–

a Hüttenwerke Krupp Mannesmann GmbH képviseletében K. Möhlenkamp Rechtsanwältin és C. Palme,

–

a Hauptzollamt Duisburg képviseletében H. Tulowitzki és P. Germelmann, meghatalmazotti minőségben,

–

az Egyesült Királyság kormánya képviseletében M. Holt és D. Robertson, meghatalmazotti minőségben, segítőjük: M. Gray barrister,

–

az Európai Bizottság képviseletében F. Tomat és M. Wasmeier, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv (HL 2003. L 283., 51. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 405. o.; helyesbítés: HL 2017. L 5., 23. o.) 2. cikke (4) bekezdése b) pontja harmadik francia bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a Hüttenwerke Krupp Mannesmann GmbH (a továbbiakban: Hüttenwerke Krupp) és a Hauptzollamt Duisburg (duisburgi fővámhivatal, Németország, a továbbiakban: fővámhivatal) között a Hüttenwerke Krupp által benyújtott, a létesítményében 2012. november hónapja során a légbefúvó működtetésére használt villamos energia adómentessége iránti kérelem elutasítása tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő.

3

A 2003/96 irányelv (2)–(7), (11), (12) és (22) preambulumbekezdése értelmében:

[…]

[…]

4

A 2003/96 irányelv 1. cikkének előírása szerint a tagállamok ezen irányelvvel összhangban adót állapítanak meg az energiatermékekre és a villamos energiára.

5

Az említett irányelv 2. cikkének (1) bekezdése a vám‑ és a statisztikai nómenklatúráról, valamint a Közös Vámtarifáról szóló, 1987. július 23‑i 2658/87/EGK tanácsi rendelet (HL 1987. L 256., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 2. kötet, 382. o.) I. mellékletét képező kombinált nómenklatúra meghatározott vámkódjai alá tartozó termékek felsorolásával határozza meg az energiatermékek fogalmát. Az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdésében szereplő pontosítás szerint az irányelvet az említett nómenklatúra 2716 kódja alá tartozó villamos energiára is alkalmazni kell.

6

Ugyanezen irányelv 2. cikkének (4) bekezdése kimondja:

„Ezen irányelvet nem lehet a következőkre alkalmazni:

[…]

[…]”

7

A Stromsteuergesetz (a villamosenergia‑adóról szóló törvény) alapügy tényállására alkalmazandó változata 9a. §‑ának (1) bekezdése értelmében:

„A villamosenergia‑adóval kapcsolatos kedvezmény, visszatérítés vagy kompenzáció nyújtására kérelem alapján és annak bizonyítása esetén kerül sor, hogy az adóval terhelt villamos energiát valamely feldolgozóipari vállalkozás használta fel:

[…]

[…]”

8

A Hüttenwerke Krupp acélgyárat üzemeltet. A társaság a nagyolvasztókban magas hőmérsékleten zajló kémiai redukciós eljárással nyersvasat állít elő vasércből és kokszból.

9

A létesítményben elektromos motorokkal működtetett légbefúvók találhatók, amelyek összesűrítik a környezet levegőjét a szállíthatóság és a léghevítők elérése érdekében. A sűrített, majd felmelegített levegőt ezt követően további fúvókák vezetik a nagyolvasztóba, ahol a kémiai redukciós eljárás során a vasérc magas hőmérsékletű szén‑monoxid hozzáadásával fokozatosan vassá alakul. A forró, sűrített levegő befújására a nagyolvasztóban zajló kémiai redukció elindítása és fenntartása érdekében van szükség.

10

2013. április 26‑án a Hüttenwerke Krupp a villamosenergia‑adóról szóló törvény 9a. §‑a alapján adómentességet kért a fővámhivataltól a légbefúvó működtetéséhez 2012 novemberében felhasznált 20585,2 MWh villamos energia tekintetében. A fővámhivatal a 2013. június 4‑i határozatával elutasította ezt a kérelmet. A fővámhivatal elutasította továbbá a Hüttenwerke Krupp által e határozattal szemben előterjesztett panaszt.

11

A Hüttenwerke Krupp ezt követően keresettel megtámadta az említett határozatot a kérdést előterjesztő bíróság előtt.

12

A társaság azt állítja, hogy a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdésében szereplő, „elsősorban kémiai redukció céljaira […] használt villamos energia” fogalma a villamos energia minden olyan felhasználására kiterjed, amely a kémiai redukciós eljárást segíti elő, amint azt az e rendelkezés szövegében olvasható „céljaira” kifejezés is mutatja. A társaság szerint e fogalom a kémiai redukciós eljárás egészét magában foglalja, anélkül hogy különbséget tenne a folyamat különböző szakaszai között. Így a kémiai redukciós eljárás részét képezi a sűrített levegő előállítása és szállítása is, mivel e levegő nélkül az említett folyamat nem mehetne végbe.

