21.11.2016   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 428/8

1.

Az EUSZ 19. cikk, valamint az EUMSZ 263., EUMSZ 266. és EUMSZ 267. cikk, továbbá a lojális együttműködés elve (az EUSZ 4. cikk (3) bekezdése), amelyek alapján a tagállamoknak és illetékes hatóságaiknak minden általános vagy különös intézkedést meg kell tenniük az uniós jog megsértésének orvoslása, valamint az Európai Unió Bírósága ítélében foglaltak teljesítése érdekében, különösen ha az uniós szervek erga omnes hatállyal rendelkező aktusai érvényességének kérdése merül fel, arra kötelezik-e a tagállamokat, hogy a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítésének biztosítása, valamint ily módon a Szerződések és a Charta megsértésének orvoslása, továbbá a jövőbeni ismételt jogsértések elkerülése érdekében adott esetben hatályon kívül helyezzék vagy módosítsák azon jogi aktust, amellyel egy – a Bíróság által a Szerződések és az Európai Unió Alapjogi Chartájának rendelkezéseivel való összeegyeztethetetlenség (azok megsértése) miatt később érvénytelenné nyilvánított – irányelvet átültettek?

2.

Az előző kérdésre figyelemmel értelmezhető-e úgy az EUMSZ 266. cikk (korábbi EK 233. cikk), hogy a „szerv vagy hivatal” kifejezésbe (tág értelemben vagy analógia útján) beletartozik a jogrendjébe a Bíróság által a Szerződések vagy a Charta megsértése miatt később érvénytelenné nyilvánított irányelvet átültető tagállam is, illetve hogy ebben az esetben alkalmazható-e analógia útján az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdése?

3.

Az előző kérdésekre adott lényegében igenlő válaszok esetén, tehát amennyiben fennáll a tagállamok arra irányuló kötelezettsége, hogy az elsődleges uniós jog megsértésének orvoslása érdekében tegyenek meg minden általános vagy különös intézkedést, adott esetben hatályon kívül helyezve vagy módosítva a Bíróság által a Szerződések és a Charta rendelkezéseinek megsértése miatt később érvénytelenné nyilvánított irányelvet átültető jogi aktust, e kötelezettség kiterjed-e a nemzeti bíróságokra is abban az értelemben, hogy azok kötelesek mellőzni az érvénytelenné nyilvánított irányelvet – a jelen ügyben: 2006/24/EK irányelv (1) -, átültető jogi aktus vagy (legalábbis) annak a Chartát és a Szerződéseket sértő részének alkalmazását, valamint ebből eredően nem vehetik figyelembe az ezen aktusok (az irányelv és az azt átültető nemzeti jogi aktus) alapján megszerzett bizonyítékokat?

4.

A Bíróság által a 2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd ítélettel (C-293/12 és C-594/12) (2) a Charta megsértése miatt érvénytelenné nyilvánított 2006/24 irányelvet átültető nemzeti szabályozás a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében előírtak alapján az uniós jog alkalmazási körébe tartozik-e pusztán azon tény miatt, hogy a 2006/24 irányelvet ülteti át, függetlenül attól, hogy ez utóbbit a Bíróság később érvénytelenné nyilvánította?

5.

Figyelemmel arra, hogy a Bíróság által később érvénytelenné nyilvánított 2006/24 irányelv elfogadásának célja, hogy a 2002/58/EK irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében európai szinten megvalósítsa a hírközlési szolgáltatók által a bűncselekmények megelőzésének, kivizsgálásának, felderítésének és üldözésének biztosítása érdekében történő adatmegőrzés harmonizált keretét oly módon, hogy ne álljanak fenn akadályok az elektronikus hírközlés belső piacán, a 2006/24 irányelvet átültető nemzeti szabályozás a 2005/58 irányelv 15. cikke (1) bekezdésének keretébe illeszkedik-e, és így a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében előírtak alapján az uniós jog alkalmazási körébe tartozik-e?

6.

Figyelemmel arra, hogy a valamely uniós tagállam állampolgárral szemben hozott esetleges büntetőítélet, ahogyan az a jelen ügyben fennáll, elkerülhetetlenül e személy uniós jogból eredő szabad mozgáshoz való joga gyakorlásának korlátozását képezi, akkor is, ha e korlátozás főszabályként igazolt, úgy kell-e ezért tekinteni, hogy a vonatkozó büntetőeljárások összességében az uniós jog alkalmazási körébe tartoznak a Charta 51. cikkének (1) bekezdésében előírtak alapján?

Amennyiben az előző kérdésekre adott válaszok a Charta 51. cikkének (1) bekezdésével összhangban lényegében a Charta alkalmazását eredményezik, akkor:

7.

