(1)

A belső piac mint az áruk, személyek, szolgáltatások és tőke szabad és biztonságos áramlását biztosító terület harmonikus, fenntartható és inkluzív fejlődésének előmozdítása az Unió egyik prioritása.

(2)

A jogsértő jövedelmek visszaforgatása a gazdaságba és a pénz jogsértő tevékenységek finanszírozására való fordítása torzulásokat és tisztességtelen versenyhátrányt eredményez a jogkövető polgárokkal és társaságokkal szemben, és következésképpen veszélyt jelent a belső piac működésére. Ezenfelül az említett gyakorlatok elősegítik az uniós polgárok biztonságát veszélyeztető büntetendő és terrorista cselekményeket is. Ennek megfelelően az Unió lépéseket tett saját védelme érdekében.

(3)

Az Unió által tett lépések egyik fő pillére a 91/308/EGK tanácsi irányelv (3) volt, amely a pénzügyi intézmények, a jogi személyek és bizonyos hivatások vonatkozásában egy sor intézkedést és kötelezettséget állapított meg, többek között az átláthatósággal és az adatrögzítéssel, továbbá az „ügyfél-megismerési” rendelkezésekkel kapcsolatban, valamint a gyanús ügyletek nemzeti pénzügyi információs egységeknek való bejelentésére vonatkozó kötelezettséget állapított meg. A pénzügyi információs egységeket az ilyen ügyletek értékelésére szolgáló központként hozták létre, a más országbeli kollégáikkal való érintkezés, valamint – szükség esetén – az igazságügyi hatóságokkal való kapcsolatfelvétel érdekében. Azóta a 91/308/EKG irányelvet módosították, és azt későbbi intézkedések váltották fel. A pénzmosás megelőzésére vonatkozó rendelkezéseket jelenleg az (EU) 2015/849 európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) rögzíti.

(4)

Tekintettel annak kockázatára, hogy a 91/308/EGK irányelv alkalmazása a jogsértő célt szolgáló készpénzforgalom növekedéséhez vezethet, ami veszélyeztetheti a pénzügyi rendszert és a belső piacot, az említett irányelvet kiegészítette az 1889/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5). Az említett rendelet célja a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése és felderítése olyan ellenőrzési rendszer létrehozása révén, amely a 10 000 EUR – vagy más valutában azzal egyenértékű – vagy azt meghaladó összegű készpénzt vagy bemutatóra szóló átruházható értékpapírt magánál tartó, az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó természetes személyekre alkalmazandó. Az „Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó” kifejezést az Unió területének az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 355. cikkében meghatározott fogalmára hivatkozással kell meghatározni annak biztosítása érdekében, hogy e rendeletnek a lehető legszélesebb alkalmazási köre legyen, és hogy semmilyen terület ne mentesüljön e rendelet alkalmazása alól, és ne kínálhasson lehetőséget az alkalmazandó ellenőrzések kijátszására.

(5)

Az 1889/2005/EK rendelet végrehajtotta a Pénzügyi Akció Munkacsoport (a továbbiakban: FATF) által kidolgozott, a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemre vonatkozó nemzetközi szabványokat a Közösségen belül.

(6)

Az 1989-ben Párizsban tartott G7 csúcstalálkozón létrehozott FATF egy kormányközi szerv, amely szabványokat határoz meg, és elősegíti a pénzmosás, a terrorizmusfinanszírozás és a nemzetközi pénzügyi rendszer integritását fenyegető egyéb veszélyek elleni küzdelem érdekében hozott jogi, szabályozási és operatív intézkedések hatékony végrehajtását. Számos tagállam tagja a FATF-nak, vagy regionális szerveken keresztül képviselteti magát a FATF-ban. Az Uniót a FATF keretében a Bizottság képviseli, és az Unió elkötelezte magát a FATF ajánlásainak hatékony végrehajtása mellett. A 32. FATF-ajánlás a készpénzfutárokról rögzíti, hogy intézkedéseket kell életbe léptetni a határokon átnyúló készpénzforgalom megfelelő ellenőrzése tekintetében.

(7)

Az (EU) 2015/849 irányelv számos olyan büntetendő cselekményt azonosít és ír le, amelyekből pénzmosás tárgyát képező vagy terrorizmusfinanszírozásra fordított jövedelem származhat. Az e büntetendő cselekményekből származó jövedelmeket pénzmosás és terrorizmusfinanszírozás céljából gyakran átszállítják az Unió külső határain. E rendeletnek ezt figyelembe kell vennie, és olyan szabályrendszert kell meghatároznia, amely a pénzmosás – és különösen a nemzeti jogban meghatározott olyan alapbűncselekmények mint az adóbűncselekmények – és a terrorizmusfinanszírozás mint olyan megelőzéséhez való hozzájáruláson túlmenően elősegíti az (EU) 2015/849 irányelvben meghatározott büntetendő cselekmények megelőzését, felderítését és az ezekkel kapcsolatos nyomozást.

(8)

A jogsértő módon megszerzett értékek határokon át történő továbbításának céljára használt mechanizmusokra való rálátás növekedett. Ennek eredményeként a FATF ajánlásait naprakésszé tették, az (EU) 2015/849 irányelv módosításokat vezetett be az uniós jogi keretrendszerbe, és új bevált gyakorlatokat dolgoztak ki. Ezen fejlemények eredményeként, valamint a meglévő uniós jogszabályok értékelése alapján az 1889/2005/EK rendeletet módosítani szükséges. A szükséges módosítások terjedelmére figyelemmel azonban az 1889/2005/EK rendeletet hatályon kívül kell helyezni, és új rendelettel kell felváltani.

(9)

Ez a rendelet nem érinti a tagállamok azon képességét, hogy nemzeti jogukban az Unión belüli készpénzforgalom további nemzeti ellenőrzését írják elő, feltéve, hogy ezek az ellenőrzések összhangban vannak az uniós alapvető szabadságokkal, különösen az EUMSZ 63. és 65. cikkével.

(10)

Egy, az Unión belüli készpénzforgalom összehasonlítható ellenőrzését lehetővé tevő uniós szintű szabályzat nagymértékben segítené a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében tett erőfeszítéseket.

(11)

E rendelet nem érinti az Unió vagy a tagállamok általi azon intézkedéseket, amelyeket az EUMSZ 66. cikke szerint a gazdasági és monetáris unió működésének súlyos nehézségeket okozó vagy azzal fenyegető tőkemozgások korlátozása érdekében vagy az EUMSZ 143. és 144. cikke szerint a fizetési mérleg hirtelen válságának eredményeként tettek.

(12)

Figyelembe véve a vámhatóságok jelenlétét az Unió külső határain, a külső határokat átlépő személyek és áruk ellenőrzésének elvégzése terén szerzett szakértelmüket és az 1889/2005/EK rendelet alkalmazásában szerzett tapasztalatukat, e rendelet alkalmazásában e hatóságoknak továbbra is illetékes hatóságokként kell eljárniuk. Ugyanakkor a tagállamoknak továbbra is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a külső határokon jelenlévő más nemzeti hatóságokat jelöljenek ki illetékes hatóságként. A tagállamoknak továbbra is megfelelő képzést kell nyújtaniuk a vámhatóságok és más nemzeti hatóságok személyzete számára az ilyen ellenőrzések végzéséről, többek között a készpénzalapú pénzmosásról.

(13)

Az e rendeletben alkalmazott egyik kulcsfontosságú fogalom a „készpénz”, amelyet úgy kell meghatározni, hogy négy kategóriát tartalmazzon: valuta, bemutatóra szóló átruházható értékpapírok, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk és a feltöltőkártyák bizonyos típusai. Jellemzőikre tekintettel bizonyos bemutatóra szóló átruházható értékpapírokat, könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt árukat, valamint bankszámlához nem kapcsolt feltöltőkártyákat, amelyeken nehezen felderíthető pénzösszeget tárolhatnak, valószínűsíthetően valuta helyett használnak a külső határokon át történő értéktovábbítás névtelen eszközeként olyan módon, amely nem követhető nyomon a hatóságok klasszikus felügyeleti rendszerének alkalmazásával. E rendeletnek ezért rögzítenie kell a „készpénz” fogalommeghatározásának alapvető alkotóelemeit, ugyanakkor lehetővé téve a Bizottság számára, hogy módosíthassa e rendelet nem alapvető alkotóelemeit, reagálva a bűnözők és elkövető társaik azon kísérletére, hogy a csupán egy típusú könnyen készpénzzé tehető értékhordozóra vonatkozó ellenőrző intézkedést egy másik típusú értékhordozónak a külső határokon át történő továbbításával kerüljék meg. Ha jelentős mértékű ilyen magatartásra vonatkozó bizonyítékot derítenek fel, alapvető fontosságú, hogy a helyzet orvoslása érdekében az intézkedéseket gyorsan tegyék meg. Annak ellenére, hogy a Bizottságnak a belső piacot érintő és a határokon átnyúló tevékenységekhez kapcsolódó pénzmosási és terrorizmusfinanszírozási kockázatok értékeléséről szóló, 2017. június 26-i jelentése szerint a virtuális fizetőeszközök magas szintű kockázatot jelentenek, a vámhatóságok nem rendelkeznek hatáskörrel ezek nyomon követéséhez.

(14)

A bemutatóra szóló átruházható értékpapírok nyilvántartásba vétel vagy név szerinti említés hiányában is feljogosítják fizikai birtokosukat egy pénzösszeg kifizetésének követelésére. Ezek könnyen használhatók jelentős értékmennyiségek továbbítására, és nagy hasonlóságot mutatnak a valutával a készpénzzé tehetőséget, az anonimitást és a visszaélés kockázatát illetően.

(15)

A könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt áruk értékének térfogatukhoz viszonyított aránya magas, vonatkozásukban létezik egy könnyen hozzáférhető nemzetközi kereskedelmi piac, amely lehetővé teszi azok valutára váltását szerény ügyleti költség mellett. Ezek az értékhordozók főként szabványosított módon jelennek meg, amely lehetővé teszi értékük gyors ellenőrzését.

(16)

A feltöltőkártyák olyan, nem névre szóló, monetáris értéket vagy pénzösszeget hordozó, vagy azokhoz hozzáférést biztosító kártyák, amelyekkel fizetési műveletek végezhetők, áruk vagy szolgáltatások vásárolhatók, vagy amelyek valuta-visszaváltásra használhatók. A feltöltőkártyák nem kapcsolódnak bankszámlához. A feltöltőkártyák magukban foglalják az (EU) 2015/849 irányelvben említett nem névre szóló feltöltőkártyákat is. Széles körben használják őket többféle jogszerű célra, és néhány ilyen eszköz egyértelműen szolgálja a társadalom érdekeit is. Az ilyen feltöltőkártyák könnyen átruházhatók és felhasználhatók jelentős értékek külső határokon át történő továbbítására. A „készpénz” fogalommeghatározásában ezért szerepelniük kell a feltöltőkártyáknak is, különösen, ha azok ügyfél-átvilágítási eljárás nélkül is megvásárolhatók. Így – a rendelkezésre álló technológiát figyelembe véve – lehetőség lesz az ellenőrzések kiterjeszthetőségére a feltöltőkártyák bizonyos típusaira is, ha a bizonyítékok ezt indokolják, feltéve, hogy ezen ellenőrzések kiterjesztésére az arányosság és a gyakorlati végrehajthatóság kellő figyelembevételével kerül sor.

(17)

A pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás megelőzése érdekében az Unió területére belépő, illetve az Unió területét elhagyó természetes személyek számára készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettséget kell előírni. A szabad mozgás indokolatlan korlátozásának vagy a polgárok és a hatóságok közigazgatási formalitásokkal való túlzott megterhelésének elkerülése érdekében a kötelezettséget 10 000 EUR küszöbértékhez kell kötni. E kötelezettségnek az ilyen összeget maguknál, a poggyászukban vagy a külső határok átlépésére használt közlekedési eszközben tartó hordozókra kell vonatkoznia. Elő kell írni e személyek számára, hogy a készpénzt bocsássák ellenőrzés céljából az illetékes hatóságok rendelkezésére, és ha szükséges, mutassák meg ezeknek a hatóságoknak. A „hordozó” fogalommeghatározását úgy kell értelmezni, hogy az nem foglalja magában azon fuvarozókat, akik áruk vagy személyek szállítását hivatásszerűen végzik.

(18)

Ami a kísérő nélküli készpénz mozgását, például az Unió területére postai csomagban, futárküldeményben, kísérő nélküli poggyászban vagy konténeres rakományban belépő, illetve az Unió területéről így kilépő készpénzt illeti, az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük arra, hogy a feladót vagy a címzettet, vagy azok képviselőit rendszeresen vagy eseti alapon adatszolgáltatási nyilatkozat megtételére kötelezzék, a nemzeti eljárásokkal összhangban. Az ilyen adatszolgáltatásnak ki kell terjednie számos olyan elemre, amely nem szerepel a vámhatóságoknak benyújtott szokásos dokumentációban, például a szállítási dokumentumokban és a vám-árunyilatkozatokban. Ilyen elemek a készpénz származása, rendeltetési helye, gazdasági eredete és tervezett felhasználása. A kísérő nélküli készpénzre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségre a hordozók által maguknál tartott készpénzre meghatározott küszöbértéknek kell vonatkoznia.

(19)

E rendelet célkitűzéseinek eléréséhez a készpénzforgalomra vonatkozó számos szabványosított adatelem, mint például a nyilatkozattevő, a tulajdonos vagy a címzett személyes adatainak, valamint a készpénz gazdasági eredetének és tervezett felhasználásának rögzítése szükséges. Különösen, szükséges, hogy a nyilatkozattevő, a tulajdonos vagy a címzett a személyi azonosító okmányaiban szereplő módon adja meg a személyes adatait, hogy minimálisra csökkenjen személyazonossága hibás meghatározásának kockázata, valamint az esetleges később szükséges ellenőrzés okozta késedelem.

(20)

Ami a kísért készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és a kísérő nélküli készpénzre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettséget illeti, az illetékes hatóságoknak hatáskörrel kell rendelkezniük a személyek, a poggyászuk, a külső határok átlépésére használt szállítóeszközök és a határt átlépő és esetlegesen készpénzt tartalmazó bármely kísérő nélküli szállítmány vagy tárolóeszköz és az azokat szállító szállítóeszközök minden szükséges ellenőrzésének elvégzésére. E kötelezettségek teljesítésének elmulasztása esetén az illetékes hatóságoknak hivatalból össze kell állítaniuk egy nyilatkozatot, hogy a releváns információt később továbbíthassák más hatóságoknak.

(21)

Az illetékes hatóságok általi egységes alkalmazásuk biztosítása érdekében az ellenőrzéseknek elsősorban kockázatelemzésen kell alapulniuk a kockázatok azonosítása és értékelése, valamint a szükséges ellenintézkedések kidolgozása céljából.

(22)

A közös kockázatkezelési keretrendszer létrehozása nem akadályozhatja az illetékes hatóságokat abban, hogy véletlenszerű vagy spontán ellenőrzéseket végezzenek, ha azt szükségesnek ítélik.

(23)

Amennyiben a küszöbérték alatti készpénzösszegeket derítenek fel, azonban a jelek arra utalnak, hogy a készpénz az e rendelet hatálya alá tartozó büntetendő cselekményhez kapcsolódhat, az illetékes hatóságoknak kísért készpénz esetében képeseknek kell lenniük rögzíteni a hordozóra, a készpénz tulajdonosára és – ahol lehetséges – tervezett címzettjére vonatkozó információkat, ideértve a teljes nevet, az elérhetőségeket, valamint a készpénz fajtájára és összegére vagy értékére, gazdasági eredetére és tervezett felhasználására vonatkozó adatokat.

(24)

Kísérő nélküli készpénz esetében az illetékes hatóságoknak képeseknek kell lenniük rögzíteni a nyilatkozattevőre, a készpénz tulajdonosára, feladójára, címzettjére és tervezett címzettjére vonatkozó információkat, ideértve a teljes nevet, az elérhetőségeket, valamint a készpénz fajtájára és összegére vagy értékére, gazdasági eredetére és tervezett felhasználására vonatkozó adatokat.

(25)

Ezeket az információkat továbbítani kell az adott tagállam pénzügyi információs egységének, amelynek biztosítania kell, hogy a pénzügyi információs egység spontán módon vagy kérésre továbbítson minden vonatkozó információt a többi tagállam pénzügyi információs egységei számára. Ezek az egységek játsszák a központi szerepet a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelemben, különféle forrásokból, például pénzügyi intézményektől származó információkat kapnak és dolgoznak fel, valamint elemzik az említett információkat annak megállapítása érdekében, hogy van-e olyan indok a nyomozás folytatására, amely esetleg nem észlelhető a nyilatkozatokat gyűjtő és e rendelet alapján ellenőrzéseket végző illetékes hatóságok számára. A hatékony információáramlás biztosítása érdekében a pénzügyi információs egységeket össze kell kötni az 515/97/EK tanácsi rendelettel (6) létrehozott váminformációs rendszerrel (a továbbiakban: VIR), az illetékes hatóságok és a pénzügyi információs egységek által szolgáltatott vagy kicserélt adatoknak pedig kompatibiliseknek és összehasonlíthatóknak kell lenniük.

(26)

Felismerve e rendelet sikeres nyomon követésének fontosságát, hogy a releváns hatóságok, köztük a pénzügyi információs egységek az ezen egységekre vonatkozó jogi kereten belül hatékonyan osszák meg egymással az információkat, valamint felismerve az Unión belül a pénzügyi információs egységek közötti együttműködés megerősítésének szükségességét, a Bizottságnak 2019. június 1-jéig értékelnie kell a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás elleni küzdelem közös mechanizmusa létrehozásának lehetőségét.

(27)

A küszöbérték alatti készpénzösszegek felderítése büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén nagymértékben releváns ebben az összefüggésben. Következésképpen indokolt, hogy büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén a küszöbérték alatti összegekkel kapcsolatos információkat is meg lehessen osztani más tagállamok illetékes hatóságaival.

(28)

Tekintettel arra, hogy az e rendelet alapján ellenőrzés tárgyát képező készpénzforgalom a külső határokon át megy végbe, és figyelembe véve az eljárás nehézségét azt követően, hogy a készpénz elhagyta a belépési vagy a kilépési pontot, valamint az akár kis összegek jogsértő használatához is kapcsolódó kockázatot, az illetékes hatóságoknak – fékek és ellensúlyok mellett – képeseknek kell lenniük bizonyos körülmények között a készpénz ideiglenes visszatartására: először is a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztása esetén, másodszor büntetendő cselekményekre utaló jelek esetén, függetlenül a készpénz összegétől, illetve attól, hogy a készpénz kísért vagy kísérő nélküli. Az ilyen ideiglenes visszatartás jellegére és annak a mozgás szabadságára és a tulajdonhoz való jogra gyakorolt hatására tekintettel a visszatartás időtartamának arra az abszolút minimum időtartamra kell korlátozódnia, amelyre más illetékes hatóságoknak szükségük van annak megállapításához, hogy indokolt-e további beavatkozás, például vizsgálat vagy a készpénz lefoglalása más jogi eszközök alapján. A készpénz ideiglenes visszatartásáról e rendelet alapján hozott határozatot meg kell indokolni, és az indokolásban megfelelően be kell mutatni azokat a konkrét tényezőket, amelyek a fellépés megtételéhez vezettek. Lehetővé kell tenni a készpénz ideiglenes visszatartása időtartamának meghosszabbítását különleges és kellően értékelt esetekben, például amikor az illetékes hatóságok nehézségekkel találják magukat szemben egy lehetséges büntetendő cselekményről szóló információ megszerzésével kapcsolatban, többek között, amikor harmadik országgal való kommunikációra van szükség, amikor dokumentumokat kell lefordítani, vagy amikor kísérő nélküli készpénz esetében nehéz azonosítani a feladót vagy a címzettet, és felvenni ezekkel a kapcsolatot. Ha a visszatartás időtartamának végéig nem született döntés a további beavatkozást illetően, vagy az illetékes hatóság úgy határoz, hogy nem indokolt a készpénz további visszatartása, azt a helyzettől függően haladéktalanul ki kell adni azon személy részére, akitől a készpénzt ideiglenesen visszatartották, a hordozó vagy a tulajdonos részére.

(29)

Annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet e rendeletre, a tagállamoknak a Bizottsággal együttműködve megfelelő anyagokat kell kidolgozniuk a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és adatszolgáltatási kötelezettségre vonatkozóan.

(30)

Alapvető fontosságú, hogy az e rendelet értelmében információt gyűjtő illetékes hatóságok időben továbbítsák azt a nemzeti pénzügyi információs egységnek annak érdekében, hogy a pénzügyi információs egységek tovább elemezhessék és összehasonlíthassák az információkat más adatokkal az (EU) 2015/849 irányelvben foglaltak szerint.

(31)

E rendelet alkalmazásában, amennyiben az illetékes hatóságok készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésének elmulasztását vagy büntetendő cselekményekre utaló jeleket észlelnek, mielőbb meg kell osztaniuk ezt az információt a megfelelő csatornákon keresztül más tagállamok illetékes hatóságaival. Az ilyen adatcsere arányos lenne, tekintettel arra, hogy a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettséget megsértő személyek, akiket az egyik tagállamban tetten értek, valószínűleg egy másik belépési vagy kilépési tagállamot választanának, amelyben az illetékes hatóságok nem bírnának tudomással korábbi jogsértéseikről. Az ilyen információcserének kötelezőnek kell lennie, hogy ezáltal biztosítani lehessen, hogy a tagállamokban következetesen alkalmazzák ezt a rendeletet. Arra utaló jelek esetén, hogy a készpénz olyan büntetendő cselekményhez kapcsolódik, amely az Unió pénzügyi érdekeit sértheti, az említett információt a Bizottság, az (EU) 2017/1939 tanácsi rendelet (7) szerint a megerősített együttműködésben részt vevő tagállamok által az említett rendelettel létrehozott Európai Ügyészség, és az (EU) 2016/794 európai parlamenti és tanácsi rendelettel létrehozott (8) Europol rendelkezésére kell bocsátani. Annak érdekében, hogy teljesüljenek e rendeletnek a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és adatszolgáltatási kötelezettség megkerülésének megelőzésével és az attól való visszatartással kapcsolatos célkitűzései, kötelezővé kell tenni az anonimizált kockázati információk és kockázatelemzési eredmények cseréjét is a tagállamok és a Bizottság között, az e rendelet értelmében elfogadott végrehajtási jogi aktusokban meghatározandó előírásokkal összhangban.

(32)

Lehetővé kell tenni a tagállam illetékes hatósága és a Bizottság, valamint – megfelelő biztosítékok megléte esetén – a harmadik országok hatóságai közötti információcserét. Ilyen információcsere csak akkor engedhető meg, ha az alapvető jogokra és a személyes adatok továbbítására vonatkozó nemzeti és uniós rendelkezéseket betartják, az információt eredetileg megszerző hatóságok előzetesen engedélyét követően. A Bizottságot tájékoztatni kell az e rendelet alapján harmadik országokkal folytatott információcseréről, és a Bizottságnak erről jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.

(33)

Tekintettel a gyűjtött információk jellegére, valamint a hordozók és a nyilatkozattevők azon jogos elvárására, hogy személyes adataikat és az Unióba behozott vagy onnan kivitt készpénzük értékére vonatkozó információkat bizalmasan kezelik, az illetékes hatóságoknak kellő biztosítékot kell nyújtaniuk annak biztosítása érdekében, hogy az információhoz hozzáférést igénylő tisztviselők eleget tesznek a szakmai titoktartásnak, és hogy az ilyen információkat megfelelően védik az illetéktelen hozzáféréssel, felhasználással vagy közléssel szemben. E rendelet vagy a nemzeti jog eltérő rendelkezésének hiányában, különösen a jogi eljárásokkal összefüggésben, az ilyen információ nem közölhető az adatot megszerző hatóság engedélye nélkül.

Az e rendelet szerinti adatkezelés személyes adatokra is kiterjedhet és azt az uniós joggal összhangban kell végezni. A tagállamok és a Bizottság csak e rendelet céljaival összeegyeztethető módon végezhetnek adatkezelést. Az e rendelet hatálya alá tartozó személyes adatok gyűjtésének, felfedésének, továbbításának, közlésének és egyéb kezelésének a 45/2001/EK (9) és az (EU) 2016/679 (10) európai parlamenti és tanácsi rendelet követelményeinek hatálya alá kell tartoznia. Az adatok e rendelet alkalmazásában történő kezelésének is tiszteletben kell tartania az Európa Tanács emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményének 8. cikkében elismert, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való jogot, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: a Charta) 7. és 8. cikkében elismert, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, valamint a személyes adatok védelméhez való jogot.

(34)

A pénzügyi információs egységek által végzett elemzés céljából és annak érdekében, hogy más tagállamok hatóságai ellenőrizhessék és kikényszeríthessék a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi kötelezettség teljesítését – különösen az olyan személyekkel szemben, akik korábban megsértették ezt a kötelezettséget –, szükséges, hogy az e rendelet szerint tett nyilatkozatokban szereplő adatokat kellően hosszú ideig megőrizzék. Annak érdekében, hogy a pénzügyi információs egységek hatékonyan végezhessék el elemzéseiket, és hogy az illetékes hatóságok ellenőrizhessék és hatékonyan kikényszeríthessék a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettséget, az e rendelet szerint tett nyilatkozatokban szereplő adatok megőrzési ideje nem haladhatja meg az öt évet, amely időszak további három évet meg nem haladóan meghosszabbítható, az ilyen további megőrzés szükségességének és arányosságának alapos értékelése után.

(35)

A megfelelés ösztönzése és a szabálykerülő magatartástól való visszatartás érdekében a tagállamoknak szankciókat kell bevezetniük a készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi és az adatszolgáltatási kötelezettség megszegése esetére. Az említett szankciók kizárólag az e rendelet szerinti készpénzre vonatkozó nyilatkozattételi vagy adatszolgáltatási kötelezettség elmulasztására vonatkozhatnak, és nem vehetik figyelembe az esetleges készpénzhez kapcsolódó büntetendő cselekményeket, amelyek az e rendelet hatályán kívül eső további nyomozás és intézkedések tárgyát képezhetik. Az említett szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük, és nem léphetik túl a megfelelés ösztönzéséhez szükséges mértéket. A tagállamok által bevezetett szankcióknak Unió-szerte egyenértékű elrettentő hatással kell bírniuk e rendelet megsértésének vonatkozásában.

(36)

Bár a legtöbb tagállam önkéntes alapon már harmonizált nyilatkozattételi formanyomtatványt – az uniós készpénznyilatkozatot (EU-CDF) – használ, az ellenőrzések egységes alkalmazása és a nyilatkozatok illetékes hatóságok általi hatékony kezelése, továbbítása és elemzése érdekében a Bizottságra végrehajtási hatásköröket kell ruházni, hogy elfogadja a nyilatkozattételi formanyomtatványok és az adatszolgáltatási formanyomtatványok mintáit, meghatározza a közös kockázatkezelési keretrendszer kritériumait, megállapítsa az információcsere technikai szabályait, valamint az információk továbbításához használandó formanyomtatvány mintáját, és megállapítsa a statisztikai információk Bizottság részére történő benyújtásának szabályait és formátumát. Ezeket a végrehajtási hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek (11) megfelelően kell gyakorolni.

(37)

A jelenlegi helyzet javítása érdekében, ahol korlátozott a statisztikai információkhoz való hozzáférés, és csak jelzések vannak arra vonatkozóan, hogy a bűnözők milyen mennyiségben csempésznek készpénzt az Unió külső határain keresztül, hatékonyabb együttműködést kell bevezetni az illetékes hatóságok közötti információcsere révén és a Bizottsággal. Ezen információcsere hatékonyságának és eredményességének biztosítása érdekében a Bizottságnak felül kell vizsgálnia, hogy a létrehozott rendszer teljesíti-e a célját, vagy akadályba ütközik-e az időbeni és közvetlen információcsere. Emellett a Bizottságnak a saját honlapján közzé kell tennie a statisztikai információkat.

(38)

A nemzetközi szabványok, mint például a FATF által meghatározott szabványok jövőbeli módosításainak gyors figyelembevétele vagy e rendeletnek a könnyen készpénzzé tehető értékhordozóként használt árukra vagy a feltöltőkártyákra alapított megkerülésének a kezelése érdekében a Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy az EUMSZ 290. cikkének megfelelően jogi aktusokat fogadjon el e rendelet I. mellékletének módosítására vonatkozóan. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásnak (12) megfelelően kerüljön sor. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vesznek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.

(39)

Mivel e rendelet céljait a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban a pénzmosás és a terrorizmusfinanszírozás transznacionális hatása, valamint a belső piac és az azon érvényesülő alapvető szabadságok miatt – amelyek csak akkor valósíthatók meg teljes körűen, ha az Unió külső határait átlépő készpénzforgalom nemzeti szabályozás alapján történő kezelése nem tér el túlzottan – e célok jobban megvalósíthatók, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e célok eléréséhez szükséges mértéket.

(40)

E rendelet tiszteletben tartja az alapvető jogokat, és figyelembe veszi az EUSZ 6. cikkében elismert, és a Chartában, különösen annak II. címében kifejezésre jutó elveket.

(41)

Az európai adatvédelmi biztossal konzultációra került sor a 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban,