[pic] | AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK BIZOTTSÁGA |

Brüsszel, 21.12.2005

COM(2005) 670 végleges

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról

{SEC(2005) 1683}{SEC(2005) 1684}

TARTALOMJEGYZÉK

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról 4

1. Bevezetés 4

2. Az európai környezetpolitika és erőforrás-felhasználás: problémák és megoldások 5

3. Szembenézés a kihívásokkal: a stratégia célja 6

4. A meglévő szakpolitikai keretek felhasználása: az életciklus-alapú szemlélet beépítése a már működő szakpolitikákba 8

5. Új kezdeményezések: alapok az elkövetkezendő 25 évre 9

5.1. A tudásalap megteremtése: adatkezelő központ létrehozása a szakpolitikák kidolgozásához, az erőforrások felhasználásával és annak környezeti hatásaival kapcsolatos ismeretek bővítése és mélyítése érdekében 9

5.2. A haladás mérése: mutatók kidolgozása 10

5.3. Belpolitika: a tagállamok és a magas szintű fórum 11

5.4. A globális vetület: az erőforrások tartamos használatával foglalkozó nemzetközi panel 11

6. Várt hatások és eredmények 12

7. Felülvizsgálat 13

A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁNAK

Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról

1. BEVEZETÉS

Az európai országok gazdaságai többféle természeti erőforrásra épülnek: nyersanyagokra, mint az ásványok, a biomassza és a biológiai erőforrások; környzeti elemekre, mint a levegő, a víz, a talaj; megújuló erőforrásokra, mint a szél, a geotermikus energia, az árapály vagy a napenergia; valamint térre (földterületre) van szükségük. Akár termékek előállításához, akár a kibocsátások elnyelésére használjuk is az erőforrásokat (például a talajt, a levegőt és a vizet), ezek alapvetőek a gazdaság működéséhez es életminőségünk fenntartásához. A megújuló és a nem megújuló (kimeríthető) erőforrások ilyen használata, valamint a megújuló erőforrások kimerítésének sebessége aláássa bolygónk eltartóképességét, vagyis azt a képességét, hogy újratermelje azokat az energiaforrásokat és környezeti „szolgáltatásokat”, amelyekre jólétünk és fejlődésünk épül. Mint azt a milléniumi ökoszisztéma-értékelés[1] is írja, az elmúlt ötven év alatt az ember gyorsabban és nagyobb területen változtatta meg a természetes ökoszisztémákat, mint az emberiség történetében eddig bármikor, ami főleg annak tudható be, hogy az étel, a tiszta ivóvíz, a tüzifa, rostanyag és tüzelőanyag iránti egyre növekvő igényeket próbálja kielégíteni.

Amennyiben Európában folytatódik az erőforrások felhasználásának jelenlegi mintája, folytatódni fog a környezet állapotának romlása is, és tovább zsugorodnak a természeti erőforrások. Mindennek globális vetülete is van. Az EU nagymértékben támaszkodik Európán kívülről érkező erőforrásokra; tehát az Unió és más jelentős gazdaságok erőforrás-használatának globálisan érezhető környezeti hatása van. Ugyanakkor a fejlődő világ egyes felfutóban lévő gazdaságai, mint Kína, India vagy Brazília egyre több és több erőforrást használnak fel. Ha az egész világ a hagyományos fogyasztási mintákat követné, a becslések szerint 20 év alatt megnégyszereződne a világ erőforrás-felhasználása, ami jelentős kedvezőtlen hatással volna a környezetre. Az alternatíva a fenntarthatóbb minták felé való elmozdulás szükségességét előrevetítve egy összehangolt megközelítés kialakítása lehet, ami környezeti és gazdasági előnyökkel is járna Európa és a világ számára.

A szakpolitikák alkotói számára nagy kihívás elősegíteni és ösztönözni a növekedést, és ugyanakkor azt is biztosítani, hogy a környezet állapota ne romoljon tovább. Ezek nem egymással versengő célok, az erőforrások hatékony felhasználása ugyanis hozzájárul a növekedéshez. Ezzel szemben a pazarló felhasználás és a megújuló erőforrások túlzott kimerítése hosszú távon fékezi a fejlődést.

Az erőforrások fenntartható használata, amely egyben fenntartható termelést és fogyasztást is jelent, kulcseleme a hosszú távú jólétnek, az EU-n belül és világszinten egyaránt. A 2005. tavaszi csúcstalálkozón elfogadott uniós növekedési és foglalkoztatási stratégia[2] kiemelt jelentőségűnek tartja a természeti erőforrások tartamosabb használatát. Szintén felszólítja az Uniót a fenntarthatóbb fogyasztás és termelés felé való elmozdulásra globális szinten. Következésképp szükség van egy olyan hosszú távú stratégiára, amely a természeti erőforrások használatának környezeti hatásait (az EU-n kívüli, például a fejlődő országokban jelentkező hatásokat is belelértve) beépíti a szakpolitikák kidolgozásának folyamatába. A természeti erőforrások fenntartható használatáról szóló jelen stratégia (a továbbiakban: „stratégia”) válasz erre a kihívásra. A stratégiát a nemrég felülvizsgált fenntartható fejlődési stratégiával[3] összefüggésben kell értékelni, amelyhez hozzá is járul.

A stratégia hangsúlyozza ugyan, hogy mennyire fontos a környezeti szempontokat integrálni a természeti erőforrások felhasználásán keresztül a környezetre kiható egyéb politikákba, de nem tesz kísérletet konkrét kezdeményezésekre olyan területeken, ahol bevett politikák vannak érvényben. Elemzési keretet javasol ahhoz, hogy az erőforrások használatának környezeti hatásait hogyan lehetne napi szinten figyelembe venni a közpolitikai döntéshozatali folyamatban. Ez a megközelítés elmozdítaná az európai gazdaságokat abba az irányba, hogy növekedési céljaikat a természeti erőforrások hatékonyabb használata révén, az ilyen erőforrások további pusztítása nélkül érjék el.