Összeegyeztethető-e a Charta 7., 8. cikkével, valamint 52. cikkének (1) bekezdésével az, hogy a rendőrség a bűnügyi nyomozás során a 2006/24 irányelv alapján és/vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megőrzött adatokhoz hozzáférhet, valamint azokat felhasználhatja sürgős esetekben és különösen a bűncselekmény elkövetésének tettenérése esetén a bíróságnak [vagy valamely független közigazgatási szervnek] az előre meghatározott anyagi jogi és eljárásjogi követelményekkel összhangban adott előzetes jóváhagyása nélkül?

8.

A Charta 7., 8. cikkének, valamint 52. cikke (1) bekezdésének értelmében a 2006/24 irányelv és/vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megőrzött adatokhoz való hozzáférést, valamint azok felhasználását kérő rendőrség vagy nem szigorúan igazságszolgáltatási hatóság által lefolytatott bűnügyi nyomozás során, különösen amikor a nyomozás nem a nemzeti jogalkotó által súlyosként meghatározott, pontosan körülhatárolt bűncselekmények megelőzésére, felderítésére és üldözésére irányul, az adatokkal érintett személy esetleges hozzájárulása eltörli-e a bíróságnak [vagy valamely független közigazgatási szervnek] az ezen adatokhoz való hozzáféréshez és az azok felhasználásához az előre meghatározott anyagi jogi és eljárásjogi követelményekkel összhangban adott előzetes jóváhagyásának szükségességét, különös figyelemmel arra, hogy a kért adatok elkerülhetetlenül magukban foglalják harmadik személyek adatait is (például: hívó és hívott fél)?

9.

Összhangban áll-e a Charta 7., 8. cikkével, valamint 52. cikke (1) bekezdésével annak az ügyész általi puszta engedélyezése, hogy a 2006/24 irányelv és/vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megőrzött adatokhoz a bűnügyi nyomozás során hozzáférjenek, és azokat ez utóbbi során felhasználják, amennyiben hiányzik a bíróságnak [vagy valamely független közigazgatási szervnek] az előre meghatározott anyagi jogi és eljárásjogi követelményekkel összhangban adott előzetes jóváhagyása, különösen amikor a nyomozás nem a nemzeti jogalkotó által súlyosként meghatározott, pontosan körülhatárolt bűncselekmények megelőzésére, felderítésre és üldözésére irányul?

10.

A Bíróság 2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd ítéletének (C-293/12 és C-594/12, EU:C:2014:238, 60. és 61. pont), valamint a 2006/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti „súlyos bűncselekmények” fogalmának fényében e kifejezés az uniós jog önálló fogalmát képezi-e, és amennyiben igen, mi e fogalom azon lényegi tartalma, amelynek alapján egy meghatározott bűncselekmény kellően súlyosnak minősülhet ahhoz, hogy igazolja a 2006/24 irányelv alapján megőrzött adatokhoz való hozzáférést és azok felhasználását?

11.

A Bíróság 2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd ítéletének (C-293/12 és C-594/12, EU:C:2014:238, 60. és 61. pont) fényében és függetlenül a 2006/24 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése szerinti „súlyos bűncselekmények” fogalma önálló jellegétől, a Charta 7., 8. cikke, valamint 52. cikkének (1) bekezdése meghatároz-e olyan általános kritériumokat, amelyek alapján egy meghatározott bűncselekmény kellően súlyosnak minősül ahhoz, hogy igazolja a 2006/24 irányelv, valamint a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján megőrzött adatokhoz való hozzáférést és azok felhasználását, és amennyiben igen, melyek ezek a kritériumok?

12.

Az előző kérdésre adott lényegében igenlő válasz esetén az arányosság ilyen vizsgálata végső soron a nyomozás tárgyát képező bűncselekmény jellemzőinek a) kizárólag a Bíróság által vagy b) a Bíróság által meghatározott általános kritériumok alapján a nemzeti bíróság által történő értékelését foglalja-e magában?

13.

A Bíróság 2014. április 8-i Digital Rights Ireland Ltd ítéletének (C-293/12 és C-594/12, EU:C:2014:238, 58–68. pont és a rendelkező rész) fényében összhangban áll-e a Charta 7., 8. cikkével, valamint 52. cikke (1) bekezdésével a megszerzett adatokhoz a büntetőeljárásban történő hozzáférés és azok felhasználása a 2006/24 irányelv és/vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében felállított általános adatmegőrzési rendszer alapján, amely rendszer teljesíti a hivatkozott ítélet 60., 61., 62., 67. és 68. pontjában meghatározott feltételeket, de nem teljesíti az ítélet 58., 59., 63. és 64. pontja szerinti feltételeket?

