–

LO képviseletében B. Ackermann Rechtsanwältin,

–

a lengyel kormány képviseletében B. Majczyna és S. Żyrek, meghatalmazotti minőségben,

–

a portugál kormány képviseletében P. Barros da Costa, S. Duarte Afonso és J. Ramos, meghatalmazotti minőségben,

–

az Európai Bizottság képviseletében H. Leupold és W. Wils, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 338., 1.o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.; helyesbítések: HL 2013. L 82., 63. o.; HL 2018. L 33., 5. o.) 3. cikke (1) bekezdése a) pontja hatodik franciabekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a BM és férje, LO közötti, a házasságuk felbontására irányuló, német bíróságokhoz benyújtott kérelemmel kapcsolatos jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2201/2003 rendelet (1) preambulumbekezdésének szövege a következő:

„Az Európai Közösség célul tűzte ki egy szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megteremtését, ahol biztosított a személyek szabad mozgása. E célból a Közösségnek egyebek között olyan intézkedéseket kell elfogadnia a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén, amelyek a belső piac megfelelő működéséhez szükségesek.”

4

E rendelet „Hatály” című 1. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Ezt a rendeletet a bíróság jellegétől függetlenül az alábbiakkal kapcsolatos polgári ügyekben kell alkalmazni:

[…]”

5

Az említett rendelet „Általános joghatóság” című 3. cikke kimondja:

„(1)   A házasság felbontásával, különválással vagy a házasság érvénytelenítésével kapcsolatos ügyekben annak a tagállamnak a bíróságai rendelkeznek joghatósággal,

[…]”

6

BM német állampolgár és LO lengyel állampolgár 2000‑ben kötött házasságot Lengyelországban. Gyermekeikkel legalább 2012 júniusáig ott éltek.

7

2013. október 27‑én BM házasság felbontása iránti eljárást indított az Amtsgericht Hamm (hammi helyi bíróság, Németország) előtt, arra hivatkozva, hogy 2012 júniusában elhagyta a házastársak közös lakóhelyét, és azóta szülei lakóhelyén, németországi szülővárosában telepedett le.

8

LO a német bíróságok joghatóságának hiányára hivatkozott, lényegében azzal az indokkal, hogy a házastársak közös lakóhelyének elhagyását követően BM szokásos tartózkodási helye 2013 nagy részében továbbra is Lengyelországban volt.

9

Az alapeljárás felei által benyújtott bizonyítékokra tekintettel az Amtsgericht Hamm (hammi helyi bíróság) helyt adott az LO által felhozott, a joghatóság hiányára alapított kifogásnak, és BM házasság felbontása iránti kérelmét mint elfogadhatatlant elutasította.

10

Ezt az ítéletet az Oberlandesgericht Hamm (hammi regionális felsőbíróság, Németország) másodfokon helybenhagyta.

11

E bíróság lényegében úgy ítélte meg, hogy bár BM a házasság felbontása iránti kérelem benyújtásának időpontjában, azaz 2013. október 27‑én kétségkívül Németországban szerzett szokásos tartózkodási helyet, a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdésében előírtakkal ellentétben nem bizonyította, hogy ezen időpontot, azaz 2013. április 27‑ét megelőzően hat hónapig szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett ebben a tagállamban.

12

A BM által az Oberlandesgericht Hamm (hammi regionális felsőbíróság) ítéletével szemben benyújtott felülvizsgálati kérelem tárgyában eljáró Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) úgy véli, hogy e felülvizsgálati kérelem kimenetele a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja ötödik és hatodik franciabekezdésének értelmezésétől függ. Pontosabban a kérdést előterjesztő bíróság arra keresi a választ, hogy a kérelmezőnek igazolnia kell‑e, hogy az e rendelkezésben meghatározott időszakok kezdő időpontjától szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az eljáró bíróság tagállamában, vagy elegendő, ha egyszerűen ott tartózkodik, amennyiben e tartózkodási hely legkésőbb a házasság felbontása iránti kérelem benyújtásának időpontjában megszerzi a szokásos jelleget.

