—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkére, valamint 3. cikkének (3) bekezdésére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8. cikkére, 83. cikkének (1) bekezdésére, valamint 84. és 225. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára és különösen annak 7., 8., 10., 11., 12., 21., 23., 24., 25., 26. és 47. cikkére,

—

tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre, különösen az ebben foglalt, a nők és lányok erőszaktól és a sztereotípiáktól való mentesítésére vonatkozó célkitűzésre,

—

tekintettel az emberkereskedelem elleni küzdelemre irányuló uniós stratégiáról (2021–2025) szóló, 2021. április 14-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel a „Fellépés a jogellenes online tartalmak ellen: Az online platformok megnövelt felelőssége felé” című, 2017. szeptember 28-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel „Az áldozatok jogairól szóló uniós stratégia (2020–2025)” című, 2020. június 24-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló bizottsági javaslatra,

—

tekintettel a digitális szolgáltatások egységes piacáról (digitális szolgáltatásokról szóló jogszabály) és a 2000/31/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra,

—

tekintettel a Bizottság által 2016 májusában közzétett, a jogellenes online gyűlöletbeszéd felszámolására vonatkozó magatartási kódexre és annak ötödik ellenőrzési fordulójára, amelynek eredményeképpen született a „Tájékoztató – a magatartási kódex 5. ellenőrzési fordulója” című dokumentum,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére, amelyet 2011. május 11-én, Isztambulban nyitottak meg aláírásra,

—

tekintettel az Európa Tanács kiberbűnözésről szóló, 2001. november 23-i egyezményére,

—

tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (TTMM) oktatása és a kapcsolódó szakmák terén való előmozdításáról szóló, 2021. június 10-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az Uniónak az LMBTIQ-szabadság zónájává való nyilvánításáról szóló, 2021. március 11-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv végrehajtásáról szóló, 2021. február 10-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel „A nők jogai előtt álló kihívásokról Európában: több mint 25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elfogadása után” című, 2021. február 11-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel „A nemek közötti digitális szakadék megszüntetése: a nők részvétele a digitális gazdaságban” című, 2021. január 21-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel „A médiaszabadság megerősítése: az újságírók védelme Európában, a gyűlöletbeszéd, a dezinformáció és a platformok szerepe” című, 2020. november 25-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a COVID-19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel az EU isztambuli egyezményhez való csatlakozásáról és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet célzó egyéb intézkedésekről szóló, 2019. november 28-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség érvényesülése terén az Európai Unióban tapasztalható visszaesésről szóló, 2019. február 13-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel az Unión belüli, munkahelyen, nyilvános térben és a politikai életben elkövetett megfélemlítés és szexuális zaklatás megelőzését és az ellenük való küzdelmet szolgáló intézkedésekről szóló, 2018. szeptember 11-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel a nők és lányok szerepvállalásának a digitális ágazaton keresztül történő növeléséről szóló, 2018. április 17-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel a szexuális zaklatás és bántalmazás ellen az Unióban folytatott küzdelemről szóló, 2017. október 26-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel a kiberbűnözés elleni küzdelemről szóló, 2017. október 3-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményének az Európai Unió nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról szóló, 2017. szeptember 12-i állásfoglalására (16),

—

tekintettel az ENSZ emberi jogokkal kapcsolatos jogi eszközeinek rendelkezéseire, különösen a nők és gyermekek jogaira vonatkozókra, valamint a nőkkel és a gyermekekkel szembeni erőszakról szóló egyéb ENSZ-eszközökre,

—

tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „A nők és lányok elleni erőszak valamennyi formájának megelőzésére és felszámolására irányuló erőfeszítések fokozása” (A/RES/75/161) és „A magánélethez való jog a digitális érában” című, 2020. december 16-i határozataira (A/RES/75/176),

—

tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának „A nők és lányok elleni erőszak felszámolására irányuló erőfeszítések felgyorsítása: a nők és lányok elleni, a digitális környezetben zajló erőszak megelőzése és az arra való reagálás” című, 2018. július 5-i határozatára (A/HRC/RES/38/5),

—

tekintettel az ENSZ különleges előadóinak a nők elleni erőszakról, annak okairól és következményeiről szóló jelentéseire, különös tekintettel az emberi jogok összefüggésében a nők és lányok elleni online erőszakról szóló, 2018. június 18-i jelentésre (A/HRC/38/47), a női újságírókkal szembeni erőszak elleni küzdelemről szóló, 2020. május 6-i jelentésre (A/HRC/44/52), valamint a koronavírus-betegség (COVID19) világjárványa és a nők elleni nemi alapú erőszak világjárványa közötti metszetről szóló, a kapcsolati erőszakot és a „béke otthon” kezdeményezést a középpontba állító, 2020. július 24-i jelentésre,

—

tekintettel a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993. december 20-i ENSZ-nyilatkozatra,

—

tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni, 1984. december 10-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre (CEDAW),

—

a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kiküszöbölésével foglalkozó bizottság 19. számú, nők elleni erőszakról szóló általános ajánlását aktualizáló 35. számú, a nőkkel szembeni nemi alapú erőszakról szóló, 2017. július 14-i általános ajánlására,

—

tekintettel a gyermekek jogairól szóló 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való jogáról szóló, 2011. április 18-i 13 (2011) sz. általános megjegyzésére,

—

tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és különösen a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó 5. fenntartható fejlődési célra,

—

tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek a női újságírók online biztonságáról szóló jelentésére (17),

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A nemi alapú erőszak elleni küzdelem: Az online erőszak (az európai hozzáadott érték értékelése)” című tanulmányára,

—

tekintettel az Európai Parlament Kutatószolgálatának „A nők elleni online erőszak és online gyűlöletbeszéd” című tanulmányára,

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatójára,

—

tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/93/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre (18),

—

tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (19),

—

tekintettel a 2002/58/EK irányelv bizonyos rendelkezéseitől a technológiáknak a számfüggetlen személyközi hírközlési szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatók által a gyermekek online szexuális bántalmazása elleni küzdelem céljából a személyes és egyéb adatok kezelésére történő használata tekintetében való ideiglenes eltérésről szóló, 2021. július 14-i (EU) 2021/1232 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (20),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014. március 3-i jelentésére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének „EU LMBTI II: Sok még a teendő az LMBTI-személyek egyenlősége érdekében” című, 2020. május 14-i jelentésére (21),

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezménye kapcsán az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka által kiadott, 2021. március 11-i jogi indítványra, amelynek rendeltetése azon jogbizonytalanság tisztázása, hogy az Uniónak módjában áll-e (és ha igen, hogyan) a nevezett egyezmény megkötése és megerősítése (22),

—

tekintettel az Európai Unió Büntető Igazságügyi Együttműködési Ügynöksége (Eurojust) és a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol) munkájára, beleértve ez utóbbi Kiberbűnözés Elleni Európai Központját és az internetes szervezett bűnözés általi fenyegetettség értékelését,

—

tekintettel eljárási szabályzata 47. és 54. cikkére,

—

tekintettel az eljárási szabályzat 58. cikke alapján az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság által folytatott közös tanácskozásokra,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A9-0338/2021),

A.

mivel a nemek közötti egyenlőség az Unió alapvető értéke és fő célkitűzése, és annak az összes uniós szakpolitikában tükröződnie kell; mivel az egyenlő bánásmódhoz és a megkülönböztetésmentességhez való jog az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. cikkében és 3. cikkének (3) bekezdésében, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 8., 10., 19. és 157. cikkében, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 21. és 23. cikkében foglalt alapvető jog; mivel a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégia első célkitűzése a nemi alapú erőszak felszámolására összpontosít, és azt „a társadalmaink előtt álló egyik legnagyobb kihívásnak” minősíti, mivel az a társadalom minden szintjén érinti a nőket, életkorra, képzettségre, jövedelemre, társadalmi háttérre, illetve származási vagy tartózkodási országra való tekintet nélkül, valamint ez az egyik legsúlyosabb akadálya a nemek közötti egyenlőség elérésének;

B.

mivel a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak és a nemi alapú erőszak egyéb formái széles körben elterjedtek az Unióban, és azokat a nőkkel szembeni megkülönböztetés szélsőséges formájaként és az emberi jogoknak a nemek közötti egyenlőtlenségben gyökerező – és annak fenntartásához és megerősítéséhez hozzájáruló – megsértéseként kell értelmezni, amely jelentős hatással van az áldozatokra, valamint a családjaikra és közösségeikre; mivel a nemi alapú erőszak a hatalom nők és férfiak közötti egyenlőtlen elosztásában, a meglévő patriarchális struktúrákban, gyakorlatokban és nemi normákban, a szexizmusban és a káros nemi sztereotípiákban gyökerezik, valamint olyan előítéletekben, amelyek a férfiak által a nők felett gyakorolt erőfölényhez és a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező nők és lányok, köztük az LMBTIQ-személyek megkülönböztetéséhez vezettek;

C.

mivel a nőkkel szembeni erőszak fogalmát úgy kell értelmezni, hogy abba beletartozik minden olyan, nemi alapú erőszakos cselekmény, amely a nőknek fizikai, szexuális, pszichológiai sérülést vagy szenvedést, illetve gazdasági kárt okoz vagy nagy valószínűséggel okozhat, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszert vagy a szabadságtól való önkényes megfosztást, függetlenül attól, hogy az a magánéletben vagy azon kívül történik-e, vagy hogy azt online vagy offline követik-e el;

D.

mivel a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező nőket és lányokat, valamint az LMBTIQ-személyeket nemi alapú online erőszak érheti nemük, nemi identitásuk, nemi önkifejezésük vagy nemi jellegeik alapján; mivel a megkülönböztetés interszekcionális formái – többek között a faji hovatartozáson, nyelven, valláson, meggyőződésen, nemzeti vagy társadalmi származáson, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozáson, születésen, szexuális irányultságon, életkoron, egészségi állapoton, fogyatékosságon, családi állapoton vagy migráns vagy menekült jogálláson alapuló megkülönböztetés – súlyosbíthatják a nemi alapú online erőszak következményeit; mivel az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló uniós stratégiája emlékeztet arra, hogy mindenkinek joga van a biztonsághoz, otthon, nyilvános helyeken és az interneten is;

E.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) által végzett II. uniós LMBTIQ felmérés azt mutatja, hogy az LMBTIQ-személyek 10 %-a élt át internetes zaklatást LMBTIQ mivolta miatt a felmérést megelőző évben, többek között a közösségi médián keresztül; mivel az interszexuális és transznemű személyek aránytalan mértékben érintettek (16 %); mivel LMBTIQ mivoltuk miatt leginkább a 15 és 17 év közötti tizenéveseket érte internetes zaklatás (15 %), szemben más korcsoportokkal (7 %–12 %);

F.

