3.2.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 27/114 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól
COM(2007) 638 végleges – 2007/0229 (CNS)
(2009/C 27/24)
2008. február 7-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat tanácsi irányelvre a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól.
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. június 10-én elfogadta véleményét. (Előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 140 szavazattal 3 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Előzetes észrevételek
1.1 |
Nyolc év telt el az Európai Tanács tamperei ülése óta, ahol az EU elhatározta a közös bevándorlási politika kidolgozását. Ennek ellenére egyelőre nem sok haladásról számolhatunk be az egyik kulcsfontosságú aspektus, a bevándorlási engedélyekre vonatkozó politika és jogalkotás tekintetében. E terület továbbra is a nemzeti jogalkotás hatálya alá tartozik, és nem történt meg az engedélyezésre vonatkozó szabályozás EU-szintű harmonizációja; a nemzeti jogszabályok jelentős eltéréseket mutatnak és egymásnak ellentmondó politikákat tükröznek. |
1.2 |
Több mint hat év telt el azóta, hogy az Európai Bizottság kidolgozta A harmadik országbeli állampolgárok fizetett munkavállalás vagy önálló gazdasági tevékenység céljából történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló tanácsi irányelvjavaslatot (1). Az EGSZB és a Parlament idevonatkozó véleményeiben (2) támogatta a javaslatot. Ennek ellenére a Tanács első olvasatban nem fogadta el az előterjesztést. Azóta egyes tagállamok új jogszabályokat fogadtak el a gazdasági bevándorlásról, meglehetősen eltérő megközelítéseket alkalmazva. |
1.3 |
Az elkövetkezendő években Európának új gazdasági bevándorlókra lesz szüksége a társadalmi és gazdasági fejlődéshez (3). A demográfiai helyzet azt mutatja, hogy ha nem változtatunk a bevándorlási politikán, a Lisszaboni Stratégia kudarcot vallhat. Aktív politikák kialakítására van szükség mind a képzett, mind a kevésbé képzett munkaerő fogadása tekintetében. |
1.4 |
Érthetetlen, hogy az Európai Unió Tanácsában miért vétózták meg egyes kormányok az Európai Bizottság jogalkotási javaslatait, és miért állandósítanak idejétmúlt, restriktív politikákat. Mindeközben a feketegazdaság és az illegális foglalkoztatás tovább nő, valódi „húzótényezőt” jelentve az illegális bevándorlás számára. Közös európai szabályozás híján a tagállamok eltérő politikai menetrendek szerint fogadják el új jogszabályaikat, további akadályokat gördítve a harmonizáció elé. A különböző politikai menetrendek és jogszabályi eltérések zavart és bizonytalanságot okoznak a polgárok között. |
1.5 |
Az EGSZB már javasolta, hogy a bevándorlók bebocsátásának szabályozása tekintetében az Európai Unió Tanácsának fel kellene hagynia az egyhangú döntéshozatal gyakorlatával, és határozatait minősített többséggel, illetve a Parlamenttel, együttdöntési eljárás keretében kellene meghoznia (4). Csak így lehet az EU-szintű harmonizáció felé előrelépést jelentő, megfelelő jogszabályokat hozni. |
1.6 |
Az EGSZB szerint a bevándorlásra vonatkozó szabályozást a szokott eljárásnak megfelelően (európai bizottsági kezdeményezés, minősített többség a Tanácsban és együttdöntési eljárás a Parlamenttel) kellene belefoglalni a Lisszaboni Szerződésbe. |
1.7 |
