02015R0848 — HU — 09.01.2022 — 003.001
Ez a dokumentum kizárólag tájékoztató jellegű és nem vált ki joghatást. Az EU intézményei semmiféle felelősséget nem vállalnak a tartalmáért. A jogi aktusoknak – ideértve azok bevezető hivatkozásait és preambulumbekezdéseit is – az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett és az EUR-Lex portálon megtalálható változatai tekintendők hitelesnek. Az említett hivatalos szövegváltozatok közvetlenül elérhetők az ebben a dokumentumban elhelyezett linkeken keresztül
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/848 RENDELETE (2015. május 20.) a fizetésképtelenségi eljárásról (HL L 141, 2015.6.5., 19. o) |
Módosította:
|
|
Hivatalos Lap |
||
Szám |
Oldal |
Dátum |
||
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2017/353 RENDELETE (2017. február 15.) |
L 57 |
19 |
3.3.2017 |
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2018/946 RENDELETE (2018. július 4.) |
L 171 |
1 |
6.7.2018 |
|
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2021/2260 RENDELETE (2021. december 15.) |
L 455 |
4 |
20.12.2021 |
Helyesbítette:
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS (EU) 2015/848 RENDELETE
(2015. május 20.)
a fizetésképtelenségi eljárásról
(átdolgozás)
I. FEJEZET
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
1. cikk
Hatály
Ezt a rendeletet olyan nyilvános, valamennyi hitelezőre kiterjedő (kollektív) eljárásokra kell alkalmazni – ideértve az előzetes eljárásokat is – amelyek a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályokon alapulnak, és amelyekben az adós megmentése, az adósságállomány rendezése, reorganizáció vagy felszámolás céljából
az adóst vagyona feletti rendelkezési jogától teljes mértékben vagy részlegesen megfosztják, és fizetésképtelenségi szakértőt jelölnek ki;
az adós vagyona, üzleti tevékenységei és tranzakciói bíróság ellenőrzése vagy felügyelete alá kerülnek; vagy
bíróság engedélyezi az egyedi végrehajtási eljárás ideiglenes felfüggesztését,vagy az a törvény erejénél fogva bekövetkezik, ezzel lehetőséget adva az adós és a hitelezők közötti tárgyalásokra, feltéve, hogy azok az eljárások, amelyekben a felfüggesztésre sor került, a hitelezők összességének védelmére alkalmas intézkedéseket nyújtanak, és az eljárások – ha nem sikerül bennük megállapodást elérni – az a) vagy b) pontban megjelölt eljárás előzetes eljárásaként szolgálnak.
Amennyiben az ebben a bekezdésben említett eljárás abban a helyzetben is indítható, ha a fizetésképtelenség csak valószínűsíthető, akkor azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza az adós fizetésképtelenségét vagy az üzleti tevékenységének a megszűnését.
Az e bekezdés szerinti eljárások felsorolását az A. melléklet tartalmazza.
Ez a rendelet nem vonatkozik az (1) bekezdésben említett eljárásokra, ha azok a következőket érintik:
biztosítók;
hitelintézetek;
befektetési vállalkozások és más vállalkozások, intézetek és vállalatok, amennyiben a 2001/24/EK irányelv vonatkozik rájuk; vagy
kollektív befektetési vállalkozások.
2. cikk
Fogalommeghatározások
E rendelet alkalmazásában:
„kollektív eljárás”: olyan eljárás, amely az adós minden hitelezőjének vagy hitelezői jelentős részének a részvételével történik, feltéve, hogy az utóbbi esetben az eljárás az abban részt nem vevő hitelezők követeléseit nem befolyásolja;
„kollektív befektetési vállalkozások”: a 2009/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 1 ) meghatározott átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások (ÁÉKBV) és a 2011/61/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvben ( 2 ) meghatározott alternatív befektetési alapok (ABA).
„vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós”: olyan adós, amelynek esetében olyan fizetésképtelenségi eljárás indult, amely nem vonja maga után szükségszerűen fizetésképtelenségi szakértő kijelölését, illetve az adós vagyonának kezeléséhez fűződő jogok és kötelességek teljes átadását fizetésképtelenségi szakértő részére, és ahol az adós ennélfogva teljes mértékben vagy legalább részben továbbra is rendelkezik vagyona és üzleti tevékenységei felett;
„fizetésképtelenségi eljárások”: az A. mellékletben felsorolt eljárások;
„fizetésképtelenségi szakértő”: bármely olyan személy vagy szerv, akinek vagy amelynek – akár átmeneti alapon – az a feladata, hogy
ellenőrizze és befogadja a fizetésképtelenségi eljárás keretében benyújtott követeléseket;
képviselje a hitelezők együttes érdekeit;
az adós rendelkezése alól kivont vagyontárgyakat részben vagy egészben kezelje;
a iii. pontban említett vagyontárgyakat értékesítse; vagy
felügyelje az adós üzleti tevékenységeinek, illetve tranzakcióinak kezelését.
Az első albekezdésben említett személyeknek és szerveknek a felsorolását a B. melléklet tartalmazza;
„bíróság”:
az 1. cikk (1) bekezdésének b) és c) pontjában, a 4. cikk (2) bekezdésében, az 5. és a 6. cikkben, a 21. cikk (3) bekezdésében, a 24. cikk (2) bekezdésének j) pontjában, a 36. és a 39. cikkben, valamint a 61–77. cikkben valamely tagállam igazságügyi szerve;
minden más cikkben a tagállamban fizetésképtelenségi eljárás megindítására, a megindítás jóváhagyására vagy az ilyen eljárások során határozathozatalra felhatalmazott igazságügyi vagy bármely egyéb, hatáskörrel rendelkező szerv;
„fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat” magában foglalja:
bármely bíróság fizetésképtelenségi eljárás megindításáról vagy ilyen eljárás megindításának jóváhagyásáról szóló határozatát; és
a bíróság határozatát a fizetésképtelenségi szakértő kijelöléséről.
„az eljárás megindításának időpontja”: az az időpont, amikor a fizetésképtelenségi eljárást megindító határozat hatályba lép, függetlenül attól, hogy a határozat jogerős-e vagy sem;
„a tagállam, amelynek területén a vagyon található” a következőket jelenti:
gazdasági társaságok névre szóló, nem a ii. pont szerinti részvényei esetében az a tagállam, amelynek területén a részvényt kibocsátó gazdasági társaság bejegyzett székhelye van;
olyan pénzügyi eszközök esetében, melyek tulajdonjogát egy közvetítőnél vagy annak képviseletében vezetett nyilvántartásban vagy számlán szereplő tétel bizonyítja („számlán szereplő értékpapírok”): az a tagállam, amelyikben azt a nyilvántartást vagy számlát vezetik, amelyen a tétel szerepel;
hitelintézetnél vezetett számlán lévő pénzeszköz esetében a számla IBAN-számában megadott tagállam, illetve hitelintézetnél vezetett, IBAN-számmal nem rendelkező számlán lévő pénzeszköz esetében az a tagállam, ahol a számlát vezető hitelintézet központi ügyvezetése található, fióktelepnél, képviseletnél vagy más telephelynél vezetett számla esetében pedig az a tagállam, ahol a fióktelep, képviselet, illetve más telephely található;
az i. pontban említettektől eltérő azon vagyontárgyak és jogok esetében, amelyeken a tulajdonjog vagy a jogosultság fennállta a közhiteles nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött: az a tagállam, amelynek a felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik;
európai szabadalmak esetében azon tagállam, amelyre vonatkozóan az európai szabadalmat megadták;
szerzői jog és szomszédos jogok esetében az a tagállam, amelynek területén a jogtulajdonos szokásos tartózkodási helye, illetve bejegyzett székhelye található;
az i–iv. pontban említettektől eltérő materiális eszközök esetében: az a tagállam, amelynek a területén a vagyontárgy található;
a iii. pontban szereplő vagyontárgyakhoz kapcsolódó követeléseket kivéve, a harmadik féllel szembeni követelések esetében: az a tagállam, amelynek területén a követeléseket teljesíteni köteles harmadik fél fő érdekeltségeinek központja található a 3. cikk (1) bekezdésével összhangban;
„telephely” bármely olyan működési hely, ahol az adós emberi és tárgyi erőforrásokkal nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytat, vagy a fizetésképtelenségi főeljárás megindítására irányuló kérelmet megelőző háromhónapos időszakban ilyet folytatott;
„helyi hitelező”: olyan hitelező, akinek, illetve amelynek az adóssal szemben fennálló követelései egy, az adós fő érdekeltségei központjának fekvése szerinti tagállamtól eltérő tagállamban levő telephely működéséből vagy azzal összefüggésben keletkeztek;
„külföldi hitelező”: olyan hitelező – beleértve a tagállamok adóhatóságait és társadalombiztosítási intézményeit –, amelynek szokásos tartózkodási helye, lakóhelye vagy bejegyzett székhelye az eljárás megindításának helye szerinti államtól eltérő tagállamban van;
„cégcsoport”: egy anyavállalat és annak minden leányvállalata;
„anyavállalat”: egy vagy több leányvállalatot közvetlenül vagy közvetetten kontrolláló vállalkozás. Az olyan vállalkozás, amely a 2013/34/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvvel ( 3 ) összhangban összevont (konszolidált) pénzügyi kimutatásokat állít össze, anyavállalatnak minősül.
3. cikk
Nemzetközi joghatóság
Gazdasági társaság vagy jogi személy esetén az ellenkező bizonyításáig a bejegyzett székhelyet kell vélelmezni a fő érdekeltségek központjának. Ez a vélelem csak abban az esetben állhat fenn, ha a bejegyzett székhely a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtását megelőző három hónapon belül nem került át másik tagállamba.
Önálló üzleti vagy szakmai tevékenységet végző magánszemély esetében az ellenkező bizonyításáig az adott magánszemély székhelyét kell a fő érdekeltségi központjának vélelmezni. Ez a vélelem csak abban az esetben állhat fenn, ha az adott magánszemély székhelye a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtását megelőző három hónapon belül nem került át másik tagállamba.
Egyéb magánszemély esetében az ellenkező bizonyításáig az adott magánszemély szokásos tartózkodási helyét kell a fő érdekeltségi központjának vélelmezni. Ez a vélelem csak abban az esetben állhat fenn, ha az adott magánszemély szokásos tartózkodási helye a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtását megelőző hat hónapon belül nem került át másik tagállamba.
A (2) bekezdésben említett területi fizetésképtelenségi eljárást az (1) bekezdés szerinti fizetésképtelenségi főeljárás megindítása előtt kizárólag akkor lehet megindítani, ha:
az (1) bekezdés szerinti fizetésképtelenségi eljárást azok miatt a feltételek miatt nem lehet megindítani, amelyeket annak a tagállamnak a jogszabályai állapítanak meg, amelynek területén az adós fő érdekeltségeinek központja található; vagy
a területi fizetésképtelenségi eljárás megindítását az alábbiak kérelmezik:
olyan hitelező, akinek a követelése egy olyan telephely működéséből vagy a vele való kapcsolatból ered, amely annak a tagállamnak a területén található, ahol a területi eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtották; vagy
olyan hatóság, amely a telephely szerinti tagállam joga értelmében jogosult fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtani.
Amikor fizetésképtelenségi főeljárás megindítására kerül sor, a területi fizetésképtelenségi eljárás másodlagos fizetésképtelenségi eljárássá alakul át.
4. cikk
A joghatóság vizsgálata
5. cikk
A fizetésképtelenségi főeljárás megindítására vonatkozó határozat bírósági felülvizsgálata
6. cikk
A közvetlenül a fizetésképtelenségi eljárásból származó és azzal szorosan összefüggő keresetekre vonatkozó joghatóság
Az első albekezdés vonatkozik a vagyon feletti rendelkezés jogát megőrző adósra is, feltéve, hogy a nemzeti jog lehetővé teszi a vagyon feletti rendelkezés jogát megőrző adós számára kereset indítását a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon tekintetében.
7. cikk
Az alkalmazandó jog
Az eljárás megindításának helye szerinti állam joga határozza meg az ilyen eljárások megindításának, lefolytatásának és befejezésének feltételeit. Különösen meghatározza a következőket:
mely adós ellen lehet fizetésképtelenségi eljárást indítani jogképességére tekintettel;
a vagyontárgyakat, amelyek a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyon részét képezik, és az adós által a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően szerzett vagy rá háramló vagyontárgyak kezelését;
az adóst és a fizetésképtelenségi szakértőt megillető jogokat;
azokat a feltételeket, amelyek alapján beszámításokat lehet igényelni;
a fizetésképtelenségi eljárásnak azokra a hatályos szerződésekre gyakorolt hatásait, amelyekben az adós szerződő fél;
a fizetésképtelenségi eljárásnak az egyes hitelezők által indított eljárásokra gyakorolt hatásait, a folyamatban lévő peres eljárások kivételével;
az adósnak a fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonával szemben előterjesztendő követeléseket és a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően keletkező követelések kezelését;
a követelések előterjesztésének, igazolásának és elfogadásának szabályait;
a vagyon értékesítéséből származó bevétel elosztásának szabályait, a követelések közötti rangsorolást, és azon hitelezők jogait, akik dologi jog vagy beszámítás alapján a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően részleges kielégítést nyertek;
a fizetésképtelenségi eljárás – különösen egyezség által történő – befejezésének feltételeit és joghatásait;
a hitelezőket a fizetésképtelenségi eljárás befejezése után megillető jogokat;
a fizetésképtelenségi eljárás során felmerült költségek és kiadások viselését;
a hitelezők összességének hátrányt okozó jogügyletek semmisségére, megtámadhatóságára és végrehajthatatlanságára vonatkozó szabályokat.
8. cikk
Harmadik személyek dologi jogai
Az (1) bekezdésben említett jogok különösen a következők:
a vagyontárgy közvetlen vagy közvetett elidegenítésének joga, az e vagyontárgyból származó bevételből vagy jövedelemből történő kielégítés joga, különösen zálogjog vagy jelzálogjog alapján;
kizárólagos jog követelés behajtására, különösen követelésen alapított zálogjog vagy követelés biztosíték célú engedményezése révén;
vagyontárgyak visszakövetelésének joga mindenkivel szemben, aki az arra jogosult fél akarata ellenére birtokolja vagy használja azokat;
haszonélvezeti jog.
9. cikk
Beszámítás
10. cikk
Tulajdonjog fenntartása
11. cikk
Az ingatlanra vonatkozó szerződések
A fizetésképtelenségi főeljárást megindító bíróság rendelkezik joghatósággal az ilyen szerződések felmondásának vagy módosításának jóváhagyására amennyiben:
az e cikkben említett szerződésekre alkalmazandó tagállami jogszabály úgy rendelkezik, hogy az ilyen szerződés csak a fizetésképtelenségi eljárást megindító bíróság jóváhagyásával mondható fel vagy módosítható, és
az adott tagállamban nem indítottak fizetésképtelenségi eljárást.
12. cikk
Fizetési rendszerek és pénzügyi piacok
13. cikk
Munkaszerződések
Az első albekezdést kell alkalmazni azokra a hatóságokra is, amelyek a nemzeti jog értelmében hatáskörrel rendelkeznek az e cikkben említett szerződések felmondásának vagy módosításának jóváhagyására.
14. cikk
A nyilvántartásba vételhez kötött jogokra gyakorolt hatások
A fizetésképtelenségi eljárásnak az adós ingatlanon, hajón vagy légi járműn fennálló, közhiteles nyilvántartásba való bejegyzéshez kötött jogaira gyakorolt hatásaira annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek a felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.
15. cikk
Egységes hatályú európai szabadalmak és közösségi védjegyek
Ennek a rendeletnek az alkalmazásában egységes hatályú európai szabadalmat, közösségi védjegyet vagy az uniós jogszabályok által bevezetett más hasonló jogot csak a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárásokban lehet érvényesíteni.
16. cikk
Hátrányt okozó jogügyletek
A 7. cikk (2) bekezdésének m) pontját nem kell alkalmazni, ha az összes hitelező számára hátrányos jogügylet által előnyhöz jutó személy bizonyítja, hogy
az adott jogügyletre az eljárás megindításának helye szerinti államtól eltérő tagállam joga irányadó; és
ez az említett tagállam joga a vonatkozó esetben nem teszi lehetővé a jogügylet semmilyen megtámadását.
17. cikk
Harmadik személy vevők védelme
Amennyiben a fizetésképtelenségi eljárás megindítását követően létrejött jogügylet révén az adós visszterhesen elidegenít:
ingatlant
olyan hajót vagy légi járművet, amelyet közhiteles nyilvántartásba kell bejegyezni, vagy
olyan értékpapírt, amelyek létezéséhez szükséges a jogszabály által meghatározott nyilvántartásba való bejegyzés,
az ilyen jogügylet érvényességét annak az államnak a joga szabályozza, amelynek területén az ingatlan található, vagy amelynek felügyelete alatt a nyilvántartást vezetik.