mivel a legkülönbözőbb háttérrel rendelkező nők és lányok elleni erőszak és a nemi alapú erőszak egymástól eltérő, de egymást nem kizáró megnyilvánulási formákat ölt; mivel az online erőszak gyakran összekapcsolódik az offline erőszakkal, és elválaszthatatlan attól, mivel az online erőszak megelőzheti, kísérheti vagy folytathatja az offline erőszakot; mivel ezért a nemi alapú online erőszakot az offline nemi alapú erőszak online környezetben előforduló folytonosságaként kell értelmezni;

G.

mivel az Európai Parlament Kutatószolgálatának (EPRS) a nemi alapú online erőszakról szóló, „A nemi alapú erőszak elleni küzdelem: Az online erőszak (az európai hozzáadott érték értékelése)” című tanulmánya becslései szerint az Unióban a nők 4–7 %-át érte internetes zaklatás az értékelést megelőző egy évben, míg 1–3 %-uk vált online üldözés áldozatává; mivel az online üldözés több formát ölt, és az egyedüli vagy kombinált gyűlöletbeszéd legelterjedtebb formája, és túl régóta nem ismerik el és nem reagálnak rá; mivel a World Wide Web Foundation 2020-ban 180 ország válaszadói körében végzett felmérése azt mutatta, hogy a fiatal nők és lányok 52 %-a tapasztalt online bántalmazást, ideértve a privát képek, videók vagy üzenetek hozzájárulásuk nélkül történő megosztását, a durva és megszégyenítő üzeneteket, a bántalmazó és fenyegető nyelvhasználatot, a szexuális zaklatást és a hamis tartalmat, és a válaszadók 64 %-a állította, hogy ismernek olyat, aki tapasztalt már ilyet;

H.

mivel a fiatal nők és lányok jobban ki vannak téve az online erőszak, különösen az internetes zaklatás és megfélemlítés kockázatának; mivel az iskolai megfélemlítés eseteinek legalább 12,5 %-a online történik (23); mivel a fiatalok manapság növekvő mértékben kapcsolódnak a közösségi hálózatokhoz életük korai szakaszában; mivel az erőszak ilyen formái megerősítik a társadalmi egyenlőtlenségek súlyát, mivel sokszor a leginkább hátrányos helyzetű fiatalokat célozzák; mivel az UNICEF szerint a lányokat kétszer olyan gyakran zaklatják mint a fiúkat (24); mivel e felmérés szerint a nők szkeptikusabbak azzal kapcsolatban, hogy a technológiai vállalatok felelős módon használják-e az adataikat;

I.

mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) „A nőkkel szembeni erőszak – az egész EU-ra kiterjedő felmérés” című, 2014. március 3-i jelentése szerint az Unióban a nők 11 %-a élt át internetes zaklatást, és 14 %-a élt át üldözést 15 éves kora óta;

J.

mivel az internetkapcsolat és a digitális közszféra elérésének szükséglete egyre nagyobb mértékben válik szükségessé társadalmaink és gazdaságaink fejlődése érdekében; mivel az álláshelyek egyre nagyobb mértékben alkalmaznak digitális megoldásokat, és válnak azoktól függővé, amelynek köszönhetően a nők növekvő mértékben vannak kitéve a nemi alapú online erőszak kockázatának munkaerőpiaci és gazdasági tevékenységeik közben;

K.

mivel az internet növekvő elterjedtsége, a mobil információ gyors terjedése, valamint a közösségi média használata a nemi alapú erőszak többszörös, ismétlődő és egymással összefüggő formáinak folytonosságával társulva a nők elleni online erőszak elterjedéséhez vezetett; mivel az internet-hozzáféréssel rendelkező nők és lányok gyakrabban szembesülnek online erőszakkal, mint a férfiak; mivel az ENSZ nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadója megjegyezte, hogy az új technológiák „óhatatlanul a nők elleni online erőszak különböző és új megnyilvánulásaihoz fognak vezetni”; mivel az innováció olyan ütemben zajlik, amely gyakran nem teszi lehetővé annak hosszú távú következményeinek átgondolását, és a nemi alapú online erőszak előfordulási gyakorisága az elkövetkező években valószínűleg tovább fog nőni; mivel a jogorvoslat, az elszámoltathatóság és a megelőzés érdekében szükség van a nemi alapú online erőszak áldozatokra gyakorolt hatásának megfelelő értékelésére, valamint azon mechanizmusok megértésére, amelyek lehetővé teszik a nemi alapú online erőszak ilyen formáinak elkövetői számára az erőszak elkövetését;

L.

mivel az Egészségügyi Világszervezet (25) szerint világszerte minden harmadik nő szenved el fizikai vagy nemi erőszakot, melyet többnyire párkapcsolati partner követ el; mivel a Covid19-világjárvány során nőtt a nemi alapú erőszak, és a kijárási korlátozások súlyosbították a családon belüli erőszak és bántalmazás kockázatát; mivel az internet Covid19-világjárvány alatti gyakoribb használata fokozta az online és az IKT-n keresztüli nemi alapú erőszakot, mivel a bántalmazó partnerek és a korábbi partnerek szintén figyelemmel kísérik, nyomon követik és fenyegetik az áldozataikat, és digitális eszközökkel követnek el erőszakot; mivel ez az online erőszak egybeeshet a fizikai erőszakkal, illetve azzá fokozódhat, ha nem kezelik korai szakaszban; mivel az áldozatok jogaira vonatkozó uniós stratégiában (2020–2025) a Bizottság elismeri, hogy a Covid19-világjárvány jelenlegi helyzete az olyan kiberbűnözés növekedéséhez vezetett, mint az online szexuális bűncselekmények és a gyűlölet-bűncselekmények;

M.

mivel a nemi alapú online erőszak leggyakoribb típusai az olyan bűncselekmények, mint az internetes zaklatás, az online üldözés, az IKT-vel kapcsolatos adatvédelmi jogsértések, beleértve a személyes adatokhoz vagy képekhez, köztük intim adatokhoz való, hozzájárulás nélküli hozzáférést, azok hozzájárulás nélküli készítését, rögzítését, megosztását, létrehozását és manipulálását, a személyazonosság-lopást és az online gyűlöletbeszédet, a kényszerítő hatalom digitális megfigyelésen keresztül való gyakorlását, valamint a kommunikáció stalkerware és kémprogram alkalmazásokon keresztüli ellenőrzését, valamint a technológiai eszközök emberkereskedelem, többek között szexuális kizsákmányolás céljából történő felhasználását;

N.

mivel a nemi alapú online erőszak egy sor online kommunikációs csatorna és eszköz használatával elkövethető, beleértve a közösségi médiát, a webtartalmakat, a vitaoldalakat, a társkereső oldalakat, a hozzászólásokat, valamint a játékok csevegőszobáit; mivel a nemi alapú online erőszak számos típusa a nemi alapú erőszak fizikai formáinál sokkal egyszerűbben és nagyobb léptékben követhető el;

O.

mivel egyes tagállamok a nemi alapú online erőszaknak csak néhány konkrét formájáról fogadtak el jogszabályokat, és ezért továbbra is jelentős hiányosságok tapasztalhatók; mivel jelenleg nincs közös fogalommeghatározás vagy hatékony szakpolitikai megközelítés a nemi alapú online erőszak elleni uniós szintű küzdelemre; mivel az uniós szinten összehangolt fogalommeghatározás ilyetén hiánya jelentős különbségekhez vezet arra vonatkozóan, hogy a tagállamok a nemi alapú online erőszak ellen milyen mértékben küzdenek és előzik meg azt, ami nagy egyenlőtlenségeket és töredezettséget eredményez az általuk nyújtott védelem tekintetében, a bűnözés határokon átnyúló természete ellenére; mivel szükség van a nemi alapú online erőszak összehangolt jogi meghatározására a nemzeti és az uniós szintű konvergencia biztosítása érdekében;

P.

mivel az ENSZ nők elleni erőszakkal, annak okaival és következményeivel foglalkozó különleges előadója szerint a nők elleni online erőszak meghatározásának „ki kell terjednie a nők ellen női mivoltuk miatt irányuló vagy őket aránytalanul érintő nemi alapú erőszak bármely, részben vagy egészben az infokommunikációs technológiák – mint például mobiltelefonok és okostelefonok, internet, közösségimédia-platformok vagy e-mailek – használata révén elkövetett, azzal támogatott vagy súlyosbított formájára (26);

Q.

mivel a nemi alapú online erőszak bűncselekménnyé nyilvánítása elrettentő hatással lehet az elkövetőkre a szankcióktól való félelem miatt vagy annak tudatában, hogy bűncselekményt követnek el;

R.

a digitális technológiák és alkalmazások gyors fejlődése és használata miatt új formák jelennek meg; mivel a nemi alapú online erőszak és online zaklatás különböző formái minden korcsoportot érintenek, a korai életkortól az iskolai és szakmai életen át, a későbbi évekig; mivel nem szabad kizárni a kibertérben megjelenő erőszak pszichikai formában való megtestesülésének lehetőségét sem;

S.

mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (European Institute for Gender Equality – EIGE) szerint tízből hét nő tapasztalt már online üldözést; mivel a stalkerware egy olyan szoftver, amely azáltal támogatja a bántalmazást, hogy lehetővé teszi a személy eszközének a személy beleegyezése és tudta nélküli megfigyelését, miközben a software rejtett marad; mivel az Unióban jogszerű lehetőség van a stalkerware használatára és megvásárlásására, amelyet gyakran szülői felügyeleti szoftverként hoznak forgalomba;

T.

mivel a képekkel való szexuális bántalmazást gyakran az áldozatok zaklatására és megalázására használják; mivel a mélykamu (deepfake)viszonylag új módja a nemi alapú erőszak alkalmazásának, amely a mesterséges intelligenciát a nők kizsákmányolására, megalázására és zaklatására használja fel;

U.

mivel a képekkel való szexuális bántalmazás és az olyan weboldalak, amelyeken az ilyen visszaéléseket terjesztik, a partnerkapcsolati erőszak egyre terjedő formája; mivel a képekkel való szexuális bántalmazás következményei lehetnek szexuális (amikor a szexuális együttlétet beleegyezés nélkül vették fel vagy terjesztették), pszichológiai (az áldozatra gyakorolt hatása, amikor a magánélete nyilvánosságra kerül), valamint gazdasági (mivel a képekkel való szexuális bántalmazás potenciálisan károsíthatja az áldozat jelenlegi és jövőbeni szakmai életét) jellegűek;

V.

mivel egyre nagyobb a kockázata annak, hogy a nők nem beleegyezésen alapuló intim és szexuális videóit pornográf weboldalakon terjesztik, és hogy azokat anyagi haszonért terjesztik; mivel a magánjellegű tartalmaknak az áldozat beleegyezése nélküli online terjesztése, valamint különösen a szexuális bántalmazásról szólók terjesztése további traumatikus elemet ad az erőszakhoz, amely gyakran drámai következményekhez, többek között öngyilkossághoz vezet;

