20.6.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 141/14


A Bíróság (harmadik tanács) 2009. április 2-i ítélete (a Korkein hallinto-oikeus (Finnország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — A által indított eljárás

(C-523/07. sz. ügy) (1)

(Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Joghatóság, valamint a határozatok elismerése és végrehajtása a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban - 2201/2003/EK rendelet - Tárgyi hatály - Polgári ügy fogalma - Gyermekek állami gondozásba vételére és családon kívüli elhelyezésére vonatkozó határozat - A gyermek szokásos tartózkodási helye - Védelmi intézkedések - Hatáskör)

2009/C 141/22

Az eljárás nyelve: finn

A kérdést előterjesztő bíróság

Korkein hallinto-oikeus

Az alapeljárás felei

Felperes: A

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Korkein hallinto-oikeus — A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 338., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 243. o.) 1. cikke (2) bekezdése d) pontjának, 8. cikke (1) bekezdésének, 13. cikke (1) bekezdésének és 20. cikke (1) bekezdésének értelmezése — Határozat végrehajtása, amelyet egy gyermek azonnali állami gondozásba vételére és a saját családján kívül való elhelyezésre is vonatkozó egyetlen határozat formájában, a közjogba tartozó gyermekvédelem keretében hoztak — Azon gyermek helyzete, aki az egyik tagállamban rendelkezik állandó lakóhellyel, de egy másik tagállamban tartózkodik és ott vándorló életmódot folytat

Rendelkező rész

1)

A házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, illetve az 1347/2000/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. november 27-i 2201/2003/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az e rendelkezés értelmében vett „polgári ügyek” fogalma kiterjed egy gyermek azonnali állami gondozásba vételét és a saját családján kívül való elhelyezését elrendelő határozatra, ha ezt a határozatot a közjogba tartozó gyermekvédelem keretében hozták.

2)

A „szokásos tartózkodási helynek” a 2201/2003 rendelet 8. cikke (1) bekezdése szerinti fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az együtt jár a gyermeknek a szociális és családi környezetbe való, bizonyos fokú beilleszkedésével. E célból figyelembe kell venni különösen a család adott tagállam területén való tartózkodásának időtartamát, szabályszerűségét, az e tagállam területén való tartózkodás, illetve az e tagállamba való költözés körülményeit és indokait, a gyermek állampolgárságát, az iskoláztatás helyét és körülményeit, a nyelvismeretet, valamint a gyermeknek az említett tagállamban kialakított családi és szociális kapcsolatait. A nemzeti bíróságnak a gyermek szokásos tartózkodási helyét az adott ügy konkrét tényállásában szereplő valamennyi körülmény alapján kell megállapítania.

3)

A nemzeti bíróságok a 2201/2003 rendelet 20. cikke alapján az alábbi feltételek teljesülése esetén rendelhetnek el védelmi intézkedést, például állami gondozásba vételt:

az adott intézkedés sürgős;

az érintett tagállam területén található személyek vonatkozásában hozták meg, és

ideiglenes jellegű.

Az említett intézkedés végrehajtását és az intézkedés kötelező jellegét a nemzeti jog határozza meg. Az ideiglenes intézkedés végrehajtását követően a nemzeti bíróság nem köteles áttenni az ügyet a másik tagállam joghatósággal rendelkező bíróságához. Amennyiben azonban a gyermek alapvető érdekeinek védelme megköveteli, az ideiglenes vagy védelmi intézkedést végrehajtó nemzeti bíróságnak közvetlenül vagy a 2201/2003 rendelet 53. cikke alapján kijelölt központi hatóság útján tájékoztatnia kell ezekről az intézkedésekről a másik tagállam joghatósággal rendelkező bíróságát.

4)

Ha valamely tagállam bírósága egyáltalán nem rendelkezik joghatósággal, hivatalból meg kell állapítania joghatóságának a hiányát, de nem köteles az ügyet másik bírósághoz áttenni. Amennyiben azonban a gyermek alapvető érdekeinek védelme megköveteli, a joghatóságának hiányát hivatalból megállapító nemzeti bíróságnak közvetlenül vagy a 2201/2003 rendelet 53. cikke alapján kijelölt központi hatóság útján tájékoztatnia kell erről a másik tagállam joghatósággal rendelkező bíróságát.


(1)  HL C 22., 2008.1.26.