C-272/01. sz. ügy

Az Európai Közösségek Bizottsága

kontra

Portugál Köztársaság

„Tagállami kötelezettségszegés – 76/160/EGK irányelv – A fürdővizek minősége – Határértékek be nem tartása – A Portugáliában található valamennyi édesvízi fürdőhely megjelölésének elmulasztása – Elégtelen mintavételi gyakoriság”

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – A fürdővizek minősége – 76/160 irányelv – A tagállamok általi végrehajtás – Eredménykötelem

(76/160 tanácsi irányelv, 4. cikk, (1) bekezdés)

A fürdővizek minőségéről szóló, 76/160 irányelv 4. cikkének (1) bekezdése egy meghatározott eredmény elérésére kötelezi a tagállamokat: annak teljesítésére, hogy a fürdővizek minősége feleljen meg az irányelv kötelező értékeinek. Ez utóbbi nem teszi lehetővé, hogy a tagállamok – a rájuk vonatkozó eltérésektől eltekintve – olyan sajátos körülményekre hivatkozzanak, amelyek igazolhatnák a tagállami kötelezettségszegést.

(vö. 34. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (második tanács)

2004. július 15. (*)

„Tagállami kötelezettségszegés – 76/160/EGK irányelv – A fürdővizek minősége – Határértékek be nem tartása – A Portugáliában található valamennyi édesvízi fürdőhely megjelölésének elmulasztása – Elégtelen mintavételi gyakoriság”

A C‑272/01. sz. ügyben,

az Európai Közösségek Bizottsága (képviselik: M. T. Figueira és G. Valero Jordana, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

felperesnek

a Portugál Köztársaság (képviselik: L. Fernandes, M. Telles Romão és M. João Lois, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

annak megállapítása iránt benyújtott keresete tárgyában, hogy a Portugál Köztársaság

–        mivel nem tett meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a fürdővíz minősége megfeleljen a fürdővizek minőségéről szóló, 1975. december 8-i 76/160/EGK tanácsi irányelv (HL L 1976., L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 26. o.) 3. cikkében megállapított értékeknek,

–        mivel nem tartotta be az irányelv mellékletében előírt minimum mintavételi gyakoriságot, és

–        mivel nem jelölt meg minden Portugáliában található édesvízi fürdőhelyet,

nem teljesítette ezen irányelv 1. cikkének (2) és (3) bekezdésével és a melléklettel együtt olvasott 4. cikkének (1) bekezdéséből, valamint az irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit,

A BÍRÓSÁG (második tanács),

tagjai: C. W. A. Timmermans tanácselnök, C. Gulmann, J.‑P. Puissochet, J. N. Cunha Rodrigues és N. Colneric (előadó) bírák,

főtanácsnok: P. Léger,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az előadó bíró jelentésére,

a főtanácsnok indítványának a 2003. október 23-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az Európai Közösségek Bizottsága a Bíróság Hivatalához 2001. július 10-én beérkezett keresetlevelében az EK 226. cikk szerinti keresetet nyújtott be annak megállapítása iránt, hogy a Portugál Köztársaság mivel

–        nem tett meg minden szükséges intézkedést annak biztosítására, hogy a fürdővíz minősége megfeleljen a fürdővizek minőségéről szóló, 1975. december 8-i 76/160/EGK tanácsi irányelv (HL L 1976., L 31., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 26. o., a továbbiakban irányelv) 3. cikkében megállapított értékeknek,

–        nem tartotta be az irányelv mellékletében előírt minimum mintavételi gyakoriságot, és

–        nem jelölt meg minden Portugáliában található édesvízi fürdőhelyet,

nem teljesítette ezen irányelv 1. cikkének (2) és (3) bekezdésével és a melléklettel együtt olvasott 4. cikkének (1) bekezdéséből, valamint az irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit, és kéri továbbá a Portugál Köztársaság marasztalását az eljárási költségek viselésében.

