úthálózat igénybevételével vizsgálnák be. Mégis, Cutróban egy speciális beruházást terveznek, amelynek célja a Simbir modell bevizsgálása.

(54)

A Bizottság megállapítja, hogy a vizsgált esetben nem lehet figyelembe venni egyéb olyan tényezőket, amelyek alátámasztanák a különféle helyszínek eltérő automatizálási igényét. A nagy szériában történő gyártás sokszor igazolja az automatizálás fokozását, de a De Tomaso esetében nem ez a helyzet, mert az kis mennyiségű gyártást tervez mind Cutróban, mind az alternatív helyszíneken. Ugyanígy az alternatív helyszíneken a gyártás mennyisége azonos maradna.

(55)

Az idáig ismertetett aspektusok azt a következtetést sugallják a Bizottságnak, hogy a Cutróban és az alternatív helyszíneken megvalósítható beruházások közötti igen jelentős költségeltérést csak az magyarázhatja, hogy az összehasonlított projektek természete nagyon eltérő. Ezt a következtetést támasztja alá az Olaszország által nyújtott, bizonyos műveletekre vonatkozó beruházások részletes leírása.

(56)

A későbbi tájékoztatás valóban azt mutatja, hogy a cutrói projekt egy olyan, nagyon modern és teljesen automatizált rendszerből áll, amelyet nagy szériás termelésre terveztek, míg az alternatív projekt az alacsony automatizálási fokkal rendelkező kis szériás gyártás elvén alapszik. Az alábbiakban felsorolt példák világosan mutatják az összehasonlított projektek eltérő természetét:

(57)

Mindezeket az elemeket figyelembe véve a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a cutrói telephelyre tervbe vett gépek és berendezések, szerszámok, nyomóformák, beszállítói lízingdíjak beruházási költségei túl magasak és nem hasonlíthatók az alternatív megoldás költségeihez. A rendelkezésre álló tájékoztatás alapján és a gépjárműiparban járatos külső szakértő segítségével a Bizottság megállapította, hogy az alternatív helyszínek közötti különbségek, ami a jól kiépített beszállítói hálózat meglétét, a munkaerőköltségeket, a törvényi szabályozást, a munkaerő szakképzettségét illeti, mintegy 25 %-os hátrányt támasztanak Cutróban az alternatív helyszínekkel szemben. Következésképpen a Bizottság azt állapította meg, hogy Cutróban a gépekkel és berendezésekkel, a szerszámokkal és présformákkal és a beszállítói lízingdíjakkal kapcsolatos támogatható beruházási költségek összesen 94 530 690 eurót (11) tesznek ki szemben az Olaszország által megjelölt 165 381 681 eurós összeggel.

(58)

A Bizottság a fent említett és a támogatható költségekre vonatkozó becsléssel kapcsolatban megjegyzi, hogy nem az ő feladata annak megállapítása, hogy Cutróban milyen beruházásokat kell megvalósítani, és melyeket nem kell végrehajtani, hanem az, hogy a De Tomaso által megvalósítani kívánt beruházások a gépjárműipar ágazati rendelete értelmében összehasonlíthatók-e az alternatív helyszíneken megvalósíthatókkal, és ebből következően támogathatók-e. Másodsorban a Bizottság felhívja a figyelmet arra, hogy nem volt lehetősége az alternatív beruházások részletesebb összehasonlításának elvégzésére, mivel Olaszország azt állítja, hogy az nem megvalósítható. A Bizottságnak tehát azokra a tájékoztatásokra kellett hagyatkoznia, amelyeket a rendelkezésére bocsátottak.

(59)

A Bizottság megállapítja tehát, hogy a projekt támogatható költségeinek teljes összege 136 061 346 euró (12) jelenértékben kifejezve. Következésképpen a cutrói regionális hátrány kiszámításánál csak ezeket a beruházásokat vette figyelembe. ez a módosítás azt eredményezte, hogy a beruházási költségek hátrányos volta címén és a további támogatható költségek címén elszámolható összeg 89 757 129 euróról 18 906 138 euróra (13) csökkent.

(60)

A Bizottság megvizsgálta az Olaszország által a KHE-ben elvégzett működési költség-összehasonlítást is, magának Olaszországnak az eljárás megindításával kapcsolatban tett megjegyzéseivel egyetemben. Ami a munkaerőigényt illeti, a Bizottság elfogadja az Olaszország által a vezetők és a termeléssel közvetlen kapcsolatban nem álló adminisztratív személyzet számával kapcsolatos helyesbítését. Mindazonáltal a Bizottság megállapítja, hogy az alkalmazottak számának emelkedését nem megfelelően vezették be a KHE-be a munkaerőköltségek céljára. Tudniillik a KHE-ben az alternatív megoldás esetében az alkalmazottak számát 2009-re 642 személyben adták meg, míg az igazoló dokumentációban szereplő adat 685. A Bizottság ez utóbbi adatot tekinti helyesnek, következésképpen ilyen értelemben módosította a KHE-t. Az alternatív megoldásban a teljes munkaerőköltség tehát 23 448 521 euróról 28 526 739 euróra emelkedik és az erre a kiadási tételre jutó hátrány értéke 5 078 218 euróval csökken (62 658 707 euró 67 736 925 helyett).

(61)

Ami a külföldre történő szállítás költségeit illeti a Bizottság elfogadja Olaszország kiigazítását, miszerint az ilyen jellegű költségekkel szembeni hátrányt 745 269 euróra csökkenti (eredetileg az olasz hatóságok 754 916 eurót számoltak).

(62)

A vizsgálat módosítása a költség/haszon vonatkozásában változást eredményez az Olaszország által bejelentettekhez képest. A módosított KHE szerint a cutrói nettó költségek tekintetében 82 310 114 euró (14) hiány mutatkozik 2003-as értéken. (a bejelentett 158 248 977 euróhoz képest). Ebből a projekt számára 60,49% (15) hátrány következik (az eredetileg bejelentett 76,48% szemben).

(63)

Végül a gépjármű ágazati rendelet 3.2. pont d) alpontja alapján a Bizottság megvizsgálta a kiigazítás kérdését, vagyis a beruházót az adott régióban megvalósítandó beruházásra ösztönző támogathatósági intenzitás emelésének kérdését. Világos, hogy a beruházás megvalósítása után a De Tomaso erőteljesen növelni fogja gyártókapacitását, tekintve, hogy jelenleg igen kis szériákat állít elő. A gépjármű ágazati rendeletnek megfelelően a KHE-ből következő „regionális hátrány arányát” egy százalékponttal tehát csökkenteni kell (jelentős „versenytorzítás” okán, amelyet egy olyan régióban megvalósított beruházás okoz, amelyre a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja alkalmazható). Tehát a végleges arány 59,49% NTI, ami alacsonyabb a Kalábriában a nagyvállalatokra alkalmazott 50 %-os regionális BTI plafonértéknél (ez a plafonérték a szóban forgó projekt esetében 73,83% BTI-nek felel meg) és a KKV-khez viszonyítva még alacsonyabb. Minthogy minden esetben a projektre vonatkoztatható „regionális hátrány aránya” alacsonyabb a 73,83%-os BTI regionális maximumnál nem szükséges megállapítani, hogy a De Tomaso KKV-nak számít-e vagy sem.

