21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/1

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/2

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/2

1)

Összeegyeztethető-e az irányelvnek (1) a pályahálózat-működtetők igazgatási függetlenségére (4. cikk (1), (4) és (5) bekezdése), a díjszámítási elvekre (7–12. cikk) és a szabályozó szervezet feladataira (30. cikk) vonatkozó rendelkezéseivel egy olyan nemzeti rendelkezés, amely értelmében a vasúti infrastruktúra felhasználója, akitől a pályahálózat-működtető valamely polgári bíróság előtt használati díjat követel, vagy aki a kifizetett használati díj visszatérítését követeli, hivatkozhat arra, hogy a pályahálózat-működtető által felszámított díj nem méltányos?

2)

Amennyiben az első kérdésre igenlő választ kell adni: összeegyeztethető-e az irányelv említett rendelkezéseivel egy olyan nemzeti rendelkezés, amely értelmében a bíróság – amennyiben azt állapítja meg, hogy a felszámított díjak nem méltányosak – jogosult és köteles az e helyett fizetendő díjat ítéletben megállapítani?

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/3

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-806/14. sz. ügyben 2016. május 10-én hozott ítéletét;

—

helyezze hatályon kívül a fellebbezési tanács R 0644/2014-5. sz. ügyben hozott határozatát, másodlagosan utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, ha az szükséges;

—

az EUIPO-t kötelezze saját költségei, valamint a fellebbező részéről a Bíróság, a Törvényszék és a fellebbezési tanács előtt felmerült költségek viselésére.

I.

Az első fellebbezési jogalap: a 207/2009 rendelet (1) 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése – Helytelen kritérium alkalmazása

II.

A második fellebbezési jogalap: a 207/2009 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértése – A specialitás elve alkalmazásának elmulasztása

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/4

—

helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-34/15. sz. ügyben 2016. június 1-jén hozott ítéletét;

—

az EUIPO-t és az elsőfokú eljárásba beavatkozó felet kötelezze a saját költségeik és a Wolf Oil Corp.-nál felmerült költségek viselésére.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/5

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/5

1)

Úgy kell-e értelmezni a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (1) 5. cikke 1. pontjának a) alpontját, hogy a „szerződéses igény” kifejezés magában foglalja a visszautasított beszállás és légi járatok törlése vagy hosszú késése esetén az utasoknak nyújtandó kártalanítás és segítség közös szabályainak megállapításáról, és a 295/91/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. február 11-i 261/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jogot, amelyet azon üzemeltető légifuvarozóval szemben érvényesítenek, amely nem az érintett utas szerződéses partnere?

2)

Amennyiben alkalmazni kell a 44/2001/EK rendelet 5. cikkének 1. pontját:

Akkor is az utas végső célállomása tekintendő-e a 44/2001/EK rendelet 5. cikke 1. pontja b) alpontjának második francia bekezdése szerinti teljesítési helynek a két légi járatot magában foglaló olyan személyszállítás esetén, amelynek során nem töltenek jelentős időt az átszállási repülőtereken, ha a keresettel érvényesített, a 261/2004/EK rendelet 7. cikke szerinti kártalanításhoz való jogot az utazás első szakasza során fellépő zavarra alapítják, és a kereset az első légi járatot üzemeltető azon légifuvarozó ellen irányul, amely nem szerződő fél a szállítási szerződésben?

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/6

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/7

i.

Egy olyan nemzeti jogrendszer összefüggésében, amelyben a jogalkotó nem határozta meg kifejezetten és egyértelműen, hogy az eljárás melyik szakaszában támadható meg valamely határozat, és amelyben ezt minden egyes konkrét kereset esetében eseti alapon állapítja meg a bíróság a common law szabályaival összhangban, fennáll-e a 2011/92/EU irányelv (1) 11. cikkének (4) bekezdése szerinti „nem […] mértéktelenül drága” eljáráshoz való jog abban a nemzeti bíróság előtti eljárásban, amelyben megállapítják, hogy a megfelelő szakaszban került-e sor a szóban forgó konkrét kereset előterjesztésére?

ii.

