12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/132

A.

mivel jelenleg az akvakultúra-ágazatra vonatkozóan nem létezik harmonizált közösségi normatíva; mivel az ágazatra vonatkozóan különféle (környezeti, közegészségügyi stb.) eredetű közösségi szabályozások egyvelege, valamint tagállamonként jelentősen eltérő, az ágazatban tevékenykedők számára áttekinthetetlen és megkülönböztetéshez, valamint a piac torzulásához vezető nemzeti szabályok vannak érvényben,

B.

mivel ebben az összefüggésben a legmegfelelőbb lépés az, hogy a Bizottság az akvakultúra-ágazatra vonatkozó szabályokat megállapító rendeletet javasol, bevezetve így a szükséges jogalkotási egyértelműséget,

C.

mivel az akvakultúra-ágazat innovatív jellegű, potenciálisan magas technológiai fejlettségű eszközökkel dolgozó, jelentős strukturális és kutatási beruházásokat igényelő, hosszú távú működési és pénzügyi tervekre építő gazdasági ágazat, amelynek működéséhez jogbiztonságra, valamint áttekinthető és érthető szabályozása van szükség,

D.

mivel az akvakultúra-ágazat társadalmunk főbb mozgatórugóihoz (környezet, turizmus, várostervezés és regionális fejlesztés, egészségügy és fogyasztóvédelem) közvetlen módon kapcsolódik; mivel tehát az ágazat érdekeit szem előtt kell tartani, és érvényre jutásuknak egyenlő esélyeket kell biztosítani,

E.

mivel az akvakultúra valamennyi formájának fenntarthatónak és társadalmilag igazságosnak kell lennie, és következésképpen az ökoszisztémákban semmilyen kárt nem szabad okozni a természetes anyagok vagy az ember által előállított anyagok – így a nem lebomló vegyi anyagok és a szén-dioxid – koncentrációjának növelése, sem pedig fizikai beavatkozás révén,

F.

mivel a Bizottság 2002. szeptember 19-i (COM(2002)0511) közleménye egyértelműen nem bizonyult elégségesnek ahhoz, hogy a tagállamokat a közösségi akvakultúra-ágazat fellendítésére ösztönözze, miközben az elmúlt évtizedben mind a kifogott, mind a tenyésztett halászati termékek iránti kereslet, valamint a harmadik országokból származó behozatal mennyisége erősen növekedett, és az ágazat jelentősége világszinten jelentősen emelkedett,

G.

mivel az EU a halászati és akvakultúra termékek nettó importőre, és az e termékek iránti kereslet nő, egyrészt globálisan a világ népességének növekedése következtében, másrészt közösségi szinten, tekintve, hogy olyan országok csatlakoztak, illetve fognak csatlakozni az EU-hoz, amelyekben az ilyen irányú kereslet még hangsúlyosabban jelen van, illetve mert a fogyasztási szokások egyre inkább az egészségesebb élelmiszereken alapuló táplálkozás irányába változnak,

H.

mivel továbbá szükség van egy, az akvakultúra-termékekre vonatkozó megbízható tanúsítási rendszerre,

I.

mivel a Közösség fenntartható akvakultúra-ágazata jelentősen hozzá tudna járulni a magas színvonalú halászati termékek folyamatos biztosításához, csökkentve ezzel a vadon élő fajok halászatát és sokoldalúvá téve a halászati és akvakultúra-termékekkel való ellátást és fontos szerepet töltve be az élelmiszer-ellátás biztosításában, valamint a gazdasági tevékenységek és a foglalkoztatottság különösen a vidéki és part menti területeken való fellendítésében,

J.

mivel az EU-nak nagyobb stratégiai jelentőséget kellene tulajdonítania a fenntartható akvakultúra-ágazatnak és közösségi szintű fejlődésének, és megfelelő módon finanszíroznia kellene azt, szem előtt tartva, hogy az akvakultúra-tevékenységek által megkövetelt magas szintű technológia gyakran jelentős befektetéseket von magával a vállalatok részéről, függetlenül azok méretétől,

K.

mivel fontosnak tartja az akvakultúra-ágazat fejlesztését, sürgeti a Bizottságot, hogy e célra sürgősen különítsen el egy részt az Európai Halászati Alapból; mivel a vonatkozó eszközöknek kellőképpen rugalmasnak és hatékonynak kell lenniük az ágazat fejlesztése és a tudományos kutatások biztosítása érdekében;