18. cikk
A fizetésképtelenségi eljárások hatása a folyamatban lévő peres és választott bírósági eljárásokra
A fizetésképtelenségi eljárásoknak az adós fizetésképtelenségi eljárás alá vont vagyonának részét képező vagyontárggyal vagy joggal kapcsolatos, folyamatban lévő peres vagy folyamatban lévő választott bírósági eljárásra gyakorolt hatásaira kizárólag annak a tagállamnak a joga alkalmazandó, ahol a peres eljárás folyamatban van vagy ahol a választott bíróság székhelye található.
II. FEJEZET
A FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁS ELISMERÉSE
19. cikk
Alapelv
Az első albekezdésben meghatározott szabályt akkor is alkalmazni kell, ha az adós ellen perképessége hiánya miatt a fizetésképtelenségi eljárás más tagállamokban nem volna megindítható.
20. cikk
Az elismerés joghatásai
21. cikk
A fizetésképtelenségi szakértő hatásköre
22. cikk
A fizetésképtelenségi szakértő kijelölésének igazolása
A fizetésképtelenségi szakértő kijelölését az eredeti kijelölési határozat hiteles másolatával vagy a joghatósággal rendelkező bíróság által kiadott bármely más tanúsítvánnyal igazolják.
Előírható annak a tagállamnak a hivatalos nyelvén vagy egyik hivatalos nyelvén készült fordítás, amelynek a területén el fog járni. Hitelesítés vagy más hasonló alaki követelmény nem írható elő.
23. cikk
Visszatérítés és beszámítás
24. cikk
Fizetésképtelenségi nyilvántartások létrehozása
Az (1) bekezdésben említett információt a 27. cikkben meghatározott feltételek mellett a nyilvánosság számára elérhetővé kell tenni, és annak magában kell foglalnia az alábbiakat („kötelező információ”):
a fizetésképtelenségi eljárás megindításának időpontja;
a fizetésképtelenségi eljárás megindításáról határozó bíróság és adott esetben az ügy hivatkozási száma;
a megindított fizetésképtelenségi eljárásnak az A. melléklet szerinti típusa, valamint adott esetben a nemzeti joggal összhangban megindított ilyen eljárások megfelelő altípusa;
az eljárás megindítását lehetővé tevő joghatóság a 3. cikk (1), (2) vagy (4) bekezdésén alapul-e;
amennyiben az adós gazdasági társaság vagy jogi személy, az adós neve, nyilvántartási száma, bejegyzett székhelye, illetve – amennyiben az ettől eltérő – postai címe;
amennyiben az adós – akár önálló üzleti vagy szakmai tevékenységet végző, akár nem végző – magánszemély, az adós neve, adott esetben nyilvántartási száma, postai címe, vagy amennyiben a cím védett, születési helye és ideje;
adott esetben az eljárásban kijelölt fizetésképtelenségi szakértő neve, postai címe vagy e-mail címe;
a követelések előterjesztésének határideje, amennyiben van ilyen, illetve a határidő meghatározására szolgáló kritériumokra való utalás;
adott esetben a fizetésképtelenségi főeljárás befejezésének időpontja;
az a bíróság, amely előtt a fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó határozat az 5. cikkel összhangban megtámadható és adott esetben ennek határideje, illetve a határidő meghatározására szolgáló kritériumokra való utalás.
Amennyiben valamelyik tagállam él az első albekezdésben említett lehetőséggel, a fizetésképtelenségi eljárás nem érintheti azon külföldi hitelezők követeléseit, akik/amelyek nem kapták meg az első albekezdésben említett információkat.
25. cikk
A fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolása
A Bizottság 2019. június 26-ig a 87. cikk szerinti eljárással összhangban végrehajtási jogi aktusok útján elfogadja az alábbiakat:
a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszer interfészének leírása alapján az elektronikus kommunikáció és információcsere módjait meghatározó műszaki leírás;
azon technikai intézkedések, amelyek biztosítják az információtechnológiai biztonsági minimumkövetelmények betartását a fizetésképtelenségi nyilvántartások összekapcsolására szolgáló rendszerben való információáramlás és -megosztás tekintetében;
az európai e-igazságügyi portál által nyújtott, a 24. cikk szerinti információkon alapuló keresési szolgáltatással kapcsolatos minimális kritériumok;
a 24. cikk szerinti információkon alapuló ilyen keresések eredményeinek megjelenítésével kapcsolatos minimális kritériumok;
az összekapcsolásra szolgáló rendszer által biztosított szolgáltatások elérhetőségének eszközei és műszaki feltételei;
az A. mellékletben felsorolt nemzeti fizetésképtelenségi eljárások tömör magyarázatát tartalmazó glosszárium.
26. cikk
A fizetésképtelenségi nyilvántartások létrehozásának és összekapcsolásának költségei
27. cikk
Az információkhoz az összekapcsolásra szolgáló rendszeren keresztül való hozzáférés feltételei
A kérelmező nem kötelezhető arra, hogy fordítást nyújtson be a kérelmét alátámasztó dokumentumokról, vagy hogy viselje az illetékes hatóság részéről esetlegesen felmerülő fordítási költségeket.
28. cikk
Közzététel más tagállamban
29. cikk
Más tagállam közhiteles nyilvántartásába való bejegyzés
30. cikk
Költségek
A 28. és 29. cikkben előírt közzététel és bejegyzés költségeit az eljárás során felmerült költségeknek és kiadásoknak kell tekinteni.
31. cikk
Kötelezettség teljesítése az adós számára
32. cikk
Egyéb bírósági határozatok elismerése és végrehajthatósága
Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárásokból közvetlenül származó és a hozzájuk szorosan kapcsolódó határozatokra abban az esetben is alkalmazni kell, ha azokat egy másik bíróság hozta.
Az első albekezdést a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem benyújtását követően hozott, vagy azzal összefüggő védelmi intézkedésekre vonatkozó határozatokra is alkalmazni kell.
33. cikk
Közrend
Bármely tagállam elutasíthatja egy másik tagállamban indított fizetésképtelenségi eljárás elismerését vagy az ilyen eljárásokkal kapcsolatban hozott határozat végrehajtását, ha az ilyen elismerés vagy végrehajtás hatása nyilvánvalóan ellentétes az adott állam közrendjével, különösen az alapvető elvekkel vagy az alkotmányos jogokkal és az egyéni szabadságjogokkal.
III. FEJEZET
MÁSODLAGOS FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁSOK
34. cikk
Az eljárás megindítása
Ha egy tagállam bírósága fizetésképtelenségi főeljárást indít, amelyet egy másik tagállam elismer, a másik tagállamnak a 3. cikk (2) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bírósága e fejezet rendelkezéseivel összhangban másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indíthat. Amennyiben a fizetésképtelenségi főeljáráshoz szükséges, hogy az adós fizetésképtelen legyen, az esetlegesen másodlagos fizetésképtelenségi eljárást indító tagállamban az adós fizetésképtelensége nem vizsgálható újra. A másodlagos fizetésképtelenségi eljárásnak a hatásai az adós azon tagállam területén található vagyontárgyaira korlátozódnak, amelynek területén az eljárást megindították.
35. cikk
Alkalmazandó jog
Amennyiben e rendelet eltérően nem rendelkezik, a másodlagos fizetésképtelenségi eljárásra annak a tagállamnak a joga irányadó, amelynek területén a másodlagos fizetésképtelenségi eljárást megindítják.
36. cikk
Kötelezettségvállaláshoz való jog a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás elkerülése érdekében
37. cikk
Másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindításának kérelmezéséhez való jog
Másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítását kérheti:
a fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi szakértője;
bármely más személy vagy hatóság, aki, illetve amely jogosult fizetésképtelenségi eljárás megindításának kérelmezésére annak a tagállamnak a joga szerint, amelynek a területén a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítását kérik.
38. cikk
A másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó határozat
Az (1) bekezdésben említett bíróság a helyi hitelezők érdekeinek védelme érdekében elrendelhet biztosítási intézkedéseket, amelyeknek keretében arra utasíthatja a fizetésképtelenségi szakértőt vagy a vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adóst, hogy az adós telephelye szerinti tagállamból ne vigyen el vagyontárgyat, vagy mellőzze az ott található vagyontárgyak elidegenítését, kivéve, ha erre a rendes üzletmenet keretében kerül sor. A bíróság ezen túlmenően más intézkedéseket is elrendelhet azért, hogy védje a helyi hitelezők érdekeit az eljárás felfüggesztése alatt, kivéve, ha az összeegyeztethetetlen a polgári eljárásról szóló nemzeti szabályokkal.
