L_2007190HU.01002501.xml

a brojlerállományokban a Campylobacter spp. előfordulási gyakoriságát és antibiotikumokkal szembeni ellenálló képességét, valamint a brojlertetemekben a Campylobacter spp. és a Salmonella spp. előfordulási gyakoriságát vizsgáló, a tagállamokban végzendő felméréshez való közösségi pénzügyi hozzájárulásról

tekintettel az állat-egészségügyi kiadásokról szóló, 1990. június 26-i 90/424/EGK tanácsi határozatra (1) és különösen annak 20. cikkére,

E határozat szabályokat állapít meg a tagállamokban végrehajtandó, az alábbiakat vizsgáló felméréshez való közösségi pénzügyi hozzájárulásra:

A tagállamok felmérést végeznek, hogy meghatározzák a zoonózisok és az I. melléklet szerint véletlenszerűen kiválasztott vágóhidakon vett mintákban található zoonózis-kórokozók előfordulási gyakoriságát, az alábbiak szerint:

a Közösség egészében. A felmérés csak azokra a brojlerekre terjed ki, amelyeket egynapos koruktól az adott tagállamban neveltek.

(1) A mintavételt az illetékes hatóság végzi, vagy az ő felügyelete alatt végzik, az I. mellékletben megadott műszaki specifikációk szerint.

(2) A minták és izolátumok elemzését, az elemzés céljától függően, a Salmonella spp., a Campylobacter spp., illetve az antibiotikumokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálatára kijelölt nemzeti referencialaboratóriumok végzik.

(3) Az illetékes hatóság azonban kijelölhet más olyan laboratóriumot is a minták és izolátumok elemzésére, amely részt vesz a Salmonella spp., a Campylobacter spp. és az antibiotikumokkal szembeni ellenálló képesség hatósági ellenőrzésében.

Ilyen esetben a nemzeti referencialaboratórium támogatást és oktatást nyújt a kijelölt laboratóriumoknak, és rendszeres körvizsgálatok szervezésével biztosítja, hogy betartsák a minőség-ellenőrzési szabályokat.

Az e cikk (3) bekezdésének első albekezdése szerint kijelölt, a vizsgálatokat végző laboratóriumoknak meg kell felelniük a következő feltételeknek:

(1) A mintavétel és elemzés költségeihez a közösségi pénzügyi hozzájárulás kifizetése a tagállamok számára a II. mellékletben a társfinanszírozásra megállapított felső összértékig történik.

(2) Az (1) bekezdésben említett közösségi pénzügyi hozzájárulás akkor fizethető ki a tagállamnak, ha a felmérést a közösségi jog vonatkozó rendelkezéseinek – beleértve a versenyjogi és közbeszerzési szabályokat is – megfelelően hajtja végre, valamint teljesíti a következő feltételeket:

(3) Ha a (2) bekezdés c) pontjában említett zárójelentés benyújtása nem történik meg 2009. február 28-ig, akkor a kifizetendő pénzügyi hozzájárulás arányosan csökken a következőképpen: a teljes összeg 25 %-ával 2009. március 30-ig, 50 %-ával 2009. április 30-ig és 100 %-ával 2009. május 30-ig.

A felmérésbe tartozó mintavételek és elemzések költségeinek megtérítéseként a tagállamok számára fizetendő közösségi pénzügyi hozzájárulás nem haladhatja meg a következő felső határértékeket:

(1) A 2003/99/EK irányelv 9. cikkének (1) bekezdése értelmében az éves nemzeti jelentés elkészítéséért felelős illetékes hatóság gyűjti össze és értékeli az ezen irányelv 4. cikke szerint a Salmonella és a Campylobacter előfordulási gyakoriságára vonatkozóan elvégzett mintavételek és elemzések eredményeit, és az összes szükséges adatot és ezeknek a tagállam által elkészített értékelését egy jelentésben legkésőbb 2009. február 28-ig beadja a Bizottsághoz. Az antibiotikumokkal szembeni ellenálló képességre vonatkozó eredményekről a jelentés 2009. május vége előtt adandó be, a 2003/99/EK irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerinti éves jelentés keretében.