Az a 2011/92/EU irányelv 11. cikkének (4) bekezdése szerinti követelmény, hogy az eljárás „nem lehet mértéktelenül drága”, az irányelvben foglalt, a nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozó határozatok, jogi aktusok és mulasztások (nemzeti vagy uniós jogi) jogszerűségének a vitatására irányuló bírósági eljárás összes elemére alkalmazandó-e, vagy csak az ilyen vitatás uniós jogi elemeire (vagy konkrétan csak a vitatásnak az irányelvben foglalt, a nyilvánosság részvételére vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos kérdéseket érintő elemeire)?

iii.

Magában foglalja-e a 2011/92/EU irányelv 11. cikkének (1) bekezdésében szereplő „határozatok, jogi aktusok és mulasztások” kifejezés az engedély iránti kérelem tárgyában folyamatban lévő eljárásban hozott közigazgatási határozatokat, függetlenül attól, hogy e közigazgatási határozatok visszavonhatatlanul és végérvényesen meghatározzák-e a felek jogait?

iv.

A nemzeti bíróság a hatékony bírói jogvédelemnek az uniós környezetvédelmi jog hatálya alá tartozó területeken való biztosítása érdekében úgy köteles-e értelmezni a nemzeti jogot, hogy az a lehető legteljesebb mértékben megfeleljen a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban 1998. június 25-én aláírt ENSZ EGB-egyezmény 9. cikkének (3) bekezdésében kitűzött céloknak a) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2013. április 17-i 347/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet (2) alapján kijelölt közös érdekű projekt engedélyezésére irányuló eljárás érvényességének vitatására irányuló eljárásban és/vagy b) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv alapján kijelölt európai természeti területre hatással lévő fejlesztés engedélyezésére irányuló eljárás érvényességének vitatására irányuló eljárásban?

v.

A iv. a) és/vagy b) kérdésre adandó igenlő válasz esetén az a követelmény, hogy a felpereseknek „[meg kell felelniük] a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek [helyesen: a nemzeti jogban meghatározott kritériumoknak – amennyiben vannak ilyenek –]”, kizárja-e, hogy közvetlenül hatályosnak lehessen tekinteni az egyezményt olyan körülmények között, amikor a felperesek megfeleltek a nemzeti jogban a keresetek benyújtásával kapcsolatban meghatározott kritériumoknak, és/vagy egyértelműen jogosultak keresetet előterjeszteni a) a transzeurópai energiaipari infrastruktúrára vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2013. április 17-i 347/2013 európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján kijelölt közös érdekű projekt engedélyezésére irányuló eljárás érvényességének vitatására irányuló eljárásban és/vagy b) a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv alapján kijelölt európai természeti területre hatással lévő fejlesztési projekt engedélyezésére irányuló eljárás érvényességének vitatására irányuló eljárásban?

vi.

Lehetősége van-e a tagállamoknak arra, hogy jogszabályban kivételeket határozzanak meg azon szabály alól, hogy a környezetvédelmi eljárás nem lehet mértéktelenül drága, ha a 2011/92/EU irányelv vagy a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban 1998. június 25-én aláírt ENSZ EGB-egyezmény nem rögzít ilyen kivételt?

vii.

Különösen összeegyeztethető-e a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban 1998. június 25-én aláírt ENSZ EGB-egyezménnyel az állítólagosan jogellenes jogi aktus vagy határozat és a környezetkárosítás közötti okozati összefüggésre vonatkozó nemzeti jogi követelmény, mint az egyezmény 9. cikkének a környezetvédelmi eljárások nem kizáró módon költséges jellegét biztosító (4) bekezdését végrehajtó nemzeti szabályozás alkalmazásának feltétele?

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/8

1.

Az EUSZ 19. cikk, valamint az EUMSZ 263., EUMSZ 266. és EUMSZ 267. cikk, továbbá a lojális együttműködés elve (az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése), amelyek alapján a tagállamoknak és illetékes hatóságaiknak minden általános vagy különös intézkedést meg kell tenniük az uniós jog megsértésének orvoslása, valamint az Európai Unió Bírósága ítélében foglaltak teljesítése érdekében, különösen ha az uniós szervek erga omnes hatállyal rendelkező aktusai érvényességének kérdése merül fel, arra kötelezik-e a tagállamokat, hogy a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítésének biztosítása, valamint ily módon a Szerződések és a Charta megsértésének orvoslása, továbbá a jövőbeni ismételt jogsértések elkerülése érdekében adott esetben hatályon kívül helyezzék vagy módosítsák azon jogi aktust, amellyel egy – a Bíróság által a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenség (azok megsértése) miatt később érvénytelenné nyilvánított – irányelvet átültettek?

