–

a Friends of the Irish Environment Ltd képviseletében F. Logue solicitor, J. Kenny BL, és J. Devlin SC,

–

az An Bord Pleanála képviseletében B. Magee solicitor, F. Valentine BL, és N. Butler SC,

–

az Európai Bizottság képviseletében C. Hermes és M. Noll‑Ehlers, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21‑i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL 1992. L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o.; a továbbiakban: élőhelyvédelmi irányelv) 6. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

A kérelmet a Friends of the Irish Environment Ltd és az An Bord Peanála (területrendezési hivatal, Írország; a továbbiakban: Hivatal) között, ez utóbbi azon határozata tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, amely egy korábbi határozatban eredetileg meghatározott tízéves határidőn túl további ötéves határidőt biztosított egy cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál megépítésére.

3

Az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése szerint:

„Figyelembe véve az adott természeti terület védelmével [helyesen: megőrzésével] kapcsolatos célkitűzéseket, megfelelő vizsgálatot kell folytatni minden olyan terv vagy program [helyesen: projekt] hatásait illetően, amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de akár önmagában, akár pedig más terv vagy program [helyesen: projekt] részeként valószínűleg jelentős hatással lesz arra. A természeti területre gyakorolt hatások vizsgálatának eredményét figyelembe véve, továbbá a (4) bekezdés rendelkezéseinek értelmében [helyesen: rendelkezéseire is figyelemmel] az illetékes nemzeti hatóságok csak azután hagyják jóvá az érintett tervet vagy programot [helyesen: projektet], ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem fogja hátrányosan befolyásolni az érintett természeti terület épségét, és miután – adott esetben – kikérték a lakosság véleményét is.”

4

A 2014. április 16‑i 2014/52/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL 2014. L 124., 1. o.) módosított, az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2011. december 13‑i 2011/92/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2012. L 26., 1. o.; a továbbiakban: KHV‑irányelv) 1. cikke (2) bekezdése a) pontjának első francia bekezdése a „projekt” fogalmát a következőképpen határozza meg: „épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezése”.

5

Ezen irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében „engedélynek” minősül „a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok olyan döntése, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére”.

6

A Planning and Development Act 2000 (a területrendezésről és városfejlesztésről szóló 2000. évi törvény) alapeljárásra alkalmazandó változata (a továbbiakban: 2000. évi PDA) 40. szakaszának (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„Figyelemmel a (2) bekezdésben foglaltakra, a jelen Részben foglaltak szerint megadott engedély a meghatározott időtartam lejártával (anélkül azonban, hogy ez a szóban forgó időtartam lejártát megelőzően hozott bármely intézkedés érvényességét hátrányosan érintené),

7

A 2000. évi PDA 42. szakasza úgy rendelkezik, hogy az érdekelt kérelmére meg lehet hosszabbítani az építés engedélyezésére nyitva álló határidőt, ha az eredetileg meghatározott határidőn belül az építési engedély alapján már érdemi munkálatokat végeztek, és a projekt kivitelezését észszerű időn belül be fogják fejezni, illetve ha a kérelmező szándékától független, olyan kereskedelmi, gazdasági vagy műszaki jellegű megfontolások merültek fel, amelyek jelentősen hátráltatták a projekt megkezdését vagy az érdemi munkák elvégzését. Ez utóbbi esetben az időtartam meghosszabbítása azonban nem engedélyezhető, ha az engedély időpontja óta olyan jelentős változások következtek be a fejlesztési tervben meghatározott célkitűzések tekintetében, amelyek miatt a projekt már nem áll összhangban az adott terület megfelelő rendezésére és fenntartható fejlődésére vonatkozó követelménnyel. Az is szükséges továbbá, hogy ne álljon fenn ellentmondás a „miniszteri iránymutatásokkal”.

8

A 2000. évi PDA 42. szakasza továbbá azt is tartalmazza, hogy amennyiben az építkezés még nem kezdődött meg, a helyi építési hatóságnak meg kell győződnie arról, hogy az építési engedély megadását megelőzően lefolytatták a környezeti hatásvizsgálatot vagy a megfelelő vizsgálatot, illetve – szükség esetén – mindkettőt. A meghosszabbított határidő másfelől nem haladhatja meg az öt évet, az építési engedély meghosszabbítása pedig csak egy alkalommal kérelmezhető.