13

E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja ötödik és hatodik franciabekezdésének szövege ellenére az e rendelkezésben foglalt forum actoris teleologikus és megszorító értelmezését kell előnyben részesíteni annak érdekében, hogy az alperes házastárs jogai ne sérüljenek. E megközelítés annak megállapításához vezethet, hogy a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy már a releváns időszak kezdetétől szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az eljáró bíróság tagállamában. Ezen értelmezés a joghatósági feltételek jobb kiszámíthatóságához és egységes alkalmazásához is hozzájárulna. A kérdést előterjesztő bíróság szerint az ügy bizonyos körülményei megerősítik ezt az értelmezést. E bíróság ezzel kapcsolatban többek között a házassági ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló egyezményről, az úgynevezett „Brüsszel II” Egyezményről szóló, A. Borrás által kidolgozott magyarázó jelentés (HL 1998. C 221., 27. o.) spanyol és francia nyelvi változatára hivatkozik.

14

Mindazonáltal a kérdést előterjesztő bíróság megjegyzi, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja ötödik és hatodik franciabekezdésének általa javasolt értelmezése különösen a német nyelvű jogi szakirodalomban vita tárgyát képezi, mindenesetre azt a Bíróság ítélkezési gyakorlatában nem döntötte el, és ezen ítélkezési gyakorlatból nem is vezethető le egyértelműen.

15

E körülmények között a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„A felperes tekintetében csak akkor kezdődik‑e meg a [2201/2003] rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának ötödik és hatodik franciabekezdése szerinti egyéves, illetve hat hónapos várakozási idő, amikor szokásos tartózkodási helyet létesít az eljáró bíróság tagállamában, vagy elegendő, ha a vonatkozó várakozási idő kezdetekor a felperes először csak egyszerűen az eljáró bíróság államában tartózkodik, és tartózkodása csak ezt követően, a házasság felbontása iránti kérelem benyújtását megelőző időszakban válik szokásos tartózkodássá?”

16

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a német bíróságoknak az alapügy elbírálására vonatkozó joghatóságát a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdésére tekintettel vizsgálták, és a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy nem téves az a megállapítás, amely szerint BM 2013. április 27‑én nem szerzett szokásos tartózkodási helyet Németországban. Ennélfogva az előterjesztett kérdést úgy kell érteni, hogy az kizárólag erre a rendelkezésre vonatkozik.

17

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezés valamely tagállam bíróságának a házasság felbontása iránti kérelem elbírálására vonatkozó joghatóságát attól a körülménytől teszi függővé, hogy az e tagállam állampolgárságával rendelkező felperes bizonyítja, hogy kérelmének benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az említett tagállamban, vagy attól a körülménytől, hogy bizonyítja, hogy az ugyanebben a tagállamban szerzett lakóhelye a kérelem benyújtását közvetlenül megelőző legalább hat hónapos időszak során szokásos tartózkodási hellyé vált.

18

Emlékeztetni kell arra, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke meghatározza a házasság felbontása, a különválás és a házasság érvénytelenítése tekintetében irányadó joghatóságra vonatkozó általános feltételeket. Ezek az objektív, alternatív és kizárólagos jellegű kritériumok megfelelnek annak a követelménynek, hogy a szabályozást a házasság felbontásával kapcsolatos viták sajátos igényeihez kell igazítani (2022. február 10‑iOE [A házastárs szokásos tartózkodási helye – Állampolgársági kritérium] ítélet, C‑522/20, EU:C:2021:87, 25. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

19

E tekintetben, bár a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának első, második, harmadik és negyedik franciabekezdése kifejezetten hivatkozik a házastárs és az ellenérdekű fél szokásos tartózkodási helyére, e rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdése lehetővé teszi a forum actoris joghatósági szabályának alkalmazását 2022. február 10‑iOE [A házastárs szokásos tartózkodási helye – Állampolgársági kritérium] ítélet, C‑522/20, EU:C:2021:87, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