2        A Portugál Köztársaság kéri a Bíróságot, hogy

–        utasítsa el a keresetet;

–        a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

 Jogi háttér

 A közösségi szabályozás

3        Az irányelv célja annak első preambulumbekezdése szerint a környezet és az emberi egészség védelme érdekében a fürdővíz szennyezettségének csökkentése és az ilyen vizek védelme a további minőségromlástól. Az irányelv melléklete e célból számos fizikai, kémiai és mikrobiológiai paramétert ír elő a fürdővizekre, továbbá olyan irányadó és kötelező értékeket, amelyek alapján a tagállamok megállapítják a fürdővizekre vonatkozó határértékeket.

4        Az 1. cikk (1) bekezdése szerint az irányelv “a fürdővíz minőségére vonatkozik, kivéve a gyógyászati célú vizeket és az úszómedencékben használt vizet”.

5        Az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint:

„Ezen irányelv alkalmazásában:

a)      »fürdővíz«: olyan folyó- vagy álló édesvíz, vagy ennek részei, és tengervíz, amelyben:

–        a fürdés kimondottan megengedett az egyes tagállamok erre jogosult hatóságai által, vagy

–        a fürdés nem tilos, és rendszerint nagyszámú fürdőző szokta igénybe venni;

b)      »fürdőhely«: olyan terület, ahol fürdővíz található;

c)      »fürdési idény«: az az időszak, amelyben nagyszámú fürdőzőre lehet számítani a helyi szokásoknak, helyi szabályoknak és a helyi időjárási viszonyoknak megfelelően.”

6        Az irányelv 3. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok határozzák meg valamennyi fürdőhely, illetve az egyes fürdőhelyek vonatkozásában a mellékletben található fürdővízre vonatkozó paraméterek határértékeit. A 3. cikk (2) bekezdése előírja, hogy az (1) bekezdés alapján megállapított értékek nem lehetnek kevésbé szigorúak, mint a melléklet I. oszlopában meghatározottak.

7        Az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a fürdővíz minősége az ezen irányelv 3. cikke szerint megállapított határértékeknek az értesítéstől számított tíz éven belül megfeleljen.

8        A Portugál Köztársaság felismerte, hogy az irányelv alkalmazása az Európai Közösségekhez való csatlakozásakor számos problémát vetne fel, ezért lehetőséget kért az eltérésre az irányelv átültetése és alkalmazása során. Az eltérést a Spanyol Királyság és a Portugál Köztársaság csatlakozási feltételeiről és a szerződések kiigazításáról szóló okmány 395. cikke és a XXXVI. melléklet III. részének 3. pontja (HL 1985., L 302., 23. o.) 1993. január 1-jéig engedélyezte.

9        Az irányelv 5. cikkének (1) bekezdése szerint a 4. cikk alkalmazásában a fürdővíz akkor tekinthető a szóban forgó paraméterek szerint megfelelőnek, ha az azonos mintavételi helyen a mellékletben meghatározott időközönként vett minták azt mutatják, hogy a minták e bekezdésben meghatározott százaléka megfelel az érintett víz minőségére vonatkozó paraméterértékeknek.

10      Az irányelv 6. cikkének (1) bekezdése szerint a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai végzik a mintavételeket, amelyek minimális gyakorisága a mellékletben van meghatározva. Ugyanezen cikk (2) bekezdésének első és harmadik mondata előírja, hogy a mintákat olyan helyen kell venni, ahol a fürdőzők napi átlagos jelenléte a legnagyobb, és hogy a mintavételt két héttel a fürdőszezon kezdete előtt kell megkezdeni.

11      Az irányelv 8. cikkének (1) bekezdése eltérést enged meg, ha egyes, az irányelv mellékletében megnevezett paraméterek esetében kivételes időjárási vagy földrajzi viszonyok uralkodnak, illetve akkor, ha a fürdővíz bizonyos anyagokban természetes úton dúsul, és ez okozza az eltérést a mellékletben meghatározott értékektől. Ha egy tagállam az irányelv rendelkezéseitől való eltérést határoz el, erről a Bizottságot haladéktalanul értesítenie kell, megjelölve az okokat és az előrelátható időtartamot.