2. AZ EURÓPAI KÖRNYEZETPOLITIKA ÉS ERőFORRÁS-FELHASZNÁLÁS: PROBLÉMÁK ÉS MEGOLDÁSOK

Az erőforrások használata Európában 30 éve szakmai viták tárgya. Az 1970-es években, az első olajválságok nyomán a természeti erőforrások szűkössége és a növekedés korlátai adtak okot az aggodalomra. Mint azt a Bizottság e stratégiát előrevetítő közleménye[4] jelezte, kiderült, hogy az erőforrások szűkössége nem vet fel akkora környezeti problémát, mint eredetileg gondolták. Nem fogytak el a fosszilis tüzelőanyagok, és a piac az áron keresztül képes szabályozni azok felhasználását. Számos fém és ásványi anyag használata nem az ásványkincs kimerülése, hanem a technológia megváltozása következtében csökkent. A gyorsan növekvő kereslet és az ellátás nehézségei azonban okozhatnak komoly gazdasági és környezeti gondokat is, ahogy azt az elmúlt időkben tapasztalt nyersanyagár-emelkedések is tanúsítják.

A természeti erőforrások károsodása tehát továbbra is fontos téma marad. környezetvédelmi politikák kezdetben a kibocsátások és a hulladék okozta látható problémákat igyekeztek orvosolni, például a szennyezést a „pontszerű” forrásoknál: a gyárakban és az erőművekben próbálták csökkenteni. Ezek a politikák sikeresek voltak. Hatásukra javult a levegő és a víz minősége, több hulladék kerül újrafeldolgozásra, és kevesebb a szemétlerakókba. Az anyag- és hulladékáram elemzése azt mutatta ki, hogy az EU-ban az elmúlt 20 év alatt az egy lakosra jutó összesített fogyasztás – a kivitelt és a behozatalt is számítva – nagyjából változatlan volt, évi 16 tonna körül alakult, a gazdaság azonban ez idő alatt 50%-kal nőtt. Ez azt jelzi, hogy Európában lényegesen javult az anyagfelhasználás hatékonysága. E fejlemények ellenére a környezetkímélő újítások és a hatékonyságjavulás sok esetben kevésnek bizonyult a termelésnövekedés ellensúlyozására. A jelenleg érvényben lévő politikák sem Európában, sem világszinten nem tudták megfordítani az alapvetően fenntarthatatlan folyamatokat.

A fenntarthatatlan trendek megfordítása terén elérendő nagyobb siker, a környezetpusztulás kordában tartása és a természetes erőforrások biztosította lehetőségek megőrzése érdekében a környezetpolitikának túl kell lépnie a kibocsátáscsökkentés és a hulladékkezelés témakörén. Ki kell dolgozni olyan módszereket, amelyekkel az egyes anyagok vagy energiatípusok használatának negítív hatásait teljes életciklusok során vizsgálni lehet (ez a szakmában „a bölcsőtől a sírig” szemléletként ismert), és jelentőségük is meghatározható. A globális és a kumulatív hatások ok-okozati vizsgálata azért fontos, hogy ilyen ismeretek birtokában környezetvédelmi szempontból hatékony és a hatóságok és a gazdasági szereplők szempontjából költséghatékony szakpolitikai intézkedéseket lehessen hozni.

Nem lehet az életciklusokat földrajzi elszigeteltségben vizsgálni. A globalizáció korában, egy olyan világgazdaság keretei között, amelynek az EU tevékeny résztvevője, a körültekintő politikai döntéshozatalhoz ismerni kell az erőforrások mozgását a világgazdaságban, tudni kell, mi irányítja ezt a mozgást, és milyen hatások jelentkeznek az erőforrások kitermelése és felhasználása helyén.

A hatodik környezetvédelmi cselekvési program[5] felismerte ezt, ezért írta elő tematikus stratégia kidolgozását „ az erőforrások fenntartható használatára és kezelésére ”. E stratégia alappillére az EU-n belüli erőforrás-felhasználás elemzése, valamint a meglévő elemzési keretek és szakpolitikák vizsgálata. A stratégia az érdekelt felekkel folytatott széles körű konzultáció mellett készült[6]

A stratégia azt a megközelítést alkalmazza, amely a környezetvédelembe fektetett energiát a lehető legjobb eredményekkel jutalmazza. A folyamat részeként a kormányzás és a gazdasági szereplők kezében lévő véges eszközöket a főbb környezeti problémákra kell összpontosítani.

3. SZEMBENÉZÉS A KIHÍVÁSOKKAL: A STRATÉGIA CÉLJA

A természeti erőforrások fenntarthatóbb használatát célzó stratégiának idővel jobb erőforrás-hatékonysághoz kell vezetnie, egyúttal csökkentenie kell az erőforrások felhasználásának negatív környezeti hatásait, célja tehát a környezeti állapotjavulást a növekedéssel összeegyeztetve elérni. A cél gazdasági fejlődés mellett csökkenteni a természetes erőforrások felhasználásának kedvezőtlen környezeti hatásait – ezt elválasztásnak vagy szétválasztásnak nevezik[7]. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az EU gazdaságában mindenütt csökkenteni kell az erőforrások felhasználásának környezeti hatását, és ugyanakkor javítani kell az erőforrások felhasználásának hatékonyságát. A megújuló erőforrások esetében mindez egyben azt is jelenti, hogy el kell kerülni a túlzott kiaknázást.

A cél elérése érdekében a stratégia része:

- jobban megismerni és megérteni az európai erőforrás-felhasználást, annak negatív hatásait és jelentőségét az EU-ban és világszinten;

- eszközöket kialakítani az EU-ban, a tagállamokban és az egyes gazdasági ágazatokban megtett haladás figyelemmel kísérésére és jelentésére;

- segíteni a stratégiai megközelítések és folyamatok használatát mind az egyes gazdasági ágazatokban, mind pedig az egyes tagállamokban általában, valamint ösztönözni ilyen tervek és programok kialakítását;

- felhívni az érdekelt felek és a lakosság figyelmét az erőforrások felhasználásának komoly környezetkárosító hatásaira.

A stratégiának köszönhetően a gazdaság erőforrás-felhasználásával kapcsolatos ismeretek könnyebben és hamarabb összegyűjthetők. Ebben más kezdeményezésekre, például az INSPIRE-ra[8] is lehet támaszkodni. Segítségével azonosíthatóak az erőforrás-felhasználás legsúlyosabb környezeti következményei, és lépéseket lehet tenni ezek enyhítésére.

Sokszor olyan területeken kell majd erőfeszítéseket tenni, amelyek nem függnek össze a környezetpolitikával. A meghonosítandó szemlélet javítja a különböző szintű (uniós, nemzeti, regionális és helyi) politikai döntéshozatalt. Ha teljes életciklusokra kiterjedően jobban megértjük az erőforrások felhasználásának környezeti hatásait, a döntéshozóknak lehetőségük nyílik arra, hogy világos prioritásokat állítsanak fel, és ott fejtsenek ki erőfeszítéseket, ahol azok valóban eredményre vezetnek.