2.

Az előző kérdésre figyelemmel értelmezhető-e úgy az EUMSZ 266. cikk (korábbi EK 233. cikk), hogy a „szerv vagy hivatal” kifejezésbe (tág értelemben vagy analógia útján) beletartozik a jogrendjébe a Bíróság által a Szerződések vagy a Charta megsértése miatt később érvénytelenné nyilvánított irányelvet átültető tagállam is, illetve hogy ebben az esetben alkalmazható-e analógia útján az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése?

3.

Az előző kérdésekre adott lényegében igenlő válaszok esetén, tehát amennyiben fennáll a tagállamok arra irányuló kötelezettsége, hogy az elsődleges uniós jog megsértésének orvoslása érdekében tegyenek meg minden általános vagy különös intézkedést, adott esetben hatályon kívül helyezve vagy módosítva a Bíróság által a Szerződések és a Charta rendelkezéseinek megsértése miatt később érvénytelenné nyilvánított irányelvet átültető jogi aktust, e kötelezettség kiterjed-e a nemzeti bíróságokra is abban az értelemben, hogy azok kötelesek mellőzni az érvénytelenné nyilvánított irányelvet – a jelen ügyben: 2006/24/EK irányelv (1) -, átültető jogi aktus vagy (legalábbis) annak a Chartát és a Szerződéseket sértő részének alkalmazását, valamint ebből eredően nem vehetik figyelembe az ezen aktusok (az irányelv és az azt átültető nemzeti jogi aktus) alapján megszerzett bizonyítékokat?

4.

A Bíróság által a 2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd ítélettel (C-293/12 és C-594/12) (2) a Charta megsértése miatt érvénytelenné nyilvánított 2006/24 irányelvet átültető nemzeti szabályozás a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében előírtak alapján az uniós jog alkalmazási körébe tartozik-e pusztán azon tény miatt, hogy a 2006/24 irányelvet ülteti át, függetlenül attól, hogy ez utóbbit a Bíróság később érvénytelenné nyilvánította?

5.

Figyelemmel arra, hogy a Bíróság által később érvénytelenné nyilvánított 2006/24 irányelv elfogadásának célja, hogy a 2002/58/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében európai szinten megvalósítsa a hírközlési szolgáltatók által a bűncselekmények megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének biztosítása érdekében történő adatmegőrzés harmonizált keretét oly módon, hogy ne álljanak fenn akadályok az elektronikus hírközlés belső piacán, a 2006/24 irányelvet átültető nemzeti szabályozás a 2005/58 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének keretébe illeszkedik-e, és így a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében előírtak alapján az uniós jog alkalmazási körébe tartozik-e?

6.

Figyelemmel arra, hogy a valamely uniós tagállam állampolgárral szemben hozott esetleges büntetőítélet, ahogyan az a jelen ügyben fennáll, elkerülhetetlenül e személy uniós jogból eredő szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának korlátozását képezi, akkor is, ha e korlátozás főszabályként igazolt, úgy kell-e ezért tekinteni, hogy a vonatkozó büntetőeljárások összességében az uniós jog alkalmazási körébe tartoznak a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében előírtak alapján?

Amennyiben az előző kérdésekre adott válaszok a Charta 51. cikkének (1) bekezdésével összhangban lényegében a Charta alkalmazását eredményezik, akkor:

7.

Összeegyeztethető-e a Charta 7., 8. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével az, hogy a rendőrség a bűnügyi nyomozás során a 2006/24 irányelv alapján és/vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megőrzött adatokhoz hozzáférhet, valamint azokat felhasználhatja sürgős esetekben és különösen a bűncselekmény elkövetésének tettenérése esetén a bíróságnak [vagy valamely független közigazgatási szervnek] az előre meghatározott anyagi jogi és eljárásjogi követelményekkel összhangban adott előzetes jóváhagyása nélkül?

8.