W.

mivel fiatal nők, és különösen a lányok vannak kitéve az új technológiák használatával járó nemi alapú online erőszaknak, beleértve a nemi erőszakkal való fenyegetőzést, a halálos fenyegetést, az IKT-vel kapcsolatos adatvédelmi jogsértéseket, valamint a magánjellegű információk és fényképek közzétételét alkalmazó online zaklatást és üldözést;

X.

mivel jelenleg 15 tagállam nem foglalja bele a nemi identitást a gyűlöletbeszéd ellen irányuló jogszabályba; mivel a Bizottság a 2020–2025 közötti időszakra szóló uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiájában és a 2020–2025 közötti időszakra szóló LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégiájában elkötelezte magát egy olyan kezdeményezés benyújtása mellett, amely a bűncselekmények területeinek a nemi alapú erőszak meghatározott formáinak kiterjesztésére irányul ott, ahol lehetőség van a harmonizációra, az EUMSZ 83. cikke (1) bekezdésével összhangban;

Y.

mivel az ezen állásfoglalásban említett statisztikák azt mutatják, hogy az LMBTIQ-személyek elleni gyűlöletbeszéd meghatározó mértékben általános, különösen online, valamint hogy az online bántalmazás ilyen formáinak megelőzésére, kezelésére és büntetésére irányuló jogszabályok feltűnően hiányoznak egyes tagállamok jogszabályi keretrendszeréből;

Z.

mivel 2017-ben az Unió aláírta az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményét (az isztambuli egyezmény), amely továbbra is a nemi alapú bűncselekmények felszámolására vonatkozó nemzetközi normák viszonyítási alapja, és a Bizottság egyik kiemelt célja az Unió ezen egyezményhez való csatlakozásának befejezése;

AA.

mivel a nemi alapú erőszak, köztük a nemi alapú online erőszak felszámolásának érdekében konzisztens, kézzelfogható, reprezentatív és összehasonlítható, erős és összehangolt adatgyűjtési kereten alapuló adminisztratív adatokra van szükség; mivel nem állnak rendelkezésre átfogó és összehasonlítható, lebontott adatok a nemi alapú erőszak valamennyi formájáról és kiváltó okáról; mivel annak ellenére, hogy e jelenséggel kapcsolatban egyre fokozódik a tudatosság, a nemi alapú erőszak minden formájára vonatkozó adatok gyűjtésének hiánya megakadályozza elterjedtségének pontos felmérését; mivel a rendelkezésre álló adatok ilyetén hiánya kapcsolódik a nemi alapú online erőszak eseteire vonatkozó bejelentések alacsony számához; mivel az isztambuli szerződés és a 2012/29/EU irányelv megkívánja, hogy a tagállamok jelentsék a statisztikai adatokat, valamint hogy nemek szerint lebontott adatokat hozzanak létre;

AB.

mivel a büntető igazságszolgáltatásnak az online erőszak áldozataival szemben adott válaszintézkedése továbbra is le van maradva, hiányt mutatva e bűncselekmények súlyosságának megértésében és tudatosításában, valamint számos tagállamban elrettentve a bejelentéstől; mivel a rendőrtisztek olyan humán készségekkel való felruházás, amelyek segítségével körültekintően meghallgathatják, megérthetik és tiszteletben tarthatják a nemi alapú erőszak bármely formáját elszenvedett minden áldozatot, segítheti a bejelentési arány és az ismételt áldozattá válásproblémájának kezelését; mivel a hozzáférhető jelentéstételi eljárások és mechanizmusok, valamint jogorvoslatok biztosítása elengedhetetlen egy biztonságosabb környezet előmozdításához a nemi alapú erőszak valamennyi áldozata számára; mivel az online erőszak áldozatai számára tájékoztatást kell nyújtani arról, hogy hogyan és kivel vegyék fel a kapcsolatot a bűnüldöző szerveknél, valamint a nehéz helyzetekben való segítségnyújtás céljából rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről;

AC.

mivel az Europol Kiberűnözés Elleni Európai Központja, az Eurojust és az Európai Uniós Kiberbiztonsági Ügynökség (ENISA) kutatást végzett az online kiberbűnözéssel kapcsolatban; mivel egyes nőket és LMBTIQ-személyeket, például feministákat és LMBTIQ-aktivistákat, művészeket, politikusokat, közhivatalt betöltő nőket, újságírókat, bloggereket, emberijog-védőket és más közszereplőket különösen sújtja a nemi alapú online erőszak, és mivel ez nemcsak a hírnevüknek árt, lelki sérülést és szenvedést okoz számukra, hanem az áldozatok életkörülményeinek zavarához, magánéletük megsértéséhez, valamint személyes kapcsolataik és családi életük sérüléséhez vezethet, visszatartva őket a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életben való digitális részvételtől is;

AD.

mivel a nemi alapú online erőszak gyakran vezet öncenzúrához, ez a helyzet pedig hátrányosan hathat a nemi alapú online erőszak áldozatainak szakmai életére és hírnevére; mivel a fenyegetések erőszakos és nemi jellege miatt az áldozatok gyakran folyamodnak álnevek használatához, visszafogott online jelenléthez, vagy döntenek úgy, hogy felfüggesztik, inaktiválják vagy véglegesen törlik online fiókjaikat, vagy hogy teljes mértékben felhagynak szakmájukkal; mivel ez elhallgattathatja a nők hangját és véleményét, és súlyosbíthatja a nemek közötti egyenlőtlenséget a politikai, társadalmi és kulturális életben; mivel a nők által elszenvedett nemi alapú online erőszak növekedése meggátolhatja a digitális ágazatban való további részvételt, ez által fenntartva a nemi elfogultság koncepcióját, az új technológiák fejlődését és alkalmazását, valamint a meglévő megkülönböztető gyakorlatok és sztereotípiák ismétléséhez vezetve, amelyek hozzájárulnak a nemi alapú online erőszak normalizálásához;

AE.

mivel a nemi alapú online erőszak közvetlen hatással van a nők szexuális, fizikai és pszichológiai egészségére és jóllétére, és negatív társadalmi és gazdasági hatással jár; mivel a nemi alapú online erőszak negatívan befolyásolja az áldozatok azon képességét, hogy teljes mértékben gyakorolhassák alapvető jogaikat, ami súlyos következményekkel jár a társadalom és a demokrácia egészére nézve;

AF.

mivel a nemi alapú online erőszak hátrányos gazdasági hatása és az általa okozott mentális egészségügyi problémák súlyos hatást gyakorolhatnak az áldozatokra, beleértve a munkakeresésre való képességüket, és pénzügyi terhet róhat rájuk; mivel a nemi alapú erőszak gazdasági hatása magában foglalhatja a foglalkoztatásra gyakorolt hatást, például az alacsonyabb munkahelyi jelenlétet, a foglalkoztatási státusz veszélyeztetésének kockázatát, köztük a munkahely elvesztésének vagy az alacsonyabb termelékenység kockázatát; mivel a nemi alapú online erőszak mentális egészségre gyakorolt hatása összetett és hosszú távú lehet; mivel a nemi alapú online erőszak mentális egészségre gyakorolt hatása, például a szorongás, a depresszió és a poszttraumás folyamatos tünetek káros interperszonális, társadalmi, jogi, gazdasági és politikai következményekkel járnak, és végső soron érintik a fiatalok megélhetését és identitását; mivel az ilyen hatások összeadódnak a hátrányos megkülönböztetés más formáival, súlyosbítva a hátrányos megkülönböztetés és egyenlőtlenségek meglévő formáit;

AG.

mivel az EPRS „A nemi alapú erőszak elleni küzdelem: Az online erőszak (az európai hozzáadott érték értékelése)” című tanulmánya szerint az internetes zaklatás és az online üldözés teljes költsége a becslések szerint 49 és 89,3 milliárd EUR között van, amelyben a legnagyobb költségkategória az életminőség csökkenésének értéke, amely az összes költség több mint felét teszi ki (körülbelül 60 % az internetes zaklatás és körülbelül 50 % az online üldözés esetében);

AH.

mivel a megelőzés – különösen az oktatáson, többek között a digitális jártasságon és készségeken, például a kiberhigiénián és a netiketten keresztül – kulcsfontosságú eleme kell, hogy legyen a nemi alapú online erőszak kezelésére irányuló bármilyen közpolitikának;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 3. cikkére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 6., 8., 10., 83., 153. és 157. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. és 23. cikkére,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, amelyet 1948-ban fogadtak el,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód különböző vonatkozásairól 1975 óta elfogadott uniós irányelvekre, nevezetesen a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a szociális biztonság területén történő fokozatos megvalósításáról szóló, 1978. december 19-i 79/7/EGK tanácsi irányelvre (1), a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló, 1986. december 11-i 86/613/EGK tanácsi irányelvre (2), a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1992. október 19-i 92/85/EGK tanácsi irányelvre (3), a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre (4), a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5), a BUSINESSEUROPE, az UEAPME, a CEEP és az ESZSZ által a szülői szabadságról kötött, felülvizsgált keretmegállapodás végrehajtásáról szóló, 2010. március 8-i 2010/18/EU tanácsi irányelvre (6), valamint az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. július 7-i 2010/41/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel az emberkereskedés és mások prostitúciója kihasználásának elnyomásáról szóló, 1949. évi ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére és a fenntartható fejlődési célokra, különösen az 5. célra, valamint annak konkrét célkitűzéseire és mutatóira,

—

tekintettel az Európa Tanácsnak a nőkkel szembeni erőszak és a kapcsolati erőszak elleni küzdelemről és azok megelőzéséről szóló egyezményére (isztambuli egyezmény),

—

tekintettel a Nők Negyedik Világkonferenciáján 1995. szeptember 15-én elfogadott Pekingi Nyilatkozatra és Cselekvési Platformra, valamint a Peking + 5, + 10, + 15 és + 20 rendkívüli ENSZ-ülésszakokon ezt követően elfogadott záródokumentumokra,

—

tekintettel a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló, 1979. december 18-i ENSZ-egyezményre,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a férfi és a női munkaerőnek egyenlő értékű munka esetén járó egyenlő díjazásáról szóló 100. számú egyezményére,

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a férfi és női munkavállalók egyenlő esélyeiről és egyenlő elbírálásáról: a családi kötelezettségekkel bíró munkavállalókról szóló 156. számú egyezményére,

—

tekintettel „Az egyenlőségközpontú Unió: a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i bizottsági közleményre (COM(2020)0152),

—

tekintettel az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020–2025)” című, 2020. november 12-i bizottsági közleményre (COM(2020)0698),

