Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2020/C 433/01)

Utolsó kiadvány

HL C 423., 2020.12.7.

Korábbi közzétételek

HL C 414., 2020.11.30.

HL C 399., 2020.11.23.

HL C 390., 2020.11.16.

HL C 378., 2020.11.9.

HL C 371., 2020.11.3.

HL C 359., 2020.10.26.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A Bíróság (nagytanács) 2020. október 6-i ítélete (az Investigatory Powers Tribunal – London [Egyesült Királyság] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Privacy International kontra Secretary of State for Foreign and Commonwealth Affairs, Secretary of State for the Home Department, Government Communications Headquarters, Security Service, Secret Intelligence Service

(C-623/17. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A személyes adatok kezelése az elektronikus hírközlési ágazatban - Elektronikus hírközlési szolgáltatók - A forgalmi és a helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli továbbítása - A nemzetbiztonság védelme - 2002/58/EK irányelv - Hatály - Az 1. cikk (3) bekezdése és a 3. cikk - Az elektronikus közlések titkossága - Védelem - 5. cikk és a 15. cikk (1) bekezdése - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 7., 8. és 11. cikk, valamint az 52. cikk (1) bekezdése - Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése)

(2020/C 433/02)

Az eljárás nyelve: angol

A kérdést előterjesztő bíróság

Investigatory Powers Tribunal – London

Az alapeljárás felei

Felperes: Privacy International

Alperesek: Secretary of State for Foreign and Commonwealth Affairs, Secretary of State for the Home Department, Government Communications Headquarters, Security Service, Secret Intelligence Service

Rendelkező rész

1)

A 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) 1. cikkének (3) bekezdését, 3. cikkét és 15. cikkének (1) bekezdését az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy ezen irányelv hatálya alá tartozik az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi egy állami hatóság számára, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatókat arra kötelezze, hogy a nemzetbiztonság védelme érdekében forgalmi és helymeghatározó adatokat továbbítsanak a biztonsági és hírszerző szolgálatok részére.

2)

A 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésével, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 7., 8. és 11. cikkével és 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely lehetővé teszi egy állami hatóság számára, hogy az elektronikus hírközlési szolgáltatókat a nemzetbiztonság védelme érdekében a forgalmi és helymeghatározó adatoknak a biztonsági és hírszerző szolgálatok részére történő, általános és különbségtétel nélküli továbbítására kötelezze.

---

(1)  HL C 22., 2018.1.22.

A Bíróság (nagytanács) 2020. október 6-i ítélete (Conseil d’État [Franciaország], Cour constitutionnelle [Belgium] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – La Quadrature du Net (C-511/18 és C-512/18), French Data Network (C-511/18 és C-512/18), Fédération des fournisseurs d’accès à Internet associatifs (C-511/18 és C-512/18), Igwan.net (C-511/18) kontra Premier ministre (C-511/18 és C-512/18), Garde des Sceaux, ministre de la Justice (C-511/18 és C-512/18), Ministre de l’Intérieur (C-511/18), Ministre des Armées (C-511/18), Ordre des barreaux francophones et germanophone, Académie Fiscale ASBL, UA, Liga voor Mensenrechten ASBL, Ligue des Droits de l’Homme ASBL, VZ, WY, XX kontra Conseil des ministres

(C-511/18, C-512/18 és C-520/18. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A személyes adatok kezelése az elektronikus hírközlési ágazatban - Elektronikus hírközlési szolgáltatók - Tárhelyszolgáltatók és internet-hozzáférést nyújtó szolgáltatók - A forgalmi és a helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzése - Automatizált adatelemzés - Az adatokhoz történő, valós idejű hozzáférés - A nemzetbiztonság védelme és a terrorizmus elleni küzdelem - Bűnözés elleni küzdelem - 2002/58/EK irányelv - Hatály - Az 1. cikk (3) bekezdése és a 3. cikk - Az elektronikus közlések titkossága - Védelem - 5. cikk és a 15. cikk (1) bekezdése - 2000/31/EK irányelv - Hatály - Az Európai Unió Alapjogi Chartája - 4., 6 – 8. és 11. cikk, valamint az 52. cikk (1) bekezdése - Az EUSZ 4. cikk (2) bekezdése)

(2020/C 433/03)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État, Cour constitutionnelle

Az alapeljárás felei

(C-511/18. és C-512/18. sz. ügy)

Felperesek: La Quadrature du Net (C-511/18 és C-512/18), French Data Network (C-511/18 és C-512/18), Fédération des fournisseurs d’accès à Internet associatifs (C-511/18 és C-512/18), Igwan.net (C-511/18)

Alperesek: Premier ministre (C-511/18 és C-512/18), Garde des Sceaux, ministre de la Justice (C-511/18 és C-512/18), Ministre de l’Intérieur (C-511/18), Ministre des Armées (C-511/18)

Az eljárásban részt vesz: a Privacy International (C-512/18) és a Center for Democracy and Technology (C-512/18),

(C-520/18. sz. ügy)

Felperesek: Ordre des barreaux francophones et germanophone, Académie Fiscale ASBL, UA, Liga voor Mensenrechten ASBL, Ligue des Droits de l’Homme ASBL, VZ, WY, XX

Alperes: Conseil des ministres

Az eljárásban részt vesz: a Child Focus (C-520/18)

Rendelkező rész

1)

A 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról [helyesen: a személyes adatok kezeléséről] és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv) 15. cikkének (1) bekezdését az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétesek az olyan jogszabályi intézkedések, amelyek a 15. cikk (1) bekezdésében foglalt célokból a forgalmi és a helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli, megelőző jelleggel történő megőrzését írják elő. Ezzel szemben a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 irányelv 15. cikkének az Alapjogi Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével nem ellentétesek az olyan jogszabályi intézkedések, amelyek — lehetővé teszik, hogy a nemzetbiztonság védelme érdekében az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóit a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésére kötelezzék olyan helyzetekben, amikor az érintett tagállamnak olyan súlyos nemzetbiztonsági fenyegetéssel kell szembenéznie, amely valós és közvetlen, illetve előrelátható, és az erre kötelező határozat bíróság, illetve kötelező erejű határozatot hozó, független közigazgatási szerv általi, tényleges ellenőrzésnek vethető alá, amely annak vizsgálatára irányul, hogy e helyzetek valamelyike fennáll-e, valamint hogy tiszteletben tartják-e az előírandó feltételeket és garanciákat, az említett kötelezés időtartamát pedig a feltétlenül szükséges mértékre kell korlátozni, ez azonban a fenyegetettség tartós fennállása esetén meghosszabbítható; — a nemzetbiztonság védelme, a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése érdekében a forgalmi és helymeghatározó adatok célzott megőrzését írják elő, amelyet objektív és hátrányos megkülönböztetéstől mentes tényezők alapján, az érintett személyek kategóriái szerint vagy földrajzi kritérium segítségével, a feltétlenül szükséges mértékű, de meghosszabbítható időtartamra korlátozva határoznak meg; — a nemzetbiztonság védelme, a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a közbiztonságot érintő súlyos fenyegetettség megelőzése érdekében a csatlakozási forráshoz hozzárendelt IP-címek általános és különbségtétel nélküli, a feltétlenül szükséges mértékre korlátozott időtartamú megőrzését írják elő; — a nemzetbiztonság védelme, a bűnözés elleni küzdelem és a közbiztonság védelme érdekében az elektronikus hírközlési eszközök felhasználóinak személyazonosságára vonatkozó adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzését írják elő, és — lehetővé teszik, hogy a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem és a fortiori a nemzetbiztonság védelme érdekében az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóit a hatáskörrel rendelkező hatóság hatékony bírósági felülvizsgálat alá tartozó határozatával a rendelkezésükre álló forgalmi és helymeghatározó adatok korlátozott ideig történő, gyors megőrzésére kötelezzék, amennyiben ezek az intézkedések egyértelmű és pontos szabályok révén biztosítják, hogy a szóban forgó adatok megőrzésére az erre vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi feltételek betartása mellett kerül sor, és hogy az érintett személyeket a visszaélések veszélyével szemben tényleges biztosítékok illetik meg.

2)

A 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdését az Alapjogi Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtóit egyrészt többek között a forgalmi és helymeghatározó adatok automatizált elemzésére és valós idejű gyűjtésére, másrészt a használt végberendezések helymeghatározására vonatkozó műszaki adatok valós idejű gyűjtésére kötelezi, amennyiben — az automatizált elemzés alkalmazása azokra a helyzetekre korlátozódik, amikor a tagállamnak olyan súlyos nemzetbiztonsági fenyegetéssel kell szembenéznie, amely valós és közvetlen, illetve előrelátható, az automatizált elemzés alkalmazása pedig bíróság, illetve kötelező erejű határozatot hozó, független közigazgatási szerv általi, tényleges ellenőrzésnek vethető alá, amely annak vizsgálatára irányul, hogy fennáll-e az említett intézkedést igazoló helyzet, valamint hogy tiszteletben tartják-e az előírandó feltételeket és garanciákat, és — a forgalmi és helymeghatározó adatok valós idejű gyűjtése azokra a személyekre korlátozódik, akik tekintetében alapos okkal feltételezhető, hogy valamilyen módon terrorcselekményekben működnek közre, valamint bíróság, illetve kötelező erejű határozatot hozó, független közigazgatási szerv előzetes ellenőrzése alá tartozik, biztosítandó, hogy a valós idejű adatgyűjtést csak a feltétlenül szükséges mértékben engedélyezzék. Kellően indokolt sürgős esetben az ellenőrzést rövid határidőn belül el kell végezni.

3)

A belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlament és tanácsi irányelvet (elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások keretében a közlések és a természetes személyek titkosságának a személyesadat-kezeléssel kapcsolatos védelme terén, mivel azt az esettől függően a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 irányelv vagy a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46 irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet szabályozza. A 2016/679 rendelet 23. cikkének (1) bekezdését az Alapjogi Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a nyilvános online hírközlési szolgáltatásokhoz való hozzáférést nyújtókat és a tárhelyszolgáltatókat többek között az e szolgáltatásokhoz kapcsolódó személyes adatok általános és különbségtétel nélküli megőrzésére kötelezi.

4)

A nemzeti bíróság nem alkalmazhat olyan nemzeti jogi rendelkezést, amely felhatalmazza őt arra, hogy korlátozza azon ítéletének időbeli hatályát, amelyben olyan nemzeti jogszabályt kell a nemzeti jog alapján jogellenesnek nyilvánítania, amely az elektronikus hírközlési szolgáltatókat – különösen a nemzetbiztonság védelme és a bűnözés elleni küzdelem érdekében – a forgalmi és helymeghatározó adatok általános és különbségtétel nélküli, a 2009/136 irányelvvel módosított 2002/58 irányelv 15. cikkének az Alapjogi Charta 7., 8. és 11. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdésével összeegyeztethetetlen megőrzésére kötelezi. A tényleges érvényesülés elvének tükrében értelmezett ezen 15. cikk (1) bekezdése alapján a nemzeti büntetőbíróság köteles a bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyekkel szemben indított büntetőeljárásban figyelmen kívül hagyni azokat az információkat és bizonyítékokat, amelyekhez a forgalmi és helymeghatározó adatoknak az uniós joggal összeegyeztethetetlen, általános és különbségtétel nélküli megőrzésével jutottak, ha a gyanúsított személyek nem tudnak hatékony módon észrevételt tenni ezekkel az információkkal és bizonyítékokkal kapcsolatban, amelyek a bíróság tudomásán kívüli területről származnak és döntő befolyással lehetnek a tényállás megállapítására.

---

(1)  HL C 392., 2018.10.29.

HL C 408., 2018.11.12.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. október 28-i ítélete (a Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Pegaso Srl Servizi Fiduciari, Sistemi di Sicurezza Srl, YW kontra Poste Tutela SpA

(C-521/18. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Közbeszerzési szerződéseknek a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban történő odaítélése - 2014/25/EU irányelv - 13. cikk - Postai szolgáltatások nyújtásával kapcsolatos tevékenységek - Ajánlatkérő szervek - Közvállalkozások - Elfogadhatóság)

(2020/C 433/04)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale Amministrativo Regionale per il Lazio

Az alapeljárás felei

Felperesek: Pegaso Srl Servizi Fiduciari, Sistemi di Sicurezza Srl, YW

Alperes: Poste Tutela SpA

Az eljárásban részt vesznek: Poste Italiane SpA, Services Group

Rendelkező rész

A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről [helyesen: a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatások területén a közbeszerzési eljárások összehangolásáról és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről] szóló, 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 13. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az alkalmazandó a postai szolgáltatók helyiségeiben nyújtandó porta-, recepciós és belépés-ellenőrzési szolgáltatások nyújtásából álló tevékenységekre, amennyiben az ilyen tevékenységek a postai ágazat alá tartozó tevékenységgel kapcsolatosak olyan értelemben, hogy ténylegesen e tevékenység gyakorlását szolgálják azáltal, hogy annak gyakorlásának szokásos feltételeire tekintettel lehetővé teszik az említett tevékenység megfelelő végzését.

---

(1)  HL C 436., 2018.12.3.

A Bíróság (hetedik tanács) 2020. október 28-i ítélete – Pirelli & C. SpA kontra Európai Bizottság, Prysmian Cavi e Sistemi Srl

(C-611/18. P sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Verseny - Kartellek - Az elektromos kábelek európai piaca - Projektek keretében történő piacfelosztás - 1/2003/EK rendelet - A 23. cikk (2) bekezdése - Az Európai Bizottság bírságokra vonatkozó hatásköre - A jogsértés betudhatósága - Meghatározó befolyás tényleges gyakorlására vonatkozó vélelem - Indokolási kötelezettség - Alapvető jogok - Sortartási kifogás, illetve előzetes perlés követelése - Korlátlan felülvizsgálati jogkör)

(2020/C 433/05)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Pirelli & C. SpA (képviselők: M. Siragusa és G. Rizza, avvocati)

A többi fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: L. Malferrari, P. Rossi, C. Sjödin és T. Vecchi, meghatalmazottak), Prysmian Cavi e Sistemi Srl (képviselők: kezdetben C. Tesauro és L. Armati, avvocati, később V. Roppo és P. Canepa, avvocati)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság a Pirelli & C. SpA-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

3)	A Prysmian Cavi e Sistemi Srl maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 408., 2018.11.12.

A Bíróság (negyedik tanács) 2020. október 22-i ítélete (az Oberlandesgericht Düsseldorf [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelmei) – Ferrari S.p.A. kontra DU

(C-720/18. és C-721/18. sz. egyesített ügyek) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Jogszabályok közelítése - Védjegyek - 2008/95/EK irányelv - A 12. cikk (1) bekezdése - Valamely védjegy tényleges használata - Bizonyítási teher - 13. cikk - A használat igazolása az „áruk, illetve szolgáltatások egy része tekintetében” - Olyan gépjárműmodellt jelölő védjegy, amelynek a gyártása megszűnt - A védjegynek az e modellhez kapcsolódó pótalkatrészek és szolgáltatások vonatkozásában történő használata - A védjegy használt gépjárművek vonatkozásában történő használata - EUMSZ 351. cikk - A Svájci Államszövetség és a Németországi Szövetségi Köztársaság között létrejött egyezmény - A szabadalmak, formatervezési minták és védjegyek kölcsönös oltalma)

(2020/C 433/06)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht Düsseldorf

Az alapeljárás felei

Felperes: Ferrari S.p.A.

Alperes: DU

Rendelkező rész

1)

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2008. október 22-i 2008/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 12. cikkének (1) bekezdését és 13. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az áruk és azokat alkotó alkatrészek – mint például a gépjárművek és azok alkatrészei – valamely kategóriája tekintetében lajstromozott védjegyet úgy kell tekinteni, mint amely az e kategóriába tartozó áruk és az azokat alkotó alkatrészek összessége tekintetében az említett 12. cikk (1) bekezdése értelmében vett „tényleges használat” tárgyát képezte, ha az csak bizonyos áruk, például az e kategóriába tartozó, magas árfekvésű luxussportautók vagy csak az említett áruk némelyikének pótalkatrészei vagy tartozékai tekintetében képezte ilyen használat tárgyát, kivéve, ha a releváns tényekből és bizonyítékokból kitűnik, hogy az ezen árukat megszerezni kívánó fogyasztó azokat úgy tekinti, mint amelyek azon árukategória önálló alkategóriáját képezik, amely tekintetében az érintett védjegyet lajstromozták.

2)	A 2008/95 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegy képezheti a jogosultja általi tényleges használat tárgyát az e védjeggyel forgalomba hozott használt áruk általa történő viszonteladása során.

3)	A 2008/95 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegyet a jogosultja ténylegesen használ, ha bizonyos, korábban e védjeggyel forgalmazott árukhoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújt, feltéve, hogy e szolgáltatásokat az említett védjeggyel nyújtják.

4)

Az EUMSZ 351. cikk első bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi valamely tagállam bírósága számára, hogy az 1958. január 1-je előtt, illetve az Európai Unióhoz csatlakozó államok esetében a csatlakozásuk időpontját megelőzően valamely európai uniós tagállam és valamely harmadik állam által kötött olyan megállapodást alkalmazzon, mint például a Svájc és Németország között létrejött, 1892. április 13-án Berlinben aláírt, a szabadalmak, a formatervezési minták és a védjegyek kölcsönös oltalmáról szóló, módosított egyezmény, amely előírja, hogy az e tagállamban lajstromozott védjegynek az e harmadik állam területén történő használatát figyelembe kell venni annak meghatározásakor, hogy e védjegy a 2008/95 irányelv 12. cikkének (1) bekezdése értelmében „tényleges használat” tárgyát képezi-e, mindaddig, amíg az előbbi rendelkezés második bekezdésében említett megfelelő lépések valamelyike lehetővé nem teszi az EUM-Szerződés és az említett egyezmény között fennálló összeegyeztethetetlenség megszüntetését.

5)	A 2008/95 irányelv 12. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az arra vonatkozó bizonyítási kötelezettség, hogy valamely védjegy e rendelkezés értelmében „tényleges használat” tárgyát képezte, e védjegy jogosultját terheli.

---

(1)  HL C 54., 2019.2.11.

A Bíróság (tizedik tanács) 2020. október 28-i ítélete (a Verwaltungsgericht Aachen [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Marvin M. kontra Kreis Heinsberg

(C-112/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 2006/126/EK irányelv - A 2. cikk (1) bekezdése és a 11. cikk (4) bekezdése - Vezetői engedély - Kölcsönös elismerés - Az elismerési kötelezettség terjedelme - Csere alapján kiállított vezetői engedély - Olyan időpontban végrehajtott csere, amikor a járművezetési jogosultságot a kiállító tagállam már visszavonta - Csalás - A csere keretében kiállított engedély elismerésének megtagadása)

(2020/C 433/07)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Verwaltungsgericht Aachen

Az alapeljárás felei

Felperes: Marvin M.

Alperes: Kreis Heinsberg

Rendelkező rész

1)

A vezetői engedélyekről szóló, 2006. december 20-i 2006/126/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 2. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az abban előírt, minden külön formai követelmény nélküli kölcsönös elismerés – az említett irányelvben előírt kivételekre is figyelemmel – alkalmazandó az ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerinti cserét követően kiállított vezetői engedélyre.

2)

A 2006/126 irányelv 11. cikke (4) bekezdésének második albekezdését úgy kell értelmezni, hogy az lehetővé teszi a tagállam számára, hogy megtagadja az ezen irányelv 11. cikkének (1) bekezdése szerinti csere alapján kiállított vezetői engedély elismerését azzal az indokkal, hogy e tagállam e cserét megelőzően ezen engedély jogosultjától visszavonta a járművezetési jogosultságot.

---

(1)  HL C 172., 2019.5.20.

A Bíróság (második tanács) 2020. október 29-i ítélete (az Augstākā tiesa (Senāts) [Lettország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – A kontra Veselības ministrija

(C-243/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szociális biztonság - 883/2004/EK rendelet - A 20. cikk (2) bekezdése - 2011/24/EU irányelv - A 8. cikk (1) és (5) bekezdése, valamint (6) bekezdésének d) pontja - Egészségbiztosítás - A biztosítás helyének tagállamától eltérő más tagállamban nyújtott kórházi ellátások - Az előzetes engedély megtagadása - A biztosítás helyének tagállamában hatékonyan biztosítható kórházi kezelés - Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 21. cikke - Valláson alapuló eltérő bánásmód)

(2020/C 433/08)

Az eljárás nyelve: lett

A kérdést előterjesztő bíróság

Augstākā tiesa (Senāts)

Az alapeljárás felei

Felperes:A

Alperes: Veselības ministrija

Rendelkező rész

1)

A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 20. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, ha a biztosított lakóhelye szerinti tagállam megtagadja e biztosítottal szemben az e rendelet 20. cikkének (1) bekezdésében előírt engedélyt abban az esetben, ha e tagállamban elérhető olyan kórházi kezelés, amelynek orvosi hatékonysága nem kétséges, de az alkalmazott kezelés módszere az említett személy vallási meggyőződésével nem egyeztethető össze.

