Az Európai Unió Bírósága utolsó kiadványai az Európai Unió Hivatalos Lapjában

(2020/C 95/01)

Utolsó kiadvány

HL C 87., 2020.3.16.

Korábbi közzétételek

HL C 77., 2020.3.9.

HL C 68., 2020.3.2.

HL C 61., 2020.2.24.

HL C 54., 2020.2.17.

HL C 45., 2020.2.10.

HL C 36., 2020.2.3.

Ezek a következő helyeken hozzáférhetők:

EUR-Lex: http://eur-lex.europa.eu

A BÍRÓSÁG HATÁROZATA

(2020. február 11.)

a hivatalos munkaszüneti napokról és a törvénykezési szünetekről

(2020/C 95/02)

A BÍRÓSÁG,

tekintettel az eljárási szabályzat 24. cikkének (2), (4) és (6) bekezdésére,

mivel e rendelkezések értelmében el kell készíteni a hivatalos munkaszüneti napok jegyzékét, és meg kell határozni a törvénykezési szünetek időpontját,

ELFOGADJA EZT A HATÁROZATOT:

A TÖRVÉNYSZÉK HATÁROZATA

(2020. február 12.)

a törvénykezési szünetekről

(2020/C 95/03)

A TÖRVÉNYSZÉK,

tekintettel az eljárási szabályzat 41. cikkének (2) bekezdésére,

ELFOGADJA EZT A HATÁROZATOT:

A Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által 2019. június 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – OL és társai kontra Rapidsped Fuvarozási és Szállítmányozási Zrt.

(C-428/19. sz. ügy)

(2020/C 95/04)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Gyulai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperesek: OL, PM és RO

Alperes: Rapidsped Fuvarozási és Szállítmányozási Zrt.

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A 96/71/EK irányelv (1) l. cikkének (1) bekezdésében írtakat, figyelemmel a 3. és 5. cikkére, valamint az Mt. 285. és 299. § -aira is, úgy kell-e érteni, hogy az irányelv, illetve a francia minimálbérre vonatkozó előírások megsértésére a magyar munkavállalók hivatkozhatnak magyar munkáltatójukkal szemben, magyar bíróság előtt indított perben?

2)	A munkavállalók külföldi kiküldetésének idejére, az annak során felmerülő költségek fedezetére szolgáló napidíj a munkabér részének tekinthető-e?

3)

Nem ütközik-e az 561/2006/EK rendelet (2) 10. cikkébe az a gyakorlat, hogy a munkáltató a gépkocsivezetők részére a megtett út és az üzemanyag fogyasztás arányához viszonyított megtakarítás esetén, egy képlet alapján juttatást ad, amely juttatás nem része a munkaszerződésük szerinti munkabérnek, utána sem adót, sem járulékot nem fizetnek? Az üzemanyag megtakarítás elérése azonban a gépkocsivezetőket olyan vezetésre ösztönzi (pl. lejtőkön minél hosszabb tartamú szabadonfutás), amely felveti a közlekedés biztonságának veszélyeztetését?

4)

A 96/71/EK irányelv alkalmazandó-e a nemzetközi árufuvarozásra, különös tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást kezdeményezett Franciaországgal és Németországgal szemben amiatt, hogy ezek az országok a közúti közlekedési ágazatra is alkalmazzák a minimálbérre vonatkozó jogszabályaikat?

5)	Egy irányelv önmagában – a nemzeti jogba történő átültetés elmaradása esetén – keletkeztethet-e kötelezettséget magánszemély terhére, és így önmagában erre az irányelvre lehet-e kereseti kérelmet alapítani magánszeméllyel szemben egy nemzeti bíróság előtt folyó perben?

---

(1)  A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 1997, L 18., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 2. kötet, 431. o.)

(2)  A közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006, L 102., 1. o.)

A Pesti Központi Kerületi Bíróság (Magyarország) által 2019. július 24-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – IS elleni büntetőeljárás

(C-564/19. sz. ügy)

(2020/C 95/05)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Pesti Központi Kerületi Bíróság

Az alapeljárás felei

Vádlott: IS

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1/A.

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 6. cikk (1) bekezdését és a 2010/64/EU irányelv (1) 5. cikkének (2) bekezdését, hogy a tagállamnak az eljárás nyelvét nem ismerő terheltek tisztességes eljáráshoz való jogának biztosításához megfelelő képesítéssel rendelkező független fordítók és tolmácsok nyilvántartását kell létrehoznia, vagy – ennek hiányában – más módon kell biztosítania, hogy a bírósági eljárásban a tolmácsolás minőségének megfelelősége ellenőrizhető legyen?

1/B.

Amennyiben az előbbi kérdést igennel kell megválaszolni, és az adott ügyben a tolmácsolás megfelelő minőségének hiányában nem lehet a terhelt tájékoztatásának megtörténtét megállapítani az ellene felhozott gyanúsítás, vád tárgyát illetően, úgy kell-e értelmezni az EUSZ 6. cikk (1) bekezdését és a 2012/13/EU irányelv (2) 4. cikkének (5) bekezdését és 6. cikkének (1) bekezdését, hogy ez esetben az eljárás a terhelt távollétében nem folytatható?

2/A.

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és az Alapjogi Charta 47. cikkében, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában foglalt bírói függetlenség elvét, hogy ezen elv megsértését jelenti, ha a bíróságok központi igazgatásának feladatait ellátó, Országgyűlés által kinevezett és kizárólag az Országgyűlés által elszámoltatható és felmenthető Országos Bírósági Hivatal elnöke egy bíróságnak az elnöki pozícióját – amely elnök többek között az ügyelosztás meghatározására, bírókkal szembeni fegyelmi eljárás kezdeményezésére és a bíró értékelésére is jogosult – pályázati eljárás megkerülésével, tartósan az erre felhatalmazott bírói önigazgatási testületek véleményének figyelmen kívül hagyásával, ideiglenes megbízással tölti be?

2/B.	Amennyiben az előbbi kérdést igennel kell megválaszolni, és az adott ügyben eljáró bíró alappal tarthat attól, hogy őt bírói, igazgatási tevékenysége miatt jogtalan hátrány éri, úgy kell-e értelmezni az említett elvet, hogy az ügyben nem biztosított a tisztességes eljárás?

3/A.

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és az Alapjogi Charta 47. cikkében, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában foglalt bírói függetlenség elvét, hogy ezzel az elvvel nem összeegyeztethető az a helyzet, hogy 2018. szeptember 1-je óta – eltérően a korábbi több évtizedes gyakorlattól – a magyar bírák a törvény szerint kisebb javadalmazásban részesülnek, mint a megfelelő szinten, azonos beosztással, azonos szolgálati idővel rendelkező ügyészek, és az ország gazdasági helyzetét figyelembe véve illetményük általában sem áll összhangban az általuk ellátott feladatok jelentőségével, különös tekintettel az igazgatási vezetők diszkrecionális jutalmazási gyakorlatára?

3/B.	Amennyiben az előbbi kérdést igennel kell megválaszolni, úgy kell-e értelmezni a bírói függetlenség említett elvét, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog ilyen körülmények között nem lehet biztosított?

4/A.

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikkét, hogy ezzel ellentétes az a nemzeti gyakorlat, amelyben a végső bírói fórum a tagállam joggyakorlatának egységesítését célzó eljárásban az alsóbb fokú bíróság előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményező végzését – az adott végzés jogi hatályát nem érintően – törvénysértőnek minősíti?

4/B.	Amennyiben a 4/A. kérdést igennel kell megválaszolni, úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 267. cikkét, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak az ezzel ellentétes felsőbb bírói döntéseket és jogegység érdekében hozott elvi állásfoglalásokat figyelmen kívül kell hagynia?

4/C.	Amennyiben a 4/A. kérdést nemmel kell megválaszolni, ilyen esetben folytatható-e a felfüggesztett büntetőeljárás az előzetes döntéshozatali eljárás alatt?

5.

Úgy kell-e értelmezni az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 19. cikk (1) bekezdésének második albekezdésében és az Alapjogi Charta 47. cikkében, valamint az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatában foglalt bírói függetlenség elvét az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 267. cikkének fényében, hogy ezzel az elvvel nem egyeztethető össze, ha egy bíróval szemben előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése miatt fegyelmi eljárást kezdeményeznek?

---

(1)  A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló, 2010. október 20-i 2010/64/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2010, L 280., 1. o.)

(2)  A büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról szóló, 2012. május 22-i 2012/13/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012, L 142., 1. o.)

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által 2019. augusztus 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Vikingo Fővállalkozó Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(C-610/19. sz. ügy)

(2020/C 95/06)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperes: Vikingo Fővállalkozó Kft.

Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Megfelel-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112 tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: 2006/112 irányelv) 220. cikkének a) pontjával és 226. cikkével összefüggésben értelmezett 168. cikke a) pontjának és a l78. cikke a) pontjának és a tényleges érvényesülés elvének azon nemzeti jogértelmezés és gyakorlat, mely szerint az adólevonás anyagi jogi feltételei teljesítése esetén önmagában nem elegendő az olyan számla birtoklása, mely tartalmazza az ezen irányelv 226. cikkében előírtakat, hanem az adóalanynak ahhoz, hogy a kérdéses számla alapján jogosult legyen gyakorolni az adólevonás jogát, a számlán kívül további okirati bizonyítékokkal is rendelkeznie kell, melyeknek a 2006/112 irányelv előírásain túlmenően meg kell felelniük a számvitelre vonatkozó nemzeti szabályozás alapelveinek és a bizonylatokra előírt konkrét szabályainak is, továbbá az is elvárás, hogy a láncolat összes tagja emlékezzen és egybehangzóan nyilatkozzon ezen bizonylatokkal alátámasztott gazdasági tevékenység minden részletére?

2)

Megfelel-e a 2006/112 irányelv héalevonásra vonatkozó rendelkezéseinek, az adósemlegesség és a tényleges érvényesülés elvének azon nemzeti jogértelmezés és gyakorlat, mely láncolatos ügylet esetén – minden egyéb körülménytől függetlenül – kizárólag az ügylet e jellege miatt teszi kötelezővé a láncolat minden tagjának vizsgálatát az általa végzett gazdasági tevékenység elemeire kiterjedően és abból következtetés levonását a lánc másik pontján álló adózóra nézve, továbbá az adóalany héalevonási jogát arra hivatkozással tagadja meg, hogy a tagállami jogszabály által nem tiltott láncolat kialakítása nem volt gazdaságilag észszerűen indokolható. Ezzel összefüggésben láncolatos ügylet esetén a héalevonási jog megtagadására alkalmas objektív körülmények vizsgálatakor, az azt alátámasztó bizonyítékok releváns voltának, bizonyító erejének meghatározásakor és azok értékelésekor a tényállás feltárására vonatkozó releváns tényeket meghatározó anyagi jogszabályként csak a 2006/112 irányelv és a nemzeti szabályok adólevonásra vonatkozó rendelkezései alkalmazhatók, avagy sajátos szabályként az adott tagállam számviteli előírásai is?

3)

Megfelel-e a 2006/112 irányelv héalevonásra vonatkozó rendelkezéseinek, az adósemlegesség és a tényleges érvényesülés elvének azon nemzeti jogértelmezés és gyakorlat, mely a terméket az adóköteles tevékenységének folytatása szerinti tagállamban adóköteles tevékenységéhez felhasználó és a 2006/112 irányelv szerinti számlával rendelkező adóalany héalevonási jogát arra hivatkozással tagadja meg, hogy az adóalany előtt nem ismert a láncolat tagjai által végzett ügyletnek az összes eleme, illetőleg olyan körülmények miatt, amik a láncolat számlakibocsátót megelőző tagjainál merültek fel és azokra az adózónak rajta kívül álló okok miatt semmiféle ráhatása nem lehetett, továbbá a héalevonási jog feltételeként az adózót terhelő ésszerű intézkedések körében nemcsak a szerződés megkötését megelőzően, hanem az ügylet folyamán a teljesítésig és azt követően is általános ellenőrzési kötelezettséget vár el az adózótól. Ezzel összefüggésben van-e olyan kötelezettsége az adózónak, hogy amennyiben a számla szerinti gazdasági tevékenység bármely elemében a szerződés megkötését követően a teljesítéskor vagy az után olyan szabálytalanságot észlel, vagy olyan körülmény jut a tudomására, ami az adóhatóság gyakorlata szerint a héalevonási jog megtagadását eredményezi, a héalevonási jogával ne éljen?

4)

A 2006/112 irányelv héalevonásra vonatkozó rendelkezéseire és a tényleges érvényesülés elvére tekintettel az adóhatóságnak meg kell-e neveznie az adócsalás mibenlétét, továbbá megfelelő-e azon eljárása, hogy a láncolat tagjainál feltárt, a héalevonási joggal okszerű összefüggésben nem lévő hiányosságokat, szabálytalanságokat tekinti az adócsalás bizonyítékaként, arra hivatkozással, hogy mivel azok a számla tartalmi hiteltelenségét okozták, így az adócsalásról adózó tudott, vagy tudnia kellett. Ha az adócsalás ténye fennáll, e tény megalapozza-e a fentiekben ismertetett mértékű, mélységű és kiterjedésű ellenőrzés elvárását az adózótól, avagy az meghaladja-e a tényleges érvényesülés által elvárt mértéket?