(64)

A Bizottság a közös piaccal összhangban lévőnek tartja azt a regionális támogatást, amelyet Olaszország a De Tomasonak nyújtani óhajt a szóban forgó projekt megvalósításához, amennyiben intenzitása nem magasabb, mint a támogatható költségek 59,49%-os BTI-je. A Bizottság úgy véli, hogy a szóban forgó projektnek nyújtható támogatás 2003-as árakon 136 061 346 eurónak felel meg (5,06% felértékelési rátát alkalmazva). A Bizottság tehát a BTI 80 949 501 eurós szint erejéig (2003-as értéken, 5,06%-os felértékelés rátával számolva) tartja a közös piaccal összeegyeztethetőnek az Olaszország által a De Tomasonak erre a projektre nyújtani kívánt támogatást.

(65)

Minden egyéb, a szóban forgó beruházási projekt javára megítélt állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/42

1.

Az Olasz Köztársaság Hivatalos Lapjának 2003. október 2-i 229. számában való közzététellel Olaszországban hatályba lépett a 2003. szeptember 30-i 269. számú (DL 269/2003) törvényerejű rendeletet („Sürgős intézkedések a fejlődés ösztönzésére és az állami költségvetés működési folyamatának korrigálására”). A DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 11. cikke adózási ösztönzőket tartalmaz specifikusan olyan vállalatoknak, amelyeket 2003. október 2. és 2004. december 31. között vezetnek be az Európai Unió egyik szabályozott piacára. A DL 3269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja és 11. cikke később módosítás nélkül átkerült a 2003. november 24-i 326 sz. törvénybe (L 326/2003), és megjelent Olasz Köztársaság Hivatalos Lapjának 2003. november 25-i 274. számában.

2.

A Bizottság – hogy megbizonyosodjék az intézkedés esetleges támogatási jellegéről a Szerződés 87. cikke szerint – 2003. október 22-i levelében (D/56756) felszólította az olasz hatóságokat, hogy adjanak felvilágosítást az említett ösztönzőkről és hatályba lépésükről. Ugyanebben a levélben a Bizottság emlékeztette Olaszországot, hogy a Szerződés 88. cikke (3) bekezdésének értelmében minden támogatásnak minősülő intézkedésről még végrehajtása előtt tájékoztatni kell a Bizottságot.

3.

Az olasz hatóságok 2003. november 11-i (A/37737) és november 26-i levelükben megküldték a kért tájékoztatást. A Bizottság 2003. december 19-én (D/58192) újfent emlékeztette Olaszországot az EK-Szerződés 88. cikkének (3) bekezdése szerinti kötelezettségeire, és felszólította az olasz hatóságokat, tájékoztassák a szóban forgó ösztönzők esetleges kedvezményezettjeit a Szerződés és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999 tanácsi rendelet (2) 14. cikke értelmében, hogy az említett ösztönzők esetlegesen jogszerűtlen támogatást jelenthetnek, amelyet a Bizottság előzetes engedélye nélkül léptettek hatályba.

4.

2004. február 18-i levelében (SG 2004 D/200644) a Bizottság értesítette Olaszországot arról a döntéséről, hogy megindítja az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdésében említett eljárást az Olaszország által a tőzsdére újonnan bevezetett vállalatok részére juttatott adózási ösztönzők ügyében.

5.

Az olasz hatóságok 2004. április 22-i (A/32918) levelükben megtették észrevételeiket.

6.

A Bizottság döntése, mely szerint megindítja a hivatalos vizsgálati eljárást, és egyben felhívja az érdekelt feleket észrevételeik megtételére, megjelent az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában2004. szeptember 3-án (3).

7.

2004. szeptember 16-án és 27-én két ad hoc találkozóra került sor a Bizottság és az olasz adóhivatal képviselői között, hogy megvizsgálják az intézkedés néhány szempontját.

8.

A 2004. október 4-i (A/37459) faxszal beérkeztek a Borsa Italiana SpA (Olasz Tőzsde Rt.) észrevételei. 2004. október 28-án kelt levelében (D/57697) a Bizottság továbbította ezeket az észrevételeket az olasz hatóságoknak, amelyek 2004. december 2-i levelükben bemutatták ezekhez fűzött megjegyzéseiket.

9.

Az intézkedés két adózási ösztönzőt tartalmaz, amelyek az olasz társasági adó alanyát képező cégek tőzsdei bevezetésére vonatkoznak.

10.

A DL 269/2003 törvényerejű rendelet 11. cikke szerint, azon vállalatok, amelyeknek részvényei az Európai Unió egyik tagállamának szabályozott piacán a 2003. október 3. és 2004. december 31. közötti időszakban bevezetésre kerülnek, három évig 20 %-os csökkentett társasági adókulcsot élveznek (a szokásos a 2003-ban alkalmazott 35 és a 2004. évi 33 %-os adókulcs helyett). Ez a „bevezetési prémium” csak akkor alkalmazható, ha a tőzsdei bevezetésre szánt vállalkozás az első nyilvános tőzsdei bevezetés (a továbbiakban: IPO [Initial Public Offering]) következtében nem kevesebb, mint 15 %-kal megemeli saját nettó tőkéjét, és azzal a feltétellel, hogy a kedvezményezett társaság még nincs bevezetve egyetlen európai értéktőzsdén sem. A csökkentett adókulcs alapját képező bevétel legmagasabb összege 30 millió euro évente, ennek következtében a támogatás 2003-ban legfeljebb 4,5 millió euróra rúghat (35 %–20 % = 15 %; 30 millió 15 %-a 4,5 millió), míg 2004-ben nem múlhatja felül a 3,9 milliót (33 %–20 % = 13 %; 30 millió 13 %-a = 3,9 millió).

11.

Amennyiben egy, a fönt említett időszakban a tőzsdére bevezetett vállalatot onnan később kivezetnek, az ösztönző csak arra vagy azokra az időszak(ok)ra alkalmazható, amely(ek)ben a vállalat részvényeivel valóban kereskedtek a tőzsdén. A támogatás azonos feltételekkel megmarad akkor is, ha a vállalat részvényeit ezt követően bevezetik egy másik európai értéktőzsdén, amely a befektetők védelmét az olasz értéktőzsde által biztosított szinten garantálja.

12.

Azon tőzsdére bevezetendő cégek számára, amelyek eleget tesznek a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 11. cikkében leírt feltételeknek, a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja lehetővé teszi az adóalap csökkentését a 2004-es IPO alkalmával felmerült tőzsdei bevezetési költségek összegével. Az adóalap ilyen csökkentése hozzáadódik az IPO-nál felmerült költségek normális levonásához, amelyek – adózási céllal – ugyanolyan megítélés alá esnek, mint a többi vállalati költség. Az IPO alkalmával felmerült tranzakciós költségek magukban foglalják különösképpen a társaság átfogó elemzésének költségeit („due diligence” elemzés), a külső konzultáció költségeit, illetve a tranzakció szabályszerű költségeit, amelyek az olasz értéktőzsde esetében összesen a bevezetési művelet alkalmával befolyt összeg 3,5 és 7 %-a közé esnek. Ha az adóalap ilyen csökkentéséből részesedni akar, a vállalatnak külső könyvvizsgálótól kell igazolást szereznie a valóban felmerült költségekről.

