—

a Christie’s France SNC képviseletében D. Théophile és A. Rios avocats,

—

a Syndicat national des antiquaires képviseletében G. Lesourd és B. Edelman avocats,

—

a francia kormány képviseletében D. Colas és F.‑X. Bréchot, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében J. Hottiaux és J. Samnadda, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló, 2001. szeptember 27‑i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 272., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 240. o.) 1. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

Ezt a kérelmet a Christie’s France SNC (a továbbiakban: Christie’s France) és a Syndicat national des antiquaires (a továbbiakban: SNA) között az általános értékesítési feltételekben foglalt azon kikötés érvényessége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő, amely szerint a követő jog alapján a szerzőnek járó díjjal megegyező összeget a vevőnek kell megfizetnie a Christie’s France részére (a továbbiakban: vitatott kikötés).

3

A 2001/84 irányelv (3), (4), (9), (10), (13)–(15), (18) és (25) preambulumbekezdésének szövege a következő:

[...]

[...]

[...]

[...]

4

Az említett irányelvnek „A követő jog tárgya” című 1. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok az eredeti műalkotás szerzőjének javára követő jogot biztosítanak, amely elidegeníthetetlen, és amelyről a szerző előzetesen sem mondhat le; e jog alapján az alkotásnak a szerző általi első eladását követő minden további eladásáért származó eladási árból a szerző részesedésre jogosult.

(2)   Az (1) bekezdésben foglalt jogot valamennyi újraeladásra alkalmazni kell, amelyben a művészeti piac képviselői – így például aukciós házak, művészeti galériák és általában műkereskedők – eladóként, vevőként, illetve közvetítőként közreműködnek.

[...]

(4)   A követő jogi díj az eladót terheli. A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a (2) bekezdésben említett – az eladótól különböző – természetes vagy jogi személy egyedül vagy az eladóval együttesen felel a követő jogi díj megfizetéséért.”

5

A 2001/84 irányelv 1. cikkét a francia jogba az információs társadalomban fennálló szerzői jogról és szomszédos jogokról szóló, 2006. augusztus 1‑jei 2006‑961. sz. törvény (JORF 2006. augusztus 3., 11529. o.) ültette át.

6

A szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv e törvényből eredő L. 122‑8. cikke értelmében:

„Az […] eredeti képzőművészeti alkotás szerzőjét elidegeníthetetlen követő jog illeti meg, amely alapján az alkotásnak a szerző vagy jogutódai általi első eladását követő minden további olyan eladásáért származó eladási árból részesedésre jogosult, amely a művészeti piaci képviselőjének eladói, vevői vagy közvetítői minőségben történő közreműködésével valósul meg. […]

A követő jogi díj az eladót terheli. Megfizetésének felelőssége az adásvételben részt vevő kereskedőt terheli, ha pedig az átruházásra két kereskedő között kerül sor, az eladót. […]”

7

A Christie’s France, a Christie’s multinacionális vállalkozás leányvállalata, amely műalkotások önkéntes értékesítésével foglalkozik nyilvános árverések keretében. Ebben a minőségében időszakonként műalkotás‑értékesítéseket szervez, amelyeken az eladók nevében működik közre. Ezen eladások némelyike követőjogdíj‑köteles. A Christie’s France az általános értékesítési feltételeiben előírta a vitatott kikötést, amely lehetővé teszi számára, hogy minden – a katalógusában λ szimbólummal jelölt – követőjogdíj‑köteles tétel után az eladó nevében és számlájára egy adott összeget kapjon, amelyet összeget ezt követően az e díj beszedésével megbízott szervezetnek vagy magának a szerzőnek köteles megfizetni.

8

Az SNA szakszervezet, amelynek tagjai ugyanazon a piacon működnek mint a Christie’s France, ezáltal – e szakszervezet szerint – versenyhelyzetben vannak ezzel a vállalattal.