L.

mivel ahhoz, hogy az akvakultúra versenyképességét és fenntarthatóságát biztosítani tudjuk, nagy szükség van a kutatásra és innovációra, és ezek az ágazatban működő sok vállalat – függetlenül attól, hogy ezek kkv-k vagy nagy vállalkozások – számára gyakran nem elérhetőek,

M.

mivel a hatékonyság érdekében a fenntartható akvakultúrára irányuló politikának a tevékenységhez kapcsolódó összes ágazat multidiszciplináris és összehangolt részvételét elősegítő és előmozdító szerkezettel kell bírnia,

N.

mivel a 834/2007/EK, a 889/2008/EK és a 710/2009/EK rendeletek révén az Európai Unióban már folyamatban van a mezőgazdasági és akvakultúrás bio-termékek előmozdítása, amely a versenyképességet, a fogyasztóvédelmet és a fogyasztók tájékoztatását, illetve választási szabadságukat szolgáló termékoptimalizálástól erősen függő, fenntartható európai akvakultúra-ágazaton belül a fordulat kulcsa,

O.

mivel a fenntartható akvakultúrára irányuló közösségi és nemzeti politikáknak egyaránt figyelembe kell venniük az akvakultúra-ágazaton belüli termékek előállítása közötti különbségeket (tengeri halak, édesvízi halak, mészhéjú állatok, rákfélék, tengeri moszat és tüskésbőrűek), és azokat a piaci és versenyproblémák és -struktúrák tekintetében precízen kialakított intervenciókkal kell kezelniük,

P.

mivel a fenntartható akvakultúra fejlődésének előmozdítása érdekében elfogadott intézkedéseknek bizonyos esetekben figyelembe kell venniük annak szükségességét, hogy csökkentsék a tenyésztés és a szállítás okozta stressz szintjét, valamint hogy kevésbé kegyetlen módszereket alkalmazzanak a leölés során, és a halak jólétéről általában gondoskodjanak,

Q.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 13. cikke a halat mint érző lényt ismeri el, és rendelkezik arról, hogy az Unió és a tagállamok halászati politikáik kialakításánál és végrehajtásánál teljes mértékben figyelembe vegyék az állatok kíméletére vonatkozó követelményeket,

R.

mivel több országban az ágazatban dolgozóknak a meglévő jogi keretből származó túlzott bürokratikus akadályokkal és adminisztratív terhekkel kell megbirkózniuk, amelyek korlátozzák vállalataik termelékenységét és versenyképességét, és sok esetben eltántorítják a befektetőket,

S.

mivel a hal sok tenyésztett halfaj természetes tápláléka és a legtöbb halgazdaság olyan táplálékot használ, amely bizonyos mennyiségű hallisztet és halolajat tartalmaz,

T.

mivel sok uniós tagállamban nemzeti vagy regionális szinten hiányoznak a szabályozott városrendezési tervek, amelyek szabályozzák a szárazföldi, part menti és tengeri beruházásokat, és átlátható módon megjelölik az akvakultúra-telepek számára kijelölt zónákat, ezzel pedig elkerülhetővé teszik a környezetvédelmi politikákkal és más gazdasági ágazatokkal (turizmus, mezőgazdaság, vagy part menti halászat) szembeni könnyen felmérhető érdekkonfliktusokat,

U.

mivel a fenntartható akvakultúrára irányuló politika párhuzamosan működhet a Natura 2000 programokkal, sőt hozzá is járulhat eredményes lebonyolításukhoz azokban az esetekben, amikor a terület védelmével kapcsolatos célkitűzések ezt lehetővé teszik, továbbá hozzájárulhat az érintett lakosság jólétéhez, amikor hagyományos kagylóhalászati tevékenységről vagy megfelelő méretű akvakultúra-telepekről van szó, amelyeknek nincs olyan alternatív elhelyezése, amely megfelelne a környezeti hatásvizsgálatokra vonatkozó közösségi szabályoknak és az élőhelyek védelmére vonatkozó rendelkezéseknek,

V.