5)

A héalevonási jog megtagadásának arányos szankciója-e az adókülönbözet összegének 200 %-os mértékében meghatározott adóbírság fizetési kötelezettség, ha a költségvetést az adózó héalevonási jogával közvetlenül összefüggő adókiesés nem érte? Megállapítható-e az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 170. § -a (1) bekezdésének 3. mondatában foglalt valamelyik tényállás, ha a felperes minden birtokában lévő dokumentumot az adóhatóság rendelkezésére bocsátott és a kiállított számláit az adóbevallásában szerepeltette?

6)

Amennyiben a feltett kérdések tekintetében adott válaszok alapján az állapítható meg, hogy a Signum Alfa ügyben hozott döntést követően folytatott nemzeti jogértelmezés és az az alapján kialakított gyakorlat nem felel meg a 2006/112 irányelv héalevonásra vonatkozó rendelkezéseinek, arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság nem fordulhat minden egyes ügyben előzetes döntéshozatal iránti eljárással az Európai Unió Bíróságához, az Alapjogi Charta 47. cikkében foglaltak alapján tekinthető-e úgy az adózók kártérítési per indításához való joga akként, mint ami az e cikkben biztosított hatékony jogorvoslathoz és tisztességes eljáráshoz való jogát biztosítja, továbbá értelmezhető-e e körben a Signum Alfa ügyben hozott döntés formájának megválasztása akként, hogy a közösségi jog már rendezte a kérdést, azt az Európai Unió Bírósága gyakorlata tisztázta, ezért az magától értetődő volt, avagy az ismételt eljárási kezdeményezésre is figyelemmel azt jelenti, hogy a kérdés nem volt teljesen tisztázott, ezért az előzetes döntéshozatali kérelem előterjesztésére vonatkozó kötelezettség fennállt?

---

(1)  A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006, L 347., 1. o.)

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által 2019. augusztus 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Crewprint Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(C-611/19. sz. ügy)

(2020/C 95/07)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperes: Crewprint Kft.

Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Megfelel-e a 2006/112 irányelv (1) héalevonásra vonatkozó rendelkezéseinek és az adósemlegesség elvének azon nemzeti értelmezés és gyakorlat, hogy az adóhatóság a felek között megvalósult gazdasági esemény tekintetében a héalevonási jogot arra hivatkozással utasítja el, hogy a felek közötti jogviszony formáját (vállalkozói szerződés) csalárdnak tartja, mert ahhoz adólevonási jog társul, ekként azt az Art. 1. § -ának (7) bekezdése alapján olyan tevékenységgé (ügynöki tevékenységgé) minősíti, ami nem keletkeztet adólevonási jogot, mivel álláspontja szerint a felek magatartása adókijátszásra irányult, a számlabefogadó vállalkozói közvetítő tevékenysége ugyanis nem szükségszerű formája a tevékenységének, mivel az ügynökként is elvégezhető lett volna. Ezzel összefüggésben a héalevonás érvényesítésének feltételeként van-e az adózóknak olyan adójogi kötelezettségük, hogy a gazdasági tevékenységük formájaként olyat válasszanak, ami nagyobb adóterhet eredményez számukra, illetőleg rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül-e az, ha a felek a köztük lévő gazdasági tevékenységüknek az őket megillető szerződési szabadság körében adójogon kívüli célból olyan szerződéses formát választanak, aminek nem célzott hatása az is, hogy adólevonási jog kapcsolódik hozzá?

2)

Megfelel-e a 2006/112 irányelv héalevonásra vonatkozó rendelkezéseinek és az adósemlegesség elvének az a nemzeti értelmezés és gyakorlat, hogy az esetben, ha a héalevonási jogával élni kívánó adóalany megfelel a héalevonás anyagi és alaki feltételeinek, a szerződés megkötése előtt az elvárható intézkedéseket megtette, az adóhatóság megtagadja a héalevonási jogot arra hivatkozással, hogy a láncolat létrehozását gazdaságilag szükségtelennek, ekként rendeltetésellenes joggyakorlásnak tartja azon ok miatt, hogy az alvállalkozó képes a teljesítésre, mégis további alvállalkozót bízott meg a teljesítéssel az adójogi tényálláson kívüli egyéb cél miatt vagy okból, a héalevonási joggal élni kívánó adóalany pedig a megbízás elvállalásakor tudta, hogy a megrendelést tárgyi és személyi feltételek hiányában az alvállalkozója szubalvállalkozók bevonásával fogja teljesíteni. Befolyásolja-e a választ azon tény, ha az adózó vagy alvállalkozója vele valamilyen közvetlen kapcsolatban, személyi vagy szervezeti összefüggésben (személyes ismeretségben, hozzátartozói viszonyban, avagy tulajdonosi összefonódásban) álló alvállalkozót vont be a láncolatba?

3)

Amennyiben az előző kérdésre adott válasz igen, az esetben megfelel-e az objektív tényeken alapuló tényállás feltárás követelményének azon eljárás, amelyben az adóhatóság a héalevonási jogával élni kívánó adóalany és alvállalkozója gazdasági kapcsolatát irracionálisnak és indokolatlannak minősíti, ennek tényét azonban kizárólag az alvállalkozó alkalmazottai egy részének tanúvallomására alapozza, anélkül, hogy objektív tények alapján feltárná a szerződés tárgyát képező gazdasági tevékenység jellemzőit, speciális körülményeit és az érintett gazdasági környezetet, meghallgatná az adózó és a láncolatban részt vevő alvállalkozó cégek döntési kompetenciával rendelkező vezetőit, továbbá ez esetben releváns-e az adózó, avagy a láncolat tagjainak teljesítőképessége és szükséges-e arra nézve szakértőt bevonni?

4)

Összhangban áll-e a 2006/112 irányelv rendelkezéseivel és a tényleges érvényesülés elvével az a nemzeti értelmezés és gyakorlat, hogy a héalevonás anyagi és alaki feltételeinek teljesülése és az elvárható észszerű intézkedések megtétele esetén az Európai Unió Bírósága ítéleteiben nevesített, a héalevonást meg nem alapozó, objektívnek nem minősülő körülmények alapján látja az adóhatóság bizonyítottnak az adócsalást, és megtagadja a héalevonási jogot, csak azért, mert ezen körülmények a feltárt láncolat vizsgált tagjainál összességében kellően nagy számban fordulnak elő?

---

(1)  A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006, L 347., 1. o.)

A Törvényszék (hatodik tanács) T-538/18. sz., Sigrid Dickmanns kontra EUIPO ügyben 2019. június 11-én hozott ítélete ellen Sigrid Dickmanns által 2019. augusztus 23-án benyújtott fellebbezés

(C-631/19. P. sz. ügy)

(2020/C 95/08)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Sigrid Dickmanns (képviselő: H. Tettenborn Rechtsanwalt)

A másik fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A Bíróság (hatodik tanács) 2020. február 5-i végzésében a fellebbezést elutasította, és úgy határozott, hogy a pervesztes fél maga viseli saját költségeit.

A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által 2019. szeptember 4-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – BAKATI PLUS Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(C-656/19. sz. ügy)

(2020/C 95/09)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperes: BAKATI PLUS Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Összeegyeztethető-e a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) (a továbbiakban: héairányelv) 147. cikkével az a tagállami gyakorlat, amely a külföldi utasnak történt hozzáadottértékadó-mentes termékértékesítés egyik fogalmi elemeként meghatározott „személyi poggyász” fogalmát a turistaforgalom vámkönnyítéseiről szóló, New Yorkban 1954. június 4-én kelt Egyezmény, valamint az Egyezmény Kiegészítő Jegyzőkönyvében használt személyes útiholmi fogalmával, illetve az Uniós Vámkódex egyes rendelkezéseire vonatkozó részletes szabályok tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2015/2446 számú felhatalmazáson alapuló rendelet 1. cikkének 5. pontjában írt „poggyász” fogalmával azonosítja?

2)

Amennyiben az adott válasz nemleges, akkor milyen módon kell meghatározni a héairányelv 147. cikkében rögzített „személyi poggyász” fogalmát annak ismeretében, hogy a héairányelv ilyen fogalom meghatározást nem tartalmaz? Összeegyeztethető-e a közösségi jog rendelkezéseivel az a nemzeti gyakorlat, hogy a tagállami adóhatóságok kizárólag a „szavak általános értelmére” hivatkoznak?

3)

Úgy kell-e értelmezni a héairányelv 146. és 147. cikkének rendelkezéseit, hogy amennyiben az adóalanyt a külföldi utas részére történő termékértékesítés címén adómentesség a héairányelv 147. cikkének megfelelően nem illeti meg, úgy szükség szerint vizsgálni kell a héairányelv 146. cikke alapján az exportértékesítéshez kapcsolódó adómentesség fennállását az Uniós Vámkódexben, illetve a felhatalmazás alapján kiadott jogi aktusban meghatározott vámalakiságok elmaradása ellenére is?

4)

Amennyiben az előző kérdésre adandó válasz szerint a külföldi utasra vonatkozó adómentesség hiányában az ügylet export címén héamentességben részesülhet, minősíthető-e exportértékesítés jogcímén történő héamentes értékesítésnek a jogügylet akkor, ha a vevő szándéka a megrendelés időpontjában ezzel kifejezetten ellentétes volt?

5)

Amennyiben a 3. és 4. kérdésre adott válasz igenlő, a perbelihez hasonló, azaz olyan esetben, amikor a számlakibocsátó a teljesítés időpontjában tudott arról, hogy a termékek beszerzésére továbbértékesítési céllal került sor, a külföldi vevő ennek ellenére külföldi utasként kívánja kiléptetni a megvásárolt termékeket, tehát a számlakibocsátó rosszhiszeműen állított ki a külföldi utas adó visszaigénylésére szolgáló adó-visszaigénylő lapot és térítette vissza külföldi utasnak járó adómentesség címén az áthárított hozzáadottértékadót, összeegyeztethető-e a héairányelv 146. és 147. cikkével, valamint az adósemlegesség és arányosság uniós elveivel az a tagállami gyakorlat, hogy az adóhatóság a tévesen a külföldi utasnak való értékesítés címén bevallott és megfizetett adó visszatérítését anélkül tagadja meg, hogy a termékértékesítést exportértékesítésnek minősítené, és az ennek megfelelő korrekciót elvégezné annak ellenére, hogy a termékek útipoggyászként való kiléptetése Magyarországból vitán felül megvalósult?

---

(1)  HL 2006, L 347., 1. o.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által 2019. szeptember 27-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Boehringer Ingelheim RCV GmbH & Co. KG Magyarországi Fióktelepe kontra Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

(C-717/19. sz. ügy)

(2020/C 95/10)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperes: Boehringer Ingelheim RCV GmbH & Co. KG Magyarországi Fióktelepe

Alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatósága

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Úgy kell-e értelmezni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 90. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal összeegyeztethetetlen az a nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szóban forgó, amely szerint a nem kötelezően megkötendő szerződés alapján az állami egészségbiztosító részére a gyógyszerkészítményekért kapott árbevételéből befizetéseket teljesítő és így a gyógyszerkészítmény teljes ellenértékéhez hozzá nem jutó valamely gyógyszeripari vállalkozás nem jogosult az adóalap utólagos csökkentésére pusztán arra való tekintettel, hogy a befizetésekre nem az üzletpolitikájában előre meghatározott módon és elsődlegesen nem vásárlásösztönzési célból kerül sor?

2)

Az 1. kérdésre adott igenlő válasz esetén úgy kell-e értelmezni a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv 273. cikkét, hogy azzal összeegyeztethetetlen az a nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szóban forgó, amely szerint az adóalap utólagos csökkentésének feltétele a pénzvisszatérítésre jogosult nevére szóló, a pénzvisszatérítésre jogosító ügylet teljesítését tanúsító számla, amennyiben az adóalap utólagos csökkentését lehetővé tevő ügylet egyébként megfelelően dokumentált, utólagosan ellenőrizhető, részben nyilvános és közhiteles adatokon alapul, és lehetővé teszi az adó pontos behajtását?

---

(1)  HL 2006, L 347., 1. o.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) által 2019. november 9-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – NJ kontra Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság

(C-740/19. sz. ügy)

(2020/C 95/11)

Az eljárás nyelve: magyar

A kérdést előterjesztő bíróság

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

Az alapeljárás felei

Felperes: NJ

Alperes: Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Értelmezhető-e az Alapjogi Charta 47. cikke, illetve a Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (1) (az úgynevezett eljárási irányelv) 31. cikke – figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. és 13. cikkében foglaltakat – úgy, hogy a hatékony jogorvoslathoz való jog biztosítása úgy is megvalósítható egy tagállam részéről, ha menekültügyi eljárásban hozott határozatot a bíróság nem változtathatja meg, csak új eljárásra kötelezés mellett azt hatályon kívül helyezheti?

2)

Értelmezhető-e az Alapjogi Charta 47. cikke, illetve a Parlament és a Tanács 2013/32/EU irányelve (az úgynevezett eljárási irányelv) 31. cikke – figyelembe véve az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. és 13. cikkében foglaltakat is – oly módon, hogy megfelelő az a tagállami szabályozás, amely minden egyedi körülménytől függetlenül, az ügy sajátosságaira és a bizonyítás esetleges nehézségeire tekintet nélkül a menekültügyi bírósági eljárásokra egységesen, mindössze 60 napos kötelező eljárási határidőt ír elő?

---

(1)  A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2013, L 180., 60. o.)

