11.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 380/39

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 2., 3., 6. és 21. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 7., 9., 145–161., 206–209. és 215. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 5., 12., 14., 15., 16., 21., 23., 26., 27., 28., 29., 31., 32., 33., 34. és 36. cikkére,

—

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és az ENSZ más emberi jogi okmányaira, különösen a polgári és politikai (1966), valamint a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányaira (1966), a faji megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló egyezményre (1965), a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (1979) és a gyermek jogairól szóló egyezményre (1989), a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményre (1990), és a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezményre (2006) (1),

—

tekintettel a jogok védelmére, tiszteletben tartására és a jogorvoslatra vonatkozó, a vállalkozásokra és az emberi jogokra irányadó ENSZ-keretrendszerre („Protect, Respect and Remedy”), amelyet John Ruggie professzor, az ENSZ-főtitkár emberi jogi, transznacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különleges megbízottja javasolt, és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2008-ban egyhangúlag támogatott (8/7. sz. határozat), a keretrendszer végrehajtására vonatkozó, a közelmúltban közzétett vezérelvekre (2) és a Külkapcsolatok Tanácsa 2009. december 8-i következtetéseire (3), amely megemlíti a vállalkozások fontos szerepét az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartásának elérésében, és megismétli, hogy a Tanács teljes mértékben támogatja az ENSZ különmegbízottjának munkáját,

—

tekintettel John Ruggie, az ENSZ-főtitkár emberi jogokkal és a transznacionális társaságokkal és egyéb üzleti vállalkozásokkal foglalkozó különmegbízottja legutóbbi jelentésére (2),

—

tekintettel az Európai Szociális Chartára, és különösen annak 5., 6. és 19. cikkére (4),

—

tekintettel a migráns munkavállalók jogállásáról szóló európai egyezményre (5),

—

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeire, különösen az egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokhoz való jog tényleges elismeréséről (a 87. és 98. számú egyezmény), a kényszermunka vagy kötelező munka minden formájának eltörléséről (a 29. és 105. számú egyezmény), a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott megkülönböztetés megszüntetéséről (a 100. és 101. számú egyezmény), valamint a gyermekmunka tényleges megszüntetéséről (138. és 182. számú egyezmény) szóló nyolc alapvető egyezményre (6),

—

tekintettel továbbá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) munkaügyi záradékokról (állami szerződések) (94. számú egyezmény) és a kollektív tárgyalások előmozdításáról (154. számú egyezmény) szóló egyezményeire (7),

—

tekintettel az ILO-nak a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, a tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára (8),

—

tekintettel a 2008. június 10-i, a Szociális igazságosság a méltányos globalizációért című nyilatkozatra, amelyet az ILO 183 tagállama 2008-ban egyetértéssel elfogadott (9),

—

tekintettel a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO) létrehozó Marrakechi Egyezményre (10), valamint a 2001 novemberében Dohában megrendezett negyedik miniszteri konferencián elfogadott nyilatkozatra (11), különösen annak (31) bekezdésére,

—

tekintettel a szolgáltatások kereskedelmére vonatkozó általános megállapodásra és 1. cikke (2) bekezdésének d) pontjára, az úgynevezett MODE 4-re (12),

—

tekintettel a globalizáció szociális dimenziójával foglalkozó világbizottság „Igazságos globalizáció: esélyteremtés mindenkinek” címet viselő jelentésére (13),

—

tekintettel a 2009. szeptember 24–25-i pittsburghi G20-csúcs vezetői nyilatkozatára (14),

—

tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásainak legutóbbi frissítéseire (15),

—

tekintettel az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (16), valamint az 546/2009/EK rendelet módosítására,

—

tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (17) (a kiküldetési irányelv – PWD),

—

tekintettel a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletének a Közösség és harmadik országok között létrejövő megállapodásokba való foglalásával kapcsolatos bizottsági közleményről szóló 1996. szeptember 20-i állásfoglalására (18), valamint az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló 2006. február 14-i állásfoglalására (19),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelmet érintő nyitásról és demokráciáról szóló 2001. október 25-i állásfoglalására (20), amelyben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető társadalmi normáinak WTO általi tiszteletben tartását, és az ILO határozatainak Európai Unió általi elfogadását kéri, beleértve az alapvető szociális normák súlyos megsértéséhez kapcsolódó szankciókra való felhívásokat,

—

tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló 2007. május 23-i állásfoglalására (21), amelyben a tisztességes munka előmozdítása nevében kéri a szociális normák belefoglalását az Európai Unió kereskedelmi megállapodásaiba, különösen a kétoldalú megállapodásokba,

—

tekintettel a globalizáció szociális dimenziójáról szóló 2005. november 15-i állásfoglalására (22),