13

Ezzel szemben a fővámhivatal szerint a villamos energiát közvetlenül a kémiai redukciós eljárás céljára kell felhasználni, nem pedig a kisegítő‑ vagy mellékberendezésekben egyéb gyártási lépések céljára, még akkor sem, ha az említett berendezések nélkülözhetetlenek a nyersvasgyártáshoz. Ezért nem lehet úgy tekinteni, hogy a légbefúvóknak a kémiai redukció tulajdonképpeni folyamatát megelőző meghajtásához használt villamos energiát közvetlenül e folyamat céljaira használják.

14

A kérdést előterjesztő bíróság rámutat arra, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita kimenetele a villamosenergia‑adóról szóló törvény alapügy tényállására alkalmazandó változata 9a. §‑a (1) bekezdésének értelmezésétől függ, amely rendelkezés végrehajtja a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdését.

15

Az említett bíróság szerint a forró, sűrített környezeti levegő nagyolvasztóban való felhasználása a nagyolvasztóban zajló folyamat és ezzel a kémiai redukciós eljárás nélkülözhetetlen részét képezi, következésképpen nem tekinthető „megelőző, már lezárult részfolyamatnak”. Hozzáteszi, hogy a forró, sűrített levegő előállításának kizárólagos célja, hogy a nagyolvasztót ellássák egy olyan elemmel, amely nélkülözhetetlen a kémiai redukcióhoz.

16

E körülmények között a Finanzgericht Düsseldorf (düsseldorfi pénzügyi bíróság, Németország) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni [a 2003/96 tanácsi irányelv] 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdését a nyersvasgyártáshoz használt nagyolvasztóban zajló folyamat tekintetében, hogy a légbefúvók meghajtásához használt villamos energiát is elsősorban kémiai redukció céljaira használt villamos energiának kell tekinteni?”

17

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy az a villamos energia, amelyet a vasérc kémiai redukciójával történő nyersvasgyártás keretében arra használnak, hogy a nagyolvasztóban használt levegő sűrítésére szolgáló légbefúvókat működtessék, az e rendelkezés értelmében vett, „elsősorban kémiai redukció céljaira […] használt villamos energi[ának]” minősül.

18

E kérdés valójában azt veti fel, hogy milyen fokú kapcsolatnak kell fennállnia a villamos energia és a kémiai redukció között ahhoz, hogy a villamos energia a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdése értelmében vett, „elsősorban kémiai redukció céljaira” használt villamos energiának legyen tekinthető.

19

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontja kizárja az irányelv hatálya alól az e rendelkezésben meghatározott célokra használt energiatermékeket és villamos energiát. Az e rendelkezés hatálya alá tartozó energiatermékek és villamos energia ezért nem tartoznak az irányelv szerinti adózás hatálya alá.

20

Nem tartozik tehát a 2003/96 irányelv hatálya alá az ezen irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdésében szereplő, „elsősorban kémiai redukció céljaira […] használt villamos energia”.

21

Az említett 2. cikk (4) bekezdése b) pontja harmadik francia bekezdésének különböző nyelvi változataiban szereplő „kémiai redukció céljaira […] használt villamos energia” kifejezés szokásos értelme arra utal, hogy a villamos energia felhasználása és a kémiai redukció közötti távoli kapcsolat – és ehhez hasonlóan a villamos energia olyan felhasználása, amely nem feltétlenül szükséges a kémiai redukció lejátszódásához – nem elegendő ahhoz, hogy e használat az említett rendelkezés hatálya alá tartozzon.

22

Ugyanakkor önmagában a 2003/96 irányelv szövege alapján nem határozható meg, hogy kellően szoros‑e a kapcsolat az alapeljárásban szereplőhöz hasonló célra használt villamos energia és az e rendelkezés értelmében vett kémiai redukció között.

23

Ezért a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontja harmadik francia bekezdésének értelmezéséhez nemcsak annak kifejezéseit, hanem szövegkörnyezetét, és annak a szabályozásnak a célkitűzéseit is figyelembe kell venni, amelynek az részét képezi (lásd különösen: 2014. szeptember 10‑iHolger Forstmann Transporte ítélet, C‑152/13, EU:C:2014:2184, 26. pont).

24

E tekintetben rá kell mutatni arra, hogy az említett irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának második francia bekezdése értelmében e rendelkezés nem alkalmazandó az energiatermékek kettős felhasználására. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az energiatermékek kettős felhasználásának e rendelkezésben szereplő fogalommeghatározásából kitűnik, hogy egy energiatermék akkor kettős felhasználású, ha egyaránt felhasználják tüzelő‑, fűtőanyagként, valamint nem üzemanyagként vagy nem tüzelő‑, fűtőanyagként. Az energiatermékek különösen kémiai redukció céljaira való felhasználását kettős felhasználásnak kell tekinteni.

25

A 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdésének b) pontját az irányelv (22) preambulumbekezdése fényében kell értelmezni, amely kimondja, hogy az energiatermékeket főszabály szerint akkor kell a közösségi keretrendszer szabályozása alá vonni, ha azokat üzemanyagként vagy fűtő–, illetve tüzelőanyagként használják. E preambulumbekezdésből kitűnik továbbá, hogy az adórendszer természetéből és logikájából adódik, hogy e keretrendszer alkalmazási köréből kizárják az energiatermékek kettős felhasználását, valamint hogy a hasonló módon felhasznált villamos energiát hasonlóan kell kezelni.