A Rechtbank Amsterdam (Hollandia) által 2019. november 6-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Stichting Cartel Compensation, Equilib Netherlands BV, Equilib Netherlands BV kontra Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV és társai

(C-819/19. sz. ügy)

(2020/C 95/12)

Az eljárás nyelve: holland

A kérdést előterjesztő bíróság

Rechtbank Amsterdam

Az alapeljárás felei

Felperesek: Stichting Cartel Compensation, Equilib Netherlands BV, Equilib Netherlands BV

Alperesek: Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV, Martinair Holland NV, Deutsche Lufthansa AG, Lufthansa Cargo AG, British Airways plc, Société Air France SA, Singapore Airlines Ltd, Singapore Airlines Cargo Pte Ltd, Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV, Martinair Holland NV, Société Air France SA, Singapore Airlines Cargo Pte Ltd, Singapore Airlines Ltd, Lufthansa Cargo AG, Deutsche Lufthansa AG, Swiss International Air Lines AG, British Airways plc, Air Canada, Cathay Pacific Airways Ltd, SAS AB, Scandinavian Airlines System Denmark-Norway-Sweden, SAS Cargo Group A/S, Koninklijke Luchtvaart Maatschappij NV, Martinair Holland NV, Société Air France SA, Lufthansa Cargo AG, Deutsche Lufthansa AG, British Airways plc

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

A károsultak (a jelen esetben légi árufuvarozási szolgáltatásokat igénybe vevő feladók és címzettek) és légitársaságok közötti jogvitában – akár az EUMSZ 101. cikk vagy mindenesetre az EGT-Megállapodás 53. cikkének közvetlen hatálya, akár az 1/2003 rendelet (1) 6. cikke (illetve e rendelkezés közvetlen hatálya) alapján – hatáskörrel rendelkeznek-e a nemzeti bíróságok arra, hogy az EUMSZ 101. cikket vagy mindenesetre az EGT-Megállapodás 53. cikkét akkor is teljes mértékben alkalmazzák a 2004. május 1. előtt az Európai Unión belüli és az EGT-n kívüli repülőterek között lebonyolított légi járatok, illetve a 2005. május 19. előtt Izland, Liechtenstein és Norvégia és az EGT-n kívüli repülőterek között lebonyolított légi járatok, illetve a 2002. június 1. előtt az Európai Unión belüli repülőterek és Svájc között lebonyolított légi járatok esetében a légitársaságok által árufuvarozási szolgáltatásokkal összefüggésben megvalósított összejátszásra, illetve összehangolt magatartásra, ha e tekintetben arról az időszakról van szó, amelyben az EUMSZ 104. és EUMSZ 105. cikk szerinti átmeneti szabályozást kellett alkalmazni, vagy ezt kizárja az átmeneti szabályozás?

---

(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).

A Törvényszék (második tanács) T-13/18. sz., Crédit mutuel Arkéa kontra EUIPO – Confédération nationale du Crédit mutuel (Crédit Mutuel) Oügyben 2019. szeptember 24-én hozott ítélete ellen a Confédération nationale du Crédit Mutuel által 2019. november 25-én benyújtott fellebbezés

(C-867/19. P. sz. ügy)

(2020/C 95/13)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Confédération nationale du Crédit Mutuel (képviselők: B. Moreau-Margotin, M. Merli, C. Thomas-Raquin, M. Le Guerer avocats)

A többi fél az eljárásban: Crédit Mutuel Arkéa, az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. február 13-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető.

A Törvényszék (harmadik tanács) T-491/18. sz., Vafo Praha kontra EUIPO – Rutzinger-Kurpas ügyben 2019. október 3-án hozott ítélete ellen Susanne Rutzinger-Kurpas által 2019. december 4-én benyújtott fellebbezés

(C-887/19. P. sz. ügy)

(2020/C 95/14)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Fellebbező: Susanne Rutzinger-Kurpas (képviselő: F. Lichtnecker Rechtsanwalt)

A többi fél az eljárásban: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO), Vafo Praha s.r.o.

A Bíróság (a fellebbezés megengedhetőségéről határozó tanács) 2020. február 11-i végzésében úgy határozott, hogy a fellebbezés nem megengedhető, és hogy Susanne Rutzinger-Kurpas maga viseli saját költségeit.

A Tribunal Supremo (Spanyolország) által 2019. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Bankia S. A. kontra Unión Mutua Asistencial de Seguros (UMAS)

(C-910/19. sz. ügy)

(2020/C 95/15)

Az eljárás nyelve: spanyol

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal Supremo

Az alapeljárás felei

Felperes: Bankia S. A.

Alperes: Unión Mutua Asistencial de Seguros (UMAS)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról és a 2001/34/EK irányelv módosításáról szóló, 2003. november 4 i 2003/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 3. cikke (2) bekezdésének és 6. cikkének értelmezésével kapcsolatban:

1.

Ha valamely részvényjegyzés keretében történő nyilvános ajánlattétel a lakossági befektetőknek és a minősített befektetőknek is szól, és a lakossági befektetőkre figyelemmel tájékoztatót adnak ki, a tájékoztatóért való felelősség megállapítására irányuló keresettel mind a két fajta befektetői csoport élhet-e vagy csak a lakossági befektetők?

2.

Amennyiben a fenti kérdésre azt a választ kell adni, hogy a tájékoztatóért való felelősség a minősített befektetőkkel szemben is fennáll, értékelhető-e az, hogy milyen mértékben ismerik részvényjegyzés keretében történő nyilvános ajánlatot tevő kibocsátó gazdasági helyzetét a tájékoztatón túlmenően, az említett kibocsátóval fennálló jogi és kereskedelmi kapcsolataik alapján (annak részvényese, ügyvezető testületének tagja, stb.)?

---

(1)  HL 2003. L 345., 64. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 6. kötet, 356. o.

Az Oberlandesgericht Düsseldorf (Németország) által 2019. december 13-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Agrimotion S. A. kontra ADAMA Deutschland GmbH

(C-912/19. sz. ügy)

(2020/C 95/16)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht Düsseldorf

Az alapeljárás felei

Felperes: Agrimotion S. A.

Alperes: ADAMA Deutschland GmbH

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Hivatkozhat-e a bevezető tagállam hatáskörrel rendelkező hatósága által egy harmadik vállalkozás részére kiadott párhuzamos forgalmazási engedélyre az a vállalkozás, amely a származási tagállamban engedélyezett növényvédő szert hoz a bevezető tagállamban forgalomba, ha a kannákon, amelyekbe a növényvédő szert töltik, és amelyekben azt a bevezető tagállamban forgalomba hozzák, az engedély jogosultjára, valamint a bevezető vállalkozásra vonatkozó megjelölést tüntettek fel? Amennyiben további követelmények állnak fenn, melyek ezek? (1)

---

(1)  A növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 309, 1. o.) 52. cikke szerint.

A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2019. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Eco Fox Srl kontra Fallimento Mythen Spa és társai

(C-915/19. sz. ügy)

(2020/C 95/17)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálatot kérelmező fél: Eco Fox Srl

Ellenérdekű felek: Fallimento Mythen Spa, Ministero dell’Economia e delle Finanze, Ministero dell’Ambiente e della Tutela del Territorio e del Mare, Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali, Ministero dello Sviluppo Economico, Agenzia delle Dogane e dei Monopoli

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Az Európai Unió Bíróságának álláspontja szerint – az EUMSZ 107. cikkel és az EUMSZ 108. cikkel, a többször módosított, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelettel, (1) a 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelettel (2) és az [európai uniós] jog esetleges további releváns rendelkezéseivel összefüggésben – az Európai Bizottságnak történő előzetes bejelentés kötelezettségének hatálya alá tartozó állami támogatásnak minősül-e a jelen ügyben megtámadott 37/2015. sz. miniszteri rendelettel elfogadott rendelkezéshez hasonló olyan másodlagos jogi aktus, amely a Consiglio di Stato (államtanács) azon ítéleteinek közvetlen végrehajtása révén, amelyek a Bizottságnak már bejelentett korábbi rendelkezések részleges megsemmisítését eredményezik, „visszamenőlegesen” kihatott a biodízelre irányadó kedvezményes jövedéki adómérték alkalmazásának módjaira, mivel visszaható hatállyal módosította a támogatás azt igénylő vállalkozások közötti elosztásának kritériumait, anélkül hogy meghosszabbította volna az adókedvezmény-program időtartamát?

---

(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).

(2)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 2011. L 114., 7. o.).

A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2019. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Alpha Trading SpA unipersonale kontra Ministero dell’Economia e delle Finanze és társai

(C-916/19. sz. ügy)

(2020/C 95/18)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálatot kérelmező fél: Alpha Trading SpA unipersonale

Ellenérdekű felek: Ministero dell’Economia e delle Finanze, Ministero dell’Ambiente e della Tutela del Territorio e del Mare, Ministero delle Politiche agricole, alimentari e forestali, Ministero dello Sviluppo Economico

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Az Európai Unió Bíróságának álláspontja szerint – az EUMSZ 107. cikkel és az EUMSZ 108. cikkel, a többször módosított, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelettel, (1) a 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelettel (2) és az [európai uniós] jog esetleges további releváns rendelkezéseivel összefüggésben – az Európai Bizottságnak történő előzetes bejelentés kötelezettségének hatálya alá tartozó állami támogatásnak minősül-e a jelen ügyben megtámadott 37/2015. sz. miniszteri rendelettel elfogadott rendelkezéshez hasonló olyan másodlagos jogi aktus, amely a Consiglio di Stato (államtanács) azon ítéleteinek közvetlen végrehajtása révén, amelyek a Bizottságnak már bejelentett korábbi rendelkezések részleges megsemmisítését eredményezik, „visszamenőlegesen” kihatott a biodízelre irányadó kedvezményes jövedéki adómérték alkalmazásának módjaira, mivel visszaható hatállyal módosította a támogatás azt igénylő vállalkozások közötti elosztásának kritériumait, anélkül hogy meghosszabbította volna az adókedvezmény-program időtartamát?

---

(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).

(2)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 2011. L 114., 7. o.).

A Consiglio di Stato (Olaszország) által 2019. december 12-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Novaol Srl kontra Ministero dell’Economia e delle Finanze és társai

(C-917/19. sz. ügy)

(2020/C 95/19)

Az eljárás nyelve: olasz

A kérdést előterjesztő bíróság

Consiglio di Stato

Az alapeljárás felei

Felülvizsgálatot kérelmező fél: Novaol Srl

Ellenérdekű felek: Ministero dell’Economia e delle Finanze, Ministero dell’Ambiente e della Tutela del Territorio e del Mare, Ministero delle Politiche Agricole, Alimentari e Forestali e del Turismo, Ministero dello Sviluppo Economico

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

Az Európai Unió Bíróságának álláspontja szerint – az EUMSZ 107. cikkel és az EUMSZ 108. cikkel, a többször módosított, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelettel, (1) a 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelettel (2) és az [európai uniós] jog esetleges további releváns rendelkezéseivel összefüggésben – az Európai Bizottságnak történő előzetes bejelentés kötelezettségének hatálya alá tartozó állami támogatásnak minősül-e a jelen ügyben megtámadott 37/2015. sz. miniszteri rendelettel elfogadott rendelkezéshez hasonló olyan másodlagos jogi aktus, amely a Consiglio di Stato (államtanács) azon ítéleteinek közvetlen végrehajtása révén, amelyek a Bizottságnak már bejelentett korábbi rendelkezések részleges megsemmisítését eredményezik, „visszamenőlegesen” kihatott a biodízelre irányadó kedvezményes jövedéki adómérték alkalmazásának módjaira, mivel visszaható hatállyal módosította a támogatás azt igénylő vállalkozások közötti elosztásának kritériumait, anélkül hogy meghosszabbította volna az adókedvezmény-program időtartamát?

---

(1)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL 1999. L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.).

(2)  Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendelet (HL 2004. L 140., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 4. kötet, 3. o.; helyesbítés: HL 2011. L 114., 7. o.).

A Landgericht Hamburg (Németország) által 2019. december 16-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – GDVI Verbraucherhilfe GmbH kontra Swiss International Air Lines AG

(C-918/19. sz. ügy)

(2020/C 95/20)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Landgericht Hamburg

Az alapeljárás felei

Felperes: GDVI Verbraucherhilfe GmbH

Alperes: Swiss International Air Lines AG

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Úgy kell-e értelmezni a Közösség–Svájc Légiközlekedési Bizottság 2010. november 26-i 2/2010 határozatával (1) módosított, az Európai Közösség és a Svájci Államszövetség között létrejött, a légi közlekedésről szóló, 1999. június 21-i megállapodást, (2) hogy a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (3) a 3. cikke (1) bekezdése b) pontjának megfelelően azokra az utasokra is alkalmazandó, akik egy harmadik országból induló légi járattal egy svájci repülőtéren szállnak le abból a célból, hogy ezt követően felszálljanak egy valamely tagállamba tartó légi járatra?

2.

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén: ezen alkalmazhatóság a tagállami bíróságok tekintetében kiterjed-e az Európai Unió Bíróságának azon ítélkezési gyakorlatára is, hogy a késéssel érintett járatok utasait a törölt járatok utasaihoz hasonlóknak lehet tekinteni a kártalanításhoz való jog alkalmazása szempontjából (a Bíróság 2009. november 19-i Sturgeon és társai ítélete, C-402/07 és C-432/07 (4))?

3.

Fennállhat-e a rendelet 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jog abban az esetben is, ha valamely utas az érkezés viszonylag csekély késedelme miatt nem ér el egy közvetlenül csatlakozó járatot, és ennek következménye a végső célállomáson bekövetkező legalább három órás késés, azonban a két légi járatot különböző légifuvarozók üzemeltették, és a helyfoglalást egy, a légi járatokat az ügyfelei számára összeállító utazásszervező igazolta vissza?