(2) A Bizottság a felmérés végrehajtása során kapott eredményeket a nemzeti összesített adatokkal és ezeknek a tagállamok által elkészített értékelésével együtt továbbítja az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatósághoz vizsgálat céljából.

A tagállamok által szolgáltatott adatokat a tagállamok előzetes jóváhagyása nélkül tilos a felmérésen kívül más célra használni.

(3) A nemzeti szinten összesített adatokat és eredményeket a titkosságot biztosító formában nyilvánosságra hozzák.

Ha a tagállamnál a kiadás nem euróban merül fel, akkor az érintett tagállam átváltja azt euróra, az Európai Központi Bank által annak a hónapnak az első napja előtti utolsó kereskedelmi napon jegyzett árfolyamon, amely hónapban a tagállam benyújtja a kérelmet.

I. MELLÉKLET

A 4. CIKKBEN EMLÍTETT MŰSZAKI SPECIFIKÁCIÓK

A. RÉSZ

Mintavételi rendszer

Elkerülendő az életkori hatásokat, a mintákat a vágóhídon, vágási tételekből kell venni.

Mivel közismert, hogy a Campylobacter spp. előfordulási gyakorisága az évszaktól függően jelentősen változik, indokolt rétegezés alkalmazása. Ennek keretében egy tizenkét hónapos időszakot fel kell osztani 12 egy hónapos időszakra. Ezen időszakok mindegyikében a teljes minta 1/12-ed részével egyenlő mennyiségű mintát kell venni.

A mintavételnek továbbá véletlenszerű kiválasztáson kell alapulnia, mind a vágóhidak, mind az egyes hónapokon belüli mintavételi nap, mind a kiválasztott mintavételi napon a mintát adó tételeket illetően. A véletlenítési rendszernek kifejezetten garantálnia kell, hogy a vágási tételek kiválasztása a különböző tartási módokon (hagyományos, szabad tartás, biotartás) hizlalt állományok létszámával arányosan történjen. Ki kell zárni továbbá, hogy a Salmonella spp. vagy a Campylobacter spp. helyzetének vágáskori ismerete torzíthassa a véletlenítést. Az illetékes hatóság felelőssége a véletlenítési rendszer kidolgozása és helyes alkalmazásának biztosítása. Az EFSA-n belül a zoonózismegfigyelési adatok gyűjtésével foglalkozó munkacsoport az Európai Unióban a brojlerhúsban előforduló Salmonella és Campylobacter koordinált megfigyelési programjára javasolt műszaki specifikációkról szóló jelentése tartalmaz példát a véletlenítési eljárásra. A véletlenítési rendszert részletes ismertetni kell a Bizottsággal.

B. RÉSZ

A minta mennyisége

1. Az elsődleges minta mennyisége

a)	Az elsődleges minta mennyisége határozza meg a vizsgálandó vágási tételek számát.

b)	Legalább 384 vágási tételből kell mintát venni. Figyelembe véve, hogy a minták egy része várhatóan nem ad reakciót, a megadottnál kb. 10 %-kal több mintát kell venni.

A b) ponttól eltérően Észtországban, Lettországban és Luxemburgban a következő számú vágási tételből (1) kell mintát venni:

i.	Észtországban legalább 96 vágási tétel;

ii.	Lettországban legalább 120 vágási tétel;

iii.	Luxemburgban legalább 12 vágási tétel.

2. A másodlagos minta mennyisége

A másodlagos minta mennyisége határozza meg a vizsgálandó vágási tételből történő mintavételhez szükséges brojlercsirkék számát. Ennek 10 db csirkének kell lennie a vakbélben előforduló Campylobacter kimutatási vizsgálatához és 1 db csirkének a Campylobacter és a Salmonella tetemekben történő kimutatásához. Ezeknek a vakbélmintáknak és tetemmintáknak ugyanabból a vágási tételből kell származniuk.