A Charta 7., 8. cikkének, valamint 52. cikke (1) bekezdésének értelmében a 2006/24 irányelv és/vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megőrzött adatokhoz való hozzáférést, valamint azok felhasználását kérő rendőrség vagy nem szigorúan igazságszolgáltatási hatóság által lefolytatott bűnügyi nyomozás során, különösen amikor a nyomozás nem a nemzeti jogalkotó által súlyosként meghatározott, pontosan körülhatárolt bűncselekmények megelőzésére, felderítésére és üldözésére irányul, az adatokkal érintett személy esetleges hozzájárulása eltörli-e a bíróságnak [vagy valamely független közigazgatási szervnek] az ezen adatokhoz való hozzáféréshez és az azok felhasználásához az előre meghatározott anyagi jogi és eljárásjogi követelményekkel összhangban adott előzetes jóváhagyásának szükségességét, különös figyelemmel arra, hogy a kért adatok elkerülhetetlenül magukban foglalják harmadik személyek adatait is (például: hívó és hívott fél)?

9.

Összhangban áll-e a Charta 7., 8. cikkével, valamint 52. cikke (1) bekezdésével annak az ügyész általi puszta engedélyezése, hogy a 2006/24 irányelv és/vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megőrzött adatokhoz a bűnügyi nyomozás során hozzáférjenek, és azokat ez utóbbi során felhasználják, amennyiben hiányzik a bíróságnak [vagy valamely független közigazgatási szervnek] az előre meghatározott anyagi jogi és eljárásjogi követelményekkel összhangban adott előzetes jóváhagyása, különösen amikor a nyomozás nem a nemzeti jogalkotó által súlyosként meghatározott, pontosan körülhatárolt bűncselekmények megelőzésére, felderítésre és üldözésére irányul?

10.

A Bíróság 2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd ítéletének (C-293/12 és C-594/12, EU:C:2014:238, 60. és 61. pont), valamint a 2006/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti „súlyos bűncselekmények” fogalmának fényében e kifejezés az uniós jog önálló fogalmát képezi-e, és amennyiben igen, mi e fogalom azon lényegi tartalma, amelynek alapján egy meghatározott bűncselekmény kellően súlyosnak minősülhet ahhoz, hogy igazolja a 2006/24 irányelv alapján megőrzött adatokhoz való hozzáférést és azok felhasználását?

11.

A Bíróság 2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd ítéletének (C-293/12 és C-594/12, EU:C:2014:238, 60. és 61. pont) fényében és függetlenül a 2006/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti „súlyos bűncselekmények” fogalma önálló jellegétől, a Charta 7., 8. cikke, valamint 52. cikkének (1) bekezdése meghatároz-e olyan általános kritériumokat, amelyek alapján egy meghatározott bűncselekmény kellően súlyosnak minősül ahhoz, hogy igazolja a 2006/24 irányelv, valamint a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megőrzött adatokhoz való hozzáférést és azok felhasználását, és amennyiben igen, melyek ezek a kritériumok?

12.

Az előző kérdésre adott lényegében igenlő válasz esetén az arányosság ilyen vizsgálata végső soron a nyomozás tárgyát képező bűncselekmény jellemzőinek a) kizárólag a Bíróság által vagy b) a Bíróság által meghatározott általános kritériumok alapján a nemzeti bíróság által történő értékelését foglalja-e magában?

13.

A Bíróság 2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd ítéletének (C-293/12 és C-594/12, EU:C:2014:238, 58–68. pont és a rendelkező rész) fényében összhangban áll-e a Charta 7., 8. cikkével, valamint 52. cikke (1) bekezdésével a megszerzett adatokhoz a büntetőeljárásban történő hozzáférés és azok felhasználása a 2006/24 irányelv és/vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében felállított általános adatmegőrzési rendszer alapján, amely rendszer teljesíti a hivatkozott ítélet 60., 61., 62., 67. és 68. pontjában meghatározott feltételeket, de nem teljesíti az ítélet 58., 59., 63. és 64. pontja szerinti feltételeket?