Mivel hosszú folyamatról van szó, a javasolt időkeret 25 év. Különböző kormyányzati szinteken, különböző szereplők bevonásával kell intézkedéseket hozni. Javítani kell a jelenlegi szakpolitikák működését többek között azáltal, hogy nagyobb hangsúlyt fektetünk az erőforrás-felhasználásra, valamint azáltal is, hogy új kezdeményezéseket dolgozunk ki annak érdekében, hogy az erőforrások felhasználásának életciklusokon keresztül jelentkező következményei figyelembevételre kerüljenek a szakpolitikák kialakításakor.

A jelenlegi kezdeti szakaszban ez a stratégia nem határoz meg menniységi célokat „az erőforrások hatékonyságára és az erőforrások csökkentett felhasználására”, ahogy az a hatodik környezetvédelmi cselekvési programban szerepel, mert ismereteink és a mutatók jelenlegi fejlettsége mellett ez még nem lehetséges. Sem az adatok, sem a mutatók nem kellő minőségűek az olyan célok felállításához, amelyek egyértelműen hozzájárulnának a környezeti hatások csökkentéséhez egy növekvő gazdaságban. A stratégia mindazonáltal útjára indít egy folyamatot, amelynek eredményeképpen az elkövetkezendő öt-tíz év során ez megvalósítható.

4. A MEGLÉVő SZAKPOLITIKAI KERETEK FELHASZNÁLÁSA: AZ ÉLETCIKLUS-ALAPÚ SZEMLÉLET BEÉPÍTÉSE A MÁR MűKÖDő SZAKPOLITIKÁKBA

Az itt vázolt megközelítést a már működő és a most születő környezetpolitikákba is be kell építeni (lásd a 2. mellékletet). Az erőforrások használatának kedvezőtlen hatásait már számos politika figyelembe veszi, a jövőben e megfontolások rendszeres alkalmazása várható. A környezetpolitikában egyre nagyobb hangsúlyt kap az integrált megközelítés szükségessége, valamint a különböző környezeti elemek (a levegő, a víz, a talaj) egymással való kapcsolata, ahogy az az igény is, hogy olyan horizontális környezeti politikák szülessenek, amelyek jobban érvényesítik az erőforrások fenntartható használatát (ilyen az éghajlat-változási vagy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politika). Az életciklus-alapú szemlélet jól tükröződik a a hulladékkeletkezés megelőzéséről és a hulladékok újrahasznosításáról szóló tematikus stratégiában.

Egyes nem jogalkotási megközelítések, például az integrált termékpolitika[9] kifejezetten a termékek életciklusa során felmerülő környezetkárosító hatások csökkentését célozzák meg, a termék előállításától a használaton keresztül a keletkező hulladék kezelésig. A környezettechnológiai cselekvési terv[10] is rámutatott több olyan lehetőségre, ahol környezeti technológiák használatával csökkenteni lehet a termelés és a fogyasztás kedvezőtlen környezeti hatásait.

Az életciklus-alapú megközelítés számos különböző ágazatban alkalmazható. Ezen ágazatok politikái befolyással vannak az erőforrások használatára, ezért az erőforrás-felhasználási kérdéseket és a negatív hatások kezelését összehangoltan és nagyobb mértékben kell integrálni ezen politikákba. A közlekedés terén az európai közlekedéspolitikáról szóló fehér könyv[11] egyik célja a környezetbarát közlekedési módok igénybevételének előmozdítása. Az energiaügy terén a fő energiafogyasztó szektorokban (épületek és közlekedés) már születtek intézkedések, ezek végrehajtása várhatóan jelentősen enyhíti majd a környezeti hatásokat. Egyes ágazatokban, különösen a halászatban és a mezőgazdaságban a közelmúltban bevezetett reformok sokat tettek az erőforrás-felhasználás környezeti hatásainak figyelembevétele érdekében. A fenntartható fejlődési stratégiát éppen a gazdasági, a szociális és a környezeti szakpolitikák összehangolásának és egységesítésének igénye ihlette.

A Bizottság tervezi, hogy ágazati kezdeményezéseket dolgoz ki egyebek között az EU növekedési és foglalkoztatási stratégiája összefüggésében, az iparpolitikáról szóló, nemrégiben közzétett bizottsági közleményben[12] előirányzott kezdeményezések mellett. Mindez nemcsak a versenyképesség növeléséhez és az érintett ágazatok teljesítményének javulásához járulna hozzá, hanem a kedvezőtlen környezeti hatások csökkentéséhez is. A nagyobb ökológiai hatékonyságra való törekvés ösztönzőleg hat az innovációra és a termelékenység növekedésére, ezáltal pedig a versenyképességre és a gazdasági növekedésre is (lásd a 4. mellékletet).

A Bizottság által végzett integrált hatásvizsgálatok, amelyek a fontosabb szakpolitikai javaslatok lehetséges fellépéseinek gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait tanulmányozzák, fontos eszközei az életciklus-alapú megközelítés alkalmazásának[13]. Nemzeti szinten a tagállamok felhasználhatják a környezeti hatásvizsgálatok[14] és a stratégiai környezeti vizsgálatok[15] eredményeit ahhoz, hogy az egyedi projektek és tervek, programok és politikák szintjén csökkentsék az erőforrás-felhasználás negatív hatásait.

5. ÚJ KEZDEMÉNYEZÉSEK: ALAPOK AZ ELKÖVETKEZENDő 25 ÉVRE

Ha a stratégiát sikeresen akarjuk megvalósítani, minden kormányzati szinten szükség van új kezdeményezésekre, így uniós, nemzeti és nemzetközi szinten is.

Uniós szinten ehhez összehangolt erőfeszítésre van szükség a tudásalap kialakítása érdekében, valamint mutatók kidolgozásához, amelyek használhatóak a politikai párbeszéd során és a gazdasági szereplőket bevonó ágazati kezdeményezések beindításához. Tekintettel arra, hogy az EU erőforrás-felhasználásának jelentős globális vetülete van, valamint elősegítendő, hogy az uniós politika alakítói ezt figyelembe vegyék, nemzetközi szakértői fórum kerül felállításra, amelynek feladata az erőforrás-használat globális vonatkozásainak, főleg negatív környezeti hatásainak vizsgálata lesz.