---

(1)  HL 2010. L 347., 54. o.

(2)  HL 2002. L 114., 73. o.

(3)  HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o

(4)  EU:C:2009:716

Az Amtsgericht Köln (Németország) által 2019. december 23-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – KA

(C-937/19. sz. ügy)

(2020/C 95/21)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Amtsgericht Köln

Az alapeljárás felei

Felperes: KA

Alperes: Staatsanwaltschaft Köln, Bundesamt für Güterverkehr

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni a 2009. október 21-i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (1) 8. cikke (2) bekezdésének első mondatát, hogy akkor is az említett rendelkezés értelmében vett nemzetközi fuvarozás valósul meg, ha e fuvarozásra az 1072/2009/EK rendelet 1. cikke (5) bekezdésének d) pontja szerinti fuvarozás keretében kerül sor?

---

(1)  A nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 300., 72. o.)

A Conseil d'État (Belgium) által 2020. január 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – E.M.T. kontra Commissaire général aux réfugiés et aux apatrides

(C-20/20. sz. ügy)

(2020/C 95/22)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Conseil d'État

Az alapeljárás felei

Felperes: E.M.T.

Alperes: Commissaire général aux réfugiés et aux apatrides

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról szóló, 2013. június 26-i 2013/32/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 20. és 26. cikkével összefüggésben értelmezett 46. cikkét – amely szerint a kérelmezőknek hatékony jogorvoslathoz való jogot kell biztosítani a „nemzetközi védelem iránti kérelem ügyében” hozott határozat tárgyában -, és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkét úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétes egy olyan nemzeti eljárási szabály, mint a loi du 15 décembre 1980 sur l’accès au territoire, le séjour, l’établissement et l’éloignement des étrangers (a külföldieknek az ország területére történő beutazásáról, tartózkodásáról, letelepedéséről és kiutasításáról szóló, 1980. december 15-i törvény) 39/57. cikke, amely a közigazgatási határozat kézbesítésétől számítva tíz „naptári” napban határozza meg a nemzetközi védelem iránti ismételt kérelmet elutasító határozat elleni jogorvoslat benyújtására nyitva álló határidőt, „amikor olyan külföldi nyújtja be a jogorvoslatot, aki a határozatról történő értesítés időpontjában [ugyanezen törvénynek] a 74/8. cikkében és a 74/9. cikkében említett meghatározott helyen található, vagy őt a kormány rendelkezésére bocsátották”, különösen, amikor a felülvizsgálatot kérelmezőnek a fent hivatkozott közigazgatási határozatról történő értesítését követően a jogorvoslati eljárás elindítása érdekében új ügyvédet kell találnia az ingyenes jogi segítségnyújtás igénybevételének keretében?

---

(1)  HL 2013. L 180., 60. o.; helyesbítés: HL 2016. L 198., 50. o.

Az Administrativen sad Sofia-grad (Bulgária) által 2020. január 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Balgarska natsionalna televizia kontra Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno-osiguritelna praktika” – Sofia pri Zentralno upravlenie na Natsionalnata Agentsia za Prihodite

(C-21/20. sz. ügy)

(2020/C 95/23)

Az eljárás nyelve: bolgár

A kérdést előterjesztő bíróság

Administrativen sad Sofia-grad

Az alapeljárás felei

Felperes: Balgarska natsionalna televizia

Alperes: Direktor na Direktsia „Obzhalvane i danachno-osiguritelna praktika” – Sofia pri Zentralno upravlenie na Natsionalnata Agentsia za Prihodite

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

Audiovizuális médiaszolgáltatásoknak a közszolgálati televízió általi, a nézők részére történő nyújtása a 2006/112/EK irányelv (1) 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében vett, ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősülhet-e, ha e szolgáltatásnyújtást az állam támogatás formájában finanszírozza, mindamellett a nézők nem fizetnek díjat a műsorsugárzásért, vagy e szolgáltatásnyújtás nem minősül az e rendelkezés értelmében vett, ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak, és nem tartozik ezen irányelv hatálya alá?

2)

Amennyiben a válasz az, hogy a közszolgálati televíziós csatorna által a nézők részére nyújtott audiovizuális médiaszolgáltatások a 2006/112 irányelv 2. cikke (1) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartoznak, abból kell-e kiindulni, hogy az irányelv 132. cikke (1) bekezdésének q) pontja értelmében vett adómentes szolgáltatásnyújtásról van szó, és megengedhető az olyan nemzeti szabályozás, amely e tevékenységet kizárólag azon költségvetési támogatás alapján mentesíti az adó alól, amelyet a közszolgálati televízió kap, függetlenül attól, hogy ez a tevékenység részben kereskedelmi jellegű?

3)

Megengedhető-e a 2006/112/EK irányelv 168. cikke szerint az olyan gyakorlat, amely a beszerzésekre vonatkozó adólevonási jogot nem kizárólag a beszerzések (adóköteles vagy nem adóköteles tevékenységhez történő) felhasználásától, hanem ezen beszerzések finanszírozásának módjától – nevezetesen egyfelől a saját jövedelemből (többek között reklámszolgáltatásokból), másfelől pedig az állami támogatásból történő finanszírozástól – is függővé teszi, és amely gyakorlat a teljes adólevonási jogot csak a saját jövedelemből finanszírozott beszerzések tekintetében biztosítja, az állami támogatásból finanszírozott beszerzések esetében azonban nem, minek során megkövetelik ezen beszerzések elhatárolását?

4)

Amennyiben feltételezzük, hogy a közszolgálati televízió tevékenysége adóköteles és adómentes értékesítésekből áll, és e tevékenység vegyes finanszírozásának figyelembevételével: Milyen mértékű az adólevonási jog e beszerzések esetében, és mely kritériumokat kell alkalmazni e mérték meghatározása során?

---

(1)  A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (HL 2006. L 347., 1. o.).

A Klagenævnet for Udbud (Dánia) által 2020. január 17-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Simonsen & Weel A/S kontra Nordjylland régió és Syddanmark régió

(C-23/20. sz. ügy)

(2020/C 95/24)

Az eljárás nyelve: dán

A kérdést előterjesztő bíróság

Klagenævnet for Udbud

Az alapeljárás felei

Felperes: Simonsen & Weel A/S

Alperesek: Nordjylland régió és Syddanmark régió

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A 2014/24 irányelv (1) V. melléklete C. részének 7. pontjával és V. melléklete C. része 10. pontjának a) alpontjával összefüggésben úgy kell-e értelmezni az egyenlő bánásmód és az átláthatóság [2014/24] irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében és [a 2014/24 irányelv] 49. cikkében rögzített elvét, hogy a jelen ügyhöz hasonló ügyben a közbeszerzési eljárást megindító hirdetménynek tájékoztatást kell tartalmaznia az ajánlati felhívás tárgyát képező keretmegállapodás alapján teljesítendő árubeszerzés becsült mennyiségére és/vagy becsült értékére vonatkozóan? Amennyiben erre a kérdésre igenlő választ kell adni, a Bíróság álláspontja szerint úgy kell-e értelmezni a fenti rendelkezéseket, hogy a keretmegállapodást illetően a tájékoztatást a) teljeskörűen és/vagy b) azon eredeti ajánlatkérő szerv (a jelen ügyben a Nordjylland régió) vonatkozásában kell megadni, amely úgy nyilatkozott, hogy az ajánlati felhívás alapján megállapodást kíván kötni és/vagy c) azon eredeti ajánlatkérő szerv (a jelen ügyben a Syddanmark régió) vonatkozásában kell megadni, amely pusztán úgy nyilatkozott, hogy opcionálisan vesz részt a keretmegállapodásban?

2)

A 2014/24 irányelv V. melléklete C. részének 7. pontjával és V. melléklete C. része 10. pontjának a) alpontjával összefüggésben úgy kell-e értelmezni az egyenlő bánásmód és az átláthatóság [2014/24] irányelv 18. cikkének (1) bekezdésében, valamint [a 2014/24 irányelv] 33. és 49. cikkében rögzített elvét, hogy a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban rögzíteni kell az ajánlati felhívás tárgyát képező keretmegállapodás alapján teljesítendő árubeszerzésnek azt a legnagyobb mennyiségét és/vagy legmagasabb értékét, amelynek elérése esetén hatályát veszti a szóban forgó keretmegállapodás? Amennyiben erre a kérdésre igenlő választ kell adni, a Bíróság álláspontja szerint úgy kell-e értelmezni a fenti rendelkezéseket, hogy a keretmegállapodást illetően a fenti felső határt a) teljeskörűen és/vagy b) azon eredeti ajánlatkérő szerv (a jelen ügyben a Nordjylland régió) vonatkozásában kell megjelölni, amely úgy nyilatkozott, hogy az ajánlati felhívás alapján megállapodást kíván kötni és/vagy c) azon eredeti ajánlatkérő szerv (a jelen ügyben a Syddanmark régió) vonatkozásában kell megadni, amely pusztán úgy nyilatkozott, hogy opcionálisan vesz részt a keretmegállapodásban? Amennyiben az első kérdésre és/vagy a második kérdésre igenlő választ kell adni, feltéve hogy az e válaszok tartalma szempontjából releváns, a Bíróságtól az alábbi kérdésre várnak választ:

3)

A 2014/24 irányelv V. melléklete C. részének 7. pontjával és V. melléklete C. része 10. pontjának a) alpontjával összefüggésben úgy kell-e értelmezni a [92/13 irányelv] [2014/24] irányelv 33. és 49. cikkével összefüggésben értelmezett 2d. cikke (1) bekezdésének a) pontját, hogy az a feltétel, hogy „a közszolgáltató ajánlatkérő a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény előzetes, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele nélkül ítélt oda szerződést”, a jelen ügyhöz hasonló olyan ügyre is vonatkozik, amelyben az ajánlatkérő szerv az előirányzott keretmegállapodásra vonatkozóan az Európai Unió Hivatalos Lapjában előzetesen közbeszerzési eljárást megindító hirdetményt tett közzé, azonban a) a közbeszerzési eljárást megindító hirdetmény nem felel meg az ajánlati felhívás tárgyát képező keretmegállapodás alapján teljesítendő árubeszerzés becsült mennyiségének és/vagy becsült értékének megjelölésére vonatkozó követelménynek, mivel annak becslését az ajánlattételhez szükséges dokumentáció tartalmazza, és b) az ajánlatkérő szerv megsértette az ajánlati felhívás tárgyát képező keretmegállapodás alapján teljesítendő árubeszerzés legnagyobb mennyiségének és/vagy legmagasabb értékének a közbeszerzési eljárást megindító hirdetményben vagy az ajánlattételhez szükséges dokumentációban történő meghatározására vonatkozó követelményt?

---

(1)  A közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 94., 65. o.).

A tribunal de grande instance de Rennes (Franciaország) által 2020. január 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – PF, OG kontra Caisse d’allocations familiales d’Ille et Vilaine (CAF)

(C-27/20. sz. ügy)

(2020/C 95/25)

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal de grande instance de Rennes

Az alapeljárás felei

Felperesek: PF, OG

Alperes: Caisse d’allocations familiales d’Ille et Vilaine (CAF)

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

Úgy kell-e értelmezni az uniós jogot, különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 20. és 45. cikkét, valamint a 883/2004 rendelet (1) 4. cikkét és a 492/2011 rendelet (2) 7. cikkét, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti rendelkezés, mint a code de la sécurité sociale (társadalombiztosítási törvénykönyv) R 532–3. cikke, amely a családi ellátások kiszámításának referencia naptári éveként a kifizetés időszakát megelőző utolsó előtti évet határozza meg, amelynek alkalmazása – abban a helyzetben, ha a jogosult jövedelme egy másik tagállamban jelentősen növekedett, majd a hazájába történő visszatérést követően visszaesett – azt eredményezi, hogy a jogosultat részben megfosztják a családi támogatásokhoz fűződő jogától, szemben azon lakosokkal, akik nem gyakorolták a szabad mozgáshoz való jogukat?

---

(1)  A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 166., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 72. o.).

(2)  A munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2011. L 141., 1. o.).

Az Attunda Tingsrätt (Svédország) által 2020. január 21-én benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Airhelp Ltd kontra Scandinavian Airlines System SAS

(C-28/20. sz. ügy)

(2020/C 95/26)

Az eljárás nyelve: svéd

A kérdést előterjesztő bíróság

Attunda Tingsrätt

Az alapeljárás felei

Felperes: Airhelp Limited

Alperes: Scandinavian Airlines System SAS

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1)

A 261/2004 rendelet (1) 5. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „rendkívüli körülménynek” minősül-e a valamely légifuvarozó alkalmazásában álló és repülést végrehajtani köteles pilóták sztrájkja, ha a sztrájk nem a légifuvarozó által meghozott vagy bejelentett intézkedéssel összefüggésben valósul meg, amelyet azonban bejelentenek és amelyet a munkavállalói szervezetek szakszervezeti fellépésként jogszerűen kezdenek meg abból a célból, hogy a szakszervezetek követeléseinek teljesítése érdekében a légifuvarozót béremelésre, juttatások biztosítására vagy a munkavállalási feltételek módosítására késztessék?

2)	Van-e bármilyen jelentősége a munkavállalói szervezetek követelései tisztességességének, közelebbről pedig annak, hogy a követelt béremelés jelentősen meghaladja a szóban forgó nemzeti munkaerőpiacokon általában érvényesülő béremelések mértékét?