[vagyis olyan megőrzési rendszerről van szó, amely egyrészről megköveteli a bíróságnak az előre meghatározott anyagi jogi és eljárásjogi követelményekkel összhangban adott előzetes jóváhagyását, különösen a nemzeti jogalkotó által súlyosként meghatározott, pontosan körülhatárolt és felsorolt bűncselekmények megelőzése, felderítése és üldözése érdekében, és amely biztosítja a megőrzött adatok tényleges védelmét a visszaélések veszélyével, valamint valamennyi jogellenes hozzáféréssel és felhasználással szemben (lásd a hivatkozott ítélet 60., 61., 62., 67. és 68. pontját), és másrészről lehetővé teszi az adatok megőrzését a) különbségtétel nélkül valamennyi olyan személy tekintetében, aki elektronikus hírközlési szolgáltatást vesz igénybe, anélkül, hogy e személyek (vádlottak vagy gyanúsítottak) tekintetében olyan tényező állna fenn, amely e személyek és a súlyos bűncselekmény között akár távoli kapcsolatot jelezne, azon körülmény bekövetkezését megelőzően, amelynek tekintetében adatokat kérnek az elektronikus hírközlési szolgáltatóktól; b) anélkül, hogy a kért adatoknak a nyomozás tárgyát képező esemény bekövetkezését megelőzően (i) olyan meghatározott időszakra és/vagy meghatározott földrajzi területre és/vagy meghatározott személyi körre kellene vonatkoznia, amelyek valamilyen módon valamely súlyos bűncselekménnyel hozhatók kapcsolatba,; (ii) olyan személyekre kellene vonatkoznia, akik adatainak megőrzése egyéb okokból hozzájárulhat a súlyos bűncselekmények megelőzéséhez, felderítéséhez és üldözéséhez; c) egy olyan időszakra (a jelen ügyben 12 hónapra) vonatkozóan, amelyet anélkül határoznak meg, hogy bármilyen különbséget tennének a szóban forgó irányelv 5. cikkében szereplő adatkategóriák között azoknak a követett cél szempontjából való esetleges hasznossága alapján vagy az érintett személyek szerint (lásd a hivatkozott ítélet 58., 59., 63. és 64. pontját).

14.

Amennyiben az előző kérdésre adott válasz alapján az ilyen adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználása lényegében nincs összhangban a Charta 7., 8. cikkével, valamint 52. cikke (1) bekezdésével, a nemzeti bíróságnak figyelmen kívül kell-e hagynia a Bíróság által érvénytelenné nyilvánított 2006/24 irányelvet átültető nemzeti aktust vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésén alapuló aktust, mivel az ellentétes a Chartával, és így nem veheti figyelembe az azok alapján megőrzött és megszerzett adatokat?

15.

A 2006/24 irányelv, különösen annak (6) preambulumbekezdése fényében, amelynek értelmében „a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése és üldözése érdekében az adatok megőrzését előíró nemzeti rendelkezések közötti jogi […] különbségek akadályokat jelentenek az elektronikus hírközlés belső piaca számára”, az irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében kinyilvánított cél alapján, amely „a tagállami rendelkezések harmonizálása”, valamint a további preambulumbekezdések, nevezetesen a [(3), (4), (5), (11) és (21) preambulumbekezdés] fényében, továbbá a Bíróság 2009. február 10-i Írország kontra Parlament és Tanács ítélete (C-301/06, EU:C:2009:68, 70–72. pont) alapján, a 2006/24 irányelvet a belső jogrendbe átültető törvény annak ellenére történő hatályban tartása, hogy az irányelvet a Bíróság érvénytelennek nyilvánította, a belső piac létrehozására és működésére nézve akadályt jelent–e, annak ellenére, hogy még nem lépett hatályba újabb uniós jogi intézkedés?

16.

Közelebbről a 2006/24 irányelvet a belső jogrendbe átültető törvény annak ellenére történő hatályban tartása, hogy az irányelvet a Bíróság érvénytelennek nyilvánította, illetve a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott nemzeti törvény hatályban tartása a belső piac létrehozására és működésére nézve akadályt képez-e azon tényre figyelemmel, hogy együttesen vagy vagylagosan:

17.

Az előző kérdések bármelyikére adott igenlő válasz esetén a nemzeti bíróságnak az uniós joggal összhangban mellőznie kell-e a Bíróság által a belső piac létrehozásával és működtetésével fennálló ellentéte miatt érvénytelenné nyilvánított 2006/24 irányelvet átültető nemzeti jogi aktus alkalmazását, és következésképpen nem veheti figyelembe azokat a megőrzött adatokat, amelyekhez a 2006/24 irányelv alapján vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében elfogadott nemzeti szabályozás szerint hozzáférhetett?

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/11

1.