9

Az SNA a 2008. és 2009. év során megvalósított eladások alapján úgy vélte, hogy a vitatott kikötés a követő jogi díj megfizetését a vevő kötelezettségévé teszi, ami tisztességtelen versenymagatartásnak minősül, és sérti a szellemi tulajdonról szóló törvénykönyv L. 122‑8. cikkét. Az SNA ezért keresetet indított a Christie’s France ellen az említett kikötés semmisségének megállapítása érdekében.

10

A tribunal de grande instance de Paris (párizsi általános hatáskörű elsőfokú bíróság) a 2011. május 20‑i ítéletében elutasította a keresetet, mivel álláspontja szerint a követői jogi díj fizetési kötelezettségének áttelepítése önmagában nem minősül tisztességtelen versenymagatartásnak.

11

Az SNA az ítélettel szemben fellebbezést nyújtott be a cour d’appel de Paris‑hoz (párizsi fellebbviteli bíróság). Az utóbbi bíróságnak az volt az álláspontja, hogy először is a követő jogi díjat úgy alakították ki, mint a mű eladása nyomán gazdagodó eladó által a szerzőnek – akinek a mű első átruházásakor fizetett eredeti díj nagyon szűkös is lehetett – fizetett díjazást az első eladást követően előállt értéknövekedés után. Másodszor a cour d’appel de Paris szerint a 2001/84 irányelv rendelkezéseitől való bármilyen szerződéses eltérés ellentétes az irányelv céljával, amely a követői jog egységesítésének biztosítása. Ebből következően a cour d’appel de Paris semmisnek nyilvánította a vitatott kikötést.

12

A Christie’s France felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, többek között azt állítva, hogy a 2001/84 irányelv további pontosítás vagy korlátozás nélkül mondja ki, hogy a követő jogi díj az eladót terheli, nem zárja tehát ki, hogy a követői jogi díj megfizetésének kötelezettségét szerződésben másra telepítsék.

13

E körülmények között a Cour de cassation (semmítőszék) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Úgy kell‑e értelmezni a [2001/84 irányelv] 4. cikkének (1) bekezdésében található szabályt, amely szerint a követő jogi díj megfizetése az eladót terheli, hogy véglegesen az eladó viseli e költséget, szerződésben kikötött eltérés lehetősége nélkül?”

14

A kérdést előterjesztő bíróság a kérdésével lényegében arra keresi a választ, hogy a 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell‑e értelmezni, hogy a szerint a követő jog költségét véglegesen és mindenképpen az eladó viseli, vagy ettől szerződéses úton el lehet térni.

15

Először is emlékeztetni kell arra, hogy a 2001/84 irányelv elfogadásának többek között az volt célja – amint az a (3) és (4) preambulumbekezdéséből kitűnik –, hogy a képzőművészeti alkotások szerzőinek gazdasági részesedést biztosítson az alkotásuk sikeréből (lásd ebben az értelemben: Fundación Gala‑Salvador Dalí és VEGAP ítélet, C‑518/08, EU:C:2010:191, 27. pont).

16

A 2001/84 irányelvnek ezenkívül az a célja – amint az a (13) és (14) preambulumbekezdéséből kitűnik – hogy megszüntesse azokat a jogi különbségeket, amelyek többek között a művészek közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezetnek aszerint, hogy alkotásaikat hol értékesítik.

17

Az említett célok megvalósításának biztosítása érdekében az említett irányelv 1. cikkének (1) bekezdése értelmében a szerző javára követő jogot biztosítanak amely elidegeníthetetlen, amelyről a szerző előzetesen sem mondhat le, és amely arra irányul, hogy a szerzők számára bizonyos mértékű díjazást biztosítsanak az alkotásaik minden újraeladásából származó vételár meghatározott százalékával megegyező összegű díj útján.