A bíróság hivatalból vagy bármelyik hitelező kérelmére megszünteti a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindításának felfüggesztését, amennyiben a felfüggesztés ideje alatt az első albekezdésben említett tárgyalások során megállapodást sikerült elérni.
A bíróság hivatalból vagy bármelyik hitelező kérelmére megszüntetheti a felfüggesztést, ha a felfüggesztés hatályban maradása sérti a hitelezők jogait, különösen akkor, ha a tárgyalások megszakadtak vagy egyértelművé vált az, hogy eredményes lezárásukra nincs esély, vagy ha a fizetésképtelenségi szakértő vagy a vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós nem tartotta be a vagyontárgyai elidegenítésére vagy a telephely szerinti tagállamból való eltávolítására vonatkozóan elrendelt tilalmat.
39. cikk
A másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó határozat bírósági felülvizsgálata
A fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi szakértője megtámadhatja a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítására vonatkozó határozatot a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti tagállam bírósága előtt arra hivatkozva, hogy a bíróság nem tett eleget a 38. cikkben foglalt feltételeknek és követelményeknek.
40. cikk
A költségek és kiadások előlegezése
Ha a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítása kérelmezésének helye szerinti tagállam a joga megköveteli, hogy az adós vagyona elegendő legyen az eljárás költségeinek és kiadásainak teljes vagy részleges fedezésére, a bíróság az ilyen kérelem kézhezvételekor kérheti, hogy a kérelmező előlegezze meg a költségeket, vagy nyújtson megfelelő biztosítékot.
41. cikk
A fizetésképtelenségi szakértők közötti együttműködés és kapcsolattartás
Az (1) bekezdésben említett együttműködés megvalósítása során a fizetésképtelenségi szakértők:
a lehető leghamarabb közlik egymással a másik eljárás szempontjából esetleg releváns információkat, különösen a követelések előterjesztésével és ellenőrzésével kapcsolatos fejleményekről, valamint az adós megmentésére és helyreállítására, vagy az eljárás megszüntetésére irányuló minden intézkedésről, feltéve, hogy megfelelő intézkedésekre kerül sor a bizalmas információk védelme érdekében;
megvizsgálják, hogy van-e lehetőség az adós helyreállítására, és amennyiben van, koordinálják a helyreállítási terv kidolgozását és végrehajtását;
koordinálják az adós vagyonának, üzleti tevékenységeinek és tranzakcióinak értékesítésével vagy használatával kapcsolatos igazgatást; a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás fizetésképtelenségi szakértője időben lehetőséget nyújt a fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi szakértőjének, hogy javaslatokat nyújtson be a másodlagos fizetésképtelenségi eljárásban szereplő vagyontárgyak értékesítésére vagy hasznosítására.
42. cikk
A bíróságok közötti együttműködés és kapcsolattartás
Az (1) bekezdésben említett együttműködés bármely, a bíróság által megfelelőnek ítélt módon történhet. Az együttműködés különösen az alábbiakra terjedhet ki:
a fizetésképtelenségi szakértők kijelölése során folytatott koordináció;
információk közlése bármely, a bíróság által megfelelőnek ítélt módon;
az adós vagyona, üzleti tevékenységei és tranzakciói feletti igazgatás és felügyelet összehangolása;
a tárgyalások lebonyolításának összehangolása;
adott esetben a protokollok jóváhagyásának összehangolása.
43. cikk
A fizetésképtelenségi szakértők és a bíróságok közötti együttműködés és kapcsolattartás
Az ugyanazon adós tekintetében indított fő-, területi és másodlagos fizetésképtelenségi eljárások koordinálásnak megkönnyítése érdekében
a fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi szakértője együttműködik és kapcsolatot tart folytat bármely olyan bírósággal, amelyhez másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amely megindított ilyen eljárást,
a területi vagy másodlagos fizetésképtelenségi eljárás fizetésképtelenségi szakértője együttműködik és kapcsolatot tart bármely olyan bírósággal, amelyhez fizetésképtelenségi főeljárás megindítása iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amely megindított ilyen eljárást, és
a területi vagy a másodlagos eljárás fizetésképtelenségi szakértője együttműködik és kapcsolatot tart bármely olyan bírósággal, amelyhez másik területi vagy másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelmet nyújtottak be, vagy amely indított ilyen eljárást,
addig a mértékig, ameddig a szóban forgó együttműködés és kapcsolattartás összeegyeztethető az egyes eljárásokra vonatkozó szabályokkal és nem jár összeférhetetlenség kialakulásával.
44. cikk
Az együttműködés és kapcsolattartás költségei
A 42. és a 43. cikkben meghatározott követelmények nem járhatnak azzal a következménnyel, hogy a bíróságok az együttműködés és a kapcsolattartás címén díjat számítsanak fel egymásnak.
45. cikk
A hitelezői jogok gyakorlása
46. cikk
A vagyontárgyak értékesítésének felfüggesztése
Az (1) bekezdésben említett bíróság megszünteti a vagyontárgyak értékesítésének felfüggesztését a következő esetekben:
a fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi szakértőjének kérelmére;
hivatalból eljárva, egy hitelező kérelmére vagy a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás fizetésképtelenségi szakértőjének kérelmére, ha ez az intézkedés a továbbiakban nem látszik indokoltnak, különösen a fizetésképtelenségi főeljárásban vagy a másodlagos fizetésképtelenségi eljárásokban szereplő hitelezői érdekek szempontjából.
47. cikk
A fizetésképtelenségi szakértő hatásköre helyreállítási tervekre vonatkozó javaslatok megtételére
48. cikk
A fizetésképtelenségi eljárás lezárásának hatása
49. cikk
A másodlagos fizetésképtelenségi eljárásban fennmaradó vagyontárgyak
Ha a vagyontárgyak értékesítése révén a másodlagos fizetésképtelenségi eljárásban az ezen eljárás szerint nyilvántartott összes követelést ki lehet elégíteni, az eljárásban kijelölt fizetésképtelenségi szakértő haladéktalanul átad minden fennmaradó vagyontárgyat a fizetésképtelenségi főeljárás fizetésképtelenségi szakértőjének.
50. cikk
A fizetésképtelenségi főeljárás utólagos megindítása
Ha a 3. cikk (1) bekezdésében említett eljárást a 3. cikk (2) bekezdésében említett eljárás egy másik államban történő megindítását követően indították meg, a 41., a 45–47. és a 49. cikket kell alkalmazni az elsőként megindított eljárásra, amennyiben az eljárás menete ezt lehetővé teszi.
51. cikk
A másodlagos fizetésképtelenségi eljárás átalakítása
52. cikk
Védelmi intézkedések
Ha a tagállamnak a 3. cikk (1) bekezdése alapján joghatósággal rendelkező bírósága ideiglenes vagyonfelügyelőt jelöl ki az adós vagyontárgyai megóvásának biztosítására, ennek az ideiglenes vagyonfelügyelőnek az adós egy másik tagállamban elhelyezett bármely vagyontárgyának a fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránti kérelem és az eljárás megindítását elrendelő határozat közötti időszakban történő biztosítása és megóvása érdekében jogában áll valamennyi olyan intézkedést kérelmeznie, amely az adott tagállam joga szerint kérhető.
IV. FEJEZET
A HITELEZŐK TÁJÉKOZTATÁSA ÉS A KÖVETELÉSEIK ELŐTERJESZTÉSE
53. cikk
A követelések előterjesztésének joga
Bármely külföldi hitelező bármilyen, az eljárás megindításának helye szerinti tagállam jogában elfogadott módon előterjesztheti követeléseit a fizetésképtelenségi eljárásban. Kizárólag követelések előterjesztésének céljából nem lehet kötelezővé tenni az ügyvédi vagy egyéb jogi képviseletet.