Úgy kell-e értelmezni jelenlegi állapotában az uniós jogot, különösen az egyenlő bánásmód általános uniós jogi alapelvét, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésnek az EUSZ 6. cikk (3) bekezdése és az Alapjogi Charta 21. cikke értelmében vett általános tilalmát, a munkavállalóknak az EUMSZ 45. cikk szerinti szabad mozgásához kapcsolódós hátrányos megkülönböztetés tilalmát, valamint a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvet (1), hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amilyen az alapügyben szerepel, amely az Európai Unió Bíróságának Gotthard Starjakob ítéletében (2) megállapított, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés (nevezetesen a 18. életév betöltését megelőzően teljesített szolgálati időknek az ÖBB-alkalmazottak esetében történő figyelmen kívül hagyása) megszüntetése érdekében a korábbi szabályozás szerint hátrányosan megkülönböztetett ÖBB-alkalmazottak kis részénél figyelembe veszi ugyan a 18. életévet megelőzően teljesített szolgálati időket (mindazonáltal csak a ténylegesen az ÖBB-nél és a hasonló állami vasúti infrastruktúrát létesítő és működtető és/vagy vasúti közlekedési vállalkozásoknál az Európai Unióban, az Európai Gazdasági Térségben és az Európai Unióhoz társulási és/vagy a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodásokkal kapcsolódó országokban teljesített korábbi szolgálati időket), az eredetileg hátrányosan megkülönböztetett ÖBB-alkalmazottak túlnyomó részénél azonban a 18. életévet megelőzően teljesített összes többi szolgálati időt figyelmen kívül hagyja, többek között azokat a szolgálati időket is, amelyek az érintett ÖBB-alkalmazottakat feladataik jobb elvégzésére teszik képessé, mint például az olyan magán- vagy más állami közlekedési és/vagy infrastruktúrát létesítő és üzemeltető vállalatoknál teljesített korábbi szolgálati időket, amelyek előállítják, forgalmazzák vagy karbantartják a munkáltató által felhasznált infrastruktúrát (sínpályához kötött járművek, vasútépítés, vezetéképítés, elektromos és elektronikus berendezések, sínváltó készülékek, pályaudvar-építés és hasonlók), vagy ezekhez hasonló vállalkozások, és ezzel ténylegesen véglegesen fenntartja az életkoron alapuló eltérő bánásmódot a korábbi, hátrányosan megkülönböztető szabályozással érintett ÖBB-alkalmazottak túlnyomó része számára?

2.

Azon tagállam magatartása, amely valamely vasúti szállítási vállalkozásnak 100 %-os tulajdonosa és az e vállalkozásnál foglalkoztatott alkalmazottak tényleges munkáltatója, megvalósítja-e a Bíróság által az ítélkezési gyakorlatában e tagállam uniós jogi felelősségére vonatkozóan felállított feltételeket, különösen az uniós jog, például a 2000/78/EK irányelvnek az 1. cikkével összefüggésben a Bíróság több ítéletében (David Hütter ítélet (3), Siegfried Pohl ítélet (4), Gotthard Starjakob ítélet) értelmezett 2. cikke (1) bekezdésének kellően súlyos megsértését, ha a tagállam megkísérli az említett alkalmazottaknak a díjazás utólagos megfizetésére vonatkozó – az Európai Unió Bírósága által több ítéletben (David Hütter ítélet, Siegfried Pohl ítélet, Gotthard Starjakob ítélet) megállapított, többek között az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetésen alapuló, és több nemzeti bírósági ítéletben, többek között az Oberster Gerichtshof által (a 8 ObA 11/15y. számú ítéletében) is elismert – uniós jogi igényét tisztán pénzügyi okokból a 2011. és 2015. évben elfogadott, visszamenőleges hatályú törvénymódosításokkal elhárítani?

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/12

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/12

—

A Bíróság a második jogalapban kifejtett okokból helyezze hatályon kívül az ítéletet és semmisítse meg a határozatot (1), megállapítva, hogy a Telefónica magatartása nem minősül cél általi jogsértésnek.

—

A Bíróság másodlagosan az első jogalapban kifejtett okokból helyezze hatályon kívül az ítéletet, és az ügyet utalja vissza a Törvényszék elé, hogy ez utóbbi végezze el a megtagadott tanúkihallgatást, és az elvégzett bizonyításfelvétel eredményére figyelemmel érdemben határozzon a Telefónica által a Törvényszékhez benyújtott megsemmisítés iránti keresetről.

—

A Bíróság harmadlagosan a harmadik jogalapban kifejtett okokból:

—

A Bíróság a Bizottságot kötelezze a Telefónica részéről mind az elsőfokú eljárásban, mind pedig a Bíróság előtt ezen eljárásban felmerült költségek viselésére.