2)

A határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló, 2011. március 9-i 2011/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 8. cikkének (5) bekezdését és 8. cikke (6) bekezdésének d) pontját az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a beteg biztosításának helye szerinti tagállam megtagadja e beteggel szemben az ezen irányelv 8. cikkének (1) bekezdésében említett engedély megadását abban az esetben, ha e tagállamban elérhető olyan kórházi kezelés, amelynek orvosi hatékonysága nem kétséges, de az alkalmazott kezelés módszere e beteg vallási meggyőződésével nem egyeztethető össze, kivéve, ha e megtagadást objektív módon igazolja az egészségügyi ellátási kapacitások vagy az orvosi szakértelem megőrzésére irányuló jogszerű cél, és az az említett cél eléréséhez megfelelő és szükséges eszközt képez, aminek teljesülését a kérdést előterjesztő bíróságnak kell vizsgálnia.

---

(1)  HL C 182., 2019.5.27.

A Bíróság (tizedik tanács) 2020. október 22-i ítélete – Ethniko Kentro Erevnas kai Technologikis Anaptyxis (EKETA) kontra Európai Bizottság

(C-273/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Választottbírósági kikötés - 1605/2002/EK, Euratom rendelet - 52. cikk - 2321/2002/EK rendelet - 1513/2002/EK határozat - Támogatási megállapodás - Sensation projekt - Hatodik keretprogram - Támogatható kiadások - Összeférhetetlenség - Bizonyítási teher - Munkaidő-nyilvántartások - Auditjelentés - Bizonyító erő - A hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve - Az arányosság elve)

(2020/C 433/09)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Fellebbező: Ethniko Kentro Erevnas kai Technologikis Anaptyxis (EKETA) (képviselők. V. Christianos et D. Karagkounis, dikigoroi)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: O. Verheecke et A Katsimerou, meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	A Bíróság az Ethniko Kentro Erevnas kai Technologikis Anaptyxis (EKETA)-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 182, 2019.5.27.

A Bíróság (tizedik tanács) 2020. október 22-i ítélete – Ethniko Kentro Erevnas kai Technologikis Anaptyxis (EKETA) kontra Európai Bizottság

(C-274/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Választottbírósági kikötés - 1605/2002/EK, Euratom rendelet - 2342/2002/EK, Euratom rendelet - 1906/2006/EK rendelet - Actibio támogatási megállapodás - Actibio projekt - Hetedik keretprogram - Támogatható kiadások - Összeférhetetlenség - Bizonyítási teher - Munkaidő-nyilvántartások - Auditjelentés - Bizonyító erő - Az arányosság elve)

(2020/C 433/10)

Az eljárás nyelve: görög

Felek

Fellebbező: Ethniko Kentro Erevnas kai Technologikis Anaptyxis (EKETA) (képviselő: V. Christianos, dikigoros)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: O. Verheecke és A Katsimerou, meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a keresetet elutasítja.

2)	A Bíróság az Ethniko Kentro Erevnas kai Technologikis Anaptyxis (EKETA)-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 182, 2019.5.27.

A Bíróság (kilencedik tanács) 2020. október 22-i ítélete (a Supremo Tribunal de Justiça [Portugália] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Sportingbet PLC, Internet Opportunity Entertainment Ltd kontra Santa Casa da Misericórdia de Lisboa

(C-275/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - A műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás - A „műszaki szabály” fogalma - Az Európai Bizottságnak az összes műszakiszabály-tervezetről való értesítésére vonatkozó tagállami kötelezettség - A nem közölt műszaki szabály magánszemélyekkel szembeni érvényesíthetetlensége - Szolgáltatókkal szembeni alkalmazhatatlanság)

(2020/C 433/11)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Supremo Tribunal de Justiça

Az alapeljárás felei

Felperesek: Sportingbet PLC, Internet Opportunity Entertainment Ltd

Alperesek: Santa Casa da Misericórdia de Lisboa

Az eljárásban részt vesz: Sporting Clube de Braga, Sporting Club de Braga – Futebol, SAD

Rendelkező rész

1)

Az 1988. március 22-i 88/182/EGK tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1983. március 28-i 83/189/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének 5. pontját úgy kell értelmezni, hogy az a nemzeti szabályozás, amely úgy rendelkezik, hogy a szerencsejáték-szervezés joga csak az államot illeti meg, és azt kizárólag olyan, részvénytársasági formában létrehozott vállalkozások gyakorolhatják, amelyeknek az érintett tagállam a megfelelő koncessziót odaítéli, és amely szabályozás meghatározza e tevékenység gyakorlásának feltételeit és területeit, nem minősül e rendelkezés értelmében „műszaki szabálynak”.

2)

Az 1998. július 20-i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok terén alkalmazott információszolgáltatási eljárás megállapításáról szóló, 1998. június 22-i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének 11. pontját a módosított irányelv 1. cikkének 5. pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy az olyan nemzeti jogszabály, amely úgy rendelkezik, hogy az egyes szerencsejátékok szervezésére vonatkozóan egy közjogi szervezet részére az egész ország területén odaítélt kizárólagos jog az interneten végzett szerencsejáték-szervezést is magában foglalja, az elsőként említett rendelkezés értelmében vett „műszaki szabálynak” minősül, amely abban az esetben, ha nem közölték a Bizottsággal az említett, módosított irányelv 8. cikke (1) bekezdésének megfelelően, nem érvényesíthető magánszemélyekkel szemben.

---

(1)  HL C 206., 2019.6.17.

A Bíróság (első tanács) 2020. október 28-i ítélete – Associazione Nazionale GranoSalus – Liberi Cerealicoltori & Consumatori (Associazione GranoSalus) kontra Európai Bizottság

(C-313/19. P sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Növényvédő szerek forgalomba hozatala - 1107/2009/EK rendelet - A glifozát hatóanyag jóváhagyásának megújítása - (EU) 2017/2324 végrehajtási rendelet - Egyesület által benyújtott megsemmisítés iránti kereset - Elfogadhatóság - EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdés - Végrehajtási intézkedéseket maga után nem vonó, rendeleti jellegű jogi aktus - Közvetlenül érintett személy)

(2020/C 433/12)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Associazione Nazionale GranoSalus – Liberi Cerealicoltori & Consumatori (Associazione GranoSalus) (képviselő: G. Dalfino, avvocato)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: F. Castillo de la Torre, D. Bianchi és I. Naglis, meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság az Associazione Nazionale GranoSalus – Liberi Cerealicoltori & Consumatori (Associazione GranoSalus)-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 270., 2019.8.12.

A Bíróság (első tanács) 2020. október 28-i ítélete (az Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein-Westfalen [Németország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – BY, CZ kontra Bundesrepublik Deutschland

(C-321/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - 1999/62/EK irányelv - 2006/38/EK irányelv - A nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjak - A 7. cikk (9) bekezdése - A 7a. cikk (1) és (2) bekezdése - Úthasználati díjak - Az infrastrukturális költségek megtérülésének elve - Infrastrukturális költségek - Üzemeltetési költségek - Közlekedésrendészeti költségek - A költségek túllépése - Közvetlen hatály - Az úthasználati díj túlzott mértékének utólagos igazolása - Az ítélet időbeli hatályának korlátozása)

(2020/C 433/13)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberverwaltungsgericht für das Land Nordrhein-Westfalen

Az alapeljárás felei

Felperesek: BY, CZ

Alperes: Bundesrepublik Deutschland

Rendelkező rész

1)

A 2006. május 17-i 2006/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a nehéz tehergépjárművekre egyes infrastruktúrák használatáért kivetett díjakról szóló, 1999. június 17-i 1999/62/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 7. cikkének (9) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a közlekedésrendészeti költségek nem tartoznak az „üzemeltetési költségeknek” az e rendelkezés értelmében vett fogalmába.

2)

A 2006/38 irányelvvel módosított 1999/62 irányelv 7. cikkének (9) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a súlyozott átlagos úthasználatidíj-tételek 3,8 %-kal vagy 6 %-kal meghaladják az érintett infrastruktúra-hálózat infrastrukturális költségeit, többek között jelentősebb számítási hibák, vagy olyan költségek figyelembevétele miatt, amelyek nem tartoznak az „infrastrukturális költségeknek” az e rendelkezés értelmében vett fogalmába.

3)

Magánszemélyek a nemzeti bíróságok előtt közvetlenül hivatkozhatnak valamely tagállammal szemben a 2006/38 irányelvvel módosított 1999/62 irányelv 7. cikkének (9) bekezdésében említett infrastrukturális költségek kizárólagos figyelembevételére irányuló, e rendelkezésben, valamint az említett irányelv 7a. cikkének (1) és (2) bekezdésében előírt kötelezettségre, ha e tagállam nem tartotta be e kötelezettséget, vagy azt helytelenül ültette át.

4)

A 2006/38 irányelvvel módosított 1999/62 irányelvet a 2000. szeptember 26-i Bizottság kontra Ausztria ítélet (C-205/98, EU:C:2000:493) 138. pontjával összefüggésben úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az úthasználati díj túlzott mértékét utólagosan, az infrastrukturális költségek bírósági eljárás keretében végzett újraszámításával igazolják.

---

(1)  HL C 220., 2019.7.1.

A Bíróság (kilencedik tanács) 2020. október 29-i ítélete – Intercept Pharma Ltd, Intercept Pharmaceuticals, Inc. kontra Európai Gyógyszerügynökség

(C-576/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Az uniós intézmények, szervek vagy hivatalok dokumentumaihoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - A 4. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdése - A bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel - A 4. cikk (2) bekezdésének első francia bekezdése - A kereskedelmi érdekek védelmére vonatkozó kivétel - Egy emberi felhasználásra szánt gyógyszerre vonatkozó forgalombahozatali engedély iránti kérelemmel összefüggésben benyújtott dokumentumok - Harmadik személy számára a dokumentumokhoz való hozzáférést biztosító határozat)

(2020/C 433/14)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbezők: Intercept Pharma Ltd, Intercept Pharmaceuticals, Inc. (képviselők: L. Tsang solicitor, F. Campbell barrister, J. Mulryne és E. Amos solicitors)

A másik fél az eljárásban: Európai Gyógyszerügynökség (képviselők: T. Jabłoński, S. Drosos, R. Pita, S. Marino és H. Kerr meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Bíróság az Intercept Pharma Ltd-t és az Intercept Pharmaceuticals Inc.-et kötelezi a saját költségeiken felül az Európai Gyógyszerügynökség (EMA) részéről felmerült költségek viselésére.

---

(1)  HL C 432., 2019.12.23.

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2020. október 28-i ítélete (a Consiglio di Stato [Olaszország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – Istituto nazionale per l’assicurazione contro gli infortuni sul lavoro (INAIL) kontra Zennaro Giuseppe Legnami Sas di Zennaro Mauro & C.

(C-608/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Állami támogatások - 1407/2013/EU rendelet - 3. cikk - Csekély összegű támogatás - 6. cikk - Ellenőrzés - A korábban megszerzett támogatásokkal történő halmozás folytán a de minimis felső határt túllépő vállalkozások - A de minimis felső határ tiszteletben tartása érdekében a valamely korábbi támogatás csökkentése vagy az e támogatásról való lemondás közötti választás lehetősége)

(2020/C 433/15)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felperes: Istituto nazionale per l’assicurazione contro gli infortuni sul lavoro (INAIL)

Alperes: Zennaro Giuseppe Legnami Sas di Zennaro Mauro & C.

Rendelkező rész

1)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 107. és 108. cikkének a csekély összegű támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2013. december 18-i 1407/2013/EU bizottsági rendelet 3. és 6. cikkét akként kell értelmezni, hogy az a vállalkozás, amelynek a letelepedése szerinti tagállam olyan de minimis támogatást kíván nyújtani, amely egyes korábbi támogatások fennállása folytán az 1407/2013 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, három pénzügyi év időszakában 200 000 euró összegű felső határ fölé vinné az e vállalkozásnak nyújtott támogatások teljes összegét, e támogatás odaítéléséig választhatja azt, hogy csökkenti az igényelt finanszírozást, vagy pedig azt, hogy teljes egészében vagy részben lemond a már megkapott korábbi szubvenciókról annak érdekében, hogy e felső határt ne lépje túl.

2)

Az 1407/2013 rendelet 3. és 6. cikkét akként kell értelmezni, hogy a tagállamok nem kötelesek lehetővé tenni a kérelmező vállalkozások számára, hogy a támogatás odaítélése előtt módosíthassák a támogatás iránti kérelmüket annak érdekében, hogy ne lépjék túl az 1407/2013 rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott, három pénzügyi év időszakában 200 000 euró összegű felső határt. A kérdést előterjesztő bíróság feladata annak értékelése, hogy milyen jogkövetkezmények származnak abból, ha a vállalkozások számára nem biztosított a lehetőség ilyen módosításokra, azzal, hogy ilyen módosításokra csak olyan időpontban kerülhet sor, amely megelőzi a csekély összegű támogatás odaítélésének időpontját.

---

(1)  HL C 357., 2019.10.21.

A Bíróság (ötödik tanács) 2020. október 28-i ítélete (a Svea hovrätt – Patent- och marknadsöverdomstolen [Svédország] előzetes döntéshozatal iránti kérelme) – BY kontra CX

(C-637/19. sz. ügy) (1)

(Előzetes döntéshozatal - Szerzői jog és szomszédos jogok - 2001/29/EK irányelv - Információs társadalom - A szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolása - A 3. cikk (1) bekezdése - Nyilvánossághoz közvetítés - A „nyilvánosság” fogalma - Védelem alatt álló műnek bírósági eljárás keretében felhasználandó bizonyítékként elektronikus úton bírósághoz történő benyújtása)

(2020/C 433/16)

Az eljárás nyelve: svéd

A kérdést előterjesztő bíróság

Svea hovrätt – Patent- och marknadsöverdomstolen

Az alapeljárás felei

Felperes: BY

Alperes: CX

Rendelkező rész

Az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a „nyilvánossághoz közvetítés” e rendelkezésben említett fogalma nem foglalja magában azt, ha védelem alatt álló művet magánszemélyek közötti bírósági eljárás keretében bizonyítékként nyújtanak be elektronikus úton valamely bírósághoz.

---

(1)  HL C 372., 2019.11.4.

A Bíróság (kilencedik tanács) 2020. október 22-i ítélete – Silver Plastics GmbH & Co. KG, Johannes Reifenhäuser Holding GmbH & Co. KG kontra Európai Bizottság

(C-702/19. P. sz. ügy) (1)

(Fellebbezés - Verseny - Kartell - A kiskereskedelmi értékesítésre szánt élelmiszer-csomagolás piaca - Az EUMSZ 101. cikk megsértését megállapító határozat - Az 1/2003/EK rendelet 23. cikke - Az emberi jogok európai egyezményének 6. cikke - A tisztességes eljáráshoz való alapvető jog - A fegyveregyenlőség elve - A „szembesítéshez” való jog - Tanúkihallgatás - Indokolás - Egységes és folyamatos jogsértés - A bírság felső határa)

(2020/C 433/17)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbezők: Silver Plastics GmbH & Co. KG (képviselők: M. Wirtz, és S. Möller Rechtsanwälte), Johannes Reifenhäuser Holding GmbH & Co. KG (képviselő: C. Karbaum Rechtsanwalt)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság (képviselők: G. Meessen, I. Zaloguin és L. Wildpanner meghatalmazottak)

Rendelkező rész

1)	A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)	A Silver Plastics GmbH & Co. KG és a Johannes Reifenhäuser Holding GmbH & Co. KG a saját költségein kívül viseli az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket is.

---

(1)  HL C 383., 2019.11.11.

A Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskim (Lengyelország) által 2018. október 3-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Prokuratura Rejonowa w Słubicach kontra BQ

(C-623/18. sz. ügy)

(2020/C 433/18)

Az eljárás nyelve: lengyel

A kérdést előterjesztő bíróság

Sąd Okręgowy w Gorzowie Wielkopolskim

Az alapeljárás felei

Vádló: Prokuratura Rejonowa w Słubicach

Vádlott: BQ

A Bíróság (nyolcadik tanács) 2020. október 6-i végzésével akként határozott, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyilvánvalóan elfogadhatatlan.

A Törvényszék (harmadik tanács) T-518/18. sz., YG kontra Bizottság ügyben 2020. május 28-án hozott ítélete ellen YG által 2020. augusztus 4-én benyújtott fellebbezés

(C-361/20. P. sz. ügy)

(2020/C 433/19)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: YG (képviselők: A. Champetier és S. Rodrigues ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	részben helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, és nyilvánítsa elfogadhatónak, valamint megalapozottnak a felperes T-518/18. sz. ügyben előterjesztett kereseti kérelmeit, megerősítve hogy az alperes viseli a költségeket; következésképpen

—	semmisítse meg az első fokon vitatott határozatokat; vagy, amennyiben ez nem lehetséges,

—	utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé határozathozatalra.

Jogalapok és fontosabb érvek

1.	A bizonyítékok elferdítése és a védelemhez való jog megsértése.

2.	Elégtelen és ellentmondásos indokolás.

A Bundesfinanzgericht (Ausztria) által 2020. augusztus 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – QY kontra Finanzamt Wien für den 8., 16. und 17. Bezirk

(C-372/20. sz. ügy)

(2020/C 433/20)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesfinanzgericht

Az alapeljárás felei

Felperes: QY

Alperes: Finanzamt Wien für den 8., 16. und 17. Bezirk

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1. kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet (1) 11. cikke (3) bekezdésének e) pontját, hogy e rendelkezés hatálya alá tartozik az olyan munkavállaló helyzete, aki valamely tagállam állampolgáraként gyermekeivel együtt lakóhellyel is az állampolgársága szerinti tagállamban rendelkezik, és aki segélymunkásként – a munkáltató székhelye szerinti tagállam jogszabályai alapján a kötelező biztosítási rendszer hatálya alá tartozó – munkaviszonyt létesít egy másik tagállamban székhellyel rendelkező munkáltatóval, és akit a munkáltató – bár nem közvetlenül az alkalmazásba vételt, hanem a székhely szerinti tagállamban történő felkészülést és az ugyanezen tagállamban eltöltendő reintegrációs időszakokra történő visszatérést követően – egy harmadik államba küld ki?

2. kérdés:

A rendeletek átültetésének az EUMSZ 288. cikk második bekezdése értelmében vett tilalmába ütközik-e az olyan tagállami jogszabályi rendelkezés, mint a Familienlastenausgleichsgesetz (a családi kiadások támogatások útján történő fedezéséről szóló törvény) 53. § -ának (1) bekezdése, amely többek között a belföldiekkel való egyenlő bánásmódot előíró önálló rendelkezést tartalmaz?

A harmadik és negyedik kérdés arra az esetre vonatkozik, ha a kérelmező helyzete a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése e) pontjának hatálya alá tartozik, és az uniós jog alapján kizárólag a lakóhely szerinti tagállam köteles családi ellátásokat nyújtani.

3. kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a munkavállalók állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetésének az EUMSZ 45. cikk (2) bekezdésében, másodlagosan pedig az EUMSZ 18. cikkben rögzített tilalmát, hogy e tilalomba ütközik az olyan nemzeti jogszabályi rendelkezés, mint az Entwicklungshelfergesetz (a segélymunkásokról szóló törvény, a továbbiakban: EHG) 2018. december 31-ig hatályos változata (a továbbiakban: régi változat) 13. § -ának (1) bekezdése, amely azt szabja az uniós jog alapján nem illetékes tagállamban fennálló, családi ellátásokra való jogosultság feltételéül, hogy a segélymunkás érdekeltségeinek központja, illetve szokásos tartózkodási helye már a foglalkoztatás kezdete előtt a székhely szerinti tagállam területén legyen, amennyiben e követelményt a belföldieknek is teljesíteniük kell?

4. kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet 68. cikkének (3) bekezdését és a szociális biztonsági rendszerek végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 60. cikkének (2) és (3) bekezdését, hogy azon tagállam intézményének, amelyről a kérelmező úgy vélte, hogy az elsődlegesen illetékes, a foglalkoztatás helye szerinti tagállamnak minősül, amelyben benyújtotta a családi ellátások iránti kérelmet, amelynek jogszabályai azonban sem elsődlegesen, sem másodlagosan nem alkalmazandók, [amelyben] azonban a tagállami jog egy alternatív rendelkezése alapján családi ellátásokra való jogosultság áll fenn, analógia útján alkalmaznia kell a kérelem továbbítására, az értesítésre, az alkalmazandó elsőbbségi szabályokról szóló ideiglenes határozat meghozatalára, valamint a pénzbeli ellátás ideiglenes folyósítására vonatkozó kötelezettségre vonatkozó rendelkezéseket?

5. kérdés:

Kizárólag az alperes hatóságot mint intézményt terheli-e az alkalmazandó elsőbbségi szabályokról szóló ideiglenes határozat meghozatalára vonatkozó kötelezettség, vagy a közigazgatási bíróságot is, amelyhez jogorvoslati kérelemmel fordultak?