26

Amint azt a Bizottság az észrevételeiben előadta, az uniós jogalkotó az energiatermékek és a villamos energia egymással való helyettesíthetősége miatt döntött úgy, hogy e termékeket – a 2003/96 irányelv hatályának körülhatárolása, és következésképpen az említett termékek és a villamos energia ezen irányelv szerinti adóztatása tekintetében – hasonlóan kezeli. Az irányelv anyagi hatályának ily módon való körülhatárolása ugyanis biztosítja, hogy az energiatermékekre és a villamos energiára általánosan alkalmazandó, európai uniós szintű minimális adómértékeket állapítsanak meg, és mindez végeredményben az említett irányelv által megvalósítani kívánt – az irányelv (2)–(6), (7), (11) és (12) preambulumbekezdésében meghatározott, egyrészt az energiapiac megfelelő működésének biztosítására, másrészt a környezetvédelmi szakpolitikai célok előmozdítására irányuló – kettős célkitűzés elérésére irányul.

27

A jelen ítélet 25. és 26. pontjában szereplő megfontolásokra tekintettel rá kell mutatni arra, hogy az „elsősorban kémiai redukció céljaira […] használt villamos energia” 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdésében szereplő fogalmának olyan értelmezése, amely tágabb, mint az e rendelkezés második francia bekezdésének értelmében vett, „kémiai redukciós eljárásban […] felhasznált energiatermékek” fogalma, az említett irányelv hatályának körülhatárolásakor azt eredményezné, hogy megszűnne az energiatermékek és a hasonló módon felhasznált villamos energia uniós jogalkotó által biztosítani kívánt hasonló kezelése.

28

Az ilyen értelmezés ugyanis a villamos energiának a 2003/96 irányelv szerinti adóztatás hatálya alóli kizárását eredményezné a hasonló módon felhasznált, ugyanakkor az említett irányelvvel összhangban adóköteles energiatermékek rovására. Az energiatermékek és a villamos energia egymással való helyettesíthetőségére tekintettel ezen értelmezés eredményeként a villamos energia használatát részesítenék előnyben az energiatermékekkel szemben, ami végeredményben ellentétes lenne a 2003/96 irányelv által megvalósítani kívánt, a jelen ítélet 26. pontjában rögzített kettős célkitűzéssel.

29

A jelen esetben azt is pontosítani kell, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból nem tűnik ki, hogy az alapeljárásban szóban forgó létesítményben a légbefúvó működtetéséhez használt villamos energiát a környezeti levegő sűrítéséhez szükséges elektromos motorok meghajtásától eltérő célokra használnák. A Hüttenwerk Krupp észrevételei szintén azon az előfeltevésen alapulnak, hogy az alapeljárás tényállásában a villamos energiát a légbefúvó meghajtására használják. A Hüttenwerk Krupp egyébiránt a Bíróság által a tárgyaláson feltett kérdésre válaszolva megerősítette, hogy a légbefúvóból érkező sűrített levegőt ezt követően a léghevítőkben melegítik fel, mielőtt eljuttatnák a nagyolvasztóba.

30

Márpedig, még akkor is, ha a légbefúvót nem villamos energia, hanem valamilyen energiatermék, például üzemanyag működteti, az utóbbi nem minősülne a 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontja második francia bekezdésének első mondata értelmében vett „kettős felhasználás[ú]” energiaterméknek, ezért nem vonatkozna rá az ezen irányelv hatálya alóli kivétel, mivel az érintett energiatermék felhasználása kizárólag hajtóerő előállítását szolgálja, és ezért üzemanyagként való felhasználásnak minősülne.

31

Ezért a jelen ítélet 26–28. pontjában kifejtett okokból e rendelkezés harmadik francia bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy az kizárja az említett irányelv hatálya alól az energiatermékekhez hasonló célokra használt villamos energiát, mivel az ilyen értelmezés az említett irányelv hatályának körülhatárolásakor azt eredményezné, hogy megszűnne az energiatermékek és a hasonló módon felhasznált villamos energia uniós jogalkotó által biztosítani kívánt hasonló kezelése.

32

A fenti megfontolások összességére tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy 2003/96 irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a villamos energia, amelyet a vasérc kémiai redukciójával történő nyersvasgyártás keretében arra használnak, hogy a nagyolvasztóban használt levegő sűrítésére szolgáló légbefúvókat működtessék, nem minősül az e rendelkezés értelmében vett, „elsősorban kémiai redukció céljaira […] használt villamos energi[ának]”.

33

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (kilencedik tanács) a következőképpen határozott:

Az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló, 2003. október 27‑i 2003/96/EK tanácsi irányelv 2. cikke (4) bekezdése b) pontjának harmadik francia bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az a villamos energia, amelyet a vasérc kémiai redukciójával történő nyersvasgyártás keretében arra használnak, hogy a nagyolvasztóban használt levegő sűrítésére szolgáló légbefúvókat működtessék, nem minősül az e rendelkezés értelmében vett, „elsősorban kémiai redukció céljaira […] használt villamos energi[ának]”.