7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/1

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/2

—

újév,

—

húsvéthétfő,

—

május 1.,

—

áldozócsütörtök,

—

pünkösdhétfő,

—

június 23.,

—

augusztus 15.,

—

november 1.,

—

december 25.,

—

december 26.

—

2018 karácsony: 2018. december 17., hétfőtől 2019. január 6., vasárnapig,

—

2019 húsvét: 2019. április 15., hétfőtől 2019. április 28., vasárnapig,

—

2019 nyár: 2019. július 16., keddtől 2019. augusztus 31., szombatig.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/4

—

2018 karácsony: 2018. december 17., hétfőtől 2019. január 6., vasárnapig,

—

2019 húsvét: 2019. április 15., hétfőtől 2019. április 28., vasárnapig,

—

2019 nyár: 2019. július 16., keddtől 2019. augusztus 31., szombatig.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/5

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/6

1)

A Bíróság a fellebbezést elutasítja.

2)

Az SNCF Mobilités a saját költségein felül viseli az Európai Bizottság, valamint a Mory SA és a Mory Team részéről felmerült költségeket.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/6

1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az nem alkalmazható az olyan, harmadik államban székhellyel rendelkező alperesre, mint az alapeljárás alperese.

2)

A 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontjának a) alpontját úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „szerződéssel vagy szerződéses igénnyel kapcsolatos ügy” fogalma kiterjed a légi utasok által a csatlakozó járat jelentős késése esetén a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése [helyesen: jelentős késése] esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján az olyan üzemeltető légi fuvarozóval szemben benyújtott kártalanítás iránti keresetre, amely légi fuvarozó az érintett utasnak nem szerződéses partnere.

3)

A 44/2001 rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését, valamint a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a csatlakozó járat e rendelkezések értelmében vett „teljesítési helye” a második járat érkezési pontja, amennyiben a két légi járaton a szállítást két különböző légi fuvarozó végzi, és e csatlakozó járat jelentős késése miatti, a 261/2004 rendelet szerinti kártalanítás iránti keresetet az említett légi járatok közül az első során fellépő zavarra alapítják, amely járatot olyan légi fuvarozó üzemeltetett, amelyik nem szerződéses partnere az érintett utasoknak.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/7

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/8

1)

A közösségi formatervezési mintáról szóló, 2001. december 12-i 6/2002/EK tanácsi rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak megítélésekor, hogy valamely termék külső jellegzetességei kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következményei-e, meg kell vizsgálni, hogy e rendeltetés az egyetlen olyan tényező-e, amely e jellegzetességeket meghatározta, mivel az alternatív formatervezési minták megléte e tekintetben nem releváns.

2)

A 6/2002 rendelet 8. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak megítélésekor, hogy valamely termék érintett jellegzetességei kizárólag a termék műszaki rendeltetésének következményei-e ezen rendelkezés értelmében, a nemzeti bíróságnak figyelembe kell vennie az adott eset valamennyi releváns, objektív körülményét. E tekintetben nem lehet az „objektív megfigyelőre” tett benyomásra támaszkodni.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/9

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/9

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/10

1)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszékének 2016. szeptember 15-i FIH Holding és FIH Erhvervsbank kontra Bizottság ítéletét (T-386/14, EU:T:2014:474) hatályon kívül helyezi.

2)

A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke előtt felhozott első kereseti jogalapot elutasítja.

3)

A Bíróság az ügyet a második jogalapról való határozathozatal céljából visszautalja az Európai Unió Törvényszéke elé.

4)

A Bíróság a költségekről jelenleg nem határoz.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/11

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/11

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/12

1)

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2012. december 12-i 1215/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 25. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy – a kérdést előterjesztő bíróság által elvégzendő vizsgálatokra is figyelemmel – a valamelyik szerződő fél által kiállított számlákon említett általános értékesítési feltételekben szereplő, az alapeljárásban szóban forgóhoz hasonló joghatósági kikötés nem felel meg e rendelkezés követelményeinek.

2)

Az 1215/2012 rendelet 7. cikkének 1. pontját akként kell értelmezni, hogy e rendelkezés értelmében a két eltérő tagállamban székhellyel rendelkező és tevékenységet folytató két társaság által termékeknek valamely olyan harmadik tagállam piacán való forgalmazása tekintetében kötött, értékesítési jog átruházására irányuló szerződés felmondásával kapcsolatos kártérítés iránti kérelem elbírálására, amely harmadik tagállam területén e társaságok egyike sem rendelkezik sem fiókteleppel, sem telephellyel, azon tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal, ahol a szolgáltatásnyújtásnak a szerződéses rendelkezésekből következő elsődleges helye, valamint – ilyen rendelkezések hiányában – e szerződés tényleges teljesítésének helye található, és ha a kérdéses hely ezen az alapon nem határozható meg, ahol a szolgáltatás nyújtójának lakóhelye található.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/13

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/14

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/14

—

Változtassa meg a megtámadott ítéletet; ebből következően

—

Semmisítse meg az Európai Parlament főtitkárának a 2016. július 6-án bejelentett, 2016. június 23-i„40 320 euró Dominique Bilde részére történt jogalap nélküli kifizetéséről” szóló és az illetékes engedélyezésre jogosult és az intézmény számvitelért felelős tisztviselőjével szemben ezen összeg visszatéríttetését előíró határozatot.

—

Semmisítse meg egyben az ugyanazon pénzügyekért felelős főigazgató által 2016. június 29-én aláírt 2016–889. sz. terhelési értesítést.

—

Határozzon a felperes részére a vizsgálat következtetéseit megelőző alaptalan vádaskodásból, a jó hírnevén esett sérelemből és a megtámadott határozat által a magán és a politikai életében okozott jelentős zavarból eredő nem vagyoni kár megtérítéseként fizetendő összeg tekintetében.

—

Határozzon a felperest az eljárási költségek címén megillető összeg tekintetében.

—

Az Európai Parlamentet kötelezze valamennyi költség viselésére.

1.

Az első, az aktus kibocsátója hatáskörének hiányára alapított jogalap

2.

A második, az electa una via elv megsértésére alapított jogalap

3.

A harmadik, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap

4.

A negyedik, a bizonyítási teher megfordítására alapított jogalap

5.

Az ötödik, az indokolás hiányára alapított jogalap

6.

A hatodik, a jogbiztonság és a jogos bizalom elveinek a megsértésén alapuló jogalap

7.

A hetedik, a parlamenti asszisztensek állampolgári jogainak megsértésére alapított jogalap

8.

A nyolcadik, a hátrányosan megkülönböztető bánásmódra a Fumus persecutionisra és a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap

9.

A kilencedik, a képviselők függetlenségének megsértésére alapított jogalap

10.

A tizedik, a ténybeli alap hiányára alapított jogalap

11.

A tizenegyedik, az arányosság elvének a megsértésére alapított jogalap

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/16

1)

2)

Úgy kell-e értelmezni a 2/76 határozat 7. cikkét, illetve az 1/80 határozat 13. cikkét, hogy a nemzeti szabályozás nem jelent az e rendelkezések értelmében vett korlátozást, ha a nemzeti szabályozás által az említett rendelkezések szerinti munkavállalásra gyakorolt hatások túlságosan bizonytalanok és közvetettek ahhoz, hogy a munkavállalás akadályozását lehessen feltételezni?

3)

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/17

1)

Úgy kell-e értelmezni az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásról szóló, 1999. június 28-i 1999/70/EK tanácsi irányelvben (1) foglalt keretmegállapodás 4. szakaszát, hogy azzal ellentétes az olyan regionális szabály, mint az alapügy tárgyát képező szabály, amely a navarrai közigazgatás – határozott idejű szerződéssel rendelkező – „szerződéses alkalmazotti” kategóriába tartozó személyi állományával szemben kifejezetten kizárja meghatározott illetménykiegészítés megállapítását és megfizetését, annak okán, hogy az említett kiegészítés a – határozatlan idejű szerződéssel rendelkező – „köztisztviselői” kategóriába tartozó személyi állományra kizárólagosan jellemző szakmai előmeneteli rendszer előmozdítására és fejlesztésére irányuló díjazásnak minősül?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/17

—

Változtassa meg a megtámadott ítéletet; ebből következően

—

Semmisítse meg az Európai Parlament főtitkárának a 2016. július 6-án bejelentett, 2016. június 24-i„77 276,42 euró Sophie Montel részére történt jogalap nélküli kifizetéséről” szóló és az illetékes engedélyezésre jogosult és az intézmény számvitelért felelős tisztviselőjével szemben ezen összeg visszatéríttetését előíró határozatot.

