Egységes szerkezetbe foglalt SZÖVEG: 32021R1230 — HU

Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül

▼B

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/1230 RENDELETE

(2021. július 14.)

az Unióban történő határon átnyúló fizetésekről

(kodifikált szöveg)

(EGT-vonatkozású szöveg)

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)

Ez a rendelet az Unión belüli, határon átnyúló fizetésekre és a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságára vonatkozó szabályokat állapít meg.

(2)

Ezt a rendeletet azokra a határon átnyúló fizetésekre kell alkalmazni az (EU) 2015/2366 irányelv rendelkezéseivel összhangban, amelyeket euróban vagy azon tagállamok nemzeti pénznemében denomináltak, amelyek e rendelet 13. cikke értelmében bejelentették azon döntésüket, hogy e rendelet alkalmazását kiterjesztik a saját nemzeti pénznemükre.

E bekezdés első albekezdése ellenére a 4. és 5. cikket azokra a belföldi és határon átnyúló fizetésekre kell alkalmazni, amelyeket euróban vagy egy tagállam eurótól eltérő nemzeti pénznemében denomináltak, és amelyekhez pénznemek közötti átváltási szolgáltatás is kapcsolódik.

(3)

Ez a rendelet nem alkalmazandó a pénzforgalmi szolgáltatóknak saját nevükben vagy más pénzforgalmi szolgáltatók nevében teljesített fizetéseire.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

„határon átnyúló fizetés”: a fizető fél vagy kedvezményezett által, vagy kedvezményezetten keresztül kezdeményezett, elektronikusan lebonyolított olyan fizetési művelet, amelynek esetében a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett fél pénzforgalmi szolgáltatója különböző tagállamban működik;

„belföldi fizetés”: a fizető fél vagy kedvezményezett által, vagy kedvezményezetten keresztül kezdeményezett, elektronikusan lebonyolított olyan fizetési művelet, amelynek esetében a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatója egyaránt ugyanazon tagállamban működik;

„fizető fél”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely egy fizetési számla tulajdonosa, és aki vagy amely az adott fizetési számláról fizetési megbízás teljesítését engedélyezi, vagy – fizetési számla hiányában – az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizetési megbízást ad;

„kedvezményezett”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely valamilyen fizetési művelet tárgyát képező pénz szándékolt jogosultja;

„pénzforgalmi szolgáltató”: az (EU) 2015/2366 irányelv 1. cikkének (1) bekezdésében említett típusok bármelyikébe tartozó jogi személy, valamint az ugyanazon irányelv 32. cikkében említett természetes vagy jogi személy, azonban nem tartoznak ide a 2013/36/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 1 ) 2. cikke (5) bekezdésének 2. pontjától 23. pontjáig felsorolt azon intézmények, amelyek az (EU) 2015/2366 irányelv 2. cikkének (5) bekezdése alapján megadott tagállami mentességgel rendelkeznek;

„pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő”: az a természetes vagy jogi személy, aki vagy amely fizető félként, kedvezményezettként vagy mindkét minőségében pénzforgalmi szolgáltatást vesz igénybe;

„fizetési művelet”: a fizető fél vagy a kedvezményezett által vagy a kedvezményezetten keresztül kezdeményezett pénzbefizetés, -átutalás vagy -felvétel, függetlenül a fizető fél és a kedvezményezett közötti alapkötelezettségektől;

„fizetési megbízás”: a fizető félnek vagy a kedvezményezettnek a saját pénzforgalmi szolgáltatója számára adott, fizetési művelet teljesítésére vonatkozó utasítása;

„díj”: bármely olyan összeg, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének felszámol, amely közvetlenül vagy közvetve kapcsolódik a fizetési művelethez, bármely olyan összeg, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató vagy a pénznemek közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó fél az (EU) 2015/2366 irányelv 59. cikkének (2) bekezdésével összhangban a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének a pénznemek közötti átváltási szolgáltatásért felszámol, vagy ezek kombinációja;

10.

„pénz”: bankjegyek és pénzérmék, számlapénz, valamint a 2009/110/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv ( 2 ) 2. cikkének 2. pontja értelmében vett elektronikus pénz;

11.

„fogyasztó”: az a természetes személy, aki saját szakmája, üzleti tevékenysége vagy foglalkozása körén kívül eső célból jár el;

12.

„mikrovállalkozás”: olyan vállalkozás, amely a pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megkötésének időpontjában a 2003/361/EK bizottsági ajánlás ( 3 ) mellékletének 1. cikke és 2. cikke (1) és (3) bekezdése értelmében vett vállalkozásnak minősül;

13.