12      Az irányelv 13. cikke előírja, hogy a tagállamok rendszeresen – először négy évvel az irányelvről szóló értesítés után – átfogó jelentést küldenek a Bizottságnak a tagállamok fürdővizeit és ezek legfontosabb jellemzőit illetően (a továbbiakban: éves jelentés). Ezt a jelentést a tagállamok 1993. január 1-jétől, azaz attól a naptól évente küldik meg, amelyen hatályba lépett az említett 13. cikknek a környezetre vonatkozó egyes irányelvek végrehajtásáról szóló jelentések egységesítéséről és ésszerűsítéséről szóló, 1991. december 23-i 91/692/EGK tanácsi irányelv (HL L 377., 48. o.) általi módosítása.

 A nemzeti szabályozás

13      Az irányelvet az 1990. március 7-i 74/90. sz. törvényrendelet (Diário da República  I, 55. sz., 1990. március 7.) ültette át a portugál jogba. Ezt a törvényrendeletet az 1998. augusztus 1-jei 236/98. sz. törvényrendelet (Diário da República  I, 176. sz., 1998. augusztus 1.) hatályon kívül helyezte és a helyébe lépett, meghatározva többek között a fürdővizekre alkalmazandó értékeket az irányelv mellékletében megadott paraméterek tekintetében.

14      A 236/98. sz. törvényrendelet 3. cikkének 24. pontja szerint a portugál fürdőszezon a szárazföldön minden év június 1-jétől szeptember 30-ig, az Azori-szigeteki autonóm régióban pedig június 15-től szeptember 15-ig tart.

15      Az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontjában található „nagyszámú fürdőző” kifejezést a 236/98. sz. törvényrendelet 3. cikkének 12. pontja úgy határozza meg, hogy az „a fürdőszezonban körülbelül napi 100 fürdőzőnek” felel meg.

 A pert megelőző eljárás

16      Tekintettel arra, hogy egyrészről a Bizottság szerint néhány portugál fürdőterületen nem tartották be az irányelv által előírt kötelező értékeket és nem vettek elegendő mintát, valamint másrészről a Portugál Köztársaság nem jelölte meg az összes édesvízi fürdőhelyet, a Bizottság kötelezettségszegés miatt indított eljárást.

17      Miután a Portugál Köztársaságot észrevételei előterjesztésére szólította fel, a Bizottság 1998. december 11-én indokolással ellátott véleményt intézett a tagállamhoz, amelyben felhívta arra, hogy a vélemény kézbesítésétől számított két hónapon belül tegye meg az abban foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket. Mivel a portugál hatóságok válasza nem elégítette ki a Bizottságot, a jelen kereset benyújtásáról határozott.

 A keresetről

18      A Bizottság három kifogást hozott fel a Portugál Köztársaság ellen. A Bizottság megítélése szerint a Portugál Köztársaság megsértette az irányelvből származó kötelezettségeit azáltal, hogy

–        nem tartotta be az irányelvben megállapított minőségi előírásokat;

–        nem jelölte meg valamennyi fürdőhelyét és

–        nem tartotta be a minimum mintavételi gyakoriságot.

 Az irányelvben megállapított kötelező határértékek be nem tartására vonatkozó első kifogásról

 A felek érvei

19      A Bizottság felrója a Portugál Köztársaságnak, hogy jelentős számú olyan fürdőhelye van, amelynek vízminősége nem felel meg az irányelvben megállapított kötelező értékeknek. Ez sérti az irányelv 3. cikkével összefüggésben értelmezett 4. cikkének (1) bekezdését.

20      A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az 1998. évi fürdési idényre vonatkozó bizottsági jelentés 2. pontjában található táblázatból kitűnik, hogy ebben az idényben a parti vizek 10,5%-a és az édesvizek 79,1%-a nem felelt meg a kötelező értékeknek.