—

A Bíróság ne kifogásolja e fellebbezés terjedelmét, amely kissé meghaladja a Bíróság gyakorlati útmutatójában javasolt terjedelmet, tekintettel az ügy által a fellebbezőre gyakorolt gazdasági hatásra, valamint az előadott érvek összetettségére.

1.

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének és 48. cikke (2) bekezdésének, valamint a Törvényszék eljárási szabályzata 68. cikkének megsértése a tanúkihallgatás iránti kérelem elutasítása miatt. – Azáltal, hogy a Törvényszék megtagadta a kért tanúkihallgatást, a Telefónica képtelen volt a saját védelmére, mivel a Törvényszék az ügy megfelelő elbírálása szempontjából lényeges és döntő bizonyítási eszközt utasított el. A Törvényszék eljárásával szemben négy alapvető kifogás hozható fel: i. a teleológikus ellentmondással kapcsolatos kifogás; ii. az aránytalan bizonyítási teherrel kapcsolatos kifogás; iii. a tanúkihallgatás eredményének megelőlegezésével kapcsolatos kifogás és iv. a súlyozás egyensúlytalanságával kapcsolatos kifogás.

2.

Az EUMSZ 101. cikk megsértése, mivel a Törvényszék nem megfelelően alkalmazta a cél általi korlátozásokkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatot, valamint az indokolással és az ártatlanság vélelmével kapcsolatos elveket.

3.

A Telefónica által elkövetett jogsértés kevésbé súlyos jellegének és a magatartását jellemző enyhítő körülmények fennállásának mérlegelése során elkövetett hiba. – A Telefónica szerint a Törvényszék a mérlegelés során nem vett figyelembe olyan további tényezőket, amelyek a magatartás kevésbé súlyos jellegére utalnak, és amelyek a Bizottság által nyújtott csökkentéstől nagyobb bírságcsökkentést indokoltak volna.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/14

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Søndagsavisen A/S maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

3)

A Dán Királyság maga viseli saját költségeit.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/14

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Perry Ellis International Group Holdings Ltd-et kötelezi a költségek viselésére.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/15

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Törvényszék a Guccio Gucci SpA-t kötelezi a költségek viselésére, ideértve a Guess? IP Holder LP részéről az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) fellebbezési tanácsa előtti eljárásban felmerült költségeket is.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/16

1)

A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2)

A Guccio Gucci SpA-t kötelezi a költségek viselésére, ideértve a Guess? IP Holder LP részéről az Európai Unió Szellemi Tulajdoni Hivatala (EUIPO) fellebbezési tanácsa előtti eljárásban felmerült költségeket is.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/16

1)

A Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasítja.

2)

A European Crop Protection Association (ECPA), a Dow AgroSciences Ltd és a Dow AgroSciences Iberica SA által előterjesztett beavatkozási kérelemről már nem szükséges határozni.

3)

A Pesticide Action Network Europe (PAN Europe), a Bee Life European Beekeeping Coordination (Bee Life) és az Unione nazionale associazioni apicoltori italiani (Unaapi) maga viseli saját költségeit, valamint az Európai Bizottság részéről felmerült költségeket.

4)

A PAN Europe, a Bee Life, az Unaapi, a Bizottság, az ECPA, a Dow AgroSciences és a Dow AgroSciences Iberica maga viseli a beavatkozási kérelmével összefüggésben felmerült saját költségeit.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/17

—

semmisítse meg az alperes által kibocsátott, 3241608864. sz., 63 653,58 euró és a 3241608865. sz., 9 690,30 euró megfizetésére vonatkozó 2016. június 28-i terhelési értesítéseket.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/18

—

semmisítse meg az 1049/2001/EK rendelet (1) alapján hozott, GESTDEM 2015/5711. sz. alatt nyilvántartásba vett dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelemre vonatkozó, 2016. július 13-i bizottsági határozatot;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

1.

Az első, arra alapított jogalap, hogy nem tartották tiszteletben az 1049/2001 rendeletben megállapított eljárási határidőket;

2.

A második, arra alapított jogalap, hogy jogellenesen új kérelemként kezeltek egy dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelmet;

3.

A harmadik, arra alapított jogalap, hogy a megerősítő kérelmi szakaszban jogellenesen terjesztették ki a dokumentumokhoz való hozzáférés iránti kérelem tárgyát;

4.