—

Semmisítse meg egyben az ugyanazon pénzügyekért felelős főigazgató által 2016. július 4-én aláírt 2016–897. sz. terhelési értesítést.

—

Határozzon a felperes részére a vizsgálat következtetéseit megelőző alaptalan vádaskodásból, a jó hírnevén esett sérelemből és a megtámadott határozat által a magán és a politikai életében okozott jelentős zavarból eredő nem vagyoni kár megtérítéseként fizetendő összeg tekintetében.

—

Határozzon a felperest az eljárási költségek címén megillető összeg tekintetében.

—

Az Európai Parlamentet kötelezze valamennyi költség viselésére.

1.

Az első, az aktus kibocsátója hatáskörének hiányára alapított jogalap

2.

A második, az electa una via elv megsértésére alapított jogalap

3.

A harmadik, a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalap

4.

A negyedik, a bizonyítási teher megfordítására alapított jogalap

5.

Az ötödik, az indokolás hiányára alapított jogalap

6.

A hatodik, a jogbiztonság és a jogos bizalom elveinek a megsértésén alapuló jogalap

7.

A hetedik, a parlamenti asszisztensek állampolgári jogainak megsértésére alapított jogalap

8.

A nyolcadik, a hátrányosan megkülönböztető bánásmódra a Fumus persecutionisra és a hatáskörrel való visszaélésre alapított jogalap

9.

A kilencedik, a képviselők függetlenségének megsértésére alapított jogalap

10.

A tizedik, a ténybeli alap hiányára alapított jogalap

11.

A tizenegyedik, az arányosság elvének a megsértésére alapított jogalap

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/19

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség – mivel legkésőbb 2016. április 18-ig nem léptette hatályba azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a koncessziós szerződésekről szóló, 2014. február 26-i 2014/23/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 94., 1. o.) megfeleljen, vagy legalábbis e rendelkezésekről nem értesítette a Bizottságot – nem teljesítette az említett irányelv 51. cikkéből eredő kötelezettségeit;

—

A Bíróság kötelezze a Luxemburgi Nagyhercegséget az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésének napjától esedékes napi 12 920 euró összeget kitevő bírság megfizetésére a 2014/23/EU irányelv átültetésére elfogadott intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettség megsértése miatt;

—

A Bíróság a Luxemburgi Nagyhercegséget kötelezze a költségek viselésére.

1.

A tagállamok a 2014/23/EU irányelv 51. cikkének (1) bekezdése szerint hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2016. április 18-ig megfeleljenek. Mivel Luxemburg nem jelentette be az irányelv átültetésére elfogadott intézkedéseket, a Bizottság úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul.

2.

Keresetében a Bizottság napi 12 920 euró bírság kiszabását javasolja Luxemburgra. A bírság összegének kiszámítására a jogsértés súlyának és tartamának, valamint – e tagállam fizetőképességére tekintettel vett –visszatartó erejének figyelembevételével került sor.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/20

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség – mivel legkésőbb 2016. április 18-ig nem léptette hatályba azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a közbeszerzésről és a 2004/18/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. február 26-i 2014/24/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 94., 65. o.) megfeleljen, vagy legalábbis e rendelkezésekről nem értesítette a Bizottságot – nem teljesítette az említett irányelv 90. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—

A Bíróság kötelezze a Luxemburgi Nagyhercegséget az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésének napjától esedékes napi 11 628 euró összeget kitevő bírság megfizetésére a 2014/24/EU irányelv átültetésére elfogadott intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettség megsértése miatt;

—

A Bíróság a Luxemburgi Nagyhercegséget kötelezze a költségek viselésére.

1.

A tagállamok a 2014/24/EU irányelv 90. cikkének (1) bekezdése szerint hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2016. április 18-ig megfeleljenek. Mivel Luxemburg nem jelentette be az irányelv átültetésére elfogadott intézkedéseket, a Bizottság úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul.

2.

Keresetében a Bizottság napi 11 628 euró bírság kiszabását javasolja Luxemburgra. A bírság összegének kiszámítására a jogsértés súlyának és tartamának, valamint – e tagállam fizetőképességére tekintettel vett –visszatartó erejének figyelembevételével került sor.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/20

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség – mivel legkésőbb 2016. április 18-ig nem léptette hatályba azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről és a 2004/17/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, 2014. február 26-i 2014/25/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (HL L 94., 243. o.) megfeleljen, vagy legalábbis e rendelkezésekről nem értesítette a Bizottságot – nem teljesítette az említett irányelv 106. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit;

—

A Bíróság kötelezze a Luxemburgi Nagyhercegséget az EUMSZ 260. cikk (3) bekezdése alapján a jelen ügyben hozott ítélet kihirdetésének napjától esedékes napi 11 628 euró összeget kitevő bírság megfizetésére a 2014/25/EU irányelv átültetésére elfogadott intézkedések bejelentésére vonatkozó kötelezettség megsértése miatt;

—

A Bíróság a Luxemburgi Nagyhercegséget kötelezze a költségek viselésére.

1.

A tagállamok a 2014/25/EU irányelv 106. cikkének (1) bekezdése szerint hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2016. április 18-ig megfeleljenek. Mivel Luxemburg nem jelentette be az irányelv átültetésére elfogadott intézkedéseket, a Bizottság úgy határozott, hogy a Bírósághoz fordul.

2.

Keresetében a Bizottság napi 11 628 euró bírság kiszabását javasolja Luxemburgra. A bírság összegének kiszámítására a jogsértés súlyának és tartamának, valamint – e tagállam fizetőképességére tekintettel vett –visszatartó erejének figyelembevételével került sor.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/21

1)

2)

Az első kérdés megválaszolása szempontjából van-e jelentősége annak, hogy az érintetteknek lehetőségük volt arra, hogy önkéntes alapon AOW-biztosításra vonatkozó megállapodást kössenek, vagy arra, hogy az Svb-t megkeressék az 1408/71 rendelet 17. cikke szerinti megállapodás megkötése céljából?

3)

Ellentétes-e az 1408/71 rendelet 13. cikkével, hogy olyan személynek, mint H. D. Giesen házastársa, aki 1989. január 1-je előtt kizárólag a nemzeti jogszabályok alapján a lakóhelye szerinti államban, azaz Hollandiában volt biztosított az AOW alapján, az öregségi ellátásra való jogosultsága e biztosításon alapuljon, amennyiben olyan időszakokról van szó, amelyek során a rendelet ezen rendelkezése alapján egy másik államban végzett keresőtevékenység miatt a keresőtevékenység végzésének helye szerinti állam jogszabályainak hatálya alá tartozott? Vagy az ellátásra való jogosultságot az AOW alapján olyan ellátásra való jogosultságnak kell tekinteni, amely a nemzeti jog alapján nem a Bosmann ügyben hozott ítélet (3) értelmében vett foglalkoztatási vagy biztosítási feltételekhez kapcsolódik, így ezen ítéletben foglalt szempontok ebben az esetben is alkalmazhatóak?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/22

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 45. és EUMSZ 48. cikket, hogy azokkal ellentétes olyan esetben, mint a jelen ügybeli eset, az olyan nemzeti szabályozás, mint az AKW (1) 6a. cikkének b) pontja? E szabályozás ahhoz vezet, hogy a Hollandiában belföldi illetőségű személy nem a lakóhely szerinti állam társadalombiztosításában biztosított, ha egy másik tagállamban végez keresőtevékenységet és az 1408/71 rendelet (2) 13. cikke alapján a keresőtevékenység helye szerinti állam társadalombiztosítási jogszabályainak hatálya alá tartozik. A jelen ügy fontos jellemzője, hogy az érintett személy a keresőtevékenység végzésének helye szerinti állam törvényi szabályozása alapján az ott végzett keresőtevékenység korlátozott terjedelme miatt nem jogosult családi támogatásra

2)

Az első kérdés megválaszolása szempontjából van-e jelentősége annak, hogy az érintett személynek lehetősége volt arra, hogy az Svb-t megkeresse az 1408/71 rendelet 17. cikke szerinti megállapodás megkötése céljából?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/23

1)

Ellentétes-e a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 3. cikkével az olyan értelmezés, amely szerint a kötelező biztosítás fedezete kiterjed az álló gépjárműből eredő tűzesettel okozott károkra, ha a tűzeset a gépjármű szállítási funkciójának betöltéséhez szükséges mechanizmusából ered?