3)	Van-e bármilyen jelentősége annak, hogy a légifuvarozó a sztrájk elkerülése érdekében a munkaügyi jogvitákban közvetítésért felelős nemzeti szervtől származó egyezségi javaslatot fogad el, azt azonban a munkavállalói szervezetek nem fogadják el?

---

(1)  A visszautasított beszállás és légijáratok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2004. L 46., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 7. fejezet, 8. kötet, 10. o.; helyesbítés: HL 2019. L 119., 202. o.).

A Törvényszék 2020. február 12-i ítélete – WD kontra EFSA

(T-320/18. sz. ügy) (1)

(„Közszolgálat - Ideiglenes alkalmazottak - Határozott időre szóló szerződés - Az átsorolás mellőzéséről szóló határozat - Az értékelő jelentések hiánya - Átsorolási pontok átvitellel történő osztása - Nyilvánvaló értékelési hiba - A meghosszabbítás elmaradásáról szóló határozat - Gondoskodási kötelezettség - Nyilvánvaló mérlegelési hiba - Hatáskörrel való visszaélés - Bizalomvédelem - Indokolási kötelezettség - Meghallgatáshoz való jog - Felelősség”)

(2020/C 95/27)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: WD (képviselők: L. Levi és A. Blot ügyvédek)

Alperes: Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) (képviselők: D. Detken és F. Volpi meghatalmazottak, segítőik de D. Waelbroeck, A. Duron és C. Dekemexhe ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 270. cikken alapuló kérelem, amely egyrészt az EFSA 2017. július 14-i, a felperes AST 6 besorolási fokozatba való átsorolását a 2017. évi átsorolási időszakban mellőző határozat, az EFSA 2017. augusztus 9-i a felperes szerződését meg nem hosszabbító határozat, valamint az e határozatokkal szembeni panaszokat elutasító 2018. február 9-i és március 12-i határozatok megsemmisítésére, másrészt az e határozatok által a felperesnek állítólagosan okozott vagyoni és nem vagyoni károk megtérítésére irányul.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék WD-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 259., 2018.7.23.

A Törvényszék 2020. február 6-i ítélete – Compañia de Tranvías de la Coruña kontra Bizottság

(T-485/18. sz. ügy) (1)

(„A dokumentumokhoz való hozzáférés - 1049/2001/EK rendelet - Uniós jogi rendelkezés értelmezésével kapcsolatos bizottsági dokumentumok - Harmadik személytől származó dokumentumok - Tagállamtól származó dokumentumok - 1370/2007/EK rendelet - A hozzáférés részleges megtagadása - A hozzáférés teljes körű megtagadása - Indokolási kötelezettség - A bírósági eljárások védelmére vonatkozó kivétel - Nyomós közérdek”)

(2020/C 95/28)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Compañía de Tranvías de la Coruña, SA (La Coruña, Spanyolország) (képviselő: J. Monrabà Bagan ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: W. Mölls és C. Ehrbar meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A felperesnek a Bizottság által a Francia Köztársaságnak a metróvonalakra irányuló szerződés 2039-ig tartó érvényességére vonatkozóan megküldött véleményével kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférését részlegesen vagy teljeskörűen megtagadó, 2018. június 7-i bizottsági határozat megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék az Európai Bizottság 2018. június 7-i azon határozatát, amelyben részlegesen vagy teljeskörűen megtagadták a Compañía de Tranvías de la Coruña, SA-tól a Francia Köztársaságnak a metróvonalakra irányuló szerződés 2039-ig tartó érvényességére vonatkozóan megküldött bizottsági véleménnyel kapcsolatos dokumentumokhoz való hozzáférést, megsemmisíti azon részében, amelyben részlegesen megtagadták a hozzáférést a Bizottság által 2010. október 25-én a francia hatóságoknak címzett levél, valamint S. Kallas bizottsági alelnök által 2012. július 27-én és 2013. június 5-én az RATP-nek címzett levelek nem személyes adatoknak minősülő adataihoz.

2)	A Törvényszék a keresetet az ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A Törvényszék a Bizottságot kötelezi saját költségeinek, valamint a Compañía de Tranvías de la Coruña költségei egyötödének viselésére.

4)	A Törvényszék a Compañía de Tranvías de la Coruñát kötelezi saját költségei négyötödének viselésére.

---

(1)  HL C 381., 2018.10.22.

A Törvényszék 2020. február 11-i ítélete – Stada Arzneimittel kontra EUIPO (ViruProtect)

(T-487/18. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - A ViruProtect európai uniós szóvédjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - Leíró jelleg - A 207/2009/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja [jelenleg az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontja] - Indokolási kötelezettség”)

(2020/C 95/29)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Stada Arzneimittel AG (Bad Vilbel, Németország) (képviselők: J.-C. Plate és R. Kaase ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: S. Hanne meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának a ViruProtect szómegjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2018. június 4-án hozott határozata (R 1886/2017-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Stada Arzneimittel AG-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 352., 2018.10.1.

A Törvényszék 2020. február 12-i ítélete – Magyarország kontra Bizottság

(T-505/18. sz. ügy) (1)

(„EMGA és EMVA - A finanszírozásból kizárt kiadások - Vidékfejlesztési támogatás - Termelői csoportoknak nyújtott támogatás - Magyarország által kifizetett kiadások - Az 1698/2005/EK rendelet 35. cikke - Minősített elismerés - A támogatás kedvezményezettjének jogosultsága - Kiszámított pénzügyi korrekció - Az 1306/2013/EU rendelet 52. cikkének (2) bekezdése - Jóhiszemű együttműködés - Bizalomvédelem - Arányosság - Jogbiztonság - Nem támogatható összegek”)

(2020/C 95/30)

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Magyarország (képviselők: Fehér M., Tátrai M., Poloraczki A. és Koós G meghatalmazottak)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: Bottka V. és J. Aquilina meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2018. június 13-i (EU) 2018/873 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2018. L 152., 29. o.) részleges megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Magyarországot kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 399., 2018.11.5.

A Törvényszék 2020. február 5-i ítélete – Hickies kontra EUIPO (Egy cipőfűző formája)

(T-573/18. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Európai uniós térbeli védjegy bejelentése - Egy cipőfűző formája - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja - A korábbi formatervezési mintára vonatkozó jog védelme - Első ízben a Törvényszék előtti eljárásban előterjesztett bizonyítékok”)

(2020/C 95/31)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Hickies, Inc. (New York, New York, Egyesült Államok) (képviselők: I. Fowler solicitor, és S. Petivlasova ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (képviselő: H. O’Neill meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának egy cipőfűző formájából álló térbeli megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2018. június 28-án hozott határozata (R 2693/2017-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a Hickies, Inc.-et kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 408., 2018.11.12.

A Törvényszék 2020. február 11-i ítélete – Dalasa kontra EUIPO – Charité – Universitätsmedizin Berlin (charantea)

(T-732/18. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A charantea európai uniós szóvédjegy bejelentése - CHARITÉ korábbi európai uniós ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 95/32)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Dalasa Handelsgesellschaft mbH (Bécs, Ausztria) (képviselő: I. Hödl ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: A. Söder meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Charité – Universitätsmedizin Berlin, Gliedkörperschaft Öffentlichen Rechts (Berlin, Németország) (képviselők: A. Wulff és K. Schmidt-Hern ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Charité és a Dalasa közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. október 15-én hozott határozata (R 539/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2018. október 15-i határozatát (R 539/2018-4. sz. ügy).

2)	Az EUIPO viseli a saját költségeit, valamint a Dalasa Handelsgesellschaft mbH részéről a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségeket.

3)	A Charité – Universitätsmedizin Berlin, Gliedkörperschaft Öffentlichen Rechts maga viseli a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült saját költségeit

4)	A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

---

(1)  HL C 54., 2019.2.11.

A Törvényszék 2020. február 11-i ítélete – Dalasa kontra EUIPO – Charité – Universitätsmedizin Berlin (charantea)

(T-733/18. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A charantea európai uniós szóvédjegy bejelentése - CHARITÉ korábbi európai uniós ábrás védjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 95/33)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Dalasa Handelsgesellschaft mbH (Bécs, Ausztria) (képviselő: I. Hödl ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: A. Söder meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Charité – Universitätsmedizin Berlin, Gliedkörperschaft Öffentlichen Rechts (Berlin, Németország) (képviselők: A. Wulff és K. Schmidt-Hern ügyvédek)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Charité és a Dalasa közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. október 15-én hozott határozata (R 539/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2018. október 15-i határozatát (R 539/2018-4. sz. ügy).

2)	Az EUIPO viseli a saját költségeit, valamint a Dalasa Handelsgesellschaft mbH részéről a Törvényszék előtti eljárás során felmerült költségeket.

3)	A Charité – Universitätsmedizin Berlin, Gliedkörperschaft Öffentlichen Rechts maga viseli a Törvényszék előtti eljárással kapcsolatban felmerült saját költségeit

4)	A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

---

(1)  HL C 54., 2019.2.11.

A Törvényszék 2020. február 5-i ítélete – Globalia Corporación Empresarial kontra EUIPO – Touring Club Italiano (TC Touring Club)

(T-44/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A TC Touring Club európai uniós ábrás védjegy bejelentése - TOURING CLUB ITALIANO korábbi európai uniós szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja - A korábbi védjegy tényleges használata - A 2017/1001 rendelet 47. cikkének (2) bekezdése - Első alkalommal a fellebbezési tanács előtt bemutatott kiegészítő bizonyítékok - A 2017/1001 rendelet 95. cikkének (2) bekezdése - Csatlakozó kereset”)

(2020/C 95/34)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Globalia Corporación Empresarial, SA (Llucmajor, Spanyolország) (képviselő: A. Gómez López ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselők: A. Kusturovic, J. F. Crespo Carrillo és H. O’Neill meghatalmazottak)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban, beavatkozó fél a Törvényszék előtti eljárásban: Touring Club Italiano (Milánó, Olaszország) (képviselő: G. Guglielmetti ügyvéd)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának a Touring Club Italiano és a Globalia Corporación Empresarial közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. november 9-én hozott határozata (R 448/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék a csatlakozó keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

3)	Az alapkeresetet illetően, a Globalia Corporación Empresarial, SA viseli saját költségeit, valamint a Touring Club Italiano részéről a fellebbezési tanács előtti eljárás során felmerült költségeket.

4)	A csatlakozó keresetet illetően, a Touring Club Italiano viseli saját költségeit, valamint a Globalia Corporación Empresarial és az EUIPO részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 93., 2019.3.11.

A Törvényszék 2020. február 6-i ítélete – Corporació Catalana de Mitjans Audiovisuals kontra EUIPO – Dalmat (LaTV3D)

(T-135/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Felszólalási eljárás - A LaTV3D európai uniós szóvédjegy bejelentése - TV3 korábbi nemzeti szóvédjegy - Viszonylagos kizáró ok - Összetéveszthetőség - A szolgáltatások hasonlósága - A megjelölések hasonlósága - Megkülönböztető képesség - Az (EU) 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 95/35)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Corporació Catalana de Mitjans Audiovisuals, SA (Barcelona, Spanyolország) (képviselő: J. Erdozain López ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: H. O’Neill meghatalmazott)

A másik fél az EUIPO fellebbezési tanácsa előtti eljárásban: Stéphane Dalmat (Párizs, Franciaország)

Az ügy tárgya

Az EUIPO második fellebbezési tanácsának a Corporació Catalana de Mitjans Audiovisuals és S. Dalmat közötti felszólalási eljárással kapcsolatban 2018. december 13-án hozott határozata (R 874/2018-2. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)

A Törvényszék hatályon kívül helyezi az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) második fellebbezési tanácsának 2018. december 13-i határozatát (R 874/2018-2. sz. ügy), amennyiben az kizárta az összetéveszthetőség fennállását a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 41. osztályba tartozó, a „fordítás és tolmácsolás” szolgáltatásoktól eltérő szolgáltatások tekintetében.

2)	A Törvényszék a keresetet ezt meghaladó részében elutasítja.

3)	A felek maguk viselik saját költségeiket.

---

(1)  HL C 148., 2019.4.29.

A Törvényszék 2020. február 12-i ítélete – Bilde kontra Parlament

(T-248/19. sz. ügy) (1)

(„Kiváltságok és mentességek - Parlamenti képviselő - A parlamenti mentelmi jogot felfüggesztő határozat - Nyilvánvaló értékelési hiba - Electa una via - A non bis in idem elve - Hatáskörrel való visszaélés”)

(2020/C 95/36)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Dominique Bilde (Lagarde, Franciaország) (képviselő: F. Wagner ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament (képviselők: N. Görlitz és C. Burgos meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

A felperes parlamenti mentelmi jogának felfüggesztéséről szóló, P8_TA(2019)0137. sz. 2019. március 12-i parlamenti határozat megsemmisítése iránt benyújtott, az EUMSZ 263. cikken alapuló kérelem.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	Dominique Bilde maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Parlament részéről felmerült költségeket.

---

(1)  HL C 213., 2019.6.24.

A Törvényszék 2020. február 11-i ítélete – Jakober kontra EUIPO (Egy csésze formája)

(T-262/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Európai uniós térbeli védjegy bejelentése - Egy csésze formája - A fellebbezési tanácshoz benyújtott fellebbezés elfogadhatatlansága”)

(2020/C 95/37)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Philip Jakober (Stuttgart, Németország) (képviselő: J. Klink ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: M. Fischer meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO negyedik fellebbezési tanácsának egy csésze formájából álló térbeli megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2019. február 11-én hozott határozata (R 1153/2018-4. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) negyedik fellebbezési tanácsának 2019. február 11-i határozatát (R 1153/2018-4. sz. ügy) hatályon kívül helyezi.