18

Ezzel összefüggésben meg kell állapítani, hogy mivel a 2001/84 irányelv arra kötelezi a tagállamokat, hogy a követő jog alapján díjat írjanak elő, a tagállamokat felelősnek kell tekinteni e díj hatékony beszedéséért, mivel különben ezen irányelv vonatkozó rendelkezései nem érvényesülnének hatékonyan (lásd analógia útján: Stichting de Thuiskopie ítélet, C‑462/09, EU:C:2011:397, 34. pont).

19

A tagállamok e felelőssége azt is magában foglalja, hogy – a 2001/84 irányelv által rögzített keretek között – kizárólag ők határozhatják meg azt a személyt, aki a szerzőnek járó említett díj megfizetésére köteles.

20

Az említett irányelv (4) preambulumbekezdéséből ugyanis kitűnik, hogy szükség van annak biztosítására, hogy a szerzők megfelelő és egységes védelemben részesüljenek. Márpedig az ilyen szintű védelem biztosításának éppen az az előfeltétele, hogy a követő jogi díj megfizetésére köteles személyt kizárólag a tagállamok jelöljék ki a jogszabályaikban.

21

A 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése – együttesen értelmezve ezen irányelv (25) preambulumbekezdésével – ebben a vonatkozásban kimondja, hogy a követő jogi díj alapvetően az eladót terheli.

22

Ez a megoldás egyébiránt könnyen megmagyarázható azzal a körülménnyel, hogy az újraeladás során az ügylet alapján rendszerint az eladó kapja meg a vételárat.

23

Mindamellett a 2001/84 irányelv 1. cikke (4) bekezdésének második mondatából – együttesen értelmezve ezen irányelv (25) preambulumbekezdésével – az is következik, hogy a díjfizetésre az eladót kötelező elv alól a tagállamok eltéréseket is megállapíthatnak, azonban korlátozva vannak azon másik személy kiválasztásában, akinek – egyedül vagy az eladóval együttesen – vállalnia kell a díjfizetésre köteles személy felelősségét.

24

A 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése ebben a tekintetben kifejti, hogy abban az esetben, ha a tagállam úgy dönt, hogy az eladótól különböző személy legyen a díjfizetésre kötelezett, ezt a személyt az ezen irányelv 1. cikkének (2) bekezdésében foglaltak szerint a művészeti piac képviselői közül kell kiválasztania, akik a 2001/84 irányelv hatálya alá tartozó újraeladásokban eladóként, vevőként vagy közvetítőként közreműködnek.

25

Másodszor, noha a 2001/84 irányelv 1. cikke (4) bekezdésének bizonyos nyelvi változatait, így a spanyol, francia, olasz vagy portugál nyelvi változatokat úgy is lehet értelmezni, hogy azok különbséget tesznek egyrészt a szerzőnek járó díj megfizetésére köteles és azért felelős személy, másrészt azon személy között, akinek e díj költségét véglegesen viselni kell, rá kell mutatni, hogy ugyanezen rendelkezés más nyelvi változatai, így a dán, német, angol, román vagy svéd nyelvi változatok nem tesznek ilyen értelmű különbséget.

26

Márpedig az uniós jogi rendelkezés egységes értelmezésének szükségessége azt követeli meg, hogy annak egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás kontextusára és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd ebben az értelemben: DR és TV2 Danmark ítélet, C‑510/10, EU:C:2012:244, 45. pont; Bark‑ítélet, C‑89/12, EU:C:2013:276, 40. pont).

27

Ami azt a kontextust illeti, amelybe a 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdése illeszkedik, rá kell mutatni, hogy ezen irányelv (9), (10) és (25) preambulumbekezdéséből az következik, hogy az irányelv meghatároz ugyan bizonyos szempontokat az érintett művekre, a követő jog jogosultjaira, a díj mértékére, a követőjogdíj‑köteles ügyletekre, a számítás alapjára, valamint a fizetésre kötelezett személyre vonatkozóan, nem szól arról, hogy pontosan mely személynek kell véglegesen viselnie a követő jogi díj alapján a szerzőnek járó díj költségét.

28

Annak érdekében, hogy értelmezni lehessen e személy megjelölésének elmaradását, utalni kell a 2001/84 irányelv által követett célokra. Ebben a tekintetben, noha az irányelvnek többek között az a célja, hogy véget vessen a művészeti piacon fennálló verseny torzulásainak, ezt a célt behatárolják az irányelv (13) és (15) preambulumbekezdésében meghatározott korlátok.

29

Az említett preambulumbekezdésekből különösen az következik, hogy nincs szükség a nemzeti jogszabályok közötti olyan különbségek megszüntetésére, amelyek várhatóan nem befolyásolják hátrányosan a belső piac működését, illetve annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mozgástér maradjon a tagállami döntéshozatalnak, elégséges azoknak a belső rendelkezéseknek az összehangolása, amelyek közvetlen hatással vannak a belső piac működésére (lásd ebben az értelemben: Fundación Gala‑Salvador Dalí és VEGAP ítélet, EU:C:2010:191, 27. és 31. pont).

30

Márpedig, noha az ily módon körülírt cél megvalósítása megköveteli, hogy megjelöljék azt a személyt, aki a követő jogi díj alapján a szerzőnek járó díj megfizetéséért felelős, valamint hogy meghatározzák azokat a szabályokat, amelyek e díj összegének megállapítására vonatkoznak, ugyanez nem mondható el arról a kérdésről, hogy ki viselje véglegesen a díj költségét.

31

Természetesen nem lehet eleve kizárni, hogy ez utóbbi körülmény torzító hatással lehet a belső piac működésére, mindazonáltal a belső piacot érő ilyen hatás mindenképpen csak közvetett, hiszen az azon szerződéses áttelepítés eredménye, amely a követő jog alapján járó díj összegének megfizetésétől függetlenül valósult meg, és a díj megfizetéséért a kötelezett személy marad a felelős.

32

Következésképpen abban az esetben, ha a tagállam által elfogadott jogszabály azt írja elő, hogy a díjfizetésre kötelezett személy az eladó vagy a művészeti piacnak az ügyletben közreműködő képviselője, a 2001/84 irányelvvel nem ellentétes, hogy az utóbbiak az újraeladás során bármely személlyel – a vevőt is beleértve – megállapodhassanak arról, hogy a követő jog címén a szerzőnek járó díj költségét véglegesen a vevő viselje, mivel az ilyen szerződéses megállapodás egyáltalán nincs hatással a díjfizetésre kötelezett személyt a szerzővel szemben terhelő kötelezettségekre és felelősségre.

33

A fenti megfontolások összességére tekintettel az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy 2001/84 irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy a követő jogi díj fizetésére kötelezett, a nemzeti jogszabály által kijelölt személy – függetlenül attól, hogy ez az eladó vagy a művészeti piacnak az ügyletben közreműködő képviselője – bármely más személlyel, a vevőt is beleértve, megállapodhasson abban, hogy a követő jogi díj költségeinek egészét vagy annak egy részét véglegesen a vevő viselje, amennyiben az ilyen szerződéses megállapodás egyáltalán nincs hatással a díjfizetésre kötelezett személyt a szerzővel szemben terhelő kötelezettségekre és felelősségre.

34

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:

Az eredeti műalkotás szerzőjét megillető követő jogról szóló, 2001. szeptember 27‑i 2001/84/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes, hogy a követő jogi díj fizetésére kötelezett, a nemzeti jogszabály által kijelölt személy – függetlenül attól, hogy ez az eladó vagy a művészeti piacnak az ügyletben közreműködő képviselője – bármely más személlyel, a vevőt is beleértve, megállapodhasson abban, hogy a követő jogi díj költségeinek egészét vagy annak egy részét véglegesen a vevő viselje, amennyiben az ilyen szerződéses megállapodás egyáltalán nincs hatással a díjfizetésre kötelezett személyt a szerzővel szemben terhelő kötelezettségekre és felelősségre.