—

tekintettel a „Gyermekek fejlődő országokban történő kizsákmányolása, különös tekintettel a gyermekmunkára” című 2005. július 5-i állásfoglalására (23),

—

tekintettel a tisztességes kereskedelemről és fejlesztésről szóló 2006. július 6-i állásfoglalására (24),

—

tekintettel „A globális Európa: nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0567) válszként adott „Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai” című 2007. május 22-i állásfoglalására (25),

—

tekintettel a vállalati szociális felelősség európai keretének előmozdításáról szóló bizottsági zöld könyvről szóló 2002. május 30-i állásfoglalására (26), valamint a fejlődő országokban tevékenykedő európai vállalatok számára felállítandó, egy európai magatartási kódex felé mutató európai standardokról szóló 1999. január 15-i állásfoglalására (27),

—

tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége: új partnerség” című, 2007. március 13-i állásfoglalására (28),

—

tekintettel „A vállalatok társadalmi felelőssége a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban” című 2010. november 25-i állásfoglalására (29),

—

tekintettel az AKCS-államokkal és -régiókkal kötött partnerségi megállapodásokról szóló állásfogalalásaira, különösen a 2002. szeptember 26-ira (30), a 2007. május 23-ira (31) és a 2007. december 12-ire (32),

—

tekintettel a Tanácsnak a gyermekmunkára vonatkozó 2010. június 14-i következtetéseire (33),

—

tekintettel az Európai Tanács 2010. szeptember 16-i következtetéseire az alábbi témában: „Változó világ: kihívás az EU számára” (34),

—

tekintettel „A globalizáció szociális dimenziója – Az EU politikai hozzájárulása az előnyök mindenki számára történő elérhetővé tételéhez” című bizottsági közleményre (COM(2004)0383),

—

tekintettel a Bizottságnak a megújított szociális menetrendről szóló, 2008. július 2-i közleményére (COM(2008) 0412),

—

tekintettel a Bizottságnak a „Tisztességes munka mindenki számára – Az Európai Unió hozzájárulása a tisztességes munkára vonatkozó menetrend végrehajtásához” című közleményére (COM(2006)0249),

—

tekintettel Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság pénzügyi adatszolgáltatással foglalkozó osztálya által indított, a vállalatok nem pénzügyi információnak nyilvánosságra hozataláról szóló nyilvános konzultációra (35),

—

tekintettel a Bizottság alábbi közleményére: „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek: A kereskedelempolitika mint az Európa 2020 stratégia kulcseleme” (COM(2010)0612),

—

tekintettel a 2009. január 1. óta hatályban levő általános preferenciarendszerre, amely egyre több terméknek biztosít vámmentes hozzájutást vagy vámcsökkentést, és amely egy új ösztönzőt is tartalmaz a sérülékeny helyzetű országok számára, amelyeknek különleges kereskedelmi, pénzügyi és a fejlődésbeli igényeik vannak (36),

—

tekintettel az Európai Unió és a harmadik országok között megkötött valamennyi kereskedelmi megállapodásra,

—

tekintettel különösen az afrikai, karib-tengeri és csendes-óceáni térség országai (AKCS-országok) és az Európai Unió közötti partnerségi megállapodásra, amelyet 2000. június 23-án írtak alá Cotonouban, valamint annak 2005. és 2010. évi felülvizsgálatára (37),

—

tekintettel az Európai Unió, Kolumbia és Peru közötti többoldalú kereskedelmi megállapodás aláírására vonatkozó tárgyalások lezárására (38),

—

tekintettel a „Társadalmi és környezetvédelmi normák alkalmazása a kereskedelmi tárgyalások során” című meghallgatásra, amelyet 2010. január 14-én rendeztek az Európai Parlamentben,

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0172/2011),

A.

mivel az Unióban a szociális védelem és az emberi jogok védelme magas szintű, és az Európai Unió számára döntő fontossággal bír a nem uniós tagállamokkal való tárgyalások során,

B.

mivel valamennyi tagállam és az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából fakadóan minden állam kötelessége, hogy a gazdasági és szociális jogokat megvédje, és mivel ez magában foglalja mindenkinek azon jogát, hogy szakszervezetet alakítson, vagy ahhoz csatlakozzon érdekeinek megvédése céljából,

C.

mivel az alapvető ILO-egyezményeket a tisztességes nemzetközi kereskedelem alapjaként ismerik el szerte a világban, és mivel sajnálatos módon nem minden tagállam tartja teljes mértékben tiszteletben ezeket az egyezményeket,

D.

mivel az Uniónak az az érdeke, hogy – egészen addig, amíg mindkét fél tiszteletben tartja az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában foglalt jogokat – az Unió és kereskedelmi partnerei javára szolgáló kétoldalú kereskedelemi megállapodásokat kössön,

E.