2)	A Törvényszék az EUIPO-t kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 206., 2019.6.17.

A Törvényszék 2020. február 5-i ítélete – Pierre Balmain kontra EUIPO (Egy láncot formáló gyűrűkkel körbevett oroszlánfej ábrázolása)

(T-331/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Egy láncot formáló gyűrűkkel körbevett oroszlánfejet ábrázoló európai uniós ábrás védjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 95/38)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Pierre Balmain (Párizs, Franciaország) (képviselők: J. M. Iglesias Monravá és S. Mainar Roger ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: V. Ruzek meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának egy láncot formáló gyűrűkkel körbevett oroszlánfejet ábrázoló ábrás megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2019. március 21-én hozott határozata (R 1223/2018-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Pierre Balmaint kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 246., 2019.7.22.

A Törvényszék 2020. február 5-i ítélete – Pierre Balmain kontra EUIPO (Egy láncot formáló gyűrűkkel körbevett oroszlánfej ábrázolása)

(T-332/19. sz. ügy) (1)

(„Európai uniós védjegy - Egy láncot formáló gyűrűkkel körbevett oroszlánfejet ábrázoló európai uniós ábrás védjegy bejelentése - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség hiánya - Az (EU) 2017/1001 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja”)

(2020/C 95/39)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: Pierre Balmain (Párizs, Franciaország) (képviselők: J. M. Iglesias Monravá és S. Mainar Roger ügyvédek)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) (képviselő: V. Ruzek meghatalmazott)

Az ügy tárgya

Az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának egy láncot formáló gyűrűkkel körbevett oroszlánfejet ábrázoló ábrás megjelölés európai uniós védjegyként történő lajstromozása iránti kérelemmel kapcsolatban 2019. március 21-én hozott határozata (R 1224/2018-5. sz. ügy) ellen benyújtott kereset.

Az ítélet rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Pierre Balmaint kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 246., 2019.7.22.

A Törvényszék 2020. január 30-i végzése – Lettország kontra Bizottság

(T-293/18. sz. ügy) (1)

(„Megsemmisítés iránti kereset - Közös halászati politika - A Spitzbergák (Norvégia) tárgyában kelt Párizsi Szerződés - A Svalbard (Norvégia) területe körüli jegestengeripók-halászat lehetősége - (EU) 2017/127 rendelet - Az Európai Unióban lajstromozott, halászati engedéllyel rendelkező hajók - Egy lett hajó visszatartása - EUMSZ 265. cikk - Eljárásra való felkérés - A Bizottság állásfoglalása - Kötelező joghatást ki nem váltó jogi aktus - Elfogadhatatlanság”)

(2020/C 95/40)

Az eljárás nyelve: lett

Felek

Felperes: Lett Köztársaság (képviselő: V. Soņeca meghatalmazott)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: A. Bouquet, E. Paasivirta, I. Naglis és A. Sauka meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott, egyrészt a Bizottság 2018. március 12-i azon levelének megsemmisítésére irányuló kérelem, amelyben ez az intézmény állást foglalt a Lett Köztársaság által a 2017. december 22-i levelében az EUMSZ 265. cikk alapján hozzá intézett, lényegében arra irányuló eljárásra való felkérésről, hogy a Bizottság hozzon intézkedéseket az Európai Unió halászati jogainak és érdekeinek a Svalbard (Norvégia) halászati övezetében történő védelmére vonatkozóan, másrészt pedig arra irányuló kérelem, hogy kötelezze a Bizottságot arra, hogy e tárgyban úgy foglaljon állást, hogy az ne váltson ki hátrányos joghatást a Lett Köztársaságra nézve.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)	A Spanyol Királyság beavatkozási kérelméről nem szükséges határozni.

3)	A Törvényszék a Lett Köztársaságot kötelezi a saját költségein túl az Európai Bizottság részéről felmerült költségek viselésére, a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült költségek kivételével.

4)	A Spanyol Királyság, a Lett Köztársaság és a Bizottság maga viseli a beavatkozási kérelemmel összefüggésben felmerült saját költségeit.

---

(1)  HL C 240., 2018.7.9.

A Törvényszék 2020. január 29-i végzése – Shindler és társai kontra Tanács

(T-541/19. sz. ügy) (1)

(„Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset - Intézményi jog - Az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépése - Az Egyesült Királyságnak az Unió más tagállamában lakóhellyel rendelkező állampolgárai - 2019. évi európai választások - Az európai választások elhalasztása iránti kérelem - A kereshetőségi jog hiánya - Elfogadhatatlanság”)

(2020/C 95/41)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Harry Shindler (Porto d’Ascoli, Olaszország) és a végzés mellékletében megnevezett többi öt felperes (képviselő: J. Fouchet ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Tanácsa (képviselők: M. Bauer és R. Meyer meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 265. cikkre alapított kérelem annak megállapítása iránt, hogy a Tanács jogellenesen tekintett el a 2019. évi európai választások annak érdekében való elhalasztásától, hogy a felperesek részt vehessenek a szavazáson.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)	A Törvényszék Harry Shindlert és a mellékletben megnevezett többi felperest kötelezi a költségek viselésére.

---

(1)  HL C 337., 2019. 10. 7.

A Törvényszék elnökének 2020. január 31-i végzése – Shindler és társai kontra Bizottság

(T-627/19. R. sz. ügy)

(„Ideiglenes intézkedés - A szabadságnak, a biztonságnak és a jog érvényesülésének a térsége - Az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépése - Az Egyesült Királyságnak az Unió más tagállamában lakóhellyel rendelkező állampolgárai - Az uniós polgárság elvesztése - Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset - Az ideiglenes intézkedés iránti kérelem elfogadhatatlansága”)

(2020/C 95/42)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperesek: Harry Shindler (Porto d’Ascoli, Olaszország) és a végzés mellékletében megnevezett többi öt felperes (képviselő: J. Fouchet ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: F. Erlbacher, C. Giolito és E. Montaguti meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az EUMSZ 279. cikkre és a Törvényszék eljárási szabályzatának 156. cikkére alapított kérelem aziránt, hogy egyrészt függesszék fel a Bizottság saját mulasztásának a 2019. szeptember 13-i kifejezett megtagadását, és másrészt kötelezzék a Bizottságot bizonyos átmeneti intézkedések meghozatalára annak érdekében, hogy a felperesek uniós polgársága fennmaradjon Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának az Európai Unióból való kilépését követően, valamint fogadjanak el átmeneti intézkedést az említett polgárság alternatívájának minősülő jogállásra vonatkozóan olyan különböző intézkedések keretében, amelyek az Egyesült Királyságnak az Unióból való kilépését érintő megállapodás hiánya esetén alkalmazandóak a belépésre, a tartózkodásra, a szociális jogokra és a szakmai tevékenységre.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)	A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

A Törvényszék elnökének 2020. január 29-i végzése – Silgan International és Silgan Closures kontra Bizottság

(T-808/19. R. sz. ügy)

(„Ideiglenes intézkedés - Verseny - Információkérés - Az 1/2003/EK rendelet 18. cikkének (3) bekezdése - Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem - A sürgősség hiánya”)

(2020/C 95/43)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperesek: Silgan International Holdings BV (Amszterdam, Hollandia), Silgan Closures GmbH (München, Németország) (képviselők: D. Seeliger, H. Wollmann, R. Grafunder, B. Meyring és E. Venot ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság (képviselők: B. Ernst, L. Wildpanner, A. Keidel és G. Meessen meghatalmazottak)

Az ügy tárgya

Az 1/2003/EK tanácsi rendelet 18. cikke (3) bekezdésének és 24. cikke (1) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2019. november 20-án hozott C(2019) 8501 final bizottsági határozat (AT.40522 – „fémcsomagolások”-ügy) végrehajtásának felfüggesztése iránt az EUMSZ 278. cikk és az EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kérelem.

A végzés rendelkező része

1)	A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.

2)	A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.

2020. január 8-án benyújtott kereset – Valiante kontra Bizottság

(T-13/20. sz. ügy)

(2020/C 95/44)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Diego Valiante (Antwerp-Berchem, Belgium) (képviselő: R. Wardyn ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a felperesnek a COM/1/AD10/18. sz. (AD10) belső versenyvizsgára bocsátása iránti kérelmét elutasító, 2019. március 14-i bizottsági határozatot;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a személyzeti szabályzat 27. cikkének egy minimális besorolási fokozat hiánya miatt a felperes belső versenyvizsgára bocsátását megtagadó határozat révén való megsértésére alapított jogalap. — A felperes álláspontja szerint a minimális besorolási fokozat nem a kompetenciák valós indikátora. Következésképpen a minimális besorolási fokozat követelménye megakadályozza tapasztalt és alkalmas jelöltek felvételét.

2.	A második, az egyenlő bánásmód elvének és a személyzeti szabályzat 27. cikkének a minimális besorolási fokozattal kapcsolatos, az ideiglenes alkalmazottakat és tisztviselőket nem azonos módon érintő követelmény révén való megsértésére alapított jogalap.

3.

A harmadik, a személyzeti szabályzat 27. cikkének azzal a követelménnyel való megsértésére alapított jogalap, hogy csak egyetlen területre lehet jelentkezni, ami megakadályozza olyan pályázók felvételét, akik megfelelnek az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek.

2020. január 8-án benyújtott kereset – Tratkowski kontra Bizottság

(T-13/20. sz. ügy)

(2020/C 95/45)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Michal Tratkowski (Brüsszel, Belgium) (képviselő: R. Wardyn ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a felperesnek a COM/2/AD12/18. sz. belső versenyvizsgára bocsátása iránti kérelmét elutasító, 2019. március 14-i bizottsági határozatot;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, a személyzeti szabályzat 27. cikkének egy minimális besorolási fokozat hiánya miatt a felperes belső versenyvizsgára bocsátását megtagadó határozat révén való megsértésére alapított jogalap. — A felperes álláspontja szerint a minimális besorolási fokozat nem a kompetenciák valós indikátora. Következésképpen a minimális besorolási fokozat követelménye megakadályozza tapasztalt és alkalmas jelöltek felvételét.

2.	A második, az egyenlő bánásmód elvének és a személyzeti szabályzat 27. cikkének a minimális besorolási fokozattal kapcsolatos, az ideiglenes alkalmazottakat és tisztviselőket nem azonos módon érintő követelmény révén való megsértésére alapított jogalap.

3.

A harmadik, a személyzeti szabályzat 27. cikkének azzal a követelménnyel való megsértésére alapított jogalap, hogy csak egyetlen területre lehet jelentkezni, ami megakadályozza olyan pályázók felvételét, akik megfelelnek az alkalmasság, a hatékonyság és a feddhetetlenség legmagasabb követelményeinek.

2020. január 14-én benyújtott kereset – Intertranslations (Intertransleïsions) Metafraseis kontra Parlament

(T-20/20. sz. ügy)

(2020/C 95/46)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Intertranslations (Intertransleïsions) Metafraseis AE (Kallithea Attikis, Görögország) (képviselő: N. Korogiannakis ügyvéd)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az Európai Parlamentnek a TRA/EU19/2019. sz. ajánlati felhívás: Fordítási szolgáltatások 5. tétel (angol nyelvre történő fordítás) tekintetében a második helyre való besorolásáról szóló, 2019. december 5-i határozatát;

—	kötelezze az Európai Parlamentet a felperesnek a közbeszerzési eljárás keretében odaítélt szerződés elvesztéséből eredő kárának a megfizetésére;

—	másodlagosan, kötelezze az Európai Parlamentet a felperesnek az e szerződés odaítélésére vonatkozó esélyének elvesztéséből eredő kárának megtérítésére;

—	kötelezze az Európai Parlamentet a felperes jogi költségeinek és az e keresettel összefüggő egyéb költségeinek és kiadásainak a megfizetésére, abban az esetben is, ha a kereset elutasításra kerül.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első, elégtelen indoklásra alapított jogalap – Az indokolási kötelezettség me, az EUMSZ 296. cikk, a 2018/1046/EU költségvetési rendelet (1) I. melléklete, 1. fejezete Közös rendelkezések 1. szakasza 31. pontjának és a 2019/715/EU felhatalmazáson alapuló rendelet (2) 89. cikkének a megsértése – Valamely lényeges eljárási szabály és a hatékony jogorvoslathoz való jog megsértése. — A felperes úgy érvel, hogy az előadott indokolás in concreto elégtelen, mivel nem pontosítja, hogy az egyes alkritériumok mely hiányosságainak felelnek meg az állítólagos egyes fordítási hibák miatt levont pontok. Ezért a felperes nem érti, hogy mire vonatkozik pontosan a hiba, és nincs olyan helyzetben sem, hogy megfelelő elemzést végezzen és vitassa a hibát.

2.	A második, nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap. — Az értékelés számos nyilvánvaló értékelési hibát tartalmaz a „stílus – egyértelműség”, „gördülékenység – központozás” alkritériumok, valamint a „külalak – pontosság” és a „félrefordítás” tekintetében.

3.