13.

A DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontjában említett adóalap-csökkentés 2004-re adóteher-csökkentő hatású, hiszen a befizetendő adó a tőzsdei bevezetéskor felmerülő elszámolható költségek 33 %-ának megfelelő összeggel csökken (vagyis a 2004-re megállapított társasági adó mértékével, amennyiben elvonatkoztatunk a 20 %-ra csökkentett nominális adókulcstól, amely a fent említett bevezetési jutalék hatásaként alkalmazható). A társasági adó előrehozott fizetésének olasz rendszerében a támogatott cégek a 2004. évben befizetendő adót két részletben fizetik be egy, a vonatkozó évre szóló adóbecslés alapján, amelyben figyelembe veszik a tárgyalt intézkedés által leírt adócsökkentést. Elkerülendő, hogy a támogatást a 2005-ös adóelőlegre is alkalmazzák (ez akkor fordulna elő, ha az előleget a 2004-ben fizetett – csökkentett – adó alapján számítanák ki), a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontja előírja, hogy a 2005-ös adóelőleget a kérdéses adózási támogatás nélkül számítsák ki a 2004-es adó alapján.

14.

A DL 269/2003 törvényerejű rendelet 1. cikke (1) bekezdésének d) pontjában és a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 11. cikkében leírt két ösztönzőnek továbbá különbözik az időbeli korlátja. Miközben az adóalap-csökkentő ösztönző csak 2004-ben alkalmazható, a tőzsdére való bevezetési jutalék alkalmazható a bevezetéstől számított hároméves időszakban. Az olasz hatóságok megerősítették, hogy az ösztönzőknek a 2003. évi adóra vonatkozóan semmilyen hatásuk sincs, kizárólag 2004-ben állnak rendelkezésre, és – ami a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 11. cikkét illeti – a tőzsdére való bevezetést követő három évben.

15.

Az adózási ösztönzőt tartalmazó törvényerejű rendelet beterjesztésekor az olasz kormány becslése szerint az intézkedés 2003-ban 10, 2004-ben 25 lehetséges támogatottat érintett, amelynek a bevételekre gyakorolt negatív hatása 2003-ban 7,2 millió, 2004-ben pedig 27,7 millió euróra rúgott. Az intézkedés hatályának két következő évére vonatkozóan semmilyen becslés nem látott napvilágot.

16.

A hivatalos eljárás megindításakor a Bizottság úgy ítélte meg, az intézkedés megfelel minden olyan kritériumnak, amely alapján azt az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak lehet minősíteni. A Bizottság különösen arra lett figyelmes, hogy az intézkedés kétféle gazdasági előnyt tesz különösen lehetővé. Először is 20 %-osra csökkentett társasági adókulcsot vezet be az egy szabályozott értéktőzsdére frissen bevezetett vállalatok részére, és így három évre megemeli a bármilyen gazdasági tevékenység során termelt nettó bevételüket. Hála az adókulcs nominális csökkentésének, a támogatott cégek a tőzsdére való bevezetés évére, illetve a két következőre vonatkozó adók valódi csökkenését élvezik. Másodszor az intézkedés – az adóalapnak az IPO alkalmával felmerült költségekkel való csökkentése által – csökkenti az adóalapot abban az adózási időszakban, amelyben a tőzsdére való bevezetés lezajlott. Ezeknek a csökkentéseknek az eredménye ezenkívül egy alacsonyabb 2004-es társasági adókulcs.

17.

A Bizottság rámutatott, hogy a fenti könnyítések bizonyos meghatározott cégek számára tűnnek kedvezőnek. Külön kiemelte, hogy a vizsgált adózási ösztönzőknek olyan jellemzői vannak, amelyek az olaszországi székhelyű cégeknek kedveznek. Egy Olaszországban állandó telephely vagy a Szerződés 43. cikkének értelmében vett más szervezet – képviselet, fióktelep vagy leányvállalat – révén működő külföldi társaság csak az ilyen olaszországi szervezeteinek tulajdonítható tevékenysége által részesül az adókulcs-csökkentésből; de az ilyen különbségtétel – jóllehet adózási szempontból az adórendszer területi logikája alapján igazolható lenne – nem fogadható el egy támogatási intézkedés esetében, amennyiben az az Olaszországban működő külföldi vállalatokat nyíltan hátrányos versenyhelyzetbe hozza az olasz vállalatokkal szemben.

18.

A Bizottság rámutatott arra is, hogy – jóllehet az intézkedés könnyítései hivatalosan minden, egy szabályozott európai piacon bevezetendő vállalat számára hozzáférhetők, így tehát az intézkedés nyíltan nem tesz különbséget az Olaszországban és más tagállamokban értéktőzsdére bevezetendő vállalatok között – az intézkedés valójában csak azokat a cégeket támogatja, amelyeket először vezetnek be a tőzsdére a jelölt rövid időszakban. Ennek kapcsán a Bizottság aláhúzta, hogy a tőzsdére való bevezetés szabályai előírnak egy sor szigorú feltételt, különösen a szilárd pénzügyi helyzet bemutatását, mérlegekkel és külső könyvvizsgálók véleményével kellően alátámasztva. A tőzsdére való bevezetésüket kérelmező vállalatoknak át kell alakulniuk részvénytársasággá – így biztosítva részvényeik teljes forgalmazhatóságát – és eleget kell tenniük bizonyos minimális kapitalizációs feltételeknek. A Bizottság szerint az intézkedés által megszabott időkorlátok valójában sok lehetséges támogatottat zárnak ki az említett előnyökből.

19.

Az eljárást megindító határozatában a Bizottság kiemelte, hogy az intézkedés az adóbevételekről való lemondás révén magában foglalja az állami források használatát, és hogy torzíthatná a cégek közötti versenyt, valamint a közös piaci kereskedelmet, mivel a támogatott vállalatok – tőzsdei vállalatok lévén – olyan piacokon működnek, amelyeket erős versenydinamika jellemez, és amelyeken közösségen belüli kereskedelem zajlik.

20.

A Bizottság végül úgy látja, a szóban forgó adóügyi könnyítések szelektív jellege nem igazolható az olasz adórendszer természetével vagy általános szerkezetével, és nem is látszik úgy, mintha esetleges költségek kompenzálására szolgálna, hiszen a támogatás összege nincs a tőzsdére való bevezetéskor felmerült specifikus költségekhez mérve. Ezenkívül nem tűnik úgy, mintha az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett valamelyik kivétel alkalmazható lenne.

21.

Az olasz hatóságok és a Borsa Italiana SpA (Olasz Tőzsde Rt.) – az egyetlen harmadik fél, amely elküldte észrevételeit – alapvetően három kifogást fogalmaztak meg.

22.

Először, az olasz hatóságok és a Borsa Italiana SpA szerint az intézkedést úgy kell tekinteni, mint egy általános adópolitikai lépést, amely az olasz vállalatok tőzsdei bevezetésének előmozdítására – és az utóbbi években érzékelt negatív tendencia ellen –, valamint kapitalizációjuk és világpiaci versenyképességük erősítésére irányul; s mint ilyen, az intézkedés nem tartozik az állami támogatások ellenőrzésének alkalmazási körébe.

23.

Másodszor az intézkedés nem sérti a versenyt, hiszen bármilyen vállalat részesülhetne az ösztönzőből, amennyiben bevezetteti magát egy európai értéktőzsdére. Az intézkedés általánosan alkalmazható minden gazdasági szektorban és minden iparágban; így tehát a szóban forgó intézkedés nem szelektív.

24.

Végül az intézkedés nem sérti a versenyt, hiszen időtartama és költségvetési támogatottsága korlátozott, valamint külföldi társaságok is részesülhetnek a tárgyalt ösztönzőkből.

25.

Miután mérlegelte az olasz hatóságok által bemutatott észrevételeket, a Bizottság megerősíti a 2004. február 18-i – a hivatalos eljárást megindító – levelében kifejtett álláspontját, mely szerint a szóban forgó intézkedés állami támogatásnak minősül, mivel megfelel a Szerződés 87. cikkében említett ide vonatkozó kritériumoknak.

26.

A Bizottság úgy véli, hogy a tárgyalt intézkedés nyilvánvaló szelektív előnyöket kínál, mivel kivételt tesz az adórendszer normális működésében és bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos termékeket részesít előnyben, mivel olyan intézkedés, amelynek támogatásában csak azok a vállalatok részesülhetnek, amelyek képesek az előírt időszakban bevezettetni magukat a tőzsdére; és ily módon kizáródnak a tőzsdén már jelen lévő vállalatok, azok a vállalatok, amelyek nem teljesítik a tőzsdei bevezetés feltételeit, illetve azok, amelyek úgy döntenek, hogy nem vezettetik be magukat ebben az időszakban.

27.

Olaszországnak azt az érvét, mely szerint az intézkedés adópolitikai lépés, amely nem tartozik az állami támogatásokról szóló szabályozások alkalmazási körébe, nem lehet elfogadni, és a normális adózás alóli kivételezés sem igazolható az olasz adórendszer természetével, mivel az nem tesz különbséget tőzsdén jegyzett és nem jegyzett vállalatok adózási helyzete között. Kiemelendő, hogy az intézkedés a támogatottak által a jövőben termelt hasznot terhelő adókulcsok csökkentését rendeli el, és ezért nem minősülhet arányosnak, mivel ennek a haszonnak semmiféle kapcsolata sincs azzal a ténnyel, hogy a támogatottak bevezetik-e a tőzsdére, hogy milyen a tőkéjük szerkezete és milyenek más, a tőzsdei jegyzéssel kapcsolatos jellemzőik. Végül az intézkedés nem igazolható specifikus célkitűzéseivel sem, mivel rövid időtartama számos lehetséges támogatott számára elérhetetlenné teszi.

28.

Ehhez hasonlóan az adóalap csökkentése is rendkívüli ösztönző, hiszen hozzáadódik a költségek normális levonásához. Még ha egy hasonló intézkedést specifikus célkitűzése esetlegesen igazolhatna is a Bíróság joggyakorlata (4) alapján, a Bizottság kiemeli, hogy az intézkedés rövid időtartama ellenmondásban áll a vállalatok tőzsdei bevezetésének előmozdításával, mivel valójában számos lehetséges kedvezményezettet kizár.

29.

Azon kifogás kapcsán, mely szerint az intézkedés nem tartalmaz egyedi előnyt és így nem lehet torzító hatása a versenyre és a Közösségen belüli kereskedelemre, hiszen amúgy is különböző adójogszabályok hatálya alatt álló cégeket támogat, a Bizottság a Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatára (5) hivatkozik, amely megerősíti, hogy egy kivételező adóügyi intézkedés, amely nem igazolható az adórendszer természetével vagy az intézkedés specifikus voltával, állami támogatásnak minősülhet.

30.

A Bizottság rámutat, hogy a Bíróság egy másik ítéletében (6) megerősítette a Bizottság értékelését, amely szerint egy nemzeti adóügyi intézkedés – legyen bár hivatalosan általános természetű – állami támogatásnak minősült, mert valójában bizonyos nemzeti iparágakat nagyobb mértékben részesített előnyben. A vizsgált esetben a Bizottság úgy látja, annak az adózási ösztönzőnek, amelyet a magukat egy szabályozott piacra bevezettető olaszországi adóalany vállalatok számára hagytak jóvá, egy bizonyos méretű vállalkozásra van hatása és torzíthatja a versenyt, mivel javítja az említett cégek versenyhelyzetét az Olaszországban nem regisztrált versenytársakkal szemben. Ezen túlmenően a támogatás – mivel az adórendszer által működik – mindenekelőtt olasz cégeknek válik javára, mert míg az olasz vállalatok a kisebb adókötelezettségüket globálisan termelt hasznukra vonatkoztathatják, a külföldi vállalatok ebből csak olaszországi hasznuk révén részesülhetnek, és így ebből a szempontból hátrányos helyzetben találják magukat. Az ilyen egyenlőtlen elbírálást általában igazolhatja az adórendszer természete, de jelen esetben ezt lehetetlenné teszi az a körülmény, hogy az intézkedés egy olyan rendkívüli ösztönző, amely nem igazolható az adórendszer normális működésével.

31.

Ami az intézkedés időben korlátait illeti, Olaszország azt állítja, hogy a költségvetés keretei szabják meg a lehetséges támogatottak számát (csak a 2004. december 31-ig tőzsdére bevezetett társaságok). Ez továbbá egy újabb érvet jelentene annak a következtetésnek az alátámasztására, hogy az intézkedés versenyt sértő hatása meglehetősen korlátozott. A Bizottság úgy véli, az ösztönzők leendő korlátozott költségvetési támogatása nem csökkenti sem ezek támogatásjellegét, sem a verseny ebből eredő torzulását. Az intézkedés (az adózás által) a versenyhelyzet változását idézi elő bizonyos vállalatoknál, amelyek a nemzetközi versenyre nyitott szektorokban folytatnak üzleti tevékenységet, és ezért olyan támogatást jelent, amely torzítással fenyegeti a versenyt.

32.

A Bizottság tehát arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés a támogatottaknak bizonyos egyedi adózási előnyöket juttat, amelyek csökkentik azokat a költségeket, amelyeket ezek egyébként a normális gazdasági tevékenység során viselnek.

33.

A Bizottság úgy látja, hogy az állam vagy állami források által nyújtják a tárgyalt támogatásokat. Minthogy Olaszország nem mutatott be ellenvetéseket, a Bizottság megerősíti a hivatalos eljárás megindításakor tett értékelését, amely szerint a támogatás az államtól ered, hiszen az lemond az olasz államkincstárba normálisan befolyó adóbevételek egy részéről.