2)

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén, a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkével ellentétes-e az az értelmezés, amely szerint a kötelező biztosítás fedezete kiterjed a gépjárműből eredő tűzesettel okozott károkra, ha a tűzesetet nem lehet a gépjármű korábbi mozgásával összefüggésbe hozni, így nem állapítható meg, hogy valamely megtett útvonalhoz kapcsolódik?

3)

A második kérdésre adandó nemleges válasz esetén, a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről szóló, 2009. szeptember 16-i 2009/103/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 3. cikkével ellentétes-e az az értelmezés, amely szerint a kötelező biztosítás fedezete kiterjed a gépjárműből eredő tűzesettel okozott károkra, ha a gépjármű valamely zárt magángarázsban várakozik?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/23

1)

A jelen ügyben bemutatotthoz hasonló helyzet (amelyben az állami szektorba tartozó munkáltató nem tartja be a számára jogszabály által előírt időbeli korlátozásokat és ezáltal lehetővé válik az egymást követő ideiglenes szerződések alkalmazása, vagy az ideiglenességet a kinevezés jellegét kisegítő vagy helyettesítő jellegűről időszakosan helyettesítő jellegűre módosítva fenntartja) értelmezhető-e a kinevezések egymást követő, visszaélésszerű alkalmazásának, és ezáltal a 1999/70/EK irányelv (1) mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakaszában leírt helyzetnek minősül-e?

2)

Az 1999/70[/EK] irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásban foglaltakat a tényleges érvényesülés elvével összefüggésben úgy kell-e értelmezni, hogy azokkal ellentétesek az olyan nemzeti eljárási szabályok, amelyek (valamennyi egymást követő kinevezés és szerződésmegszüntetés esetében történő) megtámadás vagy keresetindítás formájában aktív cselekvést követelnek meg az ideiglenes jelleggel foglalkoztatott munkavállalótól, hogy ilyen módon, és csakis ilyen módon vonatkozhasson rá a közösségi irányelv, és követelje azokat a jogokat, amelyek az uniós jogrendben őt megilletik?

3)

Figyelemmel arra, hogy az állami szektorban és az alapvető szolgáltatások nyújtása körében az üresedés, betegség vagy szabadság (stb.) miatt betöltetlen állások betöltésének szükségessége lényegében „állandó”, és ilyen módon szükségessé válik az ideiglenes alkalmazás igazolására szolgáló „objektív ok” fogalmának körülhatárolása:

4)

Összhangban áll-e az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodással az informatikus közalkalmazottak ideiglenes jellegű szerződtetésének és a szerződések egymást követő megújításának objektív okaként a szükség, a sürgősség, illetve időszakos, konjunkturális vagy rendkívüli programok megvalósításának elfogadása, ha ezek az állami szektorba tartozó munkavállalók állandó és tartós jelleggel, a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazottakra jellemző rendes feladatokat látnak el, anélkül, hogy a foglalkoztató közigazgatási szerv ezen kinevezések tekintetében felső korlátokat állapítana meg, és nem teljesíti azt a jogszabályi kötelezettségét sem, hogy ezeket az állásokat és igényeket határozatlan időre foglalkoztatott tisztségviselőkkel töltse be, továbbá nem alkalmaz semmiféle, ezzel azonos hatású intézkedést annak érdekében, hogy megelőzze és elkerülje az egymást követő ideiglenes jogviszonyokkal való visszaélést, és ezáltal az ideiglenes jelleggel szakaszosan foglalkoztatott informatikus közalkalmazottak munkaviszonya a jelen esetben 17 évig folyamatosan fennállt?

5)

Az 1999/70[/EK] irányelv mellékletét képező, a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodásban foglaltakkal, valamint annak az Európai Unió Bírósága által adott értelmezésével összeegyeztethető-e a Tribunal Supremo (legfelsőbb bíróság, Spanyolország) ítélkezési gyakorlata, amennyiben az a kinevezés oka tekintetében az egyéb körülményeket figyelmen kívül hagyva, a kinevezés időbeli korlátja keretein belül állapítja meg az objektív ok fennállását, vagy megállapítja, hogy lehetetlen összehasonlítási alapot találni a határozatlan időre kinevezett közszolgálati alkalmazotti állással, figyelemmel az eltérő jogszabályi háttérre, az eltérő kinevezési rendszerre vagy a határozatlan időre kinevezett közszolgálati alkalmazottak által betöltött állások állandóságára és az időszakosan helyettesítő alkalmazottak állásának ideiglenes jellegére?

6)

Ha a nemzeti bíróság megállapítja, hogy visszaélésszerű az ideiglenes helyettesítés céljából foglalkoztatott közalkalmazottak egymást követő, időszakos helyettesítésre irányuló szerződések útján való alkalmazása a SERMAS (madridi egészségügyi szolgálat) szolgálatában, amelynek célja a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazottak által történő szolgáltatásnyújtással kapcsolatos állandó és strukturális szükségletek fedezése, mivel a nemzeti jogrendben nincs semmiféle hatékony intézkedés, amely az ilyen visszaélést szankcionálhatná és a közösségi jog megsértéséből származó következményeket orvosolhatná, az 1999/70/EK irányelv mellékletét képező keretmegállapodás 5. szakasza értelmezhető-e úgy, hogy az arra kötelezi a nemzeti bíróságot, hogy hatékony és visszatartó hatású intézkedéseket alkalmazzon, amelyek a keretmegállapodás hatékony érvényesülését biztosítják, és következésképpen a szóban forgó visszaélést szankcionálják és az említett uniós jogszabály megsértéséből származó következményeket orvosolják, mellőzve annak a nemzeti jogszabálynak az alkalmazását, amely ezt akadályozza?

Igenlő válasz esetén, amint azt az Európai Unió Bírósága a 2016. szeptember 14-i C-184/15 és C-197/15 ítélet (2) 41. pontjában megállapította:

Összeegyeztethető-e az 1999/70/EK irányelv által elérni kívánt céllal az egymást követő ideiglenes jellegű jogviszonyok visszaélésszerű alkalmazásának megelőzése és szankcionálása, valamint az uniós jog megsértése következményeinek orvoslása érdekében tett intézkedésként az időszakosan helyettesítő, kisegítő jellegű vagy helyettesítésre irányuló közalkalmazotti jogviszony átalakítása tartós közalkalmazotti jogviszonnyá, oly módon, hogy az érintett már a kinevezésétől fogva határozatlan időre foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottnak tekinthető, mivel a foglalkoztatása ugyanolyan tartós jellegű, mint az összehasonlítható helyzetben lévő határozatlan időre foglalkoztatott közszolgálati alkalmazottaké?

7)

Egymást követő ideiglenes jogviszonyokkal való visszaélés esetén az időszakosan helyettesítő ideiglenes közalkalmazotti jogviszony határozatlan idejű jogviszonnyá történő átalakítása értelmezhető-e akként, hogy az csak akkor felel meg az 1999/70/EK irányelv és a keretmegállapodás céljainak, ha a visszaélést elszenvedő ideiglenes jelleggel foglalkoztatott közalkalmazott – az állandóság és az elmozdíthatatlanság elve alapján, az abban foglalt valamennyi jogosultsággal és kötelezettséggel együtt, a határozatlan időre foglalkoztatott informatikusokkal azonos elbánásban részesülve – ugyanolyan vagy azonos foglalkoztatási feltételeket élvez, mint a határozatlan időre foglalkoztatott közalkalmazott (szociális védelem, szakmai előmenetel, rendes szabadságok biztosítása, szakképzés, fizetés nélküli szabadságok, közigazgatási jogállás, engedélyek, nyugdíjhoz való jogosultságok, a munkahelyről való elbocsátás, valamint a megüresedett állások betöltése és a szakmai előmenetel céljából meghirdetett pályázatokon való részvétel)?

8)

Az uniós jog megköveteli-e az ítéletek/jogerőssé vált közigazgatási aktusok felülvizsgálatát a leírt körülmények esetén, amikor a Kühne & Heitz NV ítéletben (3) (2004. január 13., C-453/00) előírt négy feltétel felmerül: 1) a spanyol nemzeti jogban a közigazgatási szerveknek és bíróságoknak lehetőségük van ugyan a felülvizsgálatra, azonban olyan megszorításokkal, amelyek nagyon nehézkessé vagy lehetetlenné teszik annak elérését[;] 2) az ellentmondásos határozatok valamely nemzeti bíróság által, végső fokon történő/egyfokú eljárás keretében meghozott ítélet nyomán jogerőssé váltak; 3) a szóban forgó ítélet a közösségi jog értelmezésén alapszik, amely nem áll összhangban az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatával, és anélkül fogadták el, hogy az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatal iránti kérelem előterjesztésére került volna sor; [4)] az érdekelt az említett ítélkezési gyakorlatról történő tudomásszerzést követően haladéktalanul a közigazgatási szervhez fordult?