—

tekintettel a „2021. évi jelentés a nemek közötti egyenlőségről az EU-ban” című, 2021. március 5-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0055),

—

tekintettel „Az EU gyermekjogi stratégiája (2020–2025)” című, 2021. március 24-i bizottsági közleményre (COM(2021)0142),

—

tekintettel az Uniós Belső Politikák Főigazgatóságának Állampolgári Jogi és Alkotmányügyi Tematikus Főosztálya által 2020. szeptember 30-án közzétett, „A Covid19-válság és a válság utáni időszak nemi vonatkozású hatása” című tanulmányra,

—

tekintettel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó, 2019. és 2020. évi mutatójára,

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2015 utáni uniós stratégiáról szóló, 2015. június 9-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel az „Egy uniós stratégia szükségessége a nemek közötti nyugdíjszakadék megszüntetése és megelőzése érdekében” című, 2017. június 14-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó tanácsi formáció szükségességéről szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására (10),

—

tekintettel az uniós nemi esélyegyenlőségi stratégiáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (11),

—

tekintettel a Covid19 okozta válság és a válságot követő időszak nemi dimenziójáról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel „A nők jogai előtt álló kihívásokról Európában: több mint 25 évvel a Pekingi Nyilatkozat és Cselekvési Platform elfogadása után” című, 2021. február 11-i állásfoglalására (13),

—

tekintettel „A szexuális és reprodukciós egészség és jogok helyzetéről az EU-ban a nők egészségével összefüggésben” című, 2021. június 24-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A9-0315/2021),

A.

mivel a nők jogai emberi jogok, ennél fogva pedig egyetemesek és oszthatatlanok, miként azt az Európai Unióról szóló szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája is rögzíti; mivel a nemek közötti egyenlőségért, valamint a nők jogainak előmozdításáért és védelméért folytatott küzdelem valóban közös felelősség, amely gyorsabb cselekvést és előrehaladást kíván meg az uniós intézményektől és tagállamoktól; mivel az Uniónak és a tagállamoknak törekedniük kell a társadalmi és biológiai nemen alapuló egyenlőtlenségek és megkülönböztetés leküzdésére, továbbá annak biztosítására, hogy a nők és férfiak összes lehetséges csoportjának tagjai egyenlő jogokkal rendelkezzenek és egyenlő bánásmódban részesüljenek, valamint hogy egyenlő hatalmi pozícióból és esélyekkel alakíthassák a társadalmat és saját életüket; mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete szerint az Uniónak még legalább 60 évre van szüksége ahhoz, hogy megvalósítsa a nemek közötti teljes egyenlőséget; mivel az Unióban még nem valósult meg a nők és férfiak közötti egyenlőség, és az egyenlőség elérését célzó folyamat továbbra is lassú, stagnáló, sőt néhány régióban és országban kedvezőtlen fordulatot vett; mivel a nemek közötti egyenlőség mutatója az Unió esetében 2010 óta mindössze 4,1 ponttal, 2017 óta pedig 0,5 ponttal nőtt (15); mivel a tagállamok 2020-ban átlagosan 67,9 pontot értek el a 100 pontos skálán;

B.

mivel a nőknek ugyanolyan lehetőségekkel kell rendelkezniük a gazdasági függetlenség eléréséhez, mint a férfiaknak; mivel a nők foglalkoztatási rátái nőttek ugyan, a nemek közötti munkaerőpiaci egyenlőtlenség aggasztó realitásként továbbra is fennáll, és komoly kihívást jelent, azzal együtt, hogy a világjárvány munkaerőpiacra gyakorolt hatása markánsabban érvényesül a nők esetében (16); mivel a 27 tagú Unióban a munkaképes korú férfi népesség foglalkoztatási rátája 2019-ben 79 % volt, amely 11,7 százalékponttal meghaladta a nőkét; mivel a munkaerőpiaci részvétel adatai szerint az Unióban a férfiaknak 8 %-a, a nőknek pedig 31 %-a dolgozik részmunkaidőben, ami tartósan fennálló egyenlőtlenségeket jelez; mivel a teljes munkaidős egyenérték alapján számított foglalkoztatási rátát tekintve 2010 óta nyolc tagállamban nőtt a nemek közötti különbség; mivel a munkaerőpiacon fennálló, nemek szerinti ágazati és foglalkozási szegregáció leküzdése terén mind ez ideig alig történt előrelépés; mivel a foglalkoztatási különbség kifejezetten markáns a szegény társadalmi-gazdasági helyzetű nők esetében, így például az egyedülálló anyák, az ápolási-gondozási feladatokat ellátó nők, a fogyatékossággal élő nők, a migráns és menekült nők, a különféle faji és etnikai háttérrel rendelkező, valamint a vallási kisebbségekhez tartozó nők, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező nők, az LMBTIQ+-közösséghez tartozó nők, továbbá a fiatal és idős nők esetében;

C.

mivel az Unióban a nők órabére átlagosan 14 %-kal alacsonyabb a férfiakénál, és mivel a nemek közötti bérszakadék tagállamtól függően 3,3 % és 21,7 % között mozog; mivel a férfiak és nők egyenlő díjazásának elve 1957 óta részét képezi ugyan az uniós vívmányoknak, és arról jelentős számú nemzeti jogszabály is rendelkezik, továbbá az e különbségek csökkentését célzó törekvés keretében megtett lépések és felhasznált erőforrások ellenére, rendkívül lassú az előrehaladás, és számos tagállamban a béregyenlőtlenség még tovább is növekedett; mivel ápolási-gondozási kötelezettségeik miatt jóval több nő (8,9 millió fő) dolgozik részmunkaidőben, mint férfi (560 000 fő); mivel a tartós ápolás-gondozás iránti igények növekedése és az ápolási-gondozási szolgáltatások hiánya tovább súlyosbítja – mind a családokon belül, mind a foglalkoztatás terén – a nemek közötti egyenlőtlenségeket; mivel az Eurostat-adatok tanúsága szerint a munkanélküliségi ráta a nők körében a 2020 áprilisában mért 6,9 %-ról augusztusra 7,9 %-ra emelkedett, míg a férfiak munkanélküliségi rátája ugyanezen időszak alatt 6,5 %-ról 7,1 %-ra nőtt;

D.

mivel a nők interszekcionális egyenlőtlenségekkel és diszkriminációval szembesülnek, többek között faji, etnikai vagy társadalmi származásuk, szexuális irányultságuk, nemi identitásuk és önkifejezésük, vallásuk vagy meggyőződésük, tartózkodási jogállásuk, fogyatékosságuk miatt, és mivel törekedni kell arra, hogy a megkülönböztetés valamennyi formájával szemben fellépjünk annak érdekében, hogy minden nő számára megvalósuljon a nemek közötti egyenlőség; mivel az uniós szakpolitikák eddig nem alkalmaztak interszekcionális megközelítést, és kizárólag a megkülönböztetés egyéni dimenziójára összpontosítottak, amely csekély jelentőséget tulajdonít a diszkrimináció intézményi, strukturális és történelmi vonatkozásainak; mivel az interszekcionális elemzés alkalmazása nemcsak a strukturális akadályok megértését teszi lehetővé, hanem tényekkel szolgál a referenciaértékek meghatározásához, valamint a rendszerszintű megkülönböztetéssel, kirekesztéssel és társadalmi egyenlőtlenségekkel szembeni stratégiai és hatékony szakpolitikák felé vezető út kijelöléséhez;

E.

mivel a Bizottságnak a nemek közötti egyenlőség unióbeli helyzetéről szóló 2021. évi jelentése megállapítja, hogy a Covid19-világjárvány komoly hatást gyakorolt a nők életére, és szinte minden szempontból tovább erősítette a nemek között tapasztalható egyenlőtlenségeket; mivel a világjárvány leküzdésére irányuló erőfeszítésekben részt vevő, a szociális és egészségügyi ágazatban a „frontvonalon” dolgozók – például az ápolók, orvosok és a takarító személyzet – mintegy 70 %-a nő; mivel a világjárvány nőkre gyakorolt hatása szerteágazó, a nemi alapú és kapcsolati erőszak, illetve zaklatás fokozódásától a nem fizetett ápolási-gondozási és háztartási munkák jelentette teher növekedéséig terjed, és mivel továbbra is a nők látják el a háztartási és családi feladatok többségét, ami még inkább igaz akkor, amikor távmunkában vagy részmunkaidőben dolgoznak, illetve munkanélkülivé válnak; mivel a nők, kiváltképpen az egészségügyben, az ápolási-gondozási területeken és az egyéb, jellemzően nőket foglalkoztató és bizonytalan ágazatokban dolgozók emellett gazdasági hátrányokkal küzdenek a munkaerőpiacon, valamint a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való hozzáférés szűkülésével szembesülnek; mivel a világjárvány gazdasági hatása visszavetheti a haladást, amelyet a nők gazdasági függetlensége kapcsán sok küzdelem árán sikerült az elmúlt évtizedben elérni; mivel a nők foglalkoztatása erőteljesebb visszaesést mutatott a világjárvány alatt, mint a 2008-as recesszió során (17), ami jelentős következményekkel jár a nők és családjaik, valamint a tágabb értelemben vett gazdaság szempontjából, így többek között a lehetőségek, a szabadságjogok, a jogok beszűkülését és a jóllét csökkenését vonja maga után; mivel a nemek közötti szakadékról szóló 2021. évi globális jelentés szerint a világjárvány következtében 99,5 év helyett immár 135,6 év – azaz egy generációnyi idővel hosszabb idő – szükséges ahhoz, hogy fel lehessen számolni a nemek közötti szakadékot (18);

F.

mivel a nemek közötti egyenlőség sporton belüli helyzete az elmúlt évtizedben példátlan figyelmet kapott, de nem minden esetben a legnemesebb okok és célok miatt, kiváltképpen ami a nők jogainak gyakorlati érvényesülését illeti;

G.

mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének meghatározása szerint a nőkkel szembeni nemi alapú erőszak olyan erőszak, amely női mivoltuk miatt irányul a nők ellen vagy aránytalan mértékben érint nőket; mivel a nőkkel szembeni erőszak minden formája (a fizikai, szexuális, lelki, gazdasági vagy a kibertérben elkövetett erőszak) a nők emberi jogainak megsértését, a nőkkel szembeni megkülönböztetés szélsőséges formáját, valamint a nemek közötti egyenlőség megvalósulását nehezítő egyik legnagyobb akadályt jelenti; mivel a nemi alapú erőszak, amely a hatalom nemek közötti egyenlőtlen megosztásából, a patriarchális struktúrákból és a nemi sztereotípiákból fakad és így a férfiak nők feletti uralmát és a nők megkülönböztetését eredményezi, különböző módokon és intenzitással nyilvánulhat meg, valamint különböző formákat ölthet; mivel a nemi erőszaktól mentes társadalmat a nemek közötti egyenlőség egyik örök érvényű előfeltételeként kell elismerni;