9

A 2000. évi PDA 50. szakasza úgy rendelkezik, hogy az építési engedély érvényességét csak bíróság előtt, nyolchetes jogvesztő határidőn belül lehet megtámadni.

10

A 2000. évi PDA 146 B. szakasza olyan különleges eljárást vezet be, amely lehetővé teszi a stratégiai jelentőségű infrastruktúra‑fejlesztésekre vonatkozó engedély módosítását.

11

A 2000. évi PDA 146 B. szakasza a következőképpen rendelkezik:

„[…]

(3)   Ha a [Hivatal] úgy dönt, hogy a módosítás

[…]

(4)   A (3) bekezdés b) pontja szerinti határozat elfogadását megelőzően a [Hivatal] megállapítja, hogy a) az (1) bekezdés és alapján kért módosítás és b) a (3) bekezdés b) pontjának ii. alpontja alapján általa tervezett bármely egyéb módosítás a végrehajtása esetén mértékénél és jellegénél fogva jelentős hatást gyakorol‑e a környezetre (és e tekintetben a [Hivatal] végleges határozatot hoz az általa tervezett módosítások mértékéről és jellegéről).”

12

2008. március 31‑én a Hivatal engedélyt adott egy cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál Kerry megyében (Írország), a Shannon folyó torkolatának déli oldalán történő megépítésére irányuló projektre. Az engedélyben foglaltak szerint a munkálatokat legkésőbb tíz éven belül kell elvégezni (a továbbiakban: eredeti engedély).

13

A projektet két Natura 2000 terület határán kellett megvalósítani, nevezetesen a Shannon folyó alsó szakaszának különleges természetmegőrzési területén (IE0002165. sz. terület), valamint a Shannon és a Fergus folyók torkolatának különleges védelmi területén (IE0004077. sz. terület).

14

A kérdést előterjesztő bíróság emlékeztet arra, hogy az eredeti engedély megadásának időpontjában a Bíróság a 2007. december 13‑iBizottság kontra Írország ítéletben (C‑418/04, EU:C:2007:780) már kimondta, hogy az ír jogszabályok nem megfelelően ültették át az élőhelyvédelmi irányelvet, többek között – az ezen ítélet 230. és 231. pontjában foglaltak szerint – mivel az irányelv szerinti megfelelő hatásvizsgálatot azonosnak tekintették az egyes köz‑ és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27‑i 85/337/EGK tanácsi irányelv (HL 1985. L 175., 40. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 248. o.) által megkövetelt vizsgálattal.

15

A kérdést előterjesztő bíróság szerint az eredeti engedélyben nem volt utalás sem az élőhelyvédelmi irányelvre, sem pedig az alapügyben szereplő projekt által esetlegesen érintett két védett területre, és nem tartalmazott olyan átfogó, pontos és végleges megállapításokat vagy következtetéseket sem, amelyek a tervezett munkálatok hatásait illetően minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnának.

16

2017 szeptemberében a terminál megépítése még mindig nem kezdődött meg, és a projektgazda a 2000. évi PDA 146 B. szakasza alapján az építési engedély meghosszabbítása iránti kérelemmel fordult a Hivatalhoz. Ennek során jelezte, hogy a munkálatok megkezdése többek között a nemzeti gázelosztó‑hálózathoz való hozzáférésre vonatkozó ír szabályozásban bekövetkező változások, illetve általánosságban az ország gazdasági helyzete miatt szenvedett késedelmet. A Hivatalhoz benyújtott kérelemben nem volt szó a projekt lényeges módosításáról.

17

Az eredeti engedély 2018. március 31‑én lejárt anélkül, hogy a munkálatokat megkezdték volna.

18

2018. július 13‑án a Hivatal további öt évre, azaz 2023. március 31‑ig adott határidőt a projektgazdának a terminálépítési projekt megvalósítására (a továbbiakban: az alapügyben szereplő engedély).

19

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Hivatal ennek során környezeti hatásvizsgálatot végzett, amelynek eredményeképpen megállapította, hogy a vizsgált építési projekt kivitelezési időtartamának meghosszabbítása nem gyakorol jelentős hatást a környezetre.

20

Az alapügyben szereplő engedélyt a Friends of the Irish Environment megtámadta a High Court (felsőbíróság, Írország) előtt.