20

E joghatósági szabály arra irányul, hogy egyensúlyt biztosítson egyrészt a személyek Európai Unión belüli mobilitása – különösen azáltal, hogy védik a házastárs jogait, aki a házassági válság következtében elhagyta a közös tartózkodási hely szerinti tagállamot –, másrészt a jogbiztonság, különösen a másik házastárs jogbiztonsága között azáltal, hogy garantálják a kérelmező és azon tagállam közötti valós kapcsolat meglétét, amelynek bíróságai joghatósággal rendelkeznek az érintett házasság felbontására vonatkozó határozat meghozatalára (lásd ebben az értelemben: 2022. február 10‑iOE [A házastárs szokásos tartózkodási helye – Állampolgársági kritérium] ítélet, C‑522/20, EU:C:2021:87, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

21

A 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdése ugyanis joghatóságot biztosít a vonatkozó házasság felbontásáról való döntésre azon tagállam bíróságai számára, amelynek területén a felperes szokásos tartózkodási helye található, amennyiben e rendelkezés értelmében a felperes „a kérel[me] benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig” e tagállam területén „tartózkodott” kérelmének benyújtását közvetlenül megelőző hat hónap óta e tagállam területén tartózkodott”, és amennyiben – mint az alapügyben is – az említett tagállam állampolgára (lásd ebben az értelemben: 2022. február 10‑iOE [A házastárs szokásos tartózkodási helye – Állampolgársági kritérium] ítélet, C‑522/20, EU:C:2021:87, 26–28. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

A kérdést előterjesztő bíróság véleménye szerint nem kétséges, hogy e rendelkezés szerint a házasság felbontása iránti kérelem benyújtásának időpontjában a felperesnek igazolnia kell az eljáró bíróság tagállamában lévő „szokásos tartózkodási helyet”, amit az alapügyben BM az Oberlandesgericht Hamm (hammi regionális felsőbíróság) előtt bizonyított.

23

E tekintetben ugyanis emlékeztetni kell arra, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjából következő joghatóság, mivel azt a „szokásos tartózkodási hely” kritériuma határozza meg, kizárja, hogy az a valamelyik házastárs puszta tartózkodási helyén alapuló kritériumtól függjön (lásd ebben az értelemben: 2021. november 25‑iIB [Házastárs szokásos tartózkodási helye – Házasság felbontása] ítélet, C‑289/20, EU:C:2021:955, 46. pont),

24

Ebből következik, hogy annak a házastársnak, aki a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdésében foglalt joghatósági okra kíván hivatkozni, szükségképpen bizonyítania kell, hogy a házasság felbontása iránti kérelme benyújtásának időpontjában azon tagállam területén rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel, amelynek állampolgára, amely szempont a jelen ügyben nem vitatott.

25

Ezzel szemben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy kétség merül fel azzal kapcsolatban, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdésében említett azon feltétel, amely szerint a felperesnek „a kérel[me] benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig” az érintett tagállamban kell tartózkodnia, azt jelenti‑e, hogy a kérelmezőnek csupán igazolnia kell, hogy tartózkodási helyet létesített e tagállam területén, amennyiben a házasság felbontása iránti kérelem benyújtását közvetlenül megelőző legalább hat hónapos időszak során e tartózkodási hely szokásos tartózkodási hellyé vált, vagy ellenkezőleg, e felperesnek a kérelme benyújtását közvetlenül megelőző legalább hat hónapos időszak kezdetétől és ezen időszak egésze tekintetében igazolnia kell a szokásos tartózkodási hely fennállását.

26

Mivel a 2201/2003 rendelet nem tartalmaz fogalommeghatározást vagy a tagállamok jogára való kifejezett hivatkozást a „szokásos tartózkodási hely”, és különösen a „tartózkodási hely” fogalma jelentésének és terjedelmének meghatározása érdekében, azt önállóan és egységesen kell értelmezni, figyelembe véve az e fogalmakat magukban foglaló rendelkezések szövegét és kontextusát, valamint az említett rendelet céljait (lásd ebben az értelemben: 2021. november 25‑iIB [Házastárs szokásos tartózkodási helye – Házasság felbontása] ítélet, C‑289/20, EU:C:2021:955, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

27

E tekintetben a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontja hatodik franciabekezdésének szövegéből kétségtelenül kitűnik, hogy azon tagállam bíróságának joghatósága, amelynek területén a felperesnek szokásos tartózkodási hellyel kell rendelkeznie, ahhoz a feltételhez van kötve, hogy a felperes a házasság felbontása iránti kérelmének benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig ott „tartózkodott”. Amint azt a lengyel kormány és az Európai Bizottság is elismeri, az egyszerű tartózkodási helyre való hivatkozás nem jelenti szükségszerűen azt, hogy a felperesnek a kérelmének benyújtását közvetlenül megelőző legalább hat hónapos időszak egészére vonatkozóan igazolnia kell a szokásos tartózkodási hely fennállását.

28

Mindazonáltal, figyelembe véve azt a kontextust, amelybe a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdése illeszkedik, valamint az e rendelet által követett célokat, az a követelmény, amely szerint a felperesnek a kérelmének benyújtását közvetlenül megelőző legalább hat hónapban abban a tagállamban kell lakóhellyel rendelkeznie, amelynek állampolgára, nem értelmezhető a szintén e rendelkezésben előírt „szokásos tartózkodási hely” kritériumától függetlenül.

29

Így először is meg kell állapítani, hogy e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontja arra irányul, hogy az Unión belül egységesítse a házassági ügyekben a joghatóság megállapítására vonatkozó kritériumokat, amelyek mindegyike – amint arra a jelen ítélet 23. pontja emlékeztet – a „szokásos tartózkodási hely” fogalmán alapul. E rendelkezés általános rendszerében a „tartózkodási hely” fogalma nem rendelkezhet eltérő jelleggel aszerint, hogy azt e rendelkezés második franciabekezdésében vagy hatodik franciabekezdésében használják, függetlenül azon körülménytől, hogy e második franciabekezdésnek a fenti rendelet elfogadásának időpontjában az Unió hivatalos nyelvein megállapított többi változatával ellentétben a német nyelvi változat e fogalmat elszigetelten nem használja.

30

Márpedig az említett rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának második franciabekezdése értelmében annak a tagállamnak a bírósága rendelkezik joghatósággal, amelynek területén „a házastársak legutóbb szokásos tartózkodási hellyel rendelkeztek, amennyiben egyikük még mindig ott tartózkodik”. E tekintetben a „még mindig ott tartózkodik” kifejezés használata, amely a német nyelvi változat kivételével szerepel a fenti rendelkezésnek az ugyanezen rendelet elfogadásának időpontjában az Unió hivatalos nyelvein megállapított többi változatában, feltételezi az e tartózkodási hely és a „házastársak legutóbb szokásos tartózkodási helye” közötti időbeli folytonosságot, és ezért az érintett tagállam területén maradó házastárs ott megőrzi saját szokásos tartózkodási helyét, anélkül hogy ezt az említett rendelkezés német nyelvi változata cáfolná.

31

Következésképpen a házasság felbontásával kapcsolatos ügyekben fennálló joghatóság 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában szereplő meghatározásának sajátos összefüggésében nem kell különbséget tenni a „lakóhely” és a „szokásos tartózkodási hely” fogalma között, amely különbségtétel azzal a következménnyel járna, hogy gyengítené az e joghatóság meghatározására vonatkozó kritériumot.

32

Másodszor, amint azt lényegében a lengyel és a portugál kormány állítja, annak megkövetelése a házasság felbontását kérelmezőtől, hogy bizonyítsa, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdésében előírt legalább hat hónapos időtartam kezdetétől az eljáró bíróság tagállamában szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik, lehetővé teszi a jogbiztonság tiszteletben tartásának biztosítását, miközben megőrzi a személyek Unión belüli mobilitását és a házasság felbontásának lehetőségét, anélkül, hogy indokolatlanul előnyben részesítené e felperest, noha már a forum actoris is számára kedvező joghatósági szabálynak minősül, amit e rendelkezésnek a BM által a kérdést előterjesztő bíróság előtt képviselt alternatív, rugalmasabb értelmezése nem garantálhat.