[vagyis olyan megőrzési rendszerről van szó, amely egyrészről megköveteli a bíróságnak az előre meghatározott anyagi jogi és eljárásjogi követelményekkel összhangban adott előzetes jóváhagyását, különösen a nemzeti jogalkotó által súlyosként meghatározott, pontosan körülhatárolt és felsorolt bűncselekmények megelőzése, felderítése és üldözése érdekében, és amely biztosítja a megőrzött adatok tényleges védelmét a visszaélések veszélyével, valamint valamennyi jogellenes hozzáféréssel és felhasználással szemben (lásd a hivatkozott ítélet 60., 61., 62., 67. és 68. pontját), és másrészről lehetővé teszi az adatok megőrzését a) különbségtétel nélkül valamennyi olyan személy tekintetében, aki elektronikus hírközlési szolgáltatást vesz igénybe, anélkül, hogy e személyek (vádlottak vagy gyanúsítottak) tekintetében olyan tényező állna fenn, amely e személyek és a súlyos bűncselekmény között akár távoli kapcsolatot jelezne, azon körülmény bekövetkezését megelőzően, amelynek tekintetében adatokat kérnek az elektronikus hírközlési szolgáltatóktól; b) anélkül, hogy a kért adatoknak a nyomozás tárgyát képező esemény bekövetkezését megelőzően (i) olyan meghatározott időszakra és/vagy meghatározott földrajzi területre és/vagy meghatározott személyi körre kellene vonatkoznia, amelyek valamilyen módon valamely súlyos bűncselekménnyel hozhatók kapcsolatba,; (ii) olyan személyekre kellene vonatkoznia, akik adatainak megőrzése egyéb okokból hozzájárulhat a súlyos bűncselekmények megelőzéséhez, felderítéséhez és üldözéséhez; c) egy olyan időszakra (a jelen ügyben 12 hónapra) vonatkozóan, amelyet anélkül határoznak meg, hogy bármilyen különbséget tennének a szóban forgó irányelv 5. cikkében szereplő adatkategóriák között azoknak a követett cél szempontjából való esetleges hasznossága alapján vagy az érintett személyek szerint (lásd a hivatkozott ítélet 58., 59., 63. és 64. pontját).

14.

Amennyiben az előző kérdésre adott válasz alapján az ilyen adatokhoz való hozzáférés és azok felhasználása lényegében nincs összhangban a Charta 7., 8. cikkével, valamint 52. cikke (1) bekezdésével, a nemzeti bíróságnak figyelmen kívül kell-e hagynia a Bíróság által érvénytelenné nyilvánított 2006/24 irányelvet átültető nemzeti aktust vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdésén alapuló aktust, mivel az ellentétes a Chartával, és így nem veheti figyelembe az azok alapján megőrzött és megszerzett adatokat?

15.

A 2006/24 irányelv, különösen annak (6) preambulumbekezdése fényében, amelynek értelmében „a bűncselekmények megelőzése, kivizsgálása, felderítése és üldözése érdekében az adatok megőrzését előíró nemzeti rendelkezések közötti jogi […] különbségek akadályokat jelentenek az elektronikus hírközlés belső piaca számára”, az irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében kinyilvánított cél alapján, amely „a tagállami rendelkezések harmonizálása”, valamint a további preambulumbekezdések, nevezetesen a [(3), (4), (5), (11) és (21) preambulumbekezdés] fényében, továbbá a Bíróság 2009. február 10-i Írország kontra Parlament és Tanács ítélete (C-301/06, EU:C:2009:68, 70–72. pont) alapján, a 2006/24 irányelvet a belső jogrendbe átültető törvény annak ellenére történő hatályban tartása, hogy az irányelvet a Bíróság érvénytelennek nyilvánította, a belső piac létrehozására és működésére nézve akadályt jelent–e, annak ellenére, hogy még nem lépett hatályba újabb uniós jogi intézkedés?

16.

Közelebbről a 2006/24 irányelvet a belső jogrendbe átültető törvény annak ellenére történő hatályban tartása, hogy az irányelvet a Bíróság érvénytelennek nyilvánította, illetve a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése alapján elfogadott nemzeti törvény hatályban tartása a belső piac létrehozására és működésére nézve akadályt képez-e azon tényre figyelemmel, hogy együttesen vagy vagylagosan:

17.

Az előző kérdések bármelyikére adott igenlő válasz esetén a nemzeti bíróságnak az uniós joggal összhangban mellőznie kell-e a Bíróság által a belső piac létrehozásával és működtetésével fennálló ellentéte miatt érvénytelenné nyilvánított 2006/24 irányelvet átültető nemzeti jogi aktus alkalmazását, és következésképpen nem veheti figyelembe azokat a megőrzött adatokat, amelyekhez a 2006/24 irányelv alapján vagy a 2002/58 irányelv 15. cikkének (1) bekezdése értelmében elfogadott nemzeti szabályozás szerint hozzáférhetett?