21

E körülmények között, mivel úgy ítélte meg, hogy az alapügy az uniós jog értelmezésével kapcsolatban nehézségeket vet fel, a High Court (felsőbíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

22

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második kérdés a)–d) pontjában említett körülmények a következők: az eredeti engedélyt olyan nemzeti jogszabály alapján adták meg, amely nem ültette át megfelelően az élőhelyvédelmi irányelvet; ez az engedély nem hivatkozott erre az irányelvre, és nem tartalmazott olyan átfogó, pontos és végleges megállapításokat vagy következtetéseket, amelyek a tervezett munkálatok hatásait illetően minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnának; az említett engedély a munkálatok elvégzésére ott meghatározott határidő lejártakor már hatályát vesztette, a munkálatokat pedig nem kezdték meg.

23

Ebből többek között az következik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság abból az előfeltevésből indul ki, hogy az alapügyben az eredeti engedélyt nem előzte meg az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt hatásvizsgálatnak megfelelő vizsgálat.

24

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság együttesen vizsgálandó első és második kérdése lényegében arra irányul, hogy a cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére irányuló projekt megvalósítására eredetileg meghatározott határidőt meghosszabbító határozatot az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében projektre adott jóváhagyásnak kell‑e tekinteni abban az esetben, ha a projektre adott eredeti engedélyt nem előzte meg az érintett természeti területre vonatkozó, e rendelkezés szerinti környezeti hatásvizsgálat, ezen engedély a munkálatok elvégzésére általa meghatározott határidő lejártakor már hatályát vesztette, a munkálatokat pedig nem kezdték meg.

25

Az élőhelyirányelv 6. cikkének (3) bekezdése olyan vizsgálati eljárást ír elő, amelynek célja, hogy előzetes ellenőrzési mechanizmus segítségével biztosítsa, hogy valamely tervet vagy projektet – amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de arra jelentős hatással lehet – csak akkor lehessen engedélyezni, amennyiben nem befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét (2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622,117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az, hogy egy olyan projekt, amelynek a környezeti hatásvizsgálata vitatott, nem az érintett Natura 2000 területeken, hanem azokon kívül helyezkedik el, mint valószínűsíthetően az alapügyben is, egyáltalán nem zárja ki az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében foglalt követelmények alkalmazhatóságát. E rendelkezés ugyanis, amint a szövegéből is következik, az általa előírt környezetvédelmi mechanizmust kiterjeszti „minden olyan terv[re] vagy [projektre] […], amely nem kapcsolódik közvetlenül, illetve nem nélkülözhetetlen a természeti terület kezeléséhez, de […] valószínűleg jelentős hatással lesz arra” (lásd ebben az értelemben: 2017. április 26‑iBizottság kontra Németország ítélet, C‑142/16, EU:C:2017:301, 29. pont).

27

Ez a rendelkezés az általa előírt vizsgálati eljárás tekintetében két szakaszt különböztet meg. A rendelkezés első mondatában említett első szakasz a terv vagy a projekt valamely védett területre irányuló hatásaira vonatkozó megfelelő vizsgálat lefolytatásának kötelezettségét írja elő a tagállamok számára arra az esetre, ha fennáll annak valószínűsége, hogy a terv vagy a projekt jelentős hatással lesz erre a területre. A második mondatban említett második szakasz, amelyre a megfelelő vizsgálatot követően kerül sor, az ilyen terv vagy projekt jóváhagyását attól teszi függővé, hogy az ne befolyásolja hátrányosan az érintett természeti terület épségét, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (4) bekezdésére is figyelemmel (lásd ebben az értelemben: 2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622,118. és 119. pont).

28

Először is annak megállapításához, hogy egy cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére vonatkozóan az eredeti engedélyben meghatározott határidőt meghosszabbító engedély az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „projektre” vonatkozik‑e, emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlatból következően e tekintetben figyelembe lehet venni a „projektnek” a KHV‑irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja értelmében vett fogalmát (lásd ebben az értelemben: 2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622,122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

29

Ezenkívül, mivel a „projekt” fogalmának a KHV‑irányelvből következő meghatározása megszorítóbb jellegű, mint az élőhelyvédelmi irányelvből eredő fogalommeghatározás, a Bíróság kimondta, hogy amennyiben egy tevékenység a KHV‑irányelv hatálya alá tartozik, annak a fortiori az élőhelyvédelmi irányelv hatálya alá kell tartoznia (2018. november 7‑iCoöperatie Mobilisation for the Environment és társai ítélet, C‑293/17 és C‑294/17, EU:C:2018:882, 65. pont; 2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 123. pont).