mivel a tagállamok fellépésében egyértelműen tükröződnie kell az európai szociális modellnek, amikor a szociális kérdések és a nyitott koordinációs módszeren alapuló tagállamok közötti együttműködés forognak kockán,

F.

mivel a demokráciához és a jogállamisághoz erős és szabad szakszervezetekre, munkavállalói szervezetekre és társadalmi mozgalmakra van szükség, és mivel ezek csak egy demokratikus közösségben létezhetnek, ahol a hatalmi ágak szétválasztásának elve érvényesül,

G.

mivel egyes fejődő országok úgy vélik, hogy amikor az Unió a nemzetközi munkaügyi normáknak való megfelelést követeli tőlük, nyomást gyakorol rájuk, hogy feladják komparatív előnyeiket,

H.

mivel az ILO Szociális igazságosság a méltányos globalizációért című, 2008. évi nyilatkozata, amelyet az ILO 183 tagállama konszenzussal fogadott el, kimondja, hogy a munka világára vonatkozó alapvető elvek és jogok megsértése nem használható fel jogos komparatív előnyként, és a munkaügyi normákat nem szabad protekcionista kereskedelmi célokra használni,

I.

mivel néhány nem uniós tagállam az EU-val való tárgyalások során megkísérli a MODE4 (39) alkalmazását,

J.

mivel számos vállalkozás vállalja vállalati szociális felelősségét (CSR), és igyekszik megfelelni a hatáskörébe tartozó szociális és környezetvédelmi normáknak, például azáltal, hogy csatlakozik az ENSZ Globális Megállapodásához, vagy önkéntes ipari kezdeményezésekben való részvétel révén,

K.

mivel a vállalati társadalmi felelősségvállalás meghatározó elvei, amelyeket nemzetközi szinten teljes mértékben elismernek, akár az OECD által, akár az ILO vagy az ENSZ által, a vállalkozások felelősségteljes magatartására vonatkoznak, és elsődlegesen feltételezik a hatályos jogszabályok tiszteletben tartását a foglalkoztatás, társadalmi kapcsolatok, az emberi jogok, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a fogyasztók számára biztosított átláthatóság, valamint a korrupció elleni küzdelem tekintetében,

L.

mivel az európai vállalatok szociális felelősségéről szóló ajánlás elfogadását és tiszteletben tartását el kellene érni uniós szinten,

M.

mivel a globalizáció megkönnyíti a tagállamok között, de még a nem uniós országok felé is a munkavállalók mobilitását,

N.

mivel az ILO szerepe az új normák meghatározásában nyilatkozatok elfogadására korlátozódott, amelyeket ezt követően nem is tartottak tiszteletben, annak ellenére, hogy az ILO részt vesz a G20-csúcstalálkozókon, a tisztességes munkára vonatkozó programot globálisan elismerik, és az 1. millenniumi fejlesztési cél része a foglalkoztatás és a tisztességes munka,

O.

mivel emlékeztetni kell az egyesülési jog és a hatékony kollektív tárgyalások feltétlen tiszteletben tartására,

P.

mivel elő kell mozdítani a tisztességes munkára vonatkozó programot,

Q.

mivel az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata 23. cikkében foglalt, az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elve szerint rendkívül fontos a jövedelmek terén tapasztalható mindennemű megkülönböztetés megakadályozása,

R.

mivel az EU általános preferenciarendszerének (GSP) (40) félidős értékelése azt mutatja, hogy a GSP+ kereskedelmi rendszer, amely előírja, hogy a kedvezményezett országok ratifikálják és hatékonyan hajtsák végre az emberi jogokra, az alapvető munkajogokra, a fenntartható fejlődésre és a jó kormányzásra vonatkozó meghatározott nemzetközi egyezményeket, határozottan pozitív hatással volt a nemek közötti egyenlőségre ezekben az országokban,

S.

mivel elő kell mozdítani a munkavállalók szociális védelmét,

T.

mivel elő kell mozdítani az ILO által naprakésznek nyilvánított ILO-egyezmények ratifikálását és alkalmazását a tisztességes munka négy alappillére (foglalkoztatás, szociális védelem, társadalmi párbeszéd és munkahelyi jogok) egyre növekvő mértékű elterjesztése céljából, különös hangsúllyal a munkaügyi ellenőrzésre vonatkozó szociális kormányzásról (81. és 129. számú egyezmény), a foglalkoztatáspolitikára (122. számú egyezmény) és a háromoldalú konzultációról szóló egyezményre (144. számú egyezmény),

U.

mivel a megújított szociális menetrendről szóló, 2008. július 2-i bizottsági közlemény (COM(2008) 0412) felszólítja az Unió tagállamait, hogy ratifikálják és alkalmazzák az ILO által naprakésznek minősített ILO-egyezményeket, azzal a céllal, hogy példát mutassanak partnereiknek szerte a világon,

V.