mivel a közösségi termékek ki vannak téve a harmadik országokból (elsősorban Törökországból, Chiléből, Vietnámból és Kínából) származó termékek által támasztott erős versenynek, hiszen ezekben az országokban a nem ugyanolyan szigorú jogi előírások, környezetvédelmi és növény-egészségügyi szabályok és az alacsony bérek (szociális dömping) miatt a működési költségek jóval alacsonyabbak; mivel ez tovább nehezíti a közösségi akvakultúra-ágazat helyzetét, befolyásolva az élelmiszer minőségét és veszélyeztetve a fogyasztók egészségét,

W.

mivel az akvakultúra-tevékenységek környezeti hatása alacsonyabb, mint más elsődleges ágazatoké, és ezért az akvakultúra-termékek fenntarthatóbbak; mivel az európai civil társadalom egy része ennek nincs tudatában, és megalapozatlan előítéleteket táplálhat e termékek iránt,

X.

mivel a kárókatonák pusztítása sok helyen a hagyományos és természetesebb tenyésztőkádak meglétét fenyegeti,

1.

elégedettségének ad hangot a Bizottság által benyújtott közlemény kapcsán (COM(2009)0162), amely önmagában mutatja az akvakultúra-ágazat iránti fokozottabb figyelmet, és amely az ágazat igényeinek és kihívásainak jobban megfelelő, végső soron az ágazat globális versenyképességét is javító jogalkotási aktust fog eredményezni;

2.

rámutat, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével az Európai Parlament szerepe a halászati politikában immár nem szorítkozik csupán a konzultációra, és így az akvakultúra-ágazatot illetően is társjogalkotói szerepet fog játszani;

3.

úgy véli, hogy az akvakultúra-ágazat jogalkotási reformjának harmonikus módon illeszkednie kell a közös halászati politika folyamatban lévő reformjába, és ki kell egészítenie azt;

4.

rámutat, hogy a Parlament az elmúlt időszakban már felhívta a figyelmet a pontosabb, koherensebb és átláthatóbb jogalkotás szükségességére az akvakultúra tekintetében;

5.

annak a meggyőződésének ad hangot, hogy egy erős és fenntartható akvakultúra-ágazat katalizátorként működne a tagállamok több távoli, part menti és vidéki régiójának fejlődését illetően, és hozzájárulna a helyi termelés növekedéséhez, valamint a fogyasztók előnyére is válna, hiszen jó minőségű, egészséges és fenntartható módon előállított élelmiszertermékekhez jutnának;

6.

úgy véli, hogy a közösségi akvakultúra-ágazat versenyképességét erős, aktív, célzott és biztos kutatási és műszaki támogatás révén kell megerősíteni, amely elengedhetetlen előfeltétele a fenntartható, korszerű, hatékony, gazdasági szempontból kifizetődő és környezetkímélő akvakultúra fejlődésének; rámutat arra is, hogy a kutatásba és a fejlesztésbe való beruházás biztosítása érdekében elengedhetetlenek a kutatási hálózatok, a multidiszciplináris kutatócsoportok, a technológiaátadás és az ágazat és a tudósok közötti koordinálás technológiai platform révén;

7.

üdvözli az európai akvakultúra-technológiai és innovációs platform létrehozását, az akvakultúra-ágazatnak szüksége van ugyanis a magas színvonalú kutatás és innováció nyújtotta támogatásra annak érdekében, hogy meg tudjon felelni a fellépő kihívásoknak;

8.

úgy véli, hogy a fenntartható európai akvakultúra sikere meghatározó mértékben függ attól, hogy nemzeti és helyi szinten előnyösebb helyzetet lehet-e teremteni a vállalkozások számára, és ezért felszólítja a tagállamokat, hogy késlekedés nélkül gyorsítsák fel lépéseiket ez ügyben, valamint mozdítsák elő a legjobb gyakorlatok közösségi szintű megosztását;

9.

hangsúlyozza, hogy az adminisztráció csökkentése ösztönözni fogja az ágazat beruházóit, és elengedhetetlennek tartja, hogy az új akvakultúra-telepek engedélyezése tekintetében a tagállamok, szoros együttműködésben a helyi hatóságokkal, késlekedés nélkül átlátható és szabályozott, az eddiginél kevésbé bonyolultabb engedélyezési eljárásokat vezessenek be;

10.