30

Ebből az következik, hogy ha egy tevékenység a KHV‑irányelv értelmében „projektnek” minősül, akkor az élőhelyvédelmi irányelv értelmében vett „projektnek” minősülhet (2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 124. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

31

Márpedig a „projekt” fogalmának a KHV‑irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában foglalt meghatározása e rendelkezés első francia bekezdésében az épületek vagy egyéb létesítmények kivitelezésére, második francia bekezdésében pedig a természetes környezetbe és tájba való egyéb beavatkozásokra vonatkozik, utóbbiakba beleértve az ásványkincsek kiaknázását is.

32

Ezenkívül a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy a „projekt” kifejezés különösen a KHV‑irányelv 1. cikke (2) bekezdése a) pontja első francia bekezdésének szövegére tekintettel a területet fizikailag érintő munkálatokra vagy beavatkozásokra vonatkozik (2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 62. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33

A jelen ügyben a cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminálnak – amelynek munkálatait nem kezdték meg – a megépítésére eredetileg meghatározott határidő meghosszabbítása megfelel e kritériumoknak, és ezért azt úgy kell tekinteni, mint amely a KHV‑irányelv értelmében vett „projektre” vonatkozik.

34

Az ilyen határozatot ezért úgy kell tekinteni, mint amely az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „projektre” vonatkozik.

35

Mindazonáltal, amint arra a főtanácsnok az indítványának 32. pontjában rámutatott, amennyiben bizonyos tevékenységeket – különösen gyakoriságukra, jellegükre vagy elvégzésük feltételeire tekintettel – egységet képező műveletnek kell tekinteni, azokat az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében egy és ugyanazon projektnek lehet tekinteni, mentesülve az e rendelkezés alapján lefolytatandó új vizsgálati eljárás alól (lásd ebben az értelemben: 2010. január 14‑iStadt Papenburg ítélet, C‑226/08, EU:C:2010:10, 47. és 48. pont; 2018. november 7‑iCoöperatie Mobilisation for the Environment és társai ítélet, C‑293/17 és C‑294/17, EU:C:2018:882, 78. és 80. pont).

36

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban foglaltak tanúsága szerint az alapügyben szereplő engedély ugyanarra a projektre vonatkozik, mint amelyet eredetileg engedélyeztek.

37

Ebből azonban még nem vonható le az a következtetés, hogy az olyan engedély, mint amely az alapügyben szerepel, önmagában emiatt nem tartozik az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének hatálya alá.

38

A jelen ítélet 35. pontjában ismertetett ítélkezési gyakorlat alapjául szolgáló ügyektől eltérően ugyanis az ilyen engedély célja nem a működtetés alatt álló, ismétlődő tevékenységre vonatkozó engedély megújítása, hanem egy olyan projekt kivitelezésének lehetővé tétele, amely – amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és különösen az ír jogszabályi háttér ismertetéséből kitűnik – egy már lejárt első engedély tárgyát képezte, és amelynek tervezett munkálatai nem kezdődtek meg.

39

Ebből következően ez az engedély az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdése követelményeinek hatálya alá tartozó „projektre” vonatkozik, függetlenül egyébként attól a kérdéstől, hogy ezt a rendelkezést az eredeti engedély elfogadásakor tiszteletben kellett‑e tartani.

40

Másodszor meg kell határozni, hogy az olyan engedély, mint amely az alapügyben szerepel, a projekthez adott „jóváhagyásnak” minősül‑e ezen rendelkezés értelmében.

41

A Hivatal azzal az indokkal utasítja el ezt az elemzést, hogy két jellemzőnek kell fennállnia: a projekt megvalósításához való jognak meg kell nyílnia, és magára a projekt tartalmára kell vonatkoznia. A jelen esetben a Hivatal szerint ez a két feltétel nem teljesül, mivel az elsőt illetően a cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építése már az eredeti engedélytől kezdve megkezdődhetett volna, a második feltételt illetően pedig az alapügyben szereplő engedély nem módosítja, hanem csupán meghosszabbítja a projekt kivitelezésének időtartamát.