21      Az 1998-as idényt jellemző arányok egyértelmű romlást mutatnak az 1997-es évhez képest, amikor a parti vizek 9,8%-a és az édesvizek 66,7%-a nem felelt meg a kötelező értékeknek.

22      A Bizottság előadása szerint a portugál hatóságok által készített 1999. évi fürdési idény fürdővízminőségről szóló jelentéséből kitűnik, hogy némi javulás ellenére a helyzet még mindig nem kielégítő, mivel a tengervizek 6,1%-a és az édesvizek 21,6%-a nem felelt meg a kötelező értékeknek.

23      A Bizottság másfelől hangsúlyozza, hogy első kifogása nem a 2000. évi fürdési idényre vonatkozóan közölt számadatokon alapul.

24      A portugál kormány szerint jelentős és állandó javulást lehetett tapasztalni Portugáliában 1999-ig, mind a mintavételek gyakorisága, mind a határértékek tekintetében.

25      A problémás területek ismert és – a jelentős javulás ellenére – továbbra is fennálló nehézségeinek leküzdése érdekében a portugál hatóságok különböző javító és megelőző intézkedéseket támogattak, amelyekről az indokolással ellátott véleményhez kapcsolódóan tájékoztatták a Bizottságot. A meghozott intézkedéseket illetően a portugál kormány ilyenként említi az 1999. április 30-án kelt levelében ismertetett, a fürdőhelyekre vonatkozó egészségügyi monitoring programot, továbbá az adott fürdési idényben nem megfelelő értékeket mutató területek javítását célzó azon programokat, amelyeket az irányelv alkalmazásáról szóló mindenkori éves jelentéshez mellékeltek, és amelyek a folyamatban lévő vagy tervezett helyreállítási munkálatokat ölelik fel, valamint a fürdővízminőség megőrzését és javítását elősegítő intézkedéscsomagot.

26      A portugál kormány megjegyzi, hogy a parti fürdővizek az európai átlag közel 90%-át elérő mértékben, 1999-ben pedig csaknem 94%-ban megfeleltek a kötelező értékeknek.

27      Az édesvízi fürdőhelyeket illetően a portugál kormány ellentmond az 1998. évi fürdési idényről szóló bizottsági jelentésben közölt számoknak. A portugál kormány szerint az irányelvnek nem megfelelő vizek aránya az adott évben 54% és nem 79% volt.

28      A portugál kormány úgy ítéli meg, hogy az édesvízi fürdőhelyek kérdése összetettebb problémákat vet fel.

 A Bíróság álláspontja

29      Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a tagállami kötelezettségszegés fennállását az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő leteltének időpontjában fennálló helyzet alapján kell vizsgálni (lásd pl. a C‑147/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. március 15-én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑2387. o.] 26. pontját).

30      A szóban forgó ügyben az indokolással ellátott vélemény kézbesítésétől számítva két hónapi határidőt szabott a portugál kormánynak arra, hogy eleget tegyen az ebben a véleményben foglaltaknak. Mivel az indokolással ellátott vélemény 1998. december 11-én került kézbesítésre, a határidő 1999. február 11-én járt le. Annak vizsgálatánál, hogy fennáll-e a kötelezettségszegés, ez a dátum a döntő.

31      Még ha nem is ismeretes, pontosan milyen értékeket mutattak a fürdővizek 1999. február 11-én, nem kétséges, hogy az indokolással ellátott véleményben megállapított határidő lejártakor a vizek minősége nem felelt meg az irányelv mellékletében foglalt kötelező értékeknek. A portugál fürdővizek minőségéről a megelőző és az ezt követő fürdési idényben készült jelentések ugyanis kizárólag arra engednek következtetni, hogy ezek a vizek nem feleltek meg az értékeknek.