6. kérdés:

Mikor köteles a közigazgatási bíróság ideiglenes határozatot hozni az alkalmazandó elsőbbségi szabályokról?

A hetedik kérdés arra az esetre vonatkozik, ha a kérelmező helyzete a 883/2004 rendelet 11. cikke (3) bekezdése a) pontjának hatálya alá tartozik, és az uniós jog alapján a foglalkoztatás helye szerinti tagállam és a lakóhely szerinti tagállam egyaránt köteles családi ellátásokat nyújtani.

7. kérdés:

Úgy kell-e értelmezni a 883/2004 rendelet 68. cikke (3) bekezdésének a) pontjában szereplő „az intézmény […] továbbítja a kérelmet” és a 987/2009 végrehajtási rendelet 60. cikkében szereplő „a kérelmet az intézmény […] továbbítja” szövegrészt, hogy e rendelkezések az elsődlegesen illetékes tagállam intézményét és a másodlagosan illetékes tagállam intézményét összekapcsolják egymással olyan módon, hogy a két tagállamnak EGYETLEN EGY családi ellátások iránti kérelmet kell közösen elbírálnia, vagy a kérelmezőnek külön kell kérnie a különbözeti kiegészítésnek az azon tagállam intézménye általi – adott esetben szükséges – folyósítását, amelynek jogszabályait másodlagosan kell alkalmazni, és a kérelmezőnek ezért két tagállam két intézményéhez kell fizikailag két kérelmet (formanyomtatványt) benyújtania, amelyekkel természetszerűen különböző határidőket inítanak?

A nyolcadik és kilencedik kérdés a 2019. január 1-jétől kezdődő időszakra vonatkozik; e naptól Ausztria a családi támogatás indexálásának bevezetésével egyidejűleg megszüntette a családi támogatás segélymunkások részére történő biztosítását azzal, hogy hatályon kívül helyezte az EHG régi változata 13. § -ának (1) bekezdését.

8. kérdés:

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 4. cikk (4) bekezdését, az EUMSZ 45. és EUMSZ 208. cikket, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését, valamint a 883/2004 rendelet 2., 3., 7. cikkét és II. címét, hogy azok általános jelleggel megtiltják valamely tagállam számára, hogy megszüntesse a családi ellátások olyan segélymunkás részére történő biztosítását, aki magával viszi családtagjait a harmadik országbeli munkavégzés helyére?

Vagylagos 9. kérdés:

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 4. cikk (4) bekezdését, az EUMSZ 45. és EUMSZ 208. cikket, az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését, valamint a 883/2004 rendelet 2., 3., 7. cikkét és II. címét, hogy azok a korábbi időszakok tekintetében családi ellátásokra már jogosulttá váló segélymunkás számára az alapügyben szereplőhöz hasonló helyzetben annak ellenére garantálják e jogosultság egyedi és konkrét további fennmaradását, hogy a tagállam megszüntette a családi ellátások segélymunkások részére történő biztosítását?

---

(1)  A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004, L 166, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.).

(2)  A szociális biztonsági rendszerek végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 284.,).

A Bundesgerichtshof (Németország) által 2020. augusztus 14-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V. kontra Dr. August Oetker Nahrungsmittel KG

(C-388/20. sz. ügy)

(2020/C 433/21)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesgerichtshof

Az alapeljárás felei

Felperes: Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V.

Alperes: Dr. August Oetker Nahrungsmittel KG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	Úgy kell-e értelmezni az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelet (1) 31. cikke (3) bekezdésének második albekezdését, hogy ez a rendelkezés kizárólag olyan élelmiszerekre vonatkozik, amelyeket el kell készíteni, és amelyek esetében meg van határozva a felhasználás módja?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Kizárólag a termék értékesítésre kerülő állapotának 100 grammját jelenti-e az élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendelet 33. cikke (2) bekezdésének második albekezdésében szereplő „100 g-ra […] vetítve” kifejezés, vagy pedig – legalábbis egyebek mellett – az elkészített élelmiszer 100 grammját is?

---

(1)  A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról és a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, a 2002/67/EK és a 2008/5/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2011. október 25-i 1169/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 304., 18. o.; helyesbítések: HL 2014. L 331., 40. o.; HL 2015. L 50., 48. o.; HL 2016. L 266., 7. o.).

Az Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) által 2020. szeptember 8-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Acacia Srl kontra Bayerische Motoren Werke Aktiengesellschaft

(C-421/20. sz. ügy)

(2020/C 433/22)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht Düsseldorf

Az alapeljárás felei

Felperes: Acacia Srl

Alperes: Bayerische Motoren Werke Aktiengesellschaft

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A bitorlási perben a 6/2002 rendelet (1) 82. cikkének (5) bekezdése értelmében vett, az elkövetés helye szerinti joghatóság alapján eljáró nemzeti bíróság alkalmazhatja-e közösségi formatervezésiminta-oltalom bitorlása esetén a tagállama területére vonatkozó, ebből eredő járulékos igényekre annak a tagállamnak a nemzeti jogát, amelyben a bitorlási perben eljáró bíróság székhelye található (lex fori)?

2)

Az első kérdésre adott nemleges válasz esetén: A Bíróságnak a C-24/16. és C-25/16. sz. Nintendo ítélete (2) értelmében vett „eredeti bitorlási hely” – a járulékos igényekre a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet („Róma II”) (3) 8. cikkének (2) bekezdése szerint alkalmazandó jog meghatározása céljából – lehet-e abban a tagállamban is, amelyben az internetes reklám címzettjeinek minősülő fogyasztók lakóhellyel rendelkeznek, és amelyben a formatervezésiminta-oltalmi jogot sértő termékeket a 6/2002 rendelet 19. cikke értelmében forgalomba hozzák, amennyiben csak az ebben a tagállamban történő felkínálást és forgalomba hozatalt kifogásolják, mégpedig akkor is, ha a felkínálás és a forgalomba hozatal alapjául szolgáló internetes ajánlatokat egy másik tagállamban kezdeményezték?

---

(1)  A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12-i 6/2002/EK tanácsi rendelet (HL 2002. L 3., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 27. kötet, 142. o.).

(2)  ECLI:EU:C:2017:724

(3)  HL 2007. L 199., 40. o.

A Landgericht Frankfurt am Main (Németország) által 2020. szeptember 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – flightright GmbH kontra SunExpressGünes Ekspres Havacilik A. S.

(C-434/20. sz. ügy)

(2020/C 433/23)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Frankfurt am Main

Az alapeljárás felei

Felperes: flightright GmbH

Alperes: SunExpressGünes Ekspres Havacilik A. S.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 2004. február 11-i 261/2004/EK rendelet (1) 4. és 7. cikkét, hogy az olyan másik, korábbi légi járatra való átfoglalás, amellyel az utas annak a járatnak a menetrend szerinti érkezési időpontjánál, amelyre eredetileg jegyet váltott, 10 óra 1 perccel korábban éri el a végső célállomását, a kártalanításfizetési kötelezettséget keletkeztető visszautasított beszállás egyik esetét képezi?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: A 2004. február 11-i 261/2004 rendelet alkalmazhatóságához, illetve a kártalanításfizetési kötelezettséget keletkeztető visszautasított beszállás megvalósulásához annak ellenére is teljesülnie kell-e annak a követelménynek, hogy az utas – a 261/2004 rendelet 3. cikkének (2) bekezdése és 2. cikkének [j)] pontja által főszabály szerint megkövetelt módon – a megjelölt időpontban, illetve legalább 45 perccel annak a járatnak a közzétett indulási időpontja előtt, amelyre eredetileg jegyet váltott, utasfelvételre, illetve beszállásra jelentkezett, hogy erre ténylegesen már nem volt lehetőség az átfoglalással érintett korábbi helyettesítő járat igénybevétele miatt?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.).

A Schleswig-Holsteinisches Verwaltungsgericht (Németország) által 2020. szeptember 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem –C. kontra Bundesrepublik Deutschland

(C-435/20. sz. ügy)

(2020/C 433/24)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Schleswig-Holsteinisches Verwaltungsgericht

Az alapeljárás felei

Felperes: C.

Alperes: Bundesrepublik Deutschland

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Összeegyeztethető-e a 2013/32/EU irányelv (1) 33. cikke (2) bekezdésének d) pontjával és 2. cikkének q) pontjával az olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint a nemzetközi védelem iránti kérelem elfogadhatatlanság miatt ismételt kérelemként elutasítható, ha az első, sikertelen menekültügyi eljárást az Európai Unió valamely másik tagállamában folytatták le?

2.

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: az olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint a nemzetközi védelem iránti kérelem ismételt kérelemként elfogadhatatlanság miatt elutasítható, abban az esetben is összeegyeztethető-e a 2013/32/EU irányelv 33. cikke (2) bekezdésének d) pontjával és 2. cikkének q) pontjával, ha az első, sikertelen menekültügyi eljárást nem az Európai Unió valamely tagállamában, hanem Svájcban folytatták le?

3.

A második kérdésre adott nemleges válasz esetén: összeegyeztethető-e a 2013/32/EU irányelv 33. cikke (2) bekezdésének d) pontjával az olyan nemzeti rendelkezés, amely szerint a menedékjog iránti kérelem ismételt kérelem esetén elfogadhatatlan, anélkül hogy különbséget tennének a menekült jogállás és a kiegészítő védelmi jogállás között?

---

(1)  A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.)

A Landgericht Düsseldorf (Németország) által 2020. szeptember 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – BT kontra Eurowings GmbH

(C-438/20. sz. ügy)

(2020/C 433/25)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Düsseldorf

Az alapeljárás felei

Fellebbező: BT

A fellebbezési eljárásban ellenérdekű fél: Eurowings GmbH

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Akkor is fennáll-e a 261/2004/EK rendelet (1) 4. cikke és 2. cikkének j) pontja értelmében vett visszautasított beszállás, ha az utasoknak az érintett légi járatra történő beszállását nemcsak a beszállókapunál (indulási kapunál), hanem már ezt megelőzően az utasfelvételi pultnál visszautasítják, és ennélfogva az utasok egyáltalán nem jutnak el a beszállókapuhoz (indulási kapuhoz)?

2)

Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: Akkor is fennáll-e a 261/2004 rendelet 4. cikke és 2. cikkének j) pontja értelmében vett visszautasított beszállás, ha az utasnak a járaton való szállítását az utasfelvételi pultnál, csupán néhány perccel a menetrend szerinti indulási idő előtt, azaz olyan időpontban utasítják vissza, amikor a beszállás már láthatóan befejeződött, és az utasok szállítása ténylegesen már nem lehetséges?

3)

A második kérdésre adott nemleges válasz esetén: Az utas másik járatra történő átirányítása a 261/2004 rendelet 4. cikke és 2. cikkének j) pontja értelmében vett visszautasított beszállásnak minősül-e, ha az utas csupán néhány perccel a menetrend szerinti indulási idő előtt, azaz olyan időpontban érkezik meg az utasfelvételi pulthoz, amikor a beszállás már láthatóan befejeződött, és az utasok szállítása ténylegesen már nem lehetséges, és az utas beszállását a már befejeződött beszállás miatt utasították vissza?

4)

Az első három kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Úgy kell-e értelmezni a 261/2004 rendelet 2. cikkének j) pontját, hogy abban az esetben, amikor az utasok az indulás előtt megfelelő időben (a jelen esetben körülbelül két órával az indulás előtt) beállnak az utasfelvételi pult előtti sorba, azonban a légitársaságnál felmerülő szervezési hiányosságok (például a nyitva lévő utasfelvételi pultok nem megfelelő száma, munkaerőhiány, az utasok hangosbemondó rendszeren keresztül történő tájékoztatásának hiánya) miatt és/vagy a repülőtér oldaláról felmerülő zavarok (a jelen esetben a poggyászszállító szalag meghibásodása) miatt csak olyan időpontban (a jelen esetben öt perccel a menetrend szerinti indulási idő előtt) kerülnek sorra az utasfelvételi pultnál, amikor a beszállás már befejeződött, és az utasok ennélfogva már nem szállíthatók, a 261/2004 rendelet 2. cikkének j) pontja értelmében vett visszautasított beszállásról van szó?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

Az Amtsgericht Nürnberg (Németország) által 2020. szeptember 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – flightright GmbH kontra Ryanair Designated Activity Company

(C-442/20. sz. ügy)

(2020/C 433/26)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Nürnberg

Az alapeljárás felei

Felperes: flightright GmbH

Alperes: Ryanair Designated Activity Company

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	A 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „rendkívüli körülménynek” minősül-e az üzemeltető légi fuvarozó saját személyzetének szakszervezeti sztrájkja?

2)	E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy az említett sztrájkot a személyzet azon követelései alapján folytatják, amelyeket mindezidáig a személyzet és az üzemeltető légi fuvarozó között megállapodás nem szabályozta?

3)	E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy a konkrét sztrájkot az üzemeltető légi fuvarozó által a szakszervezettel folytatott tárgyalások során tanúsított adott magatartás idézte-e elő?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

Az Amtsgericht Nürnberg (Németország) által 2020. szeptember 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – flightright GmbH kontra Ryanair Designated Activity Company

(C-443/20. sz. ügy)

(2020/C 433/27)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Nürnberg

Az alapeljárás felei

Felperes: flightright GmbH

Alperes: Ryanair Designated Activity Company

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	A 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „rendkívüli körülménynek” minősül-e az üzemeltető légi fuvarozó saját személyzetének szakszervezeti sztrájkja?

2)	E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy az említett sztrájkot a személyzet azon követelései alapján folytatják, amelyeket mindezidáig a személyzet és az üzemeltető légi fuvarozó között megállapodás nem szabályozta?

3)	E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy a konkrét sztrájkot az üzemeltető légi fuvarozó által a szakszervezettel folytatott tárgyalások során tanúsított adott magatartás idézte-e elő?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

Az Amtsgericht Nürnberg (Németország) által 2020. szeptember 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – flightright GmbH kontra Ryanair Designated Activity Company

(C-444/20. sz. ügy)

(2020/C 433/28)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Nürnberg

Az alapeljárás felei

Felperes: flightright GmbH

Alperes: Ryanair Designated Activity Company

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	A 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „rendkívüli körülménynek” minősül-e az üzemeltető légi fuvarozó saját személyzetének szakszervezeti sztrájkja?

2)	E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy az említett sztrájkot a személyzet azon követelései alapján folytatják, amelyeket mindezidáig a személyzet és az üzemeltető légi fuvarozó között megállapodás nem szabályozta?

3)	E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy a konkrét sztrájkot az üzemeltető légi fuvarozó által a szakszervezettel folytatott tárgyalások során tanúsított adott magatartás idézte-e elő?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

Az Amtsgericht Nürnberg (Németország) által 2020. szeptember 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – PN és LM kontra Ryanair Designated Activity Company

(C-445/20. sz. ügy)

(2020/C 433/29)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Nürnberg

Az alapeljárás felei

Felperesek: PN, LM

Alperes: Ryanair Designated Activity Company

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)	A 261/2004/EK rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „rendkívüli körülménynek” minősül-e az üzemeltető légi fuvarozó saját személyzetének szakszervezeti sztrájkja?

2)	E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy az említett sztrájkot a személyzet azon követelései alapján folytatják, amelyeket mindezidáig a személyzet és az üzemeltető légi fuvarozó között megállapodás nem szabályozta?

3)	E tekintetben bír-e jelentőséggel, hogy a konkrét sztrájkot az üzemeltető légi fuvarozó által a szakszervezettel folytatott tárgyalások során tanúsított adott magatartás idézte-e elő?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

A Supremo Tribunal Administrativo (Portugália) által 2020. szeptember 22-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Real Vida Seguros SA kontra Autoridade Tributária e Aduaneira

(C-449/20. sz. ügy)

(2020/C 433/30)

Az eljárás nyelve: portugál

A kérdést előterjesztő bíróság

Supremo Tribunal Administrativo

Az alapeljárás felei

Felperes: Real Vida Seguros SA

Alperes: Autoridade Tributária e Aduaneira

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

A tőkének az EUMSZ 63. és azt követő cikkekben előírt szabad mozgása megsértésének minősül e az, hogy az Estatuto dos Benefícios Fiscais (az adókedvezmények szabályozásáról szóló törvény) 31. és 2. cikke értelmében a fellebbezővel szemben az 1999. és a 2000. adóév vonatkozásban megállapított imposto sobre [o rendimento] [d]as pessoas coletivas (társasági adó; IRC) tekintetében a belföldi (portugál) értékpapírpiacon szerzett osztalékok 50 % a levonható, e levonás viszont nem alkalmazható az Európai Unió más országainak értéktőzsdéjén szerzett osztalékokra?

A Landesgericht Korneuburg (Ausztria) által 2020. szeptember 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Airhelp Limited kontra Austrian Airlines AG

(C-451/20. sz. ügy)

(2020/C 433/31)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landesgericht Korneuburg

Az alapeljárás felei

Felperes: Airhelp Limited

Alperes: Austrian Airlines AG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004/EK rendelet (1) 3. cikkének (1) bekezdését, hogy a rendelet alkalmazandó az olyan, egységes helyfoglalás tárgyát képező, két repülési szakaszból álló repülőútra, amelynek esetében mindkét repülési szakaszt (ugyanazon) közösségi légifuvarozónak kell üzemeltetnie, ha az első repülési szakasz indulási pontja és a második repülési szakasz érkezési pontja harmadik országban található, és csak az első repülési szakasz érkezési pontja és a második repülési szakasz indulási pontja található valamely tagállam területén? Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén:

2)

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004 rendelet 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának iii. alpontját, hogy az utas akkor is jogosult a rendelet 7. cikkének (1) bekezdése szerinti kártalanításra, ha a számára felajánlott átfoglalással menetrend szerint legfeljebb két órával a törölt járat menetrend szerinti érkezési idejét követően megérkezne a végső célállomására, ténylegesen azonban nem érkezik meg e célállomásra ezen időkereten belül?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

A Rayonen sad Lukovit (Bulgária) által 2020. szeptember 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AZ elleni büntetőeljárás

(C-454/20. sz. ügy)

(2020/C 433/32)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Rayonen sad Lukovit

Az alap-büntetőeljárás résztvevői

AZ

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Ellentétes-e a bűncselekmények és büntetések törvényességének elvével az olyan nemzeti szabályozás, amely ugyanazon cselekményért, nevezetesen egy szabályszerűen nyilvántartásba nem vett gépjármű vezetéséért egyidejűleg közigazgatási jogi és büntetőjogi felelősséget is előír, anélkül hogy a társadalomra való veszélyesség objektív megítélését lehetővé tevő kritériumok állnának rendelkezésre?

2)	Az Európai Unió Bírósága által az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: Milyen hatáskörrel rendelkezik a nemzeti bíróság az Európai Unió jogelvei hatékony alkalmazásának biztosítása céljából?

3)	A törvény önkényes alkalmazásával szembeni megfelelő garanciának minősül-e a bíróságnak a bűncselekmény elkövetésével vádolt személy felmentésére vonatkozó eljárásjogi lehetősége, ha közigazgatási bírságot szab ki e személlyel szemben?

4)	Arányos-e az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (3) bekezdése értelmében a szabályszerűen nyilvántartásba nem vett gépjármű vezetésének bűncselekményéért kiszabható, egy évig terjedő szabadságvesztés-büntetés?

A Törvényszék (kibővített második tanács) T-576/18. sz., Crédit agricole SA kontra EKB ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete ellen a Crédit agricole SA által 2020. szeptember 21-én benyújtott fellebbezés

(C-456/20. P. sz. ügy)

(2020/C 433/33)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Crédit agricole SA (képviselők: A. Champsaur és A. Delors ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Központi Bank

A fellebbező kérelmei

—	Semmisítse meg a Törvényszék T-576/18. sz., Crédit Agricole SA kontra EKB ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete rendelkező részének 2. pontját, amelyben a felperesnek a 2018. július 16-i EKB/SSM/2018-FRCAG-75 EKB határozat megsemmisítése iránti keresetét az ezt meghaladó részében elutasította;

—	teljes egészében adjon helyt az elsőfokú eljárás felperese által a Törvényszék előtt előterjesztett kérelmeknek;

—	az EKB-t kötelezze valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező azt állítja, hogy:

(1)

a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikke (3) bekezdésének alkalmazása során, és megsértette az enyhébb büntetőjogi szankció visszaható hatályú alkalmazásának az elvét, amikor megállapította, hogy a fellebbező jogsértést követett el a harmadik pillérre vonatkozó információknak a közzétételével és a 2016 második negyedévére vonatkozó COREP-jelentésével kapcsolatban;

(2)

a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor nem válaszolt a jogbiztonság elvének az EKB/SSM/2018-FRCAG-75 határozat általi megsértésére alapított jogalapra, és megsértette a jogbiztonság elvét, amikor megállapította az 575/2013 rendelet 26. cikke (3) bekezdésének a megsértését, miközben kifejezetten elismerte e rendelkezés egyértelműségének a hiányát;

(3)

a Törvényszék megsértette az EKB-nak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet 18. cikkének (1) bekezdését, valamint az indokolási kötelezettséget, mivel nem bizonyította a fellebbező gondatlan magatartását;

(4)

a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor nem válaszolt az arányosság elvének és az egyenlő bánásmód elvének az EKB/SSM/2018-FRCAG-75 határozat általi megsértésére alapított jogalapra, és e két elvet megsértette azzal, hogy hallgatólagosan megállapította a szankció elvi megalapozottságát.