Az irányelvjavaslat azonban a Tanácsban az egyhangú döntéshozatal terméketlen elve alapján került megvitatásra. Ezért, ahogy az EGSZB a hágai programról kiadott véleményében (5) javasolta: „Ezt a változást sürgősen, még az új jogszabályjavaslatok vizsgálata előtt be kell vezetni”. Az EGSZB szorgalmazza, hogy a Tanács fogadjon el a menedékjogra vonatkozó hatályos eljáráshoz hasonló „áthidaló” eljárást, hogy a szóban forgó irányelveket is minősített többséggel, illetve együttdöntési eljárás keretében lehessen jóváhagyni. |
1.8 |
Mint az EGSZB korábban megállapította: „A befogadásra vonatkozó új rendelkezések esetében előnyösebb egy horizontális jellegű, átfogó jogi keret létrehozása, mint szektorspecifikus jogszabályok alkotása. Az Európai Bizottság befogadásról szóló irányelvjavaslata – amelyet az EGSZB néhány módosítási javaslat mellett támogatott – mindmáig megállja a helyét. Kiegészítő jelleggel konkrétan szektorspecifikus kérdések és egyedi helyzetek megoldására szolgáló jogszabályok alkotása is lehetséges. Ha az Európai Unió Tanácsa kizárólag a magasan képzett bevándorlók befogadásával kapcsolatos, szektorspecifikus megközelítést választana, az nem jelentene megoldást a bevándorlás túlnyomó része rendezésére, és diszkriminatív jellegű is lenne. Ez a megoldás ugyan egyszerűbb lenne a Tanács számára, de nem felelne meg az Unió szükségleteinek (6)”. |
1.9 |
A Lisszaboni Szerződés határokat szab a közösségi jogalkotásnak, beleértve a tagállamok jogát, hogy meghatározzák, hány migránst engednek be a területükre. E korlát azonban nem jelenti azt, hogy az EU-ban ne lehetne magas szintű jogalkotási harmonizációt megvalósítani. Ez ösztönzőt jelent ahhoz, hogy a gazdasági migráció nemzeti kezeléséhez közös, átlátható eljárásokat alkalmazzanak. A munkavállalási és tartózkodási engedélyek kiadásának hatásköre a tagállami hatóságoknál marad, de közösségi szabályozás keretein belül. Minden tagállam tehát – a szociális partnerekkel együtt – maga dönthet arról, milyen típusú bevándorlást tart kívánatosnak. A nemzeti szabályozásnak tekintetbe kell vennie az adott ország körülményeit, s egyúttal meg kell felelnie az európai jogi normáknak. |
1.10 |
A harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló horizontális irányelvre irányuló javaslat az átfogó bevándorlási politika kialakítására irányuló európai uniós célkitűzésnek kíván megfelelni. |
1.11 |
E célkitűzést első ízben az 1999. októberi tamperei Európai Tanács fogalmazta meg, amely zárónyilatkozatában kijelentette, hogy az EU-nak tisztességes bánásmódot kell alkalmaznia a tagállamokban legálisan tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokkal szemben, akikre az uniós polgárokéval azonos jogoknak és kötelezettségeknek kell vonatkozniuk. |
1.12 |
A 2004 novemberében meghirdetett hágai program ugyanakkor elismerte, hogy „a legális migráció fontos szerepet fog játszani az európai tudásalapú gazdaság megerősítésében és a gazdasági fejlődés elősegítésében, ezáltal hozzájárulva a lisszaboni stratégia végrehajtásához”. |
1.13 |
Az Európai Bizottság 2004-ben zöld könyvet dolgozott ki (7) azzal a céllal, hogy vitát és konzultációt indítson az EU-ban tapasztalható gazdasági migráció kezeléséről. Az EGSZB ennek kapcsán kiadott véleményében (8) azt javasolta, hogy az EU fektessen le közös jogszabályokat a migránsok fogadására vonatkozóan; e szabályozásnak magas szintű harmonizációra, illetve ágazatspecifikus helyett horizontális szabályozásra kell törekednie. |
1.14 |
Az Európai Tanács 2006. decemberi ülésén politikai tervet fogadott el a legális migrációról, amely két célkitűzésnek kíván megfelelni: |
1.14.1 |
a migránsok különböző csoportjaira (magasan képzett munkavállalók, idénymunkások, fizetett gyakornokok és vállalaton belüli áthelyezések) vonatkozó befogadási feltételek meghatározása négy egyedi jogalkotási javaslat révén; valamint |