9)

A nemzeti bíróságok, mint európai bíróságok, amelyeknek kötelességük az uniós jog teljes körű érvényesülésének biztosítása a tagállamokban, követelhetik-e és kötelesek-e megkövetelni és ítélettel rászorítani a tagállamok nemzeti közigazgatási hatóságát, hogy – a saját hatáskörük keretein belül – elfogadják általában az uniós joggal, és különösen az 1999/70/EK irányelvvel, valamint a keretmegállapodással összeegyeztethetetlen szabályok mellőzése érdekében szükséges rendelkezéseket?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/25

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” környezetvédelmi elvét és a 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosít?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt, tilalmával az olyan díj, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőire vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy a vitatotthoz hasonló, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség az önkormányzatok területén belül működő, hidroelektromos energia termelői rovására történő tiltott állami támogatásnak minősül azzal, hogy ugyanazon technológia területén aszimmetrikus adózást előíró szabályozást vezet be az erőmű elhelyezkedésétől függően, és a más forrásokból származó energiát termelőkkel szemben azt nem követelik meg?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/26

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” környezetvédelmi elvét és a 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosít?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt, tilalmával az olyan díj, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőire vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy a vitatotthoz hasonló, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség az önkormányzatok területén belül működő, hidroelektromos energia termelői rovására történő tiltott állami támogatásnak minősül azzal, hogy ugyanazon technológia területén aszimmetrikus adózást előíró szabályozást vezet be az erőmű elhelyezkedésétől függően, és a más forrásokból származó energiát termelőkkel szemben azt nem követelik meg?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/27

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” környezetvédelmi elvét és a 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosít?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt, tilalmával az olyan díj, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőire vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy a vitatotthoz hasonló, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség az önkormányzatok területén belül működő, hidroelektromos energia termelői rovására történő tiltott állami támogatásnak minősül azzal, hogy ugyanazon technológia területén aszimmetrikus adózást előíró szabályozást vezet be az erőmű elhelyezkedésétől függően, és a más forrásokból származó energiát termelőkkel szemben azt nem követelik meg?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/28

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” környezetvédelmi elvét és a 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosít?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt, tilalmával az olyan díj, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőire vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy a vitatotthoz hasonló, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség az önkormányzatok területén belül működő, hidroelektromos energia termelői rovására történő tiltott állami támogatásnak minősül azzal, hogy ugyanazon technológia területén aszimmetrikus adózást előíró szabályozást vezet be az erőmű elhelyezkedésétől függően, és a más forrásokból származó energiát termelőkkel szemben azt nem követelik meg?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/29

1)

Úgy kell-e értelmezni a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését megállapító 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosítva?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt tilalmával az olyan adó, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőkre vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy tiltott állami támogatásnak minősül az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtő területén történő hidroelektromos energiatermelésre, valamint a víz [fogyasztási célú] egyéb felhasználására vonatkozó, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség, ha csak a villamosenergia-termelésre irányuló használatot terheli adó?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/30

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” környezetvédelmi elvét és a 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosít?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének a 0villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt, tilalmával az olyan díj, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőire vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy a vitatotthoz hasonló, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség az önkormányzatok területén belül működő, hidroelektromos energia termelői rovására történő tiltott állami támogatásnak minősül azzal, hogy ugyanazon technológia területén aszimmetrikus adózást előíró szabályozást vezet be az erőmű elhelyezkedésétől függően, és a más forrásokból származó energiát termelőkkel szemben azt nem követelik meg?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/30

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” környezetvédelmi elvét és a 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosít?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt, tilalmával az olyan díj, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőire vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy a vitatotthoz hasonló, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség az önkormányzatok területén belül működő, hidroelektromos energia termelői rovására történő tiltott állami támogatásnak minősül azzal, hogy ugyanazon technológia területén aszimmetrikus adózást előíró szabályozást vezet be az erőmű elhelyezkedésétől függően, és a más forrásokból származó energiát termelőkkel szemben azt nem követelik meg?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/31

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” környezetvédelmi elvét és a 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosít?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt, tilalmával az olyan díj, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőire vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy a vitatotthoz hasonló, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség az önkormányzatok területén belül működő, hidroelektromos energia termelői rovására történő tiltott állami támogatásnak minősül azzal, hogy ugyanazon technológia területén aszimmetrikus adózást előíró szabályozást vezet be az erőmű elhelyezkedésétől függően, és a más forrásokból származó energiát termelőkkel szemben azt nem követelik meg?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/32

1)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 191. cikk (2) bekezdésében foglalt „szennyező fizet” környezetvédelmi elvét és a 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelv (1) 9. cikkének (1) bekezdését, amely megállapítja a vízszolgáltatás költségei megtérülésének elvét, valamint a vízhasználat megfelelő gazdasági mérlegelését, hogy azzal ellentétes a szárazföldi vizeknek az energiatermeléshez való felhasználása után kivetett, a jelen ügyben vitatotthoz hasonló olyan díj bevezetése, amely nem ösztönzi a hatékony vízfelhasználást, és nem állapít meg olyan mechanizmusokat, amelyek a köztulajdont képező vízmű megőrzésére és védelmére irányulnak, és amely díj mértékének meghatározása teljesen független a köztulajdont képező vízművet érintő károkozási képességtől, egyedül és kizárólag a termelők bevételteremtő képességére összpontosít?

2)

Összeegyeztethető-e az üzemeltetők hátrányos megkülönböztetésének a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK irányelv (2) 3. cikke (1) bekezdésében foglalt, tilalmával az olyan díj, mint az eljárás tárgyát képező, vízerőműveket terhelő díj, amely az önkormányzatok területén belüli vízgyűjtőkkel kapcsolatos koncessziók jogosult termelőivel szemben kizárólag a több önkormányzat területéhez tartozó vízgyűjtő területeken működő, vízerőműben előállított villamos energia termelőire vonatkozik, illetve a hidroelektromos technológiát alkalmazó termelőket érinti az egyéb energiatechnológiát alkalmazó termelőkkel szemben?

3)

Úgy kell-e értelmezni az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdését, hogy a vitatotthoz hasonló, vízerőműveket terhelő díj alóli mentesség az önkormányzatok területén belül működő, hidroelektromos energia termelői rovására történő tiltott állami támogatásnak minősül azzal, hogy ugyanazon technológia területén aszimmetrikus adózást előíró szabályozást vezet be az erőmű elhelyezkedésétől függően, és a más forrásokból származó energiát termelőkkel szemben azt nem követelik meg?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/33

—

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül az Európai Unió Törvényszéke által 2017. december 14-én hozott megtámadott végzést, amely a T-849/16. sz. ügyben elfogadhatatlannak nyilvánította a fellebbező keresetét;

—

a Bíróság döntsön az elfogadhatóság tárgyában, és a T-849/16. sz. eljárásban az OPAL gázvezeték tekintetében a harmadik személyek hozzáférésére vonatkozó szabályoktól és a tarifális szabályozástól való eltérést érintően a 2003/55/EK irányelv által engedélyezett feltételek felülvizsgálatáról szóló, 2016. október 28-i C(2016) 6950 final bizottsági határozat megsemmisítése iránt a PGNiG Supply & Trading által az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelmet nyilvánítsa elfogadhatónak.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/34

1)

Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 6. cikkének (1) bekezdést úgy kell-e értelmezni, hogy valamely tagállam jogosult a távközlési szolgáltatóktól a Ley 8/2009, de financiación de la Corporación de Radio y Televisión Española (a Corporación de Radio y Televisión Española finanszírozásáról szóló, 2009. augusztus 28-i 8/2009. sz. törvény) 5. cikkében szereplőhöz hasonló éves pénzügyi hozzájárulást követelni, ha ezzel a hozzájárulással – figyelemmel a távközlési szektorra gyakorolt azon pozitív hatásra, amely a televízió és audiovizuális szektor új szabályozásából, így különösen a széles sávú kábel- és mobil szolgáltatás bővítéséből, valamint a reklámok és fizetett tartalmak eltörléséből vagy a Corporación RTVE feltételes hozzáféréséből fakad – a Corporación Radio y Televisión Española finanszírozásához járulnak hozzá, figyelemmel az alábbi körülményekre[?]:

2)

Ez a hozzájárulás, amelyet Spanyolországban egy autonóm közösségnél nagyobb területen működő távközlési szolgáltatóktól követelnek – a 8/2009. sz. törvény 5. cikkében foglalt, hivatkozott számítási módra figyelemmel – arányos-e a 2002/20/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti rögzített feltételek mellett?

3)

Átlátható-e a Ley 8/2009, de 28 de agosto, de financiación de la Corporación de Radio y Televisión Española (a Corporación de Radio y Televisión Española finanszírozásáról szóló, 2009. augusztus 28-i 8/2009. sz. törvény) 5. cikke alapján követelt hozzájárulás, ha nem ismert az a konkrét tevékenység, amelyet a Corporación de Radio y Televisión de España a 2002/20/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, valamint ugyanezen irányelv mellékletében előírtak szerint egyetemes szolgáltatásként vagy közszolgáltatásként nyújt?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/35

1)

Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 6. cikkének (1) bekezdést úgy kell-e értelmezni, hogy valamely tagállam jogosult a távközlési szolgáltatóktól a Ley 8/2009, de financiación de la Corporación de Radio y Televisión Española (a Corporación de Radio y Televisión Española finanszírozásáról szóló, 2009. augusztus 28-i 8/2009. sz. törvény) 5. cikkében szereplőhöz hasonló éves pénzügyi hozzájárulást követelni, ha ezzel a hozzájárulással – figyelemmel a távközlési szektorra gyakorolt azon pozitív hatásra, amely a televízió és audiovizuális szektor új szabályozásából, így különösen a széles sávú kábel- és mobil szolgáltatás bővítéséből, valamint a reklámok és fizetett tartalmak eltörléséből vagy a Corporación RTVE feltételes hozzáféréséből fakad – a Corporación Radio y Televisión Española finanszírozásához járulnak hozzá, figyelemmel az alábbi körülményekre[?]:

2)

Ez a hozzájárulás, amelyet Spanyolországban egy autonóm közösségnél nagyobb területen működő távközlési szolgáltatóktól követelnek – a 8/2009. sz. törvény 5. cikkében foglalt, hivatkozott számítási módra figyelemmel – arányos-e a 2002/20/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti rögzített feltételek mellett?

3)

Átlátható-e a Ley 8/2009, de 28 de agosto, de financiación de la Corporación de Radio y Televisión Española (a Corporación de Radio y Televisión Española finanszírozásáról szóló, 2009. augusztus 28-i 8/2009. sz. törvény) 5. és 6. cikke alapján követelt hozzájárulás, ha nem ismert az a konkrét tevékenység, amelyet a Corporación de Radio y Televisión de España a 2002/20/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, valamint ugyanezen irányelv mellékletében előírtak szerint egyetemes szolgáltatásként vagy közszolgáltatásként nyújt?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/36

1)

Az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló, 2002. március 7-i 2002/20/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 6. cikkének (1) bekezdést úgy kell-e értelmezni, hogy valamely tagállam jogosult a távközlési szolgáltatóktól a Ley 8/2009, de financiación de la Corporación de Radio y Televisión Española (a Corporación de Radio y Televisión Española finanszírozásáról szóló, 2009. augusztus 28-i 8/2009. sz. törvény) 5. cikkében szereplőhöz hasonló éves pénzügyi hozzájárulást követelni, ha ezzel a hozzájárulással – figyelemmel a távközlési szektorra gyakorolt azon pozitív hatásra, amely a televízió és audiovizuális szektor új szabályozásából, így különösen a széles sávú kábel- és mobil szolgáltatás bővítéséből, valamint a reklámok és fizetett tartalmak eltörléséből vagy a Corporación RTVE feltételes hozzáféréséből fakad – a Corporación Radio y Televisión Española finanszírozásához járulnak hozzá, figyelemmel az alábbi körülményekre[?]:

2)

Ez a hozzájárulás, amelyet Spanyolországban egy autonóm közösségnél nagyobb területen működő távközlési szolgáltatóktól követelnek – a 8/2009. sz. törvény 5. cikkében foglalt, hivatkozott számítási módra figyelemmel – arányos-e a 2002/20/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerinti rögzített feltételek mellett?

3)

Átlátható-e a Ley 8/2009, de 28 de agosto, de financiación de la Corporación de Radio y Televisión Española (a Corporación de Radio y Televisión Española finanszírozásáról szóló, 2009. augusztus 28-i 8/2009. sz. törvény) 5. cikke alapján követelt hozzájárulás, ha nem ismert az a konkrét tevékenység, amelyet a Corporación de Radio y Televisión de España a 2002/20/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése, valamint ugyanezen irányelv mellékletében előírtak szerint egyetemes szolgáltatásként vagy közszolgáltatásként nyújt?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/37

1.

a fellebbezőnek fizessen 2 516 221,50 euró összegű kártérítést vagyoni és nem vagyoni károk címén amiatt, hogy a fellebbezőt felvette a 423/2007/EK rendelet (1) V. mellékletében és a 961/2010/EU rendelet (2) VII. mellékletében foglalt személyek, szervezetek és szervek jegyzékébe;

2.

a fellebbezőnek fizessen az Európai Központi Bank által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt mértékének megfelelő késedelmi kamatot 2015. október 17-től kezdődően az 1. pontban megnevezett összeg maradéktalan megfizetéséig;

3.

viselje az eljárás, és különösen a fellebbező költségeit.

—

A Törvényszék, mivel a Tanács javára figyelembe vett olyan körülményeket és információkat, amelyekre a Tanács csupán a jogellenes intézkedések meghozatalát követően, részben pedig csak a fellebbezési eljárásban hivatkozott, tévesen alkalmazta a jogot a megítélés szempontjából irányadó időpont meghatározásakor.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor arra a következtetésre jutott, hogy olyan valószínűsítő körülmények állnak rendelkezésre, amelyek alapján legalábbis valószínűnek tűnik, hogy a fellebbező „más intézmény [a jelen esetben az IRISL] irányítása alatt áll[t], vagy annak nevében jár[t] el”. Különösen pedig, a Törvényszék téves értékelési mércét alkalmazott, jogsértő módon figyelembe vette a Tanács olyan információit, amelyek a megítélés szempontjából irányadó időpontban nem is álltak rendelkezésére, nem határozta meg az (állítólagos) irányítás mértékét, illetve az ellenőrzés intenzitását, és tévesen értékelte a valószínűsítő körülményeket.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt feltételezte, hogy 668/2010 rendelet (3) a felperest érintő részében jogszerűnek tekintendő.

—

A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor azt feltételezte, hogy a fellebbezővel szemben hozott intézkedések elégtelen indokolása főszabály szerint nem alapozhatja meg az Unió felelősségét, és tévesen alkalmazta a jogot, amikor hatékony bírói jogvédelemhez való jogának megsértését nem vizsgálta.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/38

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a Törvényszék (első tanács) 2017. december 5-i T-728/16. sz., Tuerck kontra Bizottság ügyben hozott ítéletét;

—

a Bíróság utasítsa el az első fokú keresetet;

—

a Bíróság a másodfokú eljárásban szereplő másik felet kötelezze az elsőfokú eljárás költségeinek viselésére;

—

a Bíróság S. Tuercköt kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/39

1)

Az elektronikus hírközlési szolgáltatásnak az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló, módosított 2002. március 7-i 2002/21/EK irányelv (1) 2. cikkének c) pontjában szereplő meghatározását úgy kell e értelmezni, hogy egy nyilvános kapcsolt telefonhálózaton valamely nyilvános telefonszámozási terv (E.164 formátumú) vezetékes vagy mobilszámán végződtetett, szoftveren keresztül kínált VoIP szolgáltatást elektronikus hírközlési szolgáltatásnak kell tekinteni, annak ellenére, hogy az internet hozzáférési szolgáltatás, amelyen keresztül a felhasználó eléri az említett VoIP szolgáltatást, már önmagában elektronikus hírközlési szolgáltatásnak minősül, amennyiben a szoftver szolgáltatója e szolgáltatást díjazás ellenében nyújtja, és olyan megállapodásokat köt a hívásoknak a nyilvános kapcsolt telefonhálózat felé való átvitelére és végződtetésére szabályszerűen felhatalmazott távközlési szolgáltatások nyújtóival, amelyek lehetővé teszik a hívásoknak a valamely nemzeti számozási terv vezetékes vagy mobilszámai felé történő végződtetését?