A Törvényszék (kibővített második tanács) T-577/18. sz., Crédit agricole Corporate and Investment Bank kontra EKB ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete ellen a Crédit agricole Corporate and Investment Bank által 2020. szeptember 21-én benyújtott fellebbezés

(C-457/20. P. sz. ügy)

(2020/C 433/34)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Crédit agricole Corporate and Investment Bank (képviselők: A. Champsaur és A. Delors ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Központi Bank

A fellebbező kérelmei

—

Semmisítse meg a Törvényszék T-577/18. sz., Crédit agricole Corporate and Investment Bank kontra EKB ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete rendelkező részének 2. pontját, amelyben a felperesnek a 2018. július 16-i EKB/SSM/2018-FRCAG-76 EKB határozat megsemmisítése iránti keresetét az ezt meghaladó részében elutasította;

—	teljes egészében adjon helyt a Crédit agricole Corporate and Investment Bank által az elsőfokú eljárásban a Törvényszék előtt előterjesztett kérelmeknek;

—	az EKB-t kötelezze valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a három fellebbezési jogalapjával a következőket állítja:

(1)

a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor nem válaszolt a jogbiztonság elvének az EKB/SSM/2018-FRCAG-76 határozat általi megsértésére alapított jogalapra, és megsértette a jogbiztonság elvét, amikor megállapította a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikke (3) bekezdésének a megsértését, miközben kifejezetten elismerte e rendelkezés egyértelműségének a hiányát;

(2)

a Törvényszék megsértette az EKB-nak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet 18. cikkének (1) bekezdését, valamint az indokolási kötelezettséget, mivel nem bizonyította a fellebbező gondatlan magatartását;

(3)

a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor nem válaszolt az arányosság elvének és az egyenlő bánásmód elvének az EKB/SSM/2018-FRCAG-76 határozat általi megsértésére alapított jogalapra, és e két elvet megsértette azzal, hogy hallgatólagosan megállapította a szankció elvi megalapozottságát.

A Törvényszék (kibővített második tanács) T-578/18. sz., CA Consumer Finance kontra EKB ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete ellen a CA Consumer Finance által 2020. szeptember 21-én benyújtott fellebbezés

(C-458/20. P. sz. ügy)

(2020/C 433/35)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: CA Consumer Finance (képviselők: A. Champsaur és A. Delors ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Központi Bank

A fellebbező kérelmei

—	Semmisítse meg a Törvényszék T-578/18. sz., CA Consumer Finance kontra EKB ügyben 2020. július 8-án hozott ítélete rendelkező részének 2. pontját, amelyben a felperesnek a 2018. július 16-i EKB/SSM/2018-FRCAG-77 EKB határozat megsemmisítése iránti keresetét az ezt meghaladó részében elutasította;

—	teljes egészében adjon helyt CA Consumer Finance által az elsőfokú eljárásban a Törvényszék előtt előterjesztett kérelmeknek;

—	az EKB-t kötelezze valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező a három fellebbezési jogalapjával a következőket állítja:

(1)

a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor nem válaszolt a jogbiztonság elvének az EKB/SSM/2018-FRCAG-77 határozat általi megsértésére alapított jogalapra, és megsértette a jogbiztonság elvét, amikor megállapította a hitelintézetekre és befektetési vállalkozásokra vonatkozó prudenciális követelményekről szóló, 2013. június 26-i 575/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 26. cikke (3) bekezdésének a megsértését, miközben kifejezetten elismerte e rendelkezés egyértelműségének a hiányát;

(2)

a Törvényszék megsértette az EKB-nak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet 18. cikkének (1) bekezdését, valamint az indokolási kötelezettséget, mivel nem bizonyította a fellebbező gondatlan magatartását;

(3)

a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot és megsértette az indokolási kötelezettséget, amikor nem válaszolt az arányosság elvének és az egyenlő bánásmód elvének az EKB/SSM/2018-FRCAG-77 határozat általi megsértésére alapított jogalapra, és e két elvet megsértette azzal, hogy hallgatólagosan megállapította a szankció elvi megalapozottságát.

A Tribunale di Milano (Olaszország) által 2020. szeptember 25-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Associazione per gli Studi Giuridici sull’Immigrazione (ASGI) és társai kontra Presidenza del Consiglio dei Ministri – Dipartimento per le politiche della famiglia, Ministero dell’Economia e delle Finanze

(C-462/20. sz. ügy)

(2020/C 433/36)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunale di Milano

Az alapeljárás felei

Felperesek: Associazione per gli Studi Giuridici sull’Immigrazione (ASGI), Avvocati per niente onlus (APN), Associazione NAGA – Organizzazione di volontariato per l’Assistenza Socio-Sanitaria e per i Diritti di Cittadini Stranieri, Rom e Sinti

Alperesek: Presidenza del Consiglio dei Ministri – Dipartimento per le politiche della famiglia, Ministero dell’Economia e delle Finanze

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Ellentétes-e a 2003/109/EK irányelv (1) 11. cikke (1) bekezdésének d) vagy f) pontjával a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében valamely tagállam kormánya az adott tagállam területén huzamosan tartózkodó, harmadik államok állampolgárai javára nem, kizárólag e tagállam és az Európai Unió más tagállamainak állampolgárai javára állít ki olyan okmányt, amely a szóban forgó tagállam kormányával megállapodást kötő közjogi és magánjogi személyek által értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások tekintetében engedményre jogosít?

2)

Ellentétes-e a 2011/98/EU irányelv (2) 2004/883/EK rendelet (3) 1. cikkének z) pontjával és 3. cikkének j) pontjával összefüggésben értelmezett 12. cikke (1)bekezdésének e) pontjával a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében valamely tagállam kormánya a 2011/98/EU irányelv 3. cikke (1) bekezdésének b) és c) pontja szerinti, harmadik államok állampolgárai javára nem, kizárólag a szóban forgó tagállamok és az Unió más tagállamainak állampolgárai javára állít ki olyan okmányt, amely a szóban forgó tagállam kormányával megállapodást kötő közjogi és magánjogi személyek által értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások tekintetében engedményre jogosít?

3)

Ellentétes-e a 2009/50/EK irányelv 2004/883/EK rendelet (4) 1. cikkének z) pontjával és 3. cikkének j) pontjával összefüggésben értelmezett 14. cikke (1) bekezdésének e) pontjával vagy a 2009/50/EK irányelv. 14. cikke (1) bekezdésének g) pontjával a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében valamely tagállam kormánya a 2009/50/EK irányelv értelmében „EU kék kártyára” jogosult harmadik államok állampolgárai javára nem, kizárólag a szóban forgó tagállamok és az Unió más tagállamainak állampolgárai javára állít ki olyan okmányt, amely a szóban forgó tagállam kormányával megállapodást kötő közjogi és magánjogi személyek által értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások tekintetében engedményre jogosít?

4)

Ellentétes-e a 2011/95/EU irányelv 29. cikkével a jelen ügy tárgyát képezőhöz hasonló olyan nemzeti szabályozás, amelynek értelmében valamely tagállam kormánya a nemzetközi védelemben részesülő, harmadik államok állampolgárai javára nem, kizárólag a szóban forgó tagállamok és az Unió más tagállamainak állampolgárai javára állít ki olyan okmányt, amely a szóban forgó tagállam kormányával megállapodást kötő közjogi és magánjogi személyek által értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások tekintetében engedményre jogosít?

---

(1)  A harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv (HL 2004. L 16., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.).

(2)  A harmadik országbeli állampolgárok valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országból származó, valamely tagállam területén jogszerűen tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló, 2011. december 13-i 2011/98/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 343., 1. o.).

(3)  A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.)

(4)  A harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló 2009. május 25-i 2009/50/EK tanácsi irányelv (HL 2009. L 155., 17. o.).

A Törvényszék (hetedik tanács) T-619/19. sz., KF kontra SatCen ügyben 2020. július 10-én hozott végzése ellen KF által 2020. szeptember 26-án benyújtott fellebbezés

(C-464/20. P. sz. ügy)

(2020/C 433/37)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: KF (képviselő: A. Kunst ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Műholdközpontja (Satcen)

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést (első fellebbezési kérelem);

—	a negyedik kereseti kérelem kivételével adjon helyt a keresetnek (második fellebbezési kérelem); ebből következően:

—	semmisítse meg a Satcen igazgatójának az igazgatási vizsgálat újraindításáról szóló, 2019. július 3-i határozatát, valamint az igazgatónak az e határozatot egy belső panaszt követően megerősítő határozatát;

—

kötelezze a Satcent arra, hogy a Törvényszék T-286/15. sz., KF kontra Satcen ügyben hozott ítélete (a továbbiakban: végrehajtandó ítélet) alapján fizessen a fellebbezőnek méltányos kártérítést, mivel ez az egyetlen olyan lehetőség, amely alkalmas az abban foglalt jogsértések megszüntetésére, a fellebbező jogi helyzetének helyreállítására és az ítélet végrehajtására;

—	kötelezze a Satcent arra, hogy térítse meg a fellebbezőnek az igazgatási vizsgálat újraindítása miatt őt ért, ideiglenesen és méltányosan 30 000 euróra értékelt vagyoni és nem vagyoni kárt;

—	másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé érdemi határozathozatal céljából;

—	az eljárásban részt vevő másik felet kötelezze az elsőfokú és a fellebbezési eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező három jogalapra hivatkozik:

1.

Az első fellebbezési jogalap az EUMSZ 266. cikk megsértésén, valamint a fellebbezőnek a végrehajtandó ítélet teljes mértékű végrehajtásához fűződő jogának megsértésén alapul, mivel a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az igazgatási vizsgálat újraindításáról szóló határozat olyan előkészítő aktus, amely nem sérti KF érdekeit. Ezzel a határozattal az ítéletet nem az EUMSZ 266. cikknek megfelelően hajtották végre – figyelembe véve KF ügyének sajátos körülményeit is – így ez a határozat azonnal és közvetlenül érintette KF érdekeit. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor az eredeti igazgatási vizsgálat során nem vette figyelembe KF ügyének sajátos körülményeit, köztük a helyreállíthatatlan jogsértéseket. A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor elmulasztotta megállapítani, hogy: — a Satcennek objektíve nincs lehetősége arra, hogy az igazgatási vizsgálat újraindításával megszüntesse a jogsértéseket, figyelembe véve többek között az eredeti igazgatási vizsgálat tanúinak jogellenes befolyásolását, valamint a KF jóhírneve és szakmai hírneve elleni, a végrehajtandó ítéletben megállapított súlyos támadásokat; — a tisztességes eljárás garanciái nem biztosíthatók, és — megsértették az észszerű határidő elvét.

2.

A második fellebbezési jogalap az EUMSZ 266. cikknek és a bizalomvédelem elvének megsértésén alapul, mivel a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor figyelmen kívül hagyta és elmulasztotta megállapítani a következőket: — az ítéletek megfelelő végrehajtására vonatkozó mérlegelési jogkör – KF esetéhez hasonlóan – egyetlen lehetséges intézkedésre szűkíthető: méltányos kártérítést nyújtani KF számára a végrehajtandó ítéletben megállapított jogsértésekért; — minden olyan végleges határozat, amely a teljes eljárást befejezi, továbbá az ahhoz vezető határozatok szükségszerűen és kötelezően a végrehajtandó ítéletben megállapítottal azonos jogsértéssel járna; — az ítélet teljesítése különös nehézségeket okoz; — KF-nek jogos elvárása fűződött a méltányos kártérítéshez; — a méltányos kártérítés megfizetése az egyetlen módja annak, hogy helyreállítsák a megállapított jogsértésekkel okozott kárt.

3.

A harmadik fellebbezési jogalap az EUMSZ 268. cikknek és az EUMSZ 340. cikk (2) bekezdésének megsértésén alapul, mivel a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor úgy ítélte meg, hogy az igazgatási vizsgálat újraindításáról szóló határozat tekintetében a szerződésen kívüli felelősség miatti kártérítés iránti kereset elfogadhatatlan. KF elfogadható keresetet nyújtott be, következésképpen az ahhoz kapcsolódó kártérítési kereset is elfogadható.

Az Amtsgericht Hamburg (Németország) által 2020. szeptember 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – BC kontra Deutsche Lufthansa AG

(C-467/20. sz. ügy)

(2020/C 433/38)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Hamburg

Az alapeljárás felei

Felperes: BC

Alperes: Deutsche Lufthansa AG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni a 261/2004 rendelet (1) 5. cikke (1) bekezdése c) pontjának, 7. cikke (1) bekezdésének, továbbá e rendelet 3. cikke (5) bekezdésének összefüggő rendelkezéseit, hogy a tagállamok területén kívül (harmadik országban) található repülőtérről induló és valamely harmadik ország repülőterén keresztül valamely tagállam területén található repülőtérre érkező, két repülési szakaszból álló, egységesen foglalt (tehát közvetlenül csatlakozó) járat keretében az az utas, aki a végső célállomására háromórás vagy annál nagyobb késéssel érkezik – amelyet a valamely harmadik országban letelepedett légifuvarozó által járatmegosztási megállapodás alapján üzemeltetett második repülési szakasz okozott – az e rendeleten alapuló kártalanítás iránti keresetét megindíthatja a csupán a második repülési szakaszt lebonyolító légifuvarozóval szemben?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.)

A Riigikohus (Észtország) által 2020. szeptember 29-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – AS Veejaam, OÜ Espo kontra AS Elering

(C-470/20. sz. ügy)

(2020/C 433/39)

Az eljárás nyelve: észt

A kérdést előterjesztő bíróság

Riigikohus

Az alapeljárás felei

Felperesek: AS Veejaam, OÜ Espo

Alperes: AS Elering

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokat, többek között az ösztönző hatásnak az „Iránymutatás a 2014–2020 közötti időszakban nyújtott környezetvédelmi és energetikai állami támogatásokról” című bizottsági közlemény (1) (50) preambulumbekezdésében előírt követelményét, hogy e szabályokkal összhangban áll az olyan támogatási program, amely lehetővé teszi a megújulóenergia-termelő számára, hogy a projekt végrehajtásának megkezdését követően kérje az állami támogatás kifizetését, ha egy nemzeti rendelkezés a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő összes termelő számára jogosultságot biztosít a támogatásra, és e tekintetben nem biztosít mérlegelési jogkört az illetékes hatóság számára?

2)

Mindenképpen kizárt-e a támogatás ösztönző hatása, ha a támogatás alapját képező beruházásra a környezetvédelmi engedély feltételeinek módosulása miatt került sor, akkor is, ha a kérelmező – mint a jelen esetben – valószínűleg befejezte volna tevékenységét az engedélyezés feltételeinek szigorodása miatt, ha nem kapta volna meg az állami támogatást?

3)

Többek között az Európai Unió Bírósága által a C-590/14. P. sz. ügyben hozott ítéletben (49., 50. pont) (2) tett megállapításokra tekintettel az (EU) 2015/1589 rendelet (3) 1. cikkének c) pontja értelmében vett új támogatásról van-e szó olyan esetben, amelyben a Bizottság – mint a jelen esetben – egy támogatásról szóló határozattal mind egy létező támogatási programot, mind a tervezett módosításokat összeegyeztethetőnek nyilvánította a belső piaccal, az állam pedig többek között közölte, hogy a létező támogatási programot csak meghatározott időpontig alkalmazza, ha a hatályos jogszabályok alapján létező támogatási programot az állam által közölt időpontot követően is alkalmazzák?

4)

Olyan esetben, amelyben a Bizottság utólag úgy határozott, hogy nem emel kifogást az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésének megsértésével alkalmazott támogatási programmal szemben, a Bizottság határozatát megelőző időszakra is kérhetik-e a működési támogatásra jogosult személyek a támogatás folyósítását, feltéve hogy ezt lehetővé teszik a nemzeti eljárási szabályok?

5)

Az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében foglalt szabályozás ellenére jogosult-e támogatásra az a kérelmező, aki működési támogatást kért egy támogatási program keretében, és aki olyan időpontban kezdte meg a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintett feltételeknek megfelelő projekt végrehajtását, amelyben jogszerűen alkalmazták a támogatási programot, az állami támogatás iránti kérelmet azonban olyan időpontban nyújtotta be, amelyben a támogatási programot a Bizottság tájékoztatása nélkül meghosszabbították?

---

(1)  HL 2014. C 200., 1. o.

(2)  A Bíróság 2016. október 26-i DEI kontra Bizottság ítélete (C-590/14 P, EU:C:2016:797).

(3)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.).

A Sofiyski rayonen sad (Bulgária) által 2020. szeptember 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – „INVEST FUND MANAGEMENT” AD kontra Komisiya za finansov nadzor

(C-473/20. sz. ügy)

(2020/C 433/40)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Sofiyski rayonen sad

Az alapeljárás felei

Felperes:„INVEST FUND MANAGEMENT” AD

Alperes: Komisiya za finansov nadzor

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Milyen tartalmat kívánt az európai jogalkotó a tájékoztató „lényeges elemeinek” az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 72. cikkében használt fogalmának adni?

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 69. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, hogy a tájékoztató I. melléklet A. listájában előírt szükséges minimális információinak változása minden esetben a „lényeges elemek” irányelv 72. cikke szerinti fogalmának hatálya alá tartozik, így ezen információkat határidőben naprakésszé kell tenni?

3)

A második kérdésre adott nemleges válasz esetén úgy kell-e tekinteni, hogy a „lényeges elemek”2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 72. cikkében használt fogalmának hatálya alá tartozik az adott alapkezelő társaság azon igazgatósági tagjait érintő személyi változásra vonatkozó információ, akik nem ügyvezető funkciót betöltő tagok, és akiket nem bíztak meg irányítási feladatok ellátásával?

4)

Úgy kell-e értelmezni a 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 99a. cikkének r) pontját, hogy az alapkezelő társasággal szemben – az általa kezelt közös alapok mindegyike tekintetében – csak akkor szabható ki szankció, ha ismételten nem teljesíti a 2009. július 13-i 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 68–82. cikkét átültető nemzeti rendelkezések szerint elrendelt, befektetők tájékoztatására vonatkozó kötelezettségeit?

---

(1)  HL 2009. L 302., 32. o.

Az Oberlandesgericht München (Németország) által 2020. október 1-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Vodafone Kabel Deutschland GmbH kontra Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V.

(C-484/20. sz. ügy)

(2020/C 433/41)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht München

Az alapeljárás felei

Fellebbező: Vodafone Kabel Deutschland GmbH

Ellenérdekű fél: Bundesverband der Verbraucherzentralen und Verbraucherverbände – Verbraucherzentrale Bundesverband e.V.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni az (EU) 2015/2366 irányelv (1) 62. cikkének (4) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás vagy gyakorlat, amely fogyasztókkal fennálló tartós kötelmi jogviszonyok esetében átmeneti szabályozásként csak akkor teszi lehetővé a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök használatáért és a pénzforgalmi szolgáltatásokért fizetendő díjaknak az irányelvet átültető nemzeti rendelkezésben előírt tilalmát, ha az alapul szolgáló kötelmi jogviszony 2018. január 13. után keletkezett, nem alkalmazza azonban e tilalmat abban az esetben, ha az alapul szolgáló kötelmi jogviszony 2018. január 13. előtt keletkezett, de a (további) fizetési műveletek végrehajtását csak 2018. január 13. után kezdeményezik?

---

(1)  A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2015. L 337., 35. o.).

A Curtea de Apel Alba Iulia (Románia) által 2020. október 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – SC Philips Orăştie S. R. L. kontra Direcţia Generală de Administrare a Marilor Contribuabili

(C-487/20. sz. ügy)

(2020/C 433/42)

Az eljárás nyelve: román

A kérdést előterjesztő bíróság

Curtea de Apel Alba Iulia

Az alapeljárás felei

Fellebbező: SC Philips Orăştie S. R. L.

Ellenérdekű fél: Direcţia Generală de Administrare a Marilor Contribuabili

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy lehet-e értelmezni az 112/2006/EK irányelv (1) 179. cikke [első bekezdésének] és 183. cikke [első bekezdésének] rendelkezéseit az egyenértékűség, a tényleges érvényesülés és a semlegesség elvével összefüggésben, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás/gyakorlat, amely a héavisszatérítés összegének csökkentését írja elő azáltal, hogy a fizetendő héa kiszámítása során figyelembe veszi a nem jogerős ítélettel megsemmisített adómegállapítási határozattal utólagosan megállapított fizetési kötelezettségeket, amennyiben ezen utólagos kötelezettségeket bankgarancia biztosítja, és a nemzeti adóeljárási szabályok a többi adó vonatkozásában elismerik a szóban forgó bankgarancia végrehajtást felfüggesztő hatályát?