54. cikk
Tájékoztatási kötelezettség a hitelezők irányában
55. cikk
A követelések előterjesztése
A követelések előterjesztésére szolgáló, az (1) bekezdésben említett egységes formanyomtatványnak az alábbi információkat kell tartalmaznia:
az (1) bekezdésben említett külföldi hitelező nevét, postai címét, ha van e-mail címét, ha van személyi azonosító számát, valamint banki adatait;
a követelés összegét, feltüntetve a tőke és adott esetben a kamatok összegét, valamint azok felmerülésének napját, és amennyiben eltérő az esedékessé válás napját;
amennyiben a követelés kamatkövetelést is tartalmaz, az alkalmazandó kamatlábat, azt, hogy a kamatkövetelés jogszabályi előírás vagy szerződéses kikötés alapján jött-e létre, azt az időszakot, amelyre vonatkozóan kamatköveteléssel élnek, valamint a kamat tőkésített összegét;
amennyiben a követelésnek az eljárás megindítása előtti érvényesítése során felmerült költségek is részét képezik a követelésnek, e költségek összegét és részletezését;
a követelés jellegét;
azt, hogy igényel-e elsőbbségi hitelezői státust, és az igényt megalapozó tényeket;
azt, hogy a követeléssel kapcsolatban van-e dologi biztosíték vagy tulajdonjog-fenntartás, és amennyiben igen, milyen vagyontárgyakra vonatkozó biztosítékokra hivatkozik, a biztosíték nyújtásának napját, és azt, hogy a biztosítékot hol vették nyilvántartásba, a nyilvántartási számot; valamint
azt, hogy igényel-e beszámítást, és amennyiben igen, a fizetésképtelenségi eljárás megindításának napján fennálló kölcsönös követelések összegét, a követelések esedékessé válásának napját, valamint a beszámítást követően fennmaradó követelés nettó összegét.
A követelések előterjesztésére szolgáló egységes formanyomtatványhoz mellékelni kell az igazoló dokumentumok másolatát.
V. FEJEZET
FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁS CÉGCSOPORT TAGJAI ESETÉBEN
1. SZAKASZ
Együttműködés és kapcsolattartás
56. cikk
A fizetésképtelenségi szakértők közötti együttműködés és kapcsolattartás
Az (1) bekezdésben említett együttműködés megvalósítása során a fizetésképtelenségi szakértők:
a lehető leghamarabb tájékoztatják egymást az olyan információkról, melyek jelentőséggel bírhatnak a másik eljárás szempontjából, feltéve, hogy megfelelő intézkedések történtek a bizalmas információk védelme érdekében;
megvizsgálják, hogy van-e lehetőség a fizetésképtelenségi eljárással érintett csoporttagok ügyeinek intézését és felügyeletét koordinálni, és amennyiben van, gondoskodnak az ügyintézés és a felügyelet koordinálásáról;
megvizsgálják, hogy van-e lehetőség a fizetésképtelenségi eljárással érintett csoporttagoknál a helyreállításra, és ha van, az ezt célzó összehangolt tervre irányuló javaslatot és a tervvel kapcsolatos tárgyalások lefolytatását illetően összehangolják tevékenységüket;
A b) és a c) pont alkalmazásában az (1) bekezdésben említett fizetésképtelenségi szakértők mindegyike vagy azok közül néhány megállapodhat abban, hogy az eljárások egyikében kijelölt fizetésképtelenségi szakértőnek további hatásköröket biztosítanak, amennyiben az egyes eljárásokra irányadó szabályok ezt lehetővé teszik. A fizetésképtelenségi szakértők arról is megállapodhatnak, hogy felosztanak egymás között egyes feladatokat, amennyiben az egyes eljárásokra alkalmazandó szabályok ezt lehetővé teszik.
57. cikk
A bíróságok közötti együttműködés és kapcsolattartás
Az (1) bekezdésben említett együttműködés bármely, a bíróság által megfelelőnek ítélt módon történhet. Különösen az alábbiakat ideértve:
a fizetésképtelenségi szakértők kijelölése során folytatott koordináció;
információk közlése bármely, a bíróság által megfelelőnek ítélt módon;
a csoporttagok vagyona, üzleti tevékenységei és tranzakciói feletti igazgatás és felügyelet összehangolása;
a tárgyalások lebonyolításának összehangolása;
adott esetben a protokollok jóváhagyásának összehangolása.
58. cikk
A fizetésképtelenségi szakértők és a bíróságok közötti együttműködés és kapcsolattartás
A cégcsoport egy tagját érintő fizetésképtelenségi eljárásban kijelölt fizetésképtelenségi szakértő
együttműködik és kapcsolatot tart minden olyan bírósággal, amelyhez a gazdasági társaságok ugyanazon csoportjához tartozó másik taggal összefüggésben eljárás megindítása iránti kérelmet terjesztettek elő, vagy amely ilyen eljárást indított; és
tájékoztatást kérhet ettől a bíróságtól a csoport másik tagját érintő eljárásról, vagy a bíróság közreműködését kérheti abban az eljárásban, amelyikben kijelölték,
addig a mértékig, ameddig az ilyen együttműködés és kapcsolattartás alkalmas az eljárásokban az ügyintézés hatékonyságának növelésére, nem eredményez összeférhetetlenséget és összeegyeztethető az eljárásokra alkalmazandó szabályokkal.
59. cikk
A cégcsoport tagjait érintő eljárások vonatkozásában folytatott együttműködés és kapcsolattartás költségei
Az 56–50. cikkben előírt együttműködés és kapcsolattartás címén a fizetésképtelenségi szakértőnél vagy a bíróságnál felmerült költségeket az adott eljárás során keletkezett költségeknek és kiadásoknak kell tekinteni.
60. cikk
A fizetésképtelenségi szakértő hatáskörei a gazdasági társaságok csoportjának tagjait érintő eljárásokban
A cégcsoport valamely tagja vonatkozásában megindított fizetésképtelenségi eljárásban kijelölt fizetésképtelenségi szakértő, amennyiben ez az eljárásban a hatékony ügyintézés elősegítése érdekében célszerű,
az ugyanezen csoport bármely más tagja vonatkozásában megindított bármely eljárásban meghallgatható;
kérheti a vagyontárgyak értékesítésével kapcsolatos intézkedések felfüggesztését az ugyanazon csoport bármely másik tagja vonatkozásában megindított eljárásban, feltéve, hogy:
az 56. cikk (2) bekezdésének c) pontja értelmében helyreállítási tervet terjesztenek elő a csoport fizetésképtelenségi eljárás által érintett valamennyi vagy néhány tagja vonatkozásában, és ésszerű esély mutatkozik arra, hogy a helyreállítás sikerrel zárul;
az intézkedések felfüggesztése a helyreállítási terv megfelelő végrehajtásához szükséges;
a helyreállítási terv a felfüggesztés hatálya alá tartozó eljárásban érintett hitelezők szempontjából előnyös; és
sem a fizetésképtelenségi eljárás, amelynek a lefolytatására az e cikk (1) bekezdésében említett fizetésképtelenségi szakértőt kijelölték, sem pedig az eljárás, amely tekintetében a felfüggesztést kérték nem tárgya az e fejezet 2. szakasza szerinti koordinációnak;
kérheti a 61. cikk szerinti csoportos koordinációs eljárás megindítását.
A felfüggesztés elrendelése előtt a bíróságnak meg kell hallgatnia az abban az eljárásban kijelölt fizetésképtelenségi szakértőt, amelynek vonatkozásában a felfüggesztést kérelmezték. A felfüggesztés elrendelhető a bíróság által megfelelőnek tartott bármely hosszúságú, de három hónapot meg nem haladó időtartamra, feltéve, hogy az összhangban van az eljárásra alkalmazandó szabályokkal.
A felfüggesztést elrendelő bíróság kötelezheti az (1) bekezdésben említett fizetésképtelenségi szakértőt arra, hogy tegyen meg minden olyan megfelelő és a nemzeti jogban rendelkezésre álló intézkedést, amely szükséges az eljárásban részt vevő hitelezők érdekeinek érvényesítéséhez.
A Bíróság, ha ezt indokoltnak tartja, a felfüggesztést további időtartamra vagy időtartamokra meghosszabbíthatja, amennyiben ez az időtartam vagy ezek az időtartamok összeegyeztethetőek az eljárásokra vonatkozó szabályokkal, feltéve, hogy az (1) bekezdés b) pontjának ii–iv. pontjában említett feltételek továbbra is teljesülnek és a felfüggesztés teljes időtartama (vagyis az először elrendelt időtartam és a későbbi meghosszabbítások együttesen) nem haladja meg a hat hónapot.
2. SZAKASZ
Koordináció
61. cikk
Csoportos koordinációs eljárás megindítása iránti kérelem
A (1) bekezdésben említett kérelemhez mellékelni kell a következőket:
a csoportos koordinátor (a továbbiakban: a koordinátor) személyére vonatkozó javaslat, a koordinátor alkalmasságát a 71. cikk szerint alátámasztó adatok, a szakképzettségére vonatkozó információk, valamint a koordinátorként jelölt személy írásbeli nyilatkozata arról, hogy vállalja a koordinátori szerep betöltését;
a javasolt csoportos koordináció körvonalazása és különösen annak – indokolással együtt történő – alátámasztása, hogy a 63. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételek teljesülnek;
a csoport tagjai tekintetében kijelölt fizetésképtelenségi szakértők jegyzéke, illetve – adott esetben – a csoporttagokat érintő fizetésképtelenségi eljárásokban részt vevő bíróságok és illetékes hatóságok felsorolása;
a javasolt csoportos koordináció becsült költségeinek a bemutatása, illetve egy arra vonatkozó becslés, hogy a csoport egyes tagjainak a költségek mekkora részét kell megfizetniük.