1.14.2 |
általános keretek kialakítása egy méltányos és a migráns munkavállalók jogainak a tiszteletben tartására alapuló koncepció számára. |
2. Az irányelvjavaslat
2.1 |
Az irányelvjavaslat célja a harmadik országbeli, tartózkodásra jogosult munkavállalók jogállásának biztosítása, és az eljárások egyszerűsítése a kérelmezők számára. |
2.2 |
A migráns munkavállalókkal szembeni bánásmód tekintetében jelentős különbségek vannak a tagállamok között. |
2.3 |
Jelentős különbség mutatkozik a közösségi munkavállalókkal szembeni bánásmóddal összevetve is. |
2.4 |
Az irányelv összevont kérelmezési eljárást kíván kialakítani a harmadik országok azon állampolgárai számára, akik tartózkodási és munkavállalási célból szeretnének valamely tagállam területére beutazni, valamint közös jogokat kíván meghatározni a legálisan tartózkodó harmadik országbeli munkavállalók számára: munkafeltételek, beleértve a fizetést és az elbocsátást, egyesülés, hozzáférés a szakképzéshez és a főbb szociális juttatásokhoz stb. |
2.5 |
A javasolt irányelv horizontális, hatálya a gazdasági bevándorlókra és a más célra kiállított tartózkodási engedéllyel rendelkező, de a későbbiekben a közösségi vagy nemzeti rendelkezések alapján a munkaerőpiachoz hozzáférő személyekre (például családtagokra, menekültekre, diákokra, kutatókra) is kiterjed. |
2.6 |
Az irányelv hatálya nem terjed ki kiküldetésben lévő munkavállalónak minősülő harmadik országbeli állampolgárokra (9), mivel e személyek nem tartoznak a kiküldetés szerinti tagállam munkaerőpiacához, továbbá a vállalaton belül áthelyezett személyekre, a szerződéses szolgáltatókra, a felsőfokú végzettséggel rendelkező gyakornokokra, az idénymunkásokra és a hosszú távú tartózkodási jogot nyert harmadik országbeli állampolgárokra sem. |
2.7 |
A javaslat alapján a tagállamoknak a területükre vonatkozó munkavállalási és tartózkodási engedélykérelmeket összevont kérelmezési eljárás keretében kell megvizsgálniuk, és jóváhagyás esetén egyetlen engedélyt kell kiadniuk arról, hogy a kérelmező tartózkodásra és munkavállalásra jogosult. |
2.8 |
Az egyes tagállamoknak ki kell jelölniük e célra egy, a kérelem fogadására és az összevont engedély kiállítására illetékes hatóságot, anélkül hogy ez érintené más nemzeti hatóságok szerepét és felelősségét a kérelem kivizsgálása és elbírálása tekintetében. |
2.9 |
Az összevont engedély formátuma megfelel a harmadik országok állampolgáraira vonatkozó tartózkodási engedélyek 1030/2002/EK rendeletben előírt harmonizált formátumának. |
2.10 |
Az összevont engedély az engedélyt kiállító tagállam területére való belépésre és a tagállam teljes területén való szabad tartózkodásra, más tagállamok területén való átutazásra, valamint az összevont engedélyben meghatározott tevékenységek folytatására jogosítja fel birtokosát. |
2.11 |
A javaslat bizonyos garanciákat is meghatároz az összevont eljárásra vonatkozólag, így az összevont engedélyre irányuló kérelem elutasításáról szóló határozatot indoklással kell ellátni; ahol a kérdés a nemzeti jog hatálya alá esik, az összevont engedély iránti kérelem elutasításának kritériumait és feltételeit minden esetben a nemzeti jogban kell meghatározni. |
2.12 |
Az irányelv előírja továbbá, hogy a kérelem elutasítása esetén a tagállamok kötelesek jogorvoslati lehetőséget biztosítani, és az elutasítással egy időben ezt a lehetőséget írásban jelezni. Tájékoztatást kell nyújtani a kérelem benyújtásához szükséges dokumentumokról, illetve az esetleges díjakról is. |
2.13 |