---

(1)  A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.).

A Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas (Litvánia) által 2020. október 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – UB kontra Kauno teritorinė muitinė

(C-489/20. sz. ügy)

(2020/C 433/43)

Az eljárás nyelve: litván

A kérdést előterjesztő bíróság

Lietuvos vyriausiasis administracinis teismas

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálatot kérelmező fél: UB

Ellenérdekű fél: Kauno teritorinė muitinė

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló, 2013. október 9-i 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 124. cikke (1) bekezdésének e) pontját, hogy vámtartozás megszűnik, ha a jelen ügyben szereplőhöz hasonló helyzetben a csempészett árut azt követően foglalták le, majd kobozták el, hogy azt az Európai Unió vámterületére jogellenesen beléptették (szabad forgalomba bocsátották)?

2)

Amennyiben az első kérdésre igenlő választ kell adni, úgy kell-e értelmezni a jövedéki adóra vonatkozó általános rendelkezésekről és a 92/12/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. december 16-i 2008/118/EK tanácsi irányelv (2) 2. cikkének b) pontját és 7. cikkének (1) bekezdését, valamint a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (3) 2. cikke (1) bekezdésének d) pontját és 70. cikkét, hogy amennyiben – a jelen ügyhöz hasonlóan – a csempészett árut lefoglalják, majd elkobozzák azt követően, hogy azt az Európai Unió vámterületére jogellenesen beléptették (szabad forgalomba bocsátották), a jövedéki adó és/vagy a héa megfizetésére vonatkozó kötelezettség akkor sem szűnik meg, ha a vámtartozás a 952/2013/EU rendelet 124. cikke (1) bekezdésének e) pontja szerinti okból megszűnt?

---

(1)  HL 2013. L 269., 1. o.

(2)  HL 2009. L 9., 12. o.

(3)  HL 2006. L 347., 1. o.

Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által 2020. október 2-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – V. M. A. kontra Stolichna Obsthina, Rayon „Pancharevo”

(C-490/20. sz. ügy)

(2020/C 433/44)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Administrativen sad Sofia-grad

Az alapeljárás felei

Felperes: V. M. A.

Alperes: Stolichna Obsthina, Rayon „Pancharevo”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 20. és EUMSZ 21. cikket, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7., 24. és 45. cikkét, hogy amennyiben bolgár állampolgárságú gyermeknek az Európai Unió valamely más tagállamában való születésére vonatkozó igazolás iránti kérelemmel fordultak a bolgár közigazgatási hatóságokhoz, és e születést olyan spanyol születési anyakönyvi kivonat igazolta, amelyen két nőnemű személy került anyaként feltüntetésre annak megadása nélkül, hogy valamelyikük vér szerinti anya lenne-e, és ha igen, melyikük az, az említett rendelkezések nem teszik lehetővé e hatóságok számára, hogy a bolgár születési anyakönyvi kivonat kiállítását azzal az indokkal tagadják meg, hogy a felperes megtagadta annak közlését, hogy ki a gyermek vér szerinti anyja?

2.

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 9. cikkét, hogy az uniós tagállamok nemzeti és alkotmányos identitásának tiszteletben tartása azt jelenti, hogy a tagállamok széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a származás megállapítására vonatkozó szabályok tekintetében? Konkrétan: — Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 4. cikk (2) bekezdését, hogy az lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy tájékoztatást kérjenek a gyermek biológiai származásáról? — Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 4. cikknek a Alapjogi Charta 7. cikkével és 24. cikkének (2) bekezdésével összefüggésben értelmezett (2) bekezdését, hogy elengedhetetlen egyensúlyba hozni egyrészt a tagállam nemzeti, illetve alkotmányos identitását, másrészt pedig a gyermek mindenek felett álló érdekét, figyelembe véve, hogy jelenleg sem az értékek tekintetében, sem pedig jogi tekintetben nincs egyetértés azzal kapcsolatban, hogy a születési anyakönyvi kivonatban azonos nemű személyeket fel lehet-e tüntetni szülőként annak megadása nélkül, hogy valamelyikük a gyermek vér szerinti anyja lenne-e, és ha igen, melyikük az? Az e kérdésre adott igenlő válasz esetén hogyan valósítható meg konkrétan ezen érdekegyensúly?

3.

Jelentőséggel bírnak-e az első kérdés megválaszolása szempontjából a Brexit jogkövetkezményei abban az esetben, ha a valamely más tagállamban kiállított születési anyakönyvi kivonatban megjelölt anya az Egyesült Királyság állampolgára, a másik anya pedig az Európai Unió valamely tagállamának állampolgára, figyelembe véve különösen azt, hogy a gyermek bolgár születési anyakönyvi kivonata kiállításának megtagadása akadályát képezi annak, hogy valamely uniós tagállam kiállítsa a gyermek személyazonosító okmányát, és ezáltal adott esetben megnehezíti a gyermeket uniós polgárként megillető jogok teljes körű gyakorlását?

4.	Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén: előírja-e az uniós jog, különösen a tényleges érvényesülés elve, a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok számára, hogy a születési anyakönyvi kivonat kiállítása tekintetében az alkalmazandó nemzeti jog részét képező mintától eltérjenek?

A Corte suprema di cassazione (Olaszország) által 2020. szeptember 30-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Randstad Italia SpA kontra Umana SpA és társai

(C-497/20. sz. ügy)

(2020/C 433/45)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Corte suprema di cassazione

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél: Randstad Italia SpA

Ellenérdekű felek: Umana SpA, Azienda USL Valle d’Aosta, IN. VA SpA, Synergie Italia agenzia per il lavoro SpA

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Ellentétes-e az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, valamint az EUMSZ 2. cikk (1) és (2) bekezdésével és az EUMSZ 267. cikkel – az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének fényében is értelmezve – az Alkotmány 111. cikkének nyolcadik bekezdésére, a codice di procedura civile (a polgári eljárásról szóló törvénykönyv) 360. cikke első bekezdésének 1. alpontjára és 362. cikkének első bekezdésére, valamint a codice del processo amministrativo (a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv) 110. cikkére vonatkozóhoz hasonló olyan értelmezési gyakorlat – amennyiben ezek a rendelkezések a Consiglio di Stato (államtanács) ítéleteivel szembeni felülvizsgálati kérelemnek a „bíróságok hatásköreivel összefüggő okokból” történő benyújtását teszik lehetővé –, mint amely a Corte costituzionale (alkotmánybíróság, Olaszország) 2018. évi 6. sz. ítéletéből és az azt követő nemzeti ítélkezési gyakorlatból következik, amely a korábbi megközelítést módosítva azt állapította meg, hogy az úgynevezett „bíróság hatáskörének hiánya” alapuló felülvizsgálati kérelem mint jogorvoslat nem alkalmazható a Consiglio di Stato (államtanács) azon ítéleteinek megtámadására, amelyek a nemzeti szinten kidolgozott, a Bíróság ítéleteivel ellentétes értelmezési gyakorlatot alkalmazzák az uniós jog által szabályozott azon ágazatokban (a jelen esetben a közbeszerzési szerződések odaítélése területén), amelyekben a tagállamok lemondtak arról, hogy szuverén hatáskörüket e joggal összeegyeztethetetlen módon gyakorolják, ami a közösségi jog olyan sérelmeinek állandósulásához vezet, amelyek az említett jogorvoslat segítségével orvosolhatók lennének, illetve az uniós jog egységes alkalmazásának és a közösségi jelentőségű alanyi jogi jogviszonyok bírói jogvédelme hatékonyságának megsértéséhez, ami ellentétes azzal a követelménnyel, hogy ezt a jogot minden bíróság teljeskörűen és gondosan alkalmazza, kötelezően jelleggel a Bíróság általi helyes értelmezéssel összeegyeztethetően, figyelembe véve a tagállamok eljárásjogi szabályaiban kialakított „eljárási autonómiájának” korlátait?

2)

Ellentétes-e az EUSZ 4. cikk (3) bekezdésével, az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésével, valamint az EUMSZ 267. cikkel – az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének fényében is értelmezve – az Alkotmány 111. cikke nyolcadik bekezdésének, a polgári eljárásról szóló törvénykönyv 360. cikke első bekezdése 1. alpontjának és 362. cikke első bekezdésének, valamint a közigazgatási eljárásról szóló törvénykönyv 110. cikkének a nemzeti ítélkezési gyakorlatból következő olyan értelmezése és alkalmazása, amely szerint a „bíróságok hatáskörével összefüggő okokból” az úgynevezett „bíróság hatáskörének hiánya” alapján a Sezioni Unitéhez (semmítőszék, egyesített tanács) nem nyújtható be felülvizsgálati kérelem a Consiglio di Stato (államtanács) azon ítéleteivel szembeni jogorvoslatként, amelyek az uniós jog alkalmazását érintő kérdésekre vonatkozó jogvitákról döntve indokolás nélkül mulasztják el előzetes döntéshozatal iránti kérelemnek a Bíróság elé terjesztését azon, ez utóbbi által (az 1982. október 6-i Cilfit ítélettől, 283/81, kezdődően) kimerítően felsorolt, szigorúan értelmezendő feltételek hiányában, amelyek mentesítik a nemzeti bíróságot a fent említett kötelezettség alól, ellentétben azzal az elvvel, miszerint az uniós joggal összeegyeztethetetlenek azok a nemzeti eljárásjogi törvények vagy gyakorlatok, függetlenül attól hogy ezek a jogalkotásból vagy az alkotmányból erednek, amelyek akár időlegesen megfosztják (az utolsó és nem utolsó fokon eljáró) nemzeti bíróságot attól, hogy szabadon dönthessen az előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztéséről, ami azzal a következménnyel jár, hogy a közösségi jog helyes és kötelező érvényű értelmezése tekintetében a Bíróság kizárólagos hatáskörét bitorolja, és orvosolhatatlanná teszi a nemzeti bíróság által alkalmazott jog és az uniós jog közötti esetleges ellentétes értelmezést, (elősegítve annak állandósulását), és sérti az uniós jogból eredő alanyi jogi jogviszonyok bírói jogvédelmének egységes alkalmazását és hatékonyságát?

3)

Alkalmazhatók-e a Bíróság által a C-333/18. sz. Lombardi ügyben 2019. szeptember 5-én hozott ítéletben, a C-689/13. sz. PFE ügyben 2016. április 5-én hozott ítéletben és a C-100/12. sz. Fastweb ügyben 2013. július 4-én hozott ítéletben kimondott elvek a 2007/66/EK irányelvvel (1) módosított 89/665/EGK irányelv (2) 1. cikkének (1) és (3) bekezdésével, valamint 2. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben az alapeljárás tárgyát képező ügyben, amelyben a Consiglio di Stato (államtanács) – miután az ajánlattevő vállalkozás megtámadta az ajánlattételi eljárásból való kizárását és a közbeszerzési szerződésnek egy másik társaság részére történő odaítélését – kizárólag azt a fellebbezési jogalapot vizsgálta érdemben, amelyben a kizárt vállalkozás a műszaki ajánlatára kapott, „az eljárásban való részvételhez szükséges küszöbértéknél” alacsonyabb pontszámot vitatta, és elsődlegesen az ajánlatkérő szerv és a nyertes ajánlattevő társaság csatlakozó fellebbezéseit vizsgálva adott helyt azoknak, elfogadhatatlannak nyilvánítva (és érdemben nem vizsgálva) a többi fellebbezési jogalapot, amelyek más okokból (az ajánlattételhez szükséges dokumentációban szereplő, az ajánlatok értékelésére vonatkozó szempontok meghatározatlansága, az adott pontszám indokolásának hiánya, a bírálóbizottság jogellenes kinevezése és összetétele) támadják az eljárás eredményét, egy olyan nemzeti ítélkezési gyakorlatot alkalmazva, amely szerint az ajánlattételi eljárásból kizárt vállalkozás nem jogosult a versenytárs vállalkozás részére való odaítélés vitatására irányuló kifogások benyújtására, akár a pályázattételi eljárás érvénytelenítése útján, mivel azt kell megvizsgálni, hogy összeegyeztethető-e az uniós joggal a vállalkozás azon jogának kizárása, hogy azt kérje a bíróságtól, hogy a közbeszerzési eljárás eredménye megtámadásának minden egyes indokát vizsgálja, egy olyan helyzetben, amelyben kizárását még nem állapították meg jogerősen, és amelyben minden egyes ajánlattevő érvényesítheti a többiek ajánlatának kizárásához fűződő, hasonló jogos érdekét, ami annak megállapításához vezethet, hogy az ajánlatkérő szervnek számára lehetetlenné válik egy szabályos ajánlat kiválasztása, és új közbeszerzési eljárást kell indítania, amelyben az ajánlattevők mindegyike részt vehet?

---

(1)  A 89/665/EGK és a 92/13/EGK tanácsi irányelvnek a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások hatékonyságának javítása tekintetében történő módosításáról szóló, 2007. december 11-i 2007/66/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2007. L 335., 31. o.)

(2)  Az árubeszerzésre és az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélésével kapcsolatos jogorvoslati eljárás alkalmazására vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról szóló, 1989. december 21-i 89/665/EGK tanácsi irányelv (HL 1989. L 395., 33. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 246. o.)

A Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) által 2020. október 1-jén benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – DIMCO Dimovasili M. I. K. E. kontra Ypourgos Perivallontos kai Energeias

(C-499/20. sz. ügy)

(2020/C 433/46)

Az eljárás nyelve: görög

A kérdést előterjesztő bíróság

Symvoulio tis Epikrateias

Az alapeljárás felei

Felperes: DIMCO Dimovasili M. I. K. E.

Alperes: Ypourgos Perivallontos kai Energeias

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni a nyomástartó berendezésekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1997. május 29-i 97/23/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv [(HL 1997. L 181., 1. o., magyar nyelvű különkiadás: 13. fejezet, 19. kötet, 86. o., helyesbítés: HL 2011. L 93., 38. o.)] I. mellékletével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (1.1) bekezdését, 7. cikkének (4) bekezdését és 8. cikkét, hogy azokkal ellentétesek a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló, 500 mbar legnagyobb üzemi nyomású belső földgázlétesítményekre vonatkozó görög műszaki szabályzat 1.2.4., P9.5.6.9. és P9.5.8.2. pontjában foglaltakhoz hasonló nemzeti rendelkezések, amelyek elsődlegesen szeizmikus események esetén az emberek biztonsága érdekében feltételeket és korlátozásokat (szellőztetési kötelezettség, földalatti áthaladás tilalma) állapítanak meg a nyomástartó berendezések (gázcsővezetékek) telepítésének módját illetően, amikor az említett feltételeket és korlátozásokat megkülönböztetés nélkül alkalmazzák azokra a csővezetékekre is, amelyek a jelen ügyben szóban forgókhoz hasonlóan „CE” megjelöléssel vannak ellátva, és a gyártó tanúsítványa alapján biztonságosan telepíthetők és használhatók anélkül, hogy a fent említett feltételeknek és korlátozásoknak eleget tennének, vagy

ellenkezőleg, úgy kell-e értelmezni a 97/23/EK irányelvnek a 2. cikkével összefüggésben értelmezett fent hivatkozott rendelkezéseit, hogy azokkal nem ellentétesek a szóban forgókhoz hasonló nyomástartó berendezések (gázcsővezetékek) telepítési módjára vonatkozó feltételek és korlátozások?

A Landesverwaltungsgericht Steiermark (Ausztria) által 2020. október 9-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – RM kontra Landespolizeidirektion Steiermark

(C-508/20. sz. ügy)

(2020/C 433/47)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landesverwaltungsgericht Steiermark

Az alapeljárás felei

Felperes: RM

Alperes hatóság: Landespolizeidirektion Steiermark

1)

Egy, valamely monopólium-rendszer védelmét szolgáló büntetőeljárásban kell-e vizsgálnia a nemzeti bíróságnak az általa alkalmazandó, büntetőjogi szankcióra vonatkozó normát a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján, ha a monopólium-rendszert korábban az Európai Unió Bírósága rendelkezéseinek megfelelően már megvizsgálta, és e vizsgálatból az következett, hogy a monopólium-rendszer igazolható?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: 2. a) Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti norma, amely a szerencsejátékról szóló törvény szerinti illegális szerencsejátéknak vállalkozási tevékenység keretében a nyilvánosság rendelkezésére történő bocsátása esetére kötelező jelleggel játékautomatánként fizetendő pénzbírság kiszabását írja elő anélkül, hogy meghatározná a kiszabott pénzbírságok együttes összegének abszolút felső határát? 2. b) Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti norma, amely a szerencsejátékról szóló törvény szerinti illegális szerencsejátéknak vállalkozási tevékenység keretében a nyilvánosság rendelkezésére történő bocsátása esetére kötelező jelleggel játékautomatánként 6 000 euró összegű minimumbírság kiszabását írja elő? 2. c) Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti norma, amely a szerencsejátékról szóló törvény szerinti illegális szerencsejátéknak vállalkozási tevékenység keretében a nyilvánosság rendelkezésére történő bocsátása esetére a pénzbírság helyébe lépő szabadságvesztés büntetés játékautomatánkénti kiszabását írja elő anélkül, hogy meghatározná a pénzbírság helyébe lépő, kiszabott szabadságvesztés büntetések együttes mértékének abszolút felső határát? 2. d) Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 56. cikket, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti norma, amely a szerencsejátékról szóló törvény szerinti illegális szerencsejátéknak vállalkozási tevékenység keretében a nyilvánosság rendelkezésére történő bocsátása miatti büntetés esetén a büntetőeljárás költségeihez való, a kiszabott pénzbírságok 10 %-ának megfelelő összegű hozzájárulás előírásáról rendelkezik?

3)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén: 3. a) Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió Alapjogi Chartája (1) (a továbbiakban: Alapjogi Charta) 49. cikkének (3) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti norma, amely a szerencsejátékról szóló törvény szerinti illegális szerencsejátéknak vállalkozási tevékenység keretében a nyilvánosság rendelkezésére történő bocsátása esetére kötelező jelleggel játékautomatánként fizetendő pénzbírság kiszabását írja elő anélkül, hogy meghatározná a kiszabott pénzbírságok együttes összegének abszolút felső határát? 3. b) Úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 49. cikkének (3) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti norma, amely a szerencsejátékról szóló törvény szerinti illegális szerencsejátéknak vállalkozási tevékenység keretében a nyilvánosság rendelkezésére történő bocsátása esetére kötelező jelleggel játékautomatánként 6 000 euró összegű minimumbírság kiszabását írja elő? 3. c) Úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 49. cikkének (3) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti norma, amely a szerencsejátékról szóló törvény szerinti illegális szerencsejátéknak vállalkozási tevékenység keretében a nyilvánosság rendelkezésére történő bocsátása esetére a pénzbírság helyébe lépő szabadságvesztés büntetés játékautomatánkénti kiszabását írja elő anélkül, hogy meghatározná a pénzbírság helyébe lépő, kiszabott szabadságvesztés büntetések együttes mértékének abszolút felső határát? 3. d) Úgy kell-e értelmezni az Alapjogi Charta 49. cikkének (3) bekezdését, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti norma, amely a szerencsejátékról szóló törvény szerinti illegális szerencsejátéknak vállalkozási tevékenység keretében a nyilvánosság rendelkezésére történő bocsátása miatti büntetés esetén a büntetőeljárás költségeihez való, a kiszabott pénzbírság 10 %-ának megfelelő összegű hozzájárulás előírását rendeli el?

---

(1)  HL 2010. C 83., 389. o.

2020. október 12-én benyújtott kereset – Európai Bizottság kontra Bolgár Köztársaság

(C-510/20. sz. ügy)

(2020/C 433/48)

Az eljárás nyelve: bolgár

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: O. Beynet és Ivan Zalogin, meghatalmazotti minőségben)

Alperes: Bolgár Köztársaság

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Bíróság:

—

állapítsa meg, hogy a Bolgár Köztársaság nem teljesítette a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 5. cikke (2) bekezdése a) pontjának i., ii. és iii. alpontjából, valamint 17. cikkének (2) és (3) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—	a Bolgár Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság álláspontja szerint a Bolgár Köztársaság megsértette a 2008/56/EK irányelv fent hivatkozott rendelkezéseit, mivel nem tájékoztatta az előírt határidőben a Bizottságot az alábbiakat érintő kötelező frissítésekről: i. a tengeri környezet állapotának kezdő értékelése, ii. a jó környezeti állapot meghatározása és iii. a környezetvédelmi célok.

---

(1)  HL 2008. L 164, 19. o.

Az Administrativen sad Silistra (Bulgária) által 2020. október 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – DB, LY kontra Nachalnik na Rayonno upravlenie Silistra pri Oblastna direktsia na Ministerstvo na vatreshnite raboti

(C-520/20. sz. ügy)

(2020/C 433/49)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Administrativen sad Silistra

Az alapeljárás felei

Felperesek: DB, LY

Alperes: Nachalnik na Rayonno upravlenie Silistra pri Oblastna direktsia na Ministerstvo na vatreshnite raboti

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Úgy kell-e értelmezni a Schengeni Információs Rendszer második generációjának (SIS II) létrehozásáról, működtetéséről és használatáról szóló, 2007. június 12-i 2007/533/IB tanácsi határozat 39. cikkét és különösen 39. cikkének (3) bekezdését, hogy az lehetővé teszi az olyan nemzeti szabályozást és közigazgatási gyakorlatot, amely szerint az illetékes végrehajtó szerv megtagadhatja és köteles megtagadni a végrehajtást, ha támpontok állnak rendelkezésre annak feltételezéséhez, hogy a SIS-be bevitt figyelmeztető jelzésre nem terjednek ki azon – különösen a 38. cikk (1) bekezdésében meghatározott – célok, amelyek elérése érdekében a figyelmeztető jelzést rögzítették?

A Törvényszék 2020. október 5-i ítélete – Franciaország és IFP Énergies nouvelles kontra Bizottság

(T-479/11. RENV. és T-157/12. RENV. sz. egyesített ügyek) (1)

(„Állami támogatások - Kőolajipari kutatás - Franciaország által végrehajtott támogatási program - Az IFPEN részére az ipari és kereskedelmi jellegű közintézményi jogállás biztosítása révén nyújtott hallgatólagos és korlátlan állami kezességvállalás - Előny - Az előny fennállásának vélelme - Arányosság”)

(2020/C 433/50)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes a T-479/11. RENV. sz. ügyben: Francia Köztársaság (képviselő: P. Dodeller meghatalmazott)

Felperes a T-157/12. RENV. sz. ügyben: IFP Énergies nouvelles (Rueil-Malmaison, Franciaország) (képviselők: E. Lagathu és É. Barbier de La Serre ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: B. Stromsky és D. Grespan meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A Franciaország által az „Institut du Pétrole” közintézmény számára nyújtott C 35/08 (korábbi NN 11/08) sz. állami támogatásról szóló, 2011. június 29-i 2012/26/EU bizottsági határozat (HL 2012. L 14., 1. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék megsemmisíti a Franciaország által az „Institut du Pétrole” közintézmény számára nyújtott C 35/08 (korábbi NN 11/08) sz. állami támogatásról szóló, 2011. június 29-i 2012/26/EU bizottsági határozat 5. cikkének (3) és (4) bekezdését, valamint 6. cikkének (1) bekezdését annyiban, amennyiben az az állami kezességvállalásnak az 5. cikk (3) és (4) bekezdésében megbecsült maximális hatására vonatkozik.

2)	A Törvényszék a kereseteket ezt meghaladó részükben elutasítja.

3)	Az Európai Bizottság, a Francia Köztársaság és az IFP Énergies nouvelles maguk viselik saját költségeiket a T-479/11. és T-157/12. sz. ügyekben.

4)	A Francia Köztársaság, az IFP Énergies nouvelles és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket a C-438/16. P. sz. ügyben.

5)	A Francia Köztársaság saját költségein felül viseli a Bizottság részéről a T-479/11. RENV. sz. ügyben felmerült költségeket.

6)	Az IFP Énergies nouvelles és a Bizottság maguk viselik saját költségeiket a T-157/12. RENV. sz. ügyben.

---

(1)  HL C 340., 2011.11.19.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – První novinová společnost kontra Bizottság

(T-316/18. sz. ügy) (1)

(„Állami támogatások - Postai ágazat - Egyetemes szolgáltatási kötelezettség - Kifogást nem emelő határozat - Eljárási jogok védelme - Az eljárás időtartama - Az ügynek a Bizottság általi teljes körű és elegendő vizsgálata - Az egyetemes szolgáltatási kötelezettség teljesítésének ellentételezése - Általános gazdasági érdekű szolgáltatás - 97/67/EK irányelv - A nettó elkerülhető költségek módszere - Indokolási kötelezettség”)

(2020/C 433/51)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: První novinová společnost a.s., a Mediaservis s.r.o. jogutódja (Prága, Cseh Köztársaság) (képviselők: D. Vosol és C. Schneider ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: L. Flynn, D. Recchia és K. Blanck meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Cseh Köztársaság (képviselők: M. Smolek, J. Vláčil, T. Müller és I. Gavrilová meghatalmazottak), Česká pošta s. p. (Prága) (képviselő: P. Kadlec ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az SA.45281 (2017/N) állami támogatás és az SA. 44859 (2016/FC) állami támogatás ügyében 2018. február 19-én hozott C(2018) 753 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem, amely határozat megállapítja, hogy a Cseh Köztársaság által a Česká pošta részére a 2013-tól 2017-ig terjedő időszak vonatkozásában egyetemes szolgáltatási kötelezettség keretében gyakorolt postai tevékenységei teljesítéséért nyújtott ellentételezések az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethető állami támogatásnak minősülnek.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A První novinová společnost a.s., amely a Mediaservis s. r. o. jogutódja, maga viseli saját költségeit, valamint köteles viselni az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)	A Cseh Köztársaság és a Česká pošta s. p. maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 276., 2018.8.6.

A Törvényszék 2020. október 5-i ítélete – GVN kontra Bizottság

(T-583/18. sz. ügy) (1)

(„Állami támogatások - Tömegközlekedés - A közszolgáltatási kötelezettségekkel összefüggő költségek ellentételezése - Az iskolai tanulók, hallgatók, gyakornokok és a csökkent mozgásképességű személyek számára maximált díjak megállapítására vonatkozó kötelezettség - A Niedersächsisches Nahverkehrsgesetz (alsó-szászországi helyi tömegközlekedési törvény) 7a. § -a - Kifogást nem emelő határozat - Az 1370/2007/EK rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése - Valamely tartomány által a személyszállítást szervező helyi hatóságok javára történő átcsoportosítások - A támogatás fogalma”)

(2020/C 433/52)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Gesamtverband Verkehrsgewerbe Niedersachsen e.V. (GVN) (Hannover, Németország) (képviselő: C. Antweiler ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: F. Tomat és K.-P. Wojcik meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller, D. Klebs és S. Heimerl meghatalmazottak) és Land Niedersachsen (Németország) (képviselők: S. Barth et H. Gading ügyvédek)

Az ügy tárgya

A Bizottság arra vonatkozó, 2018. július 12-i C(2018) 4385 final határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott kérelem, hogy nem emel kifogást a Land Niedersachsen által a Niedersächsisches Nahverkehrsgesetz 7a. § -a értelmében elfogadott intézkedéssel kapcsolatban (SA.46538 [2017/NN] számú ügy) (HL 2018. C 292., 1. o.).

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Gesamtverband Verkehrsgewerbe Niedersachsen e.V. (GVN) viseli saját költségen felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)	A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Land Niedersachsen maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 427., 2018.11.26.

A Törvényszék 2020. október 5-i ítélete – Hermann Albers kontra Bizottság

(T-597/18. sz. ügy) (1)

(„Állami támogatások - Tömegközlekedés - A közszolgáltatási kötelezettségekkel összefüggő költségek ellentételezése - Az iskolai tanulók, hallgatók, gyakornokok és a csökkent mozgásképességű személyek számára maximált díjak megállapítására vonatkozó kötelezettség - A Niedersächsisches Nahverkehrsgesetz (alsó-szászországi helyi tömegközlekedési törvény) 7a. § -a - Kifogást nem emelő határozat - Az 1370/2007/EK rendelet 3. cikkének (2) és (3) bekezdése - Valamely tartomány által a személyszállítást szervező helyi hatóságok javára történő átcsoportosítások - A támogatás fogalma - Értesítési kötelezettség”)

(2020/C 433/53)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Hermann Albers e.K. (Neubörger, Németország) (képviselő: S. Roling ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: F. Tomat és K.-P. Wojcik meghatalmazottak)

Az alperest támogató beavatkozók: Németországi Szövetségi Köztársaság (képviselők: J. Möller, D. Klebs és S. Heimerl meghatalmazottak) és Land Niedersachsen (Németország) (képviselők: S. Barth et H. Gading ügyvédek)

Az ügy tárgya

A Bizottság arra vonatkozó, 2018. július 12-i C(2018) 4385 final határozatának megsemmisítése iránt az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott kérelem, hogy nem emel kifogást a Land Niedersachsen által a Niedersächsisches Nahverkehrsgesetz (alsó-szászországi helyi tömegközlekedési törvény) 7a. § -a értelmében elfogadott intézkedéssel kapcsolatban (SA.46697 [2017/NN] számú ügy) (HL 2018. C 292., 1. o.).

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Hermann Albers e.K. viseli saját költségen felül az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)	A Németországi Szövetségi Köztársaság és a Land Niedersachsen maga viseli saját költségeit.

---

(1)  HL C 427., 2018.11.26.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – smart things solutions kontra EUIPO EUIPO – Samsung Electronics (smart:)things)

(T-48/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - A smart:)things európai uniós ábrás védjegy - Feltétlen kizáró ok - Leíró jelleg - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja - A 2017/1001 rendelet 59. cikke (1) bekezdésének a) pontja - A 2017/1001 rendelet 95. cikkének (1) bekezdése”)

(2020/C 433/54)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: smart things solutions GmbH (Seefeld, Németország) (képviselő: R. Dissmann ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: A. Söder, H. O’Neill és V. Ruzek, meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Samsung Electronics GmbH (Schwalbach/Taunus, Németország) (képviselők: T. Schmitz, M. Breuer és I. Dimitrov ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Samsung Electronics és a smart things solutions közötti törlési eljárással kapcsolatban 2018. november 20-án hozott határozata (R 835/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a smart things solutions GmbH-t kötelezi a saját költségeinek, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) és a Samsung Electronics GmbH részéről felmerült költségeknek a viselésére.

---

(1)  HL C 103., 2019.3.18.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – Karpeta-Kovalyova kontra Bizottság

(T-249/19. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Szerződéses alkalmazottak - Díjazás - A külföldi munkavégzési támogatásra, a napidíjra, a letelepedési támogatásra, valamint a szolgálatba lépéssel összefüggő költözési és utazási költségek megtérítésére való jogosultság elismerését megtagadó határozat - A személyzeti szabályzat VII. melléklete 4. cikke (1) bekezdésének a) pontja - Diplomáciai jogállás - Ötéves referencia-időszak - A szokásos lakóhely fogalma”)

(2020/C 433/55)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Marina Karpeta-Kovalyova (Woluwe-Saint-Pierre, Belgium) (képviselő: S. Pappas ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: T. Bohr és D. Milanowskova meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A felperessel szemben a külföldi munkavégzési támogatást, a napidíjat, a letelepedési támogatást, valamint a szolgálatba lépéssel összefüggő utazási költségek és költözési költségek megtérítését megtagadó 2018. június 14-i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Marina Karpeta-Kovalyovát kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 187., 2019.6.3.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – Decathlon kontra EUIPO – Athlon Custom Sportswear (athlon custom sportswear)

(T-349/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Az athlon custom sportswear európai uniós ábrás védjegy bejelentése - A korábbi DECATHLON európai uniós szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 433/56)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Decathlon (Villeneuve-D’Ascq, Franciaország) (képviselők: A. Cléry és C. Devernay ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: L. Rampini meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Athlon Custom Sportswear PC (Kallithéa, Görögország)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebezési tanácsának a Decathlon és az Athlon Custom Sportswear közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. március 27-én hozott határozata (R 1724/2018-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Decathlon-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 255., 2019.7.29.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – Itinerant Show Room kontra EUIPO (FAKE DUCK)

(T-607/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - A FAKE DUCK európai uniós ábrás védjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - Leíró jelleg - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja - Az egyenlő bánásmód elve és a jogszerűség elve”)

(2020/C 433/57)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Itinerant Show Room Srl (San Giorgio in Bosco, Olaszország) (képviselő: E. Montelione ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: M. Capostagno meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának a FAKE DUCK ábrás megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2019. július 1-jén hozott határozata (R 830/2019-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék az Itinerant Show Room Srl-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 372., 2019.11.4.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – Body Attack Sports Nutrition kontra EUIPO – Sakkari (Sakkattack)

(T-788/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A Sakkattack európai uniós ábrás védjegy bejelentése - ATTACK és Body Attack korábbi nemzetközi szóvédjegyek és Body Attack SPORTS NUTRITION korábbi nemzetközi ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 433/58)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Body Attack Sports Nutrition GmbH & Co. KG (Hamburg, Németország) (képviselő: S. Labesius ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: J. Crespo Carrillo és V. Ruzek meghatalmazottaks)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Maria Sakkari (Nicosia, Ciprus) (képviselő: M. Nikolaraki ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Body Attack Sports Nutrition és M. Sakkari közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. augusztus 26-án hozott határozata (R 2432/2018–4 és R 2562/2018-4. sz. egyesített ügyek) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Body Attack Sports Nutrition GmbH & Co. KG-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 10., 2020.1.13.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – Dvectis CZ kontra EUIPO – Yado (Támasztó párna)

(T-818/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Törlési eljárás - Támasztó párnát ábrázoló, lajstromozott közösségi formatervezési minta - Korábbi közösségi formatervezési minta - Megsemmisítési ok - Az egyéni jelleg hiánya - Tájékozott használó - Az alkotói szabadság foka - Az eltérő összbenyomás hiánya - A 6/2002/EK rendelet 6. cikke és 25. cikke (1) bekezdésének b) pontja - Indokolási kötelezettség”)

(2020/C 433/59)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Dvectis CZ s.r.o. (Brno, Cseh Köztársaság) (képviselő: J. Svojanovská ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: J. Ivanauskas és V. Ruzek meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Yado s.r.o. (Handlová, Szlovákia)

Az ügy tárgya

Az EUIPO harmadik fellebbezési tanácsának a Yado és a Dvectis CZ közötti törlési eljárással kapcsolatban 2019. szeptember 10-én hozott határozata (R 513/2018-3. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1.	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2.	A Törvényszék a Dvectis CZ s.r.o.-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 27., 2020.1.27.

A Törvényszék 2020. október 5-i ítélete – X-cen-tek kontra EUIPO – Altenloh, Brinck & Co. (PAX)

(T-847/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A PAX európai uniós szóvédjegy bejelentése - SPAX korábbi európai uniós és nemzetközi ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Domináns elem - A semlegesítés hiánya - Összetéveszthetőség - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja] - A jogszabály időbeli hatálya”)

(2020/C 433/60)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: X-cen-tek GmbH & Co. KG (Wardenburg, Németország) (képviselő: H. Hillers ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: S. Hanne meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Altenloh, Brinck & Co. GmbH & Co. KG (Ennepetal, Németország)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának az Altenloh, Brinck & Co. és a X-cen-tek közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. szeptember 27-én hozott határozata (R 2324/2018-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a X-cen-tek GmbH & Co. KG -et kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 45., 2020.2.10.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – Body Attack Sports Nutrition kontra EUIPO – Sakkari (SAKKATTACK)

(T-851/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A SAKKATTACK európai uniós ábrás védjegy bejelentése - ATTACK és Body Attack korábbi nemzetközi szóvédjegyek és Body Attack SPORTS NUTRITION korábbi nemzetközi ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 433/61)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Body Attack Sports Nutrition GmbH & Co. KG (Hamburg, Németország) (képviselő: S. Labesius ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: J. Crespo Carrillo és V. Ruzek meghatalmazottaks)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Maria Sakkari (Nicosia, Ciprus) (képviselő: M. Nikolaraki ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Body Attack Sports Nutrition és M. Sakkari közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. október 14-én hozott határozata (R 2560/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Body Attack Sports Nutrition GmbH & Co. KG-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 61., 2020.2.24.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – Laboratorios Ern kontra EUIPO – Bio-tec Biologische Naturverpackungen (BIOPLAST BIOPLASTICS FOR A BETTER LIFE)

(T-2/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - Az Európai Uniót megjelölő nemzetközi lajstromozás - BIOPLAST BIOPLASTICS FOR A BETTER LIFE ábrás védjegy - BIOPLAK korábbi nemzeti szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Az összetéveszthetőség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 433/62)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Laboratorios Ern, SA (Barcelona, Spanyolország) (képviselő: S. Correa Rodríguez ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: J. Crespo Carrillo és E. Śliwińska meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Bio-tec Biologische Naturverpackungen GmbH & Co. KG (Emmerich, Németország)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a Laboratorios Ern és a Bio-tec Biologische Naturverpackungen közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. október 10-én hozott határozata (R 418/2019-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Laboratorios Ern, SA-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 68., 2020.3.2.

A Törvényszék 2020. október 15-i ítélete – Rothenberger kontra EUIPO – Paper Point (ROBOX)

(T-49/20. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A ROBOX európai uniós szóvédjegy bejelentése - A korábbi OROBOX európai uniós szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Az áruk önálló alcsoportja - Egy leíró jellegű elem figyelembevétele - A 207/2009/EK rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja]”)

(2020/C 433/63)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Rothenberger AG (Kelkheim, Németország) (képviselők: V. von Bomhard és J. Fuhrmann ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: G. Sakalaitė-Orlovskienė, J. Crespo Carrillo és V. Ruzek, meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Paper Point S.n.c. di Daria Fabbroni e Simone Borghini (Arezzo, Olaszország)

Az ügy tárgya

Az EUIPO első fellebbezési tanácsának a Paper Point és a Rothenberger közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2019. október 31-én hozott határozata (R 210/2019-1. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Rothenberger AG-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 87., 2020.3.16.

A Törvényszék 2020. október 6-i végzése – Sharpston kontra Tanács és a tagállamok kormányképviselőinek konferenciája

(T-180/20. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - Az Egyesült Királyság Unióból történő kilépése - A tagállamok kormányai képviselői konferenciájának az Egyesült Királyság kilépésének a Bíróság főtanácsnokait érintő következményeiről szóló nyilatkozata - Keresettel meg nem támadható jogi aktus - Elfogadhatatlanság”)

(2020/C 433/64)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Eleanor Sharpston (Schoenfels, Luxemburg) (képviselők: N. Forwood, J. Robb barristers és H. Mercer QC)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa, a tagállamok kormányképviselőinek konferenciája (képviselők: M. Bauer, R. Meyer és A. Sikora-Kalėda meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A tagállamok kormányai képviselői konferenciájának az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépésének az Európai Unió Bíróságának főtanácsnokait érintő következményeiről szóló, 2020. január 29-i nyilatkozatának a részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Eleanor Sharpston maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok kormányképviselőinek konferenciája részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 201., 2020.6.15.

A Törvényszék 2020. október 6-i végzése – Sharpston kontra az Európai Unió Bírósága

(T-184/20. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - Az Egyesült Királyság Unióból történő kilépése - A Bíróság elnökének levele, amely arra kéri fel a tagállamokat, hogy gondoskodjanak főtanácsnok kinevezéséről - Keresettel meg nem támadható jogi aktus - Elfogadhatatlanság”)

(2020/C 433/65)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Eleanor Sharpston (Schoenfels, Luxemburg) (képviselő: N. Forwood barrister)

Alperes: az Európai Unió Bírósága (képviselők: J. Inghelram és Á. Almendros Manzano meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A Bíróság elnökének azon, az Európai Unió Tanácsa elnökének címzett, 2020. január 31-i levelében foglalt határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem, amely arra kéri fel a tagállamokat, hogy gondoskodjanak főtanácsnok kinevezéséről a felperes által jelenleg betöltött álláshelyre.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Eleanor Sharpston maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Bírósága részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 201., 2020.6.15.

A Törvényszék 2020. október 6-i végzése – Sharpston kontra Tanács és a tagállamok kormányainak képviselői

(T-550/20. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - Az Egyesült Királyság Unióból történő kilépése - A tagállamok kormányai képviselőinek a Bíróságra főtanácsnokot kinevező határozata - Keresettel meg nem támadható jogi aktus - Nyilvánvaló elfogadhatatlanság”)

(2020/C 433/66)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Eleanor Sharpston (Schoenfels, Luxemburg) (képviselők: N. Forwood barrister és J. Flynn QC)

Alperesek: az Európai Unió Tanácsa, a tagállamok kormányainak képviselői (képviselők: M. Bauer, R. Meyer és A. Sikora-Kalėda meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A tagállamok kormányai képviselőinek a Bíróság három bírájának és egy főtanácsnokának kinevezéséről szóló, 2020. szeptember 2-i (EU) 2020/1251 határozata (HL 2020. L 292., 1. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem, amennyiben e határozat a Bíróság főtanácsnokává nevezi ki Athanasios Rantos-t.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

Eleanor Sharpston maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok kormányainak képviselői részéről felmerült költségeket, ideértve a Törvényszék és a Bíróság előtti ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is a T-550/20. R., C-423/20. P.(R.) és C-424/20. P.(R.) sz. ügyben.

---

(1)  HL C 348., 2020.10.10.

2020. szeptember 11-én benyújtott kereset – OD kontra Bizottság

(T-575/20. sz. ügy)

(2020/C 433/67)

Az eljárás nyelve: szlovén

Felek

Felperes: OD (képviselő: V. Cukrov, ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

nyilvánítsa teljes egészében semmisnek a 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv 34. cikkének a szlovéniai vasúti árufuvarozás tekintetében való alkalmazhatóságáról szóló, 2020. július 13-i (EU) 2020/1025 bizottsági végrehajtási határozatot (az értesítés a C(2020) 4540. számú dokumentummal történt) (HL 2020. L 226., 5. o.; a továbbiakban: végrehajtási határozat), illetve az 1. cikkét, amelynek értelmében a 2014/25/EU irányelv továbbra is alkalmazandó a közszolgáltató ajánlatkérők által a vasúti árufuvarozási szolgáltatások Szlovénia területén történő nyújtása érdekében odaítélt szerződésekre, illetve a 2. cikkét, amely szerint ennek a határozatnak maga a Szlovén Köztársaság a címzettje;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárás valamennyi költségének viselésére, a felperes által viselt, a költésgfeljegyzésben részletezett költségeket is beleértve, az ítélet kihirdetésétől számított 15 napon belül, valamint késedelem esetén az említett 15 napos határidő lejártától számított törvényes késedelmi kamatok fizetésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a megtámadott határozatnak a címzett téves megjelölése miatti anyagi jogi jogellenességére alapított jogalap — a megtámadott határozat 2. cikkében az alperes a Szlovén Köztársaságot jelölte meg ugyanezen határozat címzettjeként, annak ellenére, hogy a felperes az egyetlen olyan jogalany, amely részt vett az alperes előtti eljárásban, és azt is kérte, hogy a határozat címzettjeként e felperest és a Szlovén Köztársaságot tüntessék fel.

2.

A második, a megtámadott határozat eljárásjogi jogellenességére alapított jogalap — az alperes nem hívta fel a felperest arra, hogy nyújtsa be a szükséges kiegészítő adatokat, és ezek hiányában téves határozatot fogadott el, amelynek alapján az érintett (termék)piac nem foglalja magában a közúti áruszállítást, megsértve ily módon a megfelelő ügyintézéshez való jogot; — az alperes nem indokolta megfelelően a megtámadott határozatot a harmadik, a negyedik és az ötödik kereseti jogalap tekintetében, mivel érdemben nem nyilatkozott azon korábbi saját határozataira, amelyek kedvezőek a felperesre nézve, megsértve ily módon a lényeges eljárási szabályokat.

3.

A harmadik, a megtámadott határozatnak az érintett (termék)piac téves meghatározásának okán való anyagi jogi jogellenességére alapított jogalap — az alperes, saját gyakorlatával szembehelyezkedve (például a 2017. január 24-i(EU) 2017/132 bizottsági végrehajtási határozat), az érintett (termék)piacot a vasúti szállítás piacára leszűkítve határozta meg ahelyett, hogy a vasúti, a közúti és a légi szállítás piacát foglalta volna be abba; — ily módon az alperes a felperes kárára megsértette az egyenlő bánásmód és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, mivel egy, az előző francia bekezdésben említett, anyagi jogi szempontból hasonló esetben a beruházó javára döntött, míg a jelenlegi felperes kérelmét elutasította.

4.

A negyedik, a megtámadott határozatnak a földrajzi piac téves meghatározása miatti anyagi jogi jogellenességére alapított jogalap — az alperes az Európai Számvevőszék által közzétett, „A vasúti árufuvarozás az Unióban: az ágazat még nincs sínen” című, 8/2016. sz. különjelentés tartalmának téves értelmezése alapján indokolatlanul korlátozta a földrajzi piacot a Szlovén Köztársaság területére, figyelmen kívül hagyva a felperes arra vonatkozó állításait és bizonyítékait, hogy ő maga a nemzetközi piacon végez tevékenységet.

5.

Az ötödik, a megtámadott hatáozat azon okból való anyagi jogi jogellenességére alapított jogalap, hogy nem vettek figyelembe minden mutatót a verseny helyzetének értékelése tekintetében — a versenyhelyzet értékelése során az alperes kizárólag a felperes piaci részesedését vette figyelembe, jóllehet több olyan mutatót is figyelembe kellett volna vennie, mint például a versenytárs tényleges vagy potenciális jelenléte a 2014/25/EU irányelv 34. cikkének 82) bekezdése értelmében véve; az alperes nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy a piacra négy további versenytárs lép a már létező három mellé, és azt a tényt sem, hogy ezen jövőbeli okból a felperes piaci részesedése utólag fog csökkenni. — mivel az alperes kizárólag a felperes piaci részesedését vette figyelembe, tévesen ítélte meg, hogy ez a részesedés (85,21 %) túl magas annak megállapításához, hogy a piac nyitott a verseny előtt, annak ellenére, hogy előző gyakorlatában már megállapította, hogy a 86,7 %-os és a 73,6 %-os piaci részesedések más körülmények figyelembevételével nem magasak (2007. október 29-i 2007/706/EK bizottsági határozat és 2007. október 29-i 2006/422/EK bizottsági határozat)

2020. szeptember 17-én benyújtott kereset – Evropská vodní doprava-sped és társai kontra Parlament és Tanács

(T-576/20. sz. ügy)

(2020/C 433/68)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Evropská vodní doprava-sped. s. r. o. (Prága, Cseh Köztársaság), Konakl s. r. o. (Klíčany, Cseh Köztársaság), Eurex AD s. r. o. (Děčín, Cseh Köztársaság), Ladislav Říha (Heřmanov, Cseh Köztársaság), Vladimír Hurych (Ústí nad Labem, Cseh Köztársaság) (képviselő: A. Verny Rechtsanwalt)

Alperesek: Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv (1) módosításáról szóló (EU) 2018/957 irányelv (2) alapján elfogadott 561/2006/EK és 165/2014/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2020/1054 rendeletet (3);

—	semmisítse meg a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/957 irányelv alapján elfogadott 1071/2009/EK, 1072/2009/EK és 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló (EU) 2020/1055 rendeletet (4);

—	semmisítse meg a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/957 irányelv alapján elfogadott 96/71/EK és 2014/67/EU irányelv részletes szabályainak megállapításáról, valamint a 2006/22/EK irányelv (5) módosításáról szóló (EU) 2020/1057 irányelvet (6);

—	amennyiben a Törvényszék elfogadhatónak ítéli, a jelen eljárást közös határozathozatal céljából a Törvényszék eljárási szabályzata 68. cikkének analógia útján történő alkalmazásával együttes határozat meghozatala céljából egyesítse a C-626/18. és C-620/18. sz. üggyel;

—	a Törvényszék eljárási szabályzata 87. cikke 2. § -ának megfelelően az Európai Parlamentet és az Európai Unió Tanácsát kötelezze a szükséges költségek megtérítésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek a következő jogalapokra hivatkoznak.

A keresetlevél első három kereseti kérelme szerint a kereset elsődleges és határidőben előterjesztett tárgyát az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának azon jogszabályi rendelkezései képezik, amelyek a felperesek állítása szerint hátrányosan megkülönböztetők versenyjogi szempontból, és amelyeket a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló (EU) 2018/957 irányelv alapján fogadtak el.

A fent hivatkozott jogszabályi rendelkezések tartalma jelentős mértékben kedvez a közúti fuvarozás ágazatának, az úgynevezett „közúti fuvarozási csomag” formájában, szemben a felperesekre az (EU) 2018/957 irányelv értelmében továbbra is kötelezően alkalmazandó szabályozáshoz képest.

Másodlagosan a felperesek – csakúgy, mint a C-626/18. sz. eljárásban a Lengyel Köztársaság és a C-626/18. sz. eljárásban Magyarország – részben vagy másodlagosan az (EU) 2018/957 irányelv részleges vagy – másodlagosan – teljes egészében történő megsemmisítését kérik, mivel ez az irányelv képezi a felperesi szolgáltatási ágazat ismertetett hátrányos megkülönböztetésének alapját.

---

(1)  A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1997. L 18., 1. o.).

(2)  A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2018. L 173., 16. o.).

(3)  Az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2020. L 249., 1. o.).

(4)  Az 1071/2009/EK rendeletnek, az 1072/2009/EK rendeletnek és az 1024/2012/EU rendeletnek a közúti fuvarozási ágazati fejleményekre tekintettel történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1055 európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2020. L 249., 17. o.).

(5)  A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 2006/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2006. L 102., 35. o.)

(6)  A közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályoknak a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv tekintetében való meghatározásáról, a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1057 európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2020. L 249., 49. o.).

2020. szeptember 24-én benyújtott kereset – MN kontra Europol

(T-586/20. sz. ügy)

(2020/C 433/69)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: MN (képviselők: S. Orlandi és T. Martin ügyvédek)

Alperes: a Bűnüldözési Együttműködés Európai Uniós Ügynöksége (Europol)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a szerződésének határozatlan időre történő meghosszabbítását mellőző 2020. március 6-i határozatot;

—	az Europolt kötelezze arra, hogy a megtámadott határozat által okozott nem vagyoni kár címén fizessen meg számára 25 000 eurót;

—	az Europolt kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap a felperes szerződésének határozatlan időre történő meghosszabbításának mellőzése érdekében felhozott feltétel jogellenességén alapul, mivel az alapján nem azonosítható be a szolgálati érdek.

2.	A második jogalap – másodlagosan – a megtámadott határozatot jellemző több nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

2020. szeptember 24-án/én/jén/ benyújtott kereset – MO kontra Tanács

(T-587/20. sz. ügy)

(2020/C 433/70)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: MO (képviselő: A. Guillerme ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a kinevezésre jogosult hatóság 2019. november 19-i, a felperesnek a román nyelvű fordítóosztályra való újrabeosztásáról szóló határozatát;

—	semmisítse meg a felperes 2019. évi értékelő jelentését;

—	állapítsa meg az adminisztrációnak a felperessel szembeni, 2016 óta tanúsított jogellenes magatartását és kötelezze az alperest a bekövetkezett kár megtérítéseként 277 371,36 euró megfizetésére;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap a román nyelvű fordítóosztályra való újrabeosztásról szóló határozat megsemmisítésével kapcsolatban a gondoskodási kötelezettség megsértésére vonatkozik. E jogalap két részből áll. — Az első rész arra vonatkozik, hogy az újrabeosztásról szóló határozat nem tartja tiszteletben sem a szolgálati érdeket, sem a felperes érdekét, sem a beosztások egyenértékűségének elvét; — a második rész azon a felperes ahhoz való jogának megsértésére vonatkozik, hogy őt az újrabeosztásról szóló határozat meghozatala előtt meghallgassák.

2.

A második, a román nyelvű fordítóosztályra való újrabeosztásáról szóló határozat megsemmisítésére irányuló jogalap a meghallgatáshoz való jog megsértésére vonatkozik. E jogalap két részből áll. — Az első rész az előzetes meghallgatáshoz való jog azáltali megsértésére vonatkozik, hogy a felperessel nem közölték azon tényezőket, amelyek alapján hatékonyan védekezni tudott volna; — a második rész a felperes 2019. évi értékelő jelentését érintő ténybeli tévedésekre és nyilvánvaló értékelési hibára vonatkozik.

3.

A harmadik jogalap, amely a bekövetkezett kár megtérítéseként 277 371,36 euró megfizetésére irányul – amelynek összege az eljárás során még emelkedhet vagy csökkenhet – a Tanács jogellenes magatartására és határozataira vonatkozik. E jogalap öt részből áll. — Az első rész az adminisztráció által a felperessel szembeni zaklatásra vonatkozó igazgatási vizsgálat során és azt követően tanúsított magatartás jogellenességére vonatkozik; — a második rész a felperes által megtéríteni kért kárt okozó újrabeosztásról szóló határozat jogellenességére vonatkozik; — a harmadik rész a személyzeti szabályzat 2014. évi reformja során a felperes tanúsítványi eljárásban való részvételének elmaradására vonatkozik. — a negyedik rész a felperes orvosi adatainak megsértésére vonatkozik; — az ötödik rész a 2019. évi értékelési időszak jogellenességére vonatkozik.

2020. szeptember 29-én benyújtott kereset – JD kontra EBB

(T-608/20. sz. ügy)

(2020/C 433/71)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: JD (képviselő: H. Hansen ügyvéd)

Alperes: Európai Beruházási Bank (EBB)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg azt a határozatot, amely (i) a felperest arra kötelezi, hogy írja alá a munkaszerződésének azt a kiegészítését, amelyben lemond garantált juttatásokról, és (ii) a felperesnek csak akkor engedi meg, hogy az alperes szolgálatába lépjen, ha aláírja az említett kiegészítést, amely határozat formája (a) az alaperes által a felperesnek címzett, 2020. január 20-án kelt, de csak egy 2020. január 23-i e-mailben elküldött levél, (b) a felperes és az alperes közötti 202. január 29-i, 2020. február 7-i e-mail-váltás és (c) az alperes által a felpereshez intézett 2020. március 3-i levél volt;

—	közigazgatási felülvizsgálat keretében semmisítse meg a határozatot és hagyja helyben az eredeti határozatot, amelyet az alperes által a felperes ügyvédjéhez intézett, 2020. június 18-án kelt, de csak egy 2020. június 19-i e-mailben elküldött levél formájában közöltek;

—	következésképpen kötelezze az alperest, hogy vonja vissza a 2020. január 20-án kelt és a 2020. június 18-án kelt levelét és az azokhoz kapcsolódó azon kérését, hogy a felperes a kiegészítést a szolgálatba lépés előfeltételeként írja alá;

—

javítsa ki az alperes foglalkozásegészségügyi orvosa által kiállított, 2020. január 10-én kelt és a felperesnek ugyanaznap e-mailen megküldött orvosi igazolást annyiban, amennyiben az nem tartalmazhatott volna olyan záradékot, amelynek értelmében fennáll olyan régebb óta létező egészségi állapot, amely a jövőben állítólagosan rokkantsághoz vezethet;

—

elsődlegesen kötelezze az alperest arra, hogy a felperes részére tényleges lehetőséget nyújtson arra, hogy az EBB szolgálatába lépjen a szerződés szerinti szolgálatba lépés napjától – azaz február 1-jétől – és jogosult legyen díjazásra és a juttatásokra, vagy az alábbiak szerint nyújtson számára ellentételezést:

—	az alperest kötelezze arra, hogy a felperes részére fizessen meg négy évre vonatkozó illetmény összegét, azaz 367 499,52 EUR-t;

—

mindenképpen kötelezze a felperest az alábbi jóvátétel fizetésére: — kötelezze az alperest, hogy a felperes részére nem vagyoni kártérítés jogcímén fizessen meg 20 000 EUR-t; — kötelezze az alperest, hogy a felperes részére költözési költségek megtérítése jogcímén fizessen meg 2 104,19 EUR-t; — kötelezze az alperest, hogy a felperes részére fizesse meg a meg nem fizetett beilleszkedési támogatás 15 312,48 EUR összegét; — mindenképpen kötelezze az alperest, hogy a felperes részére fizessen meg 15 000 EUR összeget a jelen kereset benyújtását megelőzően igénybe vett jogi tanácsadás díjainak megtérítéseként, olyan mértékben, amennyiben az említett díjak nem szerepelnek a felperes által visszaigényelhető költségek között, és a felperes kifejezetten fenntartja magának azt a jogot, hogy az e jogcímen kért összeget az eljárás során növelje.

—	kizárólag az alperest kötelezze a költségek viselésére, és

—	a felperes számára tartson fenn minden jogot.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, egy alapvető eljárási követelmény megsértésére alapított jogalap. — A felperes arra hivatkozik, hogy a foglalkozásegészségügyi orvos 2020. január 10-i orvosi igazolása a felperes olyan személyes adatait tartalmazta, amelyek meghaladták az alkalmazandó szabályozási keret alapján közlendő adatok körét.

2.

A második, a Szerződések alkalmazása elsődlegességének megsértésére alapított jogalap. — A felperes arra hivatkozik, hogy nem volt jogalap ahhoz, hogy a felperest kizárják a biztosításra való jogosultságból; — A felperes előadja továbbá, hogy az alperes tévesen értelmezte a nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályzat 6.1. cikkét úgy, hogy az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek 32. cikkén alapuló érvelést alkalmazott; — Ezenkívül a felperes úgy érvel, hogy a nyugdíjrendszerre vonatkozó szabályzat 6.1. cikke alperes általi értelmezésének ellentmondanak (i) e szabályzat keletkezésének körülményei és (ii) az alperes saját személyi állományával való kommunikációja.

3.

A harmadik, a Szerződések alkalmazása elsődlegességének megsértésére alapított jogalap. – E jogalappal a felperes arra hivatkozik, hogy nem volt jogalapja az alperes által vele szemben támasztott azon kötelezettségnek, hogy írja alá a munkaszerződésének olyan kiegészítését, amelyben lemond bizonyos szociális biztonsági jogosultságairól.

4.

A negyedik, a Szerződések és különösen az Európai Unió Alapjogi Chartája különböző rendelkezéseinek megsértésére alapított jogalap. — A felperes arra hivatkozik, hogy az alperes magatartása hátrányosan megkülönböztető és sérti a Charta 21. cikkének (1) bekezdését és 31. cikkének (1) bekezdését; — Megsértették a felperest a Charta 41. cikke alapján megillető eljárási jogokat és a 42. cikk szerinti, a dokumentumokhoz való hozzáférés jogát; — Megsértették továbbá a felperest a Charta alapján megillető, a hatékony jogorvoslathoz és a tisztességes eljáráshoz való jogot.

5.	Az ötödik, egy alapvető eljárási követelmény megsértésére alapított jogalap. – A felperes arra hivatkozik, hogy a foglalkoztatást megelőző orvosi vizsgálatot a jelölt személyes jelenlétében kell lefolytatni, amire nem került sor.

6.

A hatodik, egy további alapvető eljárási követelmények megsértésére alapított jogalap. – A felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott megerősítő határozatot olyan személyek hozták, akik állítólag az EBB elnöke által átruházott felülvizsgálati jogkör alapján jártak el, noha e hatáskör átruházásának nem volt jogalapja; – Másodlagosan, feltételezve, hogy az EBB elnökének jogában állt érvényesen átruházni a felügyeleti hatáskörét, a megtámadott megerősítő határozatot meg kell semmisíteni, mivel olyan személyek hozták meg, akik összeférhetetlenségi helyzetben voltak és ilyen módon nem voltak pártatlanok. Ezáltal megsértették a megfelelő ügyintézés elvét és a Charta 41. cikkéből fakadó kötelezettségeket.

7.

A hetedik jogalappal a felperes a jelen esetben az általa kívánt jogorvoslatra utal. – A felperes elsődleges kérelmében szerződésének teljesítését kéri, azaz hogy az alperes szolgálatába léphessen az illetményének visszamenőleges megfizetése mellett; – Másodlagosan a felperes azt kéri, hogy a felek által megállapított határozott időre járó illetménynek megfelelő kártérítést ítéljenek meg javára; – Függetlenül attól, hogy a Bíróság a felperes elsődleges vagy másodlagos jogorvoslati kérelmének ad helyt, a felperes mindenképpen kártérítés megítélését kéri különböző, az alperes magatartása és jogellenes határozatai miatt őt ért károk miatt.

2020. október 1-jén benyújtott kereset – Casino, Guichard-Perrachon kontra Bizottság

(T-614/20. sz. ügy)

(2020/C 433/72)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Casino, Guichard-Perrachon (Saint-Étienne, Franciaország) (képviselők: O. de Juvigny, A. Sunderland, I. Simic és G. Aubron ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg az Európai Bizottság 2020. július 23-i C(2020) 5192 final határozatát;

—	kötelezze a Bizottságot az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen, a megtámadott határozat jogellenességére alapított jogalapra hivatkozik, mivel a Bizottság a megtámadott határozatot az ezen intézmény által jogellenes határozatok alapján lefolytatott előzetes helyszíni vizsgálatok során beszerzett dokumentumok alapján hozta meg, amely határozatok a T-249/17. sz., Casino, Guichard-Perrachon kontra Bizottság ügyben, valamint a T-538/19. sz., Casino, Guichard-Perrachon kontra Bizottság ügyben benyújtott megsemmisítés iránti keresetek tárgyát képezik.

2020. október 5-én benyújtott kereset – FZ és társai kontra Bizottság

(T-618/20. sz. ügy)

(2020/C 433/73)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: FZ és 17 további felperes (képviselő: J.-N. Louis ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a felperesek 2019. december havi illetménykimutatásainak kiadásáról szóló bizottsági határozatot, amelyben a Bizottság először alkalmazza a 2019. április 1. és július 1. közötti időszakra visszamenőleges hatállyal megállapított korrekciós együtthatókat;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyek az Európai Unió személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 64. és 65. cikkének megsértésén, az egyenlő bánásmód elvének a vásárlóerő tekintetében történő megsértésén és nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

A felperesek úgy vélik, hogy az Unión kívül szolgálatot teljesítő felperesek díjazására alkalmazandó korrekciós együttható meghatározása érdekében az EUROSTAT-nak a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikkének alkalmazására a XI. mellékletben megállapított részletes szabályok szerint a munkavégzés helyén specifikus adatgyűjtést kell végeznie.

