1a:

Kizárt-e az EFTA-Bíróság E-15/16. sz. Yara-ügyben hozott ítéletében és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatban meghatározott „végleges veszteségekre” vonatkozó kivétel alkalmazása, ha a leányvállalat akár minimális jövedelemmel is rendelkezik az azon évet követő pénzügyi évben, amelyre vonatkozóan a levonást kéri, vagy külön értékelést kell végezni annak megállapítására, hogy a leányvállalat folytatódó bevétele ténylegesen csökkenti-e a veszteségeit, vagy a veszteségek azon részét, amelyre a levonást kérik?

1b:

Amennyiben az 1a. kérdésre azt a választ kell adni, hogy külön értékelést kell végezni a leányvállalat folyamatos bevételéről, kérik, hogy az EFTA-Bíróság jelezze, mennyire valószínűnek kell annak lennie, hogy a bevétel ténylegesen csökkenti a veszteségeket, hogy a csökkentés összege jelentőséggel bír-e, és mely tényezők bírnak különös jelentőséggel az értékelés során.

2:

Összeegyeztethető-e az EGT-megállapodás 31. és 34. cikkével az, ha a „végleges veszteségekre” vonatkozó kivétel alkalmazásának előfeltételeként a felszámolási eljárásról közvetlenül azon pénzügyi év végét követően kell dönteni, amelyre vonatkozóan a levonást kérik?