34.

Az intézkedés hatásait mérlegelve a Bizottság megerősíti a hivatalos eljárás megindításakor tett értékelését, mely szerint az intézkedés torzíthatja a vállalatok közötti versenyt és a tagállamok közötti kereskedelmet, mivel a támogatott társaságok nemzetközi piacokon is működhetnek, valamint kereskedelmi és egyéb gazdasági tevékenységeket fejthetnek ki olyan piacokon, amelyekre jellemző az élénk verseny. A Bíróság ítélkezési gyakorlata (7) szerint ahhoz, hogy egy intézkedés torzítsa a versenyt, elegendő, ha a támogatás címzettje a versenyre nyitott piacokon versenyben áll más vállalatokkal.

35.

Amikor a vállalatok kérvényezik, hogy bevezessék őket egy szabályozott értéktőzsdére, különböző pénzügyi célokat követnek, többek között: a) a finanszírozási források emelése és differenciálása, vagyon- és részvényszerzés céljából; b) a saját pénzügyi kapacitás növelése, tekintettel a követelésbirtokosokra, szállítókra és más hitelezőkre, akik elfogadják a részvényeket hitelgaranciaként; c) piaci értékelést szerezni, hogy ez bármikor megkönnyítse a fúziós és felvásárlási műveleteket. Mivel a tőzsdére magukat bevezettetni szándékozó vállalatoknak rendkívüli adókönnyítéseket nyújt, az intézkedés javítja ezen vállalatok versenyhelyzetét és pénzügyi kapacitását a konkurensekkel szemben. Minthogy a fent leírt hatások olyan olasz vállalatokat is előnyben részesíthetnek, amelyek olyan piacokon működnek, amelyeken Közösségen belüli kereskedelem zajlik, a Bizottság – ez okból is – úgy véli, hogy az intézkedés sérti a kereskedelmet és torzítja a versenyt.

36.

A Bizottság ezenkívül megjegyzi, hogy 2004. december 31-ig tíz társaság jelent meg az olasz értéktőzsdéken (az előző évhez képest 100%-os növekedés) (8). Az intézkedés a tőzsdére újonnan bevezetett vállalatokra ruházza a leendő hasznukkal arányos adózási előnyökre való jogot. Az olasz tőzsdékre bevezetett vállalatok a gyártástól a közszolgáltatásokig különböző, a nemzetközi versenyre nyitott szektorokban tevékenykednek. Sem az olasz hatóságok, sem a harmadik érdekeltek nem mutattak be olyan érvet, amely szerint – a támogatottak bizonyos különleges jellemzőinek köszönhetően – a jóváhagyott támogatásnak nem lenne hatása a közösségi versenyre és kereskedelemre. A támogatottak tőzsdére való bevezetését megelőző három évben termelt nyeresége alapján készített becslés alapján a Bizottság úgy számol, hogy minden vállalat bőséges adócsökkentésben fog részesülni. A Bizottság számításaiból például kiderül, hogy az adócsökkentés, amelyből az egyik támogatott – egyedül – részesülhetne, a 2004–2007 közötti időszakban potenciálisan 75 millió euróra rúgna. Mindazonáltal a DL 269/2003 törvényerejű rendelet 11. cikkében található – és fent említett – könnyítést korlátozó záradék miatt a támogatás a hároméves időszakban nem múlhatná felül a 11,7 millió eurót. Mindenesetre az Olaszország által felhozott érvekből egyetlen esetben sem lehet arra következtetni, hogy az egyes támogatottaknak kifizetett támogatások beférnének a de minimis támogatások korlátai közé.

37.

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az intézkedés által okozott versenytorzulás jelentős azokban a szektorokban, amelyekben a támogatottak működnek, figyelembe véve, hogy ezek gyakran vezető szerepet játszanak a megfelelő olaszországi gazdasági szektorokban, ez pedig igazolja az intézkedés negatív értékelését.

38.

Az olasz hatóságok a Bizottság előzetes értesítése nélkül léptették hatályba az intézkedést, tehát nem teljesítették az Szerződés 88. cikkének (3) bekezdésében leírt kötelezettségüket. Miután egy intézkedés az Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján állami támogatásnak minősül és a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül lép hatályba, jogszerűtlen támogatásnak számít.

39.

A tárgyalt intézkedés a Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése alapján állami támogatásnak minősül, így a közös piaccal való összeegyeztethetőségét a Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében leírt kivételek fényében kell értékelni.

40.

Az olasz hatóságok nem vitatták kimondottan a Bizottság 2004. február 18-i, a hivatalos vizsgálat megindítására vonatkozó levelében leírt értékelését, amely szerint jelen esetben az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében említett egyik olyan kivétel sem alkalmazható, amely alapján az állami támogatások összeegyeztethetőnek tekinthetők a közös piaccal és a Bizottság nem talált olyan új elemeket, amelyek cáfolnák ezt a következtetést.

41.

Jelen esetben a juttatások vagy nem kötődnek semmilyen költséghez, vagy olyan költségekhez vannak kötve, amelyek sem a csoportmentességi rendeletek, sem a közösségi iránymutatások szerint nem fogadhatók el támogatásnak.

42.

A Szerződés 87. cikke (2) bekezdésében említett kivételek – magánszemély fogyasztóknak nyújtott szociális jellegű támogatás, természeti csapások vagy más rendkívüli események által okozott károk helyreállítására nyújtott támogatás és a Németországi Szövetségi Köztársaság egyes területei gazdaságának nyújtott támogatás – nem alkalmazhatók ebben az esetben.

43.

Nem alkalmazható a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjában említett kivétel sem, az olyan térségek gazdasági fejlődésének előmozdítására nyújtott támogatás, ahol rendkívül alacsony az életszínvonal vagy jelentős az alulfoglalkoztatottság, tekintve, hogy az intézkedés Olaszország teljes területén alkalmazásra kerül és nem csak az említett 87. cikk (3) bekezdésének a) pontja szerint érintett olasz tartományokban. Végül az intézkedés nem látszik semmilyen módon sem hozzájárulni az említett tartományok fejlődéséhez.

44.

Ezenkívül az intézkedés nem tekinthető a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja értelmében közös európai érdeket szolgáló fontos projektnek, sem az Olaszország gazdaságában bekövetkezett komoly zavar megszüntetésére nem irányul. Szintén nem irányul az Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének d) pontja szerint a kultúra és a kulturális örökség megőrzésének előmozdítására.

45.

Végül az intézkedést az Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kell értékelni. Eszerint jóváhagyható az egyes gazdasági tevékenységek vagy gazdasági területek fejlődését megkönnyítő támogatás azzal a feltétellel, hogy nem befolyásolja hátrányosan a kereskedelmi feltételeket a közös érdekkel ellentétes mértékben. Az intézkedés által elrendelt adózási könnyítések nem kötődnek bizonyos befektetésekhez, munkahelyteremtéshez vagy bizonyos projektekhez. Egyszerűen azon adókötelezettségek csökkentését jelentik, amelyeket az érdekelt vállalkozásoknak exporttevékenységük során normálisan be kell fizetniük és ezért exporthoz kapcsolódó működési állami támogatásnak kell tekinteni őket, amely összeegyeztethetetlen a közös piaccal.