A harmadik, félreérthető értékelési szempontra alapított jogalap – Ugyanazon kritérium kettős alkalmazása – Pontoknak a pályázatok ugyanazon jellemzője vonatkozásában két értékelési szempont alapján történő odaítélése. — Egy hibatípus nem világos, mivel a műszaki leírás fogalomtára nem tartalmaz külön elemzést, és nem hoz létre egy műszaki fogalmat a fordítói szakmában. A műszaki leírás ugyanazon szempontokat két különböző kritérium alatt vizsgálja, így elferdíti az értékelés eredményét.

4.

A negyedik, a 2018/1046/EU költségvetési rendelet I. melléklete 21.2. cikkének az állítólagos megsértésére alapított jogalap – Az odaítélési szempont nem megfelelő súlyozása. — Mivel az ár csak 33 %-ban, a minőség pedig 66 %-ban számít, igen csekély jelentőséget kap az ár, és semlegesíti az odaítélési eljárásban a költségek jelentőségét, ösztönzi az észszerűtlenül drága szolgáltatások igénybevételét, és helytelen pénzgazdálkodáshoz vezet.

5.

Az ötödik, a dokumentáció és a 2018/1046/EU költségvetési rendelet várakozási időre vonatkozó 175. cikkének megsértésére alapított jogalap. — Annak ellenére, hogy az Európai Parlament bejelentette a szóban forgó szerződés aláírásának felfüggesztését, az EU Hivatalos Lapja tartalmazott egy értesítést, hogy a szerződés 2019. december 4-én aláírásra került, és nem került közzétételre helyesbítés, így megsértették a dokumentációt és a 2018/1046/EU költségvetési rendelet várakozási időre vonatkozó 175. cikkét.

---

(1)  Az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, az 1296/2013/EU, az 1301/2013/EU, az 1303/2013/EU, az 1304/2013/EU, az 1309/2013/EU, az 1316/2013/EU, a 223/2014/EU és a 283/2014/EU rendelet és az 541/2014/EU határozat módosításáról, valamint a 966/2012/EU, Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2018. július 18-i 2018/1046 (EU, Euratom) európai parlamenti és tanácsi rendelete (HL 2018 L 193., 1. o.).

(2)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés és az Euratom-Szerződés keretében létrehozott és az (EU, Euratom) 2018/1046 európai parlamenti és tanácsi rendelet 70. cikkében említett szervekre vonatkozó pénzügyi keretszabályzatról szóló, 2018. december 18-i 2019/715/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (HL 2019. L 122., 1. o.).

2020. január 16-án benyújtott kereset – ID kontra EKSZ

(T-28/20. sz. ügy)

(2020/C 95/47)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: ID (képviselő: C. Bernard-Glanz ügyvéd)

Alperes: Európai Külügyi Szolgálat)

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	állapítsa meg, hogy a kereset elfogadható;

—	semmisítse meg a vitatott határozatot és amennyiben ez szükséges, a panaszt elutasító határozatot;

—	kötelezze az alperest arra, hogy fizessen 449 397,05 eurót a felperest ért vagyoni kárért, ezen összeget törvényes kamatokkal növelve, az összeg teljes megfizetéséig;

—	kötelezze az alperest arra, hogy fizessen 20 000 eurót a felperest ért nem vagyoni károkért ezen összeget törvényes kamatokkal növelve, az összeg teljes megfizetéséig, és

—	az alperest kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap az egyéb alkalmazottakra vonatkozó alkalmazási feltételek 84. cikkének megsértésére vonatkozik: — az első rész azon tényezőkre vonatkozik, amelyekre az alkalmatlanság megállapítását alapozni kell a szerződés próbaidő alatti megszüntetése érdekében; — a második rész arra vonatkozik, hogy milyen mértékű alkalmatlanság igazolhatja a szerződés próbaidő alatti megszüntetését.

2.

A második jogalap a megfelelő indokolás hiányára és nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetésére vonatkozik. — az első rész a megfelelő indokolás hiányára és nyilvánvaló mérlegelési hiba elkövetésére vonatkozik; — a második rész azon információk értékelésére vonatkozik, amelyek alátámaszthatják a nyilvánvaló alkalmatlanság megállapítását.

3.	A harmadik jogalap hatáskörrel való visszaélésre vonatkozik.

2020. január 22-én benyújtott kereset – Egyesült Királyság kontra Bizottság

(T-37/20. sz. ügy)

(2020/C 95/48)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: Z. Lavery meghatalmazott és T. Buley barrister)

Alperes: Európai Bizottság

A felek kérelmei

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

semmisítse meg az (EU) 2019/1835 bizottsági végrehajtási határozatot (1) annyiban, amennyiben az aktív mezőgazdasági termelőkhöz kapcsolt vállalkozások meghatározásának hiányossága miatt az Egyesült Királyság akkreditált kifizető ügynökségei által az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére teljesített egyes kiadásokat kizár az európai uniós finanszírozásból; és

—	a Bizottságot kötelezze az Egyesült Királyság költségeinek a viselésére.

Jogalapok és főbb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen, az 1307/2013 rendelet (2) 9. cikke (2) bekezdése első albekezdésének a téves értelmezésére alapított jogalapra hivatkozik.

Az Egyesült Királyság hét érvet hoz fel e jogalap alátámasztására:

—	Először is a Bizottság tévesen értelmezte a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésének szövegét. Nem zárja ki a kérelmező részére történő kifizetést pusztán azért, mert a kérelmező egy nagyobb vállalatcsoport tagja, amelynek bizonyos más tagjai negatív listán szereplő tevékenységeket végeznek.

—

Másodszor a felperes azzal érvel, hogy e rendelkezés szövegének nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, amint azt a Bizottság értelmezi. Ami a szintaxist illeti, egyértelműen az tilos, hogy a csoport maga végezze a szóban forgó tevékenységet. Ez a feltétel nem teljesül, ha a közvetlen kifizetés kérelmezője olyan vállalkozás, amely (önmagában) megfelel a mezőgazdasági termelő 4. cikk (1) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározásának, de (önmagában) nem folytat releváns tevékenységet.

—

Harmadszor, az Egyesült Királyság értelmezését megerősíti az a tény, hogy a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésének szövege azt tükrözi, hogy a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja meghatározza a „mezőgazdasági termelő” fogalmát. A „mezőgazdasági termelő” állhat a) mezőgazdasági tevékenységet folytató egyetlen (természetes vagy jogi) személyből, vagy b) ilyen személyek csoportjából. Ez utóbbi esetben a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja szerinti egyetlen „mezőgazdasági termelőt” természetes vagy jogi személyek együttese alkotja. A mondat nem értelmezhető úgy, hogy a 4. cikk (1) bekezdésének a) pontja kiegészül egy „kapcsolt jogalanyokra” vonatkozó elemmel, ezért a 9. cikk (2) bekezdésének első albekezdése nem értelmezhető ily módon.

—

Negyedszer, a „természetes vagy jogi személyek csoportjai” kifejezés máshol is szerepel rendeletben, azonban úgy tűnik, hogy a Bizottság azt nem értelmezi a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésének általa végzett értelmezésével egységesen. Az Egyesült Királyság azzal érvel, hogy a szóban forgó kifejezést egyértelműen egységesen kell értelmezni az 1307/13 rendelet egészében.

—

Ötödször, az Egyesült Királyság arra is hivatkozik, hogy a Bizottság értelmezése további nyelvi problémát vet fel. A szóban forgó mondatban a „természetes” személyre való hivatkozás felesleges. Elegendő lenne ugyanis csak a „jogi személyek csoportjaira” hivatkozni. Egy természetes személy soha nem lehet egy másik természetes vagy jogi személy tulajdona, és nem is állhat kapcsolatban egy másik természetes vagy jogi személlyel oly módon, ahogy egy társaság egy másik társasághoz kapcsolódik.

—

Hatodszor, a szélesebb körű teleologikus megfontolások alátámasztják az Egyesült Királyság álláspontját, és aláássák a Bizottság álláspontját. A (10) preambulumbekezdés értemében ugyanis nem lehet közvetlen támogatásban részesíteni „természetes és jogi személyeket, kivéve, ha e személyek igazolni tudják, hogy tevékenységük nem csak kis mértékben mezőgazdasági tevékenység”. Ez a megközelítés teljes mértékben összhangban van a 9. cikk (2) bekezdése első albekezdésének Egyesült Királyság általi értelmezésével, és ellentétes a Bizottság értelmezésével.

—

Végül a 9. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése lehetővé teszi a 9. cikk (2) bekezdésének első albekezdésében foglalt tilalom alóli kivételt, ha a kérelmező (függetlenül attól, hogy egyetlen személy vagy csoport) az a)–c) pont hatálya alá tartozik. Amennyiben a kérelmezők bizonyítani tudják, hogy mezőgazdasági tevékenységük „nem kismértékű”, a b) pont hatálya alá tartoznak. Egyértelmű tehát, hogy nem áll fenn jogalkotási szándék az olyan személyeknek nyújtott kifizetések kizárására, akik negatív listán szereplő tevékenységeket végeznek.

---

(1)  Az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) terhére a tagállamok által kifizetett egyes kiadásoknak az európai uniós finanszírozásból való kizárásáról szóló, 2019. október 30-i (EU) 2019/1835 bizottsági végrehajtási határozat (HL 2019. L 279., 98. o.).

(2)  A közös agrárpolitika keretébe tartozó támogatási rendszerek alapján a mezőgazdasági termelők részére nyújtott közvetlen kifizetésekre vonatkozó szabályok megállapításáról, valamint a 637/2008/EK és a 73/2009/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 17-i 1307/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2013. L 347., 608. o.; helyesbítés: HL 2016. L 130., 8. o.).

2020. január 30-án benyújtott kereset – CX kontra Bizottság

(T-52/20. sz. ügy)

(2020/C 95/49)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: CX (képviselő: É. Boigelot ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	nyilvánítsa a keresetet elfogadhatónak és megalapozottnak;

következésképpen:

—	semmisítse meg a 2019. március 21-i Ares(2019)1889562. sz., a felperes AD 8/5 besorolási fokozatba történő visszasorolásáról szóló határozatot;

—	semmisítse meg a 2019. október 21-i Ares(2019)6485832. sz., ugyanaznap kézbesített határozatot, amellyel a kinevezésre jogosult hatóság elutasítja a felperes által a megtámadott határozat ellen 2019. június 21-én benyújtott R/348/19. sz. panaszt;

—	ismerje el az előléptetés esélyének elvesztéséből és a szolgálatban maradáshoz való jogtól való megfosztásból eredő kárt és e jogcímen kötelezze a Bizottságot az ideiglenesen 300 000 (háromszáz ezer) euróra értékelt kártérítés kifizetésére, amely összeg az eljárás során nőhet, illetve csökkenhet.

—	az Európai Unió Törvényszékének eljárási szabályzata értelmében az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap a Törvényszék ítéleteinek végrehajtására vonatkozó, az EUMSZ 266. cikk szerinti kötelezettség, valamint a bizalomvédelem, a jogos elvárás és a jóhiszeműség elvének megsértésén alapul. A felperes kiemeli, hogy a Bizottság saját hibájából nem végezte el a felperes előmenetelének újbóli megállapítását, amire a 2018. december 13-i CX kontra Bizottság ítélet (T-743/16 RENV, nem tették közzé, EU:T:2018:937) végrehajtása miatt köteles volt. A felperes hozzáfűzi, hogy a Bizottság egyáltalán nem vizsgálta újra a helyzetet, és nem végzett el semmilyen, a többi előléptethető tisztviselő érdemeivel kapcsolatos összehasonlító vizsgálatot. A felperes végül úgy véli, hogy a Törvényszék fent említett, a visszavonó határozatot megsemmisítő ítélete az ügyében az arra vonatkozó, megalapozott reményt keltő ígéretet tartalmazott, hogy a kinevezésre jogosult hatóság újból jóhiszeműen, lojálisan és őszintén, a hatályos rendelkezések és elvek alapján állapítja meg újra előmenetelét.

2.

A második jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén és az indokolás hiányán alapul. A felperes e szempontból arra hivatkozik, hogy a megtámadott feljegyzés semmilyen indokolást nem tartalmaz az AD besorolási fokozat 5. fizetési fokozatba történő besorolására vonatkozó határozatot illetően. Szerinte „sérelmet okozó aktusról” és nem „pusztán megerősítő aktusról” van szó, mivel e feljegyzés kétségtelenül a Bizottság sérelmet okozó határozatát hajtja végre és azt közli, még akkor is, ha az állítólag hallgatólagos volt és korábban nem közölték a felperessel.

3.

A harmadik jogalap a tárgyi tévedésen, a nyilvánvaló értékelési hibán, az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzata (a továbbiakban: személyzeti szabályzat) 45. cikke általános végrehajtási rendelkezéseinek megsértésén és eljárási hibákon alapulnak. A felperes úgy véli, hogy a személyzeti szabályzatban sehol nem szerepel az, hogy a visszaminősítésről szóló fegyelmi határozat hivatalból elsőbbséget élvez a később hozott előléptető határozattal szemben abban az esetben, amikor a két határozat címzettje ugyanaz a tisztviselő, továbbá az előléptetés jellegénél fogva olyan jogi aktus, amely nem tesz lehetővé felfüggesztő vagy hatálytalanító feltételt, illetve időbeli korlátozást. A Bizottságnak tehát a felperes előmenetele újbóli megállapításakor figyelembe kellett volna vennie, hogy 2010. január 1-jétől AD 10 besorolási fokozatban van. A felperes ezenkívül arra hivatkozik, hogy a Bizottságot a visszavonásról szóló határozatnak a Törvényszék általi megsemmisítését követően, továbbá a visszahelyezése és az előmenetele újbóli megállapítása érdekében szintén terhelte az a kötelezettség, hogy az előléptetési eljárást azon szakaszban folytassa, amelyben azt a személyzeti szabályzat 45. cikke általános végrehajtási rendelkezéseinek megfelelően felfüggesztette. Végül a felperes szerint előmenetelének tisztességes, komoly és jóhiszemű újbóli megállapítása érdekében a Bizottság a megfelelő ügyintézés elve alapján köteles volt részletesen elemezni az összes olyan körülményt, amely alapján megindokolt határozatot lehetett hozni azon besorolási fokozatot illetően, amelybe vissza kellett volna őt helyezni. Márpedig a Bizottság ezt nem csak nem tette meg, de határozatának meghozatala előtt meg sem hallgatta a felperest.