mivel sok országban negatívan befolyásolja a nemzetközi munkaügyi normák hatékony alkalmazását a gyenge munkaügyi igazgatás és a szociális partnerek kapacitáshiánya,

W.

mivel a globális foglalkoztatási trendekről szóló 2011-es ILO-jelentés becslései szerint 2009-ben globális szinten a munkavállalók 50,1 %-a, azaz 1,53 milliárd ember nehéz foglalkoztatási helyzetben van (41), és mivel a pénzügyi és gazdasági válság megállította és megfordította a nehéz foglalkoztatásra vonatkozó, 2008 előtt mért csökkenő tendenciát,

X.

mivel az ILO 2010-es, a globális szociális biztonságról szóló jelentése szerint az összes munkavállaló több mint 50 %-a nem rendelkezik semmiféle szociális védelemmel, és mivel újra érdeklődés mutatkozik a szociális védelem kiterjesztése iránt, beleértve a társadalombiztosítási rendszerek támogatását,

1.

emlékeztet arra, hogy az EU a szociális célkitűzések világszerte való előmozdítása révén a szociálpolitikák terén vezető szerepre törekszik a világon; hangsúlyozza a Lisszaboni Szerződésből adódóan az Európai Parlamentre háruló fontos szerepet, amely jelentősen növeli befolyását;

2.

arra is emlékeztet, hogy az EUMSz. 9. cikkének szociális záradékát is figyelembe kell venni a közösségi politikák és célkitűzések végrehajtása során, például az EUMSz. 46. és 49. cikke esetén vagy az EU kereskedelempolitikája kapcsán a Közösség nem hagyhatja figyelmen kívül a közérdek miatt indokolt korlátozásokat (42);

3.

továbbá emlékeztet arra, hogy az EUMSz. 7. cikke az egységesség követelményét támasztja az EU politikáival szemben, valamint előírja a jogalkotó számára, hogy valamennyi uniós célkitűzést figyelembe kell vennie és a hatáskörök átruházása elvének megfelelően kell eljárnia, amely azt jelenti, hogy egy adott jogalapon nyugvó jogalkotási aktus elfogadásakor megfelelő egyensúlyt kell teremtenie a különféle célkitűzések és/vagy érdekek között (43);

4.

sürgeti a tagállamokat, hogy feleljenek meg az alapvető ILO-egyezményeknek, különös tekintettel a gyülekezési szabadság vagy a kollektív tárgyalások előtt álló akadályok megszüntetésére, amelyek a színlelt önálló vállalkozói státusz ösztönzése, illetve az egyénnek a kollektív megállapodások visszautasítására való kényszerítése következtében alakultak ki;

5.

felhívja a szabadkereskedelmi megállapodásokban részes feleket, hogy az ILO-tagságból eredő kötelezettségekkel és a Nemzetközi Munkaügyi Konferencia 1998-ban megrendezett 86. ülésén az ILO által elfogadott a munkaügyi alapelvekről és alapjogokról és azok nyomon követéséről szóló nyilatkozattal összhangban vállaljanak kötelezettséget arra, hogy jogszabályaikban és gyakorlataikban tiszteletben tartják, előmozdítják és megvalósítják különösen a következő alapvető jogokra vonatkozó elveket:

6.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági dinamizmus és a szociális modell példa nélkül álló kombinációja miatt az EU-t mágnesként és vonzó partnerként tekintik szerte a világon;

7.

hangsúlyozza, hogy az európai szociális modell egyenlő esélyeket biztosít az oktatásban, a képzésben és a munkaerőpiacon, továbbá egyenlő hozzáférést nyújt a gazdasági siker legfőbb tényezőjét jelentő szociális szolgáltatásokhoz;

8.

úgy véli, hogy az alapvető nemzetközi szociális normák tiszteletben tartásának elmulasztása az európai vállalatok és munkavállalók számára káros szociális és környezetvédelmi dömping egy formáját jelenti;

9.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a nemzetközi szervezetekkel annak érdekében, hogy javítsák a globalizáció azon szociális dimenzióit, amelyeknek a kiindulópontja az európai szociális modell;

10.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szociális védelemre vonatkozóan az Unióban és azon kívül is összehangolt cselekvésre van szükség;

11.

párbeszéd kialakítását javasolja valamennyi érdekelt féllel, hangsúlyozva a szociális kérdések fontosságát, továbbá javasolja a pragmatikus és fenntartható megoldások végrehajtásának és alkalmazásának előtérbe helyezését; hangsúlyozza e tekintetben, hogy fontos a társadalmi partnerekben tudatosítani a jogaikat és kötelességeiket;

12.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni az illetékes nemzetközi intézmények (mint például az ILO, a WTO, az OECD és az Egyesült Nemzetek) szerepét és együttműködésüket az alapvető nemzetközi szociális normák és a kapcsolódó végrehajtási fellépések kidolgozása, illetve a vonatkozó szankciók végrehajtása és előmozdítása érdekében;