úgy véli, hogy a fenntartható és ökologikus közösségi akvakultúra képes lesz az egészséges és kiegyensúlyozott táplálkozáshoz szükséges jó minőségű termékekkel ellátni a fogyasztókat;

11.

úgy véli, hogy azok az akvakultúra-rendszerek, amelyek kimerítik a vadon élő halállományt vagy szennyezik a part menti vizeket fenntarthatatlannak tekintendők, és az európai akvakultúrában a növényevő fajok és az olyan húsevő fajok tenyésztésének kell elsőbbséget biztosítani, amelyek kevesebb hallisztet és halolajat fogyasztanak táplálékul;

12.

hangsúlyozza, hogy az európai akvakultúra-ágazat bővítése érdekében azt úgy kell folyamatosan fejleszteni, hogy csökkentjük a takarmánytényezőt (a kifogott vadon élő halakból származó fehérje a termékben); rámutat, hogy a takarmány-előállításra megfelelő vadon élő halállomány korlátozott és sok esetben túlhalászott, ezért az akvakultúrában inkább a növényevő és halevő fajok felé kell fordulni, ami jelentősen tovább csökkentheti a takarmánytényezőt;

13.

halaszthatatlannak és elengedhetetlennek tartja a közösségi akvakultúra-termékek minőségére és nyomon követhetőségére vonatkozó szigorú és átlátható kritériumok bevezetését és megerősítését, ami a haltápok minőségének javulását fogja eredményezni, és amelynek révén külön védjegy kerülne bevezetésre a minőségi termékek és az ökológiai akvakultúra-termékek számára;

14.

úgy véli, hogy az akvakultúra-termékek ökológiai minősége tanúsításának elsődleges célja az élő vízi erőforrások öko-kompatibilis, a környezeti, gazdasági és társadalmi vonzatokat figyelembe vevő, fenntartható fejlődés keretében történő kiaknázásának előmozdítása kell legyen, tekintetbe véve a FAO felelősségteljes halászatra vonatkozó magatartási kódexét (23) és egyéb, a jövőben megjelenő útmutatásait;

15.

felhívja a Bizottságot, hogy vezesse be a halászati és akvakutúra-termékek európai ökocímke-programját, amely a Bizottság ökocímkére vonatkozó iránymutatásait követi; hangsúlyozza, hogy az ökocímkézés nemcsak versenyelőnyt biztosít az európai akvakultúra-termékek számára, hanem átláthatóvá teszi a piacokat, ahol az egyedi védjegyek elterjedése összezavarhatja a fogyasztókat;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket annak biztosítása érdekében, hogy az akvakultúra-tenyészetek benépesítése ne befolyásolja a vadon élő populációk természetes helyzetét és életképességét, a tengeri ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget általában;

17.

úgy véli, hogy a védett állatok által okozott károk jóvátételére biztosított pénzügyi segítség elengedhetetlen feltétele a fenntartható, korszerű és hatékony akvakultúra-ágazat fejlesztésének;

18.

úgy véli, hogy bár olyan általános megfontolásokon kell alapulniuk, mint a környezeti hatástanulmányok, a vízfelhasználás és -védelem vagy a termékek eredetének visszakövethetősége, az uniós jogi aktusoknak nem szabad általánosságban vagy generikusan rendelkezniük;

19.

hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat számára létrehozott közösségi alapból folyósított kiegészítő finanszírozás révén az Uniónak határozottabban el kell magát köteleznie a fenntartható akvakultúra-ágazatba való befektetések mellett, elsőbbségben részesítve a környezetvédelmi legjobb gyakorlatokat; rámutat azonban, hogy az akvakultúrához kapcsolódó tevékenységek jövőbeli finanszírozása csak azzal a feltétellel lehetséges, ha a környezeti hatásvizsgálatról szóló irányelvet (24) hatékonyan végrehajtják, és biztosítják, hogy a finanszírozott projektek nem vezetnek a környezet vagy a vadon élő halak, illetve a mészhéjú állatok állományának romlásához;