C. RÉSZ

Minták begyűjtése, kezelése és elemzése brojlerállományokban előforduló Campylobacter spp. kimutatásának és antibiotikumokkal szembeni ellenálló képességének vizsgálata céljából

1. Begyűjtés és szállítás

A Campylobacter-baktériumok viszonylag sérülékeny organizmusok, amelyek gyorsan elpusztulnak a gazdazsigereken kívül. Ügyelni kell ezért arra, hogy a mintavétel megfelelően, az elemzés pedig gyorsan történjen. Kerülni kell a szélsőséges hőmérsékleteket és a szállításnak a lehető leggyorsabbnak kell lennie.

A begyűjtendő mintának sértetlen vakbélnek kell lennie. A vakbélmintákat kizsigereléskor kell venni.

Csak a szabványos mintavételi eljárásokban jártas személyzet végezheti a minták begyűjtését. A mintavétel során a legfontosabb a vakbéltartalomból származó külső szennyezés lehető legkisebbre csökkentése. Ez a legjobban úgy érhető el, hogy kézzel óvatosan kihúzzák a vakbelet a belek csatlakozásánál. Egyedenként egy sértetlen vakbelet kell kivenni, és a mintavételt végzőnek ellenőriznie kell, hogy a vakbél tele van-e, ellenkező esetben el kell vetnie. Az egyedeket lehetőleg véletlenszerűen kell kiválasztani a teljes tételből (kihagyva a vágási tétel elejét) úgy, hogy a mintavétel ne egymás után következő egyedektől történjen. A begyűjtött 10 vakbél egy steril szállítózacskóba/csomagba gyűjthető össze.

A mintáról rendelkezésre álló összes lényeges információt fel kell jegyezni az illetékes hatóság által készített mintavételi űrlapra, ezek alapján lehet később elkészíteni a jelentést az E. részben leírt előírásoknak megfelelően. Az egyes mintákra és ezek mintavételi űrlapjára fel kell ragasztani egy egyedi számot tartalmazó címkét, és ezt a számot kell használni a mintavételtől a vizsgálat végéig. Az illetékes hatóság gondoskodik az egyedi számozási rendszer kialakításáról és használatáról. A vágási tétel azonosítóját kell használni a tetemminta azonosítójaként is.

A vakbélmintákat sértetlen vakbélként kell a laboratóriumba szállítani 24 órán belül (azaz expressz küldeményként vagy futárszolgálattal) és ott azonnal el kell végezni az elemzéseket. Ahol ez nem lehetséges, ott a mintákat hűtve kell tartani legalább a laboratóriumba történő szállításig, és az elemzéseket a mintavételtől számított legfeljebb 72–80 órán belül el kell végezni. A laboratóriumban azokat a mintákat, amelyek elemzését nem lehetett elvégezni az érkezés napján, hűtve kell tárolni az elemzésig.

A laboratóriumban a vakbelek tartalmát steril módon ki kell venni és össze kell keverni egy összetett minta előállítása céljából.

2. Diagnosztikai módszerek

2.1. Tenyésztés

Szelektív táptalajon történő közvetlen tenyésztés jó becslést ad a Campylobacter előfordulási gyakoriságára. A minta közvetlen tenyésztését a Campylobacter számára kedvező szelektív táptalajon (például módosított CCDA (vérmentes szelektív táptalaj Campylobacterhez), Karmali vagy Preston agar) kell végezni.

A lemezeket 41,5 ± 1 °C hőmérsékleten kell inkubálni mikroaerob atmoszférában legalább 48 ± 2 órán keresztül. A szaporodás 24 óra múltán mutatható ki.

A mikroaerob atmoszféra előállítható kereskedelemben kapható mikroaerob inkubátorokkal (gázkeverék: 10 % CO2 és 6 % O2). Ilyen inkubátorok híján mikroaerob tenyésztőrendszerek használhatók, mint például gázlombikok. A kereskedelemben kaphatók megfelelő mikroaerob atmoszféra előállítására alkalmas kompakt gázrendszerek is.