13.

javasolja, hogy az Unió tartózkodjon az azokkal az országokkal való kereskedelmi megállapodásoktól, amelyek nem tartják tiszteletben az emberi jogokat és az alapvető munkaügyi normákat;

14.

támogatja a partnerországokkal való, a kölcsönös elismerésen alapuló és a partnerországok – elsősorban a fejlődő országok – saját forrásainak fejlesztését célzó és a gazdasági ágazatok körültekintő módon történő fejlesztését lehetővé tevő fenntartható párbeszédet szolgáló eszközök kialakítását;

15.

felkéri ezenkívül a Bizottságot, hogy a tárgyalások során az általa támasztott követelmények szintjét alakítsa a különböző partnerországok fejlődési szintjéhez; javasolja továbbá a Bizottságnak, hogy állítson össze jegyzéket a kiegészítő normákról azok fokozatos és rugalmas alkalmazása előtt, és vegye figyelembe a szóban forgó partner gazdasági, szociális és környezeti helyzetét;

16.

úgy véli, hogy mind a partnerországok területén, mind a tagállamokban ezen alapvető normák végrehajtását független testületeknek kell folyamatosan nyomon követniük és – előzetesen meghatározott kritériumok alapján megállapított – be nem tartásuk vagy megsértésük esetén hatékony és átlátható eljárások alkalmazásával szankciókat kell kiróni;

17.

úgy véli, hogy e normákat teljes körűen kell alkalmazni, és hogy sem a vámszabad területeket, sem a fogadó országgal kötött megállapodásokat („host country agreements”) nem lehet azok megsértésére felhasználni;

18.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a partnerországokkal a nemi alapú diszkrimináció és a nőkkel szembeni erőszak minden formája elleni fellépés céljából, és a millenniumi fejlesztési célok, valamint a pekingi cselekvési terv elveivel összhangban valósítsák meg a nemek közötti egyenlőséget az Unión belül és kívül egyaránt; felhívja e tekintetben a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek jelentősen erősítsik a nők jogi és társadalmi helyzetét a nők által a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából hordozott potenciál hasznosítása érdekében;

19.

üdvözli a nemek közötti egyenlőség előmozdítását a fejlődő országokban és területeken a GSP keretébe tartozó jelenlegi és jövőbeli kereskedelmi megállapodások révén; kéri, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó nemzetközi egyezmények ratifikálása és tényleges végrehajtása előfeltétel legyen minden külkereskedelmi és gazdasági partnerségi megállapodásban;

20.

kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat az egymással és a partnerországokkal való együttműködésre a sérülékeny csoportok megvédése és a nemi, valamint a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetés elleni fellépés céljából; annak érdekében, hogy fellépjen a szegénység kiváltó okaival szemben felhívja a figyelmet különösen azon személyekre, akiknek többszörös megkülönböztetésben vagy hátrányos helyzetben van részük;

21.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a kereskedelmi megállapodásokban, a más országokkal folytatott párbeszédek során és a fejlesztési együttműködésen belül tegyék prioritássá a gyermekmunka megszüntetését és a gyermekjogok tiszteletben tartását, és megállapítja, hogy a magánszektornak kulcsszerepe van a gyermekjogok tiszteletben tartásában; azon a véleményen van, hogy a gyermekmunka elleni fellépésre irányuló intézkedéseknek tartalmazniuk kell tisztességes munkahelyek teremtését a felnőttek számára és megfelelő oktatás lehetővé tételét a gyermekek számára; kéri továbbá a gyermekmunkával kapcsolatos uniós forróvonal létrehozását, ahol a polgárok bejelenthetik azokat a vállalatokat, amelyek bárhol a világon gyermekmunkát vesznek igénybe; úgy véli, e forróvonalnak rendelkeznie kell kisebb, de hatékony kapacitással, amely alapján lehetővé válik éves jelentést kiadni a megállapításokról;

22.

hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködés, társulási vagy stabilitási megállapodások és a kereskedelmi megállapodások keretében folyósított uniós támogatások egyedülálló lehetőségeket teremtenek arra, hogy életképes oktatási, szakképzési, munkaerő-piaci intézmények és szociális védőháló kialakítása révén a partnerországokat támogatni lehessen a nagyobb szintű szociális és gazdasági biztonság és következésképpen a nagyobb jólét elérésében;

23.

ragaszkodik ahhoz, hogy a fejlesztési együttműködés és a külső segítségnyújtás keretében a Bizottság és a tagállamok támogassák a foglalkoztatással és a szociálpolitikával kapcsolatos nemzeti igényeket és prioritásokat tükröző és háromoldalú (munkáltatók, munkavállalók és kormányok közötti) megállapodásokon alapuló, tisztességes munkára vonatkozó programok végrehajtását; kéri továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban integrálják a szociális és foglalkoztatási célokat a fejlesztési együttműködés és a külső segítségnyújtás keretébe tartozó gazdasági és kereskedelmi ágazatokba;