Ami a munkavállalók jogait illeti, az irányelv meghatározza az összevont engedéllyel rendelkező egyéneknek biztosítandó egyenlő bánásmód minimumkövetelményeit, de tiszteletben tartja a tagállamok jogát, hogy ennél kedvezőbb rendelkezéseket fogadjanak el. |
2.14 |
Az irányelv szerint a harmadik országokból származó munkavállalók legalább a következők tekintetében egyenlő bánásmódban részesülnek a tagállamok állampolgáraival:
|
2.15 |
A tagállamok a következő esetekben korlátozhatják az egyenlő bánásmódhoz való jogot:
|
2.16 |
Ami az oklevelek elismerését illeti, a javaslat a nemzeti eljárásokkal összhangban egyenlő elbánást ír elő e téren is, utalva a 2005/36/EK irányelv rendelkezéseinek alkalmazására, amely szerint ha a harmadik ország állampolgára másik tagállamban szerzett képesítést, ugyanúgy el kellene azt elismerni, mint az uniós polgárokét. |
2.17 |
Ami a nyilvánosság rendelkezésére álló árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén való egyenlő bánásmódot illeti – beleértve a köz- és a magánszféra által biztosított lakáshoz jutást is –, a közszféra keretében történő lakáshoz jutás tekintetében a tagállamok korlátozhatják ezt a jogot a harmadik országok azon állampolgáraira, akik legalább három éve tartózkodnak az adott tagállamban. |
2.18 |
Végezetül a javaslat biztosítja a közösségi vagy nemzetközi megállapodásokban foglalt kedvezőbb rendelkezések betartását, beleértve az Európa Tanács égisze alatt létrejött okmányokat, amelyek a harmadik országokból származó azon munkavállalókra vonatkoznak, akik az Európa Tanács tagországainak állampolgárai. A javaslat nem érinti a nemzeti származás alapján való megkülönböztetés tilalmáról szóló nemzetközi egyezményekben foglalt kedvezőbb rendelkezéseket sem. |
3. Általános megjegyzések
3.1 |
Az EGSZB javasolta, hogy a bevándorlók bebocsátásának szabályozása tekintetében az Európai Unió Tanácsa hagyjon fel az egyhangú döntéshozatal gyakorlatával, és határozatait minősített többséggel, illetve a Parlamenttel, együttdöntési eljárás keretében hozza meg (10). Csak így lehet az EU-szintű harmonizáció felé előrelépést jelentő, megfelelő jogszabályokat hozni. |
3.2 |
Az EGSZB üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződésbe a szokott eljárás keretében (bizottsági kezdeményezés, minősített többség a Tanácsban, és együttdöntési eljárás a Parlamenttel) lettek belefoglalva a bevándorlásra vonatkozó előírások. |
3.3 |
A Lisszaboni Szerződés ratifikálását és hatálybalépését követően világosabbá válik az EU és a tagállamok között hatáskörelosztás, és a Tanács minősített többséggel és az együttdöntési eljárás keretében, a Parlamenttel együtt fog határozatokat hozni, meghaladva az egyhangú határozatok gyakorlatát, amely gátolja a valódi közös jogalkotási folyamatot; az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság azt javasolja, hogy a bevándorlással kapcsolatos jogszabályok megalkotásakor a Tanács a szokott eljárást alkalmazza (amint a menedékjogra vonatkozó szabályozás esetében tette), megelőlegezve a Lisszaboni Szerződés rendelkezéseit. |
3.4 |
Az EGSZB azt javasolja, hogy a Tanács ezen irányelvvel kapcsolatos munkája élvezzen elsőbbséget a magas szintű képzettséget igénylő munkavállalásról szóló irányelvvel (COM(2007) 637), illetve az egyéb ágazati irányelvekkel szemben; továbbá hogy az Európai Bizottság gyorsítsa fel a bevándorlók fogadására vonatkozó egyéb irányelvek munkálatait, amelyeket az elkövetkezendő hónapokra ütemezett be (idénymunkások, fizetett gyakornokok, illetve vállalaton belüli kiküldetések). |
3.5 |