32      Így a portugál hatóságok által az 1998. évi fürdési idényben tapasztalt fürdővíz-minőségről készített jelentésből is az tűnik ki, hogy a fürdővíz minősége ebben a fürdési idényben nem felelt meg teljesen az irányelv mellékletében megállapított kötelező értékeknek.

33      Nem vitás, hogy a portugál fürdővizek a Bizottság által elismert bizonyos mértékű javulás ellenére az 1999. évi fürdési idényben sem feleltek meg teljesen az irányelv mellékletében megállapított értékeknek.

34      A portugál kormány által hivatkozott intézkedéseket és nehézségeket illetően azt kell figyelembe venni, hogy az irányelv 4. cikkének (1) bekezdése egy meghatározott eredmény elérésére kötelezi a tagállamokat: annak teljesítésére, hogy a fürdővizek minősége feleljen meg az irányelv kötelező értékeinek. Az irányelv nem teszi lehetővé, hogy a tagállamok – a rájuk vonatkozó eltérésektől eltekintve – olyan sajátos körülményekre hivatkozzanak, amelyek igazolhatnák a tagállami kötelezettségszegést. (lásd pl. a C‑92/96. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 1998. február 12-én hozott ítélet [EBHT 1998., I‑505. o.] 28. pontját és a C‑307/98. sz., Bizottság kontra Belgium ügyben 2000. május 25-én hozott ítélet [EBHT 2000., I‑3933. o.] 49. pontját).

35      A portugál kormány nem hivatkozik egyetlen, az irányelvben megállapított eltérésre sem.

36      Következésképpen a Bizottság első kifogása megalapozott.

 A fürdőhelyek hiányos megjelölésére vonatkozó második kifogásról

 A felek érvei

37      A Bizottság azt rója fel a portugál hatóságoknak, hogy nem jelöltek meg valamennyi, az irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerinti édesvízi fürdőhelyet. A Bizottság megállapítja, hogy különbség áll fenn a megadott fürdőhelyek számát illetően: míg 1998-ban 26-ot jelöltek meg, addig egy, a Portugál Köztársaság által a közösségi finanszírozás biztosítására a Bizottság szervezeti egységeinek előterjesztett operatív programban 91 folyóparti strandot jelöltek meg.

38      A portugál kormány előadja, hogy a folyóparti strandok értékelésére vonatkozó program új üdülő- és szórakoztatótevékenységre szolgáló helyek teremtését kívánta támogatni az ország belsejében, és erre tekintettel minden bizonnyal fürdésre alkalmas helyeket is felsorolt. Mindazonáltal a portugál kormány szerint ez a program a folyami területeket környezet- és tájvédelmi szempontból felül kívánta értékelni. E területek közül természeti feltételeiknél fogva sok nem alkalmas fürdésre.

39      A portugál kormány szerint az e programba tartozó édesvízi fürdőhelyeken, ahol a fürdés nem tilos, nincs jelentős számú fürdőző.

40      A portugál kormány hangsúlyozza, hogy a 236/98. sz. törvényrendeletben megállapított egy napra eső fürdőzők számát nem szabad merev alkalmazási feltételnek tekinteni. Sokkal inkább irányszámról van szó, amelyet a portugál hatóságoknak számításba kell venniük ahhoz, hogy az e törvényrendeletben és az irányelv rendelkezéseivel összhangban megállapított feltételek mellett igényesebb egészségügyi ellenőrzést végezhessenek.

41      Összefoglalva, a portugál kormány előadása szerint az irányelvet átültető nemzeti szabályozás alkalmazása a következő eredményekhez vezet:

–        amennyiben a vizet fürdővízként sorolták be, a portugál hatóságok kifejezetten megengedik a fürdést, ha a vízminőség nem veszélyezteti a közegészséget; az érintett területek így bekerültek a Bizottsággal közölt, a fürdővizek minőségéről szóló éves jelentésbe;

–        amennyiben a vizeket nem fürdővízként sorolták be, de azokat rendszeresen jelentős számú fürdőző látogatja, minőségüket az irányelvben előírt mintavételek paraméterei és gyakorisága figyelembevételével ellenőrzik; ezeket a vizeket fürdővízként sorolják be, ha a megelőző fürdési idény legalább egy vizsgálati sorozatának eredményei azt mutatják, hogy megfelelnek ezeknek a paramétereknek; ha a megállapított értékek nem felelnek meg az irányelv paramétereinek, a fürdés kifejezetten tilos; ezeket a vizeket kizárólag akkor veszik fel a fürdővizek minőségéről szóló éves jelentésbe, ha fürdővízbesorolást kaptak.

42      A folyóparti strandok értékelésére vonatkozó program által lefedett területek vizsgálatát alapul véve a Bizottság megállapítja, hogy az édesvízi fürdőhelyeket a portugál hatóságok által meghatározott határértéknél általában kevesebb fürdőző látogatja naponta. Következésképpen a hatóságok továbbra sem vesznek fel valamennyi édesvízi fürdőhelyet.

 A Bíróság álláspontja

43      Az irányelv 3. és 4. cikke valamennyi fürdőhely vonatkozásában kötelezi a tagállamokat.

44      Az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontja szerint a fürdőhely olyan terület, ahol fürdővíz található. Az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének a) pontja azt írja elő a fürdővízként történő besorolás feltételéül, hogy az ott felsorolt vizekben a fürdés kifejezetten megengedett az egyes tagállamok erre jogosult hatóságai által, vagy a fürdés nem tilos, és rendszerint nagyszámú fürdőző szokta igénybe venni.

45      A felek véleménye alapvetően különbözik a folyóparti strandok besorolását illetően, amelyek száma meghaladja a fürdőhelyként megadott területek számát.

46      A Bizottság érvelésével hallgatólagos módon kétségbe vonja a 236/98. sz. törvényrendeletnek az irányelvvel való összeegyeztethetőségét, mivel az a nagyszámú fürdőző fogalmát úgy értelmezi, hogy az a fürdési idényben körülbelül napi 100 fürdőzőnek felel meg.

47      Mindazonáltal a Bizottság nem hozta fel a pert megelőző eljárásban a portugál kormány ellen, hogy az irányelv 1. cikke (2) bekezdésének b) pontját nem megfelelően ültette át a belső jogba, mert ez a rendelkezés nagyszámú fürdőzőre hivatkozik. A Bizottság indokolással ellátott véleményének és a keresetnek azonos indokokon és igénypontokon kell alapulnia (lásd a C‑237/90. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 1992. november 24-én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑5973. o.] 20. pontját).

48      Következésképpen a jelen eljárásban a Bizottság nem hivatkozhat arra, hogy nem jelölték meg az irányelv szerinti édesvízi fürdőhelyként azokat a folyóparti strandokat, amelyeket a 236/98. sz. törvényrendeletben megállapítottnál kisebb számú fürdőző vesz igénybe, és ahol a fürdés nem tilos, de nem is kifejezetten megengedett.

49      A portugál kormány beadványaiból kétségkívül kiderül, hogy a folyóparti strandokat csak akkor sorolják be fürdővízként, ha a megelőző fürdési idény legalább egy vizsgálati sorozatának eredményei azt mutatják, hogy megfelelnek ezeknek a paramétereknek, vagyis olyan feltételhez kötik, amely nem szerepel az irányelvben.

50      Mindazonáltal a Bizottság nem támasztotta alá, hogy ez a gyakorlat érinti azokat a folyóparti strandokat, amelyek vizeit a portugál szabályozásban megállapított nagyszámú fürdőző vesz igénybe.

51      Következésképpen a Bizottság második kifogása nem megalapozott.

 Az irányelvben előírt minimum mintavételi gyakoriság be nem tartására vonatkozó harmadik kifogásról

 A felek érvei

52      Az irányelv 6. cikkének (1) és (2) bekezdésére alapozva a Bizottság azt hozza fel a Portugál Köztársaság ellen, hogy a mintavételek aránya – még ha mind a tengeri, mind az édesvízi fürdőhelyeken is elérik a 100%-ot – csupán a megjelölt fürdőhelyeket érinti. Ezért mivel a Portugál Köztársaság az édesvízi fürdőhelyek nem teljes körű megjelölése folytán nem tartotta be a minimum mintavételi gyakoriságot, megsértette az irányelv 6. cikkéből eredő kötelezettségét.

53      A portugál kormány azt rója fel a Bizottságnak, hogy a pert megelőző eljárásban egyszer érvelt a minimum mintavételi gyakoriság be nem tartásával, amely a fenti érvelés alapján a meg nem jelölt fürdőhelyek tekintetében áll fenn. A keresetben és az indokolással ellátott véleményben megjelölt jogalapoknak egyezniük kell, egyébként a kereset nem elfogadható. A szóban forgó ügyben a Bizottság megváltoztatta a jogvita tárgyát azáltal, hogy olyan érveket terjesztett elő a keresetben, amelyek nem kerültek szóba a pert megelőző eljárás folyamán. A portugál kormány szerint a Bizottság ezzel súlyosan megsértette a Portugál Köztársaság védelmi jogát, mint a közösségi jogrend egyik alapvető elvét.

54      A Bizottság indokolással ellátott véleménye 11. pontjának d) alpontjára utal, amely szerint „[k]övetkezésképpen … a folyóparti strandokra az irányelv rendelkezéseit kell alkalmazni, mivel az a körülmény, hogy a fürdést nem támogatják, nem jelenti azt, hogy tilos lenne, és így ezeket a strandokat az irányelv 1. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának megfelelően fürdőhelyként kellene besorolni. Ebből az is következik, hogy az érintett vizek nem felelnek meg az irányelvben előírt értékeknek”.

 A Bíróság álláspontja

55      Mivel a harmadik kifogás a minimum mintavételi gyakoriság be nem tartását érinti, amely az édesvízi fürdőhelyek hiányos megjelöléséből adódik, és a jelen ítélet a hiányos adatszolgáltatásra vonatkozó második kifogást elutasította, elegendő annak megállapítása, hogy a harmadik kifogásnak sincsen helye.

56      Mindezek után megállapítandó, hogy a Portugál Köztársaság megsértette az irányelv 3. cikkéhez kapcsolódó 4. cikkének (1) bekezdését és mellékletét azzal, hogy nem hozott meg minden szükséges rendelkezést annak biztosítására, hogy a fürdővizek minősége megfeleljen az irányelv 3. cikkében megállapított kötelező értékeknek.

57      A Bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja.

 A költségekről

58      Az eljárási szabályzat 69. cikkének 3. §‑a értelmében a Bíróság elrendelheti a költségek megosztását vagy határozhat úgy, hogy mindegyik fél maga viselje saját költségeit, amennyiben valamennyi fél részben pernyertes, részben pervesztes. Mivel a Bizottság és a Portugál Köztársaság kérelmeik tekintetében részben pernyertesek, részben pervesztesek, maguk viselik költségeiket.

A fenti indokok alapján,

A BÍRÓSÁG (második tanács)

a következőképpen határozott:

1)      Mivel a Portugál Köztársaság nem tett meg minden szükséges intézkedést annak biztosítása érdekében, hogy a fürdővizek minősége megfeleljen a fürdővizek minőségéről szóló, 1975. december 8-i 76/160/EGK tanácsi irányelv 3. cikkében megállapított kötelező értékeknek, nem teljesítette a fenti irányelv 3. cikkének rendelkezéseivel és az irányelv mellékletével együtt értelmezett 4. cikke (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2)      A Bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja.

3)      A felek maguk viselik költségeiket.

Kihirdetve Luxembourgban, a 2004. július 15-i nyilvános ülésen.

hivatalvezető                                                       a második tanács elnöke

* Az eljárás nyelve: portugál.