42

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy bár az élőhelyvédelmi irányelv nem határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a hatóságok az irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében „jóváhagynak” egy adott projektet, e kifejezés meghatározása szempontjából az „engedélynek” a KHV‑irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontjában szereplő fogalma releváns (2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 142. pont).

43

A KHV‑irányelv 1. cikke (2) bekezdésének c) pontja úgy határozza meg az „engedély” fogalmát, hogy az „a hatáskörrel rendelkező hatóság vagy hatóságok olyan döntése, amely feljogosítja a projektgazdát a projekt elvégzésére”.

44

A Hivatal állításával ellentétben az általa érvelésének alátámasztására hivatkozott 2004. január 7‑iWells ítéletből (C‑201/02, EU:C:2004:12) nem következik, hogy kizárólag az eredetileg engedélyezett projektet módosító határozat minősülhet e rendelkezés értelmében „engedélynek”. Az említett ítélet 44–47. pontjában ugyanis az szerepel, hogy az eredeti engedély lejártának, valamint a tevékenység folytatására vonatkozó új engedély szükségességének megállapítása alapján mondta ki a Bíróság, hogy a tevékenység folytatását engedélyező határozat az eredeti engedélynek nemcsak a szövegét, hanem a tartalmát is felváltotta, és ezért ez a határozat új engedélynek minősül.

45

Márpedig, amint az az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, az eredeti engedély az általa meghatározott tízéves határidő lejártakor már hatályát vesztette, és a munkálatokat ezt követően már nem lehetett elvégezni. Ebből az következik, hogy e határidő lejártakor az eredeti engedély már lejárt, és ezért az alapügyben szereplő engedély azt nem módosította, hanem annak helyébe lépett.

46

E tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy az alapügy tárgyát képező projektet az eredeti engedély alapján végre lehetett volna hajtani.

47

Ebből következik, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló engedély valóban a KHV‑irányelv értelmében vett új engedélynek, következésképpen pedig az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében vett „jóváhagyásnak” is minősül.

48

A fenti megfontolásokra tekintettel az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére irányuló projekt megvalósítására eredetileg meghatározott tízéves határidőt meghosszabbító határozatot az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében projektre adott jóváhagyásnak kell tekinteni abban az esetben, ha a projektre adott, időközben lejárt eredeti engedély a munkálatok elvégzésére általa meghatározott határidő lejártakor már hatályát vesztette, és a munkálatokat nem kezdték meg.

49

Az előterjesztő bíróság harmadik kérdésével lényegében azt kéri a Bíróságtól, hogy az első kérdésre adott igenlő válasz esetén pontosítsa az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatában előírt, az érintett természeti területre gyakorolt hatások megfelelő vizsgálatára vonatkozó követelmény olyan engedélyre történő alkalmazásának feltételeit, mint amilyen az alapügyben szereplő engedély. Különösen azt kívánja megtudni, hogy az illetékes hatóság köteles‑e figyelembe venni az eredetileg engedélyezett munkákra és a tervezett használatra vonatkozó, esetleges változtatásokat, valamint az eredetileg megadott engedély óta a „környezetvédelemmel összefüggésben” és a tudományos ismeretek terén bekövetkezett változásokat. A kérdést előterjesztő bíróság továbbá azt kérdezi, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságnak vizsgálnia kell‑e a projekt egészének a természeti területre gyakorolt hatásait.

50

E tekintetben – amint ez a jelen ítélet 27. pontjában is szerepel – az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdése az általa előírt vizsgálati eljárás két szakaszát különbözteti meg, és az e rendelkezés első mondatában említett első szakasz a terv vagy a projekt valamely védett természeti területre irányuló hatásaira vonatkozó megfelelő vizsgálat lefolytatásának kötelezettségét írja elő a tagállamok számára arra az esetre, ha fennáll annak valószínűsége, hogy a terv vagy a projekt jelentős hatással lesz erre a területre (2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 119. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51

Konkrétan az elővigyázatosság elvére figyelemmel úgy kell tekinteni, hogy ilyen kockázat áll fenn abban az esetben, ha az adott területre vonatkozó legjobb tudományos ismeretek alapján nem zárható ki, hogy a terv vagy projekt az e területre vonatkozó megőrzési célkitűzésekre hatással lehet. Ennek kockázatát többek között az ilyen tervvel vagy projekttel érintett természeti terület egyedi környezeti jellemzőinek és feltételeinek figyelembevételével kell megítélni (2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 134. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