4.

A negyedik jogalap az esélyegyenlőség és a tisztviselők közötti egyenlő bánásmód és az előmenetelhez való jog elvének megsértésén alapul. A felperes azt állítja, hogy az előmenetelhez való jog elvét, amely a tisztviselők között alkalmazandó egyenlő bánásmód elvének különös megnyilvánulása, megsértették, mivel az adminisztráció a 2010. január 1-jétől2019. május 1-jéig tartó időszakban nem vette figyelembe sem ezt az előmenetelhez való jog elvét, sem pedig a személyzeti szabályzat I. melléklete B pontjával és a tisztviselők előléptetésével kapcsolatos rendelkezésekkel együttesen alkalmazott 5. cikke (5) bekezdését, amelyek előírják, hogy a felperest 2014. január 1-jével AD 11, majd 2018. január 1-jével AD 12-es besorolási fokozatba lehetetett volna előléptetni. Ugyanezen megfontolások alapján lehet ezenkívül az esélyegyenlőség és a tisztviselők közötti egyenlő bánásmód megsértésére következtetni, mivel a felperes nem ugyanolyan bánásmódban részesült, mint a többi tisztviselő.

2020. február 3-án benyújtott kereset – NetCologne kontra Bizottság

(T-58/20. sz. ügy)

(2020/C 95/50)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: NetCologne Gesellschaft für Telekommunikation mbH (Köln, Németország) (képviselők: M. Geppert, P. Schmitz és J. Schulze zur Wiesche ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2019. július 18-i C(2019) 5187 final határozatot, amelyben a Bizottság az M.8864 – Vodafone/Certain Liberty Global Assets ügyben az összefonódást a közös piaccal és az EGT-Megállapodással összeegyeztethetőnek nyilvánította;

—	kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik.

1.

Első jogalap: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, valamint megsértette az indokolási kötelezettségét és a gondossági kötelezettségét, amikor megállapította, hogy „a végső felhasználók szintjén a többfelhasználós ügyfelek televíziós jelekkel való ellátásának piacán” nem áll fenn a hatékony verseny jelentős akadályozása, tekintettel arra, hogy a Bizottság szerint: — az összefonódásban részes felek nem közvetlen versenytársak, — az összefonódásban részes felek nem potenciális versenytársak, és — az összefonódás a versenytársakra negatív hatásokkal jár majd.

2.

Második jogalap: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el, valamint megsértette az indokolási kötelezettségét és gondossági kötelezettségét, amikor megállapította, hogy „a végső felhasználók szintjén az egyfelhasználós ügyfelek televíziós jelekkel való ellátásának piacán” nem áll fenn a hatékony verseny jelentős akadályozása, tekintettel arra, hogy a Bizottság szerint az összefonódásban részes felek sem potenciális, sem közvetlen versenytársak.

3.

Harmadik jogalap: a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, és megsértette a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 2. és 8. cikkét a piac meghatározásakor, valamint annak értékelésekor, hogy az összefonódás a verseny szempontjából milyen hatásokkal jár a „multiple play” ajánlatokra, különösen a mobilhírközlési szolgáltatásokkal egybekötött, helyhez kötött szolgáltatások ajánlatára („FMC-ajánlatok”).

4.

Negyedik jogalap: a Bizottság nyilvánvaló értékelési hibákat követett el, megsértette a 139/2004 rendelet 2. és 8. cikkét, valamint az indokolási kötelezettségét és a gondossági kötelezettségét, amikor értékelte és elfogadta azon kötelezettségvállalást, hogy a széles sávú kábelhozzáférést nagykereskedelmi szinten biztosítják.

---

(1)  A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL 2004. L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.).

2020. február 3-án benyújtott kereset – Deutsche Telekom kontra Bizottság

(T-64/20. sz. ügy)

(2020/C 95/51)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: Deutsche Telekom AG (Bonn, Németország) (képviselők: C. von Köckritz, U. Soltész és M. Wirtz ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg az M.8864 – Vodafone/Certain Liberty Global Assets ügyben 2019. július 18-én hozott C(2019) 5187 final bizottsági határozatot;

—	kötelezze az alperest a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap azon alapul, hogy a Bizottság megsértette az EK összefonódás-ellenőrzési rendelete (1) 2. cikkének (2) és (3) bekezdését azáltal, hogy olyan ügyletet engedélyezett, amely az összefonódással létrejött vállalkozás erőfölényéhez vezet, és jelentősen akadályozza a hatékony versenyt a többlakásos épületekhez (multi-dwelling units, a továbbiakban: MDU) való televíziósjel-átvitel német kiskereskedelmi piacán. A Bizottság azon megállapítása, hogy a felek az ügyletet megelőzően nem voltak sem tényleges (közvetlen/közvetett), sem potenciális versenytársak, és hogy az ügylet nem vezet a versenyfeltételek jelentős romlásához, nyilvánvaló mérlegelési hibákat tartalmaz. A Bizottság nem vette figyelembe különösen azt, hogy az összefonódással létrejött vállalkozás piaci erőfölénye az MDU-piacon negatív hatásokkal jár a televíziós csatornák nagykereskedelmi szolgáltatásának és beszerzésének piacán, valamint a televíziósjel-átvitel nagykereskedelmi piacán (nagykereskedelmi televíziós piacok).

2.

A második jogalap azon alapul, hogy nyilvánvaló mérlegelési hiba jellemzi a Bizottság azon megállapítását is, hogy az egylakásos épületek (single dwelling units, a továbbiakban: SDU) piacán nem áll fenn a tényleges verseny jelentős akadályozása, különösen mivel ez a megállapítás is azon alapul, hogy az ügyletet megelőzően a felek állítólag nem voltak jelentős versenyhelyzetben. Az ügylet olyan erőfölénnyel jár, amely jelentősen akadályozza a kizárólag kábeltelevíziózásból és IPTV-ből álló SDU-piacon fennálló hatékony versenyt.

3.

A harmadik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló mérlegelési hibákat követett el az összefonódással létrejött vállalkozás arra való képességével, illetve ösztönzőivel kapcsolatban tett megállapításai során, hogy károsítsa a Tele Columbust és más olyan kiskereskedelmi televíziósjel-szolgáltatókat, amelyek az összefonódással létrejött vállalkozás mint közvetítő általi televíziósjel-szolgáltatástól függenek.

4.

A negyedik jogalap azon alapul, hogy a Bizottságnak az ügylet nagykereskedelmi televíziós piacokra gyakorolt negatív hatásaira vonatkozó értékelése hiányos és nyilvánvalóan téves. A Bizottság tévesen állapította meg különösen azt, hogy az összefonódással létrejött vállalkozást semmi nem ösztönözné arra, hogy versenytársait megfossza a tartalomhoz való hozzáféréstől, és hogy az ilyen kizárásnak nem lenne jelentős negatív hatása az MDU-k és SDU-k számára történő kiskereskedelmi televíziósjel-átvitel downstream piacaira. A Bizottság nem értékelte az összefonódással létrejött vállalkozás arra való képességét és ösztönzőit sem, hogy azáltal károsítsa a forgalmazási láncban lejjebb lévő versenytársait, hogy a fogyasztók kárára más, a teljes kizárástól eltérő módon nehezíti meg a televíziós tartalmakhoz való hozzáférésük feltételeit („részleges kizárás”), beleértve a digitális funkciókat is (pl. azonnali újraindítás, szünet stb.).

5.

Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amikor megállapította, hogy a Vodafone által felajánlott kötelezettségvállalásokkal módosított ügylet a nagykereskedelmi televíziós piacokon nem vezet a hatékony verseny jelentős akadályozásához. Mivel a kötelezettségvállalások nem felelnek meg a korrekciós intézkedésekről szóló bizottsági közlemény követelményeinek, és nem voltak elegendőek ahhoz, hogy e piacokon és más piacokon orvosolják a hatékony versenynek az ügylet általi jelentős akadályozását, a Bizottságnak az összefonódást engedélyező határozata, amely e korrekciós intézkedéseket elfogadta, sérti az összefonódás-ellenőrzési rendelet 2. cikkének (3) bekezdését.

---

(1)  A vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 24., 2004.1.29., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.).

2020. február 4-én benyújtott kereset – Hauz 1929 kontra EUIPO – Houzz (HAUZ LONDON)

(T-66/20. sz. ügy)

(2020/C 95/52)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Hauz 1929 Ltd (London, Egyesült Királyság) (képviselő: N. Lyberis ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Houzz, Inc. (Palo Alto, Kalifornia, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél.

A vitatott védjegy: a HAUZ LONDON európai uniós ábrás bejelentése – 17 593 823. sz. védjegybejelentés.

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás.

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2019. november 19-én hozott határozata (R 884/2019-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	részlegesen helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a felperes jelen eljárásban felmerült költségeinek viselésére, az EUIPO előtti eljárás költségeit is beleértve.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2020. február 3-án benyújtott kereset – Hauz 1929 kontra EUIPO – Houzz (HAUZ NEW YORK)

(T-67/20. sz. ügy)

(2020/C 95/53)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Hauz 1929 Ltd (London, Egyesült Királyság) (képviselő: N. Lyberis ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Houzz, Inc. (Palo Alto, Kalifornia, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél.

A vitatott védjegy: a HAUZ NEW YORK európai uniós ábrás bejelentése – 17 593 807. sz. védjegybejelentés.

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás.

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2019. november 19-én hozott határozata (R 886/2019-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	részlegesen helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a felperes jelen eljárásban felmerült költségeinek viselésére, az EUIPO előtti eljárás költségeit is beleértve.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2020. február 4-én benyújtott kereset – Hauz 1929 kontra EUIPO – Houzz (HAUZ EST 1929)

(T-68/20. sz. ügy)

(2020/C 95/54)

A keresetlevél nyelve: angol

Felek

Felperes: Hauz 1929 Ltd (London, Egyesült Királyság) (képviselő: N. Lyberis ügyvéd)

Alperes: az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO)

A másik fél a fellebbezési tanács előtti eljárásban: Houzz, Inc. (Palo Alto, Kalifornia, Egyesült Államok)

Az EUIPO előtti eljárás adatai

A vitatott védjegy bejelentője: a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik fél.

A vitatott védjegy: a HAUZ EST 1929 európai uniós ábrás bejelentése – 17 636 119. sz. védjegybejelentés.

Az EUIPO előtti eljárás: felszólalási eljárás.

A megtámadott határozat: az EUIPO ötödik fellebbezési tanácsának 2019. november 19-én hozott határozata (R 885/2019-5. sz. ügy)

Kereseti kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	részlegesen helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—	az EUIPO-t és a fellebbezési tanács előtti eljárásban részt vevő másik felet kötelezze a felperes jelen eljárásban felmerült költségeinek viselésére, az EUIPO előtti eljárás költségeit is beleértve.

Jogalap

—	az (EU) 2017/1001 európai parlamenti és tanácsi rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

2020. február 4-én benyújtott kereset – Tele Columbus kontra Bizottság

(T-69/20. sz. ügy)

(2020/C 95/55)

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Tele Columbus AG (Berlin, Németország) (képviselők: C. Wagner és J. Hackl ügyvédek)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—	semmisítse meg a 2019. július 18-i C(2019) 5187 bizottsági határozatot (M.8864 – VODAFONE/CERTAIN LIBERTY GLOBAL ASSETS),

—	kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik.

1.

Első jogalap: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát és eljárási hibát követett el annak vizsgálata során, hogy „a társasházakban lévő magánháztartások (több felhasználó) kábeltelevíziós jelekkel való ellátásának németországi piacán” (a továbbiakban: MDU-piac) jelentősen akadályozzák-e a hatékony versenyt össze nem hangolt horizontális hatások.

2.

Második jogalap: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el annak vizsgálata során, hogy „a családi házakban lévő magánháztartások (egyetlen felhasználó) kábeltelevíziós jelekkel való ellátásának német piacán” jelentősen akadályozzák-e a hatékony versenyt össze nem hangolt horizontális hatások.

3.	Harmadik jogalap: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát és eljárási hibát követett el annak vizsgálata során, hogy Németországban a jelközvetítési piacon és az ahhoz kapcsolódó MDU-piacon jelentősen akadályozzák-e a hatékony versenyt össze nem hangolt vertikális hatások.

4.	Negyedik jogalap: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el annak vizsgálata során, hogy Németországban az úgynevezett betáplálási piacon jelentősen akadályozzák-e a hatékony versenyt össze nem hangolt horizontális hatások.

5.

Ötödik jogalap: a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát és eljárási hibát követett el a kötelezettségvállalások vizsgálata során, mivel olyan kötelezettségvállalási csomagot fogadott el, amely – szerkezetileg – eleve nem alkalmas arra, hogy az összefonódásból eredő jelentős versenykorlátozásokat kompenzálja.