24.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a partnerországokkal annak érdekében, hogy javuljon a polgárok képzettségének minősége olyan képzettségek tekintetében, amelyek az új munkahelyek és a foglalkoztatás szempontjából fontosak a stabilitás, a jólét, a befogadó társadalom és a jó kormányzás katalizátoraként, különösen az EU szomszédságában;

25.

szociális attaséi posztok kialakítását kéri az új Európai Külügyi Szolgálaton belül, hogy a szociálpolitika terén növelni lehessen a Szolgálat hatékonyságát és főként, hogy biztosítani lehessen „a tisztességes munka mindenki számára” központi politikai célkitűzés végrehajtását;

26.

elismeri, hogy noha a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokkal összefüggésben egyre inkább elfogadják a kereskedelemmel kapcsolatos munkaügyi és szociális normákat, a szabad kereskedelmi megállapodások többnyire még mindig ritkán hivatkoznak szociális normákra; sajnálja, hogy az EU nem rendelkezik olyan egységes megfogalmazású „szociális záradékkal”, amelyet be lehetne illeszteni az összes kétoldalú kereskedelmi megállapodásba; sürgeti az Európai Uniót, hogy minden külső kereskedelmi megállapodásba, ideértve a WTO keretén belül megkötendő megállapodásokat is, iktasson be egy szociális záradékot összhangban a többi nemzetközileg elfogadott és elismert normával (azaz az ILO alapvető munkaügyi normáival);

27.

emlékeztet arra, hogy szükség van a WTO által jelenleg alkalmazott gyakorlatok átalakítására, hogy azok a fejlődő és a fejlett országok javát egyformán szolgálják;

28.

emlékeztet arra, hogy a verseny- és a szociálpolitikát össze kell kapcsolni egymással, és hangsúlyozza, hogy az európai szociális modell semmilyen körülmények között sem gyengülhet a versenyképesség és a feltételezett gazdasági előnyök érdekében; emlékeztet arra, hogy az európai szociális modellnek példát kell mutatnia a fejlődő országok számára a munkavállalók védelme tekintetében;

29.

emlékeztet, hogy az EU-nak nem pusztán az a célja, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás kérdésében példaértékűvé váljon, hanem a vállalati társadalmi felelősségvállalásnak az EU által alkalmazott külpolitikai lépések során történő előmozdítása is; elismeri a Bizottság által a vállalati társadalmi felelősségvállalás külföldön működő európai vállalatok körében követett legjobb gyakorlatainak ösztönzésére tett erőfeszítéseket, ám kiemeli, hogy fokozottabban figyelembe kellene vennie azon minősítések és besorolások fontosságát, amelyek igazolják, hogy a vállalatok megfelelnek a vállalati társadalmi felelősségvállalás elveinek;

30.

úgy véli, hogy az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex hasznos és nem kötelező kötelezettségvállalási forma a multinacionális társaságok részéről; javasolja továbbá az európai vállalatok szociális felelősségére vonatkozó kódex – többek között az ISO 26000 szabványon, az ENSZ Globális Megállapodásán vagy az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásain keresztül, valamint a kódexnek a tisztességes munka egy-egy ágazatban, közösségekben, országos és regionális szinten való előmozdítására irányuló kezdeményezések szélesebb körével, például az ILO munkavállalókat, munkaadókat, hatóságokat és más érintett feleket bevonó Jobb munka és SCORE programjával való összekapcsolása révén történő – célzott fejlesztését;

31.

hangsúlyozza, hogy semmilyen, az európai vállalatok szociális felelősségét szabályozó irányelvet nem lenne szabad uniós szinten elfogadni és tiszteletben tartani;

32.

úgy véli, hogy a kkv-k tevékenységének nemzetközivé tételéről szóló jövőbeli közleményében a Bizottság olyan intézkedéseket javasol, amelyek lehetővé teszik a vállalati társadalmi felelősségvállalás tekintetében tett, a „gondolkozz először kicsiben” elvet tiszteletben tartó kezdeményezéseik támogatását és előmozdítását, valamint figyelembe veszik a vállalkozások egyedi jellemzőit;

33.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek arra, hogy biztosítsák az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló iránymutatásai aktuális változatának megerősítését, „egyedi esetekre” történő alkalmazásának fenntartását és kiterjesztését, valamint legjobb gyakorlat bevezetését a nemzeti kapcsolattartó pontok számára, beleértve annak felülvizsgálatát, hogy az Európai Unió miként teljesíthetné a nemzeti kapcsolattartó pontokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásait az Európai Külügyi Szolgálat küldöttségein keresztül;