2)

Az első kérdésre adandó igenlő válasz esetén változatlan-e a válasz, ha figyelembe vesszük azt, hogy a szoftver hanghívást lehetővé tévő funkciója csak a szoftver egyik funkciója, és az anélkül is használható?

3)

Az első két kérdésre adandó igenlő válasz esetén változatlan-e az első kérdésre adandó válasz, ha figyelembe vesszük azt, hogy a szolgáltató az általános szerződési feltételekben kimondja, hogy nem vállal felelősséget a végső ügyféllel szemben a jelátvitelért?

4)

Az első három kérdésre adandó igenlő válasz esetén változatlan-e az első kérdésre adandó válasz, ha figyelembe vesszük azt, hogy a nyújtott szolgáltatás megfelel „az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás” meghatározásának is?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/40

—

A 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (1) 103. és 311. cikkének, valamint IX. melléklete A. része 7. pontjának rendelkezéseit úgy kell-e értelmezni, hogy ahhoz, hogy a hozzáadottérték-adó csökkentett mértékét alkalmazni lehessen, azok csak azt írják elő, hogy a fényképeket a szerző készítse, azokat saját maga sokszorosítsa, vagy a felügyelete mellett sokszorosítsák, és azokból legfeljebb 30 szignált és számozott példány létezzen, minden méretet és hordozólemezt ideértve?

—

Az e kérdésre adandó igenlő válasz esetén ugyanakkor a tagállamok kizárhatják-e a hozzáadottérték-adó csökkentett mértékének alkalmazásából azokat a fényképeket, amelyek a fentiek mellett nem rendelkeznek művészi jelleggel?

—

Az első kérdésre adandó nemleges válasz esetén milyen további feltételeknek kell megfelelniük a fényképeknek ahhoz, hogy alkalmazni lehessen a hozzáadottérték-adó csökkentett mértékét? Többek között, azoknak művészi jelleggel kell-e rendelkezniük?

—

E feltételeket egységesen kell-e értelmezni az Európai Unión belül, vagy azok visszautalnak az egyes tagállamok jogára, többek között a szellemi tulajdon terén?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/41

a)

Úgy kell-e érteni, hogy a Portugáliában hatályos szabályozás kötelező jelleggel, kizárólagosan alkalmazandó rendelkezésként elsőbbséget élvet a „Róma II” rendelet (1) 16. cikke értelmében?

b)

Az említett szabály kollíziós jogot szabályozó közösségi jogi rendelkezésnek minősül-e a „Róma II” rendelet 27. cikke értelmében?

c)

Úgy kell-e tekinteni, hogy a 2009/103/EK irányelv (2) 28. cikkének értelmében a Spanyolországban közlekedési balesetet elszenvedő portugál állampolgárra a portugál polgári törvénykönyv 498. cikkének 3. bekezdésében előírt elévülési szabályozás alkalmazandó?

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/41

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a 2017. december 13-i ítéletet (T-712/15), amellyel a Törvényszék elutasította a Crédit mutuel Arkéa azon kérelmét, amely a Crédit mutuel csoportra alkalmazandó prudenciális követelmények megállapításáról szóló 2015. október 5-i (ECB/SSM/2015 – 9695000CG 7B84NLR5984/28) európai központi banki határozat megsemmisítésére irányul.

—

téves jogalkalmazás, amennyiben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az SSM-keretrendelet 2. cikke 21. pontjának c. alpontja lehetővé teszi az EKB számára, hogy valamely központi szervhez kapcsolt szervezetek tekintetében összevont prudenciális felügyeletet alakítson ki, noha a központi szerv nem minősül hitelintézetnek;

—

a tényállás téves jogi minősítése, amennyiben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Crédit mutuel prudenciális felügyelet alá tartozó csoportot képez, mivel megfelel az 575/2013 rendelet (1) 10. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételeknek.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/42

—

A Bíróság helyezze hatályon kívül a 2017. december 13-i ítéletet (T-52/16), amellyel a Törvényszék elutasította a Crédit mutuel Arkéa azon kérelmét, amely a Crédit mutuel csoportra alkalmazandó prudenciális követelmények megállapításáról szóló 2015. december 4-i (ECB/SSM/2015 – 9695000CG7B84NLR5984/40) európai központi banki határozat megsemmisítésére irányul.

—

téves jogalkalmazás, amennyiben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az SSM-keretrendelet 2. cikke 21. pontjának c. alpontja lehetővé teszi az EKB számára, hogy valamely központi szervhez kapcsolt szervezetek tekintetében összevont prudenciális felügyeletet alakítson ki, noha a központi szerv nem minősül hitelintézetnek;

—

a tényállás téves jogi minősítése, amennyiben a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a Crédit mutuel prudenciális felügyelet alá tartozó csoportot képez, mivel megfelel az 575/2013 rendelet (1) 10. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételeknek.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/43

1)

állapítsa meg, hogy jogellenesen mentették fel a lett nemzeti bank elnöki tisztségétől a Korupcijas novēršanas un apkarošanas birojs (a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal) által a Lett Köztársaság nevében 2018. február 19-én meghozott, biztonsági intézkedések alkalmazásáról szóló határozattal;

2)

nyilvánítsa jogellenesnek a meghatározott szakmai tevékenység gyakorlásától való eltiltást kimondó biztonsági intézkedést – amellyel megtiltották, hogy ellássa a lett nemzeti bank elnökének tisztségét és gyakorolja az ekként őt megillető jogokat –, amelyet a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal által a Lett Köztársaság nevében 2018. február 19-én meghozott, biztonsági intézkedések alkalmazásáról szóló határozattal rendeltek el vele szemben;

3)

nyilvánítsa jogellenesnek az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa tagja tisztségének ellátására és az ekként őt megillető jogok gyakorlására vonatkozó korlátozásokat, amelyet a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal által a Lett Köztársaság nevében 2018. február 19-én meghozott, biztonsági intézkedések alkalmazásáról szóló határozattal rendeltek el vele szemben.

1.

A felperes szerint a nyomozásra jogosult lett állami hatóság – a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal, amely a végrehajtó hatalom része – által 2018. február 19-én elfogadott határozat jogellenes, amelyben határozatlan időre felmentették a lett központi bank elnöki tisztségéből. A felmentő határozatot a lett állam nevében fogadták el. A lett nemzeti bank elnöki tisztségéből való felmentéssel a felperes automatikusan elvesztette az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa tagjának tisztségét is.

2.

A felperes felmentésével legalább a következőkben kifejtett jogsértéseket követték el.

3.

Először is a felperesnek a lett nemzeti bank elnöki tisztségéből és az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa tagjának tisztségéből való felmentésével megsértették az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez mellékelt, a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányáról szóló, 4. sz. jegyzőkönyv 14.2. cikkét, mivel a felmentés időpontjában az említett cikkben a nemzeti központi bankok elnökeinek felmentéséhez szükséges követelmények egyike sem ált fenn (az elnök már nem felel meg a feladatai ellátásához szükséges feltételeknek, vagy súlyos kötelezettségszegést követett el).

4.

Másodszor a felperesnek a lett nemzeti bank elnöki tisztségéből való felmentése megsértette a likums „Par Latvijas Banku” (a lett nemzeti bankról szóló törvény) 22. cikkét is, vagyis azon jogi aktust, amely végrehajtja az Európai Unió működéséről szóló szerződést. A hivatkozott határozat elfogadásakor nem teljesültek az említett cikkben foglalt, ahhoz szükséges feltételek, hogy a lett nemzeti bank elnökét felmentsék (először is az érintett lemondása; másodszor a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 14.2. cikkében foglalt, súlyos kötelezettségszegés elkövetésére vonatkozó feltétel, amely esetében a Parlament dönthet a lett nemzeti bank elnökének felmentéséről miután jogerőssé vált az elmarasztaló ítélet; vagy harmadszor az említett 14.2. cikkben foglalt egyéb feltételek). Ezenkívül, bár a hivatkozott törvény értelmében a lett nemzeti bank elnöke felmentésére egyedül a Lett Köztársaság Parlamentje jogosult, nem ez mentette fel a felperest, hanem a Lett Köztársaság nyomozásokra jogosult hatósága, amely a végrehajtó hatalom része.

5.