A tenyésztett minták minden egyes tételére megfelelő pozitív és negatív kontrollokat kell alkalmazni.

2.2. A Campylobacter genus megerősítő vizsgálata és kitenyésztése

A Campylobacter-organizmusok izolálását és megerősítő vizsgálatát az ISO 10272-1:2006(E) szabványban leírtak szerint kell elvégezni. Tételenként legalább egy Campylobacter-izolátumot kell kitenyészteni az ISO 10272-1:2006(E) szabványban leírt fenotipizálási módszerekkel vagy pedig a szakirodalomban leírt molekuláris módszerekkel, mint például polimerázlánc-reakciós (PCR) eljárásokkal. Az alkalmazott módszert fel kell tüntetni. A kitenyésztett izolátum használandó a későbbi antibiotikumos vizsgálatokhoz.

Ha a laboratóriumnak nincs nagy tapasztalata a kitenyésztés terén, akkor a 2.4. pontban leírtak szerint tárolnia kell az izolátumot a szükséges kiegészítő oktatás befejeződéséig, vagy pedig el kell küldenie egy nagyobb tapasztalattal rendelkező laboratóriumnak a Campylobacter tekintetében közösségi referencialaboratóriumként működő laboratóriummal való konzultáció után.

2.3. Minőség-ellenőrzés

Minőségbiztosítási célokból a Campylobacter spp.-izolátumok egy részét (de legfeljebb nyolcat) el kell küldeni a Campylobacter tekintetében közösségi referencialaboratóriumként működő laboratóriumnak megerősítő vizsgálat és kitenyésztés céljából.

Ezeknek az izolátumoknak egy részét akár egy tételként, akár negyedévenként el kell küldeni e laboratóriumba. Ha izolátumokat kell szállítani laboratóriumok között, akkor megfelelő körülményeket kell biztosítani (például aktívszenes tamponok).

2.4. Tárolás

Pozitív mintánként legalább egy izolátumot kell tárolni a nemzeti referencialaboratóriumokban a nemzeti referencialaboratóriumok tenyészetgyűjteményére vonatkozó szokásos módszerek szerint, oly módon, ami biztosítja a törzsek életképességét legalább két évig.

2.5. Antibiotikumokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata

Az antibiotikumokkal szembeni ellenálló képesség megfigyelési vizsgálataihoz a Campylobacter-izolátumokból tagállamonként 170-et kell felhasználni. Egy vágási tételből származó Campylobacter-fajonként csak egy izolátumot kell felhasználni a megfigyelési vizsgálatokban.

Azokban a tagállamokban, ahol egy adott évben az előírt mintamennyiségnél kevesebb izolátum áll rendelkezésre, ott az összes ilyen izolátumot fel kell használni az antibiotikumokkal szembeni ellenálló képesség megfigyelési vizsgálataihoz.

Azokban a tagállamokban, amelyekben több izolátum áll rendelkezésre, a vizsgálatsorozathoz vagy fel kell használni az összes izolátumot, vagy pedig véletlenszerűen ki kell választani a legalább az előírt mintamennyiségnek megfelelő reprezentatív izolátumot.

A tagállamoknak legalább az 1. táblázatban felsorolt antibiotikumokat kell vizsgálniuk a Campylobacter érzékenységének meghatározásához, a megadott küszöbértékekkel és megfelelő koncentrációtartományokkal.