A negyedik, arra alapított jogalap, hogy az alperes olyan dokumentumokat foglalt bele a vitatott határozatba, amelyek harmadik személy számára történő közzététele az 1224/2009 rendelet (2) 113. cikkébe ütközik.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/19

—

semmisítse meg a 2016. július 11-i C (2016) 2136 bizottsági végrehajtási határozatot, amelyben a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó kerámialapok behozatalára vonatkozóan a 917/2011/EU tanácsi végrehajtási rendelet által kivetett végleges dömpingellenes vám tekintetében elutasította a dömping-vonatkozásokra korlátozódó részleges közbenső felülvizsgálat iránti kérelmet;

—

a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/19

—

helyezze hatályon kívül a Közszolgálati Törvényszék által 2016. július 18-án hozott, a felperes keresetét elutasító végzést;

—

adjon helyt az első fokon előadott kérelmeknek;

—

az eljárásban részt vevő másik felet kötelezze az összes költség viselésére.

1.

A két részből álló első jogalap az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökség (Frontex) ügyvezető igazgatójának a személyi állomány értékelési eljárásának bevezetéséről szóló 2009. augusztus 27-i határozata (2009. augusztus 29-i határozat) 11. cikkének az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikke (1) és (2) bekezdésével együttesen értelmezett (4), (5) és (6) bekezdésén alapul.

2.

A második jogalap a 2009. augusztus 27-i határozat 2. cikke (2) bekezdésének abból adódó megsértésén alapul, hogy nem tartották tiszteletben az értékelő és az ellenjegyző szerepének a Frontexen belüli megkülönböztetését.

21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/20

—

az EUMSZ 264. cikk (1) bekezdése alapján nyilvánítsa semmisnek egyrészt az Európai Bizottság elnökének az uniós biztosok testülete tagjaival elektronikus úton a 2016. június 28-án kelt levélben közölt és Juncker elnök által az Európai Parlament 2016. június 28-i brüsszeli teljes ülésén tartott felszólalásban (SPEECH/16/2356) hivatkozott azon utasítását, amely megtiltja, hogy a Bizottság bármilyen hivatalos vagy nem hivatalos tárgyalást folytasson az Egyesült Királyság kormányával azt megelőzően, hogy e kormány az EUSZ 50. cikk alapján bejelentené az Európai Unióból való kilépési szándékát, másrészt pedig az Európai Bizottság elnökének azon kijelentését, amely szerint a fenti utasítást „elnöki rendelkezésként” adta a biztosok testülete tagjainak, ahogyan azt kifejezetten említette az Európai Parlament 2016. június 28-i brüsszeli teljes ülésén tartott fenti beszédében, és amit az említett beszédről kiadott bizottsági sajtóközleménynek (SPEECH/16/2353) mind az angol, mind pedig a francia változata rögzített; valamint

—

a Bizottságot kötelezze a jelen eljárás költségeinek viselésére.

1.

Első jogalap: a megtámadott intézkedéseknek nincs semmilyen, illetve nincs tulajdonképpeni értelemben vett jogi alapja.

A felperesek előadják a következőket:

2.

Második jogalap: a megtámadott intézkedések az EUMSZ 18. cikkel ellentétes, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak az Egyesült Királysággal és annak állampolgáraival szemben.

A felperesek előadják a következőket:

3.

Harmadik jogalap: a megtámadott intézkedések ellentétesek az uniós jog alapján a felpereseket megillető alapvető jogokkal.

A felperesek előadják a következőket:

4.

Negyedik jogalap: a megtámadott intézkedéseket az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti lojális együttműködés elvével ellentétesen fogadták el.

A felperesek előadják, hogy a megtámadott intézkedések kifejezetten megtiltják a Bizottságnak és a személyi állományának, hogy megfeleljenek a lojális együttműködés elvének azáltal, hogy a Szerződésekből eredő feladatok végrehajtásával összefüggésben segítséget nyújtanak az Egyesült Királyságnak és más uniós intézményeknek.

5.

Ötödik jogalap: a megtámadott intézkedések jogellenesek annyiban, amennyiben azokat egészben vagy részben abból a célból fogadták el, hogy más uniós tagállamok állampolgárait elrettentsék vagy visszatartsák az uniós tagsággal kapcsolatos véleményeik szabad kinyilvánításától, amit az Alapvető Jogok Chartájának 11. cikke is védelemben részesít.