62. cikk
Elsőbbségi szabály
A 66. cikk sérelme nélkül azokban az esetekben, ahol a csoportos koordinációs eljárás megindítását különböző tagállamok bíróságainál kérelmezik, valamennyi bíróságnak le kell mondania joghatóságáról annak a bíróságnak a javára, amelynél az eljárás megindítását elsőként kérelmezték.
63. cikk
Értesítés attól a bíróságtól, amelyhez az eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtották
A bíróság, amelyhez a csoportos koordinációs eljárás megindítása iránti kérelmet benyújtották, mielőbb köteles értesíteni a csoportos koordinációs eljárás megindítása iránti kérelemről és a javasolt koordinátor személyéről a csoport tagjai tekintetében kijelölt és a 61. cikk (3) bekezdésének c) pontjában említett kérelemben feltüntetett fizetésképtelenségi szakértőt, amennyiben a következő feltételek teljesülnek:
az eljárás megindítása megfelelően elősegíti a hatékony ügyintézést a csoport különböző tagjaival kapcsolatos fizetésképtelenségi eljárásban,
az eljárásban várhatóan részt vevő csoporttagok egyik hitelezője sem kerül valószínűsíthetően pénzügyileg hátrányos helyzetbe az adott csoporttagnak az eljárásba való bevonása miatt; valamint
a javasolt koordinátor megfelel a 71. cikkben meghatározott feltételeknek.
64. cikk
A fizetésképtelenségi szakértők kifogásai
A csoport valamely tagja tekintetében kijelölt fizetésképtelenségi szakértő kifogást emelhet a következőkkel kapcsolatban:
annak a fizetésképtelenségi eljárásnak a csoportos koordinációs eljárásba történő felvétele, amelynek a lefolytatására a fizetésképtelenségi szakértőt kijelölték, vagy
a koordinátornak javasolt személy.
A kifogásokat a 88. cikk szerinti formanyomtatványon lehet benyújtani.
65. cikk
A csoportos koordinációba történő felvétel elutasításának a következményei
66. cikk
Joghatóság kikötése csoportos koordinációs eljárások során
67. cikk
A javasolt koordinátor elutasításának a következményei
Amennyiben valamely fizetésképtelenségi szakértő kifogást emelt a koordinátornak javasolt személy ellen, ugyanakkor nem él kifogással az ellen, hogy a csoportos koordinációs eljárásba felvegyék azt a tagot, amelynek tekintetében kijelölték, a bíróság eltekinthet a szóban forgó személy kijelölésétől és felkérheti a kifogással élő fizetésképtelenségi szakértőt, hogy a 61. cikk (3) bekezdésével összhangban új kérelmet nyújtson be.
68. cikk
A csoportos koordinációs eljárást megindító határozat
A 64. cikk (2) bekezdésében említett időszak leteltét követően a bíróság megindíthatja a csoportos koordinációs eljárást, amennyiben meggyőződött arról, hogy a 63. cikk (1) bekezdésében rögzített feltételek teljesültek. Ebben az esetben a bíróság
kijelöli a koordinátort;
határozatot hoz a koordinációs eljárás főbb pontjairól; és
határoz a költségbecslésről és az egyes csoporttagok által fizetendő összegekről.
69. cikk
A fizetésképtelenségi szakértők utólagos felvétel iránti kérelme
A rá vonatkozó nemzeti joggal összhangban, a 68. cikkben említett bírósági határozatot követően, bármely fizetésképtelenségi szakértő kérelmezheti annak az eljárásnak a felvételét, amelynek lefolytatására kijelölték, amennyiben
korábban kifogást emeltek a fizetésképtelenségi eljárásnak a csoportos koordinációs eljárásba való felvétele ellen; vagy
a csoport valamely tagja tekintetében azt követően indult fizetésképtelenségi eljárás, hogy a bíróság megindította a csoportos koordinációs eljárást.
A (4) bekezdés sérelme nélkül, a koordinátor az érintett fizetésképtelenségi szakértőkkel folytatott konzultációt követően abban az esetben adhat helyt az ilyen kérelmeknek, ha
meggyőződött arról, hogy – figyelembe véve azt, hogy a kérelem benyújtásakor a csoportos koordinációs eljárás milyen szakaszban volt – a 63. cikk (1) bekezdésének a) és b) pontjában rögzített kritériumok teljesültek; vagy
valamennyi érintett fizetésképtelenségi szakértő a saját nemzeti jogában megállapított feltételek mellett hozzájárulását adja.
70. cikk
Ajánlások és a csoportos koordinációs terv
Amennyiben a fizetésképtelenségi szakértő nem követi a koordinátor ajánlásait vagy a csoportos koordinációs tervben foglaltakat, ezt a döntését indokolnia kell a koordinátor számára, valamint azon személyek, illetve testületek számára, akik, illetve amelyek irányában a rá vonatkozó nemzeti jog értelmében jelentéstételi kötelezettséggel tartozik.
71. cikk
A koordinátor
72. cikk
A koordinátor feladatai és jogai
A koordinátor
azonosítja és nagy vonalakban meghatározza a fizetésképtelenségi eljárás összehangolt lefolytatására irányuló javaslatokat;
javaslatot tesz a csoportos koordinációs tervre, amely a csoporttagok fizetésképtelensége megszüntetése érdekében szükséges összehangolt, átfogó intézkedéscsomagot határoz meg, ír le és javasol. A terv különösen a következőkre irányuló javaslatokat tartalmazhat:
a csoport vagy annak bármely része gazdasági teljesítményének és pénzügyi stabilitásának helyreállítása érdekében hozandó intézkedések;
a csoporton belüli viták rendezése, a csoporton belüli ügyleteket és a megtámadási keresetet érintő viták esetében;
a fizetésképtelen csoporttagok fizetésképtelenségi szakértői közötti megállapodások.
A koordinátor ezen kívül
részt vehet és felszólalhat a csoport bármely tagja vonatkozásában megindított bármely eljáráson és különösen a hitelezők ülésein;
közvetíthet a csoport tagjainak két vagy több fizetésképtelenségi szakértője között felmerülő bármely vitában;
előterjesztheti az általa javasolt csoportos koordinációs tervet azon személyek, illetve testületek számára, akik, illetve amelyek felé a rá vonatkozó nemzeti jog értelmében jelentéstételi kötelezettséggel tartozik, és magyarázatot fűzhet a tervhez,
a csoport bármelyik tagját illetően információkat kérhet bármelyik fizetésképtelenségi szakértőtől abban az esetben, ha ezek az információk hasznosak vagy hasznosak lehetnek az eljárások koordinálására irányuló stratégiák és intézkedések azonosítása és körvonalazása céljából; valamint
kérheti a csoport bármely tagja vonatkozásában megindított eljárás legfeljebb hat hónapra történő felfüggesztését, feltéve, hogy az intézkedések felfüggesztése a terv megfelelő végrehajtásához szükséges és az a felfüggesztés hatálya alá tartozó eljárásban érintett hitelezők szempontjából előnyös, illetve kérheti bármely hatályos felfüggesztés megszüntetését is. Az ilyen kérelmeket annál a bíróságnál kell benyújtani, amely megindította azt az eljárást, amelynek a tekintetében a felfüggesztést kérelmezik.
Amennyiben a koordinátor úgy ítéli meg, hogy feladatainak a teljesítése a 61. cikk (3) bekezdése d) pontjában említett költségbecsléssel összehasonlítva lényegesen magasabb költségekkel járna, és minden olyan esetben, amikor a tényleges költségek 10 %-kal meghaladják a költségek előzetesen becsült értékét, a koordinátor köteles
haladéktalanul tájékoztatni a részt vevő fizetésképtelenségi szakértőket, és
előzetes jóváhagyást kérni a csoportos koordinációs eljárást megindító bíróságtól.
73. cikk
Nyelvek
74. cikk
Együttműködés a fizetésképtelenségi szakértők és a koordinátor között
75. cikk
A koordinátor kijelölésének visszavonása
A bíróság hivatalból vagy valamely részt vevő csoporttag fizetésképtelenségi szakértőjének a kérelmére visszavonja a koordinátor kijelölését, amennyiben:
a koordinátor valamely részt vevő csoporttag hitelezői számára hátrányt okozva jár el; vagy
a koordinátor nem tesz eleget az e fejezet szerinti kötelezettségeinek.