Arra is hivatkoznak, hogy az EUROSTAT, az OECD és az ENSZ nemzetközi együttműködési megállapodásában megállapított együtthatók 2018 januárja és 2019 januárja között 239,7-ről 94,0-ra csökkentek, noha ugyanezen időszak tekintetében az ENSZ személyi állományának díjazására alkalmazott együtthatókat az inflációra tekintettel emelték. A kongói frank (CDF) 2017-ben a dollárhoz (USD) és az euróhoz képest erőteljesen leértékelődött, amely – az IMF elemzése értelmében – az USD-ben meghatározott árak jelentős emelkedéséhez vezetett.

A felperesek szerint az alperes nem szolgáltat magyarázatot arra, hogy az alkalmazott együtthatók miként veszik figyelembe ezen alapvető tényezőket.

2020. október 5-én benyújtott kereset – FJ és társai kontra EKSZ

(T-619/20. sz. ügy)

(2020/C 433/74)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: FJ és öt további felperes (képviselő: J.-N. Louis ügyvéd)

Alperes: Európai Külügyi Szolgálat

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a felperesek 2019. december havi illetménykimutatásainak kiadásáról szóló bizottsági határozatot, amelyben a Bizottság először alkalmazza a 2019. április 1. és július 1. közötti időszakra visszamenőleges hatállyal megállapított korrekciós együtthatókat;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Moyens et principaux arguments

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek három jogalapra hivatkoznak, amelyek az Európai Unió személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 64. és 65. cikkének megsértésén, az egyenlő bánásmód elvének a vásárlóerő tekintetében történő megsértésén és nyilvánvaló értékelési hibán alapul.

A felperesek úgy vélik, hogy az Unión kívül szolgálatot teljesítő felperesek díjazására alkalmazandó korrekciós együttható meghatározása érdekében az EUROSTAT-nak a személyzeti szabályzat 64. és 65. cikkének alkalmazására a XI. mellékletben megállapított részletes szabályok szerint a munkavégzés helyén specifikus adatgyűjtést kell végeznie.

Arra is hivatkoznak, hogy az EUROSTAT, az OECD és az ENSZ nemzetközi együttműködési megállapodásában megállapított együtthatók 2018 januárja és 2019 januárja között 239,7-ről 94,0-ra csökkentek, noha ugyanezen időszak tekintetében az ENSZ személyi állományának díjazására alkalmazott együtthatókat az inflációra tekintettel emelték. A kongói frank (CDF) 2017-ben a dollárhoz (USD) és az euróhoz képest erőteljesen leértékelődött, amely – az IMF elemzése értelmében – az USD-ben meghatározott árak jelentős emelkedéséhez vezetett.

A felperesek szerint az alperes nem szolgáltat magyarázatot arra, hogy az alkalmazott együtthatók miként veszik figyelembe ezen alapvető tényezőket.

2020. október 5-én benyújtott kereset – Les Mousquetaires és ITM Entreprises kontra Bizottság

(T-625/20. sz. ügy)

(2020/C 433/75)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Les Mousquetaires (Párizs, Franciaország), ITM Entreprises (Párizs) (képviselők: N. Jalabert-Doury és K. Mebarek ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (AT.40466 – Alliance Casino és Intermarché ügy) 2020. július 23-án hozott határozatot;

—	kötelezze az Európai Bizottságot az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek egyetlen, a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértésére, az [EUMSZ 101.] és [EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikke (3) bekezdésének megsértésére és a jogi alap hiányára alapított jogalapra hivatkoznak, mivel a megtámadott határozat arra kötelezi a felpereseket, hogy jelöljenek meg találkozókat, és újból közöljenek a Bizottság által már megvizsgált és az Európai Unió Törvényszéke által azóta érvénytelenített iratokat.

2020. október 15-én benyújtott kereset – Delifruit kontra Bizottság

(T-629/20. sz. ügy)

(2020/C 433/76)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Delifruit SA (Guayaquil, Ecuador) (képviselők: K. Van Maldegem, P. Sellar és S. Saez Moreno ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

—	részlegesen semmisítse meg az (EU) 2020/1085 bizottsági rendelethez fűzött helyesbítéssel módosított vitatott aktust, amennyiben az a banánban található klórpirifosz megengedett szermaradék-határértékét 0,01 mg/kg-ban állapítja meg; és

—	az Európai Bizottságot kötelezze az eljárási költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes az (EU) 2020/1085 bizottsági rendelethez fűzött helyesbítéssel (1) módosított, az 396/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet II. és V. mellékletének a bizonyos termékekben, illetve azok felületén található klórpirifosz és klórpirifosz-metil megengedett szermaradék-határértékei tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 23-i (EU) 2020/1085 bizottsági rendelet (2) részleges megsemmisítését kéri.

Keresete alátámasztására a felperes azt állítja, hogy a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amikor figyelmen kívül hagyott egy releváns tényezőt (a megengedett szermaradék-határérték elfogadásának egyik állítólagos okát megcáfoló érdemi tanulmányt) a vitatott aktus elfogadásához vezető értékelés során, és így megsértette a 396/2005 rendelet 14. cikke (2) bekezdésének a) és f) pontját, amely előírja, hogy az összes rendelkezésre álló és jelentős adatot figyelembe kell venni.

---

(1)  HL 2020. L 245., 31. o.

(2)  HL 2020. L 239., 7. o.

2020. október 15-én benyújtott kereset – JP kontra Bizottság

(T-638/20. sz. ügy)

(2020/C 433/77)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: JP (képviselők: S. Rodrigues és A. Champetier ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg azon 2019. július 17-i határozatot, amellyel a felperest nem vették fel az EPSO/AD/363/18 – Tanácsos (AD7) versenyvizsga tartaléklistájára, valamint a felperes felülvizsgálati kérelmét elutasító 2019. december 10-i határozatot;

—	semmisítse meg a felperes 2020. március 5-i panaszát elutasító 2020. július 7-i határozatot;

—	kötelezze az alperest a felperest ért károk megtérítésére és

—	az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap elsősorban azon elv megsértésére vonatkozik, amely szerint a kiválasztási bizottság tagjainak rendelkeznie kell azon képességgel, hogy objektíven értékeljék a jelölt teljesítményét és szakmai képességeit a szakterületre vonatkozó interjú során, másodsorban az egyenlő bánásmód elvének megsértésére, harmadsorban a bizalomvédelem elvének megsértésére.

2.	A második jogalap azon elv megsértésére vonatkozik, amely szerint a kiválasztási bizottság összetételének kellően állandónak kell lennie.

3.	A harmadik jogalap számos értékelési hiba elkövetésére vonatkozik.

2020. október 22-én benyújtott kereset – TIB Chemicals kontra Bizottság

(T-639/20. sz. ügy)

(2020/C 433/78)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: TIB Chemicals (Mannheim, Németország) (képviselő: K. Fischer ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg a 2020. május 19-i (EU) 2020/1182 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletet (1) abban a részében, amelyben az a dioktil-ón-dilaurát; [1] sztannán, dioktil-, bisz(kókusz-aciloxi)-származékok [2] nevű anyagra vonatkozik, és amelyben az módosítja az 1272/2008/EK rendelet (2) VI. mellékletét azáltal, hogy ezen anyagot a releváns osztályozási és címkézési elemekkel együtt felveszi az 1272/2008/EK rendelet VI. melléklete 3. részének 3. táblázatába, és

—	az alperest kötelezze a jelen eljárás során felmerült valamennyi költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetének alátámasztása érdekében a felperes hét jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendelet sérti az 1272/2008/EK rendelet 37. cikkének a VI. mellékletének 2. részével összefüggésben értelmezett (1) és (5) bekezdését, mivel nem vettek figyelembe az anyagra vonatkozóan a REACH- regisztrációs dokumentációban rendelkezésre álló információkat. Ez nyilvánvaló értékelési hibának minősül.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendelet sérti az 1272/2008/EK rendeletnek az I. mellékletének 1. részével (1.1.1.3. szakasz) és 3. részével (3.7.2.2. és 3.7.2.3 szakasz) összefüggésben értelmezett 5., 9., 36. és 37. cikkét, mivel a releváns rendelkezésre álló információt nem vizsgálták, értékelték és mérlegelték megfelelő módon, a megalapozott tudományos elveknek megfelelően.

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendelet sérti az 1272/2008/EK rendeletnek az I. mellékletének 1. részével (1.1.1.3. szakasz) és 3. részével (3.7.2.2. és 3.7.2.3 szakasz) összefüggésben értelmezett 5., 36. és 37. cikkét, mivel az alkalmazott kereszthivatkozásoknak nem volt szilárd tudományos alapjuk, és a Bizottság tévesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékok súlyát.

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendeletet az 1272/2008/EK rendelet 36. cikkének az I. melléklete 3. részének 3.7. pontjával összefüggésben értelmezett (1) bekezdése d) pontjának, valamint a 37. cikkének az I. melléklete 3. részének 3.7. pontjával összefüggésben értelmezett (5) bekezdésének a megsértésével fogadták el, mivel a Bizottság nem tudott egyértelmű tudományos bizonyítékokat szolgáltatni arra vonatkozóan, hogy az érintett anyag esetében teljesül a megfelelő, reprodukciót károsító toxicitásra vonatkozó besorolás (1B kategória) és a STOT RE1.

5.	Az ötödik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendeletet az arányosság elvének megsértésével fogadták el, mivel az érintett anyag osztályozása nem megfelelő, és nem is szükséges. A felperestől konkrétan megtagadták a mentesség alkalmazásának lehetőségét.

6.

A hatodik, arra alapított jogalap, hogy a megtámadott rendelet elfogadásával a Bizottság megsértette az 1272/2008/EK rendelet 37. cikkének (4) bekezdését, valamint a felperes megfelelő ügyintézéshez való jogát és meghallgatáshoz való jogát. A felperes számára konkrétan nem biztosítottak megfelelő lehetőséget arra, hogy saját maga hasznos észrevételeket tegyen a RAC véleményével kapcsolatban, és bizonyítsa, hogy ez a vélemény tudományos szempontból téves.

7.	A hetedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság azáltal, hogy a megtámadott rendeletet hatásvizsgálat előzetes lefolytatása és dokumentálása nélkül fogadta el, megsértette a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásban foglalt kötelezettségeit.

---

(1)  Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról szóló 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet VI. melléklete 3. részének a műszaki és tudományos fejlődéshez való hozzáigazítása céljából történő módosításáról szóló, 2020. május 19-i (EU) 2020/1182 felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2020. L 261., 2. o.).

(2)  Az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2008. L 353., 1. o.).

2020. október 23-án benyújtott kereset – NG és társai kontra Parlament és Tanács

(T-646/20. sz. ügy)

(2020/C 433/79)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperesek: NG és 17 további felperes (képviselő: R. Martens ügyvéd)

Alperesek: Az Európai Unió Tanácsa, Európai Parlament

Kérelmek

A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:

—

teljes egészében semmisítse meg az 561/2006/EK rendeletnek a maximális napi és heti vezetési időre, a minimum szünetekre, valamint a napi és heti pihenőidőre vonatkozó minimumkövetelmények tekintetében és a 165/2014/EU rendeletnek a menetíró készülékkel történő helymeghatározás tekintetében történő módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1054 európai parlamenti és tanácsi rendelet 1. cikke 6. pontjának c) és d) pontját;

—	az alpereseket kötelezze a költségek viselésére, beleértve a felfüggesztési eljárásokkal összefüggésben felmerült költségeket.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek öt jogalapra hivatkoznak.

1.

Az első, az EUSZ 2. cikknek, az EUSZ 4. cikk (2) bekezdésének és az EUSZ 9. cikknek, az EUMSZ 18. és EUMSZ 95. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkének, az uniós jog általános elveinek minősülő egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének, ezzel összefüggésben az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésének és az érdemi és közvetett hátrányos megkülönböztetés tekintetében az uniós jog általános elvének minősülő arányosság elvének az állítólagos megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, az EUMSZ 26. és EUMSZ 56. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. cikkének és 52. cikke (1) bekezdésének, ezzel összefüggésben az EUSZ 5. cikk (4) bekezdésének és a szolgáltatásnyújtás és a vállalkozás szabadsága tekintetében az uniós jog általános elvének minősülő arányosság elvének az állítólagos megsértésére alapított jogalap.

3.	A harmadik, az EUSZ 3. cikk (3) bekezdésének, az EUMSZ 11. és EUMSZ 191. cikknek, a környezet minősége megőrzésének, védelmének és javításának megsértése tekintetében az Európai Unió Alapjogi Chartája 37. cikkének az állítólagos megsértésére alapított jogalap.

4.

A negyedik, az EUMSZ 296. cikk (2) bekezdésének, az EUMSZ 2. sz. jegyzőkönyve 5. cikkének, a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodásnak, valamint a részletes indokolás nyújtásának és a hatásvizsgálat lefolytatásának elmulasztása tekintetében az indokolási kötelezettségnek az állítólagos megsértésére alapított jogalap.

5.

Az ötödik, az EUMSZ 91. és EUMSZ 94. cikknek, az Európai Unió Alapjogi Chartája 7. cikkének, ezzel összefüggésben pedig az életszínvonal, a foglalkoztatási szint súlyos befolyásolása és a magán- és családi életbe való jogellenes beavatkozás tekintetében az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikkében elismert, az uniós jog általános elvének minősülő, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jognak az állítólagos megsértésére alapított jogalap.

2020. október 27-én benyújtott kereset – Impresa comune Clean Sky 2 kontra NG

(T-649/20. sz. ügy)

(2020/C 433/80)

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Impresa comune Clean Sky 2 (képviselők: M. Velardo avvocato és B. Mastantuono meghatalmazott)

Alperes: NG

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

kötelezze az alperest arra, hogy a 7. európai uniós keretprogram keretében kötött 632420. sz. „FIMAC, FAST impact cross-analysis methodology for Composite leading edge Structures” támogatási megállapodással összefüggésben fizesse meg a Clean Sky 2 közös vállalkozásnak 168 062,23 eurónak az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított 3,5 %-os kamattal növelt, 2019. július 13-tól a tényleges kifizetésig számított összegét;

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes az alábbi jogalapra hivatkozik.

Az alperes nem teljesítette szerződéses kötelezettségeit azzal, hogy nem fizette vissza a személyi költségekre vonatkozó, a finanszírozásból nem támogathatónak minősített összeget. Következésképpen a felperes 2019. július 12-én terhelési értesítést állított ki 168 062,23 euró összegről, amelyet már folyósítottak a cégjegyzékből törölt Alpha Consulting Service Srl számára. Az alperes az olasz jog értelmében ugyanis felelős az Alpha Consulting Service Srl társaság szerződéses kötelezettségeinek nemteljesítésért, mivel a cégjegyzékből törölt Alpha Consulting Service Srl társaság társvállalkozásaként és felszámolójaként járt el. A társaságnak a terhelési értesítés kibocsátását követő kifogásai általánosak, hiányosak és azokat nem támasztják alá bizonyítékok, tehát teljességgel megalapozatlannak tűnnek. Következésképpen a felperes jogszerűen kérheti a folyósított összeg visszatéríttetését és a késedelmi kamatok megfizetését.

2020. október 28-án benyújtott kereset – Mylan Ireland kontra EMA

(T-653/20. sz. ügy)

(2020/C 433/81)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Mylan Ireland (Dublin, Írország) (képviselő: O. Swens ügyvéd)

Alperes: Európai Gyógyszerügynökség (EMA)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

állapítsa meg, hogy elfogadható és megalapozott az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságának azon megállapításával szemben a felperes által felhozott jogellenességi kifogás, hogy a Sanofi – az „AubagioTM – Teriflunomide” forgalombahozatali engedélyének megadásáról szóló, 2013. augusztus 26-i határozatában említetteknek megfelelően – újhatóanyag-minősítéssel rendelkezik;

—	semmisítse meg az EMA-nak az AubagioTM gyógyszer generikus változatára vonatkozóan a Mylan által benyújtott kérelmet elutasító 2020. augusztus 18-i határozatát; és

—	az EMA-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes két jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy – tekintettel arra, hogy a jogellenességi kifogás megalapozott – a megtámadott határozat jogszerűen nem elfogadható, mivel az EMA tévesen állapította meg a tényeket és tévesen alkalmazta a jogot, továbbá nem tett eleget indokolási kötelezettségének, valamint a gondos és alapos értékelés elvégzésére irányuló kötelezettségének, amint azt az EUMSZ 296. cikk előírja.

2.

A második jogalap keretében a felperes a megtámadott határozat jogszerűségét is vitatja, mivel az „új hatóanyagnak” minősítést ismét meg kellett volna vizsgálni a kérelem szakaszában a Mylan által előterjesztett kifogások benyújtásakor. Ily módon az EMA állítólagosan nem tett megfelelően eleget kötelezettségeinek, különösen a hatékony és gondos értékelés elvégzésére és az indokolásra irányuló kötelezettségének, az EUMSZ 296. cikk értelmében, ami viszont jogellenessé teszi a megtámadott határozatot.

2020. október 30-án benyújtott kereset – Ryanair kontra Bizottság

(T-657/20. sz. ügy)

(2020/C 433/82)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Ryanair DAC (Swords, Írország) (képviselők: F. Laprévote, V. Blanc, E. Vahida, S. Rating és I. Metaxas-Maranghidis ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az Európai Bizottság 2020. június 9-i (EU) határozatát az SA.57410 COVID állami támogatásról – a Finnair feltőkésítése (1); és

—	az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

A felperes azt is kérte, hogy keresetét a Bíróság alapokmányának 23a. cikke szerinti gyorsított eljárásban bírálják el.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta az EUMSZ 107. cikk (3) bekezdésének b) pontját, hiányosan alkalmazta az ideiglenes keretet, és nyilvánvaló értékelési hibát követett el annak megállapításával, hogy a támogatás a finn gazdaságban bekövetkezett súlyos zavar orvoslására irányul, és megsértette azt a kötelezettséget, hogy mérlegelést folytasson le a támogatás kedvező hatásai és azon kedvezőtlen hatások között, amelyeket a támogatás a kereskedelmi feltételekre és a torzulásmentes verseny fenntartására gyakorol (az úgynevezett „mérlegelési teszt”), és megállapította, hogy a Finnair nem rendelkezett jelentős piaci erővel.

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy az Európai Bizottság megsértette az EUMSZ meghatározott rendelkezéseit és az európai uniós jognak a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, a szolgáltatásnyújtás szabadságára és a letelepedés szabadságára vonatkozó általános elveit, amelyek az 1980-es évek vége óta megalapozták a légi közlekedés liberalizációját az Európai Unióban. Az európai uniós légiközlekedési piac liberalizációja lehetővé tette a valóban páneurópai diszkont légitársaságok növekedését. Azzal, hogy engedélyezte Finnországnak, hogy támogatást tartson fenn a Finnair számára, az Európai Bizottság figyelmen kívül hagyta a COVID-19-válság által az ilyen páneurópai légitársaságoknak okozott károkat és azok szerepét Finnország légi összeköttetésében.

3.	A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság a komoly nehézségek ellenére sem indította meg a hivatalos vizsgálati eljárást, és megsértette a felperes eljárási jogait.

4.	A negyedik, arra alapított jogalap, hogy a Bizottság a határozatában megsértette az indokolási kötelezettségét.

---

(1)  Az Európai Bizottság 2020. június 9-i határozata az SA.57410 COVID állami támogatásról – A Finnair feltőkésítése, HL 2020. C 310., 6. o.

2020. november 2-án benyújtott kereset – Jakober kontra EUIPO (Egy csésze formája)

(T-658/20. sz. ügy)

(2020/C 433/83)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Philip Jakober (Stuttgart, Németország) (képviselő: J. Klink ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy: európai uniós térbeli védjegy (egy csésze formája) – 15 963 994. sz. védjegybejelentés

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2020. augusztus 20-án hozott határozata (R 554/2020-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	változtassa meg a megtámadott határozatot oly módon, hogy a fellebbezést nyilvánítsa megalapozottnak, és így az 15 963 994. sz. európai uniós védjegybejelentés alapján engedélyezze az EUIPO védjegylajstromába történő lajstromozást;

—	az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok

—	Az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése;

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke (3) bekezdésének megsértése.

A Törvényszék 2020. szeptember 30-i végzése – Banco Comercial Português és társai kontra Bizottság

(T-298/18. sz. ügy) (1)

(2020/C 433/84)

Az eljárás nyelve: angol

A kilencedik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 249., 2018.7.16.

A Törvényszék 2020. szeptember 30-i végzése – DEI kontra Bizottság

(T-694/18. sz. ügy) (1)

(2020/C 433/85)

Az eljárás nyelve: görög

A hatodik tanács elnöke elrendelte az ügy törlését.

---

(1)  HL C 35., 2019.1.28.