34.

rámutat arra, hogy a vállalati szociális felelősségvállalásnak olyan új területeket kell érintenie, mint a munkaszervezés, az esélyegyenlőség és a szociális integráció, a diszkriminációellenes intézkedések, az egész életen át tartó tanulás és a képzés fejlesztése; hangsúlyozza, hogy a vállalati szociális felelősségvállalásnak ki kell terjednie például a munka minősége, a fizetések egyenlősége és a karrierkilátások, valamint az innovatív projektek előmozdítására annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a fenntartható gazdaság irányába történő elmozdulásban;

35.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék az Unió területén székhellyel rendelkező üzleti vállalkozásokat, hogy – különösen a leányvállalataik és egyéb kapcsolt jogi személyek által folytatott – globális tevékenységeik során tartsák tiszteletben az emberi jogokat és ezen belül a gazdasági és szociális jogokat is, valamint a környezetet;

36.

hangsúlyozza, hogy a szigorú környezetvédelmi előírások uniós vállalkozások általi, harmadik országokban történő betartását ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint a munkavállalói jogok tiszteletben tartását, mivel a környezetben okozott kár majdnem mindig veszélyezteti a munkavállalók egészségét, tönkreteszi a termőföldeket, a halászati területeket és az egyéb gazdasági erőforrásokat is, ezáltal számos embert foszt meg megélhetése alapjától;

37.

hangsúlyozza, hogy az európai vállalkozások, leányvállalataik és alvállalkozóik nagy súllyal vesznek részt a nemzetközi kereskedelemben, ennélfogva alapvető szerepet játszanak világszerte a munkaügyi és szociális normák előmozdításában és terjesztésében, ezért az európai értékeknek és a nemzetközi szinten elismert normáknak megfelelően kell működniük; úgy véli, hogy helyes és megfelelő lenne, ha felelősségre lehetne vonni – akár európai bíróságok előtt – a helyi népességet érintő károk és negatív külső következmények miatt azon európai vállalatokat, amelyek szociális kötelezettségeik csökkentése érdekében áthelyezik termelésüket;

38.

kéri a Bizottságot, hogy a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló rendeletre irányuló javaslatába (2010/0383 (COD)) illesszen be olyan módosításokat, amelyek lehetővé teszik a felperesek számára, hogy pert indítsanak a harmadik országban székhellyel rendelkező leányvállalatok ellen, azok európai anyavállalataival együtt, és hozzon létre kiegészítő joghatósági kritériumokat;

39.

kéri a Bizottságot, hogy segítse elő a vállalati szociális felelősségvállalás figyelembevételét a multilaterális szintű kereskedelempolitikában a vállalati társadalmi felelősségvállalást támogató nemzetközi fórumokon, különösen az OECD-n és az ILO-n belül, valamint a WTO Doha utáni időszakára való tekintettel;

40.

felkéri a Bizottságot, hogy rendszeresen foglaljon bele a harmadik országokkal megkötendő szabadkereskedelmi és befektetési megállapodásokba a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetet, amely tartalmaz egy, a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló, jogi úton kikényszeríthető záradékot;

41.

javasolja, hogy ez a vállalati társadalmi felelősségvállalásról szóló záradék ne csak az ILO nyolc alapvető egyezményének és négy prioritást élvező egyezményének betartására térjen ki, hanem az arra irányuló ösztönzőkre is, hogy a vállalatok maguk kezdeményezzék a vállalati társadalmi felelősségvállalást, valamint térjen ki a vállalatok és vállalatcsoportok részéről tanúsítandó gondossági kötelezettségre, ami azt a kötelezettséget jelenti, miszerint megelőző intézkedéseket kell hozni az emberi jogok vagy a környezethez fűződő jogok mindenfajta megsértésének, a korrupciónak vagy az adócsalásnak megelőzése és felismerése céljából, illetve ezt jelenítsék meg fióktelepeiken és beszerzési láncaikban, vagyis a befolyásuk alá tartozó területeken;

42.

felszólítja valamennyi tagállamot az ILO alapvető munkaügyi normáinak tiszteletben tartására és előmozdítására, a szociális téren eddig aláírt megállapodások betartására és a munkavállalók jogaival összefüggésben e megállapodásokban foglalt elvek gyakorlati alkalmazására;

43.

hangsúlyozza, hogy több GSP+ (Általános Preferenciarendszer +) státuszú országból jelentették az alapvető munkaügyi előírások többszöri megsértését, ez azonban nem vezetett a preferenciák felfüggesztéséhez; úgy véli, hogy a feltételrendszer végrehajtásának hiánya aláássa a szociálpolitika és az alapvető munkaügyi előírások globális előmozdítására irányuló uniós törekvést, és ellentétes a fejlesztési célú politikák koherenciájának elvével;

44.