20.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség tiszteletben tartását az EU akvakultúra-politikája alapelveként kell meghatározni, mind a hazai vizek, mind az akvakultúra-stratégia külső vonatkozása tekintetében, és csak olyan halak tenyésztéséhez szabad támogatást adni, amelyek helyi fajták vagy már régóta meghonosodtak; tudományos kockázatértékelést kér minden nem honos fajta letelepítése esetén, valamint olyan intézkedéseket, amelyek kiterjednek az ökológiai szempontból káros fajtákra és azok figyelemmel kísérésére;

21.

megismétli, hogy a gazdasági, társadalmi és környezeti fenntarthatóság, illetve az uniós finanszírozásból való megkülönböztetésmentes részesedés biztosítása érdekében a közös halászati politikába bele kell foglalni a hagyományos kagylóhalászati tevékenységeket az akvakultúra-ágazat más területeivel együtt;

22.

alapvetően fontosnak tartja, hogy az Unió minden lehetséges intézkedést hozzon meg annak érdekében, hogy a harmadik országokból fogyasztás vagy feldolgozás céljából az Unióba importált bármilyen akvakultúra-termék ugyanazoknak a közegészségügyi és élelmiszerbiztonsági előírásoknak feleljen meg, mint a közösségi termék, és hogy ezt megfelelő helyeken alaposan ellenőrizzék, anélkül azonban, hogy új kereskedelmi akadályokat emelnének, ugyanakkor előmozdítva a legjobb gyakorlatoknak a fejlődő országokkal történő megosztását;

23.

hangsúlyozza, hogy az akvakultúrát a fogási ágazatot kiegészítő ágazatnak kell tekinteni, különösen, ami a piaci kínálatot és a foglalkoztathatóságot illeti;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy késlekedés nélkül nyújtson be az akvakultúra-ágazat terén hatályban lévő közösségi jogszabályokat egységes szerkezetbe foglaló rendeletre irányuló javaslatot, valamint mozdítsa elő a területért felelős különböző főigazgatóságok közötti koordinációt;

25.

felkéri a Bizottságot, hogy a rendeletben határozza meg a különféle termelési formákra vonatkozó, a közösségi akvakultúra-telepekre nézve kötelező érvényű európai tanúsítványra vonatkozó feltételeket és közös alapszabályokat, továbbá hogy a tagállamok közötti verseny bárminemű torzulásának elkerülése érdekében hozzon a környezeti hatáskritériumok közösségi szintű, teljes körű összehangolására irányuló rendelkezéseket, ugyanakkor a szubszidiaritás elvének teljes mértékű tiszteletben tartása mellett a végrehajtást és a telepek működésének ellenőrzését bízza a tagállamok illetékes hatóságaira; például a környezeti hatástanulmányok készítését, a vízkészletek felhasználását, a tenyésztett halak, mészhéjú állatok és rákfélék táplálási módszereit, a termékek visszakereshetőségének biztosítását és a címkézést, valamint a halak egészségének és az állatjóllétnek a biztosítását stb.;

26.

úgy véli, hogy az akvakultúra-ágazatot felügyelni kell, és annak a tengeri tevékenységek szélesebb körébe kell illeszkednie, úgymint tengeri szállítás, hajózási idegenforgalom, part menti szélerőművek, halászat stb.;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamoktól követelje meg, hogy hivatalosan is tegyenek lépéseket a területükön már létező környezetvédelmi és turizmusvédelmi normatívák összegyűjtése és érvényesítése érdekében, és a többi területen, ahol nincsenek érvényben ezek a szigorítások, fogadják el a szükséges városrendezési terveket a tengeri, tengerparti és belvízi térségek kezelésének tekintetében, annak érdekében, hogy lehetővé váljon az akvakultúrára vonatkozó ágazati tervek kidolgozása, egyértelműen meghatározva az ágazatban működő telepek létrehozásához rendelkezésre álló területeket;

28.

felhívja a tagállamokat, hogy az új uniós tengerpolitikával összhangban és a környezeti hatástanulmányok eredményeire támaszkodva dolgozzanak ki „tengeri városrendezési tervet” és a part menti területek olyan integrált kezelési tervét, amely kitér az ágazatban előforduló összes termelési módszerre, azaz a mészhéjú állatok halászatára, part menti, a tengeri és az édesvízi akvakultúrára, valamint hogy a fenntartható akvakultúrás tevékenység folytatásához szükséges engedélyek megszerzése során jelenleg tapasztalható bürokratikus terheket csökkentsék, lehetőség szerint az ügyintézést egy helyszínre összpontosító egyablakos rendszer kialakításán keresztül; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki hosszú távú stratégiai terveket e tevékenység fenntartható fejlődésének előmozdítása érdekében, valamint felszólítja a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok sajátosságaira figyelemmel terjesszen elő javaslatot valamennyi olyan intézkedés tekintetében, amely az ágazat versenyképességének fokozása érdekében szükséges;

29.

reméli, hogy a megújult halászati politikára támaszkodó új Európai Halászati Alapban a gazdasági tevékenység és a foglalkoztatás előmozdítása érdekében külön költségvetési sorok fognak rendelkezésre állni az akvakultúra fenntartható fejlesztésére és az ágazati befektetéseknek a környezetvédelmi legjobb gyakorlatok figyelembevételével történő finanszírozására, különös tekintettel a kevesebb környezeti hatással járó, innovatív technológiát alkalmazó telepekre (például a szennyvíz és a szennyezőanyagok eltávolítására szolgáló víztisztító technológiák), a halak egészségét és jóllétét figyelembe vevő tenyészetekre és az akvakultúra fenntartható formáira;

30.

reméli, hogy az alapok tartalmaznak keretet az ágazaton belüli vállalkozások pénzügyi támogatására, különösen a kkv-k és a családi vállalkozások számára, a part menti térségek társadalmi és gazdasági fejlődéséhez való hozzájárulásuk alapján, hangsúlyt fektetve a távoli és a part menti térségekre;

31.

támogatja a tagállamoknak az engedélyeztetési eljárások egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseit, amely megkönnyítené az új területekhez való hozzáférést és a meglévő területek hosszú távú elérhetőségét, különösen olyan területeken, ahol kkv-k és családi vállalkozások működnek;

32.

hangsúlyozza továbbá, hogy nagyobb összegeket kell biztosítani a fenntartható, ökológiai, part menti és édesvízi akvakultúra terén a kutatás, fejlesztés és technológiaátadás céljára, valamint olyan vállalatok számára, amelyek hagyományos termelésüket részben vagy egészben ökológiai termeléssé alakítják, a kritikus pontokat – az árubeszerzéstől a termék piaci védelméig és reklámozásáig – lefedő ágazati politikák révén, és hogy a strukturális alapok és más közösségi programok tematikájában is ki kell térni ezekre;

33.

sürgeti a Bizottságot, hogy biztosítson az akvakultúra-ágazat számára a gazdasági válság tényleges kezelésére szolgáló eszközt, és dolgozzon ki támogató rendszereket a biológiai természeti katasztrófák (pl. toxikus vízvirágzás), az ember okozta katasztrófák (Erica, Prestige) és a szélsőséges időjárási események (ciklonok, áradások stb.) kezelésére;

34.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a honos fajok tenyésztésére irányuló kísérletek, az egészséges halak tenyésztésére szolgáló technológiák, valamint az akvakultúrában előforduló betegségek elleni küzdelem támogatására abból a célból, hogy a közösségi akvakultúra-gazdálkodás palettáját szélesíteni lehessen, és hogy kiváló minőségű és magasabb hozzáadott-értékű termékeket lehessen előállítani, az e fajokkal és tenyésztési módszereikkel kapcsolatos kutatás és legjobb gyakorlatok megosztásának ösztönzése által, abból a célból, hogy az akvakultúra-termékeket versenyképessé lehessen tenni az egyéb, innovatív jellegű termékekhez képest;

35.

hangsúlyozza, hogy intézkedéseket kell tenni a folyókban egyre ritkábban fellelhető fajták állománya újbóli feltöltésének biztosítására, különös tekintettel a helyi lakosságra jelentős gazdasági hatást kifejtő, hagyományosan vándorló fajokra (tok, fattyúhering, lazac stb.) és egyes tengeri fajokra, és felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy biztosítani kell a szükséges finanszírozást az ilyen kezdeményezések végrehajtására;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a part menti akvakultúra-telepek fejlesztése terén mutatkozó tendenciát, ami lehetséges megoldást szolgáltathat az európai partokon tapasztalható helyhiányra, és vegye figyelembe a nehéz környezeti és éghajlati feltételeket, melyek között az ilyen akvakultúra-telepek működnek;

37.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a megfelelő szakképzést az akvakultúra területén, lendítsék fel az ágazat versenyképességét, és ösztönözzék a halászati ágazatban dolgozók lehetséges átképzését a vízi környezetet alternatív módszerekkel is kezelni képes szakemberekké, ezáltal is elősegítve foglalkoztatási lehetőségek megteremtését vidéki, part menti és elszigetelt területeken, és különösen az olyan régiókban élő fiatalok számára, amelyek jelentős mértékben függenek a halászati és az akvakultúrával kapcsolatos tevékenységektől;

38.

felhívja a tagállamokat, hogy fontolják meg az akvakultúra-termékek népszerűsítésére szakosodott szervezetek létrehozásának lehetőségét; felhívja a Bizottságot, hogy a közös piaci szervezetekre vonatkozó szabályokat terjessze ki a fenntartható akvakultúra-ágazatra is többek között a közösségi szintű és azon kívüli, népszerűsítő akciók támogatása és ösztönzése céljából;

39.

úgy véli, hogy az akvakultúra fenntartható növekedése során szigorú minőségbiztosítási politikát kell folytatni, amely környezetkímélő és az állatjóllétet – az akvakultúra-állományok szállítása, a vágási módszerek és az élő halak eladása tekintetében – biztosító, szigorú egészség- és fogyasztóvédelmi előírásoknak megfelelő termelési módszereket ír elő;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy a termelési rendszer megbízhatóságát és az akvakultúra-termékek teljes visszakövethetőségét biztosító, az ökológiai termelésre vonatkozó közösségi elvekhez igazodó szigorú szabályok megállapításával hozzon létre közösségi minőségi védjegyet az akvakultúra-ágazat termékeinek – ezen belül az ökológiai akvakultúra-termékek – jelölése céljából; ösztönzi a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a kiváló minőségű ökológiai termelés esetében már létező védjegystruktúrák alkalmazását;

41.

úgy véli, hogy a fenntartható akvakultúra számára előfeltétel a haltáplálék alapanyagainak – beleértve a tengeri eredetű alapanyagokat – felelős előállítása;

42.

felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal szoros együttműködésben szervezzen vagy ösztönözzön tájékoztató kampányokat az akvakultúra- és bio-akvakultúra-termékek népszerűsítése céljából;

43.

ismételten hangot ad az európai kárókatona-állomány gazdálkodási tervének kidolgozásáról szóló, 2008. december 4-i állásfoglalásában (25) már kifejtett azon véleményének, hogy a kárókatonák és más ragadozó madarak által a vízi vállalkozásoknak okozott károk csökkentése igen fontos szerepet játszik az akvakultúra-ágazat termelési költségeiben, és ezáltal fennmaradásában és versenyképességében; felhívja a figyelmet arra, hogy fel kell mérni az akvakultúra-ágazatban a kárókatonák és más ragadozó madarak által okozott veszteségeket, és ágazati korrekciós intézkedésekre vonatkozó terveket kell kidolgozni;

44.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg a Parlament 2008. december 4-i állásfoglalásában kért lépéseket, különös tekintettel az európai szinten összehangolt, többfokozatú kárókatonaállomány-gazdálkodási terv végrehajtására, valamint a kárókatona-populációk méretére vonatkozó tudományos adatgyűjtésre; felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot átfogó szabályozásra ezen a téren;

45.

felhívja a Bizottságot, hogy – a tagállamokkal szoros együttműködésben, valamint a különböző földrajzi és éghajlati körülményeknek, az alkalmazott termelési módszereknek és a tenyészett fajok jellegének figyelembevételével – tegyen javaslatot az egyes fajok tenyésztési sajátosságait, a tenyésztett fajok tápanyagszükségletét, életciklusát és környezeti körülményeit figyelembe vevő, a tenyésztett halak jólétével – például a haltenyészetek állománysűrűségének maximum szintjével és a tápként felhasznált növényi és állati fehérjék mennyiségével – foglalkozó fenntartható előírásokra vonatkozóan, mozdítsa elő a stresszforrásokat a minimumra korlátozó szállítási és leölési gyakorlatokat, valamint a tenyésztőkádak a tenyésztett honos fajok jólétét biztosító vízcseréjét; tudatában van annak, hogy a hosszú távú cél az, hogy táplálékigény figyelembevétele mellett a tápokban az állati fehérjéket növényi fehérjék váltsák fel minden faj esetében, ahol ez lehetséges, és hogy a legfontosabb prioritásként az alapvető alapanyagok helyettesítésére irányuló stratégiai kutatást kell kezelni, tekintettel arra, hogy az alapvető tápanyagokkal és azok alternatív forrásokból – pl. mikroalga, élesztő – történő előállításával kapcsolatos kutatások eredményeként hosszú távon csökkenne a hallisztszükséglet;

46.

felszólítja a Bizottságot, hogy a halak nagy távolságra történő szállításának korlátozása érdekében terjessze ki az állatok szállítás közbeni védelméről szóló 1/2005/EK tanácsi rendelet (26) hatályát, ezáltal is előmozdítva a helyi keltetők működését és a halak halgazdasághoz közel végrehajtott leölését;

47.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a haltáplálékhoz használt nyersanyagokat környezetvédelmi szempontból elfogadható módon szerezzék be, anélkül, hogy negatív hatásokat okoznának a betakarítás szerinti ökoszisztémában;

48.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy nem alkalmaznak a vágást megelőző olyan eljárásokat, amelyeket az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) a halak jóllétére nézve károsnak ítél; be kell tiltani az olyan vágási módszereket, amelyek alkalmával az EFSA szerint a halak kimúlás előtt sokáig tudatuknál vannak (pl. jeges vízbe fojtás);

49.

sürgeti a Bizottságot, hogy adjon ki a fenntartható haltáplálék tanúsítására vonatkozó különleges technikai iránymutatásokat;

50.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a közösségi jogszabályokat szigorúan alkalmazzák a harmadik országokból importált akvakultúra-termékek teljes láncolata, többek között tápok és táp-alapanyagok esetében is;

51.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az Európai Unión kívüli halgazdaságokban alkalmazott megszokott termelési módszereket, és tegyen jelentést az egészségügyi kockázatokról;

52.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az EU-ban gyártott és oda behozott vízi eredetű élelmiszertermékek megfelelését a magas környezetvédelmi, fogyasztóvédelmi és biztonsági normáknak;

53.

felhívja a Bizottságot, hogy az akvakultúrában használt gyógyító és megelőző szerepű gyógyszerkészítmények esetében törekedjen a kölcsönös elismerés és az áruk szabad mozgása elvének alkalmazására, mozdítsa elő a harmadik országokkal kötendő kölcsönös tudásmegosztási megállapodások aláírását, és a más országok vagy nemzetközi szervek által alkalmazott legjobb gyakorlatok bevezetését;

54.

emlékeztet a belső piacra való belépést biztosító helyek és importcsomópontok szisztematikus ellenőrzésének fontosságára, amely által kifogástalan biztosítékot lehet nyújtani a fogyasztó részére arra vonatkozóan, hogy a harmadik országokból importált akvakultúra-termékeket szisztematikus és szigorú minőségellenőrzésnek vetik alá, ezért a termékek teljes mértékben megfelelnek a higiéniára és közegészségre vonatkozó közösségi normáknak;

55.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket az elveket akár a WTO égisze alatt, akár bármilyen más intézményi keretek között mozdítsák elő;

56.

felhívja a Bizottságot, hogy a fejlődő országokkal folytatott közösségi együttműködési politika keretében mozdítson elő olyan célzott támogatásokat és képzéseket, amelyek a fenntartható akvakultúra előmozdítását célozzák, és ezen országok akvakultúrás termelőinek beállítottságát a minőségi termékek és a magas szintű termelési előírások betartása irányába befolyásolják, különös tekintettel az ágazat környezeti, higiéniás és szociális előírásaira;

57.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be jelentést az akvakultúra-ágazat az Unión kívüli környezeti és szociális előírásairól, és vizsgálja meg, hogyan lehetne javítani a fogyasztók tájékoztatását;

58.

felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen hatáselemzéseket a közösségi kereskedelmi megállapodások akvakultúra-ágazatra gyakorolt lehetséges hatásairól;

59.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.