1. táblázat

	Antibiotikum	Küszöbérték (mg/l) R >
Campylobacter jejuni	Eritromicin	4
	Ciprofloxacin	1
	Tetraciklin	2
	Sztreptomicin	2
	Gentamicin	1
Campylobacter coli	Eritromicin	16
	Ciprofloxacin	1
	Tetraciklin	2
	Sztreptomicin	4
	Gentamicin	2

A hígításos módszereket a Klinikai és Laboratóriumi Minősítő Intézet (Clinical and Laboratory Standards Institute, CLSI) M31-A3 útmutatójában – „Eljárási szabványok állatokból izolált baktériumok antibiotikumokkal szembeni érzékenységének korongdiffúziós és hígításos vizsgálatához” (Performance Standards for Antimicrobial Disk and Dilution Susceptibility Tests for Bacteria Isolated from Animals), harmadik kiadás – és M100-S16 útmutatójában – „Eljárási szabványok antibiotikumokkal szembeni érzékenység vizsgálatához” (Performance Standards for Antimicrobial Susceptibility testing), tizenhatodik nemzetközi kiegészítés – leírt módszerek szerint kell alkalmazni.

D. RÉSZ

Minták begyűjtése, kezelése és elemzése Campylobacter spp. és Salmonella spp. brojlertetemekben való kimutatása céljából

1. Begyűjtés és szállítás

Vágási tételenként egy teljes tetemet kell begyűjteni közvetlenül a hűtés után, de a további feldolgozás (mint például fagyasztás, darabolás vagy csomagolás) előtt. Néhány vágóhídnál ez jelentheti azt, hogy a mintákat az előhűtés után kell venni, ha ez az utolsó lépés a további feldolgozás előtt.

A begyűjtött mintát külön steril műanyag zsákba kell tenni, elkerülendő a keresztfertőzést, és a mintát el kell küldeni annak a laboratóriumnak, ahol a bőrből mintát vesznek.

A tetemek begyűjtése során el kell kerülni a más tetemekkel vagy vakbélmintákkal való keresztfertőzést. Ezért minden szakaszban óvintézkedéseket kell tenni, hogy a mintavétel, szállítás és tárolás során alkalmazott eszközöket ne fertőzhessék meg a felmérés keretében vizsgálandó kórokozók.

A mintáról rendelkezésre álló összes lényeges információt fel kell jegyezni az illetékes hatóság által készített mintavételi űrlapra, hogy teljesüljenek az E. részben leírt adatrögzítési előírások.

Az egyes mintákra és ezek mintavételi űrlapjára fel kell ragasztani egy egyedi számot tartalmazó címkét, és ezt a számot kell használni a mintavételtől a vizsgálat végéig. Az illetékes hatóság gondoskodik az egyedi számozási rendszer kialakításáról és használatáról. A vágási tétel azonosítóját kell használni a vakbélminták azonosítójaként is.

A mintákat +2 és +8 °C közötti hőmérsékleten kell tárolni, és a szállítás során óvni kell külső fertőzéstől.

Ideális esetben minden mintának meg kell érkeznie a laboratóriumba a mintavételtől számított 24 órán belül. Kivételes esetekben (például hosszú utaztatás, hétvégék és hivatalos munkaszüneti napok) ez az idő meghosszabbodhat 80 órára.

Ha a Campylobacter és a Salmonella kimutatását nem ugyanaz a laboratórium végzi, akkor elsőként a Campylobacter vizsgálatát végző laboratóriumnak kell megkapnia a mintákat.

2. A minták kezelése a laboratóriumban és az elemzési módszerek

2.1. A minták átvétele

A minták beérkezésekor a laboratórium ellenőrzi a mintavételt végzők által rögzített információkat, és kitölti a mintavételi űrlap vonatkozó részeit.

A laboratóriumban a mintákat +2 és +8 °C közötti hőmérsékleten tartják, és a laboratóriumi mintakezelési eljárásnak a minták laboratóriumba történő beérkezése után lehetőség szerint azonnal, de mindenképpen a mintavételtől számított 72–80 órán belül meg kell kezdődnie.

2.2. A minta előkészítése

A vizsgálat előtt az összes beérkezett mintát meg kell vizsgálni, hogy a szállítócsomagolás sértetlen-e.

A minták kezelése során minden szakaszban feltétlenül el kell kerülni a minták, illetve a környezet közötti keresztfertőzést.