üdvözli az ILO nemzetközi munkaügyi normák felügyeletét szolgáló rendszerét, amely nemzetközi szinten egyedülálló, és segíti annak biztosítását, hogy az országok az általuk ratifikált egyezményeket végrehajtsák; hangsúlyozza, hogy probléma esetén az ILO-nak szociális párbeszéd útján és technikai segítségnyújtással kellene támogatnia az országokat;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a WTO és az ILO közötti szorosabb együttműködést – lehetővé téve az ILO számára, hogy kereskedelmi jogviták során szakértői jelentéseket nyújtson be a WTO-hoz – annak elérése érdekében, hogy a munkaügyi normák és a tisztességes munka kérdése érvényesüljön a WTO tevékenységeiben, és megakadályozza, hogy veszélybe kerüljön a szociális fejlődés;

46.

véleménye szerint az uniós politikáknak a humán tőke fejlesztése és a munkaerő-piaci reformok tekintetében jobban kellene összpontosítaniuk az egyénekre és a vállalatokra;

47.

aggodalmát fejezi ki, amiért egyes nem uniós országok kereskedelmi tevékenységeik során használják a MODE4 folyamatot; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy oly módon igyekezzenek a nemzetközi migráció szerkezetét alakítani, hogy el lehessen kerülni a kizsákmányolást és az „agyelszívást”;

48.

támogatja a szociális partnerekkel folytatott, partnerországokon belüli és transznacionális párbeszéd és együttműködés fejlesztését fokozó kezdeményezéseket, és kéri a Bizottságot, hogy a szociális partnerek szakpolitikák kidolgozására és végrehajtására szolgáló intézményi kapacitásainak megerősítését célzó programokra összpontosítva fejlessze tovább a már meglévő programokat;

49.

a tisztességes munkakörülmények érvényesítése, javítása és védelme érdekében javasolja a szakszervezetek egyesülési szabadságának és kollektív tárgyaláshoz való jogának kivétel nélküli végrehajtását;

50.

emlékeztet a különféle emberi jogi kérdésekre vonatkozó uniós iránymutatásokra, amelyek erős politikai jelzések és azt mutatják, hogy ezek a kérdések az Unió prioritásait képezik; kéri ezért a Tanácsot, hogy fogadjon el a nyolc alapvető ILO-egyezményen alapuló hasonló iránymutatásokat, amelyeket az Unió külső szociálpolitikáján belül a megfelelőbb előrehaladást segítő pragmatikus eszközként lehetne használni; ismételten hangsúlyozza, hogy az Egyetemes Nyilatkozat szerint továbbra is valamennyi vállalat köteles tiszteletben tartani a nemzetközi emberi jogi jogszabályokat;

51.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a globalizációval összefüggő változtatások és átszervezések társadalmi következményeinek kezelésére alakítsanak ki kezdeményező megközelítést;

52.

üdvözli a G20 csoport szociális miniszteri szintű találkozóinak megrendezését, és kéri a Bizottságot az aktív részvételre; sajnálja, hogy általában az uniós szintű nyomon követés továbbra sem kielégítő;

53.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a globális gazdasági kormányzási struktúrákról és a makrogazdasági párbeszédről folytatott tárgyalásokba emeljék be a szociál-, foglalkoztatás- és környezetpolitikát, ideértve a nemek közötti egyenlőség szempontjait is;

54.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a pénzügy, az adóügy és az igazságügy területén támogassák a jó kormányzást mint a globalizáció szociális dimenziójának erősítéséhez vezető utat;

55.

kéri a Bizottságot, hogy az Unión és a partnerországokon belül a munkavállalók jogai és a munkakörülmények javítása érdekében fogalmazzon meg egy tagállamokhoz intézett ajánlást az ILO által naprakésznek minősített ILO-egyezmények végrehajtásáról és ratifikálásáról, a tagállamok gazdaság- és szociálpolitikái külső dimenziója közötti nagyobb koherencia révén a tisztességes és mindenkit magában foglaló globalizáció elérése érdekében; e tekintetben kéri a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat a pénzügyi, gazdaság- és kereskedelempolitikák következményeivel foglalkozó rendszeres összegzés készítésére;

56.

úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi szabályozó hatóságok számának növekedése sürgető kérdéseket vet fel a nemzetközi jogrend következetességével és eredményességével kapcsolatban, különösen a munkavállalói jogok és az alapvető jogok védelme vonatkozásában;

57.

javasolja, hogy a globális kormányzás újradefiniálását kapcsolják össze a szabályozó szerveknek az Egyesült Nemzetek Szervezetének jogrendjébe történő nagyobb fokú integrálásával, valamint az ENSZ szakosított intézményei, különösen az ILO és a WHO által felkarolt elvek nagyobb fokú tiszteletben tartásával;

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.