Harmadszor a felperesnek a lett nemzeti bank elnöki tisztségéből való felmentésével a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal tévesen értelmezte az uniós jogot, amikor megállapította, hogy a felperes az Európai Központi Bank Kormányzótanácsában nem független módon és nem az Európai Központi Bank érdekében járt el, hanem a lett nemzeti bank elnökekének hatásköreit gyakorolta és e bank érdekében cselekedett. Mindazonáltal az Európai Unióról szóló szerződés 13. cikke értelmében az Európai Központi Bank az Európai Unió intézménye.

Feladataik gyakorlása során az Európai Unió intézményeinek tisztviselői kizárólag az uniós jogban foglalt hatásköröket gyakorolhatnak és csak az említett intézmények érdekében járhatnak el. A nemzeti szabályozásnak nem állapíthatja meg az Európai Unió intézményei tisztviselőinek a feladatait, és így az Európai Unió intézményeinek tisztviselői a feladataik ellátása során nem gyakorolhatnak nemzeti jogi aktusokban megállapított hatásköröket.

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 130. cikke, amely biztosítja az Európai Központi Bank függetlenségét, kizárja, hogy a lett nemzeti bank elnöke az Európai Központi Bank Kormányzótanácsa tagjaként eljárva a lett nemzeti bank képviselőjeként lépjen fel és (szigorúan véve) e bank vagy a Lett Köztársaság érdekét képviselje.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/44

—

hívja fel a Lett Köztársaságot arra, hogy az Európai Unió Bírósága alapokmánya 24. cikkének első bekezdése és a Bíróság eljárási szabályzata 62. cikke alapján nyújtson be minden releváns információt a Korupcijas novēršanas un apkarošanas birojs (a korrupció megelőzéséért és az ellene való küzdelemért felelős hivatal) által a lett nemzeti bank elnökével szemben folyamatban levő vizsgálattal kapcsolatban;

—

a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 14.2. cikke alapján állapítsa meg, hogy a Lett Köztársaság megsértette az említett rendelkezés második bekezdését:

—

a Lett Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/46

1)

A Törvényszék megsemmisíti az Európai Parlament 2015. július 8-i A(2015) 4931. sz. határozatát, amennyiben az megtagadta Emilio De Capitani teljes körű hozzáférését a LIBE-2013–0091–02. és LIBE-2013–0091–03. sz. dokumentumokhoz.

2)

A Parlament maga viseli a saját költségeit, valamint az E. De Capitani részéről felmerült költségeket.

3)

Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/47

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

Edward Stavytskyi maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségeket.

3)

Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/47

1)

A Törvényszék elutasítja a keresetet, az annak elbírálásával kapcsolatos hatáskörének hiánya miatt.

2)

A Šroubárna Ždánice a.s. maga viseli a saját költségeit, valamint az Európai Unió Tanács részéről felmerült költségeket.

3)

Az Európai Bizottság maga viseli a saját költségeit.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/48

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

HJ köteles a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/49

1)

A Törvényszék megsemmisíti az Európai Bizottság „Személyi Juttatásokat Kezelő és Kifizető Hivatala” (PMO) azon 2016. január 29-i határozatát, amellyel ez az utóbbi elutasította Vassilia Argyraki azon kérelmét, hogy nyugdíjjogosultságainak kiszámítása során a kisegítő alkalmazottként teljesített szolgálati időket ideiglenes alkalmazottként teljesített időként vegyék figyelembe.

2)

A Törvényszék a Bizottságot kötelezi a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/50

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Safe Skies LLC-t kötelezi a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/50

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Webgarden Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-t kötelezi a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/51

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

Az Aurora Group Danmark A/S és a Retail Distribution ApS viseli a saját költségeit, valamint fele–fele arányban az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeket.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/51

1)

A keresetről már nem szükséges határozni.

2)

A Disney Enterprises, Inc. viseli a saját költségeit, valamint az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) részéről felmerült költségeket.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/52

1)

A Törvényszék a T-46/18. sz. ügyben átengedi hatáskörét a keresetre nézve annak érdekében, hogy arról a Bíróság dönthessen.

2)

A Törvényszék a Holland Királyság és a Regione Lombardia által benyújtott beavatkozási kérelmekről jelenleg nem határoz.

3)

A Törvényszék a költségekről jelenleg nem határoz.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/53

—

előzetesen, amennyiben szükséges, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 270. cikke alapján a személyzeti szabályzat 90. cikkét nyilvánítsa érvénytelennek, valamint a jelen eljárásban alkalmazhatatlannak;

—

semmisítse meg először is az Európai Személyzeti Felvételi Hivatal (EPSO) 2017. november 14-én hozott azon határozatot, amely elutasította a felperes által 2017. július 13-án benyújtott panaszt, ideértve a felperes azon kérelmének elutasítását is, hogy 50 000 euró kártérítést fizessenek neki;

—

másodszor, semmisítse meg az EPSO 2017. április 19-i határozatát, amely elutasította a felperes azon kérelmét, hogy vizsgálják felül a kiválasztási bizottság azon határozatát, amely a felperest nem engedte tovább a versenyvizsga következő fordulójába;

—

harmadszor, semmisítse meg az online EPSO-fiókba 2017. február 6-án feltöltött azon határozatot, amely a felperest nem veszi fel az EPSO/AD/323/16. sz. versenyvizsga céljára kiválasztott tisztviselőket felsoroló lista-tervezetre;

—

negyedszer, semmisítse meg a 2016. május 26-án közzétett EPSO/AD/323/16. sz. nyílt versenyvizsga-felhívást, továbbá teljes egészében semmisítse meg az említett versenyvizsgában való részvétel céljára kiválasztott tisztviselőket felsoroló, az e felhívásból eredő lista-tervezetet;

—

a felperesnek ítéljen meg 50 000 eurót azon kár megtérítése jogcímén, amely a fenti hivatkozott jogellenes vitatott határozatok következtében érte őt, valamint

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

1.

Első jogalap: az EPSO/kiválasztási bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el a felperes szakmai tapasztalatának értékelése során, ideértve a szóban forgó versenyvizsga-felhívás azon III. mellékletének megsértését, amely a szükséges szakmai tapasztalatot részletezte.

2.

Második jogalap: az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének, valamint a felperes meghallgatáshoz való jogának a megsértése, továbbá az indokolási kötelezettség, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 296. cikkének a megsértése.

3.

Harmadik jogalap: az 1/58 rendelet (1) 1., 2., 3. és 4. cikkének megsértése, a személyzeti szabályzat 1d. cikkének és 28. cikkének megsértése, valamint e szabályzat III. melléklete 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának megsértése, továbbá az egyenlő bánásmód elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának a megsértése.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/54

—

a megtámadott határozatot oly módon változtassa meg, hogy a KINDERPRAMS védjegyet lajstromozza;

—

az alperest kötelezze a költségek viselésére.

—

a 2017/1001 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/54

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére;

—

ha az Our Price Records Ltd bevatkozik az eljárásba, kötelezze a költségek viselésére.

Másodlagosan:

—

teljes egészében adjon helyt a HMV felszólalásának.

Harmadlagosan:

—

utalja vissza az ügyet az EUIPO elé, hogy az a megtámadott határozat hatályon kívül helyezésére tekintettel vizsgálja meg az ügyet.

—

a 2017/1001 rendelet 8. cikke (4) bekezdésének megsértése.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/55

—

helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatot;

—

az EUIPO-t kötelezze a költségek viselésére.

—

a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) és c) pontjának megsértése.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/56

—

semmisítse meg az EKB ECB/SSM/2017 – O2RNE8IBXP4R0TD8PU41/174. sz., 2017. december 19-i határozatának 5. cikkét és annak A mellékletének 3. cikkét, amennyiben azok intézkedéseket írnak elő a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat érintően a betétbiztosítási rendszerek vagy a szanálási alapok tekintetében;

—

az EKB-t kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap, amelyet a felperes a megtámadott határozat elfogadása jogalapjának a hiányára alapít. A felperes álláspontja szerint az EKB nem rendelkezik hatáskörrel arra, hogy általános hatályú prudenciális követelményt írjon elő, és nem végzett egyéni és részletes értékelést a felperes helyzetére vonatozóan, amint azt az alkalmazandó jogszabályok előírják.

2.

A második jogalap, amelyet a felperes a megtámadott határozat tekintetében felmerült téves jogalkalmazásra alapít, mivel a BKE tévesen értelmezte azokat az uniós jogszabályokat, amelyek bevezetik a hitelintézetek azon lehetőségét, hogy visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat alkalmazzanak, és így megfosztotta e rendelkezéseket a hatékony érvényesüléstől.