Egyszer használatos kesztyűt viselve ki kell venni a csirkét a mintaszállító zacskóból, ügyelve arra, hogy a csirke külső felülete ne szennyeződjön.

Steril műszerrel és steril eljárással el kell távolítani a nyaki bőrt (ha van) a tetem egyik oldalán lévő bőrrel együtt, de zsír nélkül, és ebből kell készíteni egy 27 grammos vizsgálati mintát, amit be kell helyezni egy Stomacher (vagy Pulsifier) homogenizálóba.

2.3. Törzsszuszpenzió

A 27 grammos mintát hagyni kell felmelegedni szobahőmérsékletre, majd át kell vinni 9 térfogatnyi (243 ml) pufferolt peptonvízbe (BPW). A keveréket kb. 1 percig kell homogenizálni Stomacher vagy Pulsifier homogenizálóban (27 g szükséges ahhoz, hogy egy mintából párhuzamosan el lehessen végezni a Salmonella spp. és a Campylobacter spp. elemzéseit). Kerülni kell a habzást, a levegőnek a Stomacher zacskóból való lehetőleg maradéktalan eltávolításával.

A törzsszuszpenzió felhasználása a következő:

a)	10 ml-t (kb. 1 g) át kell vinni 90 ml dúsító táptalajra a Campylobacter spp. kimutatásához;

b)	10 ml-t (kb. 1 g) át kell vinni üres steril kémcsőbe; 1 ml-t kell felhasználni a Campylobacter spp. szelektív lemezen történő számlálásához.

A törzsszuszpenzió fennmaradó részét (250 ml – kb. 25 g) a Salmonella spp. kimutatására kell felhasználni.

2.4. A Salmonella spp. kimutatási és azonosítási módszerei

2.4.1. A Salmonella spp. kimutatása

A Salmonella spp. kimutatása az „Élelmiszerek és takarmányok mikrobiológiája. Horizontális módszer a Salmonella spp. kimutatására” című ISO 6579-2002(E) szabvány szerinti módszerrel történik.

2.4.2. A Salmonella spp. szerotipizálása

Minden pozitív mintából Kaufmann–White-módszerrel legalább egy izolátumot kell tipizálnia a szalmonella tekintetében nemzeti referencialaboratóriumként működő laboratóriumnak.

Minőségbiztosítási célokból a nem tipizálható izolátumok egy részét (de legfeljebb 16-ot) el kell küldeni a Salmonella tekintetében közösségi referencialaboratóriumként működő laboratóriumnak. Ezeknek az izolátumoknak egy részét negyedévenként kell elküldeni a laboratóriumnak.

2.4.3. A Salmonella spp. fágtipizálása

Az S. enteritidis és az S. typhimurium esetében ajánlott, hogy minden pozitív mintából legalább egy izolátumon megtörténjen a fágtipizálás a Health Protection Agency (HPA) (Colindale, London) által leírt módszerrel.

2.5. A Campylobacter spp. kimutatási, azonosítási és mennyiségi meghatározási módszerei

2.5.1. A Campylobacter spp. kimutatása

Ezeknek az izolátumoknak egy részét negyedévenként kell elküldeni a laboratóriumnak. Ha izolátumokat kell szállítani laboratóriumok között, akkor megfelelő körülményeket kell biztosítani (például aktívszenes tamponok).

2.5.2. A Campylobacter spp. mennyiségi meghatározása

A Campylobacter spp. mennyiségi meghatározását az „Élelmiszerek és állati takarmányok mikrobiológiája. A Campylobacter spp. kimutatásának és megszámlálásának horizontális módszere. 2. rész: Telepszámlálási technikák” című ISO/TS 10272-2:2006 szabvány szerint kell végezni. 10 ml törzs-szuszpenzióból 0,1 ml-t és annak további hígításait kell megvizsgálni úgy, hogy a számlálást el lehessen végezni 106 CFU/g értékig. Ezenkívül a hígítatlan törzsszuszpenzióból 1 ml-t meg kell vizsgálni a 10 CFU/g számlálási határérték meghatározásához. Minden lemezes meghatározást duplikálva kell elvégezni.

Ahhoz, hogy az adatokat össze lehessen hasonlítani és meg lehessen ítélni (a későbbi kockázatértékeléshez), becsléssel meg kell állapítani minden laboratóriumra a mennyiségi meghatározási módszer mérési bizonytalanságát.

A mérési bizonytalanság becsléséhez az ISO/TS 19036:2006 műszaki specifikáció használandó azzal az eltéréssel, hogy a mérési bizonytalanság becsléséhez a törzsszuszpenzióból származó párhuzamos hígításokat kell felhasználni.

A mérési bizonytalanság a reprodukálhatóság laboratóriumon belüli szórásából vezethető le. A mérési bizonytalanság becsléséről májustól szeptemberig kell adatokat gyűjteni, hogy legyenek pozitív minták. Összesen 12 pozitív mintát kell megvizsgálni a törzsszuszpenzió 10 ml-éből készített duplikált és párhuzamos hígításokban. A mérési bizonytalanság becslésére kapott nyers adatokat a felmérés végrehajtása átfogó leírásának (lásd E. rész) részeként külön kell megadni.

3. Az izolátumok tárolása

Ajánlott az izolátumokból egy reprezentatív sorozatot megőrizni például azért, hogy később el lehessen végezni az antibiotikumokkal szembeni érzékenység vizsgálatát. Pozitív mintánként egy izolátumot kell megőrizni. Erre a célra lehetőleg a mennyiségi elemzésnél használt Campylobacter-izolátumot kell felhasználni. Az izolátumokat a nemzeti referencialaboratóriumokban kell tárolni a nemzeti referencialaboratóriumok tenyészetgyűjteményére vonatkozó szokásos módszerek szerint, oly módon, ami biztosítja a törzsek életképességét legalább két évig.

E. RÉSZ

Jelentések

A jelentéseknek legalább az alábbi információkat kell tartalmazniuk:

A felmérés végrehajtásának átfogó leírása:

—	vágóhidak: összes vágóhíd országonként, és azoknak a száma, ahol mintát vettek,

—	az elsődleges minta tényleges mennyisége,

—	a rétegezési és véletlenítési eljárások leírása,

—	a minőség-ellenőrzés leírása, amely tartalmazza a Campylobacter mennyiségi meghatározását illetően a mérési bizonytalanság becslésének (laboratóriumonként 12 érték) ismertetését,

—	összesített eredmények.

Az előfordulási gyakoriságra vonatkozó konkrét adatok:

A tagállamok a vizsgálat eredményeit nyers adatok formájában juttatják el a Bizottsághoz, a Bizottság által biztosított adatszótár és adatgyűjtő űrlapok segítségével.

Legalább a következő információkat kell megadni:

—	a vágóhíd neve/kódja,

—	a vágási tétel azonosítója,

—	a vágási tétel származási gazdaságának (mezőgazdasági üzem) neve/kódja,

—	a gazdaság mérete, ha ismert,

—	az állomány Salmonella elleni vakcinázási helyzete, ha ismert,

—	a brojlerek életkora a mintavételkor (vágáskor),

—	információ arról, hogy az állományból ez az első, vagy pedig egy későbbi vágási tétel volt-e (ritkítás előtt vagy sem),

—	tartás típusa (hagyományos, szabad tartás, biotartás),

—	ugyanabban az állományban a korábbi Salmonella- és Campylobacter-vizsgálatok eredményei,

—	a mintavétel időpontja,

—	az adott vágóhídon évente levágott szárnyasok száma,

—	az alkalmazott hűtési módszer típusa (levegő, bemerítéses, permetezéses),

—	szállítási jegyzőkönyv részletes adatai (előírás szerinti: igen/nem),

—	a laboratóriumba érkezés időpontja,

—	a vizsgálat időpontja,

—	a laboratórium azonosítása,

—	a minta típusa,

—	az alkalmazott tenyésztési módszerek és különösen a szelektív táptalaj(ok) leírása,

—	Campylobacter-izolátum: a kitenyésztéshez alkalmazott módszer,

—	Campylobacter: a bakteriológiai vizsgálat eredménye, a vakbélmintából történt kitenyésztéssel együtt,

—	Campylobacter: a bakteriológiai vizsgálat eredménye, a tetemmintából történt kitenyésztéssel és mennyiségi meghatározással együtt,

—	Salmonella: a bakteriológiai vizsgálat és a szerotipizálás eredménye,

—	a mintavétel és az elemzés között eltelt idő (12 órás időszakonként).

A vakbélmintákból származó Campylobacter-izolátumok antibiotikumokkal szembeni ellenálló képességének vizsgálatára vonatkozó konkrét információk:

Az antibiotikumokkal szembeni ellenálló képesség megfigyelésének eredményeit a 2003/99/EK irányelv 9. cikkének megfelelően a zoonózisok, zoonózis-kórokozók és az antibiotikumokkal szembeni ellenálló képesség tendenciáiról és forrásairól szóló éves jelentésben kell értékelni és megadni.

Figyelembe véve a 2003/99/EGK irányelv IV. mellékletében szereplő rendelkezéseket is, a következő információkat kell megadni:

—	az izolátumok származása, például alapfelmérés, ellenőrzési program, passzív felügyelet,

—	az érzékenység vizsgálatához használt izolátumok száma Campylobacter-fajonként,

—	az ellenállóképesnek talált izolátumok száma antibiotikumonként és Campylobacter-fajonként, és

—	a teljes mértékben érzékeny izolátumok száma és az 1. táblázatban felsoroltak közül 1, 2, 3, 4 és 4-nél több antibiotikummal szemben ellenálló izolátumok száma.

(1) Becslés: gazdaságok száma (4 Észtországban, 5 Lettországban) × 2 állomány gazdaságonként × 2 vágási tétel állományonként × 6 alkalom évenként. Luxemburgban brojlereket csak 3 kisebb állományból vágnak. Az ezekből származó 1-1 vágási tételből kell mintát venni negyedévenként.

(EUR)
Tagállam	A mintavételek és elemzések összes társfinanszírozásának felső határa
Belgium – BE	58 092
Bulgária – BG	58 092
Cseh Köztársaság – CZ	58 092
Dánia – DK	58 092
Németország – DE	58 092
Észtország – EE	14 688
Írország – IE	58 092
Görögország – EL	58 092
Spanyolország – ES	58 092
Franciaország – FR	58 092
Olaszország – IT	58 092
Ciprus – CY	58 092
Lettország – LV	18 360
Litvánia – LT	58 092
Luxemburg – LU	1 836
Magyarország – HU	58 092
Málta – MT	58 092
Hollandia – NL	58 092
Ausztria – AT	58 092
Lengyelország – PL	58 092
Portugália – PT	58 092
Románia – RO	58 092
Szlovénia – SI	58 092
Szlovákia – SK	58 092
Finnország – FI	58 092
Svédország – SE	58 092
Egyesült Királyság – UK	58 092
Összesen:	1 429 092

Az alábbi tevékenységekkel kapcsolatban felmerült költségek	Vizsgálatok száma	A tárgyidőszak során felmerült összes vizsgálati költség (nemzeti pénznemben kifejezve)
A Campylobacter spp. bakteriológiai kimutatása
A Salmonella spp. bakteriológiai kimutatása
A Campylobacter spp. megerősítő vizsgálata
A Campylobacter-izolátumok kitenyésztése
A Campylobacter-izolátumok számlálásos meghatározása
A Salmonella-izolátumok szerotipizálása
A Campylobacter-izolátumok antibiotikumokkal szembeni ellenálló képességének vizsgálata