33

Így mindenekelőtt e követelmény hozzájárul azon körülmény ellensúlyozásához, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának első négy franciabekezdésében felsorolt egyéb joghatósági kritériumoktól eltérően a hatodik franciabekezdésében említett joghatósági feltétel nem függ sem a házastársak egyetértésétől, sem pedig attól, hogy konkrét kapcsolat álljon fenn a házastársak jelenlegi vagy múltbeli életközösségének helyével. Következésképpen annak bizonyításának a felperestől való megkövetelése, hogy kérelmének benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig szokásos tartózkodási hellyel rendelkezzen az eljáró bíróság tagállamában, azon az igényen alapul, hogy e kérelmező a teljes érintett időszak vonatkozásában bizonyítani tudja, hogy a jelen ítélet 20. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében tényleges kapcsolatban áll e tagállammal.

34

Továbbá a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdésének a) pontjában felsorolt, a házassági ügyekben a joghatóság megállapítására vonatkozó szempontok meghatározására irányadó, az Unió területén az előreláthatóságra, valamint az egységes értelmezésre és alkalmazásra irányuló célkitűzések nem lennének elérhetők, ha a kérelmezőnek csupán azt kellene bizonyítania, hogy az eljáró bíróság tagállamában a házasság felbontása iránti kérelmének benyújtását közvetlenül megelőző legalább hat hónapos időszakban többé‑kevésbé rövid ideig rendelkezik szokásos tartózkodási hellyel. Ebben az esetben ugyanis az eljáró bíróság tagállamának területén a kérelmezőtől megkövetelt szokásos tartózkodás időtartamának elégséges jellege per definitionem esetről esetre és az egyes eljáró nemzeti bíróságok eseti megítélésétől függően változna.

35

Ezzel szemben a jelen ítélet előző pontjában említett célokat az a követelmény valósítja meg, hogy a kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdésében előírt legalább hat hónapos időtartam kezdetétől az eljáró bíróság tagállamában szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

36

Végül hangsúlyozni kell, hogy az egyrészt a személyek Európai Unión belüli mobilitása, másrészt a jogbiztonság követelménye közötti egyensúlynak a 2201/2003 rendelet által követett és a jelen ítélet 20. pontjában felidézett céljára tekintettel a jelen ítélet előző pontjában említett követelmény nem ró a felperesre olyan aránytalan terhet, amely visszatartaná őt attól, hogy az e rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdésében előírt joghatósági okra hivatkozzon.

37

Ebből következik, hogy azon joghatósági kritériumnak megfelelően, amelyen a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdése alapul, annak a házastársnak, aki e rendelkezésre kíván hivatkozni, szükségszerűen igazolnia kell, hogy az említett rendelkezésben említett legalább hat hónapos időtartam kezdetétől az eljáró bíróság tagállamában szokásos tartózkodási hellyel rendelkezik.

38

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2201/2003 rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezés valamely tagállam bíróságának a házasság felbontása iránti kérelem elbírálására vonatkozó joghatóságát ahhoz a feltételhez köti, hogy az e tagállam állampolgárságával rendelkező felperes bizonyítsa, hogy kérelmének benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az említett tagállamban.

39

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27‑i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdése a) pontjának hatodik franciabekezdését

a következőképpen kell értelmezni:

e rendelkezés valamely tagállam bíróságának a házasság felbontása iránti kérelem elbírálására vonatkozó joghatóságát ahhoz a feltételhez köti, hogy az e tagállam állampolgárságával rendelkező felperes bizonyítsa, hogy kérelmének benyújtását közvetlenül megelőzően legalább hat hónapig szokásos tartózkodási hellyel rendelkezett az említett tagállamban.