6.2.2017   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 38/9

1.

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését, illetve az egyenértékűség és tényleges érvényesülés elvét, hogy azok vonatkozó nemzeti szabályozás hiányában megengedik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak és az uniós jog megsértése miatti kártérítés megállapítása iránti eljárásnak a jogsértést elkövető szerv, illetve a jogsértést eredményező cselekmény/mulasztás módja alapján történő meghatározását, amennyiben ezen feltételek alapján a keresetek eltérő bíróságok – rendes, illetve közigazgatási bíróság – előtt, eltérő eljárásjogi szabályozás – a polgári perrendtartás [Grazhdansko-protsesualen kodeks, GPK], illetve a közigazgatási eljárásról szóló törvény [Administrativnoprotsesualen kodeks, APK] alapján – eltérő illeték – arányos, illetve tételes illeték –megfizetését, illetve többek között a felróhatóság tekintetében más-más követelmények bizonyítását igénylik?

2.

Úgy kell-e értelmezni az EUSZ 4. cikk (3) bekezdését, illetve a Bíróság Francovich–ítéletében előírt követelményeket, hogy azokkal ellentétes az, hogy az uniós jog megsértése miatti kártérítési kereseteket olyan eljárásban is tárgyal[hat]ják, amelyet a kárfelelősségről és a szerződésekről szóló törvény (Zakon za zadalzheniata i dogovorite, a továbbiakban: ZZD) 45. és 49. cikke határoz meg, amely arányos illeték megfizetését, illetve a felróhatóság bizonyítását követeli meg, és olyan eljárás alapján is, amelyet az állam és az önkormányzatok kárfelelősségéről szóló törvény (Zakon za otgovornostta na darzhavata i obshtinite za vredi, a továbbiakban: ZODOV) 1. cikke szabályoz, amely ugyan objektív felelősséget ír elő és a bírósághoz fordulást könnyítő különleges szabályokat tartalmaz, ugyanakkor csak olyan károkra alkalmazható, amelyek a közigazgatási szerv jogellenesség miatt hatályon kívül helyezett jogi aktusa, illetve jogellenes cselekménye/mulasztása miatt következtek be, de nem terjed ki az olyan uniós jogi jogsértésekre, amelyeket más állami szerv az adott eljárásban hatályon kívül nem helyezett jogi aktusa/mulasztása révén követett el?

3.

Úgy kell-e értelmezni a 94/19 irányelv (1) 1. cikke 3. pontjának i) alpontját és 10. cikkének (1) bekezdését, hogy azok megengednek egy olyan jogalkotási megközelítést, amelyet a hitelintézetekről szóló törvény (Zakon za kreditnite institutsii, a továbbiakban: ZKI) 36. cikkének (3) bekezdése, illetve a bankbetétek biztosításáról szóló törvény (Zakon za garantirane na vlogovete v bankite, a továbbiakban: ZGVB) 23. cikkének (5) bekezdése választott, miszerint a hitelintézet fizetésképtelenségének megállapítása, illetve működési engedélyének visszavonása megegyezik „azon követelmény teljesülésével, hogy a hitelintézet pénzügyi körülményeihez közvetlenül kapcsolódó okok miatt képtelen a betéteket visszafizetni, és jelenleg a későbbi visszafizetésre sincs kilátás”, és a betétbiztosítási rendszer a banki működési engedély visszavonásával lép működésbe?

4.

Úgy kell-e értelmezni a 94/19 irányelv 1. cikkének 3. pontját, hogy egy betét „befagyasztottnak” minősítése a „hatáskörrel rendelkező hatóság” ezen rendelkezés i) pontja alapján lefolytatott értékelése nyomán kifejezetten meg kell hogy történjen, vagy lehetséges, hogy a nemzeti szabályozás hiányossága esetén az értékelés és a „hatáskörrel rendelkező hatóság” szándéka ezen hatóság más jogi aktusának értelmezése útján is kinyerhető – jelen esetben a BNB igazgatótanácsának (upravitelen savet, a továbbiakban: US) 2014. június 20-i 73. sz. döntése alapján, amellyel KTB a fizetésképtelenség veszélye miatt különleges felügyelet alá került, vagy más olyan körülmények alapján, mint amilyeneket az alapügy valószínűsít?

5.

Olyan körülmények között, mint amelyek az alapeljárásban fennállnak, amikor BNB igazgatótanácsának 2014. június 20-i 73. sz. döntésével minden kifizetés és jogügylet felfüggesztésre került, és a betétesek 2014. június 20. és 2014. november 6. között sem kifizetési kérelmeket nem tudtak benyújtani, sem a betétjeikhez nem fértek hozzá, abból kell-e kiindulni, hogy minden biztosított, lejárat nélküli betét (amelyhez előzetes értesítés nélkül hozzá lehet férni, és kérelemre azonnal kifizetendő) a 94/19 irányelv 1. cikke 3. pontjának i) alpontja értelmében befagyasztott betét volt, vagy az a követelmény, hogy a betét „esedékes és kifizetendő, melyet a hitelintézet nem fizetett ki”, azt jelenti, hogy a betéteseknek eredménytelenül kellett a hitelintézettől (kérelem, felszólítás útján) követelniük a kifizetést?

6.

Úgy kell-e értelmezni a 94/19 irányelv 1. cikke 3. pontjának i) alpontját és 10. cikkének (1) bekezdését, valamint a 2009/14 irányelv (2) (8) preambulumbekezdését, hogy a „hatáskörrel rendelkező hatóság” mérlegelési jogköre az 1. cikk 3. pontjának i) alpontja szerinti értékelés során az i) pont második mondatában foglalt határidő által mindenképpen behatárolt, vagy lehetséges, hogy a különleges felügyelet céljaira, mint a ZKI 115. cikke alapján, a betétek az irányelvben foglaltaknál hosszabban is befagyasztva maradhatnak?

7.

Közvetlen hatállyal bír-e a 94/19 irányelv 1. cikke 3. pontjának i) alpontja és 10. cikkének (1) bekezdése, és biztosítják-e a a betétbiztosítási rendszerhez csatlakozott bankban elhelyezett betétek tulajdonosai számára az ezen rendszer szerinti, a 94/19 irányelv 7. cikkének (1) bekezdésében meghatározott összegig terjedő kártalanítási jog mellett azt a jogot, hogy az államot az uniós jog megsértése miatt felelőssé tegyék, oly módon, hogy a betétesek a betétek befagyasztásának megállapítására köteles hatóság ellen azon állítólagos kár iránt indítanak keresetet, amely a biztosított betétek olyan, az irányelv 1. cikke 3. pontjának i) alpontja által meghatározott öt napos határidő lejártát követően hozott döntés miatti késedelmes kifizetése okán következett be, amely késedelem a bank fizetőképtelenséggel szembeni védelmét célzó, e hatóság által elrendelt reorganizációs intézkedés hatásával bírt, vagy olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben fennállnak, lehetséges-e olyan nemzeti szabályozás, mint a ZKI 79. cikkének (8) bekezdése, amely alapján BNB, annak szervei, illetve az általuk szabályszerűen meghatalmazott személyek felügyeleti tevékenységük ellátása során csak a szándékosan okozott károkért felelnek?

8.

„Kellően súlyos jogsértést” jelent-e, amely a tagállam kártérítési felelősségét eredményezi a felügyeleti szerv elleni kereset útján, az uniós jog olyan megsértése, amely abból áll, hogy a „hatáskörrel rendelkező hatóság” a 94/19 irányelv 1. cikke 3. pontjának i) alpontja alapján nem hozott döntést, ez milyen körülmények között következhet be, illetve lényegesek-e ebben az összefüggésben az alábbi körülmények: a) a betétbiztosítási alap (Fond za garantirane na vlogovete v bankite, a továbbiakban: FGVB) nem rendelkezett elegendő forrással, hogy minden biztosított betétet fedezzen; b) a kifizetések felfüggesztésének időtartama alatt a hitelintézet fizetésképtelenséggel szembeni védelem miatt különleges felügyelet alatt állt; c) miután a BNB megállapította a reorganizációs intézkedések sikertelenségét, a felperes betétje kifizetésre került; d) felperes betétje és kamatai a 2014. június 20. és 2014 november 6. közötti időtartamra vonatkozó kamatokat is beleértve kifizetésre kerültek?