Az EGSZB reméli, hogy az EU megfelelő, kellően harmonizált szabályozásra fog szert tenni, amely lehetővé teszi a bevándorlás legális, rugalmas, átlátható eljárásokon keresztül történő becsatornázását, méltányos bánásmódban részesítve a harmadik országok állampolgárait, az uniós polgárokéhoz hasonló jogokkal és kötelezettségekkel. |
3.6 |
A harmadik országbeli állampolgárok javasolt irányelvben foglalt jogai és kötelezettségei, melyek az egyenlő bánásmódon alapulnak a bérek, munkakörülmények, az egyesülés szabadsága, az oktatás és a szakképzés tekintetében, megfelelő kiindulópontot alkotnak a jövőbeni bevándorlási jogszabályokhoz. |
4. Részletes megjegyzések
4.1 |
Az EGSZB szerint a tagállamokban jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó összevont eljárásról és jogaik meghatározásáról szóló horizontális irányelv alapvető fontosságú az EU számára a gazdasági migrációra vonatkozó közös politika szilárd alapjainak lerakása szempontjából. Az irányelvjavaslat tiszteletben tartja a tagállamok azon jogát, hogy maguk határozzák meg a befogadni kívánt bevándorlók számát. |
4.2 |
Az EGSZB hangsúlyozni kívánja az Európai Bizottság javaslatának jelentőségét, mivel az horizontális uniós szabályozást hoz létre a tagállamok területén tartózkodó harmadik országbeli munkavállalók befogadási eljárására és jogaira vonatkozóan. |
4.3 |
Az EGSZB a zöld könyvről kiadott véleményében (11) támogatta a munkavállalási célú bevándorlási engedélyek összevont eljárását: „A tartózkodási engedély és a munkavállalási engedély közötti összefüggés szempontjából lényeges különbségek léteznek az egyes tagállamok jogszabályaiban. Az EGSZB szükségesnek tartja az egységes, az egész EU-ra érvényes jogszabályok megalkotását. Az engedélyek kiállítására illetékes hatóságnak a megfelelő tagállami hatóságnak kell lennie. Az egyik tagállam által kiadott engedélyt az EU többi országában minden tekintetben el kell ismerni. Az EGSZB nézete szerint a jogszabályok minimálisra csökkentenék az adminisztrációs terhet, az érintettek – a migránsok, a munkaadók és a hatóságok – számára pedig megkönnyítenék az eljárást. AZ EGSZB egyetlen engedély – a tartózkodási engedély – kiállítását helyesli, amely aztán a munkavállalási engedély alapját képezné”. |
4.4 |
A jogokkal kapcsolatban az EGSZB a zöld könyvről szóló, fent idézett véleményben kijelentette: „E vita kiindulási pontját a hátrányos megkülönböztetés tilalma kell, hogy képezze. A bevándorolt munkaerőnek tartózkodási és munkavállalási engedélye időtartamától függetlenül gazdasági, munkajogi és szociális szempontból ugyanolyan jogokkal kell rendelkeznie, mint a többi munkavállalónak”. Az EGSZB hangsúlyozza a különböző szintű (vállalkozások, ágazati, nemzeti és európai szint) szociális partnerek szerepét a munkahelyi egyenlő bánásmód előmozdításában. Az EGSZB a Dublini Alapítvánnyal és a szociális partnerekkel közösen meghallgatást tartott a kérdésben, melynek következtetéseit külön véleményben taglalja (12). |
4.5 |
A zöld könyvről szóló véleményben (13)„Az EGSZB javasolja, hogy az olyan harmadik országbeli állampolgároknak, akik átmenetileg és jogszerűen tartózkodnak és folytatnak keresőtevékenységet az EU-ban, […] különleges jogokat kell biztosítani”. Az EGSZB rámutat, hogy a bevándorló munkavállalók a társadalombiztosítási járulékokon túlmenően adót is fizetnek a befogadó ország nemzeti hatóságainak, a tagállam jogszabályainak megfelelően. |
4.6 |
A munkahelyi egyenlő bánásmódon (munkakörülmények, bérek, elbocsátás, munkahelyi egészség és biztonság, egyesülési szabadság stb.) túl az EGSZB a továbbiakat javasolja:
|
4.7 |
2004-ben az EGSZB saját kezdeményezésű véleményt (15) is kiadott, szorgalmazva, hogy az Európai Unió és a tagállamok ratifikálják az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1990-ben elfogadott A migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt (16), nem csak Európában, de az egész világon előmozdítva a migráns munkavállalók alapvető jogait. Az EGSZB kéri, hogy a bevándorlói jogok nemzetközi rendszerének megerősítése érdekében az Európai Bizottság tegyen újabb lépéseket az egyezmény ratifikálása felé. |
4.8 |
Az EGSZB szorgalmazza egy új bekezdés beillesztését az irányelv indokolásába, a bevándorlási jogokra vonatkozó ILO-szabványoknak, nevezetesen a migráns munkavállalókról szóló ILO-egyezményeknek (C 97 és C 143) való megfelelés érdekében. |
4.9 |
Az EGSZB továbbá javasolja, hogy az irányelv garantálja a nemek közötti egyenlőséget, amely a diszkriminációellenes uniós jogszabályokkal együtt a közösségi acquis részét képezi. |
4.10 |
Az idénymunkásokat nem szabad kizárni az irányelv alkalmazási köréből. Bár az Európai Bizottság egyedi irányelv kidolgozásán munkálkodik, az EGSZB úgy véli, az egyenlő bánásmódot a munkavállalók ezen kategóriája számára is garantálni kell, különösen a munkahelyeken. |
4.11 |
Az EGSZB hangot kíván adni aggodalmának és rosszallásának, amiért az irányelv lehetőséget teremt a tagállamoknak az egyenlő bánásmód korlátozására (17), a munkakörülmények (a fizetést, az elbocsátást, a munkahelyi egészséget és biztonságot és a szociális biztonságot is beleértve) és az egyesülési szabadság tekintetében. E korlátozás ellentmond a 2. cikkben foglalt javaslattal. A rendelkezés egyúttal a megkülönböztetésmentesség elvének megsértését is jelenti. Az EGSZB szerint az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlatával összhangban az egyenlő bánásmódot a közösségi jog egyik alapelvének kell tekinteni. |
4.12 |
Amennyiben korlátozásokat alkalmazunk, ezeket minden esetben a kedvezőbb kötelező érvényű nemzetközi jogszabályokkal összhangban kell értelmezni, különös tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezményére, az Emberi Jogok Európai Egyezményére, illetve a kedvezőbb ILO-egyezményekre vagy közösségi és nemzeti jogszabályokra. |
4.13 |
Az irányelv szerint ha a hatóságok megtagadják az összevont engedély kiadását, ezt írásban kell megtenniük, és az érintettnek biztosítani kell a jogorvoslati lehetőséget a tagállam bíróságai előtt. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az összevont engedélyek – a nemzeti, illetve közösségi jogban meghatározott kritériumok alapján történő – megújítására, felfüggesztésére vagy visszavonására vonatkozó bírósági határozat (18) esetén az adminisztratív döntést a határozat jogerőssé válásáig el kell halasztani. |
4.14 |
Végezetül az EGSZB hangsúlyozni kívánja az integráció fontosságát. Az EGSZB számos saját kezdeményezésű véleményt dolgozott ki az integrációs politikák előmozdítására (19), és több konferenciát és meghallgatást szervezett a kérdésben. Az EU-nak és a nemzeti hatóságoknak együtt kel működniük az integrációs politikák előmozdításában, mivel az integráció, az egyenlő bánásmód, valamint a diszkrimináció elleni küzdelem egyaránt az európai társadalom nagy kihívásai közé tartoznak, különös tekintettel a helyi önkormányzatokra, a szociális partnerekre és a civil társadalmi szervezetekre. Az EGSZB az Európai Bizottsággal közösen munkálkodik egy Európai Integrációs Fórum felállításán (20). |
Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) COM(2001) 386 végleges.
(2) Ld. az EGSZB 2002. január 16-i véleményét a következő tárgyban: Javaslat tanácsi irányelvre a harmadik országbeli állampolgárok fizetett munkavállalás vagy önálló gazdasági tevékenység céljából történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről (Előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS) (HL C 80., 2002.4.3.), illetve az EP véleményét: HL C 43. E, 2004.2.19. (előadó: Anna TERRÓN I CUSÍ).
(3) Ld. az Európai Tanács 2006. decemberi következtetéseit (a legális migrációval kapcsolatos politika tervezete), továbbá az EGSZB 2003. december 10-i véleményét a következő tárgyban: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a bevándorlásról, az integrációról és a foglalkoztatásról, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 80., 2004.3.30.).
(4) Lásd az EGSZB 2005. december 15-i véleményét a következő tárgyban: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A hágai program: Tíz prioritás a következő öt évre – Partnerség Európának a szabadság, biztonság és jog területén való megújulásáért, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 65., 2006.3.17.).
(5) Lásd a 4. lábjegyzetet.
(6) Lásd a 4. lábjegyzetet.
(7) Zöld könyv a gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről (COM(2004) 811 végleges).
(8) Lásd az EGSZB 2005. június 9-i véleményét a következő tárgyban: Zöld könyv a gazdasági migráció kezelésének európai uniós megközelítéséről, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 286., 2005.11.17.).
(9) A 96/71/EK irányelv.
(10) Lásd a 4. lábjegyzetet.
(11) Lásd a 8. lábjegyzetet.
(12) Lásd az EGSZB 2006. szeptember 13-i véleményét a következő tárgyban: „Bevándorlás az EU-ban és a beilleszkedési politikák: a regionális és helyi önkormányzatok és a civil társadalmi szervezetek együttműködése”, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 318., 2006.12.23.).
(13) Lásd a 8. lábjegyzetet.
(14) Lásd az Európai Bizottság COM(2004)178 sz. irányelvjavaslatát a harmadik országok állampolgárainak az EK területére való bebocsátásáról tudományos kutatás céljából, valamint az EGSZB 2004. október 27-i véleményét a következő tárgyban: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A harmadik országbeli állampolgárok Európai Közösség területére tudományos kutatás végzése céljából történő bebocsátásának megkönnyítését szolgáló irányelvre, valamint két ajánlásra irányuló javaslatról (Előadó: Brenda KING) (HL C 120., 2005.5.20.).
(15) Lásd az EGSZB 2004. június 30-i véleményét a Nemzetközi Bevándorlási Egyezményről (előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS) (HL C 302., 2004.12.7.).
(16) 45/158. sz. határozat (1990. december 18.), hatálybalépés időpontja: 2003. július 1.
(17) 12. cikk (2) bekezdés.
(18) 8. cikk.
(19) Az EGSZB 2002. március 21-i véleménye: Bevándorlás, integráció és a civil társadalom szervezeteinek szerepe (Előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS) (HL C 125., 2002.5.27.).
Lásd az EGSZB 2003. december 10-i véleményét az alábbi tárgyban: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a bevándorlásról, integrációról és foglalkoztatásról”, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 80., 2004.3.30.).
Lásd az EGSZB 2006. szeptember 13-i véleményét a következő tárgyban: „Bevándorlás az EU-ban és a beilleszkedési politikák: a regionális és helyi önkormányzatok és a civil társadalmi szervezetek együttműködése”, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 318., 2006.12.23.).
Konferencia „A civil társadalom szerepe az integráció előmozdításában” témájában, Brüsszel, 2002. szeptember 9.–10.
(20) http://integrationforum.teamwork.fr