76. cikk
A vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adós
Az e fejezet alapján a fizetésképtelenségi szakértőre alkalmazandó rendelkezéseket adott esetben alkalmazni kell a vagyon feletti rendelkezési jogát megőrző adósra is.
77. cikk
Költségek és költségmegosztás
VI. FEJEZET
ADATVÉDELEM
78. cikk
Adatvédelem
79. cikk
A tagállamok felelőssége a személyes adatoknak a nemzeti fizetésképtelenségi nyilvántartásokban történő feldolgozása során
80. cikk
A Bizottság felelőssége a személyes adatok feldolgozásával összefüggésben
81. cikk
Tájékoztatási kötelezettségek
A 45/2001/EK rendelet 11. és 12. cikkének megfelelően az érintetteknek nyújtandó tájékoztatás sérelme nélkül a Bizottság az európai e-igazságügyi portálon való közzététel útján tájékoztatja az érintetteket az adatok feldolgozásában betöltött szerepéről, valamint arról, hogy ezeket az adatokat milyen célokra fogják feldolgozni.
82. cikk
A személyes adatok tárolása
Az összekapcsolt nemzeti adatbázisokból származó információkat illetően, az érintettekkel kapcsolatos személyes adatokat tilos az európai e-igazságügyi portálon tárolni. Minden ilyen adatot a tagállamok vagy egyéb szervek által üzemeltetett nemzeti adatbázisokban kell tárolni.
83. cikk
A személyes adatokhoz való hozzáférés az európai e-igazságügyi portálon keresztül
A 24. cikkben említett nemzeti fizetésképtelenségi nyilvántartásokban tárolt személyes adatoknak mindaddig elérhetőknek kell lenniük az európai e-igazságügyi portálon keresztül, ameddig azokhoz a nemzeti jog szerint hozzá lehet férni.
VII. FEJEZET
ÁTMENETI ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK
84. cikk
Időbeli hatály
85. cikk
Megállapodásokhoz való viszony
Ez a rendelet a hatálya alá tartozó ügyek tekintetében a tagállamok közötti viszonyban a két vagy több tagállam között kötött egyezmények, így különösen a következő egyezmények helyébe lép:
Egyezmény Belgium és Franciaország között a joghatóságról és a bírósági határozatok, választott bírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Párizsban, 1899. július 8-án;
Egyezmény Belgium és Ausztria között a csődről, felszámolásról, megállapodásokról, egyezségekről és kifizetések felfüggesztéséről (az 1973. június 13-i kiegészítő jegyzőkönyvvel), kelt Brüsszelben, 1969. július 16-án;
Egyezmény Belgium és Hollandia között a területi illetékességről, csődről és a bírósági határozatok, választott bírósági határozatok és közokiratok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Brüsszelben, 1925. március 28-án;
Szerződés Németország és Ausztria között a csődről, felszámolásról, megállapodásokról és egyezségekről, kelt Bécsben, 1979. május 25-én;
Egyezmény Franciaország és Ausztria között az illetékességről, a csőddel kapcsolatos határozatok elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Bécsben, 1979. február 27-én;
Egyezmény Franciaország és Olaszország között a bírósági határozatok végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben, kelt Rómában, 1930. június 3-án;
Egyezmény Olaszország és Ausztria között a csődről, felszámolásról, megállapodásokról és kiegyezésekről, kelt Rómában, 1977. július 12-én;
Egyezmény a Holland Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági határozatok és más kötelezettséget tartalmazó okiratok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Hágában, 1962. augusztus 30-án;
Egyezmény az Egyesült Királyság és a Belga Királyság között a polgári és kereskedelmi ügyekben a határozatok kölcsönös végrehajtásáról, jegyzőkönyvvel együtt, kelt Brüsszelben, 1934. május 2-án;
Egyezmény Dánia, Finnország, Norvégia, Svédország és Izland között a csődről, kelt Koppenhágában, 1933. november 7-én;
Európai egyezmény a csőd egyes nemzetközi szempontjairól, kelt Isztambulban, 1990. június 5-én;
Egyezmény a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Görög Királyság között a bírósági határozatok kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Athénban, 1959. június 18-án;
Megállapodás a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság között a kereskedelmi ügyekben hozott választott bírósági határozatok és egyezségek kölcsönös elismeréséről és végrehajtásáról, kelt Belgrádban, 1960. március 18-án;
Egyezmény a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és az Olasz Köztársaság között a kölcsönös igazságügyi együttműködésről polgári és közigazgatási ügyekben, kelt Rómában, 1960. december 3-án;
Megállapodás a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság és a Belga Királyság között az igazságügyi együttműködésről polgári és kereskedelmi ügyekben, kelt Belgrádban, 1971. szeptember 24-én;
Egyezmény Jugoszlávia Kormánya és Franciaország Kormánya között a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári és kereskedelmi ügyekben, kelt Párizsban, 1971. május 18-án;
Megállapodás a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Athénban, 1980. október 22-én, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Görögország között;
Megállapodás a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Ciprusi Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Nicosiában, 1982. április 23-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Ciprus között;
Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság Kormánya és Francia Köztársaság Kormánya között a jogsegélyről és a bírósági határozatok elismeréséről és végrehajtásáról polgári, családjogi és kereskedelmi ügyekben kelt Párizsban, 1984. május 10-én, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Franciaország között;
Szerződés a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és az Olasz Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Prágában, 1985. december 6-án, továbbra is hatályos a Cseh Köztársaság és Olaszország között;
Megállapodás a Lett Köztársaság, az Észt Köztársaság és a Litván Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról, kelt Tallinnban, 1992. november 11-én;
Megállapodás Észtország és Lengyelország között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári, munkajogi és büntetőügyekben, kelt Tallinnban, 1998. november 27-én;
Megállapodás a Litván Köztársaság és a Lengyel Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári, családjogi, munkajogi és büntetőügyekben, kelt Varsóban, 1993. január 26-án;
Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, valamint annak jegyzőkönyvéről, kelt Bukarestben, 1972. október 19-én;
Egyezmény a Román Szocialista Köztársaság és a Francia Köztársaság között a polgári és kereskedelmi jogsegélyről, kelt Párizsban, 1974. november 5-én;
Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Görög Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Athénban, 1976. április 10-én;
Megállapodás a Bolgár Népköztársaság és a Ciprusi Köztársaság között a polgári és bűnügyi jogsegélyről, kelt Nicosiában, 1983. április 29-én;
Megállapodás a Bolgár Népköztársaság kormánya és a Francia Köztársaság kormánya között a kölcsönös polgári jogsegélyről, kelt Szófiában, 1989. január 18-án;
Szerződés Románia és a Cseh Köztársaság között a polgári jogsegélyről, kelt Bukarestben, 1994. július 11-én;
Szerződés Románia és a Lengyel Köztársaság között a jogsegélyről és a jogi kapcsolatokról polgári ügyekben, kelt Bukarestben, 1999. május 15-én.
E rendeletet nem kell alkalmazni:
egy tagállamban annyiban, amennyiben összeegyeztethetetlen az adott tagállam által az 1346/2000/EK rendelet hatálybalépését megelőzően egy vagy több harmadik országgal kötött egyezményből eredő csőddel kapcsolatos valamely kötelezettséggel;
az Egyesült Királyságban és Észak-Írországban annyiban, amennyiben ez az 1346/2000/EK rendelet hatálybalépésekor összeegyeztethetetlen volt a nemzetközösségi megállapodásokból eredő, a csőddel és a fizetésképtelen társaságok felszámolásával kapcsolatos valamely kötelezettséggel.
86. cikk
Tájékoztatás a nemzeti és az uniós fizetésképtelenségi jogról
87. cikk
A nyilvántartások összekapcsolásának létrehozása
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el a fizetésképtelenségi nyilvántartások 25. cikkben említettek szerinti összekapcsolásának létrehozásáról. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 89. cikk (3) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
88. cikk
A formanyomtatványok kidolgozása és későbbi módosítása
A Bizottság végrehajtási jogi aktusokat fogad el, amelyek meghatározzák, illetve szükség esetén módosítják a 27. cikk (4) bekezdésében, az 54. és 55. cikkben, valamint a 64. cikk (2) bekezdésében említett formanyomtatványokat. Ezeket a végrehajtási jogi aktusokat a 89. cikk (2) bekezdésében említett tanácsadó bizottsági eljárás keretében kell elfogadni.
89. cikk
Bizottsági eljárás
90. cikk
Felülvizsgálati záradék
91. cikk
Hatályon kívül helyezés
Az 1346/2000/EK rendelet hatályát veszti.