52

A terv vagy projekt által gyakorolt hatások megfelelő vizsgálata azt jelenti, hogy a terv vagy a projekt jóváhagyása előtt az adott területre vonatkozó legjobb tudományos ismeretekre figyelemmel meg kell határozni a terv vagy projekt minden olyan részletét, amely önmagában, illetve más tervvel vagy projekttel együtt kihatással lehet a védett természeti terület megőrzésével kapcsolatos célkitűzésekre. Az illetékes nemzeti hatóságok csak akkor engedélyeznek valamely tevékenységet, ha megbizonyosodtak arról, hogy az nem jár az említett terület épségét veszélyeztető káros hatásokkal. Ez az eset akkor áll fenn, ha tudományos szempontok alapján nem marad semmilyen észszerű kétség a tekintetben, hogy ilyen hatások nem következnek be (2019. július 29‑iInter‑Environnement Wallonie és Bond Beter Leefmilieu Vlaanderen ítélet, C‑411/17, EU:C:2019:622, 120. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

53

Az élőhelyirányelv 6. cikkének (3) bekezdése alapján végzett vizsgálat nem tekinthető megfelelőnek, ha hiányos, és nem tartalmaz olyan átfogó, pontos és végleges megállapításokat és következtetéseket, amelyek a védett természeti területen tervezett munkálatok hatásait illetően minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnának (2011. november 24‑iBizottság kontra Spanyolország ítélet, C‑404/09, EU:C:2011:768, 100. pont).

54

Hozzá kell tenni, hogy a korábbi engedélyek kapcsán esetlegesen elvégzett vizsgálatokat is figyelembe kell venni, elkerülendő azt, hogy ugyanazt a projektet több, az élőhelyvédelmi irányelv valamennyi követelményére kiterjedő környezeti vizsgálatnak vessék alá (lásd analógia útján: 2015. szeptember 10‑iDimos Kropias Attikis ítélet, C‑473/14, EU:C:2015:582, 55. pont; 2012. március 22‑iInter‑Environnement Bruxelles és társai ítélet, C‑567/10, EU:C:2012:159, 42. pont).

55

Az alapügyben szereplőhöz hasonló, egy projekt kivitelezési időtartamát meghosszabbító engedély elfogadása során végzett ilyen korábbi értékelések figyelembevétele azonban csak akkor zárhatja ki a védett természeti terület jelentős érintettségének kockázatát, ha azok olyan átfogó, pontos és végleges megállapításokat tartalmaznak, amelyek a munkálatok hatásait illetően minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnak, feltéve hogy a releváns környezetvédelmi és tudományos adatok nem változtak, a projektet sem módosították, és nincs más olyan terv vagy projekt, amelyet figyelembe kellene venni.

56

Ebből következően a hatáskörrel rendelkező hatóságnak azt kell megállapítania, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló olyan engedélyt, amely meghosszabbítja a cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére irányuló projekt megvalósítására vonatkozóan az első engedélyben eredetileg meghatározott határidőt, meg kell‑e előznie az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt hatásvizsgálatnak, és adott esetben annak a projekt egészére vagy egy részére kell‑e vonatkoznia, figyelembe véve különösen az esetlegesen lefolytatott korábbi vizsgálatot, a releváns környezetvédelmi és tudományos adatok változását, a projekt esetleges módosítását, illetve más tervek vagy projektek létezését is.

57

A jelen ügyben az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére irányuló projektet két védett természeti terület közelében kellett megvalósítani, és az eredeti engedélyt nem előzte meg olyan vizsgálat, amely az ezeken a természeti területeken tervezett munkálatok hatásait illetően minden észszerű tudományos kételyt eloszlató, átfogó, pontos és végleges megállapításokat tartalmazott volna.

58

Ebből egyrészt az következik, hogy nem zárható ki, hogy egy ilyen projekt valószínűleg jelentős hatással lesz az említett természeti területekre, másrészt pedig hogy az ilyen, a kérdést előterjesztő bíróság által vizsgálandó körülmények miatt az alapügyben szereplőhöz hasonló engedélyt meg kell előznie az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésében előírt megfelelő hatásvizsgálatnak. Ebből az is következik, hogy egy ilyen vizsgálat nem állhat egyszerűen a korábban elvégezhető vizsgálat naprakésszé tételéből, hanem a projekt egésze által ugyanazon természeti területekre gyakorolt hatások teljes körű vizsgálatát kell tartalmaznia.