5.1. A tudásalap megteremtése: adatkezelő központ létrehozása a szakpolitikák kidolgozásához, az erőforrások felhasználásával és annak környezeti hatásaival kapcsolatos ismeretek bővítése és mélyítése érdekében

Néha nagyon kevés információ áll rendelkezésre a diffúz szennyezés és az erőforrás-felhasználás mögötti komplex ok-okozati összefüggésekről. Az ilyen információ nem könnyen elérhető a szakpolitikák kidolgozói számára. Az erőforrás-felhasználás elemzésében több adat- és információszolgáltató vesz részt: a Bizottságon belül az Eurostat Főigazgtóság, a Közös Kutatóközpont Főigazgatóság és a Kutatási Főigazgatóság, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség, az intelligens energiával foglalkozó végrehajtó hivatal, nemzeti intézetek, egyetemek és gazdasági szereplők. Az információ áramlása azonban nem mindig optimális.

A hiányosságok és a kettősségek kiküszöbölése érdekében célszerű létrehozni egy adatkezelő központot a természeti erőforrásokkal kapcsolatos összes releváns adat összegyűjtésére, valamint nyomon követhető, elemezhető és a politikai döntések során felhasználható adatok szolgáltatására. A fent említett adatszolgáltatók adatbázisait, ismereteit, szaktudását és szakmai kapcsolatrendszerét egyesítve a Bizottság megválaszolná a Tanács felhívását, miszerint „erőfeszítéseket kell tenni az információ minőségének javítására egy olyan európai stratégiai kapacitás létrehozása által, amely összegyűjti és egyesíti az erőforrások felhasználásával, ennek hatásaival és a kapcsolódó politikák értékelésével kapcsolatos ismereteket annak érdekében, hogy el lehessen dönteni, mely hatásokat kell orvosolni, és ki lehessen dolgozni alternatívákat e hatások csökkentésére egy bővülő gazdaság keretei között.”[16]

Az információ szolgáltatói a stratégia más elemeiben is szerephez jutnak: például olyan mutatók kidolgozásában és véglegesítésében, amelyek alkalmasak a stratégia eredményeinek mérésére; segítik a tagállamokat a stratégia céljainak elérését megvalósító konkrét cselekvési tervek kidolgozása során; támogatják a nemzetközi panel munkáját; és 2010-től kezdődően a bizottsági felülvizsgálati folyamat részeként a stratégia végrehajtásáról ötévente jelentést állítanak össze.

A kutatás és a fejlesztés, bármely szinten történjen is (nemzetközi, európai, nemzeti szinten, ipari programok, projektek szintjén), sokrétű szerepet játszhat a stratégia alakításában és végrehajtásában. A hetedik kutatási keretprogram[17] nagyobb hangsúlyt fog fektetni a környezeti, gazdasági és társadalmi hatások vizsgálatát szolgáló eszközök kialakítására.

5.2. A haladás mérése: mutatók kidolgozása

A stratégia célja érdekében elengedhetetlen az előrehaladás mérése, valamint az, hogy ezek az adatok hozzáférhetők legyenek a szakpolitikák kidolgozói és a lakosság számára. További mutatókat kell kidolgozni, amihez alapul vehető a környezeti számvitel, az anyagáramlás elemzése és az életciklus-elemzés terén eddig elvégzett tetemes munka. 2008-ig a Bizottság kidolgoz:

- a természeti erőforrások (köztük az energia) felhasználásának jövedelmezőségére és hatékonyságára vonatkozó mutatókat,

- a negatív környezeti hatások és az erőforrás-felhasználás szétválasztásának eredményességét jelző erőforrás-specifikus mutatókat,

- egy, az uniós erőforrás-felhasználás környezetterhelő hatásának csökkenését mutató általános indexet (ökológiai hatékonysági mutatót).

Lehetőség szerint minden mutató összevont és könnyen értelmezhető lesz, a tagállami, uniós és nemzetközi eredményekre építve (lásd a 3. mellékletet). Amennyiben az összevonás nem sikerül (például módszertani vagy műszaki/technikai nehézségek következtében), az erőforrások fenntartható használata felé megtett haladás mérésére az alapmutatókat kell felhasználni[18]. Ezek a mutatók alkalmasak lesznek annak kimutatására is, hogy mely erőforrás-felhasználások okozzák a leginkább negatív környezeti hatásokat. Segítségükkel prioritások állíthatók fel a politikai döntéshozatalban, különösen az ágazati kezdeményezések célszektorainak meghatározásához. Kezdetben a Bizottság a már folyó vizsgálatok előzetes eredményeire támaszkodik.

5.3. Belpolitika: a tagállamok és a magas szintű fórum

A stratégia végrehajtásához szükséges intézkedések nagy részét nemzeti szinten lehet leghatékonyabban meghozni. A mezőgazdaságtól és a halászattól eltekintve a természeti erőforrásokat felhasználó politikák nagy része nem tartozik a Közösség kizárólagos hatásköre alá. A tagállamok rendelkezésére állnak olyan szakpolitikai eszközök, például gazdasági eszközök, amelyek nehezen volnának alkalmazhatók közösségi szinten. A tagállamok felelősek az oktatási és képzési programokért, és a fogyasztói viselkedés változását célzó politikákat is jobban tudják érvényesíteni.

A Bizottság javasolja, hogy a stratégia céljainak elérése érdekében az Unió minden tagállama dolgozzon ki az erőforrások fenntartható használatára vonatkozó nemzeti intézkedéseket és programokat. Ezen intézkedések és programok középpontjába azokat az erőforrás-felhasználásokat kell helyezni, amelyek a legjelentősebb hatást gyakorolják a környezetre. Célszerű, hogy a tagállamok a haladás figyelemmel kísérésére szolgáló módszereket is kidolgozzák, és ahol lehetséges, számszerű célokat tűzzenek ki. Az 5. melléklet bemutat olyan intézkedéseket, amelyeket a tagállamok fontolóra vehetnek.

Ezen nemzeti intézkedések kialakítását megkönnyítendő a Bizottság magas szintű fórumot hoz létre. Ennek tagjai a természeti erőforrások felhasználásának tagállami politikái alakításáért felelős magas rangú tisztviselők, a Bizottság képviselői és adott esetben fogyasztói szövetségek, környezetvédelmi civil szervezetek képviselői, az ipar és a tudomány képviselői, valamint egyéb érdekelt és hozzáértő felek lesznek.

A Bizottság ezzel párhuzamosan azzal is fog foglalkozni, hogy felhívja a figyelmet azon tagállami intézkedésekre, amelyeket Unió-szerte lehetne alkalmazni; és felkéri a tagállamokat azon környezeti problémák megnevezésére, amelyeket piaci alapú eszközökkel hatékonyan lehetne kezelni, de ezt akadályozza az EU-szintű összehangolt fellépés hiánya. A természeti erőforrások felhasználásának szabályozásában a piaci alapú eszközök használata kiemelt téma lesz a Bizottság számára mind a magas szintű fórum keretében, mind a stratégia felülvizsgálati folyamata során, amelyet a 7. szakasz mutat be.

5.4. A globális vetület: az erőforrások tartamos használatával foglalkozó nemzetközi panel

Nemzetközi szinten egyre nagyobb figyelmet fordítanak az erőforrások használatára[19]. Az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) konkrétan kitűzte azt a célt, hogy a gazdasági növekedést és a környezetterhelést szét kell választani[20]. Az OECD/DAC közös dokumentumot adott ki a környezetvédelmi adóreformról[21]. Ez a dokumentum bemutatja, hogy a környezetevédelmi adók reformja milyen módon járulhat hozzá a természeti erőforrások fenntarthatóbb használatához, és hasznos útmutatást nyújt a fellépéshez.

Ezen túlmenően a fejlesztési együttműködési és gazdasági együttműködési eszköz[22] keretében a Bizottság tematikus stratégiát fog javasolni 2007-től kezdődően a környezet és a természeti erőforrások fenntartható kezelése érdekében.

Végezetül, a fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002-es világcsúcson minden tagállam vállalta, hogy megváltoztatja a nem fenntartható fogyasztási és termelési mintákat.

Ezen erőfeszítések egyesítése és támogatása érdekében a Bizottság az erőforrások tartamos használatával foglalkozó nemzetközi panel felállítását javasolja az UNEP (Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programja) és esetleg más nemzetközi partnerek és kezdeményezések (UNIDO, Nemzetközi Energiaügynökség) bevonásával. A panel az erőforrás-felhasználás, valamint a környezeti hatások globális vonatkozásaival kapcsolatos információ és elemzések forrása lesz. A panel feladatai (lásd még a 6. mellékletet):

- a gazdasági és társadalmi következményeket is figyelembe véve független tanáccsal szolgálni a Bizottság számára a természeti erőforrások használatának környezeti hatásairól azok globális összefüggéseiben;

- hozzájárulni a tudásalap építéséhez és a fejlődés nyomon követéséhez;

- az EU-n kívülről érkező anyagok és termékek kinyerésére, betakarítására, szállítására és tárolására vontakozóan fenntarthatósági értékeket megállapítani, amely értékek között nemcsak anyagminőségi, hanem termelési minőségbiztosítási normák is szerepelnének, figyelembe véve a társadalmi és környezetvédelm kérdéseket is;

- tanácsot adni a fejlődő országok számára arra vonatkozóan, hogy hogyan alakítsák ki a természetes erőforrások felhasználásával és az erőforás-gazdálkodással járó környezeti hatások értékelését (ez később beépülhetne a harmadik országokkal folytatott együttműködési programokba);

- a tágabb globális kontextusban tanácsadással szolgálni a természeti erőforrások felhasználásával járó környezeti hatásokról, például az UNEP fenntarható termelési és fogyasztási kezdeményezései keretében.

6. VÁRT HATÁSOK ÉS EREDMÉNYEK

A stratégia végrehajtása megteremti a feltételeket az erőforrás-felhasználás nagyobb ökológiai hatékonyságához, és ösztönzi a fenntarthatóbb termelési és fogyasztási minták felé való elmozdulást. Mindez pozitív hatással lesz a gazdaságra, különösen mivel az ilyen ösztönzés kedvez az üzleti innovációnak és a versenyképességnek. Segítségével a szakpolitikák kidolgozói megalapozottabb döntéseket hozhatnak, és a stratégiának köszönhetően mutatók és adatok biztosíthatók a haladás méréséhez. A közleményhez tartozó hatásvizsgálat elemzi a különböző lehetőségeket, és értékeli mind a javasolt, mind az elvetett fellépések hatásait.

7. FELÜLVIZSGÁLAT

A Bizottság első alkalommal 2010-ben, azután pedig ötévente vizsgálja felül a stratégia céljai felé megtett haladást. A felülvizsgálat eredményei beépülnek a hatodik környezetvédelmi cselekvési program végső értékelésébe.

PÉNZÜGYI KIMUTATÁS

1. A JAVASLAT MEGNEVEZÉSE:

Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról („a stratégia”)

2. TEVÉKENYSÉGALAPÚ IRÁNYÍTÁSI ÉS KÖLTSÉGVETÉS-TERVEZÉSI KERET

Szakpolitikai terület: 07 – Környezetvédelem

Tevékenység: 07 04 – a környezetvédelmi poltika végrehajtása

3. KÖLTSÉGVETÉSI TÉTELEK

3.1. Költségvetési tételek (működési tételek és kapcsolódó technikai és igazgatási segítségnyújtási tételek [ex-B.A. tételek]) beleértve a következő megnevezéseket:

07 01 04 01 - A közösségi környezetvédelmi cselekvési programokhoz kapcsolódó jogalkotás, felvilágosítás és egyéb általános intézkedések – Igazgatási kiadások

07 04 02 – A közösségi környezetvédelmi cselekvési programokhoz kapcsolódó felvilágosítás és egyéb általános intézkedések

07 02 01 – Nemzetközi környezetvédelmi tevékenységekhez való hozzájárulás

2007-től kezdődően az adatkezelő központ és a mutatók pénzügyi vonzatait a „LIFE+” program öleli fel. A nemzetközi panel pénzügyi vonzatait a javasolt pénzügyi keret 4. fejezetében szereplő külső segítségnyújtási eszközök fedezik.

3.2. A cselekvés és a pénzügyi hatás időtartama

A stratégia időkerete 25 év (2006–2030). A folyamatot a közleményben előrevetített közvetlen cselekvések indítják útjára. Ez a kimutatás az első hat év (2006–2011) pénzügyi vonzatait tartalmazza.

3.3. Költségvetési jellemzők:

Költségvetési tétel | Kiadás típusa | Új | EFTA-hozzájárulás | Tagjelölt országok hozzájárulásai | A pénzügyi terv fejezete |

07 04 02 | Nem kötelező | Diff[23] | Nincs | Nincs | Nincs | 3. |

07 02 01 | Nem kötelező | Diff. | Nincs | Nincs | Nincs | 4. |

4. FORRÁSOK ÁTTEKINTÉSE

A személyzetre és az igazgatási erőforrásra vonatkozó igényt az éves elosztási eljárás keretén belül az irányító főigazgatóságnak odaítélt keretösszeg fedezi.

4.1. Pénzügyi források

4.1.1. A kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok áttekintése

millió EUR (három tizedesjegyig)

Kiadás típusa | Szakasz száma | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011-től | Összesen |

Működési kiadások[24]- 07 04 02 |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | 8.1 | a | 0,200 | 0,580 | 0,980 | 1,780 | 1,630 | 1,600 | 6,7706 |

Kifizetési előirányzatok | b | 0,133 | 0,427 | 0,796 | 1,460 | 1,573 | 2,381 | 6,770 |

Működési kiadások[25] - 07 04 01 |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | 8.1 | a | 0,240 | 0,610 | 0,640 | 0,750 | 0,600 | 0,710 | 3,550 |

Kifizetési előirányzatok | b | 0,160 | 0,455 | 0,581 | 0,709 | 0,635 | 1,010 | 3,550 |

A referenciaösszegbe beletartozó igazgatási kiadások[26] |

Technikai és igazgatási segítségnyújtás | 8.2.4 | c | 0,150 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0 | 0,150 |

TELJES REFERENCIAÖSSZEG |

Kötelezettségvállalási előirányzatok | a + c | 0,590 | 1,190 | 1,620 | 2,530 | 2,230 | 2,310 | 10,470 |

Kifizetési előirányzatok | b + c | 0,443 | 0,881 | 1,377 | 2,169 | 2,209 | 3,391 | 10,470 |

A referenciaösszegbe nem beletartozó éves kiadások[27] |

Személyi és kapcsolódó kiadások | 8.2.5 | d | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 4,698 |

A referenciaösszegbe nem beletartozó, a személyi és kapcsolódó kiadásoktól eltérő kiadások | 8.2.6 | e | 0,002 | 0,026 | 0,056 | 0,058 | 0,058 | 0,060 | 0,260 |

A fellépés indikatív összköltsége

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | a+c+d+e | 1,375 | 1,999 | 2,459 | 3,371 | 3,071 | 3,153 | 15,428 |

TELJES KIFIZETÉSI ELŐIRÁNYZAT, beleértve a személyi költséget | b+c+d+e | 1,228 | 1,690 | 2,216 | 3,010 | 3,050 | 4,234 | 15,428 |

A társfinanszírozás részletezése

Ha a javaslat társfinanszírozást tartalmaz a tagállamok vagy más szervek részéről (kérjük, jelezze, melyek ezek), becslést kell adni ennek a társfinanszírozásnak a szintjéről, az alábbi táblázatban (további sorok hozzáadhatók, ha különféle szerveket irányoztak elő a társfinanszírozás biztosítására):

millió EUR (három tizedesjegyig)

Társfinanszírozó szerv | n. év | n + 1 | n + 2 | n + 3 | n + 4 | n + 5 és később | Összesen: |

…………………… | f |

TELJES KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSI ELŐIRÁNYZAT társfinanszírozással | a+c+d+e+f |

A stratégia keretében tervezett egyik cselekvés (lásd e kimutatás 5.3. szakaszának 3. pontját) az UNEP-pel együttműködésben valósul meg, és titkárság felállítását igényli. A titkárság munkájának költségeit egy „vagyonkezelői alap” fedezi, amelybe különböző intézmények és szervezetek adakozhatnak. A tagállamok és más intézmények által vállalandó társfinanszírozás mértékét azonban ebben a szakaszban még nem lehet megjósolni.

4.1.2. A pénzügyi programozással való összeegyeztethetőség

X A javaslat összeegyeztethető a jelenlegi pénzügyi programozással.

( A javaslat miatt a pénzügyi terv vonatkozó fejezetének átdolgozása szükséges.

( A javaslat miatt szükség lehet az intézményközi megállapodás[28] rendelkezéseinek alkalmazására (azaz rugalmassági eszköz alkalmazására vagy a pénzügyi terv módosítására).

4.1.3. A bevételre gyakorolt pénzügyi hatás

X A javaslatnak nincs kihatása a bevételre.

( A javaslatnak van pénzügyi hatása – a bevételre gyakorolt hatása a következő:

millió EUR (egy tizedesjegyig)

a fellépést megelőzően [n-1 év] | A fellépés után |

A személyi állomány teljes létszáma | 7,25 | 7,25 | 7,25 | 7,25 | 7,25 | 7,25 |

5. JELLEMZŐK ÉS CÉLKITŰZÉSEK

5.1. A megvalósításra rövid vagy hosszú távon van-e szükség

A természeti erőforrások (például a nyersanyagok és a földterület) felhasználásával kapcsolatos aggályok megválaszolására a stratégia a természetes erőforrások teljes életciklusokon keresztül történő használatának nyomon követését és ellenőrzését biztosító intézkedéseket valósít meg „a bölcsőtől a sírig” szemlélettel összhangban, és kialakítja azon intézkedéseket, amelyekkel a környezeti terhelést csökkenteni lehet. A stratégia célja a 25 éves időkeret során meghatározni a természeti erőforrások használatából eredően a környezetre rótt legsúlyosabb terheléseket, és előmozdítani olyan megoldásokat és cselekvéseket, amelyek a tudatosság fokozása révén és könnyű elérhetőségüknek köszönhetően csökkentik ezeket

5.2. A közösségi részvétel által képviselt hozzáadott érték, valamint a javaslatnak az egyéb pénzügyi eszközökkel való összeegyeztethetősége és esetleges szinergiája

Mivel Európában az erőforrás-felhasználás motorja a gazdasági növekedés, és ugyanakkor a gazdasági növekedés az EU szakpolitikáinak fontos célkitűzése is, a környezeti hatások csökkentésének egyetlen lehetséges módja az erőforrás-felhaználás és az ezzel járó környezetterhelés elválasztása az ezeket kiváltó gazdasági növekedéstől – méghozzá európai szinten. Az erőforrásokkal való kereskedelem jelentős mértékű (ez uniós hatáskör), a termékek és szolgáltatások használata pedig megosztott hatáskör alá tartozik, tehát a közösségi szintű részvétel egyértelműen indokolt.

5.3. A javaslat céljai, az attól várt eredmények, illetve az azzal összefüggő mutatók a tevékenységalapú irányítás keretében

A stratégia célja olyan intézkedéssorozat létrehozása, amely megfelelő alkalmazás mellett hosszú távon lehetővé teszi a környezetterhelés és a gazdasági növekedés szétválasztását.

Ennek érdekében a következő konkrét cselekvéseket helyezi kilátásba:

1) a tudásalap megosztása érdekében adatkezelő központ létrehozása,

2) a stratégia szempontjából releváns mutatók kidolgozása,

3) a természeti erőforrások tartamos használatával foglalkozó nemzetközi panel felállítása.

A várt eredményekről és hatásokról részletesen a közlemény, illetve a hatásvizsgálat számol be.

5.4. Végrehajtási módszer (indikatív)

X Központosított irányítás

X közvetlenül a Bizottság által

X közvetetten a következőknek történő hatáskör-átruházással:

( végrehajtó hivatalok

X a Közösségek által létrehozott, a költségvetési rendelet 185. cikkében említettek szerinti szervek

( tagállami közintézmények/közfeladatot ellátó szervek

( Megosztott vagy decentralizált irányítás

( a tagállamokkal

( harmadik országokkal

X Nemzetközi szervezetekkel közös irányítás (nevezze meg)

Megjegyzés: A tervezett intézkedések nagy részét (vizsgálatok végzése, találkozók szervezése, szolgáltatási szerződések fenntartása) közvetlenül a Bizottság hajtja végre.

Azonban a stratégia keretében tervezett egyik cselekvés (a nemzetközi panel – lásd e kimutatás 5.3. szakaszának 3. pontját) az UNEP-pel együttműködésben valósul meg. A jelenlegi tervek szerint a nemzetközi titkárságok felügyeletében való jártasságára és szakértelmére tekintettel (pl. IPCC-titkárság Genfben) a Bizottság az UNEP-et részesíti támogatásban a panel titkárságának létrehozása érdekében. Később a titkárság működtetése több adományozótól származó források egyesítését igényelheti, ezért nem érdemes és nem is lehetséges az egyes adományozóktól származó összegeket kiadástípusokhoz rendelni.

A tervezett cselekvések között az adatkezelő központ létrehozása (lásd e kimutatás 5.3. szakszának 1. pontját) az Európai Környezetvédelmi Ügynökséggel való együttműködés keretében történik, tekintettel a természeti erőforrásokkal és szakértői hálózatok felállításával kapcsolatos tapasztalatukra és szakértelmükre.

6. FELÜGYELET ÉS ÉRTÉKELÉS

6.1. Felügyeleti rendszer

A Bizottság azt javasolja, hogy a stratégia hatékonyságának felülvizsgálatára a közlemény közzétételétől fogva ötévente kerüljön sor. Ennek érdekében a Bizottság jelentést készít, melyet közzétesz és az intézményekhez is eljuttat.

6.2. Értékelés

6.2.1. Előzetes értékelés

A stratégiával kapcsolatban hatásvizsgálat készült, amely a közlemény elfogadásával egyidejűleg kerül közzétételre.

6.2.2. Az időközi/utólagos értékelés nyomán hozott intézkedések (hasonló, korábbi tapasztalatok tanulsága)

A 6. környezetvédelmi cselekvési program[30] vívmánya a tematikus stratégiák használata a szakpolitikák kidolgozásában. A stratégiába tartozó intézkedések azonban nem mutatnak túl a hagyományos igazgatási gyakorlaton (vizsgálatok végzése, szakértői találkozók szervezése, viszonylag kis összegű szolgáltatási szerződések), ezekre pedig megfelelő pénzügyi szabályok vonatkoznak

6.2.3. A jövőbeli értékelések feltételei és gyakorisága

A Bizottság azt javasolja, hogy a stratégia hatékonyságának felülvizsgálatára a közlemény közzétételétől fogva ötévente kerüljön sor. Ennek érdekében a Bizottság jelentést készít, melyet közzétesz és az intézményekhez is eljuttat.

7. CSALÁS ELLENI INTÉZKEDÉSEK

A javasolt tevékenységek költségei személyzettel, szakértői találkozókkal és vizsgálatokkal kapcsolatosak. Ez utóbbiak a Bizottság szokásos ellenőrző mechanizmusai alá tartoznak, így nincs szükség további csalás elleni intézkedésekre.

A lehetséges kedvezményezetteknek és az alvállalkozóknak meg kell felelniük a költségvetési rendeletnek, és igazolniuk kell pénzügyi és jogi megbízhatóságukat. A támogatások esetén bevételi és kiadási kimutatást kell benyújtaniuk a támogatandó projekt/tevékenység vonatkozásában. A kifizetések a támogatási megállapodásban rögzített feltételek szerint történnek, a kedvezményezett által megfelelően hitelesített és a Bizottság illetékes szerve által ellenőrzött kiadási és bevételi kimutatások alapján. Helyszíni ellenőrzésre is van lehetőség, és a kedvezményezetteknek a projekt lezárultától számított öt évig meg kell őrizniük minden adatot és bizonyító iratot.

8. A FORRÁSOK RÉSZLETEZÉSE

8.1. A javaslat célkitűzéseinek pénzügyi költségei

Kötelezettségvállalási előirányzatok millió euróban (három tizedesjegyig)

2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011 |

Tisztviselők vagy ideiglenes alkalmazottak [32] (XX 01 01.) | A*/AD | 5,25 | 5,25 | 5,25 | 5,25 | 5,25 | 5,25 |

B*, C*/AST | 2 | 2 | 2 | 2 | 2 | 2 |

A(z) XX 01 02 jogcímcsoportból finanszírozott állomány[33] |

A(z) XX 01 04/05 jogcímcsoportból finanszírozott egyéb állomány[34] |

ÖSSZESEN | 7,25 | 7,25 | 7,25 | 7,25 | 7,25 | 7,25 |

A táblázat a stratégia végrehajtásához a Bizottság különböző szolgálataiban (Környezetvédelmi Főigazgatóság, Közös Kutatóközpont, Eurostat) szükséges teljes személyi állományt tartalmazza[35]

8.2.2. A fellépés keretében felmerülő feladatok leírása

Az elvégzendő feladatok a szokásos igazgatási gyakorlat részét képezik, például vizsgálatok végzése, szakértői találkozók szervezése, szolgáltatási szerződések fenntartása stb.

8.2.3. A – jogszabályban meghatározott – állomány származási helye

X A cserére vagy meghosszabbításra kerülő program irányításához jelenleg hozzárendelt álláshelyek

( Az n. évi politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet keretében már hozzárendelt álláshelyek

( A következő éves politikai stratégia/előzetes költségvetés-tervezet eljárásának keretében igénylendő álláshelyek

( Az érintett szolgálaton belül meglévő állomány felhasználásával átcsoportosítandó álláshelyek (belső áthelyezés)

( Az n. évben szükséges, de az éves politikai stratégiában/előzetes költségvetés-tervezetben az adott évre nem előirányozott álláshelyek

8.2.4. A referenciaösszegbe beletartozó egyéb igazgatási kiadások (XX 01 04/05. – Igazgatási kiadások)

millió EUR (három tizedesjegyig)

Költségvetési tétel(szám és megnevezés) | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011-től | ÖSSZESEN |

Egyéb technikai és igazgatási segítségnyújtás |

-belső |

- külső | 0,150 | 0,150 |

Teljes technikai és igazgatási segítségnyújtás | 0,150 | 0,150 |

8.2.5. A referenciaösszegbe nem beletartozó személyi és kapcsolódó költségek

millió EUR (három tizedesjegyig)

A személyi állomány típusa | 2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011-től |

Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak (XX 0101.) | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 |

A(z) XX 01 02. jogcímcsoportból finanszírozott személyi állomány (kisegítő alkalmazottak, kihelyezett tagállami szakértők, szerződéses alkalmazottak stb.) (adja meg a költségvetési tételt) |

Személyi és kapcsolódó - a referenciaösszegbe NEM beletartozó - költségek összesen | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 | 0,783 |

Számítás – Tisztviselők és ideiglenes alkalmazottak

A teljes munkaidős egyenértékben kifejezett személyi állomány tagjaira évente 108 000 eurót kell figyelembe venni.

Számítás – Az XX 01 02 jogcímcsoportból finanszírozott személyzet

8.2.6. A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások millió EUR (három tizedesjegyig |

2006 | 2007 | 2008 | 2009 | 2010 | 2011-től | ÖSSZESEN |

XX 01 02 11 01 – Kiküldetések | 0,002 | 0,006 | 0,006 | 0,008 | 0,008 | 0,010 | 0,040 |

XX 01 02 11 02 – Ülések és konferenciák | 0,020 | 0,050 | 0,050 | 0,050 | 0,050 | 0,220 |

XX 01 02 11 03 – Bizottságok[37] |

XX 01 02 11 04 – Vizsgálatok és konzultációk |

XX 01 02 11 05 - Információs rendszerek |

2. Egyéb irányítási kiadások összesen (XX 01 02 11.) | 0,002 | 0,026 | 0,056 | 0,058 | 0,058 | 0,060 | 0,260 |

3. Egyéb igazgatási jellegű kiadások (a költségvetési tétel megadása mellett) |

A személyi és kapcsolódó költségeken kívüli – a referenciaösszegbe NEM beletartozó – igazgatási kiadások összesen | 0,002 | 0,026 | 0,056 | 0,058 | 0,058 | 0,060 | 0,260 |

Számítás - A referenciaösszegbe nem beletartozó egyéb igazgatási kiadások

Egy kikültedés becsült költsége átlagban 1000 euro.

[1] Millennium Ecosystem Assessment, Ecosystems and Human Well-being (Millenniumi ökoszisztéma-értékelés: az ökoszisztémák és az emberi jólét); Island Press, Washington, DC, 2005, pp. 1-6 (http://www.millenniumassessment.org/en/index.aspx).

[2] COM(2005) 141.

[3] COM(2001) 264 és COM(2005) 658.

[4] COM(2003) 572.

[5] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 22-i 1600/2002/EK határozata a hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program megállapításáról (HL L 242., 2002.9.10., 1. o.)

[6] http://www.europa.eu.int/comm/environment/natres/index.htm

[7] Az elválasztásra/szétválasztásra szemléltető példát tartalmaz az I. melléklet az erőforrás-felhasználás hatékonyságával kapcsolatban.

[8] SEC(2004) 980.; http://www.ec-gis.org/inspire/

[9] COM (2003) 302.

[10] COM(2004) 38.

[11] COM(2001) 370.

[12] COM(2005) 474.

[13] COM(2002) 276.

[14] A Tanács módosított, 1985. június 27-i 85/337/EGK irányelve az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról.

[15] Az Európai Parlament és a Tanács 2001. június 27-i 2001/42/EK irányelve bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról

[16] A (Környezetvédelmi) Tanács 2004. június 28-i ülésének következtetései (10988/04., 2004. július 1.).

[17] COM(2005) 119.

[18] Az alapmutatókra példák: a CO2-, NOx-és SO2-kibocsátás, a beépített földterület növekedése, vízszennyezettségi adatok, a kritikus terhelési adatok túllépése stb.

[19] Japánban: http://www.env.go.jp/en/pol/wemj/outline.pdf, Kínában: http://eng.cciced.org/cn/ company/Tmxxb143/card143.asp?lmid=5209&siteid=1&tmid=320&flbh=143.

[20] „Környezetvédelmi stratégia a XXI. század első évtizedére”, OECD, 2001. május 16.

[21] A Vilgábank, a DFID (Department for International Development, Nagy-Britannia), a Bizottság és több más szervezet közreműködésével.

[22] Development Cooperation and Economic Cooperation Instrument.

[23] Differenciált előirányzatok.

[24] Olyan kiadások, amelyek nem tartoznak az érintett xx. cím xx 01. alcíme alá.

[25] Olyan kiadások, amelyek nem tartoznak az érintett xx címsor xx 01 fejezete alá.

[26] A(z) xx cím xx 01 05. jogcímcsoport alá tartozó kiadások.

[27] A(z) xx 01. alcím alá tartozó, a(z) xx 01 04. és a(z) xx 01 05. jogcímcsoportokon kívüli kiadások.

[28] Lásd az intézményközi megállapodás 19. és 24. pontját.

[29] Szükség esetén további oszlopok adhatók hozzá, azaz abban az esetben, ha a cselekvés időtartama meghaladja a 6 évet.

[30] Az Európai Parlament és a Tanács 2002. július 22-i 1600/2002/EK határozata a Hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program létrehozásáról.

[31] Az 5.3. szakaszban leírtak szerint.

[32] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg.

[33] Amelynek költségét NEM fedezi a referenciaösszeg.

[34] Amely költségét tartalmazza a referenciaösszeg.

[35] A Környezetvédelmi Főigazgatóság kvótája 2,25 A*/adminisztrátor és 1 B*/asszisztens.

[36] Hivatkozni kell az érintett végrehajtó hivatal(ok)ra vonatkozó pénzügyi kimutatásra.

[37] Jelolje meg a bizottság típusát és a csoportot, amelyhez tartozik.