A hatályon kívül helyezett rendeletre való hivatkozásokat az e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni, az e rendelet D. mellékletében foglalt megfelelési táblázatnak megfelelően.
92. cikk
Hatálybalépés
Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.
Ezt a rendeletet 2017. június 26-tól kell alkalmazni, az alábbiak kivételével:
a 86. cikk, amelyet 2016. június 26-tól kell alkalmazni;
a 24. cikk (1) bekezdése, amelyet 2018. június 26-tól kell alkalmazni; és
a 25. cikk, amelyet 2019. június 26-tól kell alkalmazni.
Ez a rendelet a Szerződéseknek megfelelően teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó a tagállamokban.
A. MELLÉKLET
A 2. CIKK 4. PONTJÁBAN EMLÍTETT FIZETÉSKÉPTELENSÉGI ELJÁRÁSOK
BELGIQUE/BELGIË
БЪЛГАРИЯ
ČESKÁ REPUBLIKA
DEUTSCHLAND
EESTI
ÉIRE/IRELAND
ΕΛΛΑΔΑ
ESPAÑA
FRANCE
HRVATSKA
ITALIA
ΚΥΠΡΟΣ
LATVIJA
LIETUVA
LUXEMBOURG
MAGYARORSZÁG
MALTA
NEDERLAND
ÖSTERREICH
POLSKA
PORTUGAL
ROMÂNIA
SLOVENIJA
SLOVENSKO
SUOMI/FINLAND
SVERIGE
B. MELLÉKLET
A 2. CIKK 5. PONTJÁBAN EMLÍTETT FIZETÉSKÉPTELENSÉGI SZAKÉRTŐK
BELGIQUE/BELGIË
БЪЛГАРИЯ
ČESKÁ REPUBLIKA
DEUTSCHLAND
EESTI
ÉIRE/IRELAND
ΕΛΛΑΔΑ
ESPAÑA
FRANCE
HRVATSKA
ITALIA
ΚΥΠΡΟΣ
LATVIJA
LIETUVA
LUXEMBOURG
MAGYARORSZÁG
MALTA
NEDERLAND
ÖSTERREICH
POLSKA
PORTUGAL
ROMÂNIA
SLOVENIJA
SLOVENSKO
SUOMI/FINLAND
SVERIGE
C. MELLÉKLET
A hatályon kívül helyezett rendelet és az egymást követő módosításainak jegyzéke
D. MELLÉKLET
Megfelelési táblázat
Az 1346/2000/EK rendelet |
E rendelet |
1. cikk |
1. cikk |
2. cikk, bevezető szöveg |
2. cikk, bevezető szöveg |
2. cikk, a) pont |
2. cikk, 4. pont |
2. cikk, b) pont |
2. cikk, 5. pont |
2. cikk, c) pont |
— |
2. cikk, d) pont |
2. cikk, 6. pont |
2. cikk, e) pont |
2. cikk, 7. pont |
2. cikk, f) pont |
2. cikk, 8. pont |
2. cikk, g) pont, bevezető szöveg |
2. cikk, 9. pont, bevezető szöveg |
2. cikk, g) pont, első franciabekezdés |
2. cikk, 9. pont, vii. alpont |
2. cikk, g) pont, második franciabekezdés |
2. cikk, 9. pont, iv. alpont |
2. cikk, g) pont, harmadik franciabekezdés |
2. cikk, 9. pont, viii. alpont |
2. cikk, h) pont |
2. cikk, 10. pont |
— |
2. cikk, 1–3. és 11–13. pont |
— |
2. cikk, 9. pont, i–iii., v., vi. alpont |
3. cikk |
3. cikk |
— |
4. cikk |
— |
5. cikk |
— |
6. cikk |
4. cikk |
7. cikk |
5. cikk |
8. cikk |
6. cikk |
9. cikk |
7. cikk |
10. cikk |
8. cikk |
11. cikk, (1) bekezdés |
— |
11. cikk, (2) bekezdés |
9. cikk |
12. cikk |
10. cikk |
13. cikk, (1) bekezdés |
— |
13. cikk, (2) bekezdés |
11. cikk |
14. cikk |
12. cikk |
15. cikk |
13. cikk, első franciabekezdés |
16. cikk, a) pont |
13. cikk, második franciabekezdés |
16. cikk, b) pont |
14. cikk, első franciabekezdés |
17. cikk, a) pont |
14. cikk, második franciabekezdés |
17. cikk, b) pont |
14. cikk, harmadik franciabekezdés |
17. cikk, c) pont |
15. cikk |
18. cikk |
16. cikk |
19. cikk |
17. cikk |
20. cikk |
18. cikk |
21. cikk |
19. cikk |
22. cikk |
20. cikk |
23. cikk |
— |
24. cikk |
— |
25. cikk |
— |
26. cikk |
— |
27. cikk |
21. cikk, (1) bekezdés |
28. cikk, (2) bekezdés |
21. cikk, (2) bekezdés |
28. cikk, (1) bekezdés |
22. cikk |
29. cikk |
23. cikk |
30. cikk |
24. cikk |
31. cikk |
25. cikk |
32. cikk |
26. cikk |
33. cikk |
27. cikk |
34. cikk |
28. cikk |
35. cikk |
— |
36. cikk |
29. cikk |
37. cikk, (1) bekezdés |
— |
37. cikk, (2) bekezdés |
— |
38. cikk |
— |
39. cikk |
30. cikk |
40. cikk |
31. cikk |
41. cikk |
— |
42. cikk |
— |
43. cikk |
— |
44. cikk |
32. cikk |
45. cikk |
33. cikk |
46. cikk |
34. cikk, (1) bekezdés |
47. cikk, (1) bekezdés |
34. cikk, (2) bekezdés |
47. cikk, (2) bekezdés |
34. cikk, (3) bekezdés |
— |
— |
48. cikk |
35. cikk |
49. cikk |
36. cikk |
50. cikk |
37. cikk |
51. cikk |
38. cikk |
52. cikk |
39. cikk |
53. cikk |
40. cikk |
54. cikk |
41. cikk |
55. cikk |
42. cikk |
— |
— |
56. cikk |
— |
57. cikk |
— |
58. cikk |
— |
59. cikk |
— |
60. cikk |
— |
61. cikk |
— |
62. cikk |
— |
63. cikk |
— |
64. cikk |
— |
65. cikk |
— |
66. cikk |
— |
67. cikk |
— |
68. cikk |
— |
69. cikk |
— |
70. cikk |
— |
71. cikk |
— |
72. cikk |
— |
73. cikk |
— |
74. cikk |
— |
75. cikk |
— |
76. cikk |
— |
77. cikk |
— |
78. cikk |
— |
79. cikk |
— |
80. cikk |
— |
81. cikk |
— |
82. cikk |
— |
83. cikk |
43. cikk |
84. cikk, (1) bekezdés |
— |
84. cikk, (2) bekezdés |
44. cikk |
85. cikk |
— |
86. cikk |
45. cikk |
— |
— |
87. cikk |
— |
88. cikk |
— |
89. cikk |
46. cikk |
90. cikk, (1) bekezdés |
— |
90. cikk, (2)–(4) bekezdés |
— |
91. cikk |
47. cikk |
92. cikk |
A. melléklet |
A. melléklet |
B. melléklet |
— |
C. melléklet |
B. melléklet |
— |
C. melléklet |
— |
D. melléklet |
( 1 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2009/65/EK irányelve (2009. július 13.) az átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra (ÁÉKBV) vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések összehangolásáról (HL L 302., 2009.11.17., 32. o.).
( 2 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2011/61/EU irányelve (2011. június 8.) az alternatívbefektetésialap-kezelőkről, valamint a 2003/41/EK és a 2009/65/EK irányelv, továbbá az 1060/2009/EK és az 1095/2010/EU rendelet módosításáról (HL L 174., 2011.7.1., 1. o.)
( 3 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2013/34/EU irányelve (2013. június 26.) a meghatározott típusú vállalkozások éves pénzügyi kimutatásairól, összevont (konszolidált) éves pénzügyi kimutatásairól és a kapcsolódó beszámolókról, a 2006/43/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 78/660/EGK és a 83/349/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről (HL L 182., 2013.6.29., 19. o.).
( 4 ) Az Európai Parlament és a Tanács 2008/94/EK irányelve (2008. október 22.) a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről (HL L 283., 2008.10.28., 36. o.).
( 5 ) A Tanács 2001/470/EK határozata (2001. május 28.) az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról polgári és kereskedelmi ügyekben (HL L 174., 2001.6.27., 25. o.).