H.

mivel Európában a nők 31 %-a szenvedett már el fizikai bántalmazást és/vagy szexuális erőszakot, és mivel számtalan nő élt már át szexuális támadást és zaklatást partnere részéről, valamint a közéletben (19); mivel számos tagállamból érkeznek olyan jelentések és számadatok, amelyek szerint a Covid19-világjárvány alatt aggasztó mértékben fokozódott a nemi alapú erőszak; mivel az Egészségügyi Világszervezet szerint egyes tagállamok arról számoltak be, hogy a világjárvány alatt 60 %-kal nőtt a partnerkapcsolati erőszakot elszenvedett nők segélyhívásainak a száma (20); mivel az Europol jelentése szerint az Unióban drámai mértékben megnőtt a gyermekek ellen elkövetett online szexuális bántalmazások száma (21); mivel a kijárási korlátozások társadalmi, gazdasági és demokratikus életre gyakorolt hatásai és mentális vonatkozásai aránytalanul súlyosan érintették a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyeket és nőket, különösen ami az erőszaknak való kitettséget, a megnövekedett gazdasági függőséget, valamint a munkahelyeken és az ápolási-gondozási feladatok ellátásának megosztásában tetten érhető egyenlőtlenségeket illeti; mivel a kijárási korlátozások emellett azt is megnehezítették, hogy a partnerkapcsolati erőszak áldozatai segítséget kérjenek, tekintettel arra, hogy gyakran a bántalmazóikkal összezárva élték át a korlátozásokat, és csak korlátozottan fértek hozzá a támogató szolgáltatásokhoz; mivel az elégtelen vagy nem megfelelő támogató struktúrák és erőforrások súlyosbították a kialakult „árnyékpandémiát”;

I.

mivel Európa-szerte megjelentek aggasztó, a nők jogait támadó, az elért eredmények és haladás ellen tiltakozó, és ezzel a demokratikus értékeket aláásó genderellenes és feministaellenes mozgalmak; mivel komoly aggodalomra ad okot a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó szakpolitikák gyengítése és a nők jogai tekintetében tapasztalható visszaesés;

J.

mivel az emberkereskedelem erősen nemspecifikus jelenség: az Unióban nyilvántartásba vett áldozatok közel háromnegyede a nők és lányok közül kerül ki, akik túlnyomórészt szexuális kizsákmányolás céljából kerültek emberkereskedők hálójába; mivel az emberkereskedelem, amely emberi jogi jogsértésnek minősül, egyre nagyobb teret hódít a szervezett bűnözésen belül; mivel az emberkereskedelem áldozatává vált gyermekek 78 %-a lány, és a felnőtt korú áldozatok 68 %-a nő;

K.

mivel a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz, így többek között a szexuális és párkapcsolati neveléshez, a családtervezéshez, a fogamzásgátló módszerekhez, valamint a biztonságos és legális abortuszhoz való hozzáférés elengedhetetlen a nemek közötti egyenlőség eléréséhez és a nemi alapú erőszak felszámolásához; mivel a lányok és nők önrendelkezése és képessége arra, hogy testükről és életükről szabadon és függetlenül dönthessenek, előfeltétele gazdasági függetlenségüknek, következésképpen pedig a nemek közötti egyenlőség megteremtésének és a nemi alapú erőszak felszámolásának; mivel elfogadhatatlan, hogy jelenleg több tagállam korlátozni próbálja a szexuális és reproduktív egészséghez és jogokhoz való hozzáférést olyan erősen korlátozó jogszabályok révén, amelyek nemi alapú megkülönböztetéshez vezetnek és negatív következményekkel járnak a nők egészségére nézve;

L.

mivel az Unióban a nőket – közülük is leginkább a strukturális tényezők, nemi normák és sztereotípiák miatt a megkülönböztetés interszekcionális formáival szembesülő nőket – aránytalanul súlyosabban érinti a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata, mint a férfiakat; mivel 2017 óta a nemek között fennálló kereseti különbségek 17 tagállamban, a nemek közötti jövedelmi különbségek pedig 19 tagállamban nőttek, ami összességében a nemek közötti kereseti és jövedelmi uniós szakadék mélyüléséhez vezetett (22); mivel 2019-ben az Unióban az egyszülős háztartások 40,3 %-a volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának (23); mivel a nőket nagyobb mértékben fenyegeti a szegénység és a bizonytalan foglalkoztatás kockázata, és a kockázatnak kitett nők gyakran rosszul fizetett állásokban, a szegénységi küszöb átlépéséhez nem elégséges bérekért és bizonytalan munkafeltételek között dolgoznak;

M.

mivel a Szerződésekben rögzítetteknek megfelelően fontos garantálni az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jogot;

N.

mivel a nemek közötti bérszakadék az Unióban átlagban eléri a 14,1 %-ot, tagállamonkénti eltérésekkel; mivel e nemek közötti bérkülönbség számos következménnyel jár, nem utolsósorban a nyugdíjjogosultságokra is hatást gyakorol, a nők férfiakkal szembeni nyugdíjhátránya e tekintetben ugyanis 29,5 %-os (24), ami a nyugdíjak terén olyan egyenlőtlenséghez vezet a nemek között, amelynek következtében az idősebb nők jobban ki vannak téve a szegénység és a társadalmi kirekesztődés kockázatának; mivel ez azon kumulatív időszakoknak tudható be, amelyek alatt a nők – ápolási-gondozási feladatok ellátása és/vagy részmunkaidős munkavégzés miatt – felfüggesztették szakmai pályafutásukat és kiléptek a munkaerőpiacról, és ennek következményeként hátrányt szenvedtek a pénzügyi forrásokhoz, például a juttatásokhoz és nyugdíjkifizetésekhez való hozzáférés terén is; mivel az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jog érvényesülése nem mindig biztosított, és ez továbbra is a bérdiszkrimináció elleni küzdelem egyik legkomolyabb megoldandó problémáját jelenti (25); mivel a szülői szabadság nemek közötti egyenlőséget biztosító megosztása lényeges a nemek közötti bérszakadék kezeléséhez; mivel annak ellenére, hogy a túlnyomórészt nőket foglalkoztató ágazatokban, így például az ápolásban-gondozásban, a takarítási ágazatban, a kiskereskedelemben és az oktatás területén végzett munka alapvető fontosságú és komoly társadalmi-gazdasági értéket képvisel, gyakran kisebb megbecsülésnek örvend és rosszabbul fizetett, mint a férfiak uralta ágazatokban végzett munka; mivel e tény rávilágít arra, hogy mielőbb újra kell értékelni a jellemzően nőket foglalkoztató ágazatokban fizetett bérek megfelelőségét;

O.

mivel az Unióban a fogyatékossággal élő nők 20,6 %-a dolgozik teljes munkaidőben, míg a fogyatékossággal élő férfiak esetében ez az arány 28,5 %-os; mivel a számadatok arról tanúskodnak, hogy az Unióban átlagosan a fogyatékossággal élő nők 29,5 %-át fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztődés veszélye, szemben a fogyatékossággal élő férfiak 27,5 %-os arányával;

P.

mivel a nemi sztereotípiák még mindig befolyásolják az otthoni, az oktatáson belüli, a munkahelyi és a társadalmon belüli munkamegosztást; mivel a nem fizetett ápolási-gondozási és háztartási munka, amelyet többnyire nők végeznek, és amelyben alapvető fontosságú szerepet töltenek be, aránytalan terhet ró a nőkre; mivel a Covid19-világjárvány rávilágított az ápolást-gondozást nyújtó intézmények, valamint az – elsősorban nőket foglalkoztató – ágazat egészének megdöbbentő állapotára; mivel az Unión belüli ellátást tekintve az ápolási-gondozási feladatok 80 %-át házi gondozók látják el, akiknek 75 %-a nő (26); mivel a Covid19-járvány előtt az Unióban a nők a férfiaknál hetente átlagosan 13 órával több időt töltöttek nem fizetett ápolási-gondozási és háztartási munkával; mivel a tagállamokban az ápolási-gondozási feladatok egyenlőtlen megosztását tovább erősíti, hogy az ápolási-gondozási létesítmények – köztük a gyermekeket és időseket ellátó ápolási-gondozási közintézmények – csak korlátozottan vagy egyáltalán nem vehetők igénybe, ami a munkaerőpiacról való időszakos távolmaradáshoz, valamint a bérek és nyugdíjak terén a nemek között fennálló egyenlőtlenségek növekedéséhez vezet; mivel a gyermekekről vagy ápolásra-gondozásra szorulókról való gondoskodás miatt 2019-ben a 20 és 64 év közötti korcsoporton belül 7,7 millió nő maradt távol az uniós munkaerőpiactól, míg ez a szám a férfiak esetében 450 000 fő volt; mivel az egyetemes szolgáltatásokba, így többek között az ápolási-gondozási szolgáltatásokba történő beruházás enyhítheti a nőkre aránytalanul nehezedő ápolási és gondozási feladatokat, és javíthatja a szabad munkaerőpiaci részvételük lehetőségeit; mivel nemre való tekintet nélkül mindenkit megillet a munkavállaláshoz, valamint a szakmai és magánélet közötti egyensúly megteremtéséhez való jog;

Q.

mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló intézkedések fontos szerepet játszanak az ápolási-gondozási feladatok nők és férfiak közötti egyenlő megosztásának biztosításában, valamint a jövedelmi és foglalkoztatási különbségek kezelésében; mivel a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtése a magas színvonalú és megfizethető ápolási-gondozási ellátás rendelkezésre állásától és hozzáférhetőségétől függ; mivel biztosítani kell, valamint fenn kell tartani valamennyi, az anyasági ellátás keretében nyújtott juttatást, a munka és a magánélet közötti egyensúlyról szóló irányelv (27) tagállamok általi maradéktalan végrehajtásával; mivel a gondozás és szoptatás védelméhez és további térnyeréséhez szakpolitikákra van szükség, amelyek azonban nem avatkozhatnak be a nők döntéseibe;

R.

mivel a Bizottság 2020. március 5-én elfogadta a 2020–2025 közötti időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégiáját, amely körvonalazta a nemek közötti egyenlőség unióbeli megerősítéséhez vezető lépések ambiciózus keretét; mivel a szakpolitikáknak nagyobb mértékben hozzá kell járulniuk a nemek közötti egyenlőség előmozdításához; mivel a nőket aránytalanul jobban sújtja az egyre magasabb szintű munkanélküliség, a növekvő bizonytalanság, az alacsony bérezés, valamint a költségvetési megszorítás, többek között a közszolgáltatások, kiváltképpen pedig az egészségügy és az oktatás területén; mivel a Parlament felhívta a Bizottságot, hogy határozzon meg időkereteket tartalmazó konkrét ütemtervet, célokat, éves felülvizsgálati és nyomon követési mechanizmust, világos és az eredmények mérésére alkalmas mutatókat, valamint kiegészítő célzott intézkedéseket; mivel szakpolitikáin, programjain és a tagállamokkal fenntartott kapcsolatain – többek között a nemzeti helyreállítási alapok kapcsán kialakított szoros együttműködésen – keresztül az Uniónak körültekintően értékelnie kell a tagállamokat azt biztosítandó, hogy azok megfelelően figyelembe vegyék a Covid19-világjárvány nemi dimenzióját;

S.

mivel a női képviselők aránya az uniós nemzeti parlamentek mindkét kamarájában a 2010-es 24 %-ról 2020-ra 32 %-ra nőtt; mivel a nemzeti kormányok miniszterei körében javult a nemek közötti egyensúly: a 2010-ben mért 26 %-ról 2020-ra 32 %-ra emelkedett; mivel azonban jelentős különbségek érhetők tetten az egyes tagállamok között, és mindössze hét tagállam érte el a nemek paritását vagy a nemek közötti egyensúlyt a kormányon belül; mivel a változás üteme regionális és helyi szinten továbbra is rendkívül lassú, és 2019-ben mindössze a tisztségek 29 %-át töltötték be nők, Magyarországon, Szlovákiában és Romániában pedig a regionális közgyűlésekben a 80 %-ot is meghaladta a férfi közgyűlési tagok aránya;

T.

mivel az egyenlő értéket képviselő egyenlő munkáért járó egyenlő díjazáshoz való jog sok esetben nem szavatolt, még akkor sem, ha azt jogszabály rögzíti; mivel az ilyen jellegű megkülönböztetés kiváltó okaira megoldással kell szolgálni, akár a munkavállalói jogok védelme és megerősítése, akár a vállalkozások fokozottabb – mindenekelőtt a nemzeti munkaügyi felügyelőségek által végzett – ellenőrzése révén; mivel a kollektív tárgyalás alapvető fontosságú a nemek közötti egyenlőtlenségek korrigálásához és leküzdéséhez;

U.

mivel a nemek közötti egyenlőség szorosan összefügg a zöld és digitális átállással, és mivel a fenntartható fejlődés, valamint a zöld és digitális átállás hatékony irányítása megköveteli a nők bevonását a döntéshozatali folyamatokba annak érdekében, hogy egy olyan méltányos és igazságos átállást lehessen megvalósítani, amelynek senki nem látja hátrányát; mivel a nemi és interszekcionális dimenziónak meg kell jelennie minden éghajlat-politikai intézkedésben és digitalizációra vonatkozó szakpolitikában;

V.

mivel a férfiak részvétele és az apaság családokra gyakorolt hatásai azt mutatják, hogy a gondozási feladatokat ellátó férfiak fontos szerepet játszanak a gyermekek optimális fejlődése szempontjából, szerepvállalásuk pedig javíthatja a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, valamint segíthet orvosolni a párkapcsolatokon belül tetten érhető nemek közötti egyenlőtlenségeket; mivel a férfiak szerepvállalása segíthet megelőzni a családon belüli erőszakot, és hozzájárulhat a méltányosabb társadalmak kialakításához;

W.

mivel a nemi sztereotípiák rögzülése, valamint a férfi- és fiúszerepekkel szembeni elvárások miatt a férfiak és a fiúk vonakodhatnak kimutatni a pozitív érzelmeket, és olyan negatív érzelmeket internalizálhatnak, mint a szomorúság és a szorongás, ami azt eredményezheti, hogy a férfiak és a fiúk – a nőkhöz képest – agresszívebben és indulatosabban viselkednek; mivel ez növelheti annak valószínűségét, hogy a férfiak és fiúk erőszakos cselekményeket, például nemi alapú erőszakot kövessenek el;

X.

mivel a nemek között egyensúlyhiány tartós jelenség a központi bankokban, amelyek a társadalmi, politikai és gazdasági környezetet formáló gazdasági döntéshozatal sarokkövei; mivel jelenleg minden egyes tagállam központi bankja élén férfi vezető áll, és mivel az elmúlt évben az Unióban működő nemzeti központi bankok kulcsfontosságú döntéshozó testületeiben a tisztségek mindössze negyedét (24,6 %-át) töltötték be nők;

Y.

mivel a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete arra a következtetésre jutott, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítése terén 2012 óta romlott a tagállamok teljesítménye; mivel annak ellenére, hogy a kormányok némileg ambiciózusabb kötelezettségvállalásokat tettek a nemi dimenzió közigazgatáson belüli érvényesítésére, immár szűkebb körben állnak rendelkezésre a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésére szolgáló struktúrák, és visszaszorult a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítését szolgáló eszközök használata;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 310., 317. és 325. cikkére,

—

tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (PIF-irányelv) (1),

—

tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3) (a pénzügyi rendelet),

—

tekintettel az OLAF 2019. és 2020. évi jelentéseire, valamint az OLAF Felügyelő Bizottság 2019. és 2020. évi tevékenységi jelentéseire,

—

tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az uniós kiadásokat érintő csalások elleni küzdelem: intézkedésre van szükség” című, 01/2019. sz. különjelentésére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszéknek „A csalások kezelése az uniós kohéziós kiadások terén: az irányító hatóságoknak hatékonyabbá kell tenniük a csalások felderítését, a válaszlépéseket és a koordinációt” című, 06/2019. sz. különjelentésére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszéknek „A bankszektoron belüli pénzmosás elleni küzdelemre irányuló uniós fellépések széttagoltak, végrehajtásuk pedig nem megfelelő” című, 13/2021. sz. különjelentésére,

—

tekintettel „A Bizottság csalás elleni stratégiája: fokozott fellépés az uniós költségvetés védelme érdekében” című, 2019. április 28-i bizottsági közleményre (COM(2019)0196) és az azt kísérő, „Csaláskockázat-értékelés” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2019)0171),

—

tekintettel a „31. éves jelentés az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről – 2019” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, 2020. szeptember 3-i bizottsági jelentésre (PIF-jelentés) (COM(2020)0363) és az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2020)0156, SWD(2020)0157, SWD(2020)0158, SWD(2020)0159 és SWD(2020)0160),

—

tekintettel a csalás elleni uniós program létrehozásáról és a 250/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 29-i (EU) 2021/785 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel az Európai Ügyészség létrehozására vonatkozó megerősített együttműködés bevezetéséről szóló, 2017. október 12-i (EU) 2017/1939 tanácsi rendeletre (5),

—

tekintettel az Európai Ügyészség Európai Főügyészének kinevezéséről szóló, 2019. október 23-i (EU) 2019/1798 európai parlamenti és tanácsi határozatra (6),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdésére és a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) „Fraud and corruption in European Structural and Investment Funds – a spotlight on common schemes and preventive actions” (Csalás és korrupció az európai strukturális és beruházási alapoknál – fókuszban a közös rendszerek és a megelőző intézkedések) című, 2019. évi jelentésére (7),

—

tekintettel az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) csalásmegelőzési, jelentéstételi és elemzési osztályának irányítása alatt egy tagállami szakértőkből álló munkacsoport által kidolgozott és 2016. december 13-án közzétett, a csalás elleni nemzeti stratégiákra vonatkozó iránymutatásokra (8),

—

tekintettel „A szervezett bűnözés elleni küzdelemre irányuló uniós stratégia (2021–2025)” című, 2021. április 14-i bizottsági közleményre (COM(2021)0170),

—

tekintettel az Európai Parlamenten belüli Uniós Belső Politikák Főigazgatósága által 2021. július 7-én közzétett, „The Impact of Organised Crime on the EU’s Financial Interests” (A szervezett bűnözés hatása az EU pénzügyi érdekeire) című tanulmányra,

—

tekintettel a Bizottságnak a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó uniós szabályok harmonizálására irányuló, négy javaslatot tartalmazó, 2021. július 20-án közzétett jogalkotási javaslatcsomagjára,

—

tekintettel „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – 2019. évi éves jelentés” című, 2021. július 7-i állásfoglalására (9),

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0330/2021),

A.

mivel a gazdasági és pénzügyi bűncselekmények elkövetői korrupciót, csalást, kényszerítést, erőszakot, összejátszást, akadályozást és megfélemlítést alkalmaznak a jogtalan haszonszerzés érdekében, a pénzmosás révén pedig illegális eredetű pénzt rejtenek el, amelyet adott esetben további törvénytelen célokra, többek között a terrorizmus finanszírozására használnak fel;

B.

mivel a Számvevőszék szerint a csalások megelőzése nem kap kellő figyelmet, és a Bizottság nem rendelkezik átfogó információkkal a csalás mértékéről, jellegéről és okairól;

C.

mivel egyre több szervezett bűnözői csoport tevékenykedik az EU-ban, gyakran határokon átnyúlóan; mivel a jelenség egyre összetettebbé válik, hiszen a globalizáció és az új technológiák következményeként új bűnözési piacok és új elkövetési formák alakulnak ki; mivel a maffiajellegű szervezetek különösen aktívan igyekeznek megszerezni az európai pénzeszközöket a különböző tagállamokban;

D.

mivel a technológia új felderítési és megfigyelési lehetőségeket teremt, ezáltal hatékonyabbá téve a nyomozók tevékenységét és lehetővé téve intelligensebb bűnüldözési intézkedések kidolgozását;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 310., 317. és 325. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

—

tekintettel a koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2014. február 26-i 2014/24/EU irányelvére a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (2),

—

tekintettel „A visszaélést bejelentő személyek szerepéről az Unió pénzügyi érdekeinek védelmében” című, 2017. február 14-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az Unió pénzügyi érdekeit érintő csalás ellen büntetőjogi eszközökkel folytatott küzdelemről szóló, 2017. július 5-i (EU) 2017/1371 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (PIF-irányelv) (4),

—

tekintettel a pénzügyi rendszerek pénzmosás vagy terrorizmusfinanszírozás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló (EU) 2015/849 irányelv, valamint a 2009/138/EK és a 2013/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2018. május 30-i (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

—

tekintettel az OLAF 2019. évi jelentésére (7) és az OLAF Felügyelő Bizottságának 2019-es éves tevékenységi jelentésére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszéknek „Az uniós kiadásokat érintő csalás elleni küzdelem: intézkedésre van szükség” című 01/2019. sz. különjelentésére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszéknek „A csalások kezelése az uniós kohéziós kiadások terén: az irányító hatóságoknak hatékonyabbá kell tenniük a csalások felderítését, a válaszlépéseket és a koordinációt” című 06/2019. sz. különjelentésére,

—

tekintettel az Európai Számvevőszék „A Covid19-válságra adott uniós gazdaságpolitikai válaszintézkedések: kockázatok, kihívások és lehetőségek” című, 06/2020. sz. áttekintésére,

—

tekintettel a Korrupció Elleni Államok Csoportjára (GRECO) és annak 21. általános tevékenységi jelentésére (2020),

—

tekintettel az OECD által 2020 áprilisában közzétett, „Public Integrity for an Effective COVID-19 Response and Recovery” (Közintegritás a Covid19-re adott hatékony válasz és a helyreállítás érdekében) című tanulmányra,

—

tekintettel a „Corruption in the times of Pandemia” (Korrupció a világjárvány idején) című, 2020 májusában közzétett tanulmányra (8),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „31. éves jelentés az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről – 2019” című, 2020. szeptember 3-i jelentésére (COM(2020)0363) és a kísérő szolgálati munkadokumentumokra (9),

—

tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) szóló, 2020. december 23-i (EU) 2020/2221 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10),

—

tekintettel a Szükséghelyzeti Támogatási Eszközre,

—

tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11),

—

tekintettel az InvestEU program létrehozásáról és az (EU) 2015/1017 rendelet módosításáról szóló, 2021. március 24-i (EU) 2021/523 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (12),

—

tekintettel a csalás elleni uniós program létrehozásáról és a 250/2014/EU rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2021. április 29-i (EU) 2021/785 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (13),

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdésére és a szubszidiaritás és arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a beruházás a növekedésbe és munkahelyteremtésbe célkitűzés keretében a Covid19-világjárvány okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató rendkívüli kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (2020/0101(COD)) szóló, 4/2020. számú európai számvevőszéki véleményre, és az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alap Pluszra, a Kohéziós Alapra, a Méltányos Átállást Támogató Alapra és az Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések, valamint az előbbiekre és a Menekültügyi és Migrációs Alapra, a Belső Biztonsági Alapra és a Határigazgatási és Vízumeszközre vonatkozó pénzügyi szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló módosított javaslatra (2018/0196(COD)) (14),

—

tekintettel az Europolnak „Az Europol elindítja a Pénzügyi és Gazdasági Bűnözés Elleni Európai Központot” című, 2020. június 5-i sajtóközleményére (15),

—

tekintettel az Europol „Serious and organised crime in the EU: A corrupting influence” (Súlyos és szervezett bűnözés az EU-ban: a korrumpáló hatás) című, 2021. április 12-i sajtóközleményére (16),

—

tekintettel a Daphne Caruana Galizia meggyilkolásáról és a jogállamiság máltai helyzetéről szóló, 2021. április 29-i állásfoglalására (17),

—

tekintettel „Az Európai Unió pénzügyi érdekeinek védelméről – Csalás elleni küzdelem – 2019. évi éves jelentés” című, 2021. július 7-i állásfoglalására (18),

—

tekintettel a Bizottság és a Tanács folyamatban lévő, a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekre vonatkozó értékeléséről szóló, 2021. június 10-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

—

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

—

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére (A9-0320/2021),

A.

mivel a pénzügyi és gazdasági bűncselekmények – így többek között a korrupció, a csalás, a kényszerítés, az összejátszás, az akadályozás, a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása – olyan jogellenes cselekmények, amelyeket valamely személy vagy az egyének valamely csoportja gazdasági vagy szakmai előnyök megszerzése céljából követ el;

B.

mivel a Covid19-világjárvány által okozott népegészségügyi válság, valamint az azt követő gazdasági vészhelyzet és társadalmi zavarok arra késztették az EU-t és a tagállami hatóságokat, hogy többletfinanszírozást biztosítsanak, illetve részt vegyenek a többletfinanszírozás irányításában, és jelentősen és gyorsan növeljék a kiadásokat;

C.

mivel a több mint 670 milliárd EUR keretösszegű Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, valamint az 50 milliárd EUR keretösszeget meghaladó REACT-EU hatékony eszközök, amelyekkel elősegíthető az uniós országok talpra állása; mivel a vészhelyzet-reagálási intézkedések keretében a kohéziós politika már 2020 tavaszán rendelkezésre bocsátott 11,2 milliárd EUR-t vállalkozástámogatás formájában, uniós szinten átcsoportosított 7,6 milliárd EUR-t az egészségügyi intézkedésekhez, valamint mozgósított 4,1 milliárd EUR összegű forrást a munkavállalók közvetlen támogatására;

D.

mivel 2020. április 2-án a Covid19-járvány kitörésére adott uniós válaszlépés részeként a Bizottság javasolta a Szükséghelyzeti Támogatási Eszköz (ESI) aktiválását;

E.

mivel a Tanács a Szükséghelyzeti Támogatási Eszközről szóló (EU) 2016/369 rendelet (20) 2. cikkének (1) bekezdésében meghatározott, működésbe léptetésre vonatkozó rendelkezésekkel összhangban egyedül, a Parlament részvétele nélkül hozta meg az eszköz aktiválásáról szóló határozatot;

F.

mivel a NextGenerationEU egy ideiglenes, folyó áron mintegy 800 milliárd EUR összegű helyreállítási eszköz, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy támogassa az EU-t a koronavírus-világjárványból való kilábalásban, és segítsen egy zöldebb, digitálisabb és reziliensebb Európa felépítésében;

G.

mivel a válság sürgető jellege miatt a végrehajtás felgyorsítása érdekében sok helyen rugalmasabbá tették a közbeszerzési eljárásokat és az ellenőrzési eszközöket;

H.

mivel a reagálási tervek nem veszik eléggé figyelembe a kormányzást és a jogellenes cselekmények – így például a korrupció és a csalás – problémáját, valamint a nem csalárd szabálytalanságok elkerülésére irányuló intézkedéseket;

I.

mivel a válság lehetőséget teremt az integritás számos megsértésére, és hozzájárulhat a csalás és a korrupció, valamint a nem csalárd szabálytalanságok térnyeréséhez, különösen a közbeszerzések és a gazdaságélénkítő csomagok terén, továbbá az állami szervezetekben;

J.

mivel a Számvevőszék szerint a csalás megelőzése nem kapott kellő figyelmet, és a Bizottság nem rendelkezik átfogó információkkal a csalások mértékéről, jellegéről és okairól; mivel a felderített csalásokra vonatkozó hivatalos statisztikák nem teljesek, és a Bizottság eddig nem végezte el a fel nem derített csalások értékelését (21);

K.

mivel a korrupció komoly fenyegetést jelent a magán- és a közszférában, és aránytalanul nagy hatással van a legkiszolgáltatottabb csoportokra, mivel olyan erőforrás-veszteséget okoz, ami veszélyezteti a hosszú távú növekedést, a szociális védelmet és a közszolgáltatásokhoz (köztük az egészségügyhöz, az oktatáshoz és az igazságszolgáltatáshoz) való méltányos hozzáférést, mindez pedig aláássa a közbizalmat, növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket és aláássa az Unió alapvető értékeit; mivel ahhoz, hogy hatékonyan fel lehessen lépni a korrupció és annak káros következményei ellen, kulcsfontosságú alaposabban megismerni a jelenség okait;

L.

mivel egyre több szervezett bűnözői csoport tevékenykedik az EU-ban, gyakran határokon átnyúlóan; mivel a jelenség egyre összetettebbé válik, hiszen a globalizáció és az új technológiák következményeként új bűnözési piacok, valamint új bűnelkövetési módok alakulnak ki, amelyek révén a világ bármely pontjáról és bármikor akcióba lehet lendülni;

M.

mivel a technológia új felderítési és nyomon követési képességeket teremt, csökkentve a nyomozókra háruló terheket és lehetővé téve az intelligensebb jogérvényesítési intézkedések kialakítását;

N.

mivel az Unió pénzügyi rendszerének integritása a gazdasági társaságok és más jogalanyok, trösztök és a hasonló társulás jellegű jogi megállapodások átláthatóságától függ;

O.

mivel a Bizottság számos intézkedést hozott a korrupcióhoz és a pénzeszközök hűtlen kezeléséhez kapcsolódó kockázatok unióbeli felszámolására, így többek között előrelépést ért el a pénzmosás elleni, a visszaélést bejelentő személyek védelméről szóló, valamint a közbeszerzésekre vonatkozó uniós jogszabályok, továbbá az európai jogállamisági mechanizmus terén is;

P.

mivel a Transparency International és az Egészségügyi Világszervezet Együttműködési Központjának (WHO CC) legújabb jelentése (22) szerint az Európai Bizottság nem tartja teljes mértékben tiszteletben az átláthatósággal kapcsolatos saját kötelezettségvállalásait és a közbeszerzési szerződések átláthatóságára vonatkozó „bevált gyakorlatok” nemzetközi elveit, amikor az előzetes beszerzési megállapodásokban (APA) bizonyos szövegrészek elfedésére túl sok szerkesztést végez; mivel azonban a Bizottságnak jogszabályi kötelezettsége tiszteletben tartani a költségvetési rendelet rendelkezéseit, és hogy megfelelőbb és továbbfejlesztett struktúrára van szükség ahhoz, hogy a Bizottság gyorsabban reagálhasson a jövőbeli válságok során;

Q.

mivel a korrupció visszaszorítása megköveteli a reformok melletti kormányzati felelősségvállalást, a társadalmi támogatottságot, a politikai elkötelezettséget, a nemzetközi együttműködést, valamint a civil társadalom és a magánszektor bevonásával végzett közös munkát;

R.

mivel a nagy elvárások, a komoly nyomás és a példátlan kiadási volumen közepette az e kihívásnak való megfelelés felelőssége a köztisztviselőkre hárul, akiknek megfelelő támogatásra van szükségük ahhoz, hogy feladataik teljesítéséhez mind a magasabb szakmai elvárásokkal, mind az új nehézségekkel megbirkózzanak; mivel emellett a tisztviselők nem feltétlenül ismerik fel azonnal az összeférhetetlenségi helyzeteket;

S.

mivel bizonyíték van arra, hogy a közbeszerzésben a professzionalizálódás és a megfelelő bérezés pozitívan befolyásolja a köztisztviselőket afelé, hogy tartózkodjanak a korrupciótól (23);

T.

mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Parlament szerepének megerősítését tűzte ki célul a nagyobb koherencia, a parlamenti ellenőrzés és a demokratikus elszámoltathatóság megteremtése érdekében;

U.

mivel a korrupció elleni küzdelem alapvető fontosságú az EU pénzügyi érdekeinek védelme, valamint a polgárok európai intézményekbe vetett bizalmának megőrzése szempontjából;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 194. cikkére,

—

tekintettel az uniós épületállomány energiahatékonysági potenciáljának maximalizálásáról szóló, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a mindenki számára elérhető tisztességes és megfizethető lakhatásról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel az energiarendszerek integrációjára vonatkozó uniós stratégiáról szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az európai hidrogénstratégiáról szóló, 2021. május 19-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az épületek energiahatékonyságáról szóló, 2010. május 19-i 2010/31/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5) (az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv),

—

tekintettel az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2012. október 25-i 2012/27/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6) (energiahatékonysági irányelv),

—

tekintettel az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló, 2014. október 22-i 2014/94/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7) és annak tervezett felülvizsgálatára,

—

tekintettel az új személygépkocsikra és az új könnyű haszongépjárművekre vonatkozó szén-dioxid-kibocsátási előírások meghatározásáról szóló, 2019. április 17-i (EU) 2019/631 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8), és a fenti kibocsátási előírásoknak az Unió fokozott éghajlatvédelmi törekvéseivel összhangban zajló megerősítése tekintetében az (EU) 2019/631 rendelet módosításáról szóló, 2021. július 14-i bizottsági javaslatra (COM(2021)0556),

—

tekintettel a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és a 401/2009/EK rendelet, valamint az (EU) 2018/1999 rendelet módosításáról szóló, 2021. június 30-i (EU) 2021/1119 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (európai klímarendelet) (9),

—

tekintettel az épületek felújításáról szóló, 2019. május 8-i (EU) 2019/786 bizottsági ajánlásra (10),

—

tekintettel az épületek korszerűsítéséről szóló, 2019. június 7-i (EU) 2019/1019 bizottsági ajánlásra (11),

—

tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i bizottsági közleményre (COM(2019)0640), valamint a Parlament arról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel „A tisztább és versenyképesebb Európát szolgáló, körforgásos gazdaságra vonatkozó új cselekvési terv” című, 2020. március 11-i bizottsági közleményre (COM(2020)0098),

—

tekintettel az „Európai épületkorszerűsítési program – épületeink környezetbarátabbá tétele, munkahelyteremtés, javuló életminőség” című, 2020. október 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0662),

—

tekintettel a „Fenntartható és intelligens mobilitási stratégia – az európai közlekedés időálló pályára állítása” című, 2020. december 9-i bizottsági közleményre (COM(2020)0789),

—

tekintettel a fenntartható gazdaságra való átállás finanszírozási stratégiájáról szóló, 2021. július 6-i bizottsági közleményre (COM(2021)0390),

—

tekintettel az „Előzetes elemzés 13 tagállam hosszú távú épületfelújítási stratégiájáról” című, 2021. március 25-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2021)0069),

—

tekintettel a nemrég közzétett „Irány az 55 %!” intézkedéscsomagra,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,

—

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság véleményére,

—

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére (A9-0321/2021),

A.

mivel az épületek felelősek a teljes üvegházhatásúgáz-kibocsátás 36 %-áért, és mivel az épületfelújítási ágazat az üvegházhatást okozó gázok csökkentésének és az EU klímasemlegességre, energiahatékonyságra irányuló és az európai zöld megállapodás keretében tett célkitűzések elérésének egyik kulcsfontosságú területe;

B.

mivel a 210 millió meglévő épület szakaszos és mélyfelújítása döntő fontosságú minden meggyőző stratégia szempontjából, mivel ezen opciók a legenergiahatékonyabbak, és akár 110 millió épület felújításra szorulhat (13);

C.

mivel 2019-ben az EU háztartásainak 6 %-a nem tudta kifizetni a közüzemi számláit; mivel az épületek energiahatékonysága pozitív hatással lehet az energiaszegénység elleni küzdelemre;

D.

mivel az épületek felújítási aránya jelenleg alacsony, évi 1 % körüli, és a mélyfelújítások aránya évente 0,2 %; mivel a felújítási programok nem mindig terjednek ki az energiahatékonyság javítására és a megújuló energiaforrások növelésére;

E.

mivel az (EU) 2018/1999 rendelet (14) 2. cikkének 18. pontja szerint az energiahatékonyság elsődlegessége az európai energiapolitika egyik alapelve az energiakereslet és az energiakínálat hatékonyságának növelése érdekében, amelyet különösen a költséghatékony végfelhasználási energia-megtakarításokkal, a keresletoldali válasz terén tett kezdeményezésekkel és az energia hatékonyabb átalakításával, szállításával és elosztásával lehet elérni;

F.

mivel a Bizottság értékelése szerint az EU háztartásaiban a fűtés és a melegvíz önmagában a teljes végső energiafelhasználás 79 %-át (192,5 Mtoe) teszi ki (15);

G.

mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv legutóbbi, 2018-ban az (EU) 2018/844 irányelv (16) révén történő felülvizsgálata a meglévő épületek 2050-ig történő felújításának felgyorsítására, valamennyi épület intelligens technológiákkal történő korszerűsítésének támogatására, egyértelműbb kapcsolattal a tiszta mobilitáshoz, valamint a beruházási döntések stabil környezetének biztosítására irányult, valamint arra, hogy a fogyasztók és a vállalkozások tudatosabb döntéseket hozhassanak az energia- és pénzmegtakarítás érdekében;

H.

mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv legutóbbi felülvizsgálata óta az EU elfogadta azt a célkitűzést, hogy legkésőbb 2050-ig megvalósuljon a klímasemlegesség;

I.

mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv megbízza a tagállamokat, hogy fogadjanak el hosszú távú felújítási stratégiákat (LTRS), de nem kötelezi őket sem arra, hogy felújításokat végezzenek, sem arra, hogy azok módját meghatározzák, és nem biztosít számukra hatékony eszközöket stratégiáik eredményszemléletű ellenőrzésére;

J.

mivel a hosszú távú felújítási stratégiáknak megfelelően támogatniuk kell a szociális lakások energiahatékonyságát;

K.

mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló felülvizsgált irányelvben foglalt, az épületautomatizálási és -ellenőrzési rendszerrel (BACS) kapcsolatos intézkedéseket még nem ültették át teljes mértékben a tagállamok; mivel ezek végrehajtása nagyobb biztonságot teremtene a befektetők és a szakemberek számára;

L.

mivel az energiahatékonysági irányelv előírja a tagállamok számára, hogy végezzenek átfogó értékeléseket a hatékony, és megújuló energiaforrásokon alapuló fűtésről és hűtésről, azonosítsák az építőipari ágazatban a fűtési és hűtési megoldások lehetőségeit, és tegyenek javaslatokat a hatékonyságban és a megújuló energiákban rejlő lehetőségek kiaknázására irányuló politikákra;

M.

mivel az új európai Bauhaus kezdeményezés célja a tervezés és a funkció, a fenntartható élet, az erőforrások intelligens felhasználása és az innovatív és inkluzív megoldások közötti határ megszüntetése;

N.

mivel a megfelelő finanszírozás kulcsfontosságú az épületfelújítási program beindításához; mivel a felújítás a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz egyik kiemelt beruházási és reformterülete;

O.

mivel az elektromos járművek a tiszta energiára való – energiahatékonysági intézkedéseken, alternatív üzemanyagokon, megújuló energiaforráson, valamint a rugalmas energiafelhasználás kezelését célzó innovatív megoldásokon alapuló – átállás fontos elemei az EU-ban a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérése érdekében;

P.

mivel az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv kiegészíti az alternatív üzemanyagok infrastruktúrájának kiépítéséről szóló 2014/94/EU irányelvet azáltal, hogy jogalapot teremt töltőállomások lakóépületekben és egyéb épületekben történő kiépítésére; mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv uniós szinten kulcsszerepet játszik az intelligens, magánúton történő töltés támogatásában, mivel a töltések többsége nagy valószínűséggel magánterületen és a nyilvánosság számára hozzáférhető nem lakóterületen történik;

Q.

mivel az elektromos járművek magántöltői gyakran eltérő applikációkkal és műszaki követelményekkel rendelkeznek, mint a nyilvános töltőállomások, azok ugyanis alacsonyabb teljesítményszinttel és hosszabb töltési idővel működnek, ugyanakkor nagyrészt továbbra is a legolcsóbb töltési módot jelentik;

R.

mivel az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelvnek tükröznie kell az épületek parkolóiban minimális számú töltőállomás kiépítésére vonatkozó követelményeket azáltal, hogy erre az időpontra kötelezővé teszi az elektromos járművek feltöltésére szolgáló megfelelő vezetékek előzetes elhelyezését; mivel 2025-től kezdődően a tagállamoknak követelményeket kell megállapítaniuk, hogy valamennyi nem lakóépület esetében – akár köz- , akár magánépület –, amely több mint 20 parkolóhellyel rendelkezik, az adott nemzeti, regionális és helyi körülményeknek megfelelően töltőállomásokra vonatkozó minimumkövetelményeket kell meghatározni;

1.

2.

3.

4.

5.

6.

7.

8.

9.

10.

11.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

20.

21.

22.

23.

24.

25.

26.

27.

28.

29.

30.

31.

32.

33.

34.

35.

36.

37.

38.

39.

40.

41.

42.

43.

44.

45.

46.

47.

48.

49.

50.

51.

52.

53.

54.

55.

56.

57.

58.

59.

60.

61.

62.

63.

64.

65.

66.

—

tekintettel az INF-szerződés jövőjéről és az Európai Unióra gyakorolt hatásról szóló, 2019. február 14-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a mesterséges intelligencia, a robotika és a kapcsolódó technológiák etikai szempontjainak keretéről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó, 2020. október 20-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Tanácshoz és a Bizottság alelnökéhez / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés 10. felülvizsgálati eljárásának, a nukleáris fegyverzet ellenőrzésének és a nukleáris fegyverzet leszerelési lehetőségeinek előkészítéséről szóló, 2020. október 21-i ajánlására (3),

—

tekintettel „A közös biztonság- és védelempolitika végrehajtása – 2020. évi éves jelentés” című, 2021. január 20-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel az autonóm fegyverrendszerekről szóló, 2018. szeptember 12-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtésére vonatkozó ajánlásairól szóló, 2013. január 17-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló, 2016. október 27-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a kettős felhasználású termékek kivitelére, az azokkal végzett brókertevékenységre, az azokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra, valamint azok tranzitjára és transzferjére vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/821 európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8) (a kettős felhasználású termékekről szóló rendelet),

—

tekintettel a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni európai uniós stratégia végrehajtásáról szóló éves előrehaladási jelentésekre (különösen a 2019. (9) és a 2020. (10) évi jelentésre),

—

tekintettel a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés szerződő feleinek 2010. évi felülvizsgálati konferenciáján az Európai Unió által képviselendő álláspontról szóló, 2010. március 29-i 2010/212/KKBP tanácsi határozatra (11),

—

tekintettel a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) tevékenységeinek a nukleáris védettség területén, valamint a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni EU-stratégia intézkedéseinek végrehajtása keretében történő uniós támogatásáról szóló, 2020. november 6-i (KKBP) 2020/1656 tanácsi határozatra (12),