„bankközi díj”: a fizető fél és a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatói között, az egyes beszedési megbízási műveletekért fizetett díj;

14.

„beszedés”: olyan pénzforgalmi szolgáltatás, amelynek során egy fizető fél fizetési számláját megterhelik, és amelynek esetében a fizetési műveletet a fizető fél által a kedvezményezettnek, a kedvezményezett pénzforgalmi szolgáltatójának vagy a fizető fél saját pénzforgalmi szolgáltatójának adott hozzájárulás alapján a kedvezményezett kezdeményezi;

15.

„beszedési megbízási rendszer”: a pénzforgalmi szolgáltatók közötti, beszedési megbízási műveletek végrehajtása érdekében létrehozott, megállapodás szerinti közös szabályok, gyakorlatok és előírások.

3. cikk

Határon átnyúló fizetésekre és a megfelelő belföldi fizetésekre vonatkozó díjak

(1)

A pénzforgalmi szolgáltató által az euróban történő, határon átnyúló fizetésekért a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek felszámolt díjaknak meg kell egyezniük a szóban forgó pénzforgalmi szolgáltató által lebonyolított azonos értékű és annak a tagállamnak a nemzeti pénznemében történő megfelelő belföldi fizetésekért felszámolt díjakkal, amely tagállamban a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő pénzforgalmi szolgáltatója működik.

(2)

A pénzforgalmi szolgáltató által egy olyan tagállam nemzeti pénznemében történő, határon átnyúló fizetésekért, amely a 13. cikknek megfelelően bejelentette azon döntését, hogy e rendelet alkalmazását kiterjeszti saját nemzeti pénznemére, a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek felszámolt díjaknak meg kell egyezniük a szóban forgó pénzforgalmi szolgáltató által lebonyolított azonos értékű és azonos pénznemben történő megfelelő belföldi fizetésekért a pénzügyi szolgáltatást igénybe vevőknek felszámolt díjakkal.

(3)

Egy adott, határon átnyúló fizetés díj mértékének az (1) bekezdésnek való megfelelés céljából történő értékelése során a pénzforgalmi szolgáltatónak meg kell határoznia az annak megfelelő belföldi fizetést. Az illetékes hatóságoknak – amennyiben azt szükségesnek tartják – iránymutatásokat kell kiadniuk a megfelelő belföldi fizetések meghatározására vonatkozóan. Az illetékes hatóságoknak tevékenyen együtt kell működniük a 2007/64/EK irányelv 85. cikke (1) bekezdésével létrehozott pénzforgalmi bizottsággal a megfelelő belföldi fizetésekkel kapcsolatos iránymutatások következetességének biztosítása érdekében.

(4)

Az (1) és a (2) bekezdés nem alkalmazandó a pénznemek közötti átváltási díjakra.

▼M1

(5)

E cikk (1) bekezdése nem alkalmazandó abban az esetben, ha a 260/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 4 ) 5b. cikkének (1) bekezdése egy olyan tagállamban található pénzforgalmi szolgáltatót, amelynek pénzneme nem az euro, az azonnali átutalás tekintetében olyan díj felszámítására kötelezné, amely alacsonyabb lenne annál a díjnál, amelyet ugyanazon azonnali átutalás tekintetében e cikk (1) bekezdésének alkalmazása esetén számítanának fel.

E bekezdés első albekezdése alkalmazásában „azonnali átutalás” a 260/2012/EU rendelet 2. cikkének 1a. pontjában meghatározott, euróban történő és határon átnyúló azonnali átutalás.

▼B

4. cikk

A kártyaalapú műveletekhez kapcsolódó, pénznemek közötti átváltási díjak

(1)

Tekintettel az (EU) 2015/2366 irányelv 45. cikkének (1) bekezdésében, 52. cikkének 3. pontjában és 59. cikkének (2) bekezdésében a pénznemek közötti átváltási díjak és az alkalmazandó átváltási árfolyam tekintetében foglalt tájékoztatási követelményekre, a pénzforgalmi szolgáltatók és az ugyanazon irányelv 59. cikkének (2) bekezdésében említett, bankjegykiadó automatáknál (ATM) vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó felek kötelesek a pénznemek közötti átváltás teljes díját az Európai Központi Bank (EKB) által kiadott legfrissebb rendelkezésre álló euro devizaárfolyamhoz képest számított százalékos árrés formájában közölni. Erről az árrésről a fizetési művelet kezdeményezése előtt a fizető félnek tájékoztatást kell adni.