46.

A Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a tárgyalt intézkedés által elrendelt adózási könnyítések működési állami támogatásnak minősülnek, amelyre egyetlen – az ilyen támogatásokra vonatkozó általános tiltás alóli – kivétel sem alkalmazható, és amely ezért a közös piaccal összeegyeztethetetlen. A Bizottság ezenkívül úgy látja, Olaszország jogszerűtlenül léptette hatályba a tárgyalt intézkedést.

47.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy egy jogszerűtlenül jóváhagyott állami támogatás összeegyeztethetetlen a közös piaccal, természetes következmény, hogy a támogatottaktól ezt vissza kell követelni. A visszatérítés által a lehető legnagyobb mértékben visszaáll a támogatás előtt érvényes versenyhelyzet.

48.

Jóllehet jelen eljárás lezárult röviddel azon első adóév vége után, amelyben az intézkedés kifejti hatását, vagyis mielőtt a támogatottak java része az adót befizeti, a Bizottság nem tudja kizárni, hogy néhány vállalkozás már részesült támogatásban, például a folyó adózási időszakra vonatkozó kisebb adóelőlegek formájában.

49.

A Bizottság ezenkívül rámutat, a hivatalos vizsgálat megindítását követően az olasz hatóságok nyilvánosan értesítették az intézkedés lehetséges támogatottjait a lehetséges következményekről arra az esetre, ha a Bizottság megállapítja, hogy a kérdéses intézkedés a közös piaccal összeegyeztethetetlen támogatásnak minősül. A Bizottság egyébként kiemeli, hogy szükséges a már esetlegesen a támogatottak rendelkezésére bocsátott támogatás visszakövetelése.

50.

Ilyen célból a Bizottság szükségesnek látja felkérni Olaszországot, szólítsa fel a lehetséges támogatottakat, hogy a jelen határozat keltétől számított két hónapon belül térítsék vissza a kamatokkal növelt támogatást az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági határozat (9) V. fejezete szerint kiszámítva. Különösen akkor, ha a folyó adóévre vonatkozó adóbefizetések csökkentésével a támogatás már hatályba lépett, Olaszországnak a 2004-re előírt utolsó befizetéssel a teljes adót be kell szednie. Mindenesetre a teljes visszatérítést be kell fejezni a jelen határozat bejelentési időpontját követő első adózási időszak végéig.

51.

A Bizottság sürgeti Olaszországot, hogy küldje el a szükséges információkat oly módon, hogy kitölti az érdekelt támogatottak listáját és világosan részletezi a tervezett és már elfogadott intézkedéseket a jogszerűtlen állami támogatás azonnali és hatékony visszatérítéséért. A Bizottság felszólítja Olaszországot, hogy a jelen határozat keltétől számított két hónapon belül mutasson be minden olyan dokumentumot, amely igazolja visszatérítési eljárás megindítását a jogszerűtlen támogatás kedvezményezettjeivel szemben.

52.

Jelen határozat az egész intézkedésre, mint olyanra vonatkozik, és azonnal végre kell hajtani, az intézkedés keretében jóváhagyott támogatások visszatérítésére vonatkozóan is. A határozat mindazonáltal nem veszélyezteti azt a lehetőséget, hogy az egyedi esetben jóváhagyott támogatások, vagy azok egy része összeegyeztethetőnek minősül, különösen a kis- és középvállalatoknak nyújtott támogatásokra vonatkozó csoportmentességi rendelet 5. cikkének b) pontja értelmében,

1.4.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 94/50

(1)

Németország 2003. december 22-i levelében (A/39031) közölte azon szándékát, hogy a nagyberuházási projektekhez nyújtott regionális támogatás 1998-as multiszektorális keretrendszere (2) alapján (a továbbiakban: multiszektorális támogatási keretrendszer) beruházási támogatást nyújt a heiligengrabei (Brandenburg tartomány) Kronoply Kft-nek (a továbbiakban: Kronoply). A támogatást N 609/03 számon vették nyilvántartásba.

(2)

A Bizottság 2004. február 18-i levelében (SG/D/200649) közölte Németországgal azon határozatát, hogy az EK-Szerződés 88. cikke (2) bekezdése értelmében megindítja az eljárást.

(3)

A Bizottság eljárást megindító határozatát közzé tették az Európai Unió Hivatalos Lapjában  (3). A Bizottság felszólította az érdekelt feleket, hogy tegyék meg a szóban forgó támogatási intézkedéssel kapcsolatos észrevételeiket.

(4)

Németország 2004. március 19-i levelében (A/32003) foglalt állást.

(5)

2004. május 24-i levelében (A/33878) megtette észrevételeit a Luther Menold ügyvédi munkaközösség a Kronoply nevében. Ezt az állásfoglalást 2004. november 19-én megküldték Németországnak (D/58277).

(6)

Jelen határozat az N 813/2000 támogatással van összefüggésben, amelynek Kronoply javára való nyújtását a Bizottság jóváhagyta.

(7)

A Bizottság 2001. július 3-án (SG/D/289524) a Kronoply részére a multiszektorális támogatási keretrendszer alapján 31,5%-os bruttó támogatási intenzitást hagyott jóvá egy „irányított szálelrendezésű lapot” (4) (Oriented Strand Board, a továbbiakban: OSB) gyártó üzem építéséhez Heiligengrabéban (Brandenburg tartomány), ami az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében támogatható térség. A támogatási intenzitást 3,5%-kal a legmagasabb támogatási intenzitás alatt állapították meg, mivel az érintett piac zsugorodó piacnak minősül.

(8)

A legmagasabb támogatási intenzitás kiszámításához a Bizottság a multiszektorális támogatási keretrendszer szerint értékelte a három korrekciós tényezőt. Ez 31,5%-os támogatási intenzitást eredményezett (0,75 versenytényező, 0,8 „tőkebefektetés-munkahelyek arány”-tényező és 1,5 „regionális hatások”-tényező). A támogatás így 35,4 millió euróra (5) rúgott.

(9)

A versenytényező meghatározása véleménykülönbséghez vezetett a Bizottság és Németország között, azonban érintett piacnak mindkét fél az OSB- és rétegelt lemez-piacot határozta meg. Eleinte Németország tanulmányokat mutatott be, amelyekből az derült ki, hogy a piac nincs zsugorodófélben. A Bizottság kétségbe vonta ezeket a tanulmányokat, mert az előző évihez képest rendkívül nagy 2000. évi keresletnövekedésből indultak ki. Az ismételt információcserét követően Németország a bejelentett támogatás intenzitását 35%-ról 31,5%-ra csökkentette.