3.

A harmadik jogalap, amelyet a felperes arra alapít, hogy a megtámadott határozat tekintetében nyilvánvaló értékelési hiba merült fel azon kockázatok értékelése vonatkozásában, amelyek állítólagosan a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokból származnak az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendeletre (HL 2013. L 287., 63. o.) tekintettel.

4.

A negyedik jogalap, amelyet a felperes az indokolás hiányára alapít, mivel az EKB fokozott indokolási kötelezettséggel rendelkezik, és a megtámadott határozat hiányos indokoláson alapul.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/57

—

semmisítse meg az EKB ECB/SSM/2017 – 969500TJ5KRTCJQWXH05/380. sz., 2017. december 19-i határozatának 9. cikkét és annak A mellékletének 3. cikkét, amennyiben azok intézkedéseket írnak elő a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat érintően a betétbiztosítási rendszerek vagy a szanálási alapok tekintetében;

—

az EKB-t kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/57

—

semmisítse meg az EKB ECB/SSM/2017 – 9695000CG7B84NLR5984/207. sz., 2017. december 19-i határozatának 8. cikkét, amennyiben az intézkedéseket ír elő a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat érintően a betétbiztosítási rendszerek vagy a szanálási alapok tekintetében;

—

az EKB-t kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/58

—

semmisítse meg az EKB ECB/SSM/2017 – 9695005MSX1OYEMGDF46/338. sz., 2017. december 19-i határozatának 4. cikkét (a mellékletével együtt), amennyiben az intézkedéseket ír elő a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat érintően a betétbiztosítási rendszerek vagy a szanálási alapok tekintetében;

—

az EKB-t kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/58

—

semmisítse meg az EKB ECB/SSM/2017 – 9695000CG7B84NLR5984/207. sz., 2017. december 19-i határozatának 8. cikkét, amennyiben az intézkedéseket ír elő a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat érintően a betétbiztosítási rendszerek vagy a szanálási alapok tekintetében;

—

az EKB-t kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/59

—

semmisítse meg részlegesen az EKB ECB/SSM/2017 – R0MUWSFPU8MPRO8K5P83/248. sz., 2017. december 19-i határozatának 9. cikkét, amennyiben az előírja az Egységes Szanálási Alap, a nemzeti szanálási alapok és a nemzeti betétbiztosítási rendszerek felé fennálló visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásoknak az elsődleges alapvető tőkéből való, egyedi, összevont és szubkonszolidált szinten való levonását, és semmisítse meg különösen a 9.1, 9.2 és 9.3 pontokat;

—

az EKB-t kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első jogalap, amelyet a felperes a megtámadott határozat elfogadása jogalapjának a hiányára alapít, mivel az EKB a prudenciális felügyeletet érintő jogkörét alkalmazva olyan, általános hatályú intézkedéseket írt elő, amelyek a jogalkotó hatáskörébe tartoznak, és túllépte azokat a jogköröket, amelyeket számára az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatos külön feladatokkal történő megbízásáról szóló, 2013. október 15-i 1024/2013/EU tanácsi rendelet (HL 2013. L 287., 63. o.) 4. cikke (1) bekezdésének f) pontja és 16. cikke előír.

2.

A második jogalap, amelyet a felperes a megtámadott határozat tekintetében felmerült téves jogalkalmazásra alapít, mivel a BKE a jogalkotó szándékával ellentétes módon értelmezte azokat az uniós jogszabályokat, amelyek engedélyezik a hitelintézetek számára, hogy visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat alkalmazzanak annak érdekében, hogy az Egységes Szanálási Alap, a nemzeti szanálási alapok és a nemzeti betétbiztosítási rendszerek felé fennálló kötelezettségeik egy részét teljesítsék, és így az érintett rendelkezéseket megfosztotta a hatékony érvényesüléstől. Az EKB ezenfelül a határozatát a visszavonhatatlan fizetési kötelezettségvállalásokat érintő uniós jogi és nemzeti jogi átültetési keret téves értelmezésére alapította.

3.

A harmadik jogalap, amelyet a felperes az arányosság elvének a megsértésére alapít.

4.

A negyedik jogalap, amelyet a felperes arra alapít, hogy a megtámadott határozat értékelési hibán alapul, és megsérti a megfelelő ügyintézés elvét.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/59

—

állapítsa meg, hogy az alperes megsértette az Európai Parlament eljárási szabályzata 130. cikkének, valamint II. mellékletének rendelkezéseit, mivel az Európai Parlament képviselői által P-003358/17. számon nyilvántartásba vett eljárás keretében feltett kérdést elmulasztotta továbbítani az Európai Unió Tanácsának;

—

kötelezze az Európai Parlamentet, hogy a P-003358/17. számon nyilvántartásba vett írásbeli kérdést adja át a hatáskörrel rendelkező intézménynek, azaz az Európai Unió Tanácsának;

—

az Európai Parlamentet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

—

A keresetüket alátámasztó jogalapban a felperesek arra hivatkoznak, hogy az Európai Parlament elmulasztotta továbbítani az Európai Parlament képviselői, Ryszard Legutko és Tomasz Poręba által 2017. május 16-án előterjesztett írásbeli kérdést a hatáskörrel rendelkező és a felperesek által megjelölt intézmény számára.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/60

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 2. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 2. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, a védelemhez való jog megsértésére, ezen belül az intézkedések igazolására és a hatékony bírói jogvédelem biztosítására alkalmas indokolás nyújtására vonatkozó kötelezettség megsértésére, továbbá a meghallgatáshoz való jog megsértésére alapított jogalap.

2.

A második, a nyilvánvaló értékelési hibára alapított jogalap a felperesnek a Kongói Demokratikus Köztársaságban történt, az emberi jogok súlyos megsértésének minősülő cselekményekben való részvételét illetően.

3.

A harmadik, a magánélet tiszteletben tartásához való jog, a tulajdonhoz való jog és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalap.

4.

A negyedik, a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2016. december 12-i (KKBP) 2016/2231 tanácsi határozattal (HL 2016. L 336I., 7. o.) és a Kongói Demokratikus Köztársaság tekintetében a fegyverembargót megsértő személyekkel szemben meghatározott, egyedi korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló, 2005. július 18-i 1183/2005/EK tanácsi rendelet (HL 2005. L 193., 1. o.) 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított, a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről és a 2008/369/KKBP közös álláspont hatályon kívül helyezéséről szóló, 2010. december 20-i 2010/788/KKBP tanácsi határozat (HL 2010. L 336., 30. o.) 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességére alapított jogalap.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/61

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 1. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 1. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/61

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 7. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 7. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/62

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 3. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 3. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/63

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 4. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 4. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/63

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 5. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 5. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/64

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 6. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 6. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/64

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 10. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 10. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/65

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 8. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 8. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/65

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 13. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 13. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/66

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 15. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 15. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/67

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 16. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 16. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének c) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése c) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/67

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 14. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 14. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/68

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 12. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 12. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének a) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése a) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/68

—

semmisítse meg a Kongói Demokratikus Köztársasággal szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2010/788/KKBP határozat módosításáról szóló, 2017. december 11-i (KKBP) 2017/2282 tanácsi végrehajtási határozatot, amennyiben az fenntartja a felperest a 2010/788/KKBP határozat II. mellékletének 11. pontjában, valamint az 1183/2005/EK rendelet Ia. mellékletének 11. pontjában;

—

állapítsa meg a (KKBP) 2016/2231 határozattal, illetve az 1183/2005/EK rendelet 2a. cikke (1) bekezdésének b) pontjával módosított 2010/788/KKBP határozat 3. cikke (2) bekezdése b) pontja rendelkezéseinek jogellenességét;

—

a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

7.5.2018   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 161/69

—

semmisítse meg az EKSZ által a felperes számára a 2017. június 22-i elektronikus levélben megküldött elszámolási kimutatást, valamint szükség esetén azon illetményelszámolást, amely elismerte/elismeri iskoláztatási támogatás nyújtását gyermekei számára;

—

kötelezze az alperest az eljárás összes költségének viselésére.

1.

Az első jogalap jogellenességi kifogáson alapul, mivel a vitatott határozat, a 2016. április 15-i feljegyzés, amelyen a határozat alapul, és az EKSZ Iránymutatásai sértik a tisztviselők személyzeti szabályzatát és annak X. mellékletét.

2.

A második jogalap a megtámadott egyedi határozat jogellenességén alapul. E jogalap öt részből áll.

7.5.2018   

HU