59

A fenti megfontolásokra tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságnak meg kell állapítania, hogy a cseppfolyósított földgáz gázzá történő visszaalakítására szolgáló terminál építésére irányuló projekt megvalósítására eredetileg megállapított határidő meghosszabbításáról szóló határozatnak, amely esetében a projektre vonatkozó eredeti engedély már lejárt, az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének első mondatában előírt megfelelő hatásvizsgálat tárgyát kell‑e képeznie, és hogy adott esetben ennek a vizsgálatnak a projekt egészére vagy egy részére kell‑e vonatkoznia, figyelembe véve különösen az esetlegesen lefolytatott korábbi vizsgálatot és a releváns környezetvédelmi és tudományos adatok változását, de a projekt esetleges módosítását, illetve más tervek vagy projektek létezését is. Ezt a hatásvizsgálatot abban az esetben kell elvégezni, ha az adott területre vonatkozó legjobb tudományos ismeretek alapján nem zárható ki, hogy a projekt hatással lehet az érintett természeti területre vonatkozó megőrzési célkitűzésekre. Az említett projektre vonatkozóan korábban, a projekt eredeti engedélyének elfogadása előtt végzett értékelés csak akkor zárhatja ki ezt a kockázatot, ha olyan átfogó, pontos és végleges megállapításokat tartalmaz, amelyek a munkálatok hatásait illetően minden észszerű tudományos kételyt eloszlatnak, feltéve hogy a releváns környezetvédelmi és tudományos adatok nem változtak, a projektet nem módosították, illetve nincs más terv vagy projekt kilátásba helyezve.

60

Negyedik kérdésével az előterjesztő bíróság lényegében arra kér választ, hogy az első, a második és a harmadik kérdésre adott válasz eltér‑e attól függően, hogy az engedély határidőt szab‑e az üzemeltetési szakaszra, vagy csak a kivitelezési szakaszra állapít meg határidőt, feltéve hogy a munkálatokat e határidőn belül befejezik.

61

E tekintetben azt kell megállapítani, hogy az engedélyek e két típusa közötti különbségtételnek nincs hatása az alapeljárásra.

62

Következésképpen, mivel az előzetes döntéshozatalra utalást nem az általános vagy hipotetikus kérdésekkel kapcsolatos tanácsadó vélemények megfogalmazása indokolja, hanem a jogvita tényleges megoldásának szükségessége (2020. március 26‑iMiasto Łowicz és Prokurator Generalny ítélet, C‑558/18 és C‑563/18, EU:C:2020:234, 44. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), a negyedik kérdést elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

63

Ötödik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a nemzeti bíróság azon kötelezettsége, hogy a nemzeti jogszabályokat a lehető legnagyobb mértékben az élőhelyvédelmi irányelv és az Aarhusi Egyezmény rendelkezéseivel összhangban értelmezze, mennyiben függ attól a követelménytől, hogy az alapeljárás felei kifejezetten erre irányuló értelmezési kérdéseket terjesszenek elő. Közelebbről vizsgálva, ha a nemzeti jog két döntéshozatali folyamatot ír elő, amelyek közül csak az egyik felel meg az élőhelyvédelmi irányelvnek, az előterjesztő bíróság azt kérdezi, hogy a nemzeti bíróság köteles‑e oly módon értelmezni a nemzeti jogszabályokat, hogy kizárólag erre az irányelvnek megfelelő döntéshozatali folyamatra lehet hivatkozni, függetlenül attól, hogy az előtte folyamatban lévő eljárásban részt vevő felek ilyen értelmezésre kifejezetten nem hivatkoztak?