(10)

2002. január 3-i (A/30013) levelében Németország a Bizottság határozatának módosítását kérte. Németország bizonyítékokkal szolgált arról, hogy a 2000. évre előrejelzett keresletnövekedés valóban bekövetkezett, és hogy a piac így nem zsugorodott. A Bizottság 2002. február 5-i (D/50463) levelében elutasította korábbi határozatának megváltoztatását azzal az indokkal, hogy a támogatást az összes vonatkozó tényező helyes kiszámítása alapján értékelte. A Bizottság a következő okok miatt nem tudta megváltoztatni a határozatát: a versenytényező értékelése a kérdéses termék fogyasztásában és a gyártó-ágazat növekedési rátájában 1994 és 1999 között történt változások összevetésén alapult és egy olyan előrejelzésen, amely a határozat meghozatalának időpontjában helyes volt.

(11)

A második bejelentés kísérlet volta arra, hogy egy újabb, 3,5%-os (átszámolva 3 939 947 EUR) támogatás nyújtásával elérjék a korábban elutasított 35%-os intenzitást.

(12)

Németország úgy érvelt, hogy az első, N 813/2000 számú bejelentés piaci meghatározásában tárgyi hiba volt, és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (6) (a továbbiakban: 659/1999/EK rendelet) 9. cikkére hivatkozott, amely szerint az alábbi feltétellel visszavonható egy határozat: „A Bizottság […] határozatát visszavonhatja, amennyiben a határozat az eljárás során szolgáltatott olyan helytelen információn alapult, amely döntő fontosságú volt a határozat meghozatalában. …”

(13)

Míg az eredeti bejelentésben az OSB- és rétegelt lemez-piacot határozták meg érintett piacnak, Németország szerint az újabb tanulmányokból az derül ki, hogy megfelelőbb volna az OSB- és csak bizonyos rétegelt lemez-típusok piacát érintett piacnak meghatározni. Ezen új piacmeghatározás következtében a multiszektorális támogatási keretrendszer 3.4. pontja értelmében az érintett időszakban a piac nem zsugorodna, és ezért jóvá kellene hagyni a teljes, 35%-os támogatási intenzitást.

(14)

A Bizottság nem teljesítette Németország azon kérését, hogy az érintett piacot a helyettesítő termékek más meghatározása alapján az OSB és bizonyos rétegelt lemez-típusok piacára korlátozza.

(15)

A Bizottság nem tartotta szükségesnek a piac újraértékelését, mivel két olyan fontos elem hiányzott, amely komoly kétségekre adna okot a támogatásnak a közös piaccal való összeegyeztethetősége kapcsán:

•   Az ösztönző jelleg hiánya: A Bizottságnak komoly kétségei vannak a bejelentett támogatás ösztönző hatásával kapcsolatban, mivel a beruházások már megvalósultak. Ha a támogatás nem hat ösztönzőleg, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontjában található, regionális fejlesztésre vonatkozó eltérések nem alkalmazhatók.

•   A szükségesség hiánya: A Bizottságnak komoly kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy egy már elkészült beruházás támogatása minősíthető-e bizonyos gazdasági ágazatok vagy térségek támogatásához szükségesnek, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja értelmében. A tárgyalt esetben a beruházás ösztönzéséhez elegendő volt a 31,5%-os támogatásintenzitás.

(16)

Németország továbbra is a mellett állt ki, hogy a Bizottság a 659/1999/EK rendelet 9. cikke alapján értékelje újra a piacot:

(17)

A Kronoply kitartott azon álláspontja mellett, hogy egyazon beruházási projekthez több bejelentést is be lehet nyújtani, és ezt a következő ügyekben hozott ítéletekkel támasztotta alá:

(18)

A Kronoply kiemelte, hogy a Bizottságnak tényszerűen kell megvizsgálnia az új bejelentést, és ehhez lényegében két okot nevezett meg:

(19)

A Kronoply vitatja az ösztönző jelleg hiányát, és ehhez lényegében a következő érveket hozta fel:

(20)

Németország és a Kronoply észrevételeinek megvizsgálása után a Bizottság kitart az eljárást megindító határozatában képviselt álláspontjánál, mely szerint a multiszektorális támogatási keretrendszer szerint nem szükséges a piacot újraértékelni, mivel a támogatáshoz nem teljesül két alapvető feltétel: az ösztönző hatás és a szükségesség.

(21)

A Bizottság azon a véleményen van, hogy a szóban forgó N 609/03 számú bejelentést (kelt 2003. december 22.) mint a Kronoplynak nyújtott különálló, második támogatási bejelentést kell értékelni, amelynek hatásaként azonban nem jönnek létre további beruházások vagy új munkahelyek. Ezért a regionális támogatási iránymutatás értelmében nem keletkeznek további támogatható költségek, amelyek egy újabb támogatás nyújtását indokolhatnák.

(22)

A Bizottság 2001. július 3-i SG(2001) D/289524 határozatában 35,4 millió EUR nagyságú beruházási támogatást hagyott jóvá a Kronoply javára. A határozat a Németország által akkor bemutatott adatokon alapult. A Bizottság úgy határozott, hogy nem emel kifogást, és oly módon engedélyezte a támogatást, ahogy azt végső soron Németország javasolta. A határozatot Németország és a Kronoply elfogadta. Ennek alapján a német hatóságok odaítélték a támogatást, és a Kronoply 2003. január 31-én lezárta a beruházási projektet.

(23)

Csak a Bizottság végleges döntése után 18 hónappal – és majdnem egy évvel a beruházás befejezése után – mutatta be Németország az új piacmeghatározást a 2003. december 22-i bejelentéssel, és úgy nyilatkozott, hogy új tanulmányok alapján helyesebb lenne érintett piacként az OSB- és csak bizonyos rétegelt lemez-típusok piacát meghatározni. Mint ez már a hivatalos vizsgálati eljárást megindító határozatban is olvasható, a Bizottság ezen körülmények között nem fogja korábbi határozatát felülvizsgálni. A Bizottság azon a véleményen van, hogy Németország által egy másik piacmeghatározás benyújtása nem sorolható a 659/1999/EK rendelet 9. cikkének hatálya alá.

(24)

Az Elsőfokú Bíróság Kronoply kontra Bizottság ügyben hozott végzésével összhangban a Bizottság azt a véleményt képviseli, hogy egy tagállam további támogatást akkor jelenthet be, illetve a már jóváhagyott beruházási projektet vagy általában egy állami támogatás különböző részeit akkor változtathatja meg, és a Bizottság ezt akkor hagyhatja jóvá, ha a támogatás minden része esetében bizonyítható az ösztönző hatás és a szükségesség. Németország viszont a már lezárt projekt mellett nem jelentett be további, Kronoply által tervezett beruházási projekteket. A támogatandó projekt ezen kívül körülbelül egy évvel az új támogatási terv bejelentése előtt lezárult. A Bizottság így arra a következtetésre jutott, hogy ezzel a második bejelentéssel egyszerűen a korábban elutasított 35%-os támogatási intenzitást szerették volna elérni, anélkül, hogy további támogatható költségek merültek volna fel, amelyekre 3 936 947 EUR értékű támogatást jóvá lehetne hagyni, valamint ösztönző hatás és szükségesség nélkül.

(25)

Amint ezt az Európai Közösségek Bírósága a C-288/96. sz. Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5-én hozott ítéletében (12) kifejtette, a Bizottság az ilyen támogatást működési támogatásnak köteles minősíteni, mivel azt úgy nyújtják, hogy a kedvezményezettől semmilyen, a felhasználásra vonatkozó kötelezettséget nem követelnek meg, és a támogatás az üzem pénzügyi helyzetének javítására szolgál.

(26)

Jóllehet a Bizottság azon a véleményen van, hogy a fenti megjegyzésekkel elégségesen bemutatta, hogy egy további támogatás nyújtása nem vezet új beruházáshoz és nem jelent ösztönzést, szeretne – Németország és a Kronoply észrevételeinek megválaszolására – az ösztönző hatás fogalmára bővebben kitérni.

(27)

Az üzemi beruházásokat dinamikus folyamatként kell szemlélni. Fontos az előzetes és az utólagos szakasz megkülönböztetése.

(28)

A regionális támogatási iránymutatás 4.2. pontjában a következő próbát használják annak eldöntésére, hogy egy támogatás rendelkezik-e ösztönző hatással: a támogatás címzettje a projekt megvalósításának megkezdése előtt köteles a támogatási kérelmet benyújtani. Ha ez megtörténik, a Bizottság az ösztönző hatás meglétéből indul ki.

(29)

Észrevételeikben Németország és a Kronoply úgy vélekedtek, hogy a regionális támogatási iránymutatás 4.2. pontjának feltételei teljesültek, hiszen a Kronoply a projekt megvalósítását megelőzően nyújtotta be támogatási igényét.

(30)

A 4.2. pontban található próba segítségével meg kell kísérelni az ösztönző hatás megvizsgálását, anélkül, hogy ez a beruházást túlságosan késleltetné. A kedvezményezett beruházási döntésének minden gazdasági vonatkozását nagyon hosszadalmas vagy időigényes volna átfogóan megvizsgálni, ami hátráltatná a beruházást illetve a térség gazdasági fejlődését.

(31)

A 3,5%-os kiegészítő támogatás ösztönző hatásának értékelésénél az volt a mértékadó, hogy a 31,5% és a 35% közötti különbség jelent-e eltérést az ösztönző jellegben, és befolyásolja-e a Kronoply beruházási döntését:

(32)

A Kronoply előzetes döntésének további elemzése helyett a Bizottság szerint értelmesebb a tényekre támaszkodni. A Kronoply nyilvánvalóan azt követően is a beruházás mellett döntött és folytatta tevékenységeit, miután csupán 31,5%-os támogatási intenzitásban részesült. A beruházási projektet az eredeti terveknek megfelelően valósították meg. A Kronoply a kisebb támogatási intézkedés láttán sem módosított beruházási tervein.

(33)

A Kronoply nem fog változtatni a magatartásán, függetlenül attól, hogy részesül-e további támogatásban vagy nem. Semmi sem mutat arra, hogy egy további támogatás a Kronoplyt a termelés növelésére vagy a termelőlétesítmények kibővítésére sarkallja. Mivel a beruházásokat már végrehajtották, alaptalan az a félelem, hogy a Kronoply leállítja a termelést, ha nem jut további támogatáshoz.

(34)

Ezért a Bizottság arra az eredményre jutott, hogy egy további 3,5%-os támogatás jóváhagyása nem járna ösztönző hatással.

(35)

Amint azt már az eljárást megindító határozatban kifejtették, a támogatásoknak ösztönzőleg kell hatniuk, ha az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja értelmében bizonyos gazdasági ágazatok vagy térségek támogatásához kívánnak hozzájárulni. Amennyiben egy beruházást – mint jelen esetben is – már véghez vittek, a támogatás nem bír ösztönző hatással és nem vezet új beruházásokhoz vagy munkahelyek teremtéséhez. A Bizottság ezért nem tudja a támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) és c) pontja értelmében az új beruházásokkal vagy munkahelyteremtéssel igazolni. A Bizottság újra arra az eredményre jut, hogy a 3 936 947 EUR kiegészítő támogatás működési támogatás.

(36)

Az eljárást megindító határozatban található magyarázatokkal kapcsolatban a Bizottság azon a véleményen van, hogy a szükségesség elve közvetlenül az állami támogatások ellenőrzésének fogalmából ered. A Bizottság csak akkor mondhatja ki egy támogatásról, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésével összeegyeztethető, ha meg tudja állapítani, hogy a támogatás hozzájárul az egyik megnevezett cél megvalósításához, amelyet a kedvezményezett vállalkozás normális piaci körülmények között, önerőből cselekedve nem lenne képes elérni. Ez megfelel a Bizottság állandó gyakorlatának, amelyet az Európai Közösségek Bírósága is megerősített, különösen a 730/79. sz. Philip Morris kontra Bizottság ügyben 1980. szeptember 17-én hozott ítéletében (13).

(37)

Mint a 26–35. pontban ki van fejtve, a tervezett támogatás nem hat ösztönzőleg új beruházások létrejöttére vagy munkahelyek teremtésére. A támogatás kedvezményezettjétől nem kíván sem ellenszolgáltatást, sem valamely közös érdeket szolgáló célhoz való hozzájárulást. Ezért itt az olyan folyó költségek fedezésére szolgáló működési támogatásról van szó, amelyeket normális esetben a Kronoplynak kellene viselnie.

(38)

A regionális támogatási iránymutatás 4.15. pontja normális esetben megtiltja a működési támogatást. Kivételes esetben azonban az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontja szerinti régiókban lehet ilyen támogatást nyújtani, feltéve, hogy i) az a régió fejlődéséhez nyújtott hozzájárulás és ii) jellege tekintetében a támogatás indokolt, és a támogatás szintje arányos az általa ellensúlyozni kívánt hátránnyal. Németország sem az esetleges hátrányokról nem nyújtott be adatokat, sem azt nem mutatta be, hogyan járul hozzá a további támogatás a regionális fejlődéshez.

(39)

A tényekből az tűnik ki, hogy további támogatás nem szükséges, hiszen a Kronoply eldöntötte, hogy tevékenységét azután is folytatja, miután csak a 31,5%-os csekélyebb támogatási intenzitást kapta meg. Ez azt jelenti, hogy a Kronoply gazdasági vállalkozásként jövedelmező, illetve hogy a vállalkozás legalábbis nem szorul további támogatásra. Ebben a szakaszban a Kronoply számára minden támogatás nem várt nyereséget jelentene.

(40)

A Bizottság ezért arra következtet, hogy ez esetben a támogatás azért sem egyeztethető össze az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének a) pontjával, mert nem szükséges a regionális fejlődéshez.

(41)

Végül megvizsgáljuk, hogy az EK-Szerződés 87. cikkének (2) és (3) bekezdésében található eltérések alkalmazhatók-e a támogatásra:

(42)

A Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a bejelentett támogatás az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése értelmében vett állami támogatás. Mivel a támogatás sem ösztönzőként nem hat, sem nem szükséges, esetében az EK-Szerződés 87. cikkének (2) vagy (3) bekezdésében található egyetlen eltérés sem alkalmazható. A támogatás ezért jogszerűtlen működési támogatás, amelyet nem szabad odaítélni.