(2)

A pénzforgalmi szolgáltatók az (1) bekezdésben említett árrést érthető és könnyen hozzáférhető módon nyilvánosságra hozzák egy széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus platformon.

(3)

Az (1) bekezdésben említett tájékoztatáson felül az ATM-en vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó fél a fizetési művelet kezdeményezése előtt a fizető felet a következőkről is tájékoztatja:

a kedvezményezettnek az általa használt pénznemben fizetendő összeg;

a fizető fél által saját számlájának pénznemében fizetendő összeg.

(4)

Az ATM-en vagy az értékesítés helyén pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtó fél egyértelműen feltünteti az (1) bekezdésben említett tájékoztatást az ATM-en vagy az értékesítés helyén. A fizetési művelet kezdeményezése előtt az említett fél továbbá tájékoztatja a fizető felet arról a lehetőségről is, hogy fizethet a kedvezményezett által használt pénznemben, a pénznemek közötti átváltást pedig ezt követően a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója végzi el. Az (1) és a (3) bekezdésben említett tájékoztatást a fizetési művelet kezdeményezését követően tartós adathordozón szintén a fizető fél rendelkezésére kell bocsátani.

(5)

A fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója minden egyes, a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója által a fizető fél számára kibocsátott és ugyanazon számlához kapcsolódó fizetési kártyára vonatkozóan a fizető félnek az (1) bekezdésben említett tájékoztatást tartalmazó elektronikus üzenetet küld indokolatlan késedelem nélkül azt követően, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója fizetési megbízást kap ATM-ből történő olyan készpénzfelvételről vagy az értékesítés helyén történő olyan fizetésről, amelyet a fizető fél számlájának pénznemétől eltérő valamilyen uniós pénznemben denomináltak.

Az első albekezdés ellenére ilyen üzenetet kell küldeni havonta egyszer minden olyan hónapban, amelyben a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a fizető féltől ugyanabban a pénznemben denominált fizetési megbízást kap.

(6)

A pénzforgalmi szolgáltató megállapodik a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevővel arról a széles körben elérhető és könnyen hozzáférhető elektronikus kommunikációs csatornáról vagy csatornákról, amelyen vagy amelyeken keresztül a pénzforgalmi szolgáltató az (5) bekezdésben említett üzenetet küldi.

A pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek felkínálja azt a lehetőséget, hogy az (5) bekezdésben említett elektronikus üzenetekről lemondjon.

A pénzforgalmi szolgáltató és a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő megállapodhat arról, hogy az (5) bekezdés és ezt a bekezdés részben vagy egészében nem alkalmazandó, amennyiben a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő nem fogyasztó.

(7)

Az e cikkben említett tájékoztatást ingyenesen, valamint semleges és érthető módon kell nyújtani.

5. cikk

Az átutalásokhoz kapcsolódó, pénznemek közötti átváltási díjak

(1)

Ha a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója pénznemek közötti átváltási szolgáltatást kínál az (EU) 2015/2366 irányelv 4. cikkének 24. pontja értelmében vett olyan átutalással kapcsolatban, amelyet a pénzforgalmi szolgáltató weboldalát vagy mobiltelefonos banki szolgáltatásainak alkalmazását használva közvetlenül online kezdeményeznek, a pénzforgalmi szolgáltató az említett irányelv 45. cikkének (1) bekezdésére és 52. cikkének 3. pontjára tekintettel a fizetési művelet kezdeményezése előtt egyértelmű, semleges és érthető módon tájékoztatja a fizető felet a pénznemek közötti átváltási szolgáltatásoknak az átutalásra alkalmazandó becsült díjairól.

(2)

A fizetési művelet kezdeményezése előtt a pénzforgalmi szolgáltató egyértelmű, semleges és érthető módon közli a fizető féllel az átutalás teljes becsült összegét a fizető fél számlájának pénznemében, beleértve valamennyi tranzakciós díjat és a pénznemek közötti átváltási díjakat is. A pénzforgalmi szolgáltató közli továbbá a kedvezményezettnek átutalandó becsült összeget a kedvezményezett által használt pénznemben.

6. cikk

A fizetések automatizálását megkönnyítő intézkedések

(1)

A pénzforgalmi szolgáltatónak adott esetben tájékoztatnia kell a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét annak fizetési számla nemzetközi azonosító számáról (IBAN) és a pénzforgalmi szolgáltató üzleti azonosító kódjáról (BIC).

Ezenkívül, adott esetben a pénzforgalmi szolgáltatónak a számlakivonatokon vagy azok mellékletén fel kell tüntetnie a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének IBAN-jelzőszámát és a pénzforgalmi szolgáltató BIC-kódját.

A pénzforgalmi szolgáltató az e bekezdésben előírt tájékoztatást díjmentesen nyújtja a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek.

▼M1

(2)

A pénzforgalmi szolgáltató a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevőnek az e rendelet 3. cikkének (1) bekezdésével összhangban kiszabott díjak mellett kiegészítő díjakat számíthat fel, amennyiben az említett szolgáltatást igénybe vevő az IBAN-jelzőszám és adott esetben – a 260/2012/EU rendelettel összhangban – a hozzá tartozó BIC-kód közlése nélkül ad megbízást a pénzforgalmi szolgáltatónak egy határon átnyúló fizetés teljesítésére egy másik tagállamban található fizetési számla vonatkozásában. E díjaknak megfelelőknek és a költségekkel arányosaknak kell lenniük. A felszámított díjakról a pénzforgalmi szolgáltatónak és a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjének meg kell állapodnia. A pénzforgalmi szolgáltatónak – megfelelő idővel azt megelőzően, hogy a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét az említett megállapodás kötelezné – tájékoztatnia kell a pénzforgalmi szolgáltatás igénybe vevőjét a kiegészítő díjak összegéről.

▼B

(3)

Amennyiben az érintett fizetési művelet jellegére tekintettel ez indokolt, az e rendelet hatálya alá tartozó fizetést elfogadó áruszállítónak és szolgáltatónak az Unióban minden, árura és szolgáltatásra vonatkozó számlázás során tájékoztatnia kell ügyfeleit saját IBAN-jelzőszámáról és a pénzforgalmi szolgáltatója BIC-kódjáról.

7. cikk

A fizetési mérlegre vonatkozó adatszolgáltatási kötelezettségek

(1)

A tagállamok nem írnak elő a pénzforgalmi szolgáltatókat terhelő, az ügyfeleik fizetési műveleteivel kapcsolatos fizetésimérleg-statisztikákra vonatkozó, pénzforgalmi alapú nemzeti adatszolgáltatási kötelezettségeket.

(2)

Az (1) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok gyűjthetnek összesített adatokat vagy más, könnyen elérhető vonatkozó adatokat, feltéve, hogy az ilyen adatgyűjtés nincs hatással a fizetések automatikus feldolgozására, és az a pénzforgalmi szolgáltatók által teljes mértékben automatizálható.

8. cikk

Az illetékes hatóságok

A tagállamok kijelölik az e rendeletnek való megfelelés biztosításáért felelős, illetékes hatóságokat.

A tagállamok a 924/2009/EK rendelet 9. cikke második bekezdésének megfelelően a Bizottságnak bejelentett illetékes hatóságokat érintő bármely későbbi változást haladéktalanul bejelentik a Bizottságnak.

A tagállamok előírják az illetékes hatóságaiknak, hogy kövessék nyomon e rendelet betartását, és hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket e rendelet betartásának biztosítása érdekében.

9. cikk

E rendelet állítólagos megsértésére vonatkozó panasztételi eljárások

(1)

A tagállamok rendelkeznek olyan eljárásokról, amelyek lehetővé teszik, hogy a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői és más érdekelt felek az e rendelet pénzforgalmi szolgáltatók általi állítólagos megsértése miatt panaszt nyújtsanak be az illetékes hatóságokhoz.

(2)

Adott esetben és a bírósági eljárás nemzeti eljárási jog szerinti kezdeményezésére vonatkozó jog sérelme nélkül, az illetékes hatóságok a panaszt benyújtó bármely félt tájékoztatják a 10. cikknek megfelelően bevezetett peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások létezéséről.

10. cikk

Peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárások

(1)

A tagállamok megfelelő és hatékony peren kívüli panasztételi és jogorvoslati eljárásokról rendelkeznek a pénzforgalmi szolgáltatások igénybe vevői és pénzforgalmi szolgáltatóik között az e rendeletből fakadó jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatosan felmerülő viták rendezéséhez. E célból a tagállamok kijelölik a felelős testületeket.

(2)

A tagállamok haladéktalanul értesítik a Bizottságot a 924/2009/EK rendelet 11. cikke (2) bekezdésének megfelelően a Bizottságnak bejelentett testületekkel kapcsolatos változásokról.

(3)

A tagállamok előírhatják, hogy e cikket kizárólag akkor kell alkalmazni, amennyiben a fizetési szolgáltatás igénybe vevői fogyasztók vagy mikrovállalkozások. Ebben az esetben a tagállamok ennek megfelelően tájékoztatják a Bizottságot.

11. cikk

Határon átnyúló együttműködés

A különböző tagállamok 8. és 10. cikkben említett illetékes hatóságainak és peren kívüli panasztételért és jogorvoslatért felelős testületeinek tevékenyen és haladéktalanul együtt kell működniük a határon átnyúló viták megoldása érdekében. A tagállamok biztosítják, hogy ez az együttműködés valóban megtörténjen.

12. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghoznak minden szükséges intézkedést ezek végrehajtására. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot a 924/2009/EK rendelet 13. cikkének megfelelően a Bizottságnak bejelentett szabályokat és intézkedéseket érintő bármilyen későbbi módosításról.

13. cikk

Az eurótól eltérő pénznemekre történő alkalmazás

Amennyiben azon tagállamok, amelyek pénzneme nem az euro, e rendelet hatályának a nemzeti pénznemükre történő kiterjesztése mellett döntenek, erről megfelelően értesítik a Bizottságot.

Az említett értesítést az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. E rendeletnek az érintett tagállam nemzeti pénznemére történő kiterjesztett alkalmazása a közzétételt követő 14. napon lép hatályba.

14. cikk

Felülvizsgálat

(1)

A Bizottság 2022. április 19-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az EKB-nak és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak e rendelet alkalmazásáról és hatásáról, amely jelentésnek különösen ki kell terjednie a következőkre:

annak értékelése, hogy a pénzforgalmi szolgáltatók hogyan alkalmazzák e rendelet 3. cikkét;

annak értékelése, hogy hogyan változott a tagállamok nemzeti pénznemeiben és az euróban történő belföldi és határon átnyúló fizetések volumene és díjai az (EU) 2019/518 európai parlamenti és tanácsi rendelet ( 5 ) elfogadásának időpontja, azaz 2019. március 19. óta;

annak értékelése, hogy e rendelet 3. cikke milyen hatással van a pénznemek közötti átváltási díjak és a pénzforgalmi szolgáltatásokkal kapcsolatos, a fizető feleket és a kedvezményezetteket terhelő egyéb díjak változására;

annak értékelése, hogy e rendelet 3. cikke (1) bekezdésének módosítása az összes tagállam pénznemére való kiterjesztés céljából milyen várható hatással jár;

annak értékelése, hogy a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók hogyan alkalmazzák az e rendelet 4. és 5. cikkében meghatározott tájékoztatási követelményeket és az (EU) 2015/2366 irányelv 45. cikkének (1) bekezdését, 52. cikkének 3. pontját és 59. cikkének (2) bekezdését végrehajtó nemzeti jogszabályokat, valamint hogy ezek a szabályok javították-e a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságát;

annak értékelése, hogy a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók nehézségekbe ütköztek-e, és ha igen, milyen mértékben, az e rendelet 4. és 5. cikkének és az (EU) 2015/2366 irányelv 45. cikkének (1) bekezdését, 52. cikkének 3. pontját és 59. cikkének (2) bekezdését végrehajtó nemzeti jogszabályok gyakorlati alkalmazása során;

a pénznemek közötti átváltási szolgáltatást nyújtók által használt vagy rendelkezésére álló, és a pénznemek közötti átváltási díjak átláthatóságának további javítására alkalmas kommunikációs csatornák és technológiák költség-haszon elemzése, beleértve annak értékelését, hogy vannak-e olyan csatornák, amelyek felajánlását a pénzforgalmi szolgáltatók számára elő kellene írni a 4. cikkben említett tájékoztatás nyújtásához; ez az elemzés tartalmazza az e rendelet 4. cikkének (1) és (3) bekezdésében említett tájékoztatás egyidejű, az egyes műveletek kezdeményezése előtti, az ATM-en vagy az értékesítés helyén történő pénznemek közötti átváltás minden lehetőségére kiterjedő közzététele technikai megvalósíthatóságának értékelését is;

költség-haszon elemzés azon lehetőség bevezetéséről, hogy a fizető felek eldönthessék, hogy nem kívánnak élni a saját pénzforgalmi szolgáltatójuktól eltérő felek által az ATM-en vagy az értékesítés helyén kínált, pénznemek közötti átváltás lehetőségével, valamint hogy e döntésüket megváltoztathassák;

költség-haszon elemzés azon követelmény bevezetéséről, hogy a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója – egyedi fizetési művelettel kapcsolatban nyújtott pénznemek közötti átváltási szolgáltatás esetében – a művelet kezdeményezésekor érvényes, pénznemek közötti átváltási árfolyamot alkalmazza a művelet elszámolásakor vagy kiegyenlítésekor.

(2)

Az (1) bekezdésben említett jelentésnek ki kell terjednie legalább a 2019. december 15. és 2021. október 19. közötti időszakra. Jelentése elkészítésekor a Bizottság felhasználhatja a tagállamok által az (1) bekezdéssel összefüggésben gyűjtött adatokat, valamint figyelembe kell vennie a különböző fizetési műveletek sajátosságait, megkülönböztetve egymástól különösen az ATM-en és az értékesítés helyén kezdeményezett műveleteket.

15. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 924/2009/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletre történő hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásnak kell tekinteni, és a II. mellékletben szereplő megfelelési táblázattal összhangban kell értelmezni.

16. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.

I. MELLÉKLET

A hatályon kívül helyezett rendelet és módosításai

Az Európai Parlament és a Tanács

924/2009/EK rendelete

(HL L 266., 2009.10.9., 11. o.)

Az Európai Parlament és a Tanács

260/2012/EU rendelete

(HL L 94., 2012.3.30., 22. o.)

Kizárólag a 17. cikkben a 2. 3., 4., 5., 7. és 8. cikkre tett hivatkozások tekintetében.

Az Európai Parlament és a Tanács

(EU) 2019/518 rendelete

(HL L 91., 2019.3.29., 36. o.)

II. MELLÉKLET

Megfelelési táblázat

924/2009/EK rendelet	Ez a rendelet
1. cikk (1), (2) és (3) bekezdés	1. cikk, (1), (2) és (3) bekezdés
1. cikk, (4) bekezdés	–
2. cikk	2. cikk
3. cikk, (1) bekezdés	3. cikk, (1) bekezdés
3. cikk, (1a) bekezdés	3. cikk, (2) bekezdés
3. cikk, (2) bekezdés	3. cikk, (3) bekezdés
3. cikk, (4) bekezdés	3. cikk, (4) bekezdés
3a. cikk	4. cikk
3b. cikk	5. cikk
4. cikk, (1) bekezdés	6. cikk, (1) bekezdés
4. cikk, (3) bekezdés	6. cikk, (2) bekezdés
4. cikk, (4) bekezdés	6. cikk, (3) bekezdés
5. cikk	7. cikk
6. cikk	–
7. cikk	–
9. cikk, első bekezdés	8. cikk, első bekezdés
9. cikk, második bekezdés	8. cikk, második bekezdés
9. cikk, harmadik bekezdés	–
9. cikk, negyedik bekezdés	8. cikk, harmadik bekezdés
10. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés	9. cikk, (1) bekezdés
10. cikk, (1) bekezdés, második albekezdés	–
10. cikk, (2) bekezdés	9. cikk, (2) bekezdés
11. cikk	10. cikk
12. cikk	11. cikk
13. cikk	12. cikk
14. cikk, (1) bekezdés	13. cikk
14. cikk, (2) bekezdés	–
14. cikk, (3) bekezdés	–
15. cikk	14. cikk
16. cikk	15. cikk
17. cikk	16. cikk
–	I. melléklet
–	II. melléklet

( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/36/EU irányelve (2013. június 26.) a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 176., 2013.6.27., 338. o.).

( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/110/EK irányelve (2009. szeptember 16.) az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 267., 2009.10.10., 7. o.).

( 3 ) A Bizottság 2003/361/EK ajánlása (2003. május 6.) a mikro-, kis- és középvállalkozások meghatározásáról (HL L 124., 2003.5.20., 36. o.).

( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 260/2012/EU rendelete (2012. március 14.) az euroátutalások és -beszedések technikai és üzleti követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról (HL L 94., 2012.3.30., 22. o.).

( 5 ) Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2019/518 rendelete (2019. március 19.) a 924/2009/EK rendeletnek az Unión belüli, határokon átnyúló fizetések egyes díjai és a pénznemek közötti átváltási díjak tekintetében történő módosításáról (HL L 91., 2019.3.29., 36. o.).

		Hivatalos Lap
		Szám	Oldal	Dátum
►M1	AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2024/886 RENDELETE (2024. március 13.)	L 886	1	19.3.2024