64

A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy kizárólag az alapügyben eljáró és a meghozandó döntésért felelős nemzeti bíróság feladata annak eldöntése, hogy az ügy sajátos jellemzőit tekintve az ítélet meghozatalához szükség van‑e az előzetes döntéshozatalra, és hogy a Bíróságnak feltett kérdések valóban relevánsak‑e (2019. december 19‑iJunqueras Vies ítélet, C‑502/19, EU:C:2019:1115, 55. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

65

Ennélfogva a nemzeti bíróságok által előterjesztett kérdések releváns voltát vélelmezni kell, és a Bíróság csak akkor tagadhatja meg az e kérdésekről való határozathozatalt, ha úgy tűnik, hogy a kért értelmezés semmilyen összefüggésben nincs az alapügy tényállásával vagy tárgyával, ha a probléma hipotetikus jellegű, vagy ha nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett kérdésekre hasznos választ adhasson (2019. december 19‑iJunqueras Vies ítélet, C‑502/19, EU:C:2019:1115, 56. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

66

Márpedig elöljáróban meg kell állapítani, hogy az ötödik kérdés nem jelöli meg kellő pontossággal az Aarhusi Egyezmény értelmezni kért rendelkezéseit.

67

Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból és a Bírósághoz benyújtott írásbeli észrevételekből egyébiránt kitűnik, hogy ezt a kérdést azért tették fel, mert a kérdést előterjesztő bíróság azt kívánja megállapítani, hogy az a nemzeti rendelkezés, amely alapján az alapügyben szereplő engedélyt elfogadták, téves, mivel létezik egy másik rendelkezés, a jelen esetben a 2000. évi PDA 42. szakasza, amely az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésére tekintettel értelmezve összeegyeztethető az uniós joggal. Az alapeljárás felperese azonban nem hivatkozott erre a téves jogalkalmazásra, és ezért azt a kérdést előterjesztő bíróság nem vizsgálhatja hivatalból.

68

Ebből az következik, hogy az ötödik kérdés valójában a nemzeti bíróság azon lehetőségére vonatkozik, hogy egy nemzeti jogszabálynak az uniós joggal összhangban álló értelmezésére támaszkodjon annak érdekében, hogy hivatalból megállapítsa az alapügyben szereplő engedély jogalapjául szolgáló másik nemzeti jogszabály uniós joggal való összeegyeztethetetlenségét.

69

Ugyanakkor – amint arra a főtanácsnok indítványának 61. és 68. pontjában rámutatott – nem állapítható meg egyértelműen, hogy a kérdést előterjesztő bíróságnak milyen okokból kellene törekednie az alapügyben szereplő engedély megfelelő jogalapjának megállapítására, ha mindenképpen meg kellene állapítania, hogy ezt az engedélyt az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdésébe ütközően fogadták el, hozzátéve továbbá azt is, hogy a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy a Friends of the Irish Environment valóban hivatkozott arra, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkének (3) bekezdését megsértették.

70

Hozzá kell fűzni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki egyértelműen, hogy az ír jog minden esetben tiltja‑e a nemzeti bíróság számára, hogy hivatalból figyelembe vegyen olyan jogalapokat, amelyekre a felperes nem hivatkozott.

71

Ebből következően nem állnak a Bíróság rendelkezésére azok a ténybeli és jogi elemek, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az ötödikként feltett kérdést hasznosan megválaszolja, és ezért ez a kérdés elfogadhatatlan.

72

Az előterjesztő bíróság hatodik kérdésével lényegében arra kér választ, hogy abban az esetben, ha a második kérdésének a) pontjára azt a választ kell adni, hogy az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikke (3) bekezdésének az alapügyben szereplőhöz hasonló engedélyre való alkalmazása e rendelkezésnek az eredeti engedély megadása során való be nem tartásától függ, az uniós jogot úgy kell‑e értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan nemzeti eljárásjogi szabály, amely megakadályozza a felperest abban, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló engedéllyel szemben benyújtott kereset keretében az eredetileg megadott engedély jogellenességét ezen ok miatt kifogásolja. Továbbá azt kérdezi, hogy az ilyen eljárásjogi szabály megfelel‑e a tagállamok azon kötelezettségének, hogy orvosolják az uniós jog megsértését.

73

Márpedig az első és a második kérdésre adott válaszból kitűnik, hogy az, hogy az eredeti engedélyhez hasonló engedély tiszteletben tartja‑e az élőhelyvédelmi irányelvben foglaltakat, nem releváns annak értékelése szempontjából, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló engedély ezen irányelv 6. cikkének (3) bekezdése értelmében projektre adott jóváhagyásnak minősül‑e.

74

Következésképpen a hatodik kérdésre nem szükséges választ adni.

75

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott: